Arthenior - Piactér
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Pegazus fogadó (új) Polgárnegyed (új) Romváros és Meredély (új) | Piactér | Erdőszéli tisztás (új) Kovácsműhely (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 198 (3941. - 3960. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
3960. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-08-25 10:07:18
Üzenet elküldve: 2015-08-25 10:07:18
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 349
OOC üzenetek: 43
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 349
OOC üzenetek: 43
Játékstílus: Szelíd
//Kipp//
– Olyan, hát persze.
*A fejét ingatja és kuncog. Cseppnyit gyanús neki Al, mert eddig kevés olyan fegyverest ismert, aki ne szeretett volna ömlengeni a kardjáról, páncéljáról, vagy a remek csatalováról akár. De ezek szerint Al mégsem ilyen. Ez elég ritka, de ahogy a férfi is mondja, idő kell a megismerésre.
Amy elmosolyodik.*
– Fiatal, csupa ártatlanság, csupa derű, és megfelelő származású. Kedves fiú ám, megérdemel egy rendes kislányt, aki jó felesége lesz majd.
~Nem mintha én nem lennék jó, csak hát, egy előkelő uraság nem valószínű, hogy engem választana. De lehet, hogy még más se, ha megismerné a történetemet. Olyan nem, aki ártatlan és…~
*Amy bár mosolyog, a szemei most szomorúak, mint mindig, ha eszébe jut az a hideg, esős, őszi éjszaka, amikor túl nagy árat fizetett az ostobaságáért. Vagy az apja ostobaságáért. Vagy a félelmeiért.*
– De. *Al hangja és nevetése visszarántja a jelenbe, pislog egyet, aztán ő is nevetni kezd, miközben kimondatlanul is mérhetetlen hálás ezért a másodpercért, a témaváltásért.
Végtére is ő volt az, aki belekavarta magát a katyvaszba, a múltjáról elejtett fél mondattal, és nem Al erőszakoskodott.
Sőt! A testőr teljesen ártatlan, hiszen nem tudhat semmit, bizonyára nem akart az ő sebeiben vájkálni.
Al szavaira Arnakhról felvonja a szemöldökét.*
– Biztos vagy benne? *Amy megcsóválja a fejét.* Nos, te talán már jobban ismered nálam, még igazad is lehet. De egy próbát még megért a dolog. Megmondtam neki, hogy ez afféle vízválasztó lesz. Ha csak azért mondta, hogy leigya magát, és semmit sem tesz, akkor rajta ragad a vén iszákos címke, ha viszont tényleg hoz híreket, akkor talán ő is hasznára lehet a háznak.
*A szeme sarkából pillant alkalmi hordárára, vagy testőrére, ha úgy tetszik, mert a férfi most bizony csak őt őrizheti, lévén Nivere úrnő nincs a közelben, ők meg nincsenek a ház közelében.*
– Ahogy te is, Zenolita pár leckéje után. Ugye? Tényleg, az Owairat-ház előtt hol dolgoztál? *kérdez most ő, szerinte jogosan, hiszen ő is mesélt egy keveset a múltjáról.
Közben azért haladnak a bevásárlással is, Amy megalkuszik két tucat almára, és egy tál szilvára is, és persze minden a férfi által cipelt kosarakba kerül.*
– Tudod, már az is nagy szó, hogy nem azt felelted, hogy nevetséges az egész.
~Még ha netán ilyesmire is gondolt, de legalább nem mondta ki, mint ahogy sokan mások megtették már, vagy megtették volna. Női megérzés pedig létezik. Valamilyen szinten.~
*Az utolsó kérdésre egy sejtelmes mosoly a válasz első körben. Majd úgy dönt kissé megtréfálja Alt.*
– Paradicsomleves és almás zeller lesz. *közli teljesen komolyan, és végtére is ha a férfi a kosarak tartalmára pillant, még hihető is a lódítása.*
– Olyan, hát persze.
*A fejét ingatja és kuncog. Cseppnyit gyanús neki Al, mert eddig kevés olyan fegyverest ismert, aki ne szeretett volna ömlengeni a kardjáról, páncéljáról, vagy a remek csatalováról akár. De ezek szerint Al mégsem ilyen. Ez elég ritka, de ahogy a férfi is mondja, idő kell a megismerésre.
Amy elmosolyodik.*
– Fiatal, csupa ártatlanság, csupa derű, és megfelelő származású. Kedves fiú ám, megérdemel egy rendes kislányt, aki jó felesége lesz majd.
~Nem mintha én nem lennék jó, csak hát, egy előkelő uraság nem valószínű, hogy engem választana. De lehet, hogy még más se, ha megismerné a történetemet. Olyan nem, aki ártatlan és…~
*Amy bár mosolyog, a szemei most szomorúak, mint mindig, ha eszébe jut az a hideg, esős, őszi éjszaka, amikor túl nagy árat fizetett az ostobaságáért. Vagy az apja ostobaságáért. Vagy a félelmeiért.*
– De. *Al hangja és nevetése visszarántja a jelenbe, pislog egyet, aztán ő is nevetni kezd, miközben kimondatlanul is mérhetetlen hálás ezért a másodpercért, a témaváltásért.
Végtére is ő volt az, aki belekavarta magát a katyvaszba, a múltjáról elejtett fél mondattal, és nem Al erőszakoskodott.
Sőt! A testőr teljesen ártatlan, hiszen nem tudhat semmit, bizonyára nem akart az ő sebeiben vájkálni.
Al szavaira Arnakhról felvonja a szemöldökét.*
– Biztos vagy benne? *Amy megcsóválja a fejét.* Nos, te talán már jobban ismered nálam, még igazad is lehet. De egy próbát még megért a dolog. Megmondtam neki, hogy ez afféle vízválasztó lesz. Ha csak azért mondta, hogy leigya magát, és semmit sem tesz, akkor rajta ragad a vén iszákos címke, ha viszont tényleg hoz híreket, akkor talán ő is hasznára lehet a háznak.
*A szeme sarkából pillant alkalmi hordárára, vagy testőrére, ha úgy tetszik, mert a férfi most bizony csak őt őrizheti, lévén Nivere úrnő nincs a közelben, ők meg nincsenek a ház közelében.*
– Ahogy te is, Zenolita pár leckéje után. Ugye? Tényleg, az Owairat-ház előtt hol dolgoztál? *kérdez most ő, szerinte jogosan, hiszen ő is mesélt egy keveset a múltjáról.
Közben azért haladnak a bevásárlással is, Amy megalkuszik két tucat almára, és egy tál szilvára is, és persze minden a férfi által cipelt kosarakba kerül.*
– Tudod, már az is nagy szó, hogy nem azt felelted, hogy nevetséges az egész.
~Még ha netán ilyesmire is gondolt, de legalább nem mondta ki, mint ahogy sokan mások megtették már, vagy megtették volna. Női megérzés pedig létezik. Valamilyen szinten.~
*Az utolsó kérdésre egy sejtelmes mosoly a válasz első körben. Majd úgy dönt kissé megtréfálja Alt.*
– Paradicsomleves és almás zeller lesz. *közli teljesen komolyan, és végtére is ha a férfi a kosarak tartalmára pillant, még hihető is a lódítása.*
3959. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-08-25 01:20:43
Üzenet elküldve: 2015-08-25 01:20:43
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Jaj, cica//
~ Pff… még a szeme sem rebben. ~
* Annál inkább az övé. Feketéjében halvány szikra lobban, mely másodperc alatt huny is ki. *
~ Sebaj.~
* Legyint magában egyet, korán van még ahhoz, hogy bármi is eldőlni látszódjék. Jobb dolga nem lévén úgy dönt, kiélvezi a társaságot, míg el nem hajtják. *
- A túlzott magabiztosság viszont hibára késztet, kedves.
* Szenvtelenül méri végig a Elyne-t. *
- Egy ilyen csinos nőt, akinek egyetlen fegyvere a nyelve, hamar utoléri a baj.
* Folytatja tovább a felfedezést a lány arcáról az íves vonalakon. Tagadhatatlanul tetszik neki a látvány, de ez most másodlagos szempont, felméri a lány fegyvertárát valóban igaz-e az állítása, miszerint halálos sebet, csak villás nyelvével okozhat neki Elyne. Noha, az a pár csizma is elég kellemetlen lenne, ha az arcába csapódna. A gondolatra meg is mozgatja állkapcsát, mintha máris gazdagabb lenne egy talpassal a képében. *
- Ahh… nem nekem való az efféle szolga munka. Meghagyom nekik, valamiből nekik is meg kell élni. Nem, igaz?
* Legyint egyet, s már a gondolattól, hogy neki ilyesmit kelljen csinálni, elfintorodik.*
- Mi dolga a tisztáson?
* Fordul a lány felé érdeklődve. Egyik lábát felhúzva a padra, míg a másikat kinyújtja. Felszabaduló kezét kettőjük közé ejti. Valódi kíváncsiság csillan a szembogarakban. *
- De az a baj, hogy el tudom képzelni. S a szenvedélyt is melyet azok, a pihe párnák váltanak ki belőlem, ha szorosan közéjük ékelődöm.
~ A te párnáid is elég formásak, kicsike. ~
- Remek, akkor esetleg indulhatnánk is, míg mielőtt olyan tömeg lesz, hogy nem találunk ki.
* Pattan is fel, s kezét nyújtja a Szépség felé. *
- Persze, ha nem zavar a társaságom. Bár őszinte leszek, ha nem látsz szívesen is veled tartok, két okból is. A felfrissülés nekem sem árt. A másik pedig kötelességemnek érzem, hogy egy védtelen hölgyet ne hagyjak egyedül kóborolni.
A hozzászólás írója (Necraas al Rhy'kerith) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.08.25 01:21:11
~ Pff… még a szeme sem rebben. ~
* Annál inkább az övé. Feketéjében halvány szikra lobban, mely másodperc alatt huny is ki. *
~ Sebaj.~
* Legyint magában egyet, korán van még ahhoz, hogy bármi is eldőlni látszódjék. Jobb dolga nem lévén úgy dönt, kiélvezi a társaságot, míg el nem hajtják. *
- A túlzott magabiztosság viszont hibára késztet, kedves.
* Szenvtelenül méri végig a Elyne-t. *
- Egy ilyen csinos nőt, akinek egyetlen fegyvere a nyelve, hamar utoléri a baj.
* Folytatja tovább a felfedezést a lány arcáról az íves vonalakon. Tagadhatatlanul tetszik neki a látvány, de ez most másodlagos szempont, felméri a lány fegyvertárát valóban igaz-e az állítása, miszerint halálos sebet, csak villás nyelvével okozhat neki Elyne. Noha, az a pár csizma is elég kellemetlen lenne, ha az arcába csapódna. A gondolatra meg is mozgatja állkapcsát, mintha máris gazdagabb lenne egy talpassal a képében. *
- Ahh… nem nekem való az efféle szolga munka. Meghagyom nekik, valamiből nekik is meg kell élni. Nem, igaz?
* Legyint egyet, s már a gondolattól, hogy neki ilyesmit kelljen csinálni, elfintorodik.*
- Mi dolga a tisztáson?
* Fordul a lány felé érdeklődve. Egyik lábát felhúzva a padra, míg a másikat kinyújtja. Felszabaduló kezét kettőjük közé ejti. Valódi kíváncsiság csillan a szembogarakban. *
- De az a baj, hogy el tudom képzelni. S a szenvedélyt is melyet azok, a pihe párnák váltanak ki belőlem, ha szorosan közéjük ékelődöm.
~ A te párnáid is elég formásak, kicsike. ~
- Remek, akkor esetleg indulhatnánk is, míg mielőtt olyan tömeg lesz, hogy nem találunk ki.
* Pattan is fel, s kezét nyújtja a Szépség felé. *
- Persze, ha nem zavar a társaságom. Bár őszinte leszek, ha nem látsz szívesen is veled tartok, két okból is. A felfrissülés nekem sem árt. A másik pedig kötelességemnek érzem, hogy egy védtelen hölgyet ne hagyjak egyedül kóborolni.
A hozzászólás írója (Necraas al Rhy'kerith) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.08.25 01:21:11
3958. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-08-24 18:47:13
Üzenet elküldve: 2015-08-24 18:47:13
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
*A Szegénynegyedben hamar megtalálja a mosónőt, akit a Fogadós említett. A ház apró, de tiszta, az udvaron hosszú sorokban kifeszített kötelek, tele ruhákkal. A mosónőt hátul találja, a kiskertben. Szabadkozva törli a kötényébe a kezét, ahogy átveszi tőle a ruhát. Harmadnapra jöhet is érte.
