Arthenior - Piactér
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Pegazus fogadó (új) Polgárnegyed (új) Romváros és Meredély (új) | Piactér | Erdőszéli tisztás (új) Kovácsműhely (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 183 (3641. - 3660. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
3660. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-07-25 20:07:17
Üzenet elküldve: 2015-07-25 20:07:17
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
//Nyári forgatag//
//Pleaven, Manuri, (vásárlás)//
*Taitos tekintete komótosan vándorol a csillogó tűzőkön. Egy sasos, egy csillag, egy bagoly, egy fekete kéz, egy hódos, egy fekete kéz, egy nagy fás...*
~Egy fekete kéz ?!?!??!~
*Taitos szíve megugrik kissé, hisz egy hirtelen fekete kéz mindenkiben nyomot hagy, kiben így, kiben úgy, csak mint alvilági gazdája, akitől Taitost egy kissé kirázza a hideg, de ez előfordul a mélységi nép tagjainál.*
-Áhh, Terold úr!
*Mondja Taitos felocsúdva a meglepetésből.*
-Kedvesem, egy pár szót váltanék az úrral!
*Néz gyorsan Manurira, felvéve a hirtelen udvariasság álarcát, de azért a lányhoz fordulva mosolyog egyet, amit a fekete fickó nem láthat. Vicces ez, hogy a színlelt udvariasságra most tényleg szükség van.
Egy pár lépést eltávolodik hát a lánytól, ugyan nem zavarja el, ha követi, de nem lenne jó, ha a váratlanul érkezett kétes kincsvadász közelebbről is megismerné a lány kettős személyiségét.*
-Kit ért a főnököm alatt?
*Kérdezi a férfit, mert Isurii a főnöke, de ő inkább főnöknő, és kísérete sincs nagyon.*
-Áhh igen, és hogy ment a lövészet, legutóbb nem láttam a nevét még a táblán.
*Érdeklődik talán csak formaságból, de azért kíváncsi is mire volt elég az, amit szeme sarkából látott.*
//Pleaven, Manuri, (vásárlás)//
*Taitos tekintete komótosan vándorol a csillogó tűzőkön. Egy sasos, egy csillag, egy bagoly, egy fekete kéz, egy hódos, egy fekete kéz, egy nagy fás...*
~Egy fekete kéz ?!?!??!~
*Taitos szíve megugrik kissé, hisz egy hirtelen fekete kéz mindenkiben nyomot hagy, kiben így, kiben úgy, csak mint alvilági gazdája, akitől Taitost egy kissé kirázza a hideg, de ez előfordul a mélységi nép tagjainál.*
-Áhh, Terold úr!
*Mondja Taitos felocsúdva a meglepetésből.*
-Kedvesem, egy pár szót váltanék az úrral!
*Néz gyorsan Manurira, felvéve a hirtelen udvariasság álarcát, de azért a lányhoz fordulva mosolyog egyet, amit a fekete fickó nem láthat. Vicces ez, hogy a színlelt udvariasságra most tényleg szükség van.
Egy pár lépést eltávolodik hát a lánytól, ugyan nem zavarja el, ha követi, de nem lenne jó, ha a váratlanul érkezett kétes kincsvadász közelebbről is megismerné a lány kettős személyiségét.*
-Kit ért a főnököm alatt?
*Kérdezi a férfit, mert Isurii a főnöke, de ő inkább főnöknő, és kísérete sincs nagyon.*
-Áhh igen, és hogy ment a lövészet, legutóbb nem láttam a nevét még a táblán.
*Érdeklődik talán csak formaságból, de azért kíváncsi is mire volt elég az, amit szeme sarkából látott.*
3659. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-07-25 19:55:21
Üzenet elküldve: 2015-07-25 19:55:21
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 260
OOC üzenetek: 120
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 260
OOC üzenetek: 120
Játékstílus: Szelíd
//Nyári forgatag//
// Íjászverseny //
//Pleaven Kadar//
*Úgylátszik, mindketten ugyanarra gondolnak, ugyanis a nemes sem látná akadályát annak, hogy egy párbajban végezzen a mélységivel, de igazán oka nincsen rá azon kívül, hogy láthatóan nem szimpatikusak egymásnak. Igazából, még szórakoztatja is Pleaven szerencsétlenkedése, ahogy próbál megfelelni neki, olyan mozdulatokba kényszerítve magát, melynek a jelentését sem ismeri. Ő pedig nem kívánja erről felvilágosítani, mivel káröröm árad szét a testén, ahogy a másik tudatlanul is felajánlotta a szolgálatait neki. Viszont a főúr egyáltalán nem a könyvtárak mélyén tölti mindennapjait és ez a testalkatán is meglátszik, bár nincs kigyúrva a szó értelmében, azonban az udvari magánedzője mindent megtett, hogy a harcmodorában páratlan legyen. És pár mágikus praktika, mely föléemeli az egyszerű harcosoknak. Még élvezi is, ahogy a varázslóvére miatt különleges. És pont ezért, látja a becsvágyat és a törekvést a másikban, hogy legyőzze őt, de a legnagyobb nyugodalommal van tisztában azzal, hogy erre soha nem lesz esélye. Mert nem vérbeli mágus és nem is lesz, soha. Ez már a születésénél eldőlt. De, hogy a kérdésre is válaszoljon.*
-Azokat szívesen várom a bérgyilkosaim között és ez az ajánlat rád fokozottan érvényes. Viszont nem vagyok hülye, látom rajtad, hogy nem az a fajta vagy, aki szolgálna. *Egy gúnyos mosoly, amit meghagy a másiknak kiértékelésre.* -Visszatérve, ez fejben dől el, aki megtalálta a belső képességeit, annak ez az ital hatástalan. És van, aki lemond vele a harcosi múltjáról, hogy más célnak szentelje az életét, viszont azt az utat neki kell megjárnia. Már akinek. *Jelezvén mosolyával, hogy még van ott, ahonnan ez az üvegcse jött, nem véletlenül az, aki.* De... azt nem pár szalmabábra fogom kiadni. Ha viszont érdekli az ajánlat, majd keressen meg. Szerintem mindketten jól szórakoznánk.
*Az elköszönésfele egyre javul a meghajlása, de ezért dicséretet kapni nem fog tőle.*
-A viszontlátásra, Pleaven Kadar.
*Ő is megjegyezte a másik nevét, ettől nem kell félnie. Int egyet az egyik szolgálónak, majd miután meglátja a mozgolódást, amit ezzel kiváltott, megharapja az egyik ujját, érzelemmentes arccal, majd teljes nyugalommal fordít hátat a másiknak, ujjáról lassan csöpög lefele a vér. Ezt sem fogja megérteni Pleaven.*
// Íjászverseny //
//Pleaven Kadar//
*Úgylátszik, mindketten ugyanarra gondolnak, ugyanis a nemes sem látná akadályát annak, hogy egy párbajban végezzen a mélységivel, de igazán oka nincsen rá azon kívül, hogy láthatóan nem szimpatikusak egymásnak. Igazából, még szórakoztatja is Pleaven szerencsétlenkedése, ahogy próbál megfelelni neki, olyan mozdulatokba kényszerítve magát, melynek a jelentését sem ismeri. Ő pedig nem kívánja erről felvilágosítani, mivel káröröm árad szét a testén, ahogy a másik tudatlanul is felajánlotta a szolgálatait neki. Viszont a főúr egyáltalán nem a könyvtárak mélyén tölti mindennapjait és ez a testalkatán is meglátszik, bár nincs kigyúrva a szó értelmében, azonban az udvari magánedzője mindent megtett, hogy a harcmodorában páratlan legyen. És pár mágikus praktika, mely föléemeli az egyszerű harcosoknak. Még élvezi is, ahogy a varázslóvére miatt különleges. És pont ezért, látja a becsvágyat és a törekvést a másikban, hogy legyőzze őt, de a legnagyobb nyugodalommal van tisztában azzal, hogy erre soha nem lesz esélye. Mert nem vérbeli mágus és nem is lesz, soha. Ez már a születésénél eldőlt. De, hogy a kérdésre is válaszoljon.*
-Azokat szívesen várom a bérgyilkosaim között és ez az ajánlat rád fokozottan érvényes. Viszont nem vagyok hülye, látom rajtad, hogy nem az a fajta vagy, aki szolgálna. *Egy gúnyos mosoly, amit meghagy a másiknak kiértékelésre.* -Visszatérve, ez fejben dől el, aki megtalálta a belső képességeit, annak ez az ital hatástalan. És van, aki lemond vele a harcosi múltjáról, hogy más célnak szentelje az életét, viszont azt az utat neki kell megjárnia. Már akinek. *Jelezvén mosolyával, hogy még van ott, ahonnan ez az üvegcse jött, nem véletlenül az, aki.* De... azt nem pár szalmabábra fogom kiadni. Ha viszont érdekli az ajánlat, majd keressen meg. Szerintem mindketten jól szórakoznánk.
*Az elköszönésfele egyre javul a meghajlása, de ezért dicséretet kapni nem fog tőle.*
-A viszontlátásra, Pleaven Kadar.
*Ő is megjegyezte a másik nevét, ettől nem kell félnie. Int egyet az egyik szolgálónak, majd miután meglátja a mozgolódást, amit ezzel kiváltott, megharapja az egyik ujját, érzelemmentes arccal, majd teljes nyugalommal fordít hátat a másiknak, ujjáról lassan csöpög lefele a vér. Ezt sem fogja megérteni Pleaven.*
3658. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-07-25 19:53:54
Üzenet elküldve: 2015-07-25 19:53:54
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Vohmor Tumunn//
*Gildra kicsit meglepődik azon, hogy Vohmor szívesen vele tartana a könyvtárba. Persze ő nem fog ellenkezni, csak egyszerűen szokatlan, hogy bárki is szóba áll vele.*
- Nos, ha van kedved egy kis sétához és nem vagyok terhedre, akkor felőlem rendben, menjünk együtt!
*Vohmor már elindult a forgatag szélén, és Gildra is próbál lépést tartani vele. Mikor utoléri, szokásához híven igyekszik megtörni a kettejük között lévő, pár pillanatnyi csendet.*
- Egyébként ezeket a dolgokat magamnak jegyzetelem. Írok egy tanulmányt a ritka hegyvidéki állatokról, és az igazat megvallva nem sok információ áll rendelkezésemre. Írásos dolgokat egyedül a városi könyvtárakban lehet találni, és bizony sokszor elég régi könyvekkel és iratokkal dolgozom. Sajnos ott sem mindig járok sikerrel. Ilyenkor az egyetlen megoldás az, ha magam megyek el megkeresni ezeket az élőlényeket és én végzek rajtuk megfigyeléseket. Néha veszélyes, pláne a ragadozókkal, de az ilyen esetekre is meg vannak ám a módszereim...
*Aztán hirtelen eszébe jut valami, amit Vohmor az imént említett. ~Bájitalokat mondott?~ Kíváncsisága hirtelen még jobban eluralkodott rajta a másik gnóm és annak foglalkozása iránt.*
- Azt mondtad, bájitalkészítéssel foglalkozol? Egyébként sok minden érdekel még engem az állat- és növénytanon kívül, és ez a bájitalkészítés valahogy mindig is egy izgalmas foglalkozásnak tűnt számomra. És ami azt illeti, még soha nem volt szerencsém egy olyan személlyel sem találkozni, aki ezt a mesterséget űzi. Tudnál mesélni róla út közben? Oh, és ha már az útvonalnál tartunk, nem sokat időzök Artheniorban, de te biztosan jobban ismered a környéket. Közben vissza tudnál vezetni a legrövidebb úton a könyvtár felé? Félek, ha nem vagyok elég gyors, talán elviszik onnan a könyvem.
*Gildra kicsit meglepődik azon, hogy Vohmor szívesen vele tartana a könyvtárba. Persze ő nem fog ellenkezni, csak egyszerűen szokatlan, hogy bárki is szóba áll vele.*
- Nos, ha van kedved egy kis sétához és nem vagyok terhedre, akkor felőlem rendben, menjünk együtt!
*Vohmor már elindult a forgatag szélén, és Gildra is próbál lépést tartani vele. Mikor utoléri, szokásához híven igyekszik megtörni a kettejük között lévő, pár pillanatnyi csendet.*
- Egyébként ezeket a dolgokat magamnak jegyzetelem. Írok egy tanulmányt a ritka hegyvidéki állatokról, és az igazat megvallva nem sok információ áll rendelkezésemre. Írásos dolgokat egyedül a városi könyvtárakban lehet találni, és bizony sokszor elég régi könyvekkel és iratokkal dolgozom. Sajnos ott sem mindig járok sikerrel. Ilyenkor az egyetlen megoldás az, ha magam megyek el megkeresni ezeket az élőlényeket és én végzek rajtuk megfigyeléseket. Néha veszélyes, pláne a ragadozókkal, de az ilyen esetekre is meg vannak ám a módszereim...
*Aztán hirtelen eszébe jut valami, amit Vohmor az imént említett. ~Bájitalokat mondott?~ Kíváncsisága hirtelen még jobban eluralkodott rajta a másik gnóm és annak foglalkozása iránt.*
- Azt mondtad, bájitalkészítéssel foglalkozol? Egyébként sok minden érdekel még engem az állat- és növénytanon kívül, és ez a bájitalkészítés valahogy mindig is egy izgalmas foglalkozásnak tűnt számomra. És ami azt illeti, még soha nem volt szerencsém egy olyan személlyel sem találkozni, aki ezt a mesterséget űzi. Tudnál mesélni róla út közben? Oh, és ha már az útvonalnál tartunk, nem sokat időzök Artheniorban, de te biztosan jobban ismered a környéket. Közben vissza tudnál vezetni a legrövidebb úton a könyvtár felé? Félek, ha nem vagyok elég gyors, talán elviszik onnan a könyvem.
