Arthenior - Piactér
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Pegazus fogadó (új) Polgárnegyed (új) Romváros és Meredély (új) | Piactér | Erdőszéli tisztás (új) Kovácsműhely (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 155 (3081. - 3100. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
3100. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-06-29 23:56:08
Üzenet elküldve: 2015-06-29 23:56:08
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 132
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 132
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
//Nyári forgatag//
//Taitos, Teghi, mókusok//
*Színek, hangok, illatok, napsütés... és egy hang, ami eleinte belesimul a többi, portékáját hirdető kereskedő óbégatásába, de mikor a hang gazdája bekúszik Aelala látóterébe és kifejezetten őt szólítja, a nő ábrándos tekintettel próbálja figyelmét ráirányítani.*
-Hogy... mókusok? *elsőként az őt megszólít férfit veszi szemügyre, fejben gyors leltárat készítve a szürkére fakult ruhájától, vékony alkatáról, gubancos hajáról. Arcán nem látszik ítélet, ahogy szeme tovább siklik a férfi üzlettársára... majd fel és még feljebb az óriás arcát kutatva. Itt egy kicsit összevonja a szemöldökét, valahogy sosem tudott bízni olyanokban, akik minden további nehézség nélkül rá tudtak volna könyökölni a fejére. Ám az óriás kezében motozó állatkák némi hitelt adnak a két furcsa szerzet szavainak, az óriás megszeppent arcát látva pedig már tényleg nem állja meg, hogy egy kedves, gyöngyöző kuncogás ne fusson ki a száján*
- Szóval mókusok... ingyen. Nehéz napotok lehetett, kedves Taitos és *pillanatnyi szünet, amíg kutat legfrissebb emlékei között* Teghi. No nem bánom, megszabadítalak titeket a két kis fenevadtól, és még az árát is megfizetem *kezet nyújt* Aelala Meer, mától kezdve a Mókusok Védelmezője. Mit szólnátok, ha kimenekítenénk szegény kis jószágokat a tömegből és áldomást innánk az üzletre? *persze az italokért való fizetés eddigi életében úgy volt jelen, mint egy olyan dolog, ami másokkal történik, de ezen ráérnek még gondolkozni*
//Taitos, Teghi, mókusok//
*Színek, hangok, illatok, napsütés... és egy hang, ami eleinte belesimul a többi, portékáját hirdető kereskedő óbégatásába, de mikor a hang gazdája bekúszik Aelala látóterébe és kifejezetten őt szólítja, a nő ábrándos tekintettel próbálja figyelmét ráirányítani.*
-Hogy... mókusok? *elsőként az őt megszólít férfit veszi szemügyre, fejben gyors leltárat készítve a szürkére fakult ruhájától, vékony alkatáról, gubancos hajáról. Arcán nem látszik ítélet, ahogy szeme tovább siklik a férfi üzlettársára... majd fel és még feljebb az óriás arcát kutatva. Itt egy kicsit összevonja a szemöldökét, valahogy sosem tudott bízni olyanokban, akik minden további nehézség nélkül rá tudtak volna könyökölni a fejére. Ám az óriás kezében motozó állatkák némi hitelt adnak a két furcsa szerzet szavainak, az óriás megszeppent arcát látva pedig már tényleg nem állja meg, hogy egy kedves, gyöngyöző kuncogás ne fusson ki a száján*
- Szóval mókusok... ingyen. Nehéz napotok lehetett, kedves Taitos és *pillanatnyi szünet, amíg kutat legfrissebb emlékei között* Teghi. No nem bánom, megszabadítalak titeket a két kis fenevadtól, és még az árát is megfizetem *kezet nyújt* Aelala Meer, mától kezdve a Mókusok Védelmezője. Mit szólnátok, ha kimenekítenénk szegény kis jószágokat a tömegből és áldomást innánk az üzletre? *persze az italokért való fizetés eddigi életében úgy volt jelen, mint egy olyan dolog, ami másokkal történik, de ezen ráérnek még gondolkozni*
3099. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-06-29 23:27:48
Üzenet elküldve: 2015-06-29 23:27:48
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 119
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 119
Játékstílus: Vakmerő
//Nyári forgatag//
//Dryyx//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmazhat//
*A kérdésre csak bólint, majd a másodikra újra.*
- Miért ne lehetne?
*Először csak enyhén somolyog, de a hím utolsó mondatára gonoszul elvigyorodik, mintha csak erre várt volna. Egyik keze a hím mellkasán, a másik újra elindul a nyaka felé, megcirógatva azt, hosszú körmével megkarcolva a finom bőrt, hogy ujja újra álla alatt kössön ki, mint egy hívogatás, vagy mint egy ösztönzés.*
- Kihívás elfogadva.
*Morogja, majd további várakozás, vagy szerencsétlenkedés nélkül érinti össze ajkait a hímével, hogy aztán abból vad csókcsatát kezdeményezzen. Közben alig érzékelhetően, a mellkasánál fogva tolja maga előtt a hímet, ha az nem veti meg lábát, és ezt addig teszi, míg egy falnak nem ütköznek, de nem hagyja abba csókokat, akár száz vagy ezer démont ereszt most szabadjára, vagy akárhány láncot és sebet is tép fel ezzel. Most csak az számít, hogy a nőstény meg akarja szerezni magának ezt a hímet és erre kevés jobb megoldást lát, vagy találna jelen helyzetben. Így csak igyekszik a legjobbat kihozni a helyzetből, és a vágyak felkorbácsolása után végül kiteljesíteni ezt az eseményt. Persze nem valószínű, hogy a forgatag közepén jól venné ki magát, ha a két mélységi komolyabban egymásnak esne, egy kis nyelvpárbajba még senki nem halt bele.*
//Dryyx//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmazhat//
*A kérdésre csak bólint, majd a másodikra újra.*
- Miért ne lehetne?
*Először csak enyhén somolyog, de a hím utolsó mondatára gonoszul elvigyorodik, mintha csak erre várt volna. Egyik keze a hím mellkasán, a másik újra elindul a nyaka felé, megcirógatva azt, hosszú körmével megkarcolva a finom bőrt, hogy ujja újra álla alatt kössön ki, mint egy hívogatás, vagy mint egy ösztönzés.*
- Kihívás elfogadva.
*Morogja, majd további várakozás, vagy szerencsétlenkedés nélkül érinti össze ajkait a hímével, hogy aztán abból vad csókcsatát kezdeményezzen. Közben alig érzékelhetően, a mellkasánál fogva tolja maga előtt a hímet, ha az nem veti meg lábát, és ezt addig teszi, míg egy falnak nem ütköznek, de nem hagyja abba csókokat, akár száz vagy ezer démont ereszt most szabadjára, vagy akárhány láncot és sebet is tép fel ezzel. Most csak az számít, hogy a nőstény meg akarja szerezni magának ezt a hímet és erre kevés jobb megoldást lát, vagy találna jelen helyzetben. Így csak igyekszik a legjobbat kihozni a helyzetből, és a vágyak felkorbácsolása után végül kiteljesíteni ezt az eseményt. Persze nem valószínű, hogy a forgatag közepén jól venné ki magát, ha a két mélységi komolyabban egymásnak esne, egy kis nyelvpárbajba még senki nem halt bele.*
3098. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-06-29 23:18:03
Üzenet elküldve: 2015-06-29 23:18:03
ÚJ
![>Yerougha Enchris [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10838_1486992453_ember_ferfi.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1195
OOC üzenetek: 457
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1195
OOC üzenetek: 457
Játékstílus: Vakmerő
//Nyári forgatag//
//Ketten//
- Repesve várom a lovas történeteidet *csillan a szeme. És való igaz, tényleg szívesen meghallgatná, ahogy Manuri mesél róla neki. Ezt csak ő teheti meg, Syrinnének esélye sem lenne rá. Valamiért ösztönösen kedveli ezt a sanyarú sorsú teremtményt. Más, mint azok a nők, akikkel eddig találkozott, a látszólagos szürkesége ellenére is élőbb náluk, olyan, mint a friss levegő. Leteszi a gyümölcsleves poharat, jelezve, hogy lassan indulhatnak.*
- Igazán. *Teleszívja a tüdejét, és megjáratja a szemét a forgatagon, közben beszél.*
- Ha tanulni akarsz, ne fogd vissza a magad. Annál több az esélyed, hogy valódi úrihölgy látszatát keltsd. Nem magamutogató, öncélú fruskáét, valódi, nemes lelkű úrihölgyét *nyomatékosítja, mi különbséget lát az igazi nemesség és annak a városban időnként felbukkanó névbeli mása között.*
- És ne feledd, tanulni bárkitől tudsz, és bárkitől érdemes, még ha csak egy apró dolgot is.
*Csak itt fordul vissza a lányhoz. Fura mód kötötték össze az életüket, ez megérdemli a folytatást.*
- Nos, ha készen vagy, indulhatunk is.
//Ketten//
- Repesve várom a lovas történeteidet *csillan a szeme. És való igaz, tényleg szívesen meghallgatná, ahogy Manuri mesél róla neki. Ezt csak ő teheti meg, Syrinnének esélye sem lenne rá. Valamiért ösztönösen kedveli ezt a sanyarú sorsú teremtményt. Más, mint azok a nők, akikkel eddig találkozott, a látszólagos szürkesége ellenére is élőbb náluk, olyan, mint a friss levegő. Leteszi a gyümölcsleves poharat, jelezve, hogy lassan indulhatnak.*
- Igazán. *Teleszívja a tüdejét, és megjáratja a szemét a forgatagon, közben beszél.*
- Ha tanulni akarsz, ne fogd vissza a magad. Annál több az esélyed, hogy valódi úrihölgy látszatát keltsd. Nem magamutogató, öncélú fruskáét, valódi, nemes lelkű úrihölgyét *nyomatékosítja, mi különbséget lát az igazi nemesség és annak a városban időnként felbukkanó névbeli mása között.*
- És ne feledd, tanulni bárkitől tudsz, és bárkitől érdemes, még ha csak egy apró dolgot is.
*Csak itt fordul vissza a lányhoz. Fura mód kötötték össze az életüket, ez megérdemli a folytatást.*
- Nos, ha készen vagy, indulhatunk is.