Aztán hamar a piacra ér. Éhes, úgyhogy a kemencék felé veszi az irányt, és vesz egy frissen sült kalácsot, ami édes túróval van megtöltve. Jóízűen megeszi, tejet iszik rá, megköszönve, és kézfejével megtörölgetve alaposan a száját az ivás után járkál tovább, nézelődik. Némelyik kofa olyan hangosan óbégat, kínálgatva a friss gyümölcsöt, hogy Drann szerint inkább elijeszti a vevőket, de lehet hogy nincs igaza, mert azért csak van, aki vásárol a barack és körtehalmokból. Amikor egy fügeárussal találkozik, ő sem tud ellenállni, és vesz magának néhányat az illatos, puha gyümölcsből. Közben elér a kovács műhelyéig, ahol már javában folyik a munka.*
Aztán hamar a piacra ér. Éhes, úgyhogy a kemencék felé veszi az irányt, és vesz egy frissen sült kalácsot, ami édes túróval van megtöltve. Jóízűen megeszi, tejet iszik rá, megköszönve, és kézfejével megtörölgetve alaposan a száját az ivás után járkál tovább, nézelődik. Némelyik kofa olyan hangosan óbégat, kínálgatva a friss gyümölcsöt, hogy Drann szerint inkább elijeszti a vevőket, de lehet hogy nincs igaza, mert azért csak van, aki vásárol a barack és körtehalmokból. Amikor egy fügeárussal találkozik, ő sem tud ellenállni, és vesz magának néhányat az illatos, puha gyümölcsből. Közben elér a kovács műhelyéig, ahol már javában folyik a munka.*
3957. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-08-24 15:24:20
Üzenet elküldve: 2015-08-24 15:24:20
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 359
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 359
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Amy//
*Furcsa is lenne, ha Al nem figyelne testőri titulusában olyan elszólásokra, mint amilyenekkel Amy pallérozza éberségét. Talán egy kicsit később, ha megint ilyesfélére terelődne a téma, akkor rákérdez, de egyelőre hagyja elúszni az azonnali múltbéli kérdés lehetőségét.*
- Nos, tudod ilyen *mutatja, hogy nagyjából mekkora is, széltében, hosszában, vastagságra* *A férfiak amúgy sem azok a nagyon pontosan körülírós népség, a lánynak meg kell elégednie egy „egyszerű, de biztos védelmet nyújtó” tömör összefoglalással. Csak ennyi, amit kiejt a száján, tudja, hogy bármit mondana, az nem egészen állná meg a helyét.*
- Teljesen így gondolom, idő kell a megismeréshez. *ezzel nagyon egyet tud érteni, Zenre meg aztán hatványozottan igaznak tartja ezt a mondást, bár nem biztos, hogy mindenki úgy közelít a Mesteréhez, ahogyan ő. Voltak fenntartásai a fellépésével kapcsolatban, túl katonásnak gondolta, de azért jó azt tapasztalni, hogy van az amazonnak kissé nőiesebb, jobban mondva kedélyesebb oldala is. De a nőies is rendben van.*
- Miért, valaha milyen Amy voltál? *kissé tudatosan, de azért még ártatlan ábrázattal kérdez bele a mese közepébe, ha már ott járunk, hogy ismerjék meg a másikat, itt a lehetőség.*
- Karakteres. *ismétli komoly arccal a szócskát, aztán nem bírja tovább, mert felrémlik előtte a vöröslő, liluló, több színben is játszó orra és elneveti magát.*
- Nem mondod komolyan, hogy karakteres?! *ez tetszett neki, a bókot ismét jegyezte persze, lassan kezdi úgy érezni magát, hogy próbálják zavarba hozni. Nos, akit lehet, azt zavarba is hozza pillanatok alatt a házvezetőnő. Nem mintha Alfonzot olyan nagyon nehezen lehetne csak zavarodottságba taszítani.*
- Arnakh, a bor, és az újonnan érkezett idegen. Cserkészésről csak addig beszélhetünk, amíg az italt meg nem szerzi magának, onnantól borult minden elképzelés. *megcsóválja fejét, mert egyáltalán nem gondolja az idős társukat valami csapatépítő elemnek. Ellenben, ha rombolnia kellene az összhangot, abban élenjáró lenne. Ez persze csak egy vélemény, melyet nem hangoztat, előbb meg kellene ismernie az öreget, de nem nagyon szeretné a dolgot.*
- Zeller, tojás, paradicsom. *már megy is, választ, rámutat és elkér. Telik a kosár, van már minden mi jó, amiből sok-sok finomságot lehet majd készíteni a Ház lakói számára. Súlyra nem valami megterhelő, egy kis erősítésnek is betudható ez a Piaci felfedezőkörút. És így, társaságban az idő is sokkal jobban telik.*
- Azt hiszem értem. *legyintene egyet ezekre a női hókuszpókuszokra, de nem teszi. Elfogadja a véleményt, meg a sokadik érzés belemagyarázását. Velük, férfiakkal ilyesmi különös, de nem történik sokszor. Legalábbis Alfonzzal. Ennek több oka is lehet. Talán sosem mutatták még más arcukat számára nők, az is lehet, hogy nem túl tapasztalt ezen a téren, és sajnos az is lehet, hogy ezt nem vette észre egyszer sem.*
- Mára mit terveztél készíteni? *nem mondja, hogy kezd éhes lenni, inkább körüljárja kissé a témát és finoman tudakol. Ennyi finom illat és étel között járkálva, gyorsabban éhes lesz az ember, mint azt gondolná.*
*Furcsa is lenne, ha Al nem figyelne testőri titulusában olyan elszólásokra, mint amilyenekkel Amy pallérozza éberségét. Talán egy kicsit később, ha megint ilyesfélére terelődne a téma, akkor rákérdez, de egyelőre hagyja elúszni az azonnali múltbéli kérdés lehetőségét.*
- Nos, tudod ilyen *mutatja, hogy nagyjából mekkora is, széltében, hosszában, vastagságra* *A férfiak amúgy sem azok a nagyon pontosan körülírós népség, a lánynak meg kell elégednie egy „egyszerű, de biztos védelmet nyújtó” tömör összefoglalással. Csak ennyi, amit kiejt a száján, tudja, hogy bármit mondana, az nem egészen állná meg a helyét.*
- Teljesen így gondolom, idő kell a megismeréshez. *ezzel nagyon egyet tud érteni, Zenre meg aztán hatványozottan igaznak tartja ezt a mondást, bár nem biztos, hogy mindenki úgy közelít a Mesteréhez, ahogyan ő. Voltak fenntartásai a fellépésével kapcsolatban, túl katonásnak gondolta, de azért jó azt tapasztalni, hogy van az amazonnak kissé nőiesebb, jobban mondva kedélyesebb oldala is. De a nőies is rendben van.*
- Miért, valaha milyen Amy voltál? *kissé tudatosan, de azért még ártatlan ábrázattal kérdez bele a mese közepébe, ha már ott járunk, hogy ismerjék meg a másikat, itt a lehetőség.*
- Karakteres. *ismétli komoly arccal a szócskát, aztán nem bírja tovább, mert felrémlik előtte a vöröslő, liluló, több színben is játszó orra és elneveti magát.*
- Nem mondod komolyan, hogy karakteres?! *ez tetszett neki, a bókot ismét jegyezte persze, lassan kezdi úgy érezni magát, hogy próbálják zavarba hozni. Nos, akit lehet, azt zavarba is hozza pillanatok alatt a házvezetőnő. Nem mintha Alfonzot olyan nagyon nehezen lehetne csak zavarodottságba taszítani.*
- Arnakh, a bor, és az újonnan érkezett idegen. Cserkészésről csak addig beszélhetünk, amíg az italt meg nem szerzi magának, onnantól borult minden elképzelés. *megcsóválja fejét, mert egyáltalán nem gondolja az idős társukat valami csapatépítő elemnek. Ellenben, ha rombolnia kellene az összhangot, abban élenjáró lenne. Ez persze csak egy vélemény, melyet nem hangoztat, előbb meg kellene ismernie az öreget, de nem nagyon szeretné a dolgot.*
- Zeller, tojás, paradicsom. *már megy is, választ, rámutat és elkér. Telik a kosár, van már minden mi jó, amiből sok-sok finomságot lehet majd készíteni a Ház lakói számára. Súlyra nem valami megterhelő, egy kis erősítésnek is betudható ez a Piaci felfedezőkörút. És így, társaságban az idő is sokkal jobban telik.*
- Azt hiszem értem. *legyintene egyet ezekre a női hókuszpókuszokra, de nem teszi. Elfogadja a véleményt, meg a sokadik érzés belemagyarázását. Velük, férfiakkal ilyesmi különös, de nem történik sokszor. Legalábbis Alfonzzal. Ennek több oka is lehet. Talán sosem mutatták még más arcukat számára nők, az is lehet, hogy nem túl tapasztalt ezen a téren, és sajnos az is lehet, hogy ezt nem vette észre egyszer sem.*
- Mára mit terveztél készíteni? *nem mondja, hogy kezd éhes lenni, inkább körüljárja kissé a témát és finoman tudakol. Ennyi finom illat és étel között járkálva, gyorsabban éhes lesz az ember, mint azt gondolná.*
3956. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-08-24 11:35:45
Üzenet elküldve: 2015-08-24 11:35:45
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 185
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 185
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Jaj, cica//
*Az apró bók hallatán szemöldöke a magasba szökken. Úgy tűnik, hogy ezen a vidéken ez a divat. Bárhova megy mindenhol szépségét dicséri. Az északi leányt ezt nem zavarja, hiúságát csak legyezi a szépen csengő szavak. A csodálkozás mindig azon van, hogy a másik fél elvárja, hogy ettől elolvadjon, s rögtön karjaiba vesse magát. Szelíden mosolyog el.*
- Látja, ezért sincs okom aggódni. Ha mindenki engem figyel, legalább egy embernek szemet kell szúrnia, ha velem történik valami.
*Adja meg saját válaszát. Szempillája sem rezdül meg, hogy nem válaszol kellőkép a tömjénezésre. Valójában ezt csak el kell fogadnia a hölgyeknek, de itt délen mindig mások a szokások, mint északon. Ezeket magába szépen elraktározza, miközben akaratlanul is húgára gondol.
~Jól vagy Lyara?~
Kérdezi magától, remélve, hogy valahol a világ túl felén meghallja a szőke szépség.*
- Nem is kell asszonynak lenni, hogy tudja. *Kap ijedten szívéhez, játékosan, miközben szemeit is az idegenre mereszti. Fejével finoman bök az árusok felé.*
- Amazok férfiak, a legtöbbje. No meg láthatja, ahogy pár férfiszolga is serényen vásárol.
*Figyelmét nem kerülheti el, ahogy Necraas nyílt bámulása. Egy pislantás után, szeme sarkából figyeli a jelenetet. Kényelmesen dől hátra, várva, hogy mi fog ebből vajon kisülni. De a bámuláson kívül nem történik semmi. Visszafordulva tüzetesen megvizsgálja az idegen arcát. Idősödő arc ez semmi kétség, s abból, ahogy bámulja a többi nőt, vagy nőtlen, vagy nagy nőcsábász.
~Szerencsétlen asszonyok.~
Összegzi gondolatait, ahogy a mélyfekete szemekre függeszti saját őzike barnáját.*
- Ahogy én is bármikor hazudhatnék bármiről egy idegennek.
*Feleli lágy mosoly kíséretében. Mindössze barna íriszei villannak meg egy pillanatra. Fejét enyhén félre hajtja, haja lágyan követi mozdulatát. Nem felel a válaszra, ugyan mit is mondhatna. Egy kellemes este a barátokkal csak jól telhet. De a következő kérdés. Halk nevetés hagyja el ajkait.*
- Valóban nem. Egy kellemes, s fárasztó éjszaka után jól esik az embernek csak ülni a felkelő nap fényében, s arról ábrándozni, hogy elmenjen a tisztásra.
*Az apró gúnyra, s a félszemű tekintetre, szemei kihívóan megvillannak.*
- Oh, el sem tudja képzelni azt a sok párnát, amivel meg kellett birkóznom. Az még hagyján, hogy heves küzdelem volt, de a szenvedély, melyet a párnák kiváltottak. *Csóválja meg a fejét, mintha a világ legnagyobb problémájára hívta volna fel a figyelmet. Jól szórakozik már most kora reggel.
Ölében tartott kezei közül az egyik rabságba esik. Szemeit egy pillanatra összeszűkíti, ahogy vészjósló fény csillan barnáiban, de csak egy pillanat töredéke. Nyugodtan nézi végig, ahogy csókot lehelnek keze felé. Nehezen tartja vissza, hogy szemeit ne forgassa meg. Semmit sem reagál a jelenetre, ahogy a bóknál sem tette. Nem adja meg a férfinak az örömöt, hogy elérzékenyüljön. Északhoz hasonlatos ridegség ül ki arcára. A folyamat végén, vékony kacsóját elveszi, s visszahullajtja ölében.*
- Az iskolában nem, lévén, hogy mifelénk nem volt ilyen. De otthon előszeretettel szólítottak rajta, úgy gondolták, hogy szépen csengő nevemet kár lenne nem kiejteni. *Ül ki vibráló mosoly arcára.*
- Jelenleg csak az erőgyűjtés, hogy a tisztásra menjek, s mocskos patáimat megmoshassam a hűsítő vízben.
*Ami minden bizonnyal remekül fog esni, a már kora reggeli hőségben. Ezt továbbra sem képes elviselnie, jól látszódnak gyöngyöződő izzadtságcseppjei, melyek a homlokáról indulnak, egészen az arcéle mentén, hogy aztán onnan elszakadva hulljon az ölébe.*
*Az apró bók hallatán szemöldöke a magasba szökken. Úgy tűnik, hogy ezen a vidéken ez a divat. Bárhova megy mindenhol szépségét dicséri. Az északi leányt ezt nem zavarja, hiúságát csak legyezi a szépen csengő szavak. A csodálkozás mindig azon van, hogy a másik fél elvárja, hogy ettől elolvadjon, s rögtön karjaiba vesse magát. Szelíden mosolyog el.*
- Látja, ezért sincs okom aggódni. Ha mindenki engem figyel, legalább egy embernek szemet kell szúrnia, ha velem történik valami.
*Adja meg saját válaszát. Szempillája sem rezdül meg, hogy nem válaszol kellőkép a tömjénezésre. Valójában ezt csak el kell fogadnia a hölgyeknek, de itt délen mindig mások a szokások, mint északon. Ezeket magába szépen elraktározza, miközben akaratlanul is húgára gondol.
~Jól vagy Lyara?~
Kérdezi magától, remélve, hogy valahol a világ túl felén meghallja a szőke szépség.*
- Nem is kell asszonynak lenni, hogy tudja. *Kap ijedten szívéhez, játékosan, miközben szemeit is az idegenre mereszti. Fejével finoman bök az árusok felé.*
- Amazok férfiak, a legtöbbje. No meg láthatja, ahogy pár férfiszolga is serényen vásárol.
*Figyelmét nem kerülheti el, ahogy Necraas nyílt bámulása. Egy pislantás után, szeme sarkából figyeli a jelenetet. Kényelmesen dől hátra, várva, hogy mi fog ebből vajon kisülni. De a bámuláson kívül nem történik semmi. Visszafordulva tüzetesen megvizsgálja az idegen arcát. Idősödő arc ez semmi kétség, s abból, ahogy bámulja a többi nőt, vagy nőtlen, vagy nagy nőcsábász.
~Szerencsétlen asszonyok.~
Összegzi gondolatait, ahogy a mélyfekete szemekre függeszti saját őzike barnáját.*
- Ahogy én is bármikor hazudhatnék bármiről egy idegennek.
*Feleli lágy mosoly kíséretében. Mindössze barna íriszei villannak meg egy pillanatra. Fejét enyhén félre hajtja, haja lágyan követi mozdulatát. Nem felel a válaszra, ugyan mit is mondhatna. Egy kellemes este a barátokkal csak jól telhet. De a következő kérdés. Halk nevetés hagyja el ajkait.*
- Valóban nem. Egy kellemes, s fárasztó éjszaka után jól esik az embernek csak ülni a felkelő nap fényében, s arról ábrándozni, hogy elmenjen a tisztásra.
*Az apró gúnyra, s a félszemű tekintetre, szemei kihívóan megvillannak.*
- Oh, el sem tudja képzelni azt a sok párnát, amivel meg kellett birkóznom. Az még hagyján, hogy heves küzdelem volt, de a szenvedély, melyet a párnák kiváltottak. *Csóválja meg a fejét, mintha a világ legnagyobb problémájára hívta volna fel a figyelmet. Jól szórakozik már most kora reggel.
Ölében tartott kezei közül az egyik rabságba esik. Szemeit egy pillanatra összeszűkíti, ahogy vészjósló fény csillan barnáiban, de csak egy pillanat töredéke. Nyugodtan nézi végig, ahogy csókot lehelnek keze felé. Nehezen tartja vissza, hogy szemeit ne forgassa meg. Semmit sem reagál a jelenetre, ahogy a bóknál sem tette. Nem adja meg a férfinak az örömöt, hogy elérzékenyüljön. Északhoz hasonlatos ridegség ül ki arcára. A folyamat végén, vékony kacsóját elveszi, s visszahullajtja ölében.*
- Az iskolában nem, lévén, hogy mifelénk nem volt ilyen. De otthon előszeretettel szólítottak rajta, úgy gondolták, hogy szépen csengő nevemet kár lenne nem kiejteni. *Ül ki vibráló mosoly arcára.*
- Jelenleg csak az erőgyűjtés, hogy a tisztásra menjek, s mocskos patáimat megmoshassam a hűsítő vízben.
