Arthenior - Piactér
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Pegazus fogadó (új) Polgárnegyed (új) Romváros és Meredély (új) | Piactér | Erdőszéli tisztás (új) Kovácsműhely (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 136 (2701. - 2720. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
2720. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-06-20 23:01:57
Üzenet elküldve: 2015-06-20 23:01:57
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 825
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 825
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Nyári forgatag//
//Yerougha//
*Ritka pillanatok egyike, hogy csöndben elmosolyodik. Na nem az a ritka, hogy csöndbe marad, hanem az, hogy mosolyog!*
-Én akartam tőle azt, amit Uramtól! Munkát, szállást, ételt... jövőt.
*Nem akarja hogy a Plevaen megnevezésű miatta tényleg bajba kerüljön. Rossz arcú, de igencsak határozatlan figura volt. Manuri megvédeni ugyan semmitől sem tudja, de szándékosan nem keveri bajba.
Lehet, hogy becsapta volna lányt, lehet hogy hazudott volna neki és nem fizeti ki, vagy még rosszabb... De ezt ő sajnos nem tudta ennyiből felmérni.*
-Azt mondta elvisz a fogadóba és ott tölthetem az estét, én pedig felajánlottam szolgálataim neki.
*Magyarázza lelkiismeretesen.*
-Reméltem tőle némi fizetséget, mert egyebem híján csak magamat ajánlhattam. A megállapodásunk tovább nem tartott volna és mintha még így is gondolkozott volna valamin nagyon.
*Lehet hogy nem így volt, lehet hogy semmit nem is forgatott fejében Ratest, ez a lány verziója. Ő így vélte látni és így emlékszik rá.*
-Aztán mikor elindultunk megérkezett, Uram!
*Rettegett tőle, hogy a nyomornegyed utcáin kell töltenie az estét, vagy hogy ott reked a mélyszegénységben és idővel esélye sem lesz majd rendes munkát szerezni, ezért az első alaknak felajánlotta szolgálatait, aki hajlandó volt megállni és meghallgatni őt.*
//Yerougha//
*Ritka pillanatok egyike, hogy csöndben elmosolyodik. Na nem az a ritka, hogy csöndbe marad, hanem az, hogy mosolyog!*
-Én akartam tőle azt, amit Uramtól! Munkát, szállást, ételt... jövőt.
*Nem akarja hogy a Plevaen megnevezésű miatta tényleg bajba kerüljön. Rossz arcú, de igencsak határozatlan figura volt. Manuri megvédeni ugyan semmitől sem tudja, de szándékosan nem keveri bajba.
Lehet, hogy becsapta volna lányt, lehet hogy hazudott volna neki és nem fizeti ki, vagy még rosszabb... De ezt ő sajnos nem tudta ennyiből felmérni.*
-Azt mondta elvisz a fogadóba és ott tölthetem az estét, én pedig felajánlottam szolgálataim neki.
*Magyarázza lelkiismeretesen.*
-Reméltem tőle némi fizetséget, mert egyebem híján csak magamat ajánlhattam. A megállapodásunk tovább nem tartott volna és mintha még így is gondolkozott volna valamin nagyon.
*Lehet hogy nem így volt, lehet hogy semmit nem is forgatott fejében Ratest, ez a lány verziója. Ő így vélte látni és így emlékszik rá.*
-Aztán mikor elindultunk megérkezett, Uram!
*Rettegett tőle, hogy a nyomornegyed utcáin kell töltenie az estét, vagy hogy ott reked a mélyszegénységben és idővel esélye sem lesz majd rendes munkát szerezni, ezért az első alaknak felajánlotta szolgálatait, aki hajlandó volt megállni és meghallgatni őt.*
2719. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-06-20 23:00:30
Üzenet elküldve: 2015-06-20 23:00:30
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 142
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 142
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
//Nyári forgatag//
//Tökkelütött egy bagázs//
*Belemanie felvetésére csak megvonja a vállát, ha majd időszerű lesz, legfeljebb gyerekként aratja le a bosszú édes ízét... avagy utódjaikra marad.*
- Hát izé, na ugye.
*Dynti hirtelen jött beismerésével voltaképp totál nem tud mit kezdeni, nem gondolta volna, hogy ilyen egyszerű lesz. Mindenesetre elégedetten bólogat, és visszafordítja figyelmét az ételekhez. Igazából nem nagyon zavarja, hogy a búzafej és Belemanie mit beszélgetnek róla, amivel még a háta mögé sem vonultak be, hacsak nem veszik el előle a tányért, szavaik mit sem érnek. Márpedig ez nem történik meg, szóval zavartalanul löki magába a kaját, csak arra figyel fel, mikor találat éri a tarkóján, köpköd, fulladozik, és miután kiheverte a dolgot, szemrehányóan pillant a kalózra.*
- Ezt most mé'r kellett?
*Nyafogja, miközben zsíros kacsójával fájdalmasan fintorogva tapogatja ki az érintett pontot. Hát nem verték már éppen elég laposra?! Ha ez nem volna elég, az ütéssel minden fájdalma visszatér, melyet az élelem feledtetett, halk nyöszörgéssel fejeli le az asztalt, és szenved még ott egy darabig. Épp csak a szajha szóra figyel fel.*
- Szóval innen van ennyi érméd. Futtatsz.
*Pillant értő szemekkel a mamlaszra, és átszellemülten bólogat, mint aki a világ egy nagy kérdését értette meg.*
- Bár nem értem, miért tűnsz akkor ennyire csórónak. Vagy így szeded össze a csajokat?
*Zef összehúzott szemekkel pillant Nerililre, majd róla Zarára, majd vissza Nerililre, majd megint a pasasra.*
- Az almás lányt nem viheted. Terveim vannak vele.
*Maga sem tudja, miért nem akarja, hogy az alig ismert leányzó az utcasarkon kufircoljon pár pengőért búzafej zsebébe, de valahogy nem akarja, és ez a lényeg. Figyelmét azonban megint elterelik, méghozzá ismét a vörös, merthogy mindig visszaterelődik rá a szó, Zef meg nem bírja ki, hogy ne kötözködjön vele.*
- Fúj. Akkor már inkább az ork. Csalódtam benned.
*Fintorog a lányra, és rosszallóan rázza meg a fejét. Most nem arról van szó, hogy bármit is elismerne rajta, de azért mégiscsak tarthatna egy élhető színvonalat. Ki tudja, ha azon a napon a fickó bejut a lukba, talán épp Dyntit küldte volna rá, hogy egyetlen értékét csonkítsa meg. (Jó, egyetlen elvehető. A humorérzéke örök, és a sírig tart.)*
- Te pasi voltál?
*Pillant meglepetten az almásra, egészen kikerekednek a szemei, és hangosan felnevet.*
- Hát ez jó. Megmutatod?
*Nem igazán zavarja, hogy az illetékes leányzó amúgy tagadja a vádat, hátha maradt még belőle valami, amit nem adhat el a férfi, aki felé küld is egy gonosz vigyort. Hamár. Ám ekkor páratlan táltosa is megérkezik, és talán valóban szeretetből, talán Neri biztatására, de mindenesetre ott hagyja a gyümölcsöstálat Zef felé irányuló szeretete jeléül.*
- Ugyan már, nézd milyen jólnevelt az én pici paci...
*Vigyorog negédesen Dyntire, amíg lényegében képen nem nyalják, merthogy ezt teszi Névtelen, a manőverek hosszú sora után. Zef nevetve tolja arrébb a pofáját, amit a paci szerencsére célzásnak vesz, és bizony a farát is odébb tolja. Szerencsés mozdulat, mert ha Belemanie valóban eltalálta volna, azt bizony senki sem köszönné meg, elvégre a szürke hátasban is megvannak az alapvető ösztönök, ahogy azt még a legbutább halandó is tudja... ja, várjunk. Szóval nem szabad egy lovat hátulról inzultálni.*
- Ugyan, nincs is ara... *Azonban a mondatot megint nem sikerül befejezni, mert nevét a legkevésbé sem meghazudtolóan Neri felől is érkezik egy jól irányzott alma, ami jócskán kupán találja a kölyköt. Na, ez hiányzott még, ennyit a jó kedvéről, ez ellen már a kaja sem ér semmit.*
- Jó, tudod mit? Akkor leszarom, ha eladnak!
*Morran a lányra, és puffogva folytatná a zabálást, csakhogy megakad valakiken a tekintete, a falat pedig kiesik a szájából ingerültségében. Vérszegény gyerkőc.*
- De ne taperold má'!
*A nagy lelkesedésben valamikor fel is állt, szóval most duzzogva, a mellkasán összefont karral huppan vissza a székre, és nem sokat javít kedélyállapotán, hogy csak nem akar elterelődni a szó Névtelen elfogyasztásáról.*
- Néni, kérnék még két gyümölcsös tálat!
*Kurjant egyet az árusnak, merthogy búzafej számlájára ez még bőven ráfér, és ahogy megérkeznek a tálak, az egyiket hátranyújtja, és lerakja maga mögé az állatnak, aki szinte már toporzékolva várja, és azonnal neki is esik, majdnem betalálva Zef ujját.*
- A jó édes... jobb, ha külön adagolom, falánk egy jószág ez. Mindenesetre evvel ellesz, lenyugodhattok ti is.
*Veti oda a kalóznépségnek, akik talán végre belenyugodva sztorizgatni kezdenek. Szokatlan ez az elf számára, bár hallott már róla, hogy ha összegyűlnek az emberek egy nagyobb étkezésre, annak bizony mindig történetmesélés a vége. Bizonytalanul pillant Nerire és a poharára, de azért bólint egyet, és megrebegteti a füleit.*
- Köszike.
*Böki oda halkan, aztán már Belemaniera koncentrál, és hallgatja az egyre nehezebben hihető történetet.*
- Ez most valami kamu, ugye?
*Vonja fel a szemöldökeit, fennkölt lenézéssel pillant a lányra.*
- A fél fogukra sem lettél volna elég.
*Vigyorog gonoszan, majd a mamlaszt ért rúgásra éktelenül felnevet.*
- De ezt akkor is megérdemelte!
*Névtelen talán egyetértően, talán nem, de mindenképpen horkant egyet a kölyök mögül, a fiú mosolya pedig csak idegesítően szélesedik, ahogy az lenni szokott.*
//Tökkelütött egy bagázs//
*Belemanie felvetésére csak megvonja a vállát, ha majd időszerű lesz, legfeljebb gyerekként aratja le a bosszú édes ízét... avagy utódjaikra marad.*
- Hát izé, na ugye.
*Dynti hirtelen jött beismerésével voltaképp totál nem tud mit kezdeni, nem gondolta volna, hogy ilyen egyszerű lesz. Mindenesetre elégedetten bólogat, és visszafordítja figyelmét az ételekhez. Igazából nem nagyon zavarja, hogy a búzafej és Belemanie mit beszélgetnek róla, amivel még a háta mögé sem vonultak be, hacsak nem veszik el előle a tányért, szavaik mit sem érnek. Márpedig ez nem történik meg, szóval zavartalanul löki magába a kaját, csak arra figyel fel, mikor találat éri a tarkóján, köpköd, fulladozik, és miután kiheverte a dolgot, szemrehányóan pillant a kalózra.*
- Ezt most mé'r kellett?
*Nyafogja, miközben zsíros kacsójával fájdalmasan fintorogva tapogatja ki az érintett pontot. Hát nem verték már éppen elég laposra?! Ha ez nem volna elég, az ütéssel minden fájdalma visszatér, melyet az élelem feledtetett, halk nyöszörgéssel fejeli le az asztalt, és szenved még ott egy darabig. Épp csak a szajha szóra figyel fel.*
- Szóval innen van ennyi érméd. Futtatsz.
*Pillant értő szemekkel a mamlaszra, és átszellemülten bólogat, mint aki a világ egy nagy kérdését értette meg.*
- Bár nem értem, miért tűnsz akkor ennyire csórónak. Vagy így szeded össze a csajokat?
*Zef összehúzott szemekkel pillant Nerililre, majd róla Zarára, majd vissza Nerililre, majd megint a pasasra.*
- Az almás lányt nem viheted. Terveim vannak vele.
*Maga sem tudja, miért nem akarja, hogy az alig ismert leányzó az utcasarkon kufircoljon pár pengőért búzafej zsebébe, de valahogy nem akarja, és ez a lényeg. Figyelmét azonban megint elterelik, méghozzá ismét a vörös, merthogy mindig visszaterelődik rá a szó, Zef meg nem bírja ki, hogy ne kötözködjön vele.*
- Fúj. Akkor már inkább az ork. Csalódtam benned.
*Fintorog a lányra, és rosszallóan rázza meg a fejét. Most nem arról van szó, hogy bármit is elismerne rajta, de azért mégiscsak tarthatna egy élhető színvonalat. Ki tudja, ha azon a napon a fickó bejut a lukba, talán épp Dyntit küldte volna rá, hogy egyetlen értékét csonkítsa meg. (Jó, egyetlen elvehető. A humorérzéke örök, és a sírig tart.)*
- Te pasi voltál?
*Pillant meglepetten az almásra, egészen kikerekednek a szemei, és hangosan felnevet.*
- Hát ez jó. Megmutatod?
*Nem igazán zavarja, hogy az illetékes leányzó amúgy tagadja a vádat, hátha maradt még belőle valami, amit nem adhat el a férfi, aki felé küld is egy gonosz vigyort. Hamár. Ám ekkor páratlan táltosa is megérkezik, és talán valóban szeretetből, talán Neri biztatására, de mindenesetre ott hagyja a gyümölcsöstálat Zef felé irányuló szeretete jeléül.*
- Ugyan már, nézd milyen jólnevelt az én pici paci...
