Arthenior - Piactér
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Pegazus fogadó (új) Polgárnegyed (új) Romváros és Meredély (új) | Piactér | Erdőszéli tisztás (új) Kovácsműhely (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 133 (2641. - 2660. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
2660. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-06-19 18:30:43
Üzenet elküldve: 2015-06-19 18:30:43
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 897
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 897
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Vakmerő
//Nyári forgatag//
// Íjászverseny //
*Szélesre húzódó mosollyal hallgatja a jó híreket, a kérdésre pedig egész szellemesen sikerül a válasz.*
-Láthatja uram hogy az ön lépése nem akkora mint az enyém.
*Persze tudja jól mekkorának számolnak egy lépést, csak nem bízik a nagylények pontosságában, sokkal szívesebben használná saját precíz pontos lábikóit.*
-Más kérdésem nincs, akkor jelentkezni szeretnék!
*Jelenti be vigyorogva, és úgy tesz ahogy mondják, szerez egy karszalagot, teljesen mindegy melyiket. Ha esetleg kérdeznék a nevét is elmondja, és minden mást amire szükség lehet. Bár a Dwirinthalenek úrnője felvetette neki hogy akár véglegesen a családjuk szolgálatába szegődhetne, nem döntött még az ügyben így eszébe sem jut hogy esetleg őket képviselhetné a versenyen. Miután mindent elintéz az írnoknál és szépen megköszöni a segítséget, el is indul oda ahonnan majd lőnie kell. Mivel megengedték hogy a versenyig szabadon lófráljon, neki is áll az évek során begyakorolt mércelépteivel eljutni a legközelebbi célponthoz, aztán ellenőrzésképpen vissza is. Elégedetten konstatálja hogy a két szám egyezik, meg is jegyzi magának, aztán indul ugyanígy a középső célhoz és onnan is vissza, aztán a harmadiknál is ugyanezt. Nem hiába híresztelik a gnómok precízségét és ő még fajtársai között is kifejezetten pontos, nem meglepő hát hogy még a legtávolabbi céltáblánál is ugyanannyi lépést mér oda mint vissza. A biztonság kedvéért rögtön felirogatja alkarvédőjének füzetére a számokat, jól megjegyzi azt is hogy pontosan honnan indította a lépteit, aztán elbaktat a pihenőhelyre és türelmesen várja a verseny kezdetét. Cókmókját csak most pakolja le, eddig hurcolta magával, hisz rettenetes tragédia lett volna ha amíg ő számolgat addig valaminek lába kél, most is csak maga elé hajlandó lepakolni és gondosan ügyel rá hogy mindig rajta tartsa a szemét.*
// Íjászverseny //
*Szélesre húzódó mosollyal hallgatja a jó híreket, a kérdésre pedig egész szellemesen sikerül a válasz.*
-Láthatja uram hogy az ön lépése nem akkora mint az enyém.
*Persze tudja jól mekkorának számolnak egy lépést, csak nem bízik a nagylények pontosságában, sokkal szívesebben használná saját precíz pontos lábikóit.*
-Más kérdésem nincs, akkor jelentkezni szeretnék!
*Jelenti be vigyorogva, és úgy tesz ahogy mondják, szerez egy karszalagot, teljesen mindegy melyiket. Ha esetleg kérdeznék a nevét is elmondja, és minden mást amire szükség lehet. Bár a Dwirinthalenek úrnője felvetette neki hogy akár véglegesen a családjuk szolgálatába szegődhetne, nem döntött még az ügyben így eszébe sem jut hogy esetleg őket képviselhetné a versenyen. Miután mindent elintéz az írnoknál és szépen megköszöni a segítséget, el is indul oda ahonnan majd lőnie kell. Mivel megengedték hogy a versenyig szabadon lófráljon, neki is áll az évek során begyakorolt mércelépteivel eljutni a legközelebbi célponthoz, aztán ellenőrzésképpen vissza is. Elégedetten konstatálja hogy a két szám egyezik, meg is jegyzi magának, aztán indul ugyanígy a középső célhoz és onnan is vissza, aztán a harmadiknál is ugyanezt. Nem hiába híresztelik a gnómok precízségét és ő még fajtársai között is kifejezetten pontos, nem meglepő hát hogy még a legtávolabbi céltáblánál is ugyanannyi lépést mér oda mint vissza. A biztonság kedvéért rögtön felirogatja alkarvédőjének füzetére a számokat, jól megjegyzi azt is hogy pontosan honnan indította a lépteit, aztán elbaktat a pihenőhelyre és türelmesen várja a verseny kezdetét. Cókmókját csak most pakolja le, eddig hurcolta magával, hisz rettenetes tragédia lett volna ha amíg ő számolgat addig valaminek lába kél, most is csak maga elé hajlandó lepakolni és gondosan ügyel rá hogy mindig rajta tartsa a szemét.*
2659. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-06-19 18:08:00
Üzenet elküldve: 2015-06-19 18:08:00
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 173
OOC üzenetek: 167
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 173
OOC üzenetek: 167
Játékstílus: Megfontolt
//Nyári forgatag//
//Vadász vagy, Préda?//
* A kettőség egyrészt zavaró, másik részről pedig izgató is. S ha már álmok inkább ringatja magát abba a tudatba, hogy bók mintsem hogy valami más áll a dolog hátterében. Már csak azért is, mert hisz inkább a szemének. S a vörösen izzó szemekben mást lát, és ez az egy, ami jelenleg számít. Azonnal? Nem lenne ellenvetése a dologgal kapcsolatba, akad itt jó néhány sikátor, de annál több kíváncsiskodó tekintet is. Ajkába harapva, viszonozza a mosolyt. S indul meg a fürdő felé, ott talán kevesebben vannak, s ha már így egymásra találtak, adják meg a módját. *
//Vadász vagy, Préda?//
* A kettőség egyrészt zavaró, másik részről pedig izgató is. S ha már álmok inkább ringatja magát abba a tudatba, hogy bók mintsem hogy valami más áll a dolog hátterében. Már csak azért is, mert hisz inkább a szemének. S a vörösen izzó szemekben mást lát, és ez az egy, ami jelenleg számít. Azonnal? Nem lenne ellenvetése a dologgal kapcsolatba, akad itt jó néhány sikátor, de annál több kíváncsiskodó tekintet is. Ajkába harapva, viszonozza a mosolyt. S indul meg a fürdő felé, ott talán kevesebben vannak, s ha már így egymásra találtak, adják meg a módját. *
2658. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-06-19 17:22:44
Üzenet elküldve: 2015-06-19 17:22:44
ÚJ
![>Rynizz Dwirinthalen [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/892_sotetelf_ferfi.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 631
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 631
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Megfontolt
//Nyári forgatag//
//Vadász vagy, Préda?//
*Komolyan bólint Med tervére, épp mintha Matrónája egy kellemetlen, de elkerülhetetlen feladatot bízott volna rá; megértve annak szükségességét, engedelmesen nyomva el nem tetszését. Épp csak vérvörös szemeinek csillogása árulja el, mennyire van kedvére a dolog. Az pedig valahol a "nagyon" és az "akár most azonnal itt" tartományok határán lebeghet.
Kérdésre kérdéssel felel, függetlenül attól, hogy épp körberöhögi-e a mélységi nő, vagy sem.*
-Lehet a valóság ilyen gyönyörű?
*Innentől pedig Medliel gusztusára bízza az egész értelmezését, lehet kézenfekvő bók, vagy transzcendentális filozófiai vitaindítás is.
Fegyvertelenségének okát firtató meglepettségre csak hanyagul vonja meg vállát.*
-Nem árthatnak nekem. Én meg ma nem fogok másoknak.
*Jelenti ki hanyagul, de komoly meggyőződéssel, majd sunyi kis mosollyal egészíti ki.*
-Fegyverrel.
*Ez a csalogatás talán másokat egyre növekvő kíváncsiságra sarkallna, Ryz csak teszi, teljesen érzelemmentesen, komor arccal, elszántan sétálva a nő után, mint sorsába belenyugodott halálraítélt a bitóhoz.*
//Vadász vagy, Préda?//
*Komolyan bólint Med tervére, épp mintha Matrónája egy kellemetlen, de elkerülhetetlen feladatot bízott volna rá; megértve annak szükségességét, engedelmesen nyomva el nem tetszését. Épp csak vérvörös szemeinek csillogása árulja el, mennyire van kedvére a dolog. Az pedig valahol a "nagyon" és az "akár most azonnal itt" tartományok határán lebeghet.
Kérdésre kérdéssel felel, függetlenül attól, hogy épp körberöhögi-e a mélységi nő, vagy sem.*
-Lehet a valóság ilyen gyönyörű?
*Innentől pedig Medliel gusztusára bízza az egész értelmezését, lehet kézenfekvő bók, vagy transzcendentális filozófiai vitaindítás is.
Fegyvertelenségének okát firtató meglepettségre csak hanyagul vonja meg vállát.*
-Nem árthatnak nekem. Én meg ma nem fogok másoknak.
*Jelenti ki hanyagul, de komoly meggyőződéssel, majd sunyi kis mosollyal egészíti ki.*
-Fegyverrel.
*Ez a csalogatás talán másokat egyre növekvő kíváncsiságra sarkallna, Ryz csak teszi, teljesen érzelemmentesen, komor arccal, elszántan sétálva a nő után, mint sorsába belenyugodott halálraítélt a bitóhoz.*
2657. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-06-19 17:09:34
Üzenet elküldve: 2015-06-19 17:09:34
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Nyári forgatag//
//Ydriss, Kharasshi//
*A dacos tekintet, a ruhától lecsupaszított váll útszéli bájt kölcsönöz a lánynak. Feslett kis vadvirág. De túl zsenge, hogy valódi romlottság fesse ily élettel telire a szirmait. Az a tenyerétől lemeztelenített vállacska pedig továbbra is a pőreség kihívó suttogásával ingerli. A nőstény nem hátrál meg, mi több, mintha inkább felbátorodna.*
- Nem? *kérdez vissza, s egy leheletnyivel tovább szűkíti a távolságot kettejük között.* - És te segítenél ezt kideríteni *suttogja. A mondat valahol félúton van a kérdés és a kijelentés között. Ezzel egyben hordja magában az élcet és a nagyon is mély kérdést, mely a fiatal lelkeket sokszor őrült dolgokba hajtja. Az én, az út keresése, az izgatott vágy arra, hogy megtaláljuk, mi az élet nagy terve velünk. Kihívások, az erő és a korlátok feszegetése. Az ifjúság örök ismérvei. Elvégre mindenki csak nagy feladatban lehet naggyá, s míg a kor le nem hűti a vért, a bizonyítás mindenkit hajt. Bizonyítás magunk és a világ előtt.*
- Az emberek sok ostobaságot hordanak össze *mondja egyszerűen, aztán elhallgat. Balja finoman a dacos kis áll alá nyúl, s lassan a lányhoz hajol. Arca épp csak nem érinti a nőstényét.*
- Szomjazom. Te nem? *Hangja most talán még mélyebb tónuson szólal. Nem húzódik el azonnal. Néhány szívdobbanásnyi ideig még kiélvezi a helyzetet, hogy lélegzete szinte a zsenge bőrt csiklandozza. Mindemellett ébersége feszített határon figyel, hiszen a kis bestia könnyen belé mélyesztheti méregfogát, ha nem vigyáz.*
- Gyere *mondja, s ellép a vörös mellett.* - Meghívlak. *Hátratekint rá a válla fölött, de nem vár soká. Ha a lány nem követi, elindul egyedül. Ideje árnyékba húzódni. A nap túlontúl perzselő.
Bár árulnak itt sokféle nedűt, mégsem állnak meg léptei az italmérésnél. Talán egy hűs kupa sör jól is esne, de amott látott valami sokkal ígéretesebbet. A gyümölcsárusnál áll csak meg. Választ az almából és egyet szép darabot a tűzalmák közül is. Nem tudta, hogy errefelé is megterem. Lehet, hogy nem is, de a kereskedők manapság nincs, amit kínálatuk sorába ne húznának. A városiak erszényét mindig könnyen megnyitják az egzotikumok. Az övéinél kedvelt ajándéka ez a forró hónapoknak. Kissé fanyar, édes húsa remek szomjoltó. Emellett hagyomány is kötődik hozzá, mely épp beleillik ebbe a kis játékba. A szabad népek között többen is osztoznak a mítoszokon (ilyen-olyan változatban), melyek a tűzalmához kapcsolódnak. Talán a lédússága, élénk színe és magjainak számossága miatt lett a termékenység és az érzéki vágyak szimbólumává. Szokásaik szerint, ha egy hímet párjául fogad egy nőstény, hagyományosan tűzalmával kínálja meg, de alkalmibb légyottokra is közkedvelt felhívás ez a gesztus mind a két nem részéről.
Kharasshi kifizeti az árusnak -Mesélő (Ara)- a gyümölcsökért a 8 aranyat
. Ha a lány le nem morzsolódott a társaságából, az egyik almát ketté töri és mindkét felet a kanca felé nyújtja. Nem azért, mert azt reméli tőle, hogy így majd felhagy a rosszalló sunyítással. Távol áll tőle a lekenyerezés, de ez a hőség kikezd embert, állatot egyaránt. Ha tőle nem fogadja el, akkor gazdájára bízza a dolgot.
Csak eztán veszi elő dúsan faragott csont nyelű tőrét, s levágja vele a tűzalma tetejét. Eztán megszegi a fehér hártya osztása mentén. Gyakorlott mozdulatokkal dolgozik, az apró vörös bogyókat, melyek a gyümölcs húsát alkotják, nem sérti meg. Végül szétbontja az egészet és öt részre kinyitja, mint egy különös virágot. A cikkelyeket elválasztó, nem fogyasztható fehér hártyát még lefejti, aztán leválasztja az öt rész egyikét és a lánynak nyújtja.*
//Ydriss, Kharasshi//
*A dacos tekintet, a ruhától lecsupaszított váll útszéli bájt kölcsönöz a lánynak. Feslett kis vadvirág. De túl zsenge, hogy valódi romlottság fesse ily élettel telire a szirmait. Az a tenyerétől lemeztelenített vállacska pedig továbbra is a pőreség kihívó suttogásával ingerli. A nőstény nem hátrál meg, mi több, mintha inkább felbátorodna.*
- Nem? *kérdez vissza, s egy leheletnyivel tovább szűkíti a távolságot kettejük között.* - És te segítenél ezt kideríteni *suttogja. A mondat valahol félúton van a kérdés és a kijelentés között. Ezzel egyben hordja magában az élcet és a nagyon is mély kérdést, mely a fiatal lelkeket sokszor őrült dolgokba hajtja. Az én, az út keresése, az izgatott vágy arra, hogy megtaláljuk, mi az élet nagy terve velünk. Kihívások, az erő és a korlátok feszegetése. Az ifjúság örök ismérvei. Elvégre mindenki csak nagy feladatban lehet naggyá, s míg a kor le nem hűti a vért, a bizonyítás mindenkit hajt. Bizonyítás magunk és a világ előtt.*
- Az emberek sok ostobaságot hordanak össze *mondja egyszerűen, aztán elhallgat. Balja finoman a dacos kis áll alá nyúl, s lassan a lányhoz hajol. Arca épp csak nem érinti a nőstényét.*
- Szomjazom. Te nem? *Hangja most talán még mélyebb tónuson szólal. Nem húzódik el azonnal. Néhány szívdobbanásnyi ideig még kiélvezi a helyzetet, hogy lélegzete szinte a zsenge bőrt csiklandozza. Mindemellett ébersége feszített határon figyel, hiszen a kis bestia könnyen belé mélyesztheti méregfogát, ha nem vigyáz.*
- Gyere *mondja, s ellép a vörös mellett.* - Meghívlak. *Hátratekint rá a válla fölött, de nem vár soká. Ha a lány nem követi, elindul egyedül. Ideje árnyékba húzódni. A nap túlontúl perzselő.
