Arthenior - Piactér
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Pegazus fogadó (új) Polgárnegyed (új) Romváros és Meredély (új) | Piactér | Erdőszéli tisztás (új) Kovácsműhely (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 173 (3441. - 3460. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
3460. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-07-16 15:38:00
Üzenet elküldve: 2015-07-16 15:38:00
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 173
OOC üzenetek: 167
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 173
OOC üzenetek: 167
Játékstílus: Megfontolt
//Nyári forgatag//
// Tingli tangli //
* A Fürdőházból kissé pilledten lép ki, magán viselve a Ryz ölelését, csókjai vad mámorát s a gyönyör emlékét melyet okozott neki. *
~ Kár érte. ~
* Gondolja magában. Szívesen tudna maga mellett egy ilyen férfit, kellően alázatos és odaadó és határozottan pimasz. De még a nevét sem kérdezte. S marasztalni se marasztalták. S ő miért is erőszakoskodott volna. Ez így volt szép, és így kellett lennie.
A homályba burkolózó fürdő után, a tüzes nap sugarai, azonnal elvakítják. Rosszul érinti, a hirtelen jött fényviszony változás. Szemei előtt halvány kis foltok cikáznak, hunyorogva, sűrűn pislogva próbálja újra hozzá szoktatni türkizeit a kinti világhoz. Meggondolatlan volt, de még teljesen nem ocsúdott fel az átéltek után. De néhány perc az egész és már indul is neki, arra amerről érkezett. Standok és emberek közt halad, könnyedén, fürge léptekkel arra amerre Kagant hagyta, de hiába a Nagy ember már eltűnt. Gondolta talán meggondolta magát és még itt jár valamerre. De nem. Ha itt lenne, könnyen kiszúrná. Ezért kár volt sietnie. Megvonva vállát, most már lassabban halad a tömegben nézelődve. A szegénynegyed sikátorai mellett halad el, mikor a félhomályban két alakot pillant, meg. Egy magas, karcsút s egy valamivel testesebbet. Mintha épp érzékeny búcsút vennének egymástól. A sikátor bejáratához sétál, a jobb vállát a falnak támasztva, karjait és lábát keresztbe fonva áll meg. *
- Nocsak, nocsak! Kit látnak szemeim. Kagan nem biztos, hogy örülni fog, ha meg tudja, hogy más hímekkel enyelegsz. * emeli türkizkék szemeit a nőstényre, ajkára önelégült, gunyoros mosoly ül ki. *
A hozzászólás írója (Medliel Falenys) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.07.16 15:40:31
// Tingli tangli //
* A Fürdőházból kissé pilledten lép ki, magán viselve a Ryz ölelését, csókjai vad mámorát s a gyönyör emlékét melyet okozott neki. *
~ Kár érte. ~
* Gondolja magában. Szívesen tudna maga mellett egy ilyen férfit, kellően alázatos és odaadó és határozottan pimasz. De még a nevét sem kérdezte. S marasztalni se marasztalták. S ő miért is erőszakoskodott volna. Ez így volt szép, és így kellett lennie.
A homályba burkolózó fürdő után, a tüzes nap sugarai, azonnal elvakítják. Rosszul érinti, a hirtelen jött fényviszony változás. Szemei előtt halvány kis foltok cikáznak, hunyorogva, sűrűn pislogva próbálja újra hozzá szoktatni türkizeit a kinti világhoz. Meggondolatlan volt, de még teljesen nem ocsúdott fel az átéltek után. De néhány perc az egész és már indul is neki, arra amerről érkezett. Standok és emberek közt halad, könnyedén, fürge léptekkel arra amerre Kagant hagyta, de hiába a Nagy ember már eltűnt. Gondolta talán meggondolta magát és még itt jár valamerre. De nem. Ha itt lenne, könnyen kiszúrná. Ezért kár volt sietnie. Megvonva vállát, most már lassabban halad a tömegben nézelődve. A szegénynegyed sikátorai mellett halad el, mikor a félhomályban két alakot pillant, meg. Egy magas, karcsút s egy valamivel testesebbet. Mintha épp érzékeny búcsút vennének egymástól. A sikátor bejáratához sétál, a jobb vállát a falnak támasztva, karjait és lábát keresztbe fonva áll meg. *
- Nocsak, nocsak! Kit látnak szemeim. Kagan nem biztos, hogy örülni fog, ha meg tudja, hogy más hímekkel enyelegsz. * emeli türkizkék szemeit a nőstényre, ajkára önelégült, gunyoros mosoly ül ki. *
A hozzászólás írója (Medliel Falenys) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.07.16 15:40:31
3459. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-07-16 15:24:28
Üzenet elküldve: 2015-07-16 15:24:28
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1240
OOC üzenetek: 210
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1240
OOC üzenetek: 210
Játékstílus: Vakmerő
//Nyári forgatag//
//Egészségügyi szolgálat - Nyílt//
//Ezek, akik körülettem vannak, meg egy NJK városőr//
*Bólogat, nagy-nagy örömmel a visszakérdezésre. Mintha csak arra adna választ, hogy ez a gyönyörűséges, rendkívül praktikus, és igen drága ajándék valóban az övé.*
-Hát, valahogy ki kell ereszteni az ártó vért, mielőtt belehalnál szörnyűséges kínok között, lassan lebénulva, fuldokolva.
*Vonogatja vékonyka vállait, nincs más lehetőség, nah.
A lovagot érintő első megjegyzésére a sötételfnek aggódón húzza össze szemöldökét.*
-Emlékezet kiesés.
*Bólint is rá.*
-Gyakori a fejsérülésnél. Olykor hamar elmúlik, van hogy soha sem. Ezen a lékelés sem segít.
*Vág bocsánatkérő arcot, mintha tehetne róla, hogy egy lyuk, ami biztosítja a szabad légáramlást az agyig nem kezel minden problémát.*
-Egészen.
*Bólint határozottan. Mármint határozottan vigyorogva.*
-Szerintem őrült. Páncél, ló? Ekkora tömegben, ilyen melegben?
*Állítja fel a diagnózist gyorsan Artenről, kissé távolságtartóan, a mentális zavarok nem az ő szakterülete.*
//Egészségügyi szolgálat - Nyílt//
//Ezek, akik körülettem vannak, meg egy NJK városőr//
*Bólogat, nagy-nagy örömmel a visszakérdezésre. Mintha csak arra adna választ, hogy ez a gyönyörűséges, rendkívül praktikus, és igen drága ajándék valóban az övé.*
-Hát, valahogy ki kell ereszteni az ártó vért, mielőtt belehalnál szörnyűséges kínok között, lassan lebénulva, fuldokolva.
*Vonogatja vékonyka vállait, nincs más lehetőség, nah.
A lovagot érintő első megjegyzésére a sötételfnek aggódón húzza össze szemöldökét.*
-Emlékezet kiesés.
*Bólint is rá.*
-Gyakori a fejsérülésnél. Olykor hamar elmúlik, van hogy soha sem. Ezen a lékelés sem segít.
*Vág bocsánatkérő arcot, mintha tehetne róla, hogy egy lyuk, ami biztosítja a szabad légáramlást az agyig nem kezel minden problémát.*
-Egészen.
*Bólint határozottan. Mármint határozottan vigyorogva.*
-Szerintem őrült. Páncél, ló? Ekkora tömegben, ilyen melegben?
*Állítja fel a diagnózist gyorsan Artenről, kissé távolságtartóan, a mentális zavarok nem az ő szakterülete.*
3458. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-07-16 15:08:47
Üzenet elküldve: 2015-07-16 15:08:47
ÚJ
Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 90
OOC üzenetek: 59
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 90
OOC üzenetek: 59
Játékstílus: Vakmerő
//Nyári forgatag//
//Egészségügyi szolgálat - Nyílt//
//Ezek, akik Zia körül vannak, meg egy NJK városőr//
*Csak félig figyel oda mindarra, amit a rőthajú összehord, bár azért a sok (számára) zagyvaság között akad olyan, ami megragadja a figyelmét.*
-Meglékelni? *pislog nagyokat, s igen igen reméli, hogy csupán félrehallott, avagy rosszul értett valamit, mert ha a lékelés olyasmit jelent, mint az érett dinnye esetében, akkor abból köszöni, de marhára nem szándékozik kérni. Inkább dögöljön meg kínok közt, de senki ne lyuggassa ki a kobakját, erősen kétli, hogy hatékony módszer volna, s szerénytelen véleménye szerint orvosi szempontból is meglehetősen megkérdőjelezhető az eljárás indokoltsága.
Végül azonban elengedi ennek a gondolatát, s feltápászkodik a földről, még ha ez jelen pillanatban némileg nehezére esik is. Cseppet szédül csupán, de néhány fejkörzés után ez is mintha múlni kezdene.
A mutatott irányba néz hát, s végigméri a lovagot, fényes páncélban, lóháton.*
-Nem tűnik ismerősnek... *biggyeszti le az ajkát, ráncolja a szemöldökét, valahogy egészen másként emlékszik arra, aki fellökte, de hát végül is miért ne hinne a nőnek, aki az imént segített rajta? Csak azért mert nő? Ráadásul még vörös is?
~Vörös kutya, vörös ló, vörös ember, egy se jó...~ jut eszébe egy szólásmondás, amit nyilván valamelyik söntésben hallott, s bizalmatlanul méregeti a kócost.*
-Egész biztosan ő volt az? *vonja fel a szemöldökét. *
-És hogy nem rohad bele abba a páncélba? *kérdi az állát vakarva. Amennyiben kisülne, hogy csakugyan a vitéz hadfi volt a tettes, úgy már készen is áll a terve arra, hogy megbosszulja a dolgot. Egy olyan páncélban meglehetősen nehéz mozogni egyébként is, hát még, ha az embert lerántják hátrafelé a lóról ugyebár...*
//Egészségügyi szolgálat - Nyílt//
//Ezek, akik Zia körül vannak, meg egy NJK városőr//
*Csak félig figyel oda mindarra, amit a rőthajú összehord, bár azért a sok (számára) zagyvaság között akad olyan, ami megragadja a figyelmét.*
-Meglékelni? *pislog nagyokat, s igen igen reméli, hogy csupán félrehallott, avagy rosszul értett valamit, mert ha a lékelés olyasmit jelent, mint az érett dinnye esetében, akkor abból köszöni, de marhára nem szándékozik kérni. Inkább dögöljön meg kínok közt, de senki ne lyuggassa ki a kobakját, erősen kétli, hogy hatékony módszer volna, s szerénytelen véleménye szerint orvosi szempontból is meglehetősen megkérdőjelezhető az eljárás indokoltsága.
Végül azonban elengedi ennek a gondolatát, s feltápászkodik a földről, még ha ez jelen pillanatban némileg nehezére esik is. Cseppet szédül csupán, de néhány fejkörzés után ez is mintha múlni kezdene.
A mutatott irányba néz hát, s végigméri a lovagot, fényes páncélban, lóháton.*
-Nem tűnik ismerősnek... *biggyeszti le az ajkát, ráncolja a szemöldökét, valahogy egészen másként emlékszik arra, aki fellökte, de hát végül is miért ne hinne a nőnek, aki az imént segített rajta? Csak azért mert nő? Ráadásul még vörös is?
~Vörös kutya, vörös ló, vörös ember, egy se jó...~ jut eszébe egy szólásmondás, amit nyilván valamelyik söntésben hallott, s bizalmatlanul méregeti a kócost.*
-Egész biztosan ő volt az? *vonja fel a szemöldökét. *
-És hogy nem rohad bele abba a páncélba? *kérdi az állát vakarva. Amennyiben kisülne, hogy csakugyan a vitéz hadfi volt a tettes, úgy már készen is áll a terve arra, hogy megbosszulja a dolgot. Egy olyan páncélban meglehetősen nehéz mozogni egyébként is, hát még, ha az embert lerántják hátrafelé a lóról ugyebár...*
3457. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-07-16 14:59:49
Üzenet elküldve: 2015-07-16 14:59:49
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1240
OOC üzenetek: 210
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1240
OOC üzenetek: 210
Játékstílus: Vakmerő
//Nyári forgatag//
//Egészségügyi szolgálat - Nyílt//
//Ezek, akik körülettem vannak, meg egy NJK városőr//
*Igazán jól szórakozik, mint általában, ez látszik gyermeteg vigyorán, és komiszan csillogó tekintetén. A gyolcsot távolítva a sebről nyugtázza, hogy a vérzés elállt, varrni nem kell. Szerencsésen megúszta a sötételf a dolgot.*
-Ha nem múlna a szédülés, a hányinger, és fülzúgást észlelnél, mindenképp keress meg.
