Arthenior - Piactér
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Pegazus fogadó (új) Polgárnegyed (új) Romváros és Meredély (új) | Piactér | Erdőszéli tisztás (új) Kovácsműhely (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 191 (3801. - 3820. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
3820. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-07-31 08:42:30
Üzenet elküldve: 2015-07-31 08:42:30
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 80
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 80
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// Nyári forgatag //
// Zora //
* Nézi, sőt, szinte bámulja a lobogó botokkal zsonglőrködő művészeket. A tűz még jobban elszomorítja már így is megtépett lelkét. Mindig emlékezteti arra az estére, amikor a rablók felgyújtották a falut, ahol gyermekként élt, és megölték szüleit is. A sors furcsa fintora az, hogy ha ez a tragédia nem következik be, akkor valószínűleg sosem lett volna belőle lovag, és Zorát sem ismerné. Lehet, hogy csak egy világtól elszigetelt, elbutult parasztsiheder lenne még mindig. *
~ A szüleim miattam haltak meg. Azért égtek el, hogy új életem lehessen. Olyan ez, mint valami emberáldozat. ~
* Hibáztatja önmagát gondolataiban, a tűz pedig egyre-egyre jobban vonzza megüvegesedett tekintetét. Bár valójából nem tehet szülei haláláról, most mégis sínylődve marcangolja saját lelkét. *
~ Mindig elvágytam onnan. Most pedig visszavágyom, de már nem mehetek. ~
* Visszhangzik gondolataiban újra és újra a kínos megállapítás. Még mindig nem tudta feldolgozni a történteket. Talán soha nem fog sikerülni neki túllépni ezen. Főleg most, hogy Zorát sem sikerült megszereznie. Drámaivá fajuló belső monológjából a nőstény hangja ébreszti. *
- Igen, egyszer elmehetünk oda.
* Válaszol méla hangon, miközben még mindig bámulja a tüzet, szinte már-már hipnózisba esve. *
- A kúriában lakom.
* Mondja, és a lány utolsó mondatára már nem is válaszol. Csak lassan elfordítja fejét a zsonglőrökről, és némán követi Zorát. Még ő maga sem tudja, hogy merre viszi a lába. Neki csak az számít, hogy a nőstény közelében lehessen. *
// Zora //
* Nézi, sőt, szinte bámulja a lobogó botokkal zsonglőrködő művészeket. A tűz még jobban elszomorítja már így is megtépett lelkét. Mindig emlékezteti arra az estére, amikor a rablók felgyújtották a falut, ahol gyermekként élt, és megölték szüleit is. A sors furcsa fintora az, hogy ha ez a tragédia nem következik be, akkor valószínűleg sosem lett volna belőle lovag, és Zorát sem ismerné. Lehet, hogy csak egy világtól elszigetelt, elbutult parasztsiheder lenne még mindig. *
~ A szüleim miattam haltak meg. Azért égtek el, hogy új életem lehessen. Olyan ez, mint valami emberáldozat. ~
* Hibáztatja önmagát gondolataiban, a tűz pedig egyre-egyre jobban vonzza megüvegesedett tekintetét. Bár valójából nem tehet szülei haláláról, most mégis sínylődve marcangolja saját lelkét. *
~ Mindig elvágytam onnan. Most pedig visszavágyom, de már nem mehetek. ~
* Visszhangzik gondolataiban újra és újra a kínos megállapítás. Még mindig nem tudta feldolgozni a történteket. Talán soha nem fog sikerülni neki túllépni ezen. Főleg most, hogy Zorát sem sikerült megszereznie. Drámaivá fajuló belső monológjából a nőstény hangja ébreszti. *
- Igen, egyszer elmehetünk oda.
* Válaszol méla hangon, miközben még mindig bámulja a tüzet, szinte már-már hipnózisba esve. *
- A kúriában lakom.
* Mondja, és a lány utolsó mondatára már nem is válaszol. Csak lassan elfordítja fejét a zsonglőrökről, és némán követi Zorát. Még ő maga sem tudja, hogy merre viszi a lába. Neki csak az számít, hogy a nőstény közelében lehessen. *
3819. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-07-31 01:36:29
Üzenet elküldve: 2015-07-31 01:36:29
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
//Nyári forgatag//
//Morwon//
*Taitos lassít hát, és oktatni kezd.*
-Az olvasás egyszerű, és fontos, viszont nagyon sokat kell gyakorolni, majd írok neked tekercseket, amiket olvasgathatsz, csak érjünk Amon Ruadhra. Ami a szavakat illeti nem kell aggódnod. Minden betű csak egy dolgot jelenthet, így nem lehetnek kavarok. Megjegyezni meg egyszerű lesz, ide leírom neked, te meg otthon megtanulod, és gyakoroljuk is, de nem itt fogunk kurjongatni.
*Mondja, aztán túltárgyaltnak véli a témát.*
-Mondd csak Morw, vannak óriások lakta települések, egyszer elvihetnél egy ilyenre, biztos minden nagy.
*Vélekedik látatlanban is a fiú.*
//Morwon//
*Taitos lassít hát, és oktatni kezd.*
-Az olvasás egyszerű, és fontos, viszont nagyon sokat kell gyakorolni, majd írok neked tekercseket, amiket olvasgathatsz, csak érjünk Amon Ruadhra. Ami a szavakat illeti nem kell aggódnod. Minden betű csak egy dolgot jelenthet, így nem lehetnek kavarok. Megjegyezni meg egyszerű lesz, ide leírom neked, te meg otthon megtanulod, és gyakoroljuk is, de nem itt fogunk kurjongatni.
*Mondja, aztán túltárgyaltnak véli a témát.*
-Mondd csak Morw, vannak óriások lakta települések, egyszer elvihetnél egy ilyenre, biztos minden nagy.
*Vélekedik látatlanban is a fiú.*
3818. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-07-31 00:56:40
Üzenet elküldve: 2015-07-31 00:56:40
ÚJ
![>Mirasyn Foks [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11132_1521230910_ember_no.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 595
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 595
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Vakmerő
//Nyári forgatag//
//Mirasyn - A másik Myna?//
*Mira csak szemmel nézelődik, de nem sok neki való dolgot lát ezen a nagy felforduláson, viszont mintha valaki őt nézné, ilyen hülye érzés fogja el, egyszer kétszer hátranéz, utána elkönyveli, hogy csak paranoiás és csak képzeli. Nem nagyon kerülget senkit, aki szemből jön és direkt nem tér ki előle, és persze gyengébbnek méri fel lazán neki megy vállal és mikor szitkozódnak, csak fel emeli kezét intve neki, hogy ez van haver és menetel tovább, jó lenne kihúzódni a piac szélére, mert ott kevesebb az ember. Szerencséje se tart sokáig, mert valaki nekimegy és és ha ez nem elé még elé is lép gyorsan, és nekiütközik, mert az oldalról érkezett finom lökés nem állította meg, egy fura félelf szerzet fura kicsit szürkés bőrrel, ~sötét félelf vagy mi?~ aki esdeklő szemekkel néz rá és kér bocsánatot tőle, mintha érdekelné is őt, hogy nekiment.*
-Ugyan semmi baj, meg se éreztem! *Kikerülné, de ekkor lehölgyezik és még egy drága vörös selyem sálat is tart elé, áttetsző fekete szemeivel az ő zöldjeibe néz. ~Ez nagyon fura alak.~ Hangos jóleső nevetésbe kezd.*
-Hát ez jó! Én hölgy? *Kezével a vállára csap Ryrrosnak.* Köszönöm, roppan kedves vagy csak sértegetsz. *El veszi a kelmét és a két végénél fogva a férfi nyakába dobja, majd a végeit hagyja annak mellkasára hullani.*
-Neked jobban áll Drága! Mondd mit szeretnél tőlem, nem kell megjátszanod a bájgúnárt nem harapok, legalábbis nem nagyot! *Hangja vidám és határozott, nem haragszik a kis színjátékért, csak nem tudja értékelni.*
//Mirasyn - A másik Myna?//
*Mira csak szemmel nézelődik, de nem sok neki való dolgot lát ezen a nagy felforduláson, viszont mintha valaki őt nézné, ilyen hülye érzés fogja el, egyszer kétszer hátranéz, utána elkönyveli, hogy csak paranoiás és csak képzeli. Nem nagyon kerülget senkit, aki szemből jön és direkt nem tér ki előle, és persze gyengébbnek méri fel lazán neki megy vállal és mikor szitkozódnak, csak fel emeli kezét intve neki, hogy ez van haver és menetel tovább, jó lenne kihúzódni a piac szélére, mert ott kevesebb az ember. Szerencséje se tart sokáig, mert valaki nekimegy és és ha ez nem elé még elé is lép gyorsan, és nekiütközik, mert az oldalról érkezett finom lökés nem állította meg, egy fura félelf szerzet fura kicsit szürkés bőrrel, ~sötét félelf vagy mi?~ aki esdeklő szemekkel néz rá és kér bocsánatot tőle, mintha érdekelné is őt, hogy nekiment.*
-Ugyan semmi baj, meg se éreztem! *Kikerülné, de ekkor lehölgyezik és még egy drága vörös selyem sálat is tart elé, áttetsző fekete szemeivel az ő zöldjeibe néz. ~Ez nagyon fura alak.~ Hangos jóleső nevetésbe kezd.*
-Hát ez jó! Én hölgy? *Kezével a vállára csap Ryrrosnak.* Köszönöm, roppan kedves vagy csak sértegetsz. *El veszi a kelmét és a két végénél fogva a férfi nyakába dobja, majd a végeit hagyja annak mellkasára hullani.*
-Neked jobban áll Drága! Mondd mit szeretnél tőlem, nem kell megjátszanod a bájgúnárt nem harapok, legalábbis nem nagyot! *Hangja vidám és határozott, nem haragszik a kis színjátékért, csak nem tudja értékelni.*
3817. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-07-31 00:55:25
Üzenet elküldve: 2015-07-31 00:55:25
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 844
OOC üzenetek: 1416
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 844
OOC üzenetek: 1416
Játékstílus: Vakmerő
//Nyári forgatag//
//Morwon//
* Habár Morwon gondolata nagyon jónak tűnik és talán Taitosé is az, Morwon elveszíti a fonalat úgy a... Szúnyogoknál. *
- L-lassíts, ebből egy szót sem érték. * Végül mivel úgysem fog megérteni a másik szavaiból semmit sem, így komolyabb ábrázatra vált ő is és állát vakargatva nézi a papírt. *
- Figyelj, meg tudsz tanítani varázslatokat nekem is? Igazából az olvasásra gonoltam, mert úgy biztosan könnyebb lenne dolgozni. * Ismeri el és meg sem várva a választ, csak hallgatja a szavakat, amiket kimond a fiú. *
- És ezt a sok betűt meg szót hogy jegyezzük meg? Na és mi van, ha két szó ugyanúgy kezdődik, de teljesen mást jelentenek?
//Morwon//
* Habár Morwon gondolata nagyon jónak tűnik és talán Taitosé is az, Morwon elveszíti a fonalat úgy a... Szúnyogoknál. *
- L-lassíts, ebből egy szót sem érték. * Végül mivel úgysem fog megérteni a másik szavaiból semmit sem, így komolyabb ábrázatra vált ő is és állát vakargatva nézi a papírt. *
- Figyelj, meg tudsz tanítani varázslatokat nekem is? Igazából az olvasásra gonoltam, mert úgy biztosan könnyebb lenne dolgozni. * Ismeri el és meg sem várva a választ, csak hallgatja a szavakat, amiket kimond a fiú. *
- És ezt a sok betűt meg szót hogy jegyezzük meg? Na és mi van, ha két szó ugyanúgy kezdődik, de teljesen mást jelentenek?
3816. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-07-31 00:53:29
Üzenet elküldve: 2015-07-31 00:53:29
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
//Nyári forgatag//
//Este//
*Kölcsönösen oda-vissza dobált labdákról szól ez az este is, aminek csak külön színezetet ad, hogy egy kancsó jófajta ital felett űzik. Magvas gondolatok serkennek ilyenkor az elme talaján, igaz, kién gyatrább termésű, kién gazdagabb: mindenkiben éppen annyi, ami kijutott számára.