3097. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-06-29 22:47:34
Üzenet elküldve: 2015-06-29 22:47:34
ÚJ
Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 90
OOC üzenetek: 59
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 90
OOC üzenetek: 59
Játékstílus: Vakmerő
//Nyári forgatag//
//Narii//
*Dryyx kezei engedelmesen visszakerülnek a nőstény derekára, szinte fel sem fogja, csak akkor lesz tudatában a mozdulatnak, mikor jobbjának ujjai alatt Narii bőrét tapintja. Furcsa érzés indul el a karjában felfelé, a válláig, majd szétárad a mellkasában. Túl ismerős, mégis oly idegen az érzés, hogy a hím arca megrándul az emlékektől, melyeket felszakít, de most nem hagyja, hogy elragadja az őrület. A vérszínű szempár is egészen más hatással van rá, mint az imént, bár, hogy pontosan milyennel, arra képtelen volna válasszal szolgálni.*
-Csakugyan? *súgja a kérdést, szinte nincs is már köztük távolság, ilyen közelről magán érzi a nőstény lélegzetét, érzi a testének melegét, a haja illatát...
~Nem... nem... nem...~ önmagát győzködi, de maga sem tudja, hogy minek is. Minden idegszálával az előtte álló nőstényre koncentrál, a külvilág teljesen megszűnik számára.*
-Szóval legyen a tiéd mindenem...? *suttogja immár a nő ajkai közé, mélyen a szemeibe nézve. Ez nem kis kérés, és sokkal, de sokkal több annál, mint amit a nőstény sejthet. Még ha Dryyx akarná is, még ha hajlana is rá, hogy így legyen, lelkéből nem tudná kitépni a nővére képét, s a bosszú iránti olthatatlan vágyat sem. Ez olyan kapocs, mely örökre összeköti őket, vagy legalábbis addig, amíg valamelyikük meg nem hal.
Lassan, egyenletesen veszi a levegőt, de nem húzódik el, s a kezei is a helyükön maradnak, ahol voltak, Narii csípőjén.*
-Ha akarsz, meg kell szerezned magadnak.
//Narii//
*Dryyx kezei engedelmesen visszakerülnek a nőstény derekára, szinte fel sem fogja, csak akkor lesz tudatában a mozdulatnak, mikor jobbjának ujjai alatt Narii bőrét tapintja. Furcsa érzés indul el a karjában felfelé, a válláig, majd szétárad a mellkasában. Túl ismerős, mégis oly idegen az érzés, hogy a hím arca megrándul az emlékektől, melyeket felszakít, de most nem hagyja, hogy elragadja az őrület. A vérszínű szempár is egészen más hatással van rá, mint az imént, bár, hogy pontosan milyennel, arra képtelen volna válasszal szolgálni.*
-Csakugyan? *súgja a kérdést, szinte nincs is már köztük távolság, ilyen közelről magán érzi a nőstény lélegzetét, érzi a testének melegét, a haja illatát...
~Nem... nem... nem...~ önmagát győzködi, de maga sem tudja, hogy minek is. Minden idegszálával az előtte álló nőstényre koncentrál, a külvilág teljesen megszűnik számára.*
-Szóval legyen a tiéd mindenem...? *suttogja immár a nő ajkai közé, mélyen a szemeibe nézve. Ez nem kis kérés, és sokkal, de sokkal több annál, mint amit a nőstény sejthet. Még ha Dryyx akarná is, még ha hajlana is rá, hogy így legyen, lelkéből nem tudná kitépni a nővére képét, s a bosszú iránti olthatatlan vágyat sem. Ez olyan kapocs, mely örökre összeköti őket, vagy legalábbis addig, amíg valamelyikük meg nem hal.
Lassan, egyenletesen veszi a levegőt, de nem húzódik el, s a kezei is a helyükön maradnak, ahol voltak, Narii csípőjén.*
-Ha akarsz, meg kell szerezned magadnak.
3096. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-06-29 22:19:58
Üzenet elküldve: 2015-06-29 22:19:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 119
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 119
Játékstílus: Vakmerő
//Nyári forgatag//
//Dryyx//
- Az engedelmesség nagy erény, de az még nagyobb, ha egy hím tudja, hol a helye. Erre tanítottunk benneteket odalenn, ezért hát a korbácsütések és pofonok sokagása. Egyébként is... Nem csak gyilkolásra.
*Szélesen, diadalmasan vigyorodik el és néz Dryyxre, ezúttal azonban elengedi a hímet, és kezei megkeresik az övét. Ha hagyja magát a másik, akkor ezúttal Narii teszi a hím kezeit saját derekára, jó helyen voltak ott azok, csak nem azon körülmények között, midőn attól tartott, hogy csak ki van biztosítva, ha a hím esetleg kárt akarna tenni benne. Végül újra felemeli bíbor tekintetét, hogy azok egyesülhessenek a halott szemekkel, és talán, ha nagyon mélyre néz a hím Nariina szemeiben, akkor láthat valami minimális együttérzést. Ami igazából nem a hím létének szól, még csak nem is magának a hímnek, hanem annak a hangnak és szavaknak, amik elhangzanak. Hangját még mindig halkan tartja, mély tónusban beszélve a hímhez.*
- Nem akarom, hogy parancsra halj meg. De ölni igen, és büntetni is, ha kell. Talán az utolsó mélységi lehetsz, aki még Odalenn született, és értékesebb vagy, mint egy kis ostoba hatalmi játék.
*Hangja újra dorombolás, és ismét lábujjhegyre emelkedik, hogy ajkaik egy vonalban lehessenek.*
- Csak tarts velem a halálba is.
//Dryyx//
- Az engedelmesség nagy erény, de az még nagyobb, ha egy hím tudja, hol a helye. Erre tanítottunk benneteket odalenn, ezért hát a korbácsütések és pofonok sokagása. Egyébként is... Nem csak gyilkolásra.
*Szélesen, diadalmasan vigyorodik el és néz Dryyxre, ezúttal azonban elengedi a hímet, és kezei megkeresik az övét. Ha hagyja magát a másik, akkor ezúttal Narii teszi a hím kezeit saját derekára, jó helyen voltak ott azok, csak nem azon körülmények között, midőn attól tartott, hogy csak ki van biztosítva, ha a hím esetleg kárt akarna tenni benne. Végül újra felemeli bíbor tekintetét, hogy azok egyesülhessenek a halott szemekkel, és talán, ha nagyon mélyre néz a hím Nariina szemeiben, akkor láthat valami minimális együttérzést. Ami igazából nem a hím létének szól, még csak nem is magának a hímnek, hanem annak a hangnak és szavaknak, amik elhangzanak. Hangját még mindig halkan tartja, mély tónusban beszélve a hímhez.*
- Nem akarom, hogy parancsra halj meg. De ölni igen, és büntetni is, ha kell. Talán az utolsó mélységi lehetsz, aki még Odalenn született, és értékesebb vagy, mint egy kis ostoba hatalmi játék.
*Hangja újra dorombolás, és ismét lábujjhegyre emelkedik, hogy ajkaik egy vonalban lehessenek.*
- Csak tarts velem a halálba is.
3095. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-06-29 22:03:38
Üzenet elküldve: 2015-06-29 22:03:38
ÚJ
Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 90
OOC üzenetek: 59
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 90
OOC üzenetek: 59
Játékstílus: Vakmerő
//Nyári forgatag//
//Narii//
*Démonok lejtik a hím szemei előtt csábító táncukat, a világ vörössé válik, ahogy egyre mélyebbre merül abban a vérszín szempárban, s félő, hogy ahová most tart, onnan bizony nincs visszatérés, de legalábbis nem egyszerűen. Az, hogy egyszer már sikerült az őrület által hasított szakadékból visszamásznia, nem jelenti azt, hogy újra képes volna megtenni ugyanezt. Szerencsére (elsősorban a nőstény szerencséjére) azonban, Nariina szavai, ha nagy nehezen is, de eljutnak a tudatáig, legalábbis annak azon részéig, amely képes még felfogni a világot maga körül, s nem szűkölő kisfiúként látja magát a vörös lélektükrökben, de nem is mészárlásra teremtett hóhérként.
Úgy engedi el a nő derekát, mintha izzó vashoz ért volna, s a hím tekintete kitisztul, újra azt a nőstényt látja maga előtt, aki csakugyan ott van, s nem a képzelete szülte oda.
~Eljön még az éjszaka, amikor a te véredben fogok fürdeni...~ a gondolat, s egyben ígéret nem Nariinak szól, nyilvánvalóan, hanem annak a démonnak, aki most valahol a tudata legmélyén vinnyogva nevet a szenvedésén. Szinte hallja nővére hangját, ahogy tébolyult hangon nevet, szinte látja maga előtt, ahogy csábító vigyorral kést ragad, szinte érzi a bőrébe maró hideg acélt újra és újra...
Aztán elmúlik. Az egész egy pillanat csupán, egy apró foszlánya a hímet gyötrő őrületnek, melyet a homályba taszít a valóság.*
-Az engedelmesség nagy erény, nem igaz? *kérdi, szinte undorodik magától, amiért gondolkodás nélkül tette, amit a nőstény mondott neki.*
-Mindannyiunk lelkébe belevéstétek, születésünktől kezdve. Sosem voltunk többek Odalent, mint a gyilkolásra tenyésztett háziállataitok, akikkel azt tehettek, amit akartok. *hangja oly halk, hogy ha a nő nem volna csupán centikre tőle, talán nem is hallaná, elnyomná az őket körülvevő zsivaj, amit eddig Dryyx kizárt a tudatából.*
-Ezek olyan láncok, amiket sosem verhetünk le, olyan béklyó, mi a halálunkig hozzátok köt minket. Ezért kellek hát neked? Parancsra ölni és parancsra halni meg?
//Narii//
*Démonok lejtik a hím szemei előtt csábító táncukat, a világ vörössé válik, ahogy egyre mélyebbre merül abban a vérszín szempárban, s félő, hogy ahová most tart, onnan bizony nincs visszatérés, de legalábbis nem egyszerűen. Az, hogy egyszer már sikerült az őrület által hasított szakadékból visszamásznia, nem jelenti azt, hogy újra képes volna megtenni ugyanezt. Szerencsére (elsősorban a nőstény szerencséjére) azonban, Nariina szavai, ha nagy nehezen is, de eljutnak a tudatáig, legalábbis annak azon részéig, amely képes még felfogni a világot maga körül, s nem szűkölő kisfiúként látja magát a vörös lélektükrökben, de nem is mészárlásra teremtett hóhérként.
Úgy engedi el a nő derekát, mintha izzó vashoz ért volna, s a hím tekintete kitisztul, újra azt a nőstényt látja maga előtt, aki csakugyan ott van, s nem a képzelete szülte oda.
~Eljön még az éjszaka, amikor a te véredben fogok fürdeni...~ a gondolat, s egyben ígéret nem Nariinak szól, nyilvánvalóan, hanem annak a démonnak, aki most valahol a tudata legmélyén vinnyogva nevet a szenvedésén. Szinte hallja nővére hangját, ahogy tébolyult hangon nevet, szinte látja maga előtt, ahogy csábító vigyorral kést ragad, szinte érzi a bőrébe maró hideg acélt újra és újra...