Bár árulnak itt sokféle nedűt, mégsem állnak meg léptei az italmérésnél. Talán egy hűs kupa sör jól is esne, de amott látott valami sokkal ígéretesebbet. A gyümölcsárusnál áll csak meg. Választ az almából és egyet szép darabot a tűzalmák közül is. Nem tudta, hogy errefelé is megterem. Lehet, hogy nem is, de a kereskedők manapság nincs, amit kínálatuk sorába ne húznának. A városiak erszényét mindig könnyen megnyitják az egzotikumok. Az övéinél kedvelt ajándéka ez a forró hónapoknak. Kissé fanyar, édes húsa remek szomjoltó. Emellett hagyomány is kötődik hozzá, mely épp beleillik ebbe a kis játékba. A szabad népek között többen is osztoznak a mítoszokon (ilyen-olyan változatban), melyek a tűzalmához kapcsolódnak. Talán a lédússága, élénk színe és magjainak számossága miatt lett a termékenység és az érzéki vágyak szimbólumává. Szokásaik szerint, ha egy hímet párjául fogad egy nőstény, hagyományosan tűzalmával kínálja meg, de alkalmibb légyottokra is közkedvelt felhívás ez a gesztus mind a két nem részéről.
Kharasshi kifizeti az árusnak -Mesélő (Ara)- a gyümölcsökért a 8 aranyat
. Ha a lány le nem morzsolódott a társaságából, az egyik almát ketté töri és mindkét felet a kanca felé nyújtja. Nem azért, mert azt reméli tőle, hogy így majd felhagy a rosszalló sunyítással. Távol áll tőle a lekenyerezés, de ez a hőség kikezd embert, állatot egyaránt. Ha tőle nem fogadja el, akkor gazdájára bízza a dolgot.Csak eztán veszi elő dúsan faragott csont nyelű tőrét, s levágja vele a tűzalma tetejét. Eztán megszegi a fehér hártya osztása mentén. Gyakorlott mozdulatokkal dolgozik, az apró vörös bogyókat, melyek a gyümölcs húsát alkotják, nem sérti meg. Végül szétbontja az egészet és öt részre kinyitja, mint egy különös virágot. A cikkelyeket elválasztó, nem fogyasztható fehér hártyát még lefejti, aztán leválasztja az öt rész egyikét és a lánynak nyújtja.*
2656. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-06-19 17:04:02
Üzenet elküldve: 2015-06-19 17:04:02
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 173
OOC üzenetek: 167
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 173
OOC üzenetek: 167
Játékstílus: Megfontolt
//Nyári forgatag//
//Vadász vagy, Préda?//
- Én is valami ilyesmire gondoltam. * vallja be most már ha ilyen nyíltan beszélnek. *
- Álmodsz? * nem tudja most eldönteni, hogy kacagjon vagy meglepődjön, rajta vagy meglepettségében kacagjon. De az utóbbi tűnik a legmegfelelőbbnek. Bár a következő kérdés ott motoszkál a fejében, hogy ez bóknak szánta a hím vagy komolyan azt hiszi, álmodik. Igazából neki mindegy, ha ő ezzel nyugtatja a lelkét amiatt, hogy nőstényét magára hagyta, hát felőle akár álmodhatja is. Bár minden bizonnyal, fájdalmas meglepetésben lesz része.
A következőre már érdeklődve tekint a férfira.
- Nincs? * bár nem teszi hozzá, még is kiérződhet belőle, hogy magyarázatott vár. Nincs szándékában leszerelni Ryzt, valami másra vágyik. Ezért csak int a fejével, hogy bátran kövesse.
//Vadász vagy, Préda?//
- Én is valami ilyesmire gondoltam. * vallja be most már ha ilyen nyíltan beszélnek. *
- Álmodsz? * nem tudja most eldönteni, hogy kacagjon vagy meglepődjön, rajta vagy meglepettségében kacagjon. De az utóbbi tűnik a legmegfelelőbbnek. Bár a következő kérdés ott motoszkál a fejében, hogy ez bóknak szánta a hím vagy komolyan azt hiszi, álmodik. Igazából neki mindegy, ha ő ezzel nyugtatja a lelkét amiatt, hogy nőstényét magára hagyta, hát felőle akár álmodhatja is. Bár minden bizonnyal, fájdalmas meglepetésben lesz része.
A következőre már érdeklődve tekint a férfira.
- Nincs? * bár nem teszi hozzá, még is kiérződhet belőle, hogy magyarázatott vár. Nincs szándékában leszerelni Ryzt, valami másra vágyik. Ezért csak int a fejével, hogy bátran kövesse.
2655. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-06-19 16:24:22
Üzenet elküldve: 2015-06-19 16:24:22
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 171
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 171
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
//Nyári forgatag//
//Lorew Mazoral//
*Jelen esetben Khyr nem bánja, hogy meg kellett alázkodni, sőt nem is tekinti megalázkodásnak, mert a bocsánatkérés egy speciális esete áll fenn, s mert maga is akarta ezt. Ellenben azt nem akarja, hogy most eltűnjön előle a szerzetes. Gondolatban kiköhint egy nevetést, be kell ismernie, hogy már akkor sem akarta, hogy elmenjen előle, amikor szavaival mind untalan erre sarkalta, nem sokkal ezelőtt. Csak akkor egy kellemes beszélgetést, vagy egy vérpezsdítő verekedést tervezett, majd utána egy iszogatós kibékülést esetleg. A veszekedéshez jó embert választott, de itt meg is állt a dolog, mert se az agressziójára, se a erotikus töltetű tetteire nem kapott választ. Most mégis itt van előtte egy olyan helyen, amit ő választott és ezt már haladásnak venné, ha most nem valami más foglalná le ép elméjét.
A szerzetes szavaira enyhén kikerekedik a szeme és az álla is csaknem a mellkasára bukik. Nem igazán tudja felfogni ezt, hogy minden erő egy nagyobbat szolgál.*
-S akkor végtelen, vagy egy körforgás része? *Neki is muszáj elgondolkodni ezen, mert annyira megfoghatatlan és felfoghatatlan számára az egész, hogy egyszerűen nem engedi el az elméjét. Úgy kapaszkodik bele, mint horog a harcsába, s akárhogy akar kapálózni ellene, az csak még mélyebbre süllyed a húsában.*
-Kicsi vagyok én ehhez, hogy felfogjam, de hát nem is az én dolgom. *Mosolyogva biccent a mágus felé, hogy szavak nélkül mondja ki, ez az ő reszortja. Azt nem tudja Khyr, hogy a férfi mennyit sumákol a beszélgetésük alatt. Teljesen tudatlan a mágiához, így nem is feltételez semmit. Ha még ragaszkodna a tűzmágiához, amit látni kívánt, akkor bizonyosan lebuktatná magát a férfi, azzal, hogy egy szikrát se tud pattintani egyetlen csettintéssel. Bár meglehet, hogy kitalálna valamit. Most a lányt jelenleg ez nem érdekli, amiért a mágus fellélegezhet. Ha egyáltalán valaha izzadt is emiatt.
Nagyon ismerős, fájóan ismerős, amit Lorew mond a rossz emlékekről. El tudja nyomni egy ideig, semmissé teheti egy éjjelen át, míg a kocsmapultot támasztja, vagy egy kétes személlyel osztja meg a fogadó egyik ágyát, de másnap reggel a fejfájáson és a kicsavart érzelmeken keresztül befurakodik a fejébe és nem engedi el. Talán soha.*
-Nagy mágus ez az Amos Thenior... *Mondja miközben a földre szegezi tekintetét.* Megteszi ő ezt az embereknek? *Feltekint a férfi szemébe, majd megint le. Kezei között tartja a rumos üvegcsét és egyikből a másikba ejti azt, miközben beszál vagy hallgatja a férfit.*
-Akkor már tudhat valamit, ha ezek után az emberek elhiszik, hogy nekik jobb. Én nem hinném el... ha egy varázsló azt mondaná, amit hallani akarok. *Az ajkába harap, hogy elfojtson egy érzelmi hullámot, majd folytatja.* Ha eljönne az akit elvesztettem és megbocsátana, akkor sem menne. Előbb meghalnék. De ő már nem jön el.
*Megrázza a fejét és egyik kezébe temeti félig az arcát, majd hátra söpri a haját a szeméből, s végig simít rajta, majd egy maroknyi tincset összegyűjt, hogy az ölébe borítsa.
A tőrökre pillant, mikor a férfi rávonja a figyelmét. Ők nem tehetnek semmiről, valóban, hiszen csak eszközök, ugyanúgy vághatják a kenyeret, mint a torkot. Generációk óta a családjáé. A nagyapja forgatta csatákon keresztül, néma gyilkosként. Sokszor büszke rá, de máskor csak átok és nyűg.*
-Harcban használták őket, megvannak száz évesek is. Aztán apám halbelezőnek fogta be az acélt. A csonttal pedig a csirkéket vágta. Nem haragszom rá, nem volt választása. Szegény volt.
*Csak úgy mellékes információként teszi ezt hozzá. Mikor lelépett és szinte bosszúból mindkettőt magával vitte, valószínűleg halálra ítélte azt a két embert, akik a szülei voltak egykoron. Akkor azt gondolta, hogy a harcos hagyatékának nem ez a becsülendő sors és nem érdekelte az a nő, aki egy istentelen, kárhozott démonnak adta el a kölykét, valamint az a férfi, akinek a nevét sem ismeri. Most sem gondolkodik másképp, ezt az egy dolgot nem bánja.
Mélyet sóhajt és igyekszik érthetően beszélni.*
-Örvendek újra Lorew. *Mosolyodik el, s ebben van némi boldogság.* Ha meghallgatod a történetem és segítesz, akkor örökké az adósod leszek. *Felpillant, hogy a férfi elhiszi e, vagy hogy akar e mondani valamit, amivel visszautasítaná ezt a kijelentését. Amennyiben itt marad, s megteszi amit korábban mondott, akkor igyekszik folytatni, de szinte még azt sem tudja, hol kezdje.*
-Nyolc testvérem van... volt. Hatan nem érték meg azt a kort, hogy két lábra tudjanak magasodni. *Megrázza a fejét, majd feltekint a férfira.* Én, próbáltam, de nem tudom azt mondani, hogy részvétet nyilvánítanék értük. Én voltam az utolsó, nem is tudtam, hogy egyáltalán léteztek. Kivéve egyet. *Mélyet sóhajt, s nyel is egyet.*
-A bátyám talán három évvel született előbb, mint én. Tyrinek hívták és félkegyelmű volt. Amíg kölykök voltunk nem volt gond, eljátszottunk... *Kezét a fedett a karjára emeli és végig húzza rajta, sebesülést takar a ruha.* Néha nem volt kegyelmes. *Egy pillanatra zavart félmosolyra húzódik a szája és aztán eltűnik.*
-Tíz múltam mikor szolgálatba hívtak, a mesterhez, ahol a csapdát tanultam meg. Említettem. *Bólint, mintha a saját igazát támasztaná alá.* Amikor már nem töltöttünk együtt annyi időt, belebetegedett. *Mutatóujját a halántékához emeli ismét, hogy nyomatékosítsa elméjének teljes elborulását.* A mester sokszor verte ki a műhelyből, aztán már nem tette be a lábát, csak minden áldott nap reggeltől estig az ajtóval szemben ült, étlen szomjan. Szomorú látvány volt, mint egy kivert kutya. *Végigsimít a homlokán, mintha még mindég a haja zavarná, majd folytatja.*
-Nem volt rá gyógyír. Aztán a teste is megbetegedett. Fekélyes lett és nem tudott járni. *Közelebb húzza a bőrövet a pengékkel. Kifordítja az acélt és kiveszi a tokból, majd leteszi a földre. A szürke penge semmitmondóan fénylik.* Kértem, hogy bocsátson meg. *Szemének párájából egyetlen sós könnycsepp indul meg, szíve pedig hevesen ver. Az első és utolsó eset, hogy erről beszél, pláne egy idegennek. Lianna, a gyerkmekkori társa, is csak annyit tud, hogy a fiú meghalt, betegségben.* Folyamatosan kértem hogy bocsássa meg, amit teszek, de... nem bírtam nézni ahogy szenved. Befogtam a száját és felfeszítettem a nyakát, majd... *Szája elé emeli a kezét és a pengét bámulva sóhajt, igyekszik sírását visszafojtani. Nincs itt az ideje. Azon a napon annyit bőgött, hogy már azt hitte elfogytak a könnyei.*
-Borzasztó hangja volt... ahogy a porcról lecsúszott az éle és hosszú percekig kellett hallgatnom ahogy a vérében... fulladozik. A szemei voltak a legrosszabbak. *Feltekint Lorew szemét keresve.* Öltem már állatot azóta, s mindég ugyanaz a tekintet bámul vissza rám újra és újra... Nem tudja miért teszem, hiszen ő csak élni akart, ő nem bántott senkit... Ő mindég kedves volt... Akkor miért bántasz, húgom? *Az ajkába harap, szinte olyan erősen, hogy a vére is kiserken. Nem tudja megállítani a könnyeit, de nem zokog. Igyekszik mély levegőt venni, s uralkodni magát. A legnehezebb feladat eddigi életében. Aztán elhallgat, mert nem tud kimondani több szót.*
//Lorew Mazoral//
*Jelen esetben Khyr nem bánja, hogy meg kellett alázkodni, sőt nem is tekinti megalázkodásnak, mert a bocsánatkérés egy speciális esete áll fenn, s mert maga is akarta ezt. Ellenben azt nem akarja, hogy most eltűnjön előle a szerzetes. Gondolatban kiköhint egy nevetést, be kell ismernie, hogy már akkor sem akarta, hogy elmenjen előle, amikor szavaival mind untalan erre sarkalta, nem sokkal ezelőtt. Csak akkor egy kellemes beszélgetést, vagy egy vérpezsdítő verekedést tervezett, majd utána egy iszogatós kibékülést esetleg. A veszekedéshez jó embert választott, de itt meg is állt a dolog, mert se az agressziójára, se a erotikus töltetű tetteire nem kapott választ. Most mégis itt van előtte egy olyan helyen, amit ő választott és ezt már haladásnak venné, ha most nem valami más foglalná le ép elméjét.
A szerzetes szavaira enyhén kikerekedik a szeme és az álla is csaknem a mellkasára bukik. Nem igazán tudja felfogni ezt, hogy minden erő egy nagyobbat szolgál.*
-S akkor végtelen, vagy egy körforgás része? *Neki is muszáj elgondolkodni ezen, mert annyira megfoghatatlan és felfoghatatlan számára az egész, hogy egyszerűen nem engedi el az elméjét. Úgy kapaszkodik bele, mint horog a harcsába, s akárhogy akar kapálózni ellene, az csak még mélyebbre süllyed a húsában.*
-Kicsi vagyok én ehhez, hogy felfogjam, de hát nem is az én dolgom. *Mosolyogva biccent a mágus felé, hogy szavak nélkül mondja ki, ez az ő reszortja. Azt nem tudja Khyr, hogy a férfi mennyit sumákol a beszélgetésük alatt. Teljesen tudatlan a mágiához, így nem is feltételez semmit. Ha még ragaszkodna a tűzmágiához, amit látni kívánt, akkor bizonyosan lebuktatná magát a férfi, azzal, hogy egy szikrát se tud pattintani egyetlen csettintéssel. Bár meglehet, hogy kitalálna valamit. Most a lányt jelenleg ez nem érdekli, amiért a mágus fellélegezhet. Ha egyáltalán valaha izzadt is emiatt.
Nagyon ismerős, fájóan ismerős, amit Lorew mond a rossz emlékekről. El tudja nyomni egy ideig, semmissé teheti egy éjjelen át, míg a kocsmapultot támasztja, vagy egy kétes személlyel osztja meg a fogadó egyik ágyát, de másnap reggel a fejfájáson és a kicsavart érzelmeken keresztül befurakodik a fejébe és nem engedi el. Talán soha.*
-Nagy mágus ez az Amos Thenior... *Mondja miközben a földre szegezi tekintetét.* Megteszi ő ezt az embereknek? *Feltekint a férfi szemébe, majd megint le. Kezei között tartja a rumos üvegcsét és egyikből a másikba ejti azt, miközben beszál vagy hallgatja a férfit.*
-Akkor már tudhat valamit, ha ezek után az emberek elhiszik, hogy nekik jobb. Én nem hinném el... ha egy varázsló azt mondaná, amit hallani akarok. *Az ajkába harap, hogy elfojtson egy érzelmi hullámot, majd folytatja.* Ha eljönne az akit elvesztettem és megbocsátana, akkor sem menne. Előbb meghalnék. De ő már nem jön el.
