Arthenior - Piactér
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Pegazus fogadó (új) Polgárnegyed (új) Romváros és Meredély (új) | Piactér | Erdőszéli tisztás (új) Kovácsműhely (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 192 (3821. - 3840. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
3840. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-07-31 18:10:57
Üzenet elküldve: 2015-07-31 18:10:57
ÚJ
![>Mirasyn Foks [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11132_1521230910_ember_no.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 595
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 595
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Vakmerő
//Nyári forgatag//
//Mirasyn - A másik Myna?//
*Kicsit mintha meglepődne valamin ez a szemtelen félelf, biztos nem sok harcos nővel találkozik itt a városban és kiderül az is, hogy nem sértegetni akarja, legalábbis a kérdéséből ez jön le neki.*
-Igen, te... Örülnék, ha nem ilyen látványosan legeltetnéd a szemed rajtam, nem egy bolti próbababa vagyok! *Na ez már nem túl kedves, hogy lefiúzza őt, ezért gorombán néz rá és a száját is összehúzza, csatamezőn még értékeli ha férfiasan helyt áll fogalmazásba kerül szóba fiússága, de így... *
-Valahol a kettő között nekem létezik fogalom? Mondjuk nő vagy efféle szavak? Gyarapíthatnád a szókincsed. *Ezzel már fordulna is el, hogy faképnél hagyja, mikor meghallja az ismerősnek tűnsz kérdést, az ilyet sosem hagyja szó nélkül, mert ez vezette ide is, mi baj lehet ha pár percet rá szán erre a kis félemberre.*
-Biztos nem találkoztunk, bordélyba meg pláne nem, ez az eddigi legmerészebb, amit hallottam az utam során. *Mikor lemondóan szólal fel a férfi és el akar indulni, akkor gyorsan megfogja a vállát.*
-Várj! Mesélj nekem erről a lányról! Hol találkoztál vele és tényleg úgy néz ki, mint én? *Hangja határozott, követelőző és nagyon érdeklődő, mint ha egy élet múlna a válaszokon, úgy teszi fel azokat.* ~Talán azért hölgyezett le, mert vele kevert össze engem? Talán tényleg ismeri végre valaki az ikertestvérem?~
//Mirasyn - A másik Myna?//
*Kicsit mintha meglepődne valamin ez a szemtelen félelf, biztos nem sok harcos nővel találkozik itt a városban és kiderül az is, hogy nem sértegetni akarja, legalábbis a kérdéséből ez jön le neki.*
-Igen, te... Örülnék, ha nem ilyen látványosan legeltetnéd a szemed rajtam, nem egy bolti próbababa vagyok! *Na ez már nem túl kedves, hogy lefiúzza őt, ezért gorombán néz rá és a száját is összehúzza, csatamezőn még értékeli ha férfiasan helyt áll fogalmazásba kerül szóba fiússága, de így... *
-Valahol a kettő között nekem létezik fogalom? Mondjuk nő vagy efféle szavak? Gyarapíthatnád a szókincsed. *Ezzel már fordulna is el, hogy faképnél hagyja, mikor meghallja az ismerősnek tűnsz kérdést, az ilyet sosem hagyja szó nélkül, mert ez vezette ide is, mi baj lehet ha pár percet rá szán erre a kis félemberre.*
-Biztos nem találkoztunk, bordélyba meg pláne nem, ez az eddigi legmerészebb, amit hallottam az utam során. *Mikor lemondóan szólal fel a férfi és el akar indulni, akkor gyorsan megfogja a vállát.*
-Várj! Mesélj nekem erről a lányról! Hol találkoztál vele és tényleg úgy néz ki, mint én? *Hangja határozott, követelőző és nagyon érdeklődő, mint ha egy élet múlna a válaszokon, úgy teszi fel azokat.* ~Talán azért hölgyezett le, mert vele kevert össze engem? Talán tényleg ismeri végre valaki az ikertestvérem?~
3839. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-07-31 17:57:57
Üzenet elküldve: 2015-07-31 17:57:57
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Nyári forgatag//
//Delphurius Cerkinal//
*Jól van. Mély levegő. Úgy. Ügyes! Na, még egyszer! Ez az! A nyugalom szigete már csak karnyújtásnyira.
Zhyan soha nem tartozott azon emberek közé, akik tökéletes nemtörődömséggel állnak az ilyen helyzetekhez (is), ő jobb szeret inkább vadul nekiesni a másiknak, majd foggal-körömmel miszlikbe aprítani, amíg abból az utolsó szusz ki nem jön, egy nyikkanás kíséretében. Azonban a légzőgyakorlat tényleg segít. Elég érdekes látvány lehet, ahogy mély levegőket véve, egyre nyugodtabb arccal átváltozik egy hárpiából egy valódi kisasszonnyá, ez nem durva, önmaga is ugyanúgy meglepődik, mintha más tenné azt.*
- Szóval. *Levegő.* - Nincs. *Levegő.* - Sör. *Mélyebbnél mélyebb levegő. Igazán megnyugodott volna, ha lenne sör. De nincs sör. Lehet, hogy dupla adag légzőgyakorlatra lenne szüksége? Jobb félni, mint megijedni, így belevág.* - Túlélem.
*Utóbbit már a fogai közül sziszegi, olyan hanggal, mint aki veszett kutya módjára bármikor képes lenne ráugrani a nőre, hogy sörért hörögve darabokra tépje azt. De ez nem az a perc. Most nyugodt akar maradni, egy gyilkosság a forgatag mellett nem lenne valami előnyös. Jó, a gyilkosság túlzás, de ha rajta múlna, már összetépett ruhákkal bunyóznának itt minden kéjenc kénye-kedvére.*
- Nem, jól vagyok.
*Szemeit a földre tapasztja, két kezét pedig tiltakozón felteszi, jelezvén, hogy nem kell több kérdés, jól van, igen.*
//Delphurius Cerkinal//
*Jól van. Mély levegő. Úgy. Ügyes! Na, még egyszer! Ez az! A nyugalom szigete már csak karnyújtásnyira.
Zhyan soha nem tartozott azon emberek közé, akik tökéletes nemtörődömséggel állnak az ilyen helyzetekhez (is), ő jobb szeret inkább vadul nekiesni a másiknak, majd foggal-körömmel miszlikbe aprítani, amíg abból az utolsó szusz ki nem jön, egy nyikkanás kíséretében. Azonban a légzőgyakorlat tényleg segít. Elég érdekes látvány lehet, ahogy mély levegőket véve, egyre nyugodtabb arccal átváltozik egy hárpiából egy valódi kisasszonnyá, ez nem durva, önmaga is ugyanúgy meglepődik, mintha más tenné azt.*
- Szóval. *Levegő.* - Nincs. *Levegő.* - Sör. *Mélyebbnél mélyebb levegő. Igazán megnyugodott volna, ha lenne sör. De nincs sör. Lehet, hogy dupla adag légzőgyakorlatra lenne szüksége? Jobb félni, mint megijedni, így belevág.* - Túlélem.
*Utóbbit már a fogai közül sziszegi, olyan hanggal, mint aki veszett kutya módjára bármikor képes lenne ráugrani a nőre, hogy sörért hörögve darabokra tépje azt. De ez nem az a perc. Most nyugodt akar maradni, egy gyilkosság a forgatag mellett nem lenne valami előnyös. Jó, a gyilkosság túlzás, de ha rajta múlna, már összetépett ruhákkal bunyóznának itt minden kéjenc kénye-kedvére.*
- Nem, jól vagyok.
*Szemeit a földre tapasztja, két kezét pedig tiltakozón felteszi, jelezvén, hogy nem kell több kérdés, jól van, igen.*
3838. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-07-31 17:41:06
Üzenet elküldve: 2015-07-31 17:41:06
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Nyári forgatag//
//Zhyan//
- Tényleg bocsi, nem figyeltem. Jól vagy?
*Arcán olyan bűnbánó kifejezés ül, hogy valóban nehéz rá haragudni, azonban a másiknak valahogy mégis sikerül.*
- Ebben a sörben csak két dolog gátol. Egyrészt nem tudom hol van itt fogadó, vagy bármi hely, ahol sört kaphat az ember, vagy elf lánya, másrészt ha tudnám is, nem sok pénzem van.
*Mosolyog a másikra bűntudatosan, miközben ő maga is visszanyeri egyensúlyát. Úgy látja, hogy nem esett baja a másiknak, de azért aggódik. Nem szeretne úgy indítani ezen a helyen, hogy sebesülést okoz valakinek. Az igazán nem segítene semmiben.*
//Zhyan//
- Tényleg bocsi, nem figyeltem. Jól vagy?
*Arcán olyan bűnbánó kifejezés ül, hogy valóban nehéz rá haragudni, azonban a másiknak valahogy mégis sikerül.*
- Ebben a sörben csak két dolog gátol. Egyrészt nem tudom hol van itt fogadó, vagy bármi hely, ahol sört kaphat az ember, vagy elf lánya, másrészt ha tudnám is, nem sok pénzem van.
*Mosolyog a másikra bűntudatosan, miközben ő maga is visszanyeri egyensúlyát. Úgy látja, hogy nem esett baja a másiknak, de azért aggódik. Nem szeretne úgy indítani ezen a helyen, hogy sebesülést okoz valakinek. Az igazán nem segítene semmiben.*
3837. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-07-31 17:22:01
Üzenet elküldve: 2015-07-31 17:22:01
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 385
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 385
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
//Nyári forgatag//
//Mirasyn - A másik Myna?//
*Meg sem érezte. Hát persze, hiszen azért nem akarta őt fellökni a fél mélységi.*
~A hangja is hasonlít... de az is határozottabb... sőt!~
*Ryrros elég alaposan meglepődik.
Még egy vállra csapást is kap. Harcias a kicsike, annyi szent. Igazi túlélő lehet, aki nem csak díszkardot hord a hátán. Talán még egy ivóversenyben is legyőzné. Van benne férfiasság bőven, de a lehető legjobb értelemben. Hiszen a külseje...*
~Megáll az ész!~
- Sértegetni? Én?
*Lehull a lepel az álcájáról, ezt jól látja. Myna talán elalélt volna tőle, ha így viselkedik vele, pedig ő is elég vehemens természet. De ez a nő más. Ő cseppet sem kislányos, és úgy tűnik sokat látott is.
Látványosan végig nézi a lányt, tetőtől talpig, és közben karba fonja kezeit.*
- Hölgynek tűntél, bocsáss meg. Tán elnéztem, és egy igen csinos arcú fiú volnál? Ha így van, akkor megszólalásig megtévesztő vagy!
*Most már nem kedveskedik tovább, s arcán felvillan a szokásos Ryrres vigyor. Kecsesen kihúzza magát, ahogy elfesen szokta, és hagyja, hogy a nyakában landoljon a kendő.*
- Az ajándékot nem szokás visszautasítani, még ha egy idegen is adja. Ám mintha ismernélek. Nem találkoztunk már valahol? *hunyorog, és úgy tesz, mintha emlékezni próbálna valamire. Aztán megrázza a fejét.*
- Áh! Nem hinném, hogy gyakran táncolsz bordélyokban! Pedig roppantul hasonlítasz... de nem. Biztosan rosszul emlékszem. *legyint, ezzel felvetve azt a témát amire gondol.*
~Meglátjuk, erre, hogyan reagál.~
*Ha az ismeretlen nő gondolkodóba esne, úgy tesz majd, mintha ennyit akart volna, és elindul, hogy neki kelljen megállítania egy kérdéssel. Viszont ha magasról tesz az álcázott célzására, akkor még elállja az útját. Hogy ez milyen stratégia, azt csak Ryrroshvar tudhatja, senki más.*
//Mirasyn - A másik Myna?//
*Meg sem érezte. Hát persze, hiszen azért nem akarta őt fellökni a fél mélységi.*
~A hangja is hasonlít... de az is határozottabb... sőt!~
*Ryrros elég alaposan meglepődik.
Még egy vállra csapást is kap. Harcias a kicsike, annyi szent. Igazi túlélő lehet, aki nem csak díszkardot hord a hátán. Talán még egy ivóversenyben is legyőzné. Van benne férfiasság bőven, de a lehető legjobb értelemben. Hiszen a külseje...*
~Megáll az ész!~
- Sértegetni? Én?
*Lehull a lepel az álcájáról, ezt jól látja. Myna talán elalélt volna tőle, ha így viselkedik vele, pedig ő is elég vehemens természet. De ez a nő más. Ő cseppet sem kislányos, és úgy tűnik sokat látott is.
Látványosan végig nézi a lányt, tetőtől talpig, és közben karba fonja kezeit.*
- Hölgynek tűntél, bocsáss meg. Tán elnéztem, és egy igen csinos arcú fiú volnál? Ha így van, akkor megszólalásig megtévesztő vagy!
