Arthenior - Piactér
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Pegazus fogadó (új) Polgárnegyed (új) Romváros és Meredély (új) | Piactér | Erdőszéli tisztás (új) Kovácsműhely (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 144 (2861. - 2880. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
2880. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-06-24 22:01:57
Üzenet elküldve: 2015-06-24 22:01:57
ÚJ
![>Lorew Mazoral [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/562_ember-elf-felelf_ferfi.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 131
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 131
Játékstílus: Vakmerő
//Nyári forgatag//
//Rhubar Bhraxas//
*Hát sok mindennel vádolták már Lorewet, de azzal, hogy feljebb valónak érezné magát, azzal még biztos nem. Célját tekintve inkább alárendelt szerepet vállalt magára születésekor, tudja, hogy egy szánalmas halandó a sok közül, és hogy a legmagasztosabb dolog, amit elérhet, hogy egy halhatatlan erőt szolgáljon. Holott mások, ők mindig azt hihetik, ők lehetnek a valaki. Például a nő, aki feltételezte az imént, hogy majd megmozdít valamit Lorewben halandó létére. Persze, lehetett ezt gondolni, csak ugyan mi értelme, ha ennyi idő alatt másnak sem sikerült? Pontosan ilyen dolgok tápláljak a többieket is az ostobaságokban, lehet hogy eddig csak három főpapja volt a városnak, de miért ne lehetnék én a negyedik? Igazán magasztos célt szolgálni csak alárendelt szerepben lehet.
Az óriás helyet foglal, és elkezdi mesélni élete történetét, persze abban a formában, hogy a hallgatóság biztosan megtanulhassa a nevét. Lorew ütemesen bólogat, mintha csak érdekelné a dolog, még akkor is folytatja egy darabig, amikor az óriás hangnemet vált, csak néhány másodperc múlva fagy rá a feje a nyakára.*
- Álmodom? *teszi fel a kérdést gyanakodva. Nem az lepi meg, hogy itt egy értelmes óriás, mert ha orkot látott már a templomban, akkor ez nem olyan nagy dolog. Egyszerűen az, hogy idejött egy átlagos óriás, aztán hirtelen esze lett, ez... váratlan fordulat. Csak az az egy nem világos, hogy ha ez egy értelmes óriás, miért rejtegeti a tudását? Ha pedig rejtegeti, akkor miért nem rejtegeti? Egyszerűen Lorew nem érti, mi történik körülötte.*
- Szóval te egy okos óriás vagy *pillant rá* Akkor miért tettetted a butát? Talán azt hiszed, hogy az emberek jobban megtűrnek tőle?
*A koldusok szokták hasonló módon manipulálni az érzéseket, butának vagy féllábúnak tettetik magukat (illetve utóbbit nehéz tettetni) és máris több alamizsnát kapnak. Talán az óriás is ilyen módon élne? Nem valószínű, akkor miért buktatta volna le magát az első mondat után. Csak eztán tud elgondolkozni azon, amit a másik kérdezett, illetve mondott.*
- Család *rövid időn belül másodszor szakítják fel ezt a sebét, már kezd hozzászokni* Engem is kitaszítottak, még azelőtt, hogy felfoghattam volna. Egy gyermek, akit a szerzetesek nevelnek. Talán nem tudtak volna etetni, talán nem akartak... Mindenesetre az életemet nekik köszönhetem, a folyóba is dobhattak volna. Talán jobb lett volna, mint a rend *sóhajtja. Talán meg is próbálták, de a folyó partra vetette? A sors, az ő sorsa nem hagyja meghalni? Sosem volt ebben annyira biztos, hogy például egy szakadékba vesse magát. És ha már sors volt, ösvények voltak, akkor az óriás azon kérdésére is válaszol, hogy milyen utat jár éppen.*
- Az én utam... *egy kis szünetet tart, elvégre nem tudja, mennyire értelmes a másik. Végül úgy dönt, nem fogja alábecsülni, egyszerűen, és gyorsan találja neki a célját* Az én célom egy felsőbb hatalmat szolgálni, életemmel és halálommal. Azt a hatalmat, melynek az életemet köszönhetem, és azt, hogy az vagyok, aki.
*Elvégre az óriásnak is van hite, ha mélyebben nem is tudna belemenni, de ebben a formában nyilván meg fogja érteni. Ennél egyszerűbben már csak akkor mondaná, ha mondjuk egy orkkal lenne dolga.*
//Rhubar Bhraxas//
*Hát sok mindennel vádolták már Lorewet, de azzal, hogy feljebb valónak érezné magát, azzal még biztos nem. Célját tekintve inkább alárendelt szerepet vállalt magára születésekor, tudja, hogy egy szánalmas halandó a sok közül, és hogy a legmagasztosabb dolog, amit elérhet, hogy egy halhatatlan erőt szolgáljon. Holott mások, ők mindig azt hihetik, ők lehetnek a valaki. Például a nő, aki feltételezte az imént, hogy majd megmozdít valamit Lorewben halandó létére. Persze, lehetett ezt gondolni, csak ugyan mi értelme, ha ennyi idő alatt másnak sem sikerült? Pontosan ilyen dolgok tápláljak a többieket is az ostobaságokban, lehet hogy eddig csak három főpapja volt a városnak, de miért ne lehetnék én a negyedik? Igazán magasztos célt szolgálni csak alárendelt szerepben lehet.
Az óriás helyet foglal, és elkezdi mesélni élete történetét, persze abban a formában, hogy a hallgatóság biztosan megtanulhassa a nevét. Lorew ütemesen bólogat, mintha csak érdekelné a dolog, még akkor is folytatja egy darabig, amikor az óriás hangnemet vált, csak néhány másodperc múlva fagy rá a feje a nyakára.*
- Álmodom? *teszi fel a kérdést gyanakodva. Nem az lepi meg, hogy itt egy értelmes óriás, mert ha orkot látott már a templomban, akkor ez nem olyan nagy dolog. Egyszerűen az, hogy idejött egy átlagos óriás, aztán hirtelen esze lett, ez... váratlan fordulat. Csak az az egy nem világos, hogy ha ez egy értelmes óriás, miért rejtegeti a tudását? Ha pedig rejtegeti, akkor miért nem rejtegeti? Egyszerűen Lorew nem érti, mi történik körülötte.*
- Szóval te egy okos óriás vagy *pillant rá* Akkor miért tettetted a butát? Talán azt hiszed, hogy az emberek jobban megtűrnek tőle?
*A koldusok szokták hasonló módon manipulálni az érzéseket, butának vagy féllábúnak tettetik magukat (illetve utóbbit nehéz tettetni) és máris több alamizsnát kapnak. Talán az óriás is ilyen módon élne? Nem valószínű, akkor miért buktatta volna le magát az első mondat után. Csak eztán tud elgondolkozni azon, amit a másik kérdezett, illetve mondott.*
- Család *rövid időn belül másodszor szakítják fel ezt a sebét, már kezd hozzászokni* Engem is kitaszítottak, még azelőtt, hogy felfoghattam volna. Egy gyermek, akit a szerzetesek nevelnek. Talán nem tudtak volna etetni, talán nem akartak... Mindenesetre az életemet nekik köszönhetem, a folyóba is dobhattak volna. Talán jobb lett volna, mint a rend *sóhajtja. Talán meg is próbálták, de a folyó partra vetette? A sors, az ő sorsa nem hagyja meghalni? Sosem volt ebben annyira biztos, hogy például egy szakadékba vesse magát. És ha már sors volt, ösvények voltak, akkor az óriás azon kérdésére is válaszol, hogy milyen utat jár éppen.*
- Az én utam... *egy kis szünetet tart, elvégre nem tudja, mennyire értelmes a másik. Végül úgy dönt, nem fogja alábecsülni, egyszerűen, és gyorsan találja neki a célját* Az én célom egy felsőbb hatalmat szolgálni, életemmel és halálommal. Azt a hatalmat, melynek az életemet köszönhetem, és azt, hogy az vagyok, aki.
*Elvégre az óriásnak is van hite, ha mélyebben nem is tudna belemenni, de ebben a formában nyilván meg fogja érteni. Ennél egyszerűbben már csak akkor mondaná, ha mondjuk egy orkkal lenne dolga.*
2879. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-06-24 21:46:27
Üzenet elküldve: 2015-06-24 21:46:27
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 897
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 897
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Vakmerő
//Nyári forgatag//
//Íjászverseny//
*Megkezdődik végre a verseny indulását jelző hangzavar, feltápászkodik hát árnyékából és a zsákjához sétálva abban kezd turkálni. Fél füllel hallgatja csak amiket mondanak, a körítés nem érdekli de ha elhangzik még valami fontos szabály arról tudni szeretne. Két bőr könyök és térdvédőt pakol ki és nekiáll gyorsan felkötözni őket, ezután pedig két vékony ujjatlan kesztyű kerül elő és ezeket is felhúzza. A zsákból szedi ki továbbá nyílvetőjének fordított "V" alakú támasztékát amit egyelőre csak a fegyver mellé helyez, aztán visszanyúl egy fém tokért ami a vesszőket rejti. Csak tízet pakolt bele, nem tudta mire számítson de szerencsére ennyi bőven elég lesz. Otthon alaposan méregetett súlyt is, hajlítási ellenállást is, és addig válogatott amíg nem talált tíz teljesen egyformát, ezzel is csökkentve az esélyét annak, hogy maga a vessző legyen a különbség az egyes lövések között. Az utolsó dolog egy vékony kis fémrúd, húsz centi magas lehet. Egyik vége hegyes, másikon egy pici karikára pelyhes tollacskák vannak vékonyka madzagokon felkötözve.*
//Első forduló//
*Az első próbálkozó készülődése közben ő is a vonalhoz baktat, kicsit arrébb, hogy ne zavarja lőni készülő társát. Viszi magával a cókmókját is és leül vele a földre. Rácsatolja fegyvere elejére a letámasztót, lecsatolja róla a hordozópántot, és a helyére teszi a nyílpuskát nem sokkal a vonal mögött. Nem szőrözik hogy a lehető legközelebb rakja, nem ezen a pár centin fog múlni. Az eszköz méretes darab és elég furcsán fest, itteni népek valószínűleg nem láttak még ilyet, otthon is kevesen. Szinte az egész fegyver fémből van, lyukacsos lemezekből, hogy a lehető legkisebb súllyal a legjobb teherbírása legyen. Csak a fa tus rész és a másik végénél lévő négy "szárny" nem lyuggatott, utóbbi egyszerű népek számára ismeretlen fém ötvözet, Ratraxurg kohóiban született, ahogy az egész szerkezetet is az ottani műhelyekben rakták össze. A szárny párok között az orr résztől távolabbi végüknél csigák vannak rögzítve, ezek adnak helyet a bonyolult huzalozásnak. A vázban is magas technikai fejlettségű fogaskerék és csörlőrendszer bújuk ami megkönnyíti a fegyver felhúzását, az ehhez tartozó kurblit a ravasztól nem messze lehet beilleszteni, hiszen kivehető. Ez egy nagy, komoly, igen erős és pontos fegyver. Egy ember méretű lény sem biztos hogy megtartaná egyenesen két kézzel, éppen ezért ő csak letámasztva használja. Először az irányzékkal foglalkozik, egyik a ravasztól nem sokkal előrébb, a másik a fegyver végén helyezkedik, a közelebbit lehet egy csavaróval állítani és ezt addig tekergeti amíg az apró betűkkel vésett mércén a középső