Aztán elmúlik. Az egész egy pillanat csupán, egy apró foszlánya a hímet gyötrő őrületnek, melyet a homályba taszít a valóság.*
-Az engedelmesség nagy erény, nem igaz? *kérdi, szinte undorodik magától, amiért gondolkodás nélkül tette, amit a nőstény mondott neki.*
-Mindannyiunk lelkébe belevéstétek, születésünktől kezdve. Sosem voltunk többek Odalent, mint a gyilkolásra tenyésztett háziállataitok, akikkel azt tehettek, amit akartok. *hangja oly halk, hogy ha a nő nem volna csupán centikre tőle, talán nem is hallaná, elnyomná az őket körülvevő zsivaj, amit eddig Dryyx kizárt a tudatából.*
-Ezek olyan láncok, amiket sosem verhetünk le, olyan béklyó, mi a halálunkig hozzátok köt minket. Ezért kellek hát neked? Parancsra ölni és parancsra halni meg?
3094. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-06-29 21:48:04
Üzenet elküldve: 2015-06-29 21:48:04
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 347
OOC üzenetek: 87
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 347
OOC üzenetek: 87
Játékstílus: Vakmerő
//Nyári forgatag//
//Freyai//
*A köpcös mágus kedvesen nézi, ahogyan a leányzó kecsesen a füle mögé igazgatja a vad zabolátlan tincseit. Argus mindig is a mosolygós emberek közé tartozott, amikor még megismerkedett a lánnyal, akkor kedvességből mosolygott, de az elmúlt napok más miatt okból mosolyog. Jelenleg az a kép csal mosolyt a férfi arcára, hogy ha felajánlja a segítségét a lánynak, majd lenyisszantja annak a füleit. Valószínűleg a lány először sikítana, majd őrjöngve próbálná megtudni, hogy miért. Ebből a számára csodálatos elmélkedésből a lány óvatlan kijelentése rázza fel, hogy az nem ért a pénzhez.*
-Nem értesz hozzá? *teszi fel meglepődve a kérdést, s máris készül a terv az elméjében.*
-Pedig fontos, hogy érts hozzá. Itt a városban a pénz csak úgy fogy, persze jönni meg csak nehezen. *kezdi a magyarázatot a lánynak, ami igaz is.*
-Ezért van az, hogy én a megfelelő embereknél fektettem be a pénzem. Adok pénzt egy kereskedőknek, akik cserébe pedig a nyereségből nekem is adnak vissza. *mondja a lánynak, közben reméli, hogy az ráharap a dologra, így folytatja.*
-Négy - ötszáz aranyat szoktam adni neki, amiből ő zsoldosokat bérel, fizeti a hajót, és ilyenek. Persze ha vége a kereskedelmi útnak, akkor a nyereségből én is kapok cserébe.
*Az elf leányzónak megtetszik a szoborrá varázsolás ötlete, ezért rá is kérdez a mágusnál, amire a mágus olyan fejet vág be, mintha valami teljesen természetes dolgot kérdezett volna a lány, s a férfi nem tudja, hogy komolyan kérdezi.*
-Nem nehéz, minden fiatal varázsló evvel a trükkel kezd. *válaszolja csípőből a lánynak.*
*Majd a beszélgetés az Ifjú Farkasra terelődik. Argus örül, hogy most nincs itt, ahogyan Hemitar sem, egyelőre nem akarna velük találkozni. Így próbálja a legrövidebben lezárni a témát.*
-Ismered milyen, ha letéped a lábát, akkor is megpróbál egyenesen állni, mintha semmi baja nem lenne. *legyint a lányra.*
-Hát persze hogy van egy húga. *mosolyodik el ismét a mágus.* hófehér haj, törékeny test, és lélek, gyermeki gyengeség, *jellemzi Freyai számára, miközben lelki szemei előtt szinte tökéletesen kirajzolódik az alak.* és persze azt hiszi magáról, hogy ért a mágiához.
//Freyai//
*A köpcös mágus kedvesen nézi, ahogyan a leányzó kecsesen a füle mögé igazgatja a vad zabolátlan tincseit. Argus mindig is a mosolygós emberek közé tartozott, amikor még megismerkedett a lánnyal, akkor kedvességből mosolygott, de az elmúlt napok más miatt okból mosolyog. Jelenleg az a kép csal mosolyt a férfi arcára, hogy ha felajánlja a segítségét a lánynak, majd lenyisszantja annak a füleit. Valószínűleg a lány először sikítana, majd őrjöngve próbálná megtudni, hogy miért. Ebből a számára csodálatos elmélkedésből a lány óvatlan kijelentése rázza fel, hogy az nem ért a pénzhez.*
-Nem értesz hozzá? *teszi fel meglepődve a kérdést, s máris készül a terv az elméjében.*
-Pedig fontos, hogy érts hozzá. Itt a városban a pénz csak úgy fogy, persze jönni meg csak nehezen. *kezdi a magyarázatot a lánynak, ami igaz is.*
-Ezért van az, hogy én a megfelelő embereknél fektettem be a pénzem. Adok pénzt egy kereskedőknek, akik cserébe pedig a nyereségből nekem is adnak vissza. *mondja a lánynak, közben reméli, hogy az ráharap a dologra, így folytatja.*
-Négy - ötszáz aranyat szoktam adni neki, amiből ő zsoldosokat bérel, fizeti a hajót, és ilyenek. Persze ha vége a kereskedelmi útnak, akkor a nyereségből én is kapok cserébe.
*Az elf leányzónak megtetszik a szoborrá varázsolás ötlete, ezért rá is kérdez a mágusnál, amire a mágus olyan fejet vág be, mintha valami teljesen természetes dolgot kérdezett volna a lány, s a férfi nem tudja, hogy komolyan kérdezi.*
-Nem nehéz, minden fiatal varázsló evvel a trükkel kezd. *válaszolja csípőből a lánynak.*
*Majd a beszélgetés az Ifjú Farkasra terelődik. Argus örül, hogy most nincs itt, ahogyan Hemitar sem, egyelőre nem akarna velük találkozni. Így próbálja a legrövidebben lezárni a témát.*
-Ismered milyen, ha letéped a lábát, akkor is megpróbál egyenesen állni, mintha semmi baja nem lenne. *legyint a lányra.*
-Hát persze hogy van egy húga. *mosolyodik el ismét a mágus.* hófehér haj, törékeny test, és lélek, gyermeki gyengeség, *jellemzi Freyai számára, miközben lelki szemei előtt szinte tökéletesen kirajzolódik az alak.* és persze azt hiszi magáról, hogy ért a mágiához.
3093. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-06-29 21:42:24
Üzenet elküldve: 2015-06-29 21:42:24
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
//Nyári forgatag//
//Teghi, Aelala//
*Taitos búcsúzva a szurtostól tovább indul.*
-Puhán lépj Teghi, ne rázd fel az árut, mindjárt odaadjuk valakinek ingyen, vagyis ez egy büntetés.
*Üti meg végül az óriás nyelvezetét Taitos, aztán elkezd a környezettel foglalkozni, se a kártya, se a pia nem érdekli, a nők még egy kicsit, de lassan már ők se, így a tikkasztó melegben Taitos ismét árulni kezd.*
-Itt a mókus, ingyen mókus, egyet fizet kettőt vihet, frissen fogott ingyen mókus, van még ott ahonnan ez jött.
*Hirdeti portékájukat maga után vonva Teghit, aztán egy magányos nőt néz ki magának.*
-Tiszteletem Hölgyem!
Taitos vagyok, ez meg itt Teghi.
*Mutatja be magukat, aztán az óriás valószínűleg mókuszavaros arcára néz.*
-Két mókusunk van, ajándékba adnánk, ha megtudhatjuk a becses neved.
*Hízeleg egészségesen Taitos, és várja a választ.*
//Teghi, Aelala//
*Taitos búcsúzva a szurtostól tovább indul.*
-Puhán lépj Teghi, ne rázd fel az árut, mindjárt odaadjuk valakinek ingyen, vagyis ez egy büntetés.
*Üti meg végül az óriás nyelvezetét Taitos, aztán elkezd a környezettel foglalkozni, se a kártya, se a pia nem érdekli, a nők még egy kicsit, de lassan már ők se, így a tikkasztó melegben Taitos ismét árulni kezd.*
-Itt a mókus, ingyen mókus, egyet fizet kettőt vihet, frissen fogott ingyen mókus, van még ott ahonnan ez jött.
*Hirdeti portékájukat maga után vonva Teghit, aztán egy magányos nőt néz ki magának.*
-Tiszteletem Hölgyem!
Taitos vagyok, ez meg itt Teghi.
*Mutatja be magukat, aztán az óriás valószínűleg mókuszavaros arcára néz.*
-Két mókusunk van, ajándékba adnánk, ha megtudhatjuk a becses neved.
*Hízeleg egészségesen Taitos, és várja a választ.*
3092. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-06-29 21:38:23
Üzenet elküldve: 2015-06-29 21:38:23
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 52
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 52
Játékstílus: Vakmerő
//Nyári forgatag//
//Zenolita//
*Örül hogy nem csinált nagyon rossz dolgot. A másik mágiához való hozzáállása miatt nagyon megrémült, de most már megnyugodott. ~Biztos más miatt volt mérges, nem én miattam. De miért is lenne bármi miatt mérges?~*
-Tehát akkor tulajdonképpen halálodig dolgozol ott...
-Persze, megtanítalak majd varázsolni. És nem csak ilyen kis dolgokat, hanem olyat is hogy hogy kell repülni. Zigi'sun azt mondta a nagy mágusok olyat is tudnak...
*Zigi'sun tényleg azt mondta neki hogy a nagy mágusok már tudnak villámot idézni, és repülni is akár. Ő is szeretne egyszer ilyen nagy mágus lenni, bár neki repülés terén könnyebb a dolga. Neki csak a szárnyait kellene megerősíteni, és már sikerülne is. Zenolitának sokkal nehezebb dolga lenne. Vagy kéne neki külön egy szárnyat varázsolni, és azt is jóval erősebbé tenni, vagy valami más varázslattal lehetne megoldani.*
-Jó ötlet. Ha legközelebb arra járok, megkereslek. Milyen ház is?