*Adja ki a további tennivalókat a mélységi számára, nem sokat törődve azzal, mit a városőrrel szövegel.*
-Csak a bőröd hasadt fel, de persze nem tudhatom sérült-e belül is valami.
*Magyaráz megállás nélkül miközben máris csomagolni kezd, dugaszolja le a fertőtlenítőt, és süllyeszti tarisznyájába.*
-Ha elkezd vér gyűlni a koponyádban az végzetes lehet. Akkor muszáj lesz meglékelni.
*Vigyorog továbbra is, mintha csupa jó hírt közölne, miközben a fiola is tűnik el, használatlanul.*
-És próbálj ébren maradni, az nagyon fontos a következő órákban.
*A flaskából még kortyol egy nagyot, majd rejti el zsákjában.*
-Nem tartozol semmivel. A Város állja a költségeimet.
*Egyenesedik fel végre, és tekint lefelé a pasira, nem is annyira gonosz az a mosoly ajkán.*
-Ott, az a nagydarab a lovon.
*Mutat Arten felé, mert nem bírja ki, és ha a másik sötételffel kapcsolatban nem tudta megmutatni a lovag micsoda férfi is, hát ím, Zia újabb lehetőséget biztosít. Még csak le sem kell vetkőznie hozzá a Házatlannak.*
-Fel tudsz állni?
*Méregeti sérültjét karba font kézzel, ha nem, hát nem, ő biztos nem fog még ebben is segédkezni, majd a morc katona.*
//Egészségügyi szolgálat - Nyílt//
//Ezek, akik körülettem vannak, meg egy NJK városőr//
*Igazán jól szórakozik, mint általában, ez látszik gyermeteg vigyorán, és komiszan csillogó tekintetén. A gyolcsot távolítva a sebről nyugtázza, hogy a vérzés elállt, varrni nem kell. Szerencsésen megúszta a sötételf a dolgot.*
-Ha nem múlna a szédülés, a hányinger, és fülzúgást észlelnél, mindenképp keress meg.
*Adja ki a további tennivalókat a mélységi számára, nem sokat törődve azzal, mit a városőrrel szövegel.*
-Csak a bőröd hasadt fel, de persze nem tudhatom sérült-e belül is valami.
*Magyaráz megállás nélkül miközben máris csomagolni kezd, dugaszolja le a fertőtlenítőt, és süllyeszti tarisznyájába.*
-Ha elkezd vér gyűlni a koponyádban az végzetes lehet. Akkor muszáj lesz meglékelni.
*Vigyorog továbbra is, mintha csupa jó hírt közölne, miközben a fiola is tűnik el, használatlanul.*
-És próbálj ébren maradni, az nagyon fontos a következő órákban.
*A flaskából még kortyol egy nagyot, majd rejti el zsákjában.*
-Nem tartozol semmivel. A Város állja a költségeimet.
*Egyenesedik fel végre, és tekint lefelé a pasira, nem is annyira gonosz az a mosoly ajkán.*
-Ott, az a nagydarab a lovon.
*Mutat Arten felé, mert nem bírja ki, és ha a másik sötételffel kapcsolatban nem tudta megmutatni a lovag micsoda férfi is, hát ím, Zia újabb lehetőséget biztosít. Még csak le sem kell vetkőznie hozzá a Házatlannak.*
-Fel tudsz állni?
*Méregeti sérültjét karba font kézzel, ha nem, hát nem, ő biztos nem fog még ebben is segédkezni, majd a morc katona.*
3456. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-07-16 14:41:09
Üzenet elküldve: 2015-07-16 14:41:09
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 253
OOC üzenetek: 134
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 253
OOC üzenetek: 134
Játékstílus: Szelíd
// Beszerző körút - édes kettesben //
* Hát persze, "később visszanéz" jól ismert mondat az dörzsölt árusokat pedig csak a csengő aranyként nyújtott bizonyíték győzi meg. Na sebaj a sok érdeklődőből egyszer úgy is vevő lesz!
De lépjünk is tovább mert az események felgyorsulnak és ha párocska nem akar lemaradni akkor bizony fel kell vegyék a ritmust.
Taran belekezdene az egyezkedésbe és a jó öreg nem érdekel elmegyek taktikát alkalmazza, régi trükk amit minden valamire való árus ismer. Már az eszesebb fajtából. A fickó csak vigyorog utána miután tettetett meglepettséggel tekint rá a válaszát hallva. Aztán jön a bizonyos fordulat, Taran visszavet egy 100 aranyas ajánlatot, hát a barátunk ekkor lőtte az igazi gólt. Hiszen a másik belement ami számára egyértelművé teszi a dolgot: érdekli. *
- 100 arany? élete párjáért?! Na de kérem, ne sértsen meg!
* Mondja illedelmesen s némi színpadiassággal. *
- De tudja mit, látok itt pár szép menyecskét, legyen jó napja. 150!
* Az utolsó mondatvégi szócska csúszik ki ajkain amikor érkezik a roham. A három kölyök ekkor fut keresztül rajtuk és szabadul el a rögtönzött káosz.
Dyntina szerencsére veszi a lapot rögtön s Taran is kihasználja a kínálkozó alkalmat így szinte észrevétlen maradhat a cselekvésük. Így Dyntina egy fa mozsárral s hozzá egy törővel gazdadszik és két kicsiny üvegcsét is eltud még csempészni, egyébre már nincs ideje. Mert a fickó igyekszik összeszedni magát s portékáit.
A páros - bár külön külön - de még be is segít a pakolásba, vannak oly kedvesek. *
- Ó, nagyon köszönöm!
* Hálálkodik mindkettőnek. *
- Förtelem, sok mocskos tolvaj. Száradna el a kezük.
* Zsémbel egy rövidet míg pakolászik Aztán miután rendbe szedte magát s holmiját érkezik egy kérdés a vöröskétől. *
- Az a tányér? Gardeai fából van, olyan anyaggal kezelték, hogy ne ragadjon rá bármilyen keveréket is készít benne! Én is ilyennel készítem a főzeteket!
* jelenti ki büszkén majd érkezik is a válasz a kérdésre. *
- 50 arany * vár egy pillanatot * de magának 25 * kacsin a lányra taktikusan majd visszafordul Taranra mikor meghallja az a bizonyos összeget. *
- Én a maga helyében meghívnám a Hölgyet egy italra, egy pont olyanra ami 125 aranyba kerül.
* kacsint a férfire és nyújtja a kezét hogy az alku megkötessen.
Idő közben a háttérben a nép még hőbörög kissé de a hangzsivaj távolodik ahogy a három kölyök a szegény negyed felé halad, majd idővel el is tűnnek annak sikátorlabirintusában. A piactérre pedig visszatér a szokásos nyugalom. Legalább is egyelőre. *
* Hát persze, "később visszanéz" jól ismert mondat az dörzsölt árusokat pedig csak a csengő aranyként nyújtott bizonyíték győzi meg. Na sebaj a sok érdeklődőből egyszer úgy is vevő lesz!
De lépjünk is tovább mert az események felgyorsulnak és ha párocska nem akar lemaradni akkor bizony fel kell vegyék a ritmust.
Taran belekezdene az egyezkedésbe és a jó öreg nem érdekel elmegyek taktikát alkalmazza, régi trükk amit minden valamire való árus ismer. Már az eszesebb fajtából. A fickó csak vigyorog utána miután tettetett meglepettséggel tekint rá a válaszát hallva. Aztán jön a bizonyos fordulat, Taran visszavet egy 100 aranyas ajánlatot, hát a barátunk ekkor lőtte az igazi gólt. Hiszen a másik belement ami számára egyértelművé teszi a dolgot: érdekli. *
- 100 arany? élete párjáért?! Na de kérem, ne sértsen meg!
* Mondja illedelmesen s némi színpadiassággal. *
- De tudja mit, látok itt pár szép menyecskét, legyen jó napja. 150!
* Az utolsó mondatvégi szócska csúszik ki ajkain amikor érkezik a roham. A három kölyök ekkor fut keresztül rajtuk és szabadul el a rögtönzött káosz.
Dyntina szerencsére veszi a lapot rögtön s Taran is kihasználja a kínálkozó alkalmat így szinte észrevétlen maradhat a cselekvésük. Így Dyntina egy fa mozsárral s hozzá egy törővel gazdadszik és két kicsiny üvegcsét is eltud még csempészni, egyébre már nincs ideje. Mert a fickó igyekszik összeszedni magát s portékáit.
A páros - bár külön külön - de még be is segít a pakolásba, vannak oly kedvesek. *
- Ó, nagyon köszönöm!
* Hálálkodik mindkettőnek. *
- Förtelem, sok mocskos tolvaj. Száradna el a kezük.
* Zsémbel egy rövidet míg pakolászik Aztán miután rendbe szedte magát s holmiját érkezik egy kérdés a vöröskétől. *
- Az a tányér? Gardeai fából van, olyan anyaggal kezelték, hogy ne ragadjon rá bármilyen keveréket is készít benne! Én is ilyennel készítem a főzeteket!
* jelenti ki büszkén majd érkezik is a válasz a kérdésre. *
- 50 arany * vár egy pillanatot * de magának 25 * kacsin a lányra taktikusan majd visszafordul Taranra mikor meghallja az a bizonyos összeget. *
- Én a maga helyében meghívnám a Hölgyet egy italra, egy pont olyanra ami 125 aranyba kerül.
* kacsint a férfire és nyújtja a kezét hogy az alku megkötessen.
Idő közben a háttérben a nép még hőbörög kissé de a hangzsivaj távolodik ahogy a három kölyök a szegény negyed felé halad, majd idővel el is tűnnek annak sikátorlabirintusában. A piactérre pedig visszatér a szokásos nyugalom. Legalább is egyelőre. *
3455. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-07-16 14:36:37
Üzenet elküldve: 2015-07-16 14:36:37
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 401
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 401
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Megfontolt
//Nyári forgatag//
*Dolgaik egész simulékonyan haladnak az összeverődött társasággal. A fontosabb részleteket leegyeztetik, s még alkalmat is kap arra, hogy hazamenjen a pénzmennyiségért, amennyit mindenképp az üzletre szán. Az átöltözéssel is foglalkozik, bár csak kapkodva, hiszen sürget az idő - a nadrágot váltja le egy kényelmesebb, orgonalila hosszú szoknyára. Fehér, lezser blúzával teljesen elégedett, ahogyan az egyetlen copfba font vörösséggel is, mely így nehezedik vállára. Ennek mindössze végére köt egy mélyebb lila színű masnit, hosszú selyemszalagból.
Aztán "könnyes" búcsút vesz a többiektől, miután úgy döntenek, inkább keresnek egy független házat a Pintynek, mintsem az ő saját otthonában, egy gazdagnegyedi, kúria-számba menő épületben rendezzék be.*
~Talán jobb is így. Legalább biztosan nem veri szét senki az összelopkodott pénzből vett berendezéseidet.~
*Magára marad. Legalábbis egyelőre. Úgysem múlik sokon, hogy szerezzen magának társat. Majd ha akar. Ezt még eldönti, előbb alaposabban szétnéz, természetesen. Nem is árt tudni, hogy megéri-e bárki azt a belefeccölt energiát, amibe a figyelme felkeltése kerül. Sétálgat tehát, árgus szemekkel figyelve a környezetet és mindenkit maga körül - s teszi ezt egy jó kupa vajsör társaságában, amiért nem is sajnálja kiadni azt a 4 aranyat (Mesélő (Ara)).
