Arthenior - Piactér
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Pegazus fogadó (új) Polgárnegyed (új) Romváros és Meredély (új) | Piactér | Erdőszéli tisztás (új) Kovácsműhely (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 181 (3601. - 3620. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
3620. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-07-22 21:02:24
Üzenet elküldve: 2015-07-22 21:02:24
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 897
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 897
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Vakmerő
// Nyári Forgatag //
// Íjászverseny //
*Megtörténik végre az eredményhirdetés, össze is szedelődzködik és elbattyog a holmijával az írnokhoz átvenni a jutalmát. Minden darab aranyra szüksége lesz a műhelyéhez és találmányaihoz, így most egy lépéssel közelebb került az álmához. Megköszöni szépen és a díját is zsákja mélyére rejti, aztán elindul vissza a Kúria irányába lepakolni a sok holmit. Szívesen állna neki majd a számszeríját bütykölgetni de sajnos otthon más munka vár rá, így is kicsit elhanyagolta tevékenységeit a verseny miatt. Azért a melegre és a forgatagra való tekintettel talán elnézik neki a késedelmeket.*
// Íjászverseny //
*Megtörténik végre az eredményhirdetés, össze is szedelődzködik és elbattyog a holmijával az írnokhoz átvenni a jutalmát. Minden darab aranyra szüksége lesz a műhelyéhez és találmányaihoz, így most egy lépéssel közelebb került az álmához. Megköszöni szépen és a díját is zsákja mélyére rejti, aztán elindul vissza a Kúria irányába lepakolni a sok holmit. Szívesen állna neki majd a számszeríját bütykölgetni de sajnos otthon más munka vár rá, így is kicsit elhanyagolta tevékenységeit a verseny miatt. Azért a melegre és a forgatagra való tekintettel talán elnézik neki a késedelmeket.*
3619. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-07-22 20:26:21
Üzenet elküldve: 2015-07-22 20:26:21
ÚJ
![>Lorew Mazoral [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/562_ember-elf-felelf_ferfi.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 132
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 132
Játékstílus: Vakmerő
//Nyári forgatag//
//Rahil//
*Nos igen, ahogyan azt előre megjósolhatta volna bárki, akinek csak egy csepp esze is van, a nő azt mondja, hogy nem akar ártani. Persze ez a fokozó feltételezés és magyarázkodás (érvelés) törvénye szerint megy. Ha Lorew csak annyit mondott volna, hogy "szerintem ön meg akar ölni", akkor amaz csak valami olyasmit mond, hogy ugyan, hova gondol, és ilyenek. Így hogy a szerzetes még hozzákapcsolta, hogy bárki tudja a következő lépést, hogy nem lesz a válasz, így szépen kifejtett, sokkal több érvvel alátámasztott nemet kapott. Persze most jöhetne azzal, hogy igen, mert a nő nyilván megpróbálja meggyőzni akkor is, ha lebukott, az vagy azt eredményezné, hogy beszélgetőtársa nem tudna többet tenni az ügy érdekében, vagy még jobb érvekkel állna elő. És ezt így játszhatnák a végtelenségig. Szeretné persze elhinni (tényleg nagyon szeretné, mert megőrjíti a bizonytalanság), hogy a nő nem készül ilyesmire, de semmi olyasmi nem jut eszébe, amivel erről teljes mértékben meg lehetne győzni.*
- Rendben van, tegyük fel, hogy elhiszem *jegyzi meg végül, nem azért nyomja meg a "tegyük fel" részt, hogy rosszindulatú legyen, pusztán csak mert nem tudja elhinni igazán, és ezt szeretné a nő tudomására hozni* Sokkal érdekesebb kérdés, hogy vajon én mit tudnék ebben segíteni?
*Hiszen ez is érdekli, holott... jó, nyilván beszélgetőtársa nem tudja, hogy nem képes egyetlen varázslat megidézésére sem, de akkor is, hogyan segíthetne ebben bárki? Viszont nagyszerű alkalom kínálkozik, hogy tovább vitassák a bizalom kérdését, abban az irányban, amelyben Lorew már nagyon régóta szeretné.*
- Ha lehetséges lenne, és megcsinálná ezt, illetve megcsinálnánk, annak biztosan nem örülne Amos Thenior és kedves csatlósai. Sőt, talán a fejünket akarnák. Viszont talán én megúszhatnám, ha önt feldobom, enyhébb büntetést kapnék, vagy ilyenek... Tegyük fel, hogy valamilyen módon menthetném az életemet azzal, ha a kúriájához irányítom a templomot. Nem tartana tőle, hogy megteszem? Illetve miből gondolja, hogy nem ez lenne az első dolgom?
*Ez pontosan utalhat arra is, hogyha a nő felsőbbrendű, vajon nem az lenne-e Lorew első dolga, hogy jelentse a főpapnak. És egyértelműen semmit nem mondana, ezt kéne nyomatékosítani, hogy mindenképpen biztonságban tudhassa az életét. Közben a nő újból elkívánkozik a forgatag széléről némi italért, a szerzetes pedig nem tartóztatja, elvégre akkor sem tette, amikor még nem volt biztos benne, hogy amaz visszajön. Addig (mivel ideje bőségében van, hisz senki nem várja haza), feláll a ládájáról, és nyújtózkodik egy kicsit, megmozgatja elfáradt tagjait, végül visszaroskad, és a forgatag irányába figyel (nem pusztán a nő miatt, sosem tudni, mikor pillant meg valami érdekeset). Ha viszont mindenféle komplikáció nélkül visszatér a beszélgetőtársa, akkor azért még megkérdezi, ami azóta sem hagyta nyugodni:*
- Esetleg ki tudna találni bármit a világon, amivel tudja bizonyítani, hogy nem akar ártani nekem? *attól mert neki nincs ötlete, a nőnek még lehet valami nagyszerű, mint mostanáig oly sokszor, éppen ezért adja meg neki a lehetőséget. Esetleg még hozzátehetné az érdekesség kedvéért, hogy bármit is talál ki amaz, ő kérdés nélkül belemegy, viszont ezzel egyúttal az életét is veszélyeztetné (jobban, mint amennyire indokolt).*
//Rahil//
*Nos igen, ahogyan azt előre megjósolhatta volna bárki, akinek csak egy csepp esze is van, a nő azt mondja, hogy nem akar ártani. Persze ez a fokozó feltételezés és magyarázkodás (érvelés) törvénye szerint megy. Ha Lorew csak annyit mondott volna, hogy "szerintem ön meg akar ölni", akkor amaz csak valami olyasmit mond, hogy ugyan, hova gondol, és ilyenek. Így hogy a szerzetes még hozzákapcsolta, hogy bárki tudja a következő lépést, hogy nem lesz a válasz, így szépen kifejtett, sokkal több érvvel alátámasztott nemet kapott. Persze most jöhetne azzal, hogy igen, mert a nő nyilván megpróbálja meggyőzni akkor is, ha lebukott, az vagy azt eredményezné, hogy beszélgetőtársa nem tudna többet tenni az ügy érdekében, vagy még jobb érvekkel állna elő. És ezt így játszhatnák a végtelenségig. Szeretné persze elhinni (tényleg nagyon szeretné, mert megőrjíti a bizonytalanság), hogy a nő nem készül ilyesmire, de semmi olyasmi nem jut eszébe, amivel erről teljes mértékben meg lehetne győzni.*
- Rendben van, tegyük fel, hogy elhiszem *jegyzi meg végül, nem azért nyomja meg a "tegyük fel" részt, hogy rosszindulatú legyen, pusztán csak mert nem tudja elhinni igazán, és ezt szeretné a nő tudomására hozni* Sokkal érdekesebb kérdés, hogy vajon én mit tudnék ebben segíteni?
*Hiszen ez is érdekli, holott... jó, nyilván beszélgetőtársa nem tudja, hogy nem képes egyetlen varázslat megidézésére sem, de akkor is, hogyan segíthetne ebben bárki? Viszont nagyszerű alkalom kínálkozik, hogy tovább vitassák a bizalom kérdését, abban az irányban, amelyben Lorew már nagyon régóta szeretné.*
- Ha lehetséges lenne, és megcsinálná ezt, illetve megcsinálnánk, annak biztosan nem örülne Amos Thenior és kedves csatlósai. Sőt, talán a fejünket akarnák. Viszont talán én megúszhatnám, ha önt feldobom, enyhébb büntetést kapnék, vagy ilyenek... Tegyük fel, hogy valamilyen módon menthetném az életemet azzal, ha a kúriájához irányítom a templomot. Nem tartana tőle, hogy megteszem? Illetve miből gondolja, hogy nem ez lenne az első dolgom?
*Ez pontosan utalhat arra is, hogyha a nő felsőbbrendű, vajon nem az lenne-e Lorew első dolga, hogy jelentse a főpapnak. És egyértelműen semmit nem mondana, ezt kéne nyomatékosítani, hogy mindenképpen biztonságban tudhassa az életét. Közben a nő újból elkívánkozik a forgatag széléről némi italért, a szerzetes pedig nem tartóztatja, elvégre akkor sem tette, amikor még nem volt biztos benne, hogy amaz visszajön. Addig (mivel ideje bőségében van, hisz senki nem várja haza), feláll a ládájáról, és nyújtózkodik egy kicsit, megmozgatja elfáradt tagjait, végül visszaroskad, és a forgatag irányába figyel (nem pusztán a nő miatt, sosem tudni, mikor pillant meg valami érdekeset). Ha viszont mindenféle komplikáció nélkül visszatér a beszélgetőtársa, akkor azért még megkérdezi, ami azóta sem hagyta nyugodni:*
- Esetleg ki tudna találni bármit a világon, amivel tudja bizonyítani, hogy nem akar ártani nekem? *attól mert neki nincs ötlete, a nőnek még lehet valami nagyszerű, mint mostanáig oly sokszor, éppen ezért adja meg neki a lehetőséget. Esetleg még hozzátehetné az érdekesség kedvéért, hogy bármit is talál ki amaz, ő kérdés nélkül belemegy, viszont ezzel egyúttal az életét is veszélyeztetné (jobban, mint amennyire indokolt).*
3618. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-07-22 19:03:09
Üzenet elküldve: 2015-07-22 19:03:09
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 401
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 401
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Megfontolt
//Nyári forgatag//
//Lorew//
- Hmm...
*Gondolkodóba esik valóban. Hiszen tényleg előfordulhatna, hogy sikertelenség koronázná a próbálkozást, de ami azt illeti, saját szemszögből már számtalanszor végiggondolta ezt az eshetőséget. A saját szemszögéből. Még úgy, ahogy a férfinak előadhatná, ahogy ő befogadhatná, s hogy még illeszkedjen is ehhez a beszélgetéshez, ami köztük zajlik, még nem.*
- Kétlem, hogy visszakoznék. Egy próbát megér. Legfeljebb maradna az adott lélek a rigóban. Vagy csivitelni kezdene az új test és repdesni próbálna meg csipegetni. Vagy valaki belehal. Ha épp a rigó lenne az, hát... Legalább tettem egy próbát, nemde? Sok veszteni valóm pedig nincs, elvégre az én szemszögemből a nagybátyám már egy pár éve halott. Ha tudnám azt, hogy nem hozhatom vissza semmiképp, legalább talán végre megbirkóznék azzal, hogy örökre elveszett. De nem kell hogy féljen, Lorew. Magára nem azért lenne szükség, hogy az új alakot szolgáltassa. Hanem azért, hogy segédkezet nyújtson a tudásával, vagy a varázserők fölötti hatalmával. Magában a tettben is, és utána is, ha esetleg balul sülne el a dolog. Annyit azért én bizonyosan nem tudok semmiképp, hogy kezeljek vagy a visszájára fordítsak bármit is, ami rosszul végződhetne. Ennyi eszem azért van, csuhás. Ezt észrevehette volna már.