*Ami minden bizonnyal remekül fog esni, a már kora reggeli hőségben. Ezt továbbra sem képes elviselnie, jól látszódnak gyöngyöződő izzadtságcseppjei, melyek a homlokáról indulnak, egészen az arcéle mentén, hogy aztán onnan elszakadva hulljon az ölébe.*
3955. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-08-24 01:07:52
Üzenet elküldve: 2015-08-24 01:07:52
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Jaj, cica... //
~ Milyen finom modor. ~
* Suhan át az agyán, a lány első mondatait hallva. Persze , ha jó benyomást akar kelteni az ember nem árt, ha nem lógnak ki kapák a szájából. És ez a Szépségre, most már kétszeresen is igaz. Persze, aztán ha olyanja van, mindegy kinyúl a nadrágjába, mégis jobban kedveli azokat a nőket, akik a fejükben is hordoznak némi tudást, nem csak a szoknyájuk alatt. Javíthatatlan álmodozó. Hagyja is még magát ebbe az idilli képbe, elég lesz majd akkor felébrednie, ha lányról lehullik az álcája. Már ha van és valójában nem egy nemesi származékkal akadt dolga. *
- Nem is csoda, irigykedve nézi szépséged a hajnal, muszáj cselhez folyamodnia, hogy ne önt bámulják, az ő szépsége helyett.
* Vet be egy gyenge bókot, szelíd mosollyal arcán. *
- Nem vagyok asszony, hogy tudjam, mikor vannak a legjobb áruk a piacon.
* Vonja meg vállait, ahogy a kosaraikat szorongató kendős nőket nézi. Ruhájuk minden díszítést nélkülöz. Mondhatni egyen ruhában masíroznak, s alkudoznak a már a kofákkal. Akad köztük fiatal is, kik hosszú barna szoknyába s fehér bő ingbe rejtik el bájaikat, s sietnek egy idősebb asszony után. Nyíltan bámul meg egy kis szőkét, kinek arca csupa báj, s arról hogy a bő ruha alatt formás kis test lapul csak a karcsú derék árulkodik, melyre szorosan kötötte kék köténykéjét. *
- A kérdésed akár ki is foghatna rajtam, s hazudhatnék is.
* Fordul vissza a lányhoz, hogy annak barna szemeibe tekintsen egy pillanatra. Kezében továbbra is forgatja azt a két golyót, mintha abból nyerne valamiféle erőt. *
- A kellemes estéket ki kell használni. Jó bort inni és szórakozni. Az éjszaka néhány öreg cimborával emlékeztünk a régi szép időkre.
* Mosolyodik el ismét. Persze, ennek csak első fele igaz. Inni volt s szórakozni. A cimborák is igazak, s az emlékezés is, többször emlegették, hogy tartozik nekik. Minthogy arra is, ha hamarosan ne fizet rövidebb lesz egy fejjel. Nagyot nyel a gondolatra, de inkább él a mának. *
- Valóban?
* Harsan fel kacaja, ha a nő meg akarta sérteni, úgy tegyen még rá néhány lapáttal. *
- Kegyed sem úgy tűnik, mint akit az ágy vetett ki. Legalábbis nem az otthon pihe-puha vánkosa.
* Egy pillanatra félszeművé válik, ahogy feketéjét szemhéja alá rejti. Látta ő jól, honnan is tévedt a Szépség a piacra. *
- Biztos elfáradtál a csatában, melyet éjjel a párnáddal vívtál. Heves küzdelem lehetett.
* Szemében csíntalan tűz lobban, kísérete pedig egy pimasz mosoly. Nem, Necraas nem felé nyújtja a kezét, magához veszi a lány kacsóját. Annál azért szemtelenebb, hogy egy kis esélyt ne adjon a lánynak arra, hogy felháborodjon. *
- Hát nem. Keresztnevemet anyám adta, még nagyapámról, s a családnevem, hát az meg generációkra nyúlik vissza. De te sem panaszkodhatsz. Lemerem fogadni az iskolában nem sűrűn szólítottak a teljes neveden, Elyne.
* A lány nevét halkan ejti ki, mintha csak a messziről jött északi szél hozta volna a távolból.*
- Ahh… elég hosszú volt, de már új nap kezdődött. És ennek kell örülni.
* Dől ismét hátra a padon, hogy bokáját térdére dobva helyezkedjen kényelembe. *
- S téged? Csak egy korai séta? Esetleg a piac legszebb s legjobb gyümölcsei s zöldségei? Netalán valami más?
A hozzászólás írója (Necraas al Rhy'kerith) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.08.24 01:08:26
~ Milyen finom modor. ~
* Suhan át az agyán, a lány első mondatait hallva. Persze , ha jó benyomást akar kelteni az ember nem árt, ha nem lógnak ki kapák a szájából. És ez a Szépségre, most már kétszeresen is igaz. Persze, aztán ha olyanja van, mindegy kinyúl a nadrágjába, mégis jobban kedveli azokat a nőket, akik a fejükben is hordoznak némi tudást, nem csak a szoknyájuk alatt. Javíthatatlan álmodozó. Hagyja is még magát ebbe az idilli képbe, elég lesz majd akkor felébrednie, ha lányról lehullik az álcája. Már ha van és valójában nem egy nemesi származékkal akadt dolga. *
- Nem is csoda, irigykedve nézi szépséged a hajnal, muszáj cselhez folyamodnia, hogy ne önt bámulják, az ő szépsége helyett.
* Vet be egy gyenge bókot, szelíd mosollyal arcán. *
- Nem vagyok asszony, hogy tudjam, mikor vannak a legjobb áruk a piacon.
* Vonja meg vállait, ahogy a kosaraikat szorongató kendős nőket nézi. Ruhájuk minden díszítést nélkülöz. Mondhatni egyen ruhában masíroznak, s alkudoznak a már a kofákkal. Akad köztük fiatal is, kik hosszú barna szoknyába s fehér bő ingbe rejtik el bájaikat, s sietnek egy idősebb asszony után. Nyíltan bámul meg egy kis szőkét, kinek arca csupa báj, s arról hogy a bő ruha alatt formás kis test lapul csak a karcsú derék árulkodik, melyre szorosan kötötte kék köténykéjét. *
- A kérdésed akár ki is foghatna rajtam, s hazudhatnék is.
* Fordul vissza a lányhoz, hogy annak barna szemeibe tekintsen egy pillanatra. Kezében továbbra is forgatja azt a két golyót, mintha abból nyerne valamiféle erőt. *
- A kellemes estéket ki kell használni. Jó bort inni és szórakozni. Az éjszaka néhány öreg cimborával emlékeztünk a régi szép időkre.
* Mosolyodik el ismét. Persze, ennek csak első fele igaz. Inni volt s szórakozni. A cimborák is igazak, s az emlékezés is, többször emlegették, hogy tartozik nekik. Minthogy arra is, ha hamarosan ne fizet rövidebb lesz egy fejjel. Nagyot nyel a gondolatra, de inkább él a mának. *
- Valóban?
* Harsan fel kacaja, ha a nő meg akarta sérteni, úgy tegyen még rá néhány lapáttal. *
- Kegyed sem úgy tűnik, mint akit az ágy vetett ki. Legalábbis nem az otthon pihe-puha vánkosa.
* Egy pillanatra félszeművé válik, ahogy feketéjét szemhéja alá rejti. Látta ő jól, honnan is tévedt a Szépség a piacra. *
- Biztos elfáradtál a csatában, melyet éjjel a párnáddal vívtál. Heves küzdelem lehetett.
* Szemében csíntalan tűz lobban, kísérete pedig egy pimasz mosoly. Nem, Necraas nem felé nyújtja a kezét, magához veszi a lány kacsóját. Annál azért szemtelenebb, hogy egy kis esélyt ne adjon a lánynak arra, hogy felháborodjon. *
- Hát nem. Keresztnevemet anyám adta, még nagyapámról, s a családnevem, hát az meg generációkra nyúlik vissza. De te sem panaszkodhatsz. Lemerem fogadni az iskolában nem sűrűn szólítottak a teljes neveden, Elyne.
* A lány nevét halkan ejti ki, mintha csak a messziről jött északi szél hozta volna a távolból.*
- Ahh… elég hosszú volt, de már új nap kezdődött. És ennek kell örülni.
* Dől ismét hátra a padon, hogy bokáját térdére dobva helyezkedjen kényelembe. *
- S téged? Csak egy korai séta? Esetleg a piac legszebb s legjobb gyümölcsei s zöldségei? Netalán valami más?
A hozzászólás írója (Necraas al Rhy'kerith) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.08.24 01:08:26
3954. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-08-23 19:30:56
Üzenet elküldve: 2015-08-23 19:30:56
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 185
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 185
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Jaj, cica...//
*Nem figyeli, hogy követik-e a szegénynegyed sötét sikátorában. Miért is gyanakodna bármire is, az amúgy gyanútlan lány? Eddig még nem történt vele semmi komoly. A reggeli hűvös, napfénnyel megtelő levegőben miért is gyanakodna bármire is? Legfőképp kótyagos fejével.
Szemeit lehunyva tartja, ahogy megpihen a padon. Csizmáit kezében tartotta, immár mezítlen, némileg piszkos lábai mellett tartja, az ugyancsak koszos macskakövön.
~Talán nem ártana visszamenni a tisztásra, hogy lemossam.~
Morfondírozik magában, amikor is árnyék vetül felé, s ugyanabban a pillanatban egy férfihangot hal meg. Őzike szemei felől pillái rögtön felpattannak. A nappal háttal állva, kiveheti, hogy egy magas, megtermett férfivel van dolga. Arcát nem látja a jótékony árnyék miatt, melyet maga köré vont. Haja nem lehet rövid, vagy valamilyen módon hátrasimította. Ruhái feketében pompáznak, kivéve ingje, mely mélykék árnyalatot viseli. Ahogy halad lejjebb a vizsgálatban, felre fordított fejjel figyeli az ezüst övcsatot, mely egy ragadozót ábrázol. Halovány mosolyt csal mindez az arcára. Meglehet, hogy átlag polgár megijedne egy ilyen helyzettől. Szívverése neki is felgyorsul, de próbál nyugodtnak látszani. Lassan sikerül felfognia, hogy mit is kérdezett tőle az ismeretlen.*
- A hajnal a pártomat fogja. Láthatja, hogy mennyien gyülekeznek a Piactéren, bárki láthatja, ha történik velem valami.
*Feleli könnyedén, lágy mosollyal az arcán. A férfi mellett elnéz, a tényleg egyre népesebb Piactér felé.
Mire az újabb kérdésre válaszolhatna, a férfi már le is ül mellé. A fa tákolmány, halkan sikolt fel a plusz teher miatt. Kissé oldalra fordul, hogy jobban szemügyre vegye a férfit. Arca idősebb, mint az övé, szemei éjfeketén villognak a világra, pimaszul. Vékony, íves szemöldökét enyhén felvonja. Bárhogy is néz végig újra a fekete hajú férfin, nem lát rajta annyi felesleges kilót, mely igazolná a nyikorgást.*
- Nem lehet elég korán kezdeni a napot, nem igaz? Az árusok már kint vannak, ilyenkor lehet a legjobb árukat kifogni. De hasonló kérdést akár téged illetne. *Előzi meg a barátságosabb stílust.* - Egy koránt sem kofa, vagy kereskedő mit keres ilyen kora reggel errefelé?
*Halkan szimatol a levegőbe, s kérdésére megtudja a választ is, még ha csak sejti is.*
- Ilyenkor az otthon melegében, az ágy takarói között szokás fetrengeni.
*Kúszik ajkai gúnyos félmosolyra. Az északi leány sem kelthet szebb benyomás. Reggel még fésült barna hullámos tincsei, most némiképp gubancos, s kócos hatást kelt. Máskor kipihent arca fáradtságról tanúskodik. Hosszú éjszakája volt, s ez fel is tűnhet a másiknak, ha elég szemfüles.
Szótlanul bólint, mikor meghallja a férfi nevét. Igyekszik megjegyezni, de a kora reggeli fáradtságban ehhez meg kell erőltetnie magát. Szemeit összeszűkíti.*
- A te neved sem egy beszédtanár találta ki.
*Próbálja elviccelni a bemutatkozást, de valahol mélyen érzi, hogy ez most gyengére sikerült. Barna lélektükreivel figyeli, ahogy Necraas felé nyújtja a kezét, ám vékony kacsóját nem nyújtja át neki. Halovány félmosolya továbbra is cseresznyeszínű ajkai szegletében vibrál. Csak az imént találkoztak, s mivel bármi megeshet vele, melyre épp az előbb hívták fel figyelmét, nem adja ki magát esetleges veszélynek. Egy biccentés után, válaszol az újabb kérdésre, kezeit egymáson tartja az ölében.*
- Elyne Vrynn Worf lenne az. *Ejti ki könnyedén, az egyébként nehézkes nevet. Gyerekként nyelvtörőként gyakorolták, nem is az övét, de Worf papi középső nevét.*
- Tán egy hosszú éjszaka vetette a reggeli árusok közé?
*Kíváncsiskodik, ha már úgy adta a sors, hogy összefusson az idegennel.*
*Nem figyeli, hogy követik-e a szegénynegyed sötét sikátorában. Miért is gyanakodna bármire is, az amúgy gyanútlan lány? Eddig még nem történt vele semmi komoly. A reggeli hűvös, napfénnyel megtelő levegőben miért is gyanakodna bármire is? Legfőképp kótyagos fejével.
Szemeit lehunyva tartja, ahogy megpihen a padon. Csizmáit kezében tartotta, immár mezítlen, némileg piszkos lábai mellett tartja, az ugyancsak koszos macskakövön.
~Talán nem ártana visszamenni a tisztásra, hogy lemossam.~
Morfondírozik magában, amikor is árnyék vetül felé, s ugyanabban a pillanatban egy férfihangot hal meg. Őzike szemei felől pillái rögtön felpattannak. A nappal háttal állva, kiveheti, hogy egy magas, megtermett férfivel van dolga. Arcát nem látja a jótékony árnyék miatt, melyet maga köré vont. Haja nem lehet rövid, vagy valamilyen módon hátrasimította. Ruhái feketében pompáznak, kivéve ingje, mely mélykék árnyalatot viseli. Ahogy halad lejjebb a vizsgálatban, felre fordított fejjel figyeli az ezüst övcsatot, mely egy ragadozót ábrázol. Halovány mosolyt csal mindez az arcára. Meglehet, hogy átlag polgár megijedne egy ilyen helyzettől. Szívverése neki is felgyorsul, de próbál nyugodtnak látszani. Lassan sikerül felfognia, hogy mit is kérdezett tőle az ismeretlen.*
- A hajnal a pártomat fogja. Láthatja, hogy mennyien gyülekeznek a Piactéren, bárki láthatja, ha történik velem valami.
*Feleli könnyedén, lágy mosollyal az arcán. A férfi mellett elnéz, a tényleg egyre népesebb Piactér felé.