*Megrázza a fejét és egyik kezébe temeti félig az arcát, majd hátra söpri a haját a szeméből, s végig simít rajta, majd egy maroknyi tincset összegyűjt, hogy az ölébe borítsa.
A tőrökre pillant, mikor a férfi rávonja a figyelmét. Ők nem tehetnek semmiről, valóban, hiszen csak eszközök, ugyanúgy vághatják a kenyeret, mint a torkot. Generációk óta a családjáé. A nagyapja forgatta csatákon keresztül, néma gyilkosként. Sokszor büszke rá, de máskor csak átok és nyűg.*
-Harcban használták őket, megvannak száz évesek is. Aztán apám halbelezőnek fogta be az acélt. A csonttal pedig a csirkéket vágta. Nem haragszom rá, nem volt választása. Szegény volt.
*Csak úgy mellékes információként teszi ezt hozzá. Mikor lelépett és szinte bosszúból mindkettőt magával vitte, valószínűleg halálra ítélte azt a két embert, akik a szülei voltak egykoron. Akkor azt gondolta, hogy a harcos hagyatékának nem ez a becsülendő sors és nem érdekelte az a nő, aki egy istentelen, kárhozott démonnak adta el a kölykét, valamint az a férfi, akinek a nevét sem ismeri. Most sem gondolkodik másképp, ezt az egy dolgot nem bánja.
Mélyet sóhajt és igyekszik érthetően beszélni.*
-Örvendek újra Lorew. *Mosolyodik el, s ebben van némi boldogság.* Ha meghallgatod a történetem és segítesz, akkor örökké az adósod leszek. *Felpillant, hogy a férfi elhiszi e, vagy hogy akar e mondani valamit, amivel visszautasítaná ezt a kijelentését. Amennyiben itt marad, s megteszi amit korábban mondott, akkor igyekszik folytatni, de szinte még azt sem tudja, hol kezdje.*
-Nyolc testvérem van... volt. Hatan nem érték meg azt a kort, hogy két lábra tudjanak magasodni. *Megrázza a fejét, majd feltekint a férfira.* Én, próbáltam, de nem tudom azt mondani, hogy részvétet nyilvánítanék értük. Én voltam az utolsó, nem is tudtam, hogy egyáltalán léteztek. Kivéve egyet. *Mélyet sóhajt, s nyel is egyet.*
-A bátyám talán három évvel született előbb, mint én. Tyrinek hívták és félkegyelmű volt. Amíg kölykök voltunk nem volt gond, eljátszottunk... *Kezét a fedett a karjára emeli és végig húzza rajta, sebesülést takar a ruha.* Néha nem volt kegyelmes. *Egy pillanatra zavart félmosolyra húzódik a szája és aztán eltűnik.*
-Tíz múltam mikor szolgálatba hívtak, a mesterhez, ahol a csapdát tanultam meg. Említettem. *Bólint, mintha a saját igazát támasztaná alá.* Amikor már nem töltöttünk együtt annyi időt, belebetegedett. *Mutatóujját a halántékához emeli ismét, hogy nyomatékosítsa elméjének teljes elborulását.* A mester sokszor verte ki a műhelyből, aztán már nem tette be a lábát, csak minden áldott nap reggeltől estig az ajtóval szemben ült, étlen szomjan. Szomorú látvány volt, mint egy kivert kutya. *Végigsimít a homlokán, mintha még mindég a haja zavarná, majd folytatja.*
-Nem volt rá gyógyír. Aztán a teste is megbetegedett. Fekélyes lett és nem tudott járni. *Közelebb húzza a bőrövet a pengékkel. Kifordítja az acélt és kiveszi a tokból, majd leteszi a földre. A szürke penge semmitmondóan fénylik.* Kértem, hogy bocsátson meg. *Szemének párájából egyetlen sós könnycsepp indul meg, szíve pedig hevesen ver. Az első és utolsó eset, hogy erről beszél, pláne egy idegennek. Lianna, a gyerkmekkori társa, is csak annyit tud, hogy a fiú meghalt, betegségben.* Folyamatosan kértem hogy bocsássa meg, amit teszek, de... nem bírtam nézni ahogy szenved. Befogtam a száját és felfeszítettem a nyakát, majd... *Szája elé emeli a kezét és a pengét bámulva sóhajt, igyekszik sírását visszafojtani. Nincs itt az ideje. Azon a napon annyit bőgött, hogy már azt hitte elfogytak a könnyei.*
-Borzasztó hangja volt... ahogy a porcról lecsúszott az éle és hosszú percekig kellett hallgatnom ahogy a vérében... fulladozik. A szemei voltak a legrosszabbak. *Feltekint Lorew szemét keresve.* Öltem már állatot azóta, s mindég ugyanaz a tekintet bámul vissza rám újra és újra... Nem tudja miért teszem, hiszen ő csak élni akart, ő nem bántott senkit... Ő mindég kedves volt... Akkor miért bántasz, húgom? *Az ajkába harap, szinte olyan erősen, hogy a vére is kiserken. Nem tudja megállítani a könnyeit, de nem zokog. Igyekszik mély levegőt venni, s uralkodni magát. A legnehezebb feladat eddigi életében. Aztán elhallgat, mert nem tud kimondani több szót.*
2654. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-06-19 15:38:34
Üzenet elküldve: 2015-06-19 15:38:34
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 412
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 412
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Megfontolt
//Nyári forgatag//
//Mese sarok//
*Argus szinte rögtön üdvözli is, s felé tartva átöleli. Csak egy pillanat erejéig szeppen meg, s már viszonozza is az ölelést, mely alig tart pár másodpercig. Az, hogy ő ilyen közvetlen szokott lenni nem jelenti azt, hogy vele is így szoktak viselkedni. Így ez most némileg meglepi, de hamar túljut ezen is, hiszen a köpcös mágus, máris új szerzeménye után kezd érdeklődni. Meleg mosoly húzódik végig ajkain.*
- Ő itt Alyna, Alyna, ő itt Argus. *Mutatja be egymásnak a két személyt. A vállán ülő repülőgyík, csak kinyújtja villás nyelvét a férfi felé, s már be is mászik a lány nyaka mögé, miközben farkával elől öleli körbe azt. Fejét a másik oldalt kidugja, s úgy tartja szemmel a mágust. Szemlátomást nem tetszik neki, mégis kíváncsian figyeli meg.*
- Oh, most vettem. *Hajtja oldalra a fejét, miközben elmosolyodva kezeit maga előtt kulcsolja össze.* - A vásáron. Az állatárusnál. *Fordul kissé oldalra, s mutat a megfelelő irányba, hogy merre is vette.*
- De nem adom el. *Neveti el magát, meghallva, mit is kérdez tőle Argus. De nincs több idejük ezzel foglalkozni, hiszen a pöttöm férfi már azonnal kezdi is a meséjét.
Így gyorsan leül Rhenamys mellé, s nem rest neki egy-egy mondat között válaszolni is lánynak.*
- Én is örülök. *Pirosodik el egy pillanatra, hiszen a másik pontosan emlékszik a nevére, viszont ő alig tudott rájönni. Igaz „régen” volt már, hogy találkoztak, az emlékeket próbálja elfeledni, nem gondolni rá.*
- Hogy vagy? *Kérdezi suttogva mégis meg a lánytól.
Hallgatja a mesét, s egy két helyen akaratlanul is felkúszik a szemöldöke. Alyna közben előjön nyaka mögül, s újra a vállára telepedik. Állát lefekteti, s farkával csapkodja a szőkeség lapockáját. A mese közepén megunva magát lemászik a lány vékony kézfejéhez. Ott belekarmolva a húsba veti rá magát éles fogaival a lány ujjaira. Freyai csak érdeklődve tekint le, s szabad kezével végigsimít Alyna hátán, de hagyja neki, hogy ujjait rágcsálja. Nem fáj neki.
A mese érdekesnek hangzik. Tata nem mesélte ezt – igaz ő azokat mondta, amiket átélt. De azok másmilyenek voltak. Emlékszik, hogy egy-egy történetet napokig mesélt, minden apró részeltre kitérve. Kérdései neki is felmerülnek, s úgy tűnik ezzel nincs egyedül.
Argus kérdései után ő maga is megszólal.*
- Mi volt az amulett hatalma? *Mindig is a részletek érdekelték, melyek mások szerint nem fontosak. Számára meg pont ez. Egy-egy történetet a részletekben lehet megragadni. Bár érdekes számára egy orkot megszálló eredár, de hát a mai világban már semmi sem lehetetlen.*
//Mese sarok//
*Argus szinte rögtön üdvözli is, s felé tartva átöleli. Csak egy pillanat erejéig szeppen meg, s már viszonozza is az ölelést, mely alig tart pár másodpercig. Az, hogy ő ilyen közvetlen szokott lenni nem jelenti azt, hogy vele is így szoktak viselkedni. Így ez most némileg meglepi, de hamar túljut ezen is, hiszen a köpcös mágus, máris új szerzeménye után kezd érdeklődni. Meleg mosoly húzódik végig ajkain.*
- Ő itt Alyna, Alyna, ő itt Argus. *Mutatja be egymásnak a két személyt. A vállán ülő repülőgyík, csak kinyújtja villás nyelvét a férfi felé, s már be is mászik a lány nyaka mögé, miközben farkával elől öleli körbe azt. Fejét a másik oldalt kidugja, s úgy tartja szemmel a mágust. Szemlátomást nem tetszik neki, mégis kíváncsian figyeli meg.*
- Oh, most vettem. *Hajtja oldalra a fejét, miközben elmosolyodva kezeit maga előtt kulcsolja össze.* - A vásáron. Az állatárusnál. *Fordul kissé oldalra, s mutat a megfelelő irányba, hogy merre is vette.*
- De nem adom el. *Neveti el magát, meghallva, mit is kérdez tőle Argus. De nincs több idejük ezzel foglalkozni, hiszen a pöttöm férfi már azonnal kezdi is a meséjét.
Így gyorsan leül Rhenamys mellé, s nem rest neki egy-egy mondat között válaszolni is lánynak.*
- Én is örülök. *Pirosodik el egy pillanatra, hiszen a másik pontosan emlékszik a nevére, viszont ő alig tudott rájönni. Igaz „régen” volt már, hogy találkoztak, az emlékeket próbálja elfeledni, nem gondolni rá.*
- Hogy vagy? *Kérdezi suttogva mégis meg a lánytól.
Hallgatja a mesét, s egy két helyen akaratlanul is felkúszik a szemöldöke. Alyna közben előjön nyaka mögül, s újra a vállára telepedik. Állát lefekteti, s farkával csapkodja a szőkeség lapockáját. A mese közepén megunva magát lemászik a lány vékony kézfejéhez. Ott belekarmolva a húsba veti rá magát éles fogaival a lány ujjaira. Freyai csak érdeklődve tekint le, s szabad kezével végigsimít Alyna hátán, de hagyja neki, hogy ujjait rágcsálja. Nem fáj neki.
A mese érdekesnek hangzik. Tata nem mesélte ezt – igaz ő azokat mondta, amiket átélt. De azok másmilyenek voltak. Emlékszik, hogy egy-egy történetet napokig mesélt, minden apró részeltre kitérve. Kérdései neki is felmerülnek, s úgy tűnik ezzel nincs egyedül.
Argus kérdései után ő maga is megszólal.*
- Mi volt az amulett hatalma? *Mindig is a részletek érdekelték, melyek mások szerint nem fontosak. Számára meg pont ez. Egy-egy történetet a részletekben lehet megragadni. Bár érdekes számára egy orkot megszálló eredár, de hát a mai világban már semmi sem lehetetlen.*
2653. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-06-19 15:02:58
Üzenet elküldve: 2015-06-19 15:02:58
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
//Nyári forgatag//
//Tökkelütött egy társaság//
*Jót szórakozik a zabáló, kaját köpködő gyereken, majd felnevet annak terve hallatán.*
- Ugyan már, mire te felnősz, addigra, az ember már rég meghal. Kin állsz akkor bosszút? *Röhögi el magát. Az elfeknek megvan az a tulajdonsága, amit a legjobban irigyel. A hosszú élet. Ő, mint egy átlagos, alig pár évtizedet él. A halandóság körükben magas, s hamar eléri, főként ha olyan foglalkozása van az embernek, mint neki. No de akár egy harcos is mennyit él? Nem éri meg az öregkort, legfeljebb nem valódi harcos, csak annak mondja magát. S ekkor Dyntire pillant. Gonosz mosoly fut végig az arcán.
A büfögésnél szinte automatikusan emeli fel kezeit, s csapja tarkón a kölyköt. Majd már Nerilil köti le figyelmét, s bólogat felé.*
- Éhen. *Bólint még egyet, miközben egy újabb kagylót szabadít meg belső részeitől, majd szinte torkára akad, ahogy nevetésbe kezdene. Ez úttal fulladna. Egyik kezével az asztalt csapkodja, a másikkal a mellkasát, hogy végre gyomrába jusson az eltévedt falatka.*
- Patkány? Egér? Egy hajón, ami hónapok óta a tengeren van? Azok már rég kihaltak. Ha neked nincs mit enned, ő tán mit eszik? *Néz rá csodálkozva a lányra.* - És igen, Krakent. Majd kikötünk az árbocra csalinak. *Legyint kezével egyszerűen.* - Nem nagy dolog, többször csináltuk már.
*Ejti ki úgy a szavakat, mintha ez valóban igaz lenne. Könnyedén, s gondtalanul. Bár eddig még sikerült mindig elkerülni a tengeri szörnyet, biztos benne, hogy ezután is vele marad a szerencséje.
Ám ahogy rá terelődik a szó, büszkén húzza ki magát. Még egy alkalom, hogy elkerülte a halált. Rumlopó élcelődésén viszont jól szórakozik. Nevetve dől hátra, ameddig csak tud, s közben a térdeit csapkodja.*
- Lekövérezett. *Tudatja nyíltan, mintha nem lenne egyértelmű, hogy mire is utalt a félelfecske.
Nevetése akkor sem hagy alább, mikor nyíltan fordul felé.*
- Miért mekkora van egy orknak, hogy tudod, hogy fájna? *Vigyorog rá.* - Lehet, hogy picik nekik. Valamivel kompenzálni kell a nagy testet. *Vonja meg a vállát, érdektelenül, s újra a kagylója felé nyúl. Majd szemei kikerekednek, ahogy hallgatja Társnője szavait.*
- Szóval csináltad orkkal. *Vonja le az egyszerű következtetést. Még ha nincs is így, most már annak tartja, hogy megtörtént. Még egy dolog, amivel tudja szívni a másik vérét.
Ám jókedve nem tart sokáig. Annyira nem, hogy látja, hogy egy rusnya dög közeledik felé! S hozzá a mellette ülő Rikkancs is hangoskodásba kezd. Meghibbantak ezek? Érzi, ahogy hozzáér az a valami, és megdönti testsúlyát. Lányos, rekedtes sikolyt hallatva csúszik be az asztal alá, ahogy bizony…
Beindultak a dolgok a vele szemben ülő párosnál, s elvigyorodik. Hamar rájön, hogy mit is csinált, s az asztal lapjába kapaszkodva emeli fel előbb a fejét, de csak szemmagasságba. Az asztallapon néz szét, hogy biztonságos-e, majd gyorsan felhúzva magát leül.*
- Hogy halnál éhen! *Dühöng, s előkapja csizmájából a tőrt. Mozdulata az állat felé irányul, de végül mégis az asztal lapjába mélyeszti drága társát.*
- Ha az a dög, még egyszer a közelembe jön, *Kezdi sziszegő, rekedt hangán, miközben hallja a másik kettő eszmecseréjét.* - Esküszöm, hogy hajóra való csemegét aprítok belőle.
*Néz szúrós, mérges szürkékkel a kölyökre, majd könyökével belelök az állat farába, hogy arrébb taszítsa.
