Arthenior - Piactér
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Pegazus fogadó (új) Polgárnegyed (új) Romváros és Meredély (új) | Piactér | Erdőszéli tisztás (új) Kovácsműhely (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 141 (2801. - 2820. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
2820. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-06-23 12:58:50
Üzenet elküldve: 2015-06-23 12:58:50
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 171
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 171
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
//Nyári forgatag//
//Lorew Mazoral//
*Khyr nem akarja és nem is fogja még egyszer kérni a férfi segítségét, ráadásul semmire nem menne vele. Ezért gyorsan elfelejti saját családjában történteket, s nem tesz említést semmilyen felsőbb rendű entitásról. Ha tudná, hogy egyébként is elutasítaná, akkor még örülne is, hogy nem rabolta az idejét fölöslegesen azzal, hogy megpróbál komolyan beszélni vele. Megérdemli egyáltalán? Nem. Érdekli Khyrt a komoly, igazi Lorew? Immáron nem.
Véget is kéne lassan vetniük ennek a zűrzavarnak. A nő szerint lerótta a háláját, azzal, hogy nem idegesítette halálra, vagy legalább félhülyére a férfit. Örüljön. Még egy hálát adhat néki azzal, hogy soha többé nem fogja látni immáron az életben. Nagyon örüljön.
Lesz ideje gondolkozni, hát gondolkozzék az a dolga. Khyr nem hiszi, hogy nagy nyomot hagyott az életében, el fogja felejteni, amint belemerül a forgatagba, vagy visszatér a templomba. Az ő döntése. A lánynak pedig meg kéne fogadnia, hogy ilyen emberekkel többé nem akad össze.*
-Nagyon helyes. *Jelenti ki a válaszra. Nem kell többé tartania attól, hogy bárminemű kínos, vagy dühítő helyzetbe kell kerülnie a nő által. Egyébként is megunta ezt az egészet.
Khyr nem zugivó, sosem volt az. Csak akkor iszik ha megoszthatja mással a mérgét, nem kerget kukacokat egyedül.
Aztán elkezdi ledobálni magáról a ruhát, hogy feltárja a sebeit, kivételesen nem a bájait. Nem aggódik a kellemetlen érkezőkön, egyrészt mert úgy sem lesz, másrészt mert nem szégyenlős, harmadrészt meg aki jön az is láthatja a hegeket, így nem lesz hazugság az ha azt mondja “megnézettem egy pappal a sérüléseket”.*
-A kígyó elment. Élet és halál között nem tudtam azzal foglalkozni, hogy bele döfjek valamit. Akkor a kezem is odalenne. Azon is van elég csúnyaság… *Szólja el magát, de nem törődik vele, nyílván Lorew nem fog kérdezni a karja hogylétéről. Azt Khyr sem gondolná, hogy bosszúra vágyna a kígyó, hiszen azóta valószínűleg már meg is döglött és nem igazán tudja elhinni, hogy a kölykeit betanította arra, hogy keressék meg a lányt és öljék meg, s nem sikerül adják át a tudást generációról generációra.*
-Arra tudok gondolni, hogy izomgörcs volt, vagy ilyesmi, mint amikor a tűzhangyának letéped a fejét, az ugyanúgy harapni fog és el nem enged, vagy mikor a tyúk fejét levágod és az rohangál még az udvaron. Még forrázás közben is meg-megremeg, kivert a víz mikor először tépkedtem ki a tollát és megugrott a kezemben.
*Nem igazán érti a szerzetes túlbonyolított találgatásait, neki idegen szó az életcél, és az ilyetén marhaságok. Ő csak a szervezet csodáira tud gondolni ezzel kapcsolatban, hiszen vannak tudósok akik nem találmányokat raknak össze, hanem ezzel foglalkoznak, hogy felderítsék az élőlények mechanikáját. S ezek a tudósok azt állítják, hogy a kutya képes szájzárat kapni és a tyúk rohangálni fejetlenül.*
-A halál utáni testben elvégzendő célokról nem volt alkalmam meditálni. *Mondja, mintha ez csinálná minden nap.* De ismerek egy mesét arról, hogy a varázshatalom láthatóvá teszi a lelket, amely halál után is képes mozogni és megtenni… nos, dolgokat.
*Vállat von. Ezt a saját bőrén át tapasztalta, amikor egy bizonyos fekete férfi egy karlendítéssel belevágta a tengerbe és a mélyére rántotta. Úgy adja elő, mint mese, mert még maga is aligha hiszi el.*
-Azt a kérdést én is feltettem már, hogy mivé lesz a világ? Tudod, amikor az ember ezt egy tíz éves gyerek szájából hallja, akkor nem tud megszólalni utána.
*Hallotta már másoktól is ezt, rengeteg embertől, gyerektől ritkán, de volt rá példa, hogy egy szegény lány már nem látott kiutat az életéből és felakasztotta magát, úgy hogy még csak gyermek volt.
~Bölcsebb volt sokunknál.~
Ingatja a fejét, majd egy pillanatig lehunyja a szemét és a földfelé fordul. Eztán kezd csak el vissza öltözni, ha a férfi kinézegette magát.*
//Lorew Mazoral//
*Khyr nem akarja és nem is fogja még egyszer kérni a férfi segítségét, ráadásul semmire nem menne vele. Ezért gyorsan elfelejti saját családjában történteket, s nem tesz említést semmilyen felsőbb rendű entitásról. Ha tudná, hogy egyébként is elutasítaná, akkor még örülne is, hogy nem rabolta az idejét fölöslegesen azzal, hogy megpróbál komolyan beszélni vele. Megérdemli egyáltalán? Nem. Érdekli Khyrt a komoly, igazi Lorew? Immáron nem.
Véget is kéne lassan vetniük ennek a zűrzavarnak. A nő szerint lerótta a háláját, azzal, hogy nem idegesítette halálra, vagy legalább félhülyére a férfit. Örüljön. Még egy hálát adhat néki azzal, hogy soha többé nem fogja látni immáron az életben. Nagyon örüljön.
Lesz ideje gondolkozni, hát gondolkozzék az a dolga. Khyr nem hiszi, hogy nagy nyomot hagyott az életében, el fogja felejteni, amint belemerül a forgatagba, vagy visszatér a templomba. Az ő döntése. A lánynak pedig meg kéne fogadnia, hogy ilyen emberekkel többé nem akad össze.*
-Nagyon helyes. *Jelenti ki a válaszra. Nem kell többé tartania attól, hogy bárminemű kínos, vagy dühítő helyzetbe kell kerülnie a nő által. Egyébként is megunta ezt az egészet.
Khyr nem zugivó, sosem volt az. Csak akkor iszik ha megoszthatja mással a mérgét, nem kerget kukacokat egyedül.
Aztán elkezdi ledobálni magáról a ruhát, hogy feltárja a sebeit, kivételesen nem a bájait. Nem aggódik a kellemetlen érkezőkön, egyrészt mert úgy sem lesz, másrészt mert nem szégyenlős, harmadrészt meg aki jön az is láthatja a hegeket, így nem lesz hazugság az ha azt mondja “megnézettem egy pappal a sérüléseket”.*
-A kígyó elment. Élet és halál között nem tudtam azzal foglalkozni, hogy bele döfjek valamit. Akkor a kezem is odalenne. Azon is van elég csúnyaság… *Szólja el magát, de nem törődik vele, nyílván Lorew nem fog kérdezni a karja hogylétéről. Azt Khyr sem gondolná, hogy bosszúra vágyna a kígyó, hiszen azóta valószínűleg már meg is döglött és nem igazán tudja elhinni, hogy a kölykeit betanította arra, hogy keressék meg a lányt és öljék meg, s nem sikerül adják át a tudást generációról generációra.*
-Arra tudok gondolni, hogy izomgörcs volt, vagy ilyesmi, mint amikor a tűzhangyának letéped a fejét, az ugyanúgy harapni fog és el nem enged, vagy mikor a tyúk fejét levágod és az rohangál még az udvaron. Még forrázás közben is meg-megremeg, kivert a víz mikor először tépkedtem ki a tollát és megugrott a kezemben.
*Nem igazán érti a szerzetes túlbonyolított találgatásait, neki idegen szó az életcél, és az ilyetén marhaságok. Ő csak a szervezet csodáira tud gondolni ezzel kapcsolatban, hiszen vannak tudósok akik nem találmányokat raknak össze, hanem ezzel foglalkoznak, hogy felderítsék az élőlények mechanikáját. S ezek a tudósok azt állítják, hogy a kutya képes szájzárat kapni és a tyúk rohangálni fejetlenül.*
-A halál utáni testben elvégzendő célokról nem volt alkalmam meditálni. *Mondja, mintha ez csinálná minden nap.* De ismerek egy mesét arról, hogy a varázshatalom láthatóvá teszi a lelket, amely halál után is képes mozogni és megtenni… nos, dolgokat.
*Vállat von. Ezt a saját bőrén át tapasztalta, amikor egy bizonyos fekete férfi egy karlendítéssel belevágta a tengerbe és a mélyére rántotta. Úgy adja elő, mint mese, mert még maga is aligha hiszi el.*
-Azt a kérdést én is feltettem már, hogy mivé lesz a világ? Tudod, amikor az ember ezt egy tíz éves gyerek szájából hallja, akkor nem tud megszólalni utána.
*Hallotta már másoktól is ezt, rengeteg embertől, gyerektől ritkán, de volt rá példa, hogy egy szegény lány már nem látott kiutat az életéből és felakasztotta magát, úgy hogy még csak gyermek volt.
~Bölcsebb volt sokunknál.~
Ingatja a fejét, majd egy pillanatig lehunyja a szemét és a földfelé fordul. Eztán kezd csak el vissza öltözni, ha a férfi kinézegette magát.*
2819. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-06-23 11:59:16
Üzenet elküldve: 2015-06-23 11:59:16
ÚJ
![>Yerougha Enchris [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10838_1486992453_ember_ferfi.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1195
OOC üzenetek: 457
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1195
OOC üzenetek: 457
Játékstílus: Vakmerő
//Nyári forgatag//
//Manuri//
*Saját részéről tekintve tökéletesen mindegy, hogyan is hívják élete új párját színleg. Bármiféle megoldást el tud fogadni, aminél Manuri képes megjegyezni az előtörténetét, és abból nem igazán döccenthető ki. Ha a Hrogdun név gyűlöletes, hát félre vele.*
- Egész tűrhetőnek tűnik, kedves Syrinne *adja áldását az új személyazonosságra.* - Mindig is vágytam egy drágakövekkel foglalkozó apósjelöltre *vigyorodik el. Pedig nem igazán vágyott, de ha már így alakult, muszáj megkedvelnie a nem létező apát.* - Nyilvánosan úgysem kell sokat beszélned, elég, ha a külvilág felé hű társa leszel az életemnek. Most már csak el kell érnünk, hogy külsőleg hasonlóvá tegyünk a nemes kisasszonyokhoz. Például illat- és ápolószerek *gondolkodik el rövid időre. De már meg is van, kihez fordulhatnának.*
- Ismerek valakit, aki segíthet ez ügyben. *Igazság szerint a háta közepére nem kívánja a találkozást vele, a szükség azonban felettébb nagy úr.*
A hozzászólás írója (Yerougha Enchris) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.06.23 11:59:59
//Manuri//
*Saját részéről tekintve tökéletesen mindegy, hogyan is hívják élete új párját színleg. Bármiféle megoldást el tud fogadni, aminél Manuri képes megjegyezni az előtörténetét, és abból nem igazán döccenthető ki. Ha a Hrogdun név gyűlöletes, hát félre vele.*
- Egész tűrhetőnek tűnik, kedves Syrinne *adja áldását az új személyazonosságra.* - Mindig is vágytam egy drágakövekkel foglalkozó apósjelöltre *vigyorodik el. Pedig nem igazán vágyott, de ha már így alakult, muszáj megkedvelnie a nem létező apát.* - Nyilvánosan úgysem kell sokat beszélned, elég, ha a külvilág felé hű társa leszel az életemnek. Most már csak el kell érnünk, hogy külsőleg hasonlóvá tegyünk a nemes kisasszonyokhoz. Például illat- és ápolószerek *gondolkodik el rövid időre. De már meg is van, kihez fordulhatnának.*
- Ismerek valakit, aki segíthet ez ügyben. *Igazság szerint a háta közepére nem kívánja a találkozást vele, a szükség azonban felettébb nagy úr.*
A hozzászólás írója (Yerougha Enchris) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.06.23 11:59:59
2818. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-06-23 11:57:32
Üzenet elküldve: 2015-06-23 11:57:32
ÚJ
![>Lorew Mazoral [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/562_ember-elf-felelf_ferfi.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 132
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 132
Játékstílus: Vakmerő
//Nyári forgatag//
//Khyr Kreantis//
*Lorew a saját szemei szerint él. Soha nem fogadná el, hogy valaki elvezesse ahhoz a felsőbb erőhöz, amit neki egyedül kell megtalálnia. Persze leszámítva a felsőbb erőt magát. Ez olyan, mintha csak valaki kézen fogná, és azt mondaná, gyere, erre kell beteljesítsd a sorsodat. Nem, a sors azért sors, mert azzal egyedül kell megbirkózni, éppen ezért is olyan nehéz, nem pusztán meg kell találnia a felsőbb erőt, de hamarabb, mint ahogyan más tenné. Hiába, senkinek nem egyszerű a rá ruházott feladata, és lássuk be, egy élet nem mindig elég hozzá, hogy valaki teljesíteni tudja. Vegyük például Lorewet, akinek két évtized kellett hozzá, hogy egyáltalán rájöjjön, mi az a feladat. Ismer olyan családot, ahol a szülőknek tizenegy gyereke született, és azok összesen nem éltek ennyit. Az ilyeneken is gyakorta elgondolkozik, vajon ha a gyermek tudatának megszerzése előtt hal meg, az azért van, mert már teljesítette a feladatát, vagy nem is volt teljes értékű ember, születése és korai halála esetleg a fájdalom által próbálja anyját és apját az ő céljuk felé hajtani? Hiába, nehéz minden apróságot belesimítani egy életszemléletbe.*
- Nem szokásom *jegyzi meg, holott nagyon is gyakran mellre szívja a dolgokat, ezt is csak azért nem, mert érzi, hogy egyfajta végjáték. Az ökrös megjegyzésre csak hümmög néhányat, őt aztán sosem érdekelték ilyen mondva csinált szabályok. Főleg mivel ő többnyire egyedül iszik, ha iszik, kis fiolából, rövidet és erőset. Ezért is alakult ki benne a kép, hogy minél kisebb üvegben van, annál erősebb, mint a méreg. És részben ezért is lepődött meg első alkalommal, mikor a kicsit nagyobb tasakban lévő rum sem volt épp gyenge. Közben pedig Khyr komoly vetkőzésbe fog, ami mondjuk akkor szülne érdekes helyzetet, ha valaki rájuk találna, habár ha eddig nem tették... Igazából a mágus nem gondolta, hogy ekkora munka lesz szabaddá tenni a bőrfelületet, igazából szólna is, hogy akkor inkább hagyjuk, annyira nem fontos, de miután a nő már nagy erőkkel belekezdett, nem akarja semmissé tenni az erőfeszítést. És valóban, igen sok nyom akad végig a lábain.*
- És mi lett a kígyóval? *teszi fel a teljesen váratlan kérdést* Téged megmentett a vajákos, de mi lett a kígyó sorsa? Ugyanúgy megúszta ő is, és mindketten a bosszúra vártok?