Mire az újabb kérdésre válaszolhatna, a férfi már le is ül mellé. A fa tákolmány, halkan sikolt fel a plusz teher miatt. Kissé oldalra fordul, hogy jobban szemügyre vegye a férfit. Arca idősebb, mint az övé, szemei éjfeketén villognak a világra, pimaszul. Vékony, íves szemöldökét enyhén felvonja. Bárhogy is néz végig újra a fekete hajú férfin, nem lát rajta annyi felesleges kilót, mely igazolná a nyikorgást.*
- Nem lehet elég korán kezdeni a napot, nem igaz? Az árusok már kint vannak, ilyenkor lehet a legjobb árukat kifogni. De hasonló kérdést akár téged illetne. *Előzi meg a barátságosabb stílust.* - Egy koránt sem kofa, vagy kereskedő mit keres ilyen kora reggel errefelé?
*Halkan szimatol a levegőbe, s kérdésére megtudja a választ is, még ha csak sejti is.*
- Ilyenkor az otthon melegében, az ágy takarói között szokás fetrengeni.
*Kúszik ajkai gúnyos félmosolyra. Az északi leány sem kelthet szebb benyomás. Reggel még fésült barna hullámos tincsei, most némiképp gubancos, s kócos hatást kelt. Máskor kipihent arca fáradtságról tanúskodik. Hosszú éjszakája volt, s ez fel is tűnhet a másiknak, ha elég szemfüles.
Szótlanul bólint, mikor meghallja a férfi nevét. Igyekszik megjegyezni, de a kora reggeli fáradtságban ehhez meg kell erőltetnie magát. Szemeit összeszűkíti.*
- A te neved sem egy beszédtanár találta ki.
*Próbálja elviccelni a bemutatkozást, de valahol mélyen érzi, hogy ez most gyengére sikerült. Barna lélektükreivel figyeli, ahogy Necraas felé nyújtja a kezét, ám vékony kacsóját nem nyújtja át neki. Halovány félmosolya továbbra is cseresznyeszínű ajkai szegletében vibrál. Csak az imént találkoztak, s mivel bármi megeshet vele, melyre épp az előbb hívták fel figyelmét, nem adja ki magát esetleges veszélynek. Egy biccentés után, válaszol az újabb kérdésre, kezeit egymáson tartja az ölében.*
- Elyne Vrynn Worf lenne az. *Ejti ki könnyedén, az egyébként nehézkes nevet. Gyerekként nyelvtörőként gyakorolták, nem is az övét, de Worf papi középső nevét.*
- Tán egy hosszú éjszaka vetette a reggeli árusok közé?
*Kíváncsiskodik, ha már úgy adta a sors, hogy összefusson az idegennel.*
3953. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-08-23 17:20:58
Üzenet elküldve: 2015-08-23 17:20:58
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 349
OOC üzenetek: 43
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 349
OOC üzenetek: 43
Játékstílus: Szelíd
//Kipp//
*Először magasra szaladnak a szemöldökei Al válaszát halva, de aztán aprót kuncogva megcsóválja picit a fejét.*
– Mit nem mondasz!
*A maga részéről ezzel nem mond nemet, igaz nem is ígér semmit. Kiderül, valójában akarna-e viszonzást a férfi, s ha igen, akkor vajon pontosan hogyan. Amy nem siet sehova ilyen téren, nincs már miért sietnie, elég fiatalon kapta meg élete nagy pofonját, és az óta, bár az életkedvét már visszanyerte, és mondhatni meggyógyult, de nem álmodik túl nagy álmokat. Általában.*
– A rövidkard jó fegyver, főleg egy testőrnél. Legalábbis szerintem *felel csendesen, egy félénk mosollyal.* Apám testőrei is azt hordtak *szólja még el magát. Aztán rájön, hogy megint túl gyorsan beszélt, és az alsó ajkát beharapva sandít fel Alra.*
– És milyen vértezeted lesz? *kíváncsiskodik inkább, hátha Al nem vette észre az elszólását, és nem kérdez rá, bár amilyen szemfülesnek látta eddig, erre csekély az esély.
Lassan emészti a híreket Zenolitáról, és nem gondol bele többet, mint amennyit a férfi mond. Elmosolyodik.*
– Én csak akkor este láttam jobbára, mikor ő is ott volt, tudod, a beavatkozásnál. De nem tűnt olyannak, akit ne kedvelnék meg. Idő kell mindenhez, az embereket nem lehet megismerni egy fél nap alatt. Illetve nagyon ritka, de talán akkor sem minden oldalukat, mert nem egyféle arcunk van, mást lát a barát, mást az üzlettárs, mást az ellenség… Te nem így gondolod?
– Wegtorenből? Mert az úrnő értésemre hozta, jobb, ha eljövök, mert a nagyobbik fia immár kezdett túl sokat nézni rám. Hát ezért. Az uraság nagyon rendes volt végig, sose próbálkozott, számára, amennyire én láttam, csakis az úrnő létezett, amúgy a fiúkkal sem volt baj, ha érted mire mondom. Nem kellett őket megfenyegetnem teli éjjelivel, vagy hasonlóval. Az úrnő egyszerűen úgy látta, hogy a fia inkább énrám figyel, mint bárki hozzá való kisasszonykára. És hát *Amy halkan sóhajt* az igazság az, hogy én is észrevettem a dolgot, de *a lány megvonja a vállát*, nem akartam volna biztatni. Fiatalabb nálam a legény. Jóval. Hozzá az az Amy illett volna, aki valaha voltam.
*És már megint így járt, kimondta, és csak utólag gondolkozik, hogy talán nem kellett volna. Nem mintha akkora nagy titok lenne. Elszólta már magát Darel előtt is, de a harcos talán nem arra figyelt.*
– Tudod, ha úgy éreztem volna, hogy nem tudok segíteni, bele sem kezdek. De ha te úgy érzed, hogy nem jó, még mindig kereshetünk felcsert. Báár, igazából, innen nézve nagyon előnyös, még a lilás szín is. Karakteres. *Amy komoly arcot vág, a hangja is komoly, bólint is. Természetesen játszik, de most igyekszik nagyon meggyőző lenni.*
– Szegény Arnakh! *szökik ki száján a szó.* Este meg akarta próbálni becserkészni Thalamarr urat, hogy kitudjuk, mi végre érkezett. Én magam adtam neki ehhez egy üveg jó bort, hátha az is segít megoldani a fickó nyelvét. De nehéz lesz neki, ha ezek után még a barakkba is hivatalos. Nem egyszerű fazon az öreg, de az valahol igaz, hogy egy este két dolgot nem lenne neki könnyű összehozni.
~És nem tudom, mivel ő láthatóan nincs odáig Zenolitáért, lehet, hogy nem mondja el neki, mit beszélt velem. Ajaj!~
*Bólint*
– Azt jól teszed! Ennek örömére veszünk zellert! *szól hirtelen, mert épp nagyon szépet lát az egyik kofánál. Némi alkudozás után Al már nem mondhatja, hogy csak üres kosarakkal járkál a piacon hiába.* Kolompér még maradt, fűszernövényünk is van elég. De kellene még friss tojás, paradicsom, nyári alma és szilva is. Láttál valamerre ilyesmit?
*Körbe-körbenézeget és igyekszik kiszúrni a forgatagban a megfelelő sorokat.*
– Arra *int jobbra* szerintem most nem megyek, csak a kísértés nőne.
*Ugyanis jobbra szép csipkéket, szalagokat, selymeket lát egy árusnál.*
– Mondjuk rá. És susmognak, persze. De ezt nehéz így elmondani. Te is férfi vagy. *Amy Alra néz a szeme sarkából.* Tudod, ezek megérzések, mikor egy nő úgy érzi, hogy a férfi csak az egyik arcát mutatja neki. A szebbiket, de valahogy a nő érzi, hogy lappang még valami az árnyékban. Nem tudom, érted-e?
*Először magasra szaladnak a szemöldökei Al válaszát halva, de aztán aprót kuncogva megcsóválja picit a fejét.*
– Mit nem mondasz!
*A maga részéről ezzel nem mond nemet, igaz nem is ígér semmit. Kiderül, valójában akarna-e viszonzást a férfi, s ha igen, akkor vajon pontosan hogyan. Amy nem siet sehova ilyen téren, nincs már miért sietnie, elég fiatalon kapta meg élete nagy pofonját, és az óta, bár az életkedvét már visszanyerte, és mondhatni meggyógyult, de nem álmodik túl nagy álmokat. Általában.*
– A rövidkard jó fegyver, főleg egy testőrnél. Legalábbis szerintem *felel csendesen, egy félénk mosollyal.* Apám testőrei is azt hordtak *szólja még el magát. Aztán rájön, hogy megint túl gyorsan beszélt, és az alsó ajkát beharapva sandít fel Alra.*
– És milyen vértezeted lesz? *kíváncsiskodik inkább, hátha Al nem vette észre az elszólását, és nem kérdez rá, bár amilyen szemfülesnek látta eddig, erre csekély az esély.
Lassan emészti a híreket Zenolitáról, és nem gondol bele többet, mint amennyit a férfi mond. Elmosolyodik.*
– Én csak akkor este láttam jobbára, mikor ő is ott volt, tudod, a beavatkozásnál. De nem tűnt olyannak, akit ne kedvelnék meg. Idő kell mindenhez, az embereket nem lehet megismerni egy fél nap alatt. Illetve nagyon ritka, de talán akkor sem minden oldalukat, mert nem egyféle arcunk van, mást lát a barát, mást az üzlettárs, mást az ellenség… Te nem így gondolod?
– Wegtorenből? Mert az úrnő értésemre hozta, jobb, ha eljövök, mert a nagyobbik fia immár kezdett túl sokat nézni rám. Hát ezért. Az uraság nagyon rendes volt végig, sose próbálkozott, számára, amennyire én láttam, csakis az úrnő létezett, amúgy a fiúkkal sem volt baj, ha érted mire mondom. Nem kellett őket megfenyegetnem teli éjjelivel, vagy hasonlóval. Az úrnő egyszerűen úgy látta, hogy a fia inkább énrám figyel, mint bárki hozzá való kisasszonykára. És hát *Amy halkan sóhajt* az igazság az, hogy én is észrevettem a dolgot, de *a lány megvonja a vállát*, nem akartam volna biztatni. Fiatalabb nálam a legény. Jóval. Hozzá az az Amy illett volna, aki valaha voltam.
*És már megint így járt, kimondta, és csak utólag gondolkozik, hogy talán nem kellett volna. Nem mintha akkora nagy titok lenne. Elszólta már magát Darel előtt is, de a harcos talán nem arra figyelt.*
– Tudod, ha úgy éreztem volna, hogy nem tudok segíteni, bele sem kezdek. De ha te úgy érzed, hogy nem jó, még mindig kereshetünk felcsert. Báár, igazából, innen nézve nagyon előnyös, még a lilás szín is. Karakteres. *Amy komoly arcot vág, a hangja is komoly, bólint is. Természetesen játszik, de most igyekszik nagyon meggyőző lenni.*
– Szegény Arnakh! *szökik ki száján a szó.* Este meg akarta próbálni becserkészni Thalamarr urat, hogy kitudjuk, mi végre érkezett. Én magam adtam neki ehhez egy üveg jó bort, hátha az is segít megoldani a fickó nyelvét. De nehéz lesz neki, ha ezek után még a barakkba is hivatalos. Nem egyszerű fazon az öreg, de az valahol igaz, hogy egy este két dolgot nem lenne neki könnyű összehozni.
~És nem tudom, mivel ő láthatóan nincs odáig Zenolitáért, lehet, hogy nem mondja el neki, mit beszélt velem. Ajaj!~
*Bólint*
– Azt jól teszed! Ennek örömére veszünk zellert! *szól hirtelen, mert épp nagyon szépet lát az egyik kofánál. Némi alkudozás után Al már nem mondhatja, hogy csak üres kosarakkal járkál a piacon hiába.* Kolompér még maradt, fűszernövényünk is van elég. De kellene még friss tojás, paradicsom, nyári alma és szilva is. Láttál valamerre ilyesmit?
*Körbe-körbenézeget és igyekszik kiszúrni a forgatagban a megfelelő sorokat.*
– Arra *int jobbra* szerintem most nem megyek, csak a kísértés nőne.
*Ugyanis jobbra szép csipkéket, szalagokat, selymeket lát egy árusnál.*
– Mondjuk rá. És susmognak, persze. De ezt nehéz így elmondani. Te is férfi vagy. *Amy Alra néz a szeme sarkából.* Tudod, ezek megérzések, mikor egy nő úgy érzi, hogy a férfi csak az egyik arcát mutatja neki. A szebbiket, de valahogy a nő érzi, hogy lappang még valami az árnyékban. Nem tudom, érted-e?