Az elhallgatott történetek, az előéletről és múltról szóló ábrándok önként vállalt némaságuk nyomán emelnek egyfajta falat közéjük, így Khannak érkezése sincs feltételezni, hogy a nőnek bárminemű tapasztalata vagy kapcsolata van a fegyverekkel és mindazzal, amit azokat forgatók művelni képesek velük. Észak történetéről is viszonylag keveset tud, mert életének elenyésző részét töltötte ott: fiatalon szélnek eresztették, ezért sem emlékszik már arra, hogyan nézett ki a családi ház, volt-e kőkerítése, amögött pedig néhány holdnyi szántó, sárban tipegő baromfihad. Testvérek? Valószínűleg több, mint amennyit most képes volna felidézni, neveiket pedig még ennyire sem. Elvesztek abban a ködben, ami zsivánnyá válása előtt az otthon képét volna hivatott jelenteni számára. Arra akkor talált rá újra, amikor az Ifjú Sólyom a szolgálatába fogadta őt, de ez már egy másik történet, amely túl messzire vinne és olyan események armadáját engedné szabadon, melyekkel a józan elme még elbánik, az alkoholtól terhes már kevésbé.*
- Ez azóta működik így, hogy az első közülünk felismerte: ha nálam van a bot, akkor elvehetek bármit attól, akinek az nincsen. Egyszerű felállás, és ezredévek óta működik. - *Az életben maradásról eltérő véleménnyel bírnak, noha tagadhatatlan, hogy az ifjak legfőbb motivációjának általában e kvalitások bizonyulnak.*
- Ott vannak azok is, akik kényszerűségből választják kapa helyett a kardot. Ők azért menetelnek csatába, hogy a háború végeztével visszatérhessenek az otthon melegébe. Innen nézve, még jót is tehet egy hadjárat: a hétköznapok egyszerűségét kicsinylő emberrel megtaníttatja, milyen áldásos is lehet az asszony zsörtölődése, a kölykök állandó ricsajozása, s hogy a ganajt hajnalban, csontig harapó hidegben kell rakni. - *A mezőség idilli képét festi meg szóban, szemben pedig ott áll egy háború vérgőzzel terített freskója. Kinek a motivációja az igazabb, a szerethetőbb, az elfogadhatóbb? Ő kevésbé ember azért, mert életét áldozta az Acélnak, s hogy nem vetett horgonyt a Majorságban, földet véve magának s maga mellé egy asszonyt, aki bőséges gyermekáldásban részesíthette volna?*
- Lovagok. - *Horkant fel. Thargarodi címe szerint maga is az volna, de Gabriennel ellentétben az ő titulusát nem igazolja kiváltságlevél és öröklött birtokai sincsenek, amik arra várnak akár egy életen át is, hogy öregkorára a lovag visszatérjen és eligazgassa fennmaradó éveiben.*
- Roppant egyszerű népség, a legtöbbje ostobább a frissen sorozott parasztkatonánál, csak van egy minden hájjal megkent, fényesre suvikszolt páncélja, amiben legyőzhetetlennek érzi magát, meg ismer néhány strófát valami nem létező becsületkódexből, ami korai kimúláshoz juttatja. A kivételeket persze övezze tisztelet, de olyat én keveset ismerek. - *Mégis, jó ideje afelé tereli életének medrét, hogy egyszer oklevelet birtokoljon, azzal pedig földet, rajta egy lakkal, háznéppel. Mert volt, aki megmutassa neki, hogy lehet a nincstelenből is valaki, hogy ez a világ nem ítél el azért, mert alacsony sorból származol, s hogy a halandók törvénye semmit nem jelent az örökkévalóság szemében.
Óhatatlanul is magába dönt még egy pohárnyi bort, ahogy ide-oda verődnek két, látszólag nem kapcsolódó téma között.*
- Te szagoltál már egyet is akár? Az én közelembe még egy se merészkedett, hogy kipróbálhassam. Az biztos, hogy nem rózsaillatúak, bár az igényesebbje talán a másvilágon se akar szabadulni a hiúságától. - *A pillanat töredéke alatt beálló komorságot kénytelen betudni annak, hogy velőbe találtak a szavak. Furcsának hat, mert valamivel ezelőtt még nem tűnt úgy, hogy Elyne fájdalmas emlékekhez kapcsolná a dolgot, s most egyszeriben. Jó érzésű ember valószínűleg nem úgy tenne, mint most a rókaarcú.*
- Kit vesztettél el emiatt? - *Másra nem tud gondolni, minthogy szívének kedves személy végezte ilyen csúf módon az életet. Amikor a zsoldost kérdezik, hogyan szeretne meghalni, a várakozással ellentétben kiábrándultságot szokott okozni válaszával, ő ugyanis tisztes öregkort kíván megélni, finom dunnák közt, és lehetőleg egy nő mellével a kezében. Meg borral, szintén elérhető közelségben.*
- Mi a rossebet jelent az, hogy asztrális? Ne használj túl bonyolult szavakat, mert elveszítem az érdeklődésem és inkább alvást fogok erőltetni. Az amúgy, hogy hogyan tennél lakatot a fejre már a kreativitásod kérdése. Tényleg, lakat! Szerzel egyet valamelyik kovácsmestertől, aztán rávágod a delikvens ajkaira, hogy csak akkor fecseghessen, amikor te is akarod. - *Azt nem tagadhatná már le, hogy ivott, de a belátása még a helyén van és egyébként sem élt volna meg ennyi időt a „szakmában”, ha pocsék volna megfigyelőkészsége. Most nem a testbeszéd az, amire alapoz, hanem a félig elejtett mondatok, a szinte jelentéktelennek tűnő végződések vagy kiszólások egy-egy hosszabb szusz után.*
- Úgy, nyúztál hát már farkast, vagy a „hatni rá” alatt más módszerre gondoltál, magadhoz édesgetésre netán? - *Blőd pillanatképet vázol fel maga előtt, amint egy embernő megpróbál szép szóval szelídségre bírni egy ösztönlényt. Az írást-olvasást körüljáró dolgot rövidre zárja most egy bólintással. A festői ódákat és himnuszokat meghagyja az arra érdemes széptevőknek, sokkalta izgalmasabbnak találja most azt, hogy körüljárják az általa kreált történet buktatóit.*
- Vaaagy, éppen amiatt állja meg a helyét, mert te feltételezed támadóimról, hogy több sütnivalójuk volt egy pár lópatkónál és nem bízták el számbeli fölényük miatt magukat. Mi van, ha az éhségük nem csak az aranynak szólt, hanem szenvedni akartak látni valakit, nem pedig egyszerűen csak álmában elvágni a torkát, hogy semmi ne elégítse ki a vágyat, amit csak a félelmében szűkölő ember nyújthat kínzójának? - *Tűnődve az égnek szegezi tekintetét, mintha az elröppent hollót várná vissza.*
- Ezek tudtak. Mármint, morogtak nekünk valamit, én meg hellyel-közzel visszaugattam nekik ugyanazt. Nem tartott sokáig a tárgyalás, ezután már a pofozkodás jött. Szóval, a helyszín úgy nagyjából… délre van innét. Ha a városból induló főutat követed, akkor nagyjából rá lehet találni. De az útjelző talán elhasználódott már, kissé. - *Az ágakra tűzött macskalényfejek, tekintve organikus voltukat valószínűleg oszlásnak indultak már, Khant nem lepné meg, ha mostanra már csak a ledöntött ágak maradtak volna, a dögevők tisztítómunkája után.*
- Elkísérlek én a világ végére is, minden csak számtan kérdése. - *És itt is van: a pénzért bármire hajlandó zsoldos archetípusa.*
//Este//
*Kölcsönösen oda-vissza dobált labdákról szól ez az este is, aminek csak külön színezetet ad, hogy egy kancsó jófajta ital felett űzik. Magvas gondolatok serkennek ilyenkor az elme talaján, igaz, kién gyatrább termésű, kién gazdagabb: mindenkiben éppen annyi, ami kijutott számára.
Az elhallgatott történetek, az előéletről és múltról szóló ábrándok önként vállalt némaságuk nyomán emelnek egyfajta falat közéjük, így Khannak érkezése sincs feltételezni, hogy a nőnek bárminemű tapasztalata vagy kapcsolata van a fegyverekkel és mindazzal, amit azokat forgatók művelni képesek velük. Észak történetéről is viszonylag keveset tud, mert életének elenyésző részét töltötte ott: fiatalon szélnek eresztették, ezért sem emlékszik már arra, hogyan nézett ki a családi ház, volt-e kőkerítése, amögött pedig néhány holdnyi szántó, sárban tipegő baromfihad. Testvérek? Valószínűleg több, mint amennyit most képes volna felidézni, neveiket pedig még ennyire sem. Elvesztek abban a ködben, ami zsivánnyá válása előtt az otthon képét volna hivatott jelenteni számára. Arra akkor talált rá újra, amikor az Ifjú Sólyom a szolgálatába fogadta őt, de ez már egy másik történet, amely túl messzire vinne és olyan események armadáját engedné szabadon, melyekkel a józan elme még elbánik, az alkoholtól terhes már kevésbé.*
- Ez azóta működik így, hogy az első közülünk felismerte: ha nálam van a bot, akkor elvehetek bármit attól, akinek az nincsen. Egyszerű felállás, és ezredévek óta működik. - *Az életben maradásról eltérő véleménnyel bírnak, noha tagadhatatlan, hogy az ifjak legfőbb motivációjának általában e kvalitások bizonyulnak.*
- Ott vannak azok is, akik kényszerűségből választják kapa helyett a kardot. Ők azért menetelnek csatába, hogy a háború végeztével visszatérhessenek az otthon melegébe. Innen nézve, még jót is tehet egy hadjárat: a hétköznapok egyszerűségét kicsinylő emberrel megtaníttatja, milyen áldásos is lehet az asszony zsörtölődése, a kölykök állandó ricsajozása, s hogy a ganajt hajnalban, csontig harapó hidegben kell rakni. - *A mezőség idilli képét festi meg szóban, szemben pedig ott áll egy háború vérgőzzel terített freskója. Kinek a motivációja az igazabb, a szerethetőbb, az elfogadhatóbb? Ő kevésbé ember azért, mert életét áldozta az Acélnak, s hogy nem vetett horgonyt a Majorságban, földet véve magának s maga mellé egy asszonyt, aki bőséges gyermekáldásban részesíthette volna?*
- Lovagok. - *Horkant fel. Thargarodi címe szerint maga is az volna, de Gabriennel ellentétben az ő titulusát nem igazolja kiváltságlevél és öröklött birtokai sincsenek, amik arra várnak akár egy életen át is, hogy öregkorára a lovag visszatérjen és eligazgassa fennmaradó éveiben.*
- Roppant egyszerű népség, a legtöbbje ostobább a frissen sorozott parasztkatonánál, csak van egy minden hájjal megkent, fényesre suvikszolt páncélja, amiben legyőzhetetlennek érzi magát, meg ismer néhány strófát valami nem létező becsületkódexből, ami korai kimúláshoz juttatja. A kivételeket persze övezze tisztelet, de olyat én keveset ismerek. - *Mégis, jó ideje afelé tereli életének medrét, hogy egyszer oklevelet birtokoljon, azzal pedig földet, rajta egy lakkal, háznéppel. Mert volt, aki megmutassa neki, hogy lehet a nincstelenből is valaki, hogy ez a világ nem ítél el azért, mert alacsony sorból származol, s hogy a halandók törvénye semmit nem jelent az örökkévalóság szemében.
Óhatatlanul is magába dönt még egy pohárnyi bort, ahogy ide-oda verődnek két, látszólag nem kapcsolódó téma között.*
- Te szagoltál már egyet is akár? Az én közelembe még egy se merészkedett, hogy kipróbálhassam. Az biztos, hogy nem rózsaillatúak, bár az igényesebbje talán a másvilágon se akar szabadulni a hiúságától. - *A pillanat töredéke alatt beálló komorságot kénytelen betudni annak, hogy velőbe találtak a szavak. Furcsának hat, mert valamivel ezelőtt még nem tűnt úgy, hogy Elyne fájdalmas emlékekhez kapcsolná a dolgot, s most egyszeriben. Jó érzésű ember valószínűleg nem úgy tenne, mint most a rókaarcú.*
- Kit vesztettél el emiatt? - *Másra nem tud gondolni, minthogy szívének kedves személy végezte ilyen csúf módon az életet. Amikor a zsoldost kérdezik, hogyan szeretne meghalni, a várakozással ellentétben kiábrándultságot szokott okozni válaszával, ő ugyanis tisztes öregkort kíván megélni, finom dunnák közt, és lehetőleg egy nő mellével a kezében. Meg borral, szintén elérhető közelségben.*
- Mi a rossebet jelent az, hogy asztrális? Ne használj túl bonyolult szavakat, mert elveszítem az érdeklődésem és inkább alvást fogok erőltetni. Az amúgy, hogy hogyan tennél lakatot a fejre már a kreativitásod kérdése. Tényleg, lakat! Szerzel egyet valamelyik kovácsmestertől, aztán rávágod a delikvens ajkaira, hogy csak akkor fecseghessen, amikor te is akarod. - *Azt nem tagadhatná már le, hogy ivott, de a belátása még a helyén van és egyébként sem élt volna meg ennyi időt a „szakmában”, ha pocsék volna megfigyelőkészsége. Most nem a testbeszéd az, amire alapoz, hanem a félig elejtett mondatok, a szinte jelentéktelennek tűnő végződések vagy kiszólások egy-egy hosszabb szusz után.*
- Úgy, nyúztál hát már farkast, vagy a „hatni rá” alatt más módszerre gondoltál, magadhoz édesgetésre netán? - *Blőd pillanatképet vázol fel maga előtt, amint egy embernő megpróbál szép szóval szelídségre bírni egy ösztönlényt. Az írást-olvasást körüljáró dolgot rövidre zárja most egy bólintással. A festői ódákat és himnuszokat meghagyja az arra érdemes széptevőknek, sokkalta izgalmasabbnak találja most azt, hogy körüljárják az általa kreált történet buktatóit.*
- Vaaagy, éppen amiatt állja meg a helyét, mert te feltételezed támadóimról, hogy több sütnivalójuk volt egy pár lópatkónál és nem bízták el számbeli fölényük miatt magukat. Mi van, ha az éhségük nem csak az aranynak szólt, hanem szenvedni akartak látni valakit, nem pedig egyszerűen csak álmában elvágni a torkát, hogy semmi ne elégítse ki a vágyat, amit csak a félelmében szűkölő ember nyújthat kínzójának? - *Tűnődve az égnek szegezi tekintetét, mintha az elröppent hollót várná vissza.*
- Ezek tudtak. Mármint, morogtak nekünk valamit, én meg hellyel-közzel visszaugattam nekik ugyanazt. Nem tartott sokáig a tárgyalás, ezután már a pofozkodás jött. Szóval, a helyszín úgy nagyjából… délre van innét. Ha a városból induló főutat követed, akkor nagyjából rá lehet találni. De az útjelző talán elhasználódott már, kissé. - *Az ágakra tűzött macskalényfejek, tekintve organikus voltukat valószínűleg oszlásnak indultak már, Khant nem lepné meg, ha mostanra már csak a ledöntött ágak maradtak volna, a dögevők tisztítómunkája után.*
- Elkísérlek én a világ végére is, minden csak számtan kérdése. - *És itt is van: a pénzért bármire hajlandó zsoldos archetípusa.*
3815. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-07-31 00:46:46
Üzenet elküldve: 2015-07-31 00:46:46
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
//Nyári forgatag//
//Morwon//
*A fiú szájtátva figyeli az ihlet megnyilvánulását óriási barátján. Egyszerre bizonyít egy tételt, cáfolja azt, aztán az kettő keverésével levonja a következtetést.*
-Nos igen, a szúnyogok fényfüggvényű populációváltozását a környezeti behatások, és egyéb láthatatlan szubsztanciák gyakorta befolyásolhatják ezekben az időszakokban. Viszont a hősiesség kérdése messze elmarad előbbi tetteinktől.