~De még mennyi eszed! Több, mint bárki emberfia hinné!~
*Szomjazik, így sóvárogva néz megint az italosok felé, de egyelőre nem tágít. Még végig akarja mondani, amit eltervezett ezalatt a röpke perc alatt, mióta megint rá került a sor az érvelésben és magyarázásban.*
- Bízzon bennem. Ha ártani akarnék magának, már régen megtehettem volna. Még talán elcsalnom sem kellene, elég lehetne pusztán egy rejtett tőr, vagy egy butykos hideg víz, benne némi mérgező növénytörmelékkel. Amit elmondtam, hátsó szándékok nélkül mondtam. Csak magának, még soha senkinek. Elvégre, ha valaki olyannak fecsegném el ezt, aki nem osztozik velem hasonló véleményen, az őrültnek titulált volna, nemde? Vagy ha esetleg magát Theniort keresem meg ilyesmivel... Vagy akár a kikötői torony mágusát... Már nem is élnék, vagy ha mégis, az egész város engem keresne. És ezt maga is jól tudja. Elég, ha csak arra gondol, hogy előbbi hogyan húzza keresztbe a számításait, hogyan titulálja rossznak vagy épp semminek a tudását. Pedig ehhez hasonlatos dolgokba sosem ártotta magát igazán - feltételezem.
*Újabb pillantás a sörlelőhely felé, majd fel is áll a ládáról.*
- Megszomjaztam, engedelmével. Hoznék valamit még inni, és egyúttal Önnek is, ha kívánja. Vagy ha elkísér érte és kikéri maga az italát. Ha esetleg továbbra sem lenne elég az adott szavam a bizalmáért.
*Ha Lorew továbbra sem kér semmit, úgy csak a vajsörére áldoz újabb 4aranyat (Mesélő (Ara)).
Aztán siet is vissza, ahogy tud, hogy lehetőleg ne egy újabb idegennel találja magát szemközt Lorew mellett, akit el kell hajtani.
Ha viszont a köpenyes is kér valamit, természetesen azt is állja, a szavához hűen. Végül így, vagy úgy, de akkor is felteszi a következő kérdést:*
- Nos? Mi a véleménye?
//Lorew//
- Hmm...
*Gondolkodóba esik valóban. Hiszen tényleg előfordulhatna, hogy sikertelenség koronázná a próbálkozást, de ami azt illeti, saját szemszögből már számtalanszor végiggondolta ezt az eshetőséget. A saját szemszögéből. Még úgy, ahogy a férfinak előadhatná, ahogy ő befogadhatná, s hogy még illeszkedjen is ehhez a beszélgetéshez, ami köztük zajlik, még nem.*
- Kétlem, hogy visszakoznék. Egy próbát megér. Legfeljebb maradna az adott lélek a rigóban. Vagy csivitelni kezdene az új test és repdesni próbálna meg csipegetni. Vagy valaki belehal. Ha épp a rigó lenne az, hát... Legalább tettem egy próbát, nemde? Sok veszteni valóm pedig nincs, elvégre az én szemszögemből a nagybátyám már egy pár éve halott. Ha tudnám azt, hogy nem hozhatom vissza semmiképp, legalább talán végre megbirkóznék azzal, hogy örökre elveszett. De nem kell hogy féljen, Lorew. Magára nem azért lenne szükség, hogy az új alakot szolgáltassa. Hanem azért, hogy segédkezet nyújtson a tudásával, vagy a varázserők fölötti hatalmával. Magában a tettben is, és utána is, ha esetleg balul sülne el a dolog. Annyit azért én bizonyosan nem tudok semmiképp, hogy kezeljek vagy a visszájára fordítsak bármit is, ami rosszul végződhetne. Ennyi eszem azért van, csuhás. Ezt észrevehette volna már.
~De még mennyi eszed! Több, mint bárki emberfia hinné!~
*Szomjazik, így sóvárogva néz megint az italosok felé, de egyelőre nem tágít. Még végig akarja mondani, amit eltervezett ezalatt a röpke perc alatt, mióta megint rá került a sor az érvelésben és magyarázásban.*
- Bízzon bennem. Ha ártani akarnék magának, már régen megtehettem volna. Még talán elcsalnom sem kellene, elég lehetne pusztán egy rejtett tőr, vagy egy butykos hideg víz, benne némi mérgező növénytörmelékkel. Amit elmondtam, hátsó szándékok nélkül mondtam. Csak magának, még soha senkinek. Elvégre, ha valaki olyannak fecsegném el ezt, aki nem osztozik velem hasonló véleményen, az őrültnek titulált volna, nemde? Vagy ha esetleg magát Theniort keresem meg ilyesmivel... Vagy akár a kikötői torony mágusát... Már nem is élnék, vagy ha mégis, az egész város engem keresne. És ezt maga is jól tudja. Elég, ha csak arra gondol, hogy előbbi hogyan húzza keresztbe a számításait, hogyan titulálja rossznak vagy épp semminek a tudását. Pedig ehhez hasonlatos dolgokba sosem ártotta magát igazán - feltételezem.
*Újabb pillantás a sörlelőhely felé, majd fel is áll a ládáról.*
- Megszomjaztam, engedelmével. Hoznék valamit még inni, és egyúttal Önnek is, ha kívánja. Vagy ha elkísér érte és kikéri maga az italát. Ha esetleg továbbra sem lenne elég az adott szavam a bizalmáért.
*Ha Lorew továbbra sem kér semmit, úgy csak a vajsörére áldoz újabb 4aranyat (Mesélő (Ara)).
Aztán siet is vissza, ahogy tud, hogy lehetőleg ne egy újabb idegennel találja magát szemközt Lorew mellett, akit el kell hajtani.Ha viszont a köpenyes is kér valamit, természetesen azt is állja, a szavához hűen. Végül így, vagy úgy, de akkor is felteszi a következő kérdést:*
- Nos? Mi a véleménye?
3617. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-07-22 19:01:35
Üzenet elküldve: 2015-07-22 19:01:35
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
*Ki lépve a fürdőházból egy tipikus piaci árusító helyet lát meg, a földre nézve látja, hogy kövezett, hogy ha végeznek a kofák, akkor könnyen félre tudjanak állni megmaradt portékájukkal. A teret árusító asztalok sorai osztják meg, szűk helyet hagyva a piacra látogatóknak és így könnyebben leszólítva a nézelődőket is, nem hogy a vásárolni vágyó egyéneket. Ahogy körbenéz lehet itt kapni ételtől kezdve minden más faj kultúrájának megfelelő portékából mindent, ez hasznos információ, mert ha bármire szüksége lesz, akkor azt valószínű itt be fogja tudni szerezi. A piac egyik sarkában felfedez egy nagy épületet, aminek homlokzatán egy cégér hirdeti az itt dolgozó híres kovácsmester munkáját. ~Ha kovácsolni kell valamit, talán nála kaphatok helyet csekélyebb összegért vagy ha jól állok pénzzel akkor talán még le is kovácsolhat nekem egy-két dolgot~ de most hirdetőtáblát kéne keresnie, hogy felmérje mire van itt igény és ő milyen munkát vállaljon el, valamit kénytelen lesz, mert sok pénz kell neki, ha saját műhelyt és lakást szeretne, nem lakhat örökké a fogadóban, az túl nagy pénzköltés lenne.*
3616. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-07-22 18:37:26
Üzenet elküldve: 2015-07-22 18:37:26
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
//Nyári forgatag//
//Rilai//
* Érdeklődve hallgatja Rilai szavait majd amikor azt mondja, hogy nem valószínű, hogy visszatérne csodálkozó arcot vág.*
- Gyere csak vissza. Nélküled kivel viccelnének az állandóan munkálkodó törpék avagy a sokat lustálkodó jövő-menő népek. *mondja majd amikor a kis aranyszeműt át akarja a nő irányítani az ölébe akkor a praclijánál fogva próbálja magához édesgetni. Ha sikerül akkor diadalmas arcot vágva simogatja a kis beszédest közben érdeklődve figyeli a nő ténykedését.*
- Természetesen átadom. *mondja mosolyogva.
Átveszi a levelet, visszairányítja a kis neveletlent aki mind a fülét akarta tépkedni, vagy talán csak a fülbevalója ingerelte majd mosolyogva int búcsút.*
- Én megyek is. Messze van Amon Ruadh. Akkor a viszontlátásra. *teszi hozzá majd eltűnik a tömegben.*
//Rilai//
* Érdeklődve hallgatja Rilai szavait majd amikor azt mondja, hogy nem valószínű, hogy visszatérne csodálkozó arcot vág.*
- Gyere csak vissza. Nélküled kivel viccelnének az állandóan munkálkodó törpék avagy a sokat lustálkodó jövő-menő népek. *mondja majd amikor a kis aranyszeműt át akarja a nő irányítani az ölébe akkor a praclijánál fogva próbálja magához édesgetni. Ha sikerül akkor diadalmas arcot vágva simogatja a kis beszédest közben érdeklődve figyeli a nő ténykedését.*
- Természetesen átadom. *mondja mosolyogva.
Átveszi a levelet, visszairányítja a kis neveletlent aki mind a fülét akarta tépkedni, vagy talán csak a fülbevalója ingerelte majd mosolyogva int búcsút.*
- Én megyek is. Messze van Amon Ruadh. Akkor a viszontlátásra. *teszi hozzá majd eltűnik a tömegben.*
3615. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-07-22 18:31:48
Üzenet elküldve: 2015-07-22 18:31:48
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 132
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 132
Játékstílus: Vakmerő
//Nyári forgatag//
//Rahil//
*Nos ez nézőpont kérdése, hiszen a felsőbb világok titkai egy halandó számára sem tárulnak fel, legfeljebb ha egy felsőbbrendű lény, entitás, vagy isten úgy akarja. Még csak azt sem lehet mondani, hogy a nő esetleg visszarángatja a józanság útjára, ha valami túl nagy őrültséget állít, hiszen ki tudja, hogy nem a legnagyobb őrültségekkel jut-e legközelebb a valósághoz? Persze ez akkor nem igaz, ha esetleg... a nő is egy ilyen felsőbbrendű lény, aki Lorewet igyekszik a jó irányba terelni... Végtére is fele-fele. Ezt már korábban is megállapította, szóval lehet erre akart utalni a nő? Hogy a szerzetesnek vele kapcsolatban kéne valami elméletre jutnia? Elvégre is eddig ez történt, csak éppen a férfi elméjén belül, elméleteket gyártott, és egyre jobban szűkítette a lehetőségek körét, míg végül pusztán kettő maradt. Eredetileg minden amellett szólt, hogy felsőbbrendű, viszont most meg már (tudatosan, vagy véletlenül) inkább a halandó vonal irányába terelődik a dolog. Meg kéne játszani ismét a cél kérdését? Játssza el, hogy elfelejtette, hogy már feltette egyszer, mintha nem is azóta kattogna, zakatolna az agya folyamatosan ezen? Valószínűleg nem tudná túl élethűen előadni. Viszont a nő meséje enyhén megijeszti, vagy legalábbis gondolkodóba ejti, mivel ezzel egy nagyon érdekes teóriának adott táptalajt a férfi fejében.*
- Szóval ilyenformán jó mélyen beleásta magát az ilyesmibe, entitások, felsőbbrendű lények, a lélek, és újjászületés egy másik testben. Mert meghalt a nagybátyja aki nagyjából annyi idős, mint én. Ez... enyhén szólva némi aggodalomra ad okot számomra *húzza fel a szemöldökeit* Hiszen persze biztos ostobaság, és ahogy mondta is, lehetetlen, de ez... visszatartaná attól, hogy megpróbálja?