3657. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-07-25 19:52:52
Üzenet elküldve: 2015-07-25 19:52:52
ÚJ
![>Plevaen Kadar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/8972_sotetelf_ferfi.jpg)
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 541
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 541
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
//Nyári forgatag//
*Az egész nagy kerek világban mindössze egyetlen alakot ismer aki egyáltalán meg tudja fizetni a zsebében hordott varázsitalt. Azt viszont nem tudja a vezér meg akarja e vásárolni a kis vörös fiolát. Kockáztatnia kell. És olyasvalakit kell vele megkörnyékeznie aki szintén mágus, elvégre ez az izé leginkább az ő számukra fontos, hogy saját vakságuk korlátait leküzdve élhető képességekre tegyenek szert varázslataik mellett. Mondjuk csak most vetül fel benne a gondolat miért is kell egy ilyen holmit pont egy íjászok számára kitűzött versenyen értékesíteni. Mondjuk ha az ára elég jó akkor nincs mire panaszkodnia. közben már pörgeti is a számokat vajon mit is érhet ez a kicsike. Kétezer, ötezer? Netán még több?
Azonban nincs ideje álmodozni. Van a piactéren egy férfi aki Thargoddar is és mágus is. Az a kölök aki a ketrecet rásózta és aki még a forgatag elején bejelentette a törzsfőt mint valami hatalmas uraságot. Így tehát ketrecével a hóna alatt, három üveggel és öt nyakékkel a zsebében indul meg a zöldfülű keresésére. A ruhája úgy meg van pakolva mint egy komolyabb ökrös szekér, ám ez se állítja meg. A tömeg már annál inkább. Nagyjuk így a forgatag végére szétoszlott ám még mindig rengeteg ember, elf és más alantas lény tartózkodik idekint ami eléggé megnehezíti a férfi megtalálását.
//Taitos, Manuri, vásárlás//
A mágust végül a kovácstermékek között találja meg, egy másik ember, egy nőstény társaságában. Kétségtelenül jobb mint az óriás. Legalábbis a szemnek és az üzletnek kellemesebb, hisz egy behemót lengedező öklei alatt mégsem olyan kényelmes pénzösszegekkel dobálózni. Nem megy oda hozzá. Nem tudja vajon a másik, vagy a nő észrevette e a forgatagban, de nem is érdekli. Azt viszont látja, hogy a férfi a kovácsolt tűzőket figyeli, így nagyjából be tud állni a haladásuk irányába. Vagyis nem megy oda hozzájuk egyszerűen oda áll ahol Taitos amúgy is el fog haladni. Ketreccel a bokájánál.*
-Üdv, Taitos. *Veszi elő egy kevésbé őrült mosolyát. Most ő az aki el akar passzolni valamit és ezért szüksége van a másikra.*
-Nem tudja merre van a főnöke. Reggel még itt volt a teljes díszkíséretével. Most meg mintha elnyelte volna a föld. *Szöszmötöl egy kicsit a vértjével, mint aki nem is akar semmi fontosat közölni, de lelkében már és a vágytól mind az üzlet irányt, noha annak még csak előszobájában van, mind persze a most már gyerekesen hajszolt dicsőség iránt. Nem árt ha eljut Amon Ruadhra A mélységi íjásztehetségének híre.*
*Az egész nagy kerek világban mindössze egyetlen alakot ismer aki egyáltalán meg tudja fizetni a zsebében hordott varázsitalt. Azt viszont nem tudja a vezér meg akarja e vásárolni a kis vörös fiolát. Kockáztatnia kell. És olyasvalakit kell vele megkörnyékeznie aki szintén mágus, elvégre ez az izé leginkább az ő számukra fontos, hogy saját vakságuk korlátait leküzdve élhető képességekre tegyenek szert varázslataik mellett. Mondjuk csak most vetül fel benne a gondolat miért is kell egy ilyen holmit pont egy íjászok számára kitűzött versenyen értékesíteni. Mondjuk ha az ára elég jó akkor nincs mire panaszkodnia. közben már pörgeti is a számokat vajon mit is érhet ez a kicsike. Kétezer, ötezer? Netán még több?
Azonban nincs ideje álmodozni. Van a piactéren egy férfi aki Thargoddar is és mágus is. Az a kölök aki a ketrecet rásózta és aki még a forgatag elején bejelentette a törzsfőt mint valami hatalmas uraságot. Így tehát ketrecével a hóna alatt, három üveggel és öt nyakékkel a zsebében indul meg a zöldfülű keresésére. A ruhája úgy meg van pakolva mint egy komolyabb ökrös szekér, ám ez se állítja meg. A tömeg már annál inkább. Nagyjuk így a forgatag végére szétoszlott ám még mindig rengeteg ember, elf és más alantas lény tartózkodik idekint ami eléggé megnehezíti a férfi megtalálását.
//Taitos, Manuri, vásárlás//
A mágust végül a kovácstermékek között találja meg, egy másik ember, egy nőstény társaságában. Kétségtelenül jobb mint az óriás. Legalábbis a szemnek és az üzletnek kellemesebb, hisz egy behemót lengedező öklei alatt mégsem olyan kényelmes pénzösszegekkel dobálózni. Nem megy oda hozzá. Nem tudja vajon a másik, vagy a nő észrevette e a forgatagban, de nem is érdekli. Azt viszont látja, hogy a férfi a kovácsolt tűzőket figyeli, így nagyjából be tud állni a haladásuk irányába. Vagyis nem megy oda hozzájuk egyszerűen oda áll ahol Taitos amúgy is el fog haladni. Ketreccel a bokájánál.*
-Üdv, Taitos. *Veszi elő egy kevésbé őrült mosolyát. Most ő az aki el akar passzolni valamit és ezért szüksége van a másikra.*
-Nem tudja merre van a főnöke. Reggel még itt volt a teljes díszkíséretével. Most meg mintha elnyelte volna a föld. *Szöszmötöl egy kicsit a vértjével, mint aki nem is akar semmi fontosat közölni, de lelkében már és a vágytól mind az üzlet irányt, noha annak még csak előszobájában van, mind persze a most már gyerekesen hajszolt dicsőség iránt. Nem árt ha eljut Amon Ruadhra A mélységi íjásztehetségének híre.*
3656. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-07-25 19:23:40
Üzenet elküldve: 2015-07-25 19:23:40
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 216
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 216
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Szelíd
//Nyári forgatag//
//Fängus, Moonxylwery//
*Az idős druida, aki állatokkal kereskedik, már épp elkezdi összepakolni a holmijait, amikor újabb vevő téved hozzá. Ugyan a sokadik a forgatag alatt, ám a mai napon az első. Ezért sem látta értelmét túl soká maradni.*
- Magának is jó estét! *Köszön oda a meglehetősen furcsa fizimiskával megáldott férfinek, majd a botjára támaszkodva hallgatja a szintén csak különös óhaját az udvariatlan alaknak.*
- Mondja csak, lát itt maga akkora madarat? Szörnyetegeket nem árulok, uram, de akad itt sas, sólyom és ölyv is, jól vannak idomítva a vadászatra. *Magyarázza az öreg, miközben az említett madarak ketreceire bök a fejével.* Ha érdekelne valamelyik, négyszáz aranyért adom őket. *Teszi hozzá, aztán az újabb vevőre tekint, akinek külleme inkább készteti mosolyra az idős druidát.*
- Szép estét, kisasszony! *Köszön viszont, majd figyelemmel kíséri a hölgy útját a ketrecek között.* Vannak kutyáim, kicsit is, nagyobbacskák is. Ott ni. *Mutat az egyik sor felé, s bár szívesen odakísérné a fiatal nőt, a korábbi vevőjét nem szeretné megsérteni.* Nézelődjön kedvére, a legtöbb vadászatra alkalmas vagy épp kiképzett kutya. Idősek nincsenek, fiatalok és életerősek annál inkább. Amint az urasággal lerendeztük az üzletet, azonnal állok a rendelkezésére. *Magyarázza udvariasan a hölgyeménynek, aki ha visszasétál a ketrecek között az imént megjelölt sorra, jó néhány kutyával szembesülhet. Akadnak éjfekete, kurta farkú, ámde hegyes fülű kölykök, farkasokhoz hasonlatos pofázmánnyal, aztán vannak világosabb bundával megáldott példányok is, kajla fülekkel, ámde intelligens ábrázattal. Szám szerint kettő, egy kölyök és vélhetően az anyja. De ha jobban körülnéz a hószín hajú lány, még számos fajta közül válogathat, kicsikkel és nagyobbakkal egyaránt.*
//Lorew//
*Az idős gnóm is lassacskán pakolászni kezdi a temérdek holmiját, ugyanis nemsokára véget ér a forgatag, ő pedig nem kíván holnap reggelig maradni azért, mert nem látott neki időben a rakodásnak. Bezzeg az asszony még sehol, bizton valamelyik italmérőnél múlatja a napját, míg ő itt tüsténkedik a vevők népes tengerében. Bár, ha őszinte kíván magához lenni, az utóbbi egy órában elég nagy békesség volt, nem akadt egy vásárlója sem, aki varázspálcát vagy egyéb hajmeresztő dolgot kívánt volna tőle, amelyről eddig még csak nem is hallott... Ám olybá tűnik, a szerencséje eddig tartott.*
- Jó napot! *Viszonozza a köszöntést a gnóm uraság, miközben felpattan a ládikójára, máskülönben félő, hogy az asztal takarásában nem látná a vevője. Hát még ő a férfit.* Miben lehetek a szolgálatára? *Kérdezi jó kedélyűen, bár láthatóan már fáradtan. Az utóbbi hetekben búgócsiga módjára meg sem állt, most pedig már oly csábító a jól megérdemelt pihenés gondolata, hogy az utolsó órákat átvészelni lehetetlennek tetszik.*
- Ó, egy visszatérő vásárló? Örömmel veszem, hogy idén is meglátogatott! *Magyarázza, noha gőze nincs arról, hogy ki ez az alak. Amennyi arcot lát nap nap után, nem csoda, hogy egy éve megfordult vendégéről már gőze sincs.* A kínálat nem sokban változott tavaly óta, akad minden csecsebecse, érdekesség. *Teszi hozzá, hiszen mindazt felsorolni lehetetlenség volna, ami eladásra sorakozik az asztalon, az alatt és megannyi ládájának rejtekében. Bizonyosan akad olyasmi is, amiről még ő sem tud, vagy nem emlékszik rá.*
- Érdekes kérés. Ha pontosít, talán könnyebben lehetek a szolgálatára, jó uram. Gondolhatok én egy ajándéktárgyra is, vagy épp mágikus eszközre.
//Fängus, Moonxylwery//
*Az idős druida, aki állatokkal kereskedik, már épp elkezdi összepakolni a holmijait, amikor újabb vevő téved hozzá. Ugyan a sokadik a forgatag alatt, ám a mai napon az első. Ezért sem látta értelmét túl soká maradni.*
- Magának is jó estét! *Köszön oda a meglehetősen furcsa fizimiskával megáldott férfinek, majd a botjára támaszkodva hallgatja a szintén csak különös óhaját az udvariatlan alaknak.*
- Mondja csak, lát itt maga akkora madarat? Szörnyetegeket nem árulok, uram, de akad itt sas, sólyom és ölyv is, jól vannak idomítva a vadászatra. *Magyarázza az öreg, miközben az említett madarak ketreceire bök a fejével.* Ha érdekelne valamelyik, négyszáz aranyért adom őket. *Teszi hozzá, aztán az újabb vevőre tekint, akinek külleme inkább készteti mosolyra az idős druidát.*
- Szép estét, kisasszony! *Köszön viszont, majd figyelemmel kíséri a hölgy útját a ketrecek között.* Vannak kutyáim, kicsit is, nagyobbacskák is. Ott ni. *Mutat az egyik sor felé, s bár szívesen odakísérné a fiatal nőt, a korábbi vevőjét nem szeretné megsérteni.* Nézelődjön kedvére, a legtöbb vadászatra alkalmas vagy épp kiképzett kutya. Idősek nincsenek, fiatalok és életerősek annál inkább. Amint az urasággal lerendeztük az üzletet, azonnal állok a rendelkezésére. *Magyarázza udvariasan a hölgyeménynek, aki ha visszasétál a ketrecek között az imént megjelölt sorra, jó néhány kutyával szembesülhet. Akadnak éjfekete, kurta farkú, ámde hegyes fülű kölykök, farkasokhoz hasonlatos pofázmánnyal, aztán vannak világosabb bundával megáldott példányok is, kajla fülekkel, ámde intelligens ábrázattal. Szám szerint kettő, egy kölyök és vélhetően az anyja. De ha jobban körülnéz a hószín hajú lány, még számos fajta közül válogathat, kicsikkel és nagyobbakkal egyaránt.*
//Lorew//
*Az idős gnóm is lassacskán pakolászni kezdi a temérdek holmiját, ugyanis nemsokára véget ér a forgatag, ő pedig nem kíván holnap reggelig maradni azért, mert nem látott neki időben a rakodásnak. Bezzeg az asszony még sehol, bizton valamelyik italmérőnél múlatja a napját, míg ő itt tüsténkedik a vevők népes tengerében. Bár, ha őszinte kíván magához lenni, az utóbbi egy órában elég nagy békesség volt, nem akadt egy vásárlója sem, aki varázspálcát vagy egyéb hajmeresztő dolgot kívánt volna tőle, amelyről eddig még csak nem is hallott... Ám olybá tűnik, a szerencséje eddig tartott.*
- Jó napot! *Viszonozza a köszöntést a gnóm uraság, miközben felpattan a ládikójára, máskülönben félő, hogy az asztal takarásában nem látná a vevője. Hát még ő a férfit.* Miben lehetek a szolgálatára? *Kérdezi jó kedélyűen, bár láthatóan már fáradtan. Az utóbbi hetekben búgócsiga módjára meg sem állt, most pedig már oly csábító a jól megérdemelt pihenés gondolata, hogy az utolsó órákat átvészelni lehetetlennek tetszik.*
- Ó, egy visszatérő vásárló? Örömmel veszem, hogy idén is meglátogatott! *Magyarázza, noha gőze nincs arról, hogy ki ez az alak. Amennyi arcot lát nap nap után, nem csoda, hogy egy éve megfordult vendégéről már gőze sincs.* A kínálat nem sokban változott tavaly óta, akad minden csecsebecse, érdekesség. *Teszi hozzá, hiszen mindazt felsorolni lehetetlenség volna, ami eladásra sorakozik az asztalon, az alatt és megannyi ládájának rejtekében. Bizonyosan akad olyasmi is, amiről még ő sem tud, vagy nem emlékszik rá.*
- Érdekes kérés. Ha pontosít, talán könnyebben lehetek a szolgálatára, jó uram. Gondolhatok én egy ajándéktárgyra is, vagy épp mágikus eszközre.