*Most már nem kedveskedik tovább, s arcán felvillan a szokásos Ryrres vigyor. Kecsesen kihúzza magát, ahogy elfesen szokta, és hagyja, hogy a nyakában landoljon a kendő.*
- Az ajándékot nem szokás visszautasítani, még ha egy idegen is adja. Ám mintha ismernélek. Nem találkoztunk már valahol? *hunyorog, és úgy tesz, mintha emlékezni próbálna valamire. Aztán megrázza a fejét.*
- Áh! Nem hinném, hogy gyakran táncolsz bordélyokban! Pedig roppantul hasonlítasz... de nem. Biztosan rosszul emlékszem. *legyint, ezzel felvetve azt a témát amire gondol.*
~Meglátjuk, erre, hogyan reagál.~
*Ha az ismeretlen nő gondolkodóba esne, úgy tesz majd, mintha ennyit akart volna, és elindul, hogy neki kelljen megállítania egy kérdéssel. Viszont ha magasról tesz az álcázott célzására, akkor még elállja az útját. Hogy ez milyen stratégia, azt csak Ryrroshvar tudhatja, senki más.*
3836. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-07-31 17:14:05
Üzenet elküldve: 2015-07-31 17:14:05
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Nyári forgatag//
//Delphurius Cerkinal//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*Ő csak ártatlanul ácsorog. Nézelődik, miközben ők is nézelődnek rá, illetve nem rá, hanem ami az álla alatt van egy arasznyival, de a lényeg, hogy ő teljes mértékben ártatlanul ácsorog, most még tockosokat sem osztogat. Hát persze, hogy pont neki, pont az ártatlannak hajtanak neki kegyetlenül. Egy tompa puffanás kíséretében találkozik a két női test, a fájdalom viszont kissé tompított, hála a természetes légzsákoknak, viszont ennek hátulütője, hogy mindeközben szépen lassan repül hátra az úri kisasszony, mígnem egy elegáns fenékre huppanást nem produkál. És bár legyen az bármilyen formás is, annyi anyag nem került bele, mint fenti barátjába, mondhatni, eléggé csontos. Amit a természet ad, máshol elvesz...*
- Baszki! *Szisszen fel, ahogy feltápászkodni próbál.* - Eszednél vagy?! Legközelebb arra nézz, amerre kell, barátom!
*Nagy nehezen felkél, nadrágját leporolgatja, fenekét úgyszintén, majd dühös szemeket villogtat nemtársa felé. Várjunk csak! Nemtársa felé? Zhyan eddig teljesen abban a hitben volt, hogy valamiféle kéjenc állat szaladt neki egy kósza tapi céljából, viszont ez enyhítő körülmény. A dühös szemek megenyhülnek, de nem szűnnek meg, csupán a gyilkolási vágy tűnt el belőlük. Mindezektől függetlenül ugyanolyan mérges, mint volt.*
- Most jössz nekem egy sörrel, és kvittek vagyunk, rendben? *Máris kezdi a nemesi alkudozását. Ez azonban valahogy pórosan hangzott, afféle "ha meg nem, akkor széttéplek" típusú, ellentmondást nem tűrő hangon. Talán egy sörrel még a rokonszenvét is kiválthatná a másik nő.*
//Delphurius Cerkinal//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*Ő csak ártatlanul ácsorog. Nézelődik, miközben ők is nézelődnek rá, illetve nem rá, hanem ami az álla alatt van egy arasznyival, de a lényeg, hogy ő teljes mértékben ártatlanul ácsorog, most még tockosokat sem osztogat. Hát persze, hogy pont neki, pont az ártatlannak hajtanak neki kegyetlenül. Egy tompa puffanás kíséretében találkozik a két női test, a fájdalom viszont kissé tompított, hála a természetes légzsákoknak, viszont ennek hátulütője, hogy mindeközben szépen lassan repül hátra az úri kisasszony, mígnem egy elegáns fenékre huppanást nem produkál. És bár legyen az bármilyen formás is, annyi anyag nem került bele, mint fenti barátjába, mondhatni, eléggé csontos. Amit a természet ad, máshol elvesz...*
- Baszki! *Szisszen fel, ahogy feltápászkodni próbál.* - Eszednél vagy?! Legközelebb arra nézz, amerre kell, barátom!
*Nagy nehezen felkél, nadrágját leporolgatja, fenekét úgyszintén, majd dühös szemeket villogtat nemtársa felé. Várjunk csak! Nemtársa felé? Zhyan eddig teljesen abban a hitben volt, hogy valamiféle kéjenc állat szaladt neki egy kósza tapi céljából, viszont ez enyhítő körülmény. A dühös szemek megenyhülnek, de nem szűnnek meg, csupán a gyilkolási vágy tűnt el belőlük. Mindezektől függetlenül ugyanolyan mérges, mint volt.*
- Most jössz nekem egy sörrel, és kvittek vagyunk, rendben? *Máris kezdi a nemesi alkudozását. Ez azonban valahogy pórosan hangzott, afféle "ha meg nem, akkor széttéplek" típusú, ellentmondást nem tűrő hangon. Talán egy sörrel még a rokonszenvét is kiválthatná a másik nő.*
3835. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-07-31 17:10:37
Üzenet elküldve: 2015-07-31 17:10:37
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 1090
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1090
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Megfontolt
// Nyári forgatag //
* A vásárlást letudták és bizony az öregtől még mindenféle szükséges holmit is megkaptak, hogy nyugodtan hazamehessenek az állatokkal.
Moon tekintete bezzeg a kis szőrgolyón pihen meg amely egykettőre Cralan zsákjába végzi.*
- Milyen szerencsés. *mondja nevetve majd ismét előcsalogatja a kiskutyát amit már régebb egyszer megsimogatott. Az egész alomból a legsötétebb és a leghegyesebb fogú is biztosan ugyanis éppen területvédelem vagy valami hasonlóban kapja ki Moon a kölykök közül mire a drágaság apró fogait mélyen a nőstény karjába mártja.*
- Ez aztán jó vásár volt. *mondja morcosan a nőstény miután a földre helyezi és a kapott nyakörvet ráköti. Kezét is ellenőrzi, de úgy tűnik épp csak szivárog belőle a vér, nagy kárt nem tett benne a kis vadóc. Mindenesetre egy biztos. Az apró kannak valami jó nevet kel keresni, de ezt későbbre hagyja.
Következő lépésben a kutyalányt engedi ki a ketrecből. Az teljesen nyugodtan tűri a láncot a nyakán. Látszik engedelmességre van már szoktatva.*
- Szép kutya. Van már neve? *kérdezi miközben megsimogatja a zsemleszín állatot természetesen közben szemmel tartva a kis méregzsákot is aki egyfolytában a kölykök ketrece előtt csap lármát.*
- Igen kisasszony. Ő Csillag. *mondja az öreg mosolyogva és ő is megsimogatja a kutya fejét.*
- Okos, szófogadó állat és fiatal kora ellenére nagyon jó hajtó. *biztatja a nőstényt majd pedig utolsó lépésként elköti a fiatal mént is a szekér mellől, majd azt is felszerszámozva adja át.*
- Köszönjük. Szép estét. *köszön el az öregtől majd a kölyökkutya prózát átadja Cralannak, a lovat és Csillagot pedig saját kezűleg vezeti a Kúria udvarára.*
* A vásárlást letudták és bizony az öregtől még mindenféle szükséges holmit is megkaptak, hogy nyugodtan hazamehessenek az állatokkal.
Moon tekintete bezzeg a kis szőrgolyón pihen meg amely egykettőre Cralan zsákjába végzi.*
- Milyen szerencsés. *mondja nevetve majd ismét előcsalogatja a kiskutyát amit már régebb egyszer megsimogatott. Az egész alomból a legsötétebb és a leghegyesebb fogú is biztosan ugyanis éppen területvédelem vagy valami hasonlóban kapja ki Moon a kölykök közül mire a drágaság apró fogait mélyen a nőstény karjába mártja.*
- Ez aztán jó vásár volt. *mondja morcosan a nőstény miután a földre helyezi és a kapott nyakörvet ráköti. Kezét is ellenőrzi, de úgy tűnik épp csak szivárog belőle a vér, nagy kárt nem tett benne a kis vadóc. Mindenesetre egy biztos. Az apró kannak valami jó nevet kel keresni, de ezt későbbre hagyja.
Következő lépésben a kutyalányt engedi ki a ketrecből. Az teljesen nyugodtan tűri a láncot a nyakán. Látszik engedelmességre van már szoktatva.*
- Szép kutya. Van már neve? *kérdezi miközben megsimogatja a zsemleszín állatot természetesen közben szemmel tartva a kis méregzsákot is aki egyfolytában a kölykök ketrece előtt csap lármát.*
- Igen kisasszony. Ő Csillag. *mondja az öreg mosolyogva és ő is megsimogatja a kutya fejét.*
- Okos, szófogadó állat és fiatal kora ellenére nagyon jó hajtó. *biztatja a nőstényt majd pedig utolsó lépésként elköti a fiatal mént is a szekér mellől, majd azt is felszerszámozva adja át.*
- Köszönjük. Szép estét. *köszön el az öregtől majd a kölyökkutya prózát átadja Cralannak, a lovat és Csillagot pedig saját kezűleg vezeti a Kúria udvarára.*
3834. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-07-31 17:09:19
Üzenet elküldve: 2015-07-31 17:09:19
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Megfontolt
// Nyári forgatag //
// Eori //
* Neki igazából mindegy, hogy ki jön s távozik, amíg az nem egy öbölkék szemű angyal lány. Yariel távozása után is méla közönnyel nézi annak távolodó alakját, mígnem elnyeli azt az egyre ritkuló forgatak egyvelege.*
- Hát pedig de! * Vág vissza vitára készen, mint egy öt éves. Szerinte a saját meglátásai mindig jó meglátások, hiszen neki tehetsége van ezek észrevételéhez és a lényeg megragadásához.* És ne nézz rám ilyen értetlenül. Majd anyukád elmeséli. Tényleg... hol is van most ő? * Méri végig a mellette állót, a kijelentésre pedig újfent hetyke vállrándítással reagál.*
- Nem mondta. Lehet, hogy ő sem tudja. Vagy egyszerűen csak titokzatos és nem kötötte az orrunkra. De az is lehet, hogy... óh a fenébe. * Ül fel hamar a padon és kutatni kezd a táskájában. Gyors leltárt készít értékeiből: lila kendőcske, bőrkötéses verses füzet, páva toll, parfüm és a pénzes erszénye. Megkönnyebbülve dől hátra miután mindenét számba vette.*
- Akkor talán mégsem tolvaj volt. Neked nem tűnt el valami értéked? * Kérdi sokkal kevesebb izgalommal, mint mikor a saját batyuját túrta és közben újfent elnyúlik a padon. Kalapját a fejére téve, mintha alváshoz készülődne. Az fikarcnyit sem zavarja, hogy mindenki távozáshoz készülődik, ő most pihen.
A lant pengetésére sem moccan meg, csak finoman rácsap a lány kíváncsi kezecskéjére.*
- Nem! * Morogja a kalap alól, s fordulva egyet a padon magához öleli féltett hangszerét. Elhatározta, hogy ő most aludni fog. A cukros illat azonban nem engedi ezt neki, ráadásul a pad kemény fájából is szúrják oldalát a szálkák, úgyhogy zabosan ül fel egy perc múlva.*
- Hát mindent nekem kell csinálni? * Pattan fel, s elindul az almák felé. Egy perc múlva két darabbal tér vissza, s dobja le magát újfent ülőhelyére. Ha Eori még nem mászott el akkor láthatja, hogy kezdi el falni a pálcára szúrt édességeket.*
// Eori //
* Neki igazából mindegy, hogy ki jön s távozik, amíg az nem egy öbölkék szemű angyal lány. Yariel távozása után is méla közönnyel nézi annak távolodó alakját, mígnem elnyeli azt az egyre ritkuló forgatak egyvelege.*
- Hát pedig de! * Vág vissza vitára készen, mint egy öt éves. Szerinte a saját meglátásai mindig jó meglátások, hiszen neki tehetsége van ezek észrevételéhez és a lényeg megragadásához.* És ne nézz rám ilyen értetlenül. Majd anyukád elmeséli. Tényleg... hol is van most ő? * Méri végig a mellette állót, a kijelentésre pedig újfent hetyke vállrándítással reagál.*
- Nem mondta. Lehet, hogy ő sem tudja. Vagy egyszerűen csak titokzatos és nem kötötte az orrunkra. De az is lehet, hogy... óh a fenébe. * Ül fel hamar a padon és kutatni kezd a táskájában. Gyors leltárt készít értékeiből: lila kendőcske, bőrkötéses verses füzet, páva toll, parfüm és a pénzes erszénye. Megkönnyebbülve dől hátra miután mindenét számba vette.*
- Akkor talán mégsem tolvaj volt. Neked nem tűnt el valami értéked? * Kérdi sokkal kevesebb izgalommal, mint mikor a saját batyuját túrta és közben újfent elnyúlik a padon. Kalapját a fejére téve, mintha alváshoz készülődne. Az fikarcnyit sem zavarja, hogy mindenki távozáshoz készülődik, ő most pihen.