*Jó tudni hogy ha bajba kerül, lesz a gazdagnegyedben egy menedékhelye. Nem fogja túl sokat zargatni Zenolitát, de ha tényleg nem zavarja, időnként ha arra jár beles hozzá. És így folyamatosan tud majd neki mutatni trükköket...*
//Zenolita//
*Örül hogy nem csinált nagyon rossz dolgot. A másik mágiához való hozzáállása miatt nagyon megrémült, de most már megnyugodott. ~Biztos más miatt volt mérges, nem én miattam. De miért is lenne bármi miatt mérges?~*
-Tehát akkor tulajdonképpen halálodig dolgozol ott...
-Persze, megtanítalak majd varázsolni. És nem csak ilyen kis dolgokat, hanem olyat is hogy hogy kell repülni. Zigi'sun azt mondta a nagy mágusok olyat is tudnak...
*Zigi'sun tényleg azt mondta neki hogy a nagy mágusok már tudnak villámot idézni, és repülni is akár. Ő is szeretne egyszer ilyen nagy mágus lenni, bár neki repülés terén könnyebb a dolga. Neki csak a szárnyait kellene megerősíteni, és már sikerülne is. Zenolitának sokkal nehezebb dolga lenne. Vagy kéne neki külön egy szárnyat varázsolni, és azt is jóval erősebbé tenni, vagy valami más varázslattal lehetne megoldani.*
-Jó ötlet. Ha legközelebb arra járok, megkereslek. Milyen ház is?
*Jó tudni hogy ha bajba kerül, lesz a gazdagnegyedben egy menedékhelye. Nem fogja túl sokat zargatni Zenolitát, de ha tényleg nem zavarja, időnként ha arra jár beles hozzá. És így folyamatosan tud majd neki mutatni trükköket...*
3091. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-06-29 21:23:00
Üzenet elküldve: 2015-06-29 21:23:00
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 119
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 119
Játékstílus: Vakmerő
//Nyári forgatag//
//Dryyx//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmazhat//
- Nem vesznek körül emberek, sem egyéb lények... A benned lakozó démonok nem számítanak társaságnak.
*Széles mosolya nem arról árulkodik, hogy tudná, valószínűleg rátapintott a lényegre, hiszen ez csak amolyan tipp volt, hiszen neki is megvannak a saját démonai... Jó mélyre bezárva, és a lehető legritkábban feltörve. A furcsának tűnő szavak nem csak, hogy annak tűnnek, hanem egyenesen értetlen pillantást eredményeznek a nőstény részéről, és érzi, ahogy csípőjén erősödik a szorítás, bár mit sem sejt arról, hogy a hím éppen készül megőrülni. Avagy csak szabadjára engedni őrületét... Valahogy így festhetett annak idején Nariina is, mikor szabadjára engedve benső démonait, lemészárolta a saját családját. Vörös szemei úgy merednek a halott szempárra, mintha éppen saját magának lelkét tárnák elé, és egy pillanatra olyan idegen érzés fogja el, mintha rabságban lenne, mintha a lelkét akarnák elvenni. Jobb keze lassan elindul a hím feje felé, kinyújtja mutatóujját, és álla alatt megtámasztva Dryyx fejét újra közelebb hajol hozzá, hogy ajkaik szinte összeérnek.*
- Engedj el szépen.
*Dorombolja a férfinak alig hallhatóan, remélvén, hogy épp eléggé hatásos még a beszéd, hogy a hím ne fejelje le Nariit, hanem inkább engedelmeskedjen neki.*
A hozzászólás írója (Nariina Aleani) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.06.29 21:49:02
//Dryyx//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmazhat//
- Nem vesznek körül emberek, sem egyéb lények... A benned lakozó démonok nem számítanak társaságnak.
*Széles mosolya nem arról árulkodik, hogy tudná, valószínűleg rátapintott a lényegre, hiszen ez csak amolyan tipp volt, hiszen neki is megvannak a saját démonai... Jó mélyre bezárva, és a lehető legritkábban feltörve. A furcsának tűnő szavak nem csak, hogy annak tűnnek, hanem egyenesen értetlen pillantást eredményeznek a nőstény részéről, és érzi, ahogy csípőjén erősödik a szorítás, bár mit sem sejt arról, hogy a hím éppen készül megőrülni. Avagy csak szabadjára engedni őrületét... Valahogy így festhetett annak idején Nariina is, mikor szabadjára engedve benső démonait, lemészárolta a saját családját. Vörös szemei úgy merednek a halott szempárra, mintha éppen saját magának lelkét tárnák elé, és egy pillanatra olyan idegen érzés fogja el, mintha rabságban lenne, mintha a lelkét akarnák elvenni. Jobb keze lassan elindul a hím feje felé, kinyújtja mutatóujját, és álla alatt megtámasztva Dryyx fejét újra közelebb hajol hozzá, hogy ajkaik szinte összeérnek.*
- Engedj el szépen.
*Dorombolja a férfinak alig hallhatóan, remélvén, hogy épp eléggé hatásos még a beszéd, hogy a hím ne fejelje le Nariit, hanem inkább engedelmeskedjen neki.*
A hozzászólás írója (Nariina Aleani) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.06.29 21:49:02
3090. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-06-29 21:18:52
Üzenet elküldve: 2015-06-29 21:18:52
ÚJ
![>Lorew Mazoral [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/562_ember-elf-felelf_ferfi.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 132
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 132
Játékstílus: Vakmerő
//Nyári forgatag//
//Yelane - vége//
*Hát, közel, de Lorew a régi legendaértelmezésnél nem gondolt semmi különlegesre: a mese régi, így nem új értelmezés kell, csak a sajátját tervezte ismertetni, amit persze meg is tesz, függetlenül az elhangzottaktól (hisz oly naiv dolog lenne azt hinni, hogy a mágus nem mondja el a véleményét, ha el akarja):*
- A holtak mindig veszítenek, akár visszatérnek, akár nem. Nem, itt arról van szó, hogy a legenda szerint a halandó volt a győztese ennek az egésznek, pedig ennek nem volt győztese. A halhatatlan lény elvesztette a hatalmát, a halandó az életét, mindenki azt, ami a legtöbbet érte neki. Egy ilyen helyzetben a megoldás, amelyben ehelyett két győztes születhetett volna, ha a halandó visszaadja az erőt, majd pedig az entitás kezébe helyezi a további sorsát. Én is így cselekedtem volna.
*Ebben egészen biztos, hiszen bolond az, aki nem ezt teszi. Az entitás könnyedén visszaszerezheti erővel is a hatalmát, akkor pedig a halandó hiába könyörög már kegyelemért. Nem, kegyelemben egyedül akkor bízhat valaki, ha szó nélkül engedelmeskedik. Ráadásul akkor ha a végén meg is hal a felsőbbrendű lény keze által, akkor is az egy olyan vég, amilyet Lorew szeretne magának. Egy cél nem lehet teljes, csak ha magában foglalja a halált is. Konkrét elképzeléssel a szívünkben kell élni a halált illetően, hogy tudjuk, mikor mehetünk boldogan, győztesként a túlvilágra, és mikor keserű szívvel, a tudattal, hogy elbuktunk. És mindössze egyféle pusztulás elfogadható Lorew számára, egy másvilági lény keze által, akit a végsőkig szolgált. Vagy esetleg őt védve, ez talán még egy lehetőség, viszont ez... még nem állt össze egészen a fejében. Ha például számszeríjjal rálőnek a lényre, ő pedig elé ugrik, mert amaz nem kíván halandó fegyver ellen védekezni, és így hal meg, akkor rendben van. Akkor általánosan értelmetlen, de számára mégis mindennél többet érő halált halt.*
- A körforgás gondolata viszont érdekes, de... mit is jelent a halhatatlan? Olyan, mint az örökéletű, elvonul az erdőben, és örökké él, békében, és magányban, de ha beledöfnek egy lándzsát a szívébe, akkor meghal, vagy azt jelenti, hogy nincs fegyver, vagy varázslat, amivel elpusztítható lenne? A kettőt nem szabad összekeverni, általában itt a határ a nagy hatalmú mágus, és a gyenge entitások között. Persze az entitások közül is meg lehet ölni néhányat, de a legtöbb ellen a mi módszereink hasztalanak, ezt szinte biztosra mondhatom.
*Persze hol vannak a halandók attól, hogy ismerjék az entitások nagyját... a végtelen hatalom kis töredékét borító por egyetlen szeme is túl sok lenne számunkra. Közben sajnos kiderül, hogy Yelane nem tud semmi olyat a főpapról, aminek Lorew a jövőben hasznát vehetné, és ráadásul még csak nem is fog ebben az életében. Hát igen, mindennel van árnyoldala, így Amos Thenior fontoskodását továbbra is el kényszerül viselni, ezt mindössze egy fájdalmas sóhaj keretei között mutatja ki. Az előbbi páncélost jól tarkón csapja társa, viszont további verekedés helyett inkább csak elkezdenek közeledni, ami a hölgy távozását is magával vonja. Az utolsó szavakra egy enyhe félmosoly kíséretében bólint a szerzetes, majd kicsivel odébb sétál ő is, az kéne még csak, hogy valamelyik tökkelütött páncélos meg merészelje szólítani.*
//Yelane - vége//
*Hát, közel, de Lorew a régi legendaértelmezésnél nem gondolt semmi különlegesre: a mese régi, így nem új értelmezés kell, csak a sajátját tervezte ismertetni, amit persze meg is tesz, függetlenül az elhangzottaktól (hisz oly naiv dolog lenne azt hinni, hogy a mágus nem mondja el a véleményét, ha el akarja):*
- A holtak mindig veszítenek, akár visszatérnek, akár nem. Nem, itt arról van szó, hogy a legenda szerint a halandó volt a győztese ennek az egésznek, pedig ennek nem volt győztese. A halhatatlan lény elvesztette a hatalmát, a halandó az életét, mindenki azt, ami a legtöbbet érte neki. Egy ilyen helyzetben a megoldás, amelyben ehelyett két győztes születhetett volna, ha a halandó visszaadja az erőt, majd pedig az entitás kezébe helyezi a további sorsát. Én is így cselekedtem volna.