3655. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-07-25 17:34:32
Üzenet elküldve: 2015-07-25 17:34:32
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 1090
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1090
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Megfontolt
// Nyári forgatag //
// Vásárlás //
* Csak pár pillanatnyi lángoló érzés majd visszatérnek a Úrnő és testőre szerephez. Moon mint mindig, most is kedves de távolságtartó. Amint kilép a piactérre körbenéz. Lassan sötétedik. Nagyon reménykedik benne, hogy még kint találja az öreget aki ha minden igaz állatokat árul. Sietve lép az árusok során végig. Nem áll meg bár az illatok nagyon csábítják.*
- Ha sikerült elrendezni a vásárlást valamit muszáj lesz ennünk. *szól a félvérhez. Bizony régen volt délelőtt. Reggelizni reggelizett de azóta egy falat sem volt a szájában és lassan elkövetkezik a sötételfek kedvenc napszakja. Ha minden igaz a nap már vörösre festi az eget jelezve, hogy pihenni tér.*
- Ott van! *kiált fel és az öreg elé áll kinek jóvoltából a délelőtt folyamán elég sok állat cserélt gazdát.*
- Szép estét. *köszön majd először körbenéz az állatkereskedőnél, vajon talál még érdemleges négylábuakat.*
- Vadászkutyára volna szükségünk. *fordul az öreg felé miután végigjárta a ketrecek sorát.*
- Kölyök is jó, bár egy fiatal, már betanított nősténynek talán jobban örülnék. *mondja elgondolkodva majd várakozóan néz az öregre.*
// Vásárlás //
* Csak pár pillanatnyi lángoló érzés majd visszatérnek a Úrnő és testőre szerephez. Moon mint mindig, most is kedves de távolságtartó. Amint kilép a piactérre körbenéz. Lassan sötétedik. Nagyon reménykedik benne, hogy még kint találja az öreget aki ha minden igaz állatokat árul. Sietve lép az árusok során végig. Nem áll meg bár az illatok nagyon csábítják.*
- Ha sikerült elrendezni a vásárlást valamit muszáj lesz ennünk. *szól a félvérhez. Bizony régen volt délelőtt. Reggelizni reggelizett de azóta egy falat sem volt a szájában és lassan elkövetkezik a sötételfek kedvenc napszakja. Ha minden igaz a nap már vörösre festi az eget jelezve, hogy pihenni tér.*
- Ott van! *kiált fel és az öreg elé áll kinek jóvoltából a délelőtt folyamán elég sok állat cserélt gazdát.*
- Szép estét. *köszön majd először körbenéz az állatkereskedőnél, vajon talál még érdemleges négylábuakat.*
- Vadászkutyára volna szükségünk. *fordul az öreg felé miután végigjárta a ketrecek sorát.*
- Kölyök is jó, bár egy fiatal, már betanított nősténynek talán jobban örülnék. *mondja elgondolkodva majd várakozóan néz az öregre.*
3654. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-07-25 08:56:19
Üzenet elküldve: 2015-07-25 08:56:19
ÚJ
![>Seyana Burores [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/9956_sotetelf_no.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
//Nyári forgatag//
//Sheazhala//
- Nevezd aminek akarod.
* Legyint mosolyogva a nő kirohanását látva. Örül, hogy fel tudta húzni egy kicsit ezt az ellenszenves emberfajzatot.*
- Ha akarnék sem tudnék rád hasonlítani, felszíni. Az ostobaságotokat nem tudnám már eltanulni.
* Ismét a szokásos, gúnyos mosoly ül szája szegletében, a zöld lélektükrök pedig megvetést mutatnak.
A meghívásra vállat von.*
- Talán jobb lenne egy csendesebb hely, felszíniek társasága nélkül. Úgyhogy pá!
* Int a Sheazhalának, majd megfordul és eltűnik az embertömegben.*
//Sheazhala//
- Nevezd aminek akarod.
* Legyint mosolyogva a nő kirohanását látva. Örül, hogy fel tudta húzni egy kicsit ezt az ellenszenves emberfajzatot.*
- Ha akarnék sem tudnék rád hasonlítani, felszíni. Az ostobaságotokat nem tudnám már eltanulni.
* Ismét a szokásos, gúnyos mosoly ül szája szegletében, a zöld lélektükrök pedig megvetést mutatnak.
A meghívásra vállat von.*
- Talán jobb lenne egy csendesebb hely, felszíniek társasága nélkül. Úgyhogy pá!
* Int a Sheazhalának, majd megfordul és eltűnik az embertömegben.*
3653. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-07-24 23:43:05
Üzenet elküldve: 2015-07-24 23:43:05
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 541
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 541
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
//Nyári forgatag//
//Íjászverseny//
*Végül felengedik a színpadra sőt nem is próbálnak ellenállni. Jó, legalább megspórolnak némi időt a ceremóniával. A gróf színeváltozása egy a nap kellemes meglepetései közül. Az álságosság és a közvetlenség ezerszer közelebb állnak hozzá mint a főúri kény és távolságtartás. Persze mikor a pozícióját demonstrálta nem lett volna hajlandó a nevén szólítani a mélységit ami még mindig csillogtatja azt a gonosz fényt a szürke szempár mélyén. Elsőre arra gondol talán kihívhatná a férfit egy párbajra. Nem sok esélye lenne a mélységi ellen. Bár a pengét még nem kezeli olyan jól mint a nyilakat, azt a díszes vívótőrt akár puszta kezével is szét tudná törni. Ettől a tervétől csak akkor tekint el amikor értesül az uraság mágus mivoltáról és komolyan elgondolkodik rajta ez vajon mekkora hatalmat is jelenthet. Mert ugye a mágusok is sokfélék, ő a maga részéről sokkal találkozott, de nem volt alkalma elmélyedni a tudományukban, amit tud, hogy saját tudományukon kívül majd mindenhez tehetségtelenek. Sőt szerinte még azt se értik amit amúgy tanítani szoktak, ám mágikus képességek híján ez utóbbiban nem lehet egészen biztos. Viszont így teljesen érthető miért is van szükségük erre a főzetre, hisz a maguk képességeivel soha nem jutottak volna ki a templomok és könyvtárak árnyékából.
Lassú mozdulatokkal belenyúl a dobozba és még lassabban kezdi kiemelni a fiolát vörös köpenyéből, az ő díját, miközben eltűnődve nézi saját vörös tükörképét az üvegben.* ~Kegyetlenség, hideg precizitás, különleges ügyesség.~ *Ismétli magában azokat a bizonyos tulajdonságokat és hirtelen nevetni támad kedve. Hihetetlen. Ő mindig is egy grófi, vagy hasonló rangról álmodozott erre kiderül a nagyuraknak pont az ő képességei kellenek. Kicsit még büszke is magára amíg rá nem jön, hogy amit a kezében tart az mit adhat egy olyannak aki teljesen képzetlen. Gyakorlatilag megkaphatja tőle egy harcos képességeit, egy egész élet munkáját. Ez csalás méghozzá vastagon.*
-És mi van azzal aki már rendelkezik ezekkel képességekkel? *Ahogy Natharon szavaiból kitűnik ez a szer nem az ő számára készült, tehát ő nem is veszi túl nagy hasznát a dolognak, különben is az így szerzett képességek nem valódiak, nem kiérdemeltek ami teljesen ellentétes mindazzal amit a mélységi el akar érni a világban. Nem hajlandó hozzányúlni ilyen olcsó eszközökhöz. Ugyanakkor nyilván van aki egy vagyont fizet ezért a látszólagos tehetségért. Ha a gróf jó emberismerő már tudhatja, a mélységi nem magának szánja az italt, mégis kimondhatatlanul örül, hogy sikerült megszereznie. Most még inkább kedve lenne letesztelni a dolgot, a gróf szere az ő képességeivel szemben, de nem akarja tovább húzni az időt.*
-A legközelebbi viszontlátásra. *Köszön el a gróftól a mintegy fél órája betanult enyhe meghajlással. Zsebébe csúsztatja a szérumot és minden létező udvariasságát összekaparva távozik. Arckifejezése és szavai azt sugallják ez a történet még nem ért véget, bár kétli, hogy a férfi hisz a jóslatának. Egy nap ami már nincs is olyan messze még egy osztályba kerül a gróffal. Mindig is ez volt a terve, de most már az esküje. Hisz eddig csak ábrándjai voltak a felső osztályok hatalmáról, most pedig itt áll előtte az akihez fel kell nőnie.*
//Íjászverseny//
*Végül felengedik a színpadra sőt nem is próbálnak ellenállni. Jó, legalább megspórolnak némi időt a ceremóniával. A gróf színeváltozása egy a nap kellemes meglepetései közül. Az álságosság és a közvetlenség ezerszer közelebb állnak hozzá mint a főúri kény és távolságtartás. Persze mikor a pozícióját demonstrálta nem lett volna hajlandó a nevén szólítani a mélységit ami még mindig csillogtatja azt a gonosz fényt a szürke szempár mélyén. Elsőre arra gondol talán kihívhatná a férfit egy párbajra. Nem sok esélye lenne a mélységi ellen. Bár a pengét még nem kezeli olyan jól mint a nyilakat, azt a díszes vívótőrt akár puszta kezével is szét tudná törni. Ettől a tervétől csak akkor tekint el amikor értesül az uraság mágus mivoltáról és komolyan elgondolkodik rajta ez vajon mekkora hatalmat is jelenthet. Mert ugye a mágusok is sokfélék, ő a maga részéről sokkal találkozott, de nem volt alkalma elmélyedni a tudományukban, amit tud, hogy saját tudományukon kívül majd mindenhez tehetségtelenek. Sőt szerinte még azt se értik amit amúgy tanítani szoktak, ám mágikus képességek híján ez utóbbiban nem lehet egészen biztos. Viszont így teljesen érthető miért is van szükségük erre a főzetre, hisz a maguk képességeivel soha nem jutottak volna ki a templomok és könyvtárak árnyékából.
Lassú mozdulatokkal belenyúl a dobozba és még lassabban kezdi kiemelni a fiolát vörös köpenyéből, az ő díját, miközben eltűnődve nézi saját vörös tükörképét az üvegben.* ~Kegyetlenség, hideg precizitás, különleges ügyesség.~ *Ismétli magában azokat a bizonyos tulajdonságokat és hirtelen nevetni támad kedve. Hihetetlen. Ő mindig is egy grófi, vagy hasonló rangról álmodozott erre kiderül a nagyuraknak pont az ő képességei kellenek. Kicsit még büszke is magára amíg rá nem jön, hogy amit a kezében tart az mit adhat egy olyannak aki teljesen képzetlen. Gyakorlatilag megkaphatja tőle egy harcos képességeit, egy egész élet munkáját. Ez csalás méghozzá vastagon.*
-És mi van azzal aki már rendelkezik ezekkel képességekkel? *Ahogy Natharon szavaiból kitűnik ez a szer nem az ő számára készült, tehát ő nem is veszi túl nagy hasznát a dolognak, különben is az így szerzett képességek nem valódiak, nem kiérdemeltek ami teljesen ellentétes mindazzal amit a mélységi el akar érni a világban. Nem hajlandó hozzányúlni ilyen olcsó eszközökhöz. Ugyanakkor nyilván van aki egy vagyont fizet ezért a látszólagos tehetségért. Ha a gróf jó emberismerő már tudhatja, a mélységi nem magának szánja az italt, mégis kimondhatatlanul örül, hogy sikerült megszereznie. Most még inkább kedve lenne letesztelni a dolgot, a gróf szere az ő képességeivel szemben, de nem akarja tovább húzni az időt.*
-A legközelebbi viszontlátásra. *Köszön el a gróftól a mintegy fél órája betanult enyhe meghajlással. Zsebébe csúsztatja a szérumot és minden létező udvariasságát összekaparva távozik. Arckifejezése és szavai azt sugallják ez a történet még nem ért véget, bár kétli, hogy a férfi hisz a jóslatának. Egy nap ami már nincs is olyan messze még egy osztályba kerül a gróffal. Mindig is ez volt a terve, de most már az esküje. Hisz eddig csak ábrándjai voltak a felső osztályok hatalmáról, most pedig itt áll előtte az akihez fel kell nőnie.*
3652. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-07-24 22:51:52
Üzenet elküldve: 2015-07-24 22:51:52
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 260
OOC üzenetek: 120
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 260
OOC üzenetek: 120
Játékstílus: Szelíd
//Nyári forgatag//
// Íjászverseny //
//Pleaven Kadar//
*Nem kell komoly színpadra gondolnia, hiszen a verseny létszáma hat főről indult és, bár lenne bőr a nemes arcán, hogy hatalmas dobra verje az eseményeket, a mostani hőségben nincsen kedve elővenni a csődületet és ünnepeltetni magát. Talán jobb is így, önámítás nélkül. Ellenben a mélységi érdekes hangulatváltást vehet észre a nemesen, amint közelebb ér hozzá. Talán csak az, hogy már nem a tömeg előtt vannak, vagy csak szimplán a hőség, de, mintha sokkal közvetlenebb lenne, a maga félig álságos módján.*
-Hát, ennek is vége lett és, másodszorra is gratulálok a teljesítményéhez, Pleaven.