3952. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-08-23 12:42:37
Üzenet elküldve: 2015-08-23 12:42:37
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 359
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 359
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Amy//
*Csak mosolyog a leányzó szavain, jobban mondva a „vádakon”.*
- Azért egy pofont kicsit soknak tartanék egy meglepőnek szánt ölelésért cserébe, mert még, ha megcsókoltalak volna. Akkor azt mondom talán jogos. *mosolya vigyorba csap át, de megválaszolja a félénk kérdést is.*
- Talán kissé bátortalan vagyok, de a viszonzásra megtaláljuk a megfelelő időpontot. *kacsint vidáman, de továbbra is ölelésre kiszolgáltatottan lengeti maga mellett a kézhez kapott kosarakat, közben nézelődik a standok között. Immáron teljesen más megfontolás vezérli, mint pár perccel ez előtt.*
- A helyi kovácstól lehet beszerezni, és rövidkarrdal fogok harcolni. Ezt tanácsolta Zenolita. *megpróbál a megfelelő irányba mutatni, de nem olyan egyszerű megtalálni a megfelelő irányt annak, aki ritkán jár a Piacon.*
- Pontosabban a kard már megvan, a páncél lesz hamarosan beszerezve. *ennek részletezésébe egyelőre nem megy bele, mert nem akarja, hogy a szöszi Mestere után Amy előtt is nyilvánvalóvá váljon, hogy egyáltalán nem ért sem a hadviseléshez, sem pedig a hozzá kapcsolódó fegyver- és páncélzat kiválasztásához, kezeléséhez. Mondjuk a törött orra sok-sok mindent elárul, viszont a sokat emlegetett férfibüszkesége nem engedi, hogy újból szégyenben maradjon ezáltal.*
- Igen, teljesen más véleményem lett róla az edzéseket követően. Azt leszámítva, hogy eddig is nagynak gondoltam tudását a harcok és a harci okítás terén, viszont korántsem olyan hűvös és hideg, mint azt mutatja. Meg kell ismerni. *nem nagyon gondol bele a kérdés mélyebb értelmezésébe, elmondja azt, amit gondol, de kétségtelen tény, hogy szimpatikus nő számára a Mestere. Bár lehet Amy most szomorú, de Kipp egyelőre nem gondolt még bele semmi másba, leszámítva azt a pillanatnyi időszakot az úszás megkezdése előtt.*
- És miért jöttél onnan el? *hirtelen nem emlékszik rá, hogy beszéltek e erről valamiről, ha igen, az bizonyára az orrhelyreállítás okozta kábulat miatt lehetett. Kérdésével néha beletrafál olyan fájó pontokba, melyekbe nem kellene, de nem vezérli hátsószándék, egyszerűen csak kíváncsi egy kicsit és ha adja magát s téma, miért ne kérdezze meg. Legföljebb nem kap rá választ.*
- Azt hiszem azért kell neki pár hét, míg azt mondom, hogy alakulófélben van. *megtapogatná egy kicsit, no nem hiúságból, hanem csak úgy, hogy vajon most mennyire fáj még, de ezt a mozzanatot megakadályozza, hogy tele vannak kezei.*
- De köszönöm, hogy bízol benne. Mondhatjuk úgy is, hogy kezeskedsz a munkádért? *veszi ő a bókot és az irulás-pirulást is érzékeli azért, hogy nem emeli ki jobban. A kacsintás azért megy, mert hát egy ilyen szemtelennek is mondható kérdés után muszáj ezt meglépnie.*
*Alfonz szerepében Kipp egy nagyon kedélyes pali, aki egész jól próbálja hozni az enyhén megilletődött Mindenes-testőrt és az a fajta fickó, aki megpróbálja magát megkedveltetni a társaival is. Nem az irritáló módon, hanem természetesen, így Amy viccén is a lánnyal együtt nevet. Tényleg szívből jövő nevetés ez, nem kell ehhez erőltetnie magát, az a legjobb az egészben, hogy sok-sok minden belülről fakad és nem kell lépten-nyomon eszébe juttatnia, hogy miként is kellene játszani.*
- Este megmérettetés elé kerül az öreg. Zenolita kíváncsi harci tudására és a Konyhából a Barakkba invitálja egy kis erőnlét és tudásfelmérőre. Ha ma este még nem is, de holnapra kiderül, hogy a vénségben mennyi erő, kitartás és főleg a tapasztalatok mellet mennyi tényleges tudás van még. *nem nagyon ismeri a vén gazembert, nem hagyott túl sok időt megismertetni magát, mert már az első fellépése is visszataszító volt számára és próbálja, ha nem is látványosan, de kerülni. Minimum a vele folytatott beszélgetést.*
- Nem szeretném, ha veszedelmesebb lenne a ház, így inkább besegítek magam is a szakácsnőnek. *ki kell itt venni mindenkinek a részét mindenből, főleg, ha jó kapcsolatot szeretne ápolni a közvetlen környezetével. És azért egy házvezető nő sok-sok mindenről tud és fog tudni a jövőben is. Neki pedig mint testőr, jó, ha szorosabb a kapcsolata Amyvel.*
- Tehát a nők öröme ez a férfi. *hunyorog kicsit, látatlanban már elemzi is az érkezettet.*
- Susmogtak? Éspedig mifélét? *nem siklik el a félmondatok és halkan kiejtett szavak felett sem. Érdekes lehet a teljes kép megalkotásához minden szösszenet, amit megtud.*
- Érdeklődök majd a Kisasszonynál is. Köszönöm, hogy elmondtad ezeket. *persze a beszélgetés közben rendelkezzen vele nyugodtan Amy, oda megy, ahová kell, pakol, kér, válogat és a keze alá dolgozik.*
*Csak mosolyog a leányzó szavain, jobban mondva a „vádakon”.*
- Azért egy pofont kicsit soknak tartanék egy meglepőnek szánt ölelésért cserébe, mert még, ha megcsókoltalak volna. Akkor azt mondom talán jogos. *mosolya vigyorba csap át, de megválaszolja a félénk kérdést is.*
- Talán kissé bátortalan vagyok, de a viszonzásra megtaláljuk a megfelelő időpontot. *kacsint vidáman, de továbbra is ölelésre kiszolgáltatottan lengeti maga mellett a kézhez kapott kosarakat, közben nézelődik a standok között. Immáron teljesen más megfontolás vezérli, mint pár perccel ez előtt.*
- A helyi kovácstól lehet beszerezni, és rövidkarrdal fogok harcolni. Ezt tanácsolta Zenolita. *megpróbál a megfelelő irányba mutatni, de nem olyan egyszerű megtalálni a megfelelő irányt annak, aki ritkán jár a Piacon.*
- Pontosabban a kard már megvan, a páncél lesz hamarosan beszerezve. *ennek részletezésébe egyelőre nem megy bele, mert nem akarja, hogy a szöszi Mestere után Amy előtt is nyilvánvalóvá váljon, hogy egyáltalán nem ért sem a hadviseléshez, sem pedig a hozzá kapcsolódó fegyver- és páncélzat kiválasztásához, kezeléséhez. Mondjuk a törött orra sok-sok mindent elárul, viszont a sokat emlegetett férfibüszkesége nem engedi, hogy újból szégyenben maradjon ezáltal.*
- Igen, teljesen más véleményem lett róla az edzéseket követően. Azt leszámítva, hogy eddig is nagynak gondoltam tudását a harcok és a harci okítás terén, viszont korántsem olyan hűvös és hideg, mint azt mutatja. Meg kell ismerni. *nem nagyon gondol bele a kérdés mélyebb értelmezésébe, elmondja azt, amit gondol, de kétségtelen tény, hogy szimpatikus nő számára a Mestere. Bár lehet Amy most szomorú, de Kipp egyelőre nem gondolt még bele semmi másba, leszámítva azt a pillanatnyi időszakot az úszás megkezdése előtt.*
- És miért jöttél onnan el? *hirtelen nem emlékszik rá, hogy beszéltek e erről valamiről, ha igen, az bizonyára az orrhelyreállítás okozta kábulat miatt lehetett. Kérdésével néha beletrafál olyan fájó pontokba, melyekbe nem kellene, de nem vezérli hátsószándék, egyszerűen csak kíváncsi egy kicsit és ha adja magát s téma, miért ne kérdezze meg. Legföljebb nem kap rá választ.*
- Azt hiszem azért kell neki pár hét, míg azt mondom, hogy alakulófélben van. *megtapogatná egy kicsit, no nem hiúságból, hanem csak úgy, hogy vajon most mennyire fáj még, de ezt a mozzanatot megakadályozza, hogy tele vannak kezei.*
- De köszönöm, hogy bízol benne. Mondhatjuk úgy is, hogy kezeskedsz a munkádért? *veszi ő a bókot és az irulás-pirulást is érzékeli azért, hogy nem emeli ki jobban. A kacsintás azért megy, mert hát egy ilyen szemtelennek is mondható kérdés után muszáj ezt meglépnie.*
*Alfonz szerepében Kipp egy nagyon kedélyes pali, aki egész jól próbálja hozni az enyhén megilletődött Mindenes-testőrt és az a fajta fickó, aki megpróbálja magát megkedveltetni a társaival is. Nem az irritáló módon, hanem természetesen, így Amy viccén is a lánnyal együtt nevet. Tényleg szívből jövő nevetés ez, nem kell ehhez erőltetnie magát, az a legjobb az egészben, hogy sok-sok minden belülről fakad és nem kell lépten-nyomon eszébe juttatnia, hogy miként is kellene játszani.*
- Este megmérettetés elé kerül az öreg. Zenolita kíváncsi harci tudására és a Konyhából a Barakkba invitálja egy kis erőnlét és tudásfelmérőre. Ha ma este még nem is, de holnapra kiderül, hogy a vénségben mennyi erő, kitartás és főleg a tapasztalatok mellet mennyi tényleges tudás van még. *nem nagyon ismeri a vén gazembert, nem hagyott túl sok időt megismertetni magát, mert már az első fellépése is visszataszító volt számára és próbálja, ha nem is látványosan, de kerülni. Minimum a vele folytatott beszélgetést.*
- Nem szeretném, ha veszedelmesebb lenne a ház, így inkább besegítek magam is a szakácsnőnek. *ki kell itt venni mindenkinek a részét mindenből, főleg, ha jó kapcsolatot szeretne ápolni a közvetlen környezetével. És azért egy házvezető nő sok-sok mindenről tud és fog tudni a jövőben is. Neki pedig mint testőr, jó, ha szorosabb a kapcsolata Amyvel.*
- Tehát a nők öröme ez a férfi. *hunyorog kicsit, látatlanban már elemzi is az érkezettet.*
- Susmogtak? Éspedig mifélét? *nem siklik el a félmondatok és halkan kiejtett szavak felett sem. Érdekes lehet a teljes kép megalkotásához minden szösszenet, amit megtud.*
- Érdeklődök majd a Kisasszonynál is. Köszönöm, hogy elmondtad ezeket. *persze a beszélgetés közben rendelkezzen vele nyugodtan Amy, oda megy, ahová kell, pakol, kér, válogat és a keze alá dolgozik.*
3951. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-08-23 11:12:39
Üzenet elküldve: 2015-08-23 11:12:39
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 349
OOC üzenetek: 43
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 349
OOC üzenetek: 43
Játékstílus: Szelíd
//Kipp//
*Elmosolyodik, megcsóválja a fejét.*
– Jól kitaláltad, hogyan időzíts, így se pofon, se viszonzás. A végén még azt kell hinnem, félénk vagy *húzza kicsit Alt.*
~Bár ki tudja, lehet, hogy bizonyos téren tényleg az. Attól még lehet nagyon is vakmerő máshol. Illetve máshogy. Na.~
*Amynek feltűnik, hogy a fiatal testőr sokkal lelkesebb, mint eddig volt, így kíváncsian pillant rá.*
– Mesélj! Milyen fegyvered lesz? Vagy már meg is van? Honnan lehet itt hozzájutni? *Aztán rájön, a fegyver nem minden, lehet, hogy Zenolita Kipp örömének az oka.* És milyen volt az úszás? Megbarátkoztatok Zenolitával?
*Egyszerű kis kérdés, mégis talán sok mindenre választ adhat, esetleg arra is, hogy vajon ők ketten mennyire lettek jó barátok, ha egyáltalán.*
– Szívesen segítettem *válaszol halkan a köszönetre.* Wegtorenben egy lovag birtokán éltem, vele nem is volt semmi baj, az uraság rendes ember nagyon. *Amy sóhajt, bizonyos szempontból sajnálja, hogy el kellett jönnie.* A lényeg, hogy ott volt pár fegyveres, és egy-két sebesülés is. Láttam, hogyan csinálta az ilyesmit a fegyvermesterünk, ő igazi veteránként nagyon értett a csontkovácsoláshoz. Azt meg láttam, hogy magadnak nem igazán tudnád kiigazítani.
*A lány félénken pillog fel Alra.*
– Úgy hiszem, amikor teljesen lelohad a duzzanat, ugyanolyan csinos lesz az ábrázatod, mint volt.
*Amy megkockáztat egy félénk mosolyt is.*
– Az igazság az, hogy Arnakhtól például megijedtem volna akkor este, mikor beengedtél. Vén morgó medve az öreg. Bár abban igazad van, hogy valójában talán addig nem veszélyes a ház, míg a lakók az én főztömből esznek *Amy halkan elneveti magát, és kacsint is egyet, mintegy nyomatékot adva a picinyke viccnek.
Ha Kipp vele nevet, hát jó, annak örül, ha mégsem, azon sem sértődik meg, legfeljebb elkönyveli, hogy vele ne mókázzon.*
– Úgy igaz, egy veszedelmesen jóképű fickó az, az ifjú Thalamarr. *Amy elgondolkodva néz maga elé, majd halkan sóhajt.* Wegtoreni, láttam ott párszor, egyszer az utcán, egyszer egy fogadóban, meg a gazdám birtokán is. A lányok imádták, mert olyan vonzó, de mindig susmogtak is róla… *Amy a vállát vonogatja.* Az úrnő elájult, Harga és Mixora dühösek lettek emiatt, így nekikezdtünk takarítani, csak eszembe jutott, ha nem jövök ki ide, akkor ma este nem eszünk.
*Elmosolyodik, megcsóválja a fejét.*
– Jól kitaláltad, hogyan időzíts, így se pofon, se viszonzás. A végén még azt kell hinnem, félénk vagy *húzza kicsit Alt.*
~Bár ki tudja, lehet, hogy bizonyos téren tényleg az. Attól még lehet nagyon is vakmerő máshol. Illetve máshogy. Na.~
*Amynek feltűnik, hogy a fiatal testőr sokkal lelkesebb, mint eddig volt, így kíváncsian pillant rá.*
– Mesélj! Milyen fegyvered lesz? Vagy már meg is van? Honnan lehet itt hozzájutni? *Aztán rájön, a fegyver nem minden, lehet, hogy Zenolita Kipp örömének az oka.* És milyen volt az úszás? Megbarátkoztatok Zenolitával?
*Egyszerű kis kérdés, mégis talán sok mindenre választ adhat, esetleg arra is, hogy vajon ők ketten mennyire lettek jó barátok, ha egyáltalán.*
– Szívesen segítettem *válaszol halkan a köszönetre.* Wegtorenben egy lovag birtokán éltem, vele nem is volt semmi baj, az uraság rendes ember nagyon. *Amy sóhajt, bizonyos szempontból sajnálja, hogy el kellett jönnie.* A lényeg, hogy ott volt pár fegyveres, és egy-két sebesülés is. Láttam, hogyan csinálta az ilyesmit a fegyvermesterünk, ő igazi veteránként nagyon értett a csontkovácsoláshoz. Azt meg láttam, hogy magadnak nem igazán tudnád kiigazítani.
*A lány félénken pillog fel Alra.*
– Úgy hiszem, amikor teljesen lelohad a duzzanat, ugyanolyan csinos lesz az ábrázatod, mint volt.
*Amy megkockáztat egy félénk mosolyt is.*
– Az igazság az, hogy Arnakhtól például megijedtem volna akkor este, mikor beengedtél. Vén morgó medve az öreg. Bár abban igazad van, hogy valójában talán addig nem veszélyes a ház, míg a lakók az én főztömből esznek *Amy halkan elneveti magát, és kacsint is egyet, mintegy nyomatékot adva a picinyke viccnek.
Ha Kipp vele nevet, hát jó, annak örül, ha mégsem, azon sem sértődik meg, legfeljebb elkönyveli, hogy vele ne mókázzon.*
– Úgy igaz, egy veszedelmesen jóképű fickó az, az ifjú Thalamarr. *Amy elgondolkodva néz maga elé, majd halkan sóhajt.* Wegtoreni, láttam ott párszor, egyszer az utcán, egyszer egy fogadóban, meg a gazdám birtokán is. A lányok imádták, mert olyan vonzó, de mindig susmogtak is róla… *Amy a vállát vonogatja.* Az úrnő elájult, Harga és Mixora dühösek lettek emiatt, így nekikezdtünk takarítani, csak eszembe jutott, ha nem jövök ki ide, akkor ma este nem eszünk.