célpont távolságát el nem éri. Ezért volt annyira fontos a távot pontosan kimérni saját lépteivel, biztosra kellett menjen. Minél nagyobb számot állít be annál feljebb csúszik az irányzék, így majd lejjebb kell tartania a nyílvető hátulját hogy a két céltartó irányban legyen, ezzel állítva a fegyvert a távolsághoz megfelelő ívbe. Míg ő készülődik az első lövők már célba is találtak, de nem idegeskedik rajta, nem is figyel rájuk, nem siet emiatt. A tollas kis vasrudacskát a fegyvere előtt, kicsit oldalvást szúrja a földbe, hogy majd célzás közben is láthassa mennyire téríti ki a pelyheket a szél. Ezután helyezi be a kurblit és tekeri végre hátra a húrt. Mikor a rögzítő kattan kiveszi a feleslegessé vált tartozékot és óvatosan helyére rak egy vesszőt. Minden kész, elfekszik hát számszeríja mögé és körbetekint, hogy lássa hol tart a verseny. Laice épp most indítja útjára lövését, ezt még megvárja aztán felnyújtja saját kezét csuklóján a bíbor szalagot mutatva. Termetéből adódóan megszokta már hogy nem mindig veszik észre, de adja magát hogy utolsóként hamar rászegeződnek a tekintetek így nem kell sokat várnia a figyelemre. Tenyerét ismét találmányára helyezi és gondosan a vállához igazítja a tust. Bal szemét lehunyja, a távolság ismerete és a célzó berendezés miatt nincs szüksége térlátásra, csak annyi kell hogy a két irányzék pontosan összhangban legyen. Perifériájából nehézségek nélkül látja a fel-fellibbenő tollpihéket, a támaszték biztosan áll, a retesz tartja a húrt, így erőlködés nélkül kényelmesen tudja fektében igazgatni a fegyvert hogy minden tökéletes legyen. A külvilág zajait kizárja ez gnómként sosem esett nehezére, saját kis világába merülve csak az létezik aminek éppen figyelmét szenteli. A középső bábut fejének közepén szeretné eltalálni, éles szemével pontosan méri be a célt, ha lehet hinni a legendáknak akkor harmadrészt elf lenne vagy mifene. Nagy levegőt vesz majd kifújja, lélegzetét visszatartva figyeli a tollakat és vár amíg elcsendesedik a szél. Ha kényelmes időn belül nem adódik megfelelő lehetőség akkor új levegővel nekiveselkedik még egyszer. Túlságosan nem akarja megváratni a közönséget, így ha harmadik lélegzeténél sem akad szélmentes pillanat akkor célzásával próbál kompenzálni, és szívének két dobbanása között meghúzza a ravaszt. A retesz kattan, a szárnyak kicsapódnak, a huzal tompa hanggal előrevágódva indítja útjára a fémhegyes vesszőt. Kicsit aggódik hogy a célpont nem lesz elegendő a megállítására hisz közelről még a legnehezebb páncélzaton is keresztül hasít, akár kétszázötven lépés távolságból is gyilkos erővel csapódik be, ehhez képest az ötven lépés amit most meg kell tennie bakfitty. A kis táv az időjárás miatt is előnyére van, ahogy a vessző jellege is, hisz az íjjakkal ellentétben a nyílpuskák lövedékei rövidebbek így kevésbé befolyásolja őket a szél.*
//Íjászverseny//
*Megkezdődik végre a verseny indulását jelző hangzavar, feltápászkodik hát árnyékából és a zsákjához sétálva abban kezd turkálni. Fél füllel hallgatja csak amiket mondanak, a körítés nem érdekli de ha elhangzik még valami fontos szabály arról tudni szeretne. Két bőr könyök és térdvédőt pakol ki és nekiáll gyorsan felkötözni őket, ezután pedig két vékony ujjatlan kesztyű kerül elő és ezeket is felhúzza. A zsákból szedi ki továbbá nyílvetőjének fordított "V" alakú támasztékát amit egyelőre csak a fegyver mellé helyez, aztán visszanyúl egy fém tokért ami a vesszőket rejti. Csak tízet pakolt bele, nem tudta mire számítson de szerencsére ennyi bőven elég lesz. Otthon alaposan méregetett súlyt is, hajlítási ellenállást is, és addig válogatott amíg nem talált tíz teljesen egyformát, ezzel is csökkentve az esélyét annak, hogy maga a vessző legyen a különbség az egyes lövések között. Az utolsó dolog egy vékony kis fémrúd, húsz centi magas lehet. Egyik vége hegyes, másikon egy pici karikára pelyhes tollacskák vannak vékonyka madzagokon felkötözve.*
//Első forduló//
*Az első próbálkozó készülődése közben ő is a vonalhoz baktat, kicsit arrébb, hogy ne zavarja lőni készülő társát. Viszi magával a cókmókját is és leül vele a földre. Rácsatolja fegyvere elejére a letámasztót, lecsatolja róla a hordozópántot, és a helyére teszi a nyílpuskát nem sokkal a vonal mögött. Nem szőrözik hogy a lehető legközelebb rakja, nem ezen a pár centin fog múlni. Az eszköz méretes darab és elég furcsán fest, itteni népek valószínűleg nem láttak még ilyet, otthon is kevesen. Szinte az egész fegyver fémből van, lyukacsos lemezekből, hogy a lehető legkisebb súllyal a legjobb teherbírása legyen. Csak a fa tus rész és a másik végénél lévő négy "szárny" nem lyuggatott, utóbbi egyszerű népek számára ismeretlen fém ötvözet, Ratraxurg kohóiban született, ahogy az egész szerkezetet is az ottani műhelyekben rakták össze. A szárny párok között az orr résztől távolabbi végüknél csigák vannak rögzítve, ezek adnak helyet a bonyolult huzalozásnak. A vázban is magas technikai fejlettségű fogaskerék és csörlőrendszer bújuk ami megkönnyíti a fegyver felhúzását, az ehhez tartozó kurblit a ravasztól nem messze lehet beilleszteni, hiszen kivehető. Ez egy nagy, komoly, igen erős és pontos fegyver. Egy ember méretű lény sem biztos hogy megtartaná egyenesen két kézzel, éppen ezért ő csak letámasztva használja. Először az irányzékkal foglalkozik, egyik a ravasztól nem sokkal előrébb, a másik a fegyver végén helyezkedik, a közelebbit lehet egy csavaróval állítani és ezt addig tekergeti amíg az apró betűkkel vésett mércén a középső célpont távolságát el nem éri. Ezért volt annyira fontos a távot pontosan kimérni saját lépteivel, biztosra kellett menjen. Minél nagyobb számot állít be annál feljebb csúszik az irányzék, így majd lejjebb kell tartania a nyílvető hátulját hogy a két céltartó irányban legyen, ezzel állítva a fegyvert a távolsághoz megfelelő ívbe. Míg ő készülődik az első lövők már célba is találtak, de nem idegeskedik rajta, nem is figyel rájuk, nem siet emiatt. A tollas kis vasrudacskát a fegyvere előtt, kicsit oldalvást szúrja a földbe, hogy majd célzás közben is láthassa mennyire téríti ki a pelyheket a szél. Ezután helyezi be a kurblit és tekeri végre hátra a húrt. Mikor a rögzítő kattan kiveszi a feleslegessé vált tartozékot és óvatosan helyére rak egy vesszőt. Minden kész, elfekszik hát számszeríja mögé és körbetekint, hogy lássa hol tart a verseny. Laice épp most indítja útjára lövését, ezt még megvárja aztán felnyújtja saját kezét csuklóján a bíbor szalagot mutatva. Termetéből adódóan megszokta már hogy nem mindig veszik észre, de adja magát hogy utolsóként hamar rászegeződnek a tekintetek így nem kell sokat várnia a figyelemre. Tenyerét ismét találmányára helyezi és gondosan a vállához igazítja a tust. Bal szemét lehunyja, a távolság ismerete és a célzó berendezés miatt nincs szüksége térlátásra, csak annyi kell hogy a két irányzék pontosan összhangban legyen. Perifériájából nehézségek nélkül látja a fel-fellibbenő tollpihéket, a támaszték biztosan áll, a retesz tartja a húrt, így erőlködés nélkül kényelmesen tudja fektében igazgatni a fegyvert hogy minden tökéletes legyen. A külvilág zajait kizárja ez gnómként sosem esett nehezére, saját kis világába merülve csak az létezik aminek éppen figyelmét szenteli. A középső bábut fejének közepén szeretné eltalálni, éles szemével pontosan méri be a célt, ha lehet hinni a legendáknak akkor harmadrészt elf lenne vagy mifene. Nagy levegőt vesz majd kifújja, lélegzetét visszatartva figyeli a tollakat és vár amíg elcsendesedik a szél. Ha kényelmes időn belül nem adódik megfelelő lehetőség akkor új levegővel nekiveselkedik még egyszer. Túlságosan nem akarja megváratni a közönséget, így ha harmadik lélegzeténél sem akad szélmentes pillanat akkor célzásával próbál kompenzálni, és szívének két dobbanása között meghúzza a ravaszt. A retesz kattan, a szárnyak kicsapódnak, a huzal tompa hanggal előrevágódva indítja útjára a fémhegyes vesszőt. Kicsit aggódik hogy a célpont nem lesz elegendő a megállítására hisz közelről még a legnehezebb páncélzaton is keresztül hasít, akár kétszázötven lépés távolságból is gyilkos erővel csapódik be, ehhez képest az ötven lépés amit most meg kell tennie bakfitty. A kis táv az időjárás miatt is előnyére van, ahogy a vessző jellege is, hisz az íjjakkal ellentétben a nyílpuskák lövedékei rövidebbek így kevésbé befolyásolja őket a szél.*
2878. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-06-24 20:34:55
Üzenet elküldve: 2015-06-24 20:34:55
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Nyári forgatag//
//Földmozdító Oriiza//
*Még mindig nem tudja a szürke bőrűt hova tenni, nem ember abban biztos, s hogy látja a pökhendi emberek, hasonlóan lenézik őt is mint az orkot, ez egy kis fokú szimpátiát keltet benne, na meg a pálinka és a lassan elfogyó második korsó sör is elűzte már mogorvaságát, így a szokottnál könnyedebben áll a félvérhez, még úgysem fordult elő, hogy nőstény ivócimborával hozta volna össze a sors, de a lényeg, hogy úgy tűnik bírja a szeszt, s ismeri a várost, így nagy zűrbe nem kerülhetnek, s talán még a táborhoz is tud segíteni neki visszakeveredni, ha túl sokat isznak.*
-Yack, az jobb, rövidebb.
*biccent egyet, nyugtázva saját szavait.*
-Szóva, mi van ebbe a városba ahova még érdemes benézni a magunkfajtának, miután iszogattunk itt egy kicsit.
*majd szájához emelve korsóját kiüríti azt, s koppanva teszi le maga mellé a kőre.*
-Na hogy állsz, jöhet a következő?
//Földmozdító Oriiza//
*Még mindig nem tudja a szürke bőrűt hova tenni, nem ember abban biztos, s hogy látja a pökhendi emberek, hasonlóan lenézik őt is mint az orkot, ez egy kis fokú szimpátiát keltet benne, na meg a pálinka és a lassan elfogyó második korsó sör is elűzte már mogorvaságát, így a szokottnál könnyedebben áll a félvérhez, még úgysem fordult elő, hogy nőstény ivócimborával hozta volna össze a sors, de a lényeg, hogy úgy tűnik bírja a szeszt, s ismeri a várost, így nagy zűrbe nem kerülhetnek, s talán még a táborhoz is tud segíteni neki visszakeveredni, ha túl sokat isznak.*
-Yack, az jobb, rövidebb.