*Vigyorog negédesen Dyntire, amíg lényegében képen nem nyalják, merthogy ezt teszi Névtelen, a manőverek hosszú sora után. Zef nevetve tolja arrébb a pofáját, amit a paci szerencsére célzásnak vesz, és bizony a farát is odébb tolja. Szerencsés mozdulat, mert ha Belemanie valóban eltalálta volna, azt bizony senki sem köszönné meg, elvégre a szürke hátasban is megvannak az alapvető ösztönök, ahogy azt még a legbutább halandó is tudja... ja, várjunk. Szóval nem szabad egy lovat hátulról inzultálni.*
- Ugyan, nincs is ara... *Azonban a mondatot megint nem sikerül befejezni, mert nevét a legkevésbé sem meghazudtolóan Neri felől is érkezik egy jól irányzott alma, ami jócskán kupán találja a kölyköt. Na, ez hiányzott még, ennyit a jó kedvéről, ez ellen már a kaja sem ér semmit.*
- Jó, tudod mit? Akkor leszarom, ha eladnak!
*Morran a lányra, és puffogva folytatná a zabálást, csakhogy megakad valakiken a tekintete, a falat pedig kiesik a szájából ingerültségében. Vérszegény gyerkőc.*
- De ne taperold má'!
*A nagy lelkesedésben valamikor fel is állt, szóval most duzzogva, a mellkasán összefont karral huppan vissza a székre, és nem sokat javít kedélyállapotán, hogy csak nem akar elterelődni a szó Névtelen elfogyasztásáról.*
- Néni, kérnék még két gyümölcsös tálat!
*Kurjant egyet az árusnak, merthogy búzafej számlájára ez még bőven ráfér, és ahogy megérkeznek a tálak, az egyiket hátranyújtja, és lerakja maga mögé az állatnak, aki szinte már toporzékolva várja, és azonnal neki is esik, majdnem betalálva Zef ujját.*
- A jó édes... jobb, ha külön adagolom, falánk egy jószág ez. Mindenesetre evvel ellesz, lenyugodhattok ti is.
*Veti oda a kalóznépségnek, akik talán végre belenyugodva sztorizgatni kezdenek. Szokatlan ez az elf számára, bár hallott már róla, hogy ha összegyűlnek az emberek egy nagyobb étkezésre, annak bizony mindig történetmesélés a vége. Bizonytalanul pillant Nerire és a poharára, de azért bólint egyet, és megrebegteti a füleit.*
- Köszike.
*Böki oda halkan, aztán már Belemaniera koncentrál, és hallgatja az egyre nehezebben hihető történetet.*
- Ez most valami kamu, ugye?
*Vonja fel a szemöldökeit, fennkölt lenézéssel pillant a lányra.*
- A fél fogukra sem lettél volna elég.
*Vigyorog gonoszan, majd a mamlaszt ért rúgásra éktelenül felnevet.*
- De ezt akkor is megérdemelte!
*Névtelen talán egyetértően, talán nem, de mindenképpen horkant egyet a kölyök mögül, a fiú mosolya pedig csak idegesítően szélesedik, ahogy az lenni szokott.*
2718. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-06-20 23:00:19
Üzenet elküldve: 2015-06-20 23:00:19
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 74
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 74
Játékstílus: Vakmerő
//Nyári forgatag//
//Vásárlás vége//
//Ruix; Mesélő(Ara)//
* Nem vitatkozik tovább, s végül 260 arany csendül a ruhaárusok(Mesélő (Ara)) asztalán.
Fogja a ruhát, és fölsegíti Ruixra. De csak akkor ha az megengedi, s nem haragudott meg rá... Keveset figyelt a lányra, és úgy tűnik a vörösbor nem volt túl jó ötlet a napon... Remélhetőleg nem esik össze, s ha valami baja van elkíséri akár a felcserhez is. Amennyiben van ilyen a forgatagon...
Kissé feldúltan távozik az árusoktól, mégis kicsit örül, hogy Ruixnak lesz róla emléke. Már ha nem hányja le magát. Mert akkor nagy baj lesz. Akkor nem lesz ez olyan jó emlék, s ő nem akarja ezt. Miközben elkíséri a lányt, eszébe jut, hogy talán ennie kellene valamit... Ő neki mindig azt tanácsolják, ne igyon alkoholt üres gyomorra.*
-Nincs semmi baj? Kissé sápadtnak látszol...
*Kicsit tolakodó volt, bár meg kell hagyni, nem járt rosszul a lány. Ha elkerülnek egy olyan helyre ahová a másik menni akar, legyen az árnyék, vagy felcser, megnézi magának a másikat.
Szerinte a hosszú újak elegánsan néznek ki a tündér vékony karjain, s a szoknya nagyon szépen fodrozódik. Kicsikét sem az ő stílusa lenne, viszont a lány törékeny testalkatán nagyon jól áll. Ha ő férfi lenne, biztos megakadna rajta a szeme... De ő nem is férfi, és nincsenek fura hajlamai, így legfeljebb kis irigységet lehet kinézni a szeméből, bár az is jóindulatú.*
//Vásárlás vége//
//Ruix; Mesélő(Ara)//
* Nem vitatkozik tovább, s végül 260 arany csendül a ruhaárusok(Mesélő (Ara)) asztalán.
Fogja a ruhát, és fölsegíti Ruixra. De csak akkor ha az megengedi, s nem haragudott meg rá... Keveset figyelt a lányra, és úgy tűnik a vörösbor nem volt túl jó ötlet a napon... Remélhetőleg nem esik össze, s ha valami baja van elkíséri akár a felcserhez is. Amennyiben van ilyen a forgatagon...Kissé feldúltan távozik az árusoktól, mégis kicsit örül, hogy Ruixnak lesz róla emléke. Már ha nem hányja le magát. Mert akkor nagy baj lesz. Akkor nem lesz ez olyan jó emlék, s ő nem akarja ezt. Miközben elkíséri a lányt, eszébe jut, hogy talán ennie kellene valamit... Ő neki mindig azt tanácsolják, ne igyon alkoholt üres gyomorra.*
-Nincs semmi baj? Kissé sápadtnak látszol...
*Kicsit tolakodó volt, bár meg kell hagyni, nem járt rosszul a lány. Ha elkerülnek egy olyan helyre ahová a másik menni akar, legyen az árnyék, vagy felcser, megnézi magának a másikat.
Szerinte a hosszú újak elegánsan néznek ki a tündér vékony karjain, s a szoknya nagyon szépen fodrozódik. Kicsikét sem az ő stílusa lenne, viszont a lány törékeny testalkatán nagyon jól áll. Ha ő férfi lenne, biztos megakadna rajta a szeme... De ő nem is férfi, és nincsenek fura hajlamai, így legfeljebb kis irigységet lehet kinézni a szeméből, bár az is jóindulatú.*
2717. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-06-20 22:49:56
Üzenet elküldve: 2015-06-20 22:49:56
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 171
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 171
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
//Nyári forgatag//
//Lorew Mazoral//
*A hála nem kenyere a vörösnek. Felfogná, hogy Lorewet nem érdekli, mi történik azután, hogy túladott egy tekercsen, vagy segített egy szerencsétlennek. Azt azért megnézné, mily reakcióval járna, ha, mondjuk, kihúzza a nyilat egy katona lábából, az meg hálából hasba vágja.
Khyr ha fejébe vesz valamit, adott esetben, azt hogy a férfinak hálát ad, valamilyen módon, akkor azt véghez fogja vinni. Tűzön és vízen át, mert ő ilyen. Nem érdekli, hogyha nem most, itt helyben, hanem máskor és már keresnie kellesz hozzá. Ha keresni kell, keresni fog és félrelök mindent az útjából, mint az ork mely átvág az ember tömegen. Bemegy a templomba, ha kell és minden árnyas sarkot megnéz, minden csuklyát fellebbent, még ha kiátkozzák a bőréből az sem. Ha így sem találja, beáll a templom közepébe, vagy felmászik egy magaslatra és teli torokból ordítani kezdi „Lorew Mazoral! Jelen van Lorew Mazoral?! Lorewet várják a bejáratnál! Lorew Mazoral!” Egyszer csak előkerül, vagy a saját lábán, vagy előtaszigálják, hogy a vörös végre abba hagyja a süketelést. Nem kell félteni a lányt.*
-Meglehet, de már így sem pörög úgy, mint akkoriban. *Vállat von. Nem mondja ki, de arra gondol, hogy a halállal se lenne kevesebb. Abba nem gondol bele, hogy a férfi saját akarattal vagy azon kívül képes lett volna az őrületbe taszítani, hogy egy rémálomban élje le hátralévő életét, amely drasztikusan lerövidült volna ebben az esetben. Vagy saját maga vetett volna véget ennek, vagy a szervezete mondta volna fel a szolgálatot.
A tekercsére terelődik a szó, melyről már annyit beszélt eddig is, így Khyrt kezdi nagyon érdekelni a dolog. Nem nagyon jut olvasmányok, tekercsek, könyvek közelébe, így nem is tudhatja, ugyan mi különleges van ezekben. Azonkívül, hogy bele tudja tekerni a szárított füveit.
Mond valamit a férfi, amin megakad a figyelme. Azon, hogy a lány úgy jó, ahogy van.*
-Ez most… bók volt? *Kérdezi felvonva egyik szemöldökét.* Különben is az mindegy mi tetszik egy-egy embernek, a lényeg az mi tetszik a legtöbbnek. Miért írnál meg egy tekercset, ha azt csak egy, két ember veszi meg? Miért nem írnál olyat, amit sok százan visznek? Mondjuk, ha nem feltétlenül a tudásért akarnád eladni, hanem mondjuk az ilyen kis figyelemfelkeltőként, mint a szőke szépségek. *Elmosolyodik. Egy kicsit jól esett neki a megjegyzés a férfi szájából, mégsem egy olyan, amit részeg férfiaktól hall, akik józanul rá se néznének.*
-Ha tűzhányóról nem is, de a tűz városáról tudnék mesélni. *Elgondolkodik.* A sivatag sem egy rossz háttér elem.
*Vállat von, hogy a mágus válogasson csak, Khyr tud szolgálni néhány információval, ha vevő rá. Ez még mindég nem nevezhető hálának. Fene egye meg. Mindenesetre, úgy érzi, könnyebb lenne megkérdezni, de félő nem kapna rá választ. Azt tudja, hogy az ismereteit szereti bővítgetni, de egy csokor új ismeret sem elég megfelelő erre a célra.
Előkotorja, s gyorsan meg is sodorja a dohányát, majd tüzet kér, és természetesen nem kap olyat, amit akar. Valahol a szíve mélyén erre számított a varázslótól. Egy szelíd „komolyan, tesó?” nézést intéz felé, majd elveszi a köveket. Nézegeti egy darabig, majd nemes egyszerűséggel a hátsója alá rejti őket.*
-Elvesztettem őket. *Mondja teljes nyugodtsággal.* Megoldhatnánk máshogy? Mondjuk, csettinthetsz nekem lángokat, ha te magad nem is élsz ilyenekkel. Egy próbát azért tehetnél, nem fogsz tőle sárkányokat látni, csak talán jobb kedved lesz. *Mosolyodik el ismét.*
A hozzászólást Aravae (Moderátor) módosította, ekkor: 2015.06.22 23:41:59, a következő indokkal:
Világidegen kifejezés használata.
//Lorew Mazoral//
*A hála nem kenyere a vörösnek. Felfogná, hogy Lorewet nem érdekli, mi történik azután, hogy túladott egy tekercsen, vagy segített egy szerencsétlennek. Azt azért megnézné, mily reakcióval járna, ha, mondjuk, kihúzza a nyilat egy katona lábából, az meg hálából hasba vágja.
Khyr ha fejébe vesz valamit, adott esetben, azt hogy a férfinak hálát ad, valamilyen módon, akkor azt véghez fogja vinni. Tűzön és vízen át, mert ő ilyen. Nem érdekli, hogyha nem most, itt helyben, hanem máskor és már keresnie kellesz hozzá. Ha keresni kell, keresni fog és félrelök mindent az útjából, mint az ork mely átvág az ember tömegen. Bemegy a templomba, ha kell és minden árnyas sarkot megnéz, minden csuklyát fellebbent, még ha kiátkozzák a bőréből az sem. Ha így sem találja, beáll a templom közepébe, vagy felmászik egy magaslatra és teli torokból ordítani kezdi „Lorew Mazoral! Jelen van Lorew Mazoral?! Lorewet várják a bejáratnál! Lorew Mazoral!” Egyszer csak előkerül, vagy a saját lábán, vagy előtaszigálják, hogy a vörös végre abba hagyja a süketelést. Nem kell félteni a lányt.*
-Meglehet, de már így sem pörög úgy, mint akkoriban. *Vállat von. Nem mondja ki, de arra gondol, hogy a halállal se lenne kevesebb. Abba nem gondol bele, hogy a férfi saját akarattal vagy azon kívül képes lett volna az őrületbe taszítani, hogy egy rémálomban élje le hátralévő életét, amely drasztikusan lerövidült volna ebben az esetben. Vagy saját maga vetett volna véget ennek, vagy a szervezete mondta volna fel a szolgálatot.
A tekercsére terelődik a szó, melyről már annyit beszélt eddig is, így Khyrt kezdi nagyon érdekelni a dolog. Nem nagyon jut olvasmányok, tekercsek, könyvek közelébe, így nem is tudhatja, ugyan mi különleges van ezekben. Azonkívül, hogy bele tudja tekerni a szárított füveit.
Mond valamit a férfi, amin megakad a figyelme. Azon, hogy a lány úgy jó, ahogy van.*
-Ez most… bók volt? *Kérdezi felvonva egyik szemöldökét.* Különben is az mindegy mi tetszik egy-egy embernek, a lényeg az mi tetszik a legtöbbnek. Miért írnál meg egy tekercset, ha azt csak egy, két ember veszi meg? Miért nem írnál olyat, amit sok százan visznek? Mondjuk, ha nem feltétlenül a tudásért akarnád eladni, hanem mondjuk az ilyen kis figyelemfelkeltőként, mint a szőke szépségek. *Elmosolyodik. Egy kicsit jól esett neki a megjegyzés a férfi szájából, mégsem egy olyan, amit részeg férfiaktól hall, akik józanul rá se néznének.*
-Ha tűzhányóról nem is, de a tűz városáról tudnék mesélni. *Elgondolkodik.* A sivatag sem egy rossz háttér elem.