*A kettő érdekesség, amit észrevehet, hogy a dobozban, amelyet eléje mutatnak csak egyetlen fiola lézeng, vörös selyembe bújtatva, az üveg is vörösen színezett és mintha egy szöveg is lenne rá vésve. A másik pedig, hogy a nemes tudja a nevét, de ezt nem kell sokáig fejtenie, hiszen a feliratkozáskor véletlenül bemutatkozott.*
-Felmerülhet a kérdés, hogy mi is van a fiolában. Nos... a mi családunk évszázadok óta mágusfamília, ez viszont soha nem akadályozott minket, hogy harci tornákon vegyünk részt vagy éppen az őrségi létrán felmászva szerezzenek tagjaink társadalmi megbecsülést. Csak... a mágusok más szabályok szerint játszanak. Meg van hozzá a hatalmunk, hogy megváltoztassuk a szabályokat. Ez az ital képes feleleveníteni alapvető harci ösztönöket, úgymond. Kegyetlenséget, hideg precizitást, különleges ügyességet, mindent, ami a testben és a lélekben lappang és, mi éppen ahhoz szükséges, hogy méltó versenytársa lehess kategóriád többi harcosának. Egy kevés fegyveres alapoktatással együtt már kiválóan alkalmassá válhatsz arra, hogy megújult életpályádon képviseltesd magad, mint a városőrség leendő parancsnoka vagy éppen egy lovagi rend vezetője. És, most ennek a hatalomnak egy cseppjét átruházom rád, Pleaven Kadar, használd bölcsen céljaidhoz.
*Egy gáláns mosoly, kezével mutatja, hogy elveheti az üvegcsét, melyet kiérdemelt.*
// Íjászverseny //
//Pleaven Kadar//
*Nem kell komoly színpadra gondolnia, hiszen a verseny létszáma hat főről indult és, bár lenne bőr a nemes arcán, hogy hatalmas dobra verje az eseményeket, a mostani hőségben nincsen kedve elővenni a csődületet és ünnepeltetni magát. Talán jobb is így, önámítás nélkül. Ellenben a mélységi érdekes hangulatváltást vehet észre a nemesen, amint közelebb ér hozzá. Talán csak az, hogy már nem a tömeg előtt vannak, vagy csak szimplán a hőség, de, mintha sokkal közvetlenebb lenne, a maga félig álságos módján.*
-Hát, ennek is vége lett és, másodszorra is gratulálok a teljesítményéhez, Pleaven.
*A kettő érdekesség, amit észrevehet, hogy a dobozban, amelyet eléje mutatnak csak egyetlen fiola lézeng, vörös selyembe bújtatva, az üveg is vörösen színezett és mintha egy szöveg is lenne rá vésve. A másik pedig, hogy a nemes tudja a nevét, de ezt nem kell sokáig fejtenie, hiszen a feliratkozáskor véletlenül bemutatkozott.*
-Felmerülhet a kérdés, hogy mi is van a fiolában. Nos... a mi családunk évszázadok óta mágusfamília, ez viszont soha nem akadályozott minket, hogy harci tornákon vegyünk részt vagy éppen az őrségi létrán felmászva szerezzenek tagjaink társadalmi megbecsülést. Csak... a mágusok más szabályok szerint játszanak. Meg van hozzá a hatalmunk, hogy megváltoztassuk a szabályokat. Ez az ital képes feleleveníteni alapvető harci ösztönöket, úgymond. Kegyetlenséget, hideg precizitást, különleges ügyességet, mindent, ami a testben és a lélekben lappang és, mi éppen ahhoz szükséges, hogy méltó versenytársa lehess kategóriád többi harcosának. Egy kevés fegyveres alapoktatással együtt már kiválóan alkalmassá válhatsz arra, hogy megújult életpályádon képviseltesd magad, mint a városőrség leendő parancsnoka vagy éppen egy lovagi rend vezetője. És, most ennek a hatalomnak egy cseppjét átruházom rád, Pleaven Kadar, használd bölcsen céljaidhoz.
*Egy gáláns mosoly, kezével mutatja, hogy elveheti az üvegcsét, melyet kiérdemelt.*
3651. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-07-24 21:17:05
Üzenet elküldve: 2015-07-24 21:17:05
ÚJ
![>Lorew Mazoral [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/562_ember-elf-felelf_ferfi.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 130
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 130
Játékstílus: Vakmerő
//Nyári forgatag//
//Vásárlás//
*Könnyű ez, s mi több, már egész otthonosan mozog odabent, a fenevad gyomrában, avagy más, közismertebb nevén a forgatag sűrűjében. Tudja, hogy amikor két jól megtermett óriás jön vele szemben, akkor vagy átcsusszan közöttük, vagy agyontapossák, így mindig igyekszik az első verziót választani. Miért kell a különféle lényeknek együtt forgatagoznia? Ennél igazán utálhatnák egymást kicsit jobban. Mint ahogy a kaotikus világelméletek kedvenc alapja is leggyakrabban ez, amikor mindenki fejéből egyszerre pattan ki az ötlet, hogy minden más faj ellenség, csak a sajátjában bízhat. És hogy mi táplálja ezeket az elgondolásokat? Egyértelműen a fél-elfek, akik már így is kitaszítottnak számítanak, hogy azért a fajok többé-kevésbé békében élnek. Ha pedig egyszer tényleg mindenki utálni fogja a többieket, nos, az meglehetősen érdekes lesz, legalábbis Lorew szerint. Bár nem leli örömét a káoszban, sokkal jobban szereti a nyugodt napokat, amikor békésen alhat a templom egyik eldugott sarkában. Ez aligha volna lehetséges a végső, világpusztító fajok közti háborúban, viszont annak is meglenne a jó oldala, legalább a halandók szépen lassan kiirtanák egymást. Ő maga biztos az emberek oldalán maradna, mivel az, és mivel azok vannak a legtöbben, így nyilván nekik lenne a legnagyobb területük, így pedig a legtöbb olyan sarkuk is, ahol Lorew békésen alhat. Mellesleg egy ilyen háború során Arthenior teljes egésze elpusztulna, vagy legalábbis megközelíthetetlen zónává válna, mint most a Romtábor. Arthenior, a jó levegő városa, más néven a fajok keveredésének melegágya, pillanatok alatt a földdel válna egyenlővé, a megmaradó házakban, vagy épületekben esetleg apróbb táborok jönnének létre, de minden belépőt néhány nap alatt utolérne a halál. És akkor azt híresztelnék, Arthenior a város, ahová születni kell. Akkor nem lenne ez a forgatag sem... lenne helyette sok kisebb forgatag, mind máshol, és az emberek forgataga nem lenne teletömve böszme óriásokkal. Viszont amíg ez a fajta világvége el nem jön, addig Lorew kénytelen lesz talán minden évben kerülgetni az óriásokat, amikor csak a mágusbódéhoz el akar jutni. Mondjuk amint odaér, rájön, hogy buta ötlet előre tervezni, hiszen ez a gnóm aligha éri meg a jövő nyarat. Sőt, a szerzetes örülhet, ha csak a vásárlása után adja be a kulcsot. Mégis honnan hantolták ezt? Mondjuk az előző alak után már semmin nem lepődik meg, de hát azért...*
- Szép napot! *sétál közelebb, ha senki sincs az útban, aki esetleg zavarhatná* Az idén mivel tud szolgálni? *persze ez úgy hangzik, mintha tavaly is itt vásárolt volna, holott arról csúfosan lecsúszott, de hát... legalább tudja, hogy a gnóm itt árult már tavaly is. A fizimiskáját elnézve az évszázadokkal korábban betörő ork hordákat is ő szolgálta ki mindenfélével.*
- Valami igazán nagyszerű dolgot keresek, aminek az elméhez van köze. Főleg mások elméjéhez, nem az enyémhez *elvégre miért ne ötvözhetné a kellemest a hasznossal? Ha szerez valamit, ami még az egyetlen munkájában is segíti, akkor sokkal előrébb került minden szempontból.*
//Vásárlás//
*Könnyű ez, s mi több, már egész otthonosan mozog odabent, a fenevad gyomrában, avagy más, közismertebb nevén a forgatag sűrűjében. Tudja, hogy amikor két jól megtermett óriás jön vele szemben, akkor vagy átcsusszan közöttük, vagy agyontapossák, így mindig igyekszik az első verziót választani. Miért kell a különféle lényeknek együtt forgatagoznia? Ennél igazán utálhatnák egymást kicsit jobban. Mint ahogy a kaotikus világelméletek kedvenc alapja is leggyakrabban ez, amikor mindenki fejéből egyszerre pattan ki az ötlet, hogy minden más faj ellenség, csak a sajátjában bízhat. És hogy mi táplálja ezeket az elgondolásokat? Egyértelműen a fél-elfek, akik már így is kitaszítottnak számítanak, hogy azért a fajok többé-kevésbé békében élnek. Ha pedig egyszer tényleg mindenki utálni fogja a többieket, nos, az meglehetősen érdekes lesz, legalábbis Lorew szerint. Bár nem leli örömét a káoszban, sokkal jobban szereti a nyugodt napokat, amikor békésen alhat a templom egyik eldugott sarkában. Ez aligha volna lehetséges a végső, világpusztító fajok közti háborúban, viszont annak is meglenne a jó oldala, legalább a halandók szépen lassan kiirtanák egymást. Ő maga biztos az emberek oldalán maradna, mivel az, és mivel azok vannak a legtöbben, így nyilván nekik lenne a legnagyobb területük, így pedig a legtöbb olyan sarkuk is, ahol Lorew békésen alhat. Mellesleg egy ilyen háború során Arthenior teljes egésze elpusztulna, vagy legalábbis megközelíthetetlen zónává válna, mint most a Romtábor. Arthenior, a jó levegő városa, más néven a fajok keveredésének melegágya, pillanatok alatt a földdel válna egyenlővé, a megmaradó házakban, vagy épületekben esetleg apróbb táborok jönnének létre, de minden belépőt néhány nap alatt utolérne a halál. És akkor azt híresztelnék, Arthenior a város, ahová születni kell. Akkor nem lenne ez a forgatag sem... lenne helyette sok kisebb forgatag, mind máshol, és az emberek forgataga nem lenne teletömve böszme óriásokkal. Viszont amíg ez a fajta világvége el nem jön, addig Lorew kénytelen lesz talán minden évben kerülgetni az óriásokat, amikor csak a mágusbódéhoz el akar jutni. Mondjuk amint odaér, rájön, hogy buta ötlet előre tervezni, hiszen ez a gnóm aligha éri meg a jövő nyarat. Sőt, a szerzetes örülhet, ha csak a vásárlása után adja be a kulcsot. Mégis honnan hantolták ezt? Mondjuk az előző alak után már semmin nem lepődik meg, de hát azért...*
- Szép napot! *sétál közelebb, ha senki sincs az útban, aki esetleg zavarhatná* Az idén mivel tud szolgálni? *persze ez úgy hangzik, mintha tavaly is itt vásárolt volna, holott arról csúfosan lecsúszott, de hát... legalább tudja, hogy a gnóm itt árult már tavaly is. A fizimiskáját elnézve az évszázadokkal korábban betörő ork hordákat is ő szolgálta ki mindenfélével.*
- Valami igazán nagyszerű dolgot keresek, aminek az elméhez van köze. Főleg mások elméjéhez, nem az enyémhez *elvégre miért ne ötvözhetné a kellemest a hasznossal? Ha szerez valamit, ami még az egyetlen munkájában is segíti, akkor sokkal előrébb került minden szempontból.*
3650. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-07-24 20:43:13
Üzenet elküldve: 2015-07-24 20:43:13
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 412
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 412
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Megfontolt
//Nyári forgatag//
//Argus//
*A kérdésen elgondolkozik. Sose gondolkozott aranyokba, s hogy mennyiért is halna meg. Mennyit érne az élete? Ez olyan kérdés, melyre nem tudja a megfelelő választ adni. Egyszerűen csak megvonja a vállát, gyengéden.*
- Nem tudom. Majd ha oda kerülök, eldöntöm. Addig is… Nem tudom.
*Válaszolja végül őszintén. Báróságos, meleg mosollyal tekint fel a köpcös férfira, ahogy ruganyos léptekkel halad mellette. *
- Akkor majd biztos megmérgeznek. *Kuncogja halkan.* - Ritkán használom a kardomat.