*biccent egyet, nyugtázva saját szavait.*
-Szóva, mi van ebbe a városba ahova még érdemes benézni a magunkfajtának, miután iszogattunk itt egy kicsit.
*majd szájához emelve korsóját kiüríti azt, s koppanva teszi le maga mellé a kőre.*
-Na hogy állsz, jöhet a következő?
2877. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-06-24 19:12:22
Üzenet elküldve: 2015-06-24 19:12:22
ÚJ
![>Myna Foks [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/767_ember-felelf_no.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1050
OOC üzenetek: 138
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1050
OOC üzenetek: 138
Játékstílus: Vakmerő
//Nyári forgatag//
//Célba dobás//
*A lány örül, hogy ilyen olcsón szerzett egy jó minőségű hajcsatot, amiért persze jár a jutalom, ami lehet a férfinak jelent valamit, de neki csak egy semmiség.*
-Csak egyet kérsz? *Lép oda és jobb kezével megsimogatja borostás arcát és ajkaira lehel egy csókot.* Ha a hajamba tűznéd, utána mondhatod mit kérsz érte cserébe. *Mondja kacéran a férfi közelében maradva.*
-Kár lenne érte, de ha fogod a kezem közbe akkor szívesen eldobom a segítségeddel! *És már háttal neki is dől Svir testének és jobbjába veszi a labdát, várva, hogy kap segítséget azzal együtt eldobja a labdát egy plüss farkas felé.*
//Célba dobás//
*A lány örül, hogy ilyen olcsón szerzett egy jó minőségű hajcsatot, amiért persze jár a jutalom, ami lehet a férfinak jelent valamit, de neki csak egy semmiség.*
-Csak egyet kérsz? *Lép oda és jobb kezével megsimogatja borostás arcát és ajkaira lehel egy csókot.* Ha a hajamba tűznéd, utána mondhatod mit kérsz érte cserébe. *Mondja kacéran a férfi közelében maradva.*
-Kár lenne érte, de ha fogod a kezem közbe akkor szívesen eldobom a segítségeddel! *És már háttal neki is dől Svir testének és jobbjába veszi a labdát, várva, hogy kap segítséget azzal együtt eldobja a labdát egy plüss farkas felé.*
2876. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-06-24 19:01:10
Üzenet elküldve: 2015-06-24 19:01:10
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 32
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 32
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Nyári forgatag//
//Reyf//
*Kezdeti feszültsége kezd feloldódni, hiszen szerencséjére egy gáláns és jó kedélyű kalauzba botlott - jobban mondva az őbelé -, ráadásul mintha a természetes óvatosság és a városiak eredendően távolságtartó gyanakvása is hiányzik belőle. Fiatalkori elzártsága, ha másért nem is, de a társasági élete szempontjából lehetséges, hogy jövedelmező lesz. Kivéve persze, ha olyan előítéletes marad, mint amilyen most is, a másik fajokból származóakkal szemben.*
- Nem is tudom... sok tapasztalatom nincs se törpékkel, se elfekkel, de még emberekkel se nagyon. Sötételfen kívül értelmes lényekkel úgy másfél hete találkoztam először, egy útszéli fogadóban.
*Egyszerű kijelentése óriási kulturális tájékozatlanságának ékes tanúbizonysága. Őt sötételfnek, mélységinek nevelték - már amikor valaki foglalkozott vele - a szó legszorosabb és leghagyományosabban vett értelmében, bár talán nem mindig történelmileg helyes irányvonalak mentén.*
- Az elfek, hogy a rokonaink? Kérlek, ne nevettess!
*Flegma, félresöprő mozdulatot tesz; nem, ez számára elképzelhetetlen, hogy a fakó táncosléptűekhez neki bármilyen köze is legyen. Hagyja magát leültetni az árnyékba, ideje is volt, már a rövid sétától is elkezdett kavarogni a gyomra.*
- Örülök a szerencsémnek. Egyébként Nairraxának hívnak, a Qua'morth klánból származom.
*Hangjába itt némi gőg vegyül, de ez aztán hamarost el is illan.*
- Ha mutatsz nekem jobbat egy tavernánál, meggyőztél.
*Gyöngyöző nevetése egy pillanatra felharsan, de aztán a hím következő kérdésénél el is hal. Mereven, kimérten, de választ ad rá.*
- Nem bírtam tovább. Fattyúnak lenni nem rózsás még nálunk sem. A csillagokhoz viszont volt már szerencsém. Az egyik nagynéném imádta őket, sokszor kivitt újholdas éjszakákon a közeli sziklákra...
*Szeme sarkában mintha egy könnycsepp csillanna, de aztán gyorsan el is tűnik onnan.*
//Reyf//
*Kezdeti feszültsége kezd feloldódni, hiszen szerencséjére egy gáláns és jó kedélyű kalauzba botlott - jobban mondva az őbelé -, ráadásul mintha a természetes óvatosság és a városiak eredendően távolságtartó gyanakvása is hiányzik belőle. Fiatalkori elzártsága, ha másért nem is, de a társasági élete szempontjából lehetséges, hogy jövedelmező lesz. Kivéve persze, ha olyan előítéletes marad, mint amilyen most is, a másik fajokból származóakkal szemben.*
- Nem is tudom... sok tapasztalatom nincs se törpékkel, se elfekkel, de még emberekkel se nagyon. Sötételfen kívül értelmes lényekkel úgy másfél hete találkoztam először, egy útszéli fogadóban.
*Egyszerű kijelentése óriási kulturális tájékozatlanságának ékes tanúbizonysága. Őt sötételfnek, mélységinek nevelték - már amikor valaki foglalkozott vele - a szó legszorosabb és leghagyományosabban vett értelmében, bár talán nem mindig történelmileg helyes irányvonalak mentén.*
- Az elfek, hogy a rokonaink? Kérlek, ne nevettess!
*Flegma, félresöprő mozdulatot tesz; nem, ez számára elképzelhetetlen, hogy a fakó táncosléptűekhez neki bármilyen köze is legyen. Hagyja magát leültetni az árnyékba, ideje is volt, már a rövid sétától is elkezdett kavarogni a gyomra.*
- Örülök a szerencsémnek. Egyébként Nairraxának hívnak, a Qua'morth klánból származom.
*Hangjába itt némi gőg vegyül, de ez aztán hamarost el is illan.*
- Ha mutatsz nekem jobbat egy tavernánál, meggyőztél.
*Gyöngyöző nevetése egy pillanatra felharsan, de aztán a hím következő kérdésénél el is hal. Mereven, kimérten, de választ ad rá.*
- Nem bírtam tovább. Fattyúnak lenni nem rózsás még nálunk sem. A csillagokhoz viszont volt már szerencsém. Az egyik nagynéném imádta őket, sokszor kivitt újholdas éjszakákon a közeli sziklákra...
*Szeme sarkában mintha egy könnycsepp csillanna, de aztán gyorsan el is tűnik onnan.*
2875. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-06-24 18:54:11
Üzenet elküldve: 2015-06-24 18:54:11
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1633
OOC üzenetek: 313
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1633
OOC üzenetek: 313
Játékstílus: Vakmerő
//Nyári forgatag//
//Célba dobás//
*Myna visszafogott szurkolása ide, a gnóm kacagása oda, végül ismét bebizonyosodik, hogy nincs nála ügyesebb vásári dobálózó a piactéren, a célzott lövése annak a rendje és módja szerint célba talál, eltöri a csatot tartó pálcikát és ezzel a hálóba kényszeríti az aranyozott ékszert. Diadalittas mosollyal veszi át a gnómtól az ékszert, aztán kacagva figyeli tovább a zsörtölődő fickót. Egyszerűen nem tudja nem élvezni a helyzetet, ismét megmutatta, hogy mennyire ügyes dobó és egy csodaszép leányzónak kedveskedhet ajándékkal.*
- Na, mit szólsz? Jár egy csók érte? *Kérdi Mynától a lány felé fordulva. A csatot egyelőre nem adja át, inkább csak hívogatja vele a lányt. Ha tényleg kell neki, akkor neki is adnia kell valamit. A másik kezével közben elveszi a labdát a gnómtól, ha már kifizették, akkor kár lenne nem eldobni, akár talál majd, akár nem.*
- A harmadikat dobhatod te, kíváncsi vagyok, mit tudsz. *Mondja vigyorogva Mynának.*
//Célba dobás//
*Myna visszafogott szurkolása ide, a gnóm kacagása oda, végül ismét bebizonyosodik, hogy nincs nála ügyesebb vásári dobálózó a piactéren, a célzott lövése annak a rendje és módja szerint célba talál, eltöri a csatot tartó pálcikát és ezzel a hálóba kényszeríti az aranyozott ékszert. Diadalittas mosollyal veszi át a gnómtól az ékszert, aztán kacagva figyeli tovább a zsörtölődő fickót. Egyszerűen nem tudja nem élvezni a helyzetet, ismét megmutatta, hogy mennyire ügyes dobó és egy csodaszép leányzónak kedveskedhet ajándékkal.*
- Na, mit szólsz? Jár egy csók érte? *Kérdi Mynától a lány felé fordulva. A csatot egyelőre nem adja át, inkább csak hívogatja vele a lányt. Ha tényleg kell neki, akkor neki is adnia kell valamit. A másik kezével közben elveszi a labdát a gnómtól, ha már kifizették, akkor kár lenne nem eldobni, akár talál majd, akár nem.*
- A harmadikat dobhatod te, kíváncsi vagyok, mit tudsz. *Mondja vigyorogva Mynának.*
2874. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-06-24 18:18:34
Üzenet elküldve: 2015-06-24 18:18:34
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 32
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 32
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
*Akárcsak néhány órával korábban, most is sietősen vág át a szűk standok közt. Közben markolja a fegyverét és az erszényét. No de, mégis hogy haladjon egy épeszű ember a zsúfolt tömegben? Ugyanis épeszű zsebmetsző is itt vadászik. Meg az épeszű orgyilkos is, mire észreveszik a szúrást már ott sincs. Még szerencse hogy ilyen délen kicsi az esélye hogy valaki ezzel próbálkozzon. Azért meggyorsítja kicsit a lépteit. Minél hamarabb páncélba kerül ismét, annál nyugodtabb lesz. Hála a tempónak, szemvillanás múltán már a kovácsműhely ajtajában van.*
2873. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-06-24 18:00:30
Üzenet elküldve: 2015-06-24 18:00:30
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Nyári forgatag//
//Lorew Mazoral//
*~Honnan a csudából kerültem volna ide? Csak te vagy süket, hogy nem hallod a trappolásom... Tulok.~
Magában morog, arcára egy pillanatra undorodó kifejezés ül ki. Az óriásnak már most nem szimpatikus a kiválasztott beszélgetőpartnere, pedig még csak pár szót váltottak. Az egyetlen dolog, amivel jellemezni tudná, az az, hogy túlságosan is nagyra van magával, túlságosan is feljebbvalónak képzeli magát bárkinél. Szó mi szó, Rhubar nem egy profi emberismerő, megszokta, hogy családjában az érzelmek nincsenek ködös fátyol mögé rejtve, mindig őszinték és egyszerűek voltak a szándékok, az érzelmek és a tettek. Ő maga ebben is fekete bárány volt, hisz ő ügyes hazudozó, képes elrejteni valódi érzelmeit és valódi énjét. Régen azért tagadták ki, mert nem tudott varázsolni, de most, hogy így belegondol, talán csak azért, mert teljes egészében más volt, mint a többiek. Mintha egy harcos és egy bárd veszett volna el benne egyszerre, és gyakran érzi ő is ezt ugyanígy. Van, hogy magától is fél, van, hogy azért imádkozik istenéhez, hogy tegye őt olyan bugyuta, ostoba lénnyé, mint amilyenek az óriások valójában. Mert színigaz, az ő fajtája az igazi óriás, az igazi, régi óriás, de akik eggyel feljebb állnak a lépcsőfokon azok nem az igazi óriások, hanem az átkozott égimeszelők, Barmadhur, a Barlangok Asszonya átkának gyümölcsei, és az ő családja az egyetlen aki átvészelte a telet, és eme gyümölcsök nem száradtak le. Ugyanolyan zamatosak maradnak, mint eddig, és a régi-óriás faja is fenn él testvéreinek és a másik négy család testvéreinek köszönhetően, azonban ez a gyümölcs, vagyis Rhubar, családja meglátása szerint megbetegedett, és az átkozott cefrének valóba dobták, hogy ott rohadjon a többivel. Pedig neki nincs baja, csupán a zöld almák közé egy vörös alma került. Talán jobb is neki így, kitaszítottan. Talán az itt, mellette ülő ember is egy kitaszított. Az előbb még utálta, most már inkább sajnálja.*
- Rhubar jött a nagy hegyekből, sok utat tett meg, mert Rhubar családja nem szerette Rhubar-t.