*
*Dolgaik egész simulékonyan haladnak az összeverődött társasággal. A fontosabb részleteket leegyeztetik, s még alkalmat is kap arra, hogy hazamenjen a pénzmennyiségért, amennyit mindenképp az üzletre szán. Az átöltözéssel is foglalkozik, bár csak kapkodva, hiszen sürget az idő - a nadrágot váltja le egy kényelmesebb, orgonalila hosszú szoknyára. Fehér, lezser blúzával teljesen elégedett, ahogyan az egyetlen copfba font vörösséggel is, mely így nehezedik vállára. Ennek mindössze végére köt egy mélyebb lila színű masnit, hosszú selyemszalagból.
Aztán "könnyes" búcsút vesz a többiektől, miután úgy döntenek, inkább keresnek egy független házat a Pintynek, mintsem az ő saját otthonában, egy gazdagnegyedi, kúria-számba menő épületben rendezzék be.*
~Talán jobb is így. Legalább biztosan nem veri szét senki az összelopkodott pénzből vett berendezéseidet.~
*Magára marad. Legalábbis egyelőre. Úgysem múlik sokon, hogy szerezzen magának társat. Majd ha akar. Ezt még eldönti, előbb alaposabban szétnéz, természetesen. Nem is árt tudni, hogy megéri-e bárki azt a belefeccölt energiát, amibe a figyelme felkeltése kerül. Sétálgat tehát, árgus szemekkel figyelve a környezetet és mindenkit maga körül - s teszi ezt egy jó kupa vajsör társaságában, amiért nem is sajnálja kiadni azt a 4 aranyat (Mesélő (Ara)).
*
3454. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-07-16 14:30:11
Üzenet elküldve: 2015-07-16 14:30:11
ÚJ
Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 90
OOC üzenetek: 59
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 90
OOC üzenetek: 59
Játékstílus: Vakmerő
//Nyári forgatag//
//Egészségügyi szolgálat - Nyílt//
//Ezek, akik Zia körül vannak, meg egy NJK városőr//
*A hím összeszorított fogakkal tűri a gyógykezelést, miközben szemei a legszörnyűbb kínhalált ígérik az őt kínzó nőstényördögnek, aki nem átall úgy gügyögni neki, mintha valami idióta kölyök volna. Dryyx azonban immáron teljesen önmaga, nagyon is tudatában van az őt körülvevő világnak. Tűr, szótlanul, mígnem végül a veszett módon csípő, nem különben büdös (legalábbis számára) löttyel átitatott kötés végül lekerül a tarkójáról.*
-Szóval elestem. *vonja fel szkeptikusan a szemöldökét, s emlékeiben kutat, hátha talál valamiféle erre utaló dolgot, s mintha haloványan rémlene neki, hogy nem is oly rég az egész világ még hullámzott és bizsergett, de mérget nem merne venni rá.
Végül a városőrhöz fordul, s annak rangjához, meg hivatásához cseppet sem méltó módon szólítja meg:*
-Jóbarát, ha nem veszed le rólam rögtön a kezed, az Istennő bokaficamára esküszöm, megszabadulsz tőle! *lehet, hogy ezért legalábbis valamiféle sértést fog bezsebelni, hacsak nem egy halántékra mért ütést markolatgombbal, de jelen pillanatban éppen elég nyűgös ahhoz, hogy ne érdekelje az ilyesmi.*
-Te meg! *mutogat a rőthajú némberre.*
-Mondd meg, mivel tartozom a kezelésért! *tisztában van vele, hogy az efféle felcserek is pénzből élnek, ő pedig a maga részéről bizony hajlandó megfizetni az árát mindennek. Első az üzlet. Aztán jöhet minden más egyéb, de addig, amíg nincs lefixálva az ár, nem haladhatnak tovább.*
-Aztán pedig mutass rá arra, amelyik fellökött, szíves örömest megbeszélném vele a dolgot. *dohog tovább, mert annyi már rémlik neki, hogy szerepelt a történetben egy szakadt ruhás fickó is, aki azonban immáron úgy el vagyon tűnve, mint szürke szamár a ködben.*
//Egészségügyi szolgálat - Nyílt//
//Ezek, akik Zia körül vannak, meg egy NJK városőr//
*A hím összeszorított fogakkal tűri a gyógykezelést, miközben szemei a legszörnyűbb kínhalált ígérik az őt kínzó nőstényördögnek, aki nem átall úgy gügyögni neki, mintha valami idióta kölyök volna. Dryyx azonban immáron teljesen önmaga, nagyon is tudatában van az őt körülvevő világnak. Tűr, szótlanul, mígnem végül a veszett módon csípő, nem különben büdös (legalábbis számára) löttyel átitatott kötés végül lekerül a tarkójáról.*
-Szóval elestem. *vonja fel szkeptikusan a szemöldökét, s emlékeiben kutat, hátha talál valamiféle erre utaló dolgot, s mintha haloványan rémlene neki, hogy nem is oly rég az egész világ még hullámzott és bizsergett, de mérget nem merne venni rá.
Végül a városőrhöz fordul, s annak rangjához, meg hivatásához cseppet sem méltó módon szólítja meg:*
-Jóbarát, ha nem veszed le rólam rögtön a kezed, az Istennő bokaficamára esküszöm, megszabadulsz tőle! *lehet, hogy ezért legalábbis valamiféle sértést fog bezsebelni, hacsak nem egy halántékra mért ütést markolatgombbal, de jelen pillanatban éppen elég nyűgös ahhoz, hogy ne érdekelje az ilyesmi.*
-Te meg! *mutogat a rőthajú némberre.*
-Mondd meg, mivel tartozom a kezelésért! *tisztában van vele, hogy az efféle felcserek is pénzből élnek, ő pedig a maga részéről bizony hajlandó megfizetni az árát mindennek. Első az üzlet. Aztán jöhet minden más egyéb, de addig, amíg nincs lefixálva az ár, nem haladhatnak tovább.*
-Aztán pedig mutass rá arra, amelyik fellökött, szíves örömest megbeszélném vele a dolgot. *dohog tovább, mert annyi már rémlik neki, hogy szerepelt a történetben egy szakadt ruhás fickó is, aki azonban immáron úgy el vagyon tűnve, mint szürke szamár a ködben.*
3453. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-07-16 14:09:54
Üzenet elküldve: 2015-07-16 14:09:54
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Omon//
*A férfi nem zavarja el az óriást.*
- Hát... most érkeztem. Még maradok egy ideig.
*Igazából nem tudja, hogy mit tervez. Ő általában mindig előre megszervez mindent, ami alatt a földműveléssel kapcsolatos munkabeosztást lehet érteni, ám most semmit nem gondolt ki előre. Csak úgy lejött megnézni a fesztivált.
A férfi megjegyzésére furcsa mód nem döbben meg.*
- Hát igen. Ezért Nyári forgatag.
*Jegyzi meg. Ő ezt kisebb viccnek szánja, ám komoly arckifejezése és a félreérthető hangsúly miatt könnyen bántásnak lehet venni.
Azonban az elf mágus(tanonc) meghívásából arra lehet következtetni, hogy nincs harag.*
- Öööö...
*Coof elbizonytalanodik. Egy idegennel elmenni igen veszélyes dolog. ~Ne legyél paranoiás, öreglány! Mi baj érhetne?~ Így hát igent mond.*
- Köszönöm, elfogadom!
*Úton a fogadóba a férfi érdeklődni kezd Coof munkája iránt.*
- Tudod...
*Itt a lány elhallgat. Nehezére esik kimondani, hogy nem nemes, hanem a szántóföldeken él, és ott is dolgozik.*
- Hát tudod... messziről jöttem.
*Próbálja kicsit más irányból megközelíteni a választ.*
- A szántóföldeken élek.
*Szemét lesüti, nehogy az elf szemébe kelljen néznie, és elgondolkozik. ~Jace mindig azt mondta, hogy minden mozdulatnak jelentése van. Az enyémnek most mi?~ A kérdést jól megízleli, majd megválaszolja. ~A szégyen. Szégyellem maga. Na de miért is?~ Azzal gyorsan felkapja a fejét, és mélyen a mágus(tanonc) szemébe néz.* ~Rám nagy szükség van.~ *Ismétli magában.* ~Rám nagy szükség van.~
*A férfi nem zavarja el az óriást.*
- Hát... most érkeztem. Még maradok egy ideig.
*Igazából nem tudja, hogy mit tervez. Ő általában mindig előre megszervez mindent, ami alatt a földműveléssel kapcsolatos munkabeosztást lehet érteni, ám most semmit nem gondolt ki előre. Csak úgy lejött megnézni a fesztivált.
A férfi megjegyzésére furcsa mód nem döbben meg.*
- Hát igen. Ezért Nyári forgatag.
*Jegyzi meg. Ő ezt kisebb viccnek szánja, ám komoly arckifejezése és a félreérthető hangsúly miatt könnyen bántásnak lehet venni.
Azonban az elf mágus(tanonc) meghívásából arra lehet következtetni, hogy nincs harag.*
- Öööö...
*Coof elbizonytalanodik. Egy idegennel elmenni igen veszélyes dolog. ~Ne legyél paranoiás, öreglány! Mi baj érhetne?~ Így hát igent mond.*
- Köszönöm, elfogadom!
*Úton a fogadóba a férfi érdeklődni kezd Coof munkája iránt.*
- Tudod...
*Itt a lány elhallgat. Nehezére esik kimondani, hogy nem nemes, hanem a szántóföldeken él, és ott is dolgozik.*
- Hát tudod... messziről jöttem.
*Próbálja kicsit más irányból megközelíteni a választ.*
- A szántóföldeken élek.
*Szemét lesüti, nehogy az elf szemébe kelljen néznie, és elgondolkozik. ~Jace mindig azt mondta, hogy minden mozdulatnak jelentése van. Az enyémnek most mi?~ A kérdést jól megízleli, majd megválaszolja. ~A szégyen. Szégyellem maga. Na de miért is?~ Azzal gyorsan felkapja a fejét, és mélyen a mágus(tanonc) szemébe néz.* ~Rám nagy szükség van.~ *Ismétli magában.* ~Rám nagy szükség van.~
3452. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-07-16 13:18:23
Üzenet elküldve: 2015-07-16 13:18:23
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1240
OOC üzenetek: 210
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1240
OOC üzenetek: 210
Játékstílus: Vakmerő
//Nyári forgatag//
//Egészségügyi szolgálat - Nyílt//
//Ezek, akik körülettem vannak, meg egy NJK városőr//
*Bizony a palástfű tinktúra az csíp, nem kicsit. Ellenben csillapítja a vérzést, összehúzza és tisztítja a sebet. Nem olyan hatásos ugyan, mint egy bájital, de hát na, a forgatagon felcser van, nem vajákos.
Ő igyekszik a seben tartani a gyolcsot, a városőr meg nyugton a sötételfet. Sajnos nem maradt, aki a száját fogná be.*
-Icipicikét beverted azt az okos, csinos fejecskédet, el is aléltál, bizony. De szép kecsesen, mint egy nemes kisasszokya, és én most éppen begyógyítom a csöppnyi bibised.
*Gügyög, mintha gyermeket kezelne, illetve nem, azokat inkább rühelli, és velük szemben igyekszik kimért, ijesztő szakszöveget megütni.
Támasztja saját szabad kezével közben a pasi vállát.*
-Mindjárt jobb lesz.
*Igen, abban a pillanatban, mikor Zia elveszi a csípős rongyot a sebről.*
-Egy ilyen nagyfiú ne sírdogáljon minden csippcsupp karcolás miatt, nah!