*Válaszolja derűsen, smaragdzöld íriszeibe lágy fény csillan meg. A férfi okfejtésén elgondolkozik. Halkan hümmög, s talán sétájuk óta először tekint le a földre, ahogy végiggondolja a szavakat. Apró kis jószága visszaül vállára, majd lesétál a karjára. A hatalmas hőséget ő jól viseli, hiszen ez élteti. Felmelegíti, s életet lehel az apró szárnya gyík fiókába.*
- De ruhát csak kell viselnie az embereknek. Főleg télen, nem? Ha meg nincs kenyér, akkor remek lesz a gyümölcs, s a zöldség, amelyet a föld nyújt számunkra.
*Nem akar vitatkozni a mágussal. Esze ágában sincs, csak saját véleményét mondja el. Nem biztos, hogy Argus egyet fog vele érteni, sőt biztos benne, hogy nem. Naiv szavait mégis elmondja, mégis hangot ad neki. Képes belátni, ha téved, s néha egy kis okfejtés nem árt szervezetének. Megszokta, hogy otthon a bátyjával, vagy nővérével bármikor el tudott beszélgetni. Hiányzik neki ez az állapot.
A második hibára is figyel. Fürkésző zöldjeit a férfi arcélén pihenteti. Szeme sarkából látja a meglóduló kezet. Fürgén fordul meg, hogy Argus karját, csuklójánál megállítsa, s megszorítja azt. Ha sikerül. Szemöldökeit összeszűkíti egy pillanatra. Lábaival így hátrafelé halad. Emlékszik hasonló esetre, alig egy éve történt vele. Vajon mi történt azzal a férfival az erdőben? Hirtelen engedi el a kezeket, s emeli fel, sajnálkozóan.*
- Bocsánat! *Jelenti ki gyorsan.* - Remélem, nem szorítottam meg nagyon. *Húzza el száját szánakozóan.
De témájuk hamar új vizekre evez, amit jobban is élvez, hiszen érdekli is. A mágia. Újra megfordulva, immár menetiránynak halad. Alsó ajkaiba harap, ahogy hallgatja a bölcs szavakat.*
- Akkor hova menjek, ha netalán tanulni vágynék?
*Teszi fel könnyed hangján a kérdést. Kezeit a hát mögött összekulcsolja, s úgy halad tovább. Szemeit újra összeszűkíti, ahogy hallgatja a tanulni valókat. Az alapokat. Hasonlóképpen érzi magát, mint legelső találkozásukkor. Semmit sem ért, mégis olyan arckifejezést mutat, mintha elsőre megértette volna. Tudja, hogy még egy olyan ismerőse sincsen, aki segítségére lehetne, ha újra kérdései lennének. De végre egy valami, amihez ért.*
~Bátorság.~
- Ééértem. *Nyújtja meg a szó elejét, ám kivételesen belé fagy a szó. Nem tud erre mit mondani. Az apró hasonlaton elneveti magát. Belegondol, hogy mire is akar utalni a másik, s valóban viccesnek találja.*
- Igazad van. *S tovább hallgatja Argus szavait. Halkan hümmög csak újra.*
- Hatalom. Mintha hallottam volna már valahol. *Pontosan tudja, hogy merre is hallotta. A mágusnál, kihez elment tanulni a Gazdagnegyedbe. Halkan sóhajt, ahogy az emlékek előtüremkednek. Nagy erőfeszítés számára, amíg újra gondolatai rejtekébe temeti őket.*
- Szerinted mi az igazi hatalom? *Teszi fel csendesen a kérdést. Őszintén kíváncsi a férfi véleményére erről. Kihez, máshoz is fordulhatna, ha hasonló kérdése lenne? A jégkék szemű harcost nem érdeklődik az ilyen után. Ő maga sem, de a Mester gondolatai szöget ütöttek fejében.*
- Oh, én azt hittem, hogy neked is van, ilyen korlátozásod. De, akkor úgy néz ki, hogy csak a harcosokra igaz. *Mosolyodik el végül újra, önfeledten, s barátságosan.*
//Argus//
*A kérdésen elgondolkozik. Sose gondolkozott aranyokba, s hogy mennyiért is halna meg. Mennyit érne az élete? Ez olyan kérdés, melyre nem tudja a megfelelő választ adni. Egyszerűen csak megvonja a vállát, gyengéden.*
- Nem tudom. Majd ha oda kerülök, eldöntöm. Addig is… Nem tudom.
*Válaszolja végül őszintén. Báróságos, meleg mosollyal tekint fel a köpcös férfira, ahogy ruganyos léptekkel halad mellette. *
- Akkor majd biztos megmérgeznek. *Kuncogja halkan.* - Ritkán használom a kardomat.
*Válaszolja derűsen, smaragdzöld íriszeibe lágy fény csillan meg. A férfi okfejtésén elgondolkozik. Halkan hümmög, s talán sétájuk óta először tekint le a földre, ahogy végiggondolja a szavakat. Apró kis jószága visszaül vállára, majd lesétál a karjára. A hatalmas hőséget ő jól viseli, hiszen ez élteti. Felmelegíti, s életet lehel az apró szárnya gyík fiókába.*
- De ruhát csak kell viselnie az embereknek. Főleg télen, nem? Ha meg nincs kenyér, akkor remek lesz a gyümölcs, s a zöldség, amelyet a föld nyújt számunkra.
*Nem akar vitatkozni a mágussal. Esze ágában sincs, csak saját véleményét mondja el. Nem biztos, hogy Argus egyet fog vele érteni, sőt biztos benne, hogy nem. Naiv szavait mégis elmondja, mégis hangot ad neki. Képes belátni, ha téved, s néha egy kis okfejtés nem árt szervezetének. Megszokta, hogy otthon a bátyjával, vagy nővérével bármikor el tudott beszélgetni. Hiányzik neki ez az állapot.
A második hibára is figyel. Fürkésző zöldjeit a férfi arcélén pihenteti. Szeme sarkából látja a meglóduló kezet. Fürgén fordul meg, hogy Argus karját, csuklójánál megállítsa, s megszorítja azt. Ha sikerül. Szemöldökeit összeszűkíti egy pillanatra. Lábaival így hátrafelé halad. Emlékszik hasonló esetre, alig egy éve történt vele. Vajon mi történt azzal a férfival az erdőben? Hirtelen engedi el a kezeket, s emeli fel, sajnálkozóan.*
- Bocsánat! *Jelenti ki gyorsan.* - Remélem, nem szorítottam meg nagyon. *Húzza el száját szánakozóan.
De témájuk hamar új vizekre evez, amit jobban is élvez, hiszen érdekli is. A mágia. Újra megfordulva, immár menetiránynak halad. Alsó ajkaiba harap, ahogy hallgatja a bölcs szavakat.*
- Akkor hova menjek, ha netalán tanulni vágynék?
*Teszi fel könnyed hangján a kérdést. Kezeit a hát mögött összekulcsolja, s úgy halad tovább. Szemeit újra összeszűkíti, ahogy hallgatja a tanulni valókat. Az alapokat. Hasonlóképpen érzi magát, mint legelső találkozásukkor. Semmit sem ért, mégis olyan arckifejezést mutat, mintha elsőre megértette volna. Tudja, hogy még egy olyan ismerőse sincsen, aki segítségére lehetne, ha újra kérdései lennének. De végre egy valami, amihez ért.*
~Bátorság.~
- Ééértem. *Nyújtja meg a szó elejét, ám kivételesen belé fagy a szó. Nem tud erre mit mondani. Az apró hasonlaton elneveti magát. Belegondol, hogy mire is akar utalni a másik, s valóban viccesnek találja.*
- Igazad van. *S tovább hallgatja Argus szavait. Halkan hümmög csak újra.*
- Hatalom. Mintha hallottam volna már valahol. *Pontosan tudja, hogy merre is hallotta. A mágusnál, kihez elment tanulni a Gazdagnegyedbe. Halkan sóhajt, ahogy az emlékek előtüremkednek. Nagy erőfeszítés számára, amíg újra gondolatai rejtekébe temeti őket.*
- Szerinted mi az igazi hatalom? *Teszi fel csendesen a kérdést. Őszintén kíváncsi a férfi véleményére erről. Kihez, máshoz is fordulhatna, ha hasonló kérdése lenne? A jégkék szemű harcost nem érdeklődik az ilyen után. Ő maga sem, de a Mester gondolatai szöget ütöttek fejében.*
- Oh, én azt hittem, hogy neked is van, ilyen korlátozásod. De, akkor úgy néz ki, hogy csak a harcosokra igaz. *Mosolyodik el végül újra, önfeledten, s barátságosan.*
3649. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-07-24 15:35:53
Üzenet elküldve: 2015-07-24 15:35:53
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 132
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 132
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
//Nyári forgatag//
//Gyssa//
*Gyssa javaslatára elgondolkozik egy kicsit, napbarnított arcát az ég felé fordítja.*
-Nem rég jöttem még csak a városba, így nem ismerem rejtett kincseit, csak a közeli fogadóban, a Pegazusban voltam eddig. Az rendezett hely, úgy láttam, az almaboruk kifejezetten kellemes, és még szobát is adnak, amire hamarosan szükségem lesz... Hosszú napom volt, az már biztos. *kacsint a lányra. Közben egy elegáns mozdulattal feláll, hangszereit nagy gonddal elteszi, előbb mindegyiket a maga tokjába, majd óvatosan egymás mellé a zsákba. Ezután begyűjti Lord Bozontot, aki ismét a Tűzgyújtó csizmájának felfedezésével van elfoglalva. Aelala a mókust vállára ülteti, majd Gyssára mosolyog.*
-Most mondhatnám, hogy vessük bele magunkat az éjszakába, de egyrészt nappal van, másrészt nem ismerem a környéket, szóval szerintem maradjon a Pegazus... A felfedezőút maradjon máskorra.
*Határozott, ám könnyed lépteivel, egyenes derékkal indul meg a tér széle felé, aztán pár lépés után megáll, visszanéz, hogy a gnóm lány követi-e, majd visszafogottabb tempóban folytatja, hogy útitársa kurta lábai is bírják az iramot.*
//Gyssa//
*Gyssa javaslatára elgondolkozik egy kicsit, napbarnított arcát az ég felé fordítja.*
-Nem rég jöttem még csak a városba, így nem ismerem rejtett kincseit, csak a közeli fogadóban, a Pegazusban voltam eddig. Az rendezett hely, úgy láttam, az almaboruk kifejezetten kellemes, és még szobát is adnak, amire hamarosan szükségem lesz... Hosszú napom volt, az már biztos. *kacsint a lányra. Közben egy elegáns mozdulattal feláll, hangszereit nagy gonddal elteszi, előbb mindegyiket a maga tokjába, majd óvatosan egymás mellé a zsákba. Ezután begyűjti Lord Bozontot, aki ismét a Tűzgyújtó csizmájának felfedezésével van elfoglalva. Aelala a mókust vállára ülteti, majd Gyssára mosolyog.*
-Most mondhatnám, hogy vessük bele magunkat az éjszakába, de egyrészt nappal van, másrészt nem ismerem a környéket, szóval szerintem maradjon a Pegazus... A felfedezőút maradjon máskorra.
*Határozott, ám könnyed lépteivel, egyenes derékkal indul meg a tér széle felé, aztán pár lépés után megáll, visszanéz, hogy a gnóm lány követi-e, majd visszafogottabb tempóban folytatja, hogy útitársa kurta lábai is bírják az iramot.*
3648. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-07-24 14:25:43
Üzenet elküldve: 2015-07-24 14:25:43
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Nyári forgatag//
//Vásárlás//
*A távozó mágus irányába néz, úgy tűnik, nem sikerült lehűtenie kedélyeit, elvégre nem is ez volt a cél. Ennek ellentettje sem állt szándékában, mondatai kiváltképp semlegesen akarták feltüntetni a hergelés és antihergelés köztes megoldását, ennek szögesen ellentmondva viszont inkább jobban berágott az ipse. Mindegy is, ő nem foglalkozik efféle halandó léti balgaságokkal, érzelmektől mentes arcát az ellenkező irányba fordítja, hogy továbbra is élvezze az előtte kissé szétnyíló tömeg adta lehetőségeket. Áldás ez, mivel nem kell tolongnia, átok viszont, mivel senki nem akar vele szóba állni, így meg sem kockáztatja azt, hogy megtudakolja az állatokkal kereskedő kofa hollétét. Sokkalta egyszerűbb, ha megkeresi magának.
Nagyjából egy fertályóra felén keresztül bolyonghat a piactéri forgatag eme fertőjében, mire felleli eredeti célpontját. Irányát élesen balra veszi, a tömeg halkan felhördülve jelzi meglepetését, de csakhamar felvázolják az irányváltás tényét, így zökkenőmentesen folytatódik az útépítés. Már kissé zavaró, hogy ennyire nagy dobra verik a fizimiskáját, azonban őt ez nem érdekli, legalábbis nem mutatja ki e tényt fizikailag.
Ahogy a kereskedőhöz ér, szemeit nem futtatja végig az állatokon, egyenest a férfi arcába fúrja tekintetét.*
- Mondd, kofa, találhatok nálad nagytestű, erős madarat? Sólyom kéne, vagy akármi, amely kellőképp nagy, legalább egy ölnyi legyen egyik szárnyhegyétől a másikig.