*~Áh, mit bénázok már itt?! Ez nem egy olyan ember, akit nagyon érdekel az élettörténetem... Még arra is magasról szarna, ha itt nyomban elkezdenék normálisan beszélni neki. Egy próbát megér, ez úgysem visz cirkuszba, derékba töröm!~*
- Tudod milyen érzés, ha a családunk kitaszít minket, mert mások vagyunk, mint a többiek? *Kérdi értelmes hangszínben, hangsúlyozva, sokat sejtetően.* Kegyetlenül rossz. Mondd, emberbarátom, téged miképp taszított ide a sors göröngyös útja? És Gurgothaar istenem útját követem, feladván a sajátom. Te jársz saját utat?
//Lorew Mazoral//
*~Honnan a csudából kerültem volna ide? Csak te vagy süket, hogy nem hallod a trappolásom... Tulok.~
Magában morog, arcára egy pillanatra undorodó kifejezés ül ki. Az óriásnak már most nem szimpatikus a kiválasztott beszélgetőpartnere, pedig még csak pár szót váltottak. Az egyetlen dolog, amivel jellemezni tudná, az az, hogy túlságosan is nagyra van magával, túlságosan is feljebbvalónak képzeli magát bárkinél. Szó mi szó, Rhubar nem egy profi emberismerő, megszokta, hogy családjában az érzelmek nincsenek ködös fátyol mögé rejtve, mindig őszinték és egyszerűek voltak a szándékok, az érzelmek és a tettek. Ő maga ebben is fekete bárány volt, hisz ő ügyes hazudozó, képes elrejteni valódi érzelmeit és valódi énjét. Régen azért tagadták ki, mert nem tudott varázsolni, de most, hogy így belegondol, talán csak azért, mert teljes egészében más volt, mint a többiek. Mintha egy harcos és egy bárd veszett volna el benne egyszerre, és gyakran érzi ő is ezt ugyanígy. Van, hogy magától is fél, van, hogy azért imádkozik istenéhez, hogy tegye őt olyan bugyuta, ostoba lénnyé, mint amilyenek az óriások valójában. Mert színigaz, az ő fajtája az igazi óriás, az igazi, régi óriás, de akik eggyel feljebb állnak a lépcsőfokon azok nem az igazi óriások, hanem az átkozott égimeszelők, Barmadhur, a Barlangok Asszonya átkának gyümölcsei, és az ő családja az egyetlen aki átvészelte a telet, és eme gyümölcsök nem száradtak le. Ugyanolyan zamatosak maradnak, mint eddig, és a régi-óriás faja is fenn él testvéreinek és a másik négy család testvéreinek köszönhetően, azonban ez a gyümölcs, vagyis Rhubar, családja meglátása szerint megbetegedett, és az átkozott cefrének valóba dobták, hogy ott rohadjon a többivel. Pedig neki nincs baja, csupán a zöld almák közé egy vörös alma került. Talán jobb is neki így, kitaszítottan. Talán az itt, mellette ülő ember is egy kitaszított. Az előbb még utálta, most már inkább sajnálja.*
- Rhubar jött a nagy hegyekből, sok utat tett meg, mert Rhubar családja nem szerette Rhubar-t.
*~Áh, mit bénázok már itt?! Ez nem egy olyan ember, akit nagyon érdekel az élettörténetem... Még arra is magasról szarna, ha itt nyomban elkezdenék normálisan beszélni neki. Egy próbát megér, ez úgysem visz cirkuszba, derékba töröm!~*
- Tudod milyen érzés, ha a családunk kitaszít minket, mert mások vagyunk, mint a többiek? *Kérdi értelmes hangszínben, hangsúlyozva, sokat sejtetően.* Kegyetlenül rossz. Mondd, emberbarátom, téged miképp taszított ide a sors göröngyös útja? És Gurgothaar istenem útját követem, feladván a sajátom. Te jársz saját utat?
2872. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-06-24 17:01:19
Üzenet elküldve: 2015-06-24 17:01:19
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 65
OOC üzenetek: 72
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 65
OOC üzenetek: 72
Játékstílus: Szelíd
//Nyári forgatag//
//Célba dobás//
*Úgy néz ki, az elhülyéskedett dobás csak valami ócska tréfa volt, ám ez sem gátolta meg a gnómot abban, hogy nyálfröcsögtetően jót hahotázzon. Miután abbahagyja a röhögést, árgus szemekkel vizslat a leendő dobás irányába, majd a leendő dobóra is vet egy pillantást. Egy hümmögést ereszt meg, majd ugyanazon pillanatban a labda már száll is.
Az aranycsatot tartó pálcika egy éleset reccsen, majd a szálkás darabok, a labda, és a csat is aláhull a föld felé, egyenesen a hálóba. A gnómnak egyből torkán akad a nevetés, amire már felkészült előre, kelletlenül odaadja a csatot a férfinak.*
- Ki vagy tiltva a játékból. Több kárt okozol nekem, mint hasznot.
*Veti oda foghéjról, mogorván, majd ügye sem vetve a válaszra elveszi a labdákat, hátat fordít, és matat valamit a bódé másik felében. Valamiféle kard húz meg, amitől az összes pálcika ide-oda mozog, egy egyenes irányban, jobbra-balra, olyan tempóban, hogy mire egy labda odaér, már éppen elvánszorog onnan. Nem túl gyorsan, nem túl lassan. Kicsit nehezebb lesz így Svir dolga.*
- Viszont ha van kedved, így is dobhatsz, barátom! *mondja mosolyogva, majd lapáttenyerében a labdát a kalapos felé nyújtja.*
//Célba dobás//
*Úgy néz ki, az elhülyéskedett dobás csak valami ócska tréfa volt, ám ez sem gátolta meg a gnómot abban, hogy nyálfröcsögtetően jót hahotázzon. Miután abbahagyja a röhögést, árgus szemekkel vizslat a leendő dobás irányába, majd a leendő dobóra is vet egy pillantást. Egy hümmögést ereszt meg, majd ugyanazon pillanatban a labda már száll is.
Az aranycsatot tartó pálcika egy éleset reccsen, majd a szálkás darabok, a labda, és a csat is aláhull a föld felé, egyenesen a hálóba. A gnómnak egyből torkán akad a nevetés, amire már felkészült előre, kelletlenül odaadja a csatot a férfinak.*
- Ki vagy tiltva a játékból. Több kárt okozol nekem, mint hasznot.
*Veti oda foghéjról, mogorván, majd ügye sem vetve a válaszra elveszi a labdákat, hátat fordít, és matat valamit a bódé másik felében. Valamiféle kard húz meg, amitől az összes pálcika ide-oda mozog, egy egyenes irányban, jobbra-balra, olyan tempóban, hogy mire egy labda odaér, már éppen elvánszorog onnan. Nem túl gyorsan, nem túl lassan. Kicsit nehezebb lesz így Svir dolga.*
- Viszont ha van kedved, így is dobhatsz, barátom! *mondja mosolyogva, majd lapáttenyerében a labdát a kalapos felé nyújtja.*
2871. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-06-24 16:07:46
Üzenet elküldve: 2015-06-24 16:07:46
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 131
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 131
Játékstílus: Vakmerő
//Nyári forgatag//
//Rhubar Bhraxas//
*Khyr alakja egyre távolodik, majd eltűnik a fák között. Néha még kibukkan egy-egy apró hézagnál, aztán a forgatag felé végleg eltűnik. Valószínűleg az emléke is ilyen múló dolog lesz, hiszen bár összetett jellem volt sok-sok arccal, egyik sem tudott igazán kiteljesedni, mindig túl gyors volt a váltás. Sok különböző arc, amiket csak részben ismert meg, és van egy csomó ember is az elméjének elszeparált zugában, amiket úgyszintén csak részben ismert meg, össze fognak keveredni a dolgok. Talán ha majd újból látja, azon fog tűnődni, melyik is volt ő, a kedves, aranyos, vagy a vérmes hárpia, esetleg a megjátszott hősszerelmes. Arra már bizonyosan nem fog emlékezni, hogy mindhárom, ráadásul ugyanaz, aki a bátyját megölte. Talán ezért is jó "gyóntatószemetes" Lorew, mivel akármilyen szaftos történetet is hall, az aligha ragadja meg a fantáziáját, és legkevésbé sem tárolódik el az agyában. Dolgok, amik megtörténtek másokkal, van egy ilyen doboz a fejében, egyfajta kuka, ide gyűjti az ilyeneket. Ha egy nagy mágus, vagy pap a fejébe beleturkálna, akkor talán ki tudna szedni ezt-azt, de a szerzetes magától biztosan nem.
Úgy tervezi, hogy még elüldögél egy keveset a fűben, és utána fog visszamenni a poros útra, hogy figyelje a forgatagot. Persze a sűrűjébe továbbra sem gázolna, már attól is forog a gyomra, ha a közelében van, vagy ha látja a rengeteg embert meg orkot egymás hegyén-hátán. Ezért is szerette a templomot, sosem voltak sokan, orkok meg pláne. Talán egy-egy járkált arra, de többségében csak tanul varázshasználók, és sebesültek teszik tiszteletüket a templom falai között. Már éppen előszedi a tekercset, és el is olvasná, mit írt eddig, hogy legalább azzal mosolyt csaljon az arcára, amikor hirtelen egy hang üti meg a fülét. Hátrapillantva meglátja a kisebb hegyet, egy óriás formájában, és lássuk be, Lorew nagyon bele lehetett merülve a gondolataiba, ha ezt a termetes férfit nem hallotta meg közeledni.*
- Hát te meg? *vonja fel a szemöldökét, majd körbenéz* Honnan a csudából kerültél ide?
*Nem lehet azt mondani, hogy Lorew különösebben éber lenne, ezért is nevetségesek az olyan vádak, hogy paranoiás lenne, viszont azt azért túlzásnak érzi, hogy egy óriás mellé tudott csörtetni észrevétlenül. Ha gondolatait meg akarná fogalmazni ezt illetően a világnak, nagyjából ennyit mondana "Na ne már!". Persze különösebb baja nincs az óriásokkal, egyszerű lelkek, nem visszataszítóan, vagy elállatiasodottan buták, mint az orkok. Az óriások ha buták is, azt nem falvak leégetésével, és kirablásával, na meg emberek legyilkolásával kompenzálják, hanem igyekeznek inkább mások hasznára lenni, segíteni ahol tudnak, barátságosak maradnak azzal együtt is, hogy nem mindenhol fogadják el őket olyannak, amilyenek. Ennyivel is többek az orkoknál, akik inkább tombolnak, és dühöngenek, ha nem értik meg őket.*
- Nem az én füvem *jegyzi meg a kérdésre* Így nem tilthatom meg, hogy leülj. A beszélgetésre viszont talán nem én vagyok a legmegfelelőbb ember.