Újra egy kagyló felé nyúl. Tudja, hogy délután verseny lesz valamelyik fogadóba, s bizony nem mehet üres hassal, ám ez a példány nem a gyomrába végzi. Dühösen vágja hozzá Szöszihez, ahogy meghallja a kérdést. Kedve hamar átfordul rosszba. Sziszegve mered a másikra. Ezt csak Rumlopó kérdése töri meg.*
- Ott. *Válaszolja tömören, majd nagy levegőt vesz.* - Hogy én mit csináltam? Hogy Én mit csináltam? Hogy Én Mit csináltam? *Sipítozza, mintha nem lenne hibás a dologban.*
- Kérlek alássan. A Kapitány megkért, Megkért! Hogy kísérjem el ezt az átokfajzatot az egyik szigetre. Hogy miért? Mert ő nem tudta, merre is van, és persze én tudtam, mert már jártunk ott. Üzletelni akart, a Kapitány meg belement. Fene a korrekt pofáját. *Puffog halkan, de közben végig Szöszi szemeibe néz, dühösen. Nem kellemes emlék számára. Fele annyira sem, mint ahogy a másik hiszi.* - S persze, hogy neki keresztbe kellett tennie.
*Nem is beszélve arról, hogy ezt ő is megtette. Ahogy leszállt Zara a hajóról máris indulni akart, ellopni a hajóját. Volt rajta egy két kincs, miért ne próbálta volna meg? A legénység többsége még benne is volt.*
- Majd ott hagyott. Hónapokig bujkáltam a vadonba, miután rájöttem, hogy a kedves ott lakó barbár állatok, mint minden barbárok, oly primitívek, nem vetik meg az emberhúst. *Az emlékektől érzi, hogy oldalán húzódó tetoválást rejtő heg megfájdul. Nehezen tudott megszökni.*
- Aztán a Kapitánynak kegyesen elárulta, hogy merre találnak.
*Fejezi be végül, s az asztal alatt Zara bokájába rúg, erősen. Sokat erősödött azon a szigeten. Megtanulta saját testét fegyverként használni. Fájdalmai, nagyok voltak, mikor a sebet magának kellett összevarrnia, de túlélte. A férfi iránt az óta érez mérhetetlen gyűlöletet, mégis mindig együtt esznek egy-egy forgatag alkalmával.*
//Tökkelütött egy társaság//
*Jót szórakozik a zabáló, kaját köpködő gyereken, majd felnevet annak terve hallatán.*
- Ugyan már, mire te felnősz, addigra, az ember már rég meghal. Kin állsz akkor bosszút? *Röhögi el magát. Az elfeknek megvan az a tulajdonsága, amit a legjobban irigyel. A hosszú élet. Ő, mint egy átlagos, alig pár évtizedet él. A halandóság körükben magas, s hamar eléri, főként ha olyan foglalkozása van az embernek, mint neki. No de akár egy harcos is mennyit él? Nem éri meg az öregkort, legfeljebb nem valódi harcos, csak annak mondja magát. S ekkor Dyntire pillant. Gonosz mosoly fut végig az arcán.
A büfögésnél szinte automatikusan emeli fel kezeit, s csapja tarkón a kölyköt. Majd már Nerilil köti le figyelmét, s bólogat felé.*
- Éhen. *Bólint még egyet, miközben egy újabb kagylót szabadít meg belső részeitől, majd szinte torkára akad, ahogy nevetésbe kezdene. Ez úttal fulladna. Egyik kezével az asztalt csapkodja, a másikkal a mellkasát, hogy végre gyomrába jusson az eltévedt falatka.*
- Patkány? Egér? Egy hajón, ami hónapok óta a tengeren van? Azok már rég kihaltak. Ha neked nincs mit enned, ő tán mit eszik? *Néz rá csodálkozva a lányra.* - És igen, Krakent. Majd kikötünk az árbocra csalinak. *Legyint kezével egyszerűen.* - Nem nagy dolog, többször csináltuk már.
*Ejti ki úgy a szavakat, mintha ez valóban igaz lenne. Könnyedén, s gondtalanul. Bár eddig még sikerült mindig elkerülni a tengeri szörnyet, biztos benne, hogy ezután is vele marad a szerencséje.
Ám ahogy rá terelődik a szó, büszkén húzza ki magát. Még egy alkalom, hogy elkerülte a halált. Rumlopó élcelődésén viszont jól szórakozik. Nevetve dől hátra, ameddig csak tud, s közben a térdeit csapkodja.*
- Lekövérezett. *Tudatja nyíltan, mintha nem lenne egyértelmű, hogy mire is utalt a félelfecske.
Nevetése akkor sem hagy alább, mikor nyíltan fordul felé.*
- Miért mekkora van egy orknak, hogy tudod, hogy fájna? *Vigyorog rá.* - Lehet, hogy picik nekik. Valamivel kompenzálni kell a nagy testet. *Vonja meg a vállát, érdektelenül, s újra a kagylója felé nyúl. Majd szemei kikerekednek, ahogy hallgatja Társnője szavait.*
- Szóval csináltad orkkal. *Vonja le az egyszerű következtetést. Még ha nincs is így, most már annak tartja, hogy megtörtént. Még egy dolog, amivel tudja szívni a másik vérét.
Ám jókedve nem tart sokáig. Annyira nem, hogy látja, hogy egy rusnya dög közeledik felé! S hozzá a mellette ülő Rikkancs is hangoskodásba kezd. Meghibbantak ezek? Érzi, ahogy hozzáér az a valami, és megdönti testsúlyát. Lányos, rekedtes sikolyt hallatva csúszik be az asztal alá, ahogy bizony…
Beindultak a dolgok a vele szemben ülő párosnál, s elvigyorodik. Hamar rájön, hogy mit is csinált, s az asztal lapjába kapaszkodva emeli fel előbb a fejét, de csak szemmagasságba. Az asztallapon néz szét, hogy biztonságos-e, majd gyorsan felhúzva magát leül.*
- Hogy halnál éhen! *Dühöng, s előkapja csizmájából a tőrt. Mozdulata az állat felé irányul, de végül mégis az asztal lapjába mélyeszti drága társát.*
- Ha az a dög, még egyszer a közelembe jön, *Kezdi sziszegő, rekedt hangán, miközben hallja a másik kettő eszmecseréjét.* - Esküszöm, hogy hajóra való csemegét aprítok belőle.
*Néz szúrós, mérges szürkékkel a kölyökre, majd könyökével belelök az állat farába, hogy arrébb taszítsa.
Újra egy kagyló felé nyúl. Tudja, hogy délután verseny lesz valamelyik fogadóba, s bizony nem mehet üres hassal, ám ez a példány nem a gyomrába végzi. Dühösen vágja hozzá Szöszihez, ahogy meghallja a kérdést. Kedve hamar átfordul rosszba. Sziszegve mered a másikra. Ezt csak Rumlopó kérdése töri meg.*
- Ott. *Válaszolja tömören, majd nagy levegőt vesz.* - Hogy én mit csináltam? Hogy Én mit csináltam? Hogy Én Mit csináltam? *Sipítozza, mintha nem lenne hibás a dologban.*
- Kérlek alássan. A Kapitány megkért, Megkért! Hogy kísérjem el ezt az átokfajzatot az egyik szigetre. Hogy miért? Mert ő nem tudta, merre is van, és persze én tudtam, mert már jártunk ott. Üzletelni akart, a Kapitány meg belement. Fene a korrekt pofáját. *Puffog halkan, de közben végig Szöszi szemeibe néz, dühösen. Nem kellemes emlék számára. Fele annyira sem, mint ahogy a másik hiszi.* - S persze, hogy neki keresztbe kellett tennie.
*Nem is beszélve arról, hogy ezt ő is megtette. Ahogy leszállt Zara a hajóról máris indulni akart, ellopni a hajóját. Volt rajta egy két kincs, miért ne próbálta volna meg? A legénység többsége még benne is volt.*
- Majd ott hagyott. Hónapokig bujkáltam a vadonba, miután rájöttem, hogy a kedves ott lakó barbár állatok, mint minden barbárok, oly primitívek, nem vetik meg az emberhúst. *Az emlékektől érzi, hogy oldalán húzódó tetoválást rejtő heg megfájdul. Nehezen tudott megszökni.*
- Aztán a Kapitánynak kegyesen elárulta, hogy merre találnak.
*Fejezi be végül, s az asztal alatt Zara bokájába rúg, erősen. Sokat erősödött azon a szigeten. Megtanulta saját testét fegyverként használni. Fájdalmai, nagyok voltak, mikor a sebet magának kellett összevarrnia, de túlélte. A férfi iránt az óta érez mérhetetlen gyűlöletet, mégis mindig együtt esznek egy-egy forgatag alkalmával.*
2652. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-06-19 14:09:56
Üzenet elküldve: 2015-06-19 14:09:56
ÚJ
![>Plevaen Kadar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/8972_sotetelf_ferfi.jpg)
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 541
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 541
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
//Nyári forgatag//
//Meril Falasse//
*Jobban belegondolva maga is ismer egy Yüger nevű wegtoreni orkot. Valószínűleg nem fogja bemutatni, de amit tapasztalt az nagyban egybevág az elhangzottakkal. A széttépett kocsis emlékképe pedig nagyban megindokolja a lány szavait.
Úgy látszik az aranyrohamot, ha nem is észrevétlenül, de sikerült megúsznia. Amúgy se szereti, ha valami kiütközik a tekintetéből és még kevésbé mikor ez nem csak a kifelé mutatott képet ássa alá, hanem kézzel fogható veszteségeket is eredményez. Egy pillanatra úgy tűnik közel jutott ehhez a ponthoz, aztán szerencséjére nem veszik komolyan és nem lehet tudni ez mennyin múlott. Megkönnyebbülését már nem lehet rajta látni, szeme visszatér a régi hidegségéhez. További magyarázkodás helyett, hagyja a lányt játszani a szavakkal és valahol a komoly arc mögött ő is vele nevet. Nem kell mindenre olyan komolyságot erőltetni.
Plevaen ritkán van társasággal, és még ritkább, ha a cél nem valakinek a megkárosítása. Társaságban is csak akkor tud mozogni, ha valakit piszkálhat, vagy korrumpálhat. Meril viszont egyik kategóriába se tartozik bele. Nincs veszély, nincsenek érdekek és ez elsőre teljesen összezavarja. Az ital sokat javíthat a dolgokon, ő nem gondolkodna annyit, a lány meg kevésbé venné észre ha valami marhaságot csinál. Nem véletlen szövődött annyi barátság az ivóban.
Hamarosan el is érik az italárusok standját. Itt már újra fel kell vennie a csuklyáját, mert a standok árnyékában, ha nem is volt rá szükség itt már annál inkább védenie kell a szemeit a poharakon és üvegeken visszacsillanó ezernyi sugár elől. Aranycsikó és smaragdláng ugyan nincs a kínálatban, azért nem panaszkodhat italokból így sincs hiány és ételek is akadnak szép számmal végül ráakad a forgatag egyik különlegességére, a beszédes nevű sárkányvérre. A Szhylla éneke is minőségi italnak látszik, ám az elmúlt napokban elment a kedve a tengeri itókáktól, túl sokáig és túl erősen érezte a szagukat. Letesz 16 aranyat a pultra az árus Mesélő (Ara) részére, és felveszi ellenszolgáltatás képen a két pohár tömény italt.* -Nem szeretném ha lefordulnál a színpadról. *Bár az tényleg emlékezetessé tenné a produkciót.* -Szóval csak valami alkoholmenteset tudok ajánlani. *Ez a kijelentése talán sértő az árusra nézve. A maga adagját még egy jó darabig nem fogja letenni cseppenként fogyasztva a nedűt, egy kupicával még kibír belőle, legalábbis ezt hiszi most. Aztán mikor belekortyol rögtön érzi miért vált ez az ital nevévé. Többel tényleg nem kockáztatja a későbbiekben nyújtandó képességeit.*
-Mond. Történt valami a városban az elmúlt hetek során? *Jó ideig távol tartózkodott. Most is csak a forgatag miatt tért be, vagyis kicsit alul informáltabb mint azt megengedhetné magának nem árt ha sikerül elcsípnie valami információt az itt történtekből. Az ilyen fesztiválok előtt amúgy is felpörögnek az események.*
//Meril Falasse//
*Jobban belegondolva maga is ismer egy Yüger nevű wegtoreni orkot. Valószínűleg nem fogja bemutatni, de amit tapasztalt az nagyban egybevág az elhangzottakkal. A széttépett kocsis emlékképe pedig nagyban megindokolja a lány szavait.
Úgy látszik az aranyrohamot, ha nem is észrevétlenül, de sikerült megúsznia. Amúgy se szereti, ha valami kiütközik a tekintetéből és még kevésbé mikor ez nem csak a kifelé mutatott képet ássa alá, hanem kézzel fogható veszteségeket is eredményez. Egy pillanatra úgy tűnik közel jutott ehhez a ponthoz, aztán szerencséjére nem veszik komolyan és nem lehet tudni ez mennyin múlott. Megkönnyebbülését már nem lehet rajta látni, szeme visszatér a régi hidegségéhez. További magyarázkodás helyett, hagyja a lányt játszani a szavakkal és valahol a komoly arc mögött ő is vele nevet. Nem kell mindenre olyan komolyságot erőltetni.
Plevaen ritkán van társasággal, és még ritkább, ha a cél nem valakinek a megkárosítása. Társaságban is csak akkor tud mozogni, ha valakit piszkálhat, vagy korrumpálhat. Meril viszont egyik kategóriába se tartozik bele. Nincs veszély, nincsenek érdekek és ez elsőre teljesen összezavarja. Az ital sokat javíthat a dolgokon, ő nem gondolkodna annyit, a lány meg kevésbé venné észre ha valami marhaságot csinál. Nem véletlen szövődött annyi barátság az ivóban.
Hamarosan el is érik az italárusok standját. Itt már újra fel kell vennie a csuklyáját, mert a standok árnyékában, ha nem is volt rá szükség itt már annál inkább védenie kell a szemeit a poharakon és üvegeken visszacsillanó ezernyi sugár elől. Aranycsikó és smaragdláng ugyan nincs a kínálatban, azért nem panaszkodhat italokból így sincs hiány és ételek is akadnak szép számmal végül ráakad a forgatag egyik különlegességére, a beszédes nevű sárkányvérre. A Szhylla éneke is minőségi italnak látszik, ám az elmúlt napokban elment a kedve a tengeri itókáktól, túl sokáig és túl erősen érezte a szagukat. Letesz 16 aranyat a pultra az árus Mesélő (Ara) részére,
és felveszi ellenszolgáltatás képen a két pohár tömény italt.* -Nem szeretném ha lefordulnál a színpadról. *Bár az tényleg emlékezetessé tenné a produkciót.* -Szóval csak valami alkoholmenteset tudok ajánlani. *Ez a kijelentése talán sértő az árusra nézve. A maga adagját még egy jó darabig nem fogja letenni cseppenként fogyasztva a nedűt, egy kupicával még kibír belőle, legalábbis ezt hiszi most. Aztán mikor belekortyol rögtön érzi miért vált ez az ital nevévé. Többel tényleg nem kockáztatja a későbbiekben nyújtandó képességeit.*-Mond. Történt valami a városban az elmúlt hetek során? *Jó ideig távol tartózkodott. Most is csak a forgatag miatt tért be, vagyis kicsit alul informáltabb mint azt megengedhetné magának nem árt ha sikerül elcsípnie valami információt az itt történtekből. Az ilyen fesztiválok előtt amúgy is felpörögnek az események.*
2651. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-06-19 13:57:55
Üzenet elküldve: 2015-06-19 13:57:55
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 232
OOC üzenetek: 285
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 232
OOC üzenetek: 285
Játékstílus: Megfontolt
//Nyári forgatag//
//Tökkelütött egy társaság//
- Éhen halni? * mered rá, Nadra, miután a kagyló után leküldött rum, kaparó érzése is elmúlik. Hiába, nincs még olyan rutinja, mint a két bestiának.. Iszik ő, iszogat. Van, hogy többet a kelleténél, de ehhez mégis csak edzeni kell, hogy tartani lehessen velük a tempót. S így rumból akad neki tartalékja. Csak a többiek nem tudnak róla. Szomjan, nem halna. De, hogy éhen is halhat egy hajón, az meglehetősen mélyen érinti. *
- Valami patkány vagy egér, vagy valami csak lesz azon az átok verte hajón. * néz először Nadre majd Dyntire, kissé megszeppenve. Ha, meg nem, hát végtétre is a halat megeszi. Meg el van ő kevéssel is, csak hát… Valamit csak kitalál. *
- Kráken? Engem? * néz zavarodottan a két nőre, hol egyikre, hol a másikra. Elsőre fel se fogja, hogy itt csak ugratásról van szó. Ebből a két boszorkányból mindent kinéz és a többieket még nem is ismeri igazán. Aztán, mit, akit fejbe csaptak tudatosul benne Dynti élcelődése. *
- Nyeh, az biztos! * húzza ki magát, hogy végig mustrálja saját testét. *
- De, azért akadna még rajta is lerágni való hús, s a csontjain is lehetne még mit lecuppantani. Feleslegesen ne szenvedjen. Egy van, mi mellette szól, hogy kormányozni tudja a hajót. Ami rólad nem mondható el, s ahogy elnézlek, rajtad még mindig több van, mint rajtam. Most is két helyet foglalsz el, kevesebb sütit kellene enned. * ölti ki nyelvét a lány felé, előre hajolva, hogy keresse annak tekintetét. Persze ez nem igaz, pont olyan a Vörös, mint amilyennek lennie kell. De talán van olyan hiú, hogy magára vegye a dolgot.