A lant pengetésére sem moccan meg, csak finoman rácsap a lány kíváncsi kezecskéjére.*
- Nem! * Morogja a kalap alól, s fordulva egyet a padon magához öleli féltett hangszerét. Elhatározta, hogy ő most aludni fog. A cukros illat azonban nem engedi ezt neki, ráadásul a pad kemény fájából is szúrják oldalát a szálkák, úgyhogy zabosan ül fel egy perc múlva.*
- Hát mindent nekem kell csinálni? * Pattan fel, s elindul az almák felé. Egy perc múlva két darabbal tér vissza, s dobja le magát újfent ülőhelyére. Ha Eori még nem mászott el akkor láthatja, hogy kezdi el falni a pálcára szúrt édességeket.*
3833. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-07-31 16:58:07
Üzenet elküldve: 2015-07-31 16:58:07
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Nyári Forgatag//
*A tömeg kidobja, és beszippantja, mintha a tenger egy örvénye húzná-vonná folyamatosan, így jut el végül arra a pontra, hogy a forgatag szélén haladna inkább, semmi szüksége nincs rá, hogy összetapossák, lökdössék, tapogassák, meg miegyéb. Így aztán kicsit nyugodtabban folytatja útját, azonban továbbra is pásztázza szemével a rendezvény helyszínét, hátha meglát valami figyelemre méltót. Így történhet meg az is, hogy nem annyira gondolataiba merül, hogy észre sem veszi a hozzá hasonlóan tömeg szélén álldogáló lányt, és sikeresen nekimegy, nem kis sebességgel.*
- Bocsánat, ne haragudj. Teljesen elbambultam.
*Mondja bűnbánó arccal, miután mindketten visszanyerték egyensúlyukat.*
*A tömeg kidobja, és beszippantja, mintha a tenger egy örvénye húzná-vonná folyamatosan, így jut el végül arra a pontra, hogy a forgatag szélén haladna inkább, semmi szüksége nincs rá, hogy összetapossák, lökdössék, tapogassák, meg miegyéb. Így aztán kicsit nyugodtabban folytatja útját, azonban továbbra is pásztázza szemével a rendezvény helyszínét, hátha meglát valami figyelemre méltót. Így történhet meg az is, hogy nem annyira gondolataiba merül, hogy észre sem veszi a hozzá hasonlóan tömeg szélén álldogáló lányt, és sikeresen nekimegy, nem kis sebességgel.*
- Bocsánat, ne haragudj. Teljesen elbambultam.
*Mondja bűnbánó arccal, miután mindketten visszanyerték egyensúlyukat.*
3832. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-07-31 16:47:28
Üzenet elküldve: 2015-07-31 16:47:28
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Nyári forgatag//
*Merő véletlenségből pont aznap érkezett meg eme városba, mikor a híres rendezvény, melynek nevét igazából nem tudja, pont az utolsó napját éli. Szerencséje, hisz' utálja a tömeget, a hatalmas nyüzsgést, meg a többi velejárót. Illetve... Az ilyet bírja, de ha ez monoton hatokig eltart, az már nem. Az egyetlen nap kedvéért azonban szívesen ellátogat a rendezvényre, miért is ne alapon.
Az egyik szó, amivel ezt a fertőt jellemezni tudná, a zsúfoltság. A másik pedig a még nagyobb zsúfoltság. Ez így, elsőnek nem valami szimpatikus neki, de egye fene, egy próbát tényleg megér, így beleveti magát a tömény emberhullámba, hadd sodorja hát az ár. Egyenesen a forgatag szíve felé tart, hátha ott van valami érdekes. Időközben férfiak jönnek és mennek, férfiszemek bambulnak és bambulnak. Akik egy kicsit a megengedettnél is hosszabban elidőznek a mellein, bizony megízlelhetik az idegbajos kisasszony öklét a tarkójukon, de mire azok sarkon fordulnak, hogy számon kérjék, neki már se híre, se hamva, a heringraj külső halburka lecserélődött, ha szabad így fogalmazni, ezzel elrejtve őt a fürkésző szemek elől.
És ekképp jut el a tömeg egy csendes zugához, ahol egy szusszanásnyi időt kaphat, majd meggondolva magát inkább távozik a történések sűrűjéből, ehelyett kívülről szemléli tovább ezt a neves rendezvényt, ő egy ideig nem kér belőle. Azért reméli, hogy valamiféle ivó-beszélgetőtárs akad még, ki nem ódzkodik eme idegbajos asszonysággal trécselni.*
*Merő véletlenségből pont aznap érkezett meg eme városba, mikor a híres rendezvény, melynek nevét igazából nem tudja, pont az utolsó napját éli. Szerencséje, hisz' utálja a tömeget, a hatalmas nyüzsgést, meg a többi velejárót. Illetve... Az ilyet bírja, de ha ez monoton hatokig eltart, az már nem. Az egyetlen nap kedvéért azonban szívesen ellátogat a rendezvényre, miért is ne alapon.
Az egyik szó, amivel ezt a fertőt jellemezni tudná, a zsúfoltság. A másik pedig a még nagyobb zsúfoltság. Ez így, elsőnek nem valami szimpatikus neki, de egye fene, egy próbát tényleg megér, így beleveti magát a tömény emberhullámba, hadd sodorja hát az ár. Egyenesen a forgatag szíve felé tart, hátha ott van valami érdekes. Időközben férfiak jönnek és mennek, férfiszemek bambulnak és bambulnak. Akik egy kicsit a megengedettnél is hosszabban elidőznek a mellein, bizony megízlelhetik az idegbajos kisasszony öklét a tarkójukon, de mire azok sarkon fordulnak, hogy számon kérjék, neki már se híre, se hamva, a heringraj külső halburka lecserélődött, ha szabad így fogalmazni, ezzel elrejtve őt a fürkésző szemek elől.
És ekképp jut el a tömeg egy csendes zugához, ahol egy szusszanásnyi időt kaphat, majd meggondolva magát inkább távozik a történések sűrűjéből, ehelyett kívülről szemléli tovább ezt a neves rendezvényt, ő egy ideig nem kér belőle. Azért reméli, hogy valamiféle ivó-beszélgetőtárs akad még, ki nem ódzkodik eme idegbajos asszonysággal trécselni.*
3831. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-07-31 16:37:52
Üzenet elküldve: 2015-07-31 16:37:52
ÚJ
![>Lorew Mazoral [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/562_ember-elf-felelf_ferfi.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 130
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 130
Játékstílus: Vakmerő
//Nyári forgatag//
//Jeyna//
*Nocsak, akkor már mindjárt két látó is van a forgatag csücskén, hiszen míg a hölgy rengeteg jó dolgot kitalált Lorewről (például hogy közönyös... meg sem tudja számolni hányan vannak, akik mai napig nem tudják ezt róla), addig a szerzetes rájött, hogy jó amannak a szeme. Hiába, ilyen lehet a jósok csatája, először egymás múltjából és jelenéből próbálnak titkosabbnál titkosabb dolgokat kiragadni, miközben mindenki bolondnak nézi őket.*
- Akkor sok itt a Látó *jegyzi meg mintegy rettentően közönyös feleletként a tényre, hogy a nőnek sokak szerint van jó szeme. Ha valóban olyan nagy Látó volna, s oly mélyek volnának a megérzései, akkor nem kezdene Lorewvel, részint azért, mert nem éri meg, részint meg azért, mert talán belelátna korai múltjába, ha csak megérzés szintjén is, és megint csak szeretné tartani a három lépés távolságot. A hölgy viszont mindenáron erőlködik, talán ennyire kell neki egy kis arany? Hát menten kiderül, ehhez nem kell jósnak lenni.*
- Hogy szüksége lesz még a lapra *jegyzi meg a szerzetes, aztán rájön, hogy valószínűleg nem annak a jelentését kérdezte, hogy visszavette a kártyát, hanem magának a lapnak az értelmét. Enyhe fejingatás után megjegyzi* Nem, hogy a lap mit jelent, azt nem tudom. De nyilván hozzám van köze, ha az én lábam elé sodorta a szél.
*Mondjuk részben ebben ő maga is hisz, ahogyan korábban is megvitatta a hölggyel (akinek minden szavát törvényként kezeli már), az entitások felvehetik akár a szél formáját is, hogy így egyengessék a halandók útját, noha azok nem érdemlik meg. Éppen így lehetséges, hogy éppen egy entitás rendezte így meg a dolgokat... de valójában már ez is aligha számít valamit a találkozás után. Léteznek felsőbbrendű lények ebben a világban is, csak ez számít. A pénz hiányára tett megjegyzés viszont kicsit mintha megölné a hölgy kedvét, nem is csoda, nem szoktak szeretni az ilyen mutatványosok, hiszen ők a pénzért élnek. Na hát ezért nem árulja el Lorew, hogy akad nála néhány arany!*
- Legyen ajándék *bólint rá, hiszen hát alkudni tudni kell. Persze lehet, hogy túl hamar belement? Esetleg még megpróbálhatta volna elérni, hogy a nő fizessen neki a jóslásért, viszont ha ma nagylelkűnek kell lenni, akkor nagylelkűnek kell lenni. Lejjebb szorítja hát az alkudozási képességeit, és figyelmesen hallgatja a jóslatot, ha megszületik. A további beszélgetéskezdeményezésre csak újból elpillant a tömeg (az egyre kisebb tömeg) irányába, majd ránt egyet a vállán.*
- Csak fordultak *sóhajtja* Hamarosan vége, az árusok és a mutatványosok máris odébbálltak, lassan pedig nekem is kéne követnem a példájukat. Az itteni templomban tengetem a napjaimat, szerzetes vagyok. Szóval mondhatjuk, igen, hogy itteni volnék.
*Kit érdekel, hogy Lihanech közelében született, ha éppen ugyanolyan jól ismeri már Artheniort is, mint a tenyerét? Ez a második otthona, ha itt kérdik, ha odaát, akkor az első, sehol nem lakik ő igazából, csak amíg megtűrik, vagy amíg elege nem lesz a bagázsból. Leakasztja oldaláról a sétapálcáját is, és enyhén ránehezedik, ha úgy tetszik, már készül a hazaútra.*
A hozzászólás írója (Lorew Mazoral) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.07.31 16:47:11
//Jeyna//
*Nocsak, akkor már mindjárt két látó is van a forgatag csücskén, hiszen míg a hölgy rengeteg jó dolgot kitalált Lorewről (például hogy közönyös... meg sem tudja számolni hányan vannak, akik mai napig nem tudják ezt róla), addig a szerzetes rájött, hogy jó amannak a szeme. Hiába, ilyen lehet a jósok csatája, először egymás múltjából és jelenéből próbálnak titkosabbnál titkosabb dolgokat kiragadni, miközben mindenki bolondnak nézi őket.*
- Akkor sok itt a Látó *jegyzi meg mintegy rettentően közönyös feleletként a tényre, hogy a nőnek sokak szerint van jó szeme. Ha valóban olyan nagy Látó volna, s oly mélyek volnának a megérzései, akkor nem kezdene Lorewvel, részint azért, mert nem éri meg, részint meg azért, mert talán belelátna korai múltjába, ha csak megérzés szintjén is, és megint csak szeretné tartani a három lépés távolságot. A hölgy viszont mindenáron erőlködik, talán ennyire kell neki egy kis arany? Hát menten kiderül, ehhez nem kell jósnak lenni.*
- Hogy szüksége lesz még a lapra *jegyzi meg a szerzetes, aztán rájön, hogy valószínűleg nem annak a jelentését kérdezte, hogy visszavette a kártyát, hanem magának a lapnak az értelmét. Enyhe fejingatás után megjegyzi* Nem, hogy a lap mit jelent, azt nem tudom. De nyilván hozzám van köze, ha az én lábam elé sodorta a szél.
*Mondjuk részben ebben ő maga is hisz, ahogyan korábban is megvitatta a hölggyel (akinek minden szavát törvényként kezeli már), az entitások felvehetik akár a szél formáját is, hogy így egyengessék a halandók útját, noha azok nem érdemlik meg. Éppen így lehetséges, hogy éppen egy entitás rendezte így meg a dolgokat... de valójában már ez is aligha számít valamit a találkozás után. Léteznek felsőbbrendű lények ebben a világban is, csak ez számít. A pénz hiányára tett megjegyzés viszont kicsit mintha megölné a hölgy kedvét, nem is csoda, nem szoktak szeretni az ilyen mutatványosok, hiszen ők a pénzért élnek. Na hát ezért nem árulja el Lorew, hogy akad nála néhány arany!*
- Legyen ajándék *bólint rá, hiszen hát alkudni tudni kell. Persze lehet, hogy túl hamar belement? Esetleg még megpróbálhatta volna elérni, hogy a nő fizessen neki a jóslásért, viszont ha ma nagylelkűnek kell lenni, akkor nagylelkűnek kell lenni. Lejjebb szorítja hát az alkudozási képességeit, és figyelmesen hallgatja a jóslatot, ha megszületik. A további beszélgetéskezdeményezésre csak újból elpillant a tömeg (az egyre kisebb tömeg) irányába, majd ránt egyet a vállán.*
- Csak fordultak *sóhajtja* Hamarosan vége, az árusok és a mutatványosok máris odébbálltak, lassan pedig nekem is kéne követnem a példájukat. Az itteni templomban tengetem a napjaimat, szerzetes vagyok. Szóval mondhatjuk, igen, hogy itteni volnék.