*Ebben egészen biztos, hiszen bolond az, aki nem ezt teszi. Az entitás könnyedén visszaszerezheti erővel is a hatalmát, akkor pedig a halandó hiába könyörög már kegyelemért. Nem, kegyelemben egyedül akkor bízhat valaki, ha szó nélkül engedelmeskedik. Ráadásul akkor ha a végén meg is hal a felsőbbrendű lény keze által, akkor is az egy olyan vég, amilyet Lorew szeretne magának. Egy cél nem lehet teljes, csak ha magában foglalja a halált is. Konkrét elképzeléssel a szívünkben kell élni a halált illetően, hogy tudjuk, mikor mehetünk boldogan, győztesként a túlvilágra, és mikor keserű szívvel, a tudattal, hogy elbuktunk. És mindössze egyféle pusztulás elfogadható Lorew számára, egy másvilági lény keze által, akit a végsőkig szolgált. Vagy esetleg őt védve, ez talán még egy lehetőség, viszont ez... még nem állt össze egészen a fejében. Ha például számszeríjjal rálőnek a lényre, ő pedig elé ugrik, mert amaz nem kíván halandó fegyver ellen védekezni, és így hal meg, akkor rendben van. Akkor általánosan értelmetlen, de számára mégis mindennél többet érő halált halt.*
- A körforgás gondolata viszont érdekes, de... mit is jelent a halhatatlan? Olyan, mint az örökéletű, elvonul az erdőben, és örökké él, békében, és magányban, de ha beledöfnek egy lándzsát a szívébe, akkor meghal, vagy azt jelenti, hogy nincs fegyver, vagy varázslat, amivel elpusztítható lenne? A kettőt nem szabad összekeverni, általában itt a határ a nagy hatalmú mágus, és a gyenge entitások között. Persze az entitások közül is meg lehet ölni néhányat, de a legtöbb ellen a mi módszereink hasztalanak, ezt szinte biztosra mondhatom.
*Persze hol vannak a halandók attól, hogy ismerjék az entitások nagyját... a végtelen hatalom kis töredékét borító por egyetlen szeme is túl sok lenne számunkra. Közben sajnos kiderül, hogy Yelane nem tud semmi olyat a főpapról, aminek Lorew a jövőben hasznát vehetné, és ráadásul még csak nem is fog ebben az életében. Hát igen, mindennel van árnyoldala, így Amos Thenior fontoskodását továbbra is el kényszerül viselni, ezt mindössze egy fájdalmas sóhaj keretei között mutatja ki. Az előbbi páncélost jól tarkón csapja társa, viszont további verekedés helyett inkább csak elkezdenek közeledni, ami a hölgy távozását is magával vonja. Az utolsó szavakra egy enyhe félmosoly kíséretében bólint a szerzetes, majd kicsivel odébb sétál ő is, az kéne még csak, hogy valamelyik tökkelütött páncélos meg merészelje szólítani.*
3089. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-06-29 20:47:53
Üzenet elküldve: 2015-06-29 20:47:53
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 442
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 442
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
//Nyári forgatag//
// Tökkelütött egy társaság//
*Fogynak ki az emberek a társaságából és ezért nehezen tudna mást okolni, mint az eszementet, aki még inni sem tud, amikor kéne nekie. És úgylátszik, ez nem csak az ő idegrendszerének okozott impulzusokat, mellette sem veszik szívesen a jelenetet és a távozást, amit a nő rendez. Így háttérbe szorítja saját problémáit, addig is feledi, amíg mással foglalkozik. Dyntinek a barátságos gesztusát viszonozza, ő nem haragszik semmiért. És egyébként, amikor Nad nem veri szét a hangulatot, jól szórakoznak. De, hogy Nerilil, miután elég látványosan dühös a nőre, lenyugodjék, gondolkodik valamin, hogy megnyugtassa. Halkan közli is.*
-Nyugi, most csak szeszélyes. Hidd el, amikor nagy baj lesz, ő lesz a második, aki eléd ugrik, hogy megmentsen.
*És nagyjából igazat is mondd, Nad nem az a fajta, aki csak úgy otthagyná a társait, kivéve ha őróla van szó, de az más. És persze a másodiknak hagyja meg a nőt, elsőként magát sorolja be és ezt egy kacsintással a másik tudtára is adja, ha esetleg rákérdez. Igazából ő is van olyan felelőtlen, hogy meggondolatlanul, a pillanat hevében beleugorjon egy ilyen szituációba, de azt is kétli, hogy éppen tudná, kit ment. Persze, ezt szeretik félreértelmezni a másik oldalról és néha ezért hűséges társnak tartják. Kivéve Nad, ővele túl rég óta volt együtt. Aztán kap egy búcsúcsókot, bár számíthatott arra, hogy továbbállnak. Persze biztos, hogy ennyivel nem tudná elintézni a bajt. Amikor Nerilil visszakérdez, csak feladón felhúzza a kezei vállmagasságba és ennyit válaszol.*
-Hát van más választásom? Valakinek ki is kell húzni őket a bajból és akkor nem baj, ha a közelben leszek, mondjuk egy pultot támogatva. Most úgy is veszélyes túl közel mennem. Remélem nem baj, hogy nem szabadulsz tőlem.
*És, ha nem, akkor újra szeretné Nerililt a jobbján tudni, remélvén, úgy sem siet annyira, mint a másik kettő. Legalább az ő társasága kellemes, nem kell félnie hirtelen megjegyzésektől. Persze a Pegazus felé halad ő is, milyen kár az a rengeteg étel, amit ezzel otthagytak. De nem lesz gonosz, 50 aranyat ott is hagy, hogy eltakarítsanak, meg mintha ígért volna amúgy is a jó kiszolgálásért, az eladónak (Mesélő (Ara)).
*
// Tökkelütött egy társaság//
*Fogynak ki az emberek a társaságából és ezért nehezen tudna mást okolni, mint az eszementet, aki még inni sem tud, amikor kéne nekie. És úgylátszik, ez nem csak az ő idegrendszerének okozott impulzusokat, mellette sem veszik szívesen a jelenetet és a távozást, amit a nő rendez. Így háttérbe szorítja saját problémáit, addig is feledi, amíg mással foglalkozik. Dyntinek a barátságos gesztusát viszonozza, ő nem haragszik semmiért. És egyébként, amikor Nad nem veri szét a hangulatot, jól szórakoznak. De, hogy Nerilil, miután elég látványosan dühös a nőre, lenyugodjék, gondolkodik valamin, hogy megnyugtassa. Halkan közli is.*
-Nyugi, most csak szeszélyes. Hidd el, amikor nagy baj lesz, ő lesz a második, aki eléd ugrik, hogy megmentsen.
*És nagyjából igazat is mondd, Nad nem az a fajta, aki csak úgy otthagyná a társait, kivéve ha őróla van szó, de az más. És persze a másodiknak hagyja meg a nőt, elsőként magát sorolja be és ezt egy kacsintással a másik tudtára is adja, ha esetleg rákérdez. Igazából ő is van olyan felelőtlen, hogy meggondolatlanul, a pillanat hevében beleugorjon egy ilyen szituációba, de azt is kétli, hogy éppen tudná, kit ment. Persze, ezt szeretik félreértelmezni a másik oldalról és néha ezért hűséges társnak tartják. Kivéve Nad, ővele túl rég óta volt együtt. Aztán kap egy búcsúcsókot, bár számíthatott arra, hogy továbbállnak. Persze biztos, hogy ennyivel nem tudná elintézni a bajt. Amikor Nerilil visszakérdez, csak feladón felhúzza a kezei vállmagasságba és ennyit válaszol.*
-Hát van más választásom? Valakinek ki is kell húzni őket a bajból és akkor nem baj, ha a közelben leszek, mondjuk egy pultot támogatva. Most úgy is veszélyes túl közel mennem. Remélem nem baj, hogy nem szabadulsz tőlem.
*És, ha nem, akkor újra szeretné Nerililt a jobbján tudni, remélvén, úgy sem siet annyira, mint a másik kettő. Legalább az ő társasága kellemes, nem kell félnie hirtelen megjegyzésektől. Persze a Pegazus felé halad ő is, milyen kár az a rengeteg étel, amit ezzel otthagytak. De nem lesz gonosz, 50 aranyat ott is hagy, hogy eltakarítsanak, meg mintha ígért volna amúgy is a jó kiszolgálásért, az eladónak (Mesélő (Ara)).
*
3088. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-06-29 20:06:36
Üzenet elküldve: 2015-06-29 20:06:36
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Nyári forgatag//
//Mutatványosok//
*Sach kérdésére a leghatározottabb igennel felel. Bízik benne, miért ne bízna? Nála ez fordítva működik, mint a legtöbbeknél. Nem akkor bízik valakiben, ha már jól ismeri és bebizonyította méltó a bizalmára, hanem alapból azonnal megbízik többnyire mindenkiben (persze, ha nem ijesztő a külseje, vagy a viselkedése), aztán ha visszaélnek a bizalmával, akkor persze elszontyolodik és ő sem bízik meg többé a barátnak hitt csalóban. Gyakran, ezért is kerül bajba. Most is határozottan áll a fához, de utána nagyon igyekeznie kell, hogy ne reszkessen, amikor már a felajzott íjjal kerül szembe.*
~Nem lesz semmi baj! Eltalálja, eltalálja, eltalálja, eltalálja…~
*Ahogy ismételgeti magában a szót szinte kántálva, behunyja a szemét szorosan, megfeledkezve róla, hogy el akart ugrani, ha valami rosszul sikerül. Hallja a suhogást, ahogy a nyilat Sach útjára engedi, majd a feje tetején egy tompa puffanással a fába érkezik és az alma leve szőke haján fröccsen, aztán a fára tűzve marad igen csak látványosan. A felhangzó tapsból és gyerek kacajokból, már tudja, hogy célba talált az elf kisasszony. Kipattanó szemmel és széles mosollyal int egyet a tapsolók felé, majd engedélyezi lábának, hogy egy kicsit remegjen. Mikor megkapja az ölelést, boldogan öleli vissza rövid karjaival a lányt és kis hegyes füle a nő vállához préselődve nyomódik egy kicsit össze. Hiába, azért nem volt annyira halált megvetően bátor, mint azt hitte elsőre. Csak most tudatosult benne, hogy mire is vállalkozott, de az teljesen biztos, hogy nem bánta meg. Nagyon örül, hogy a rosszul induló mutatványból ilyen nagy siker lett. A suttogásra, ami a mutatványos köszönetét közvetíti, elmosolyodik.*
-Igazán szívesen tettem, úgy örülök, hogy sikerült. *Sóhajtásába egy nagy adag megkönnyebbülés is vegyül, ami mondatát kíséri, aztán megint szélesen elmosolyodik.*
-A művészeknek össze kell tartaniuk és olyan kedves vagy, hogy mulattatod ezeket az embereket, igazán megérdemelted a segítséget.