*Persze abszurd, hogy egy kígyónak legyen annyi esze, hogy bosszút álljon, főleg ha ő kezdte az egészet. Ugyanakkor hallani ilyen történeteket minden kocsmában, persze azok inkább farkasokról szólnak, amikor a nagy kalandor kimenti a kisfarkast a csapdából, majd 5-6 év múlva egy nagyfarkas megmenti az életét, a lábán felismerhető a csapda nyoma... Igen, az ilyenek nagyja szemenszedett baromság, de hát valamivel el kell szórakoztatni a jó népet.*
- Él-e a kígyó, miután levágtad a fejét? *kérdezi meg, miután a comb belső felén lévő sérülést is alaposan szemügyre vette. Ha a kígyó nadrágon kívülről kezd bele a szorításba, akkor talán még csúnyább is lehetett volna, kék foltok és zúzódások helyett akár a szövet a kezdeti súrlódás mentén a bőrt is nagyon könnyen leszaggathatta volna. A kérdést pedig nem költőinek szánja, gondolkozott már hasonlón* A kígyó szorít, mert ott abban a pillanatban szentül hiszi, hogy ez élete egyetlen célja. Azt tanuljuk, hogy aminek levágod a fejét, az meghal. Legalábbis ez egy biztos módja a halál okozásának bármilyen lény esetében, amely halandó. Levágod a fejet, tehát meghal, a test abban a pillanatban lesz élettelenné, amikor azt hiszi, hogy egyetlen célja minél jobban szorítani. Lehetséges-e, hogy a test halál után is követi ezt a célt, vagy csak egyszerűen nem mozdul többet?
*Régóta érdekelte, létezik-e olyan cél, amit halál után is mindenáron el akar érni a test. Lehetséges-e, hogyha ő maga is ilyen görcsösen ragaszkodik a céljához, akkor halála után is küzdeni fog érte a teste? Van ennek bármilyen tudományos, vagy mágikus magyarázata, esetleg olyan eltökéltség kell hozzá, amilyet csak az állatok tudnak produkálni egy-egy pillanatban?*
- Nem tetszik a tény, hogy bárkinek ilyen gyerekkora volt *jegyzi meg végül* Pedig mennyi-mennyi halandónak van, és egyre csak többeknek lesz, ha így megy tovább a világ. Rossz irányba tartunk *hiába, sosem volt fejlődéspárti. Mert mondjuk ez az időmérő szerkezet még hagyján, de hallott már olyanokról, hogy szerkezet, ami repül az égen, ezzel semmissé téve azok harcát, akik azt mágikus úton tanulták meg. Persze csak egy-egy ilyen próbálkozás volt, amely többnyire katasztrófával ért véget, de mégis... Ha egyszer elkészül egy ilyen, még ha mágiával hajtják is, az mindent meg fog változtatni.*
//Khyr Kreantis//
*Lorew a saját szemei szerint él. Soha nem fogadná el, hogy valaki elvezesse ahhoz a felsőbb erőhöz, amit neki egyedül kell megtalálnia. Persze leszámítva a felsőbb erőt magát. Ez olyan, mintha csak valaki kézen fogná, és azt mondaná, gyere, erre kell beteljesítsd a sorsodat. Nem, a sors azért sors, mert azzal egyedül kell megbirkózni, éppen ezért is olyan nehéz, nem pusztán meg kell találnia a felsőbb erőt, de hamarabb, mint ahogyan más tenné. Hiába, senkinek nem egyszerű a rá ruházott feladata, és lássuk be, egy élet nem mindig elég hozzá, hogy valaki teljesíteni tudja. Vegyük például Lorewet, akinek két évtized kellett hozzá, hogy egyáltalán rájöjjön, mi az a feladat. Ismer olyan családot, ahol a szülőknek tizenegy gyereke született, és azok összesen nem éltek ennyit. Az ilyeneken is gyakorta elgondolkozik, vajon ha a gyermek tudatának megszerzése előtt hal meg, az azért van, mert már teljesítette a feladatát, vagy nem is volt teljes értékű ember, születése és korai halála esetleg a fájdalom által próbálja anyját és apját az ő céljuk felé hajtani? Hiába, nehéz minden apróságot belesimítani egy életszemléletbe.*
- Nem szokásom *jegyzi meg, holott nagyon is gyakran mellre szívja a dolgokat, ezt is csak azért nem, mert érzi, hogy egyfajta végjáték. Az ökrös megjegyzésre csak hümmög néhányat, őt aztán sosem érdekelték ilyen mondva csinált szabályok. Főleg mivel ő többnyire egyedül iszik, ha iszik, kis fiolából, rövidet és erőset. Ezért is alakult ki benne a kép, hogy minél kisebb üvegben van, annál erősebb, mint a méreg. És részben ezért is lepődött meg első alkalommal, mikor a kicsit nagyobb tasakban lévő rum sem volt épp gyenge. Közben pedig Khyr komoly vetkőzésbe fog, ami mondjuk akkor szülne érdekes helyzetet, ha valaki rájuk találna, habár ha eddig nem tették... Igazából a mágus nem gondolta, hogy ekkora munka lesz szabaddá tenni a bőrfelületet, igazából szólna is, hogy akkor inkább hagyjuk, annyira nem fontos, de miután a nő már nagy erőkkel belekezdett, nem akarja semmissé tenni az erőfeszítést. És valóban, igen sok nyom akad végig a lábain.*
- És mi lett a kígyóval? *teszi fel a teljesen váratlan kérdést* Téged megmentett a vajákos, de mi lett a kígyó sorsa? Ugyanúgy megúszta ő is, és mindketten a bosszúra vártok?
*Persze abszurd, hogy egy kígyónak legyen annyi esze, hogy bosszút álljon, főleg ha ő kezdte az egészet. Ugyanakkor hallani ilyen történeteket minden kocsmában, persze azok inkább farkasokról szólnak, amikor a nagy kalandor kimenti a kisfarkast a csapdából, majd 5-6 év múlva egy nagyfarkas megmenti az életét, a lábán felismerhető a csapda nyoma... Igen, az ilyenek nagyja szemenszedett baromság, de hát valamivel el kell szórakoztatni a jó népet.*
- Él-e a kígyó, miután levágtad a fejét? *kérdezi meg, miután a comb belső felén lévő sérülést is alaposan szemügyre vette. Ha a kígyó nadrágon kívülről kezd bele a szorításba, akkor talán még csúnyább is lehetett volna, kék foltok és zúzódások helyett akár a szövet a kezdeti súrlódás mentén a bőrt is nagyon könnyen leszaggathatta volna. A kérdést pedig nem költőinek szánja, gondolkozott már hasonlón* A kígyó szorít, mert ott abban a pillanatban szentül hiszi, hogy ez élete egyetlen célja. Azt tanuljuk, hogy aminek levágod a fejét, az meghal. Legalábbis ez egy biztos módja a halál okozásának bármilyen lény esetében, amely halandó. Levágod a fejet, tehát meghal, a test abban a pillanatban lesz élettelenné, amikor azt hiszi, hogy egyetlen célja minél jobban szorítani. Lehetséges-e, hogy a test halál után is követi ezt a célt, vagy csak egyszerűen nem mozdul többet?
*Régóta érdekelte, létezik-e olyan cél, amit halál után is mindenáron el akar érni a test. Lehetséges-e, hogyha ő maga is ilyen görcsösen ragaszkodik a céljához, akkor halála után is küzdeni fog érte a teste? Van ennek bármilyen tudományos, vagy mágikus magyarázata, esetleg olyan eltökéltség kell hozzá, amilyet csak az állatok tudnak produkálni egy-egy pillanatban?*
- Nem tetszik a tény, hogy bárkinek ilyen gyerekkora volt *jegyzi meg végül* Pedig mennyi-mennyi halandónak van, és egyre csak többeknek lesz, ha így megy tovább a világ. Rossz irányba tartunk *hiába, sosem volt fejlődéspárti. Mert mondjuk ez az időmérő szerkezet még hagyján, de hallott már olyanokról, hogy szerkezet, ami repül az égen, ezzel semmissé téve azok harcát, akik azt mágikus úton tanulták meg. Persze csak egy-egy ilyen próbálkozás volt, amely többnyire katasztrófával ért véget, de mégis... Ha egyszer elkészül egy ilyen, még ha mágiával hajtják is, az mindent meg fog változtatni.*
2817. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-06-23 11:07:33
Üzenet elküldve: 2015-06-23 11:07:33
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Nyári forgatag//
//Ydriss, Kharasshi//
*Kharasshi keze megáll a válogatásban, jobb szemöldöke lassan emelkedik, ahogy a lányra sandít.*
- Kapsz egy íjat? *ismétli el a szavait gunyorba mártogatott hitetlenkedéssel, aztán felé fordul és a dereka mögött megtámaszkodik a kínálatot felsorakoztató pulton.* - És mit még, bogaram, feketeezüst függőt, selyemtopánt, rózsavizet?
*Az igazat megvallva azért különösnek találja, hogy ez a fakóvérű íj nélkül indult el az övéitől. Ahogy sejti, már az sem lehetett rövid utazás. Persze lehet, hogy téved. Lándzsa. Különös. Karcsú formája ellenére markáns fegyver. Újra és újra meglepi, de valahol le is nyűgözi, mennyire elüt ez a nőstényke a fajtársai legtöbbjétől és mennyire emlékezteti sajátjaira. Mert hiszen az ő népe is viszonylag messze sodródott a hagyományos értelemben emlegetett mélységiektől.*
- Ha szükséged van rá, hogy életben maradj, szerezd be magad *mondja hűvösen.* - Ha elpatkolsz, mielőtt a hónap lejár, megtartom a lovadat.
*Azzal indul is tovább. Csak a füvesasszony standjánál lassítja le lépteit, bár valószínűleg ide nem célzott szándékkal hozta a lába. Alaposan végigméri a kínálatot, majd néhány csomóba kötött szárított növényt meg is szagol. Főként olyasmiket, amik sebek gyógyulását segítik vagy megakadályozzák a gyulladást.*
- Te tanítottad? *kérdi épp hogy csak hátrasandítva a lányra.* - A lovat.
*Még válogat, de az Észak reményének is hívott élősdi növény egy szárított kötegét máris kifizeti az árusnak. Összesen 5 arany kerül a néne - Mesélő (Ara) - ráncos tenyerébe
. Kharasshi félrehajtja tunikáját és az övére függesztett orvosságos zacskóba teszi szerzeményét.*
- Mit tud? *pillant ismét a lányra, majd a melegtől kissé kókadt kancára.*
//Ydriss, Kharasshi//
*Kharasshi keze megáll a válogatásban, jobb szemöldöke lassan emelkedik, ahogy a lányra sandít.*
- Kapsz egy íjat? *ismétli el a szavait gunyorba mártogatott hitetlenkedéssel, aztán felé fordul és a dereka mögött megtámaszkodik a kínálatot felsorakoztató pulton.* - És mit még, bogaram, feketeezüst függőt, selyemtopánt, rózsavizet?
*Az igazat megvallva azért különösnek találja, hogy ez a fakóvérű íj nélkül indult el az övéitől. Ahogy sejti, már az sem lehetett rövid utazás. Persze lehet, hogy téved. Lándzsa. Különös. Karcsú formája ellenére markáns fegyver. Újra és újra meglepi, de valahol le is nyűgözi, mennyire elüt ez a nőstényke a fajtársai legtöbbjétől és mennyire emlékezteti sajátjaira. Mert hiszen az ő népe is viszonylag messze sodródott a hagyományos értelemben emlegetett mélységiektől.*
- Ha szükséged van rá, hogy életben maradj, szerezd be magad *mondja hűvösen.* - Ha elpatkolsz, mielőtt a hónap lejár, megtartom a lovadat.
*Azzal indul is tovább. Csak a füvesasszony standjánál lassítja le lépteit, bár valószínűleg ide nem célzott szándékkal hozta a lába. Alaposan végigméri a kínálatot, majd néhány csomóba kötött szárított növényt meg is szagol. Főként olyasmiket, amik sebek gyógyulását segítik vagy megakadályozzák a gyulladást.*
- Te tanítottad? *kérdi épp hogy csak hátrasandítva a lányra.* - A lovat.
*Még válogat, de az Észak reményének is hívott élősdi növény egy szárított kötegét máris kifizeti az árusnak. Összesen 5 arany kerül a néne - Mesélő (Ara) - ráncos tenyerébe
. Kharasshi félrehajtja tunikáját és az övére függesztett orvosságos zacskóba teszi szerzeményét.*- Mit tud? *pillant ismét a lányra, majd a melegtől kissé kókadt kancára.*
2816. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-06-23 09:53:08
Üzenet elküldve: 2015-06-23 09:53:08
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 171
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 171
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
//Nyári forgatag//
//Lorew Mazoral//
*A nőnek nincsenek problémái. Olyanok nincsenek, amikkel megérné foglalkoznia. S most, hogy talán már a terhet is lepakolta a válláról még kevesebb gondja lesz, amivel nem kell foglalkoznia.
Ha mindenkinek van valamije, amit születésekor ráaggattak – belefúrták a bőre alá – akkor Khyr elgondolkozna, hogy a sok mindentől, amitől az lett aki, melyik volt az, ami végigkísérte eddigi életén? Csak egy pillanat kell és eszébe ötlik a gonosz maga, aki megvédte anyjának egyetlen ép és élő gyermekét. Ha egy ilyen őrangyala van az embernek, akkor nem gondolhat magára úgy, mint jóságos és szerető ember.
Talán Lorewet érdekelné ez a nagyobb hatalom, aminek Khyr már nincs birtokában, de tudja, hogyan csalja elő. Mortart nem akarja belerángatni, ő érte el fog jönni a Báró, ha akarja, ha nem, de nem lehet megmondani, hogy holnap, vagy ötven év múlva. Összeráncolja a szemöldökét és gondolkodóba esik, miközben a füstölőt szívja. Nem hat úgy, ahogy kellene, ehhez is kell egy lelki állapot és ez a mostani nem az. A nő számára totális lebőgés és kellemetlen helyzetek kavalkádja nem teremt nyugodalmas egyensúlyt a szívében.*
- Hm. *Hümment rövidet a szám hallatán. Tizenegy kígyóharapás egyetlen – esetleg kettő – lábon. Egy életre is sok lenne. Valahogyan ki kellett szelektálni a harcos alkatúakat a gondolkodóktól, de ez egy normális ember felfogásával kissé kegyetlen. Ha Khyr lett volna a papnő, aki korbáccsal üti a kölyök szerzetes ivadékokat nem érte volna be tizeneggyel. Vagy küzdjön az a gyerek, ameddig már nem bírja, vagy már az elején hagyják békén és szánják más pályára. Előbb utóbb legyőzi azt a kígyót, vagy fél hullán esik össze.
A kovákat végül elteszi a férfi és Khyr vállat von.*
- Úgy, mint egy puszika, cukifiú. *Mosolyodik el, majd megrázza a fejét.* Csak vicceltem, ugyan, ne szívd mellre. *Legyint egyet. A rum kérdésére sejtette a választ, ezért nem is izgatja magát, csak megrázza a fejét és annyit mond.* Csak az ökör iszik magában.
*Eztán a kígyóharapásokkal foglalkoznak. A bólintásra meglepődik, nem túlságosan, de egy kicsinyét megrándul a szemsarka. A porba nyomja a tekercset és feláll. Leveti magáról a köpenyt és a földre dobja, majd az övét is.*
- Máshogy nem fog menni. *Jelenti ki.* Kemény bőrből van, nem hajlik egyszerűen. *Paskolja meg combján a nadrágot. Kell a merev anyag, hogy az ovális formák combjának ép felén, a helyén maradjanak. Kiengedi a zsineget a hátsóján, ami összefogja az anyagot, majd lejjebb tolja. Alsóneműben – vászon fehérben, amely hihetetlenül világosnak hat (kénmosás) – leül a köpenyének tiszta felére. Miközben az acélozott bakancsát kezdi kicsatolni, ránéz a szerzetesre. Mondhatná, hogy nyugodjon, meg nem akarja megint a lábai közé kényszeríteni, de hallgat. Amaz úgy is tudja – a nő szerint –, hogy már elévült ez a fajta próbálkozások sorozata.
Tehát leveszi cipőjét, s bokától kezdi lehúzni a nadrágot. Nehezen menne, de a lány már megszokta, s így viszonylag hamar teret enged wegtorenihez képest sápatag bőrének. Betegség lehet, mivel nagyapja is majdhogynem szénfekete volt –rőt hajú fekete, nem egészen tiszta ez a család -, ahogy apja is, anyja már halványabb. Meglehet, hogy a Báró keze munkája. Elfintorodik és kirázza a fejéből a gondolatot. Egy gonosz szellem gyermekének lenni, őrültség.