3950. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-08-23 10:06:59
Üzenet elküldve: 2015-08-23 10:06:59
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 173
OOC üzenetek: 167
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 173
OOC üzenetek: 167
Játékstílus: Megfontolt
//Mélység Vérei//
* A kis nőstény a háta mögött lépked szótlanul, akár az árnyék. Nem, mintha tartania kellene attól – legalábbis nem hiszi-, hogy Raxa bármilyen módon ártani akarna neki vagy esetleg a hímnek. Ennek ellenére nem robban ki az örömtől, hogy a háta mögött van. Okozhat meglepetést, s azért a bizalmatlanság ott van még benne, igen még akkor is, ha saját fajtájáról van szó. Sőt.
Már tegnap is megmutatta nőstény, hogy bizony tud szájalni, ha épp olyanja van. Nem is csoda, ha olykor elverték. Bár nem láthatja a másik, de halvány mosoly fut végig az arcán, még mielőtt megfordulna. A lánnyal szembe fordulva már nyoma sincs a mosolynak, kezeit mag előtt összefonva, jobb lábát oldalra kidobva, tekint szúrósan a levendulaszemű nőstényre. Így fürkészi, nem törődve azzal hogy kik és hányan járnak körülöttük. *
- Gyere csak, ide!
* Szólítja fel, a másikat, hangja száraz porként kapja szárnyra a reggeli szellő. Ha, a lány tétovázna, úgy vékony vonallá szűkíti szemeit, homloka ráncokba gyűrődik. Ha, még így lép közelebb, úgy Med teszi meg a köztük lévő pár lépés távolságot. *
- Nem érzed úgy, hogy pimasz vagy?
* Emeli fel szemöldökét, kíváncsian hallgatja a választ. *
- Tetszik.
* A nőstény éppen hogy csak pisloghatott, Med arca kisimul, s derűs mosoly játszik ajkai szegletében. *
- Mire vagy kíváncsi?
* Perdül a kis közjáték után, a Raxa mellé, hogy újra elinduljanak.
Nem hiszi, hogy a Bestia, a Templomba vagy a Könyvtárba lenne, de még az is előfordulhat, így arra veszi a lépteit. Ha nem is fognak ott sok időt tölteni, de legalább legközelebb a nőstény már magától is odatalál. *
- Dhoros, ha nincs kedved velünk jönni, akár le is válhatsz. A nőstény ördögöt megismered, nincs még egy olyan itt a városban. Ha másról nem, de lehengerlő modoráról megismered.
* Fordul a hím felé, felajánlva neki a lehetőséget. *
- Ha megtalálod, mi a Templomnál leszünk. Mondd meg menni, hogy tolja oda a csinos kis hátsóját, vagy várjon meg a Pegazusban.
* A kis nőstény a háta mögött lépked szótlanul, akár az árnyék. Nem, mintha tartania kellene attól – legalábbis nem hiszi-, hogy Raxa bármilyen módon ártani akarna neki vagy esetleg a hímnek. Ennek ellenére nem robban ki az örömtől, hogy a háta mögött van. Okozhat meglepetést, s azért a bizalmatlanság ott van még benne, igen még akkor is, ha saját fajtájáról van szó. Sőt.
Már tegnap is megmutatta nőstény, hogy bizony tud szájalni, ha épp olyanja van. Nem is csoda, ha olykor elverték. Bár nem láthatja a másik, de halvány mosoly fut végig az arcán, még mielőtt megfordulna. A lánnyal szembe fordulva már nyoma sincs a mosolynak, kezeit mag előtt összefonva, jobb lábát oldalra kidobva, tekint szúrósan a levendulaszemű nőstényre. Így fürkészi, nem törődve azzal hogy kik és hányan járnak körülöttük. *
- Gyere csak, ide!
* Szólítja fel, a másikat, hangja száraz porként kapja szárnyra a reggeli szellő. Ha, a lány tétovázna, úgy vékony vonallá szűkíti szemeit, homloka ráncokba gyűrődik. Ha, még így lép közelebb, úgy Med teszi meg a köztük lévő pár lépés távolságot. *
- Nem érzed úgy, hogy pimasz vagy?
* Emeli fel szemöldökét, kíváncsian hallgatja a választ. *
- Tetszik.
* A nőstény éppen hogy csak pisloghatott, Med arca kisimul, s derűs mosoly játszik ajkai szegletében. *
- Mire vagy kíváncsi?
* Perdül a kis közjáték után, a Raxa mellé, hogy újra elinduljanak.
Nem hiszi, hogy a Bestia, a Templomba vagy a Könyvtárba lenne, de még az is előfordulhat, így arra veszi a lépteit. Ha nem is fognak ott sok időt tölteni, de legalább legközelebb a nőstény már magától is odatalál. *
- Dhoros, ha nincs kedved velünk jönni, akár le is válhatsz. A nőstény ördögöt megismered, nincs még egy olyan itt a városban. Ha másról nem, de lehengerlő modoráról megismered.
* Fordul a hím felé, felajánlva neki a lehetőséget. *
- Ha megtalálod, mi a Templomnál leszünk. Mondd meg menni, hogy tolja oda a csinos kis hátsóját, vagy várjon meg a Pegazusban.
3949. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-08-23 09:12:47
Üzenet elküldve: 2015-08-23 09:12:47
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 359
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 359
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Amy//
*Jól időzít, így az öleléssel sikerrel jár, már, ha csak saját önös érdekeit nézi természetesen, mert szegény lány a kosarak miatt nem tudja viszonozni az általa beígért szorongatást.*
~A második pontnak ezennel annyi is.~
- Igen, tartanak és csak most lesz igazán komoly. Eddig állapotfelmérés volt, ma megkaptam, hogy milyen fegyverrel harcoljak a továbbiakban, illetve ma reggel úszni mentünk a folyóhoz. *lelkesen beszél továbbra is a feladatairól, a tréningről, meg úgy általában az egész kiképzésről.*
- Minden perccel többet tudok, de amennyire csak tudom, védem az orromat. *mosolyog és meg is tapintja a vöröslő, tegnap még tört állapotában lévő tagját.*
- Tényleg köszönöm, hogy rendbe hoztad, magamnak képtelen lettem volna, így is közel jártam ahhoz, hogy elájuljak. Ily módon lehetőleg ne, de lehetőség szerint inkább soha ne éld át ezt. *pillant a lány orrocskájára, majd a szemeibe és mosolyogni kezd.*
- Nem hiszem, hogy a konyha és úgy általában a Ház ilyen orrtörős veszélyeket rejtene magában, mégsem fegyverforgató vagy. *a kosarak átvéve, Kipp szívesen segít, a jó kapcsolat kialakítása mindennél fontosabb, de egyébként is van pár kérdése a mellette sétáló házvezetőhöz.*
- Amy bocsáss meg, mielőtt Arnakhra térnénk, lenne egy fontos kérdésem, a Zenolita által is említett új érkezőről. Egy férfi, akivel talán még nem is találkoztam, mondd, mi történt Nivere Úrnővel a találkozójuk idején?! *érdeklődik testőrként a számára titokzatos alakról és az ájulásról is. Tudja, hogy jelen kellett volna lennie, de most nem ez az elsődleges, hanem, hogy a későbbiekben tudja hova tenni majd és a helyén kezelje ezt a fajta problémát.*
*Jól időzít, így az öleléssel sikerrel jár, már, ha csak saját önös érdekeit nézi természetesen, mert szegény lány a kosarak miatt nem tudja viszonozni az általa beígért szorongatást.*
~A második pontnak ezennel annyi is.~
- Igen, tartanak és csak most lesz igazán komoly. Eddig állapotfelmérés volt, ma megkaptam, hogy milyen fegyverrel harcoljak a továbbiakban, illetve ma reggel úszni mentünk a folyóhoz. *lelkesen beszél továbbra is a feladatairól, a tréningről, meg úgy általában az egész kiképzésről.*
- Minden perccel többet tudok, de amennyire csak tudom, védem az orromat. *mosolyog és meg is tapintja a vöröslő, tegnap még tört állapotában lévő tagját.*
- Tényleg köszönöm, hogy rendbe hoztad, magamnak képtelen lettem volna, így is közel jártam ahhoz, hogy elájuljak. Ily módon lehetőleg ne, de lehetőség szerint inkább soha ne éld át ezt. *pillant a lány orrocskájára, majd a szemeibe és mosolyogni kezd.*
- Nem hiszem, hogy a konyha és úgy általában a Ház ilyen orrtörős veszélyeket rejtene magában, mégsem fegyverforgató vagy. *a kosarak átvéve, Kipp szívesen segít, a jó kapcsolat kialakítása mindennél fontosabb, de egyébként is van pár kérdése a mellette sétáló házvezetőhöz.*
- Amy bocsáss meg, mielőtt Arnakhra térnénk, lenne egy fontos kérdésem, a Zenolita által is említett új érkezőről. Egy férfi, akivel talán még nem is találkoztam, mondd, mi történt Nivere Úrnővel a találkozójuk idején?! *érdeklődik testőrként a számára titokzatos alakról és az ájulásról is. Tudja, hogy jelen kellett volna lennie, de most nem ez az elsődleges, hanem, hogy a későbbiekben tudja hova tenni majd és a helyén kezelje ezt a fajta problémát.*
3948. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-08-22 23:23:06
Üzenet elküldve: 2015-08-22 23:23:06
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 349
OOC üzenetek: 43
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 349
OOC üzenetek: 43
Játékstílus: Szelíd
//Kipp//
*Mielőtt még bármit is tehetne, nem mintha annyira el akarna menekülni Al ölelése elől, végtére is a karavánt kísérő harcosokat is megölelte, kettő kivételével, ugye, mert Darel ki is rohant volna a világból, a szőke lovag meg láthatóan el volt merülve a vele lévő fiatal nő tekintetében, szóval kettő híján úgyis kiosztotta a többieknek az öleléseket, így most viszonozná a testőrét is. Ha tudná.*
– Tele mindkét kezem *kuncog halkan, és csak icipicit pirul el*, pedig jóól megszorongatnálak. Szóval még tartanak az edzések? És hogy haladsz? Láttam ám, mikor elviharzottatok reggel.
*Nem szemrehányás, csak megjegyzi.*
– Viszont nem látok rajtad újabb foltokat. Akkor csak javul a helyzet, ugye?
* Elmosolyodik, majd bólint.*
– Az jó lenne. Mármint ha segítenél, persze csak ha nincs más dolgod. Muszáj pár dolgot vennem. Az igazság az, hogy hajnalban felpakoltam a karavánt, és így van némi hiány a kamrában. Ha ma jót akarsz enni, akkor…
*Ezzel Al kezébe nyomja a két, jelenleg még üres, kosarat.*
– Hát, a karaván indulásán kívül még van más újság is, bár nem olyan nagy horderejű. Megállapodásra jutottam Arnakh-kal.
*Mielőtt még bármit is tehetne, nem mintha annyira el akarna menekülni Al ölelése elől, végtére is a karavánt kísérő harcosokat is megölelte, kettő kivételével, ugye, mert Darel ki is rohant volna a világból, a szőke lovag meg láthatóan el volt merülve a vele lévő fiatal nő tekintetében, szóval kettő híján úgyis kiosztotta a többieknek az öleléseket, így most viszonozná a testőrét is. Ha tudná.*
– Tele mindkét kezem *kuncog halkan, és csak icipicit pirul el*, pedig jóól megszorongatnálak. Szóval még tartanak az edzések? És hogy haladsz? Láttam ám, mikor elviharzottatok reggel.
*Nem szemrehányás, csak megjegyzi.*
– Viszont nem látok rajtad újabb foltokat. Akkor csak javul a helyzet, ugye?
* Elmosolyodik, majd bólint.*
– Az jó lenne. Mármint ha segítenél, persze csak ha nincs más dolgod. Muszáj pár dolgot vennem. Az igazság az, hogy hajnalban felpakoltam a karavánt, és így van némi hiány a kamrában. Ha ma jót akarsz enni, akkor…
*Ezzel Al kezébe nyomja a két, jelenleg még üres, kosarat.*
– Hát, a karaván indulásán kívül még van más újság is, bár nem olyan nagy horderejű. Megállapodásra jutottam Arnakh-kal.
3947. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-08-22 23:09:14
Üzenet elküldve: 2015-08-22 23:09:14
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 359
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 359
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Amy//
*Nagyon úgy fest a dolog, hogy ennek a céltalannak tűnő járkálásnak semmi értelme nincsen. Feltehetően, akit keres, nem fog megjelenni, bizonyára közbejött valami. Nem haragszik, de még csak rosszallás sincs benne, elvégre nem neki hoznának értékes információkat. Már azon van, hogy hagyja is az egészet, mikor összeütközik valakivel a nagy nézelődésben. Ez az a történés, ami miatt le kell, hogy fújja a tervezettet, mert akivel össze akadnak, nem más, mint orra megmentője, Amy.*
- Amy! *nem is tagadhatná, hogy örül a lány feltűnésének, sőt, mit több, a köszönés után kijár ám egy ölelés is, mellyel már legalább két napja tartozik neki. Úgy véli, nem kell külön mondani, hogy miért, szavak nélkül is egyértelmű lesz, hogy mire utal ez a tette. Talán van olyan szerencséje, hogy a meglepetés erejével tudjon „támadni” és még mielőtt a lány eszmélhetne, már túl is vannak az egészen.*
- Éppen a Kovácstól jövök, tudod Zenolita a pártfogásába vett és fegyverforgatásra tanít. *von vállat, mert hát nem érzi túl nagy dolognak ezt, főleg, hogy még képzése elején jár, de hát valamikor el kell kezdenie ezt is, ha kiváló testőrré kíván lépni a közeljövőben.*
- Milyen volt a nap a rezidencián? Mi járatban? *érdeklődik azonnal, láthatóan kissé föl van dobódva, ami annak a hatása, hogy a kovácsműhelyből úgy tudott távozni, hogy nem kellett ott hagynia az összes pénzét, illetve némi tanácsot megfogadva egy komolyabb felszereléssel is gazdagodik.*
- Ha csatlakozhatok hozzád, szívesen segítek a cipekedésben. *nem tudja, de reggel is egy hasonló dologgal érkezett hozzá felkérés, azt viszont nem hallotta egy kicsit sem a távolság és az elhaló hangok miatt, most azonban javíthatja a reggeli „hibáját”, ha el lesz fogadva felajánlása.*
*Nagyon úgy fest a dolog, hogy ennek a céltalannak tűnő járkálásnak semmi értelme nincsen. Feltehetően, akit keres, nem fog megjelenni, bizonyára közbejött valami. Nem haragszik, de még csak rosszallás sincs benne, elvégre nem neki hoznának értékes információkat. Már azon van, hogy hagyja is az egészet, mikor összeütközik valakivel a nagy nézelődésben. Ez az a történés, ami miatt le kell, hogy fújja a tervezettet, mert akivel össze akadnak, nem más, mint orra megmentője, Amy.*
- Amy! *nem is tagadhatná, hogy örül a lány feltűnésének, sőt, mit több, a köszönés után kijár ám egy ölelés is, mellyel már legalább két napja tartozik neki. Úgy véli, nem kell külön mondani, hogy miért, szavak nélkül is egyértelmű lesz, hogy mire utal ez a tette. Talán van olyan szerencséje, hogy a meglepetés erejével tudjon „támadni” és még mielőtt a lány eszmélhetne, már túl is vannak az egészen.*
- Éppen a Kovácstól jövök, tudod Zenolita a pártfogásába vett és fegyverforgatásra tanít. *von vállat, mert hát nem érzi túl nagy dolognak ezt, főleg, hogy még képzése elején jár, de hát valamikor el kell kezdenie ezt is, ha kiváló testőrré kíván lépni a közeljövőben.*
- Milyen volt a nap a rezidencián? Mi járatban? *érdeklődik azonnal, láthatóan kissé föl van dobódva, ami annak a hatása, hogy a kovácsműhelyből úgy tudott távozni, hogy nem kellett ott hagynia az összes pénzét, illetve némi tanácsot megfogadva egy komolyabb felszereléssel is gazdagodik.*
- Ha csatlakozhatok hozzád, szívesen segítek a cipekedésben. *nem tudja, de reggel is egy hasonló dologgal érkezett hozzá felkérés, azt viszont nem hallotta egy kicsit sem a távolság és az elhaló hangok miatt, most azonban javíthatja a reggeli „hibáját”, ha el lesz fogadva felajánlása.*
3946. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-08-22 22:59:23
Üzenet elküldve: 2015-08-22 22:59:23
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 349
OOC üzenetek: 43
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 349
OOC üzenetek: 43
Játékstílus: Szelíd
//A piacon//
//Kipp//
*Már kora délutánra jár az idő, mikor Amy a gazdagnegyed felől, a nagy cirádás kapubejárón át belép a város szívében elhelyezkedő piactérre.