*Nem akarna már megint olyasmibe belemászni, mint Khyrrel, hogy azt hiszik róla, hogy itt a forgatag közepe, vele lehet beszélgetni, viccelődni, szórakozni (kamatyolni), aztán végül csak a nyers kiábrándultság marad, hogy a mágus ezek egyikére sem fogékony. Ugyanazt tudja mondani, amit a nőnek is mondott korábban, nem ő a legjobb társaság, de persze, ülhet mellé. Miért hiszi mindenki azt egy különcöt látva, hogy ők lesznek a megváltók, akik megváltoztatják, holott előttük talán már sok százan próbálkoztak hasonlóval... Mindegy, nem lehet Khyr rovására írni, hogy próbálkozott, ahogy majd az óriáséra sem, de mindenesetre Lorew lelkiismerete tiszta. Ő szólt.*
//Rhubar Bhraxas//
*Khyr alakja egyre távolodik, majd eltűnik a fák között. Néha még kibukkan egy-egy apró hézagnál, aztán a forgatag felé végleg eltűnik. Valószínűleg az emléke is ilyen múló dolog lesz, hiszen bár összetett jellem volt sok-sok arccal, egyik sem tudott igazán kiteljesedni, mindig túl gyors volt a váltás. Sok különböző arc, amiket csak részben ismert meg, és van egy csomó ember is az elméjének elszeparált zugában, amiket úgyszintén csak részben ismert meg, össze fognak keveredni a dolgok. Talán ha majd újból látja, azon fog tűnődni, melyik is volt ő, a kedves, aranyos, vagy a vérmes hárpia, esetleg a megjátszott hősszerelmes. Arra már bizonyosan nem fog emlékezni, hogy mindhárom, ráadásul ugyanaz, aki a bátyját megölte. Talán ezért is jó "gyóntatószemetes" Lorew, mivel akármilyen szaftos történetet is hall, az aligha ragadja meg a fantáziáját, és legkevésbé sem tárolódik el az agyában. Dolgok, amik megtörténtek másokkal, van egy ilyen doboz a fejében, egyfajta kuka, ide gyűjti az ilyeneket. Ha egy nagy mágus, vagy pap a fejébe beleturkálna, akkor talán ki tudna szedni ezt-azt, de a szerzetes magától biztosan nem.
Úgy tervezi, hogy még elüldögél egy keveset a fűben, és utána fog visszamenni a poros útra, hogy figyelje a forgatagot. Persze a sűrűjébe továbbra sem gázolna, már attól is forog a gyomra, ha a közelében van, vagy ha látja a rengeteg embert meg orkot egymás hegyén-hátán. Ezért is szerette a templomot, sosem voltak sokan, orkok meg pláne. Talán egy-egy járkált arra, de többségében csak tanul varázshasználók, és sebesültek teszik tiszteletüket a templom falai között. Már éppen előszedi a tekercset, és el is olvasná, mit írt eddig, hogy legalább azzal mosolyt csaljon az arcára, amikor hirtelen egy hang üti meg a fülét. Hátrapillantva meglátja a kisebb hegyet, egy óriás formájában, és lássuk be, Lorew nagyon bele lehetett merülve a gondolataiba, ha ezt a termetes férfit nem hallotta meg közeledni.*
- Hát te meg? *vonja fel a szemöldökét, majd körbenéz* Honnan a csudából kerültél ide?
*Nem lehet azt mondani, hogy Lorew különösebben éber lenne, ezért is nevetségesek az olyan vádak, hogy paranoiás lenne, viszont azt azért túlzásnak érzi, hogy egy óriás mellé tudott csörtetni észrevétlenül. Ha gondolatait meg akarná fogalmazni ezt illetően a világnak, nagyjából ennyit mondana "Na ne már!". Persze különösebb baja nincs az óriásokkal, egyszerű lelkek, nem visszataszítóan, vagy elállatiasodottan buták, mint az orkok. Az óriások ha buták is, azt nem falvak leégetésével, és kirablásával, na meg emberek legyilkolásával kompenzálják, hanem igyekeznek inkább mások hasznára lenni, segíteni ahol tudnak, barátságosak maradnak azzal együtt is, hogy nem mindenhol fogadják el őket olyannak, amilyenek. Ennyivel is többek az orkoknál, akik inkább tombolnak, és dühöngenek, ha nem értik meg őket.*
- Nem az én füvem *jegyzi meg a kérdésre* Így nem tilthatom meg, hogy leülj. A beszélgetésre viszont talán nem én vagyok a legmegfelelőbb ember.
*Nem akarna már megint olyasmibe belemászni, mint Khyrrel, hogy azt hiszik róla, hogy itt a forgatag közepe, vele lehet beszélgetni, viccelődni, szórakozni (kamatyolni), aztán végül csak a nyers kiábrándultság marad, hogy a mágus ezek egyikére sem fogékony. Ugyanazt tudja mondani, amit a nőnek is mondott korábban, nem ő a legjobb társaság, de persze, ülhet mellé. Miért hiszi mindenki azt egy különcöt látva, hogy ők lesznek a megváltók, akik megváltoztatják, holott előttük talán már sok százan próbálkoztak hasonlóval... Mindegy, nem lehet Khyr rovására írni, hogy próbálkozott, ahogy majd az óriáséra sem, de mindenesetre Lorew lelkiismerete tiszta. Ő szólt.*
2870. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-06-24 15:02:19
Üzenet elküldve: 2015-06-24 15:02:19
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Nyári forgatag//
//Lorew Mazoral//
*Életében először városba ér. Eddig meg kellett elégednie a hegyormok tetején lévő apró kunyhókkal, kisebb falvakkal, elhagyatott várromokkal, és egy karavánpihenővel. Most viszont tényleg egy igazi városba ért, noha ez a legkisebb a négy igazán nagy közül, Arthenior sem mondható aprócskának. Bármekkora is legyen, szinte elvész az utcák kusza hálójában, az égbenyúló, fölé tornyosuló házak és különböző helyek tömkelegében. Igaz, ez az óriásunkat nagyon nem érdekli, csupán tudni akarta, milyen egy város. Más fajtársa már a szokásos mély, elcsodálkozásra használatos "ú" hangot adná ki, ő viszont csak egykedvűen sétál, a wargprém fejét pedig a saját fejére csapja, hogy védje fejét a napsütéstől. A meleg is újdonság számára, a hegyi nyarak szellősek voltak, no meg felhősek, elég szokatlan az álló levegő, és a szikrázó nap duóját együtt érezni.
Séta közben hangokra lesz figyelmes, mintha megannyi ember gyűlt volna össze egy helyen, és egy, összefüggő zsibongássá avanzsálódott volna. Ahogy kifelé érkezik a fényűző, szépséges városrészből, melyet a gazdagok negyedének is hívnak, szeme elé tárul a látvány, ami eddig csak hallomás volt. Rengeteg lény egy helyen, mint egy óriási éhkas, mindegyik valamikor, valahogy dong, és egy egybefüggő zümmögést generál. Rhubar ekkora tömeget se látott még, de most is elhagyja a bugyuta óriásokra jellemzi "ú"-t, eddig úgy sem figyelt fel rá senki, amiért úgy kéne viselkednie, mint a többi égimeszelő. Séta közben amúgy is dúdol egy imát, egy imát Gurgothaar atyjához, az emberek nyelvén eme hangzatok úgy hangzanak, mint valami morgásszerű kutyaugatás, így talán még megjátszania sem kell magát, egyből hülyének nézik. Valójában ő sem tudja megmondani, miért tetteti mások előtt a buta óriást. Talán azért, mert más, mint a többi. Fél, hogy valaki a nagy elcsodálkozásában el is kapja őt, és valami cirkusznak adja el, ahol mutogatnák az emberek előtt, mint valami majmot. Szinte hallja is a szavakat, a szavakat, amelyek miatt nem lehet önmaga. "Nézzétek, itt van a Sziklák Urának és a Barlangok Asszonyának egyik utolsó tiszta vérű kölyke, hatalmas melák, mégis más, mint a többi óriás! Esze úgy vág, mint a beretva, a ravaszsága pedig egy furmányos nemesével vetekszik! Olyan jól hazudik, akár egy tolvaj!"
A gondolatba beleborzong, abbahagyja az imát. Körbenéz. Kicsit távolabb ugyan, de már kellőképp közel zajlik a Nyári forgatag, ahova viszont egyáltalán nem szeretne áthaladni, így csak remélheti, hogy feloszlik a tömeg egy idő után. Addig is itt marad, talán lehemperedik a fűbe, és alszik egy kicsit. Úgysincs nála semmi olyan, amit őriznie kéne, a pénz csak földi java, a Sziklák Urának színe előtt nem kell ilyesmi.
És ahogy fekhelyet keres, kiszúr egy embert, aki úgyszintén a fűben ül. Talán mégsem fog aludni, örülne egy kis társaságnak.*
- Szia! *Int oda Lorewnek* - Rhubar leülhet melléd a fűbe? Rhubar elfáradt, és pihenni szeretne, meg valakivel beszélgetni, mert Rhubar nagyon magányos egy ideje.
*Ajkait tökéletes színészi pontossággal lebiggyeszti, a szomorúságot óriásosan túljátszva. Talán megesik rajta a mágus szíve, és megengedi, hogy diskurzust folytasson vele.*
//Lorew Mazoral//
*Életében először városba ér. Eddig meg kellett elégednie a hegyormok tetején lévő apró kunyhókkal, kisebb falvakkal, elhagyatott várromokkal, és egy karavánpihenővel. Most viszont tényleg egy igazi városba ért, noha ez a legkisebb a négy igazán nagy közül, Arthenior sem mondható aprócskának. Bármekkora is legyen, szinte elvész az utcák kusza hálójában, az égbenyúló, fölé tornyosuló házak és különböző helyek tömkelegében. Igaz, ez az óriásunkat nagyon nem érdekli, csupán tudni akarta, milyen egy város. Más fajtársa már a szokásos mély, elcsodálkozásra használatos "ú" hangot adná ki, ő viszont csak egykedvűen sétál, a wargprém fejét pedig a saját fejére csapja, hogy védje fejét a napsütéstől. A meleg is újdonság számára, a hegyi nyarak szellősek voltak, no meg felhősek, elég szokatlan az álló levegő, és a szikrázó nap duóját együtt érezni.
Séta közben hangokra lesz figyelmes, mintha megannyi ember gyűlt volna össze egy helyen, és egy, összefüggő zsibongássá avanzsálódott volna. Ahogy kifelé érkezik a fényűző, szépséges városrészből, melyet a gazdagok negyedének is hívnak, szeme elé tárul a látvány, ami eddig csak hallomás volt. Rengeteg lény egy helyen, mint egy óriási éhkas, mindegyik valamikor, valahogy dong, és egy egybefüggő zümmögést generál. Rhubar ekkora tömeget se látott még, de most is elhagyja a bugyuta óriásokra jellemzi "ú"-t, eddig úgy sem figyelt fel rá senki, amiért úgy kéne viselkednie, mint a többi égimeszelő. Séta közben amúgy is dúdol egy imát, egy imát Gurgothaar atyjához, az emberek nyelvén eme hangzatok úgy hangzanak, mint valami morgásszerű kutyaugatás, így talán még megjátszania sem kell magát, egyből hülyének nézik. Valójában ő sem tudja megmondani, miért tetteti mások előtt a buta óriást. Talán azért, mert más, mint a többi. Fél, hogy valaki a nagy elcsodálkozásában el is kapja őt, és valami cirkusznak adja el, ahol mutogatnák az emberek előtt, mint valami majmot. Szinte hallja is a szavakat, a szavakat, amelyek miatt nem lehet önmaga. "Nézzétek, itt van a Sziklák Urának és a Barlangok Asszonyának egyik utolsó tiszta vérű kölyke, hatalmas melák, mégis más, mint a többi óriás! Esze úgy vág, mint a beretva, a ravaszsága pedig egy furmányos nemesével vetekszik! Olyan jól hazudik, akár egy tolvaj!"