Amint megszabadult a nadrágtól félredobja azt. Mindkét vádliján fehér és rózsaszín foltok sokasága tűnik fel, némelyik hosszú, mások épp csak alig látszanak.*
- Ez a kedvencem. *Mutat a jobb bokája felett éktelenkedő elszíneződött foltra, mely majdnem vádlija közepéig fut.* Mérges volt. Már nem lennék itt, ha akkor egyedül vagyok. Egy öreg vajákos húzott ki a csávából a varázsitalaival.
*Magyarázza, majd szétnyitja a lábát, hogy a belső combján lévő vastag csíkokat is felfedje.*
- Hát igen. Ez gyorsabb volt, mint én és bemászott a nadrágomba. Úgy elszorította a lábam, hogy egy hónapig nem éreztem. *Kacagja el magát.* Le kellett vágni a fejét, hogy eltüntessem, s még utána is szorított. Azt hittem ott karikázom fel rögtön a levesbe. *Megint felnevet, de már szelídebben.*
- Na, lássuk, mit rejt még a testem… *Mondja teljesen közömbösen és elkezdi feltérképezni a többi részét is a lábának. Megszámolni nem tudná, hogy mennyi seb van rajta, melynek csak a kétharmada kígyótól származik. Van itt pengevágás jó pár – saját kezűleg –, horzsolások tömkelege és még sorolhatnánk. *
- Tetszik? *Biccenti oldalra a fejét és szelíden mosolyog.*
//Lorew Mazoral//
*A nőnek nincsenek problémái. Olyanok nincsenek, amikkel megérné foglalkoznia. S most, hogy talán már a terhet is lepakolta a válláról még kevesebb gondja lesz, amivel nem kell foglalkoznia.
Ha mindenkinek van valamije, amit születésekor ráaggattak – belefúrták a bőre alá – akkor Khyr elgondolkozna, hogy a sok mindentől, amitől az lett aki, melyik volt az, ami végigkísérte eddigi életén? Csak egy pillanat kell és eszébe ötlik a gonosz maga, aki megvédte anyjának egyetlen ép és élő gyermekét. Ha egy ilyen őrangyala van az embernek, akkor nem gondolhat magára úgy, mint jóságos és szerető ember.
Talán Lorewet érdekelné ez a nagyobb hatalom, aminek Khyr már nincs birtokában, de tudja, hogyan csalja elő. Mortart nem akarja belerángatni, ő érte el fog jönni a Báró, ha akarja, ha nem, de nem lehet megmondani, hogy holnap, vagy ötven év múlva. Összeráncolja a szemöldökét és gondolkodóba esik, miközben a füstölőt szívja. Nem hat úgy, ahogy kellene, ehhez is kell egy lelki állapot és ez a mostani nem az. A nő számára totális lebőgés és kellemetlen helyzetek kavalkádja nem teremt nyugodalmas egyensúlyt a szívében.*
- Hm. *Hümment rövidet a szám hallatán. Tizenegy kígyóharapás egyetlen – esetleg kettő – lábon. Egy életre is sok lenne. Valahogyan ki kellett szelektálni a harcos alkatúakat a gondolkodóktól, de ez egy normális ember felfogásával kissé kegyetlen. Ha Khyr lett volna a papnő, aki korbáccsal üti a kölyök szerzetes ivadékokat nem érte volna be tizeneggyel. Vagy küzdjön az a gyerek, ameddig már nem bírja, vagy már az elején hagyják békén és szánják más pályára. Előbb utóbb legyőzi azt a kígyót, vagy fél hullán esik össze.
A kovákat végül elteszi a férfi és Khyr vállat von.*
- Úgy, mint egy puszika, cukifiú. *Mosolyodik el, majd megrázza a fejét.* Csak vicceltem, ugyan, ne szívd mellre. *Legyint egyet. A rum kérdésére sejtette a választ, ezért nem is izgatja magát, csak megrázza a fejét és annyit mond.* Csak az ökör iszik magában.
*Eztán a kígyóharapásokkal foglalkoznak. A bólintásra meglepődik, nem túlságosan, de egy kicsinyét megrándul a szemsarka. A porba nyomja a tekercset és feláll. Leveti magáról a köpenyt és a földre dobja, majd az övét is.*
- Máshogy nem fog menni. *Jelenti ki.* Kemény bőrből van, nem hajlik egyszerűen. *Paskolja meg combján a nadrágot. Kell a merev anyag, hogy az ovális formák combjának ép felén, a helyén maradjanak. Kiengedi a zsineget a hátsóján, ami összefogja az anyagot, majd lejjebb tolja. Alsóneműben – vászon fehérben, amely hihetetlenül világosnak hat (kénmosás) – leül a köpenyének tiszta felére. Miközben az acélozott bakancsát kezdi kicsatolni, ránéz a szerzetesre. Mondhatná, hogy nyugodjon, meg nem akarja megint a lábai közé kényszeríteni, de hallgat. Amaz úgy is tudja – a nő szerint –, hogy már elévült ez a fajta próbálkozások sorozata.
Tehát leveszi cipőjét, s bokától kezdi lehúzni a nadrágot. Nehezen menne, de a lány már megszokta, s így viszonylag hamar teret enged wegtorenihez képest sápatag bőrének. Betegség lehet, mivel nagyapja is majdhogynem szénfekete volt –rőt hajú fekete, nem egészen tiszta ez a család -, ahogy apja is, anyja már halványabb. Meglehet, hogy a Báró keze munkája. Elfintorodik és kirázza a fejéből a gondolatot. Egy gonosz szellem gyermekének lenni, őrültség.
Amint megszabadult a nadrágtól félredobja azt. Mindkét vádliján fehér és rózsaszín foltok sokasága tűnik fel, némelyik hosszú, mások épp csak alig látszanak.*
- Ez a kedvencem. *Mutat a jobb bokája felett éktelenkedő elszíneződött foltra, mely majdnem vádlija közepéig fut.* Mérges volt. Már nem lennék itt, ha akkor egyedül vagyok. Egy öreg vajákos húzott ki a csávából a varázsitalaival.
*Magyarázza, majd szétnyitja a lábát, hogy a belső combján lévő vastag csíkokat is felfedje.*
- Hát igen. Ez gyorsabb volt, mint én és bemászott a nadrágomba. Úgy elszorította a lábam, hogy egy hónapig nem éreztem. *Kacagja el magát.* Le kellett vágni a fejét, hogy eltüntessem, s még utána is szorított. Azt hittem ott karikázom fel rögtön a levesbe. *Megint felnevet, de már szelídebben.*
- Na, lássuk, mit rejt még a testem… *Mondja teljesen közömbösen és elkezdi feltérképezni a többi részét is a lábának. Megszámolni nem tudná, hogy mennyi seb van rajta, melynek csak a kétharmada kígyótól származik. Van itt pengevágás jó pár – saját kezűleg –, horzsolások tömkelege és még sorolhatnánk. *
- Tetszik? *Biccenti oldalra a fejét és szelíden mosolyog.*
2815. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-06-23 09:45:21
Üzenet elküldve: 2015-06-23 09:45:21
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Szelíd
//Nyári forgatag//
//Zigi//
- Hát, persze. Akár nagy valaki, akár kicsi, fog szembesülni problémákkal a méretei miatt. Na, meg az is igaz, hogy egy nagyobb termetű lénynek a mi népünk mellett lenne nehéz dolga.
* Bólint egyetértően.*
- Rendben, rendben.
* Mondja mosolyogva Assa. Véletlen sem akar kötekedni emiatt.*
- Nem, csak körbenézek. De hamarosan már indulnom kell, mert órám lesz a templomban.
* Így reggeliznie már nincs ideje, de sebaj, majd az ebéd bőségesebb lesz.*
- Sajnos indulnom kell, de örülök, hogy megismertelek. Remélem, még találkozunk!
* Búcsúzik, aztán elindul.*
//Zigi//
- Hát, persze. Akár nagy valaki, akár kicsi, fog szembesülni problémákkal a méretei miatt. Na, meg az is igaz, hogy egy nagyobb termetű lénynek a mi népünk mellett lenne nehéz dolga.
* Bólint egyetértően.*
- Rendben, rendben.
* Mondja mosolyogva Assa. Véletlen sem akar kötekedni emiatt.*
- Nem, csak körbenézek. De hamarosan már indulnom kell, mert órám lesz a templomban.
* Így reggeliznie már nincs ideje, de sebaj, majd az ebéd bőségesebb lesz.*
- Sajnos indulnom kell, de örülök, hogy megismertelek. Remélem, még találkozunk!
* Búcsúzik, aztán elindul.*
2814. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-06-23 09:25:23
Üzenet elküldve: 2015-06-23 09:25:23
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
// Nyári forgatag //
// Íjászverseny //
-Ha egyszer el jutsz oda nyugodtan hivatkozz rám és biztos kétszer olyan vendégszeretők lesznek veled, mint általában az oda érkezőkkel. *Mondja mosolyogva, majd ő is oda fordítja tekintetét a szónoklatra. Mikor a lány elindul sok sikert kíván neki, de utána már csak a versenyre figyel.*
//Első forduló//
*Ne sieti el, megvárja a lány lövését, majd a mélységiét is figyelemmel kíséri, kezébe veszi hátától a nyílpuskát és az övéről le akasztott kék szalagot feltartva lép a fehér vonalhoz.
Lehajol és felajzza nyílpuskáját, szépen el helyezi benne a tegezéből ki vett vesszőjét és úgy dönt, hogy a legmesszebbi bábut veszi célba. Gyorsan felidézi a barakkban reggel gyakorolt távolsági lövéseit, milyen távolságban mennyire döntse be fegyverét, hogy a megfelelő ívben találja el a célt. Felemeli a számszeríját és a bábu mellkasának a közepét célozza meg, mivel szelet nem érez így azzal most nem kell foglalkozni. ~Célra tart, levegő be és lő!~ Ismétli magában és útnak indítja nyílvesszőjét, majd utána kifújja a levegőt. Még apja mondogatta neki mindig, hogy a rossz lélegzetvétel is pont elég ahhoz, hogy a kezdeti irányt annyival megváltoztassa, hogy a vég eredmény ne ott kössön ki, ahová célzott.
Hátára helyezi a fegyvert és át adja helyét a következő íjásznak.*
A hozzászólás írója (Kirion Perld) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.06.23 09:28:24
// Íjászverseny //
-Ha egyszer el jutsz oda nyugodtan hivatkozz rám és biztos kétszer olyan vendégszeretők lesznek veled, mint általában az oda érkezőkkel. *Mondja mosolyogva, majd ő is oda fordítja tekintetét a szónoklatra. Mikor a lány elindul sok sikert kíván neki, de utána már csak a versenyre figyel.*
//Első forduló//
*Ne sieti el, megvárja a lány lövését, majd a mélységiét is figyelemmel kíséri, kezébe veszi hátától a nyílpuskát és az övéről le akasztott kék szalagot feltartva lép a fehér vonalhoz.
Lehajol és felajzza nyílpuskáját, szépen el helyezi benne a tegezéből ki vett vesszőjét és úgy dönt, hogy a legmesszebbi bábut veszi célba. Gyorsan felidézi a barakkban reggel gyakorolt távolsági lövéseit, milyen távolságban mennyire döntse be fegyverét, hogy a megfelelő ívben találja el a célt. Felemeli a számszeríját és a bábu mellkasának a közepét célozza meg, mivel szelet nem érez így azzal most nem kell foglalkozni. ~Célra tart, levegő be és lő!~ Ismétli magában és útnak indítja nyílvesszőjét, majd utána kifújja a levegőt. Még apja mondogatta neki mindig, hogy a rossz lélegzetvétel is pont elég ahhoz, hogy a kezdeti irányt annyival megváltoztassa, hogy a vég eredmény ne ott kössön ki, ahová célzott.
Hátára helyezi a fegyvert és át adja helyét a következő íjásznak.*
A hozzászólás írója (Kirion Perld) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.06.23 09:28:24
2813. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-06-23 01:04:38
Üzenet elküldve: 2015-06-23 01:04:38
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 232
OOC üzenetek: 285
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 232
OOC üzenetek: 285
Játékstílus: Megfontolt
//Nyári forgatag//
//Tökkelütött egy társaság//
* Először éhhalállal rémisztetik, utána fel akarják falni, most meg már fel akarják falatni. Kezdi úgy érezni, nem lesz neki való hely az a hajó, legalábbis, ha kifut a kikötőből. Lelki szemei előtt kezd kibontakozni, amint éjjel, a két nőstény az éhségtől kopogó szemmel, őrülettől eltorzult arccal kötözik meg, mint egy darab sonkát. Aztán, mint egy rumoshordót görgetik fel a fedélzetre, miközben ő vadul kiabál. Persze, utána még a száját is betömik egy koszos rongyra. S miért ne egy vaskampóra akasztva, egy csörlő segítségével kezdi Nad felhúzni az árbockosár felé. Közbe ördögi kacajt hallat, s szájából nyál csorog, mint valami harci kutyáiból. Ő meg csak vergődik a magasban, hernyómozgást végezve, mert többre nem képes. Perifériás látásában két alak tűnik fel az egyik a fürtös elf, aki olyan fürgén mászik a köteleken, mint valami majom, pofáján kárörvendő vigyorral. De, hogy került ez a hajóra? Valahol mögötte a Vörös érkezik bár kissé tunyább, s szerencsétlenebb, de a nyelve lóg s szemei vérben forognak. S vége, mert már emelik is át a korláton, hogy erősen kössék ki az árbochoz. Hát, még nem látta, de biztos ilyen lehet Dynti rusnyábbik arca. Ilyen eltorzult, ilyen ijesztő. Borzalmas, ahogy ernyedten lóg a nyelve, néha megrázva vörös loboncát. Mondjuk a kölyök se szemfogai kilátszanak a vékonyka száj alól. S ne is említsük, mikor felé kaffogat. Egy segélykérő pillantást Nad felé, de az csak vihog, förtelmes, ahogy a naptól kiszáradt bőr az arcára tapad. De azért a rumos üveget szorongatja. Az üres üveget. Aztán ott hagyják. S mikor már a nap lebukóbban van, a tenger is fodrozódni kezd, egyre nagyobb hullámokat vetve. S ezek meg, mit csinálnak lent? Na, mit? Örömtáncot járnak. Sosem látott még krákent, ezért a vízből egy a Névtelenhez hasonló állatfaj emelkedik ki a vízből. Hatalmas, sosem látott ekkorát… semmiből. Na, persze ennek is folyik a nyála, talán még rá is jut, ahogy kinyitja pofáját. Ám, ekkor szellek szárnyán egy másik hajó is feltűnik. A Szőke ugrik le róla. Vág, szúr s a dög holtan csobban a vízbe. Megmentője, a három gazé is. Kaját és persze rumot kapnak. Persze, ő ellenkezik, nem adna ő nekik semmit. Még egy korty vizet sem, nem hogy kagylót, sültet, meg ki tudja mit. Főleg nem rumot. De, hát a Szőke… az már csak Szőke marad. *
* Megrázza fejét, s kihasználva az önmagának okozott riadalmat, mely a furcsa látomás okozott, húzódik közelebb a férfihoz. Pedig emlékei szerint, nem ivott ennyit, sőt még semmi féle kedély javítót nem vett magához. Biztos a teli pocak vagy a kagyló volt rá ilyen hatással. Na, meg hát elég élénk a fantáziája. Gyanakvó tekintettel méri végig a társaságot. Mikor a futtatás kerül szóba, a Szőkét méri végig, hogy mi lehet belőle igaz. A kölyök szaván, őszintén meglepődik. Egy halvány mosolyt is küld felé. Megnyugvón veszi tudomásul, hogy Zara felhagyott az e féle hóbortjával, s vissza is dől neki, ott olyan jó volt. Zara kérdő tekintetére, lágyan megrázza fejét, melyre rövidebb tincsei előre buknak, hogy a borostyán szín szemek elé bukjanak. A finom érintésre, felbátorodva maga is cirógatni kezdi Zara combját. Nad, akcióján csak nevetni tud, s követve Dynti példáját az asztal alá néz. *
- Most nézd meg, mit csináltál! * néz oldalra, a Vörösre. Bárhogy is, de nem tudja megállni, hogy ki hagyja, az alkalmat, hogy csipkelődjön.*
- Kíváncsi lett a buta lány. Azt hiszi, nem azt kapja, amit ígértem neki, ha rendesen eszik.