*Fejezi be maga is az áradozást, és a sanda vigyorból komolyra vált, és megpróbál érthetően beszélni.*
A mássalhangzók jelölhetnének irányokat, a magánhangzók meg cselekedeteket, így egymás után pakolva kiejthető szavak lennének, amik talán értelmesek is. Mondjuk így.
*Aztán felsorol pár mások által nem hallható példát, és papírra is veti az eredményt, ha Morwon is úgy akarja.*
//Morwon//
*A fiú szájtátva figyeli az ihlet megnyilvánulását óriási barátján. Egyszerre bizonyít egy tételt, cáfolja azt, aztán az kettő keverésével levonja a következtetést.*
-Nos igen, a szúnyogok fényfüggvényű populációváltozását a környezeti behatások, és egyéb láthatatlan szubsztanciák gyakorta befolyásolhatják ezekben az időszakokban. Viszont a hősiesség kérdése messze elmarad előbbi tetteinktől.
*Fejezi be maga is az áradozást, és a sanda vigyorból komolyra vált, és megpróbál érthetően beszélni.*
A mássalhangzók jelölhetnének irányokat, a magánhangzók meg cselekedeteket, így egymás után pakolva kiejthető szavak lennének, amik talán értelmesek is. Mondjuk így.
*Aztán felsorol pár mások által nem hallható példát, és papírra is veti az eredményt, ha Morwon is úgy akarja.*
3814. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-07-31 00:37:10
Üzenet elküldve: 2015-07-31 00:37:10
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 844
OOC üzenetek: 1416
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 844
OOC üzenetek: 1416
Játékstílus: Vakmerő
//Nyári forgatag//
//Morwon, Pici sárga papíros//
- Bezony. * Neveti el magát. *
- Hmmm... * Eszébe jutnak a gyermekkorában hallott mesék, melyek valamilyen kukoricásban talált fiúról szólnak, aki a méteres szúnyogokkal küzdött. Akkor is éjszaka volt, ráadásul sötét, így nem okos dolog félni a ténytől, mert megesznek a szúnyogok. Hiszen azok csak csípnek. Így mielőtt a fontosabb témára térne, egy igen Morwonikus gondolatmenettel áldja meg társát. *
- Ha minden ember a sötétségbe menekül, mert fél, hogy a fényen szúnyog csípi meg, akkor a szúnyogok egy idő után helyet változtatnak, így ha odamegyünk, akkor most nem lesznek ott. Viszont ha meglátnak a fényen, akkor mindegyik ránktapad... Ebből következtetve: a fényhez menve hőstettet hajtunk végre. * Diadalmasan és félelem nélkül közelíti mrg a fényt, ahol pár szúnyog már meg is támadja. Visszatérve a fontosabv témához: *
- A tőled balra lévő ember... * Gondolkodik. *
- Áh, nem. Ez így nem jó. Olyan dolgokat kell mondani, amit végig tudunk gondolni, hogy mit is jelent... * Lehet, hogy idáig is erre gondolt a fiú, de sebaj. *
- Jobbra: piros. Balra: kék. Nem? * Neveti el magát, majd foytatja. *
- Előre zöld, vissza barna. Hehe. * Aztán búsan néz előre. *
- Ez mégsem jó ötlet. * Állapítja meg és máris máson kezd el gondolkdni.
~ A nyúl ürege mélyebb, mint ondoltam volna. ~ Ez is egy idézet persze. Morweustól a sivatagi óriástól, aki elvileg a nyakába kapta a tevéket, mikor azok elfáradtak a sivatag közepén. Végül abba halt bele, hogy összetévesztette a piros és a kék bogyót. Az egyik ehető volt, a másik mérgező. És rosszul döntött. *
//Morwon, Pici sárga papíros//
- Bezony. * Neveti el magát. *
- Hmmm... * Eszébe jutnak a gyermekkorában hallott mesék, melyek valamilyen kukoricásban talált fiúról szólnak, aki a méteres szúnyogokkal küzdött. Akkor is éjszaka volt, ráadásul sötét, így nem okos dolog félni a ténytől, mert megesznek a szúnyogok. Hiszen azok csak csípnek. Így mielőtt a fontosabb témára térne, egy igen Morwonikus gondolatmenettel áldja meg társát. *
- Ha minden ember a sötétségbe menekül, mert fél, hogy a fényen szúnyog csípi meg, akkor a szúnyogok egy idő után helyet változtatnak, így ha odamegyünk, akkor most nem lesznek ott. Viszont ha meglátnak a fényen, akkor mindegyik ránktapad... Ebből következtetve: a fényhez menve hőstettet hajtunk végre. * Diadalmasan és félelem nélkül közelíti mrg a fényt, ahol pár szúnyog már meg is támadja. Visszatérve a fontosabv témához: *
- A tőled balra lévő ember... * Gondolkodik. *
- Áh, nem. Ez így nem jó. Olyan dolgokat kell mondani, amit végig tudunk gondolni, hogy mit is jelent... * Lehet, hogy idáig is erre gondolt a fiú, de sebaj. *
- Jobbra: piros. Balra: kék. Nem? * Neveti el magát, majd foytatja. *
- Előre zöld, vissza barna. Hehe. * Aztán búsan néz előre. *
- Ez mégsem jó ötlet. * Állapítja meg és máris máson kezd el gondolkdni.
~ A nyúl ürege mélyebb, mint ondoltam volna. ~ Ez is egy idézet persze. Morweustól a sivatagi óriástól, aki elvileg a nyakába kapta a tevéket, mikor azok elfáradtak a sivatag közepén. Végül abba halt bele, hogy összetévesztette a piros és a kék bogyót. Az egyik ehető volt, a másik mérgező. És rosszul döntött. *
3813. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-07-31 00:18:09
Üzenet elküldve: 2015-07-31 00:18:09
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 385
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 385
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
//Nyári forgatag//
//Mirasyn - A másik Myna?//
*A fürdő leszívta minden erejét.
Pedig nem csinált semmit. És épp ez az. Nem szokott hozzá ehhez. Bár néha kifejezetten jólesik számára a semmittevés, jórészt elég aktív életet él és mindig mozgásban van. Nézni, ahogy egy rakás ember a vízben csobog - hát ez neki nem volt se pörgős se szívbemarkoló. Sehogyan sem. Persze ahogy Mynácska illegette magát, azt jó volt nézni. És meg kell hagyni, ez a Riq... elég kívánatos. De minek nézze őket, ha nem tehet most mást?
Inkább Azzu nyomába ered a piacon. Lehet meg is foszt valakit útközben valamilyen értékétől. Bár eleget dolgozott már ma, de valamivel fel kell pörgetnie mag...*
~Mi a...?~
*Nem tud hirtelen tovább gondolkodni, pedig az ő agya szinte álmában is pörög. Csak megtorpan, és összevont szemöldökkel mered egy lányra. Szét néz, mintha valami támpontot keresne akármihez, és visszapillant a fürdők felé.
Most jött el onnan. Az lehetetlen, hogy Myna ennyi idő alatt átöltözött, és elé került a piacon. Ráadásul ilyen hozzá nem illő álruhában. Persze jól áll, sőt, de mégsem illik a lány mentalitásához... márpedig Mynát látja maga előtt.*
~Vagy mégsem?~
*Hirtelen újra elkezd pörögni az agya. Ahogy a lány jár kel a forgatagban, elindul vele párhuzamosan, és szeme sarkából figyeli őt. Egyáltalán nem feltűnően, sőt, olykor, ha úgy látja, mintha arra nézne, ahol ő van, gyorsan megpördül, és neki háttal megnéz valamit, hogy aztán köztük az ember tömeggel tovább kövesse ruganyos lépteivel.*
~Ugyanúgy néz ki... teljesen... de nem... ő nem Myna. Más a járása, szálkásabb, idomosabb, és idősebbnek is hat egy kissé. Talán sokat látott. Harcosnak tűnik. Szép nagy és használt az a kard. Kiengedve hordja a haját. Myna a két copfot jobban szereti. Magabiztos. Erőteljes. Szilajabb. Ki vagy Te?~
*Fordul még egyet, és gyorsan végig simít ujjaival egy tűzpiros, áttetsző selyemsálon. Majd amikor a kereskedő elfordul, egy szempillantás alatt eltűnik a szekértől, zsebében a könnyű kelmével. Beolvad az emberek közé, majd a lány mögé kerül, és ügyesen szlalomozva egyre közelebb ér a kecses háthoz. Aztán amikor egy különösen nagy sokaság sétál el körülöttük, lenge lépéssel olyan gyorsan, hogy szinte szemmel alig követhető, a szőkeség mellé kerül, és finoman neki ütközik, hogy megállásra késztesse ezzel. Egy időben a háta mögött a földre ejti a skarlát sálat, és már a lány előtt is van, hatalmas, esdeklő szemekkel.*
- Ó, elnézést, bocsáss meg! Ez a tömeg! *kezd el nyomban mentegetőzni, a lehető legbocsánatkérőbb kisfiús arckifejezéssel, majd látványosan a földre nyúl a lány mellett, és felemeli, majd leporolja a vörös sálat.*
- Ezt elejtetted, hölgyem! *nyújtja felé a finom, és alighanem drága kelmét. Fényben áttetszővé váló íriszeit a zöld szempárba fúrja, kifejezetten kedves mosollyal arcán.*
~Hihetetlen... mintha Myna volna... de mégsem... nem lehet, hogy...?~
*Gondolatai nem ülnek ki arcára. Kifürkészhetetlen. Csak egy rakoncátlan fekete tincs hullik szürkés, alig hegyes füle elé.*
//Mirasyn - A másik Myna?//
*A fürdő leszívta minden erejét.
Pedig nem csinált semmit. És épp ez az. Nem szokott hozzá ehhez. Bár néha kifejezetten jólesik számára a semmittevés, jórészt elég aktív életet él és mindig mozgásban van. Nézni, ahogy egy rakás ember a vízben csobog - hát ez neki nem volt se pörgős se szívbemarkoló. Sehogyan sem. Persze ahogy Mynácska illegette magát, azt jó volt nézni. És meg kell hagyni, ez a Riq... elég kívánatos. De minek nézze őket, ha nem tehet most mást?
Inkább Azzu nyomába ered a piacon. Lehet meg is foszt valakit útközben valamilyen értékétől. Bár eleget dolgozott már ma, de valamivel fel kell pörgetnie mag...*
~Mi a...?~
*Nem tud hirtelen tovább gondolkodni, pedig az ő agya szinte álmában is pörög. Csak megtorpan, és összevont szemöldökkel mered egy lányra. Szét néz, mintha valami támpontot keresne akármihez, és visszapillant a fürdők felé.