A gondolatba beleborzong, abbahagyja az imát. Körbenéz. Kicsit távolabb ugyan, de már kellőképp közel zajlik a Nyári forgatag, ahova viszont egyáltalán nem szeretne áthaladni, így csak remélheti, hogy feloszlik a tömeg egy idő után. Addig is itt marad, talán lehemperedik a fűbe, és alszik egy kicsit. Úgysincs nála semmi olyan, amit őriznie kéne, a pénz csak földi java, a Sziklák Urának színe előtt nem kell ilyesmi.
És ahogy fekhelyet keres, kiszúr egy embert, aki úgyszintén a fűben ül. Talán mégsem fog aludni, örülne egy kis társaságnak.*
- Szia! *Int oda Lorewnek* - Rhubar leülhet melléd a fűbe? Rhubar elfáradt, és pihenni szeretne, meg valakivel beszélgetni, mert Rhubar nagyon magányos egy ideje.
*Ajkait tökéletes színészi pontossággal lebiggyeszti, a szomorúságot óriásosan túljátszva. Talán megesik rajta a mágus szíve, és megengedi, hogy diskurzust folytasson vele.*
2869. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-06-24 14:46:57
Üzenet elküldve: 2015-06-24 14:46:57
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1050
OOC üzenetek: 138
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1050
OOC üzenetek: 138
Játékstílus: Vakmerő
//Nyári forgatag//
//Célba dobás//
-Még nem tudom. *Mondja kedvesen mosolyogva és nézi, ahogy az első labdát csak maga mögé veti, de legalább a cél közelébe landol így is.* ~Francokat nem tudom, de nem kötöm az orrodra, de ha csalódást okozol hát nem lennék a helyedben... ~ *Viccesen, de nem sértőn nevet a férfi humorán, bár gondolataiban szidja rendesen. Szerencséjére pont ebbe profi, a legkedvesebbet mutatni a benti sötétséget elzárva.
Myna az újabb csipkelődést is türelmesen elviseli, sőt még ad egy puszit is a férfi borostás arcára és hátrébb lép, ne legyen az útjába.*
-Na lássuk azt a medvét!
//Célba dobás//
-Még nem tudom. *Mondja kedvesen mosolyogva és nézi, ahogy az első labdát csak maga mögé veti, de legalább a cél közelébe landol így is.* ~Francokat nem tudom, de nem kötöm az orrodra, de ha csalódást okozol hát nem lennék a helyedben... ~ *Viccesen, de nem sértőn nevet a férfi humorán, bár gondolataiban szidja rendesen. Szerencséjére pont ebbe profi, a legkedvesebbet mutatni a benti sötétséget elzárva.
Myna az újabb csipkelődést is türelmesen elviseli, sőt még ad egy puszit is a férfi borostás arcára és hátrébb lép, ne legyen az útjába.*
-Na lássuk azt a medvét!
2868. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-06-24 14:39:00
Üzenet elküldve: 2015-06-24 14:39:00
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1633
OOC üzenetek: 313
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1633
OOC üzenetek: 313
Játékstílus: Vakmerő
//Nyári forgatag//
//Célba dobás//
*Természetesen észreveszi Albunt és új kísérőjét, de egyelőre nem szentel nekik különösebb figyelmet. Albun di Nomam nagyúr mellett nehéz unatkozni, de most még nála is izgalmasabb dolgokkal van elfoglalva a kalapos. Nem is dologgal, hanem valakivel, Myna személyében. Annak különösen örül, hogy a lány nem kéreti magát és bújik magától is, ezt már szereti. Sajnos mostanában elég ritkán akad dolga ilyen könnyűvérű, de mégsem túlságosan lestrapált nőszemélyekkel.*
- Mire gondoltál? *Kérdi Mynát, közben pedig elvesz egy labdát a háromból.*
~Legyen neked gyereknap gnóm uram!~
*Gondolja, majd még mindig a szépséges és buja Mynába karolva, a pultnak szemtelenül hátat fordítva dobja el a labdát. A végeredményre nyugodtan fogadhatnak a legpechesebbek is nagyobb összegekkel.*
- Azért egészen közel volt. *Mondja kedvesének. A gnómot hagyja, hadd röhögcsélje ki magát.*
- Most pedig, ha megbocsátasz. *Belecsíp Myna fenekébe, aztán kibontakozik a lány öleléséből. Egyszer elbolondozhatja a dobást, kétszer már nem. Fogja a következő labdát, aztán hunyorítva megbecsüli a dobáshoz szükséges erőt, a legjobb irányt és az átdobandó távolságot.*
- Na lássuk a medvét! *Mondja, majd eldobja a labdát a cél felé. Reméli, hogy ezúttal célba talál. Nem szeretne kárpótlásul Myna öltöztetője vagy főállású fésülője lenni.*
//Célba dobás//
*Természetesen észreveszi Albunt és új kísérőjét, de egyelőre nem szentel nekik különösebb figyelmet. Albun di Nomam nagyúr mellett nehéz unatkozni, de most még nála is izgalmasabb dolgokkal van elfoglalva a kalapos. Nem is dologgal, hanem valakivel, Myna személyében. Annak különösen örül, hogy a lány nem kéreti magát és bújik magától is, ezt már szereti. Sajnos mostanában elég ritkán akad dolga ilyen könnyűvérű, de mégsem túlságosan lestrapált nőszemélyekkel.*
- Mire gondoltál? *Kérdi Mynát, közben pedig elvesz egy labdát a háromból.*
~Legyen neked gyereknap gnóm uram!~
*Gondolja, majd még mindig a szépséges és buja Mynába karolva, a pultnak szemtelenül hátat fordítva dobja el a labdát. A végeredményre nyugodtan fogadhatnak a legpechesebbek is nagyobb összegekkel.*
- Azért egészen közel volt. *Mondja kedvesének. A gnómot hagyja, hadd röhögcsélje ki magát.*
- Most pedig, ha megbocsátasz. *Belecsíp Myna fenekébe, aztán kibontakozik a lány öleléséből. Egyszer elbolondozhatja a dobást, kétszer már nem. Fogja a következő labdát, aztán hunyorítva megbecsüli a dobáshoz szükséges erőt, a legjobb irányt és az átdobandó távolságot.*
- Na lássuk a medvét! *Mondja, majd eldobja a labdát a cél felé. Reméli, hogy ezúttal célba talál. Nem szeretne kárpótlásul Myna öltöztetője vagy főállású fésülője lenni.*
2867. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-06-24 14:00:55
Üzenet elküldve: 2015-06-24 14:00:55
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 65
OOC üzenetek: 72
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 65
OOC üzenetek: 72
Játékstílus: Szelíd
//Nyári forgatag//
//Célba dobás//
*A gnóm unottan nézi végig a pajzán közjátékot a hölgyemény és a kalapos férfi között. Végül is így már dupla főnyereményt zsebelhet be, egy mágikus nyaklánc, majd egy formás nő kíséretében. Már csak az lesz a vicces, ha elvéti a dobást, na akkor a bohókás kis figura olyan nevetésben csattan ki, hogy még Lihanech-ben is megijednek!
A férfi elveszi a labdákat, majd úgy tűnik dob. A cél egy aranynak tetsző hajcsat, ami csakugyan színarany, így az értéke sem apró, és a legnehezebb kategóriába sorolandó a ledobása, ott, közvetlenül az őrültség kategóriája alatt. Az őrültség volt a nyaklánc, hát akkor a legnehezebb miért ne menne?
A labda süvít, egyenesen a pálcika felé. Ám talán a lány formájának mámora, vagy a fáradtságnak köszönhetően a labda a pálcika mellett csapódik be, koppan egy nagyot, majd aláhull a hálóba.
A gnóm hangos röhögésben tör ki, fröcsög a nyála, ahogy a pultot csapkodva hahotázik. Még mindig van két dobása, de hogy büszkesége maradt-e, azt nem tudni.*
//Célba dobás//
*A gnóm unottan nézi végig a pajzán közjátékot a hölgyemény és a kalapos férfi között. Végül is így már dupla főnyereményt zsebelhet be, egy mágikus nyaklánc, majd egy formás nő kíséretében. Már csak az lesz a vicces, ha elvéti a dobást, na akkor a bohókás kis figura olyan nevetésben csattan ki, hogy még Lihanech-ben is megijednek!
A férfi elveszi a labdákat, majd úgy tűnik dob. A cél egy aranynak tetsző hajcsat, ami csakugyan színarany, így az értéke sem apró, és a legnehezebb kategóriába sorolandó a ledobása, ott, közvetlenül az őrültség kategóriája alatt. Az őrültség volt a nyaklánc, hát akkor a legnehezebb miért ne menne?
A labda süvít, egyenesen a pálcika felé. Ám talán a lány formájának mámora, vagy a fáradtságnak köszönhetően a labda a pálcika mellett csapódik be, koppan egy nagyot, majd aláhull a hálóba.
A gnóm hangos röhögésben tör ki, fröcsög a nyála, ahogy a pultot csapkodva hahotázik. Még mindig van két dobása, de hogy büszkesége maradt-e, azt nem tudni.*
2866. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-06-24 13:22:01
Üzenet elküldve: 2015-06-24 13:22:01
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Nyári forgatag//
//Ydriss, Kharasshi el a Szegénynegyed felé//
*Kharasshi sem igazán ért a gyógynövényekhez. Ezért is a hosszas válogatás. Amit keresett, annak már elég jól ismeri az illatát. Sajnos sokszor volt hozzá szerencséje a vajákos viskójában. A többi már inkább csak nézelődés, hiszen az orra hamarosan annyira tele lesz a sok-sok erős illattal, hogy képtelen lenne megkülönböztetni őket. Fő, hogy ami igazán kellett, az megvan.
Az íjjal kapcsolatos hosszas szóáradatot elengedi a füle mellett, a cinikus replikára viszont azért kioszt egy szúrós pillantást a lány felé. Sihederkorában, amikor a folyamatos viszályok egy rövidebb időszakra illékony békévé fakultak, a többi ifjonccal többször kijártak a felföldekre, hogy befogjanak párat a vad ménesek lovaiból. Eleinte gyászosan kevés sikerrel és sok sajgó taggal zárultak a próbálkozások, de idővel ráéreztek. Élete talán legfelhőtlenebb időszaka volt az.*
- Tarthatnál egy kis bemutatót *mondja, hiszen a "sok mindent megért és sok mindent tud" körrel nem jutott közelebb ahhoz, amire kíváncsi. Jobban örülne neki, ha elé terítenék a tényeket és nem neki kellene kihúzni minden egyes nyomorult mutatványát a kettősnek.*
- A főtéren van egy szökőkút. Talán nem nézik rossz szemmel, ha megitatod belőle *mondja.* - De ott az istálló is.
