// Nara //
*Emeli jobb lábát ültében, átveti a balon, hogy kényelembe helyezze magát, míg várakozik még. Ám végül szóra sem jut ideje, hiszen Nara gyorsan rendel, nem csak italt, de étket is. Hát, sok beleszólása nincs, csak nézi, ahogy a pénz gazdát cserél. Marad hát a várakozás, míg csak telnek a pillanatok, érzi ahogy bőrén a melegebb levegő utat talál magának, s kiűzi hűvösséget ruházatából, hol csak tudja. Ám bőrének fagyossága megrettenti még a lágy melegséget is, így marad a sápadt bőr továbbra is, mint jég, hideg...*
- Kérlek, semmi szükség nem lett volna erre...
*Rázza meg kissé a fejét. Bár, Nara nagyon is jól gondolja. Ha a férfin múlt volna, valami olcsó, sovány étket és talán valami gyümölccsel ízesített löttyöt fogyasztott volna. S lám, így lesz étek, rendes és bor, mi finom, torkot simogató, elmét bomlasztó, gátlást szakító, reményt hozó, vagy attól fosztó, édes, mégis bolondosan átkos...
Nem, nem veti meg az alkoholt, pusztán ritkán él vele. Jobb ha elméje ép, nem ködösíti borból való nedű, ám nem ártalmas, ha néha, mint lazítás, a gőz kiengedésére szolgáló alkalom, egy kevés legördül a vérszín cseppekből torkán. Így nem is kell sokat várni, hogy megragadja poharát és ajkához emelje, hosszú körmei feketesége ismét felvillan, napvilágot nyerve így újabb torzulása a világ felé. Ám arcáról lehervad a mosoly Nara szavai nyomán. Hogy neki, Kedvese? Egy nő, ki képes volna elviselni egy ilyen torzszülöttet? Rút és nyomorult, senki nem érdemel ilyen átkot nyakába, egyedüli létre, szánalmas magányra lett kárhoztatva. Talán csak a halálban lelhetné meg az Egyetlent, ki rá vár... Egy nő lesz, ki vesztét okozni fogja, ezt jósolták neki...*
- Bizonyára.
*Koppan az asztal lapján a pohár, ahogy visszateszi. Kifejezése valahogy más, mintha súlyos gondolatoktól lenne terhes, vagy éppen halálhírt hallott volna...*
- Nem vágyom másra, csak életre... Túl sokszor ölelt már keblére a halál, majd mégis rúgott csak belém, hogy távol tartson világától. Átsegítek hozzá másokat, közel vagyok hozzá, ő mégsem akar elfogadni... Bocsánat, búskomorságom újfent csak a hangulatot öli, térjünk valami más témára...
*Ismét kortyol a borból, tényleg nem akarja tönkre tenni ezt a beszélgetést azzal, hogy saját életének árnyoldaláról regél egy ilyen fiatal és életrevaló lánynak. Nem mintha ő oly öreg volna, csupán életének alakulása hozta el korábban a bölcsességet, mi talán csak felszínes tudás, hiszen ő is csak egy porhanyós, omlós halandó, mint mindenki más itt a fogadóban...*