És ismét kilukadtak ott, ahol abbahagyták, férfiak. Nem mintha zavarná a téma, elvégre mellette egy igazán szemrevaló üldögél, végig is méri így közelebbről is, míg Zara a másik kettővel van elfoglalva. Ne csodálja, hogy Nad is beadta a derekát. *
~ Ork? ~ * bár nem túlválogatós. Neri, azért nem állna össze minden jött-menttel, hiába is akkor inkább segítene magán. Legalábbis, ha egy ork és a „segíts, magadon” közül kellene választania.
Töprengésének látómezejébe kerülő szürke pofa vett végett. Eddig ő csent ételt-ital, most pedig az övét lopják, szemtelenül. S ráadásul egy ló, vagy szamár, de mindenképpen ahhoz hasonló négylábú. *
- Menj, innen te szemtelen dög! * tolja arrébb egyik kezével annak rusnya ábrázatát, melynél csak szaga lehet borzasztóbb, a másikkal pedig a gyümölcsöstálat vonja el. A nyál s az állat szájából kipotyogó darabkák gyorsan el is veszik a kedvét tőle. A felismerésre, mely akkor éri mikor a kölyök, magához inti a hátast, szemei összeszűkülnek. *
- Szemtelen, mint a gazdája. Kölyök! Zavard el! * dobja fejbe egy az félig megrágott almával, melyet a paci hagyott ott.
Mérgesen méregeti a két alávalót, a csípőjére simulókéz hatására meglepettségében elkerekednek szemei. A húzás ellen nem ellenkezik, dől is kissé neki a Szőkének- így már neki is van oka, hogy hozzá érjen - hogy fejét közelebb tarthassa. Nem hagyva ki a lehetőséget, kezét Zara combjára csúsztatja. *
- Azt mondják tápláló a húsuk. Fel lehetne belőle tölteni a hajó kamráját. * gondolkodik el a Szőke felvetésén, majd bólint is rá egyet. Nem zavarja a csípőjén pihenő kéz. Miért is zavarná!? Véletlenségből ő is ott hagyja a kezét a férfin. A falatozást már csak módjával folytatja, úgy érzi kezd tele lenni, mint a duda és ha tele eszi magát, aludhatnákja támad. Így csak inkább a nagyon csalogató falatokat csipkedi le. *
- Hogy mi? Nem igaz, ilyen nem volt. * harsan fel, hogy tagadja Dynti állítását, közben rázza fejét. Eddig örült, hogy nem szúrták ki a Zarával való csendes ismerkedést. Eddig. Most, majd hallgathatja hazáig. *
- Rajtam minden eredeti. * bólint határozottan. *
- Ott hagytad egy szigeten? * néz először Zarára. *
- Ott hagyott egy szigeten? * fordul Nad felé s vigyorog annak arcába.*
- S mit csináltál, hogy ez lett a sorsod? * közben feláll, a sztorizgatáshoz inni is kell, s azért adják meg a módját. A kikészített poharakba tölt mindenkinek. S mi mást, ha nem rumot. A kölyöknél gondolkodik el kicsit csak, s vonogatja szemöldökét, méregetve azt. Majd, neki is tölt, de azért, hogy ne örüljön annyira komisz feje, éppen csak egy kortyocskát. *
A hozzászólás írója (Nerilil Anywor) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.06.19 13:59:20
//Tökkelütött egy társaság//
- Éhen halni? * mered rá, Nadra, miután a kagyló után leküldött rum, kaparó érzése is elmúlik. Hiába, nincs még olyan rutinja, mint a két bestiának.. Iszik ő, iszogat. Van, hogy többet a kelleténél, de ehhez mégis csak edzeni kell, hogy tartani lehessen velük a tempót. S így rumból akad neki tartalékja. Csak a többiek nem tudnak róla. Szomjan, nem halna. De, hogy éhen is halhat egy hajón, az meglehetősen mélyen érinti. *
- Valami patkány vagy egér, vagy valami csak lesz azon az átok verte hajón. * néz először Nadre majd Dyntire, kissé megszeppenve. Ha, meg nem, hát végtétre is a halat megeszi. Meg el van ő kevéssel is, csak hát… Valamit csak kitalál. *
- Kráken? Engem? * néz zavarodottan a két nőre, hol egyikre, hol a másikra. Elsőre fel se fogja, hogy itt csak ugratásról van szó. Ebből a két boszorkányból mindent kinéz és a többieket még nem is ismeri igazán. Aztán, mit, akit fejbe csaptak tudatosul benne Dynti élcelődése. *
- Nyeh, az biztos! * húzza ki magát, hogy végig mustrálja saját testét. *
- De, azért akadna még rajta is lerágni való hús, s a csontjain is lehetne még mit lecuppantani. Feleslegesen ne szenvedjen. Egy van, mi mellette szól, hogy kormányozni tudja a hajót. Ami rólad nem mondható el, s ahogy elnézlek, rajtad még mindig több van, mint rajtam. Most is két helyet foglalsz el, kevesebb sütit kellene enned. * ölti ki nyelvét a lány felé, előre hajolva, hogy keresse annak tekintetét. Persze ez nem igaz, pont olyan a Vörös, mint amilyennek lennie kell. De talán van olyan hiú, hogy magára vegye a dolgot.
És ismét kilukadtak ott, ahol abbahagyták, férfiak. Nem mintha zavarná a téma, elvégre mellette egy igazán szemrevaló üldögél, végig is méri így közelebbről is, míg Zara a másik kettővel van elfoglalva. Ne csodálja, hogy Nad is beadta a derekát. *
~ Ork? ~ * bár nem túlválogatós. Neri, azért nem állna össze minden jött-menttel, hiába is akkor inkább segítene magán. Legalábbis, ha egy ork és a „segíts, magadon” közül kellene választania.
Töprengésének látómezejébe kerülő szürke pofa vett végett. Eddig ő csent ételt-ital, most pedig az övét lopják, szemtelenül. S ráadásul egy ló, vagy szamár, de mindenképpen ahhoz hasonló négylábú. *
- Menj, innen te szemtelen dög! * tolja arrébb egyik kezével annak rusnya ábrázatát, melynél csak szaga lehet borzasztóbb, a másikkal pedig a gyümölcsöstálat vonja el. A nyál s az állat szájából kipotyogó darabkák gyorsan el is veszik a kedvét tőle. A felismerésre, mely akkor éri mikor a kölyök, magához inti a hátast, szemei összeszűkülnek. *
- Szemtelen, mint a gazdája. Kölyök! Zavard el! * dobja fejbe egy az félig megrágott almával, melyet a paci hagyott ott.
Mérgesen méregeti a két alávalót, a csípőjére simulókéz hatására meglepettségében elkerekednek szemei. A húzás ellen nem ellenkezik, dől is kissé neki a Szőkének- így már neki is van oka, hogy hozzá érjen - hogy fejét közelebb tarthassa. Nem hagyva ki a lehetőséget, kezét Zara combjára csúsztatja. *
- Azt mondják tápláló a húsuk. Fel lehetne belőle tölteni a hajó kamráját. * gondolkodik el a Szőke felvetésén, majd bólint is rá egyet. Nem zavarja a csípőjén pihenő kéz. Miért is zavarná!? Véletlenségből ő is ott hagyja a kezét a férfin. A falatozást már csak módjával folytatja, úgy érzi kezd tele lenni, mint a duda és ha tele eszi magát, aludhatnákja támad. Így csak inkább a nagyon csalogató falatokat csipkedi le. *
- Hogy mi? Nem igaz, ilyen nem volt. * harsan fel, hogy tagadja Dynti állítását, közben rázza fejét. Eddig örült, hogy nem szúrták ki a Zarával való csendes ismerkedést. Eddig. Most, majd hallgathatja hazáig. *
- Rajtam minden eredeti. * bólint határozottan. *
- Ott hagytad egy szigeten? * néz először Zarára. *
- Ott hagyott egy szigeten? * fordul Nad felé s vigyorog annak arcába.*
- S mit csináltál, hogy ez lett a sorsod? * közben feláll, a sztorizgatáshoz inni is kell, s azért adják meg a módját. A kikészített poharakba tölt mindenkinek. S mi mást, ha nem rumot. A kölyöknél gondolkodik el kicsit csak, s vonogatja szemöldökét, méregetve azt. Majd, neki is tölt, de azért, hogy ne örüljön annyira komisz feje, éppen csak egy kortyocskát. *
A hozzászólás írója (Nerilil Anywor) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.06.19 13:59:20
2650. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-06-19 13:34:40
Üzenet elküldve: 2015-06-19 13:34:40
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 347
OOC üzenetek: 87
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 347
OOC üzenetek: 87
Játékstílus: Vakmerő
//Nyári forgatag//
//Kergon; Rhenamys; Freyai //
*Alig hogy a hófehér hajú elf helyet foglal közöttük, egy másik elf megszólítja Argust. A köpcös mágus azonnal a hang irányába fordul, s nem kell neki sok idő, hogy megpillantsa a szőke elf leányzót. A köpcös mágus azonnal feláll, s oda lép a lányhoz, s átöleli, mint aki nagyon örül a lánynak, bár most nem akart a lánnyal találkozni.*
-Freyai! *köszönti a lányt, miközben meg akad a szeme a lány új kedvenckéjén.*
-Milyen csodálatos. *ejti ki akaratlanul is a kis lény láttán.* Hol szerezted? Mennyit kérsz érte? *kérdi a lányt, miközben a lény felhasználásán gondolkodik.*
~A vére ezer aranyat is megér, a fogai darabja száz arany lehet, a csontjaiért akár tízezret is lehetne kapni.~
*Sajnos nincs sok idejük megbeszélni a kis lény árát, s hogy mikor ütik nyélbe az üzletet, mivel Kergon elkezdi a történetet. Argus próbál figyelni a történetre, de közben fél szemmel Freyai kis kedvencét figyeli, hogy az mit csinál.*
~Huyk? Hayk? Soha nem hallottam róluk. Érdekes lehet.~
*Próbálja megragadni a történet lényegi részeit, hogy leszűrje a valóságot belőle.*
~Egy ork? Akkor a Dúlás utáni időkből való.~
~Ork Vajákos, aki szabadon engedett egyet azokból?~
*A történet ekkor kezd igazán érdekessé válni a köpcös mágus számára.*
~Egy pokoli teremtmény, akit eredar néven említettek nem rég? Ez lenne a neve? Egy amulett? ~
*Figyel, hogy minél több információt tudjon meg.*
~Hayk a mágus. Utána kell járnom.~
*A történet vége csalódást okoz a köpcös mágusnak, mivel az a szokásos falusi emberek számára megfelelő befejezés.*
~Rontással visszaküldeni?~
*A történet végeztével Rhen és a gyerekek is megköszönik a történetet a férfinak. Mivel mindenki másnak tetszik a történet, így Argus is úgy érzi neki is meg kell köszönnie.*
-Szép történet, köszönjük. *mondja a mágus, majd a kérdéseit is felteszi.* Mi volt a démoni lény neve? És az ork-nak?
//Kergon; Rhenamys; Freyai //
*Alig hogy a hófehér hajú elf helyet foglal közöttük, egy másik elf megszólítja Argust. A köpcös mágus azonnal a hang irányába fordul, s nem kell neki sok idő, hogy megpillantsa a szőke elf leányzót. A köpcös mágus azonnal feláll, s oda lép a lányhoz, s átöleli, mint aki nagyon örül a lánynak, bár most nem akart a lánnyal találkozni.*
-Freyai! *köszönti a lányt, miközben meg akad a szeme a lány új kedvenckéjén.*
-Milyen csodálatos. *ejti ki akaratlanul is a kis lény láttán.* Hol szerezted? Mennyit kérsz érte? *kérdi a lányt, miközben a lény felhasználásán gondolkodik.*
~A vére ezer aranyat is megér, a fogai darabja száz arany lehet, a csontjaiért akár tízezret is lehetne kapni.~
*Sajnos nincs sok idejük megbeszélni a kis lény árát, s hogy mikor ütik nyélbe az üzletet, mivel Kergon elkezdi a történetet. Argus próbál figyelni a történetre, de közben fél szemmel Freyai kis kedvencét figyeli, hogy az mit csinál.*
~Huyk? Hayk? Soha nem hallottam róluk. Érdekes lehet.~
*Próbálja megragadni a történet lényegi részeit, hogy leszűrje a valóságot belőle.*
~Egy ork? Akkor a Dúlás utáni időkből való.~
~Ork Vajákos, aki szabadon engedett egyet azokból?~
*A történet ekkor kezd igazán érdekessé válni a köpcös mágus számára.*
~Egy pokoli teremtmény, akit eredar néven említettek nem rég? Ez lenne a neve? Egy amulett? ~
*Figyel, hogy minél több információt tudjon meg.*
~Hayk a mágus. Utána kell járnom.~
*A történet vége csalódást okoz a köpcös mágusnak, mivel az a szokásos falusi emberek számára megfelelő befejezés.*
~Rontással visszaküldeni?~
*A történet végeztével Rhen és a gyerekek is megköszönik a történetet a férfinak. Mivel mindenki másnak tetszik a történet, így Argus is úgy érzi neki is meg kell köszönnie.*
-Szép történet, köszönjük. *mondja a mágus, majd a kérdéseit is felteszi.* Mi volt a démoni lény neve? És az ork-nak?
2649. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-06-19 13:18:04
Üzenet elküldve: 2015-06-19 13:18:04
ÚJ
![>Lorew Mazoral [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/562_ember-elf-felelf_ferfi.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 130
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 130
Játékstílus: Vakmerő
//Nyári forgatag//
//Khyr Kreantis//
*Na, hát bocsánatkérések állása egy az egyhez, avagy döntetlen, mivel Khyr is bocsánatot kért, viszont Lorew ezzel nem most fog visszaélni. Valószínűleg soha, főleg a közlés módja miatt. A mágus első pillanatban szokta eldönteni, kinek szavaz meg bizalmat, és ebből a nő (is) kimaradt. Ennek ellenére most mégis érez rajta valami enyhe másságot, valami enyhe őszinteséget. Ugyanakkor még mindig tartja magát az elmélethez, miszerint csak és hirtelen lelki nyomás okozza a dolgot.*
- És milyen rosszul teszik, a világban sokkal nagyobb erők munkálkodnak, mint amit fel tudnánk fogni. És azok az erők is még náluk sokkal hatalmasabb erők szolgálatában. Élt egyszer egy szerzetes *tűnődik el* aki azt állította, nincs is legnagyobb gonosz, vagy legnagyobb jó, hanem mindenki egy nála is nagyobb hatalom szolgálatában áll.