A szokásos ruháját viseli, halványbarna ruhája dekoltázsából kilátszik a fehér ingvállának a fodros széle.*
~Ó a betyárját! Ez nem pici hely egy sornyi kofával! Elébb körbe kell járnom, hogy lássam, mi a kínálat, aztán át ne verjenek az első sarkon.~
*Így hát Amy, két kezében egy egy még üres kosárral szépen elindul körben a standokat nézegetve, megáll itt-ott, nézelődik, majd lépne is tovább, mikor valakinek nekiütközik.*
– Elnézé…
*Felnéz, majd meg is ijedne akár a kissé színjátszó arcot látva, ha nem ismerné fel, hogy azt az orrot bizony, ott az arc közepén, ő maga tette helyre.*
– Al!
*A lány elmosolyodik.*
– Nem láttalak este óta. Túlélted az újabb edzést?
//Kipp//
*Már kora délutánra jár az idő, mikor Amy a gazdagnegyed felől, a nagy cirádás kapubejárón át belép a város szívében elhelyezkedő piactérre.
A szokásos ruháját viseli, halványbarna ruhája dekoltázsából kilátszik a fehér ingvállának a fodros széle.*
~Ó a betyárját! Ez nem pici hely egy sornyi kofával! Elébb körbe kell járnom, hogy lássam, mi a kínálat, aztán át ne verjenek az első sarkon.~
*Így hát Amy, két kezében egy egy még üres kosárral szépen elindul körben a standokat nézegetve, megáll itt-ott, nézelődik, majd lépne is tovább, mikor valakinek nekiütközik.*
– Elnézé…
*Felnéz, majd meg is ijedne akár a kissé színjátszó arcot látva, ha nem ismerné fel, hogy azt az orrot bizony, ott az arc közepén, ő maga tette helyre.*
– Al!
*A lány elmosolyodik.*
– Nem láttalak este óta. Túlélted az újabb edzést?
3945. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-08-22 22:53:13
Üzenet elküldve: 2015-08-22 22:53:13
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
// Jaj, cica…//
*Magányosan sétál a szegénynegyed utcáin. A Pegazusból jön. Ruhája füstös, lehelete borgőzös. Erszénye lapos. Az este eljövetelével ez még máshogy volt. Józanul, friss illatú ruhában, s kétszer ilyen vastag szütyővel. Szerencse. Na, az ami neki nincsen. Nem olyan, csillagzat alatt született. Pedig minden olyan jól ment, nyerő szériája volt, akkor kellett volna abbahagynia. Mint mindig nem sikerült neki. Belerúg egy előtte lévő kőbe, mely halkan pattogva a foghíja macskaköveken gurul arrébb. Lehet innia, kellene még egy kicsit. Nem űzi már úgy ezt a szórakozást, mint régen. *
~ Beszélték a fogadóban, hogy nyílt itt valami bordély. Lehet, meg kellene nézni. ~
* Nem, mintha nem találna magának elég nőt. Többet is a kelleténél. S minek fizessen olyanért, amit más ingyen ad meg neki. Vagy, ha nem is ingyen, de pár kedves szóért. Egy szál rózsáért, szépen csengő rímekért. Mondjuk az utóbbit, annyira nem szokta erőltetni. Igaz, ezek nem kerülnek pénzbe, csak időbe, s ha az nincs, akkor jönnek jól az efféle helyek.
A bordélyból kiszűrődő zsivajt már messziről lehet hallani. Néhány lépés után már a fehér házból kiszűrődő fényt is látni véli az ember. Egymás után adják a kilincset a be és kitérő vendégek. Nincs is mit rajta meglepődni, forgalmas hely lehet az ilyen, főleg megnyitó tájékán. Talán mégis fizet magának egy könnyűvérű nőcskét, suhan át az agyán, mikor a Pinty ajtaján egy barna szépség libben ki. Törékeny testét halványan vonja körbe az ajtón át kiszűrődő gyér fény. Hosszú göndör haja lágyan lengedezik utána, ahogy könnyeden léptekkel indul meg a piac felé. Inkább tűnik nemesi fruskának, mintsem a házhoz tartozó szajhának, aki csak egy frissítő sétára indul, a fárasztó munka után. Ámbár, ha úgy van, bizony egy főnyereményt tudhat magáénak a tulajdonos.*
~ Ezért nem lenne kár aranyakat fizetni. ~
* Jobban örülne igaz annak, ha inkább az előző kört gazdagítaná, de ha nem, hát az se baj. Elhaladva a bordély mellett követi a lányt, hangtalanul. Volt pár éve rá, hogy megtanulja, miként hajtsa saját hasznára az árnyak jótékony homályát, ha arra van szükség. De, talán elég óvatlan, ha csak egy egyszerű örömlányról van szó vagy eleget ivott ahhoz, hogy ne legyen erre szükség. Pontosan még nem tudja, mit is akar vele kezdeni, de jó játéknak ígérkezik a szépség. Majd kiderül. A negyed végénél megáll.
Az égő hold lassan kifakul az égen, ahogy a sötétséget is elűzi a felkelő nap. Szereti a hajnalt, ilyenkor még a meleg évszakban is kellemesen hűs az idő. Az alvó város ébredezni kezd. Egy ház falának dőlve figyeli a lányt, ahogy a tolongó fehérnép között keresi magának az utat. Jobb kezének ujjai között, két golyót pörget, s tűnődik. Láthatóan, a gyönyörűség sem tudja merre, hová is viszi az útja. Lassan teljesen kivilágosodik, s bár a sokadalom egyre nő, úgy véli, feltűnő lenne még követni a lányt. Itt még az árnyak segítik, ezért inkább kivár, merre is veszi lépteit. Félre húzott szájjal veszi tudomásul, hogy inkább megpihen egy padon. Jobban örült volna neki, ha tovább halad. Hanyag eleganciával löki el magát a faltól, utána csak lepergő ház vakolat mard. Vasalt csizmája halkan kopog a köveken, ahogy megindul felé, utána sólyomszárnyként lebben köpenye *
- Veszélyes ilyenkor egyedül kóborolni a városban, szép hölgy. Sok a martalóc s zsivány a városban. Még baja esik.
* Magasodik a lány felé, eltakarva a felkelő napot. Hangja kellemes, mély ugyanakkor cirógatóan hat. Arcán kedves, s barátságos fél mosoly. *
- Esetleg szabad lesz?
* A kérdést csak udvariasságból teszi fel, már huppan is le a formás test mellé. Alatta panaszosan nyög fel a lóca. Noha, nem súlya miatt, csak egyszerűen mindig mindenhova, olyan vehemenciával ül le, hogy azt bármely ülő alkalmatosság megérzi, s ennek hangot is ad. Karjait a pad támláján pihenteti meg, könyökkel támaszkodik meg rajta, hagyva hogy kezei lazán lógjanak le onnan. Egyedül csak jobb kezében járnak titkos táncot a szem elől még rejtett golyóbisok. *
- Azon tűnődöm, mi dolga lehet egy ilyen teremtésnek, ilyen korán reggel, erre.
* Fürkészi a finom vonásait az arcnak, sötét szemében szikrát vetnek a sugarak. Hirtelen komorulnak el s keményednek meg a Necraas vonásai, hogy aztán ezt követve, hirtelen húzza ki magát, s forduljon a Szépség felé. *
- Bocsássa meg tiszteletlenségem, még be sem mutatkoztam. A nevem Necraas al Rhy’kerith.
* Nyúl a kecses kézért, s ha a lány nem húzza el, úgy Necra tisztelettudóan, ahogy azt nemesi körökben szokás, csókot lehel saját kezére. Ha netalán mégis nemes hölggyel akadna dolga, véletlen se szentségtelenítse meg ajkaival annak érzékeny bőrét, na meg persze nemesi büszkeségét. Tapasztalatból tudja, hogy az efféle fruskák sokat adnak a külcsínre, s semmi kedve most, hogy okot adjon egy esetleges felháborodott pofonra. Azt meg végképp nem szeretné, ha itt kora hajnalban kezdene el rikácsolni a Szépség, magukra vonva a piaci kofák népes hadának figyelmét. Ha meg nem, úgy érezze magát megtiszteltetve. A figyelmesség csak jó pont lehet. Vagy nem. De, akkor jön a B terv.*
- S kegyedet, miként szólíthatom?
* Éjfekete szemeit függeszti a lányra, kíváncsiskodó tekintettel, még kézfejére hajolva. *
A hozzászólás írója (Necraas al Rhy'kerith) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.08.22 23:06:33
*Magányosan sétál a szegénynegyed utcáin. A Pegazusból jön. Ruhája füstös, lehelete borgőzös. Erszénye lapos. Az este eljövetelével ez még máshogy volt. Józanul, friss illatú ruhában, s kétszer ilyen vastag szütyővel. Szerencse. Na, az ami neki nincsen. Nem olyan, csillagzat alatt született. Pedig minden olyan jól ment, nyerő szériája volt, akkor kellett volna abbahagynia. Mint mindig nem sikerült neki. Belerúg egy előtte lévő kőbe, mely halkan pattogva a foghíja macskaköveken gurul arrébb. Lehet innia, kellene még egy kicsit. Nem űzi már úgy ezt a szórakozást, mint régen. *
~ Beszélték a fogadóban, hogy nyílt itt valami bordély. Lehet, meg kellene nézni. ~
* Nem, mintha nem találna magának elég nőt. Többet is a kelleténél. S minek fizessen olyanért, amit más ingyen ad meg neki. Vagy, ha nem is ingyen, de pár kedves szóért. Egy szál rózsáért, szépen csengő rímekért. Mondjuk az utóbbit, annyira nem szokta erőltetni. Igaz, ezek nem kerülnek pénzbe, csak időbe, s ha az nincs, akkor jönnek jól az efféle helyek.
A bordélyból kiszűrődő zsivajt már messziről lehet hallani. Néhány lépés után már a fehér házból kiszűrődő fényt is látni véli az ember. Egymás után adják a kilincset a be és kitérő vendégek. Nincs is mit rajta meglepődni, forgalmas hely lehet az ilyen, főleg megnyitó tájékán. Talán mégis fizet magának egy könnyűvérű nőcskét, suhan át az agyán, mikor a Pinty ajtaján egy barna szépség libben ki. Törékeny testét halványan vonja körbe az ajtón át kiszűrődő gyér fény. Hosszú göndör haja lágyan lengedezik utána, ahogy könnyeden léptekkel indul meg a piac felé. Inkább tűnik nemesi fruskának, mintsem a házhoz tartozó szajhának, aki csak egy frissítő sétára indul, a fárasztó munka után. Ámbár, ha úgy van, bizony egy főnyereményt tudhat magáénak a tulajdonos.*
~ Ezért nem lenne kár aranyakat fizetni. ~
* Jobban örülne igaz annak, ha inkább az előző kört gazdagítaná, de ha nem, hát az se baj. Elhaladva a bordély mellett követi a lányt, hangtalanul. Volt pár éve rá, hogy megtanulja, miként hajtsa saját hasznára az árnyak jótékony homályát, ha arra van szükség. De, talán elég óvatlan, ha csak egy egyszerű örömlányról van szó vagy eleget ivott ahhoz, hogy ne legyen erre szükség. Pontosan még nem tudja, mit is akar vele kezdeni, de jó játéknak ígérkezik a szépség. Majd kiderül. A negyed végénél megáll.
Az égő hold lassan kifakul az égen, ahogy a sötétséget is elűzi a felkelő nap. Szereti a hajnalt, ilyenkor még a meleg évszakban is kellemesen hűs az idő. Az alvó város ébredezni kezd. Egy ház falának dőlve figyeli a lányt, ahogy a tolongó fehérnép között keresi magának az utat. Jobb kezének ujjai között, két golyót pörget, s tűnődik. Láthatóan, a gyönyörűség sem tudja merre, hová is viszi az útja. Lassan teljesen kivilágosodik, s bár a sokadalom egyre nő, úgy véli, feltűnő lenne még követni a lányt. Itt még az árnyak segítik, ezért inkább kivár, merre is veszi lépteit. Félre húzott szájjal veszi tudomásul, hogy inkább megpihen egy padon. Jobban örült volna neki, ha tovább halad. Hanyag eleganciával löki el magát a faltól, utána csak lepergő ház vakolat mard. Vasalt csizmája halkan kopog a köveken, ahogy megindul felé, utána sólyomszárnyként lebben köpenye *
- Veszélyes ilyenkor egyedül kóborolni a városban, szép hölgy. Sok a martalóc s zsivány a városban. Még baja esik.
* Magasodik a lány felé, eltakarva a felkelő napot. Hangja kellemes, mély ugyanakkor cirógatóan hat. Arcán kedves, s barátságos fél mosoly. *
- Esetleg szabad lesz?
* A kérdést csak udvariasságból teszi fel, már huppan is le a formás test mellé. Alatta panaszosan nyög fel a lóca. Noha, nem súlya miatt, csak egyszerűen mindig mindenhova, olyan vehemenciával ül le, hogy azt bármely ülő alkalmatosság megérzi, s ennek hangot is ad. Karjait a pad támláján pihenteti meg, könyökkel támaszkodik meg rajta, hagyva hogy kezei lazán lógjanak le onnan. Egyedül csak jobb kezében járnak titkos táncot a szem elől még rejtett golyóbisok. *
- Azon tűnődöm, mi dolga lehet egy ilyen teremtésnek, ilyen korán reggel, erre.
* Fürkészi a finom vonásait az arcnak, sötét szemében szikrát vetnek a sugarak. Hirtelen komorulnak el s keményednek meg a Necraas vonásai, hogy aztán ezt követve, hirtelen húzza ki magát, s forduljon a Szépség felé. *
- Bocsássa meg tiszteletlenségem, még be sem mutatkoztam. A nevem Necraas al Rhy’kerith.