- Tudod kölyök, megmutatnám, de te olyat még nem láttál. De, a kezem megfoghatod. * kacsint az elfre, ajkait mosolyra húzva. Az állati páros láttán, önfeledten kacag fel, azért a kellemetlen belépő után, mégis csak murisak. Eszébe jut így saját kis kedvence, s ha már így, akkor egy falat sült húst tép le neki, hogy bedugja, azt a ketrecen neki. Ki is venné, de vészes közelségbe tartja tőrét Nad maga mellett. Így inkább, hagy még pár órát a kicsikének, meg lehet ma még párt is kap. Dynti kacsintására kacsintással felel, nem vette ő azt komolyan. S csak azt kapja, ami visszajár. Nad és a Szőke sztorizgatását érdeklődve hallgatja, most már testével neki dőlve Zarának.*
- Egészségedre! * kacsint Zefre, s magában jót kuncog a kis elf zavarán. Valahogy, most szimpatikusabbá vált számára a kis Szúnyog, bár lehet ez nem tart soká. Bár, a maga módján, eddig is kedvelte. Visszaülve, újra elhelyezkedi, ahogy eddig volt. Talán eddig most van, a legtovább csendben, csillogó szemmel hallgatja tovább a nem mindenhol passzoló mesét. *
~ Szélhámosok. ~
*Állapítja meg magában, egy futó, kedves mosoly kíséretében. *
- És, hogy történt valójában? * kérdezi elgondolkodva, miközben felsőjének zsinórjával játszik. *
- Te, mint felfedező? * néz el Zara a Szőke mellett, a Vörösre.*
- Ne, nevetess! És mit csináltál ott?
//Tökkelütött egy társaság//
* Először éhhalállal rémisztetik, utána fel akarják falni, most meg már fel akarják falatni. Kezdi úgy érezni, nem lesz neki való hely az a hajó, legalábbis, ha kifut a kikötőből. Lelki szemei előtt kezd kibontakozni, amint éjjel, a két nőstény az éhségtől kopogó szemmel, őrülettől eltorzult arccal kötözik meg, mint egy darab sonkát. Aztán, mint egy rumoshordót görgetik fel a fedélzetre, miközben ő vadul kiabál. Persze, utána még a száját is betömik egy koszos rongyra. S miért ne egy vaskampóra akasztva, egy csörlő segítségével kezdi Nad felhúzni az árbockosár felé. Közbe ördögi kacajt hallat, s szájából nyál csorog, mint valami harci kutyáiból. Ő meg csak vergődik a magasban, hernyómozgást végezve, mert többre nem képes. Perifériás látásában két alak tűnik fel az egyik a fürtös elf, aki olyan fürgén mászik a köteleken, mint valami majom, pofáján kárörvendő vigyorral. De, hogy került ez a hajóra? Valahol mögötte a Vörös érkezik bár kissé tunyább, s szerencsétlenebb, de a nyelve lóg s szemei vérben forognak. S vége, mert már emelik is át a korláton, hogy erősen kössék ki az árbochoz. Hát, még nem látta, de biztos ilyen lehet Dynti rusnyábbik arca. Ilyen eltorzult, ilyen ijesztő. Borzalmas, ahogy ernyedten lóg a nyelve, néha megrázva vörös loboncát. Mondjuk a kölyök se szemfogai kilátszanak a vékonyka száj alól. S ne is említsük, mikor felé kaffogat. Egy segélykérő pillantást Nad felé, de az csak vihog, förtelmes, ahogy a naptól kiszáradt bőr az arcára tapad. De azért a rumos üveget szorongatja. Az üres üveget. Aztán ott hagyják. S mikor már a nap lebukóbban van, a tenger is fodrozódni kezd, egyre nagyobb hullámokat vetve. S ezek meg, mit csinálnak lent? Na, mit? Örömtáncot járnak. Sosem látott még krákent, ezért a vízből egy a Névtelenhez hasonló állatfaj emelkedik ki a vízből. Hatalmas, sosem látott ekkorát… semmiből. Na, persze ennek is folyik a nyála, talán még rá is jut, ahogy kinyitja pofáját. Ám, ekkor szellek szárnyán egy másik hajó is feltűnik. A Szőke ugrik le róla. Vág, szúr s a dög holtan csobban a vízbe. Megmentője, a három gazé is. Kaját és persze rumot kapnak. Persze, ő ellenkezik, nem adna ő nekik semmit. Még egy korty vizet sem, nem hogy kagylót, sültet, meg ki tudja mit. Főleg nem rumot. De, hát a Szőke… az már csak Szőke marad. *
* Megrázza fejét, s kihasználva az önmagának okozott riadalmat, mely a furcsa látomás okozott, húzódik közelebb a férfihoz. Pedig emlékei szerint, nem ivott ennyit, sőt még semmi féle kedély javítót nem vett magához. Biztos a teli pocak vagy a kagyló volt rá ilyen hatással. Na, meg hát elég élénk a fantáziája. Gyanakvó tekintettel méri végig a társaságot. Mikor a futtatás kerül szóba, a Szőkét méri végig, hogy mi lehet belőle igaz. A kölyök szaván, őszintén meglepődik. Egy halvány mosolyt is küld felé. Megnyugvón veszi tudomásul, hogy Zara felhagyott az e féle hóbortjával, s vissza is dől neki, ott olyan jó volt. Zara kérdő tekintetére, lágyan megrázza fejét, melyre rövidebb tincsei előre buknak, hogy a borostyán szín szemek elé bukjanak. A finom érintésre, felbátorodva maga is cirógatni kezdi Zara combját. Nad, akcióján csak nevetni tud, s követve Dynti példáját az asztal alá néz. *
- Most nézd meg, mit csináltál! * néz oldalra, a Vörösre. Bárhogy is, de nem tudja megállni, hogy ki hagyja, az alkalmat, hogy csipkelődjön.*
- Kíváncsi lett a buta lány. Azt hiszi, nem azt kapja, amit ígértem neki, ha rendesen eszik.
- Tudod kölyök, megmutatnám, de te olyat még nem láttál. De, a kezem megfoghatod. * kacsint az elfre, ajkait mosolyra húzva. Az állati páros láttán, önfeledten kacag fel, azért a kellemetlen belépő után, mégis csak murisak. Eszébe jut így saját kis kedvence, s ha már így, akkor egy falat sült húst tép le neki, hogy bedugja, azt a ketrecen neki. Ki is venné, de vészes közelségbe tartja tőrét Nad maga mellett. Így inkább, hagy még pár órát a kicsikének, meg lehet ma még párt is kap. Dynti kacsintására kacsintással felel, nem vette ő azt komolyan. S csak azt kapja, ami visszajár. Nad és a Szőke sztorizgatását érdeklődve hallgatja, most már testével neki dőlve Zarának.*
- Egészségedre! * kacsint Zefre, s magában jót kuncog a kis elf zavarán. Valahogy, most szimpatikusabbá vált számára a kis Szúnyog, bár lehet ez nem tart soká. Bár, a maga módján, eddig is kedvelte. Visszaülve, újra elhelyezkedi, ahogy eddig volt. Talán eddig most van, a legtovább csendben, csillogó szemmel hallgatja tovább a nem mindenhol passzoló mesét. *
~ Szélhámosok. ~
*Állapítja meg magában, egy futó, kedves mosoly kíséretében. *
- És, hogy történt valójában? * kérdezi elgondolkodva, miközben felsőjének zsinórjával játszik. *
- Te, mint felfedező? * néz el Zara a Szőke mellett, a Vörösre.*
- Ne, nevetess! És mit csináltál ott?
2812. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-06-22 23:45:40
Üzenet elküldve: 2015-06-22 23:45:40
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 825
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 825
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Nyári forgatag//
//Yerougha//
-Shrassa Valera Hrogdun. *Adja meg a feleletet, ám a következőkre fintorogva megrázza a fejét.*
-Kitalálhatok inkább egy képzeletbeli hölgyet akinek a bőrébe bújok?
*Érdeklődik. Bizonyára nincs akkora jelentősége és nem szeretné még csak véletlenül sem bosszantani a férfit, de nem akarná olyan gyakran emlegetni a Hrogdun nevet, amit annyira gyűlöl. Még a végén az igazi Hrogdunok fülébe jut és agyonütik. Akkor aztán hiába a szép ruha, meg a pénz, épp annyi fog érni, mint halottnak a csók!*
-De tudok egy másik hölgyet is aki egyszer meglátogatott minket a tanyán! Azt hiszem az úr valami távoli rokona volt. Igazán finom kisasszony, olyan kis csöndes.. ~mint én~ Sokat olvasott és nagyokat sóhajtozott. Emlékszem, mindig nagyon szép ruhákat viselt. ~Szóval Uramnak nagyon szép ruhákat kell vennie nekem!~
-Ha jól emlékszem Syrinne Tavil volt a neve. Ez hogy tetszik uramnak? Távoli vidékek szülötte, a családja drágakőfejtésből gazdagodott meg a föld városának közelében, így léptek nemesi rangra.
*Nem olyan előkelő, mint ősi nemesi családba születni, de azért ez se rossz talán. És még hihető is. Egy kicsit.*
-Egyedüli leány gyermek, talán ha tizenhat esztendős.
//Yerougha//
-Shrassa Valera Hrogdun. *Adja meg a feleletet, ám a következőkre fintorogva megrázza a fejét.*
-Kitalálhatok inkább egy képzeletbeli hölgyet akinek a bőrébe bújok?
*Érdeklődik. Bizonyára nincs akkora jelentősége és nem szeretné még csak véletlenül sem bosszantani a férfit, de nem akarná olyan gyakran emlegetni a Hrogdun nevet, amit annyira gyűlöl. Még a végén az igazi Hrogdunok fülébe jut és agyonütik. Akkor aztán hiába a szép ruha, meg a pénz, épp annyi fog érni, mint halottnak a csók!*
-De tudok egy másik hölgyet is aki egyszer meglátogatott minket a tanyán! Azt hiszem az úr valami távoli rokona volt. Igazán finom kisasszony, olyan kis csöndes.. ~mint én~ Sokat olvasott és nagyokat sóhajtozott. Emlékszem, mindig nagyon szép ruhákat viselt. ~Szóval Uramnak nagyon szép ruhákat kell vennie nekem!~
-Ha jól emlékszem Syrinne Tavil volt a neve. Ez hogy tetszik uramnak? Távoli vidékek szülötte, a családja drágakőfejtésből gazdagodott meg a föld városának közelében, így léptek nemesi rangra.
*Nem olyan előkelő, mint ősi nemesi családba születni, de azért ez se rossz talán. És még hihető is. Egy kicsit.*
-Egyedüli leány gyermek, talán ha tizenhat esztendős.
2811. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-06-22 23:27:09
Üzenet elküldve: 2015-06-22 23:27:09
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 132
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 132
Játékstílus: Vakmerő
//Nyári forgatag//
//Khyr Kreantis//
*Lorew kicsit radikálisabb életszemlélettel rendelkezik, szerint minden probléma megoldható, és ha magától nem oldódik meg, egy idő után majd megoldják mások. Mindenkinek van valamije, amit ráruháztak születésekor, nem olyasmi, hogy jó lesz-e, vagy gonosz, ennél kicsit nagyobb szabású dolog, melyek az oldalak bármelyikén megvalósulhatnak. Mondjuk megölni valakit. Ez lehet egy ártatlan gyerek, vagy egy várandós asszony, de éppen úgy lehet egy bérgyilkos, aki ellenkező esetben tucatnyi ember életét oltotta volna ki. Lorew szerint a saját feladata, hogy megtalálja a nagyobb hatalmat, amit szolgálni fog élete végéig, bármily kevés idő legyen is. Nos, ez az egyetlen feladata, vagy probléma, ha úgy tetszik, ami nem fog magától megoldódni, vagy mások által. Ha bármilyen más nagyobb problémával találkozik, az másé, azt nem szabad zavarni. A problémák veszélyesek lehetnek, ha például felébresztik őket, főleg ha nem is olyasvalaki, aki meg tudja oldani.*
- Tizenegyszer *jegyzi meg, és némi gyűlölet csillan meg a szemeiben. Tizenegy kellemesen nagy harapás, hogy rájöjjenek, hogy ebből a gyerekből bizony nem lesz nagy pusztakezes harcos. Pedig nagyobb dolgokat fog végrehajtani, mint azok a bolondok összesen! Igen, sajnos a kígyóharapás egy érzékeny téma számára, ott jött rá arra, hogy az emberek, sőt egyáltalán a halandók túl ostobák, hogy Lorew közösködjön velük. Nagyjából itt formálódott meg benne a vágy, hogy valami nagyobbat szolgáljon, ne halandók ostoba céljainak rendelje alá saját magát is.*
- Nem a vacsoráért küzdöttem *jegyzi meg végül* Csak arra voltak kíváncsiak, válhat-e harcos belőlem. Megbuktam *vonja meg a vállát. És bármily meglepő a sérülések megmutatásának kérdésére rövid hezitálás után bólint. Azt nem igazán tudná megmagyarázni, miért. Látni akarja, hogy más is kapott olyasmit kiskorában, mint ő? Ez egyfajta elégtétel, vagy megnyugvás lenne számára? Vagy egyszerűen... Nem, nem lehet megmondani, ő maga sem tudná.
Khyr rosszul látja a dolgokat, ha kimondaná, amit gondol, Lorew biztos legyintene. A színjáték jó volt, már az elején megegyeztek abban, hogy a nőnek jó az álcája. Egyszerűen csak a mágus sosem lesz fogható a szerelmi szálon, és éppen ugyanúgy visszadobna olyasvalakit is, aki komolyan gondolja, annak pedig ez sokkal jobban fájna. Khyr szerencsés inkább, hogy azt nem tapasztalhatja meg. Egyszerűen Lorewnek nem esetei a halandók, ha lehet így fogalmazni, függetlenül attól, hogy megjátsszák a szerelmet, vagy komolyan gondolják. Ha Khyr valamiért ténylegesen hibáztathatná magát, hogy az első sikertelen kísérlet után nem váltott stratégiát.
Mire a férfi felül, addigra már előtte is vannak a kövek, ami azért viszonylag kellemes meglepetés. Azonban az itt megjelenő kérdés már-már nonszensz, de Lorew nem kapja fel a vizet, az előző szituáció után most kicsit örül, hogy él.*
- Úgy, mint a tűz? *teszi fel a kérdést, miközben látványosan a füstölő dohányra tekint. Bár még így is érdekes lenne kimondva, hogy Khyr megkapta a kovákat, amiért cserébe tüzet is kapott, de ettől a mágus továbbra is eltekint. Elsüllyeszti a kovaköveket erszényében, majd megrázza a fejét.*
- Nem, a többi már a tied lehet *nem is bírja annyira az alkoholt, hogy kísérthesse a sorsot, meg nincs is oka inni. Már kétszer kortyolt az üvegből, ezzel nagyjából meg is volt az átlagos havi italfogyasztása.*
A hozzászólást Aravae (Moderátor) módosította, ekkor: 2015.06.22 23:45:21, a következő indokkal:
Világidegen kifejezés.