Most jött el onnan. Az lehetetlen, hogy Myna ennyi idő alatt átöltözött, és elé került a piacon. Ráadásul ilyen hozzá nem illő álruhában. Persze jól áll, sőt, de mégsem illik a lány mentalitásához... márpedig Mynát látja maga előtt.*
~Vagy mégsem?~
*Hirtelen újra elkezd pörögni az agya. Ahogy a lány jár kel a forgatagban, elindul vele párhuzamosan, és szeme sarkából figyeli őt. Egyáltalán nem feltűnően, sőt, olykor, ha úgy látja, mintha arra nézne, ahol ő van, gyorsan megpördül, és neki háttal megnéz valamit, hogy aztán köztük az ember tömeggel tovább kövesse ruganyos lépteivel.*
~Ugyanúgy néz ki... teljesen... de nem... ő nem Myna. Más a járása, szálkásabb, idomosabb, és idősebbnek is hat egy kissé. Talán sokat látott. Harcosnak tűnik. Szép nagy és használt az a kard. Kiengedve hordja a haját. Myna a két copfot jobban szereti. Magabiztos. Erőteljes. Szilajabb. Ki vagy Te?~
*Fordul még egyet, és gyorsan végig simít ujjaival egy tűzpiros, áttetsző selyemsálon. Majd amikor a kereskedő elfordul, egy szempillantás alatt eltűnik a szekértől, zsebében a könnyű kelmével. Beolvad az emberek közé, majd a lány mögé kerül, és ügyesen szlalomozva egyre közelebb ér a kecses háthoz. Aztán amikor egy különösen nagy sokaság sétál el körülöttük, lenge lépéssel olyan gyorsan, hogy szinte szemmel alig követhető, a szőkeség mellé kerül, és finoman neki ütközik, hogy megállásra késztesse ezzel. Egy időben a háta mögött a földre ejti a skarlát sálat, és már a lány előtt is van, hatalmas, esdeklő szemekkel.*
- Ó, elnézést, bocsáss meg! Ez a tömeg! *kezd el nyomban mentegetőzni, a lehető legbocsánatkérőbb kisfiús arckifejezéssel, majd látványosan a földre nyúl a lány mellett, és felemeli, majd leporolja a vörös sálat.*
- Ezt elejtetted, hölgyem! *nyújtja felé a finom, és alighanem drága kelmét. Fényben áttetszővé váló íriszeit a zöld szempárba fúrja, kifejezetten kedves mosollyal arcán.*
~Hihetetlen... mintha Myna volna... de mégsem... nem lehet, hogy...?~
*Gondolatai nem ülnek ki arcára. Kifürkészhetetlen. Csak egy rakoncátlan fekete tincs hullik szürkés, alig hegyes füle elé.*
3812. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-07-31 00:03:53
Üzenet elküldve: 2015-07-31 00:03:53
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 185
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 185
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Nyári forgatag//
//Este//
*Félrehajtott fejjel hallgatja az eszmét, melyet a férfi ont magából. Magában elmereng az elképzelésen, s visszagondol családja múltjára. Egykor ők is harcoltak számos hadúr szolgálatában. Hogy miért harcoltak, az nem érdekelte őket. Megkapták az érte való jussot. Feketébe öltöztek, hogy elvegyüljenek az éjszakába. Az orkok támadása idején az északi uralkodó fogadta fel egykor családját, hogy harcoljon oldalán, verjék ki északról az akkor még szörnynek tartott lényeket. Ezért kaptak földet, birtokot, melyre később kúriát építettek. Barbárok voltak egykor, de számos évtizednek el kellett telnie, amíg kitörtek ebből. De egy vonásuk megmaradt. A Fekete Légió. Ma már nincs szüksége a világnak oly nagy zsoldosokra, mint egykor, családja mégis megtartotta ezt a szokást. Férfiaikból kemény, érzéketlen harcost neveltek.*
- Érdekes, hogy néhány ember miért nem képes ölni. De ez a katonák szerencséje is, ha belegondolunk. A mohóság, a kapzsiság az, mely számos harcost életben tart. Pénzt, szállást, ételt kapnak kardjukért cserébe. Ezt az oldalát jobban át tudom érezni, mint a másikét.
*Válaszolja végül. * - Amíg világ a világ, a háborúk, a harcok mindig folytatódni fognak. Holmi ábránd békékről nem létezik. Az ember kapzsi, s dühöngő vadállat. S ha másban nem, hát ebben ki tudja élni. Számos olyan lovag van, kik szép szavakkal, kódexekkel, erényekkel élnek. Őket nem tudom például megérteni.
*Sose kérdőjelezte meg családja hagyományát, s annak hitvallását. Ami persze nincs, mert nem hisznek élőben, halottban. Csak a kardban, a vérben. Nem is érti, hogy miért a mágia érdekli inkább, mint a harc. Persze emlékszik azokra az időkre, amikor néhány katona, a fivérei harcolni tanították. A kínkeserves napokat, az edzések. De mindig tűrte.
Nevetésében fejét hátraveti. De nem bírja már sokáig, kezével felnyúl homlokához s lesepri onnan izzadtságát. Az északi leány hozzávan szokva a fagyokhoz. Az már meg se kottyan neki. Vígan sétált lenge ruhákba a kúria rideg falai között. De szervezete az új időhöz nem képes még hozzászokni. De talán idővel.*
- De hát a szellemeknek nincs szaguk, nem? *Mereszti szemeit játékosan a férfira, majd elfintorodik.*
- A hasfelmetszős nem poén. Főleg ha az alany még él. S ha össze kell varrni a sebet, s életben is kell őket tartani. *Húzza el a száját.
Talán életében nem félt annyira, mint azokon a heteken. Emlékszik fivérei csatájára a fagyos udvaron. Az ablakból nézte őket, húga társaságában. Egymás kezét szorongatták, ahogy látták a vad dühöt, a gyűlöletet drága, szeretett testvérei szemében. Kardok villantak, pengék feszültek egymáshoz. Egyik sem engedett a másiknak. Az életükért küzdöttek. Emlékszik, hogy nem tudott elfordulni, nem tudta becsukni a szemét. Testvérei támadásai kölcsönös találatot ért. Hasukat érte a támadás. Bár nem volt mély, mégis a gyógyító körül lebzselt utána. Holtra vált arccal járt kelt a kúriába, ha elmozdult az alvó, tehetetlen fivérek mellől. Atyja módszere ez.*
- No és ha a fej nem csak akkor beszél, amikor én akarom? Ha életem minden egyes percébe bele akar kotnyeleskedni? Elég idegesítő lehet azért hosszabb távon. No meg hogy teszel el egy olyan fejet, amelynek teste asztrális? *Teszi fel az újabb kérdését.* - De egy akasztott emberrel sem lehet boldogság beszélni. Eltört nyakkal beszélni sem tud, hiszen nyelve feldagad, nem enged hangot adni. No és a szemen döfött ember? Szegény biztos nem is lát akkor. Mily fájdalom lehet nekik.
*Úgy beszélnek a szellemek jelleméről, mintha azok valóban léteznének. Noha az ötletet sose vetette el, hogy léteznének. De amíg nem látott ilyet, addig nem hiszi, hogy létezik. Ellentmondás ez magának. A félszemű szavain elgondolkozik, s újra elneveti magát, gúnyosan. De nem a férfin nevet, hanem önmagán.*
- Ha így állítod be, tényleg így hangzik. *Neveti.* - De nem így gondoltam. Küzdök az életben, úgy, amennyire tőlem telik. Felismerem saját határaimat, s legfeljebb csak azokat feszegetem. Ennél tovább nem megyek. De az tény, hogy egy villámcsapással nem tudnék sokat tenni. De azért nem szándékozom egy falka farkasnak kitenni magam. Falkában erősek, egyesével még tán tudnék rá hatni. Ha egyszer sikerült, tán sikerülne még egyszer. Talán.
*Feleli, majd szelíd, kedves mosoly jelenik meg arcán. Fejét félrehajtja, ahogy hallgatja a férfi magyarázatát.*
- Nem kell semmiért bocsánatod kérni. Két felnőtt ember, egy kancsó bor társasáságban a nyári fülledt éjszakán beszélget. Ezt nem kell sajnálnod. Én nem teszem. Más rossz meg mi történhet, némi szóváltást leszámítva?
*Teszi fel a kérdést. Eddig nem úgy ismerte meg a férfit, akit zavarna némi élcelődés s szópárbaj. Ő meg nem azok között van, amik ezek meghátráltatnák. Úgy gondolja ettől azért keményebb fából faragták. Képes belátni ha nincs igaza, ám ha mégsem így látja, sokáig képes elmenni saját igazáért.*
- Szóval csak annyira szeretnél megtanulni írni olvasni, hogy esetleges felkérések el tudj olvasni, s esetleg tudj rá válaszolni? *Érdeklődik, immár szakmailag. No nem mintha annyira értene az írás olvasás tanításához, de eddig még nem vallott kudarcot. Természetesen máshogy kezd el tanítani egy férfit, ki ódákat akar zengeni, mint aki csak saját szakmája szempontjából akarja használni.
Közben a kupán újra ajkaihoz emeli, s lassan kortyolgatja az édes nedűt. Érzi, ahogy melegség árad szét testébe, ahogy lenyeli a vérvörös italt. Nem mer gyors ivászatba fogni. Ráér még, hiszen hosszú az este.
Az újabb mese hallatán szemöldöke újra a magasba szökken. S jön az élcelődő kérdés, melyen előbb csak újra nevetni kényszerül.*
- Szép. Szóval tesztelsz. *Neveti felfedezését, majd elgondolkozik a félszemű szavain.* - A történeted talán ott bukik meg, hogy egy pribék nem fog felkelteni álmából, hogy előbb a pénzed, majd az életed add át neki. Előbb megölne, aztán átkutatna téged. S ha tényleg nagy macskafélék lennének. Azok tudnak egyáltalán beszélni? *Kérdése inkább érdeklődő, mint hitetlenkedő.*
- De mivel oly színes világunk, talán ez is előfordulhat. S mégis melyik irányba vigyek magammal pár erős, megtermett alfahímet? Ha esetleg kényszerülnék ilyen útra, te már úgyis ismert vagy. Talán elkísérhetnél.
*Jelenti ki, de inkább elneveti magát az ötleten. Nem tudja ki a férfi, alig pár perce ismeri csak. Életét nem bízná rá, de talán senkire sem, magán kívül. Csak Ezredesre.*
//Este//
*Félrehajtott fejjel hallgatja az eszmét, melyet a férfi ont magából. Magában elmereng az elképzelésen, s visszagondol családja múltjára. Egykor ők is harcoltak számos hadúr szolgálatában. Hogy miért harcoltak, az nem érdekelte őket. Megkapták az érte való jussot. Feketébe öltöztek, hogy elvegyüljenek az éjszakába. Az orkok támadása idején az északi uralkodó fogadta fel egykor családját, hogy harcoljon oldalán, verjék ki északról az akkor még szörnynek tartott lényeket. Ezért kaptak földet, birtokot, melyre később kúriát építettek. Barbárok voltak egykor, de számos évtizednek el kellett telnie, amíg kitörtek ebből. De egy vonásuk megmaradt. A Fekete Légió. Ma már nincs szüksége a világnak oly nagy zsoldosokra, mint egykor, családja mégis megtartotta ezt a szokást. Férfiaikból kemény, érzéketlen harcost neveltek.*
- Érdekes, hogy néhány ember miért nem képes ölni. De ez a katonák szerencséje is, ha belegondolunk. A mohóság, a kapzsiság az, mely számos harcost életben tart. Pénzt, szállást, ételt kapnak kardjukért cserébe. Ezt az oldalát jobban át tudom érezni, mint a másikét.
*Válaszolja végül. * - Amíg világ a világ, a háborúk, a harcok mindig folytatódni fognak. Holmi ábránd békékről nem létezik. Az ember kapzsi, s dühöngő vadállat. S ha másban nem, hát ebben ki tudja élni. Számos olyan lovag van, kik szép szavakkal, kódexekkel, erényekkel élnek. Őket nem tudom például megérteni.
*Sose kérdőjelezte meg családja hagyományát, s annak hitvallását. Ami persze nincs, mert nem hisznek élőben, halottban. Csak a kardban, a vérben. Nem is érti, hogy miért a mágia érdekli inkább, mint a harc. Persze emlékszik azokra az időkre, amikor néhány katona, a fivérei harcolni tanították. A kínkeserves napokat, az edzések. De mindig tűrte.
Nevetésében fejét hátraveti. De nem bírja már sokáig, kezével felnyúl homlokához s lesepri onnan izzadtságát. Az északi leány hozzávan szokva a fagyokhoz. Az már meg se kottyan neki. Vígan sétált lenge ruhákba a kúria rideg falai között. De szervezete az új időhöz nem képes még hozzászokni. De talán idővel.*
- De hát a szellemeknek nincs szaguk, nem? *Mereszti szemeit játékosan a férfira, majd elfintorodik.*
- A hasfelmetszős nem poén. Főleg ha az alany még él. S ha össze kell varrni a sebet, s életben is kell őket tartani. *Húzza el a száját.
Talán életében nem félt annyira, mint azokon a heteken. Emlékszik fivérei csatájára a fagyos udvaron. Az ablakból nézte őket, húga társaságában. Egymás kezét szorongatták, ahogy látták a vad dühöt, a gyűlöletet drága, szeretett testvérei szemében. Kardok villantak, pengék feszültek egymáshoz. Egyik sem engedett a másiknak. Az életükért küzdöttek. Emlékszik, hogy nem tudott elfordulni, nem tudta becsukni a szemét. Testvérei támadásai kölcsönös találatot ért. Hasukat érte a támadás. Bár nem volt mély, mégis a gyógyító körül lebzselt utána. Holtra vált arccal járt kelt a kúriába, ha elmozdult az alvó, tehetetlen fivérek mellől. Atyja módszere ez.*
- No és ha a fej nem csak akkor beszél, amikor én akarom? Ha életem minden egyes percébe bele akar kotnyeleskedni? Elég idegesítő lehet azért hosszabb távon. No meg hogy teszel el egy olyan fejet, amelynek teste asztrális? *Teszi fel az újabb kérdését.* - De egy akasztott emberrel sem lehet boldogság beszélni. Eltört nyakkal beszélni sem tud, hiszen nyelve feldagad, nem enged hangot adni. No és a szemen döfött ember? Szegény biztos nem is lát akkor. Mily fájdalom lehet nekik.
*Úgy beszélnek a szellemek jelleméről, mintha azok valóban léteznének. Noha az ötletet sose vetette el, hogy léteznének. De amíg nem látott ilyet, addig nem hiszi, hogy létezik. Ellentmondás ez magának. A félszemű szavain elgondolkozik, s újra elneveti magát, gúnyosan. De nem a férfin nevet, hanem önmagán.*
- Ha így állítod be, tényleg így hangzik. *Neveti.* - De nem így gondoltam. Küzdök az életben, úgy, amennyire tőlem telik. Felismerem saját határaimat, s legfeljebb csak azokat feszegetem. Ennél tovább nem megyek. De az tény, hogy egy villámcsapással nem tudnék sokat tenni. De azért nem szándékozom egy falka farkasnak kitenni magam. Falkában erősek, egyesével még tán tudnék rá hatni. Ha egyszer sikerült, tán sikerülne még egyszer. Talán.