*Vállat von, hogy a mágus válogasson csak, Khyr tud szolgálni néhány információval, ha vevő rá. Ez még mindég nem nevezhető hálának. Fene egye meg. Mindenesetre, úgy érzi, könnyebb lenne megkérdezni, de félő nem kapna rá választ. Azt tudja, hogy az ismereteit szereti bővítgetni, de egy csokor új ismeret sem elég megfelelő erre a célra.
Előkotorja, s gyorsan meg is sodorja a dohányát, majd tüzet kér, és természetesen nem kap olyat, amit akar. Valahol a szíve mélyén erre számított a varázslótól. Egy szelíd „komolyan, tesó?” nézést intéz felé, majd elveszi a köveket. Nézegeti egy darabig, majd nemes egyszerűséggel a hátsója alá rejti őket.*
-Elvesztettem őket. *Mondja teljes nyugodtsággal.* Megoldhatnánk máshogy? Mondjuk, csettinthetsz nekem lángokat, ha te magad nem is élsz ilyenekkel. Egy próbát azért tehetnél, nem fogsz tőle sárkányokat látni, csak talán jobb kedved lesz. *Mosolyodik el ismét.*
A hozzászólást Aravae (Moderátor) módosította, ekkor: 2015.06.22 23:41:59, a következő indokkal:
Világidegen kifejezés használata.
2716. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-06-20 22:31:41
Üzenet elküldve: 2015-06-20 22:31:41
ÚJ
![>Yerougha Enchris [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10838_1486992453_ember_ferfi.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1195
OOC üzenetek: 457
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1195
OOC üzenetek: 457
Játékstílus: Vakmerő
//Nyári forgatag//
//Manuri//
*Szóval színes löttyök. Ismerősen hangzik. Ha Manuri tudná, hogy itt, a Piactéren mennyire közel is van hozzájuk, nagyot csodálkozna.*
- A nenéd bölcs asszony lehetett. Neked pedig egy nap talán újra lehet ilyen üvegcse a kezedben. *Nem tesz rá konkrét ígéretet, hol és mikor, ezt inkább majd valamilyen meglepetésnek szánja, ha egyszer elkeverednek odáig. Erre lesz alkalom bőven.*
- Az a fickó, aki mellől elhoztalak, mit akart tőled? *fogja kicsit visszább a hangját. Beszélgetésük ezen része senkire sem tartozik. Nem volt éppen bizalomgerjesztő figura, és abban is kételkedik, hogy segítő szándékkal lett volna Manuri irányában.*
//Manuri//
*Szóval színes löttyök. Ismerősen hangzik. Ha Manuri tudná, hogy itt, a Piactéren mennyire közel is van hozzájuk, nagyot csodálkozna.*
- A nenéd bölcs asszony lehetett. Neked pedig egy nap talán újra lehet ilyen üvegcse a kezedben. *Nem tesz rá konkrét ígéretet, hol és mikor, ezt inkább majd valamilyen meglepetésnek szánja, ha egyszer elkeverednek odáig. Erre lesz alkalom bőven.*
- Az a fickó, aki mellől elhoztalak, mit akart tőled? *fogja kicsit visszább a hangját. Beszélgetésük ezen része senkire sem tartozik. Nem volt éppen bizalomgerjesztő figura, és abban is kételkedik, hogy segítő szándékkal lett volna Manuri irányában.*
2715. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-06-20 22:30:45
Üzenet elküldve: 2015-06-20 22:30:45
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Nyári forgatag//
//Mese sarok MINDENKI//
*Még egy "hallgató" jött a közéjük. Már-már egy külön standot is nyithatna. Van itt varázslószerű férfi, kisgyerekek, és hölgyek. Minden korosztályból, és nemből képviseltetik magukat. Ha egy ork, és egy tündér is csatlakozna, az lenne az igazi kavalkád! Öreg, fiatal, nő, férfi, tündér, elf, ork, ember... Egyszóval minden a javából...*
-Üdvözletem. Nagyon szép, milyen fajta állat? Bocsásson meg, épphogy meg tudom különböztetni a madarat a kecskétől.
*Kicsit túloz, bár valóban nem ért annyira az állatokhoz. Így nem is tudja milyen állat is "Alyna". Pedig igen szép kis jószágnak tűnik...
Viszont a mesét mindenki csendben hallgatja végig. Ahogy észrevette, a fiú is. A gyermekek "nevelője" láthatólag túl komolyan vette a mesét. Pedig ez valóban mese. Nagyon sok története van, amiket saját maga látott, jegyzet fel. De ez most egy mese volt.*
-Ez mint mondtam egy mese. A démoni szörnyetegnek az lehet a neve amit maga gondol. Vagy maga. *A körülötte lévők közül valakinek véletlenszerűen a szemébe néz.* Ha igaz is lenne, nehéz lenne az ork nevére rájönni. Minek után ezek a (híresztelések szerint valós) lények elfoglalják valaki tudatát, semmi nem marad az egykori emberből, jelen esetben orkból.
-Kisasszony magának csak ugyanezt tudom mondani... Az amulett csak kitalált elem, nem létezett. Viszont ha megkéri Argus barátunkat, talán tud szolgálni információval e mágikus erőt illetően.
-Viszont ha valami igazra lenne kíváncsi, mondja, és állok szolgálatára. Amennyiben a nevek nem mentek ki a fejemből, szívesen szolgálok ilyen apró részletekkel is...
*Sajnos sok név kiment a fejéből, például a Zelf-vári szerelmesek nevét sem tudja felidézni. ~Hernia volt? Vagy Hornia?~ Mindenesetre a történteket el nem felejti, azok élénken élnek a fejében. Amennyiben új mesét kérnek, mondd is ő szívesen. Ha meg elmennek, ő nem haragszik.*
//Mese sarok MINDENKI//
*Még egy "hallgató" jött a közéjük. Már-már egy külön standot is nyithatna. Van itt varázslószerű férfi, kisgyerekek, és hölgyek. Minden korosztályból, és nemből képviseltetik magukat. Ha egy ork, és egy tündér is csatlakozna, az lenne az igazi kavalkád! Öreg, fiatal, nő, férfi, tündér, elf, ork, ember... Egyszóval minden a javából...*
-Üdvözletem. Nagyon szép, milyen fajta állat? Bocsásson meg, épphogy meg tudom különböztetni a madarat a kecskétől.
*Kicsit túloz, bár valóban nem ért annyira az állatokhoz. Így nem is tudja milyen állat is "Alyna". Pedig igen szép kis jószágnak tűnik...
Viszont a mesét mindenki csendben hallgatja végig. Ahogy észrevette, a fiú is. A gyermekek "nevelője" láthatólag túl komolyan vette a mesét. Pedig ez valóban mese. Nagyon sok története van, amiket saját maga látott, jegyzet fel. De ez most egy mese volt.*
-Ez mint mondtam egy mese. A démoni szörnyetegnek az lehet a neve amit maga gondol. Vagy maga. *A körülötte lévők közül valakinek véletlenszerűen a szemébe néz.* Ha igaz is lenne, nehéz lenne az ork nevére rájönni. Minek után ezek a (híresztelések szerint valós) lények elfoglalják valaki tudatát, semmi nem marad az egykori emberből, jelen esetben orkból.
-Kisasszony magának csak ugyanezt tudom mondani... Az amulett csak kitalált elem, nem létezett. Viszont ha megkéri Argus barátunkat, talán tud szolgálni információval e mágikus erőt illetően.
-Viszont ha valami igazra lenne kíváncsi, mondja, és állok szolgálatára. Amennyiben a nevek nem mentek ki a fejemből, szívesen szolgálok ilyen apró részletekkel is...
*Sajnos sok név kiment a fejéből, például a Zelf-vári szerelmesek nevét sem tudja felidézni. ~Hernia volt? Vagy Hornia?~ Mindenesetre a történteket el nem felejti, azok élénken élnek a fejében. Amennyiben új mesét kérnek, mondd is ő szívesen. Ha meg elmennek, ő nem haragszik.*
2714. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-06-20 22:30:13
Üzenet elküldve: 2015-06-20 22:30:13
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Nyári forgatag//
//Mian//
//Vásárlás//
*Alig láthatóan megrázza a fejét húga egyszerű kis válaszára. Ő teljesen más véleményemen van. Igazából, inkább csak azt hiszi el, amit már bebizonyítottak, vagy amit már látott. Így egy kétes eredetű könyv, melynek még szerzője sincs feltűntetve, bizony nem tartozik azok közé, amelyeknek betűit szívesen elfogadná. De hát ismerve Mian különös érdeklődési területét és azt, ahogy falja a könyveket, ráhagyja a dolgot. Van annyi esze, hogy eldöntse ő, hogy mit hisz el.
A férfi hangját ő is hallja. Oldalról felvont szemöldökkel néz össze a húgával, ha az éppen rápillant. Talán csábító is számára az ajánlat, hiszen éppen arról van szó, aki megnyerte a varázslók közötti versengést, ám mégsem veszi rá semmi, hogy meginduljon felé. Hiszen ő az ingyen dolgokból többnyire nem kér. Azért van ára a dolgoknak, mert értékesek. Az ingyen nem értékes. Lehet, hogy nagylelkű felajánlás, de nincs értéke a lány számára. Így végül ő is visszafordul a pult felé. Egyébként is ebben az egyben ugyanazon az állásponton vannak a mellette állóval, sokszor átbeszélték már. Ők nem arra használnák a mágiát, amire mások. Nem fesztiválokon kívánna bohóckodni, s nem is gyermekeket lenyűgözni. Ő az utat törné vele. Ahogy Mian is. Az utat Reaver és tervei előtt.
Szó nélkül figyeli, amint az árus lepattan a helyéről, majd kutakodni kezd. Amint szemei elé kerül a doboz, előrébb hajol, így válla mögül néhány sötét tincs is előrebukik, ezeket óvatosan lefogja szabad kezével, hogy nehogy a festékek közé lógjon. Lehet, hogy tégelyben vannak, de attól még ragadhatnak.*
- Hmm… *Legelteti szemét a választékon, s úgy tesz, mint aki ért hozzá. Pedig ez Mian területe, aki nem is késlekedik rögtön intézkedni. Így kér mindegyikből. Qeannah viszont gondol egyet még kér.*
- Adjon a sötétzöldből, a feketéből és a bordóból még egyet. *Teszi hozzá. Belenyúl a táskájába, majd 60 aranyat rak a gnóm árus elé (Mesélő (Ara)) a kért festékekért.
Amint ezeket átveszi, a lány felé mutatja.*
- Ezek meg a tieid. Gondoltam, talán máskor is lenne kedved feldíszíteni a ház monoton fehér falait és hát ezek a mi színeink. *Majd bele is süllyeszti a kis tégelyeket a táskája mélyére, ha hazamennek, majd megkapja a lány, addig ne kelljen még ezeket is cipelnie.
Elfordul a gnómtól, majd végigsimít az oldalán, hogy egy apró ráncot eltüntessen. Mély sóhajjal néz körbe. Végül is, azért is jöttek, hogy felmérjék, mit kedvelnek az emberek, hát minden undoruk ellenére is talán ideje jobban szétnézni. Bár az biztos, hogy sem inni, sem enni nem fog itt. Már előre tudja, hogy miféle lelkesedést fog kiváltani ezt követő mondata, de azért mégis közelebb hajol a lány hófehér fürtjeihez, miközben átveszi tőle a pénzes zsákot és táskájába mélyeszti.*
- Úgy hallottam vannak itt afféle versenyek is a pórnép számára. Mondjuk az úszóversenyt. Hátha valaki belefulladna. *Kanyarodik mosolyra a szája, s ha a lánytól igenlő választ vagy jelzést kap, akkor megindul a fürdőház felé.*
//Mian//
//Vásárlás//
*Alig láthatóan megrázza a fejét húga egyszerű kis válaszára. Ő teljesen más véleményemen van. Igazából, inkább csak azt hiszi el, amit már bebizonyítottak, vagy amit már látott. Így egy kétes eredetű könyv, melynek még szerzője sincs feltűntetve, bizony nem tartozik azok közé, amelyeknek betűit szívesen elfogadná. De hát ismerve Mian különös érdeklődési területét és azt, ahogy falja a könyveket, ráhagyja a dolgot. Van annyi esze, hogy eldöntse ő, hogy mit hisz el.
A férfi hangját ő is hallja. Oldalról felvont szemöldökkel néz össze a húgával, ha az éppen rápillant. Talán csábító is számára az ajánlat, hiszen éppen arról van szó, aki megnyerte a varázslók közötti versengést, ám mégsem veszi rá semmi, hogy meginduljon felé. Hiszen ő az ingyen dolgokból többnyire nem kér. Azért van ára a dolgoknak, mert értékesek. Az ingyen nem értékes. Lehet, hogy nagylelkű felajánlás, de nincs értéke a lány számára. Így végül ő is visszafordul a pult felé. Egyébként is ebben az egyben ugyanazon az állásponton vannak a mellette állóval, sokszor átbeszélték már. Ők nem arra használnák a mágiát, amire mások. Nem fesztiválokon kívánna bohóckodni, s nem is gyermekeket lenyűgözni. Ő az utat törné vele. Ahogy Mian is. Az utat Reaver és tervei előtt.
Szó nélkül figyeli, amint az árus lepattan a helyéről, majd kutakodni kezd. Amint szemei elé kerül a doboz, előrébb hajol, így válla mögül néhány sötét tincs is előrebukik, ezeket óvatosan lefogja szabad kezével, hogy nehogy a festékek közé lógjon. Lehet, hogy tégelyben vannak, de attól még ragadhatnak.*
- Hmm… *Legelteti szemét a választékon, s úgy tesz, mint aki ért hozzá. Pedig ez Mian területe, aki nem is késlekedik rögtön intézkedni. Így kér mindegyikből. Qeannah viszont gondol egyet még kér.*
- Adjon a sötétzöldből, a feketéből és a bordóból még egyet. *Teszi hozzá. Belenyúl a táskájába, majd 60 aranyat rak a gnóm árus elé (Mesélő (Ara)) a kért festékekért.