*Negédes, és ha lenne még egy keze, biztos megcsipkedné a mélységi pofiját is.*
//Egészségügyi szolgálat - Nyílt//
//Ezek, akik körülettem vannak, meg egy NJK városőr//
*Bizony a palástfű tinktúra az csíp, nem kicsit. Ellenben csillapítja a vérzést, összehúzza és tisztítja a sebet. Nem olyan hatásos ugyan, mint egy bájital, de hát na, a forgatagon felcser van, nem vajákos.
Ő igyekszik a seben tartani a gyolcsot, a városőr meg nyugton a sötételfet. Sajnos nem maradt, aki a száját fogná be.*
-Icipicikét beverted azt az okos, csinos fejecskédet, el is aléltál, bizony. De szép kecsesen, mint egy nemes kisasszokya, és én most éppen begyógyítom a csöppnyi bibised.
*Gügyög, mintha gyermeket kezelne, illetve nem, azokat inkább rühelli, és velük szemben igyekszik kimért, ijesztő szakszöveget megütni.
Támasztja saját szabad kezével közben a pasi vállát.*
-Mindjárt jobb lesz.
*Igen, abban a pillanatban, mikor Zia elveszi a csípős rongyot a sebről.*
-Egy ilyen nagyfiú ne sírdogáljon minden csippcsupp karcolás miatt, nah!
*Negédes, és ha lenne még egy keze, biztos megcsipkedné a mélységi pofiját is.*
3451. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-07-16 12:21:47
Üzenet elküldve: 2015-07-16 12:21:47
ÚJ
Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 90
OOC üzenetek: 59
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 90
OOC üzenetek: 59
Játékstílus: Vakmerő
//Nyári forgatag//
//Egészségügyi szolgálat - Nyílt//
//Ezek, akik Zia körül vannak, meg egy NJK városőr//
*Dryyx éppen a tökéletes öntudatlanságban heverészik, mit sem sejtve arról, hol igen hamarost egy kócos vörös némber adjusztálni fogja őt. Így természetesen nincsen tudomása az arca előtt történő csettintgetésről sem, sem pedig arról, hogy immáron a rend egy éber őre is csatlakozott hozzá, pedig nem is kérte. Igaz, alapvetően nem kért segítséget, mivel erre amúgy is képtelen lett volna, másfelől pedig a hím önérzete sem igen engedélyezett volna ilyesmit.
Amit viszont már megérez, az a tarkóján lévő horzsolásra nyomódó, számára ismeretlen löttyel átitatott gyolcs. Úgy pattannak ki a szemei, mintha rugóra járnának, s száját válogatott szitokszavak hagyják el.*
-A megveszekedett retkes rosseb verné a szádba... *morogja, midőn bizony a bor nem átallja csípni a sebét egy kicsinyég, s támaszkodna is már fel, ha képes volna erre, ám mivel ketten is le tudják fogni, ennek kimenetele az ő szempontjából igen kérdéses.*
-Eressz te némber, mi a nyüves kórság történt? *vonja kérdőre Ziát, mint hogy az elmúlt percek történései teljes mértékben kiestek számára, még arra sem emlékszik, hogy elesett volna, nem hogy arra, hogy szerencsétlenül járt Lorewet még telibe is hányta. Az persze megvan neki, hogy a tarkója úgy lüktet, mint a veszett fene, és most már, köszönhetően az idegen vörös hajú ember szukának még csíp is. Remek napnak néz sötételfünk elébe, ez egy percig sem lehet kétséges, már csak az a kérdés, hogy miként fog számára végződni a történet.*
A hozzászólás írója (Dryyx Del'Arren) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.07.16 12:24:26
//Egészségügyi szolgálat - Nyílt//
//Ezek, akik Zia körül vannak, meg egy NJK városőr//
*Dryyx éppen a tökéletes öntudatlanságban heverészik, mit sem sejtve arról, hol igen hamarost egy kócos vörös némber adjusztálni fogja őt. Így természetesen nincsen tudomása az arca előtt történő csettintgetésről sem, sem pedig arról, hogy immáron a rend egy éber őre is csatlakozott hozzá, pedig nem is kérte. Igaz, alapvetően nem kért segítséget, mivel erre amúgy is képtelen lett volna, másfelől pedig a hím önérzete sem igen engedélyezett volna ilyesmit.
Amit viszont már megérez, az a tarkóján lévő horzsolásra nyomódó, számára ismeretlen löttyel átitatott gyolcs. Úgy pattannak ki a szemei, mintha rugóra járnának, s száját válogatott szitokszavak hagyják el.*
-A megveszekedett retkes rosseb verné a szádba... *morogja, midőn bizony a bor nem átallja csípni a sebét egy kicsinyég, s támaszkodna is már fel, ha képes volna erre, ám mivel ketten is le tudják fogni, ennek kimenetele az ő szempontjából igen kérdéses.*
-Eressz te némber, mi a nyüves kórság történt? *vonja kérdőre Ziát, mint hogy az elmúlt percek történései teljes mértékben kiestek számára, még arra sem emlékszik, hogy elesett volna, nem hogy arra, hogy szerencsétlenül járt Lorewet még telibe is hányta. Az persze megvan neki, hogy a tarkója úgy lüktet, mint a veszett fene, és most már, köszönhetően az idegen vörös hajú ember szukának még csíp is. Remek napnak néz sötételfünk elébe, ez egy percig sem lehet kétséges, már csak az a kérdés, hogy miként fog számára végződni a történet.*
A hozzászólás írója (Dryyx Del'Arren) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.07.16 12:24:26
3450. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-07-16 12:14:45
Üzenet elküldve: 2015-07-16 12:14:45
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1240
OOC üzenetek: 210
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1240
OOC üzenetek: 210
Játékstílus: Vakmerő
//Nyári forgatag//
//Egészségügyi szolgálat - Nyílt//
//Ezek, akik körülettem vannak, meg egy NJK városőr//
-Hát, ha a társaságom nem is, de célt tudok biztosítani, ha nem féltek egy kicsi mocsoktól.
*Túl sokat nem halad vidám, és érzelmileg túlfűtött társaságuk, még csak újabb kérdésáradatot sem tud Letrion nyakába zúdítani, hogy nem oly finoman érdeklődjön tovább a félelf felől.
Újabb sötételf kerül útjába. Szám szerint a harmadik ma. Ez legalább csendes. Vagyis csendesen fekszik saját vérében, eléggé egyértelmű szagoktól körítve. Ez bizony munkának néz ki.*
-Csak egy perc. Menjetek tovább, majd csatlakozom. Arra.
*Mutat a fürdő irányába, mi igazán nincs már messze s többet nem is törődve a másik hárommal guggol le a földön heverő mélységi mellé.*
-Helló cicus.
*Üdvözli, és csettintget arca felett párat, melynek haszna erősen kétséges még az ő szemében is. Ha marad a szesz, és hányás szagú, mozdulatlan némaság a másik részéről, akkor nagy, de igen megkönnyebbült sóhajjal tartja fel kezét, és füttyent éleset, egy megfelelő kiállású, és erőben lévő városőr felé.*
-Te! Asszisztálsz!
*Majd még a rend derék őre odacaplat, ő tarisznyájába kotorva készíti elő a szükséges dolgokat; fémflaska, borosüveg, apró fiola, valami olajszerű löttyel, és tiszta gyolcs. Először is nagyot kortyol a pálinkás flaskából, majd a borosüveg tartalmából locsol bőségesen a szövetre. A folyadék felől pedig mindenkiszámára, ki nem eszméletlen épp a szesz, és levendula illata érezhető, vegyítve valami különös, száraz zöld aromájával.*
-Emeld meg, hogy lássam a sebét.
*Utasít, majd kukucskál, igen rövidkének tűnő félpillanatig, és határozottan szorítja rá a tinktúrás kötszert a vérző sebre.*
//Egészségügyi szolgálat - Nyílt//
//Ezek, akik körülettem vannak, meg egy NJK városőr//
-Hát, ha a társaságom nem is, de célt tudok biztosítani, ha nem féltek egy kicsi mocsoktól.
*Túl sokat nem halad vidám, és érzelmileg túlfűtött társaságuk, még csak újabb kérdésáradatot sem tud Letrion nyakába zúdítani, hogy nem oly finoman érdeklődjön tovább a félelf felől.
Újabb sötételf kerül útjába. Szám szerint a harmadik ma. Ez legalább csendes. Vagyis csendesen fekszik saját vérében, eléggé egyértelmű szagoktól körítve. Ez bizony munkának néz ki.*
-Csak egy perc. Menjetek tovább, majd csatlakozom. Arra.
*Mutat a fürdő irányába, mi igazán nincs már messze s többet nem is törődve a másik hárommal guggol le a földön heverő mélységi mellé.*
-Helló cicus.
*Üdvözli, és csettintget arca felett párat, melynek haszna erősen kétséges még az ő szemében is. Ha marad a szesz, és hányás szagú, mozdulatlan némaság a másik részéről, akkor nagy, de igen megkönnyebbült sóhajjal tartja fel kezét, és füttyent éleset, egy megfelelő kiállású, és erőben lévő városőr felé.*
-Te! Asszisztálsz!
*Majd még a rend derék őre odacaplat, ő tarisznyájába kotorva készíti elő a szükséges dolgokat; fémflaska, borosüveg, apró fiola, valami olajszerű löttyel, és tiszta gyolcs. Először is nagyot kortyol a pálinkás flaskából, majd a borosüveg tartalmából locsol bőségesen a szövetre. A folyadék felől pedig mindenkiszámára, ki nem eszméletlen épp a szesz, és levendula illata érezhető, vegyítve valami különös, száraz zöld aromájával.*
-Emeld meg, hogy lássam a sebét.
*Utasít, majd kukucskál, igen rövidkének tűnő félpillanatig, és határozottan szorítja rá a tinktúrás kötszert a vérző sebre.*
3449. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-07-16 11:51:04
Üzenet elküldve: 2015-07-16 11:51:04
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 193
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 193
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Megfontolt
//Nyári forgatag//
//Ziana, Dennon, Arten//
*Ő is jó ötletnek tartja a pancsolást, így ha Dennon ~aki fél-elf!~ másképp szavazott volna, így is le lett szavazva kétharmados többséggel.*
- Ó, abban biztos vagyok! *Válaszol maga is egy mosollyal Artennek, egyrészről mert nem érti, kinek is szólt a dolog – ugyanis nem rá nézett, amikor az mondta, minden szavát pedig nem értette pontosan - másrészről pedig, mert a korábban elhangzottak alapján most Raeyan abban a hitben él, hogy tetszik a lovagnak.*
- Hát akkor, legyen a fürdő. A fürdő jó. Voltam egyszer a fürdőben!
*És jóformán menekülve távozott onnan. Bár az két melák okozata volt. A bevásárlós batyuja még mindig nála van, bár mást nem is hozott magával, de abban megvan minden, ami mostanra kellhet.*
- Talán járunk erre tavasszal is.
*De nem firtatja különösebben a dolgot. Viszont a lány tudhat valamit erről a vándorlósdiról, mivel anélkül nem nagyon tudná ilyen pontosan meghatározni a lényegét.*
- Az utóbbi. Úti cél még nincsen, de majd találunk egyet út közben. Az úti célok mindig ezt csinálják: csak úgy elém bukkannak. Néha szó szerint!
*Mondja, mintha épp egy hatalmas bölcsességet közölne. Közben megindulnak, a fürdő felé.*
//Ziana, Dennon, Arten//
*Ő is jó ötletnek tartja a pancsolást, így ha Dennon ~aki fél-elf!~ másképp szavazott volna, így is le lett szavazva kétharmados többséggel.*
- Ó, abban biztos vagyok! *Válaszol maga is egy mosollyal Artennek, egyrészről mert nem érti, kinek is szólt a dolog – ugyanis nem rá nézett, amikor az mondta, minden szavát pedig nem értette pontosan - másrészről pedig, mert a korábban elhangzottak alapján most Raeyan abban a hitben él, hogy tetszik a lovagnak.*
- Hát akkor, legyen a fürdő. A fürdő jó. Voltam egyszer a fürdőben!