*Feleli, majd szelíd, kedves mosoly jelenik meg arcán. Fejét félrehajtja, ahogy hallgatja a férfi magyarázatát.*
- Nem kell semmiért bocsánatod kérni. Két felnőtt ember, egy kancsó bor társasáságban a nyári fülledt éjszakán beszélget. Ezt nem kell sajnálnod. Én nem teszem. Más rossz meg mi történhet, némi szóváltást leszámítva?
*Teszi fel a kérdést. Eddig nem úgy ismerte meg a férfit, akit zavarna némi élcelődés s szópárbaj. Ő meg nem azok között van, amik ezek meghátráltatnák. Úgy gondolja ettől azért keményebb fából faragták. Képes belátni ha nincs igaza, ám ha mégsem így látja, sokáig képes elmenni saját igazáért.*
- Szóval csak annyira szeretnél megtanulni írni olvasni, hogy esetleges felkérések el tudj olvasni, s esetleg tudj rá válaszolni? *Érdeklődik, immár szakmailag. No nem mintha annyira értene az írás olvasás tanításához, de eddig még nem vallott kudarcot. Természetesen máshogy kezd el tanítani egy férfit, ki ódákat akar zengeni, mint aki csak saját szakmája szempontjából akarja használni.
Közben a kupán újra ajkaihoz emeli, s lassan kortyolgatja az édes nedűt. Érzi, ahogy melegség árad szét testébe, ahogy lenyeli a vérvörös italt. Nem mer gyors ivászatba fogni. Ráér még, hiszen hosszú az este.
Az újabb mese hallatán szemöldöke újra a magasba szökken. S jön az élcelődő kérdés, melyen előbb csak újra nevetni kényszerül.*
- Szép. Szóval tesztelsz. *Neveti felfedezését, majd elgondolkozik a félszemű szavain.* - A történeted talán ott bukik meg, hogy egy pribék nem fog felkelteni álmából, hogy előbb a pénzed, majd az életed add át neki. Előbb megölne, aztán átkutatna téged. S ha tényleg nagy macskafélék lennének. Azok tudnak egyáltalán beszélni? *Kérdése inkább érdeklődő, mint hitetlenkedő.*
- De mivel oly színes világunk, talán ez is előfordulhat. S mégis melyik irányba vigyek magammal pár erős, megtermett alfahímet? Ha esetleg kényszerülnék ilyen útra, te már úgyis ismert vagy. Talán elkísérhetnél.
*Jelenti ki, de inkább elneveti magát az ötleten. Nem tudja ki a férfi, alig pár perce ismeri csak. Életét nem bízná rá, de talán senkire sem, magán kívül. Csak Ezredesre.*
3811. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-07-30 23:57:05
Üzenet elküldve: 2015-07-30 23:57:05
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
//Nyári forgatag//
//Morwon, Pici sárga papíros//
*Taitos nem szereti túl misztifikálni a dolgokat, de Yofa mester bölcsességei igen híresek kerek e világon, persze Ori Von Kenobrio is híres, de ő inkább a gyakorlatban használta fel eme tudást, és emlékeztette Ana...*
~Ja igen, ő az az Égjáró Anyádkínja~
*Nevet magában Taitos a gyerekkorából fennmaradt folyamatos paradigmaváltó filozófus gúnynevén.*
~Ja, meg mikor egyensúlyt hozott a Fórumba. Szép lemondó beszéd volt!~
*Na de ideje lenne kifele is megnyilatkozni.*
-Értem, akkor támadok, mit szólnál egy picit több szóhoz akkor már?
Jobbra balra előre vissza? Ezekre mit mondjunk?
*Kérdezi, és négykézláb érkezve fogadja a hátbaveregetést.*
-Na akkor, menjünk a fényre, ott kevesebb a szúnyog is.
*Persze ez nem igaz, de maga a tény, hogy a tömeg, és a világosság a vérszívó metaforájával illetett tolvajokat távoltartja helytáll.*
//Morwon, Pici sárga papíros//
*Taitos nem szereti túl misztifikálni a dolgokat, de Yofa mester bölcsességei igen híresek kerek e világon, persze Ori Von Kenobrio is híres, de ő inkább a gyakorlatban használta fel eme tudást, és emlékeztette Ana...*
~Ja igen, ő az az Égjáró Anyádkínja~
*Nevet magában Taitos a gyerekkorából fennmaradt folyamatos paradigmaváltó filozófus gúnynevén.*
~Ja, meg mikor egyensúlyt hozott a Fórumba. Szép lemondó beszéd volt!~
*Na de ideje lenne kifele is megnyilatkozni.*
-Értem, akkor támadok, mit szólnál egy picit több szóhoz akkor már?
Jobbra balra előre vissza? Ezekre mit mondjunk?
*Kérdezi, és négykézláb érkezve fogadja a hátbaveregetést.*
-Na akkor, menjünk a fényre, ott kevesebb a szúnyog is.
*Persze ez nem igaz, de maga a tény, hogy a tömeg, és a világosság a vérszívó metaforájával illetett tolvajokat távoltartja helytáll.*
3810. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-07-30 23:42:23
Üzenet elküldve: 2015-07-30 23:42:23
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 844
OOC üzenetek: 1416
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 844
OOC üzenetek: 1416
Játékstílus: Vakmerő
//Nyári forgatag//
//Morwon, Pici sárga papíros//
* Ha Morwon tudná, hogy Yofa, a híres gnóm szavait hallotta volna, bizonyára meglepődne és többet akarna tudni, ám e tudás nélkül csak bólint egyet. Nem ért ő a mágiához, így nem akar róla sokat kérdezősködni, bizonyára Taitos jól tudja, mit beszél. Tai gyorsan elintézi a levelet is, így ezzel is megvolnának. *
- Rendben-rendben, de üljünk le valahol, vagy menjünk valamerre, mert nem akarok itt ácsorogni sokáig. Huszonkét évente van sötétség, de akkor előjönnek az éjjeli állatok. * Utal ezzel a nyári nappalok hosszúságára és az éjjel előjövő alvilági népségekre. Így ha kell, már a tisztásra is megy, csak menjenek valahova. *
- Khrm... Szóval. A lényeg, hogy megbeszéljük, hogy mondjuk az a mondat, hogy "Sötét van" azt jelenti, hogy támadd meg azt aki velünk szemben van... * Nem a legjobb példa, de talán megteszi. *
- Szóval ha azt mondom: sötét van, mit csinálsz? * Megvárja a választ, majd helyes válasz esetén "megpaskolja" a hátát, mely elől a tapasztaltabbak már messziről menekülnek. Rossz válasz esetén elmondja: "Megtámadod a velünk szemben lévőt". *
- Na, de nem mintha félnek - meg tudom magad védeni -, de menjünk innen, mielőtt megérkeznek a biroda... Ízé, a tolvajok meg ilyesmik.
- Na akkor merre?
//Morwon, Pici sárga papíros//
* Ha Morwon tudná, hogy Yofa, a híres gnóm szavait hallotta volna, bizonyára meglepődne és többet akarna tudni, ám e tudás nélkül csak bólint egyet. Nem ért ő a mágiához, így nem akar róla sokat kérdezősködni, bizonyára Taitos jól tudja, mit beszél. Tai gyorsan elintézi a levelet is, így ezzel is megvolnának. *
- Rendben-rendben, de üljünk le valahol, vagy menjünk valamerre, mert nem akarok itt ácsorogni sokáig. Huszonkét évente van sötétség, de akkor előjönnek az éjjeli állatok. * Utal ezzel a nyári nappalok hosszúságára és az éjjel előjövő alvilági népségekre. Így ha kell, már a tisztásra is megy, csak menjenek valahova. *
- Khrm... Szóval. A lényeg, hogy megbeszéljük, hogy mondjuk az a mondat, hogy "Sötét van" azt jelenti, hogy támadd meg azt aki velünk szemben van... * Nem a legjobb példa, de talán megteszi. *
- Szóval ha azt mondom: sötét van, mit csinálsz? * Megvárja a választ, majd helyes válasz esetén "megpaskolja" a hátát, mely elől a tapasztaltabbak már messziről menekülnek. Rossz válasz esetén elmondja: "Megtámadod a velünk szemben lévőt". *
- Na, de nem mintha félnek - meg tudom magad védeni -, de menjünk innen, mielőtt megérkeznek a biroda... Ízé, a tolvajok meg ilyesmik.
- Na akkor merre?
3809. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-07-30 23:31:45
Üzenet elküldve: 2015-07-30 23:31:45
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 595
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 595
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Vakmerő
*Hát úgy néz ki megérkezett végre a Levegő Városába, Artheniorba, itt talán új életet kezdhet és talán hasznát veszik egy harcosnak valahol, szerez új barátokat, ivótársakat meg ki tudja mit még, ilyenekkel sosem volt problémája. Van a városban Barakk is, ahová reggelente eljárhat edzeni, ha úgy hozza a sors, úgyhogy minden ígéretesnek tűnik. Az előző városból idefelé jövet egy pihenőn valaki kikezdett vele és arról kérdezte, miért hagyta el ilyen hamar ezt a város, mert nem rég még utazóköpenyben szekéren hozta idefelé. ~Az ikrem él, mindig is éreztem, hogy életeben van, de vajon megtalálom majd ebben a városban, itt van még~ ilyesmi kérdések kavarognak a fejében.* ~Remélem megtalállak másik felem és nem csalódom benned, és vagy te is annyira tökös, mint én!~
A hozzászólást Aravae (Moderátor) módosította, ekkor: 2015.07.30 23:38:08, a következő indokkal:
Jelpótlás (gondolatok ~-ak között írandóak).
A hozzászólást Aravae (Moderátor) módosította, ekkor: 2015.07.30 23:38:08, a következő indokkal:
Jelpótlás (gondolatok ~-ak között írandóak).
3808. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-07-30 23:17:41
Üzenet elküldve: 2015-07-30 23:17:41
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
//Nyári forgatag//
//Este//
*Páncél- és vérthordáshoz szokott, ennél mostohább és lássuk be, jóval adrenalingőzösebb helyzetekben is képesnek kell lennie elviselni a hőséget. Ehhez viszonyítva ez a mostani idilli pillanat, katonaember fejében nem fogalmazódna meg kérdés, ha fordítottan felajánlanák neki a cserelehetőséget. Gondolatban vállat von: nem mintha bánná, hogy élete olyan irányba terelődött, ami magával vonta olyan járulékos képességek kialakulását és/vagy elsajátítását, mint a túlélés, a kardforgatás, vagy egyszerűen csak az, hogy soha ne legyen másra utalt a boldogulása. Ezzel persze homlokegyenest szembemegy Khan múltjának azon része, amit egy ember árnyékában töltött, hosszú éveken keresztül. A fiatal, tehetséges hadvezér és az önfejű szabadharcos történetét még senkivel nem osztotta meg egészében, és Rilai javaslatára nem is tölt manapság már túl sok időt egy halom eltemetett emlék sírhalma fölött. Megőrzi ott, ahol szükség van rájuk, de nem kapaszkodik már beléjük, mert ahhoz hátat kellene fordítania az eljövendőnek.*
- Lehet, hogyne. És ez a mi fajtánk rákfenéje: mindig a több, mindig a szebb, mindig a jobb. Hatalmas világban élünk, és mindenkinek kell egy kicseszett darab belőle, amit kihasíthat magának. - *Számos kapzsi nagyurat szolgált már anélkül, hogy feltette volna a moralitás alapvető kérdéseit. Amíg a zsoldját határidőre megkapta és a zsákmányból is kijutott, mit bánta ő, hogy milyen ügyért von kardot. Félreértés ne essék, ez a történet nem egy megtért férfiúról szól, aki hibáit felismervén, most lázasan keresi a módját rá, hogy miképp teheti jóvá azokat. Az öregedéssel töltött évek csak ravaszabbá és pragmatikusabbá tették, szemléletének valós-vélt csorbáin keveset egyengettek. És nem is érez efelől megbánást, nem tartja kevesebbnek, sem pedig többnek magát annál, ami.