//Khyr Kreantis//
*Lorew kicsit radikálisabb életszemlélettel rendelkezik, szerint minden probléma megoldható, és ha magától nem oldódik meg, egy idő után majd megoldják mások. Mindenkinek van valamije, amit ráruháztak születésekor, nem olyasmi, hogy jó lesz-e, vagy gonosz, ennél kicsit nagyobb szabású dolog, melyek az oldalak bármelyikén megvalósulhatnak. Mondjuk megölni valakit. Ez lehet egy ártatlan gyerek, vagy egy várandós asszony, de éppen úgy lehet egy bérgyilkos, aki ellenkező esetben tucatnyi ember életét oltotta volna ki. Lorew szerint a saját feladata, hogy megtalálja a nagyobb hatalmat, amit szolgálni fog élete végéig, bármily kevés idő legyen is. Nos, ez az egyetlen feladata, vagy probléma, ha úgy tetszik, ami nem fog magától megoldódni, vagy mások által. Ha bármilyen más nagyobb problémával találkozik, az másé, azt nem szabad zavarni. A problémák veszélyesek lehetnek, ha például felébresztik őket, főleg ha nem is olyasvalaki, aki meg tudja oldani.*
- Tizenegyszer *jegyzi meg, és némi gyűlölet csillan meg a szemeiben. Tizenegy kellemesen nagy harapás, hogy rájöjjenek, hogy ebből a gyerekből bizony nem lesz nagy pusztakezes harcos. Pedig nagyobb dolgokat fog végrehajtani, mint azok a bolondok összesen! Igen, sajnos a kígyóharapás egy érzékeny téma számára, ott jött rá arra, hogy az emberek, sőt egyáltalán a halandók túl ostobák, hogy Lorew közösködjön velük. Nagyjából itt formálódott meg benne a vágy, hogy valami nagyobbat szolgáljon, ne halandók ostoba céljainak rendelje alá saját magát is.*
- Nem a vacsoráért küzdöttem *jegyzi meg végül* Csak arra voltak kíváncsiak, válhat-e harcos belőlem. Megbuktam *vonja meg a vállát. És bármily meglepő a sérülések megmutatásának kérdésére rövid hezitálás után bólint. Azt nem igazán tudná megmagyarázni, miért. Látni akarja, hogy más is kapott olyasmit kiskorában, mint ő? Ez egyfajta elégtétel, vagy megnyugvás lenne számára? Vagy egyszerűen... Nem, nem lehet megmondani, ő maga sem tudná.
Khyr rosszul látja a dolgokat, ha kimondaná, amit gondol, Lorew biztos legyintene. A színjáték jó volt, már az elején megegyeztek abban, hogy a nőnek jó az álcája. Egyszerűen csak a mágus sosem lesz fogható a szerelmi szálon, és éppen ugyanúgy visszadobna olyasvalakit is, aki komolyan gondolja, annak pedig ez sokkal jobban fájna. Khyr szerencsés inkább, hogy azt nem tapasztalhatja meg. Egyszerűen Lorewnek nem esetei a halandók, ha lehet így fogalmazni, függetlenül attól, hogy megjátsszák a szerelmet, vagy komolyan gondolják. Ha Khyr valamiért ténylegesen hibáztathatná magát, hogy az első sikertelen kísérlet után nem váltott stratégiát.
Mire a férfi felül, addigra már előtte is vannak a kövek, ami azért viszonylag kellemes meglepetés. Azonban az itt megjelenő kérdés már-már nonszensz, de Lorew nem kapja fel a vizet, az előző szituáció után most kicsit örül, hogy él.*
- Úgy, mint a tűz? *teszi fel a kérdést, miközben látványosan a füstölő dohányra tekint. Bár még így is érdekes lenne kimondva, hogy Khyr megkapta a kovákat, amiért cserébe tüzet is kapott, de ettől a mágus továbbra is eltekint. Elsüllyeszti a kovaköveket erszényében, majd megrázza a fejét.*
- Nem, a többi már a tied lehet *nem is bírja annyira az alkoholt, hogy kísérthesse a sorsot, meg nincs is oka inni. Már kétszer kortyolt az üvegből, ezzel nagyjából meg is volt az átlagos havi italfogyasztása.*
A hozzászólást Aravae (Moderátor) módosította, ekkor: 2015.06.22 23:45:21, a következő indokkal:
Világidegen kifejezés.
2810. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-06-22 23:06:29
Üzenet elküldve: 2015-06-22 23:06:29
ÚJ
![>Plevaen Kadar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/8972_sotetelf_ferfi.jpg)
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 541
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 541
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
// Nyári forgatag //
// Íjászverseny //
*Még épp időben ér vissza a verseny helyszínére és huppan le egy helyre az árnyékos részen amit a magáénak vél. A kikiáltók épp most harsogják körbe a piacot a nézők és talán egy kicsit az ő előkerítése végett. Nincs sok ideje. A sisakot és a páncélt eddig is a kezében hordozta, most leteszi az ülőhelye alá. Ugyanakkor kénytelen megszabadulni minden más holmitól ami egy átlagos napon rendkívül hasznos, most viszont csak akadályozná a lövészetben. Oda kerül a három kés, az aranygyűrű, és a jobb oldali alkarvédője. A bal kezében fogja az íjat, és ha a húr végigcsap az alkaron az fáj. Nem hiányzik, hogy egyetlen rossz mozdulttal kiejtse magát a versenyből, így a bal oldalit kénytelen fenn hagynia. Jobb csuklójára a fém helyett az őt jelképező fehér szalagot köti. És persze a tegez is nála marad.
Mire mindezzel végez szépen le is marad az úrfi nyitóbeszédéről. A lényeget megértette belőle. Az első versenyző egy elf. Ha jól látja nem is az egyetlen. Velük vigyáznia kell, a fényes faj képviselői nagyobb íjászkultúrának örvendenek mint az övéi. Figyelemmel követi a nőstény taktikáját, és az azt követő eredményt. Hátha hasznosíthat belőle valamit, közben pár ujj gyakorlattal készül a saját megmérettetésére.*
//Első forduló//
*És az igazság pillanata eljött. Büszkén Lépdel ki a pályára magasra emelve fehér szalagját. Ő is a középső célpont mellett dönt. Nagy elbizakodottság volna részéről rögtön a legnehezebbel próbálkozni amikor a középső sem látszik biztos találatnak. Megigazítja csuklyáját, hogy a nap ne süssön a szemébe, de azért lássa mit kell eltalálnia. Vesszők közül a jó minőségű háromélű, mérgezett darabok egyike mellett dönt, ívelt lövés helyett pedig a nagyobb erejű és egyenesebb vonalú lövés mellett dönt mert nehezebb vele fölé lőni és a széljárás sem befolyásolja annyira. Íjának ezzel nem tesz jót, de normális esetben a felszerelését sem hagyta volna őrizetlenül. Helyére illeszti a nyilat, a nockot lassan hátrahúzza, majd útjára bocsátja a nyilat.*
// Íjászverseny //
*Még épp időben ér vissza a verseny helyszínére és huppan le egy helyre az árnyékos részen amit a magáénak vél. A kikiáltók épp most harsogják körbe a piacot a nézők és talán egy kicsit az ő előkerítése végett. Nincs sok ideje. A sisakot és a páncélt eddig is a kezében hordozta, most leteszi az ülőhelye alá. Ugyanakkor kénytelen megszabadulni minden más holmitól ami egy átlagos napon rendkívül hasznos, most viszont csak akadályozná a lövészetben. Oda kerül a három kés, az aranygyűrű, és a jobb oldali alkarvédője. A bal kezében fogja az íjat, és ha a húr végigcsap az alkaron az fáj. Nem hiányzik, hogy egyetlen rossz mozdulttal kiejtse magát a versenyből, így a bal oldalit kénytelen fenn hagynia. Jobb csuklójára a fém helyett az őt jelképező fehér szalagot köti. És persze a tegez is nála marad.
Mire mindezzel végez szépen le is marad az úrfi nyitóbeszédéről. A lényeget megértette belőle. Az első versenyző egy elf. Ha jól látja nem is az egyetlen. Velük vigyáznia kell, a fényes faj képviselői nagyobb íjászkultúrának örvendenek mint az övéi. Figyelemmel követi a nőstény taktikáját, és az azt követő eredményt. Hátha hasznosíthat belőle valamit, közben pár ujj gyakorlattal készül a saját megmérettetésére.*
//Első forduló//
*És az igazság pillanata eljött. Büszkén Lépdel ki a pályára magasra emelve fehér szalagját. Ő is a középső célpont mellett dönt. Nagy elbizakodottság volna részéről rögtön a legnehezebbel próbálkozni amikor a középső sem látszik biztos találatnak. Megigazítja csuklyáját, hogy a nap ne süssön a szemébe, de azért lássa mit kell eltalálnia. Vesszők közül a jó minőségű háromélű, mérgezett darabok egyike mellett dönt, ívelt lövés helyett pedig a nagyobb erejű és egyenesebb vonalú lövés mellett dönt mert nehezebb vele fölé lőni és a széljárás sem befolyásolja annyira. Íjának ezzel nem tesz jót, de normális esetben a felszerelését sem hagyta volna őrizetlenül. Helyére illeszti a nyilat, a nockot lassan hátrahúzza, majd útjára bocsátja a nyilat.*
2809. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-06-22 21:25:55
Üzenet elküldve: 2015-06-22 21:25:55
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 171
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 171
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
//Nyári forgatag//
//Lorew Mazoral//
*Khyr álláspontja, hogy a problémával, ami harminc napon belül nem oldódik meg magától, azzal nem érdemes foglalkozni. Így ő kevés figyelmet szentel a megoldásokra. Ő csak élni akar és nem aggódni. Hiába nincs mitől tartania mégis sokszor – mindég – szomorú és vádló. Megszámlálhatatlanul sokszor ácsorgott már szakadékok szélén, magas épületek tetején és gondolkodott. Addig gondolkodott, míg a magasság és a szél meg nem nyugtatta, de ha nem így lett volna, akkor is egyszerűen levethette volna magát. Nem érzi azt, hogy Tyri fájó emlékének elengedése után ez jobbra fog fordulni. Sosem lesz tökéletes, sosem lesz olyan normális, mint mások, de a legszomorúbb, hogy már nem is akar.*
-Nem számoltam, kedvesem. *Mondja egykedvűen.* A vacsorámért meg kellett küzdenem azokban az időkben, s sokszor nem volt rizs, csak kígyó. Akarod látni őket? Mármint a harapásokat? Még látszik néhány, tudod a gyermeki bőr ilyetén sérüléseket anyajegyként őrzi meg.
*Vonja meg a vállát. Ő nem akar kérkedni a harapásaival, nem akarta ő megölni a kígyókat és még kevésbé akarta megharaptatni magát. Ha már így alakult és életévé vált, akkor nem fog úgy gondolni rá mintha meg se történt volna.*
-S neked? Hányszor harapott meg jáspis?
*Veti fel a kérdést, hogy ne csak az ő kínjáról beszéljenek. A bókolás nem jött be, legalábbis nem, úgy ahogy akarta, ezért hagyja is az egészet, csak legyint a szóviccre és nem is foglalkozik vele. Még hogy nem vette emberszámba? Úgy foglalkozott vele, mint másokkal soha. Külön figyelmet szentelt néki, s küzdött is a szerelmükért, de Lorew a füle botját sem mozdította érte. Kezdi azt hinni, hogy már tényleg nem szereti.
Megrázza a fejét. Olyan sokat volt ebben a bolond színjátékban, hogy egy pillanatra maga is elhitte, de már elmúlt. Nem véletlen, hogy sosem volt jó a megtévesztésben. Hiszen a mágus sem hitt neki. Most már tényleg vissza kell vennie a színjátékokból, csak magát nevetteti ki vele. Abszurd, amikor próbálkozik és röhejes.
Nem lenne lényeges a varázslás, ha nem úgy ismerné a varázslókat, mint trükkös embereket, akik a semmiből teremtenek ezt-azt. Vajmi keveset tudott eddig róluk, de most legalább megismerhette a Lorew féléket, akik nem hadonásznak a karjaikkal, hanem firkálnak a tekercseikbe. Persze még mindég nem biztos az igazában, hogy a férfi nem ismer varázslatot, de most már nem is érdekli.
Tehát leszáll róla és hagyja levegőhöz jutni. Elnézi egy darabig, hogy csak fekszik ott és kipiheni a sokkot. Eztán feláll és odasétál a kovakövekhez és a dohányához, amit az imént hajított félre. Szikrát pattint, és már izzik is a parázs. Egy kezébe veszi a köveket, a másikkal a füstölgő ördögvigyor keveréket tartja. Visszasétál a varázslóhoz.*
-Itt a köved, kedvesem. *Mondja egykedvűen, mert már ráállt a szájára ez a kedvese beszéd. Nem azért, hogy idegesítse, de nem hiszi, hogy abba fogja hagyni. Leguggol a férfi mellé és kinyújtott tenyerében tartja a köveket.* Kapok valamit értük? *Nem húzza el a kovákat, nem csukja be a kezét. Ha el akarja venni a férfi, el tudja. Beleszív a dohányba és nem a férfi arcába fújja a füstöt, ne legyen még nagyobb gondja.*
-Még mindég nem élsz vele? *Dönti oldalra a fejét, majd eszébe jut az üvegcséje, mely nem messze hever tőlük, odafordítja a fejét, majd vissza.* Még egy kis rum?
A hozzászólást Aravae (Moderátor) módosította, ekkor: 2015.06.22 23:44:45, a következő indokkal:
Világidegen kifejezés.
//Lorew Mazoral//
*Khyr álláspontja, hogy a problémával, ami harminc napon belül nem oldódik meg magától, azzal nem érdemes foglalkozni. Így ő kevés figyelmet szentel a megoldásokra. Ő csak élni akar és nem aggódni. Hiába nincs mitől tartania mégis sokszor – mindég – szomorú és vádló. Megszámlálhatatlanul sokszor ácsorgott már szakadékok szélén, magas épületek tetején és gondolkodott. Addig gondolkodott, míg a magasság és a szél meg nem nyugtatta, de ha nem így lett volna, akkor is egyszerűen levethette volna magát. Nem érzi azt, hogy Tyri fájó emlékének elengedése után ez jobbra fog fordulni. Sosem lesz tökéletes, sosem lesz olyan normális, mint mások, de a legszomorúbb, hogy már nem is akar.*
-Nem számoltam, kedvesem. *Mondja egykedvűen.* A vacsorámért meg kellett küzdenem azokban az időkben, s sokszor nem volt rizs, csak kígyó. Akarod látni őket? Mármint a harapásokat? Még látszik néhány, tudod a gyermeki bőr ilyetén sérüléseket anyajegyként őrzi meg.
*Vonja meg a vállát. Ő nem akar kérkedni a harapásaival, nem akarta ő megölni a kígyókat és még kevésbé akarta megharaptatni magát. Ha már így alakult és életévé vált, akkor nem fog úgy gondolni rá mintha meg se történt volna.*
-S neked? Hányszor harapott meg jáspis?
*Veti fel a kérdést, hogy ne csak az ő kínjáról beszéljenek. A bókolás nem jött be, legalábbis nem, úgy ahogy akarta, ezért hagyja is az egészet, csak legyint a szóviccre és nem is foglalkozik vele. Még hogy nem vette emberszámba? Úgy foglalkozott vele, mint másokkal soha. Külön figyelmet szentelt néki, s küzdött is a szerelmükért, de Lorew a füle botját sem mozdította érte. Kezdi azt hinni, hogy már tényleg nem szereti.
Megrázza a fejét. Olyan sokat volt ebben a bolond színjátékban, hogy egy pillanatra maga is elhitte, de már elmúlt. Nem véletlen, hogy sosem volt jó a megtévesztésben. Hiszen a mágus sem hitt neki. Most már tényleg vissza kell vennie a színjátékokból, csak magát nevetteti ki vele. Abszurd, amikor próbálkozik és röhejes.
Nem lenne lényeges a varázslás, ha nem úgy ismerné a varázslókat, mint trükkös embereket, akik a semmiből teremtenek ezt-azt. Vajmi keveset tudott eddig róluk, de most legalább megismerhette a Lorew féléket, akik nem hadonásznak a karjaikkal, hanem firkálnak a tekercseikbe. Persze még mindég nem biztos az igazában, hogy a férfi nem ismer varázslatot, de most már nem is érdekli.