*Az pontosan annyi, mint amennyire egy átlagos ember ki tudja tárni két kezét. Talán van ilyen állata, ha kell, elegendő pénzt áldoz rá, ha pedig nincs, hát megtudakolja, milyen állatok vannak még, amik vadászatra vagy harcra szakosodtak.*
//Vásárlás//
*A távozó mágus irányába néz, úgy tűnik, nem sikerült lehűtenie kedélyeit, elvégre nem is ez volt a cél. Ennek ellentettje sem állt szándékában, mondatai kiváltképp semlegesen akarták feltüntetni a hergelés és antihergelés köztes megoldását, ennek szögesen ellentmondva viszont inkább jobban berágott az ipse. Mindegy is, ő nem foglalkozik efféle halandó léti balgaságokkal, érzelmektől mentes arcát az ellenkező irányba fordítja, hogy továbbra is élvezze az előtte kissé szétnyíló tömeg adta lehetőségeket. Áldás ez, mivel nem kell tolongnia, átok viszont, mivel senki nem akar vele szóba állni, így meg sem kockáztatja azt, hogy megtudakolja az állatokkal kereskedő kofa hollétét. Sokkalta egyszerűbb, ha megkeresi magának.
Nagyjából egy fertályóra felén keresztül bolyonghat a piactéri forgatag eme fertőjében, mire felleli eredeti célpontját. Irányát élesen balra veszi, a tömeg halkan felhördülve jelzi meglepetését, de csakhamar felvázolják az irányváltás tényét, így zökkenőmentesen folytatódik az útépítés. Már kissé zavaró, hogy ennyire nagy dobra verik a fizimiskáját, azonban őt ez nem érdekli, legalábbis nem mutatja ki e tényt fizikailag.
Ahogy a kereskedőhöz ér, szemeit nem futtatja végig az állatokon, egyenest a férfi arcába fúrja tekintetét.*
- Mondd, kofa, találhatok nálad nagytestű, erős madarat? Sólyom kéne, vagy akármi, amely kellőképp nagy, legalább egy ölnyi legyen egyik szárnyhegyétől a másikig.
*Az pontosan annyi, mint amennyire egy átlagos ember ki tudja tárni két kezét. Talán van ilyen állata, ha kell, elegendő pénzt áldoz rá, ha pedig nincs, hát megtudakolja, milyen állatok vannak még, amik vadászatra vagy harcra szakosodtak.*
3647. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-07-24 13:47:01
Üzenet elküldve: 2015-07-24 13:47:01
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Nyári forgatag //
// Tarmikos //
* A lovag szavaira barátsággal mosolyog.*
- Megértem. *mondja majd megindul az egyik járáson. Talán most jut eszébe, hogy eddig mind csak hárított, mind azon törte a fejét miként tudná kimagyarázni a helyzetet de egy dologról még nem beszélgettek.*
- És mégis merre jártál? *kérdezi miközben kezét Tarmikos felé nyújtja. Megkönnyebbült bár sejti, hogy még nem véglegesen zárták le ezt az ügyet.*
- Mit láttál? Vissza tértél a volt mesteredhez vagy csak épp a kikötőben múlattad az időt valamely csinos kalózlánnyal? *kérdezi majd huncutan kacsint is a fiúra hátha megérti, hogy épp a barátságuk alapjait próbálja újrarendezni.*
// Tarmikos //
* A lovag szavaira barátsággal mosolyog.*
- Megértem. *mondja majd megindul az egyik járáson. Talán most jut eszébe, hogy eddig mind csak hárított, mind azon törte a fejét miként tudná kimagyarázni a helyzetet de egy dologról még nem beszélgettek.*
- És mégis merre jártál? *kérdezi miközben kezét Tarmikos felé nyújtja. Megkönnyebbült bár sejti, hogy még nem véglegesen zárták le ezt az ügyet.*
- Mit láttál? Vissza tértél a volt mesteredhez vagy csak épp a kikötőben múlattad az időt valamely csinos kalózlánnyal? *kérdezi majd huncutan kacsint is a fiúra hátha megérti, hogy épp a barátságuk alapjait próbálja újrarendezni.*
3646. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-07-24 12:45:37
Üzenet elküldve: 2015-07-24 12:45:37
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 171
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 171
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
//Nyári forgatag//
//Paru//
*Khyr fejében a vegyes gondolatok villámszkóró cikáznak és akárhányszor bele akar kapaszkodni az egyikbe, mindég elillan előle. Minden próbálkozása kudarcba fullad. A fiatal lány szemszögéből ez persze nem látszik többnek, mint egy réveteg tekintet és a szél irányának megfelelő dülöngélés kombinációjának, ültében.
Egy lassú pislogásnyi idő elteltével végre sikerül egy eszme futtatást, sétára lassítania és azonnal el is kapja. Eztán képes arra, hogy sorra vegye a történteket a lánnyal kapcsolatban.
Első dolog, ami szemet szúr neki, hogy ez a kisasszony nem mutatkozott be, pedig Khyr milyen szépen elmondta a nevét és még a felmenőjének a becses megnevezését is. Ez hallatlan és mélyen vérig sértő. Már szóra is nyitja a száját, amikor is azonnal kap még egy okot arra, hogy meg legyen sértődve, ez pedig a pálcika karokból érkező lökés hullám. A vörös pislog párat azokra a kezekre és nem érti, hogy hogyan tudta ezt a lány megtenni. Először még csak azon akad fenn, hogy mégis hogyan volt képes rá, hogy megérintse őt, aki saját érték rendje szerint jóval többet ér a Mocsárszeműnél. Eztán érzékeli azt a váratlan fordulatot, amikor már nem ül a fenekén, hanem fekszik a hátán. Mikor történhetett ez? Nagyokat pislog, keze - amivel nyomatékosítani akarta nem tetszését - még mindég abban a mutatóujj felemelt pózban van, mint mikor elkezdte volna a szónoklatát. Leengedi, mert látszólag már nem lesz szükség rá. Amint meghallja a lány szavait, máris meggondolja magát, s hirtelen mozdulattal felül, hogy haragos arcát a lányéra szegezze.*
- Mi hagyta el, ama kecses szádat, aranyom? *Teszi fel vészjóslóan szikrázó tekintettel a kérdést, mintha rosszul hallotta volna. Csak is ez történhetett, még hogy ő szeszkazán!*
- Ne merészelj még egy ilyen kifkifkif… szót használni rám! *Mondja sértetten és el is fordítja a fejét a nőtől. Már csak akkor kacsint vissza, amikor az a hatalmát fitogtatja. Erre ugyan megindulnak a fogas kerekek a fejében, s akarata ellenére is felsorakoztatja kiket akar megölni ezen a vidéken. Szerencséjére nem talál sok ellenségre, reménytelen szerelemre meg még úgy se.*
- Régi sebeket tudsz gyógyítani? *Fordítja felé ismét a fejét. Akármennyire alkoholos a lehellete, ez a kérdés fontosnak és őszintének hangzik a szájából.*
//Paru//
*Khyr fejében a vegyes gondolatok villámszkóró cikáznak és akárhányszor bele akar kapaszkodni az egyikbe, mindég elillan előle. Minden próbálkozása kudarcba fullad. A fiatal lány szemszögéből ez persze nem látszik többnek, mint egy réveteg tekintet és a szél irányának megfelelő dülöngélés kombinációjának, ültében.
Egy lassú pislogásnyi idő elteltével végre sikerül egy eszme futtatást, sétára lassítania és azonnal el is kapja. Eztán képes arra, hogy sorra vegye a történteket a lánnyal kapcsolatban.
Első dolog, ami szemet szúr neki, hogy ez a kisasszony nem mutatkozott be, pedig Khyr milyen szépen elmondta a nevét és még a felmenőjének a becses megnevezését is. Ez hallatlan és mélyen vérig sértő. Már szóra is nyitja a száját, amikor is azonnal kap még egy okot arra, hogy meg legyen sértődve, ez pedig a pálcika karokból érkező lökés hullám. A vörös pislog párat azokra a kezekre és nem érti, hogy hogyan tudta ezt a lány megtenni. Először még csak azon akad fenn, hogy mégis hogyan volt képes rá, hogy megérintse őt, aki saját érték rendje szerint jóval többet ér a Mocsárszeműnél. Eztán érzékeli azt a váratlan fordulatot, amikor már nem ül a fenekén, hanem fekszik a hátán. Mikor történhetett ez? Nagyokat pislog, keze - amivel nyomatékosítani akarta nem tetszését - még mindég abban a mutatóujj felemelt pózban van, mint mikor elkezdte volna a szónoklatát. Leengedi, mert látszólag már nem lesz szükség rá. Amint meghallja a lány szavait, máris meggondolja magát, s hirtelen mozdulattal felül, hogy haragos arcát a lányéra szegezze.*
- Mi hagyta el, ama kecses szádat, aranyom? *Teszi fel vészjóslóan szikrázó tekintettel a kérdést, mintha rosszul hallotta volna. Csak is ez történhetett, még hogy ő szeszkazán!*
- Ne merészelj még egy ilyen kifkifkif… szót használni rám! *Mondja sértetten és el is fordítja a fejét a nőtől. Már csak akkor kacsint vissza, amikor az a hatalmát fitogtatja. Erre ugyan megindulnak a fogas kerekek a fejében, s akarata ellenére is felsorakoztatja kiket akar megölni ezen a vidéken. Szerencséjére nem talál sok ellenségre, reménytelen szerelemre meg még úgy se.*
- Régi sebeket tudsz gyógyítani? *Fordítja felé ismét a fejét. Akármennyire alkoholos a lehellete, ez a kérdés fontosnak és őszintének hangzik a szájából.*
3645. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-07-24 12:04:57
Üzenet elküldve: 2015-07-24 12:04:57
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 119
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 119
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Nyári forgatag//
//Khyr//
*Még mindig tombol benne a sértett önérzettel átitatott döbbenet, amit a kótyagos vörös tettei váltottak ki benne. Amikor a lány megböki a mellkasát, idegesen felmordul és hátrál egy lépést, de kedves csevegőpartnere ezután sem hagyja abba a kérdéses -ám nem túl lenyűgöző domborzati adottságokkal rendelkező- területtel való bensőséges kapcsolatteremtést. Na erre -és persze a szavakra- már tényleg fellobban az indulat Paru ifjonti szívében, jobb kezével meglöki a lány vállát és nagyon reméli, hogy bár a mozdulatban nincs sok erő -honnan is lenne azokból az alultáplált pálcika-karokból-, az alkohol és a gravitáció hozzáadja a magáét a hatáshoz.*
-Pont annyi idős vagyok, amennyinek lennem kell, és hidd el, így is van pár trükk a tarsolyomban, szóval ne packázz velem te nagyszájú szeszkazán! *a biztonság kedvéért azért egyik kezével megmarkolja a ruhája redői között megbújó gonosz kis zsákocskát, készen arra, hogy használja... Ám egy másik gondolat is felbukkan zsíros hajjal ékes fejében. ~Akár még üzletet is csinálhatnék belőle~* Bizony, nagy hatalmú boszorkány és méregkeverő vagyok, a szellemek a tenyeremből esznek! Jól felpaprikáztad a hangulatomat *annyira büszke rá, hogy ilyen fellengzős, úri szavakat is ismer, legalább négyet, egyetlen lehetőséget se hagy ki, hogy használhassa*, de kivételesen megbocsátok neked... ám ha van valaki ellenséged, aki az utadban áll, vagy netán egy szívet szeretnél elnyerni, segíthetek ám... Természetesen a megfelelő árért! *teszi hozzá gyorsan és határozottan. Naná, nem jótékonysági intézmény ő, csak hát élni kell valamiből.*
//Khyr//
*Még mindig tombol benne a sértett önérzettel átitatott döbbenet, amit a kótyagos vörös tettei váltottak ki benne. Amikor a lány megböki a mellkasát, idegesen felmordul és hátrál egy lépést, de kedves csevegőpartnere ezután sem hagyja abba a kérdéses -ám nem túl lenyűgöző domborzati adottságokkal rendelkező- területtel való bensőséges kapcsolatteremtést. Na erre -és persze a szavakra- már tényleg fellobban az indulat Paru ifjonti szívében, jobb kezével meglöki a lány vállát és nagyon reméli, hogy bár a mozdulatban nincs sok erő -honnan is lenne azokból az alultáplált pálcika-karokból-, az alkohol és a gravitáció hozzáadja a magáét a hatáshoz.*
-Pont annyi idős vagyok, amennyinek lennem kell, és hidd el, így is van pár trükk a tarsolyomban, szóval ne packázz velem te nagyszájú szeszkazán! *a biztonság kedvéért azért egyik kezével megmarkolja a ruhája redői között megbújó gonosz kis zsákocskát, készen arra, hogy használja... Ám egy másik gondolat is felbukkan zsíros hajjal ékes fejében. ~Akár még üzletet is csinálhatnék belőle~* Bizony, nagy hatalmú boszorkány és méregkeverő vagyok, a szellemek a tenyeremből esznek! Jól felpaprikáztad a hangulatomat *annyira büszke rá, hogy ilyen fellengzős, úri szavakat is ismer, legalább négyet, egyetlen lehetőséget se hagy ki, hogy használhassa*, de kivételesen megbocsátok neked... ám ha van valaki ellenséged, aki az utadban áll, vagy netán egy szívet szeretnél elnyerni, segíthetek ám... Természetesen a megfelelő árért! *teszi hozzá gyorsan és határozottan. Naná, nem jótékonysági intézmény ő, csak hát élni kell valamiből.*
3644. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-07-24 02:08:50
Üzenet elküldve: 2015-07-24 02:08:50
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 130
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 130
Játékstílus: Vakmerő
//Nyári forgatag//
*Nos igen, az alak pont úgy néz, amilyen a szaga, és pont olyan a hangja, mint amikor a lovaskocsi nyikorog. Lorew nem egészen biztos benne, hogy ez a férfi vajon a nőket hódítja így, vagy csak igyekszik mindenkit távol tartani magától. Mindenesetre ha az utóbbi, akkor sajnálatos módon egyszerűen csak kegyetlenül rossz úton jár, mivel (lássuk be) a város legforgalmasabb helyére jött, ahol egy adott pillanatban a lehető legtöbb ember veszi körül. Mondjuk tény, a szerzetes is hasonlókban mesterkedik, és mégis ide jött, ebből az szűrhető le, hogy ő sem a szakma mestere. Milye jó, hogy szerzetes lett, nem pedig bérgyilkos...*
- Ha olyan híres volna a nevem, nem vacakolnék azzal, hogy a tudtodra adjam *így, hogy Lorew feltartja. Majd feltartja ő mindjárt, két kézzel az ég felé, aztán pedig nem átallja majd elengedni, és végignézni, ahogy a forgatag díszes társasága beletapossa a földbe. De nem, ezt azért mégsem teheti, itt, a forgatag közepén, és ő, mint Lorew, szerzetes a templomból. Ez igazán nem tenne jót a hírének, habár lássuk be, provokációra hivatkozhatna (persze ez akkor sem vált be, mikor szerzetestársával került összetűzésbe), és akkor talán könnyedén átcsusszanna az igazságszolgáltatás vasmarkának ujjai közt. A férfi megindul, és a szerzetes már reméli, hogy egy életre maga mögött tudhatja ezzel az incidenssel együtt, de nem, az élet nem ilyen egyszerű, ugyanis senki nem szereti, ha férfias illatát egy két hetes hulláéhoz hasonlítják. Az még hagyján, de erre még vissza is szól, olyan nagy baromságot, aminek hatására Lorew szinte elismerően hümmög, és kalapot emel. Hát téy, ezek szerint neki is fel kell még nőnie a hantázás nemes feladatához, mivel ez az alak arany fokozaton műveli.*
- Ehem... *jegyzi meg az őszinte, ám meglehetősen bután hangzó válasz hallatára* Tudta, hogy az idomárok életébe is képesek irányítani a sólymot?