*És jóformán menekülve távozott onnan. Bár az két melák okozata volt. A bevásárlós batyuja még mindig nála van, bár mást nem is hozott magával, de abban megvan minden, ami mostanra kellhet.*
- Talán járunk erre tavasszal is.
*De nem firtatja különösebben a dolgot. Viszont a lány tudhat valamit erről a vándorlósdiról, mivel anélkül nem nagyon tudná ilyen pontosan meghatározni a lényegét.*
- Az utóbbi. Úti cél még nincsen, de majd találunk egyet út közben. Az úti célok mindig ezt csinálják: csak úgy elém bukkannak. Néha szó szerint!
*Mondja, mintha épp egy hatalmas bölcsességet közölne. Közben megindulnak, a fürdő felé.*
3448. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-07-16 11:22:05
Üzenet elküldve: 2015-07-16 11:22:05
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Nyári forgatag//
//A'frad Loganar//
//Célba dobás//
- Nem ugyanaz, de ugyanaz az alapja! Az hogy koncentrálni kell a célra és azt eltalálni, vagy legalábbis megpróbálni eltalálni. Ha pedig szerencséd van el is találod a célt!
*Kelteria halványan elmosolyodik, bár még mindig nehéz boldognak lenni, de már elindult a jó hangulat felé vezető úton.*
- Hát próba szerencse, bele nem halunk! Csak lehet, hogy kicsit mellé dobunk, de hát az nem nagy baj. Legalább játszottunk egyet, ahogy mondtam nem lehet olyan nehéz.
*Mosolyodik el megint ahogy a férfi megpróbálja idézni előbbi megnyilvánulását. Kelteria meglepődik, mikor a férfi felhúzza a szemöldökét. Ő csak kikérte a férfi véleményét. Mi ebben olyan furcsa? Vagy nem kellett volna?*
- Tényleg látom én is, az amuletteket kicsit bajos eltalálni, de az ékszerek azok kicsit könnyebb helyen vannak. Bár nem merném lefogadni, hogy eltalálnék bármit is. *Pillant fel, ahova a férfi mutat.*
- Bizony a lentiek könnyebbek, de abban semmi móka sincs, ha nem kihívás a dolog.
*Heztál egy darabig. Nem tudja, hogy vajon megpróbálja-e az egyik ékszert eltalálni. Tudja magáról, hogy jól céloz, hiszen nem csak a fajára jellemző ügyesség van meg benne, hanem az is, hogy gyakorolta igen sokat a célzást. De nem tudja, hogy vajon a szerencse hogy állna mellé, ha megpróbálná. Magában biztos, de a szerencséjében már nem annyira. Végül azonban csak erőt vesz magán és felemli a labdát, hogy megpróbáljon eltalálni egy ékszert. Magában pedig imádkozik a szellemekhez, hogy segítsék meg! Majd céloz és végül eldobja a labdát, s csukott szemmel várja az az eredményt.*
//A'frad Loganar//
//Célba dobás//
- Nem ugyanaz, de ugyanaz az alapja! Az hogy koncentrálni kell a célra és azt eltalálni, vagy legalábbis megpróbálni eltalálni. Ha pedig szerencséd van el is találod a célt!
*Kelteria halványan elmosolyodik, bár még mindig nehéz boldognak lenni, de már elindult a jó hangulat felé vezető úton.*
- Hát próba szerencse, bele nem halunk! Csak lehet, hogy kicsit mellé dobunk, de hát az nem nagy baj. Legalább játszottunk egyet, ahogy mondtam nem lehet olyan nehéz.
*Mosolyodik el megint ahogy a férfi megpróbálja idézni előbbi megnyilvánulását. Kelteria meglepődik, mikor a férfi felhúzza a szemöldökét. Ő csak kikérte a férfi véleményét. Mi ebben olyan furcsa? Vagy nem kellett volna?*
- Tényleg látom én is, az amuletteket kicsit bajos eltalálni, de az ékszerek azok kicsit könnyebb helyen vannak. Bár nem merném lefogadni, hogy eltalálnék bármit is. *Pillant fel, ahova a férfi mutat.*
- Bizony a lentiek könnyebbek, de abban semmi móka sincs, ha nem kihívás a dolog.
*Heztál egy darabig. Nem tudja, hogy vajon megpróbálja-e az egyik ékszert eltalálni. Tudja magáról, hogy jól céloz, hiszen nem csak a fajára jellemző ügyesség van meg benne, hanem az is, hogy gyakorolta igen sokat a célzást. De nem tudja, hogy vajon a szerencse hogy állna mellé, ha megpróbálná. Magában biztos, de a szerencséjében már nem annyira. Végül azonban csak erőt vesz magán és felemli a labdát, hogy megpróbáljon eltalálni egy ékszert. Magában pedig imádkozik a szellemekhez, hogy segítsék meg! Majd céloz és végül eldobja a labdát, s csukott szemmel várja az az eredményt.*
3447. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-07-16 06:31:25
Üzenet elküldve: 2015-07-16 06:31:25
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 121
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 121
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Megfontolt
//Nyári forgatag//
//Kelteria Milert//
//Célba dobás//
-Hát azért nem ugyanaz egy lándzsával egy embert eltalálni, vagy egy labdával, a pálcikát, vagy nem is tudom mivel kell itt célba dobni.
*Örül, hogy a lány arcára, ha csak egy pillanatra is, de újra mosoly szökik.*
-Nem kell itt profinak lenni, és hogy is mondta az előbb, ha tőrrel megy akkor mással sem lesz olyan nehéz.
*Idézi kicsit átformálva a lány előbbi mondatát, mosolyogva közben Kelteriára.
Végigméregeti, maga is, hogy mikre lehet dobni, s a lány kérdésére felvonja szemöldökét.*
-Hát mennyire érzi magát jó célba dobónak, minél fentebb van a célpont, annál nehezebb eltalálni, ott például, látok valami amuletteket, meg ékszer féléket.
*Mutat kicsit fentebb.*
-Bár az már nem lehet túl könnyű célpont, de akár dobhat lentebbi könnyebb célpontokra is.
*Kicsit elgondolkodik, hogy ő maga vajon mire dobjon, nem tartja magát, túl jó célzónak így valószínű inkább valami, leni célpontot, választ, de a lányról kecses mozgásával, el tudja képzelni, hogy ügyesebb nála, meg hát végtére is elf, ők általában jó céllövők.
Végül Kelteriára néz kíváncsian, hogyan döntött, s ha kell kicsit biztatja, hogy nyugodtan próbálja meg a nehezebbet, ha azt szeretné.*
//Kelteria Milert//
//Célba dobás//
-Hát azért nem ugyanaz egy lándzsával egy embert eltalálni, vagy egy labdával, a pálcikát, vagy nem is tudom mivel kell itt célba dobni.
*Örül, hogy a lány arcára, ha csak egy pillanatra is, de újra mosoly szökik.*
-Nem kell itt profinak lenni, és hogy is mondta az előbb, ha tőrrel megy akkor mással sem lesz olyan nehéz.
*Idézi kicsit átformálva a lány előbbi mondatát, mosolyogva közben Kelteriára.
Végigméregeti, maga is, hogy mikre lehet dobni, s a lány kérdésére felvonja szemöldökét.*
-Hát mennyire érzi magát jó célba dobónak, minél fentebb van a célpont, annál nehezebb eltalálni, ott például, látok valami amuletteket, meg ékszer féléket.
*Mutat kicsit fentebb.*
-Bár az már nem lehet túl könnyű célpont, de akár dobhat lentebbi könnyebb célpontokra is.
*Kicsit elgondolkodik, hogy ő maga vajon mire dobjon, nem tartja magát, túl jó célzónak így valószínű inkább valami, leni célpontot, választ, de a lányról kecses mozgásával, el tudja képzelni, hogy ügyesebb nála, meg hát végtére is elf, ők általában jó céllövők.
Végül Kelteriára néz kíváncsian, hogyan döntött, s ha kell kicsit biztatja, hogy nyugodtan próbálja meg a nehezebbet, ha azt szeretné.*
3446. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-07-16 02:47:30
Üzenet elküldve: 2015-07-16 02:47:30
ÚJ
![>Lorew Mazoral [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/562_ember-elf-felelf_ferfi.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 132
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 132
Játékstílus: Vakmerő
//Nyári forgatag//
//Dryyx//
*Buzgón felír mindent, amit tapasztal, persze ez még nem a végleges változat, még itt-ott nyilak és áthúzások szerepelnek, még csak vázlatot készít, amiből majd megírhatja a teljes tanulmányt, ha a mélységi veszi a fáradtságot, és végre teljesen állattá alakul. Amikor felemeli az ujját, hogy időt kérjen, a szerzetes újból felnéz a jegyzeteiből, ezúttal azonban nem mond semmit, pusztán pillantásával sugallja: "Csak nyugodtan, ezek az utolsó szavaid emberszerű lényként, válogasd meg őket jól". Amikor pedig ülőhelyzetbe kerül, Lorew már látja is maga előtt, ahogy lendületesen előreszökken, és mondjuk gazellaként vágtat tovább. Fekete gazellaként... Ennek ellenére teljesen más történik, habár valami előreszökken, az jóval hígabb, mint a mélységi, és egyenesen a szerzetesi ruhán landol.*
- Te állat *mordul fel Lorew, majd egy pillanatra alábbhagy az idegessége, hiszen részben emiatt van most itt, erre vár, hogy amaz egészen állattá váljon, ne csak a belsője (amelynek egy része már a friss levegőn van). A hogylétét célzó kérdésre viszont eléggé összeszedett, és normális választ ad, ez meg is lepi a mágust. Talán egészen eddig rosszul látta a helyzetet, és most alakul vissza? Mint a mesében a varázsló, aki bármikor szárnyasgyíkká alakulhatott? Létezne ilyen a valóságban is? Persze láthatóan nem olyan egyszerű, kis híján belehalt a visszaalakulásba is. Viszont nagyjából megbízható életjeleket produkál, beszélni is egész jól megtanult... Viszont mondandójának értelme még mindig nem sok van, mivel homokvárakról és sütiről beszél. Viszont mielőtt Lorew elkezdhetne aggódni (amire valljuk be, igen sokat kellett volna várni, ha egyáltalán megtörténik valaha), a mélységi egyszerűen meghal. Nem, még szuszog, akkor csak élet és halál határmezsgyéjére került. Persze ez teljesen érthető, egy alakváltás igen komoly varázslat, ilyet talán még a főpap sem tud, így nyilván minden erejét kiszívta belőle, talán bele is hal. A mágus még megböködi párszor sétapálcájával, viszont ha erre nem kap választ (és a körülmények ismeretében nem fog), akkor a távozás mellett dönt. A tanulmány vázlata kész van, ideje rendesen megírni, ráadásul a hányástól is meg kell szabadulni mihamarabb, ami a köpenyére ment. Na meg itt lenni egy félholt alakkal, az sosem jó, nem kellenek a kíváncsiskodó szemek, meg semmi ilyesmi, főleg ha a mélységi esetleg meg találna halni. Azt aztán nem magyarázná ki soha, főleg mivel ott vannak nála a feljegyzések is... Nem, nem várhatja meg ezt, körbepillant, majd egyszerűen elsétál, a lehető legnyugodtabb ábrázattal persze, hiszen nehogy ő idegeskedjen más sötételfek egészségi állapota miatt. Inkább izgatott, ezt a tanulmányt már aligha dobhatja majd vissza a templom azzal, hogy ostobaság. Tény, itt-ott még ki kell majd színezni... Viszont erre még aligha tud gondolni a enyhe bűz miatt, amit a mélységinek köszönhetően áraszt magából, így a legbölcsebb dolog az lesz, ha hamar valamiféle vizesbödön után néz. Pár vödör víz volt beljebb, ahol Khyrrel is hemperegtek, bár visszafelé megszagolta, igen poshadt szaga volt, de... a célnak megfelel.*