Amint ezeket átveszi, a lány felé mutatja.*
- Ezek meg a tieid. Gondoltam, talán máskor is lenne kedved feldíszíteni a ház monoton fehér falait és hát ezek a mi színeink. *Majd bele is süllyeszti a kis tégelyeket a táskája mélyére, ha hazamennek, majd megkapja a lány, addig ne kelljen még ezeket is cipelnie.
Elfordul a gnómtól, majd végigsimít az oldalán, hogy egy apró ráncot eltüntessen. Mély sóhajjal néz körbe. Végül is, azért is jöttek, hogy felmérjék, mit kedvelnek az emberek, hát minden undoruk ellenére is talán ideje jobban szétnézni. Bár az biztos, hogy sem inni, sem enni nem fog itt. Már előre tudja, hogy miféle lelkesedést fog kiváltani ezt követő mondata, de azért mégis közelebb hajol a lány hófehér fürtjeihez, miközben átveszi tőle a pénzes zsákot és táskájába mélyeszti.*
- Úgy hallottam vannak itt afféle versenyek is a pórnép számára. Mondjuk az úszóversenyt. Hátha valaki belefulladna. *Kanyarodik mosolyra a szája, s ha a lánytól igenlő választ vagy jelzést kap, akkor megindul a fürdőház felé.*
2713. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-06-20 22:06:42
Üzenet elküldve: 2015-06-20 22:06:42
ÚJ
![>Lorew Mazoral [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/562_ember-elf-felelf_ferfi.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 130
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 130
Játékstílus: Vakmerő
//Nyári forgatag//
//Khyr Kreantis//
*Hála... ugyan, olyan játék az, amivel Lorew sosem élt igazán. Ez olyan, mint mikor elad egy tekercset, akkor cseppet sem érdekli, hogy mit csinálnak vele, amíg a pénz a markában van. Megjegyzendő, hogy ha valaki éppen egy kopár, sziklás vidéken végzi a dolgát, akkor az arra járó szerzeteseknek igen magas árat is megad egy bármilyen tekercsért, csak jó hosszú legyen, szóval egyáltalán nem biztos, hogy a tanítás a szerzetesek dolga, inkább az általános segítségnyújtás. Éppen így van viszont ezzel a tudománnyal is, amikor ténylegesen segíteni akar. Olyankor nem érdekli, hogy az illető utána hálás-e neki, amíg azt tudja, hogy sikerült (legalább részben) meggyógyítania. Sosem ápolt emberi kapcsolatokat, nincsenek barátai, akik az utcán köszönnek neki, éppen így minden ismertsége futólagos, így a cselekedet és az ellenérték is ott helyben megszületik, vagy már nem fog. Többeket engedett már így útjukra, hogy egyszer majd meghálálják, aztán soha többet nem találkozott velük. Lehet, hogy keresték, de Lorewet nem olyan egyszerű megtalálni csak azért, mert a templomban tölti ideje nagyját. Sok ott a szerzetes, és nincs más dolga, mint meghúzni magát egy árnyas sarokban, hogy ne kerüljön a figyelem középpontjába.*
- Ugyan, a törött csontot is lehet még apróbb darabokra törni *vonja meg a vállát. Még hogy nem lehet azon rontani? Ha a második sor kérdés után abbahagyta volna, Khyr órákig fetrenghetett volna itt zokogva, esetleg önkívületi állapotban, hiszen akkor már alig fogja fel az alany a külvilágot. Rémálmok gyötörték volna hetekig, és talán véglegesen be is csavarodott volna. Ezért veszélyes leginkább ez a folyamat, bár Lorew az ilyet még utólag se mondja el.*
- Ugyan, az én tekercseim azért lesznek híresek, mert a lehető legélethűbben adom vissza a valóságot. Mellesleg rajtad semmi módosítást nem kell eszközölnöm, jó vagy így, ahogy vagy *a mágus nem megszállottja a melleknek vagy a szőkéknek, így mástól sem várja el, így miért is írna ilyet a tekercsbe? Elég szomorú, hogy a szőkesége vagy a nagy melle miatt vonzódnak egy nőhöz. Lorew számára mindig a kisugárzás a döntő* De a tűzhányó belefér.
*Ebbe az egybe azért egyezik bele, mert habár mindig törekedett a valóság élethű visszaadására, azért nem vonta meg magától a színesítőelemeket. A kérdés, hogy hol van a közelben ilyen? Mert hát azt pontosan le kell írni, hogy mondjuk a Wegtoren melletti tűzhányó tetején. Wegtoren, Tűz városa, a tüzet meg csak odahányta valami, az lesz a tűzhányó. Igen, ez jó lesz.
Lorew sosem volt oda az emberevés gondolatáért, sem kezet, sem lábat nem szeretne veszíteni, azok ugyanis kellenek sok varázslathoz. A maradék... hát, ha valamit muszáj lenne elveszítenie, az inkább egy fül, vagy egy orr lenne. Még egy szem is beleférne, de szigorúan csak egy.*
- Hát sok szerencsét *jegyzi meg, hiszen azt még maga Lorew sem tudja, hogy mire vágyik. Volt már olyan, aki egy ajándékkal pont eltalálta a mágus igényét, de az még önnön magának is meglepetés volt, hogy "jé, tényleg mindig vágytam egy ilyenre, csak eddig nem gondoltam rá". De hát ha Khyr szereti a kihívásokat...*
- Hallgatom *bólint, habár inkább mágusként gondol magára, mintsem szerzetesként. Várja, hogy mi következik, még a műveletet is hajlandó csendben végignézni, csak tudja már meg, mi rémlik Khyrnek. Aztán megint a tűz... Nem igazán tudja eldönteni, hogy a nő erre célzott, vagy ez még mindig csak a bevezetés. Volt szó tűzről, ez tény, és még szép, hogy a mágusnak van tüze. Erszényéből ki is veszi a két apró kovakövet, és átnyújtja.*
- Nálam mindig van *persze a nő talán nem erre számított, de ha akadékoskodna, ott az "Amit meg lehet oldani mágia nélkül, azt ne mágiával csináld" című tanítás* Nem, alkohollal is ritkán. Ilyenekkel pedig sosem játszom.
//Khyr Kreantis//
*Hála... ugyan, olyan játék az, amivel Lorew sosem élt igazán. Ez olyan, mint mikor elad egy tekercset, akkor cseppet sem érdekli, hogy mit csinálnak vele, amíg a pénz a markában van. Megjegyzendő, hogy ha valaki éppen egy kopár, sziklás vidéken végzi a dolgát, akkor az arra járó szerzeteseknek igen magas árat is megad egy bármilyen tekercsért, csak jó hosszú legyen, szóval egyáltalán nem biztos, hogy a tanítás a szerzetesek dolga, inkább az általános segítségnyújtás. Éppen így van viszont ezzel a tudománnyal is, amikor ténylegesen segíteni akar. Olyankor nem érdekli, hogy az illető utána hálás-e neki, amíg azt tudja, hogy sikerült (legalább részben) meggyógyítania. Sosem ápolt emberi kapcsolatokat, nincsenek barátai, akik az utcán köszönnek neki, éppen így minden ismertsége futólagos, így a cselekedet és az ellenérték is ott helyben megszületik, vagy már nem fog. Többeket engedett már így útjukra, hogy egyszer majd meghálálják, aztán soha többet nem találkozott velük. Lehet, hogy keresték, de Lorewet nem olyan egyszerű megtalálni csak azért, mert a templomban tölti ideje nagyját. Sok ott a szerzetes, és nincs más dolga, mint meghúzni magát egy árnyas sarokban, hogy ne kerüljön a figyelem középpontjába.*
- Ugyan, a törött csontot is lehet még apróbb darabokra törni *vonja meg a vállát. Még hogy nem lehet azon rontani? Ha a második sor kérdés után abbahagyta volna, Khyr órákig fetrenghetett volna itt zokogva, esetleg önkívületi állapotban, hiszen akkor már alig fogja fel az alany a külvilágot. Rémálmok gyötörték volna hetekig, és talán véglegesen be is csavarodott volna. Ezért veszélyes leginkább ez a folyamat, bár Lorew az ilyet még utólag se mondja el.*
- Ugyan, az én tekercseim azért lesznek híresek, mert a lehető legélethűbben adom vissza a valóságot. Mellesleg rajtad semmi módosítást nem kell eszközölnöm, jó vagy így, ahogy vagy *a mágus nem megszállottja a melleknek vagy a szőkéknek, így mástól sem várja el, így miért is írna ilyet a tekercsbe? Elég szomorú, hogy a szőkesége vagy a nagy melle miatt vonzódnak egy nőhöz. Lorew számára mindig a kisugárzás a döntő* De a tűzhányó belefér.
*Ebbe az egybe azért egyezik bele, mert habár mindig törekedett a valóság élethű visszaadására, azért nem vonta meg magától a színesítőelemeket. A kérdés, hogy hol van a közelben ilyen? Mert hát azt pontosan le kell írni, hogy mondjuk a Wegtoren melletti tűzhányó tetején. Wegtoren, Tűz városa, a tüzet meg csak odahányta valami, az lesz a tűzhányó. Igen, ez jó lesz.
Lorew sosem volt oda az emberevés gondolatáért, sem kezet, sem lábat nem szeretne veszíteni, azok ugyanis kellenek sok varázslathoz. A maradék... hát, ha valamit muszáj lenne elveszítenie, az inkább egy fül, vagy egy orr lenne. Még egy szem is beleférne, de szigorúan csak egy.*
- Hát sok szerencsét *jegyzi meg, hiszen azt még maga Lorew sem tudja, hogy mire vágyik. Volt már olyan, aki egy ajándékkal pont eltalálta a mágus igényét, de az még önnön magának is meglepetés volt, hogy "jé, tényleg mindig vágytam egy ilyenre, csak eddig nem gondoltam rá". De hát ha Khyr szereti a kihívásokat...*
- Hallgatom *bólint, habár inkább mágusként gondol magára, mintsem szerzetesként. Várja, hogy mi következik, még a műveletet is hajlandó csendben végignézni, csak tudja már meg, mi rémlik Khyrnek. Aztán megint a tűz... Nem igazán tudja eldönteni, hogy a nő erre célzott, vagy ez még mindig csak a bevezetés. Volt szó tűzről, ez tény, és még szép, hogy a mágusnak van tüze. Erszényéből ki is veszi a két apró kovakövet, és átnyújtja.*
- Nálam mindig van *persze a nő talán nem erre számított, de ha akadékoskodna, ott az "Amit meg lehet oldani mágia nélkül, azt ne mágiával csináld" című tanítás* Nem, alkohollal is ritkán. Ilyenekkel pedig sosem játszom.
2712. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-06-20 22:01:23
Üzenet elküldve: 2015-06-20 22:01:23
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 825
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 825
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Nyári forgatag//
//Yerougha//
*A nénje, vagy Néni ahogy a házban nevezték, állítólag okos, tanult asszony volt, csak öregkorára lágyult meg az agya, de hát az bárkivel előfordul. Utána már csak arra emlékezett hogy pakolgatnia kell a színes folyadékokkal telt üvegeket, de meg nem tudta volna mondani, hogy miért és hova. Tőle tanult meg Manuri egy keveset. Egyszerűbb szavakkal, élelmiszerekkel elboldogul, de nem kell azért tőle csodát várni és valószínűleg a helyesírása csapnivaló. De azért több, mint a semmi.*
-Uram? Tanulni?
*Kérdez vissza némileg értetlenül. Lehetősége nem sok volt, csak arra emlékszik, hogy a sok üvegecske tetszett neki anno. Azt szívesen megtudná mik voltak, de úgy egyébként nem nagyon akar tanulni. Azt se tudja mit lehet. Elég kicsi a világ számára.*
-Hát...
*A megismerni szó egy kicsit barátságosabb csengésű, a tanulni-t leginkább csal úgy hallotta, hogy "most megtanulod a leckét!" és durr egy pofon grátisz.*
-A nenének voltak ilyen kis üvegei amikbe színes löttyöket tartott. Azt mondta varázsitalok! Persze, nem hittem neki! De mi van ha mégis? Ez mindig érdekelt.
//Yerougha//
*A nénje, vagy Néni ahogy a házban nevezték, állítólag okos, tanult asszony volt, csak öregkorára lágyult meg az agya, de hát az bárkivel előfordul. Utána már csak arra emlékezett hogy pakolgatnia kell a színes folyadékokkal telt üvegeket, de meg nem tudta volna mondani, hogy miért és hova. Tőle tanult meg Manuri egy keveset. Egyszerűbb szavakkal, élelmiszerekkel elboldogul, de nem kell azért tőle csodát várni és valószínűleg a helyesírása csapnivaló. De azért több, mint a semmi.*
-Uram? Tanulni?
*Kérdez vissza némileg értetlenül. Lehetősége nem sok volt, csak arra emlékszik, hogy a sok üvegecske tetszett neki anno. Azt szívesen megtudná mik voltak, de úgy egyébként nem nagyon akar tanulni. Azt se tudja mit lehet. Elég kicsi a világ számára.*
-Hát...
*A megismerni szó egy kicsit barátságosabb csengésű, a tanulni-t leginkább csal úgy hallotta, hogy "most megtanulod a leckét!" és durr egy pofon grátisz.*
-A nenének voltak ilyen kis üvegei amikbe színes löttyöket tartott. Azt mondta varázsitalok! Persze, nem hittem neki! De mi van ha mégis? Ez mindig érdekelt.
2711. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-06-20 21:35:27
Üzenet elküldve: 2015-06-20 21:35:27
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1195
OOC üzenetek: 457
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1195
OOC üzenetek: 457
Játékstílus: Vakmerő
//Nyári forgatag//
//Manuri//
*Érdeklődve hallgatja végig az egyszerű, de őszinte megnyilvánulást. Szóval a szülők sem jöhetnek szóba segítő erőként. Egyedül a világban: ez gyorsan felneveli az embert.*
- Igen, lehet, hogy arra szükség lesz *utal a bevásárlásra. Csodálkozva hallja, hogy Manuri némiképp bírja az írás és olvasás tudományát. Ezt jópáran a városban sem mondhatják el magukról, nemhogy vidéken.*
- Tanulni sosem volt kedved a világról? *Söre lassanként fogyatkozni kezd. Vehetne éppen másikat, de nem célja, hogy túl sokat igyon. Most inkább csak a jó időre tekintettel kortyolgat.* - Vagy éppen megismerni egy kicsit?