*Végtére is ez sok dolgot helyrerakna, a nő ezzel foglalkozott, mióta a nagybátyja meghalt, és most csak annyit kellett módosítson, hogy kicsit belekeveri az entitásokat, hogy kedvezzen a férfinek, de valójában végig a testcsere irányába terelte a dolgokat, aztán egyszer csak szépen le fogja ütni, hazaviszi magával (esetleg megpróbálta volna becsalni a kúriájába, az egyszerűbb), hogy aztán szépen megölje, és egy rigó lelkét próbálja a testébe szuszakolni. Ilyenformán végre mindkét lehetőség tiszta, az első nem túl fényes, sőt, elkerülendő, a második pedig a hagyományos értelemben vett "minden" Lorew számára. Fele-fele.*
- Persze elnézést a találgatásért, csak ez olyan... kézenfekvőnek tűnik. Persze nem gyanítom, hogyha ezt tervezte volna, akkor elmondja, nyilván nem akart ártani nekem, csak... vajon ugyanezen szavak szerint járna-e el, ha egy tucat lépéssel arrébb volnánk a fák között, távol a kíváncsi szemektől, én pedig elfordulnék valami miatt?
*Igazából nyilván a nő nem fogja beismerni, Lorew pedig nem igazán hiszi, hogy az egész ér neki annyit (már az igazság) hogy ezért kockáztassa az életét. Ugyanakkor újfent le van nyűgözve, mivel mesterien kivitelezett terv (ha valóban ez volt a terv), talán még a szerzetes sem tudott volna ilyen jót kitalálni. Tény, ami tény, pillanatokra valóban elhitte, hogy a nő egy felsőbbrendű lény, viszont most éppen az első verzió került számára előtérbe.*
//Rahil//
*Nos ez nézőpont kérdése, hiszen a felsőbb világok titkai egy halandó számára sem tárulnak fel, legfeljebb ha egy felsőbbrendű lény, entitás, vagy isten úgy akarja. Még csak azt sem lehet mondani, hogy a nő esetleg visszarángatja a józanság útjára, ha valami túl nagy őrültséget állít, hiszen ki tudja, hogy nem a legnagyobb őrültségekkel jut-e legközelebb a valósághoz? Persze ez akkor nem igaz, ha esetleg... a nő is egy ilyen felsőbbrendű lény, aki Lorewet igyekszik a jó irányba terelni... Végtére is fele-fele. Ezt már korábban is megállapította, szóval lehet erre akart utalni a nő? Hogy a szerzetesnek vele kapcsolatban kéne valami elméletre jutnia? Elvégre is eddig ez történt, csak éppen a férfi elméjén belül, elméleteket gyártott, és egyre jobban szűkítette a lehetőségek körét, míg végül pusztán kettő maradt. Eredetileg minden amellett szólt, hogy felsőbbrendű, viszont most meg már (tudatosan, vagy véletlenül) inkább a halandó vonal irányába terelődik a dolog. Meg kéne játszani ismét a cél kérdését? Játssza el, hogy elfelejtette, hogy már feltette egyszer, mintha nem is azóta kattogna, zakatolna az agya folyamatosan ezen? Valószínűleg nem tudná túl élethűen előadni. Viszont a nő meséje enyhén megijeszti, vagy legalábbis gondolkodóba ejti, mivel ezzel egy nagyon érdekes teóriának adott táptalajt a férfi fejében.*
- Szóval ilyenformán jó mélyen beleásta magát az ilyesmibe, entitások, felsőbbrendű lények, a lélek, és újjászületés egy másik testben. Mert meghalt a nagybátyja aki nagyjából annyi idős, mint én. Ez... enyhén szólva némi aggodalomra ad okot számomra *húzza fel a szemöldökeit* Hiszen persze biztos ostobaság, és ahogy mondta is, lehetetlen, de ez... visszatartaná attól, hogy megpróbálja?
*Végtére is ez sok dolgot helyrerakna, a nő ezzel foglalkozott, mióta a nagybátyja meghalt, és most csak annyit kellett módosítson, hogy kicsit belekeveri az entitásokat, hogy kedvezzen a férfinek, de valójában végig a testcsere irányába terelte a dolgokat, aztán egyszer csak szépen le fogja ütni, hazaviszi magával (esetleg megpróbálta volna becsalni a kúriájába, az egyszerűbb), hogy aztán szépen megölje, és egy rigó lelkét próbálja a testébe szuszakolni. Ilyenformán végre mindkét lehetőség tiszta, az első nem túl fényes, sőt, elkerülendő, a második pedig a hagyományos értelemben vett "minden" Lorew számára. Fele-fele.*
- Persze elnézést a találgatásért, csak ez olyan... kézenfekvőnek tűnik. Persze nem gyanítom, hogyha ezt tervezte volna, akkor elmondja, nyilván nem akart ártani nekem, csak... vajon ugyanezen szavak szerint járna-e el, ha egy tucat lépéssel arrébb volnánk a fák között, távol a kíváncsi szemektől, én pedig elfordulnék valami miatt?
*Igazából nyilván a nő nem fogja beismerni, Lorew pedig nem igazán hiszi, hogy az egész ér neki annyit (már az igazság) hogy ezért kockáztassa az életét. Ugyanakkor újfent le van nyűgözve, mivel mesterien kivitelezett terv (ha valóban ez volt a terv), talán még a szerzetes sem tudott volna ilyen jót kitalálni. Tény, ami tény, pillanatokra valóban elhitte, hogy a nő egy felsőbbrendű lény, viszont most éppen az első verzió került számára előtérbe.*
3614. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-07-22 18:02:42
Üzenet elküldve: 2015-07-22 18:02:42
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
//Nyári forgatag//
//Manuri//
*A Zöldfülű ízlelgeti a krumplicukrot, miközben Manuri visszavágását hallgatja, és e jeges felismeréstől kicsit torkán akad a cukor. Picit köhécsel, aztán elszontyolodva húzza alig láthatóan magához a félvért.*
-Ne haragudj...
*Mondja most komolyan, viszint a lány mosolya hamar oldja szégyenét.*
-Mindig csak én kapok tőled.
*Tiltakozik picit, de aztán mégis enged, mindenkinek jól esik, ha törődnek vele, még ha a viszonzását el is utasítják.*
-Akkor hát, együk meg ezt a valamit.
*Bök a gyakorlatilag magostáskának nevezhető gyümölcsre, és a már jól ismert árnyékok közé vezeti Manurit.*
-Na, akkor a magjait kell megenni?
*Kér tanácsot, hátha a fekete szemek tulajdonosa már látott ilyet. Aztán felbontja, és ha helyeslést kap megeszik egy marokkal.*
-Finom, kegyed is kér?
*Szed ki még egy adagot a lánynak is, most ezt egészen kultúráltan megoldva.*
-Szóval, azt mondod adsz nekem egy köpenytűzőt? Hordani fogom.
*Kezdeményez egy kis beszélgetést visszatérve az előzőekhez.*
-Ó igen, a legfinomabb alma.
*Veszi elő két öklét, és előre nyújtja.*
-Melyikben van?
*Vigyorodik el, hisz háta mögött hagyta a kerek gyümölcsót.*
//Manuri//
*A Zöldfülű ízlelgeti a krumplicukrot, miközben Manuri visszavágását hallgatja, és e jeges felismeréstől kicsit torkán akad a cukor. Picit köhécsel, aztán elszontyolodva húzza alig láthatóan magához a félvért.*
-Ne haragudj...
*Mondja most komolyan, viszint a lány mosolya hamar oldja szégyenét.*
-Mindig csak én kapok tőled.
*Tiltakozik picit, de aztán mégis enged, mindenkinek jól esik, ha törődnek vele, még ha a viszonzását el is utasítják.*
-Akkor hát, együk meg ezt a valamit.
*Bök a gyakorlatilag magostáskának nevezhető gyümölcsre, és a már jól ismert árnyékok közé vezeti Manurit.*
-Na, akkor a magjait kell megenni?
*Kér tanácsot, hátha a fekete szemek tulajdonosa már látott ilyet. Aztán felbontja, és ha helyeslést kap megeszik egy marokkal.*
-Finom, kegyed is kér?
*Szed ki még egy adagot a lánynak is, most ezt egészen kultúráltan megoldva.*
-Szóval, azt mondod adsz nekem egy köpenytűzőt? Hordani fogom.
*Kezdeményez egy kis beszélgetést visszatérve az előzőekhez.*
-Ó igen, a legfinomabb alma.
*Veszi elő két öklét, és előre nyújtja.*
-Melyikben van?
*Vigyorodik el, hisz háta mögött hagyta a kerek gyümölcsót.*
3613. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-07-22 17:21:15
Üzenet elküldve: 2015-07-22 17:21:15
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 825
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 825
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Nyári forgatag//
//Vásárlás//
*Érdeklődve nézi a furcsa kis gyümölcsöt, talán látott már ilyet, de biztosan nem kóstolt. Persze, ez az ő esetében nem is olyan nagy dolog. Sötét szemei azért elkerekednek a fél kiló cukor láttán. Egészen biztos meg fog tőle fájdulni a hasuk, ha ezt most mind elpusztítják.
Taitos fizet, majd párosuk elbúcsúzik és tovább áll.*
//Taitos//
-Az nem lenne büntetés. Pedig aki nem tartja magát a megállapodáshoz és még gúnyolódik is velem az inkább büntetést érdemel, nem gondolod?
*Nevet a fiúra, mert komolyan haragudni azért nem tud rá. Ez lesz vélhetőleg a veszte. A sírba viszi Taitos.*
-Köszi.
*Markában összetöri a kemény, fehér cukrot és egyet a szájába dob.*
-Semmit. *Szúrja közbe gyorsan.* -Nem szenvedek hiányt semmiben. Szerintem most inkább neked keressünk valamit. Mondjuk egy szép, cirádás öv-, vagy köpenycsatot! Mit szólsz? Mindig hordhatnád.
//Vásárlás//
*Érdeklődve nézi a furcsa kis gyümölcsöt, talán látott már ilyet, de biztosan nem kóstolt. Persze, ez az ő esetében nem is olyan nagy dolog. Sötét szemei azért elkerekednek a fél kiló cukor láttán. Egészen biztos meg fog tőle fájdulni a hasuk, ha ezt most mind elpusztítják.
Taitos fizet, majd párosuk elbúcsúzik és tovább áll.*
//Taitos//
-Az nem lenne büntetés. Pedig aki nem tartja magát a megállapodáshoz és még gúnyolódik is velem az inkább büntetést érdemel, nem gondolod?
*Nevet a fiúra, mert komolyan haragudni azért nem tud rá. Ez lesz vélhetőleg a veszte. A sírba viszi Taitos.*
-Köszi.