*Mondhatjuk, hogy a vásár számára érdekes dolgait nagyjából kivesézte, így neki sincs ellenére, hogy maguk mögött hagyják ezt a tolongó-tülekvő sokadalmat.*
- Erre *mondja, s megindul a szegénynegyed felé, hogy azon átvágva majd a főtérre jussanak.*
- Miért egyedül jöttél a városba? *kérdi amúgy mellékesen, míg a kényelmesnél lassabb tempóra kényszerülve a kapu felé haladnak. Talán téved, de a jelek arra engednek következtetni, hogy a nőstényke nem társasággal kerekedett fel, hogy megnézze magának Arthenior neves ünnepét. De mivel mégis csak egy fiatal lányról van szó, ez a dolog azért eléggé szokatlan. Az utazás így vagy úgy mindig rejt veszélyeket, főleg egyedül.*
//Ydriss, Kharasshi el a Szegénynegyed felé//
*Kharasshi sem igazán ért a gyógynövényekhez. Ezért is a hosszas válogatás. Amit keresett, annak már elég jól ismeri az illatát. Sajnos sokszor volt hozzá szerencséje a vajákos viskójában. A többi már inkább csak nézelődés, hiszen az orra hamarosan annyira tele lesz a sok-sok erős illattal, hogy képtelen lenne megkülönböztetni őket. Fő, hogy ami igazán kellett, az megvan.
Az íjjal kapcsolatos hosszas szóáradatot elengedi a füle mellett, a cinikus replikára viszont azért kioszt egy szúrós pillantást a lány felé. Sihederkorában, amikor a folyamatos viszályok egy rövidebb időszakra illékony békévé fakultak, a többi ifjonccal többször kijártak a felföldekre, hogy befogjanak párat a vad ménesek lovaiból. Eleinte gyászosan kevés sikerrel és sok sajgó taggal zárultak a próbálkozások, de idővel ráéreztek. Élete talán legfelhőtlenebb időszaka volt az.*
- Tarthatnál egy kis bemutatót *mondja, hiszen a "sok mindent megért és sok mindent tud" körrel nem jutott közelebb ahhoz, amire kíváncsi. Jobban örülne neki, ha elé terítenék a tényeket és nem neki kellene kihúzni minden egyes nyomorult mutatványát a kettősnek.*
- A főtéren van egy szökőkút. Talán nem nézik rossz szemmel, ha megitatod belőle *mondja.* - De ott az istálló is.
*Mondhatjuk, hogy a vásár számára érdekes dolgait nagyjából kivesézte, így neki sincs ellenére, hogy maguk mögött hagyják ezt a tolongó-tülekvő sokadalmat.*
- Erre *mondja, s megindul a szegénynegyed felé, hogy azon átvágva majd a főtérre jussanak.*
- Miért egyedül jöttél a városba? *kérdi amúgy mellékesen, míg a kényelmesnél lassabb tempóra kényszerülve a kapu felé haladnak. Talán téved, de a jelek arra engednek következtetni, hogy a nőstényke nem társasággal kerekedett fel, hogy megnézze magának Arthenior neves ünnepét. De mivel mégis csak egy fiatal lányról van szó, ez a dolog azért eléggé szokatlan. Az utazás így vagy úgy mindig rejt veszélyeket, főleg egyedül.*
2865. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-06-24 13:15:49
Üzenet elküldve: 2015-06-24 13:15:49
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Nyári forgatag//
//Grakul Thodak//
*Amíg azok ketten eldöntik, hogy melyik hordót akarják és mennyiért, addig a nő kényelmesen kortyolgatja a sört, amit kapott. Ingyen pia, nem is rossz. Letörli a habot a szájáról, amikor a másik megszólal felé és a szürkebőrű rávigyorog.*
-Nyugi, nem szoktam harapdálni. A finom dolgokat elnyalogatom. *Szélesedik ki vigyora, majd oldalba is böki az orkot könyökével, barátsága jeléül. Hamar végeznek, a hím leteszi a pénzt a férfinek, s már kapja is vállára a hordót. A lány csak megbabonázott szemekkel lesi, ahogy ilyen erőkifejtésre képes ez az orkhoz képest nem olyan nagydarab hím. Neki nincs ellene kifogása, végtére is. Int a kofának, de nem veszi le a szemét a távozó zöldbőrűről. Mosolyogva követi azt a kovácsműhely oldalába.
Megérkeztével le is vetődik a kőre és figyeli, ahogy a társa meglékeli a hordót és már tölt is. Önként tolja elé a korsóját, melynek az alján volt még egy kevés, de azt már nem hajtotta fel, majd a többivel együtt.*
-Legyen! *Mondja lányéhoz képest mélyebb hangján. Meg is húzza a korsót, mint aki egy hete szomjazik. Mikor elemeli, a szájától a poharat egy halkat böffentenie kell, s ezt tompítja valamelyest szája elé emelt kezével. Bár nem hinné, hogy az orkot érdekli, vagy zavarja.
A név hallatán cseppet eltöpreng.*
-Oriiza… mondjuk. Egyébként szoktak hívni Yack-nek is, bár inkább zavarni szoktak. *Mondja, miközben szélesen vigyorog. Hát igen többször kergetik, mint szólítják.*
//Grakul Thodak//
*Amíg azok ketten eldöntik, hogy melyik hordót akarják és mennyiért, addig a nő kényelmesen kortyolgatja a sört, amit kapott. Ingyen pia, nem is rossz. Letörli a habot a szájáról, amikor a másik megszólal felé és a szürkebőrű rávigyorog.*
-Nyugi, nem szoktam harapdálni. A finom dolgokat elnyalogatom. *Szélesedik ki vigyora, majd oldalba is böki az orkot könyökével, barátsága jeléül. Hamar végeznek, a hím leteszi a pénzt a férfinek, s már kapja is vállára a hordót. A lány csak megbabonázott szemekkel lesi, ahogy ilyen erőkifejtésre képes ez az orkhoz képest nem olyan nagydarab hím. Neki nincs ellene kifogása, végtére is. Int a kofának, de nem veszi le a szemét a távozó zöldbőrűről. Mosolyogva követi azt a kovácsműhely oldalába.
Megérkeztével le is vetődik a kőre és figyeli, ahogy a társa meglékeli a hordót és már tölt is. Önként tolja elé a korsóját, melynek az alján volt még egy kevés, de azt már nem hajtotta fel, majd a többivel együtt.*
-Legyen! *Mondja lányéhoz képest mélyebb hangján. Meg is húzza a korsót, mint aki egy hete szomjazik. Mikor elemeli, a szájától a poharat egy halkat böffentenie kell, s ezt tompítja valamelyest szája elé emelt kezével. Bár nem hinné, hogy az orkot érdekli, vagy zavarja.
A név hallatán cseppet eltöpreng.*
-Oriiza… mondjuk. Egyébként szoktak hívni Yack-nek is, bár inkább zavarni szoktak. *Mondja, miközben szélesen vigyorog. Hát igen többször kergetik, mint szólítják.*
2864. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-06-24 12:41:44
Üzenet elküldve: 2015-06-24 12:41:44
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 32
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 32
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
*A kovácstól kilépve a gazdagnegyed bejáratát jelző boltív felé veszi az irányt. Az árusok akik mellett elhalad hiába kínálják neki a portékájukat, most semmi kedve náluk bogarászni. Nem mintha máskor olyan nagy lenne a kufárokkal szembeni rokonszenve. ~Addig jó ennek a sok csencselőnek amíg nem velem kezdenek. Minden árusnak alapvető érdeke a vásárló átrázása, annyira és ameddig csak tudja. Legalábbis azt a vevőt aki hagyja, és én aztán biztos nem hagyom.~
Helyette inkább fegyvere markolatát szorítva vágja át magát a tömegen.*
Helyette inkább fegyvere markolatát szorítva vágja át magát a tömegen.*
2863. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-06-24 09:03:16
Üzenet elküldve: 2015-06-24 09:03:16
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 171
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 171
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
//Nyári forgatag//
*A vörös csuklyás a standok között sétálgat, teljesen ráérősen. Néha-néha meglök egy úriembert, aki az útjában áll – mint mindég – és kitérnek előle, néhányan még elnézést is kérnének, ha nem egy alacsony sötét, szakadt köpenyes, poros kisasszony képe fogadná őket. Mivel így van, ezért inkább szó nélkül elállnak és engedik a lányt.
Első dolga egy fényesre sikált területet keresni, ahol megnézheti képének állapotát. Gyorsan talál is egy helyet és sietősen beletekint.
~Még mindég ocsmány az ábrázatod, lyányom.~
Elfintorodik. Poros a pofája, barázdáltak a szemei és fáradtnak néz ki. Megingatja a fejét. Ezzel tenni kell valamit. Egy kúthoz sétál, hogy vizet merjen, igyon és megmossa az arcát. Haját is megsimítja, köpenyét is átnyalábolja vizezett kézzel. Sokkal jobban érzi magát. Így már megállja a helyét emberek között is.
Tovább indul hát. Menetközben bőrszalaggal felköti a haját, nem hagy lófarkat hátra lógni, mindég is utálta. Az arca körül meghagy pár szálat, hogy mégse legyen annyira szembetűnő a népeknek az ábrázata.
Egy viszonylag néptelen helyen állapodik meg, ahol még az árusokat sem zavarja. Ledobja a köpenyét egy fa korlátra és elkezdi a rituáléját, amit nem lehet elfelejteni. Bemelegíti izmait, annak reményében, hogy kicsit segít egészségesebbnek látszani, s összeszedettebbnek. Még nem döntötte el mi legyen a tánc, amibe bele fog kezdeni. Nem ismer olyan sok lépést, szinte csak a tradicionális mozdulatokat.
Látott néhány mutatványost arrébb, de nem gondolja, hogy még csatlakoznia kéne. Talán később, még van ideje. Nem akar másokkal beszélgetni, most még nem, és ha odamenne bizton muszáj, lenne megszólalnia, ami rosszabb figyelnie másokra is.
Hosszú ideig mozog, izzad is a meleg nap alatt, de nem érdekli, majd lemossa magát ismét. Miután kellően égetőnek érzi, a bőrét megáll és nyújtásba fog. Minden idomát igyekszik még jobban és jobban kifeszíteni, izmait fájón megnyújtani. A meditálás is ilyesmi számára. Ott sem engedhetik el az izmok a testet, nem is kell, ha már a tudata távol jár, akkor a teste feszülni fog, amíg vissza nem tér.
Ahogy rágondol, úgy dönt, tehetne valamit az ügy érdekében. Talán megnyugodna, ha az elméje elengedné a testét és akkor nem lenne ilyen búval bélelt ábrázata.
Felül a köpenyére, lábait maga alá húzza, hátát kiegyenesíti, fejét leszegi. Görcsösen markolja a combja mellett a korlátot, melyre talán lovakat kötnek ki néha napján, de most üres. Szemeit lehunyva koncentrál a belső hangjaira, közben dúdolni kezd.*
*A vörös csuklyás a standok között sétálgat, teljesen ráérősen. Néha-néha meglök egy úriembert, aki az útjában áll – mint mindég – és kitérnek előle, néhányan még elnézést is kérnének, ha nem egy alacsony sötét, szakadt köpenyes, poros kisasszony képe fogadná őket. Mivel így van, ezért inkább szó nélkül elállnak és engedik a lányt.
Első dolga egy fényesre sikált területet keresni, ahol megnézheti képének állapotát. Gyorsan talál is egy helyet és sietősen beletekint.
~Még mindég ocsmány az ábrázatod, lyányom.~
Elfintorodik. Poros a pofája, barázdáltak a szemei és fáradtnak néz ki. Megingatja a fejét. Ezzel tenni kell valamit. Egy kúthoz sétál, hogy vizet merjen, igyon és megmossa az arcát. Haját is megsimítja, köpenyét is átnyalábolja vizezett kézzel. Sokkal jobban érzi magát. Így már megállja a helyét emberek között is.