Elyne nevetése egy időre száműzi gondolatait, a félszemű örömmel veszi tudomásul, hogy sikerül megnevettetnie a másikat. Már kis híján izzadtságot követelt tőle a produkció és a legtöbb, amit e pontig ki tudott csikarni, az a jó modor diktálta mosolyka volt. De a mostani nevetés őszinte, nem tettetett. Győzelem!*
- A hasmetszett férfi kapcsán azonos állásponton vagyunk, és nem is feltétlenül a látványa volna borzalmas, ám a szaga! A vérhez, a kiontott zsigerek látványához úgy találtam, hogy hamar hozzászokik az egyszeri harcos, de a szaggal sokszor nem tudnak mit kezdeni. Arról nem tudja elkapni a tekintetét, elkíséri, bárhova lépjen a csatatéren. Viszont nem értünk egyet a fej nélküli férfi esetében, hiszen gondolj csak bele, milyen praktikus is mindenüvé magaddal vinni a torzó nélküli partnert. Amikor szükség van rá, előhalászod a tarisznyából, véleményét kéred, és ha illetlenül beszélne az asztalnál, hát kilátásba helyezed, hogy visszadugod a zsák mélyére, az aznap vásárolt tisztítatlan ponty mellé. - *A folytatás szinte kiált azért, hogy még vagy féltucat halálnemet felsoroljon a téma kedvéért, de a Sors, mint megmásíthatatlan törvény előcitálása ennek elejét veszi. Rapszodikus ütemben változik beszélgetésük lendülete, egy könnyednek tűnő tartalom után előbukkan egy ilyen, ami a Khannal jóval kiműveltebb főknek is fejfájást okoz, elképzelhető mit művel akkor az ő koponyájába szorult értelemmel.*
- Hülyeség. Nem emelkednek ki városok a semmiből és nem válnak magas fokú művelőivé a mágiának emberek, ha elfogadnák ezt, mint a világot mozgásban tartó igazságot. Abból, amit mondasz, nekem az következik, hogy akár le is fekhetnél egy tisztás közepére, hogy ott várd be, amit a sors számodra tartogat. Farkasokat, éhhalált vagy egy megmentőt, aki nálam sokkal lágyabb szavakkal mondaná most el ugyanezt. - *Ez van, ha iszik. Egyébként is sokat pofázik, de az alkohol hatására elkezdi elhinni magáról, hogy ilyen témákban is van keresnivalója. Erről talán sürgősen le kellene szoknia, mert már Amon Ruadhon sem vezetett túl sok jóra.*
- Ne is figyelj arra, amit mondok. Az agyamat már takonnyá verték, néha kiszökik belőle ez-az. - *Megsegítésére érkezik visszakézből a kérdés Elynetől, aminek el is fogadja segítő jobbját most.*
- Az ötletet már régóta dédelgetem, most meg lehetőséget látok rá, hogy valósággá váljon. Eddig megvolt az a könnyebbségem, hogy az írást és olvasást is elvégezték helyettem, de nem akarom, hogy mások személyétől függjön, ráakadok-e valami ígéretes melóra vagy épp emiatt csúszom le róla. A magamfajtának azt hiszem, erről szól az élete: mindig alkalmazkodunk ahhoz, amivé a világ változik körülöttünk. - *Engedelmesen tölti újra a poharat, dacára a ténynek, hogy tartalmának még felét sem itta el belőle Elyne. Vigyorogva pótolja a hiányzó részt, miközben sejtelmes vállvonást is láttat.*
- A három kurafi könnyűnek ítélt amiatt, mert egyedül voltam, épp úton a délvidéken. Apropó, ha az erdőbe készülnél, szerezz magad mellé néhány erősembert, mert rohadt nagyra nőtt macskafélék fosztogatják a vándornépeket. Fel fogod ismerni a helyet, mert meg lett jelölve. - *Elgöcög magában az emlékhelyen, amit a kiadós csetepaté után ő állított a csata színhelyén.*
- Arra ébredtem, hogy a gyomromat rúgja valamelyik pribék és azt fröcsögi a pofámba, hogy keljek fel azonnal, adjam oda minden értékem és akkor talán megölnek, mielőtt mozgásképtelenül odavetnek a sakáloknak. Mondanom sem kell, a zsigereim rögtön összeugrottak. Na nem a szavai miatt, hanem mert közben folyamatosan talpaltak, ezért megkértem őket, hogy ezt szüntessék be. Nem értettünk szót egymással, még akkor is szentül meg voltak győződve a pozitív kimenetelről, amikor már levágott társuk karjával vertem őket agyon. Itt a próbád, megfigyelőkém: mennyi igaz ebből a történetből?
//Este//
*Páncél- és vérthordáshoz szokott, ennél mostohább és lássuk be, jóval adrenalingőzösebb helyzetekben is képesnek kell lennie elviselni a hőséget. Ehhez viszonyítva ez a mostani idilli pillanat, katonaember fejében nem fogalmazódna meg kérdés, ha fordítottan felajánlanák neki a cserelehetőséget. Gondolatban vállat von: nem mintha bánná, hogy élete olyan irányba terelődött, ami magával vonta olyan járulékos képességek kialakulását és/vagy elsajátítását, mint a túlélés, a kardforgatás, vagy egyszerűen csak az, hogy soha ne legyen másra utalt a boldogulása. Ezzel persze homlokegyenest szembemegy Khan múltjának azon része, amit egy ember árnyékában töltött, hosszú éveken keresztül. A fiatal, tehetséges hadvezér és az önfejű szabadharcos történetét még senkivel nem osztotta meg egészében, és Rilai javaslatára nem is tölt manapság már túl sok időt egy halom eltemetett emlék sírhalma fölött. Megőrzi ott, ahol szükség van rájuk, de nem kapaszkodik már beléjük, mert ahhoz hátat kellene fordítania az eljövendőnek.*
- Lehet, hogyne. És ez a mi fajtánk rákfenéje: mindig a több, mindig a szebb, mindig a jobb. Hatalmas világban élünk, és mindenkinek kell egy kicseszett darab belőle, amit kihasíthat magának. - *Számos kapzsi nagyurat szolgált már anélkül, hogy feltette volna a moralitás alapvető kérdéseit. Amíg a zsoldját határidőre megkapta és a zsákmányból is kijutott, mit bánta ő, hogy milyen ügyért von kardot. Félreértés ne essék, ez a történet nem egy megtért férfiúról szól, aki hibáit felismervén, most lázasan keresi a módját rá, hogy miképp teheti jóvá azokat. Az öregedéssel töltött évek csak ravaszabbá és pragmatikusabbá tették, szemléletének valós-vélt csorbáin keveset egyengettek. És nem is érez efelől megbánást, nem tartja kevesebbnek, sem pedig többnek magát annál, ami.
Elyne nevetése egy időre száműzi gondolatait, a félszemű örömmel veszi tudomásul, hogy sikerül megnevettetnie a másikat. Már kis híján izzadtságot követelt tőle a produkció és a legtöbb, amit e pontig ki tudott csikarni, az a jó modor diktálta mosolyka volt. De a mostani nevetés őszinte, nem tettetett. Győzelem!*
- A hasmetszett férfi kapcsán azonos állásponton vagyunk, és nem is feltétlenül a látványa volna borzalmas, ám a szaga! A vérhez, a kiontott zsigerek látványához úgy találtam, hogy hamar hozzászokik az egyszeri harcos, de a szaggal sokszor nem tudnak mit kezdeni. Arról nem tudja elkapni a tekintetét, elkíséri, bárhova lépjen a csatatéren. Viszont nem értünk egyet a fej nélküli férfi esetében, hiszen gondolj csak bele, milyen praktikus is mindenüvé magaddal vinni a torzó nélküli partnert. Amikor szükség van rá, előhalászod a tarisznyából, véleményét kéred, és ha illetlenül beszélne az asztalnál, hát kilátásba helyezed, hogy visszadugod a zsák mélyére, az aznap vásárolt tisztítatlan ponty mellé. - *A folytatás szinte kiált azért, hogy még vagy féltucat halálnemet felsoroljon a téma kedvéért, de a Sors, mint megmásíthatatlan törvény előcitálása ennek elejét veszi. Rapszodikus ütemben változik beszélgetésük lendülete, egy könnyednek tűnő tartalom után előbukkan egy ilyen, ami a Khannal jóval kiműveltebb főknek is fejfájást okoz, elképzelhető mit művel akkor az ő koponyájába szorult értelemmel.*
- Hülyeség. Nem emelkednek ki városok a semmiből és nem válnak magas fokú művelőivé a mágiának emberek, ha elfogadnák ezt, mint a világot mozgásban tartó igazságot. Abból, amit mondasz, nekem az következik, hogy akár le is fekhetnél egy tisztás közepére, hogy ott várd be, amit a sors számodra tartogat. Farkasokat, éhhalált vagy egy megmentőt, aki nálam sokkal lágyabb szavakkal mondaná most el ugyanezt. - *Ez van, ha iszik. Egyébként is sokat pofázik, de az alkohol hatására elkezdi elhinni magáról, hogy ilyen témákban is van keresnivalója. Erről talán sürgősen le kellene szoknia, mert már Amon Ruadhon sem vezetett túl sok jóra.*
- Ne is figyelj arra, amit mondok. Az agyamat már takonnyá verték, néha kiszökik belőle ez-az. - *Megsegítésére érkezik visszakézből a kérdés Elynetől, aminek el is fogadja segítő jobbját most.*
- Az ötletet már régóta dédelgetem, most meg lehetőséget látok rá, hogy valósággá váljon. Eddig megvolt az a könnyebbségem, hogy az írást és olvasást is elvégezték helyettem, de nem akarom, hogy mások személyétől függjön, ráakadok-e valami ígéretes melóra vagy épp emiatt csúszom le róla. A magamfajtának azt hiszem, erről szól az élete: mindig alkalmazkodunk ahhoz, amivé a világ változik körülöttünk. - *Engedelmesen tölti újra a poharat, dacára a ténynek, hogy tartalmának még felét sem itta el belőle Elyne. Vigyorogva pótolja a hiányzó részt, miközben sejtelmes vállvonást is láttat.*
- A három kurafi könnyűnek ítélt amiatt, mert egyedül voltam, épp úton a délvidéken. Apropó, ha az erdőbe készülnél, szerezz magad mellé néhány erősembert, mert rohadt nagyra nőtt macskafélék fosztogatják a vándornépeket. Fel fogod ismerni a helyet, mert meg lett jelölve. - *Elgöcög magában az emlékhelyen, amit a kiadós csetepaté után ő állított a csata színhelyén.*
- Arra ébredtem, hogy a gyomromat rúgja valamelyik pribék és azt fröcsögi a pofámba, hogy keljek fel azonnal, adjam oda minden értékem és akkor talán megölnek, mielőtt mozgásképtelenül odavetnek a sakáloknak. Mondanom sem kell, a zsigereim rögtön összeugrottak. Na nem a szavai miatt, hanem mert közben folyamatosan talpaltak, ezért megkértem őket, hogy ezt szüntessék be. Nem értettünk szót egymással, még akkor is szentül meg voltak győződve a pozitív kimenetelről, amikor már levágott társuk karjával vertem őket agyon. Itt a próbád, megfigyelőkém: mennyi igaz ebből a történetből?
3807. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-07-30 22:18:16
Üzenet elküldve: 2015-07-30 22:18:16
ÚJ
![>Plevaen Kadar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/8972_sotetelf_ferfi.jpg)
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 541
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 541
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
//Nyári forgatag//
//Zárás//
//A sárga fecni//
*Már lassan eléri a piactér és az erős jóindulattal otthonosnak nevezhető szegénynegyed kapuját. Ember sehol, őrség még úgy se, amikor is észrevesz valamit a magánál hordott ketrec aljára ragadva. A sárgás lap mintha valami hirdetés lenne, azonban annyira elázott, elfodrozódott, hogy bárhogy is nézi a nagyját már nem veheti ki belőle. Ki tudja hány ételben lett megforgatva idekinn mióta elsodorta a szél. Vállat von és útjára engedi a hirdetményt. Nem is törődne a dologgal, ha pár lépéssel később bele nem botlana egy egész halomnyi hasonló lapba. Bár ezek közt is van amit lecsöpögtettek, széttéptek, megtapostak, vagy simán csak elkapta valami nyári zápor a nagy része még épnek tűnik és a sötétségnek hála tisztán kivehetőek a reá írott szavak.* ~Újabb játékok?~ *Az íjászverseny mint kiderült nem volt több egy túlkomplikált bérgyilkostoborzónál, talán ezen a versenyen se lesz másképp. Mondjuk akkor lesz némi munkája, ha nem jönnének be a számításai a bordéllyal. Így végső soron nem is olyan rossz ez a lehetőség, bár a szervezők elmeállapotát egyszer szívesen megvitatná valakivel. A szélre bízott papirosok alapján valami elf természetbrigádot, vagy agyament máguscsapatot sejt a dolog mögött, és ez felvet benne egy komoly kérdést.* ~Négy városunk vezetése, játékokat hirdet...~ *Olvassa fel magában.* ~Eddig rendben is volna. Arthenior a levegő városa, tehát logikus, hogy a szél gondjaira bízták a lapokat.~ *Felnéz a holdra majd tovább gondolkozik.* ~Ezek szerint. Wegtorenben elégették, Pirtianesben elásták, Lihanechben meg a vízbe dobták. Legalább sok lesz az ismerős.~ *Nyugtázza a maga arrogáns módján és ezt a fecnit is eldobva tovább indul kezében a ketreccel. A kis tündér nem sokat észlelhetett az egészből, hisz kalitkája le van takarva, távol tartandó mindazon maradiak pillantásait akik szerint amit csinál az helytelen.*
//Szegénynegyed - Pixyth Etzim//
*Ideát sok a lakatlan, vagy abszolút közönybe forduló környék, ahol a mélységihez hasonló sötét lelkű alakok kedvükre tehetnek szinte bármit. Városőr alig jár erre, háromszáz katona talán felügyelhetné a várost, csak épp a nagy részük a gazdagnegyedi családok fényes kúriái előtt lopja a napot. Így akár az erkélyről is lövöldözhetne, ha ahhoz van kedve, soha nem vonná felelősségre senki. Egyszer talán ki kéne próbálnia.