*Megvan az esélye, hogy túl gyorsan nyitja meg a kapukat Manuri előtt, és visszaretten tőlük. De ha nem lesz esélye sem visszarettenni tőlük, soha nem is fog átlépni rajtuk.*
//Manuri//
*Érdeklődve hallgatja végig az egyszerű, de őszinte megnyilvánulást. Szóval a szülők sem jöhetnek szóba segítő erőként. Egyedül a világban: ez gyorsan felneveli az embert.*
- Igen, lehet, hogy arra szükség lesz *utal a bevásárlásra. Csodálkozva hallja, hogy Manuri némiképp bírja az írás és olvasás tudományát. Ezt jópáran a városban sem mondhatják el magukról, nemhogy vidéken.*
- Tanulni sosem volt kedved a világról? *Söre lassanként fogyatkozni kezd. Vehetne éppen másikat, de nem célja, hogy túl sokat igyon. Most inkább csak a jó időre tekintettel kortyolgat.* - Vagy éppen megismerni egy kicsit?
*Megvan az esélye, hogy túl gyorsan nyitja meg a kapukat Manuri előtt, és visszaretten tőlük. De ha nem lesz esélye sem visszarettenni tőlük, soha nem is fog átlépni rajtuk.*
2710. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-06-20 21:18:24
Üzenet elküldve: 2015-06-20 21:18:24
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 171
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 171
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
//Nyári forgatag//
//Lorew Mazoral//
*Khyr még mindég nem egészen biztos benne, hogy a férfi igazi – a maga olvasatában trükkös – varázsló, aki mindenféle arcokat fel tud venni és lángra lobbantani dolgokat. Nem csak a női szíveket.
Az tény, hogy nem akart neki bemutatót tartani, legalábbis sokszor kitért a kérés elől, aztán meg már a lány nem nyaggatta, mert egy fontosabb dologhoz érkeztek. Az elme trükk is egyfajta varázslat lenne-e? Ennek a kérdésnek eddig nem volt ideje felmerülni, most viszont van rá alkalom. Már csak azt kell eldöntenie a lánynak, hogy kérlelje e még a látványosabb mágiák gyakorlását tőle, vagy ne? Egyik fele azt mondja nem kéne, hiszen olyat tett, amiért – vélhetően – Khyr örökké hálával fog gondolni rá és nem úgy, mint egy szakállas, idegesítő csolovek. A másik fele pedig éppen azt próbálja elhitetni vele, hogy ez az ember egy szakállas, idegesítő csolovek és így nyugodt szívvel kívánhat tőle egy kis tüzet. No, majd meglátjuk.*
-Ami elromlott, azt már nem lehet jobban tönkre tenni, ptyícám. *Vonja meg a vállát. Azt a szót használta, amelyet Wegtorenben legtöbb esetben a férfiak használnak a bordélyokban kígyót bűvölő, attraktív lányokra, de elvétve jelentheti azt is, hogy „kedvesem”.
Akárhogy is Khyr szerint most igazat szólt, még akkor is, ha nincs benne teljesen biztos. Az idők során az elméje már részlegesen felőrlődött és ezért, nem igazán tud meghatódni, vagy együtt érezni, szeretni, illetve gondoskodni. Nem tud és nem is akar. Ennek az a hátulütője, hogy örülni sem tud és megbízni sem. Most valahogy mégis ez mind egyszerre megszűnt egyetlen ember számára. Ha mást nem is ért el Lorew ezzel a mutatvánnyal, de Khyr kedvességét biztosan.
A férfi ezek után elkezdi a műsorát az orgyilkosokról, amit muszáj a lánynak félbeszakítani, mert a feje is belefájdul ebbe a hangzavarba.*
-Elijesztetted őket, én hősöm. *Mondja, miközben körbeforgatja a szemét. A lány nem ússza meg ennyivel, a férfi megint hozza a formáját. Valami perverz oknál fogva viszont most nem idegesíti a dumája annyira, mint annak előtte, még el is mosolyodik halványan, amikor élete főművét említi.*
-Figyelj csak. Büszke vagyok, hogy a nagy Lorew Mazoralt, mágusok mágusát láthattam egy eget rengető összecsapásban egy gonosz gyilkossal, én meg mindeközben a háttérbe húzódva vacogtam és sírtam! *Rázza meg a fejét.* Ezt is foglald bele, bizton vevők arra, hogy gyenge hölgyeket mentesz meg. *Eltűnődik.* Írd bele azt, hogy nagy csöcsű szőke voltam páncél alsóneműben… Sőt tök pucéran! Egy tűzhányó tetején! *Hevesen bólogat. Kicsit elragadta a fantáziája, de hát a férfi úgy is csak meséket árul, ahogy kiveszi a szavaiból, ezt azért nem mondja ki hangosan.
Eztán elkezdi tisztítani a sebet és még olyan kedves is, hogy figyelmezteti a mágust arra, hogy ne tegyen hirtelen mozdulatokat. Erre az, képes leharapni a fejét, mert egy kicsit erősebben nyomta oda a rongyot és ahelyett, hogy tollpihe érzetét keltette volna, inkább lett belőle egy gyengéd női érintés.
Arra, hogy még a másik kezét is felemeli, csak mosolyogni tud. Csak azért is neki legyen igaza. Még egy ilyen makacs emberrel nem akadt össze, legfeljebb a tükörben.
Gyors fertőtlenítést csinál a saját drága és ritka nyálát adva, és még erre is csak a panaszkodást hallja.*
-Nyugalom, nem a kezeddel kezdeném! *Egy pillantást vet a másiknak a lábára, majd pajkosan elmosolyodik.* Ami odalent van, finomabbnak tűnik. *Majd még kacsint is egyet, hogy a félreérthető kijelentés még kétértelműbb legyen. Aztán végez a beavatkozással és vissza szolgáltatja a férfinak a kezét és egyéb testrészeit.*
-Hm… mindenképpen. Amint kiderítem mi az, ami kedvedre válik, meghálálom. *Persze egy mamlaszt könnyű lenne elvarázsolni egy gyors lábközi élménnyel, de valami azt súgja Lorew nem egy ilyen kaliberű figura, aki az apró örömöknek akkora hangsúlyt fektetne.*
-Tehát, szerzetes. Valami rémlik a korábbi beszélgetésünkből. *Kezdi el a bevezető szöveget, majd ezzel egy időben a köpenye alá nyúl, hogy kivegyen egy darab vászont és kiterítse. Szárított növény van benne, barna és zöld levelek keverednek. Dohány és ördögvigyor. Egy darab kukorica levelet is előhúz, mely éppen megfelelő mértékig száradt meg, majd beleönti a vászon darab tartalmának negyedét. Összecsavarja a kukoricát, megnyálazza, majd lelapogatja a végét. Elteszi a dohánykeveréket, az elkészült dohányt pedig a szája sarkába teszi.*
-Nos… van tüzed? *Kérdi mosoly nélkül, halál komolyan.* Apropó, élsz ilyenekkel? *Most már egy félmosolyt megenged, addig, amíg a rudacska a szájában marad.*
A hozzászólást Aravae (Moderátor) módosította, ekkor: 2015.06.22 23:42:55, a következő indokkal:
Világidegen kifejezés használata.
//Lorew Mazoral//
*Khyr még mindég nem egészen biztos benne, hogy a férfi igazi – a maga olvasatában trükkös – varázsló, aki mindenféle arcokat fel tud venni és lángra lobbantani dolgokat. Nem csak a női szíveket.
Az tény, hogy nem akart neki bemutatót tartani, legalábbis sokszor kitért a kérés elől, aztán meg már a lány nem nyaggatta, mert egy fontosabb dologhoz érkeztek. Az elme trükk is egyfajta varázslat lenne-e? Ennek a kérdésnek eddig nem volt ideje felmerülni, most viszont van rá alkalom. Már csak azt kell eldöntenie a lánynak, hogy kérlelje e még a látványosabb mágiák gyakorlását tőle, vagy ne? Egyik fele azt mondja nem kéne, hiszen olyat tett, amiért – vélhetően – Khyr örökké hálával fog gondolni rá és nem úgy, mint egy szakállas, idegesítő csolovek. A másik fele pedig éppen azt próbálja elhitetni vele, hogy ez az ember egy szakállas, idegesítő csolovek és így nyugodt szívvel kívánhat tőle egy kis tüzet. No, majd meglátjuk.*
-Ami elromlott, azt már nem lehet jobban tönkre tenni, ptyícám. *Vonja meg a vállát. Azt a szót használta, amelyet Wegtorenben legtöbb esetben a férfiak használnak a bordélyokban kígyót bűvölő, attraktív lányokra, de elvétve jelentheti azt is, hogy „kedvesem”.
Akárhogy is Khyr szerint most igazat szólt, még akkor is, ha nincs benne teljesen biztos. Az idők során az elméje már részlegesen felőrlődött és ezért, nem igazán tud meghatódni, vagy együtt érezni, szeretni, illetve gondoskodni. Nem tud és nem is akar. Ennek az a hátulütője, hogy örülni sem tud és megbízni sem. Most valahogy mégis ez mind egyszerre megszűnt egyetlen ember számára. Ha mást nem is ért el Lorew ezzel a mutatvánnyal, de Khyr kedvességét biztosan.
A férfi ezek után elkezdi a műsorát az orgyilkosokról, amit muszáj a lánynak félbeszakítani, mert a feje is belefájdul ebbe a hangzavarba.*
-Elijesztetted őket, én hősöm. *Mondja, miközben körbeforgatja a szemét. A lány nem ússza meg ennyivel, a férfi megint hozza a formáját. Valami perverz oknál fogva viszont most nem idegesíti a dumája annyira, mint annak előtte, még el is mosolyodik halványan, amikor élete főművét említi.*
-Figyelj csak. Büszke vagyok, hogy a nagy Lorew Mazoralt, mágusok mágusát láthattam egy eget rengető összecsapásban egy gonosz gyilkossal, én meg mindeközben a háttérbe húzódva vacogtam és sírtam! *Rázza meg a fejét.* Ezt is foglald bele, bizton vevők arra, hogy gyenge hölgyeket mentesz meg. *Eltűnődik.* Írd bele azt, hogy nagy csöcsű szőke voltam páncél alsóneműben… Sőt tök pucéran! Egy tűzhányó tetején! *Hevesen bólogat. Kicsit elragadta a fantáziája, de hát a férfi úgy is csak meséket árul, ahogy kiveszi a szavaiból, ezt azért nem mondja ki hangosan.
Eztán elkezdi tisztítani a sebet és még olyan kedves is, hogy figyelmezteti a mágust arra, hogy ne tegyen hirtelen mozdulatokat. Erre az, képes leharapni a fejét, mert egy kicsit erősebben nyomta oda a rongyot és ahelyett, hogy tollpihe érzetét keltette volna, inkább lett belőle egy gyengéd női érintés.
Arra, hogy még a másik kezét is felemeli, csak mosolyogni tud. Csak azért is neki legyen igaza. Még egy ilyen makacs emberrel nem akadt össze, legfeljebb a tükörben.
Gyors fertőtlenítést csinál a saját drága és ritka nyálát adva, és még erre is csak a panaszkodást hallja.*
-Nyugalom, nem a kezeddel kezdeném! *Egy pillantást vet a másiknak a lábára, majd pajkosan elmosolyodik.* Ami odalent van, finomabbnak tűnik. *Majd még kacsint is egyet, hogy a félreérthető kijelentés még kétértelműbb legyen. Aztán végez a beavatkozással és vissza szolgáltatja a férfinak a kezét és egyéb testrészeit.*
-Hm… mindenképpen. Amint kiderítem mi az, ami kedvedre válik, meghálálom. *Persze egy mamlaszt könnyű lenne elvarázsolni egy gyors lábközi élménnyel, de valami azt súgja Lorew nem egy ilyen kaliberű figura, aki az apró örömöknek akkora hangsúlyt fektetne.*
-Tehát, szerzetes. Valami rémlik a korábbi beszélgetésünkből. *Kezdi el a bevezető szöveget, majd ezzel egy időben a köpenye alá nyúl, hogy kivegyen egy darab vászont és kiterítse. Szárított növény van benne, barna és zöld levelek keverednek. Dohány és ördögvigyor. Egy darab kukorica levelet is előhúz, mely éppen megfelelő mértékig száradt meg, majd beleönti a vászon darab tartalmának negyedét. Összecsavarja a kukoricát, megnyálazza, majd lelapogatja a végét. Elteszi a dohánykeveréket, az elkészült dohányt pedig a szája sarkába teszi.*
-Nos… van tüzed? *Kérdi mosoly nélkül, halál komolyan.* Apropó, élsz ilyenekkel? *Most már egy félmosolyt megenged, addig, amíg a rudacska a szájában marad.*
A hozzászólást Aravae (Moderátor) módosította, ekkor: 2015.06.22 23:42:55, a következő indokkal:
Világidegen kifejezés használata.
2709. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-06-20 20:52:07
Üzenet elküldve: 2015-06-20 20:52:07
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 825
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 825
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Nyári forgatag//
//Yerougha//
-Anyám nemes asszony lehetett, ám szinte semmit se tudok róla és születésemkor meghalt. Apám egyszerűbb zsoldos ember volt. Hamar kiadott a kezei közül és egy parasztcsalád nevelt fel, így kerültem el a földesúr házába is szolgálónak, majd a városba.
*Igen, egy kicsit bátrabb, nyitottabb ő is, de idegen neki azért ez a felállás. A birtokosoknál ismerték úgy ahogy, tudták hogy a környéken nőtt fel, tudták ki nevelte őket. Az őt onnan megvásárló bolond família meg nála nem érdeklődött, így kétségkívül új élmény ez, még szoknia és tanulnia kell annak a módját hogyan hozza ki magából a maximumot ilyen helyzetekben is.