*Mondja szelíden, aztán kicsit belepirul a siker, a megkönnyebbülés és az öröm együttes érzelemviharába.*
//Mutatványosok//
*Sach kérdésére a leghatározottabb igennel felel. Bízik benne, miért ne bízna? Nála ez fordítva működik, mint a legtöbbeknél. Nem akkor bízik valakiben, ha már jól ismeri és bebizonyította méltó a bizalmára, hanem alapból azonnal megbízik többnyire mindenkiben (persze, ha nem ijesztő a külseje, vagy a viselkedése), aztán ha visszaélnek a bizalmával, akkor persze elszontyolodik és ő sem bízik meg többé a barátnak hitt csalóban. Gyakran, ezért is kerül bajba. Most is határozottan áll a fához, de utána nagyon igyekeznie kell, hogy ne reszkessen, amikor már a felajzott íjjal kerül szembe.*
~Nem lesz semmi baj! Eltalálja, eltalálja, eltalálja, eltalálja…~
*Ahogy ismételgeti magában a szót szinte kántálva, behunyja a szemét szorosan, megfeledkezve róla, hogy el akart ugrani, ha valami rosszul sikerül. Hallja a suhogást, ahogy a nyilat Sach útjára engedi, majd a feje tetején egy tompa puffanással a fába érkezik és az alma leve szőke haján fröccsen, aztán a fára tűzve marad igen csak látványosan. A felhangzó tapsból és gyerek kacajokból, már tudja, hogy célba talált az elf kisasszony. Kipattanó szemmel és széles mosollyal int egyet a tapsolók felé, majd engedélyezi lábának, hogy egy kicsit remegjen. Mikor megkapja az ölelést, boldogan öleli vissza rövid karjaival a lányt és kis hegyes füle a nő vállához préselődve nyomódik egy kicsit össze. Hiába, azért nem volt annyira halált megvetően bátor, mint azt hitte elsőre. Csak most tudatosult benne, hogy mire is vállalkozott, de az teljesen biztos, hogy nem bánta meg. Nagyon örül, hogy a rosszul induló mutatványból ilyen nagy siker lett. A suttogásra, ami a mutatványos köszönetét közvetíti, elmosolyodik.*
-Igazán szívesen tettem, úgy örülök, hogy sikerült. *Sóhajtásába egy nagy adag megkönnyebbülés is vegyül, ami mondatát kíséri, aztán megint szélesen elmosolyodik.*
-A művészeknek össze kell tartaniuk és olyan kedves vagy, hogy mulattatod ezeket az embereket, igazán megérdemelted a segítséget.
*Mondja szelíden, aztán kicsit belepirul a siker, a megkönnyebbülés és az öröm együttes érzelemviharába.*
3087. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-06-29 20:04:18
Üzenet elküldve: 2015-06-29 20:04:18
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 376
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 376
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Nyári forgatag//
//Ciss Din’rako//
*Úgy tűnik a tündér más reakcióra számított, mert szinte sírós lesz a hangja. Ahogy a varázslatot látta megfeledkezett róla, hogy csak egy kisgyereklánnyal van dolga és nem kell őt még a mágusokhoz sorolnia. Olyan csalódott arcot vág, hogy még az ő edzett szíve is egy kicsit felpuhul tőle.*
-Értem én ezt, különben valóban ügyes volt. Ez egy elég praktikus varázslat, ha én is tudnám, ki tudja nem lenne e könnyebb az élet.
*Igaz fésülködni elég ritkán szokott. Ha a haja tiszta neki már jó is, de ezzel nem keseríti el most a kislányt, hadd lelkesedjen csak, amíg gyerek. Kicsit elgondolkodva néz le rá.*
-Tulajdonképpen szerintem, ha nyomós okkal állnék elé, elengedne az akinek az alkalmazásában állok. De a becsületem nem engedné, hogy cserben hagyjam nem tudom elképzelni, hogy ilyesmi előforduljon, de ki tudhatja előre? Az biztos, hogy, ha rajtam múlik, addig védem az Owairat házat, amíg csak szükséges, vagy amíg meg nem halok.
*Meg van győződve róla, hogy ez így helyes, ha már felfogadták. Valahol meg is nyugtatja, hogy nem kell a jövőre gondolnia, mert az már ilyen módon adva van. Mielőtt elszegődött a Kisasszonyhoz csak bolyongott magányosan a szomorú emlékképekbe burkolózva.*
- Egyébként akit védek az Nivere del Owairat Kisasszony a gazdag negyedben van a rezidenciája. Egy gazdag örökösnő és amennyire megismertem, kedves nő.
*Ciss megint olyan kedves, hogy muszáj mosolyognia rajta.*
-Tudod mit? El is várom, hogy meglátogass! Ha nagy mágus leszel, akkor leckéket veszek, majd tőled, hátha nekem sem kell többé a fésűvel bajlódnom.
*Nevet fel és úgy érzi magát, mintha együtt játszana most a tündérrel varázslósat. De és ha így van? Csak azért, mert páncélt hord és képes ölni nem kell folyton komoran az orrát lógatnia. Egy kis kitérőt kivételesen tehet és megengedi magának, hogy levegye a testőr rideg maszkját.*
-Na mit szólsz? Ha legközelebb a gazdag negyed felé jársz, vagy ha bajba kerülnél és nincs hova menned nézz be hozzám én segítek.
//Ciss Din’rako//
*Úgy tűnik a tündér más reakcióra számított, mert szinte sírós lesz a hangja. Ahogy a varázslatot látta megfeledkezett róla, hogy csak egy kisgyereklánnyal van dolga és nem kell őt még a mágusokhoz sorolnia. Olyan csalódott arcot vág, hogy még az ő edzett szíve is egy kicsit felpuhul tőle.*
-Értem én ezt, különben valóban ügyes volt. Ez egy elég praktikus varázslat, ha én is tudnám, ki tudja nem lenne e könnyebb az élet.
*Igaz fésülködni elég ritkán szokott. Ha a haja tiszta neki már jó is, de ezzel nem keseríti el most a kislányt, hadd lelkesedjen csak, amíg gyerek. Kicsit elgondolkodva néz le rá.*
-Tulajdonképpen szerintem, ha nyomós okkal állnék elé, elengedne az akinek az alkalmazásában állok. De a becsületem nem engedné, hogy cserben hagyjam nem tudom elképzelni, hogy ilyesmi előforduljon, de ki tudhatja előre? Az biztos, hogy, ha rajtam múlik, addig védem az Owairat házat, amíg csak szükséges, vagy amíg meg nem halok.
*Meg van győződve róla, hogy ez így helyes, ha már felfogadták. Valahol meg is nyugtatja, hogy nem kell a jövőre gondolnia, mert az már ilyen módon adva van. Mielőtt elszegődött a Kisasszonyhoz csak bolyongott magányosan a szomorú emlékképekbe burkolózva.*
- Egyébként akit védek az Nivere del Owairat Kisasszony a gazdag negyedben van a rezidenciája. Egy gazdag örökösnő és amennyire megismertem, kedves nő.
*Ciss megint olyan kedves, hogy muszáj mosolyognia rajta.*
-Tudod mit? El is várom, hogy meglátogass! Ha nagy mágus leszel, akkor leckéket veszek, majd tőled, hátha nekem sem kell többé a fésűvel bajlódnom.
*Nevet fel és úgy érzi magát, mintha együtt játszana most a tündérrel varázslósat. De és ha így van? Csak azért, mert páncélt hord és képes ölni nem kell folyton komoran az orrát lógatnia. Egy kis kitérőt kivételesen tehet és megengedi magának, hogy levegye a testőr rideg maszkját.*
-Na mit szólsz? Ha legközelebb a gazdag negyed felé jársz, vagy ha bajba kerülnél és nincs hova menned nézz be hozzám én segítek.
3086. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-06-29 20:02:54
Üzenet elküldve: 2015-06-29 20:02:54
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 260
OOC üzenetek: 120
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 260
OOC üzenetek: 120
Játékstílus: Szelíd
//Nyári forgatag//
//Íjászverseny//
//Második forduló - Nyitó//
*A pihenési idő persze nem csak a versenyzőknek szólt, hanem a bíráknak is, bár a többesszám fölösleges. Nekik nem volt nagyon mit kifáradni, legfeljebb a tűrésük és a figyelmüket tették próbára. A szabad idő alatt, ha éppen nem gyakorolnak rajtuk, friss, új célpontok kerülnek ki, amiket még nem lyuggatott át pár vessző. Egyszerűbb lenne csak kivenni a nyilakat, ha a versenyzőknek fontos, akár maguk is visszavehetik tulajdonukat, oldalt eldobálva fekszenek a hátukon a leselejtezett példányok. Ahogy teszik is most, amint elindul a második forduló. Nem volt sok idő arra, hogy a versenyzők túl nagy távolságot tegyenek meg, de mivel a bemondóknak csupán aranyat kell adni ahhoz, hogy elhangoztassák, amit a néppel hallatni akarnak, nincs elaprózás a második kör kikürtölését illetően.*
-A Natharon család vezetője bejelenteti, hogy a íjászok megmérkőztetésének második köre elkezdődik, a résztvevők jelenjenek meg, amikor készen állnak arra, hogy másodszorra is megmutathassák tehetségüket, koncentrációs képességeiket és precizitásukat. Mindenkinek sok szerencsét és kitartást!
*Ezzel egy újabb monológ ér véget, ami a lényegnek nem ártott sokat, de időben hosszabb volt a kelleténél, nem titkolt céllal, hogy begyakoroltassa a családfő nevét a tömegekbe. Aki persze az ilyen populista fogásokon nem akad fenn, az nyugalommal próbálhatja meg magát másodszorra is a kihívások mezején.*
//Íjászverseny//
//Második forduló - Nyitó//
*A pihenési idő persze nem csak a versenyzőknek szólt, hanem a bíráknak is, bár a többesszám fölösleges. Nekik nem volt nagyon mit kifáradni, legfeljebb a tűrésük és a figyelmüket tették próbára. A szabad idő alatt, ha éppen nem gyakorolnak rajtuk, friss, új célpontok kerülnek ki, amiket még nem lyuggatott át pár vessző. Egyszerűbb lenne csak kivenni a nyilakat, ha a versenyzőknek fontos, akár maguk is visszavehetik tulajdonukat, oldalt eldobálva fekszenek a hátukon a leselejtezett példányok. Ahogy teszik is most, amint elindul a második forduló. Nem volt sok idő arra, hogy a versenyzők túl nagy távolságot tegyenek meg, de mivel a bemondóknak csupán aranyat kell adni ahhoz, hogy elhangoztassák, amit a néppel hallatni akarnak, nincs elaprózás a második kör kikürtölését illetően.*
-A Natharon család vezetője bejelenteti, hogy a íjászok megmérkőztetésének második köre elkezdődik, a résztvevők jelenjenek meg, amikor készen állnak arra, hogy másodszorra is megmutathassák tehetségüket, koncentrációs képességeiket és precizitásukat. Mindenkinek sok szerencsét és kitartást!