*Markában összetöri a kemény, fehér cukrot és egyet a szájába dob.*
-Semmit. *Szúrja közbe gyorsan.* -Nem szenvedek hiányt semmiben. Szerintem most inkább neked keressünk valamit. Mondjuk egy szép, cirádás öv-, vagy köpenycsatot! Mit szólsz? Mindig hordhatnád.
3612. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-07-22 17:06:30
Üzenet elküldve: 2015-07-22 17:06:30
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 401
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 401
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Megfontolt
//Nyári forgatag//
//Lorew//
- De valamivel pontosabb dolgokat kaphatunk így is, Lorew. Többre juthatunk még akkor is, ha mellé fogunk, mint annál, ha csak gyertyafénynél, egy dohos szoba magányában írunk és írunk.
*Válaszol arra a felvetésre, ami ugyan nem elsőként érte, de amit egyelőre a legrövidebbre foghat. A többi ugyanis, a kérdés és az egyéb vélemények valamilyen módon össze is függnek, s három-négy mondatnál kevesebben bizonyosan nem is foglalhatná össze a lényeget. Aminek ugyan a fele hazugság, de hát, mikor állt tőle távol az, hogy hazudozzon? Hogy akármikor előálljon egy hihető históriával a múltját illetően, ugyanúgy, ahogy a nevével kapcsolatban is?*
- Nemesi családból származom, Lorew. Bár ez azt hiszem, nyílt titok. Sokat oktattak művészetekre, tudományokra, illemre, vitára...
*Jó színész-létéhez híven elfintorodik.*
- És volt olyan is, amibe önként ártottam magam. Ilyen például az állatok gondozása, egy kevés gyógyítás, a mágia tudománya, meg még... amihez kedvem volt éppen. Így egészen sok mindenhez értek kicsit, de az tény, semmihez sem eléggé. Azt hiszem.
*Fancsali képet vág, ahogy a történetben mások, az érző lények számára kényelmetlen részhez ér.*
- A mai témánkba nagybátyám halála kapcsán ástam bele magam. A szüleim korán itt kellett hagyjanak, így ő nevelt. De őt is elszólította egy erősebb valami mellőlem. Sokáig bújtam a házi könyvtárunkat meg nagyjából mindent, ami a kezem ügyébe kerülhetett ezzel kapcsolatban. És hiszem, hogy egy ilyen entitás dönthetett akár úgy is, hogy anyám tovább élhet a mindig a lábam körül sündörgő macska képében. Vagy a nagybátyám az ablak alatt élő rigóban.
*Szép kis mesét sző a dolog köré, de itt abba is hagyja. Indoklásnak vagy kifogásnak épp elég lehet ennyi is. Pusztán azért, hogy az eddig sugalltakat még ha csak egy pillanatra is, de szerte oszlassa.*
- Talán badarság, Lorew. De képtelen vagyok időnként ilyesmire gondolni. És kutatnám a lehetőséget arra, hogy akár visszahozhassam őket. Valahogy... Ha tetszik, akár az Ön képében, igen. A nagybátyám annyi idős lehet nagyjából, mint maga.
*Keserű mosolyt erőltet magára.*
- De ha ez nem is lehetséges... A lényeg akkor is az, hogy igen, hiszem, hogy az entitásoknak lehetnek érzései. Még ha nem is emberiek, de legalábbis ahhoz foghatók. Vagy körülírhatók a saját érzéseinkkel. Még ha csak annyival is, hogy jóságos vagy gonosz. Hogy kedves, vagy kárörvendő... És hiszem azt, hogy egy ilyen entitás akarhat újabb testet. Vagy az ő jóvoltából egy kisebb valami, egy ilyen lélek kaphat egyet. És hogy akarhat azért szolgát egy nagyobb erő, hogy általa élhessen tovább. Akár úgy, hogy az ő helyét veszi át, akár úgy, hogy a szolga segít neki keresni egy erre megfelelő, más formát. Még akkor is, ha tíz tekercs tízféleképp nyilatkozik az ilyesmiről.
//Lorew//
- De valamivel pontosabb dolgokat kaphatunk így is, Lorew. Többre juthatunk még akkor is, ha mellé fogunk, mint annál, ha csak gyertyafénynél, egy dohos szoba magányában írunk és írunk.
*Válaszol arra a felvetésre, ami ugyan nem elsőként érte, de amit egyelőre a legrövidebbre foghat. A többi ugyanis, a kérdés és az egyéb vélemények valamilyen módon össze is függnek, s három-négy mondatnál kevesebben bizonyosan nem is foglalhatná össze a lényeget. Aminek ugyan a fele hazugság, de hát, mikor állt tőle távol az, hogy hazudozzon? Hogy akármikor előálljon egy hihető históriával a múltját illetően, ugyanúgy, ahogy a nevével kapcsolatban is?*
- Nemesi családból származom, Lorew. Bár ez azt hiszem, nyílt titok. Sokat oktattak művészetekre, tudományokra, illemre, vitára...
*Jó színész-létéhez híven elfintorodik.*
- És volt olyan is, amibe önként ártottam magam. Ilyen például az állatok gondozása, egy kevés gyógyítás, a mágia tudománya, meg még... amihez kedvem volt éppen. Így egészen sok mindenhez értek kicsit, de az tény, semmihez sem eléggé. Azt hiszem.
*Fancsali képet vág, ahogy a történetben mások, az érző lények számára kényelmetlen részhez ér.*
- A mai témánkba nagybátyám halála kapcsán ástam bele magam. A szüleim korán itt kellett hagyjanak, így ő nevelt. De őt is elszólította egy erősebb valami mellőlem. Sokáig bújtam a házi könyvtárunkat meg nagyjából mindent, ami a kezem ügyébe kerülhetett ezzel kapcsolatban. És hiszem, hogy egy ilyen entitás dönthetett akár úgy is, hogy anyám tovább élhet a mindig a lábam körül sündörgő macska képében. Vagy a nagybátyám az ablak alatt élő rigóban.
*Szép kis mesét sző a dolog köré, de itt abba is hagyja. Indoklásnak vagy kifogásnak épp elég lehet ennyi is. Pusztán azért, hogy az eddig sugalltakat még ha csak egy pillanatra is, de szerte oszlassa.*
- Talán badarság, Lorew. De képtelen vagyok időnként ilyesmire gondolni. És kutatnám a lehetőséget arra, hogy akár visszahozhassam őket. Valahogy... Ha tetszik, akár az Ön képében, igen. A nagybátyám annyi idős lehet nagyjából, mint maga.
*Keserű mosolyt erőltet magára.*
- De ha ez nem is lehetséges... A lényeg akkor is az, hogy igen, hiszem, hogy az entitásoknak lehetnek érzései. Még ha nem is emberiek, de legalábbis ahhoz foghatók. Vagy körülírhatók a saját érzéseinkkel. Még ha csak annyival is, hogy jóságos vagy gonosz. Hogy kedves, vagy kárörvendő... És hiszem azt, hogy egy ilyen entitás akarhat újabb testet. Vagy az ő jóvoltából egy kisebb valami, egy ilyen lélek kaphat egyet. És hogy akarhat azért szolgát egy nagyobb erő, hogy általa élhessen tovább. Akár úgy, hogy az ő helyét veszi át, akár úgy, hogy a szolga segít neki keresni egy erre megfelelő, más formát. Még akkor is, ha tíz tekercs tízféleképp nyilatkozik az ilyesmiről.
3611. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-07-22 16:26:21
Üzenet elküldve: 2015-07-22 16:26:21
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 132
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 132
Játékstílus: Vakmerő
//Nyári forgatag//
//Rahil//
*Igen, meglepő vagy nem meglepő, de Lorew életében először érzi úgy, hogy igen, csak ennyi. A nőnek teljes, és kiforrott gondolatmenete, elmélete, és válasza van mindenre. Talán életében nem érzett még ilyet, de a szerzetes ezúttal semmi mást nem szeretne, csak hallgatni, és figyelni, persze közben azért néhány kérdést, esetleg ellenvetést közbeszúr, de azt leszámítva egyszerűen érdeklődve hallgatja a nőt. Talán a főpappal sem romlott volna meg a viszonya, ha amaz olyan fényben látná a dolgokat, mint e a hölgy itt, hiszen most legalább az kiderült már, hogy Lorew képes figyelni a tanításokra, és más szavára, csak azok ne olyan ostobaságok legyenek, mint amiket Amos Thenior próbál időről időre lenyomni a torkán.*
- Mindenképpen *bólint a szavakra, miszerint a nő választ vár. Nem mintha nem válaszolt volna már korábban is arra, amire volt válasza, csak pusztán azért nem nyitja ki minden mondat után a száját, hogy egyetértsen. Viszont mindenek előtt egyetlen nagyon fontos kérdéssel kell szembenézzenek, mielőtt még Lorew az elhangzottakra felelne.*
- Pontosan... mivel is foglalkozik? *persze korábban is eszébe juthatott volna megkérdezni, viszont mostanra már igazán kíváncsivá vált* Hogyan tett szert ilyen ismeretekre, illetve... *elvégre ez nem a legjobb megfogalmazás, mivel ismeretekről ilyen témában nem lehet beszélni* Hogyan alakult ki önben az érdeklődés a téma iránt? És a motiváció arra, hogy ilyenen elmélkedjen. Mert... picit nehezemre esik elhinni, hogy mindezt most helyben ötölte ki, ahhoz túl összetett, és csomómentes.
*De persze ezzel párhuzamosan a hallottakon is elgondolkozik, de a nagy része megint támadhatatlan. Mert tény, hogy ez így sokkal hasznosabb, mintha Lorew csak tekercseket irkálna, de mégis... van bármi, ami hasznos ebben a világban?*
- Tény, hogy igazán érdekes beszélgetés, de mivel a lehetőségeket a saját ötleteink alapján szűkítjük, így aligha jutunk közelebb bármihez is. Olyan tudás határait kívánjuk feszegetni, aminek halandó közelébe sem érhet, így pedig aligha mondhatjuk, hogy elérünk valamit. Még azt sem határozhatjuk meg egyértelműen, hogy helyes-e, amit teszünk.
*Persze az entitásokat vajmi kevéssé érdekli, hogy holmi halandó porszemek foglalkoznak velük, vagy sem, de attól az még nem lesz helyes. Lorew kis mértékben sem szeretne problémát okozni a felsőbb erőknek, sőt, elhanyagolható mértékben sem.*
- Persze lehetséges, bár *hogyan is mondhatná?* Sosem éreztem úgy, hogy helyénvaló emberi érzéseket párosítani az entitásokhoz, talán az ő érzelemviláguk teljesen más, vagy összetettebb, esetleg másban nyilvánul meg. Így a makacsság is... szerintem távol áll tőlük.
*Persze ha valóban jellemezhetők emberi érzésekkel, és olyan sokfélék, akkor nyilván van köztük makacs is, csak éppen Lorew az ilyesmit nem szeretné elkapkodni.*
- Várjunk egy pillanatot... *talán csak most kezdi felfogni, mire utalt végig a nő* Csak nem azt akarja mondani, hogy egy entitás azért hagyná, hogy szolgáljam, hogyha esetleg az ő testével történne valami, akkor az enyémet vegye birtokba?