*Ezt már egy vállvonás kíséretében mondja, hiszen létezik az elmélet, de nem Lorew dolga eldönteni, hogy igaz-e. Még csak érdekelnie sem kell, mivel amilyen magasra ő fellát a ranglétrán, az szinte semmi. Ha lenne is legnagyobb jó vagy legnagyobb gonosz, ő arról nem tudna. Persze ha úgy éli az életét, mint eddig, hogy hol a jó, hol a rossz felé tendál, akkor sosem fog felfelé haladni azon a bizonyos létrán. Sebaj, ő vár az alkalomra. "A felsőbb erők köztünk járnak" mondják az akreheeni szerzetesek, ő is ebben hisz. Csak vegye észre, ha eljön az alkalom.*
- Tehát azt szeretnéd, hogy ne kísértsen *egyszerűsíti le* Tudod ha valami ott van belül, és nyomaszt, akkor azt a nyomasztó érzést nagyon nehéz kiölni. Ha rossz a kedved, akkor rögtön rossz emlékek jutnak eszedbe, ha pedig jó a kedved, megjelenhet az érzés, hogy "valamiért nem lehet jó kedvem", és akkor újból ugyanúgy felszínre kerül az emlék. Ezért olyan keserédes *összegzi a rossz emlékekről tudottakat, hiszen egy ilyesmi két dolgot csinálhat: a rosszat még rosszabbra fordítja, vagy a jót rosszra. Senkinek nem szabadna ilyen teherrel élni, Lorew ezt főleg saját maga miatt vallja. Habár vele csak egy olyasmi történt, ami sokáig visszaköszönt, de ez is bőven elég. Sőt! A második alkalommal már nem is olyan rossz, harmadik alkalommal már alig érezni... Ezért van, hogy a legnagyobb bérgyilkosoknak is az első áldozatuk arca köszön vissza leggyakrabban.*
- A legtöbb embernek elég, ha Amos Thenior rábólint, és azt mondja, nem éri utol a végzet a tette miatt, akkor a feloldozás megtörtént, és ők ilyen egyszerűen meg is bocsájtottak maguknak. Szerintem a magunknak kell megbocsájtani, csak mi számolhatunk el a lelkiismeretünkkel, ezt senki nem teheti meg helyettünk *ha az ember magának nem tud megbocsájtani, akkor nincs is értelme miről beszélni. Akkor minek áltatni szegényt? Persze Lorew is játszhatna ilyet, sőt, pénzért is csinálhatná mindezt, de eddig még ő sem süllyedne. Az ilyeneket kéne felkötni, nem a gyilkosokat.*
- Ne bántsd őket *Khyr mintha csak a tőrökre haragudna, mintha úgy érezné, hogy azok gyilkossá teszik, holott bizonyára fűzi mindkettőhöz néhány lelki szál, így kár lenne bántani őket* A tőrök, és az emberek gyakran nem tehetnek semmiről.
*A nő nagyon is jól látja a helyzetet, gyakorlatilag Lorew korábbi gondolatait mondja ki, ha nem is szóról szóra, de meglepően pontosan, viszont a mágus csak bólint, nem szólal meg, hiszen a nő láthatóan kezdi elérni a középutat a teljes nyugalom, és az idegösszeroppanás között, ez pedig a legjobb ösvény az érzések kiadására. Valóban úgy tűnik, hogy kezd megnyugodni, és ez nagyszerű, legalábbis abból a szempontból, hogy akkor józan észérvek alapján el tudja dönteni, kér-e abból, amit a mágus kínál. Viszont mikor Khyr bevallja az álnév tényét, majd pedig elmondja (vélhetően) az igazit, az még Lorewet is meglepi. A Lola név valóban nagyon furcsa, de más furcsa nevet is hallani...*
- Értem *bólint* Khyr. Én még mindig Lorew, a Mazorel család sarja *nem tesz fel kérdést, ha a nő folytatni akarja a vallomást, akkor folytatni fogja, ha nem, a mágus nem fogja erőltetni.*
//Khyr Kreantis//
*Na, hát bocsánatkérések állása egy az egyhez, avagy döntetlen, mivel Khyr is bocsánatot kért, viszont Lorew ezzel nem most fog visszaélni. Valószínűleg soha, főleg a közlés módja miatt. A mágus első pillanatban szokta eldönteni, kinek szavaz meg bizalmat, és ebből a nő (is) kimaradt. Ennek ellenére most mégis érez rajta valami enyhe másságot, valami enyhe őszinteséget. Ugyanakkor még mindig tartja magát az elmélethez, miszerint csak és hirtelen lelki nyomás okozza a dolgot.*
- És milyen rosszul teszik, a világban sokkal nagyobb erők munkálkodnak, mint amit fel tudnánk fogni. És azok az erők is még náluk sokkal hatalmasabb erők szolgálatában. Élt egyszer egy szerzetes *tűnődik el* aki azt állította, nincs is legnagyobb gonosz, vagy legnagyobb jó, hanem mindenki egy nála is nagyobb hatalom szolgálatában áll.
*Ezt már egy vállvonás kíséretében mondja, hiszen létezik az elmélet, de nem Lorew dolga eldönteni, hogy igaz-e. Még csak érdekelnie sem kell, mivel amilyen magasra ő fellát a ranglétrán, az szinte semmi. Ha lenne is legnagyobb jó vagy legnagyobb gonosz, ő arról nem tudna. Persze ha úgy éli az életét, mint eddig, hogy hol a jó, hol a rossz felé tendál, akkor sosem fog felfelé haladni azon a bizonyos létrán. Sebaj, ő vár az alkalomra. "A felsőbb erők köztünk járnak" mondják az akreheeni szerzetesek, ő is ebben hisz. Csak vegye észre, ha eljön az alkalom.*
- Tehát azt szeretnéd, hogy ne kísértsen *egyszerűsíti le* Tudod ha valami ott van belül, és nyomaszt, akkor azt a nyomasztó érzést nagyon nehéz kiölni. Ha rossz a kedved, akkor rögtön rossz emlékek jutnak eszedbe, ha pedig jó a kedved, megjelenhet az érzés, hogy "valamiért nem lehet jó kedvem", és akkor újból ugyanúgy felszínre kerül az emlék. Ezért olyan keserédes *összegzi a rossz emlékekről tudottakat, hiszen egy ilyesmi két dolgot csinálhat: a rosszat még rosszabbra fordítja, vagy a jót rosszra. Senkinek nem szabadna ilyen teherrel élni, Lorew ezt főleg saját maga miatt vallja. Habár vele csak egy olyasmi történt, ami sokáig visszaköszönt, de ez is bőven elég. Sőt! A második alkalommal már nem is olyan rossz, harmadik alkalommal már alig érezni... Ezért van, hogy a legnagyobb bérgyilkosoknak is az első áldozatuk arca köszön vissza leggyakrabban.*
- A legtöbb embernek elég, ha Amos Thenior rábólint, és azt mondja, nem éri utol a végzet a tette miatt, akkor a feloldozás megtörtént, és ők ilyen egyszerűen meg is bocsájtottak maguknak. Szerintem a magunknak kell megbocsájtani, csak mi számolhatunk el a lelkiismeretünkkel, ezt senki nem teheti meg helyettünk *ha az ember magának nem tud megbocsájtani, akkor nincs is értelme miről beszélni. Akkor minek áltatni szegényt? Persze Lorew is játszhatna ilyet, sőt, pénzért is csinálhatná mindezt, de eddig még ő sem süllyedne. Az ilyeneket kéne felkötni, nem a gyilkosokat.*
- Ne bántsd őket *Khyr mintha csak a tőrökre haragudna, mintha úgy érezné, hogy azok gyilkossá teszik, holott bizonyára fűzi mindkettőhöz néhány lelki szál, így kár lenne bántani őket* A tőrök, és az emberek gyakran nem tehetnek semmiről.
*A nő nagyon is jól látja a helyzetet, gyakorlatilag Lorew korábbi gondolatait mondja ki, ha nem is szóról szóra, de meglepően pontosan, viszont a mágus csak bólint, nem szólal meg, hiszen a nő láthatóan kezdi elérni a középutat a teljes nyugalom, és az idegösszeroppanás között, ez pedig a legjobb ösvény az érzések kiadására. Valóban úgy tűnik, hogy kezd megnyugodni, és ez nagyszerű, legalábbis abból a szempontból, hogy akkor józan észérvek alapján el tudja dönteni, kér-e abból, amit a mágus kínál. Viszont mikor Khyr bevallja az álnév tényét, majd pedig elmondja (vélhetően) az igazit, az még Lorewet is meglepi. A Lola név valóban nagyon furcsa, de más furcsa nevet is hallani...*
- Értem *bólint* Khyr. Én még mindig Lorew, a Mazorel család sarja *nem tesz fel kérdést, ha a nő folytatni akarja a vallomást, akkor folytatni fogja, ha nem, a mágus nem fogja erőltetni.*
2648. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-06-19 11:49:51
Üzenet elküldve: 2015-06-19 11:49:51
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 171
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 171
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
//Nyári forgatag//
//Lorew Mazoral//
*Hölgyeim és Uraim! Üdvözöljék a kevés sikernek örvendő Khyr Kreantis Reiwar sötét és szomorú oldalát. A történet innentől már csak rossz véget érhet.
Zavarodott mosoly terül el az arcán. Úgy érzi magát, mint aki egy rossz álomba csöppent és nem tud felébredni. A valóságot sem érzékeli már olyan élőnek, mint a ládáknál. Ott voltak hangok, illatok, és népek. Itt aligha érezni bármit is, esetleg a sátrak tompa, nyomasztó bőrszagát. A zaj elcsendesedett, még ott van ugyan, de már nincs jelen oly mértékben. S hová tűntek a népek? A vele szemben ülő varázslót látja csak, s az meglehet, hogy kevés ahhoz, hogy magába fojtsa a múlt tetteit.
Felnéz rá, s hallgatja a mondandóját, majd egy adandó alkalommal közbeszól.*
-Ki kell mondjam, hogy tetszik a gondolkodásod, szerzetes a templomból és bocsásd meg a vádjaimat.
*Mosolyt kanyarít a szájára, de nem azt a hazugság elfedő, természetellenes, úrhölgy majmoló, kuncogó vigyort, hanem egy őszinte mosolyt, mely csak a szerényen élők kiváltsága, amikor nem azon ügyködnek, hogy aranyat szerezzenek. Sokkal inkább olyasmi amikor velük hasonlóval találkoznak és megosztják az utolsó falat kenyerüket.
Ez a természetesen, most nem az a jelenet, de a mosoly azonos.*
-Dicséretes, más emberek maguk akarnak lenni a nagy jó, vagy a fő gonosz.
*Többet nem mond, de valamelyest egyet ért. Részben, ugyebár azt nem hiszi, hogy a halál után lenne más is, de ha mégis van, akkor egyenrangú társként szeretne ő is csatlakozni, s nem félrelökendő koloncként. Vállatvon. Nincs másvilág, hiába a szó róla.*
-Mindenkinek? *Hüvelyk ujjának körmét a fogai közé kapja, de aztán rögtön le is engedi a kezét, rossz szokás.* Tulajdonképpen nem akarom elnyomni az emlékeimet, csak nem akarom, hogy keserédesen térjenek vissza.
*Magyarázza egyszerűen. A rum kezd hatni és ez nagyon jó érzés. Nem részeges állapotba kerül tőle, csak megnyugtatja és ellazítja az izmait. Éppencsak az a baj, hogy a figyelmét is leárnyékolja. Ha tudná, hogy úgymond jó kezekben van, ha tudná, hogy ha elutasítaná, amit az előbb ő kért tőle, ha tudná, hogy nála biztonságban vannak a titkai, akkor ital nélkül is oldottabb állapotba kerülne. Vajon azért őrizné meg, meg nem érdekelné, vagy azért mert tényleg értékelné az elme ilyetén hatalmát?*
-Ha megtanulhatnék együtt élni vele, az számomra felér egy feloldozással. *Mondja szomorú mosollyal, majd megdörgöli a halántékát, mintha nagyon fájna a feje. Talán még ő is elhiszi, hogy a másik érzi az őszinteségét.
Félresöpri a köpenyét és eloldja az övét, melynek ugyanazon oldalán lóg a két tőre és maga mellé dobja, olyan egy méterre. Egy bíbor és egy fekete hüvely kapaszkodik egy barna bőrövhöz.*
-Én nem vagyok gyilkos… *Mondja, ahogy haragosan tekint a játékszereire. Tudja őket forgatni, tud vele ölni, de abban még nem teljesen biztos hogy akar is. Meglehet, ha majd Lorew tud olyat mondani ami erre sarkallhatja, persze nem a szerzetes halálát akarja, csak hogy megtanítsa rá miként kezelje a kínzó lelkiismeretének furdalását. Ezt neki nem kell tudnia, természetesen. Azt meg kell hagyni, hogy a mágus jókor van jó helyen.*
-Hogyan is tudnál megbocsátani nekem? Azzal semmit nem érnék el, hogy megveregessék a vállam és azt mondják “nincsen semmi baj” amikor én tudom, hogy a baj ott van, s ott is lesz.
*Rá emeli a tekintetét és sóhajt egy mélyet.*
-Nem látszom elég nyugodtnak? Minden rendben.
*Közelebb húzódik, keresztbe tett lábaival, feneke alatt porzik a talaj. Addig megy amíg térdei hozzáérnek a másik lábához, vagy legalább nagyon közel helyezkednek el. S így tekint a szemébe, hogy bizonyítsa nem hazudik, most nem.*
-Figyelj, mondok valamit, ami nem biztos, hogy új lesz a számodra. A nevem nem Lola. *Mosolyog zavarában, de folytatja.* Nem tudom mit kezdhetnél ezzel, de az igazi nevem Khyr. Kreantis. Reiwar. Az Yra vérvonalából. *Reméli ez eléggé bizonyítja elszántságát, ezt nem mondja el akárkinek, ezt eddig nem mondta el senkinek.*
A hozzászólás írója (Khyr Kreantis) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.06.19 11:54:56
//Lorew Mazoral//
*Hölgyeim és Uraim! Üdvözöljék a kevés sikernek örvendő Khyr Kreantis Reiwar sötét és szomorú oldalát. A történet innentől már csak rossz véget érhet.
Zavarodott mosoly terül el az arcán. Úgy érzi magát, mint aki egy rossz álomba csöppent és nem tud felébredni. A valóságot sem érzékeli már olyan élőnek, mint a ládáknál. Ott voltak hangok, illatok, és népek. Itt aligha érezni bármit is, esetleg a sátrak tompa, nyomasztó bőrszagát. A zaj elcsendesedett, még ott van ugyan, de már nincs jelen oly mértékben. S hová tűntek a népek? A vele szemben ülő varázslót látja csak, s az meglehet, hogy kevés ahhoz, hogy magába fojtsa a múlt tetteit.
Felnéz rá, s hallgatja a mondandóját, majd egy adandó alkalommal közbeszól.*
-Ki kell mondjam, hogy tetszik a gondolkodásod, szerzetes a templomból és bocsásd meg a vádjaimat.
*Mosolyt kanyarít a szájára, de nem azt a hazugság elfedő, természetellenes, úrhölgy majmoló, kuncogó vigyort, hanem egy őszinte mosolyt, mely csak a szerényen élők kiváltsága, amikor nem azon ügyködnek, hogy aranyat szerezzenek. Sokkal inkább olyasmi amikor velük hasonlóval találkoznak és megosztják az utolsó falat kenyerüket.
Ez a természetesen, most nem az a jelenet, de a mosoly azonos.*
-Dicséretes, más emberek maguk akarnak lenni a nagy jó, vagy a fő gonosz.
*Többet nem mond, de valamelyest egyet ért. Részben, ugyebár azt nem hiszi, hogy a halál után lenne más is, de ha mégis van, akkor egyenrangú társként szeretne ő is csatlakozni, s nem félrelökendő koloncként. Vállatvon. Nincs másvilág, hiába a szó róla.*
-Mindenkinek? *Hüvelyk ujjának körmét a fogai közé kapja, de aztán rögtön le is engedi a kezét, rossz szokás.* Tulajdonképpen nem akarom elnyomni az emlékeimet, csak nem akarom, hogy keserédesen térjenek vissza.
*Magyarázza egyszerűen. A rum kezd hatni és ez nagyon jó érzés. Nem részeges állapotba kerül tőle, csak megnyugtatja és ellazítja az izmait. Éppencsak az a baj, hogy a figyelmét is leárnyékolja. Ha tudná, hogy úgymond jó kezekben van, ha tudná, hogy ha elutasítaná, amit az előbb ő kért tőle, ha tudná, hogy nála biztonságban vannak a titkai, akkor ital nélkül is oldottabb állapotba kerülne. Vajon azért őrizné meg, meg nem érdekelné, vagy azért mert tényleg értékelné az elme ilyetén hatalmát?*
-Ha megtanulhatnék együtt élni vele, az számomra felér egy feloldozással. *Mondja szomorú mosollyal, majd megdörgöli a halántékát, mintha nagyon fájna a feje. Talán még ő is elhiszi, hogy a másik érzi az őszinteségét.