*Kit érdekel, hogy Lihanech közelében született, ha éppen ugyanolyan jól ismeri már Artheniort is, mint a tenyerét? Ez a második otthona, ha itt kérdik, ha odaát, akkor az első, sehol nem lakik ő igazából, csak amíg megtűrik, vagy amíg elege nem lesz a bagázsból. Leakasztja oldaláról a sétapálcáját is, és enyhén ránehezedik, ha úgy tetszik, már készül a hazaútra.*
A hozzászólás írója (Lorew Mazoral) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.07.31 16:47:11
3830. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-07-31 16:12:05
Üzenet elküldve: 2015-07-31 16:12:05
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
//Nyári forgatag//
//Morwon//
*Taitos elmondja, leírja a példákat, nevet adnak a hat iránynak, a támadásnak a barátnak, a veszélynek, a mágusnak a harcosnak, a menekülésnek, annak, hogy álj, és a számjegyeknek is. Ez a készlet mindenre elég, és a fiú rendületlenül veri Morwon fejébe a szavakat.*
-No, ezzel végeztünk.
*Becsukja könyvét, és feláll a guggolásból.*
-Az óriásoknak vannak mágusaik, vagy gyógyítók, esetleg kuruzslók?
*Érdeklődi meg az óriások varázshasználói helyzetét.*
-Én északról, pici falu Lanawin "hivatalos" szélén, az a neve, hogy Világvége, biztos van szebb neve is, de azt soha sem használtam. Nyugodt hely, meg kihalt is, orkok nem dúlták mostanság, majd ha egyszer visszatérek téged is elhívlak.
*Fogadkozik a fiú. Morwon biztosan élvezné a nagy pusztaságot.*
-Na és Morwon mesélj, én már találtam magamnak, ha csak alkalmit is, de hölgy társaságot, és te?
*Érdekli hogy mehet ez Morwon lelkivilágában, vagy csak úgy az óriásoknál.*
//Morwon//
*Taitos elmondja, leírja a példákat, nevet adnak a hat iránynak, a támadásnak a barátnak, a veszélynek, a mágusnak a harcosnak, a menekülésnek, annak, hogy álj, és a számjegyeknek is. Ez a készlet mindenre elég, és a fiú rendületlenül veri Morwon fejébe a szavakat.*
-No, ezzel végeztünk.
*Becsukja könyvét, és feláll a guggolásból.*
-Az óriásoknak vannak mágusaik, vagy gyógyítók, esetleg kuruzslók?
*Érdeklődi meg az óriások varázshasználói helyzetét.*
-Én északról, pici falu Lanawin "hivatalos" szélén, az a neve, hogy Világvége, biztos van szebb neve is, de azt soha sem használtam. Nyugodt hely, meg kihalt is, orkok nem dúlták mostanság, majd ha egyszer visszatérek téged is elhívlak.
*Fogadkozik a fiú. Morwon biztosan élvezné a nagy pusztaságot.*
-Na és Morwon mesélj, én már találtam magamnak, ha csak alkalmit is, de hölgy társaságot, és te?
*Érdekli hogy mehet ez Morwon lelkivilágában, vagy csak úgy az óriásoknál.*
3829. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-07-31 15:52:08
Üzenet elküldve: 2015-07-31 15:52:08
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
// Nyári forgatag //
// Lorew //
- Sokan mondják. * Fűz hozzá csak ennyit sejtelmes mosollyal csinos kis arcán, s a válasz elég megerősítés a számára, hogy beleegyezés nélkül is lehuppanjon a férfi mellé. Alig palástolva kezdi el méregetni szótlanul, miközben a lábát lóbálja akár egy kislány. Pillantása kutató, s a legtöbben tolakodónak mondanák. Kíváncsi vajon a férfinak is az lesz-e, vagy hogy egyáltalán szóvá tenné-e, ha igen. A forgatag lassan a végéhez ér. A kofárok egymást túlkiabálva próbálják eladni a rájuk maradt portékát egyre olcsóbb árat kiírva a táblákra. Egész mulatságos jelenet, s lassan már túlharsogják az emberek alapból hangos cseverészéseit.*
- ... és sokmindent látok még. Érdekli? * Fordul oldalvást a karcsú nőszemély. Hangja és pillantása csábító, próbálja megigézni a férfit. Nem is sejti még, hogy milyen kemény fába akarja vágni a fejszéjét úgy, hogy még annak nyelét sem bírja el. Bizonyára hamar letenne arról, hogy legközelebb látnoknak álcázva magát próbáljon aranyérméket kicsalni valakiből. Szórakozottan nyúl és veszi ki a kártyalapot a kezéből, majd megnézi a rajta lévő kóklert.*
- Tudja ez mit jelent? * Egy látványos kis trükkel hirtelen eltünteti fekete ruhájának ujjában, miközben a reakciókat figyeli. A pénz említésére a lány szemei felvillannak, majd hallva annak hiányát a szürke íriszek veszítenek rögtön csillogásukból. No de nem hervad reménye, röpke habozás után megvonja a vállát, s újfent elmosolyodik az ébenhajú.*
- Nem kell semmit. Legyen ajándék, rendben? Ma jó a holdállás és ilyenkor nagylelkűnek kell lenni. * Vonja meg gömbölyű vállacskáit ennyivel letudva a dolgot. Közben elviharzik előttük egy fekete hajú dühödt asszonyszemély nagy döngő léptekkel. A nem túl szép látványt nyújtó, ijesztő jelenség, hevesen gesztikulálva és kiabálva tűnik el az egyik sátor mögött, mintha kergetne valamit. A fura jelenséggel nem foglalkozva sokáig Jey visszafordul az idegen férfi felé.*
- Érdekes népek fordulnak meg erre. Maga idevalósi? * Általában egyáltalán nem érdeklődő természetű, sőt, a legtöbbször nem foglalkoztatják őt az emberi érzések, most azonban mégis itt ücsörög egy ismeretlen hímegyed mellett, ráadásul úgy, hogy abból semmi kézzelfogható hasznot nem hoz majd neki. Magának sem tudja megmagyarázni miért teszi ezt, s egy ilyetén faggatás közepette is csak annyit felelne erre a kérdésre: csak. Úgy látszik a forgatagon kifordul a világ a négy sarkából, az emberek pedig úgy viselkednek, mint a holdkóros félkegyelműek.*
A hozzászólás írója (Jeyna Sirallis) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.07.31 15:55:42
// Lorew //
- Sokan mondják. * Fűz hozzá csak ennyit sejtelmes mosollyal csinos kis arcán, s a válasz elég megerősítés a számára, hogy beleegyezés nélkül is lehuppanjon a férfi mellé. Alig palástolva kezdi el méregetni szótlanul, miközben a lábát lóbálja akár egy kislány. Pillantása kutató, s a legtöbben tolakodónak mondanák. Kíváncsi vajon a férfinak is az lesz-e, vagy hogy egyáltalán szóvá tenné-e, ha igen. A forgatag lassan a végéhez ér. A kofárok egymást túlkiabálva próbálják eladni a rájuk maradt portékát egyre olcsóbb árat kiírva a táblákra. Egész mulatságos jelenet, s lassan már túlharsogják az emberek alapból hangos cseverészéseit.*
- ... és sokmindent látok még. Érdekli? * Fordul oldalvást a karcsú nőszemély. Hangja és pillantása csábító, próbálja megigézni a férfit. Nem is sejti még, hogy milyen kemény fába akarja vágni a fejszéjét úgy, hogy még annak nyelét sem bírja el. Bizonyára hamar letenne arról, hogy legközelebb látnoknak álcázva magát próbáljon aranyérméket kicsalni valakiből. Szórakozottan nyúl és veszi ki a kártyalapot a kezéből, majd megnézi a rajta lévő kóklert.*
- Tudja ez mit jelent? * Egy látványos kis trükkel hirtelen eltünteti fekete ruhájának ujjában, miközben a reakciókat figyeli. A pénz említésére a lány szemei felvillannak, majd hallva annak hiányát a szürke íriszek veszítenek rögtön csillogásukból. No de nem hervad reménye, röpke habozás után megvonja a vállát, s újfent elmosolyodik az ébenhajú.*
- Nem kell semmit. Legyen ajándék, rendben? Ma jó a holdállás és ilyenkor nagylelkűnek kell lenni. * Vonja meg gömbölyű vállacskáit ennyivel letudva a dolgot. Közben elviharzik előttük egy fekete hajú dühödt asszonyszemély nagy döngő léptekkel. A nem túl szép látványt nyújtó, ijesztő jelenség, hevesen gesztikulálva és kiabálva tűnik el az egyik sátor mögött, mintha kergetne valamit. A fura jelenséggel nem foglalkozva sokáig Jey visszafordul az idegen férfi felé.*
- Érdekes népek fordulnak meg erre. Maga idevalósi? * Általában egyáltalán nem érdeklődő természetű, sőt, a legtöbbször nem foglalkoztatják őt az emberi érzések, most azonban mégis itt ücsörög egy ismeretlen hímegyed mellett, ráadásul úgy, hogy abból semmi kézzelfogható hasznot nem hoz majd neki. Magának sem tudja megmagyarázni miért teszi ezt, s egy ilyetén faggatás közepette is csak annyit felelne erre a kérdésre: csak. Úgy látszik a forgatagon kifordul a világ a négy sarkából, az emberek pedig úgy viselkednek, mint a holdkóros félkegyelműek.*
A hozzászólás írója (Jeyna Sirallis) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.07.31 15:55:42
3828. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-07-31 15:48:11
Üzenet elküldve: 2015-07-31 15:48:11
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Nyári forgatag//
//Gilroy, (Yariel)//
*Egy pillanatra felnéz Gilre, de ő is elég rossz szemmel méregeti a fiú mosolyát, ami még inkább megerősíti a lányban, hogy valami nem stimmel. De már eszébe sincs semmit sem csinálni. Az se jött hozzá egy lépéssel se közelebb, és ő is egyelőre csak vitázott vele, legfeljebb még egy undok beszólás után ugrott volna.
A bárd csak úgy mellékes megjegyzésén értetlenül pislog rá, próbálva kitalálni, hogy mire gondolhat az éppen.*
- Szerintem nem. *Vonja le grimaszolva a saját meglátását.*
~Ha idősebbek lennének… A fegyverek miatt valami eldugottabb helyen?~ *Csak eddig jut a gondolataival, hirtelen más végkifejletet, ami folytatódhatna, nem tud felhozni, így nem is gondolkodik tovább.
A hajborzolásra nem mond, és nem is tervez semmi ellenlépést, csupán egy elnyújtott mümmentéssel jelzi, hogy nem igazán tetszett neki. Azután már rögtön kezdi is rendezgetni az összeborzolt tincseket, közben magában hálát adva, hogy a bárd egyelőre ejti a szülőtémát.*
- Nem vagy vicces! Csak, még azt sem mondta el, hogy miért jött ide hozzánk. *Így viszont ő nem látja értelmét az egésznek. De ha ennyire nem érdekli a férfit, akkor talán neki sem kellene rosszul éreznie magát miatta. Az meg, hogy utána menjen, kizárt dolog. A gyerekszerelem dolgot még a bárd sem gondolhatja komolyan, különben egyértelmű lenne, hogy Eori nem marad ott, hanem nagy valószínűséggel tényleg a fiú után menne, de egyelőre még csak barátságról se lehet beszélni. Tűzszünetről, bizonyos értelemben kibékülésről valamilyen szinten talán, de másról aligha.*
- Hol? *Kapja a fejét a cukrozott alma hallatára abba az irányba, amerre Gil néz, de aztán csak gyanakodva fordul vissza felé. Mondhat neki az bármilyen szépet, kizárt dolog, hogy még ő vegyen neki is. De aztán tekintete ismét az édesség felé kalandozik. Nem lehet mit tenni, ő is épp annyira édesszájú. Amíg azon töpreng, hogy vegyen-e magának, Gilhez lépve végighúzza az ujját a lant húrjain, felcsendítve annak a hangját, már ha előtte nem kapják el a keze elől.*
//Gilroy, (Yariel)//
*Egy pillanatra felnéz Gilre, de ő is elég rossz szemmel méregeti a fiú mosolyát, ami még inkább megerősíti a lányban, hogy valami nem stimmel. De már eszébe sincs semmit sem csinálni. Az se jött hozzá egy lépéssel se közelebb, és ő is egyelőre csak vitázott vele, legfeljebb még egy undok beszólás után ugrott volna.
A bárd csak úgy mellékes megjegyzésén értetlenül pislog rá, próbálva kitalálni, hogy mire gondolhat az éppen.*
- Szerintem nem. *Vonja le grimaszolva a saját meglátását.*
~Ha idősebbek lennének… A fegyverek miatt valami eldugottabb helyen?~ *Csak eddig jut a gondolataival, hirtelen más végkifejletet, ami folytatódhatna, nem tud felhozni, így nem is gondolkodik tovább.