*Lorew eddig álmodni sem mert ilyen megtiszteltetésről, és ilyen halálról, ezért érzi úgy, hogy valamit biztosan félreértett.*
//Rahil//
*Igen, meglepő vagy nem meglepő, de Lorew életében először érzi úgy, hogy igen, csak ennyi. A nőnek teljes, és kiforrott gondolatmenete, elmélete, és válasza van mindenre. Talán életében nem érzett még ilyet, de a szerzetes ezúttal semmi mást nem szeretne, csak hallgatni, és figyelni, persze közben azért néhány kérdést, esetleg ellenvetést közbeszúr, de azt leszámítva egyszerűen érdeklődve hallgatja a nőt. Talán a főpappal sem romlott volna meg a viszonya, ha amaz olyan fényben látná a dolgokat, mint e a hölgy itt, hiszen most legalább az kiderült már, hogy Lorew képes figyelni a tanításokra, és más szavára, csak azok ne olyan ostobaságok legyenek, mint amiket Amos Thenior próbál időről időre lenyomni a torkán.*
- Mindenképpen *bólint a szavakra, miszerint a nő választ vár. Nem mintha nem válaszolt volna már korábban is arra, amire volt válasza, csak pusztán azért nem nyitja ki minden mondat után a száját, hogy egyetértsen. Viszont mindenek előtt egyetlen nagyon fontos kérdéssel kell szembenézzenek, mielőtt még Lorew az elhangzottakra felelne.*
- Pontosan... mivel is foglalkozik? *persze korábban is eszébe juthatott volna megkérdezni, viszont mostanra már igazán kíváncsivá vált* Hogyan tett szert ilyen ismeretekre, illetve... *elvégre ez nem a legjobb megfogalmazás, mivel ismeretekről ilyen témában nem lehet beszélni* Hogyan alakult ki önben az érdeklődés a téma iránt? És a motiváció arra, hogy ilyenen elmélkedjen. Mert... picit nehezemre esik elhinni, hogy mindezt most helyben ötölte ki, ahhoz túl összetett, és csomómentes.
*De persze ezzel párhuzamosan a hallottakon is elgondolkozik, de a nagy része megint támadhatatlan. Mert tény, hogy ez így sokkal hasznosabb, mintha Lorew csak tekercseket irkálna, de mégis... van bármi, ami hasznos ebben a világban?*
- Tény, hogy igazán érdekes beszélgetés, de mivel a lehetőségeket a saját ötleteink alapján szűkítjük, így aligha jutunk közelebb bármihez is. Olyan tudás határait kívánjuk feszegetni, aminek halandó közelébe sem érhet, így pedig aligha mondhatjuk, hogy elérünk valamit. Még azt sem határozhatjuk meg egyértelműen, hogy helyes-e, amit teszünk.
*Persze az entitásokat vajmi kevéssé érdekli, hogy holmi halandó porszemek foglalkoznak velük, vagy sem, de attól az még nem lesz helyes. Lorew kis mértékben sem szeretne problémát okozni a felsőbb erőknek, sőt, elhanyagolható mértékben sem.*
- Persze lehetséges, bár *hogyan is mondhatná?* Sosem éreztem úgy, hogy helyénvaló emberi érzéseket párosítani az entitásokhoz, talán az ő érzelemviláguk teljesen más, vagy összetettebb, esetleg másban nyilvánul meg. Így a makacsság is... szerintem távol áll tőlük.
*Persze ha valóban jellemezhetők emberi érzésekkel, és olyan sokfélék, akkor nyilván van köztük makacs is, csak éppen Lorew az ilyesmit nem szeretné elkapkodni.*
- Várjunk egy pillanatot... *talán csak most kezdi felfogni, mire utalt végig a nő* Csak nem azt akarja mondani, hogy egy entitás azért hagyná, hogy szolgáljam, hogyha esetleg az ő testével történne valami, akkor az enyémet vegye birtokba?
*Lorew eddig álmodni sem mert ilyen megtiszteltetésről, és ilyen halálról, ezért érzi úgy, hogy valamit biztosan félreértett.*
3610. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-07-22 16:10:24
Üzenet elküldve: 2015-07-22 16:10:24
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 171
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 171
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
//Nyári forgatag//
*Mindenképpen elfogadja az ajánlatot, két okból is, először, mert nincs más dolga és másodszor, ha lenne más dolga akkor sem mondana le a könnyű pénzről.
Elmosolyodik, ahogy se az úrfinak, se az inasának, halványlila sejtelme sincs a hazájáról. Nem mintha a vörösnek lenne. Még kölyök volt, amikor elhagyta és nem is nagyon érdekli a dolog.
Azonnal elhessegeti a keserű gondolatokat és felváltja a megelégedés érzetével. Büszke magára, hogy tud viselkedni a magukat felsőbb rendűnek tituláló nemes népek előtt.*
- Uram, nekem az is elég jutalom, hogy meghív a házába. *Biccenti meg lassan a fejét, majd ahogy felemeli, állát szélesen mosolyog.
~ Ez jó, ez jó, így tovább. ~
Gondolja elégedetten. Még valami jó is kisül a helyzetből. Ha nem felel meg neki a pénz, amit kapni fog, sebaj, majd elemel valami értékeset abból a házból. Ahogy el tudja képzelni az ilyen helyeken még a seggtörlő is aranyozott. A pórnép ezt levelekkel oldja meg.*
- Az otthonom a kikötőben leledzik, drága uram. *Válaszol a kérdésre, s bájos mosolya újra elfoglalja az arcát.*
- Ha a nap lemegy, oda indulok vissza. Ismeri a Rumos Rókalyukat? *Villantja meg róka szemeit és vigyorát. Ugyan hol ismerné az ilyen nemesi lélek, de még a szolgája sem. Legfeljebb a szolgáinak a szolgái merészkednek ilyetén veszélyes helyekre, mely tele van kalózokkal, zsiványokkal, martalócokkal és még mi egymás. Kijavítja magát, mielőtt válaszolna az úr.*
- Ha lehajózik a küldöttsége, vagy az ösvényen lovas kocsival hajt le, egy út vezet a kikötőbe. *Szünetet tart a rímes mondata közben, majd ha megbizonyosodott, hogy megértette az úrfi, vagy Cotard akkor tovább folytatja.* Onnan egy balkanyar a tenger mentén, majd egenyest pár lépés és ott lesz ferdén. A Róka jelképe vezeti utad, míg a rum illata irányt mutat. *Hajol meg a verselése végén és elmosolyodik. Így könnyebb megjegyezni a helyszínt.*
- Ha ott keres, megtalál. Csak vigyázzon, mert harapnak ott akár a sakál.
*Felkacag és illedelmesen meghajol, ahogy a férfit útjára engedi, majd vigyorogva utána szól.*
- A tűz vezesse léptüket, a viszont... látásra.
*Sóhajt, becsukja a szemét, majd amint eltűnnek a szeme elől a népek, visszahelyezi formás fenekét a ládájára és pihen egy keveset az árnyékban.*
*Mindenképpen elfogadja az ajánlatot, két okból is, először, mert nincs más dolga és másodszor, ha lenne más dolga akkor sem mondana le a könnyű pénzről.
Elmosolyodik, ahogy se az úrfinak, se az inasának, halványlila sejtelme sincs a hazájáról. Nem mintha a vörösnek lenne. Még kölyök volt, amikor elhagyta és nem is nagyon érdekli a dolog.
Azonnal elhessegeti a keserű gondolatokat és felváltja a megelégedés érzetével. Büszke magára, hogy tud viselkedni a magukat felsőbb rendűnek tituláló nemes népek előtt.*
- Uram, nekem az is elég jutalom, hogy meghív a házába. *Biccenti meg lassan a fejét, majd ahogy felemeli, állát szélesen mosolyog.
~ Ez jó, ez jó, így tovább. ~
Gondolja elégedetten. Még valami jó is kisül a helyzetből. Ha nem felel meg neki a pénz, amit kapni fog, sebaj, majd elemel valami értékeset abból a házból. Ahogy el tudja képzelni az ilyen helyeken még a seggtörlő is aranyozott. A pórnép ezt levelekkel oldja meg.*
- Az otthonom a kikötőben leledzik, drága uram. *Válaszol a kérdésre, s bájos mosolya újra elfoglalja az arcát.*
- Ha a nap lemegy, oda indulok vissza. Ismeri a Rumos Rókalyukat? *Villantja meg róka szemeit és vigyorát. Ugyan hol ismerné az ilyen nemesi lélek, de még a szolgája sem. Legfeljebb a szolgáinak a szolgái merészkednek ilyetén veszélyes helyekre, mely tele van kalózokkal, zsiványokkal, martalócokkal és még mi egymás. Kijavítja magát, mielőtt válaszolna az úr.*
- Ha lehajózik a küldöttsége, vagy az ösvényen lovas kocsival hajt le, egy út vezet a kikötőbe. *Szünetet tart a rímes mondata közben, majd ha megbizonyosodott, hogy megértette az úrfi, vagy Cotard akkor tovább folytatja.* Onnan egy balkanyar a tenger mentén, majd egenyest pár lépés és ott lesz ferdén. A Róka jelképe vezeti utad, míg a rum illata irányt mutat. *Hajol meg a verselése végén és elmosolyodik. Így könnyebb megjegyezni a helyszínt.*
- Ha ott keres, megtalál. Csak vigyázzon, mert harapnak ott akár a sakál.
*Felkacag és illedelmesen meghajol, ahogy a férfit útjára engedi, majd vigyorogva utána szól.*
- A tűz vezesse léptüket, a viszont... látásra.
*Sóhajt, becsukja a szemét, majd amint eltűnnek a szeme elől a népek, visszahelyezi formás fenekét a ládájára és pihen egy keveset az árnyékban.*
3609. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-07-22 15:58:36
Üzenet elküldve: 2015-07-22 15:58:36
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
//Nyári forgatag//
//Vásárlás//
*Taitos meglepődik a lány kurta válaszán, és agyában kigyulladnak a vészvillogók, vagyis kigyulladnának, ha nem egy csupamag gyümölcsöt próbálnának neki eladni, ami még furcsább, mint a lány válasza.*
-Rendben, nyugodtan jöhet a nagyobb adag is!
*Ezekkel a szavakkal elveszi az árut amint munden együtt van.
Cserébe ott hagy 14 aranyat, mely Mesélő (Ara)-t illeti. *
-Köszönjük szépen!
*Mondja, és ellép az árustól.*
//Manuri//
-Hát, ha engem kérdezel, jobban szeretnék királyfi lenni, persze köztes állapotnak megfelel a béka.
*Kacsint rá, aztán kezébe nyom egy adag cukrot, hadd majszolja, és Taitos is vesz egy adaggal, aztán megáll a tér közepén.*
-Na lássuk, mit kell még neked venni... egy ilyen finom hölgynek biztos kellene valami komolyabb ékszer, vagy van valami, amit jobban hiányolsz?
*Néz a lányra, mert sajnos varázsital árust nem talált, így "meg lett fosztva" legjobb ötletétől.*
~Talán majd máskor...~
*Picit szomorkodva mered maga elé, és várja, hogy Manuri merre viszi a tér közepéről.*
//Vásárlás//
*Taitos meglepődik a lány kurta válaszán, és agyában kigyulladnak a vészvillogók, vagyis kigyulladnának, ha nem egy csupamag gyümölcsöt próbálnának neki eladni, ami még furcsább, mint a lány válasza.*
-Rendben, nyugodtan jöhet a nagyobb adag is!
*Ezekkel a szavakkal elveszi az árut amint munden együtt van.
Cserébe ott hagy 14 aranyat, mely Mesélő (Ara)-t illeti.
*-Köszönjük szépen!