A ház ahova beérkeznek viszonylag magasnak számít a maga három emeletével és ez a nagyság a düledező falakkal együtt, bizony nem mindenkinek adja meg a kellemes közérzetet. Lépcső nincs, leomlott, csak a ketrec rázkódásából lehet arra következtetni milyen bravúr az ide való feljutás.* -Meg is érkeztünk. *Teszi le a kalitkát a padlóra majd mind a szövetet mind a lakatot lekapva kitessékeli belőle a tündért.*
-Egy darabig el leszel itt amíg kitalálom mi legyen veled. Vagy találok valakit akinek épp házi tündér kell. ~Esetleg egy pár szárny.~ *Veti fel magában az ötletet.* ~Szárítva állítólag isteni egy fűszer.~ *Valahonnan a sarokból elő halász egy rozsdás láncot és a lány bokájára köti, egy zsebkendővel elválasztva a bőrtől, majd lakattal le is zárja. Nem túl szoros, de ha sokat mozgatja esetleg kisebesedhet. Emlékszik legutóbbi áldozat, hogy kapálódzott mikor az íj húrjával lett megkötözve és milyen sebeket ejtett magán.*
-Pár naponta, bedobok valami ételt. Te úgyse eszel valami sokat. *Közli szürkén miközben a lánc másik végét a tetőgerendára hurkolja, majd egy újabb lakatot pattint rá, bár az annyira rossz, hogy valószínűleg ki se fog többé nyílni. A szőke így szabadon mászkálhat a szobában, kimehet az erkélyre, de nem repülhet, vagy vitorlázhat el a szárnyaival.*
-Légy jó és talán öllek meg. *Mondja és távozik a szobából magára hagyva aranytollú madarát.*
A hozzászólás írója (Plevaen Kadar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.07.30 22:18:40
//Zárás//
//A sárga fecni//
*Már lassan eléri a piactér és az erős jóindulattal otthonosnak nevezhető szegénynegyed kapuját. Ember sehol, őrség még úgy se, amikor is észrevesz valamit a magánál hordott ketrec aljára ragadva. A sárgás lap mintha valami hirdetés lenne, azonban annyira elázott, elfodrozódott, hogy bárhogy is nézi a nagyját már nem veheti ki belőle. Ki tudja hány ételben lett megforgatva idekinn mióta elsodorta a szél. Vállat von és útjára engedi a hirdetményt. Nem is törődne a dologgal, ha pár lépéssel később bele nem botlana egy egész halomnyi hasonló lapba. Bár ezek közt is van amit lecsöpögtettek, széttéptek, megtapostak, vagy simán csak elkapta valami nyári zápor a nagy része még épnek tűnik és a sötétségnek hála tisztán kivehetőek a reá írott szavak.* ~Újabb játékok?~ *Az íjászverseny mint kiderült nem volt több egy túlkomplikált bérgyilkostoborzónál, talán ezen a versenyen se lesz másképp. Mondjuk akkor lesz némi munkája, ha nem jönnének be a számításai a bordéllyal. Így végső soron nem is olyan rossz ez a lehetőség, bár a szervezők elmeállapotát egyszer szívesen megvitatná valakivel. A szélre bízott papirosok alapján valami elf természetbrigádot, vagy agyament máguscsapatot sejt a dolog mögött, és ez felvet benne egy komoly kérdést.* ~Négy városunk vezetése, játékokat hirdet...~ *Olvassa fel magában.* ~Eddig rendben is volna. Arthenior a levegő városa, tehát logikus, hogy a szél gondjaira bízták a lapokat.~ *Felnéz a holdra majd tovább gondolkozik.* ~Ezek szerint. Wegtorenben elégették, Pirtianesben elásták, Lihanechben meg a vízbe dobták. Legalább sok lesz az ismerős.~ *Nyugtázza a maga arrogáns módján és ezt a fecnit is eldobva tovább indul kezében a ketreccel. A kis tündér nem sokat észlelhetett az egészből, hisz kalitkája le van takarva, távol tartandó mindazon maradiak pillantásait akik szerint amit csinál az helytelen.*
//Szegénynegyed - Pixyth Etzim//
*Ideát sok a lakatlan, vagy abszolút közönybe forduló környék, ahol a mélységihez hasonló sötét lelkű alakok kedvükre tehetnek szinte bármit. Városőr alig jár erre, háromszáz katona talán felügyelhetné a várost, csak épp a nagy részük a gazdagnegyedi családok fényes kúriái előtt lopja a napot. Így akár az erkélyről is lövöldözhetne, ha ahhoz van kedve, soha nem vonná felelősségre senki. Egyszer talán ki kéne próbálnia.
A ház ahova beérkeznek viszonylag magasnak számít a maga három emeletével és ez a nagyság a düledező falakkal együtt, bizony nem mindenkinek adja meg a kellemes közérzetet. Lépcső nincs, leomlott, csak a ketrec rázkódásából lehet arra következtetni milyen bravúr az ide való feljutás.* -Meg is érkeztünk. *Teszi le a kalitkát a padlóra majd mind a szövetet mind a lakatot lekapva kitessékeli belőle a tündért.*
-Egy darabig el leszel itt amíg kitalálom mi legyen veled. Vagy találok valakit akinek épp házi tündér kell. ~Esetleg egy pár szárny.~ *Veti fel magában az ötletet.* ~Szárítva állítólag isteni egy fűszer.~ *Valahonnan a sarokból elő halász egy rozsdás láncot és a lány bokájára köti, egy zsebkendővel elválasztva a bőrtől, majd lakattal le is zárja. Nem túl szoros, de ha sokat mozgatja esetleg kisebesedhet. Emlékszik legutóbbi áldozat, hogy kapálódzott mikor az íj húrjával lett megkötözve és milyen sebeket ejtett magán.*
-Pár naponta, bedobok valami ételt. Te úgyse eszel valami sokat. *Közli szürkén miközben a lánc másik végét a tetőgerendára hurkolja, majd egy újabb lakatot pattint rá, bár az annyira rossz, hogy valószínűleg ki se fog többé nyílni. A szőke így szabadon mászkálhat a szobában, kimehet az erkélyre, de nem repülhet, vagy vitorlázhat el a szárnyaival.*
-Légy jó és talán öllek meg. *Mondja és távozik a szobából magára hagyva aranytollú madarát.*
A hozzászólás írója (Plevaen Kadar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.07.30 22:18:40
3806. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-07-30 22:12:07
Üzenet elküldve: 2015-07-30 22:12:07
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Nyári forgatag//
//Gilroy, Yariel//
*Úgy tűnik nem ugrik a fiú, de még a visszavágásra sem reagál semmit, mire Eori némiképp felenged.
Az újabb hasonlat hallatán mérgesen kapja fejét a bárdra. Ha Yariel nem akarja tovább piszkálni, akkor neki sincs oka őt bántani.*
- Mondtam, hogy... *Már rájöhetett volna, hogy felesleges a szócséplés, ha a bárd fejébe vette, hogy ő bizony sírt, akkor itt akár napestig bizonygathatná az ellenkezőjét, így inkább már meg sem próbálja. Így inkább a másik kérdésre próbál valami elfogadható választ keresni.* Van, hogy hetekig elvannak, és nem is látom őket, ezért néha szeretek elmászkálni. *Ő maga, gyerekfejjel kalandozásnak szereti nevezni ezeket a kis túráit, az elmászkálás, és elkóválygás szót, azok használják mindig, akik általában úgy mondván felügyelnek rá. Azt meg már hozzá sem merné tenni, hogy ilyen messze még sose kóborolt el hazulról. Gil lehet, hogy azt hiszi, hogy ő idevalósi.
Yariel bocsánatkérésén meglepődik, az arckifejezésétől viszont egy pillanatra meginog. Már az is nem vártan érinti a lányt, hogy valaki enged, hisz hozzá van szokva, hogy ha egy nagyjából vele korabelivel szál vitába, mondhat nekik bárki bármit, egyikük sem akar engedni. Lehet félrenézte volna mégis a korát, és idősebb?
A fiú mosolya viszont, nem tagadhatja, hirtelen megijeszti a lányt. Az előbb még undok volt, és szándékosan sértegette, azután hirtelen teljes ártatlansággal, angyalian mosolyog rá bocsánatot kérve, és bár Eori még nem érti a miérteket, valahogy úgy érzi, hogy valami nincs rendben. Ha Gil még a vállait fogva tartja, védve tőle a fiút, akkor most két keze a jobb vállánál lévő karra kulcsolódnak, közben bizonytalanul méregetve a tündért. Próbálja ő is, kissé bizonytalanul ugyan, de viszonozni a felé küldött mosolyt, jelezvén, hogy nem akarja bántani. Picit talán mindkettő fiú felfújta a dolgot vele kapcsolatban, elvégre ő legfeljebb fellökte volna, megpofozta volna, vagy megkarmolta volna. Vagy mind a három, de nagyobb kárt nem tett volna a másikban. Ez nem felnőtt vita ahol előkerülnek a fegyverek. Legalábbis Eori részéről egyértelműen nem.
A korával kapcsolatos válasza kicsit se volt rosszkedvű, undok, szimplán csak egy megerősítés a meghökkenésre, így csak kíváncsian figyeli a férfit. A két kezével megtapogatja a füleit. Tényleg ennyire eltakarná őket a lobonca? Annyira nem tartja vészesnek, de az tény, hogy dús hajzuhataga van, amin a göndörség még dob is egy kicsikét.*
- Köszönöm! *Mosolyog barátságosan a bárdra. Számára ez, hogy egyedinek nevezte, bóknak számít, még ha talán nem is annak lett szánva. A látszattal ellentétben ő igenis szereti a hajszínét. Még ha ki is nevetik miatta.
Az évszámokkal kapcsolatos prédikációt csak unott grimasszal hallgatja végig. Egyértelmű, hogy egy fiatalnak esélytelen még elmagyarázni, milyen is az, ha az ember nem akar az évekre gondolni. És nem is túl bölcs dolog túl korán belevésni a szomorú igazságot a még gondtalan fejekbe. Így Eori gondolatai is hamar elkalandoznak. Már látja, hogy így úgysem fog belőle számot kiszedni. Ekkor látja meg a távozó fiút.*
- Most hová mész? *Kiált utána értetlenül, picit ráncolva a homlokát. Rossz érzés kezd rajta úrrá lenni, úgy érzi az ő hibája, hogy a fiú inkább elmegy, és még azt sem mondta el, hogy miért szólította meg őket.*
//Gilroy, Yariel//
*Úgy tűnik nem ugrik a fiú, de még a visszavágásra sem reagál semmit, mire Eori némiképp felenged.
Az újabb hasonlat hallatán mérgesen kapja fejét a bárdra. Ha Yariel nem akarja tovább piszkálni, akkor neki sincs oka őt bántani.*
- Mondtam, hogy... *Már rájöhetett volna, hogy felesleges a szócséplés, ha a bárd fejébe vette, hogy ő bizony sírt, akkor itt akár napestig bizonygathatná az ellenkezőjét, így inkább már meg sem próbálja. Így inkább a másik kérdésre próbál valami elfogadható választ keresni.* Van, hogy hetekig elvannak, és nem is látom őket, ezért néha szeretek elmászkálni. *Ő maga, gyerekfejjel kalandozásnak szereti nevezni ezeket a kis túráit, az elmászkálás, és elkóválygás szót, azok használják mindig, akik általában úgy mondván felügyelnek rá. Azt meg már hozzá sem merné tenni, hogy ilyen messze még sose kóborolt el hazulról. Gil lehet, hogy azt hiszi, hogy ő idevalósi.
Yariel bocsánatkérésén meglepődik, az arckifejezésétől viszont egy pillanatra meginog. Már az is nem vártan érinti a lányt, hogy valaki enged, hisz hozzá van szokva, hogy ha egy nagyjából vele korabelivel szál vitába, mondhat nekik bárki bármit, egyikük sem akar engedni. Lehet félrenézte volna mégis a korát, és idősebb?
A fiú mosolya viszont, nem tagadhatja, hirtelen megijeszti a lányt. Az előbb még undok volt, és szándékosan sértegette, azután hirtelen teljes ártatlansággal, angyalian mosolyog rá bocsánatot kérve, és bár Eori még nem érti a miérteket, valahogy úgy érzi, hogy valami nincs rendben. Ha Gil még a vállait fogva tartja, védve tőle a fiút, akkor most két keze a jobb vállánál lévő karra kulcsolódnak, közben bizonytalanul méregetve a tündért. Próbálja ő is, kissé bizonytalanul ugyan, de viszonozni a felé küldött mosolyt, jelezvén, hogy nem akarja bántani. Picit talán mindkettő fiú felfújta a dolgot vele kapcsolatban, elvégre ő legfeljebb fellökte volna, megpofozta volna, vagy megkarmolta volna. Vagy mind a három, de nagyobb kárt nem tett volna a másikban. Ez nem felnőtt vita ahol előkerülnek a fegyverek. Legalábbis Eori részéről egyértelműen nem.
A korával kapcsolatos válasza kicsit se volt rosszkedvű, undok, szimplán csak egy megerősítés a meghökkenésre, így csak kíváncsian figyeli a férfit. A két kezével megtapogatja a füleit. Tényleg ennyire eltakarná őket a lobonca? Annyira nem tartja vészesnek, de az tény, hogy dús hajzuhataga van, amin a göndörség még dob is egy kicsikét.*
- Köszönöm! *Mosolyog barátságosan a bárdra. Számára ez, hogy egyedinek nevezte, bóknak számít, még ha talán nem is annak lett szánva. A látszattal ellentétben ő igenis szereti a hajszínét. Még ha ki is nevetik miatta.