A hajborzolásra nem mond, és nem is tervez semmi ellenlépést, csupán egy elnyújtott mümmentéssel jelzi, hogy nem igazán tetszett neki. Azután már rögtön kezdi is rendezgetni az összeborzolt tincseket, közben magában hálát adva, hogy a bárd egyelőre ejti a szülőtémát.*
- Nem vagy vicces! Csak, még azt sem mondta el, hogy miért jött ide hozzánk. *Így viszont ő nem látja értelmét az egésznek. De ha ennyire nem érdekli a férfit, akkor talán neki sem kellene rosszul éreznie magát miatta. Az meg, hogy utána menjen, kizárt dolog. A gyerekszerelem dolgot még a bárd sem gondolhatja komolyan, különben egyértelmű lenne, hogy Eori nem marad ott, hanem nagy valószínűséggel tényleg a fiú után menne, de egyelőre még csak barátságról se lehet beszélni. Tűzszünetről, bizonyos értelemben kibékülésről valamilyen szinten talán, de másról aligha.*
- Hol? *Kapja a fejét a cukrozott alma hallatára abba az irányba, amerre Gil néz, de aztán csak gyanakodva fordul vissza felé. Mondhat neki az bármilyen szépet, kizárt dolog, hogy még ő vegyen neki is. De aztán tekintete ismét az édesség felé kalandozik. Nem lehet mit tenni, ő is épp annyira édesszájú. Amíg azon töpreng, hogy vegyen-e magának, Gilhez lépve végighúzza az ujját a lant húrjain, felcsendítve annak a hangját, már ha előtte nem kapják el a keze elől.*
3827. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-07-31 15:36:06
Üzenet elküldve: 2015-07-31 15:36:06
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 844
OOC üzenetek: 1416
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 844
OOC üzenetek: 1416
Játékstílus: Vakmerő
//Nyári forgatag//
//Morwon//
* Sóhajt egyet, de aztán beleegyezik a "később"-be. Habár korábban nem gondolta volna, hogy szüksége lehet olyan vacak tudásra, mint az olvasás, esetleg az írás, most mégis ez lesz belőle. De csak később. A gond csak az, hogy Amon legalább egy hati járóföldre van innen, így addigra bizonyosan elfelejti, hogy mit is beszéltek itt.
Aztán nézegeti egy ideig, hogy miket ír a fiú, ha nem beszélt volna ma még eleget, megkérdezné, hogy miket is írogat, vagy mi mit jelent, viszont az imént annyi szó kijött a száján, hogy ha napokig nem szól egy szót sem, akkor hozza vissza az átlagot. *
- Vannak, persze! * Csapja össze tenyerét és felpattan. Úgy tűnik az a beszéd-diéta tovább fog tartani néhány napig, mivel most sem hagyja abba. *
- Habár nem tudom már melyik volt az, de az egyik városban sokan vagyunk. * Emlékszik vissza a nagy épületekre és nagy járókelőkre. *
- Persze ott sem óriások vannak csak, de mi vagyunk többségben. Csak a nevére nem emlékszem már. * Megvakarja fejét és próbál visszaemlékezni, de nem jut eszébe a név. Ennek értelmében másra tereli a szót. *
- És te merről jöttél? * Mintha korábban már érdeklődött volna efelől, de nem emlékszik a válaszra, bizonyára szándékosan kitért csak előle; esetleg Morwon felejtette csak el. Ezt is. *
//Morwon//
* Sóhajt egyet, de aztán beleegyezik a "később"-be. Habár korábban nem gondolta volna, hogy szüksége lehet olyan vacak tudásra, mint az olvasás, esetleg az írás, most mégis ez lesz belőle. De csak később. A gond csak az, hogy Amon legalább egy hati járóföldre van innen, így addigra bizonyosan elfelejti, hogy mit is beszéltek itt.
Aztán nézegeti egy ideig, hogy miket ír a fiú, ha nem beszélt volna ma még eleget, megkérdezné, hogy miket is írogat, vagy mi mit jelent, viszont az imént annyi szó kijött a száján, hogy ha napokig nem szól egy szót sem, akkor hozza vissza az átlagot. *
- Vannak, persze! * Csapja össze tenyerét és felpattan. Úgy tűnik az a beszéd-diéta tovább fog tartani néhány napig, mivel most sem hagyja abba. *
- Habár nem tudom már melyik volt az, de az egyik városban sokan vagyunk. * Emlékszik vissza a nagy épületekre és nagy járókelőkre. *
- Persze ott sem óriások vannak csak, de mi vagyunk többségben. Csak a nevére nem emlékszem már. * Megvakarja fejét és próbál visszaemlékezni, de nem jut eszébe a név. Ennek értelmében másra tereli a szót. *
- És te merről jöttél? * Mintha korábban már érdeklődött volna efelől, de nem emlékszik a válaszra, bizonyára szándékosan kitért csak előle; esetleg Morwon felejtette csak el. Ezt is. *
3826. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-07-31 14:48:10
Üzenet elküldve: 2015-07-31 14:48:10
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 347
OOC üzenetek: 87
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 347
OOC üzenetek: 87
Játékstílus: Vakmerő
//Nyári forgatag//
//Freyai//
*A köpcös mágus bízott benne, hogy a kérdése elgondolkoztatja a lányt. Ami valóban így esik, hiszen az még soha nem gondolkodott volna el azon, hogy mennyiért is halna meg. A lány kijelentése, hogy esetleg majd megmérgezik őt, az meglepi a mágust, bár ennek szinte semmi jelét nem mutatja, csupán a szemöldöke szalad fel egy rövid pillanatra.*
-Érdekes, hogy a mérgezést mondod. *szövi tovább a hálóját a lány lelke körül.* Azt mondod, hogy zsoldos vagy, de igazából nem tudod, hogy mennyiért halnál meg. De remélem, hogy azt tudod, hogy mennyiért ölsz meg valakit. Hiszen egy zsoldos másokért harcol, aki pedig harcol az öl is.
*Argus tudja, hogy a lány mennyire naiv és ártatlan, s tudja, hogy a kérdései még fognak neki kétséget okozni. Leginkább abban reménykedik, hogy amikor legközelebb fegyvert fog a lány, akkor eszébe fog jutnak majd a kérdések.*
*A kereskedelemről folytatott beszélgetésükben ismét bebizonyítja, hogy a lány milyen különleges gondolkodással rendelkezik.*
-Igen, mindenkinek kell ruha. *Ismeri el egy nagy sóhajtás közben.* De nekem sincs szükségem nyolc ingre, és hatvan nadrágra, ahogyan neked sem.
*A mágus kísérlete a molesztálásra, enyhén kudarcba fullad, mivel a lány reflexei sokkal jobbak, mint a mágusé. A lány szinte villám gyorsan megragadja a mágus karját, megszorítja, miközben ellép tőle. Majd miután elengedi a kezét, bocsánatot kér a mágustól. Argus a másik kezével a csuklóját kezdi el masszírozni a megszorított csuklóját. Nem gondolta volna, hogy ennyire erős a lány.*
-Csak szemléltetni akartam. *közli teljesen nyugodt hangon.*
*A mágiáról való beszélgetés kicsit unalmasnak a mágusnak, hiszen hogyan is tudna érdemben beszélgetni egy olyannal, aki nem a megfelelő úton jár.*
-Bárhova mehetsz tanulni, de azt vedd figyelembe, hogy nem arra a tudásra van szükséged, amit adnak.
*Válaszolhatna egyszerűen, és elmondhatná egyenesen is a választ, de akkor soha nem érne fel lány a tudáshoz, amelyet keres. Majd a lány neki szegezi a kérdést, amely széles mosolyt csal a mágus arcára.*
-Tudom, hogy mi az igazi hatalom. *megfogja a lány kezét, ha az nem húzódik el tőle, s bele néz Freyai szemébe.* Egyszer megmutatom neked, de most mennem kell. *búcsúzik a lánytól, majd sarkon fordul, s elindul a szegénynegyed felé.*
//Freyai//
*A köpcös mágus bízott benne, hogy a kérdése elgondolkoztatja a lányt. Ami valóban így esik, hiszen az még soha nem gondolkodott volna el azon, hogy mennyiért is halna meg. A lány kijelentése, hogy esetleg majd megmérgezik őt, az meglepi a mágust, bár ennek szinte semmi jelét nem mutatja, csupán a szemöldöke szalad fel egy rövid pillanatra.*
-Érdekes, hogy a mérgezést mondod. *szövi tovább a hálóját a lány lelke körül.* Azt mondod, hogy zsoldos vagy, de igazából nem tudod, hogy mennyiért halnál meg. De remélem, hogy azt tudod, hogy mennyiért ölsz meg valakit. Hiszen egy zsoldos másokért harcol, aki pedig harcol az öl is.
*Argus tudja, hogy a lány mennyire naiv és ártatlan, s tudja, hogy a kérdései még fognak neki kétséget okozni. Leginkább abban reménykedik, hogy amikor legközelebb fegyvert fog a lány, akkor eszébe fog jutnak majd a kérdések.*
*A kereskedelemről folytatott beszélgetésükben ismét bebizonyítja, hogy a lány milyen különleges gondolkodással rendelkezik.*
-Igen, mindenkinek kell ruha. *Ismeri el egy nagy sóhajtás közben.* De nekem sincs szükségem nyolc ingre, és hatvan nadrágra, ahogyan neked sem.
*A mágus kísérlete a molesztálásra, enyhén kudarcba fullad, mivel a lány reflexei sokkal jobbak, mint a mágusé. A lány szinte villám gyorsan megragadja a mágus karját, megszorítja, miközben ellép tőle. Majd miután elengedi a kezét, bocsánatot kér a mágustól. Argus a másik kezével a csuklóját kezdi el masszírozni a megszorított csuklóját. Nem gondolta volna, hogy ennyire erős a lány.*
-Csak szemléltetni akartam. *közli teljesen nyugodt hangon.*
*A mágiáról való beszélgetés kicsit unalmasnak a mágusnak, hiszen hogyan is tudna érdemben beszélgetni egy olyannal, aki nem a megfelelő úton jár.*
-Bárhova mehetsz tanulni, de azt vedd figyelembe, hogy nem arra a tudásra van szükséged, amit adnak.
*Válaszolhatna egyszerűen, és elmondhatná egyenesen is a választ, de akkor soha nem érne fel lány a tudáshoz, amelyet keres. Majd a lány neki szegezi a kérdést, amely széles mosolyt csal a mágus arcára.*
-Tudom, hogy mi az igazi hatalom. *megfogja a lány kezét, ha az nem húzódik el tőle, s bele néz Freyai szemébe.* Egyszer megmutatom neked, de most mennem kell. *búcsúzik a lánytól, majd sarkon fordul, s elindul a szegénynegyed felé.*
3825. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-07-31 13:45:25
Üzenet elküldve: 2015-07-31 13:45:25
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Megfontolt
//Nyári forgatag//
//Eori, Yariel//
* Ahhoz már túlságosan mélyre kellene hajolnia, hogy a fiúcska vállát is elérje, ezért neki a fejére teszi nagy tenyerét, hogy korlátozza az Eori felé való orientációban. Ha nagyon mocorognak még a fejükre is koppint majd valamivel, hogy csituljanak. A bocsánat kérésre, csak gyanúsan mereszti kékjeit az aprótermetre, majd a lány felé fordul, kinek nem túl meggyőző a mosolya, mégsem tehet mást, mint hinni neki.*
- Hát akkor elengedlek benneteket, de isten látja lelkem, ha megint egymásnak ugrotok én nem akadályozlak benneteket. Csak úgy mellékesem megjegyzem, ha mindketten idősebbek lennétek ez a kis vitátok egészen máshol folytatódna. Haha! De erről ne is kérdezzetek, majd rájöttök, ha benő a fejetek lágya. * A zöldellő loboncos újabb mérgelődésére, miszerint nem sírt, csak megsimogatja annak fejét, összeborzolva a hosszú tincseket, de hamar vissza is húzza tenyerét, mielőtt megtorolnák tettét harapással, karmolással vagy valami más hathatósabb módszerrel.
Yariel a tündér aztán visszavonulót fúj. Talán belátta, hogy felesleges szembeszállni egy nála konokabb teremtéssel, s hamar eltűnik közegükből, Gilbe azonban nem csapott bele a mélységes hiányérzet, legalábbis nem annyira, mint Eoriba, ki máris kiáltozik utána.*
- Nem mindegy az, hová megy? Tán szerelembe estél? Szaladj utána, siess, siess kis hölgy.