*Ezzel egy újabb monológ ér véget, ami a lényegnek nem ártott sokat, de időben hosszabb volt a kelleténél, nem titkolt céllal, hogy begyakoroltassa a családfő nevét a tömegekbe. Aki persze az ilyen populista fogásokon nem akad fenn, az nyugalommal próbálhatja meg magát másodszorra is a kihívások mezején.*
3085. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-06-29 17:41:33
Üzenet elküldve: 2015-06-29 17:41:33
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 825
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 825
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Nyári forgatag//
//Ketten//
*Nem türelmetlenség miatt kérdezte feltétlenül, de lecsillapodik. Nem sorolja hibái közé, hogy jövője miatt aggodalmaskodik, s valóban: egyelőre a lehetőség tartja Yero mellett és nem más, de talán ha megismerik egy kicsit jobban egymást... megváltoznak a dolgot. Ki tudja. Csak pár órája találkoztak, talán annyi ideje sincs, hogy megismerték egymást.*
-Viccen kívül tényleg csak úgy ültem még lovon. *Nevet, de komolyan beszél. Ha érdekli a férfit a történet talán még azt is elmeséli majd neki, csak nem itt.*
-Igazán?
*Csillannak fel szemei. Igazán nagyszerű lenne ha segíteni is tudná őt valaki, nem csak megvenni neki a holmikat. Természetesen belemegy a dologba, magától talán soha nem tudna eljutni egy ilyen mesterhez.*
-Akkor menjünk máris! Hamar! Előkelő hölgyed akarok lenni, hogy elégedett lehess velem!
*Ez tényleg komoly elvárása saját magával szemben: megfelelni Albun Úrnak aki ilyen jó hozzá.*
//Ketten//
*Nem türelmetlenség miatt kérdezte feltétlenül, de lecsillapodik. Nem sorolja hibái közé, hogy jövője miatt aggodalmaskodik, s valóban: egyelőre a lehetőség tartja Yero mellett és nem más, de talán ha megismerik egy kicsit jobban egymást... megváltoznak a dolgot. Ki tudja. Csak pár órája találkoztak, talán annyi ideje sincs, hogy megismerték egymást.*
-Viccen kívül tényleg csak úgy ültem még lovon. *Nevet, de komolyan beszél. Ha érdekli a férfit a történet talán még azt is elmeséli majd neki, csak nem itt.*
-Igazán?
*Csillannak fel szemei. Igazán nagyszerű lenne ha segíteni is tudná őt valaki, nem csak megvenni neki a holmikat. Természetesen belemegy a dologba, magától talán soha nem tudna eljutni egy ilyen mesterhez.*
-Akkor menjünk máris! Hamar! Előkelő hölgyed akarok lenni, hogy elégedett lehess velem!
*Ez tényleg komoly elvárása saját magával szemben: megfelelni Albun Úrnak aki ilyen jó hozzá.*
3084. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-06-29 17:32:36
Üzenet elküldve: 2015-06-29 17:32:36
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1195
OOC üzenetek: 457
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1195
OOC üzenetek: 457
Játékstílus: Vakmerő
//Nyári forgatag//
//Ketten//
- Azt még nem tudom *hűti le Manuri kíváncsiságát kapcsolatuk hosszát illetően. És tényleg nem tudja.* - Sok mindenen múlik, kérlek légy türelemmel. *Érzi a lányon, hogy azért inkább a lehetőségek vonják be és tartják meg ebben az ál-világban, mintsem szerény személye. Ezzel viszont nincs semmi gondja. Akárkit is emelt volna fel az utca porából, egyiküktől sem kérte volna, hogy az érzései valódiak legyenek.*
- Szóval hátas és könyvek. Mindkettő megoldható *hagyja jóvá a kérést megvásárlásukat határidő nélkül hagyva.* - Legalább megnézem, hogy ülöd meg szőrén *somolyog az orra alatt.*
- Jobbat mondok. Összeismertetlek azzal, aki tudja, hogyan kell az egyikből a másikat elkészíteni. *A kis színes üvegcsék világában maga sem jártas, sőt, még csak nem is vásárolt vagy ivott belőlük. Neki sem lesz haszontalan, ha kicsit ismerkedik velük. És persze Manurinak is meg kell állnia azután a saját lábán, ha már nem lesznek együtt. Ez egy kiváló lehetőség rá.*
//Ketten//
- Azt még nem tudom *hűti le Manuri kíváncsiságát kapcsolatuk hosszát illetően. És tényleg nem tudja.* - Sok mindenen múlik, kérlek légy türelemmel. *Érzi a lányon, hogy azért inkább a lehetőségek vonják be és tartják meg ebben az ál-világban, mintsem szerény személye. Ezzel viszont nincs semmi gondja. Akárkit is emelt volna fel az utca porából, egyiküktől sem kérte volna, hogy az érzései valódiak legyenek.*
- Szóval hátas és könyvek. Mindkettő megoldható *hagyja jóvá a kérést megvásárlásukat határidő nélkül hagyva.* - Legalább megnézem, hogy ülöd meg szőrén *somolyog az orra alatt.*
- Jobbat mondok. Összeismertetlek azzal, aki tudja, hogyan kell az egyikből a másikat elkészíteni. *A kis színes üvegcsék világában maga sem jártas, sőt, még csak nem is vásárolt vagy ivott belőlük. Neki sem lesz haszontalan, ha kicsit ismerkedik velük. És persze Manurinak is meg kell állnia azután a saját lábán, ha már nem lesznek együtt. Ez egy kiváló lehetőség rá.*
3083. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-06-29 17:18:30
Üzenet elküldve: 2015-06-29 17:18:30
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 825
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 825
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Nyári forgatag//
//Ketten//
*Bólint, hiszen egész izgalmasan hangzik most, hogy már rákapott az ízére. Eltartott egy darabig míg sikerült meggyőznie magát, de nem mondaná vissza az üzletet, nem bizony.*
-Meddig tervezünk közösen élni?
*Teszi fel a kulcsfontosságú kérdést konkrétan, nem kertelve. A nagyvonalú ajánlaton persze elgondolkozik, de nem igazán jut eszébe semmi így nagy hirtelen. Vagy mégis! Szívesen venné ha lenne egy saját lova. Elnézve a forgatag árait akár a rajta lévő ruhából is vehettek volna egyet, így talán nem olyan nagy kérés ez.*
-Idővel, ha úgy látod jónak, hogy megérdemlem... Szeretnék egy lovat. Egyébként csak ilyen szokásos úri izék kellenének, nem? Például könyvek! Ha már úgyis annyit olvasok és szavalok.
~Akkor már meg kéne tanulni rendesen olvasni.~
*Húzza el a száját gondolkozás közben. Egész idáig szerénykedett, hát most nem fog. Ha kérdezik, akkor válaszol megragadva a lehetőségeket.*
-Tudod mondtam, hogy a színes üvegekről szívesen tanulnék, olyan színes kis üvegeket szeretnék a legjobban!
*Veti be minden létező, valós vagy vélt báját az ügy érdekében. Ha valamit nagyon szeretne akkor azok tényleg a színes kis holmik még ha egyelőre fogalma sincs melyik mire való egyáltalán. Gyönyörködteti a szemét és kész.*
-Olyat kaphatok? Veszel nekem?
//Ketten//
*Bólint, hiszen egész izgalmasan hangzik most, hogy már rákapott az ízére. Eltartott egy darabig míg sikerült meggyőznie magát, de nem mondaná vissza az üzletet, nem bizony.*
-Meddig tervezünk közösen élni?
*Teszi fel a kulcsfontosságú kérdést konkrétan, nem kertelve. A nagyvonalú ajánlaton persze elgondolkozik, de nem igazán jut eszébe semmi így nagy hirtelen. Vagy mégis! Szívesen venné ha lenne egy saját lova. Elnézve a forgatag árait akár a rajta lévő ruhából is vehettek volna egyet, így talán nem olyan nagy kérés ez.*
-Idővel, ha úgy látod jónak, hogy megérdemlem... Szeretnék egy lovat. Egyébként csak ilyen szokásos úri izék kellenének, nem? Például könyvek! Ha már úgyis annyit olvasok és szavalok.
~Akkor már meg kéne tanulni rendesen olvasni.~
*Húzza el a száját gondolkozás közben. Egész idáig szerénykedett, hát most nem fog. Ha kérdezik, akkor válaszol megragadva a lehetőségeket.*
-Tudod mondtam, hogy a színes üvegekről szívesen tanulnék, olyan színes kis üvegeket szeretnék a legjobban!
*Veti be minden létező, valós vagy vélt báját az ügy érdekében. Ha valamit nagyon szeretne akkor azok tényleg a színes kis holmik még ha egyelőre fogalma sincs melyik mire való egyáltalán. Gyönyörködteti a szemét és kész.*
-Olyat kaphatok? Veszel nekem?
3082. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-06-29 17:12:44
Üzenet elküldve: 2015-06-29 17:12:44
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 52
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 52
Játékstílus: Vakmerő
//Nyári forgatag//
//Zenolita//
-_Nagyon_ szép hely. Én még nem láttam szebbet nála...
*Úgy tűnik a trükkje bevált. Mikor a templomban járt, egy könyvben olvasta hogy mit is kell csinálnia, de nem volt benne biztos hogy működni is fog. Csak remélni tudta, és lám! Máris méltán nevezheti magát mágusnak.
Arra számított hogy Zenolita elámul, vagy legalábbis megdicséri, de sajnos nem ezt látja. A nő elhúzza a száját, és láthatólag nem tetszik neki az amit lát. Pedig tényleg igyekezett. Azt hitte jót tesz, azt hitte csinál valamit, mitől a másik boldog lehet, és elfelejti a bánatát a "nomád férfi" miatt. De úgy tűnik nem sikerült jól a kis meglepetése...*
-Nem, nem vagyok mágus. Csak a templomban láttam egy könyvben. Azt a könyvet pont Zigi'sun mutatta nekem, míg olvasott. Ez volt benne, és megjegyeztem. Így sokkal könnyebb lehet reggel felöltözni, és megfésülni sem kell a hajamat. Mindig tele van csomókkal...
*A végén már kissé nyafogós a hangja, hisz tényleg mindig tele van csomókkal a haja, és fájdalmas dolog kifésülni. Anyukája régen mindig bevizezte, de ő ezt nem tudja megcsinálni. És úgy tűnik hogy így már semmi problémája nem lesz az öltözködéssel...*
-Tehát akkor akár addig szolgálod míg meg nem halsz? És ha akarsz sem tudsz eljönni? És kit védesz?