Tehát leszáll róla és hagyja levegőhöz jutni. Elnézi egy darabig, hogy csak fekszik ott és kipiheni a sokkot. Eztán feláll és odasétál a kovakövekhez és a dohányához, amit az imént hajított félre. Szikrát pattint, és már izzik is a parázs. Egy kezébe veszi a köveket, a másikkal a füstölgő ördögvigyor keveréket tartja. Visszasétál a varázslóhoz.*
-Itt a köved, kedvesem. *Mondja egykedvűen, mert már ráállt a szájára ez a kedvese beszéd. Nem azért, hogy idegesítse, de nem hiszi, hogy abba fogja hagyni. Leguggol a férfi mellé és kinyújtott tenyerében tartja a köveket.* Kapok valamit értük? *Nem húzza el a kovákat, nem csukja be a kezét. Ha el akarja venni a férfi, el tudja. Beleszív a dohányba és nem a férfi arcába fújja a füstöt, ne legyen még nagyobb gondja.*
-Még mindég nem élsz vele? *Dönti oldalra a fejét, majd eszébe jut az üvegcséje, mely nem messze hever tőlük, odafordítja a fejét, majd vissza.* Még egy kis rum?
A hozzászólást Aravae (Moderátor) módosította, ekkor: 2015.06.22 23:44:45, a következő indokkal:
Világidegen kifejezés.
2808. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-06-22 21:24:56
Üzenet elküldve: 2015-06-22 21:24:56
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Nyári forgatag//
//Ydriss, Kharasshi//
*Bármennyire is egyszerű feladat lenne eltűnni a hatalmas forgatagban, még lóval is, kénytelen követni a hímet. Habár látható béklyó nem köti gúzsba, mégis olyan érzése van, mint nehéz láncok kattantak volna rá, és azon vezetik előre.
Szótlan halad a sötételf után, az árusok portékáit már egy pillantásra sem méltatja. Eredetileg is inkább azért jött, hogy az ünneppel és a városiakkal ismerkedjen, nem pedig felesleges holmikat vizslasson, amiket úgysem fog megvenni. Így viszont könnyebben lépést tud tartani a hímmel, és a rizikó is kisebb, hogy szem elől téveszti.
Újabb megálló a fegyvereknél és vérteknél következik, gyanítja, itt hosszabban is elidőznek majd. Itt azért végre meg is néz egy-egy gyilkos eszközt, de továbbra sem ébred fel benne a vágy, hogy szórja a pénzt, amit összeszedett. Kharasshi kérdésére előbb csupán felvonja szemöldökét, amolyan na nem mondod formában. Az út veszélyes lesz, mégis melyik út nem az? Főleg, ami északra visz.*
- Egy lándzsa és Mogyi. *Gyanítja, az utóbbit nem fogja komoly fegyvertényként kezelni a mélységi, addig bizonyosan nem, amíg nem látta személyesen, mire képes egy jól idomított hátas. Habár örülne, ha ezt a saját kárán tanulná meg a mélységi, biztos benne, hogy nem lesz akkora szerencséje, hogy újdonsült fogva tartóján mutathassa be a kancával közös tudományukat. Ami viszont nyugtalanító lehet a sötételfnek a felfegyverkezéssel kapcsolatban, hogy egy rög nem sok, annyi fémet nem látni az elfen, vagy nála, a tőre is csontból faragott fegyver, gyaníthatóan a lándzsa sem a minőségi acélfegyverek díszpéldánya lesz.*
- Ha kapok egy íjat, azzal is tudok komoly károkat okozni. *Teszi még hozzá. Semmi kedve fegyver nagy bevásárlást tartani, azt azonban elismeri, hogy egy íj még jól jöhet, még ha átkos fémhegyű vesszőket is kell használnia hozzá.*
//Ydriss, Kharasshi//
*Bármennyire is egyszerű feladat lenne eltűnni a hatalmas forgatagban, még lóval is, kénytelen követni a hímet. Habár látható béklyó nem köti gúzsba, mégis olyan érzése van, mint nehéz láncok kattantak volna rá, és azon vezetik előre.
Szótlan halad a sötételf után, az árusok portékáit már egy pillantásra sem méltatja. Eredetileg is inkább azért jött, hogy az ünneppel és a városiakkal ismerkedjen, nem pedig felesleges holmikat vizslasson, amiket úgysem fog megvenni. Így viszont könnyebben lépést tud tartani a hímmel, és a rizikó is kisebb, hogy szem elől téveszti.
Újabb megálló a fegyvereknél és vérteknél következik, gyanítja, itt hosszabban is elidőznek majd. Itt azért végre meg is néz egy-egy gyilkos eszközt, de továbbra sem ébred fel benne a vágy, hogy szórja a pénzt, amit összeszedett. Kharasshi kérdésére előbb csupán felvonja szemöldökét, amolyan na nem mondod formában. Az út veszélyes lesz, mégis melyik út nem az? Főleg, ami északra visz.*
- Egy lándzsa és Mogyi. *Gyanítja, az utóbbit nem fogja komoly fegyvertényként kezelni a mélységi, addig bizonyosan nem, amíg nem látta személyesen, mire képes egy jól idomított hátas. Habár örülne, ha ezt a saját kárán tanulná meg a mélységi, biztos benne, hogy nem lesz akkora szerencséje, hogy újdonsült fogva tartóján mutathassa be a kancával közös tudományukat. Ami viszont nyugtalanító lehet a sötételfnek a felfegyverkezéssel kapcsolatban, hogy egy rög nem sok, annyi fémet nem látni az elfen, vagy nála, a tőre is csontból faragott fegyver, gyaníthatóan a lándzsa sem a minőségi acélfegyverek díszpéldánya lesz.*
- Ha kapok egy íjat, azzal is tudok komoly károkat okozni. *Teszi még hozzá. Semmi kedve fegyver nagy bevásárlást tartani, azt azonban elismeri, hogy egy íj még jól jöhet, még ha átkos fémhegyű vesszőket is kell használnia hozzá.*
2807. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-06-22 20:49:31
Üzenet elküldve: 2015-06-22 20:49:31
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 132
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 132
Játékstílus: Vakmerő
//Nyári forgatag//
//Khyr Kreantis//
*A legkomolyabb problémák néha a legegyszerűbb megoldást szülik. Ez jó bölcsességnek, viszont egy komoly problémával szembekerülve mindenki komoly megoldásokon kezd gondolkodni. Egy harchelyzetben aligha van időd felismerni, hogy igen, most éppen egy egyszerű megoldás fog a célhoz eljuttatni. Sőt! Ha véletlenül eltalálod, mit kell tenned, ostobán fogod magad érezni, de jó esetben mindenki elismeri, hogy csak a szerencsén múlott. Senki nem az egyszerű megoldások híve, bele van kódolva a legtöbbekbe, hogy minél bonyolultabban álljanak neki valaminek. Hogy ami tudás benne van az emberfiában, azt mindet használja fel a problémamegoldás során, különben a maradékot feleslegesnek érezné. Pontosan ezért nem gondol Lorew sem (aki egyébként az egyszerű, és gyors megoldások hívének tartja magát) a lelkesedés egyszerű kerékbetörésére. Jóllehet, ha ismerné a nő motivációját, már alapból sem a dühös parancsolgatással kezd.*
- Hehh *szisszen fel a mágus, ha már kígyók* És ugyan hányszor?
*A kérdés jogos, bár sok mindenben szokott nagyzolni, a kígyókkal sajnos ténylegesen van néhány kellemetlen élménye. Még ha mérgeskígyók lettek volna, amelyek foga akár a tű, alig érzed a harapást, csak szépen belehalsz. De nem, azok terebélyes méretű dögök voltak, nyilván hogy könnyebb legyen állba rúgni őket (meg persze hogy a rend jövőjét képező fiatalok ne haljanak meg az edzés során), de hiába, Lorew legtöbb esetben még a méretes fejeket sem találta el, így viszont hasonlóan méretes harapásokban lehetett része. Szerencsére ezek főleg a lábára korlátozódnak, és nem vesztett semmi olyat, ami ne nőne vissza (egyszer egy lábujjkörme leszakadt, de azóta jobb, mint új korában).*
- De, minden vágyam *tart egy kis hatásszünetet, majd úgy folytatja* Minden vágyam, hogy emberszámba vegyél.
*Ócska szóvicc, de hát szerelmet szimulálni sem éppen kegyes trükk, így visszavágásnak nem utolsó, csak a "szélsőséges" kategóriának inkább a másik oldaláról származik. Hiába, a hadászati trükkjeik nem hasonlítanak, legfeljebb a meglepetés erejében, nagyjából ezt az egy közös rugót elhagyva két teljesen különböző módszerről beszélünk. A nő az utolsó esélyt sem ragadja meg, amiről Lorew azt hiszi, hogy az az ő utolsó esélye, nem is sejti, hogy mennyire túlgondolt már megint egy nagyon egyszerű helyzetet. Jó hülyének lenni, mondják mindig, a gondolkodás minden baj forrása. A mágia, már megint a mágia. Miért ennyire lényeges ez ennek a nőnek? A mágus nem tudja felfogni, miért mindent a mágiára alapoz, szerinte ha akkora varázshasználó lenne, mint amekkorának mondja magát, akkor sem használná az erejét ilyen meggondolatlanul. Pedig valójában de, minden egyes alkalommal, mikor dühbe jön, repkednének a sárkányüvöltések, azt pedig nem sok polgár köszönné meg, de még talán a templomiak is haragosak lennének, ha odabent csinálná. Aztán végül végső kétségbeesésében rászánja magát egy egyszerű kérdésre, ami tulajdonképpen mindent megold. Megint elrontja Khyr játékát? Igen. Tudatosan teszi? Nem. Megtette volna korábban, ha tudja? Igen.*
- Hála a jó égnek *annak ellenére, hogy esélye lenne felkelni, a komoly ficánkolásban eléggé kifáradt ahhoz, hogy most még ott maradjon fellélegezni* Végtelenül kegyes tőled.
*Ezeket a hála részre érti, majd közben igyekszik felidézni, hogy vajon a gurulás előtt hol is voltak azok a kovakövek...*
//Khyr Kreantis//
*A legkomolyabb problémák néha a legegyszerűbb megoldást szülik. Ez jó bölcsességnek, viszont egy komoly problémával szembekerülve mindenki komoly megoldásokon kezd gondolkodni. Egy harchelyzetben aligha van időd felismerni, hogy igen, most éppen egy egyszerű megoldás fog a célhoz eljuttatni. Sőt! Ha véletlenül eltalálod, mit kell tenned, ostobán fogod magad érezni, de jó esetben mindenki elismeri, hogy csak a szerencsén múlott. Senki nem az egyszerű megoldások híve, bele van kódolva a legtöbbekbe, hogy minél bonyolultabban álljanak neki valaminek. Hogy ami tudás benne van az emberfiában, azt mindet használja fel a problémamegoldás során, különben a maradékot feleslegesnek érezné. Pontosan ezért nem gondol Lorew sem (aki egyébként az egyszerű, és gyors megoldások hívének tartja magát) a lelkesedés egyszerű kerékbetörésére. Jóllehet, ha ismerné a nő motivációját, már alapból sem a dühös parancsolgatással kezd.*
- Hehh *szisszen fel a mágus, ha már kígyók* És ugyan hányszor?
*A kérdés jogos, bár sok mindenben szokott nagyzolni, a kígyókkal sajnos ténylegesen van néhány kellemetlen élménye. Még ha mérgeskígyók lettek volna, amelyek foga akár a tű, alig érzed a harapást, csak szépen belehalsz. De nem, azok terebélyes méretű dögök voltak, nyilván hogy könnyebb legyen állba rúgni őket (meg persze hogy a rend jövőjét képező fiatalok ne haljanak meg az edzés során), de hiába, Lorew legtöbb esetben még a méretes fejeket sem találta el, így viszont hasonlóan méretes harapásokban lehetett része. Szerencsére ezek főleg a lábára korlátozódnak, és nem vesztett semmi olyat, ami ne nőne vissza (egyszer egy lábujjkörme leszakadt, de azóta jobb, mint új korában).*
- De, minden vágyam *tart egy kis hatásszünetet, majd úgy folytatja* Minden vágyam, hogy emberszámba vegyél.
*Ócska szóvicc, de hát szerelmet szimulálni sem éppen kegyes trükk, így visszavágásnak nem utolsó, csak a "szélsőséges" kategóriának inkább a másik oldaláról származik. Hiába, a hadászati trükkjeik nem hasonlítanak, legfeljebb a meglepetés erejében, nagyjából ezt az egy közös rugót elhagyva két teljesen különböző módszerről beszélünk. A nő az utolsó esélyt sem ragadja meg, amiről Lorew azt hiszi, hogy az az ő utolsó esélye, nem is sejti, hogy mennyire túlgondolt már megint egy nagyon egyszerű helyzetet. Jó hülyének lenni, mondják mindig, a gondolkodás minden baj forrása. A mágia, már megint a mágia. Miért ennyire lényeges ez ennek a nőnek? A mágus nem tudja felfogni, miért mindent a mágiára alapoz, szerinte ha akkora varázshasználó lenne, mint amekkorának mondja magát, akkor sem használná az erejét ilyen meggondolatlanul. Pedig valójában de, minden egyes alkalommal, mikor dühbe jön, repkednének a sárkányüvöltések, azt pedig nem sok polgár köszönné meg, de még talán a templomiak is haragosak lennének, ha odabent csinálná. Aztán végül végső kétségbeesésében rászánja magát egy egyszerű kérdésre, ami tulajdonképpen mindent megold. Megint elrontja Khyr játékát? Igen. Tudatosan teszi? Nem. Megtette volna korábban, ha tudja? Igen.*
- Hála a jó égnek *annak ellenére, hogy esélye lenne felkelni, a komoly ficánkolásban eléggé kifáradt ahhoz, hogy most még ott maradjon fellélegezni* Végtelenül kegyes tőled.
*Ezeket a hála részre érti, majd közben igyekszik felidézni, hogy vajon a gurulás előtt hol is voltak azok a kovakövek...*
2806. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-06-22 20:12:00
Üzenet elküldve: 2015-06-22 20:12:00
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Nyári forgatag//
//Grakul Thodak//
//Vásárlás//
*Ez a beszéd kedvére lenne a nősténynek. Talán meg is értenék egymást ama hímmel. Oriiza kicsit kutat a fejében, majd úgy dönt egye fene, legyen egy jó napja, elvégre egy ideje már nem kínozta.*
- Hülyéskedsz, fijú?! Egy kortyot se húztam már napok óta! *Rájátszik a válaszára azzal, hogy kézfejét homlokára helyezi, mintha lázas lenne, s szemöldökét is ráncolja.
A vajsör jól hangzik, bár mintha azt hallotta volna nem a legnagyobb alkoholtartalmú italok közé sorolható. Mielőtt megszólalhatna, bár nem is igazán van mit hozzáfűznie, már landol is a kezében a korsó, amit két kézzel kell, hogy megtartson. A sapka lenne a fején, bizton csálén állna eme mozdulat után. Belekortyol a nedűbe, abba, amely az árnyak hölgyét visszatartja rendszerint, igazán kíváncsi rá mi történik akkor, ha maga Yack kezd el inni.*
-Hmm! *Jegyzi meg lelkesen, majd – mivel nem ő fizetett – nyugodt szívvel iszogatja a borostyán italt, míg a hím megalkudik.*
-Hé, segítsek elcipelni, cukorfalat? *Kacsint rá, ha mégis azt választaná, akkor kettővel a lány is megbírózik. Bár a séta nehezen fog menni velük, de leküzdi, persze csak ha attól félne az ork, hogy nem férne el a kezébe ennyi kicsi hordó.
A továbbiakban a háttérben marad, úgysem ő alkudozik.*
//Grakul Thodak//
//Vásárlás//
*Ez a beszéd kedvére lenne a nősténynek. Talán meg is értenék egymást ama hímmel. Oriiza kicsit kutat a fejében, majd úgy dönt egye fene, legyen egy jó napja, elvégre egy ideje már nem kínozta.*
- Hülyéskedsz, fijú?! Egy kortyot se húztam már napok óta! *Rájátszik a válaszára azzal, hogy kézfejét homlokára helyezi, mintha lázas lenne, s szemöldökét is ráncolja.