*Persze látja már maga előtt, ahogy a fura, sötét kinézetű alak kitekeri az állat nyakát, majd pedig néhány vékony madzagot fűz bele a fontos pontokon, hogy aztán bábuként irányíthassa. Igazán szívet melengető, de inkább hányni támad kedve a gondolattól, de az émelygés szüntelen kerülheti a férfi szagától is, így már meg sem lepődik. Tiszta szerencse, hogy ma még nem evett semmit...*
- Hát te valóban a sötétben járkálsz *hiába, van amiben kénytelen egyetérteni ezzel a fickóval, hiszen hát lássuk be, nem sok nála sötétebbet ismer* Talán ha levennéd a csuklyát... ja nem, az az arcod *tűnődik el, viszont nem lát semmi megoldást, amivel fél perc leforgása alatt orvosolhatná a gondokat, így vállvonás kíséretében távozni készül. Azonban nem, közel sem ilyen egyszerű a helyzet, mert az alak újból feltesz egy kérdést, amire Lorew az előbb sem tudott válaszolni. Talán kihagy az agya...*
- Még egyszer elmondom eme egyszerű választ: fogalmam sincs, hol lelhetne sólymot. És tovább nem szándékozom feltartani *ezzel pedig fogja magát, és két kanyarral (jobban mondva két termetes óriás kikerülésével) már el is vész a forgatag tömegében, és noha néha maga mögé néz, ha nem látja meg a figurát, hagyja ezt a borzalmas és értelmetlen találkozást emlékké válni az elméjében.*
*Nos igen, az alak pont úgy néz, amilyen a szaga, és pont olyan a hangja, mint amikor a lovaskocsi nyikorog. Lorew nem egészen biztos benne, hogy ez a férfi vajon a nőket hódítja így, vagy csak igyekszik mindenkit távol tartani magától. Mindenesetre ha az utóbbi, akkor sajnálatos módon egyszerűen csak kegyetlenül rossz úton jár, mivel (lássuk be) a város legforgalmasabb helyére jött, ahol egy adott pillanatban a lehető legtöbb ember veszi körül. Mondjuk tény, a szerzetes is hasonlókban mesterkedik, és mégis ide jött, ebből az szűrhető le, hogy ő sem a szakma mestere. Milye jó, hogy szerzetes lett, nem pedig bérgyilkos...*
- Ha olyan híres volna a nevem, nem vacakolnék azzal, hogy a tudtodra adjam *így, hogy Lorew feltartja. Majd feltartja ő mindjárt, két kézzel az ég felé, aztán pedig nem átallja majd elengedni, és végignézni, ahogy a forgatag díszes társasága beletapossa a földbe. De nem, ezt azért mégsem teheti, itt, a forgatag közepén, és ő, mint Lorew, szerzetes a templomból. Ez igazán nem tenne jót a hírének, habár lássuk be, provokációra hivatkozhatna (persze ez akkor sem vált be, mikor szerzetestársával került összetűzésbe), és akkor talán könnyedén átcsusszanna az igazságszolgáltatás vasmarkának ujjai közt. A férfi megindul, és a szerzetes már reméli, hogy egy életre maga mögött tudhatja ezzel az incidenssel együtt, de nem, az élet nem ilyen egyszerű, ugyanis senki nem szereti, ha férfias illatát egy két hetes hulláéhoz hasonlítják. Az még hagyján, de erre még vissza is szól, olyan nagy baromságot, aminek hatására Lorew szinte elismerően hümmög, és kalapot emel. Hát téy, ezek szerint neki is fel kell még nőnie a hantázás nemes feladatához, mivel ez az alak arany fokozaton műveli.*
- Ehem... *jegyzi meg az őszinte, ám meglehetősen bután hangzó válasz hallatára* Tudta, hogy az idomárok életébe is képesek irányítani a sólymot?
*Persze látja már maga előtt, ahogy a fura, sötét kinézetű alak kitekeri az állat nyakát, majd pedig néhány vékony madzagot fűz bele a fontos pontokon, hogy aztán bábuként irányíthassa. Igazán szívet melengető, de inkább hányni támad kedve a gondolattól, de az émelygés szüntelen kerülheti a férfi szagától is, így már meg sem lepődik. Tiszta szerencse, hogy ma még nem evett semmit...*
- Hát te valóban a sötétben járkálsz *hiába, van amiben kénytelen egyetérteni ezzel a fickóval, hiszen hát lássuk be, nem sok nála sötétebbet ismer* Talán ha levennéd a csuklyát... ja nem, az az arcod *tűnődik el, viszont nem lát semmi megoldást, amivel fél perc leforgása alatt orvosolhatná a gondokat, így vállvonás kíséretében távozni készül. Azonban nem, közel sem ilyen egyszerű a helyzet, mert az alak újból feltesz egy kérdést, amire Lorew az előbb sem tudott válaszolni. Talán kihagy az agya...*
- Még egyszer elmondom eme egyszerű választ: fogalmam sincs, hol lelhetne sólymot. És tovább nem szándékozom feltartani *ezzel pedig fogja magát, és két kanyarral (jobban mondva két termetes óriás kikerülésével) már el is vész a forgatag tömegében, és noha néha maga mögé néz, ha nem látja meg a figurát, hagyja ezt a borzalmas és értelmetlen találkozást emlékké válni az elméjében.*
3643. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-07-23 21:49:08
Üzenet elküldve: 2015-07-23 21:49:08
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Nyári forgatag//
//Lorew Mazoral//
*Talán tényleg rossz napjában fogta ki a férfit. Az arroganciája egy elf arcátlanságával kel birokra, sőt, talán fölé is kerekedik. Amúgy is unta már ezt a barátságos holtidéző szerepet, soha nem állt neki jól a jó kedélyűség. Azt a kegyetlenül erőltetett félszázadmosolyt könnyedén letörli arcáról, és végre visszakapta a jól megszokott, érzelemmentes arcát. Nem is tudja valójában, miért játszotta meg magát. Talán így csak egy fura kinézetű valakinek tűnik, nem pedig egy fura kinézetű és még barátságtalan valakinek. Na akkor itt már paradicsomok is repültek volna, azt meg itt senki nem szeretné. Ahogy azt sem, hogy a holtidéző bepöccenjen egy templomi ficsúrra.*
- Lorew Mazoral... Nos, Lorew Mazoral, kinek neve bizton híres, de jómagam nem ismerem, feltartasz.
*Éppen kerülné ki, mikor az egy újabb pimasz szólással jutalmazza őt, melynek hallatára megáll mellette, majd egy kérdés. Egy kérdés, amire kézenfekvő választ lehet adni, viszont ama kézenfekvő válasz eléggé... kényes, itt, a publikum előtt. Viszont ő maga elég paprikás már ahhoz, hogy lassan közelebb hajoljon a szerzeteshez, és szinte súgva sugallja neki a szavakat.*
- Hogy kioltsam éltét, majd sötét lelkem fertőjével irányítsam őt. Hogy egy istenné, egy felsőbb hatalommá váljak szemében, kit szolgálnia kell mindörökkön.
*Talán végre sikerült kivívnia valamiféle komolyabban vételt az itteni templom megbízottja szemében. Ha pedig nem, nos, akkor ő bizonyosan szerfelett bátor, vagy őrült. A férfi azonban amint végzett mondandójával, tovább áll, de csak néhány lépést tesz meg, és válla felett hátranéz.*
- Ha te a templom megbízottja vagy, illendő lenne a kellőképp megadatott tiszteletet kölcsönözni, hisz' mindketten a mágia útját járjuk. Csak míg te a világban, és a sötétben.
*Nem várja meg erre a reakcióját, behunyja hát türelmesen szemét, fél másodperc múlva pedig már ki is nyitja.*
- Még egyszer felteszem eme egyszerű kérdést; merre lelek hát sólymot?
//Lorew Mazoral//
*Talán tényleg rossz napjában fogta ki a férfit. Az arroganciája egy elf arcátlanságával kel birokra, sőt, talán fölé is kerekedik. Amúgy is unta már ezt a barátságos holtidéző szerepet, soha nem állt neki jól a jó kedélyűség. Azt a kegyetlenül erőltetett félszázadmosolyt könnyedén letörli arcáról, és végre visszakapta a jól megszokott, érzelemmentes arcát. Nem is tudja valójában, miért játszotta meg magát. Talán így csak egy fura kinézetű valakinek tűnik, nem pedig egy fura kinézetű és még barátságtalan valakinek. Na akkor itt már paradicsomok is repültek volna, azt meg itt senki nem szeretné. Ahogy azt sem, hogy a holtidéző bepöccenjen egy templomi ficsúrra.*
- Lorew Mazoral... Nos, Lorew Mazoral, kinek neve bizton híres, de jómagam nem ismerem, feltartasz.
*Éppen kerülné ki, mikor az egy újabb pimasz szólással jutalmazza őt, melynek hallatára megáll mellette, majd egy kérdés. Egy kérdés, amire kézenfekvő választ lehet adni, viszont ama kézenfekvő válasz eléggé... kényes, itt, a publikum előtt. Viszont ő maga elég paprikás már ahhoz, hogy lassan közelebb hajoljon a szerzeteshez, és szinte súgva sugallja neki a szavakat.*
- Hogy kioltsam éltét, majd sötét lelkem fertőjével irányítsam őt. Hogy egy istenné, egy felsőbb hatalommá váljak szemében, kit szolgálnia kell mindörökkön.
*Talán végre sikerült kivívnia valamiféle komolyabban vételt az itteni templom megbízottja szemében. Ha pedig nem, nos, akkor ő bizonyosan szerfelett bátor, vagy őrült. A férfi azonban amint végzett mondandójával, tovább áll, de csak néhány lépést tesz meg, és válla felett hátranéz.*
- Ha te a templom megbízottja vagy, illendő lenne a kellőképp megadatott tiszteletet kölcsönözni, hisz' mindketten a mágia útját járjuk. Csak míg te a világban, és a sötétben.
*Nem várja meg erre a reakcióját, behunyja hát türelmesen szemét, fél másodperc múlva pedig már ki is nyitja.*
- Még egyszer felteszem eme egyszerű kérdést; merre lelek hát sólymot?
3642. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-07-23 20:55:49
Üzenet elküldve: 2015-07-23 20:55:49
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 130
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 130
Játékstílus: Vakmerő
//Nyári forgatag//
*Ezer démon, s ilyenképpen született démoni entitás. Ugyan mégis ki ez a rettenet? Ki ez a borzalmas, szörnyű teremtménye a világnak? Hogy ültethették azt az öreg, túlméretes nőt az italpulthoz, hát mégis ki vesz ilyentől bármit is? Azonban Lorew figyelme csak egy pillanatra lankad, aztán már néz is vissza kedvenc úttorlasz barátjára, aki szintén nem nyújt ugyan valami bizalomgerjesztő látványt, na de ugyan kinek számít az? Mit sem tompít a bűnén, hogy Lorewnek ama felsőbbrendű cél által vezérelt útjában merészelte terpeszteni félig-holt ülepét. Persze ha a szerzetes elgondolkozna ilyeneken, hogy a lény bizonyára félig meghalt, bizonyára visszahozza az embereket a sírból... viszont sosem volt híres arról, hogy csak ilyen véletlenszerű megérzésekből meg tud állapítani dolgokat, melyek az emberi szemnek egyébként láthatatlanok, még ha ő már találkozott olyanokkal, akik mindent tudtak már róla a találkozás előtt. Hiába, fejlődik a világ, s mindenkinek fejlődnie kell vele, nyilván oly' alvilági hálózatok vannak itt már, hogy az lesz a szerencsés, akinek a neve rejtve marad, nem pedig az a híres, akinek a nevét ismerik. Viszont már csak egyetlen kérdés maradt, vajon ez a csavargó miért nem húzta még be fülét farkát, és menekült el egyszerűen a helyszínről, amíg még megteheti, amíg még nem bosszantja fel túlzottan Lorewet. Láthatóan nem mindenkit áldottak meg olyanfokú életösztönnel az égiek, mint például a szerzetest, és szeretik feszegetni a húrokat. Hát legyen így...*
- Ó de még mennyire, hogy jogosan *húzza fel az orrát a varázsló* Még hogy szörnyeteg. Hehh... nem láttad még a nőt az italos bódénál. Ide figyelj barátom, talán neked nem tűnt fel, de Lorew Mazoral vagyok, szerzetes, mágus, az itteni templom megbízottja, te pedig az utamban.