Félresöpri a köpenyét és eloldja az övét, melynek ugyanazon oldalán lóg a két tőre és maga mellé dobja, olyan egy méterre. Egy bíbor és egy fekete hüvely kapaszkodik egy barna bőrövhöz.*
-Én nem vagyok gyilkos… *Mondja, ahogy haragosan tekint a játékszereire. Tudja őket forgatni, tud vele ölni, de abban még nem teljesen biztos hogy akar is. Meglehet, ha majd Lorew tud olyat mondani ami erre sarkallhatja, persze nem a szerzetes halálát akarja, csak hogy megtanítsa rá miként kezelje a kínzó lelkiismeretének furdalását. Ezt neki nem kell tudnia, természetesen. Azt meg kell hagyni, hogy a mágus jókor van jó helyen.*
-Hogyan is tudnál megbocsátani nekem? Azzal semmit nem érnék el, hogy megveregessék a vállam és azt mondják “nincsen semmi baj” amikor én tudom, hogy a baj ott van, s ott is lesz.
*Rá emeli a tekintetét és sóhajt egy mélyet.*
-Nem látszom elég nyugodtnak? Minden rendben.
*Közelebb húzódik, keresztbe tett lábaival, feneke alatt porzik a talaj. Addig megy amíg térdei hozzáérnek a másik lábához, vagy legalább nagyon közel helyezkednek el. S így tekint a szemébe, hogy bizonyítsa nem hazudik, most nem.*
-Figyelj, mondok valamit, ami nem biztos, hogy új lesz a számodra. A nevem nem Lola. *Mosolyog zavarában, de folytatja.* Nem tudom mit kezdhetnél ezzel, de az igazi nevem Khyr. Kreantis. Reiwar. Az Yra vérvonalából. *Reméli ez eléggé bizonyítja elszántságát, ezt nem mondja el akárkinek, ezt eddig nem mondta el senkinek.*
A hozzászólás írója (Khyr Kreantis) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.06.19 11:54:56
2647. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-06-19 10:48:12
Üzenet elküldve: 2015-06-19 10:48:12
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 130
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 130
Játékstílus: Vakmerő
//Nyári forgatag//
//Khyr Kreantis//
*Tanít a templom sok mindenre, de ösvényből csak egyet szokott követni, ami Lihanechtől Artheniorig vezet, és néha ugyanazt visszafelé- Valójában pont annyiszor, mint odafelé. Viszont Lolától hirtelenjében nem várta, hogy ilyesmit mondjon, hiszen eddig nem olyannak tűnt, mint aki megrögzötten követné a szabályokat. Lehetséges, hogy megint olyan hirtelen fog megváltozni, mint korábban?*
- Miért kéne együtt bégetni a nyájjal? Az ösvényhez az is hozzátartozik, hogy egy templomban öregszem meg, és végelgyengülésben halok meg. Én nem ezt akarom *kicsit elgondolkodik* Én valami nagyobbat akarok szolgálni. Mindegy, hogy jót, vagy rosszat, mindegy, hogy meddig, és mindegy, ha az életembe kerül. Ha én meghalok, nem azzal a tudattal akarok átszenderülni a másvilágra, hogy semmit nem csináltam, csak meditáltam, varázsoltam, és gyógyítottam. Én úgy akarok meghalni, hogy tudom, egy hatalmas jót, vagy gonoszt szolgáltam, és legalább apró részben bele szóltam a két oldal harcába. Hogy majd a halál után az örök bársonymezőkön, vagy a végső kínzókamrákban győztes veteránként köszöntsenek, ne csak egy újabb idegenként. Ez az én célom *habár nagyon mélyen belement az életébe, és a lelki a világába, de ami ezután következett, arra ő sem számíthatott.*
- Miért akarna felejteni? Vagy elnyomni magában? Az emlékektől való szabadulás egyetlen módja, ha szembenéz velük. Életében egyszer... mindenkinek... meg kell ezt tanulni *Mindenkinek, még Lorewnek is meg kellett egyszer* Ha elnyomod, ha elhessegeted, ha a szőnyeg alá söpröd, az vissza fog térni, mindig kísérteni fog. Ha rossz dolog történik, mindig azt fogod először előhúzni a szőnyeg, mert úgy érzed, félsz tőle *akármennyire szerzetes, vagy nem szerzetes, mágus, vagy nem mágus, az ilyesmiben jóval több gyakorlata van, mint a szerzetesek nagyjának. Talán nem tudná kihúzni a nyilat valaki gyomrából, majd ellátni a sebet, viszont az elmével jóval több gyakorlata van. Persze nem várhatja, hogy Lola ezt elhiggye neki, vagy megbízzon benne, ráadásul a legtöbb szerzetessel ellentétben Lorew nem ragaszkodik a gyógyításhoz. Neki megfelel, ha elutasítják a segítségét.*
- Nem *jegyzi meg a kérdésre* A templom nem ad feloldozást. Feloldozás nem létezik. De szembenézhetsz bármivel, amit korábban tettél, és megtanulhatsz együtt élni vele. Feloldozás nem létezik, de magadnak megbocsájthatsz, arra mindig van lehetőséged *vicces, de talán most először érzi úgy, hogy a nő őszinte vele. Többnyire két lehetőséget vél felfedezni, az első, hogy a nő nemrég követett el valami szörnyűséget, és szépen lassan beleőrül. Ez megmagyarázná a hirtelen személyiségváltozásokat, ugyanakkor odakint a ládáknál nem érzett rajta semmi feszültséget. A másik, hogy talán régebben volt valami, ami csak teljesen véletlenül most tört elő, azaz Lorew csak egyszerűen jókor volt jó helyen. Tapasztalat szerint ez még egy hidegvérű gyilkossal is megtörténhet egyszer-egyszer, és talán a mágussal járt Lola a legjobban, hiszen tőle jó eséllyel senki nem fogja megtudni, így ezek a pillanatok mintha meg sem történtek volna. Senki nem fogja megtudni, hogy még neki is vannak gyenge percei.*
- Segíthetek neki szembenézni azzal, amit tett *válaszolja végül* De helyettük nem bocsájthatok meg maguknak. És mivel a legtöbben inkább vágynak erre... én az vagyok, aki elzavarja őket. Nem adok hamis feloldozást. Próbálj megnyugodni, segíthetek neked szembenézni a múlt terheivel, de... addig semmit nem csinálok, amíg nem rázódsz kicsit helyre, hogy rájöjj, egyáltalán akarod-e.
*Olyan ez, mint hogy jobb helyeken nem varrnak tetoválást olyanokra, akik öntudatukon kívül kérik. Pontosan ugyanerről van szó itt is, Lorew nem tehet meg semmit, sőt, nem is vehet semmit komolyan, amíg a nő meg nem nyugszik.*
//Khyr Kreantis//
*Tanít a templom sok mindenre, de ösvényből csak egyet szokott követni, ami Lihanechtől Artheniorig vezet, és néha ugyanazt visszafelé- Valójában pont annyiszor, mint odafelé. Viszont Lolától hirtelenjében nem várta, hogy ilyesmit mondjon, hiszen eddig nem olyannak tűnt, mint aki megrögzötten követné a szabályokat. Lehetséges, hogy megint olyan hirtelen fog megváltozni, mint korábban?*
- Miért kéne együtt bégetni a nyájjal? Az ösvényhez az is hozzátartozik, hogy egy templomban öregszem meg, és végelgyengülésben halok meg. Én nem ezt akarom *kicsit elgondolkodik* Én valami nagyobbat akarok szolgálni. Mindegy, hogy jót, vagy rosszat, mindegy, hogy meddig, és mindegy, ha az életembe kerül. Ha én meghalok, nem azzal a tudattal akarok átszenderülni a másvilágra, hogy semmit nem csináltam, csak meditáltam, varázsoltam, és gyógyítottam. Én úgy akarok meghalni, hogy tudom, egy hatalmas jót, vagy gonoszt szolgáltam, és legalább apró részben bele szóltam a két oldal harcába. Hogy majd a halál után az örök bársonymezőkön, vagy a végső kínzókamrákban győztes veteránként köszöntsenek, ne csak egy újabb idegenként. Ez az én célom *habár nagyon mélyen belement az életébe, és a lelki a világába, de ami ezután következett, arra ő sem számíthatott.*
- Miért akarna felejteni? Vagy elnyomni magában? Az emlékektől való szabadulás egyetlen módja, ha szembenéz velük. Életében egyszer... mindenkinek... meg kell ezt tanulni *Mindenkinek, még Lorewnek is meg kellett egyszer* Ha elnyomod, ha elhessegeted, ha a szőnyeg alá söpröd, az vissza fog térni, mindig kísérteni fog. Ha rossz dolog történik, mindig azt fogod először előhúzni a szőnyeg, mert úgy érzed, félsz tőle *akármennyire szerzetes, vagy nem szerzetes, mágus, vagy nem mágus, az ilyesmiben jóval több gyakorlata van, mint a szerzetesek nagyjának. Talán nem tudná kihúzni a nyilat valaki gyomrából, majd ellátni a sebet, viszont az elmével jóval több gyakorlata van. Persze nem várhatja, hogy Lola ezt elhiggye neki, vagy megbízzon benne, ráadásul a legtöbb szerzetessel ellentétben Lorew nem ragaszkodik a gyógyításhoz. Neki megfelel, ha elutasítják a segítségét.*
- Nem *jegyzi meg a kérdésre* A templom nem ad feloldozást. Feloldozás nem létezik. De szembenézhetsz bármivel, amit korábban tettél, és megtanulhatsz együtt élni vele. Feloldozás nem létezik, de magadnak megbocsájthatsz, arra mindig van lehetőséged *vicces, de talán most először érzi úgy, hogy a nő őszinte vele. Többnyire két lehetőséget vél felfedezni, az első, hogy a nő nemrég követett el valami szörnyűséget, és szépen lassan beleőrül. Ez megmagyarázná a hirtelen személyiségváltozásokat, ugyanakkor odakint a ládáknál nem érzett rajta semmi feszültséget. A másik, hogy talán régebben volt valami, ami csak teljesen véletlenül most tört elő, azaz Lorew csak egyszerűen jókor volt jó helyen. Tapasztalat szerint ez még egy hidegvérű gyilkossal is megtörténhet egyszer-egyszer, és talán a mágussal járt Lola a legjobban, hiszen tőle jó eséllyel senki nem fogja megtudni, így ezek a pillanatok mintha meg sem történtek volna. Senki nem fogja megtudni, hogy még neki is vannak gyenge percei.*
- Segíthetek neki szembenézni azzal, amit tett *válaszolja végül* De helyettük nem bocsájthatok meg maguknak. És mivel a legtöbben inkább vágynak erre... én az vagyok, aki elzavarja őket. Nem adok hamis feloldozást. Próbálj megnyugodni, segíthetek neked szembenézni a múlt terheivel, de... addig semmit nem csinálok, amíg nem rázódsz kicsit helyre, hogy rájöjj, egyáltalán akarod-e.
*Olyan ez, mint hogy jobb helyeken nem varrnak tetoválást olyanokra, akik öntudatukon kívül kérik. Pontosan ugyanerről van szó itt is, Lorew nem tehet meg semmit, sőt, nem is vehet semmit komolyan, amíg a nő meg nem nyugszik.*
2646. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-06-19 10:17:21
Üzenet elküldve: 2015-06-19 10:17:21
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Nyári forgatag//
//Felthys Belaldur//
*Ahogy a lány reménykedett a kedvességben, meg is kapja. Voltaképpen a férfi hirtelen megijed. A lány ezt nem tudja mire vélni, de azt észreveszi, hogy a szemek kicsit tovább időznek rajta. ~Micsoda szemei vannak. Ritkán lehet ilyet látni. Mintha a legfeketébb ónixgolyók lennének a szemgödrében. És ezt a szőkéllő tincsei még jobban kihangsúlyozzák. Bámulatos.~ Lehet hogy hiba, hogy itt marad az ember mellett, de hát ő is egyedül lenne, na meg nem mutat semmi félelmetesen amitől félnie kelljen.*
-Igen, valahogy én is így vagyok. De hát mindig is el akartam jönni egy ilyen eseményre. Volt is egyszer alkalmam... De...
*Beszéde megáll, és csak bambul ki a fejéből, majd mikor a férfi egy apró csókot ejt a kezére, ledermed, s végig fut rajta valami ridegség. Nem szokott ilyesmi vele történnie, de figyelmen kívül hagyja.*
~Nem. Nincs, névtelen vagyok. Egy elszabadult idióta. Uhh.~ *Fut hirtelen végig a fejében, s ettől rögtön magához tér.*
-Re'lux Luymalehh vagyok. Örvendek.
*Hajol meg egy apró kicsit a feje, majd felnéz, s belefúrja tekintetét a másik fiú szemeibe.*
A hozzászólást Aravae (Moderátor) módosította, ekkor: 2015.06.20 12:17:36, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő; helyesírás.
//Felthys Belaldur//
*Ahogy a lány reménykedett a kedvességben, meg is kapja. Voltaképpen a férfi hirtelen megijed. A lány ezt nem tudja mire vélni, de azt észreveszi, hogy a szemek kicsit tovább időznek rajta. ~Micsoda szemei vannak. Ritkán lehet ilyet látni. Mintha a legfeketébb ónixgolyók lennének a szemgödrében. És ezt a szőkéllő tincsei még jobban kihangsúlyozzák. Bámulatos.~ Lehet hogy hiba, hogy itt marad az ember mellett, de hát ő is egyedül lenne, na meg nem mutat semmi félelmetesen amitől félnie kelljen.*
-Igen, valahogy én is így vagyok. De hát mindig is el akartam jönni egy ilyen eseményre. Volt is egyszer alkalmam... De...
*Beszéde megáll, és csak bambul ki a fejéből, majd mikor a férfi egy apró csókot ejt a kezére, ledermed, s végig fut rajta valami ridegség. Nem szokott ilyesmi vele történnie, de figyelmen kívül hagyja.*
~Nem. Nincs, névtelen vagyok. Egy elszabadult idióta. Uhh.~ *Fut hirtelen végig a fejében, s ettől rögtön magához tér.*
-Re'lux Luymalehh vagyok. Örvendek.
*Hajol meg egy apró kicsit a feje, majd felnéz, s belefúrja tekintetét a másik fiú szemeibe.*
A hozzászólást Aravae (Moderátor) módosította, ekkor: 2015.06.20 12:17:36, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő; helyesírás.
2645. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-06-19 09:29:06
Üzenet elküldve: 2015-06-19 09:29:06
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 297
OOC üzenetek: 164
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 297
OOC üzenetek: 164
Játékstílus: Vakmerő
//Nyári forgatag//
//Re'lux Luymalehh//
*Ahogy az acélon súrlódó olajos rongy halk sziszegése hallatszik minden egyes mozdulatnál, a hang monotonsága már teljes egészben untatja, valamilyen megmagyarázhatatlan okból viszont mégis hallgatná tovább, sőt, egyre jobban belebambul a semmibe, ahogy a hang egyre csak folytatódik. Talán fáradt, és ezt most tetézi, ki tudja, de úgy ül ott a fa tövében, mint holmi félőrült.
Ekkor hirtelen megszólítják, s a hideg végigfutkos a gerincén az ijedelemtől. Annyira bele volt mélyedve a dolgába, hogy teljesen kizárta a külvilágot, olyannyira, hogy még a közeledő lányt sem vette észre. Pedig ahogy ijedt tekintettel rábámul a féllovag, és már küldené el a jó fenébe, hogy az anyukáját ijesztgesse ne őt, inkább ki se mondja ezeket a szavakat. Először azt hitte, holmi szajha vagy valamilyen kofaasszony a drága megszólító, de ahogy felnéz, meglepve konstatálja, hogy elég szemrevaló teremtés járult elébe. Igen, öröm az ürömben, a rémület, a hirtelen ijedelem még az attól sápadt arcán ül, szemei viszont szinte felfalják a lányt, ott már a hiúság tüze lobog, nyoma sincs az előbbi érzelmeknek.*
- Szép napot! *Emeli fel bal karját köszönésképp, mint valami integetés karikatúrája.* - Ugyan, miért zavarna? Őszintén szólva örülnék is egy kis társaságnak, nem találom ebben a zűrzavarban a helyem.