//Dryyx//
*Buzgón felír mindent, amit tapasztal, persze ez még nem a végleges változat, még itt-ott nyilak és áthúzások szerepelnek, még csak vázlatot készít, amiből majd megírhatja a teljes tanulmányt, ha a mélységi veszi a fáradtságot, és végre teljesen állattá alakul. Amikor felemeli az ujját, hogy időt kérjen, a szerzetes újból felnéz a jegyzeteiből, ezúttal azonban nem mond semmit, pusztán pillantásával sugallja: "Csak nyugodtan, ezek az utolsó szavaid emberszerű lényként, válogasd meg őket jól". Amikor pedig ülőhelyzetbe kerül, Lorew már látja is maga előtt, ahogy lendületesen előreszökken, és mondjuk gazellaként vágtat tovább. Fekete gazellaként... Ennek ellenére teljesen más történik, habár valami előreszökken, az jóval hígabb, mint a mélységi, és egyenesen a szerzetesi ruhán landol.*
- Te állat *mordul fel Lorew, majd egy pillanatra alábbhagy az idegessége, hiszen részben emiatt van most itt, erre vár, hogy amaz egészen állattá váljon, ne csak a belsője (amelynek egy része már a friss levegőn van). A hogylétét célzó kérdésre viszont eléggé összeszedett, és normális választ ad, ez meg is lepi a mágust. Talán egészen eddig rosszul látta a helyzetet, és most alakul vissza? Mint a mesében a varázsló, aki bármikor szárnyasgyíkká alakulhatott? Létezne ilyen a valóságban is? Persze láthatóan nem olyan egyszerű, kis híján belehalt a visszaalakulásba is. Viszont nagyjából megbízható életjeleket produkál, beszélni is egész jól megtanult... Viszont mondandójának értelme még mindig nem sok van, mivel homokvárakról és sütiről beszél. Viszont mielőtt Lorew elkezdhetne aggódni (amire valljuk be, igen sokat kellett volna várni, ha egyáltalán megtörténik valaha), a mélységi egyszerűen meghal. Nem, még szuszog, akkor csak élet és halál határmezsgyéjére került. Persze ez teljesen érthető, egy alakváltás igen komoly varázslat, ilyet talán még a főpap sem tud, így nyilván minden erejét kiszívta belőle, talán bele is hal. A mágus még megböködi párszor sétapálcájával, viszont ha erre nem kap választ (és a körülmények ismeretében nem fog), akkor a távozás mellett dönt. A tanulmány vázlata kész van, ideje rendesen megírni, ráadásul a hányástól is meg kell szabadulni mihamarabb, ami a köpenyére ment. Na meg itt lenni egy félholt alakkal, az sosem jó, nem kellenek a kíváncsiskodó szemek, meg semmi ilyesmi, főleg ha a mélységi esetleg meg találna halni. Azt aztán nem magyarázná ki soha, főleg mivel ott vannak nála a feljegyzések is... Nem, nem várhatja meg ezt, körbepillant, majd egyszerűen elsétál, a lehető legnyugodtabb ábrázattal persze, hiszen nehogy ő idegeskedjen más sötételfek egészségi állapota miatt. Inkább izgatott, ezt a tanulmányt már aligha dobhatja majd vissza a templom azzal, hogy ostobaság. Tény, itt-ott még ki kell majd színezni... Viszont erre még aligha tud gondolni a enyhe bűz miatt, amit a mélységinek köszönhetően áraszt magából, így a legbölcsebb dolog az lesz, ha hamar valamiféle vizesbödön után néz. Pár vödör víz volt beljebb, ahol Khyrrel is hemperegtek, bár visszafelé megszagolta, igen poshadt szaga volt, de... a célnak megfelel.*
3445. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-07-16 02:08:33
Üzenet elküldve: 2015-07-16 02:08:33
ÚJ
Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 90
OOC üzenetek: 59
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 90
OOC üzenetek: 59
Játékstílus: Vakmerő
//Nyári forgatag//
//Lorew//
-Na vá...váá...vááárjááál... *emeli fel a hím mutatóujját, majd nagyokat pislog, hogy valamennyire megpróbálja helyrehozni a szétesett világot és gondolatait, majd újfent alaposabban szemügyre veszi az immáron jegyzetelő, számára meglehetősen furcsa figurát. Szemei előtt azonban összemosódnak a dolgok, és alapvetően az érzékelése úgy a nulla környékén tendál jelen pillanatban, a bor és a koponyatrauma együttes hatásának köszönhetően.*
-Naizé. *köszörüli meg a torkát, majd sikeresen ülő helyzetbe tornássza magát, majd nemes egyszerűséggel gyomortartalmának egy részét Lorew köpenyére applikálja egy szolid böffentés következményeképpen. Nem csekély mértékben lepődik meg, ugyanakkor kénytelen elismerni, hogy az iménti sértésnél ez jóval hatékonyabb formája volt a vélemény nyilvánításnak.*
-Akkor ezzel asszem kvittek volnánk. *jelenti ki határozottan, mert az ő verziója szerint bizony a szerzetes volt az egész katasztróka előidézője, még pedig azzal, hogy nem átallott nekimenni és fellökni őt.*
-Most már lényegesen jobban, mint ahogy te kinézel. *válaszol a hogyléte iránt érdeklődő kérdésre, nem csekély szellemességről téve tanúbizonyságot. Az orkok valaga pedig abszolúte nem jut eszébe eztán, mint hogy eleddig sem igen tűnődött a zöldbőrűek szebbik fertályán túl sokat. Kívülről nézve a mélységi jelen pillanatban nagyjából úgy festhet, mint egy idióta kölyök, aki alkalmasint rettenetesen beverte a kobakját, s most azt sem tudja, mi van.*
-Majd szólj, ha már lehet homokvárat építeni! *utasítja a szerzetest, s hogy ennek volt-e bármiféle értelme, az erősen megkérdőjelezhető, ámbár igen valószínű, hogy a válasz "nem".*
-És kérlek utasítsd a szolgákat, hogy hozzanak nekem sütit! Almásat kérek. Az jó lesz. *azzal eldől, mint egy zsák trágya, s számára a következő fertályórában az őt körülvevő világ, mint olyan, teljes mértékben megszűnik létezni, hacsak valaki valamiféle drámaian drasztikus módszerrel magához nem téríti, bár erre igen kevés az esély. Delíriumba zuhan, s mindenféle képtelen képzetek gyötrik, mint rendesen a nagyon részeg népeket szokták. Külön szerencsés körülmény, hogy emellett a tarkóját ért ütés következtében valószínűleg még agyrázkódást is sikerült szenvednie.*
//Lorew//
-Na vá...váá...vááárjááál... *emeli fel a hím mutatóujját, majd nagyokat pislog, hogy valamennyire megpróbálja helyrehozni a szétesett világot és gondolatait, majd újfent alaposabban szemügyre veszi az immáron jegyzetelő, számára meglehetősen furcsa figurát. Szemei előtt azonban összemosódnak a dolgok, és alapvetően az érzékelése úgy a nulla környékén tendál jelen pillanatban, a bor és a koponyatrauma együttes hatásának köszönhetően.*
-Naizé. *köszörüli meg a torkát, majd sikeresen ülő helyzetbe tornássza magát, majd nemes egyszerűséggel gyomortartalmának egy részét Lorew köpenyére applikálja egy szolid böffentés következményeképpen. Nem csekély mértékben lepődik meg, ugyanakkor kénytelen elismerni, hogy az iménti sértésnél ez jóval hatékonyabb formája volt a vélemény nyilvánításnak.*
-Akkor ezzel asszem kvittek volnánk. *jelenti ki határozottan, mert az ő verziója szerint bizony a szerzetes volt az egész katasztróka előidézője, még pedig azzal, hogy nem átallott nekimenni és fellökni őt.*
-Most már lényegesen jobban, mint ahogy te kinézel. *válaszol a hogyléte iránt érdeklődő kérdésre, nem csekély szellemességről téve tanúbizonyságot. Az orkok valaga pedig abszolúte nem jut eszébe eztán, mint hogy eleddig sem igen tűnődött a zöldbőrűek szebbik fertályán túl sokat. Kívülről nézve a mélységi jelen pillanatban nagyjából úgy festhet, mint egy idióta kölyök, aki alkalmasint rettenetesen beverte a kobakját, s most azt sem tudja, mi van.*
-Majd szólj, ha már lehet homokvárat építeni! *utasítja a szerzetest, s hogy ennek volt-e bármiféle értelme, az erősen megkérdőjelezhető, ámbár igen valószínű, hogy a válasz "nem".*
-És kérlek utasítsd a szolgákat, hogy hozzanak nekem sütit! Almásat kérek. Az jó lesz. *azzal eldől, mint egy zsák trágya, s számára a következő fertályórában az őt körülvevő világ, mint olyan, teljes mértékben megszűnik létezni, hacsak valaki valamiféle drámaian drasztikus módszerrel magához nem téríti, bár erre igen kevés az esély. Delíriumba zuhan, s mindenféle képtelen képzetek gyötrik, mint rendesen a nagyon részeg népeket szokták. Külön szerencsés körülmény, hogy emellett a tarkóját ért ütés következtében valószínűleg még agyrázkódást is sikerült szenvednie.*
3444. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-07-16 02:00:06
Üzenet elküldve: 2015-07-16 02:00:06
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1240
OOC üzenetek: 210
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1240
OOC üzenetek: 210
Játékstílus: Vakmerő
//Nyári forgatag//
//Egészségügyi szolgálat - Nyílt//
//Raeyan, Dennon, Arten, Taz//
*Nem hogy az agresszívoskodást abba hagyja a pukkancs, de még ajánlatot is tesz. Igazán hízelgő. Egy ringyótól. El is húzza száját undorodva. És fordul vissza a kis csapathoz. Ha látja még a fiút, majd rendezi vele a ki, mire, miért jó kérdéskört.*
-Elnézést.
*Veti be egyik leglehetetlenebb vigyorát.*
-Néha nehéz a szobacicákkal.
*A kis csapat közben döntött, és máris kész tények elé állítja. Kicsit gyorsan pörögnek az események, és az imént még szolgálatra kész lovag, most pontosítja épp miféle erényeket képvisel. Szabadosakat. Leginkább. Vigyorodik el szélesen, egy újabb futó pillantással mérve fel az igen hallgatag félelfet.*
-Nos, miután már láttuk milyen lovagnak, túl nagy csalódás valóban nem érhet.
*Szól Artenhez, és indul is meg egyenesen a fürdő irányába. Kicsit zavarja, hogy ekkora tömegben valaki lóháton követi, de hát most mit tehetne? Leginkább tudomást sem vesz róla, és a nőnek ad válaszokat, ha már ő a beszédesebb fajta.*
-Mennék én szívesen, viszont jelenleg rengeteg teendő köt a városhoz. Talán majd tavasszal.
*Igen, tavasszal mindig mehetnékje van, az az időszak arra való.*
-És valami konkrét célja is van az utazásotoknak, vagy csak nem tudtok egy helyben maradni?
*Mondjuk ez utóbbi lehetőséget is készségesen el tudja fogadni, maga is átkószálta az életét, egészen tavaly tavaszig, s közel sem zárja ki, hogy egyszer újra útnak indul.
Halkan csilingel minden lépése a tarisznyája felől, ahogy haladnak át a forgatagon.*
//Egészségügyi szolgálat - Nyílt//
//Raeyan, Dennon, Arten, Taz//
*Nem hogy az agresszívoskodást abba hagyja a pukkancs, de még ajánlatot is tesz. Igazán hízelgő. Egy ringyótól. El is húzza száját undorodva. És fordul vissza a kis csapathoz. Ha látja még a fiút, majd rendezi vele a ki, mire, miért jó kérdéskört.*
-Elnézést.
*Veti be egyik leglehetetlenebb vigyorát.*
-Néha nehéz a szobacicákkal.