* Mondja szórakozottan, de jó nagy adag érdektelenséggel. Tekintete el elkalandozik, miközben ledobja magát egy padra. Nyújtózkodik, ásítozik majd elnyúl rajta, mint ki aludni készül. Tenyerével tarkója alatt kitámaszt, lantját pedig a hasára fekteti.*
- Gyerek szerelem... Áh kit izgat... az ott cukrozott alma? Hozz nekem egyet kis hölgy, te angyal, te nimfa. * Ha valami kell neki még kedves is tud lenni. Tény viszont, hogy a cukrozott édesség helyett inkább egy pohár vizet érdemelne az arcába, de Eori bizonyára kreatívan megoldja.*
- Na miaz, te még itt vagy? Megy le a nap is mindjárt, oszlik a tömeg is és elkapkodják előlem még a végén! * Ő pedig tervei szerint nem moccan amíg valaki arra nem készteti.*
//Eori, Yariel//
* Ahhoz már túlságosan mélyre kellene hajolnia, hogy a fiúcska vállát is elérje, ezért neki a fejére teszi nagy tenyerét, hogy korlátozza az Eori felé való orientációban. Ha nagyon mocorognak még a fejükre is koppint majd valamivel, hogy csituljanak. A bocsánat kérésre, csak gyanúsan mereszti kékjeit az aprótermetre, majd a lány felé fordul, kinek nem túl meggyőző a mosolya, mégsem tehet mást, mint hinni neki.*
- Hát akkor elengedlek benneteket, de isten látja lelkem, ha megint egymásnak ugrotok én nem akadályozlak benneteket. Csak úgy mellékesem megjegyzem, ha mindketten idősebbek lennétek ez a kis vitátok egészen máshol folytatódna. Haha! De erről ne is kérdezzetek, majd rájöttök, ha benő a fejetek lágya. * A zöldellő loboncos újabb mérgelődésére, miszerint nem sírt, csak megsimogatja annak fejét, összeborzolva a hosszú tincseket, de hamar vissza is húzza tenyerét, mielőtt megtorolnák tettét harapással, karmolással vagy valami más hathatósabb módszerrel.
Yariel a tündér aztán visszavonulót fúj. Talán belátta, hogy felesleges szembeszállni egy nála konokabb teremtéssel, s hamar eltűnik közegükből, Gilbe azonban nem csapott bele a mélységes hiányérzet, legalábbis nem annyira, mint Eoriba, ki máris kiáltozik utána.*
- Nem mindegy az, hová megy? Tán szerelembe estél? Szaladj utána, siess, siess kis hölgy.
* Mondja szórakozottan, de jó nagy adag érdektelenséggel. Tekintete el elkalandozik, miközben ledobja magát egy padra. Nyújtózkodik, ásítozik majd elnyúl rajta, mint ki aludni készül. Tenyerével tarkója alatt kitámaszt, lantját pedig a hasára fekteti.*
- Gyerek szerelem... Áh kit izgat... az ott cukrozott alma? Hozz nekem egyet kis hölgy, te angyal, te nimfa. * Ha valami kell neki még kedves is tud lenni. Tény viszont, hogy a cukrozott édesség helyett inkább egy pohár vizet érdemelne az arcába, de Eori bizonyára kreatívan megoldja.*
- Na miaz, te még itt vagy? Megy le a nap is mindjárt, oszlik a tömeg is és elkapkodják előlem még a végén! * Ő pedig tervei szerint nem moccan amíg valaki arra nem készteti.*
3824. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-07-31 13:18:42
Üzenet elküldve: 2015-07-31 13:18:42
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 130
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 130
Játékstílus: Vakmerő
//Nyári forgatag//
//Jeyna//
*A nővel való találkozása mondhatni teljesen átértékelte az életét, mintha csak... kinyílt volna előtte a világ. Egy darabig még meredten bámul utána, majd tekintete átterelődik a forgatag népére, akik lassan oszladoznak már hazafelé (na persze nem személyenként értve, a tömeg oszlik), hiszen véget ért a műsor, véget ért a vásár, ugyan mi értelme lenne már maradniuk? Lorew is miért van még itt? Vissza kéne mennie a templomba, habár... van itt még a dolga. Az új történések fényében minden, amit eddig tett (pedig lássuk be, nem tett sokat) feleslegesnek tetszik. Végre biztosan tudja, hogy el fogja érni a célját, és kiváló úton halad efelé, viszont ez csak arra sarkallja, hogy még jobban küzdjön jelen világ badarságai ellen. Két frissen megírt tekercsét előveszi szütyőjéből, összefogja, majd pedig egyetlen legyintéssel elhúzza a mellette távozó mutatványos fáklyája mellett. Amaz talán észre sem veszi, hogy a tüze terjedt, át a tekercsekre, melyeket Lorew még tart egy darabig, majd mikor a láng már túljutott azok felén, egyszerűen leejti mindkettőt a porba. Az egyik teljesen elfeketedik, és hamuvá ég, a másiknak mintha egy része épen megmaradna, mert a tűz kialudt, mielőtt elérte volna, de kit érdekel? Megsemmisültek, és ez a lényeg. Mindkettőre rátapos néhányszor, ezzel részben még a porba is beledolgozva őket, nehogy egy óvatlan szikra miatt lángra kapjon valaki köpenye. Ha valaki ki is ássa, és el is tud belőle olvasni valamit, hát tegye, semmi titok nincs benne, csak Lorew akarta biztosítani magát afelől, hogy elvágta magát tőlük. Már nem kellenek, ahogy nem kell egy olyan mű sem, amit Amos Thenior érdemesnek talál arra, hogy bekerüljön a könyvtárba. És nem kell Amos Thenior sem, bár eddig se volt sok haszna belőle. Elégedett mosollyal pillant fel az égre, majd egy sóhajtás után megfordul, és... egy kártyalapot talál a lába előtt. Először azt hiszi, hogy a mutatványosok hagyták itt, de hamar feltűnik a gazdája, és úgy tűnik, visszakérné. A szerzetes viszont tetemes előnnyel indul, így könnyen felveheti a földről, és megszemlélheti a lapot.*
- Jó a szeme *jegyzi meg, amint a nő elsorolja, mi mindent lát* Bár én látnék sok pénzt.
*Azzal átnyújtja a lapot, feltéve, hogy az új hölgy még nem harapta le a kezét miatta. A jóslás kérdéséről csak az jut eszébe, amit a vörös nő mondott a távozása előtt, hogy valaki megpróbálta átrázni azzal, hogy egy kristálygömbből jósol neki, de persze csaló volt.*
- És vajon az mennyibe kerülne nekem? *teszi fel a kérdést, hiszen noha érdeklik ügyefogyott találgatások a jövőjéről, viszont a szerény szerzetesi erszényét nem hajlandó ebből a célból kiüríteni, főleg hogy nyolcszáz aranyat hagyott ott a gnóm mágusbódéjánál. Persze közhiedelmek ide vagy oda, a szerzeteseket nem veti fel a pénz, még az ilyen szabadelvűeket sem, mint Lorew. Persze mindenkinek van némi tartaléka, ha kéne valamire (legalábbis neki van), de az biztosan nem olyan bugyutaság lesz, mint a jóslás. Persze ha ingyen is jósol neki, akkor legyen, áll elébe, hiszen úgyis sok rejtélyes, és misztikus dolog történt vele egyetlen nap leforgása alatt itt a forgatagon.*
//Jeyna//
*A nővel való találkozása mondhatni teljesen átértékelte az életét, mintha csak... kinyílt volna előtte a világ. Egy darabig még meredten bámul utána, majd tekintete átterelődik a forgatag népére, akik lassan oszladoznak már hazafelé (na persze nem személyenként értve, a tömeg oszlik), hiszen véget ért a műsor, véget ért a vásár, ugyan mi értelme lenne már maradniuk? Lorew is miért van még itt? Vissza kéne mennie a templomba, habár... van itt még a dolga. Az új történések fényében minden, amit eddig tett (pedig lássuk be, nem tett sokat) feleslegesnek tetszik. Végre biztosan tudja, hogy el fogja érni a célját, és kiváló úton halad efelé, viszont ez csak arra sarkallja, hogy még jobban küzdjön jelen világ badarságai ellen. Két frissen megírt tekercsét előveszi szütyőjéből, összefogja, majd pedig egyetlen legyintéssel elhúzza a mellette távozó mutatványos fáklyája mellett. Amaz talán észre sem veszi, hogy a tüze terjedt, át a tekercsekre, melyeket Lorew még tart egy darabig, majd mikor a láng már túljutott azok felén, egyszerűen leejti mindkettőt a porba. Az egyik teljesen elfeketedik, és hamuvá ég, a másiknak mintha egy része épen megmaradna, mert a tűz kialudt, mielőtt elérte volna, de kit érdekel? Megsemmisültek, és ez a lényeg. Mindkettőre rátapos néhányszor, ezzel részben még a porba is beledolgozva őket, nehogy egy óvatlan szikra miatt lángra kapjon valaki köpenye. Ha valaki ki is ássa, és el is tud belőle olvasni valamit, hát tegye, semmi titok nincs benne, csak Lorew akarta biztosítani magát afelől, hogy elvágta magát tőlük. Már nem kellenek, ahogy nem kell egy olyan mű sem, amit Amos Thenior érdemesnek talál arra, hogy bekerüljön a könyvtárba. És nem kell Amos Thenior sem, bár eddig se volt sok haszna belőle. Elégedett mosollyal pillant fel az égre, majd egy sóhajtás után megfordul, és... egy kártyalapot talál a lába előtt. Először azt hiszi, hogy a mutatványosok hagyták itt, de hamar feltűnik a gazdája, és úgy tűnik, visszakérné. A szerzetes viszont tetemes előnnyel indul, így könnyen felveheti a földről, és megszemlélheti a lapot.*
- Jó a szeme *jegyzi meg, amint a nő elsorolja, mi mindent lát* Bár én látnék sok pénzt.
*Azzal átnyújtja a lapot, feltéve, hogy az új hölgy még nem harapta le a kezét miatta. A jóslás kérdéséről csak az jut eszébe, amit a vörös nő mondott a távozása előtt, hogy valaki megpróbálta átrázni azzal, hogy egy kristálygömbből jósol neki, de persze csaló volt.*
- És vajon az mennyibe kerülne nekem? *teszi fel a kérdést, hiszen noha érdeklik ügyefogyott találgatások a jövőjéről, viszont a szerény szerzetesi erszényét nem hajlandó ebből a célból kiüríteni, főleg hogy nyolcszáz aranyat hagyott ott a gnóm mágusbódéjánál. Persze közhiedelmek ide vagy oda, a szerzeteseket nem veti fel a pénz, még az ilyen szabadelvűeket sem, mint Lorew. Persze mindenkinek van némi tartaléka, ha kéne valamire (legalábbis neki van), de az biztosan nem olyan bugyutaság lesz, mint a jóslás. Persze ha ingyen is jósol neki, akkor legyen, áll elébe, hiszen úgyis sok rejtélyes, és misztikus dolog történt vele egyetlen nap leforgása alatt itt a forgatagon.*
3823. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-07-31 12:29:41
Üzenet elküldve: 2015-07-31 12:29:41
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 185
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 185
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Nyári forgatag//
//Este//
*Törékenynek tűnik teste, így joggal gondolják a férfiak, hogy nincs köze semmilyen harchoz. Bizony gyerekkorában keményen részt vett ebben, s izmai is megkeményedtek. Hiúsága miatt, amiért ez meglátszott külalakján, inkább olyan mozgást részesített előnybe, mely csak megtartja formáit, de nem domborodik ki. Családjáról szívesen beszél bármikor, de ritkán jön fel témának. Tudja, hogy különös neveltetésük, az elvek, melyeket vallanak, az mi számára oly természetes, sokak idegenkednek tőle. Különös, vibráló mosollyal hallgatja a férfi szavait.*
- Valóban működik, s mit láthatjuk milyen jól. Mindig lesz egy ellenség, akit mondva csinálva kinevezhetünk, s akikkel szemben harcolhatunk. Így lesz ez örökké. Ha majd nem a földért, akkor a kincsekért, önzőség, hiúság, becsület okán fog menni a harc. Mindegy, hogy mit aggatnak rá, amíg onthatják mások véreit. *Bár szavai talán hevesek, s úgy tűnhet, hogy mind ez ellen van. Valójában nincs így. Hiszen ha béke honolna, e földön nem lenne feladata családjának. Annak a családnak, mely csak ehhez ért szinte.*
- Biztos, hogy jót tett nekik a hadjárat? *Atyjára gondol, kitől messze áll az említett szeretett családi idilli kép.* - Gondold el mennyi fájdalmat, szenvedést kell átélniük. Látniuk társaik elvesztését, amikor már semmi sem mindegy nekik, csak túléljék. Sokan törnek meg, vannak olyanok is, kik hazamenve nem találják már meg a helyüket. Megőrülnek, magukba fordulnak. Megízlelték a vér ízét, s lemészárolják családjaikat.
*Szokása az északi leánynak, hogy az oldalak ne a jó, hanem ellenkezőleg. A rossz oldalát nézze. Sokan mindig csak a pozitív dolgokra koncentrálnak. Holott az életben, a valóságban ott vannak a negatívak is. S ezek azok, melyek meghatározzák mindennapjaikat. S épp erről feledkeznek meg sokan, s nem tudnak tovább lépni. Nem értik, hogy az életben miért toporognak egyhelyben.*
- Persze sokan vannak, akik képesek épp ésszel átélni egy-egy háborút, csatát. De inkább azok vannak többen, akik képtelenek feldolgozni, képtelenek tovább élni. *Megérti, hogy miért kell kiölniük harcosaikból az érzelmeket. Épp emiatt, s épp ezért támogatja is ezt. Nem csinálnak morális problémát semmiből, s mennek tovább az életbe. No persze gyilkosokká válhatnak ők is, ha nem figyelnek magukra.