Yero semmi olyat nem tett ellene egyelőre ami indokolná azt, hogy tartson tőle, bár ez is lehet akár gyanús, a túlzó kedvesség.*
-Egyébként egy picit tudok írni és olvasni, ha bevásárlást kellene intézni. A Néni tanítgatott. Ott jó sorom volt. Nem voltak kifejezetten kedvesek, de gonoszak sem. Legutóbbi gazdám durvasága... hagyott bennem mély nyomot.
~Remélem nem taszítják Uramat a régi hegek!~
*Inkább vissza is fordul a húsos buci felé és lecsipegeti a végét.*
A hozzászólás írója (Manuri Rimse) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.06.20 20:52:21
//Yerougha//
-Anyám nemes asszony lehetett, ám szinte semmit se tudok róla és születésemkor meghalt. Apám egyszerűbb zsoldos ember volt. Hamar kiadott a kezei közül és egy parasztcsalád nevelt fel, így kerültem el a földesúr házába is szolgálónak, majd a városba.
*Igen, egy kicsit bátrabb, nyitottabb ő is, de idegen neki azért ez a felállás. A birtokosoknál ismerték úgy ahogy, tudták hogy a környéken nőtt fel, tudták ki nevelte őket. Az őt onnan megvásárló bolond família meg nála nem érdeklődött, így kétségkívül új élmény ez, még szoknia és tanulnia kell annak a módját hogyan hozza ki magából a maximumot ilyen helyzetekben is.
Yero semmi olyat nem tett ellene egyelőre ami indokolná azt, hogy tartson tőle, bár ez is lehet akár gyanús, a túlzó kedvesség.*
-Egyébként egy picit tudok írni és olvasni, ha bevásárlást kellene intézni. A Néni tanítgatott. Ott jó sorom volt. Nem voltak kifejezetten kedvesek, de gonoszak sem. Legutóbbi gazdám durvasága... hagyott bennem mély nyomot.
~Remélem nem taszítják Uramat a régi hegek!~
*Inkább vissza is fordul a húsos buci felé és lecsipegeti a végét.*
A hozzászólás írója (Manuri Rimse) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.06.20 20:52:21
2708. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-06-20 20:41:57
Üzenet elküldve: 2015-06-20 20:41:57
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1195
OOC üzenetek: 457
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1195
OOC üzenetek: 457
Játékstílus: Vakmerő
//Nyári forgatag//
//Manuri//
*Nehéz életsorssal van dolga. Mindig másoknak dolgozni, sohasem kérdőjelezni meg semmit, ráadásul mindezt támasz nélkül. Épp itt volt az ideje, hogy valaki felkarolja ezt a teremtést.*
- A családoddal mi a helyzet? Kifélék, mifélék? *kérdezgeti tovább. Ha maga mellé akarja venni, minél többet kell tudnia róla. És ezt persze majd a többi szolgálatában állóval is meg kell tennie. Lassan eszegeti a fügét, apránként kiélvezve az ízét. Sörrel nem éppen ideális párosítás, de most éppen ilyen volt a gusztusa. Most csak néha kúszik felfelé a tekintete, Manurira. A lány mintha már bátrabban venné fel a szemkontaktust. Fontos, hogy kialakuljon közöttük valamiféle bizalmi viszony.*
//Manuri//
*Nehéz életsorssal van dolga. Mindig másoknak dolgozni, sohasem kérdőjelezni meg semmit, ráadásul mindezt támasz nélkül. Épp itt volt az ideje, hogy valaki felkarolja ezt a teremtést.*
- A családoddal mi a helyzet? Kifélék, mifélék? *kérdezgeti tovább. Ha maga mellé akarja venni, minél többet kell tudnia róla. És ezt persze majd a többi szolgálatában állóval is meg kell tennie. Lassan eszegeti a fügét, apránként kiélvezve az ízét. Sörrel nem éppen ideális párosítás, de most éppen ilyen volt a gusztusa. Most csak néha kúszik felfelé a tekintete, Manurira. A lány mintha már bátrabban venné fel a szemkontaktust. Fontos, hogy kialakuljon közöttük valamiféle bizalmi viszony.*
2707. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-06-20 20:37:52
Üzenet elküldve: 2015-06-20 20:37:52
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Nyári forgatag//
//Ydriss, Kharasshi//
*Tudja, hogy tudja, hogy tudja, nem a tekintete árulja el a mélységit, nem is a komor vonások, hanem az a mosoly, mi a szája szegletében bujkál. És még milyen jót szórakozik rajta, hogy ismét mérlegelésre kényszeríti lányt. Bosszantó, roppant bosszantó. Ám az alku a démonnal megköttetik, s az azt követő elégedett mosoly már egyenesen felháborító. Az ifjonti hév és dac ismét fellángol a lányban, ezt a következő, már jóval határozottabb harapás jelzi. A visszavágás még várat magára, elvégre mindennek megvan a maga ideje, és ha már minden bizonnyal nagy árat fizet a gyümölcsért, ki akarja élvezni annak kellemes ízét, az édes és fanyar ideális egyvelege.*
- Gesztus a gesztusért, szívesség a szívességért. *Veszi el az újabb cikkelyt, ám még nem kóstol bele. * - Nem ismerlek, így még nem gondoltam semmire. Talán az alkalom szüli majd. Vagy *Közelebb lép, és vállával maga is a falnak dől a mélységi mellett, alig hagyva egy kis távolságot kettejük között.* te talán már kitaláltad, mit kívánnál tőlem? *Tekintete egybeforr a hímével, miközben lassan, élvezettel kiharap egy falatnyi bogyót.*
//Ydriss, Kharasshi//
*Tudja, hogy tudja, hogy tudja, nem a tekintete árulja el a mélységit, nem is a komor vonások, hanem az a mosoly, mi a szája szegletében bujkál. És még milyen jót szórakozik rajta, hogy ismét mérlegelésre kényszeríti lányt. Bosszantó, roppant bosszantó. Ám az alku a démonnal megköttetik, s az azt követő elégedett mosoly már egyenesen felháborító. Az ifjonti hév és dac ismét fellángol a lányban, ezt a következő, már jóval határozottabb harapás jelzi. A visszavágás még várat magára, elvégre mindennek megvan a maga ideje, és ha már minden bizonnyal nagy árat fizet a gyümölcsért, ki akarja élvezni annak kellemes ízét, az édes és fanyar ideális egyvelege.*
- Gesztus a gesztusért, szívesség a szívességért. *Veszi el az újabb cikkelyt, ám még nem kóstol bele. * - Nem ismerlek, így még nem gondoltam semmire. Talán az alkalom szüli majd. Vagy *Közelebb lép, és vállával maga is a falnak dől a mélységi mellett, alig hagyva egy kis távolságot kettejük között.* te talán már kitaláltad, mit kívánnál tőlem? *Tekintete egybeforr a hímével, miközben lassan, élvezettel kiharap egy falatnyi bogyót.*
2706. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-06-20 20:37:12
Üzenet elküldve: 2015-06-20 20:37:12
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 32
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 32
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Nyári forgatag//
//Délutáni séta//
//Vásárlás//
*Némán bólint csak, ahogy hallja nővére gyöngyként hangzó szavait. Valóban nincs semmi megerősítés rá, épp ezért izgatja ennyire a fantáziáját a tudomány. Nem lehet bizonyítani semmit, s magát ismerve, addig fog kísérletezni, amíg mégis be nem tudja. Nehezen adja fel a dolgokat, ez egy igazán rossz tulajdonsága, mégis ez az, ami odajutatta, ahol most van. Ettől lett az aki.*
- Épp ezért érdekes.
*Válaszolja végül suttogó, egyébként igazán édesnek tetsző hangján. Ezért sem szeret beszélni. Kedveskedő hangja megtéveszti az embereket, nem tükrözi vissza valódi énjét. Ezért merül inkább a némaság folyójába.
A meleg a sápadt bőrű lányt nem zavarja. Valahogy mindig is vonzódott a tűzhöz a meleghez. Nehezen is izzad meg, ez is talán egy jele lehet annak, hogy mágiájában a tűz ágat kéne választania. Hosszú idő telt el azóta, hogy nővérével eldöntötték, hogy magukévá tesznek egy-egy mágiaágat. Mégis még most sem jutottak el a Könyvtárba, hogy tanulmányozzanak néhány tekercset. Mintha a világ valahogy nem lenne tele mágusokkal, kik szívesen tanítanának. S épp hogy ezt kigondolja, hallja, hogy egy férfi megszólal.
~Mágiatanítás? Ingyen?~
Egy pillanatra a hang irányába néz. Érdektelen tekintete megáll a férfin, de vissza is fordul, hogy az árushoz. Biztos benne, hogy teljesen más fogalmai vannak a mágiahasználatról, mint a legtöbb embernek.
~A mágia hatalom.~
S ez épp elég számára, hogy mindent elkövessen, hogy bátyját hatalomhoz jutassa.
A gnóm szavaira semmit sem reagál. Nővére későn adja át a szütyőjét, s már venné is ki a tizenöt aranyat. Nem tartják túl sokra ezt a fesztivált, látszik az árakon is. Ötletét Qeannah is díjazza, s máris meg is kérdezi az árust. Aki szívélyesen válaszol neki.
Hiába vette ki a könyv árát, s már nyújtaná vissza a szütyőt drága nővérének, mozdulata megakad félúton.*
- Mindből egyet.
*Válaszolja, s még kivesz néhány aranytallért. S így összesen 120 értékű aranyat ad át a gnóm árusnak (Mesélő (Ara)).
Majd újra körbenéz, hogy most merre menjenek is tovább. Közben összehúzza a szütyő száját, s visszaejti Qeannah tenyerébe. Ezt követően veszi át mind a fehér pongyolába csomagolt könyvet, mind a festékeket. Azokat átadja nővérének, amíg az előbbit magánál tartja. Becsomagolták számára, így nem kell attól tartania, hogy a környező népek megfertőzik valamivel.*
//Délutáni séta//
//Vásárlás//
*Némán bólint csak, ahogy hallja nővére gyöngyként hangzó szavait. Valóban nincs semmi megerősítés rá, épp ezért izgatja ennyire a fantáziáját a tudomány. Nem lehet bizonyítani semmit, s magát ismerve, addig fog kísérletezni, amíg mégis be nem tudja. Nehezen adja fel a dolgokat, ez egy igazán rossz tulajdonsága, mégis ez az, ami odajutatta, ahol most van. Ettől lett az aki.*
- Épp ezért érdekes.
*Válaszolja végül suttogó, egyébként igazán édesnek tetsző hangján. Ezért sem szeret beszélni. Kedveskedő hangja megtéveszti az embereket, nem tükrözi vissza valódi énjét. Ezért merül inkább a némaság folyójába.
A meleg a sápadt bőrű lányt nem zavarja. Valahogy mindig is vonzódott a tűzhöz a meleghez. Nehezen is izzad meg, ez is talán egy jele lehet annak, hogy mágiájában a tűz ágat kéne választania. Hosszú idő telt el azóta, hogy nővérével eldöntötték, hogy magukévá tesznek egy-egy mágiaágat. Mégis még most sem jutottak el a Könyvtárba, hogy tanulmányozzanak néhány tekercset. Mintha a világ valahogy nem lenne tele mágusokkal, kik szívesen tanítanának. S épp hogy ezt kigondolja, hallja, hogy egy férfi megszólal.
~Mágiatanítás? Ingyen?~
Egy pillanatra a hang irányába néz. Érdektelen tekintete megáll a férfin, de vissza is fordul, hogy az árushoz. Biztos benne, hogy teljesen más fogalmai vannak a mágiahasználatról, mint a legtöbb embernek.
~A mágia hatalom.~
S ez épp elég számára, hogy mindent elkövessen, hogy bátyját hatalomhoz jutassa.
A gnóm szavaira semmit sem reagál. Nővére későn adja át a szütyőjét, s már venné is ki a tizenöt aranyat. Nem tartják túl sokra ezt a fesztivált, látszik az árakon is. Ötletét Qeannah is díjazza, s máris meg is kérdezi az árust. Aki szívélyesen válaszol neki.
Hiába vette ki a könyv árát, s már nyújtaná vissza a szütyőt drága nővérének, mozdulata megakad félúton.*
- Mindből egyet.
*Válaszolja, s még kivesz néhány aranytallért. S így összesen 120 értékű aranyat ad át a gnóm árusnak (Mesélő (Ara)).
Majd újra körbenéz, hogy most merre menjenek is tovább. Közben összehúzza a szütyő száját, s visszaejti Qeannah tenyerébe. Ezt követően veszi át mind a fehér pongyolába csomagolt könyvet, mind a festékeket. Azokat átadja nővérének, amíg az előbbit magánál tartja. Becsomagolták számára, így nem kell attól tartania, hogy a környező népek megfertőzik valamivel.*
2705. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-06-20 20:23:07
Üzenet elküldve: 2015-06-20 20:23:07
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 130
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 130
Játékstílus: Vakmerő
//Nyári forgatag//
//Khyr Kreantis//
*Valószínűleg Lorew lenne a legboldogabb, ha ilyen varázslatokat tudna, olyan ember arcát magára venni, akit még sosem látott, így a másik elméjéből kell kivennie a képet. Ha pedig képes lenne, akkor nem ilyesmire vesztegetné az idejét, helyette mondjuk Ar Theniorként menne oda Amos Theniorhoz, és közölné, hogy nem is halt meg igazából, csak az ellenségei elől kellett eltűnnie egy időre, és most, gnómokat zavarba ejtő korral könnyedén visszavenni a főpapi tisztséget, és az azzal járó hatalmat. Mondjuk valószínűleg ha lenne ilyen varázslat, akkor a főpap szobája előtt mindig állna egy kisebb sor Ar Thenior, akik nagyon szeretnék meggyőzni őt igazukról. Ennél már csak az lenne kellemetlenebb, ha bemenne, belekezdene a mondókába, majd Amos Thenior megkérné, hogy azon az ajtón át menjen a másik szobába, ahová a többi Ar Theniort is küldte.*
- Rendben, akkor úgy látom helyrehozhatatlan kárt nem okoztam *hümmög, mivel láthatóan Khyr józan eszénél van, nem őrült meg, képes beszélni, és az emlékei is megvannak, legalábbis azt tudja, hogy Lorew egy szerzetes a templomból. Ha elméjéből hiányoznak is dolgok, csak részlegesen, és idővel úgyis visszatérnek. Aztán persze észreveszi, hogy ott a nem túl mély, de hosszú seb, ami a kiszivárgott vérmennyiség miatt legalább tízszer akkorának tűnik. És hát még szép, hogy kiabál.*
- Dehogy! El akarom ijeszteni őket! Tudom hogy itt vannak minde... *a beavatkozás sikeres, a férfi elhallgat, de legalábbis halkul* Már bizonyára elmenekültek.