*Mondja, és ellép az árustól.*
//Manuri//
-Hát, ha engem kérdezel, jobban szeretnék királyfi lenni, persze köztes állapotnak megfelel a béka.
*Kacsint rá, aztán kezébe nyom egy adag cukrot, hadd majszolja, és Taitos is vesz egy adaggal, aztán megáll a tér közepén.*
-Na lássuk, mit kell még neked venni... egy ilyen finom hölgynek biztos kellene valami komolyabb ékszer, vagy van valami, amit jobban hiányolsz?
*Néz a lányra, mert sajnos varázsital árust nem talált, így "meg lett fosztva" legjobb ötletétől.*
~Talán majd máskor...~
*Picit szomorkodva mered maga elé, és várja, hogy Manuri merre viszi a tér közepéről.*
3608. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-07-22 15:56:23
Üzenet elküldve: 2015-07-22 15:56:23
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*A piacterük is sokkal nagyobb és zsúfoltabb. Épp, hogy csak közlekedni lehet a szűk csapás szerűségeken, amiket a bódék egymás mellett húzódó vonalai hoznak létre mesterségesen. Ezt mondjuk kedvére való. Szinte vicces, ahogy a déliek nyurga, izomtalan vagy alacsony és tömzsibb népei mennyivel vidámabbak és felelőtlenebbek. Erről a piacról teljes mértékben hiányzik, valami egészen apró dolog, amit csak érez, de meghatározni nem tud. Az ittenieknek biztosan van erre is valami megfelelő szava.
Ami viszont merőben ellentétes eddigi tapasztalataival, az az, hogy amióta betette ide a lábát, rengeteg nővel találkozott. Ez egyrészt kellemes, másrészt zavaró tényező egy olyan férfinak, aki eddigi életét rendes, erős férfiak között élte le, a nők és asszonyok pedig mind elvégezték a maguk dolgát.
Itt azonban fegyverben, kikent rúzsban, páncélban vagy felvágott szoknyákban illeg billeg Arthenior. Kívánatos, de velük szemben egy darab valamire való férfit sem lát. Vajon így hogyan fejlessze tovább tudását? Munkája viszont kifizetődő lesz, ha megtalálja a megfelelő embert vagy balekot. Úgy látszik kénytelen eltérni eredeti gondolatától, de ezt nrm is bánja annyira. Itt az idő, hogy rendesen körülnézzen.*
Ami viszont merőben ellentétes eddigi tapasztalataival, az az, hogy amióta betette ide a lábát, rengeteg nővel találkozott. Ez egyrészt kellemes, másrészt zavaró tényező egy olyan férfinak, aki eddigi életét rendes, erős férfiak között élte le, a nők és asszonyok pedig mind elvégezték a maguk dolgát.
Itt azonban fegyverben, kikent rúzsban, páncélban vagy felvágott szoknyákban illeg billeg Arthenior. Kívánatos, de velük szemben egy darab valamire való férfit sem lát. Vajon így hogyan fejlessze tovább tudását? Munkája viszont kifizetődő lesz, ha megtalálja a megfelelő embert vagy balekot. Úgy látszik kénytelen eltérni eredeti gondolatától, de ezt nrm is bánja annyira. Itt az idő, hogy rendesen körülnézzen.*
3607. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-07-22 15:30:22
Üzenet elküldve: 2015-07-22 15:30:22
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 132
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 132
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
//Nyári forgatag//
//Gyssa//
-Ó, nem csak dalolni és meggazdagodni mentek, ez annál többről szól! *ezen a ponton szavaiban és szemeiben eddig nem látott tűz kél, egészen átszellemülten beszél* A sárkány kincse nem az értéke miatt fontos... persze a mesés gazdagság már önmagában vonzó, de azt bármelyik nemes vagy módosabb polgár házában elnyerheti egy igazán ügyes dalnok. Épp ez a trükk. Az embereket könnyű lenyűgözni, de aki egy sárkány elismerését bírja... nos az többet jelent mindennél. Az maga a dicsőség, a végső cél, nem csak emberek, de szinte isteni lények előtt bizonyítani... *Aelala a szőke lányra pillant, és csak a biztonság kedvéért tovább magyarázza* Ha Ön készít valami mesteri szerkezetet ~miért ne készítene, minden gnóm szeret fogaskerekekkel pepecselni, biztos ő se kivétel~ és lehetősége van megmutatni egy ember gyermeknek vagy a népe legnagyobb mérnökének, kinek az elismerésében bízna inkább, melyik számítana többet? Persze gondolom a főmérnök -már ha van ilyen tisztség- elé odaállni nem jelent halálos kockázatot. *nevet fel és már csak megszokásból is penget magának egy apró, játékosan összetett dallamot*
-A tarsolyomban leginkább mókuseleség és pár szükséges holmi van még *igen, ezt az ostoba kis szóviccet feltétlenül el kellett sütnie* de akad itt egy dob és egy altfurulya is. Fejemben pedig mellé száz meg száz dal és régi történet... De a hosszú meséktől kiszárad a torkom, s hosszú, fárasztó napom volt. Szívesen társalgok még kegyeddel a művészetekről, vagy bármi másról, de ha egy fogadó felé vennénk az irányt, azt sem utasítanám vissza. *bízza rá a döntést a lányra, mert aki ránéz, tényleg elhiheti, hogy neki szinte mindegy*
//Gyssa//
-Ó, nem csak dalolni és meggazdagodni mentek, ez annál többről szól! *ezen a ponton szavaiban és szemeiben eddig nem látott tűz kél, egészen átszellemülten beszél* A sárkány kincse nem az értéke miatt fontos... persze a mesés gazdagság már önmagában vonzó, de azt bármelyik nemes vagy módosabb polgár házában elnyerheti egy igazán ügyes dalnok. Épp ez a trükk. Az embereket könnyű lenyűgözni, de aki egy sárkány elismerését bírja... nos az többet jelent mindennél. Az maga a dicsőség, a végső cél, nem csak emberek, de szinte isteni lények előtt bizonyítani... *Aelala a szőke lányra pillant, és csak a biztonság kedvéért tovább magyarázza* Ha Ön készít valami mesteri szerkezetet ~miért ne készítene, minden gnóm szeret fogaskerekekkel pepecselni, biztos ő se kivétel~ és lehetősége van megmutatni egy ember gyermeknek vagy a népe legnagyobb mérnökének, kinek az elismerésében bízna inkább, melyik számítana többet? Persze gondolom a főmérnök -már ha van ilyen tisztség- elé odaállni nem jelent halálos kockázatot. *nevet fel és már csak megszokásból is penget magának egy apró, játékosan összetett dallamot*
-A tarsolyomban leginkább mókuseleség és pár szükséges holmi van még *igen, ezt az ostoba kis szóviccet feltétlenül el kellett sütnie* de akad itt egy dob és egy altfurulya is. Fejemben pedig mellé száz meg száz dal és régi történet... De a hosszú meséktől kiszárad a torkom, s hosszú, fárasztó napom volt. Szívesen társalgok még kegyeddel a művészetekről, vagy bármi másról, de ha egy fogadó felé vennénk az irányt, azt sem utasítanám vissza. *bízza rá a döntést a lányra, mert aki ránéz, tényleg elhiheti, hogy neki szinte mindegy*
3606. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-07-22 14:49:45
Üzenet elküldve: 2015-07-22 14:49:45
ÚJ
![>Dongnor Alonuard [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/1608_ember-elf-felelf_ferfi.jpg)
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 191
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 191
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
//Nyári forgatag//
*A megfelelő üdvözlés szintén megnyugtatja Alon-t.*
~Nemcsak tehetséges, de tudja azt is miként kell viselkedni felsőbb körökbe tartozókkal.~
*A bemutatkozás során látszik, hogy valóban jól sejtette a lány. A Wegtoreni katonákról nem tudnak semmit. Még az általában mindentudó Cotard mester szeme sem csillan fel. Az ajánlat pedig természetesen el lett fogadva. Alon mást nem is várt egy művésztől.*
-Ennek igazán örülök. A jutalmazásról pontosat nem tudok mondani ugyanis attól is függ hányan fognak megjelenni az estélyen. Viszont én magam is terveztem egy kisebb összeggel hozzájárulni a művészethez úgyhogy nem lesznek jutalmazás nélkül. Bár azt hiszem az is jutalomnak részesül, hogy a felsőbb rétegek előtt is megmutathatja a tehetségét. És végül is bocsásson meg, hogy sokat beszélek. Adna egy elérhetőséget amin értesíthetem mikor pontosat tudok?
*Ha a lánynak még van kérdése akkor Alon arra még válaszol majd elbúcsúzik és tovább halad keresni a művészeket.*
-A viszontlátásra.
*A megfelelő üdvözlés szintén megnyugtatja Alon-t.*
~Nemcsak tehetséges, de tudja azt is miként kell viselkedni felsőbb körökbe tartozókkal.~
*A bemutatkozás során látszik, hogy valóban jól sejtette a lány. A Wegtoreni katonákról nem tudnak semmit. Még az általában mindentudó Cotard mester szeme sem csillan fel. Az ajánlat pedig természetesen el lett fogadva. Alon mást nem is várt egy művésztől.*
-Ennek igazán örülök. A jutalmazásról pontosat nem tudok mondani ugyanis attól is függ hányan fognak megjelenni az estélyen. Viszont én magam is terveztem egy kisebb összeggel hozzájárulni a művészethez úgyhogy nem lesznek jutalmazás nélkül. Bár azt hiszem az is jutalomnak részesül, hogy a felsőbb rétegek előtt is megmutathatja a tehetségét. És végül is bocsásson meg, hogy sokat beszélek. Adna egy elérhetőséget amin értesíthetem mikor pontosat tudok?
*Ha a lánynak még van kérdése akkor Alon arra még válaszol majd elbúcsúzik és tovább halad keresni a művészeket.*
-A viszontlátásra.
3605. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-07-22 14:28:30
Üzenet elküldve: 2015-07-22 14:28:30
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 401
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 401
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Megfontolt
//Nyári forgatag//
//Lorew//
- Csak ennyi, kedves Lorew?
*Veti oda továbbra is kedvesen, széles mosolya mögül elővillanni hagyva gyöngyszerű fogsorát - ami persze nem is az övé. Vagyis, nem _volt_ az övé pár dekáddal ezelőttig.*
- Csak... Lenyűgöző? Ennél azért többet vártam, csuhás. Érvelést ellene, mellette, valamiféle vitát... És nem pedig pár szót a tekercsekről, meg az elillanó porhüvelyekről.
*Vigyora még mindig tart, s csak akkor sorvad le arcáról, mikor megemeli a poharat megint, hogy immáron másodjára is kiürítse.*
- Hát jó, akkor beszélek én tovább, ha ennyire hallgat. De arra választ várok.
*Fejét lejjebb hajtja, hogy előbbre dőlt homloka és szemöldöke alól figyelhesse a férfit. Mellé még a kupát tartó kéz mutatóujja is kiegyenesedik, egyenest Lorewre mutatva, amolyan barátságos intésként a dallamos figyelmeztetés mellé.*
- Tehát. Tíz tekercs tízféleképp vélekedik. Ezt tudom. A tizenegyedik meg megint másként. Ezt is. Mert mind csak találgatás. Én is csak találgatok. Felvetődött egy téma, amire megoldást keresünk. Én, mint olyan valaki, aki sokat olvasott és akinek sajátos elképzelése van a minket körülvevő világról; és maga, aki tanultabb és tapasztaltabb tudós, és nem mellesleg sokkal inkább hasonlóan látja mindezt itt, mint bárki egyéb, akivel eddig találkoztam. Megoldást keresünk mi magunk is, ketten elmélkedve. Kérdezve és válaszolva, egyre csak szűkítve a kört, ami számításba jöhet az egyes feltételezett verziók szempontjából. Így lehet közelebb kerülni véleményem szerint a megoldáshoz, mint egy papírlap fölött görnyedve és fekete tintával rá vésve a megannyi feltételezést... Nemde?