Néma, szelíd mosoly kúszik arcára.*
- Akkor a lovagokban úgy tűnik, hogy egyetértünk. *Válaszolja röviden, csendesen, miközben egy újabb kupa bort szürcsölget el lassan. Arca pirospozsgássá válik, nem csak a szesz hatása miatt. A meleg is rátesz egy lapáttal. Az asztalon könyökölve tenyerével legyezgeti magát. Reggel a lovaggal megbeszélték, hogy vesznek neki olyan eszközt, amivel ezt kényelmesebben tudja csinálni. Mit is mondott, mi ennek a neve? Már nem emlékszik, de nem vették meg. Elhagyták egymást a tömegbe.
Őt nem izgatják olyan dolgok, mint a ház, a föld. Meglehetne, külső szemlélőként megmondanák, hogy könnyen beszél. Neki van hova hazamennie. Eljött otthonról, s ezzel vállalta ennek következményeit is. Tíz évig nem mehet haza. Így akár egy roskadt házba is el tudna élni. Nem finnyáskodhat, nem erre nevelték, nem így nevelték.
Beszélgetésük fonala csak úgy csapong át egy másik témába, mely halk nevetést vált ki az északi lányból.*
- Igaz, hogy nem szagoltam még őket. S ha abból indulunk ki, amit mondtál. Vagyis hogy, úgy néznek ki, ahogy meghaltak, akkor bizony azzal jár a szag is. *Megvonja a vállát.* - Aki nem bírja a hullákat, az ne menjen szellemek közé. De vajon ők érezhetik a saját szagukat?
*Pislog értetlenül. A kérdés mellbe csapja. A pislogását tovább folytatja, majd leesik, hogy miről is kérdezi a másik. Szelíd mosollyal válaszol neki. Tudja, hogy ez édes kevés magyarázat, így szavakba is önti jelentését.*
- Még senkit. De hát, ami késik, nem múlik, nemde? *Neveti el. Nem naiv, tudja, hogy fivérei bármikor meghalhatnak egy csatába.* - Fivéreim csaptak össze, s ilyenkor nem kímélték egymást. Nem ez volt a parancsuk. *Feleli továbbra is mosolyogva.* - Így érthető, hogy gyorsan a gyógyító markai közé keveredtek.
*Hajtja oldalra a fejét a végén, miközben továbbra is mosolyog. Másoknak ez viszolygás, neki egy rémes emlék, de mégse válna el tőle sose. Ott és akkor értette meg teljesen, hogy mit jelent Fekete Légiósnak lenni. S onnantól nem veszekedett atyjával erről többet. Csendben tűrt, összeszorított fogakkal attól a naptól kezdve. S lám, most ő is itt van, hogy fivérei nyomdokaiba lépjen.
A félszemű kifakadásán jót kacag újra.*
- Tudod, én úgy képzelem el a szellemeket, hogy megfoghatatlanok. A szellem a lélek visszamaradásának tekintem, mely életünk folyamán a testünkbe van rekedve. Ám halálunk után ebből kiszakadnak, s bolyonganak a földön. Ha megpróbálnék érinteni egy szellemet, kezeim átfolynának rajta, ám mégis kellemetlen hideg mardosná szívemet miatta. Nem tudom, hogy mennyire volt érthető. Ezért sem tudom elképzelni, hogy zsákba tegyem a fejet, s lakatot tegyek a szájára. *Neveti az utolsó mondatát. A férfi szemmel láthatóan becsípett, de a lány sincs a helyzet magaslatán. Ilyenkor csak úgy röpködnek belőle a szavak, s talán meg sem érti a másik, hogy mit akar mondani.
A legtöbb társalgása itt szokott félbe maradni. Ám ők tovább göngyölítik a fonalat, hogy egy újabb témán tudja kifejteni gondolatát.*
- Inkább az édesgetés, de nem nevezném annak. Családom jelképe a farkas, s minden gyermek kap egy kölyökfarkast… *De nem fejezi be a mondatát, nem szép történet, hogy miként nevelték fel, majd ölték meg őket. De az biztos, hogy sokat tanult abban az időben a farkasok jelleméből.*
- De nem hinném, hogy egy kifejlett példányt képest lennék belátásra bírni, ha épp megenni akarna.
*A bólintásra, csak bólintásra felel. Úgyis minden akkor derül ki, amikor megkeresik. Lehet, hogy a férfiból csak az alkohol beszél, s nem is gondolja komolyan az oktítását. Ezért sem foglalkozik vele, addig, amíg meg nem keresik. Nevetését újra hallatja.*
- Ha szenvedni, látni akarok, akkor fogom, s amíg alszik, leütöm. Csupán szívjóságból, hogy elmélyítsem álmát. Még szavuk sem lehetne! Persze azt sem éreznék, hogy elhurcoljuk egy ismeretlen helyre, ahol nem tudja hol van. Kikötözni, s megvárni, amíg felébred. Megvan a zsákmány, megvan az ember. Innentől jöhet a kínzás. *Furcsa fénymosoly jelenik meg az arcán.* - Számos módja van, hogy miként szenvedhet az ember. S amit leírtál, hogy beléd rúgnak, hogy aztán szerencsétlen párákat lekaszabold nem tartozik ezen módszerek közé.
*Szemöldökét felvonja, hogy azon lények tudtak beszélni. Eltűnődik, hogy mennyi minden élhet még a világba, melyről nem tudnak semmit sem. Egyszer összeírhatná őket.*
- A Kikötő felé? *Csillannak meg szemei. Sok mesét hallott már arról a helyről.* - Akkor jártál arra is? *Kérdezi lágyan, nem is figyelve arra, hogy milyen veszélyek leselkedhetnek rá, s hogy talán el is kísérnék megfelelő honoráció fejébe. Egyelőre a tenger érdekli, melyet mindig azúrkéknek írtak le, melynek vize sós, s a végtelenségig elnyúl.*
//Este//
*Törékenynek tűnik teste, így joggal gondolják a férfiak, hogy nincs köze semmilyen harchoz. Bizony gyerekkorában keményen részt vett ebben, s izmai is megkeményedtek. Hiúsága miatt, amiért ez meglátszott külalakján, inkább olyan mozgást részesített előnybe, mely csak megtartja formáit, de nem domborodik ki. Családjáról szívesen beszél bármikor, de ritkán jön fel témának. Tudja, hogy különös neveltetésük, az elvek, melyeket vallanak, az mi számára oly természetes, sokak idegenkednek tőle. Különös, vibráló mosollyal hallgatja a férfi szavait.*
- Valóban működik, s mit láthatjuk milyen jól. Mindig lesz egy ellenség, akit mondva csinálva kinevezhetünk, s akikkel szemben harcolhatunk. Így lesz ez örökké. Ha majd nem a földért, akkor a kincsekért, önzőség, hiúság, becsület okán fog menni a harc. Mindegy, hogy mit aggatnak rá, amíg onthatják mások véreit. *Bár szavai talán hevesek, s úgy tűnhet, hogy mind ez ellen van. Valójában nincs így. Hiszen ha béke honolna, e földön nem lenne feladata családjának. Annak a családnak, mely csak ehhez ért szinte.*
- Biztos, hogy jót tett nekik a hadjárat? *Atyjára gondol, kitől messze áll az említett szeretett családi idilli kép.* - Gondold el mennyi fájdalmat, szenvedést kell átélniük. Látniuk társaik elvesztését, amikor már semmi sem mindegy nekik, csak túléljék. Sokan törnek meg, vannak olyanok is, kik hazamenve nem találják már meg a helyüket. Megőrülnek, magukba fordulnak. Megízlelték a vér ízét, s lemészárolják családjaikat.
*Szokása az északi leánynak, hogy az oldalak ne a jó, hanem ellenkezőleg. A rossz oldalát nézze. Sokan mindig csak a pozitív dolgokra koncentrálnak. Holott az életben, a valóságban ott vannak a negatívak is. S ezek azok, melyek meghatározzák mindennapjaikat. S épp erről feledkeznek meg sokan, s nem tudnak tovább lépni. Nem értik, hogy az életben miért toporognak egyhelyben.*
- Persze sokan vannak, akik képesek épp ésszel átélni egy-egy háborút, csatát. De inkább azok vannak többen, akik képtelenek feldolgozni, képtelenek tovább élni. *Megérti, hogy miért kell kiölniük harcosaikból az érzelmeket. Épp emiatt, s épp ezért támogatja is ezt. Nem csinálnak morális problémát semmiből, s mennek tovább az életbe. No persze gyilkosokká válhatnak ők is, ha nem figyelnek magukra.
Néma, szelíd mosoly kúszik arcára.*
- Akkor a lovagokban úgy tűnik, hogy egyetértünk. *Válaszolja röviden, csendesen, miközben egy újabb kupa bort szürcsölget el lassan. Arca pirospozsgássá válik, nem csak a szesz hatása miatt. A meleg is rátesz egy lapáttal. Az asztalon könyökölve tenyerével legyezgeti magát. Reggel a lovaggal megbeszélték, hogy vesznek neki olyan eszközt, amivel ezt kényelmesebben tudja csinálni. Mit is mondott, mi ennek a neve? Már nem emlékszik, de nem vették meg. Elhagyták egymást a tömegbe.
Őt nem izgatják olyan dolgok, mint a ház, a föld. Meglehetne, külső szemlélőként megmondanák, hogy könnyen beszél. Neki van hova hazamennie. Eljött otthonról, s ezzel vállalta ennek következményeit is. Tíz évig nem mehet haza. Így akár egy roskadt házba is el tudna élni. Nem finnyáskodhat, nem erre nevelték, nem így nevelték.
Beszélgetésük fonala csak úgy csapong át egy másik témába, mely halk nevetést vált ki az északi lányból.*
- Igaz, hogy nem szagoltam még őket. S ha abból indulunk ki, amit mondtál. Vagyis hogy, úgy néznek ki, ahogy meghaltak, akkor bizony azzal jár a szag is. *Megvonja a vállát.* - Aki nem bírja a hullákat, az ne menjen szellemek közé. De vajon ők érezhetik a saját szagukat?
*Pislog értetlenül. A kérdés mellbe csapja. A pislogását tovább folytatja, majd leesik, hogy miről is kérdezi a másik. Szelíd mosollyal válaszol neki. Tudja, hogy ez édes kevés magyarázat, így szavakba is önti jelentését.*
- Még senkit. De hát, ami késik, nem múlik, nemde? *Neveti el. Nem naiv, tudja, hogy fivérei bármikor meghalhatnak egy csatába.* - Fivéreim csaptak össze, s ilyenkor nem kímélték egymást. Nem ez volt a parancsuk. *Feleli továbbra is mosolyogva.* - Így érthető, hogy gyorsan a gyógyító markai közé keveredtek.
*Hajtja oldalra a fejét a végén, miközben továbbra is mosolyog. Másoknak ez viszolygás, neki egy rémes emlék, de mégse válna el tőle sose. Ott és akkor értette meg teljesen, hogy mit jelent Fekete Légiósnak lenni. S onnantól nem veszekedett atyjával erről többet. Csendben tűrt, összeszorított fogakkal attól a naptól kezdve. S lám, most ő is itt van, hogy fivérei nyomdokaiba lépjen.
A félszemű kifakadásán jót kacag újra.*
- Tudod, én úgy képzelem el a szellemeket, hogy megfoghatatlanok. A szellem a lélek visszamaradásának tekintem, mely életünk folyamán a testünkbe van rekedve. Ám halálunk után ebből kiszakadnak, s bolyonganak a földön. Ha megpróbálnék érinteni egy szellemet, kezeim átfolynának rajta, ám mégis kellemetlen hideg mardosná szívemet miatta. Nem tudom, hogy mennyire volt érthető. Ezért sem tudom elképzelni, hogy zsákba tegyem a fejet, s lakatot tegyek a szájára. *Neveti az utolsó mondatát. A férfi szemmel láthatóan becsípett, de a lány sincs a helyzet magaslatán. Ilyenkor csak úgy röpködnek belőle a szavak, s talán meg sem érti a másik, hogy mit akar mondani.
A legtöbb társalgása itt szokott félbe maradni. Ám ők tovább göngyölítik a fonalat, hogy egy újabb témán tudja kifejteni gondolatát.*
- Inkább az édesgetés, de nem nevezném annak. Családom jelképe a farkas, s minden gyermek kap egy kölyökfarkast… *De nem fejezi be a mondatát, nem szép történet, hogy miként nevelték fel, majd ölték meg őket. De az biztos, hogy sokat tanult abban az időben a farkasok jelleméből.*
- De nem hinném, hogy egy kifejlett példányt képest lennék belátásra bírni, ha épp megenni akarna.
*A bólintásra, csak bólintásra felel. Úgyis minden akkor derül ki, amikor megkeresik. Lehet, hogy a férfiból csak az alkohol beszél, s nem is gondolja komolyan az oktítását. Ezért sem foglalkozik vele, addig, amíg meg nem keresik. Nevetését újra hallatja.*
- Ha szenvedni, látni akarok, akkor fogom, s amíg alszik, leütöm. Csupán szívjóságból, hogy elmélyítsem álmát. Még szavuk sem lehetne! Persze azt sem éreznék, hogy elhurcoljuk egy ismeretlen helyre, ahol nem tudja hol van. Kikötözni, s megvárni, amíg felébred. Megvan a zsákmány, megvan az ember. Innentől jöhet a kínzás. *Furcsa fénymosoly jelenik meg az arcán.* - Számos módja van, hogy miként szenvedhet az ember. S amit leírtál, hogy beléd rúgnak, hogy aztán szerencsétlen párákat lekaszabold nem tartozik ezen módszerek közé.