Az évszámokkal kapcsolatos prédikációt csak unott grimasszal hallgatja végig. Egyértelmű, hogy egy fiatalnak esélytelen még elmagyarázni, milyen is az, ha az ember nem akar az évekre gondolni. És nem is túl bölcs dolog túl korán belevésni a szomorú igazságot a még gondtalan fejekbe. Így Eori gondolatai is hamar elkalandoznak. Már látja, hogy így úgysem fog belőle számot kiszedni. Ekkor látja meg a távozó fiút.*
- Most hová mész? *Kiált utána értetlenül, picit ráncolva a homlokát. Rossz érzés kezd rajta úrrá lenni, úgy érzi az ő hibája, hogy a fiú inkább elmegy, és még azt sem mondta el, hogy miért szólította meg őket.*
3805. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-07-30 21:24:35
Üzenet elküldve: 2015-07-30 21:24:35
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Nyári forgatag//
*Arthenior minden pillanatában elkápráztatja a lányt, a sok csoda semmiség ahhoz képest, amit eddig látott. Az erdőben nem volt nyárünnep, vagy minek nevezik ezt az itteniek. De mindegy is a neve, a lényeg, hogy a tömeg zsibongva veszi körül az árusokat, a standokat, és egymást is. Biztosan vannak itt zsebmetszők is, de Delphuristól aztán nem sokat vihetnének el. Főleg, hogy még zsebe sincsen. Így aztán a különböző portékákat is csak nézegeti, hiszen vásárolni úgyse tudna. Ezért csak lézengve bambul, és csodálja ezt a csodálatos, és eddig ismeretlen világot.*
*Arthenior minden pillanatában elkápráztatja a lányt, a sok csoda semmiség ahhoz képest, amit eddig látott. Az erdőben nem volt nyárünnep, vagy minek nevezik ezt az itteniek. De mindegy is a neve, a lényeg, hogy a tömeg zsibongva veszi körül az árusokat, a standokat, és egymást is. Biztosan vannak itt zsebmetszők is, de Delphuristól aztán nem sokat vihetnének el. Főleg, hogy még zsebe sincsen. Így aztán a különböző portékákat is csak nézegeti, hiszen vásárolni úgyse tudna. Ezért csak lézengve bambul, és csodálja ezt a csodálatos, és eddig ismeretlen világot.*
3804. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-07-30 21:06:52
Üzenet elküldve: 2015-07-30 21:06:52
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
//Nyári forgatag//
//Morwon, Pici sárga papíros//
-"A Mágia útjai kifürkészhetetlenek."
*Idéz Taitos egy öreg zöld gnóm mestert Dagortbah falujából.*
-Szóval, jobb mindent nélküle megoldani, a lényeg, és még akkor sem lehetünk biztosak benne, hogy valaki más nem tudja meg, ha közvetlen elmédben szólalok meg.
*Vallja be az igazságot.*
-Akkor bízzunk meg egy kereskedőkölyköt, gyere, jót fog tenni neki a zsebpénz!
*Azzal arrébb vonszolja az óriást, már amennyire ez lehet, és egy kisgyerkőc kezébe nyomja a levelet, meg a maradék krumplicukrot, hogy vigye el szépen a címzetthez, nem lehet messze. A piac mindig a város szíve.*
-Na és, akkor mesélj erről a jelelésről, te vagy a vadászféle, én soha nem értettem ezekhez, csak a rúnákhoz.
//Morwon, Pici sárga papíros//
-"A Mágia útjai kifürkészhetetlenek."
*Idéz Taitos egy öreg zöld gnóm mestert Dagortbah falujából.*
-Szóval, jobb mindent nélküle megoldani, a lényeg, és még akkor sem lehetünk biztosak benne, hogy valaki más nem tudja meg, ha közvetlen elmédben szólalok meg.
*Vallja be az igazságot.*
-Akkor bízzunk meg egy kereskedőkölyköt, gyere, jót fog tenni neki a zsebpénz!
*Azzal arrébb vonszolja az óriást, már amennyire ez lehet, és egy kisgyerkőc kezébe nyomja a levelet, meg a maradék krumplicukrot, hogy vigye el szépen a címzetthez, nem lehet messze. A piac mindig a város szíve.*
-Na és, akkor mesélj erről a jelelésről, te vagy a vadászféle, én soha nem értettem ezekhez, csak a rúnákhoz.
3803. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-07-30 21:00:51
Üzenet elküldve: 2015-07-30 21:00:51
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 844
OOC üzenetek: 1416
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 844
OOC üzenetek: 1416
Játékstílus: Vakmerő
//Nyári forgatag//
//Morwon, Pici sárga papíros//
* Egyetértően bólogat Taitos szavait hallva, de aztán hozzáteszi inkább. *
- Ha nagyon akarod odaírhatod, hogy óriás vagyok, ha esetleg nem hallottak volna még rólam. * A végén elneveti magát. Azért ezt ő maga sem gondolja komolyan, ennyire mégsem lehet még híres. Vagy mégis? Na mindegy, majd talán leszólít néhány járókelőt megkérdezni, hogy tudják-e ki ő / mi-ő? *
- Bezony... Nemeskék. * Hunyorít és gúnyosan néz a gazdagnegyed felé. *
- Míg mi harcolunk, ők csak néznek. Hah. * A kérdésre megvonja vállát. *
- Fogalmam sincs. * Vallja be. Sokat volt már itt a városban, de ezt nem tudja. Nem kellet még soha levelet küldeni, sehova. *
- Várj. És neked van ilyen varázslatod, hogy tudsz velem beszélni, ha nem látlak? * Jut eszébe az eszméletlenül jó ötlet.*
- Tehát nem látnánk egymást és hívhatnánk segítséget, ha nagyon sokan támadnak ránk a bokorlakók. * Elmosolyodik és diadalmasan kihúzza magát leleményességén. *
- Na és, ha az egyikünk fentről nézné a bokrot, a másikunk bent lenne és harcolna? * Mosolyodik el ismét és az ördögi terv kezd kidolgozódni elméjében. *
- Tehát fentről megmondhatnánk egymásnak, hogy merre tovább meg ilyesmi. * Kicsit töpreng még aztán folytatja. *
- Esetleg egy jelbeszédet kitalálhatnánk, hogy mások ne értsék meg, mit mondunk egymásnak...
A hozzászólást Aravae (Moderátor) módosította, ekkor: 2015.07.30 21:03:08, a következő indokkal:
Jelpótlás (*).
//Morwon, Pici sárga papíros//
* Egyetértően bólogat Taitos szavait hallva, de aztán hozzáteszi inkább. *
- Ha nagyon akarod odaírhatod, hogy óriás vagyok, ha esetleg nem hallottak volna még rólam. * A végén elneveti magát. Azért ezt ő maga sem gondolja komolyan, ennyire mégsem lehet még híres. Vagy mégis? Na mindegy, majd talán leszólít néhány járókelőt megkérdezni, hogy tudják-e ki ő / mi-ő? *
- Bezony... Nemeskék. * Hunyorít és gúnyosan néz a gazdagnegyed felé. *
- Míg mi harcolunk, ők csak néznek. Hah. * A kérdésre megvonja vállát. *
- Fogalmam sincs. * Vallja be. Sokat volt már itt a városban, de ezt nem tudja. Nem kellet még soha levelet küldeni, sehova. *
- Várj. És neked van ilyen varázslatod, hogy tudsz velem beszélni, ha nem látlak? * Jut eszébe az eszméletlenül jó ötlet.*
- Tehát nem látnánk egymást és hívhatnánk segítséget, ha nagyon sokan támadnak ránk a bokorlakók. * Elmosolyodik és diadalmasan kihúzza magát leleményességén. *
- Na és, ha az egyikünk fentről nézné a bokrot, a másikunk bent lenne és harcolna? * Mosolyodik el ismét és az ördögi terv kezd kidolgozódni elméjében. *
- Tehát fentről megmondhatnánk egymásnak, hogy merre tovább meg ilyesmi. * Kicsit töpreng még aztán folytatja. *
- Esetleg egy jelbeszédet kitalálhatnánk, hogy mások ne értsék meg, mit mondunk egymásnak...
A hozzászólást Aravae (Moderátor) módosította, ekkor: 2015.07.30 21:03:08, a következő indokkal:
Jelpótlás (*).
3802. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-07-30 20:48:32
Üzenet elküldve: 2015-07-30 20:48:32
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Nyári forgatag//
//Gilroy, Eori//
*A lánnyal közben tettlegességig fajul a veszekedésük, amit - Yariel nagy örömére - a bárd, aki, mint időközben kiderült a Gilroy nevet viseli, megpróbál megakadályozni, és a két fújtató apróság közé állva, vállaikat fogva tartja őket távol egymástól, miközben láthatólag nem túl ügyesen megpróbálja eljátszani a békítő, bölcs felnőtt szerepét. Yariel így a férfi tanácsára hallgatva, és mivel nem akarja, hogy Eori, nos nem túl finoman fogalmazva, agyonverje, inkább abbahagyja a lány sértegetését, és a ficánkolásból is visszavesz kicsit, sőt Gilroy kérésének eleget téve bocsánatot is kér a lánytól, legangyalibb, kis cukipofa mosolyát bevetve, amitől a legtöbben azonnal elolvadnak, bár most, a körülmények tekintetében ez nem biztos, hogy meg fog történni, de talán kicsit enyhíti vele a lány haragját:*
-Bocsánat Eori.
*Ha a lány is viszonylag kibékül a helyzettel, és a bárd is elengedi őket, akkor Yariel kicsit távolabb áll, ugrásra készen, ha a lány esetleg ráugrana, ami ha megtörténik, Yariel remélhetőleg el tud előle ugrani, de ha nem, a tündér fiú baja bizonyára csúnyán el lesz látva. Miközben talán lenyugodtak valamelyest a kedélyek, és Gilroy és Eori folytatják beszélgetésüket, a tündér fiú rájön, hogy neki itt nincs oka maradni, ráadásul a lány bármelyik pillanatban rávetheti magát, és láthatólag jól el is vannak a bárddal. Úgyhogy gyorsan el is búcsúzik tőlük, majd beleolvad a tömegbe, ami termete okán nem túl nehéz neki.*
//Gilroy, Eori//
*A lánnyal közben tettlegességig fajul a veszekedésük, amit - Yariel nagy örömére - a bárd, aki, mint időközben kiderült a Gilroy nevet viseli, megpróbál megakadályozni, és a két fújtató apróság közé állva, vállaikat fogva tartja őket távol egymástól, miközben láthatólag nem túl ügyesen megpróbálja eljátszani a békítő, bölcs felnőtt szerepét. Yariel így a férfi tanácsára hallgatva, és mivel nem akarja, hogy Eori, nos nem túl finoman fogalmazva, agyonverje, inkább abbahagyja a lány sértegetését, és a ficánkolásból is visszavesz kicsit, sőt Gilroy kérésének eleget téve bocsánatot is kér a lánytól, legangyalibb, kis cukipofa mosolyát bevetve, amitől a legtöbben azonnal elolvadnak, bár most, a körülmények tekintetében ez nem biztos, hogy meg fog történni, de talán kicsit enyhíti vele a lány haragját:*
-Bocsánat Eori.
*Ha a lány is viszonylag kibékül a helyzettel, és a bárd is elengedi őket, akkor Yariel kicsit távolabb áll, ugrásra készen, ha a lány esetleg ráugrana, ami ha megtörténik, Yariel remélhetőleg el tud előle ugrani, de ha nem, a tündér fiú baja bizonyára csúnyán el lesz látva. Miközben talán lenyugodtak valamelyest a kedélyek, és Gilroy és Eori folytatják beszélgetésüket, a tündér fiú rájön, hogy neki itt nincs oka maradni, ráadásul a lány bármelyik pillanatban rávetheti magát, és láthatólag jól el is vannak a bárddal. Úgyhogy gyorsan el is búcsúzik tőlük, majd beleolvad a tömegbe, ami termete okán nem túl nehéz neki.*
3801. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-07-30 20:37:44
Üzenet elküldve: 2015-07-30 20:37:44
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
//Nyári forgatag//
//Morwon, Pici sárga papíros//
-Hát legyen barátom, legfeljebb majd nem választanak be, ez a faji megkülönböztetés is olyan, mint a lopás, meg a többi. Odaírom még azért, hogy Thargarodra küldhetik a választ, magamról meg azt, hogy tiszteletbeli Zöldfülű vándor vagyok.
*Mondja, és meg is teszi, ami szavakban elhangzott, aztán a tömeg kérdésen kezd gondolkodni.*
-Gondolom akkor a népség fentről nézi, hogy szórakozzon. Az uraságok már csak ilyenek szoktak lenni, és mindenki uraság akar lenni erre.
*Mondjuk Taitos nem, ő mondjuk három csinos feleséggel, és egy még csinosabb téglaházzal beérné, aztán boldogan élne, míg meg nem eszi Ragron.*
-Nos, hol van itt olyan küldönc dolog?
*Kérdezi, amint egy-egy csinos kis borítékot is hajtott, ami ugyan nem tartós, de viasz híján ki várna többet. Az egészet beburkolja egy sárga cetlibe, és keres egy megfelelő embert.*
-És szerinted, nézni jobb, vagy bent lenni?
*Érdeklődik az óriástól nagyban (hogy máshogy?).*
//Morwon, Pici sárga papíros//
-Hát legyen barátom, legfeljebb majd nem választanak be, ez a faji megkülönböztetés is olyan, mint a lopás, meg a többi. Odaírom még azért, hogy Thargarodra küldhetik a választ, magamról meg azt, hogy tiszteletbeli Zöldfülű vándor vagyok.
*Mondja, és meg is teszi, ami szavakban elhangzott, aztán a tömeg kérdésen kezd gondolkodni.*
-Gondolom akkor a népség fentről nézi, hogy szórakozzon. Az uraságok már csak ilyenek szoktak lenni, és mindenki uraság akar lenni erre.
*Mondjuk Taitos nem, ő mondjuk három csinos feleséggel, és egy még csinosabb téglaházzal beérné, aztán boldogan élne, míg meg nem eszi Ragron.*
-Nos, hol van itt olyan küldönc dolog?
*Kérdezi, amint egy-egy csinos kis borítékot is hajtott, ami ugyan nem tartós, de viasz híján ki várna többet. Az egészet beburkolja egy sárga cetlibe, és keres egy megfelelő embert.*
-És szerinted, nézni jobb, vagy bent lenni?
*Érdeklődik az óriástól nagyban (hogy máshogy?).*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9901-9920 , 9921-9940 , 9941-9960 , 9961-9980 , 9981-10000 , 10001-10020 , 10021-10040 , 10036-10055