A vajsör jól hangzik, bár mintha azt hallotta volna nem a legnagyobb alkoholtartalmú italok közé sorolható. Mielőtt megszólalhatna, bár nem is igazán van mit hozzáfűznie, már landol is a kezében a korsó, amit két kézzel kell, hogy megtartson. A sapka lenne a fején, bizton csálén állna eme mozdulat után. Belekortyol a nedűbe, abba, amely az árnyak hölgyét visszatartja rendszerint, igazán kíváncsi rá mi történik akkor, ha maga Yack kezd el inni.*
-Hmm! *Jegyzi meg lelkesen, majd – mivel nem ő fizetett – nyugodt szívvel iszogatja a borostyán italt, míg a hím megalkudik.*
-Hé, segítsek elcipelni, cukorfalat? *Kacsint rá, ha mégis azt választaná, akkor kettővel a lány is megbírózik. Bár a séta nehezen fog menni velük, de leküzdi, persze csak ha attól félne az ork, hogy nem férne el a kezébe ennyi kicsi hordó.
A továbbiakban a háttérben marad, úgysem ő alkudozik.*
2805. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-06-22 19:48:09
Üzenet elküldve: 2015-06-22 19:48:09
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 171
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 171
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
//Nyári forgatag//
//Lorew Mazoral//
~Lorew. Mazoral család sarja. A karmaim között vagy.~
*Khyr leghatalmasabb győzelme, ha kiderítheti valakinek a gyengepontját és visszaélhet vele. Nem pénzért, nem ételért, nem kígyóért. A saját maga perverz szórakoztatására.
Átfut az agyán egy történet a jövőt illetően míg Lorewet kínozza. Ha sikerülne, ha ezáltal rá tudná venni a mágust, hogy eressze ki dühét mágia formában, lehet, hogy ott halna meg. Egy pillanatig sem érdekli maga kicsinyes halála, ha láthatja az egész vásárt, egész Artheniort lángokká válni, gyönyörű lenne. Amely ennél is nagyobb öröme, az hogyha a varázslót hazugságon kapja. Meglehet, nem is említette egy szóval sem, hogy tud varázsolni, legalábbis Khyr nem emlékszik rá, hogy konkrétan kimondta volna. Mindég is olyanokkal dobálózott, mint “Ismerem, amit ismerni érdemes.” és a többi. Nem számít, azt sem mondta el, hogy nem tud és így is szerzetesnek hívatja magát. A lány szemében ez felér egy hazugsággal. Ha olyan dühre kelthetné Lorewet, hogy az ledobja magáról a lányt és neki támadjon, az szebb lenne, mint a lángoló Arthenior.
Verekedésben úgy érzi legyőzné őt, mert a mágus nem lenne képes pusztán azzal legyűrni, hogy nagyobb a testi ereje. A nő ismer trükköket, kicselezné és térdre kényszerítené. S akkor a szemébe tudná mondani, őszinte őrült vigyorral a képén.
~Lorew Mazoral, szerzetes, mágus vagy akárhogy nevezheted magad, te csaló, hazug, bolond.~
Csakhogy nem igazán úgy történik minden, ahogy azt Khyr akarja. A mágus nem fejti ki teste minden erejét, hogy dühében megtámadja. S így a lány minden terve dugába kell, hogy dőljön. Vissza kell szállnia a valóságba, ahol a férfi csak őrjöng a kezei között, de nem tesz semmi egyebet.*
-Tudom, hogy veszélyes a kígyókat rugdosni Lorew. Kisfiú korom óta eszem őket, s nem egyszer harapott már lábon, napok szenvedése kellett, hogy megtanuljam ők a felsőbbrendűek. Egy felnőtt embert egyetlen marással pillanatok alatt megölnek. *Mondja teljesen komoly ábrázattal, majd mosolyra vált a képe.* De cuki vagy, hogy azt hiszed te uralkodsz felettük és ők félnek tőled. Balga édes mackóm!
*Ez a hadakozás, ez a tagadás egy kicsit megrémíti Khyrt, a lelke mélyén, de ugyanakkor minden kívánsága az, hogy kivillantsa széles elmebajos vigyorát. A megjegyzésre, hogy nem szívesen lenne a házi állata, arra is van mondanivalója, még szép hogy.*
-Nem szívesen? Nem szeretnéd, hogy számba vegyelek, szerelmem? Pedig élveznéd, de még mennyire. Olyan cuki lennél, ahogy sóhajtozol gondoskodó ajkaim alatt.
*Kár lett volna kihagyni. A terve, hogy minél jobban ráijesszen az emberre, hogy az védekező mechanizmusba kapcsoljon kecsegtetőnek írgékezik, de még mindég nem megfelelő. Ha tudná, hogy már egyszer megfordult a fejében az, hogy igazat mond akkor nem állná meg a nevetést, de szerencsére nem hallja a gondolatait. Most szerencsére. A férfi arca mindent elárul, amit tudni akar. Úgy néz ki mint egy nyúl a róka karmai között, vagy pocok a kígyó szorításában. A halál ennek az embernek bizton nem ennyire rémisztő, mint ez amit a nő csinál vele.*
-Ez az utolsó esélyem… és akkor mi lesz ha nem hagyom abba? Mi lesz Lorew, egyetlen Lorewem, én szerelmem. *Szemeit csillogtatja a mágusra, s lágy mosolyra hajlik a szája. Bánja, hogy nincs szabad keze, hogy megcirógassa az arcát és a nyakát. Talán a szájára tehetné az ujját is, ahogy azt a merengő szerelmesek szokták.*
-Hol van most a mágiád? Miért nem varázsolsz el, egyetlenem? Miért nem használod, hogy megszabadulj tőlem? Hát igaz lenne? Te is szeretsz? Csak kéreted magad… én is szeretlek téged! *Igyekszik határtalan örömöt mutatni a másik felé, s még egy csókot is küld.
Majd olyan fordulat következik, amire nem számított. Vagy inkább nem akart számítani. Ez nem elég jó és fél, hogy ettől nem lesz jobb. Sóhajt egyet, majd felegyenesedik. Közben elengedi a kezeket, amiket szorongatott.*
-Semmit. *Rázza meg a fejét és leemeli a lábát a férfiról.* Tekintsd hálám jeléül, hogy nem kergettelek a halálba.
*Mondja egykedvűen, s kicsit bosszúsan. Még nem akart leszállni, de nincs mit tennie. Megigazítja a haját és megvárja a férfi reakcióját. Minden oka meglehet, hogy dühös legyen.*
//Lorew Mazoral//
~Lorew. Mazoral család sarja. A karmaim között vagy.~
*Khyr leghatalmasabb győzelme, ha kiderítheti valakinek a gyengepontját és visszaélhet vele. Nem pénzért, nem ételért, nem kígyóért. A saját maga perverz szórakoztatására.
Átfut az agyán egy történet a jövőt illetően míg Lorewet kínozza. Ha sikerülne, ha ezáltal rá tudná venni a mágust, hogy eressze ki dühét mágia formában, lehet, hogy ott halna meg. Egy pillanatig sem érdekli maga kicsinyes halála, ha láthatja az egész vásárt, egész Artheniort lángokká válni, gyönyörű lenne. Amely ennél is nagyobb öröme, az hogyha a varázslót hazugságon kapja. Meglehet, nem is említette egy szóval sem, hogy tud varázsolni, legalábbis Khyr nem emlékszik rá, hogy konkrétan kimondta volna. Mindég is olyanokkal dobálózott, mint “Ismerem, amit ismerni érdemes.” és a többi. Nem számít, azt sem mondta el, hogy nem tud és így is szerzetesnek hívatja magát. A lány szemében ez felér egy hazugsággal. Ha olyan dühre kelthetné Lorewet, hogy az ledobja magáról a lányt és neki támadjon, az szebb lenne, mint a lángoló Arthenior.
Verekedésben úgy érzi legyőzné őt, mert a mágus nem lenne képes pusztán azzal legyűrni, hogy nagyobb a testi ereje. A nő ismer trükköket, kicselezné és térdre kényszerítené. S akkor a szemébe tudná mondani, őszinte őrült vigyorral a képén.
~Lorew Mazoral, szerzetes, mágus vagy akárhogy nevezheted magad, te csaló, hazug, bolond.~
Csakhogy nem igazán úgy történik minden, ahogy azt Khyr akarja. A mágus nem fejti ki teste minden erejét, hogy dühében megtámadja. S így a lány minden terve dugába kell, hogy dőljön. Vissza kell szállnia a valóságba, ahol a férfi csak őrjöng a kezei között, de nem tesz semmi egyebet.*
-Tudom, hogy veszélyes a kígyókat rugdosni Lorew. Kisfiú korom óta eszem őket, s nem egyszer harapott már lábon, napok szenvedése kellett, hogy megtanuljam ők a felsőbbrendűek. Egy felnőtt embert egyetlen marással pillanatok alatt megölnek. *Mondja teljesen komoly ábrázattal, majd mosolyra vált a képe.* De cuki vagy, hogy azt hiszed te uralkodsz felettük és ők félnek tőled. Balga édes mackóm!
*Ez a hadakozás, ez a tagadás egy kicsit megrémíti Khyrt, a lelke mélyén, de ugyanakkor minden kívánsága az, hogy kivillantsa széles elmebajos vigyorát. A megjegyzésre, hogy nem szívesen lenne a házi állata, arra is van mondanivalója, még szép hogy.*
-Nem szívesen? Nem szeretnéd, hogy számba vegyelek, szerelmem? Pedig élveznéd, de még mennyire. Olyan cuki lennél, ahogy sóhajtozol gondoskodó ajkaim alatt.
*Kár lett volna kihagyni. A terve, hogy minél jobban ráijesszen az emberre, hogy az védekező mechanizmusba kapcsoljon kecsegtetőnek írgékezik, de még mindég nem megfelelő. Ha tudná, hogy már egyszer megfordult a fejében az, hogy igazat mond akkor nem állná meg a nevetést, de szerencsére nem hallja a gondolatait. Most szerencsére. A férfi arca mindent elárul, amit tudni akar. Úgy néz ki mint egy nyúl a róka karmai között, vagy pocok a kígyó szorításában. A halál ennek az embernek bizton nem ennyire rémisztő, mint ez amit a nő csinál vele.*
-Ez az utolsó esélyem… és akkor mi lesz ha nem hagyom abba? Mi lesz Lorew, egyetlen Lorewem, én szerelmem. *Szemeit csillogtatja a mágusra, s lágy mosolyra hajlik a szája. Bánja, hogy nincs szabad keze, hogy megcirógassa az arcát és a nyakát. Talán a szájára tehetné az ujját is, ahogy azt a merengő szerelmesek szokták.*
-Hol van most a mágiád? Miért nem varázsolsz el, egyetlenem? Miért nem használod, hogy megszabadulj tőlem? Hát igaz lenne? Te is szeretsz? Csak kéreted magad… én is szeretlek téged! *Igyekszik határtalan örömöt mutatni a másik felé, s még egy csókot is küld.
Majd olyan fordulat következik, amire nem számított. Vagy inkább nem akart számítani. Ez nem elég jó és fél, hogy ettől nem lesz jobb. Sóhajt egyet, majd felegyenesedik. Közben elengedi a kezeket, amiket szorongatott.*
-Semmit. *Rázza meg a fejét és leemeli a lábát a férfiról.* Tekintsd hálám jeléül, hogy nem kergettelek a halálba.
*Mondja egykedvűen, s kicsit bosszúsan. Még nem akart leszállni, de nincs mit tennie. Megigazítja a haját és megvárja a férfi reakcióját. Minden oka meglehet, hogy dühös legyen.*
2804. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-06-22 19:29:08
Üzenet elküldve: 2015-06-22 19:29:08
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Nyári forgatag//
//Földmozdító Oriiza//
//Vásárlás//
*A nőstény, a karjába kapaszkodva landol be mellé s krahácsolva beszél hozzá.
Grakul oldalra pillant, s összeráncolja szemöldökét*
-Elég szarú festesz, iszó te rendesen?
-Akkor két korsót abbó a vajsörből úgy néz ki nem véletlenül ilyen szürke, kezd kiszáradni teljesen.
*A második mondatát már az árusnak címezi, s ki is teszi elé a 20 aranyat, s ha megkapja a söröket, egyiket a nőstény kezébe nyomja, másikból meg jó nagyot húz, aminek eredményeként, a korsóba alig marad.*
-nem is rossz. szóva, melyik az amit 70 aranyért adsz?
*Miután az árus megmutatta neki a 4 literes hordót, Grakul gyors latolgatás után rájön, ha azt veszi meg, nem hogy a táborba nem visz belőle, de az még kettőjüknek sem lesz elég, hogy rendesen beigyanak.*
-És ott azt a nagyobbat mennyié adnád?
*Mutat egy másik 10 literes hordóra, remélve abba is sör rejlik. s míg a árus válaszol eltünteti korsójából a maradék sört is.
Ha az árus, hasonló kedvező árat szab a nagyobb hordónak is, akkor rábólint, majd megkérdi,*
-Adsz nekünk ajándékba két korsót a hordóhoz?
Ennyi csak jár, nem?
//Földmozdító Oriiza//
//Vásárlás//
*A nőstény, a karjába kapaszkodva landol be mellé s krahácsolva beszél hozzá.
Grakul oldalra pillant, s összeráncolja szemöldökét*
-Elég szarú festesz, iszó te rendesen?
-Akkor két korsót abbó a vajsörből úgy néz ki nem véletlenül ilyen szürke, kezd kiszáradni teljesen.
*A második mondatát már az árusnak címezi, s ki is teszi elé a 20 aranyat, s ha megkapja a söröket, egyiket a nőstény kezébe nyomja, másikból meg jó nagyot húz, aminek eredményeként, a korsóba alig marad.*
-nem is rossz. szóva, melyik az amit 70 aranyért adsz?
*Miután az árus megmutatta neki a 4 literes hordót, Grakul gyors latolgatás után rájön, ha azt veszi meg, nem hogy a táborba nem visz belőle, de az még kettőjüknek sem lesz elég, hogy rendesen beigyanak.*
-És ott azt a nagyobbat mennyié adnád?
*Mutat egy másik 10 literes hordóra, remélve abba is sör rejlik. s míg a árus válaszol eltünteti korsójából a maradék sört is.
Ha az árus, hasonló kedvező árat szab a nagyobb hordónak is, akkor rábólint, majd megkérdi,*
-Adsz nekünk ajándékba két korsót a hordóhoz?
Ennyi csak jár, nem?
2803. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-06-22 18:32:47
Üzenet elküldve: 2015-06-22 18:32:47
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1240
OOC üzenetek: 210
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1240
OOC üzenetek: 210
Játékstílus: Vakmerő
//Nyári forgatag//
//Egészségügyi szolgálat//
//Az italos bódénál//
-Hát.
*Szakítja meg lendületét, hogy átgondolja a dolgot, ki is fog fizetni mindezért neki, nem tart túl sokáig az egész, azt meg kell hagyni, máris vágja rá kapásból, vonva meg hanyagul sértetlen, de tarisznya húzta vállát.*
-Bárkitől.
*Mert számára ennyi egyszerűek a dolgok, csak elhatározás, és ötletek kérdése az egész, meg a kínálkozó alkalmak módszeres, és pofátlan kihasználásáé.
Hamar belátja a mélységi is a kis felcser zsenialitását, ki vigyorogva kalkulál sebesen, adja össze a dolgokat, és jelenti ki máris alaptőkéjük összegét.*
-Ezzel a kedves felajánlásoddal már kereken háromezer.
*Fel is írja gyorsan, Meril felé bökve íróeszköze végével.*
-Mit mondtál? Hogy is hívják a gazdag pofikát?
*Vési fel azt is, az összeg mellé, majd még egy sort, mit magyaráz is rögvest.*
-Mi is beszállunk kétezerrel.