*Persze buta kérdés, mi az, hogy eltűnik a semmibe? Talán nem is bérgyilkos. Talán egy felsőbbrendű lény, amely megjelölte őt, mint áldozatot. Sok betegségről gondolták régen azt, hogy megjelölte a Halál maga, és olvasott sok felsőbbrendű entitásról, ami néha átjár portyázni a világukba, de nem rögtön vadássza le az áldozatot, csak hagy valamilyen vágást. Egy karmolást az arcon például, vagy vágást a gyűrűsujj oldalán...*
- Bizonyára felismerte az erőviszonyokat *jegyzi meg* Kész az új fejezet életem tekercseihez. Amikor egy orgyilkossal akadtam össze, és természetesen győzedelmeskedtem. Légy büszke, hogy szemtanúja voltál a csatának *talán ezért dobják mindig vissza a tekercseit, ki tudja? A templomban talán elvárnak olyan apróságokat, mint hogy ne színezzen ki mindent. A nő eztán kölcsönkéri a mágus kezét, ő pedig odaadja, habár vannak fenntartásai. Mikor megnyalja a kendőt, és azt mondja, ne mozogjon, mert fájni fog, bizonyára arra gondol, hogy habár fájni fog, azért ne mozogjon, ellenben Lorew fejében egyértelműen úgy fogalmazódik meg, hogy ha nem mozog, akkor nem fog fájni. Éppen ezért is hördül fel.*
- Hát ez akkor is fáj, ha nem mozgok *morog* Ennyi erővel mozoghatnék is.
*Hogy nyomatékot adjon a szavainak, másik kezét egy kicsivel feljebb emeli, majd újból leengedi. Senki ne mondja meg neki, hogy mit csináljon, főleg ne így, hogy úgyis fáj, ha követi az instrukciókat. mikor ráadásul a nő még nyalogatni is elkezdi az ujját, már csak annyit tud mondani:*
- Azért hagyj belőle nekem is *nem mintha a gyűrűs ujjnak bármilyen (Lorew által elismert) funkciója lenne, de nem vághat le minden haszontalant magáról. Mikor pedig túlesik a fájdalmas megpróbáltatáson, és örül, hogy túlélte a beavatkozást, a nő újból a hálát említi.*
- Azt mondom, hogy nem azért csináltam, de ha szeretnéd, természetesen elfogadom *bólint, elvégre ez az egésznek a lényege. Lehet valaki hálás... utólag. De ne előre kötelezze magát ilyesmire.*
//Khyr Kreantis//
*Valószínűleg Lorew lenne a legboldogabb, ha ilyen varázslatokat tudna, olyan ember arcát magára venni, akit még sosem látott, így a másik elméjéből kell kivennie a képet. Ha pedig képes lenne, akkor nem ilyesmire vesztegetné az idejét, helyette mondjuk Ar Theniorként menne oda Amos Theniorhoz, és közölné, hogy nem is halt meg igazából, csak az ellenségei elől kellett eltűnnie egy időre, és most, gnómokat zavarba ejtő korral könnyedén visszavenni a főpapi tisztséget, és az azzal járó hatalmat. Mondjuk valószínűleg ha lenne ilyen varázslat, akkor a főpap szobája előtt mindig állna egy kisebb sor Ar Thenior, akik nagyon szeretnék meggyőzni őt igazukról. Ennél már csak az lenne kellemetlenebb, ha bemenne, belekezdene a mondókába, majd Amos Thenior megkérné, hogy azon az ajtón át menjen a másik szobába, ahová a többi Ar Theniort is küldte.*
- Rendben, akkor úgy látom helyrehozhatatlan kárt nem okoztam *hümmög, mivel láthatóan Khyr józan eszénél van, nem őrült meg, képes beszélni, és az emlékei is megvannak, legalábbis azt tudja, hogy Lorew egy szerzetes a templomból. Ha elméjéből hiányoznak is dolgok, csak részlegesen, és idővel úgyis visszatérnek. Aztán persze észreveszi, hogy ott a nem túl mély, de hosszú seb, ami a kiszivárgott vérmennyiség miatt legalább tízszer akkorának tűnik. És hát még szép, hogy kiabál.*
- Dehogy! El akarom ijeszteni őket! Tudom hogy itt vannak minde... *a beavatkozás sikeres, a férfi elhallgat, de legalábbis halkul* Már bizonyára elmenekültek.
*Persze buta kérdés, mi az, hogy eltűnik a semmibe? Talán nem is bérgyilkos. Talán egy felsőbbrendű lény, amely megjelölte őt, mint áldozatot. Sok betegségről gondolták régen azt, hogy megjelölte a Halál maga, és olvasott sok felsőbbrendű entitásról, ami néha átjár portyázni a világukba, de nem rögtön vadássza le az áldozatot, csak hagy valamilyen vágást. Egy karmolást az arcon például, vagy vágást a gyűrűsujj oldalán...*
- Bizonyára felismerte az erőviszonyokat *jegyzi meg* Kész az új fejezet életem tekercseihez. Amikor egy orgyilkossal akadtam össze, és természetesen győzedelmeskedtem. Légy büszke, hogy szemtanúja voltál a csatának *talán ezért dobják mindig vissza a tekercseit, ki tudja? A templomban talán elvárnak olyan apróságokat, mint hogy ne színezzen ki mindent. A nő eztán kölcsönkéri a mágus kezét, ő pedig odaadja, habár vannak fenntartásai. Mikor megnyalja a kendőt, és azt mondja, ne mozogjon, mert fájni fog, bizonyára arra gondol, hogy habár fájni fog, azért ne mozogjon, ellenben Lorew fejében egyértelműen úgy fogalmazódik meg, hogy ha nem mozog, akkor nem fog fájni. Éppen ezért is hördül fel.*
- Hát ez akkor is fáj, ha nem mozgok *morog* Ennyi erővel mozoghatnék is.
*Hogy nyomatékot adjon a szavainak, másik kezét egy kicsivel feljebb emeli, majd újból leengedi. Senki ne mondja meg neki, hogy mit csináljon, főleg ne így, hogy úgyis fáj, ha követi az instrukciókat. mikor ráadásul a nő még nyalogatni is elkezdi az ujját, már csak annyit tud mondani:*
- Azért hagyj belőle nekem is *nem mintha a gyűrűs ujjnak bármilyen (Lorew által elismert) funkciója lenne, de nem vághat le minden haszontalant magáról. Mikor pedig túlesik a fájdalmas megpróbáltatáson, és örül, hogy túlélte a beavatkozást, a nő újból a hálát említi.*
- Azt mondom, hogy nem azért csináltam, de ha szeretnéd, természetesen elfogadom *bólint, elvégre ez az egésznek a lényege. Lehet valaki hálás... utólag. De ne előre kötelezze magát ilyesmire.*
2704. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-06-20 20:20:25
Üzenet elküldve: 2015-06-20 20:20:25
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 216
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 216
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Szelíd
//Nyári forgatag//
//Qeannah, Mian//
*A mindenféle csecsebecsét, olvasmányt, használati tárgyat árusító gnóm figyelmét nehezen tudná elkerülni a furcsa páros. A hóbőrű nőszemélyek a forgatagtól idegen ridegségét nem igazán lehet szem elől téveszteni, de hát az uraság nem mások megítéléséért ácsorog a kis dobozkáján, hanem azért, hogy minél több ketyerén adhasson túl az idei fesztiválon.*
- Jó napot a hölgyeknek. *Mosolyog rájuk szelíden, majd hagyja, hogy nézelődjenek. Szerencsére amúgy sem szokása rátukmálni vásárlóira az áruit, most pedig kimondottan jól jön, hogy nem zavarja meg a nemesnek látszó kisasszonyok válogatását. A megjegyzésre is csak mosolyog egyet, nőkkel vitatkozni felesleges, ezt már megtanulta az asszonya mellett.*
- Remek választás, hölgyem. Tizenöt arany lesz. *Jegyzi meg a gnóm, miközben a régi könyvet egy nem éppen díszes, finom kelméből készült, de tiszta ponyvába csavarja. Már épp köszönne el s kívánna szép napot a hóbőrűeknek, amikor újabb kérdést szegez hozzá az ében hajú. El kell gondolkodnia néhány másodperc erejéig, mert nem tudná biztosra mondani, hogy az asszony csomagolt-e festéket is a szekerére, de ha a grafitról gondoskodott, úgy máznak is kell akadnia.*
- Ha az emlékezetem nem csal, van belőle. Szíves türelmüket kérem! *Mondja, majd lepattanva a dobozáról, elkezd kotorászni a csomagjai között, majd az asztal alatt, míg egy lapos fadobozt nem pakol a hölgyek elé. A négyzet alakú tárolóban tömzsi tégelyek helyezkednek, összesen harminchat darab. Többnyire az alap színek képviseltetik magukat, vagyis a zöld, a piros és a kék, de akad köztük lila és sárga is, sőt, az egyik tégelyben fekete festék nyugszik, amely úgy csillámlik, mint az éjszakai, tiszta égbolt, csillagainak tengerében fürödve.*
- Darabjuk tizenöt arany, a ritka színek húszba kerülnek. *Válaszolja. Első hallásra olcsónak tűnhet, de mivel egészen kicsi tégelyekről van szó, rájöhetnek, hogy mégsem olyan méltányos az az ár. Egy viszont biztos, sűrű és minőségi festéket fognak kapni, nem holmi port, melyet még utólag kell vizezni és tartósabbá tenni, hogy egyáltalán megtapadjon a vásznon.*
//Qeannah, Mian//
*A mindenféle csecsebecsét, olvasmányt, használati tárgyat árusító gnóm figyelmét nehezen tudná elkerülni a furcsa páros. A hóbőrű nőszemélyek a forgatagtól idegen ridegségét nem igazán lehet szem elől téveszteni, de hát az uraság nem mások megítéléséért ácsorog a kis dobozkáján, hanem azért, hogy minél több ketyerén adhasson túl az idei fesztiválon.*
- Jó napot a hölgyeknek. *Mosolyog rájuk szelíden, majd hagyja, hogy nézelődjenek. Szerencsére amúgy sem szokása rátukmálni vásárlóira az áruit, most pedig kimondottan jól jön, hogy nem zavarja meg a nemesnek látszó kisasszonyok válogatását. A megjegyzésre is csak mosolyog egyet, nőkkel vitatkozni felesleges, ezt már megtanulta az asszonya mellett.*
- Remek választás, hölgyem. Tizenöt arany lesz. *Jegyzi meg a gnóm, miközben a régi könyvet egy nem éppen díszes, finom kelméből készült, de tiszta ponyvába csavarja. Már épp köszönne el s kívánna szép napot a hóbőrűeknek, amikor újabb kérdést szegez hozzá az ében hajú. El kell gondolkodnia néhány másodperc erejéig, mert nem tudná biztosra mondani, hogy az asszony csomagolt-e festéket is a szekerére, de ha a grafitról gondoskodott, úgy máznak is kell akadnia.*
- Ha az emlékezetem nem csal, van belőle. Szíves türelmüket kérem! *Mondja, majd lepattanva a dobozáról, elkezd kotorászni a csomagjai között, majd az asztal alatt, míg egy lapos fadobozt nem pakol a hölgyek elé. A négyzet alakú tárolóban tömzsi tégelyek helyezkednek, összesen harminchat darab. Többnyire az alap színek képviseltetik magukat, vagyis a zöld, a piros és a kék, de akad köztük lila és sárga is, sőt, az egyik tégelyben fekete festék nyugszik, amely úgy csillámlik, mint az éjszakai, tiszta égbolt, csillagainak tengerében fürödve.*
- Darabjuk tizenöt arany, a ritka színek húszba kerülnek. *Válaszolja. Első hallásra olcsónak tűnhet, de mivel egészen kicsi tégelyekről van szó, rájöhetnek, hogy mégsem olyan méltányos az az ár. Egy viszont biztos, sűrű és minőségi festéket fognak kapni, nem holmi port, melyet még utólag kell vizezni és tartósabbá tenni, hogy egyáltalán megtapadjon a vásznon.*
2703. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-06-20 19:53:48
Üzenet elküldve: 2015-06-20 19:53:48
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 171
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 171
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
//Nyári forgatag//
//Lorew Mazoral//
*Khyrt nem érdekli, hogy nem mindég sikeres a kaland, őt csak az érdekli, hogy nála működött. Az érzéseit, most nem tudná behatárolni, még nem tudja megmondani, hogy vissza fog e térni a nyomasztó teher a szívére vagy nem. Mindenesetre most jobban van. Mint aki kiadta az ebédjét, de a lényeg, hogy könnyebb lett. Próbálja átfutni az eseményeket, a ládáktól mostanáig. Részben sikerül, nagyjából emlékszik, hogy miért jöttek ide, a kérdésekre is, a bátyjának emlékére is.
Jelenleg hálát érez, és mintha pehelyből lenne, sokkal jobb.