*Lehet így kéne hívni a férfit. Mindig is akart egy olyan ismerőst, akinek Utamban a neve. Vagy Ut Amban. Amaz azonban nagyon el van telve magából, ki tudja, milyen sötét démonnak (vagy szavaival élve szörnyetegnek) tartja magát, de ez a valóságtól azért messze áll, hisz jók a szerzetes szemei. Látja, hogy pusztán egy ugyanolyan halandó, mint bármelyik a forgatagon, még csak nem is ork, vagy óriás, szóval verekedés esetén sincs mitől tartania.*
- A sötét lelked meg a szíved... Nem az sötét neked barátom, hanem a fejed meg az elméd *legyint egyet* Na meg a szagod. Azt el kell ismernem, bűzlesz, akár a két hetes tetemek, becsületedre legyen mondva.
*Bár könnyen lehet, hogy nem is tőle jön, hanem talán az izzadt férfi testekből, amik körülveszik őket, na de mit számít az? Persze, túlzott is kicsit, a rendnél volt, hogy tényleg két hetes tetemet földelt el koporsó vagy ilyen apróságok nélkül, és aligha mondhatta, hogy jó illata volt. De minden közül a kérdés a legviccesebb.*
- Hogy sólymot? Nem, nem tudom *jegyzi meg, és persze csak azért válaszol őszintén, mert nem tud segíteni a fura figurának, amúgy elküldené rossz irányba* Minek neked állat? Minek neked sólyom?
*Nem kérdezi meg, hogy "Minek neked még nagyobb állat, mint amekkora vagy?", hiszen a sólyom kisebb lesz nála, furának fura ugyan ez az alak, de nem zsebben hordozandó.*
*Ezer démon, s ilyenképpen született démoni entitás. Ugyan mégis ki ez a rettenet? Ki ez a borzalmas, szörnyű teremtménye a világnak? Hogy ültethették azt az öreg, túlméretes nőt az italpulthoz, hát mégis ki vesz ilyentől bármit is? Azonban Lorew figyelme csak egy pillanatra lankad, aztán már néz is vissza kedvenc úttorlasz barátjára, aki szintén nem nyújt ugyan valami bizalomgerjesztő látványt, na de ugyan kinek számít az? Mit sem tompít a bűnén, hogy Lorewnek ama felsőbbrendű cél által vezérelt útjában merészelte terpeszteni félig-holt ülepét. Persze ha a szerzetes elgondolkozna ilyeneken, hogy a lény bizonyára félig meghalt, bizonyára visszahozza az embereket a sírból... viszont sosem volt híres arról, hogy csak ilyen véletlenszerű megérzésekből meg tud állapítani dolgokat, melyek az emberi szemnek egyébként láthatatlanok, még ha ő már találkozott olyanokkal, akik mindent tudtak már róla a találkozás előtt. Hiába, fejlődik a világ, s mindenkinek fejlődnie kell vele, nyilván oly' alvilági hálózatok vannak itt már, hogy az lesz a szerencsés, akinek a neve rejtve marad, nem pedig az a híres, akinek a nevét ismerik. Viszont már csak egyetlen kérdés maradt, vajon ez a csavargó miért nem húzta még be fülét farkát, és menekült el egyszerűen a helyszínről, amíg még megteheti, amíg még nem bosszantja fel túlzottan Lorewet. Láthatóan nem mindenkit áldottak meg olyanfokú életösztönnel az égiek, mint például a szerzetest, és szeretik feszegetni a húrokat. Hát legyen így...*
- Ó de még mennyire, hogy jogosan *húzza fel az orrát a varázsló* Még hogy szörnyeteg. Hehh... nem láttad még a nőt az italos bódénál. Ide figyelj barátom, talán neked nem tűnt fel, de Lorew Mazoral vagyok, szerzetes, mágus, az itteni templom megbízottja, te pedig az utamban.
*Lehet így kéne hívni a férfit. Mindig is akart egy olyan ismerőst, akinek Utamban a neve. Vagy Ut Amban. Amaz azonban nagyon el van telve magából, ki tudja, milyen sötét démonnak (vagy szavaival élve szörnyetegnek) tartja magát, de ez a valóságtól azért messze áll, hisz jók a szerzetes szemei. Látja, hogy pusztán egy ugyanolyan halandó, mint bármelyik a forgatagon, még csak nem is ork, vagy óriás, szóval verekedés esetén sincs mitől tartania.*
- A sötét lelked meg a szíved... Nem az sötét neked barátom, hanem a fejed meg az elméd *legyint egyet* Na meg a szagod. Azt el kell ismernem, bűzlesz, akár a két hetes tetemek, becsületedre legyen mondva.
*Bár könnyen lehet, hogy nem is tőle jön, hanem talán az izzadt férfi testekből, amik körülveszik őket, na de mit számít az? Persze, túlzott is kicsit, a rendnél volt, hogy tényleg két hetes tetemet földelt el koporsó vagy ilyen apróságok nélkül, és aligha mondhatta, hogy jó illata volt. De minden közül a kérdés a legviccesebb.*
- Hogy sólymot? Nem, nem tudom *jegyzi meg, és persze csak azért válaszol őszintén, mert nem tud segíteni a fura figurának, amúgy elküldené rossz irányba* Minek neked állat? Minek neked sólyom?
*Nem kérdezi meg, hogy "Minek neked még nagyobb állat, mint amekkora vagy?", hiszen a sólyom kisebb lesz nála, furának fura ugyan ez az alak, de nem zsebben hordozandó.*
3641. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-07-23 19:03:36
Üzenet elküldve: 2015-07-23 19:03:36
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Nyári forgatag//
//Lorew Mazoral//
*Tán egy hattal járhatunk azelőtt, hogy Fängus felélesztette az új gyermekét, így holt még nem kíséri őt, viszont anélkül is elég érdekes látvány. A tömeg szétnyílik előtte, és bámuló szemek tömkelege szegeződik rá minden egyes lépésénél, a gyermekek ujjal mutogatnak rá, a különös lényre, akit többnyire mélységinek titulálnak, holott ugyanolyan ember, mint a legtöbb, ki éppen rá mered. Nem egy lincselő tömeggel áll szemben, akik az első ijesztő és szokatlan dologra ugranak és gyilkolnak, ezek nem falusiak. A városiak szerencsére már láttak nálánál is furcsább lényeket, és a haláltól sem fél ő maga, így kár is az ilyenen vesződni. Leszegett fejjel sétál, élettelen tekintetét mindig egy-egy térkőnek szenteli, nem kis néz maga elé, tudván, hogy a tömeg széttárulkozik előtte, majd mögötte összezár, hogy utat engedjenek eme ijesztő és talán veszélyes szerzetnek.
Nem akar ő semmit sem eme neves rendezvénytől, csupán az itt minden portékájukat áruló kofáktól, akik nem lennének restek állatokat eladni neki. Volt ideje gondolkodni azon, hogy mégis miféle halandó lény kell neki, rövid tanakodás után pedig a klasszikus kutya helyett egy sólymot szeretne vásárolni. Azt sokkal könnyebb megölni, és miután teljes mértékben a szolgája lesz, nem fog elkalandozni tőle, csak ha kéri. Nem mellesleg fontos egy repülni tudó lény, hiszen holtként képes lesz jelezni neki, ha nemkívánatos személy jár a közelben, jobb esetben még meg is tudja támadni. Ha az Alvilágot rá akarja idézni Lanawin térképére, akkor bizony elkél egy felderítő a lehetséges hősjelöltek lebuktatására, de ez még bőven a jövő zenéje, megéri ezen később is elmélkedni.
Kiváltképp később, mivel most elé lép egy büszke emberfia, ki nem tér ki senki elől, hiába szakad ketté a tömeg a férfi láttán. A kivétel erősíti a szabályt. Mindenesetre a koccanás, majd az azt követő felháborodás egyáltalán nincs ínyére, ez olyan, mintha egy útonálló megtámadna egy polgárt, majd a haramia elküldené a polgárt a fenébe, amiért pénzt adott neki. Minden bizonnyal megrögzött ütköző ez a férfi, teljesen olyan a nézése.
Miközben az magyaráz, a saját élettelen szemei megpróbálják felvenni a másik remélhetőleg élő szemeivel a kontaktust, hogy világossá tegye, nem kéne pampogni. Bár eme mágusszerűség nem úgy néz ki, mint aki berezelne egy ilyen látványtól, így hát kénytelen bevetni mély basszusát is, amely dübörgően szól, mégis alig hallhatóan, így a férfinek le kell állnia a háborodottsággal, hogy hallja a választ.*
- Azt gondoltam, hátha valaki egyenest nekem sétál, s lám! Vajh jogosan lettél dühös reám? Vagy csupán gondoltad, egy szörnyetegbe belehajtani oly' jó mulatság? Gyónj egy sötét léleknek, mi bántja a szíved? Oh, és ha már itt tartunk, megmutatnád eme sötét léleknek, merre lelhet eme szánalmas halandó sík állataiból egyet, például egy sólymot?
*Szemeit nem veszi le a másikéról beszéd közben, de ha amaz eddig sem vette volna fel vele a kontaktust, akkor csak az arcára mered. Egy útbaigazítást nem bűn kérni, egyelőre senkit nem akasztottak fel efféle halálos bűn miatt.*
//Lorew Mazoral//
*Tán egy hattal járhatunk azelőtt, hogy Fängus felélesztette az új gyermekét, így holt még nem kíséri őt, viszont anélkül is elég érdekes látvány. A tömeg szétnyílik előtte, és bámuló szemek tömkelege szegeződik rá minden egyes lépésénél, a gyermekek ujjal mutogatnak rá, a különös lényre, akit többnyire mélységinek titulálnak, holott ugyanolyan ember, mint a legtöbb, ki éppen rá mered. Nem egy lincselő tömeggel áll szemben, akik az első ijesztő és szokatlan dologra ugranak és gyilkolnak, ezek nem falusiak. A városiak szerencsére már láttak nálánál is furcsább lényeket, és a haláltól sem fél ő maga, így kár is az ilyenen vesződni. Leszegett fejjel sétál, élettelen tekintetét mindig egy-egy térkőnek szenteli, nem kis néz maga elé, tudván, hogy a tömeg széttárulkozik előtte, majd mögötte összezár, hogy utat engedjenek eme ijesztő és talán veszélyes szerzetnek.
Nem akar ő semmit sem eme neves rendezvénytől, csupán az itt minden portékájukat áruló kofáktól, akik nem lennének restek állatokat eladni neki. Volt ideje gondolkodni azon, hogy mégis miféle halandó lény kell neki, rövid tanakodás után pedig a klasszikus kutya helyett egy sólymot szeretne vásárolni. Azt sokkal könnyebb megölni, és miután teljes mértékben a szolgája lesz, nem fog elkalandozni tőle, csak ha kéri. Nem mellesleg fontos egy repülni tudó lény, hiszen holtként képes lesz jelezni neki, ha nemkívánatos személy jár a közelben, jobb esetben még meg is tudja támadni. Ha az Alvilágot rá akarja idézni Lanawin térképére, akkor bizony elkél egy felderítő a lehetséges hősjelöltek lebuktatására, de ez még bőven a jövő zenéje, megéri ezen később is elmélkedni.
Kiváltképp később, mivel most elé lép egy büszke emberfia, ki nem tér ki senki elől, hiába szakad ketté a tömeg a férfi láttán. A kivétel erősíti a szabályt. Mindenesetre a koccanás, majd az azt követő felháborodás egyáltalán nincs ínyére, ez olyan, mintha egy útonálló megtámadna egy polgárt, majd a haramia elküldené a polgárt a fenébe, amiért pénzt adott neki. Minden bizonnyal megrögzött ütköző ez a férfi, teljesen olyan a nézése.
Miközben az magyaráz, a saját élettelen szemei megpróbálják felvenni a másik remélhetőleg élő szemeivel a kontaktust, hogy világossá tegye, nem kéne pampogni. Bár eme mágusszerűség nem úgy néz ki, mint aki berezelne egy ilyen látványtól, így hát kénytelen bevetni mély basszusát is, amely dübörgően szól, mégis alig hallhatóan, így a férfinek le kell állnia a háborodottsággal, hogy hallja a választ.*
- Azt gondoltam, hátha valaki egyenest nekem sétál, s lám! Vajh jogosan lettél dühös reám? Vagy csupán gondoltad, egy szörnyetegbe belehajtani oly' jó mulatság? Gyónj egy sötét léleknek, mi bántja a szíved? Oh, és ha már itt tartunk, megmutatnád eme sötét léleknek, merre lelhet eme szánalmas halandó sík állataiból egyet, például egy sólymot?
*Szemeit nem veszi le a másikéról beszéd közben, de ha amaz eddig sem vette volna fel vele a kontaktust, akkor csak az arcára mered. Egy útbaigazítást nem bűn kérni, egyelőre senkit nem akasztottak fel efféle halálos bűn miatt.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9901-9920 , 9921-9940 , 9941-9960 , 9961-9980 , 9981-10000 , 10001-10020 , 10021-10040 , 10032-10051