*Szemrebbenés nélkül nyögi be az összeget, eléggé biztos benne, hogy barátnője rendelkezik is azzal.*
-Hajrá!
*Búcsúzik a sötételftől, és homlok ráncolva pillant jegyzeteibe.*
-Az ismerősök is jól jönnek Cukika.
*Bólint rá Meril javaslatára, majd váll rándítva vigyorodik el.*
-A szegénynegyedben olcsóak, a gazdagban szépek. Nekem édes mindegy.
*Mert ha egy sincs belőle a városban, akkor valóban nem sokat nyom a latba, hogy az egyetlent hová pakolják le. Aki ilyen szórakozásra vágyik, így is-úgy is felkeresi.
Folytatná a körmölést, és a felsorolást is, de a derült, verőfényes égből, vagy csak balról, teljesen mindegy, máris érkezik A segítség.*
-Üdv.
*Vakarja meg sebes könyökét, és méri végig a nőt, szemlátomást örülve mindannak, amit lát.*
-Nem zavarsz.
*Tegeződik kapásból, és még Meril reagál az idegen vörösre, addig Zia felvezeti az önerő rovatba a hölgyemény egy aranyát, olyan komolysággal, mintha legalábbis ezer lenne, és most az egyszer igen figyel a bemutatkozásra, hogy a leendő résztulajdonos nevét is az összeg mellé kaparhassa.*
A hozzászólás írója (Ziana Yedhir) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.06.22 18:39:11
//Egészségügyi szolgálat//
//Az italos bódénál//
-Hát.
*Szakítja meg lendületét, hogy átgondolja a dolgot, ki is fog fizetni mindezért neki, nem tart túl sokáig az egész, azt meg kell hagyni, máris vágja rá kapásból, vonva meg hanyagul sértetlen, de tarisznya húzta vállát.*
-Bárkitől.
*Mert számára ennyi egyszerűek a dolgok, csak elhatározás, és ötletek kérdése az egész, meg a kínálkozó alkalmak módszeres, és pofátlan kihasználásáé.
Hamar belátja a mélységi is a kis felcser zsenialitását, ki vigyorogva kalkulál sebesen, adja össze a dolgokat, és jelenti ki máris alaptőkéjük összegét.*
-Ezzel a kedves felajánlásoddal már kereken háromezer.
*Fel is írja gyorsan, Meril felé bökve íróeszköze végével.*
-Mit mondtál? Hogy is hívják a gazdag pofikát?
*Vési fel azt is, az összeg mellé, majd még egy sort, mit magyaráz is rögvest.*
-Mi is beszállunk kétezerrel.
*Szemrebbenés nélkül nyögi be az összeget, eléggé biztos benne, hogy barátnője rendelkezik is azzal.*
-Hajrá!
*Búcsúzik a sötételftől, és homlok ráncolva pillant jegyzeteibe.*
-Az ismerősök is jól jönnek Cukika.
*Bólint rá Meril javaslatára, majd váll rándítva vigyorodik el.*
-A szegénynegyedben olcsóak, a gazdagban szépek. Nekem édes mindegy.
*Mert ha egy sincs belőle a városban, akkor valóban nem sokat nyom a latba, hogy az egyetlent hová pakolják le. Aki ilyen szórakozásra vágyik, így is-úgy is felkeresi.
Folytatná a körmölést, és a felsorolást is, de a derült, verőfényes égből, vagy csak balról, teljesen mindegy, máris érkezik A segítség.*
-Üdv.
*Vakarja meg sebes könyökét, és méri végig a nőt, szemlátomást örülve mindannak, amit lát.*
-Nem zavarsz.
*Tegeződik kapásból, és még Meril reagál az idegen vörösre, addig Zia felvezeti az önerő rovatba a hölgyemény egy aranyát, olyan komolysággal, mintha legalábbis ezer lenne, és most az egyszer igen figyel a bemutatkozásra, hogy a leendő résztulajdonos nevét is az összeg mellé kaparhassa.*
A hozzászólás írója (Ziana Yedhir) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.06.22 18:39:11
2802. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-06-22 18:19:23
Üzenet elküldve: 2015-06-22 18:19:23
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 132
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 132
Játékstílus: Vakmerő
//Nyári forgatag//
//Khyr Kreantis//
*Sokak számára ismert lehet a helyzet, mikor van egy probléma, amit meg kell oldani. Legyen ez egy akármilyen egyszerű probléma, például leszakadt egy polc a szekrényben. Az emberfia már azt hiszi, kezében a megoldás, egy kalapács, és néhány szög. Beszögeli, felrakja a polcot, és érzi, hogy igen, ez sikeres volt, megoldotta a problémát. Majd nagyjából két-három másodperc múlva a polc újból leszakad, és vele összedől az egész szekrény is. Ez tipikusan az a helyzet, mikor emberünk azt hitte, orvosolta az egyszerű problémát, de helyette abból csak egy még nagyobb probléma lett. Valahogy így érzi magát Lorew is, amikor lassan, és finoman tudtára akarja adni a nőnek, hogy ő egyedi a világon, és az első pillanatokban úgy tűnik, ez sikeres, azonban még nagyobb katasztrófa lesz belőle.*
- Nem! Vagyis igen, nincs még egy ilyen, de nem! Ez nem cuki. Illetve én. Rólam van szó. Nem vagyok! *kezd egy olyan tudatállapotba jutni, amiről nem is hitte volna, hogy létezik, viszont egyáltalán nem is örül neki. Közben ráterelődik a téma a rizses kígyókra, és hát Lorew nincs különösebben elragadtatva a gondolattal.*
- Nem szívesen lennék a háziállatod helyében *jegyzi meg morcosan, mivel hát lássuk be, hogy viccesen csúnya színkavalkád fedi a bőrét pikkelyek formájában, az egy dolog, de hogy aztán a nő még meg is eszi... Nem, ha kígyó lenne, hát ez volna az utolsó sors, amit akar magának. Még akkor is, ha kígyóként legalább a lábait nem ehetné meg a nő.*
- Nem! Nem! NEM! *nem tudja, hogyan kéne fogalmaznia, hogy képes legyen az álláspontját ismertetni* Nem vagyok cuki, amikor kígyókat rugdosok, és ráadásul... az egy veszélyes dolog, az ember élete múlhat rajta. Nem cuki!
*Lassanként már túl van a mindenféle ideggörcsökön, és az agyvérzés legalább három-négy különböző fajtáján, lassan a düh helyett már a kétségbeesés vesz erőt rajta. Mi van ha semmit nem tehet, hogy leállítsa a nőt? Nem, ez nem igaz, ha elég erélyesen parancsol rá, akkor nyilvánvalóan Khyr meg fogja érteni a célzást. Igazán akkor esik kétségbe, amikor kap egy puszit az orrára, itt kezdi érezni, hogy a helyzet véresen komoly. Mi van, ha a nő nem blöfföl? Nem, ebbe még belegondolni is rossz, szándékosan kínozza. De ez a tudat nem segít.*
- Hagyd ezt abba! Azonnal! *mordul, de már inkább kétségbeesés érződik a hangjában, mint düh* Azonnal. Most! Még egyszer nem foglak figyelmeztetni. Ez az utolsó esélyed...
*Amikor pedig egyértelművé válik, hogy a fenyegetőzéssel sem ér el semmit, sőt, a nő még képes és ezt is cukinak titulálja, az gyakorlatilag számára a teljes megsemmisülés. Egy darabig meg erősen gondolkozik, hogy mit tehetne ebben a helyzetben, megfordul a fejében, hogy talán ha újra utasítást adna, még komolyabban, vagy esetleg valami erősebb fenyegetéssel... Végül azonban nem marad más esélye, kénytelen rákérdezni:*
- Jó, elég! Mit akarsz, hogy abbahagyd? *ez gyakorlatilag egyenértékű számár egy vereséggel, persze miután Khyr megnevezi a feltételeit (ha megnevezi) még mindig mondhat egyértelmű nemet, de az már nem ugyanaz.*
//Khyr Kreantis//
*Sokak számára ismert lehet a helyzet, mikor van egy probléma, amit meg kell oldani. Legyen ez egy akármilyen egyszerű probléma, például leszakadt egy polc a szekrényben. Az emberfia már azt hiszi, kezében a megoldás, egy kalapács, és néhány szög. Beszögeli, felrakja a polcot, és érzi, hogy igen, ez sikeres volt, megoldotta a problémát. Majd nagyjából két-három másodperc múlva a polc újból leszakad, és vele összedől az egész szekrény is. Ez tipikusan az a helyzet, mikor emberünk azt hitte, orvosolta az egyszerű problémát, de helyette abból csak egy még nagyobb probléma lett. Valahogy így érzi magát Lorew is, amikor lassan, és finoman tudtára akarja adni a nőnek, hogy ő egyedi a világon, és az első pillanatokban úgy tűnik, ez sikeres, azonban még nagyobb katasztrófa lesz belőle.*
- Nem! Vagyis igen, nincs még egy ilyen, de nem! Ez nem cuki. Illetve én. Rólam van szó. Nem vagyok! *kezd egy olyan tudatállapotba jutni, amiről nem is hitte volna, hogy létezik, viszont egyáltalán nem is örül neki. Közben ráterelődik a téma a rizses kígyókra, és hát Lorew nincs különösebben elragadtatva a gondolattal.*
- Nem szívesen lennék a háziállatod helyében *jegyzi meg morcosan, mivel hát lássuk be, hogy viccesen csúnya színkavalkád fedi a bőrét pikkelyek formájában, az egy dolog, de hogy aztán a nő még meg is eszi... Nem, ha kígyó lenne, hát ez volna az utolsó sors, amit akar magának. Még akkor is, ha kígyóként legalább a lábait nem ehetné meg a nő.*
- Nem! Nem! NEM! *nem tudja, hogyan kéne fogalmaznia, hogy képes legyen az álláspontját ismertetni* Nem vagyok cuki, amikor kígyókat rugdosok, és ráadásul... az egy veszélyes dolog, az ember élete múlhat rajta. Nem cuki!
*Lassanként már túl van a mindenféle ideggörcsökön, és az agyvérzés legalább három-négy különböző fajtáján, lassan a düh helyett már a kétségbeesés vesz erőt rajta. Mi van ha semmit nem tehet, hogy leállítsa a nőt? Nem, ez nem igaz, ha elég erélyesen parancsol rá, akkor nyilvánvalóan Khyr meg fogja érteni a célzást. Igazán akkor esik kétségbe, amikor kap egy puszit az orrára, itt kezdi érezni, hogy a helyzet véresen komoly. Mi van, ha a nő nem blöfföl? Nem, ebbe még belegondolni is rossz, szándékosan kínozza. De ez a tudat nem segít.*
- Hagyd ezt abba! Azonnal! *mordul, de már inkább kétségbeesés érződik a hangjában, mint düh* Azonnal. Most! Még egyszer nem foglak figyelmeztetni. Ez az utolsó esélyed...
*Amikor pedig egyértelművé válik, hogy a fenyegetőzéssel sem ér el semmit, sőt, a nő még képes és ezt is cukinak titulálja, az gyakorlatilag számára a teljes megsemmisülés. Egy darabig meg erősen gondolkozik, hogy mit tehetne ebben a helyzetben, megfordul a fejében, hogy talán ha újra utasítást adna, még komolyabban, vagy esetleg valami erősebb fenyegetéssel... Végül azonban nem marad más esélye, kénytelen rákérdezni:*
- Jó, elég! Mit akarsz, hogy abbahagyd? *ez gyakorlatilag egyenértékű számár egy vereséggel, persze miután Khyr megnevezi a feltételeit (ha megnevezi) még mindig mondhat egyértelmű nemet, de az már nem ugyanaz.*
2801. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-06-22 17:06:29
Üzenet elküldve: 2015-06-22 17:06:29
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
// Nyári forgatag //
// Íjászverseny //
*Érdeklődve hallgatja az elf szavait a városáról. Egy cseppet sem untatja, sőt nagyon is tetszik neki ez a különleges kis város a formájával és politikájával együtt.*
- Egyszer én is megnézném ezt az elf várost. *ábrándozik de már nem sokáig.
// Első forduló //
Az íjászverseny kezdetét vette. Tekintete most már a szónokoké majd pedig a hercegé aki megajándékozza őket néhány szóval. A "Győzzön a legjobb!" felkiáltásra lelkesen tapsol párat majd észbe kap és félszegen elmosolyodik. Ha már lehetősége van rá akkor fel is áll, hogy a fehér vonalhoz lépjen.
Cipőjének orra épp, hogy érinti a vonalat. A vörös szalagot amit kapott meglobogtatja majd elgondolkodva néz körbe, most mégis mit kezdjen vele. Végül a nadrágzsebébe gyűri és csak utána emel ki egy fém hegyű nyílvesszőt a tegezből. A távolság megválasztása a legnehezebb. Merjen a legnagyobb elismeréssel járó bábura célozni egyből, vagy inkább a biztonságos középutat válassza? A legközelebb álló bábut ő a maga részéről még csak nem is veszi számításba, arra biztosan nem fog lőni, azt meghagyja az elf gyermekeknek.
Végül némi latolgatás után a közép távot méri be. Az íjat a bal kezében fogja, nyílvessző a jobb keze újaihoz simul lágyan. Úgy tartja akár egy tollpihét egészen addig amíg az idegre nem helyezi. A távolság amit választott megköveteli, hogy kissé megemelje a fegyvert majd a húrt közepesnél talán egy árnyalattal jobban megfeszítse. Ha van akkor a szél járására is figyel, de ha szerencséjük van akkor csak a távolság és a célpont a mérvadó. Megpróbál a bábu mellkasára célozni. Amint úgy érzi, hogy megfelelően bemérte a célpontot útjára indítja nyílvesszőjét.*
A hozzászólás írója (Ewangel Nortsan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.06.22 17:07:02
// Íjászverseny //
*Érdeklődve hallgatja az elf szavait a városáról. Egy cseppet sem untatja, sőt nagyon is tetszik neki ez a különleges kis város a formájával és politikájával együtt.*
- Egyszer én is megnézném ezt az elf várost. *ábrándozik de már nem sokáig.
// Első forduló //
Az íjászverseny kezdetét vette. Tekintete most már a szónokoké majd pedig a hercegé aki megajándékozza őket néhány szóval. A "Győzzön a legjobb!" felkiáltásra lelkesen tapsol párat majd észbe kap és félszegen elmosolyodik. Ha már lehetősége van rá akkor fel is áll, hogy a fehér vonalhoz lépjen.
Cipőjének orra épp, hogy érinti a vonalat. A vörös szalagot amit kapott meglobogtatja majd elgondolkodva néz körbe, most mégis mit kezdjen vele. Végül a nadrágzsebébe gyűri és csak utána emel ki egy fém hegyű nyílvesszőt a tegezből. A távolság megválasztása a legnehezebb. Merjen a legnagyobb elismeréssel járó bábura célozni egyből, vagy inkább a biztonságos középutat válassza? A legközelebb álló bábut ő a maga részéről még csak nem is veszi számításba, arra biztosan nem fog lőni, azt meghagyja az elf gyermekeknek.
Végül némi latolgatás után a közép távot méri be. Az íjat a bal kezében fogja, nyílvessző a jobb keze újaihoz simul lágyan. Úgy tartja akár egy tollpihét egészen addig amíg az idegre nem helyezi. A távolság amit választott megköveteli, hogy kissé megemelje a fegyvert majd a húrt közepesnél talán egy árnyalattal jobban megfeszítse. Ha van akkor a szél járására is figyel, de ha szerencséjük van akkor csak a távolság és a célpont a mérvadó. Megpróbál a bábu mellkasára célozni. Amint úgy érzi, hogy megfelelően bemérte a célpontot útjára indítja nyílvesszőjét.*
A hozzászólás írója (Ewangel Nortsan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.06.22 17:07:02
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9901-9920 , 9921-9940 , 9941-9960 , 9961-9980 , 9981-10000 , 10001-10020 , 10021-10040 , 10037-10056