*A kis csapat közben döntött, és máris kész tények elé állítja. Kicsit gyorsan pörögnek az események, és az imént még szolgálatra kész lovag, most pontosítja épp miféle erényeket képvisel. Szabadosakat. Leginkább. Vigyorodik el szélesen, egy újabb futó pillantással mérve fel az igen hallgatag félelfet.*
-Nos, miután már láttuk milyen lovagnak, túl nagy csalódás valóban nem érhet.
*Szól Artenhez, és indul is meg egyenesen a fürdő irányába. Kicsit zavarja, hogy ekkora tömegben valaki lóháton követi, de hát most mit tehetne? Leginkább tudomást sem vesz róla, és a nőnek ad válaszokat, ha már ő a beszédesebb fajta.*
-Mennék én szívesen, viszont jelenleg rengeteg teendő köt a városhoz. Talán majd tavasszal.
*Igen, tavasszal mindig mehetnékje van, az az időszak arra való.*
-És valami konkrét célja is van az utazásotoknak, vagy csak nem tudtok egy helyben maradni?
*Mondjuk ez utóbbi lehetőséget is készségesen el tudja fogadni, maga is átkószálta az életét, egészen tavaly tavaszig, s közel sem zárja ki, hogy egyszer újra útnak indul.
Halkan csilingel minden lépése a tarisznyája felől, ahogy haladnak át a forgatagon.*
3443. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-07-16 01:45:58
Üzenet elküldve: 2015-07-16 01:45:58
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 132
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 132
Játékstílus: Vakmerő
//Nyári forgatag//
//Dryyx//
*Úgy tűnik szegény-szegény mélységi nagyon kiütötte magát, Lorew még többet is sejt a háttérben, mint egyszerű pia, talán egyéb szereket is igénybe vett. Mindenesetre nem zavartatja magát, úgy fest kényelmesen fekszik, a mágus sem kapkodott a talpra állással, de ettől az alaktól még neki is van mit tanulnia. Mondjuk tény, megfázni nem fog, jó meleg van, eddig rendben, csakhogy a szerzetesnek ez már túl meleg is. Tavasszal elfeküdt volna a földön egész nap, az sem igényel több lustaságot, mint a templomban történő alvás, viszont a képébe tűző nap elvette a kedvét ettől. Az embertelen hörgés hallatán még úgy dönt, ráér a hajából is kivakarni a port, meg az esetleges bogarakat (amik korántsem biztosan az esés következtében kerültek oda). Lehet, hogy a sötételf már meghalt, ezek csak a halála utáni hörgések? Ez az elmélet hamar szertefoszlik, mikor amaz belekezd a felkelés műveletébe, viszont ezzel együtt olyasmiket tapasztalhat, amit még életében nem látott. Egy pillanatra halál előtti grimaszba torzul az alany arca, majd egy kínkeserves nyelés után visszatalál az élők mezejére, ezt megünnepelvén újabb artikulálatlan morgást hallat. Talán egyfajta átalakulásnak lehet Lorew a tanúja? Ebből a sötételfből itt valami állat válik a szeme láttára? Mindenesetre ilyesmi mellett nem szabad elsiklani, elő is veszi a tekercset, meg a pennát, lássa csak, mi lesz ebből...*
- Erre! *szólítja, hogy a mélységi könnyebben megtalálhassa (vagy esetleg kitalálhassa, hogy melyik az igazi Lorew a háromból), irányba állhasson, és elmondhassa, mi is történik. Jó eséllyel ez véges időn belül meg fog történni, a szerzetes azonban már előtte belefog az eddig történtek leírásába. Csak akkor szakítja meg, mikor az alany megkísérel közölni valamit vele. Most először (és talán utoljára) hagyják el részben értelmes szavak a száját, úgyhogy Lorew minden erejével odafigyel (már amennyi erőt ő másokra tud fordítani), viszont a "te" után elakad a mondat.*
- Csak bátran *biztatja* Te... te... ?
*Végül pedig sikeresen ki is köpi: bütyök. Erre nem számított, valami erősebb szitokszót tervezett meghallani, viszont többnyire ez is megteszi, a férfi pedig láthatóan még büszke is rá. Talán legközelebb majd jobb lesz... Nagy vonalakban leírja, mi is történt eddig, csak egy rövid vázlat, majd újra tud a mélységire figyelni.*
- Egy ork valaga, értem *firkantja fel* Esetleg vágyik rá? Mármint egy ork valagára? *persze fura kérdés, de a tünetek éppen olyan furcsák, amiket ez az alak produkál, és hát mi másért beszélne az orkok értelmesebbik feléről... Egyes betegségek kiszáradással járnak, ez pedig talán orkülepek iránti vonzalmat ébreszt. Majd pedig ráébred, hogy még nem is készített általános állapotfelmérést, ami fontos lehet a jó tanulmány érdekében.*
- Hogy érzi magát? *soha nem hallott még olyanról, hogy egy mélységi valami állattá alakuljon, így mindent le szeretne jegyzetelni. Persze az is lehet, hogy ez az egész csak egy hatalmas blöff, de akkor is legalább telik az idő, és nem unatkozik. Ha pedig a férfi csak megjátssza magát a hírnévért, az úgyis ki fog derülni (de nem mellesleg akkor nagyon okosan tette, hogy a legbölcsebb szerzeteshez jött átváltozni).*
//Dryyx//
*Úgy tűnik szegény-szegény mélységi nagyon kiütötte magát, Lorew még többet is sejt a háttérben, mint egyszerű pia, talán egyéb szereket is igénybe vett. Mindenesetre nem zavartatja magát, úgy fest kényelmesen fekszik, a mágus sem kapkodott a talpra állással, de ettől az alaktól még neki is van mit tanulnia. Mondjuk tény, megfázni nem fog, jó meleg van, eddig rendben, csakhogy a szerzetesnek ez már túl meleg is. Tavasszal elfeküdt volna a földön egész nap, az sem igényel több lustaságot, mint a templomban történő alvás, viszont a képébe tűző nap elvette a kedvét ettől. Az embertelen hörgés hallatán még úgy dönt, ráér a hajából is kivakarni a port, meg az esetleges bogarakat (amik korántsem biztosan az esés következtében kerültek oda). Lehet, hogy a sötételf már meghalt, ezek csak a halála utáni hörgések? Ez az elmélet hamar szertefoszlik, mikor amaz belekezd a felkelés műveletébe, viszont ezzel együtt olyasmiket tapasztalhat, amit még életében nem látott. Egy pillanatra halál előtti grimaszba torzul az alany arca, majd egy kínkeserves nyelés után visszatalál az élők mezejére, ezt megünnepelvén újabb artikulálatlan morgást hallat. Talán egyfajta átalakulásnak lehet Lorew a tanúja? Ebből a sötételfből itt valami állat válik a szeme láttára? Mindenesetre ilyesmi mellett nem szabad elsiklani, elő is veszi a tekercset, meg a pennát, lássa csak, mi lesz ebből...*
- Erre! *szólítja, hogy a mélységi könnyebben megtalálhassa (vagy esetleg kitalálhassa, hogy melyik az igazi Lorew a háromból), irányba állhasson, és elmondhassa, mi is történik. Jó eséllyel ez véges időn belül meg fog történni, a szerzetes azonban már előtte belefog az eddig történtek leírásába. Csak akkor szakítja meg, mikor az alany megkísérel közölni valamit vele. Most először (és talán utoljára) hagyják el részben értelmes szavak a száját, úgyhogy Lorew minden erejével odafigyel (már amennyi erőt ő másokra tud fordítani), viszont a "te" után elakad a mondat.*
- Csak bátran *biztatja* Te... te... ?
*Végül pedig sikeresen ki is köpi: bütyök. Erre nem számított, valami erősebb szitokszót tervezett meghallani, viszont többnyire ez is megteszi, a férfi pedig láthatóan még büszke is rá. Talán legközelebb majd jobb lesz... Nagy vonalakban leírja, mi is történt eddig, csak egy rövid vázlat, majd újra tud a mélységire figyelni.*
- Egy ork valaga, értem *firkantja fel* Esetleg vágyik rá? Mármint egy ork valagára? *persze fura kérdés, de a tünetek éppen olyan furcsák, amiket ez az alak produkál, és hát mi másért beszélne az orkok értelmesebbik feléről... Egyes betegségek kiszáradással járnak, ez pedig talán orkülepek iránti vonzalmat ébreszt. Majd pedig ráébred, hogy még nem is készített általános állapotfelmérést, ami fontos lehet a jó tanulmány érdekében.*
- Hogy érzi magát? *soha nem hallott még olyanról, hogy egy mélységi valami állattá alakuljon, így mindent le szeretne jegyzetelni. Persze az is lehet, hogy ez az egész csak egy hatalmas blöff, de akkor is legalább telik az idő, és nem unatkozik. Ha pedig a férfi csak megjátssza magát a hírnévért, az úgyis ki fog derülni (de nem mellesleg akkor nagyon okosan tette, hogy a legbölcsebb szerzeteshez jött átváltozni).*
3442. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-07-16 00:44:59
Üzenet elküldve: 2015-07-16 00:44:59
ÚJ
Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 90
OOC üzenetek: 59
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 90
OOC üzenetek: 59
Játékstílus: Vakmerő
//Nyári forgatag//
//Lorew//
*Dryyx békésen fekszik a hátán, s a megkapóan bíbor színű égboltot kémleli, közben nagyokat pislog, s próbálja nem elhányni magát, ami -valljuk be- jelen testhelyzetben kifejezetten kínos jelenetet eredményezne. Hogy a gyomra tájékáról fel-feltörő inger vajon az elfogyasztott alkoholmennyiségnek, avagy a tarkóját ért nagy erejű ütésnek köszönhető-e, azt igen nehéz volna meghatározni. Azon már meg sem lepődik, hogy az egész világ hullámzik és vibrál immár körülötte, mondhatni a színét váltogató égbolt mellett mindez már szinte eltörpül.
Midőn ideiglenesen sikerül legyűrni a rátörő hányingert, megemeli kissé a fejét, hogy szemügyre vegye, mi is történt az imént. Ettől persze fájdalmasan felszisszen, mert a kobakját bizony nem kis mértékű ütés érte, melytől a tarkóján hasonszőrű pukli keletkezett azon nyomban, arról már nem is beszélve, hogy minden mozdulatra nyilall, szúr, fáj, dübörög és lüktet.*
-Hö? *kérdez vissza némi intellektuális beütéssel az őt inzultáló fickó neki szegezett kérdéseire, nem igen fogja fel azt, hogy őt bizony itten valami jöttment senkiházi piszok idegen sértegetni méltóztatta, ami lehet, hogy jobb is így, már amennyiben persze Lorew ragaszkodik minden testrészéhez.
Megpróbálkozik azzal, hogy felkönyököljön, ám ez olyan heveny igénybevételnek bizonyul, hogy a gyomrában eleddig csupán háborgó vörösbor azzal a lendülettel, akár egy gejzír indul meg a külvilág felé. Csupán hihetetlen lélekjelenlétének köszönhető az, hogy időben képes visszanyelni az egészet, bár ez megkapóan undorító ízt eredményez a szájában.*
-Pföööh... *összegzi az ezzel kapcsolatos véleményét verbális formában, na nem mintha bárkit is érdekelne. Ekkor jut eszébe, hogy bizony őt fellökték az imént, s ennek köszönhető az egész kellemetlen incidens.*
-Fogd már be azt a lepcses pofádat te... *itt megpróbál megfelelő jelzőt találni a szerteszét szaladgáló gondolatai között, amely megfelelőképpen sértő módon írná le Lorew személyét ahhoz, hogy sötételfünk önbecsüléséből is maradjon valamennyi. Kész szerencse, hogy annyira részegre itta magát, hogy szimplán átment kreténbe, s igen érdekes esettanulmány ez arról, miképpen hat rá a jelentős mértékben eltúlzott alkoholfogyasztás.*
-Te bütyök. *böki ki végül, mert ennél frappánsabbat jelen pillanatban aligha tudna kitalálni.*
-Eegen, pont úgy nézel ki, mint egy szottyos bütyök egy ork valagán. *bólogat serényen mellé, s roppantul büszke önmagára, hogy ilyen ügyesen visszavágott az őt ért sértésre, és ehhez még csak pengét sem kellett rántania. Pedig lehet, hogy azzal ügyesebben vágott volna vissza...*
//Lorew//
*Dryyx békésen fekszik a hátán, s a megkapóan bíbor színű égboltot kémleli, közben nagyokat pislog, s próbálja nem elhányni magát, ami -valljuk be- jelen testhelyzetben kifejezetten kínos jelenetet eredményezne. Hogy a gyomra tájékáról fel-feltörő inger vajon az elfogyasztott alkoholmennyiségnek, avagy a tarkóját ért nagy erejű ütésnek köszönhető-e, azt igen nehéz volna meghatározni. Azon már meg sem lepődik, hogy az egész világ hullámzik és vibrál immár körülötte, mondhatni a színét váltogató égbolt mellett mindez már szinte eltörpül.