*Elcsigázottan néz a kupa mélyére, de még mindig nincs kedve újabb italért megint itt hagyni a férfit. Ahhoz túl érdekes az események zajlása. Sőt, éppcsak most kezdett igazán izgalmassá válni, az elmúlt percekben.*
- Na de, visszatérve ahhoz, amit azért csak felvetett és ami elgondolkodtató is. Mert eszembe jutott valami erre is. Vagyis... Helyre kell tennünk a dolgot, úgy érzem. Tehát. Nem mondtam, hogy egy ilyen megfoghatatlan, egy entitás nem lehet örök. Vagy nem lehet elpusztíthatatlan. De lehet erőtlen. Lehet makacs. Hiszen ők is lehetnek sokfélék, akárcsak mi. Elég megnézni csak azt, hogy kik vannak itt.
*Elfordul a nagyobb tömeg felé.*
- Vékonyka elfek, apró-tömzsi gnómok... A gonosz mélységi lényei...
*Fordul vissza Lorew felé.*
- Szerintem igen, akadhat olyan, aki így vagy úgy, de képtelen lehet elhagyni a testet, amit birtokba vett. Viszont elpusztulni nem akar, nem akarja meghagyni magának azt a lehetőséget a jövőre nézve, hogy esetleg ne legyen a közelben újabb test, melyben formát ölthet. De nyugodtan vitatkozzon velem, ha nem így gondolja. Eddig is nagyszerűen ötletelgettünk.
//Lorew//
- Csak ennyi, kedves Lorew?
*Veti oda továbbra is kedvesen, széles mosolya mögül elővillanni hagyva gyöngyszerű fogsorát - ami persze nem is az övé. Vagyis, nem _volt_ az övé pár dekáddal ezelőttig.*
- Csak... Lenyűgöző? Ennél azért többet vártam, csuhás. Érvelést ellene, mellette, valamiféle vitát... És nem pedig pár szót a tekercsekről, meg az elillanó porhüvelyekről.
*Vigyora még mindig tart, s csak akkor sorvad le arcáról, mikor megemeli a poharat megint, hogy immáron másodjára is kiürítse.*
- Hát jó, akkor beszélek én tovább, ha ennyire hallgat. De arra választ várok.
*Fejét lejjebb hajtja, hogy előbbre dőlt homloka és szemöldöke alól figyelhesse a férfit. Mellé még a kupát tartó kéz mutatóujja is kiegyenesedik, egyenest Lorewre mutatva, amolyan barátságos intésként a dallamos figyelmeztetés mellé.*
- Tehát. Tíz tekercs tízféleképp vélekedik. Ezt tudom. A tizenegyedik meg megint másként. Ezt is. Mert mind csak találgatás. Én is csak találgatok. Felvetődött egy téma, amire megoldást keresünk. Én, mint olyan valaki, aki sokat olvasott és akinek sajátos elképzelése van a minket körülvevő világról; és maga, aki tanultabb és tapasztaltabb tudós, és nem mellesleg sokkal inkább hasonlóan látja mindezt itt, mint bárki egyéb, akivel eddig találkoztam. Megoldást keresünk mi magunk is, ketten elmélkedve. Kérdezve és válaszolva, egyre csak szűkítve a kört, ami számításba jöhet az egyes feltételezett verziók szempontjából. Így lehet közelebb kerülni véleményem szerint a megoldáshoz, mint egy papírlap fölött görnyedve és fekete tintával rá vésve a megannyi feltételezést... Nemde?
*Elcsigázottan néz a kupa mélyére, de még mindig nincs kedve újabb italért megint itt hagyni a férfit. Ahhoz túl érdekes az események zajlása. Sőt, éppcsak most kezdett igazán izgalmassá válni, az elmúlt percekben.*
- Na de, visszatérve ahhoz, amit azért csak felvetett és ami elgondolkodtató is. Mert eszembe jutott valami erre is. Vagyis... Helyre kell tennünk a dolgot, úgy érzem. Tehát. Nem mondtam, hogy egy ilyen megfoghatatlan, egy entitás nem lehet örök. Vagy nem lehet elpusztíthatatlan. De lehet erőtlen. Lehet makacs. Hiszen ők is lehetnek sokfélék, akárcsak mi. Elég megnézni csak azt, hogy kik vannak itt.
*Elfordul a nagyobb tömeg felé.*
- Vékonyka elfek, apró-tömzsi gnómok... A gonosz mélységi lényei...
*Fordul vissza Lorew felé.*
- Szerintem igen, akadhat olyan, aki így vagy úgy, de képtelen lehet elhagyni a testet, amit birtokba vett. Viszont elpusztulni nem akar, nem akarja meghagyni magának azt a lehetőséget a jövőre nézve, hogy esetleg ne legyen a közelben újabb test, melyben formát ölthet. De nyugodtan vitatkozzon velem, ha nem így gondolja. Eddig is nagyszerűen ötletelgettünk.
3604. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-07-22 14:18:08
Üzenet elküldve: 2015-07-22 14:18:08
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 216
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 216
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Szelíd
//Nyári forgatag//
//Taitos, Manuri//
- Szép napot! *Köszön vissza az árus, miközben kézfejével megtörli a melegtől gyöngyöző homlokát. Hiába van árnyasban, és hiába nem a nap legmagasabb pontján árusít, csak megterheli idős szervezetét a forróság. Mindenesetre figyelmesen hallgatja a fiatal vásárló kívánságait, majd körülnéz a pulton, miféle ritkaságot ajánlhatna neki.*
- Talán ilyet még nem evett. *Emel fel egy félbevágott gyümölcsöt, amelynek alakja s mérete a narancséhoz hasonlít, ám héja láthatóan kemény és nedvtelen - no meg bordó színben pompázik -, míg a belsejében sok kicsi magocska ül, mindegyik körött piros, lédús gyümölcshússal.* Ezer magvas gyümölcsnek hívjuk. *Magyarázza az idős hölgy, és amíg talán a vevői tanakodnak egy kicsit, megvegyék-e a furcsa küllemmel megáldott gyümölcsöt, addig kiválaszt egy szép nagy, érett és lédús almát. Az újabb óhajon viszont elmosolyodik.*
- Hogyne volna. Fél kiló megfelel? *Kíváncsiskodik, majd előszedve egy rendkívül egyszerű vászonszütyőt, elkezdi belelapátolni a gyermekkorát idéző édességet. Persze csak annyit, amennyit a vásárlói kívánnak.*
- Nos, ha nem lesz egyéb vagy más, az almáért három aranyat, az ezer magvas gyümölcsért ötöt, míg a cukorért hat aranyat kérnék. Hármat, ha elég a negyed kiló is. *Teszi hozzá, mert még nem töltötte meg teljesen a szütyőt, így még van ideje pontosítani a párosnak.*
//Taitos, Manuri//
- Szép napot! *Köszön vissza az árus, miközben kézfejével megtörli a melegtől gyöngyöző homlokát. Hiába van árnyasban, és hiába nem a nap legmagasabb pontján árusít, csak megterheli idős szervezetét a forróság. Mindenesetre figyelmesen hallgatja a fiatal vásárló kívánságait, majd körülnéz a pulton, miféle ritkaságot ajánlhatna neki.*
- Talán ilyet még nem evett. *Emel fel egy félbevágott gyümölcsöt, amelynek alakja s mérete a narancséhoz hasonlít, ám héja láthatóan kemény és nedvtelen - no meg bordó színben pompázik -, míg a belsejében sok kicsi magocska ül, mindegyik körött piros, lédús gyümölcshússal.* Ezer magvas gyümölcsnek hívjuk. *Magyarázza az idős hölgy, és amíg talán a vevői tanakodnak egy kicsit, megvegyék-e a furcsa küllemmel megáldott gyümölcsöt, addig kiválaszt egy szép nagy, érett és lédús almát. Az újabb óhajon viszont elmosolyodik.*
- Hogyne volna. Fél kiló megfelel? *Kíváncsiskodik, majd előszedve egy rendkívül egyszerű vászonszütyőt, elkezdi belelapátolni a gyermekkorát idéző édességet. Persze csak annyit, amennyit a vásárlói kívánnak.*
- Nos, ha nem lesz egyéb vagy más, az almáért három aranyat, az ezer magvas gyümölcsért ötöt, míg a cukorért hat aranyat kérnék. Hármat, ha elég a negyed kiló is. *Teszi hozzá, mert még nem töltötte meg teljesen a szütyőt, így még van ideje pontosítani a párosnak.*
3603. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-07-22 11:58:26
Üzenet elküldve: 2015-07-22 11:58:26
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
//Nyári forgatag//
//Aelala//
*Gyssa nem akarta megsérteni a nőt azzal, hogy játékszernek nevezi a hangszereket. Neki ez egyszerűen csak a művészeti eszközökhöz való kevés tudásából ered. Hiszen a nő játszik azokon a szerkezeteken, tehát lehet nevezni játék-szernek. Nem rossz indulatú kijelentésnek szánta, de mivel a nő nem mutat különösebb érdeklődést a dolog iránt, ezért se mentegetőzni, se szóba hozni nem fogja. Megmarad a teljesen evidens állapotnál.
Elmosolyodik, ahogy a nő kimondja, hogy a halottak már nem beszélnek. Bizony ez így van, nagyon is így.
A további történetre figyel eztán, melyet maga is összetudott volna rakni. Kivéve persze, hogy az egyik fivért felfalta a fenevad. Ennél a résznél kicsinyét elfintorodik. Nem igazán áll össze neki a kép, hogy a két fivér félelmükben nem tudtak megnyikkanni rendesen, aztán mikor az egyik meghal, a másik nem. Meg is vakargatja szőke üstökét. Az sem egészen tiszta, hogy ezután miért tudott oly szépen játszani a másik. De a mesék már csak ilyenek. Gyerek korában volt legutóbb ennyire összezavarodva, amikor egy görbe mesét hallgatott a vének szájából. Egy fiú volt a szereplője, akinek mindenféle kalandban volt része, még a halál elől is menekült és még le sem zárták az egyik szálat már beleszőttek egy másikat. Nehéz volt követni. Kicsit elkalandozott a legenda vége felé, de aztán megint tiszta szemmel néz a nőre.*
- Értem, tehát dalolni mennek oda a népek, hogy gazdagon térjenek vissza. *Összegzi a dolgot. Neki már az sem felfogható, hogy miért akarja valaki az életét kockáztatni egy kevés koszos aranyért, hát még az, hogy a halott fiú fivére miért tömte meg a zsebeit vele, amikor annyira bánatos volt.