Tovább indul hát. Menetközben bőrszalaggal felköti a haját, nem hagy lófarkat hátra lógni, mindég is utálta. Az arca körül meghagy pár szálat, hogy mégse legyen annyira szembetűnő a népeknek az ábrázata.
Egy viszonylag néptelen helyen állapodik meg, ahol még az árusokat sem zavarja. Ledobja a köpenyét egy fa korlátra és elkezdi a rituáléját, amit nem lehet elfelejteni. Bemelegíti izmait, annak reményében, hogy kicsit segít egészségesebbnek látszani, s összeszedettebbnek. Még nem döntötte el mi legyen a tánc, amibe bele fog kezdeni. Nem ismer olyan sok lépést, szinte csak a tradicionális mozdulatokat.
Látott néhány mutatványost arrébb, de nem gondolja, hogy még csatlakoznia kéne. Talán később, még van ideje. Nem akar másokkal beszélgetni, most még nem, és ha odamenne bizton muszáj, lenne megszólalnia, ami rosszabb figyelnie másokra is.
Hosszú ideig mozog, izzad is a meleg nap alatt, de nem érdekli, majd lemossa magát ismét. Miután kellően égetőnek érzi, a bőrét megáll és nyújtásba fog. Minden idomát igyekszik még jobban és jobban kifeszíteni, izmait fájón megnyújtani. A meditálás is ilyesmi számára. Ott sem engedhetik el az izmok a testet, nem is kell, ha már a tudata távol jár, akkor a teste feszülni fog, amíg vissza nem tér.
Ahogy rágondol, úgy dönt, tehetne valamit az ügy érdekében. Talán megnyugodna, ha az elméje elengedné a testét és akkor nem lenne ilyen búval bélelt ábrázata.
Felül a köpenyére, lábait maga alá húzza, hátát kiegyenesíti, fejét leszegi. Görcsösen markolja a combja mellett a korlátot, melyre talán lovakat kötnek ki néha napján, de most üres. Szemeit lehunyva koncentrál a belső hangjaira, közben dúdolni kezd.*
2862. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-06-24 05:43:12
Üzenet elküldve: 2015-06-24 05:43:12
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 849
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 849
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Megfontolt
*Már el is felejtette, hogy mi okból nem látogatja korán a piacokat. Talán azért, mert Mordi mama is ezt teszi, ketten meg feleslegesek a munkára, de ettől függetlenül magának is kell vásárolnia, azt meg nehéz elmagyarázni az idős nőnek. A főzésről is akkor szokhatott le, amikor Lina rajta kapta és nem vette rossz néven, hogy neki nem kell a nő főztje. A szakácsok amúgy is érzékenyebbek a munkájukra, bár ő maga is eléggé zokon venné, ha becsmérelnék. Illetve, ezt igazából nem tudja, mert nem fordult elő. Leginkább attól függene, hogy ki teszi és mit is mond pontosan. Az erősen érzelmi töltetű dolgokat egyébként sem képes felvenni, kívül esnek azon, amit egy vitában érdemesnek tart. Érdemben nem is tud rá válaszolni, másképp pedig nem tervezi. Ettől függetlenül, Egy fél tucat tojást elvisz, majd csak kitalálja, hogy mihez kezdjen vele és még pár apróságot. Nem sok, de nem is kár ezért, hisz a konyhában bőven megtalálja a számításait, leginkább csak azok pótlására intézkedik itten. Amint eléri a vacsoraidőt.*
2861. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-06-24 00:26:38
Üzenet elküldve: 2015-06-24 00:26:38
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 131
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 131
Játékstílus: Vakmerő
//Nyári forgatag//
//Khyr Kreantis - zárás//
*Hát hiába, aki Lorewwel kezd, az végül gyakran ilyen gondolatokkal távozik. Nem is szeretetszolgálat néven árusítja magát, ő viszont lényegesen jobb hangulatban van, a viták kicsit visszahozták az életkedvét, és régen csinálta utoljára az emlékes dolgot is, jó tudni, hogy még mindig megy neki. Tény, hogy két-három hét múlva is rá kéne néznie, de aligha fogja látni annyi idő múlva. Nem voltak többségben, de akadtak egyalkalmas páciensek, az ilyenekkel nem tud mit kezdeni. Igazából nem is érdekli annyira a dolog, rosszabb nem lesz, mint korábban, és ez neki elég. Egészen jól összeszedte magát, mindenféle érzelmeket hiba nélkül produkált, nem keveredett össze semmi az elméjében, így még ha vissza is tér idővel a félelme, akkor azon már vajmi keveset lehet segíteni Lorew módszereivel. A terápia tökéletesen végbement, még talán jobban is, mint általában, mivel Khyr valóban erős lelkileg. És a mágus az elején megmondta, hogy a terápia nem garantál semmit, még siker esetén sem biztos a hatás, a nő pedig ezt épp oly önként vállalta, mint hogy találkozást erőltet Lorewwel két mancsa által.*
- Ki tudja, melyik mese válik valósággá *jegyzi meg, hiszen hány és hány alkalommal hallani meséket megelevenedő mesékről. Még ennél is érdekesebb a mesék eredete, hiszen nem igazán attól kell félni, hogy a mese valósággá válik, hanem hogy a mese már magában a valóság egy eltorzult darabja. És ami megtörténik egyszer... az meg fog újra. A világunk rövid, és ellentmondó törvényei miatt nem lehet végtelen, ezt egy körkörös mozgással kompenzálja, legalábbis Lorew szerint, azaz a régi dolgok megtörténnek újra, de más formában. Ez, és ehhez hasonló hurkok sorozata minden, így aki ismeri a múltat, ismeri a jövőt is. Ha ma megelevenedne egy mese, azt ezer év múlva szintén mesének tartanák. A körforgáshoz hozzá tartozik, hogy a halandók túl ostobák legyenek a saját kárukon tanulni.*
- Sosem lehet tudni, valaki minket is összerakott *persze nem a hagyományos értelemben, de hasonló, elvégre nézzünk bele bármely teremtésmítoszba. "Gyurmából formázta", "Fából vágta ki" vagy "Kőből faragta" mind, attól függően, hogy visszafogottan nagy, vagy orbitálisan hatalmas baromságot akarnak állítani.
Persze hogy a lába elé borulna, ha a helyzet úgy kívánja, de valóban érdekes kérdés, hogy azzal beteljesül-e a sorsa, ha nyikkanás előtt hal meg. Nem ismeri az eredarokat, még annyira sem, mint a többi legendát, így a halál pillanatában biztosan kudarcnak könyvelné el, pedig... hát hiszen az eredarok a halandók szenvedéséből és halálából élnek. Önnön halálával szolgálhatná a lényt, ez céljának teljes, és egyértelmű beteljesülése volna, akkor is ha nem fogná fel.*
- Egyik így, másik úgy. Hol a lélek utazik testből testbe, hol a lélek a hajó, amiben a test utazik egyik világból a másikba... ez ilyen dolog. Mindig választani kell, hogy miben hiszünk *majd pedig a nő szépen lassan a távozás mellett dönt, Lorew nem tartóztatja, miért is tenné? Egyáltalán nem tervezte be ezt a kis kalandocskát, de ha megtörtént, hát nem bánja. Üdítő változatosság volt a jegyzeteléshez képest.*
- Hasonló jókat *viszonozza az elköszönést, de még talán egy egész fertályórát ott fog ülni a fűben, mielőtt visszamegy, hogy távolról szemlélje a forgatagot.*
//Khyr Kreantis - zárás//
*Hát hiába, aki Lorewwel kezd, az végül gyakran ilyen gondolatokkal távozik. Nem is szeretetszolgálat néven árusítja magát, ő viszont lényegesen jobb hangulatban van, a viták kicsit visszahozták az életkedvét, és régen csinálta utoljára az emlékes dolgot is, jó tudni, hogy még mindig megy neki. Tény, hogy két-három hét múlva is rá kéne néznie, de aligha fogja látni annyi idő múlva. Nem voltak többségben, de akadtak egyalkalmas páciensek, az ilyenekkel nem tud mit kezdeni. Igazából nem is érdekli annyira a dolog, rosszabb nem lesz, mint korábban, és ez neki elég. Egészen jól összeszedte magát, mindenféle érzelmeket hiba nélkül produkált, nem keveredett össze semmi az elméjében, így még ha vissza is tér idővel a félelme, akkor azon már vajmi keveset lehet segíteni Lorew módszereivel. A terápia tökéletesen végbement, még talán jobban is, mint általában, mivel Khyr valóban erős lelkileg. És a mágus az elején megmondta, hogy a terápia nem garantál semmit, még siker esetén sem biztos a hatás, a nő pedig ezt épp oly önként vállalta, mint hogy találkozást erőltet Lorewwel két mancsa által.*
- Ki tudja, melyik mese válik valósággá *jegyzi meg, hiszen hány és hány alkalommal hallani meséket megelevenedő mesékről. Még ennél is érdekesebb a mesék eredete, hiszen nem igazán attól kell félni, hogy a mese valósággá válik, hanem hogy a mese már magában a valóság egy eltorzult darabja. És ami megtörténik egyszer... az meg fog újra. A világunk rövid, és ellentmondó törvényei miatt nem lehet végtelen, ezt egy körkörös mozgással kompenzálja, legalábbis Lorew szerint, azaz a régi dolgok megtörténnek újra, de más formában. Ez, és ehhez hasonló hurkok sorozata minden, így aki ismeri a múltat, ismeri a jövőt is. Ha ma megelevenedne egy mese, azt ezer év múlva szintén mesének tartanák. A körforgáshoz hozzá tartozik, hogy a halandók túl ostobák legyenek a saját kárukon tanulni.*
- Sosem lehet tudni, valaki minket is összerakott *persze nem a hagyományos értelemben, de hasonló, elvégre nézzünk bele bármely teremtésmítoszba. "Gyurmából formázta", "Fából vágta ki" vagy "Kőből faragta" mind, attól függően, hogy visszafogottan nagy, vagy orbitálisan hatalmas baromságot akarnak állítani.
Persze hogy a lába elé borulna, ha a helyzet úgy kívánja, de valóban érdekes kérdés, hogy azzal beteljesül-e a sorsa, ha nyikkanás előtt hal meg. Nem ismeri az eredarokat, még annyira sem, mint a többi legendát, így a halál pillanatában biztosan kudarcnak könyvelné el, pedig... hát hiszen az eredarok a halandók szenvedéséből és halálából élnek. Önnön halálával szolgálhatná a lényt, ez céljának teljes, és egyértelmű beteljesülése volna, akkor is ha nem fogná fel.*
- Egyik így, másik úgy. Hol a lélek utazik testből testbe, hol a lélek a hajó, amiben a test utazik egyik világból a másikba... ez ilyen dolog. Mindig választani kell, hogy miben hiszünk *majd pedig a nő szépen lassan a távozás mellett dönt, Lorew nem tartóztatja, miért is tenné? Egyáltalán nem tervezte be ezt a kis kalandocskát, de ha megtörtént, hát nem bánja. Üdítő változatosság volt a jegyzeteléshez képest.*
- Hasonló jókat *viszonozza az elköszönést, de még talán egy egész fertályórát ott fog ülni a fűben, mielőtt visszamegy, hogy távolról szemlélje a forgatagot.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9901-9920 , 9921-9940 , 9941-9960 , 9961-9980 , 9981-10000 , 10001-10020 , 10021-10040 , 10036-10055