A történtekre még nem biztos, hogy vissza akar emlékezni. Biztos benne, hogy látta a bátyja arcát, de valahogy azt is sejti, hogy bizony ő nem volt ott, legalábbis nem ő volt az. Azt nem tudja, hogy a varázsló vette e magára szánt szándékkal a testvére arcát, amit kifacsart az elméjéből miközben kérdezgette, vagy a saját gondolatai vetítették oda. Egyelőre nem kever le egy pofont liliomtiprásért, mert nem biztosan érzi, hogy jogos lenne. Jogtalanul meg ilyetén tehermentesítés után nem akar dobálózni a sallerekkel.*
-Üdv, szerzetes a templomból. *Mosolyodik el, s válaszol amannak az üdvözlésére. Aztán meglátja a vérző kezet és cselekszik, majd mikor a férfi is felfedezi, hogy nem a verejtéket akarta letörölni a homlokáról és rákezd arra, amire rákezdett, kicsit Khyr is vissza zökken az előbbi alakjába.*
-Hallgass te bolond! Ide akarsz csődíteni mindenkit? *Tenyerét a férfi arcára csapja, de nem hagyja, hogy az elforduljon. Hüvelykjét átveti amannak az álla alatt és maga felé fordítja, majd felteszi az egy millió aranyas kérdést.*
-Szerinted melyik bérgyilkos vágja el az ujjad, aztán tűnik el a semmibe? *Megrázza a fejét, majd elengedi a férfi arcát. Végül is lehet egy olyan fajta, aki méreggel öl, de ez akkor is butaság. Ketten voltak itt és most is ketten vannak, csak egymásra figyeltek ugyan, de akkor sem tudna senki besurranni ide a semmiből, hogy sebet ejtsen a varázslón, aztán felszívódjon. Balga beszéd.*
-Ide vele! *Parancsol rá, s nem várja meg a reakcióját, azonnal magához húzza a sérült kezet. Morcosan törölgetni kezdi azt, s akkor sem engedi el, ha a másik ki akarja húzni a kezét. Ha ez történne, csak morog egyet, mint a kutya, melynek a csontjáért nyúlnak, aztán folytatja a munkát.
Megnyálazza a kendőt – mert köztudott, hogy a nyál fertőtlenítő hatású, avagy nem –, s elkezdi kitisztítani a kicsiny sebet.*
-Most ne kapkodj, mert fájni fog. *Óvatosan megtörölgeti a kritikus pontot is, majd szintén morcosan kidugja a nyelvét, hogy megnyalja a férfi ujját és aztán elkezdi becsavarni a sérülést. A végét megköti, majd elengedi a kezet és letörli a száját.*
-Pöhh… *Leszed a nyelvéről valami kis szöszt. Aztán pakolni kezdi a tőrét a tokjába, majd felköti a csípőjére. Amint végzett még egy kicsit duzzog, majd a férfi felé fordul. Azt nem tudja mi lesz most, de azt tudja, mit akar mondani, akkor is, ha másiknak kellemetlen.*
-Megköszönöm néked. Igaz ember vagy és… szeretném meghálálni. *A szemébe néz, hogy lássa, igazat szól.* Ne mond azt, hogy nem fogadod el a hálámat, kérlek téged.
//Lorew Mazoral//
*Khyrt nem érdekli, hogy nem mindég sikeres a kaland, őt csak az érdekli, hogy nála működött. Az érzéseit, most nem tudná behatárolni, még nem tudja megmondani, hogy vissza fog e térni a nyomasztó teher a szívére vagy nem. Mindenesetre most jobban van. Mint aki kiadta az ebédjét, de a lényeg, hogy könnyebb lett. Próbálja átfutni az eseményeket, a ládáktól mostanáig. Részben sikerül, nagyjából emlékszik, hogy miért jöttek ide, a kérdésekre is, a bátyjának emlékére is.
Jelenleg hálát érez, és mintha pehelyből lenne, sokkal jobb.
A történtekre még nem biztos, hogy vissza akar emlékezni. Biztos benne, hogy látta a bátyja arcát, de valahogy azt is sejti, hogy bizony ő nem volt ott, legalábbis nem ő volt az. Azt nem tudja, hogy a varázsló vette e magára szánt szándékkal a testvére arcát, amit kifacsart az elméjéből miközben kérdezgette, vagy a saját gondolatai vetítették oda. Egyelőre nem kever le egy pofont liliomtiprásért, mert nem biztosan érzi, hogy jogos lenne. Jogtalanul meg ilyetén tehermentesítés után nem akar dobálózni a sallerekkel.*
-Üdv, szerzetes a templomból. *Mosolyodik el, s válaszol amannak az üdvözlésére. Aztán meglátja a vérző kezet és cselekszik, majd mikor a férfi is felfedezi, hogy nem a verejtéket akarta letörölni a homlokáról és rákezd arra, amire rákezdett, kicsit Khyr is vissza zökken az előbbi alakjába.*
-Hallgass te bolond! Ide akarsz csődíteni mindenkit? *Tenyerét a férfi arcára csapja, de nem hagyja, hogy az elforduljon. Hüvelykjét átveti amannak az álla alatt és maga felé fordítja, majd felteszi az egy millió aranyas kérdést.*
-Szerinted melyik bérgyilkos vágja el az ujjad, aztán tűnik el a semmibe? *Megrázza a fejét, majd elengedi a férfi arcát. Végül is lehet egy olyan fajta, aki méreggel öl, de ez akkor is butaság. Ketten voltak itt és most is ketten vannak, csak egymásra figyeltek ugyan, de akkor sem tudna senki besurranni ide a semmiből, hogy sebet ejtsen a varázslón, aztán felszívódjon. Balga beszéd.*
-Ide vele! *Parancsol rá, s nem várja meg a reakcióját, azonnal magához húzza a sérült kezet. Morcosan törölgetni kezdi azt, s akkor sem engedi el, ha a másik ki akarja húzni a kezét. Ha ez történne, csak morog egyet, mint a kutya, melynek a csontjáért nyúlnak, aztán folytatja a munkát.
Megnyálazza a kendőt – mert köztudott, hogy a nyál fertőtlenítő hatású, avagy nem –, s elkezdi kitisztítani a kicsiny sebet.*
-Most ne kapkodj, mert fájni fog. *Óvatosan megtörölgeti a kritikus pontot is, majd szintén morcosan kidugja a nyelvét, hogy megnyalja a férfi ujját és aztán elkezdi becsavarni a sérülést. A végét megköti, majd elengedi a kezet és letörli a száját.*
-Pöhh… *Leszed a nyelvéről valami kis szöszt. Aztán pakolni kezdi a tőrét a tokjába, majd felköti a csípőjére. Amint végzett még egy kicsit duzzog, majd a férfi felé fordul. Azt nem tudja mi lesz most, de azt tudja, mit akar mondani, akkor is, ha másiknak kellemetlen.*
-Megköszönöm néked. Igaz ember vagy és… szeretném meghálálni. *A szemébe néz, hogy lássa, igazat szól.* Ne mond azt, hogy nem fogadod el a hálámat, kérlek téged.
2702. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-06-20 19:53:06
Üzenet elküldve: 2015-06-20 19:53:06
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 825
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 825
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Nyári forgatag//
//Yerougha//
~Huh, akkor jó.~
*Könnyebbül meg. Nem tulajdonít túl nagy jelentőséget annak, hogy Yero ismét megérinti a vállát, bizonyára csak kedvesség. Nem foglalkozik vele.
Ám a következő kérdés kissé meglepi. Hezitál is a válaszadással, végül megrázza a fejét. Nincs se fiúja, se udvarlója. Persze, volt már dolga férfivel, kellett hogy legyen, ha akarta, ha nem. Így természetesen már nem érintetlen. Nehéz annak maradni a szakmában, így első gondolata az volt, hogy szerencse és jótevő híján majd testével keres egy kis pénzt és abból próbálja megteremteni az előnyösebb körülményeket a munkakezdéshez. Ám megérkezett Yero és úgy tűnik nem ilyen jellegű szolgáltatásaira fog igényt tartani, bár ki tudja... Elvégre munkaköre még nem tisztázott.
Kérdezze meg miért kérdezi? Vagy ne? Áh, nem kérdezi meg, úgyis kibújik a szög a zsákból előbb utóbb, addig nem is akar kíváncsiskodni, hiszen korábban is türelemre intették.
Csak kíváncsian akaszkodik fekete tekintetével a férfi arcára.*
//Yerougha//
~Huh, akkor jó.~
*Könnyebbül meg. Nem tulajdonít túl nagy jelentőséget annak, hogy Yero ismét megérinti a vállát, bizonyára csak kedvesség. Nem foglalkozik vele.
Ám a következő kérdés kissé meglepi. Hezitál is a válaszadással, végül megrázza a fejét. Nincs se fiúja, se udvarlója. Persze, volt már dolga férfivel, kellett hogy legyen, ha akarta, ha nem. Így természetesen már nem érintetlen. Nehéz annak maradni a szakmában, így első gondolata az volt, hogy szerencse és jótevő híján majd testével keres egy kis pénzt és abból próbálja megteremteni az előnyösebb körülményeket a munkakezdéshez. Ám megérkezett Yero és úgy tűnik nem ilyen jellegű szolgáltatásaira fog igényt tartani, bár ki tudja... Elvégre munkaköre még nem tisztázott.
Kérdezze meg miért kérdezi? Vagy ne? Áh, nem kérdezi meg, úgyis kibújik a szög a zsákból előbb utóbb, addig nem is akar kíváncsiskodni, hiszen korábban is türelemre intették.
Csak kíváncsian akaszkodik fekete tekintetével a férfi arcára.*
2701. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-06-20 19:46:16
Üzenet elküldve: 2015-06-20 19:46:16
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Nyári forgatag//
//Mian//
//Vásárlás//
*Ridegen méregeti az ékszereket. Ugyan külön kis készlete van minden alkalomra illetően, minden ruhához, de mindig melegséggel, vagy legalábbis valami örömfélével tölti el, ha beszerezhet egy újabb példányt. Talán később vissza kanyarodik és mégis meglepi magát valami újdonsággal. Ha másért nem is, de hogy édesanyjuk orra alá dörgölje, hogy megint szórja a pénzt, ahelyett, hogy a szegénynegyed, foltos házaiban élő, nyomorult napjaikat töltők között osztaná szét. Még mit nem!*
- Hát persze, hogy az. *Pillant oldalról a húgára. Ha másért nem is tartja hasznosnak, már azért megéri, amiért a lányt ennyire lenyűgözi.* Bár… *Szólal meg kis idő elteltével, amikor még az első könyv lapjait forgatja keze között.* Kételkedem a hitelességében *Ekkor az árus felé pillant. Nem azért, mert bármiféle megerősítést is várna tőle, pusztán, hogy jelezze, ez a mondat neki is szólt.
Míg Mian a könyvvásárlással foglalkozik, ő előhúzza legyezőjét a táskájából, s néhány legyintéssel hűsíti magát ebben a melegben. Ugyan nincs az a forróság még, ám az ő a házuk hűvöséhez szokott világos bőrének, s ébenszín hajának már ez a hőfok is elég, hogy árnyékba kívánkozzon. Egyelőre azonban bírja, ameddig a keze el nem fárad.
Bámészkodásában Mian kecses végtagjai zavarják meg. Legyint még kettőt, majd egy mozdulattal összecsukja, s az oldalán függő táskához nyúl és előkapja Mian pénzes zsákját, hogy diszkréten átnyújtsa neki. Csak szeme sarkából figyeli, hogy melyik könyvet választotta. Nem is lepődik meg.
Ha sápadt hajú rokona végzett a vásárlással, már nyújtja is elé a tenyerét, hogy visszakapja a szütyőt, újból a batyu mélyére süllyessze, s tovább legyezhesse magát.*
- Festék. *Ízlelgeti a szót a szájában, miközben állát magasabbra emeli.* Remek ötlet. *Újabb vékony mosoly, majd visszafordul az asztalhoz, leengedve a kezét.*
- Mondja csak, festéket árul? *Csengi oda a kérdést és igyekszik elővenni az eddigiek után a némileg bájosabb formáját.*
//Mian//
//Vásárlás//
*Ridegen méregeti az ékszereket. Ugyan külön kis készlete van minden alkalomra illetően, minden ruhához, de mindig melegséggel, vagy legalábbis valami örömfélével tölti el, ha beszerezhet egy újabb példányt. Talán később vissza kanyarodik és mégis meglepi magát valami újdonsággal. Ha másért nem is, de hogy édesanyjuk orra alá dörgölje, hogy megint szórja a pénzt, ahelyett, hogy a szegénynegyed, foltos házaiban élő, nyomorult napjaikat töltők között osztaná szét. Még mit nem!*
- Hát persze, hogy az. *Pillant oldalról a húgára. Ha másért nem is tartja hasznosnak, már azért megéri, amiért a lányt ennyire lenyűgözi.* Bár… *Szólal meg kis idő elteltével, amikor még az első könyv lapjait forgatja keze között.* Kételkedem a hitelességében *Ekkor az árus felé pillant. Nem azért, mert bármiféle megerősítést is várna tőle, pusztán, hogy jelezze, ez a mondat neki is szólt.
Míg Mian a könyvvásárlással foglalkozik, ő előhúzza legyezőjét a táskájából, s néhány legyintéssel hűsíti magát ebben a melegben. Ugyan nincs az a forróság még, ám az ő a házuk hűvöséhez szokott világos bőrének, s ébenszín hajának már ez a hőfok is elég, hogy árnyékba kívánkozzon. Egyelőre azonban bírja, ameddig a keze el nem fárad.
Bámészkodásában Mian kecses végtagjai zavarják meg. Legyint még kettőt, majd egy mozdulattal összecsukja, s az oldalán függő táskához nyúl és előkapja Mian pénzes zsákját, hogy diszkréten átnyújtsa neki. Csak szeme sarkából figyeli, hogy melyik könyvet választotta. Nem is lepődik meg.
Ha sápadt hajú rokona végzett a vásárlással, már nyújtja is elé a tenyerét, hogy visszakapja a szütyőt, újból a batyu mélyére süllyessze, s tovább legyezhesse magát.*
- Festék. *Ízlelgeti a szót a szájában, miközben állát magasabbra emeli.* Remek ötlet. *Újabb vékony mosoly, majd visszafordul az asztalhoz, leengedve a kezét.*
- Mondja csak, festéket árul? *Csengi oda a kérdést és igyekszik elővenni az eddigiek után a némileg bájosabb formáját.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9901-9920 , 9921-9940 , 9941-9960 , 9961-9980 , 9981-10000 , 10001-10020 , 10021-10040 , 10031-10050