-Nem, nem akarok örökké vándorolni. Majd ha megtanulok rendesen varázsolni, keresek egy helyet ahol sok barátom van. Lehet hogy vissza fogok jönni ide Artheniorba. És majd akkor meglátogatlak.
//Zenolita//
-_Nagyon_ szép hely. Én még nem láttam szebbet nála...
*Úgy tűnik a trükkje bevált. Mikor a templomban járt, egy könyvben olvasta hogy mit is kell csinálnia, de nem volt benne biztos hogy működni is fog. Csak remélni tudta, és lám! Máris méltán nevezheti magát mágusnak.
Arra számított hogy Zenolita elámul, vagy legalábbis megdicséri, de sajnos nem ezt látja. A nő elhúzza a száját, és láthatólag nem tetszik neki az amit lát. Pedig tényleg igyekezett. Azt hitte jót tesz, azt hitte csinál valamit, mitől a másik boldog lehet, és elfelejti a bánatát a "nomád férfi" miatt. De úgy tűnik nem sikerült jól a kis meglepetése...*
-Nem, nem vagyok mágus. Csak a templomban láttam egy könyvben. Azt a könyvet pont Zigi'sun mutatta nekem, míg olvasott. Ez volt benne, és megjegyeztem. Így sokkal könnyebb lehet reggel felöltözni, és megfésülni sem kell a hajamat. Mindig tele van csomókkal...
*A végén már kissé nyafogós a hangja, hisz tényleg mindig tele van csomókkal a haja, és fájdalmas dolog kifésülni. Anyukája régen mindig bevizezte, de ő ezt nem tudja megcsinálni. És úgy tűnik hogy így már semmi problémája nem lesz az öltözködéssel...*
-Tehát akkor akár addig szolgálod míg meg nem halsz? És ha akarsz sem tudsz eljönni? És kit védesz?
-Nem, nem akarok örökké vándorolni. Majd ha megtanulok rendesen varázsolni, keresek egy helyet ahol sok barátom van. Lehet hogy vissza fogok jönni ide Artheniorba. És majd akkor meglátogatlak.
3081. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-06-29 17:06:52
Üzenet elküldve: 2015-06-29 17:06:52
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 232
OOC üzenetek: 285
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 232
OOC üzenetek: 285
Játékstílus: Megfontolt
//Nyári forgatag//
// Tökkelütött egy társaság//
* Az ajánlat visszautasítására, mely kezét illeti, csak lebiggyeszti ajkait, s hatalmasra nyitja borostyánszín szemeit. *
- Hát, jó, ha nem, hát nem. * csapja kissé oldalra fejét, mintegy sértődött, durcás gyéreként. Aztán jön a hideg zuhany, mely az asztal alatt éri. Tágra nyitja szemeit, de Nad már kúszik is vissza a helyére, így csak az asztal felett szembesülhet Neri összeszűkült szemeivel, melyből süt a harag. *
- Tudod Nad_ * könyököl rá az asztalra, hogy kézfejére tegye állát.*
-_ megtisztel az irigységed, de valahogy nem tudom viszonozni.
* Igazából értetlenül áll ő is a események előtt , hisz ismeretségük óta nem volt ilyen Nad. A halvány kis mosoly vagy az a kis csintalanság mindig ott csillogott a szemében, ha élcelődött is vele. Kényelmetlenül is érzi magát a helyzet miatt, hisz már az elején kiderült, hogy közte és Zara közt volt valami. Hát az ő hangulata, már biztos a béka feneke alá került. *
- Oh, hát én sok mindent kinézek belőled Északi boszorkány. Nem voltál vörös? Meg ilyen_ puffadt sem gondolom.
* Csillan fel szeme, hogy talán Dynti kicsit visszahozza a kedvét. A tapintható feszültség miatt kacsint egyet a lányra, még mielőtt nem csak a haja marad vörös. Hallhatóan mindenki máshogy emlékszik a történtekre. Bár kap egy ígéretet, hogy megtudja a teljes igazságot, de igazából talán egy harmadik félnek jobban hinne, most már, mit itt bármelyiknek is. De azért egy halvány mosolyt küld Zara felé. S a nyugtató kezeket is szívesen viseli magán, főleg, mert most csak anyai vagy testvéri szeretetből lenyomna egy pofont a vele szembe ülő Tengeri boszorkánynak. Aki most a kelleténél is jobban öltögeti villásnyelvét, s mélyeszti méreg fogait a közelbe lévőkbe. Nem azért amit mondott, hanem ahogyan mondta, és ahogy viselkedik azóta, ezért nem is néz rá, inkább nem akarja látni, ahogy az ott a pöffeszkedik , mint egy döglött felfújódott pocok. Aztán Nad hirtelen feláll, mint akit fenéken csíptek, és ott hagyja a díszes kis társaságot. Még jó, hogy van mire fogni a távozás okát. *
~ Vagy úgy? Nem ivott eleget. Hát remélem, iszik annyit, hogy fenéken billentsem, és ne emlékezzen rá. ~
*Morog magában, amint hallgatja Dynti szavait. És végleg ketten maradtak a Szőkével. Noha borzasztóan örülnie kellene neki, de hát mégse vele jött. Hiába a tengerkék szemek és a rakoncátlan szőke tincsek. Meg, hát ennek a bestiának is kell valaki, aki vigyázz rájuk, mert ha ezek aztán inni kezdenek, ott bármi lehet oltári buli, és hatalmas verekedés. És inkább az előbbi, mint az utóbbi, még csak az kellene, hogy holnap reggel a tömlöcbe érje őket. És akárhogy, de nem hallott még olyanról, hogy valaki egy férfi miatt hagyta volna cserben társait, még ha az egy igazán sármos lókötő is. Na, jó egy lopott csók még nem a világ vége. S Nad sem látja. Az immár egyedüli társaságához fordul, s egy gyors, futó puszit nyom annak, szájára, hogy aztán ugyan ilyen gyorsan álljon fel az asztaltól. *
- Vagy jössz? * fordul vissza, megadva a lehetőséget Zarának, hogy ne kelljen a továbbiakban társaság nélkül maradnia. Egy kacsintást is dob felé. *
- Hé, kölyök! * szól az elf után.*
- Aztán, legközelebb is egyben lássalak.
* Vigyorodik el, s ha már így belejött a kacsintgatásba a kis suttyót is megajándékozza vele. Aztán megindul a két lány után, tudja hova mennek, így nem lohol utánuk. *
// Tökkelütött egy társaság//
* Az ajánlat visszautasítására, mely kezét illeti, csak lebiggyeszti ajkait, s hatalmasra nyitja borostyánszín szemeit. *
- Hát, jó, ha nem, hát nem. * csapja kissé oldalra fejét, mintegy sértődött, durcás gyéreként. Aztán jön a hideg zuhany, mely az asztal alatt éri. Tágra nyitja szemeit, de Nad már kúszik is vissza a helyére, így csak az asztal felett szembesülhet Neri összeszűkült szemeivel, melyből süt a harag. *
- Tudod Nad_ * könyököl rá az asztalra, hogy kézfejére tegye állát.*
-_ megtisztel az irigységed, de valahogy nem tudom viszonozni.
* Igazából értetlenül áll ő is a események előtt , hisz ismeretségük óta nem volt ilyen Nad. A halvány kis mosoly vagy az a kis csintalanság mindig ott csillogott a szemében, ha élcelődött is vele. Kényelmetlenül is érzi magát a helyzet miatt, hisz már az elején kiderült, hogy közte és Zara közt volt valami. Hát az ő hangulata, már biztos a béka feneke alá került. *
- Oh, hát én sok mindent kinézek belőled Északi boszorkány. Nem voltál vörös? Meg ilyen_ puffadt sem gondolom.
* Csillan fel szeme, hogy talán Dynti kicsit visszahozza a kedvét. A tapintható feszültség miatt kacsint egyet a lányra, még mielőtt nem csak a haja marad vörös. Hallhatóan mindenki máshogy emlékszik a történtekre. Bár kap egy ígéretet, hogy megtudja a teljes igazságot, de igazából talán egy harmadik félnek jobban hinne, most már, mit itt bármelyiknek is. De azért egy halvány mosolyt küld Zara felé. S a nyugtató kezeket is szívesen viseli magán, főleg, mert most csak anyai vagy testvéri szeretetből lenyomna egy pofont a vele szembe ülő Tengeri boszorkánynak. Aki most a kelleténél is jobban öltögeti villásnyelvét, s mélyeszti méreg fogait a közelbe lévőkbe. Nem azért amit mondott, hanem ahogyan mondta, és ahogy viselkedik azóta, ezért nem is néz rá, inkább nem akarja látni, ahogy az ott a pöffeszkedik , mint egy döglött felfújódott pocok. Aztán Nad hirtelen feláll, mint akit fenéken csíptek, és ott hagyja a díszes kis társaságot. Még jó, hogy van mire fogni a távozás okát. *
~ Vagy úgy? Nem ivott eleget. Hát remélem, iszik annyit, hogy fenéken billentsem, és ne emlékezzen rá. ~
*Morog magában, amint hallgatja Dynti szavait. És végleg ketten maradtak a Szőkével. Noha borzasztóan örülnie kellene neki, de hát mégse vele jött. Hiába a tengerkék szemek és a rakoncátlan szőke tincsek. Meg, hát ennek a bestiának is kell valaki, aki vigyázz rájuk, mert ha ezek aztán inni kezdenek, ott bármi lehet oltári buli, és hatalmas verekedés. És inkább az előbbi, mint az utóbbi, még csak az kellene, hogy holnap reggel a tömlöcbe érje őket. És akárhogy, de nem hallott még olyanról, hogy valaki egy férfi miatt hagyta volna cserben társait, még ha az egy igazán sármos lókötő is. Na, jó egy lopott csók még nem a világ vége. S Nad sem látja. Az immár egyedüli társaságához fordul, s egy gyors, futó puszit nyom annak, szájára, hogy aztán ugyan ilyen gyorsan álljon fel az asztaltól. *
- Vagy jössz? * fordul vissza, megadva a lehetőséget Zarának, hogy ne kelljen a továbbiakban társaság nélkül maradnia. Egy kacsintást is dob felé. *
- Hé, kölyök! * szól az elf után.*
- Aztán, legközelebb is egyben lássalak.
* Vigyorodik el, s ha már így belejött a kacsintgatásba a kis suttyót is megajándékozza vele. Aztán megindul a két lány után, tudja hova mennek, így nem lohol utánuk. *
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9901-9920 , 9921-9940 , 9941-9960 , 9961-9980 , 9981-10000 , 10001-10020 , 10021-10040 , 10037-10056