* Nyúl a kecses kézért, s ha a lány nem húzza el, úgy Necra tisztelettudóan, ahogy azt nemesi körökben szokás, csókot lehel saját kezére. Ha netalán mégis nemes hölggyel akadna dolga, véletlen se szentségtelenítse meg ajkaival annak érzékeny bőrét, na meg persze nemesi büszkeségét. Tapasztalatból tudja, hogy az efféle fruskák sokat adnak a külcsínre, s semmi kedve most, hogy okot adjon egy esetleges felháborodott pofonra. Azt meg végképp nem szeretné, ha itt kora hajnalban kezdene el rikácsolni a Szépség, magukra vonva a piaci kofák népes hadának figyelmét. Ha meg nem, úgy érezze magát megtiszteltetve. A figyelmesség csak jó pont lehet. Vagy nem. De, akkor jön a B terv.*
- S kegyedet, miként szólíthatom?
* Éjfekete szemeit függeszti a lányra, kíváncsiskodó tekintettel, még kézfejére hajolva. *
A hozzászólás írója (Necraas al Rhy'kerith) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.08.22 23:06:33
3944. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-08-22 22:41:30
Üzenet elküldve: 2015-08-22 22:41:30
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 359
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 359
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
*A kérés leadva, az első állomás kihúzva a listáról, jöhet a soron következő, ha a Piacon ott lesz az a valaki, akivel megbeszélte a délutáni találkát. Nem siet, így valószínűleg ő sem lesz ez által olyan feltűnő a forgatagban, mint ahogyan jó szokása szerint a célszemélye sem. Ha akarják úgy is észreveszik jöttét és hamarabb fognak lépni, mint ő. Jelen esetben egyetlen személyről van szó, de sosem lehet tudni kik a láthatatlan kísérői a vöröskének. Egykedvűen közlekedik a standok között, nézelődik, de egyebet most nem tesz. A tegnapi napon magához vette azt a néhány inget, mely már szükséges volt, és ami által felfrissülhetett egy csöppet ruhatára is. A gyakorlások után eléggé viseltes és szakadt lett felsőruházata, nem ártott néhány új darab.*
~Este szolgálat, addig jó lenne a végére járni mindennek, amit még mára terveztem. Gigit is meg kellene találnom.~
*Zsebei szinte teljesen üresek, minden pénzét a műhelyben hagyta, most ez az egyetlen öröme, hogy hamarosan magánál tudhatja a rendelését.*
~Este szolgálat, addig jó lenne a végére járni mindennek, amit még mára terveztem. Gigit is meg kellene találnom.~
*Zsebei szinte teljesen üresek, minden pénzét a műhelyben hagyta, most ez az egyetlen öröme, hogy hamarosan magánál tudhatja a rendelését.*
3943. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-08-22 13:37:00
Üzenet elküldve: 2015-08-22 13:37:00
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 32
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 32
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Mélység Vérei//
//Tisztás//
*Miután végzett minden felkelés utáni teendőjével, úgy is mint, reggeli, gyors arcmosás a vizestömlőjéből - ez persze nem helyettesítheti azokat a holdfényes patakbeli pancsolásokat, amiket annyira szeretett gyerekként - kicsit nehézkesen felemeli az előző nap a fűben hagyott nyerget, és legjobb tudása szerint felszerszámozza a kölcsönhátast a városba visszavezető útra. Mosolyogva, halkan dudorászva teszi a dolgát, mint egy kerge felszíni, de olyan ritkán volt dolga állatokkal, és annyira lenyűgözi egy ló közelsége, hogy nem tud megálljt parancsolni magának, és a maszk mögül előbújik az a félig kislány énje, amilyen valójában lenne, ha harmonikus élet jutott volna neki osztályrészül. Útra kész, a másik kettőnek nem kell rá várni, amikor visszaindulnak Artheniorba.*
//Piac//
*Kora reggeli, korántsem annyira bántóan éles napfényben, a mindent elborító emberáradat nélkül alkalma nyílik jobban körülnézni a városban, megfigyelni annak jellegét, beinni a hangulatát, s bár már nem érzi olyan ellenségesnek, azért, ha választania kéne, habozás nélkül voksolna mondjuk, az erdőre, amelynek egyetlen nyilvánvaló hátránya, hogy ott, egyedül, nem tud majd varázsolni tanulni. Med tegnapi elbeszéléséből nyilvánvaló, hogy erre csak itt lesz lehetősége, de hát üsse kavics, áldozatokat is kell hozni. Ma már ez kevésbé tűnik borzasztónak, mint tegnap, a hőségtől félig holtan.
Jobbára a két mélységi mögött léptet a lóval, csendben marad és mindenre rászegezi lila pillantását, amit csak figyelemre méltónak gondol, Med ingerültnek ható kifakadása azonban széles mosolyra készteti, s válaszol is rá.*
- Hé, én a fél életemet eléd tártam tegnap, most te jössz.
*Incselkedik egy kicsit, hátha nem kap ki érte. Otthon legalább egy maflás járt volna egy hasonló hangnemű mondat után.*
- Igen, Dhoros, te is mesélhetnél egy kicsit.
*Tovább folytatja az ártatlan kíváncsiskodást, s aztán válaszol a nőstény kérdésére.*
- Nekem semmi konkrét tervem sincs. Ha később ráérünk, megnézhetnénk a templomot, szentélyt, ilyesmit... tudjátok, ahol mágiával foglalkoznak.
//Tisztás//
*Miután végzett minden felkelés utáni teendőjével, úgy is mint, reggeli, gyors arcmosás a vizestömlőjéből - ez persze nem helyettesítheti azokat a holdfényes patakbeli pancsolásokat, amiket annyira szeretett gyerekként - kicsit nehézkesen felemeli az előző nap a fűben hagyott nyerget, és legjobb tudása szerint felszerszámozza a kölcsönhátast a városba visszavezető útra. Mosolyogva, halkan dudorászva teszi a dolgát, mint egy kerge felszíni, de olyan ritkán volt dolga állatokkal, és annyira lenyűgözi egy ló közelsége, hogy nem tud megálljt parancsolni magának, és a maszk mögül előbújik az a félig kislány énje, amilyen valójában lenne, ha harmonikus élet jutott volna neki osztályrészül. Útra kész, a másik kettőnek nem kell rá várni, amikor visszaindulnak Artheniorba.*
//Piac//
*Kora reggeli, korántsem annyira bántóan éles napfényben, a mindent elborító emberáradat nélkül alkalma nyílik jobban körülnézni a városban, megfigyelni annak jellegét, beinni a hangulatát, s bár már nem érzi olyan ellenségesnek, azért, ha választania kéne, habozás nélkül voksolna mondjuk, az erdőre, amelynek egyetlen nyilvánvaló hátránya, hogy ott, egyedül, nem tud majd varázsolni tanulni. Med tegnapi elbeszéléséből nyilvánvaló, hogy erre csak itt lesz lehetősége, de hát üsse kavics, áldozatokat is kell hozni. Ma már ez kevésbé tűnik borzasztónak, mint tegnap, a hőségtől félig holtan.
Jobbára a két mélységi mögött léptet a lóval, csendben marad és mindenre rászegezi lila pillantását, amit csak figyelemre méltónak gondol, Med ingerültnek ható kifakadása azonban széles mosolyra készteti, s válaszol is rá.*
- Hé, én a fél életemet eléd tártam tegnap, most te jössz.
*Incselkedik egy kicsit, hátha nem kap ki érte. Otthon legalább egy maflás járt volna egy hasonló hangnemű mondat után.*
- Igen, Dhoros, te is mesélhetnél egy kicsit.
*Tovább folytatja az ártatlan kíváncsiskodást, s aztán válaszol a nőstény kérdésére.*
- Nekem semmi konkrét tervem sincs. Ha később ráérünk, megnézhetnénk a templomot, szentélyt, ilyesmit... tudjátok, ahol mágiával foglalkoznak.
3942. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-08-22 12:54:22
Üzenet elküldve: 2015-08-22 12:54:22
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 96
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 96
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Yerche //
*A fürdő kérdésére csak vállat von, ő sem tudja a választ. Majd elválik, ha kipróbálják, mert ő mindenképpen ki fogja próbálni. A piac felé haladva érdeklődve forgatja a fejét, ilyen nagy városban még nem járt, és ekkora tömeget sem látott még. Ráadásul az itteni népekhez mérve nem is magas, sőt sokan elnéznek felette, csatabárdjai nélkül pedig már nem is olyan nagy látványosság. Jólesik végre kicsit elvegyülni a tömegben, akik meg mégis megnézik azok vagy a haját csodáló nők, vagy az "adottságaiban" gyönyörködő férfiak. Más ez mint az ijedt vagy lenéző pillantások, ez egészen kedvérevaló. Bár biztosan halálra unná magát az ilyen normális városi életben, de egy-egy napra egész jó kikapcsolódásnak tűnik.*
- Nem tudom...
*Válaszol Yerchének nem is igazán rá figyelve, ábrándozva nézelődve a piac különböző portékái között. A különböző kelméket és érdekességeket figyeli inkább, no nem mintha el tudna képzelni magán valami úri holmit.*
- Hm?
*Tekint végre barátjára a javaslatkérésére, kissé zavartan pislogva, mert nem nagyon figyelt a beszédre.*
- Ja, benézhetünk persze.
*Neki is áll a nyakát nyújtogatni hogy megkeresse a kovácsot, de az épületet nem nehéz kivenni még a tömegben sem, a felszálló füst már messziről jelzi hogy merre találják azt.*
- Menjünk kérdezzük meg, akkor már körül is nézhetünk nála.
*Egész furcsán viselkedik, mintha nem is önmaga lenne. A kovácsról sem beszél olyan becsmérlő hangnemben mint tegnap, hisz azóta volt alkalma alaposabban szemügyre venni a várost és az igazat megvallva, már azon sem lepődne meg ha egész használható fegyverei lennének. Elvarázsolta ez a hely a sokszínűségével és a puszta méreteivel.*
*A fürdő kérdésére csak vállat von, ő sem tudja a választ. Majd elválik, ha kipróbálják, mert ő mindenképpen ki fogja próbálni. A piac felé haladva érdeklődve forgatja a fejét, ilyen nagy városban még nem járt, és ekkora tömeget sem látott még. Ráadásul az itteni népekhez mérve nem is magas, sőt sokan elnéznek felette, csatabárdjai nélkül pedig már nem is olyan nagy látványosság. Jólesik végre kicsit elvegyülni a tömegben, akik meg mégis megnézik azok vagy a haját csodáló nők, vagy az "adottságaiban" gyönyörködő férfiak. Más ez mint az ijedt vagy lenéző pillantások, ez egészen kedvérevaló. Bár biztosan halálra unná magát az ilyen normális városi életben, de egy-egy napra egész jó kikapcsolódásnak tűnik.*
- Nem tudom...
*Válaszol Yerchének nem is igazán rá figyelve, ábrándozva nézelődve a piac különböző portékái között. A különböző kelméket és érdekességeket figyeli inkább, no nem mintha el tudna képzelni magán valami úri holmit.*
- Hm?
*Tekint végre barátjára a javaslatkérésére, kissé zavartan pislogva, mert nem nagyon figyelt a beszédre.*
- Ja, benézhetünk persze.
*Neki is áll a nyakát nyújtogatni hogy megkeresse a kovácsot, de az épületet nem nehéz kivenni még a tömegben sem, a felszálló füst már messziről jelzi hogy merre találják azt.*
- Menjünk kérdezzük meg, akkor már körül is nézhetünk nála.
*Egész furcsán viselkedik, mintha nem is önmaga lenne. A kovácsról sem beszél olyan becsmérlő hangnemben mint tegnap, hisz azóta volt alkalma alaposabban szemügyre venni a várost és az igazat megvallva, már azon sem lepődne meg ha egész használható fegyverei lennének. Elvarázsolta ez a hely a sokszínűségével és a puszta méreteivel.*
3941. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-08-22 12:25:20
Üzenet elküldve: 2015-08-22 12:25:20
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Tara//
//Fogadóban//
-Hát tudod miközben _én_ jöttem nem volt időm a tájat szemlélni. De ha te mondod, akkor biztos van erre valamilyen folyó...
*Valójában néha-néha ránézett a tájra, de nem szándékozott figyelni is. Ez olyan hogy valaki hallgatja amit mond a másik, de nem ért belőle semmit. De azért néha beszúr egy-egy bólogatást, vagy hümmögést. Valahogy így volt ő is a tájjal. Csak nézte, de túlságosan észre sem vette mi az amit bámul.*
-Fürdő? És vajon beengednek mindenkit, vagy csak a "nemeseknek" van fentartva?
*Sosem becsülte nagyra a született gazdagokat. Ha valaki munkával jut nagy vagyonhoz, az figyelemre méltó. Még az egyszerű zsoldosok is "nemesebbek" az ő szemében. Elvégre akik dolgoznak már többet tesznek mindenért mint azok akik bálokba járkálnak. Sokkal többet.*
//Piactér//
*Jó tempóval hamar a piactérre érkeznek, így már több lehetőségük van körülnézni. Örül a finom illatoknak, de most meg sem fordul a fejében hogy egyen. Egyrészt mert nem éhes, másrészt pedig nem akar teli hassal püfölni, vagy magát püföltetni. Attól függően mi, hogyan alakul.*
-Merre is van az a gyakorlótér? Bár... A kovács talán segíthetne nekünk. Más ötlet?
//Fogadóban//
-Hát tudod miközben _én_ jöttem nem volt időm a tájat szemlélni. De ha te mondod, akkor biztos van erre valamilyen folyó...
*Valójában néha-néha ránézett a tájra, de nem szándékozott figyelni is. Ez olyan hogy valaki hallgatja amit mond a másik, de nem ért belőle semmit. De azért néha beszúr egy-egy bólogatást, vagy hümmögést. Valahogy így volt ő is a tájjal. Csak nézte, de túlságosan észre sem vette mi az amit bámul.*
-Fürdő? És vajon beengednek mindenkit, vagy csak a "nemeseknek" van fentartva?
*Sosem becsülte nagyra a született gazdagokat. Ha valaki munkával jut nagy vagyonhoz, az figyelemre méltó. Még az egyszerű zsoldosok is "nemesebbek" az ő szemében. Elvégre akik dolgoznak már többet tesznek mindenért mint azok akik bálokba járkálnak. Sokkal többet.*
//Piactér//
*Jó tempóval hamar a piactérre érkeznek, így már több lehetőségük van körülnézni. Örül a finom illatoknak, de most meg sem fordul a fejében hogy egyen. Egyrészt mert nem éhes, másrészt pedig nem akar teli hassal püfölni, vagy magát püföltetni. Attól függően mi, hogyan alakul.*
-Merre is van az a gyakorlótér? Bár... A kovács talán segíthetne nekünk. Más ötlet?
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9901-9920 , 9921-9940 , 9941-9960 , 9961-9980 , 9981-10000 , 10001-10020 , 10021-10040 , 10036-10055