~A helyében én mentem elhúztam volna a csíkot, nem pakolom az aranyat.~
Gondolja, majd inkább letesz a filozofálgatásról, mielőtt megint elkalandozik.*
- Van még valami a tarsolyában, asszonyom? *Kérdezi mosolyogva, miközben tenyerére támaszkodva hátra dől.*
//Aelala//
*Gyssa nem akarta megsérteni a nőt azzal, hogy játékszernek nevezi a hangszereket. Neki ez egyszerűen csak a művészeti eszközökhöz való kevés tudásából ered. Hiszen a nő játszik azokon a szerkezeteken, tehát lehet nevezni játék-szernek. Nem rossz indulatú kijelentésnek szánta, de mivel a nő nem mutat különösebb érdeklődést a dolog iránt, ezért se mentegetőzni, se szóba hozni nem fogja. Megmarad a teljesen evidens állapotnál.
Elmosolyodik, ahogy a nő kimondja, hogy a halottak már nem beszélnek. Bizony ez így van, nagyon is így.
A további történetre figyel eztán, melyet maga is összetudott volna rakni. Kivéve persze, hogy az egyik fivért felfalta a fenevad. Ennél a résznél kicsinyét elfintorodik. Nem igazán áll össze neki a kép, hogy a két fivér félelmükben nem tudtak megnyikkanni rendesen, aztán mikor az egyik meghal, a másik nem. Meg is vakargatja szőke üstökét. Az sem egészen tiszta, hogy ezután miért tudott oly szépen játszani a másik. De a mesék már csak ilyenek. Gyerek korában volt legutóbb ennyire összezavarodva, amikor egy görbe mesét hallgatott a vének szájából. Egy fiú volt a szereplője, akinek mindenféle kalandban volt része, még a halál elől is menekült és még le sem zárták az egyik szálat már beleszőttek egy másikat. Nehéz volt követni. Kicsit elkalandozott a legenda vége felé, de aztán megint tiszta szemmel néz a nőre.*
- Értem, tehát dalolni mennek oda a népek, hogy gazdagon térjenek vissza. *Összegzi a dolgot. Neki már az sem felfogható, hogy miért akarja valaki az életét kockáztatni egy kevés koszos aranyért, hát még az, hogy a halott fiú fivére miért tömte meg a zsebeit vele, amikor annyira bánatos volt.
~A helyében én mentem elhúztam volna a csíkot, nem pakolom az aranyat.~
Gondolja, majd inkább letesz a filozofálgatásról, mielőtt megint elkalandozik.*
- Van még valami a tarsolyában, asszonyom? *Kérdezi mosolyogva, miközben tenyerére támaszkodva hátra dől.*
3602. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-07-22 11:37:47
Üzenet elküldve: 2015-07-22 11:37:47
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Vakmerő
//Nyári forgatag//
//Ewangel//
*Borostyánszemeit lesüti a lány szavaira, zavartan válaszol. Hangjából rosszul elfedett szomorúság zeng ki.*
- Hát, tudod én nem hiszem, hogy valaha is visszamegyek abba a fogadóba. Legalábbis nem úgy, ahogy kellene. - *Zavartan babrálja egy darabig ruhája ujját. Borzalmasan rosszul érintette ez az egész partszakadás, és lelke mélyéből sajnálja, hogy füstbe ment a nagy terv a szép, új várossal, fényes jövővel, majdani kalandokkal. De az ő útja most másfelé vezet, bár ki tudja, vissza-visszakanyarog-e még a barbártörzshöz, nem tartja túl valószínűnek, hogy visszakullogna a kalyibába koszos edényt gyűjteni meg vadkant nyúzni. Ahhoz túlságosan is mélyet markolt lelkébe a város, bár nem sok időt töltött még itt, a feje búbjáig beleszeretett a nyüzsibe. Megörül azonban a könnyűléptű következő szavainak.*
- Ó, tudtam, tudtam hogy nem hagy el benneteket! - *Lelkesen összecsapja kezét, mikor azt hallja, Kagan visszatért a tűzből-halálból-elmeháborodottságból, és épít-szépít, tervez és minden valószínűség szerint dörgő hangon tovább szónokol boldognak-boldogtalannak, meg nehéz léptekkel fel-alá masíroz, szinte látja maga előtt a szilaj férfit, karba tett kézzel, kötelezőn szigorú tekintettel, úgy, ahogy hajdanán, nem pedig úgy, ahogy utoljára tekintett őrájuk. Eddig csak remélni merte, hogy a medve-ember nem tört meg teljesen a leégetett erődben, bármit is látott vagy vélt látni a lángok közt, de módfelett fellelkesül Ewangel hírein. Már ki is pattant fejéből egy újabb ötlet, korszakalkotó mégpedig.*
- Megtennél kérlek valamit a kedvemért, könnyűléptű? - *Kéri kedvesen, aztán ha amaz rábólint, az ölében székelő trüttyögő-szüttyögő kreatúrát áttelepíti a lány karjaiba vagy a hordóra, melyen eddig ücsörgött. Sokzsebes, könnyű homokszín ruhájából rongyolódott papírfecnit bányász elő, grafitrudat, térdére fekteti majd körmölni kezd. Bár nemigen feltételezi, hogy a nagy szőrös egyébként irodalmi műveltségét tekintve a helyzet magaslatán állna, jobb ötlete nem lévén buzgó levélírásba kezd. Levelét tehát Kagannak címzi, tartalmát tekintve nagyrészt hollétét ismerteti és bizakodó hangnemben kifejezi segítési szándékát az erőd újraépítését illetőleg. Khanról és a többiekről nem ejt szót. Így zárja: Hamarost látjuk egymást. Elnagyolt, integető emberkét is rajzol mellé, élét tompítva a hivatalos tartalomnak. Kackiásan odamacskakaparja a nevét az aljára. Összecsavarja a kincset érő okmányt, nyakából bőrszálat tép le, összekötözi a tekercset.*
- Add kérlek ezt át a Hegy Urának és tolmácsold mindenkinek a lehető legszívélyesebb üdvözletem, a csinosabbakat csókkal is belepheted a nevemben. - *Átnyújta irományát.* - Köszönöm szépen!
//Ewangel//
*Borostyánszemeit lesüti a lány szavaira, zavartan válaszol. Hangjából rosszul elfedett szomorúság zeng ki.*
- Hát, tudod én nem hiszem, hogy valaha is visszamegyek abba a fogadóba. Legalábbis nem úgy, ahogy kellene. - *Zavartan babrálja egy darabig ruhája ujját. Borzalmasan rosszul érintette ez az egész partszakadás, és lelke mélyéből sajnálja, hogy füstbe ment a nagy terv a szép, új várossal, fényes jövővel, majdani kalandokkal. De az ő útja most másfelé vezet, bár ki tudja, vissza-visszakanyarog-e még a barbártörzshöz, nem tartja túl valószínűnek, hogy visszakullogna a kalyibába koszos edényt gyűjteni meg vadkant nyúzni. Ahhoz túlságosan is mélyet markolt lelkébe a város, bár nem sok időt töltött még itt, a feje búbjáig beleszeretett a nyüzsibe. Megörül azonban a könnyűléptű következő szavainak.*
- Ó, tudtam, tudtam hogy nem hagy el benneteket! - *Lelkesen összecsapja kezét, mikor azt hallja, Kagan visszatért a tűzből-halálból-elmeháborodottságból, és épít-szépít, tervez és minden valószínűség szerint dörgő hangon tovább szónokol boldognak-boldogtalannak, meg nehéz léptekkel fel-alá masíroz, szinte látja maga előtt a szilaj férfit, karba tett kézzel, kötelezőn szigorú tekintettel, úgy, ahogy hajdanán, nem pedig úgy, ahogy utoljára tekintett őrájuk. Eddig csak remélni merte, hogy a medve-ember nem tört meg teljesen a leégetett erődben, bármit is látott vagy vélt látni a lángok közt, de módfelett fellelkesül Ewangel hírein. Már ki is pattant fejéből egy újabb ötlet, korszakalkotó mégpedig.*
- Megtennél kérlek valamit a kedvemért, könnyűléptű? - *Kéri kedvesen, aztán ha amaz rábólint, az ölében székelő trüttyögő-szüttyögő kreatúrát áttelepíti a lány karjaiba vagy a hordóra, melyen eddig ücsörgött. Sokzsebes, könnyű homokszín ruhájából rongyolódott papírfecnit bányász elő, grafitrudat, térdére fekteti majd körmölni kezd. Bár nemigen feltételezi, hogy a nagy szőrös egyébként irodalmi műveltségét tekintve a helyzet magaslatán állna, jobb ötlete nem lévén buzgó levélírásba kezd. Levelét tehát Kagannak címzi, tartalmát tekintve nagyrészt hollétét ismerteti és bizakodó hangnemben kifejezi segítési szándékát az erőd újraépítését illetőleg. Khanról és a többiekről nem ejt szót. Így zárja: Hamarost látjuk egymást. Elnagyolt, integető emberkét is rajzol mellé, élét tompítva a hivatalos tartalomnak. Kackiásan odamacskakaparja a nevét az aljára. Összecsavarja a kincset érő okmányt, nyakából bőrszálat tép le, összekötözi a tekercset.*
- Add kérlek ezt át a Hegy Urának és tolmácsold mindenkinek a lehető legszívélyesebb üdvözletem, a csinosabbakat csókkal is belepheted a nevemben. - *Átnyújta irományát.* - Köszönöm szépen!
3601. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-07-22 11:26:33
Üzenet elküldve: 2015-07-22 11:26:33
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 825
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 825
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Nyári forgatag//
//Taitos//
*Nevet a fiú szavain, nem hisz neki, de jó kis játék ez is. *
-Én jól bírom a forróságot, ne aggódj.
*Egyébként is elég nyáriasan van öltözve virágmintás kis ruhájában, nem fél attól, hogy rásül a holmi. Vállat von, ha enni kell, hát enni kell. Legalább lesz rajta is egy kis hús.*
//Vásárlás//
*Köszön ő is az árusnak és szemrevételezi a gyümölcsöket. Van itt minden, a többségről azt se tudja micsoda. Lehet az alma is csak azért kedvence, mert nem evett még nagyon mást?*
-Jó.
*Felel kurtán, kicsit idegesen, mert a fiú elszúrta a kis egyességüket és Manurinak nevezte. Sebaj, a kofa biztos nem ismeri és nem jegyzi meg. Ezer ember is megfordulhat egy nap itt.*
-Ne gúnyolódj velem, vagy békává varázsollak!
*Vigyorog a fiúra, majd a különféle gyümiket nézegeti.*
//Taitos//
*Nevet a fiú szavain, nem hisz neki, de jó kis játék ez is. *
-Én jól bírom a forróságot, ne aggódj.
*Egyébként is elég nyáriasan van öltözve virágmintás kis ruhájában, nem fél attól, hogy rásül a holmi. Vállat von, ha enni kell, hát enni kell. Legalább lesz rajta is egy kis hús.*
//Vásárlás//
*Köszön ő is az árusnak és szemrevételezi a gyümölcsöket. Van itt minden, a többségről azt se tudja micsoda. Lehet az alma is csak azért kedvence, mert nem evett még nagyon mást?*
-Jó.
*Felel kurtán, kicsit idegesen, mert a fiú elszúrta a kis egyességüket és Manurinak nevezte. Sebaj, a kofa biztos nem ismeri és nem jegyzi meg. Ezer ember is megfordulhat egy nap itt.*
-Ne gúnyolódj velem, vagy békává varázsollak!
*Vigyorog a fiúra, majd a különféle gyümiket nézegeti.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9901-9920 , 9921-9940 , 9941-9960 , 9961-9980 , 9981-10000 , 10001-10020 , 10021-10040 , 10038-10057