*Miközben magyaráz, komótosan feltápászkodik a helyéről, kardját visszadugja a hüvelybe, páncélját is megigazítja, majd kellőképp nagyúri módon meghajol a kisasszony előtt, én finoman csókot lehel a kezére.*
- Felthys a Belaldur házból, szolgálatára. Magának van neve?
//Re'lux Luymalehh//
*Ahogy az acélon súrlódó olajos rongy halk sziszegése hallatszik minden egyes mozdulatnál, a hang monotonsága már teljes egészben untatja, valamilyen megmagyarázhatatlan okból viszont mégis hallgatná tovább, sőt, egyre jobban belebambul a semmibe, ahogy a hang egyre csak folytatódik. Talán fáradt, és ezt most tetézi, ki tudja, de úgy ül ott a fa tövében, mint holmi félőrült.
Ekkor hirtelen megszólítják, s a hideg végigfutkos a gerincén az ijedelemtől. Annyira bele volt mélyedve a dolgába, hogy teljesen kizárta a külvilágot, olyannyira, hogy még a közeledő lányt sem vette észre. Pedig ahogy ijedt tekintettel rábámul a féllovag, és már küldené el a jó fenébe, hogy az anyukáját ijesztgesse ne őt, inkább ki se mondja ezeket a szavakat. Először azt hitte, holmi szajha vagy valamilyen kofaasszony a drága megszólító, de ahogy felnéz, meglepve konstatálja, hogy elég szemrevaló teremtés járult elébe. Igen, öröm az ürömben, a rémület, a hirtelen ijedelem még az attól sápadt arcán ül, szemei viszont szinte felfalják a lányt, ott már a hiúság tüze lobog, nyoma sincs az előbbi érzelmeknek.*
- Szép napot! *Emeli fel bal karját köszönésképp, mint valami integetés karikatúrája.* - Ugyan, miért zavarna? Őszintén szólva örülnék is egy kis társaságnak, nem találom ebben a zűrzavarban a helyem.
*Miközben magyaráz, komótosan feltápászkodik a helyéről, kardját visszadugja a hüvelybe, páncélját is megigazítja, majd kellőképp nagyúri módon meghajol a kisasszony előtt, én finoman csókot lehel a kezére.*
- Felthys a Belaldur házból, szolgálatára. Magának van neve?
2644. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-06-19 08:54:23
Üzenet elküldve: 2015-06-19 08:54:23
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 80
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 80
Játékstílus: Szelíd
//Egy szörnyű nap//
//2. csapat//
//Úton//
*A fiatal elf fiú nem ellenkezik, inkább bele egyezik mindenben. A vezér, amint látja rajta hogy nem ellenkezik, akkor int két emberének, hogy kísérjenek el a városig. A két férfi nem szól egy szót sem az elfhez csupán meglökik, s mutatják az irányt hogy merre menjen.*
//Piactér//
*Már a nap is lemegy, mire Omon eléri a várost, de a két kísérő csupán a kovácsműhely széléig vezeti őt. A piactéren még a sötéted ellenére is nagy a nyüzsgés. A tér közepén a városőrség tart valamiféle gyűlést. Ahogyan a fiatal elf közelebb lépdel egy ismerős városőrt ismer fel a csoportosulásba, a reggeli Őrmestert, aki mondta, hogy menjen az emberrablóval. Nem telik sok időbe, és a férfi is észreveszi az elfet, s azonnal rohan hozzá.*
-Végre! *kiáltja örömében a katona.* Minden rendben? *kérdezi az elfet.* Nem jöttél be délután.
//2. csapat//
//Úton//
*A fiatal elf fiú nem ellenkezik, inkább bele egyezik mindenben. A vezér, amint látja rajta hogy nem ellenkezik, akkor int két emberének, hogy kísérjenek el a városig. A két férfi nem szól egy szót sem az elfhez csupán meglökik, s mutatják az irányt hogy merre menjen.*
//Piactér//
*Már a nap is lemegy, mire Omon eléri a várost, de a két kísérő csupán a kovácsműhely széléig vezeti őt. A piactéren még a sötéted ellenére is nagy a nyüzsgés. A tér közepén a városőrség tart valamiféle gyűlést. Ahogyan a fiatal elf közelebb lépdel egy ismerős városőrt ismer fel a csoportosulásba, a reggeli Őrmestert, aki mondta, hogy menjen az emberrablóval. Nem telik sok időbe, és a férfi is észreveszi az elfet, s azonnal rohan hozzá.*
-Végre! *kiáltja örömében a katona.* Minden rendben? *kérdezi az elfet.* Nem jöttél be délután.
2643. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-06-19 04:33:30
Üzenet elküldve: 2015-06-19 04:33:30
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 260
OOC üzenetek: 120
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 260
OOC üzenetek: 120
Játékstílus: Szelíd
//Nyári forgatag//
// Íjászverseny //
// Jezabiel Tinkerin //
*Egy hűvös szellő fúj végig a helyszínen, ritkaság, de örömteljes. Bár ezt leginkább a nap fényében fürdőknek szükséges, de mindenhol szívesen látják. Ahogy a gnóm kérdéseit is, legalábbis az írnok.*
-Szép napot! Mindenki, amennyiben kedve van hozzá, a saját fegyverével lőhet és igen, lehet számszeríjat is használni. *ezt bár a gnóm nem értheti, de komor pillantások vetülnek a hátul álló nemestől az írnok felé ennek a kérdésnek az apropóján, viszont az események továbbhaladtával már ő sem figyeli szemmel az eseményeket. Az utolsó kérdés kicsit érdekesnek tűnik.*
-Persze, de ha szabadna megkérdeznem, miért? A célpontok harminc, ötven és talán nyolcvan lépésre. *A végét elbizonytalanodva mondja, majd matat egy keveset, amíg elő nem kerül egy papíros az asztalán.* Igen, nyolcvan. Viszont amennyiben jelentkezni szeretne, úgy vegyen el egy szalagot onnan, amellyel azonosítja magát vagy egy címert, ha egy szervezetet vagy családot képvisel. Ezek után nincs más dolga, mint lepihenni a fordulók kezdetéig, ezt be fogják mondani, feltartani a szalagot a lövés előtt és lőni, mivel az egész lövés figyelemmel lesz kísérve. Amennyiben van még kérdése, tegye fel nyugodtan.
// Íjászverseny //
// Jezabiel Tinkerin //
*Egy hűvös szellő fúj végig a helyszínen, ritkaság, de örömteljes. Bár ezt leginkább a nap fényében fürdőknek szükséges, de mindenhol szívesen látják. Ahogy a gnóm kérdéseit is, legalábbis az írnok.*
-Szép napot! Mindenki, amennyiben kedve van hozzá, a saját fegyverével lőhet és igen, lehet számszeríjat is használni. *ezt bár a gnóm nem értheti, de komor pillantások vetülnek a hátul álló nemestől az írnok felé ennek a kérdésnek az apropóján, viszont az események továbbhaladtával már ő sem figyeli szemmel az eseményeket. Az utolsó kérdés kicsit érdekesnek tűnik.*
-Persze, de ha szabadna megkérdeznem, miért? A célpontok harminc, ötven és talán nyolcvan lépésre. *A végét elbizonytalanodva mondja, majd matat egy keveset, amíg elő nem kerül egy papíros az asztalán.* Igen, nyolcvan. Viszont amennyiben jelentkezni szeretne, úgy vegyen el egy szalagot onnan, amellyel azonosítja magát vagy egy címert, ha egy szervezetet vagy családot képvisel. Ezek után nincs más dolga, mint lepihenni a fordulók kezdetéig, ezt be fogják mondani, feltartani a szalagot a lövés előtt és lőni, mivel az egész lövés figyelemmel lesz kísérve. Amennyiben van még kérdése, tegye fel nyugodtan.
2642. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-06-19 03:44:43
Üzenet elküldve: 2015-06-19 03:44:43
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 123
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 123
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Megfontolt
//Nyári forgatag//
//Plevaen Kadar//
*Halkan felnevet a hazájáról szóló előítéletek hallatán, habár igazat kell adnia a mélységinek, a Tűz Városában valóban többet látni zöld barátaikból.*
- Ami azt illeti, a wegtoreni orkokat jobb elkerülni.
*Nem mond indokokat, tekintete pedig változatlanul játékos, de azért nem árt komolyan venni a szavait. Merilnél nehéz megállapítani, hogy egyáltalán vannak-e komoly pillanatai, de a tanácsait jobb meghallgatni.*
- Mm, sejtettem. Semmi sem tart örökké.
*Jelentőségteljes pillantást vet Plevaenre, majd felnevet. Éppen ellentétes gondolatok járnak a fejében, ha szokásaiban vagy külsejében nem is sokat, valamiben mégicsak változott a férfi, amit egyelőre nem tud behatárolni. Persze ez nem azt jelenti, hogy nem volna feltett szándéka, ezért is megy bele ebbe a kis közjátékba... és mert ilyen kedve van. Plevaen viszont meglepi, érdeklődő tekintettel követi válláig a kezét. Nem szokatlan számára az érintés, így nem is jön zavarba, kíváncsi pillantása a higanyos szempárra téved. Ajkai kissé elnyílnak, ahogy megpillantja az alattomos kis villanást, akaratlanul is hátrálna, de teste nem mozdul. Azonban a fény megszűnik, és vele Meril dermedtsége is, a mosoly pedig visszakanyarodik ajkaira. Bármennyire is furcsa, mindig is kíváncsi volt a mélységi ezen oldalára.*
- Ebben nem mindenki értene egyet veled.
*Kuncog fel, és még ha ő is terelte el figyelmét, zavarja, hogy a sötételf elfordítja tekintetét... De miért is? Persze mindig is szeretett a középpontban lenni, de ennyire nem éhezte a figyelmet. Akárhogy is, talán a váratlan találkozás zavarta össze.*
- Egyszerű feladatnak tűnik... de hogyan fizet ki, ha végzel vele?
*Talán különös lehet a természetesség, amellyel Meril az ismeretlen nemes haláláról vélekedik, mindenesetre a mélységi nem igen veheti észre, múltjának ezt a részét ugyanis nem osztotta meg vele.*
- Lehetnél rosszabb is.
*Duzzogva pillant fel a férfire, mintha ő tehetne a dologról, de persze a csalódottsága nagy része megjátszott. Libabőr költözik finom bőrére, ahogy a mélységi fülébe suttogja szavait, jóízűen nevet fel rajtuk. Tetszik neki, ahogyan a férfi durvaságát keveri bele Meril ártatlannak nehezen mondható, de mégiscsak békés szavaiba.*
- Innék valamit, ha már így felajánlottad... rád bízom magam.
*Plevaen oldalára libben, kissé talán közelebb is férkőzik, mint kéne, de kétli, hogy zavarná evvel.*
- Szóval, mi az, amit még nem kóstoltál? Persze, ha van olyan.
//Plevaen Kadar//
*Halkan felnevet a hazájáról szóló előítéletek hallatán, habár igazat kell adnia a mélységinek, a Tűz Városában valóban többet látni zöld barátaikból.*
- Ami azt illeti, a wegtoreni orkokat jobb elkerülni.
*Nem mond indokokat, tekintete pedig változatlanul játékos, de azért nem árt komolyan venni a szavait. Merilnél nehéz megállapítani, hogy egyáltalán vannak-e komoly pillanatai, de a tanácsait jobb meghallgatni.*
- Mm, sejtettem. Semmi sem tart örökké.
*Jelentőségteljes pillantást vet Plevaenre, majd felnevet. Éppen ellentétes gondolatok járnak a fejében, ha szokásaiban vagy külsejében nem is sokat, valamiben mégicsak változott a férfi, amit egyelőre nem tud behatárolni. Persze ez nem azt jelenti, hogy nem volna feltett szándéka, ezért is megy bele ebbe a kis közjátékba... és mert ilyen kedve van. Plevaen viszont meglepi, érdeklődő tekintettel követi válláig a kezét. Nem szokatlan számára az érintés, így nem is jön zavarba, kíváncsi pillantása a higanyos szempárra téved. Ajkai kissé elnyílnak, ahogy megpillantja az alattomos kis villanást, akaratlanul is hátrálna, de teste nem mozdul. Azonban a fény megszűnik, és vele Meril dermedtsége is, a mosoly pedig visszakanyarodik ajkaira. Bármennyire is furcsa, mindig is kíváncsi volt a mélységi ezen oldalára.*
- Ebben nem mindenki értene egyet veled.
*Kuncog fel, és még ha ő is terelte el figyelmét, zavarja, hogy a sötételf elfordítja tekintetét... De miért is? Persze mindig is szeretett a középpontban lenni, de ennyire nem éhezte a figyelmet. Akárhogy is, talán a váratlan találkozás zavarta össze.*
- Egyszerű feladatnak tűnik... de hogyan fizet ki, ha végzel vele?
*Talán különös lehet a természetesség, amellyel Meril az ismeretlen nemes haláláról vélekedik, mindenesetre a mélységi nem igen veheti észre, múltjának ezt a részét ugyanis nem osztotta meg vele.*
- Lehetnél rosszabb is.
*Duzzogva pillant fel a férfire, mintha ő tehetne a dologról, de persze a csalódottsága nagy része megjátszott. Libabőr költözik finom bőrére, ahogy a mélységi fülébe suttogja szavait, jóízűen nevet fel rajtuk. Tetszik neki, ahogyan a férfi durvaságát keveri bele Meril ártatlannak nehezen mondható, de mégiscsak békés szavaiba.*
- Innék valamit, ha már így felajánlottad... rád bízom magam.
*Plevaen oldalára libben, kissé talán közelebb is férkőzik, mint kéne, de kétli, hogy zavarná evvel.*
- Szóval, mi az, amit még nem kóstoltál? Persze, ha van olyan.
2641. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-06-19 00:13:43
Üzenet elküldve: 2015-06-19 00:13:43
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1295
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1295
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Vakmerő
//Nyári forgatag//
//Taitos, Ara//
*Isurii talán most éppen a mesét szerette volna megfizetni, de ki tudna kiigazodni a nőkön? Mikor mit szeretnének, örök rejtély. Elhúzza a száját és fejével "nem"et int. Az se jó ha túl magas az ár, az se jó ha túl alacsony, a kereskedőnek el kelltalálnia azt az összeget ami a kettő közt van és ez bizony nem mindig egyszerű.*
-Grafit?
*Kérdez vissza érdeklődve. Ők szén irkát használtak eddig, ez a grafit is valami olyasminek tűnik, csak ezüstös.*
-Érdekes.
*Veszi szemügyre az íróeszközöket és úgy dönt ő maga is vesz egy puhább, fa borításút. Majd kedve szerint karcol bele valami csiricsáré mintát, vagy egyszerűen nevét rója rá. Isu Mesélő (Ara) számára 5 aranyat fizet.
A vásárlást követően azonban már tényleg tovább állnak. Elköszönnek és irány a fürdő!*
//Taitos, Ara//
*Isurii talán most éppen a mesét szerette volna megfizetni, de ki tudna kiigazodni a nőkön? Mikor mit szeretnének, örök rejtély. Elhúzza a száját és fejével "nem"et int. Az se jó ha túl magas az ár, az se jó ha túl alacsony, a kereskedőnek el kelltalálnia azt az összeget ami a kettő közt van és ez bizony nem mindig egyszerű.*
-Grafit?
*Kérdez vissza érdeklődve. Ők szén irkát használtak eddig, ez a grafit is valami olyasminek tűnik, csak ezüstös.*
-Érdekes.
*Veszi szemügyre az íróeszközöket és úgy dönt ő maga is vesz egy puhább, fa borításút. Majd kedve szerint karcol bele valami csiricsáré mintát, vagy egyszerűen nevét rója rá. Isu Mesélő (Ara) számára 5 aranyat fizet.
A vásárlást követően azonban már tényleg tovább állnak. Elköszönnek és irány a fürdő!*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9901-9920 , 9921-9940 , 9941-9960 , 9961-9980 , 9981-10000 , 10001-10020 , 10021-10040 , 10031-10050