Midőn ideiglenesen sikerül legyűrni a rátörő hányingert, megemeli kissé a fejét, hogy szemügyre vegye, mi is történt az imént. Ettől persze fájdalmasan felszisszen, mert a kobakját bizony nem kis mértékű ütés érte, melytől a tarkóján hasonszőrű pukli keletkezett azon nyomban, arról már nem is beszélve, hogy minden mozdulatra nyilall, szúr, fáj, dübörög és lüktet.*
-Hö? *kérdez vissza némi intellektuális beütéssel az őt inzultáló fickó neki szegezett kérdéseire, nem igen fogja fel azt, hogy őt bizony itten valami jöttment senkiházi piszok idegen sértegetni méltóztatta, ami lehet, hogy jobb is így, már amennyiben persze Lorew ragaszkodik minden testrészéhez.
Megpróbálkozik azzal, hogy felkönyököljön, ám ez olyan heveny igénybevételnek bizonyul, hogy a gyomrában eleddig csupán háborgó vörösbor azzal a lendülettel, akár egy gejzír indul meg a külvilág felé. Csupán hihetetlen lélekjelenlétének köszönhető az, hogy időben képes visszanyelni az egészet, bár ez megkapóan undorító ízt eredményez a szájában.*
-Pföööh... *összegzi az ezzel kapcsolatos véleményét verbális formában, na nem mintha bárkit is érdekelne. Ekkor jut eszébe, hogy bizony őt fellökték az imént, s ennek köszönhető az egész kellemetlen incidens.*
-Fogd már be azt a lepcses pofádat te... *itt megpróbál megfelelő jelzőt találni a szerteszét szaladgáló gondolatai között, amely megfelelőképpen sértő módon írná le Lorew személyét ahhoz, hogy sötételfünk önbecsüléséből is maradjon valamennyi. Kész szerencse, hogy annyira részegre itta magát, hogy szimplán átment kreténbe, s igen érdekes esettanulmány ez arról, miképpen hat rá a jelentős mértékben eltúlzott alkoholfogyasztás.*
-Te bütyök. *böki ki végül, mert ennél frappánsabbat jelen pillanatban aligha tudna kitalálni.*
-Eegen, pont úgy nézel ki, mint egy szottyos bütyök egy ork valagán. *bólogat serényen mellé, s roppantul büszke önmagára, hogy ilyen ügyesen visszavágott az őt ért sértésre, és ehhez még csak pengét sem kellett rántania. Pedig lehet, hogy azzal ügyesebben vágott volna vissza...*
3441. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-07-16 00:35:05
Üzenet elküldve: 2015-07-16 00:35:05
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
//Nyári forgatag//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
- Aztán ez miért jelente rögtön azt is, hogy egy életre elegem lett a látványból? Félelmetesen alábecsülöd egy férfi fantáziáját. - *Holott tudja, hogy ez távolabb sem állhatna a valóságtól: aki fogadósnak csap nő létére, az idejekorán eltanulja, miképp bánjon megfelelően a „hódolatukat” buzgón bizonygató férfiemberekkel. Ezt támasztja össze a Khan által ismert összes példa, pedig sokukban feleannyi kurázsi nem volt, mint Rilaiban. Végeredményben arra jut, hogy ez a könnyed stílus lehetett az, ami az ő figyelmét is felébresztette évtizedes álmából. Nem azért, mert a fehérnépek nem tarthattak volna korábban igényt társaságára, itt a minőségbeli változás a kulcs. Az, amit saját önbecsülésének megőrzése végett nem is hajlandó kitárni széles e világ előtt. A nem mind a két szemükre vak emberek amúgy is láthatják, hogy a cserfes lány mellett másképp viselkedik, mint őnélküle.*
- Mit esztek, ha friss hulla épp nincs kéznél? - *Címez kérdést a csatamezők takarítójaként is ismert madárnak, amely azon túl, hogy tollazatába itt-ott beletúr csőrével, más egyebet nem igazán tesz, ami válaszként értelmezhető volna. Hacsak ebbéli tevékenységét nem szánja annak, abban az esetben hű az „értem én, csak leszarom” elvhez.
Tartósabb ötlet híján kompromisszumot köt a kukoricával, ha nem tetszik a halálmadárnak, még tudtára adhatja: van egy ép szeme még. A gondolatterelést most kivételes módon örömmel fogadja, mert addig nem olyan misztériumokra keresi a feleletet, minthogy mivé lesz/lehet a dolgok jelen állása a csaplárlánnyal. Szeretné maga mellett tudni és ő is szeretne az oldalán lenni, de mint mi? Osszák meg időnként egymással az ágyat, amikor tennivalóból túl sok akad, s ésszerű megoldásnak tűnik a fáradt gőz leeresztéséhez a másik társasága? Az eddig alkalmazott képlet működhet, de csak amíg az egyik fél egy leheletnyivel nem veszi komolyabban a dolgot. És azután?
A holló, mintha megérezné, hogy gondolatai vissza-visszatalálnak az ingoványos területekre, ezúttal a gesztenyehajú lovag tincsei közé csíp.*
- Odavetlek a majomnak játékul, ha még egyszer megpróbálod. - *De a madár már nem törődik a félszeművel, korábbi gúnyájának karbantartása magasabb prioritásúvá lépett elő. Minél többet juttatja eszébe az álmában látott férfit, annál biztosabb benne, hogy ennek a példánynak van hozzá valami köze.*
- A varázslóval már találkoztam, igaz nem személyesen. Ő volt az, aki Isuriit a Mágustusán legyőzte, kis híján felégetve az egész erdőszélet. Elég tapasztalt kurafinak láttam ahhoz, hogy jobb megértése essen abban, amiben segítség kellene. Holló azt mondta, hogy a változás hírét hozta, de nem mondta el, hogy pontosan milyen változásét. Ezek a rohadék próféták soha nem tudnak érthetően kinyilatkoztatni, az ember meg eltölt egy fél életet azzal, amíg megfejti mit akartak néhány félrészeg mondat mögött elnyökögni. A lényeg, hogy szerintem köze van a jobb szemem vakságához, még ha nem is ő a felelős érte. - *Nem vet ellent az ötletnek, hogy visszavonulót fújjanak mára. Az ilyen vásárok és ünnepségek alkalmával olyan fogadók is megnyitják ajtajaikat, amelyek az év többi napján alig látnak falaik közt vendéget, kényelmeset választaniuk nem lehet gond. Olyat, ahol állatot is megtűrnek a vetett ágyak közelében, már valamivel bonyolultabb lehet, de ez meg már csak a fizető vendég smucigságán múlik: hajlandó-e elég mélyre nyúlni azokért az aranyakért.*
- Holnap elmesélhetnéd, hogy milyen szerepet szánsz egy magamfajta, egyszerű harcosnak leendő üzleti birodalmad királynőjeként.
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
- Aztán ez miért jelente rögtön azt is, hogy egy életre elegem lett a látványból? Félelmetesen alábecsülöd egy férfi fantáziáját. - *Holott tudja, hogy ez távolabb sem állhatna a valóságtól: aki fogadósnak csap nő létére, az idejekorán eltanulja, miképp bánjon megfelelően a „hódolatukat” buzgón bizonygató férfiemberekkel. Ezt támasztja össze a Khan által ismert összes példa, pedig sokukban feleannyi kurázsi nem volt, mint Rilaiban. Végeredményben arra jut, hogy ez a könnyed stílus lehetett az, ami az ő figyelmét is felébresztette évtizedes álmából. Nem azért, mert a fehérnépek nem tarthattak volna korábban igényt társaságára, itt a minőségbeli változás a kulcs. Az, amit saját önbecsülésének megőrzése végett nem is hajlandó kitárni széles e világ előtt. A nem mind a két szemükre vak emberek amúgy is láthatják, hogy a cserfes lány mellett másképp viselkedik, mint őnélküle.*
- Mit esztek, ha friss hulla épp nincs kéznél? - *Címez kérdést a csatamezők takarítójaként is ismert madárnak, amely azon túl, hogy tollazatába itt-ott beletúr csőrével, más egyebet nem igazán tesz, ami válaszként értelmezhető volna. Hacsak ebbéli tevékenységét nem szánja annak, abban az esetben hű az „értem én, csak leszarom” elvhez.
Tartósabb ötlet híján kompromisszumot köt a kukoricával, ha nem tetszik a halálmadárnak, még tudtára adhatja: van egy ép szeme még. A gondolatterelést most kivételes módon örömmel fogadja, mert addig nem olyan misztériumokra keresi a feleletet, minthogy mivé lesz/lehet a dolgok jelen állása a csaplárlánnyal. Szeretné maga mellett tudni és ő is szeretne az oldalán lenni, de mint mi? Osszák meg időnként egymással az ágyat, amikor tennivalóból túl sok akad, s ésszerű megoldásnak tűnik a fáradt gőz leeresztéséhez a másik társasága? Az eddig alkalmazott képlet működhet, de csak amíg az egyik fél egy leheletnyivel nem veszi komolyabban a dolgot. És azután?
A holló, mintha megérezné, hogy gondolatai vissza-visszatalálnak az ingoványos területekre, ezúttal a gesztenyehajú lovag tincsei közé csíp.*
- Odavetlek a majomnak játékul, ha még egyszer megpróbálod. - *De a madár már nem törődik a félszeművel, korábbi gúnyájának karbantartása magasabb prioritásúvá lépett elő. Minél többet juttatja eszébe az álmában látott férfit, annál biztosabb benne, hogy ennek a példánynak van hozzá valami köze.*
- A varázslóval már találkoztam, igaz nem személyesen. Ő volt az, aki Isuriit a Mágustusán legyőzte, kis híján felégetve az egész erdőszélet. Elég tapasztalt kurafinak láttam ahhoz, hogy jobb megértése essen abban, amiben segítség kellene. Holló azt mondta, hogy a változás hírét hozta, de nem mondta el, hogy pontosan milyen változásét. Ezek a rohadék próféták soha nem tudnak érthetően kinyilatkoztatni, az ember meg eltölt egy fél életet azzal, amíg megfejti mit akartak néhány félrészeg mondat mögött elnyökögni. A lényeg, hogy szerintem köze van a jobb szemem vakságához, még ha nem is ő a felelős érte. - *Nem vet ellent az ötletnek, hogy visszavonulót fújjanak mára. Az ilyen vásárok és ünnepségek alkalmával olyan fogadók is megnyitják ajtajaikat, amelyek az év többi napján alig látnak falaik közt vendéget, kényelmeset választaniuk nem lehet gond. Olyat, ahol állatot is megtűrnek a vetett ágyak közelében, már valamivel bonyolultabb lehet, de ez meg már csak a fizető vendég smucigságán múlik: hajlandó-e elég mélyre nyúlni azokért az aranyakért.*
- Holnap elmesélhetnéd, hogy milyen szerepet szánsz egy magamfajta, egyszerű harcosnak leendő üzleti birodalmad királynőjeként.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9901-9920 , 9921-9940 , 9941-9960 , 9961-9980 , 9981-10000 , 10001-10020 , 10021-10040 , 10037-10056