*Szemöldökét felvonja, hogy azon lények tudtak beszélni. Eltűnődik, hogy mennyi minden élhet még a világba, melyről nem tudnak semmit sem. Egyszer összeírhatná őket.*
- A Kikötő felé? *Csillannak meg szemei. Sok mesét hallott már arról a helyről.* - Akkor jártál arra is? *Kérdezi lágyan, nem is figyelve arra, hogy milyen veszélyek leselkedhetnek rá, s hogy talán el is kísérnék megfelelő honoráció fejébe. Egyelőre a tenger érdekli, melyet mindig azúrkéknek írtak le, melynek vize sós, s a végtelenségig elnyúl.*
3822. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-07-31 12:21:45
Üzenet elküldve: 2015-07-31 12:21:45
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
//Nyári forgatag//
// Lorew //
* Mélységes koncentrálással bűvöli a kártyalapokat. Arcának rezdülései árulkodnak arról, mennyire figyel és fohászkodik, nehogy egy hirtelen feltámadó szellő rombadöntse a felépített váracskát. Hosszú ujjaival az utolsó lapot tenné fel művére, hogy megkoronázza azt, ám ekkor egy gonosz fejszerkezetű figyelmetlen hímegyed meglöki az asztalát és huss...
Máskor ezért tán ugrana, de valahol mélyen számított erre, hogy részeg asztaltársa egyszer elrontója lesz mókájának. A mozdulatai már amúgy is szaggatottak voltak, s hadonászásával többször le is verte saját poharát, így aligha érte váratlanul a dolog. Jey csak lemondóan megrázza a fejét és felsóhajt. A kártyalapokat szerte szét fújta a szél, s ő most kezdheti összeszedegetni. Vállvonva áll fel, s kislisszan a szűkös helyről, ott hagyva a társalgókat. Amúgy sem tudott volna bekapcsolódni a bugyuta férfiak magasröptű beszélgetéseibe. Egyszerűen érdektelen a témában, ami mindig csak a nők, de leginkább azok egy bizonyos részeire kanyarodtak vissza. Így hát, Jey hamar összeszedi az asztal alá hulló kártyákat, a többit pedig keresgélni kezdi amit a szél arrébb hordott a sátran kívülre. Gondosan gyűjtögeti elhagyott értékeit, s annak utolsó darabját pont egy férfi cipőjének orra elé sodorja a langy forgatag szellő. Lorew is észre veheti a felfordított lapocskát, melyen egy ösztövér, szenilis ábrázatú ember táncol, színes ruhákban, cipőtlenül.
Jey hamar odaér, s ezt látva mosolyra húzza vöröslő ajkait. Gömbölyű csípőjére teszi tenyerét, s hosszas, elmélyült hümmögésbe kezd, miközben az állát simogatja elgondolkodva.
Megvárja amíg a férfi felfigyel rá, de ha nem az sem gátolja meg abban, hogy ráolvassa diagnózisát.*
- Közönyt látok. Érdektelenséget a világ szépségei iránt... Mély apátiát és érzéketlenséget. * Eztán tovább hümmög. Talán rá is hibázik, de ez nem több volt részéről, mint jól irányzott találgatás, ugyanis fikarcnyit sem konyít a jóslás tanaihoz. A lélek rejtelmeihez viszont ért, s ezáltal a tippjei is közel szoktak lenni a valósághoz.*
- Meg sok pénzt. * Fűzi hozzá gyorsan, hogy valami pozitívumot is hozzácsapjon hirtelen kiötlött megállapításaihoz, s hogy ne sértse meg ezzel az ücsörgőt. Más célja nincs is ezzel, csak hogy valamicskét ő is lásson abból a pénzből. Az aranyérmék szépreményű csillogása tartja itt. A férfi ruházatából arra következtet, hogy érdeklik az okkult tudományok, s ezért talán a jövendőmondás is. Mily szerencse, hogy Jey éppen erre járt.*
- Érdekli a jövője?
// Lorew //
* Mélységes koncentrálással bűvöli a kártyalapokat. Arcának rezdülései árulkodnak arról, mennyire figyel és fohászkodik, nehogy egy hirtelen feltámadó szellő rombadöntse a felépített váracskát. Hosszú ujjaival az utolsó lapot tenné fel művére, hogy megkoronázza azt, ám ekkor egy gonosz fejszerkezetű figyelmetlen hímegyed meglöki az asztalát és huss...
Máskor ezért tán ugrana, de valahol mélyen számított erre, hogy részeg asztaltársa egyszer elrontója lesz mókájának. A mozdulatai már amúgy is szaggatottak voltak, s hadonászásával többször le is verte saját poharát, így aligha érte váratlanul a dolog. Jey csak lemondóan megrázza a fejét és felsóhajt. A kártyalapokat szerte szét fújta a szél, s ő most kezdheti összeszedegetni. Vállvonva áll fel, s kislisszan a szűkös helyről, ott hagyva a társalgókat. Amúgy sem tudott volna bekapcsolódni a bugyuta férfiak magasröptű beszélgetéseibe. Egyszerűen érdektelen a témában, ami mindig csak a nők, de leginkább azok egy bizonyos részeire kanyarodtak vissza. Így hát, Jey hamar összeszedi az asztal alá hulló kártyákat, a többit pedig keresgélni kezdi amit a szél arrébb hordott a sátran kívülre. Gondosan gyűjtögeti elhagyott értékeit, s annak utolsó darabját pont egy férfi cipőjének orra elé sodorja a langy forgatag szellő. Lorew is észre veheti a felfordított lapocskát, melyen egy ösztövér, szenilis ábrázatú ember táncol, színes ruhákban, cipőtlenül.
Jey hamar odaér, s ezt látva mosolyra húzza vöröslő ajkait. Gömbölyű csípőjére teszi tenyerét, s hosszas, elmélyült hümmögésbe kezd, miközben az állát simogatja elgondolkodva.
Megvárja amíg a férfi felfigyel rá, de ha nem az sem gátolja meg abban, hogy ráolvassa diagnózisát.*
- Közönyt látok. Érdektelenséget a világ szépségei iránt... Mély apátiát és érzéketlenséget. * Eztán tovább hümmög. Talán rá is hibázik, de ez nem több volt részéről, mint jól irányzott találgatás, ugyanis fikarcnyit sem konyít a jóslás tanaihoz. A lélek rejtelmeihez viszont ért, s ezáltal a tippjei is közel szoktak lenni a valósághoz.*
- Meg sok pénzt. * Fűzi hozzá gyorsan, hogy valami pozitívumot is hozzácsapjon hirtelen kiötlött megállapításaihoz, s hogy ne sértse meg ezzel az ücsörgőt. Más célja nincs is ezzel, csak hogy valamicskét ő is lásson abból a pénzből. Az aranyérmék szépreményű csillogása tartja itt. A férfi ruházatából arra következtet, hogy érdeklik az okkult tudományok, s ezért talán a jövendőmondás is. Mily szerencse, hogy Jey éppen erre járt.*
- Érdekli a jövője?
3821. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-07-31 09:15:06
Üzenet elküldve: 2015-07-31 09:15:06
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
//Nyári forgatag//
// Tökkelütött egy társaság//
*Neki is baja van. De egy ideig nem esik le, hogy az a baja, hogy a nap tűz, ő be van állva és ennek tetejébe még úgy fel van öltözve, mintha minuszok járnának. Külső kézfejével megtörli a homlokát. Lassan hozzászokhatna ehhez az éghajlathoz, hiszen évek óta nem él már a hűvös északon, s elég sok időt töltött a tengeren, amit szintén nehezen viselt, de már mindenképpen jobban bírja, mint amikor először érkezett az új éghajlatra.
Hirtelen rántja a fejét En felé, hallva annak szavait, még bele is szédül kicsit, de mégis megindítja kezét, hogy azzal legyezgetni kezdjen előtte. Efféle jó szándék sem jön elő belőle pusztán a rum hatására.*
- Kááár... *Nyújtja el a reakciót Neri válaszát hallva és lopva Zara felé pillant. Valóban nem rossz fogás, de neki elég volt egy szőke az életében.
Megint a tenyerére néz, és nem esik le neki, hogy élcelődnek vele. Meredten nézegeti, olykor meg is botlik emiatt. Miután nem egy nagy darab teremtés, így megint csak arra jut, hogy itt mindenki meghülyült.*
- Medvetalpas? *Mereszti szemét a fél-elfre. Ez egyre furcsább.* Majd ööö... majd, ha megsimítom vele a pofitokat, akkor mondjátok. *Ez fele annyira sem hangzik fenyegetően jelenlegi állapotában, mint amennyire tervezte, de nem baj. Majd, ha józanon eszébe jutnak a mai történések mindenkinek kioszt egyet. Kivéve Ennek, őt szereti.
Nad bealszik a padon, ez pedig ideális pillanat lenne, hogy lerúgja onnan, de a fél-elf ott van mellette így vélhetően közbeszólna, így csak odalépked és durván megrángatja a vállát.*
- Keljé' má'! *Ripakodik rá. Nincs kedve ebben a melegben itt tétovázni. A kalózka azonban már fel is ébred, még pedig olyan hirtelen, hogy Dynti ijedtében hátra is ugrik. Igen félelmetes tud lenni Nad.
Durcásan néz a többiek után. Ő nem akar hazamenni, fürödni akar a tengerben... ÉS ekkor esik le neki, hogy nem a Kikötőben van.*
- Ó ja menjünk. *Adja be a derekát. Bár több napi járás lesz és valószínűleg ő se, és NAd sem fogja bírni fél óránál tovább a sétát, Neri szintén, így a még egész jó állapotban levő Hópihén a sor, hogy támogassa őket útjukban.
Kissé lemaradva meg a többiek mögött, egy régi kalóz nótát dúdolgatva, s ha lát valamit a láb előtt, amit el tud dobni, akkor fel is kapja és azzal mulatja el idejét, hogy a többieket dobálja.*
// Tökkelütött egy társaság//
*Neki is baja van. De egy ideig nem esik le, hogy az a baja, hogy a nap tűz, ő be van állva és ennek tetejébe még úgy fel van öltözve, mintha minuszok járnának. Külső kézfejével megtörli a homlokát. Lassan hozzászokhatna ehhez az éghajlathoz, hiszen évek óta nem él már a hűvös északon, s elég sok időt töltött a tengeren, amit szintén nehezen viselt, de már mindenképpen jobban bírja, mint amikor először érkezett az új éghajlatra.
Hirtelen rántja a fejét En felé, hallva annak szavait, még bele is szédül kicsit, de mégis megindítja kezét, hogy azzal legyezgetni kezdjen előtte. Efféle jó szándék sem jön elő belőle pusztán a rum hatására.*
- Kááár... *Nyújtja el a reakciót Neri válaszát hallva és lopva Zara felé pillant. Valóban nem rossz fogás, de neki elég volt egy szőke az életében.
Megint a tenyerére néz, és nem esik le neki, hogy élcelődnek vele. Meredten nézegeti, olykor meg is botlik emiatt. Miután nem egy nagy darab teremtés, így megint csak arra jut, hogy itt mindenki meghülyült.*
- Medvetalpas? *Mereszti szemét a fél-elfre. Ez egyre furcsább.* Majd ööö... majd, ha megsimítom vele a pofitokat, akkor mondjátok. *Ez fele annyira sem hangzik fenyegetően jelenlegi állapotában, mint amennyire tervezte, de nem baj. Majd, ha józanon eszébe jutnak a mai történések mindenkinek kioszt egyet. Kivéve Ennek, őt szereti.
Nad bealszik a padon, ez pedig ideális pillanat lenne, hogy lerúgja onnan, de a fél-elf ott van mellette így vélhetően közbeszólna, így csak odalépked és durván megrángatja a vállát.*
- Keljé' má'! *Ripakodik rá. Nincs kedve ebben a melegben itt tétovázni. A kalózka azonban már fel is ébred, még pedig olyan hirtelen, hogy Dynti ijedtében hátra is ugrik. Igen félelmetes tud lenni Nad.
Durcásan néz a többiek után. Ő nem akar hazamenni, fürödni akar a tengerben... ÉS ekkor esik le neki, hogy nem a Kikötőben van.*
- Ó ja menjünk. *Adja be a derekát. Bár több napi járás lesz és valószínűleg ő se, és NAd sem fogja bírni fél óránál tovább a sétát, Neri szintén, így a még egész jó állapotban levő Hópihén a sor, hogy támogassa őket útjukban.
Kissé lemaradva meg a többiek mögött, egy régi kalóz nótát dúdolgatva, s ha lát valamit a láb előtt, amit el tud dobni, akkor fel is kapja és azzal mulatja el idejét, hogy a többieket dobálja.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9901-9920 , 9921-9940 , 9941-9960 , 9961-9980 , 9981-10000 , 10001-10020 , 10021-10040 , 10031-10050