*A napok egyhangúan válnak emlékké, miközben szúrós kétségek gyötrik. Csupán az ad némi felüdülést, hogy éjjelente, mikor már elég aranyat lopott össze, ahhoz a bizonyos házhoz surran. Méregzöld tekintete hol dühösen, hol kíváncsian kutatja az ablakok mögötti alakot. Vajon mit gondol? Mit érez? Mi irányítja?*
- Két üveg meggybort, de ne abból az olcsó, vizezett lőréből.* Tekintete haragosan villan, miközben a fogadóst figyeli. Ez az alak tehet arról, hogy Lothaire feljött hozzá akkor, és bár már többször is elnézést kért, ilyen könnyen nem lehet megvásárolni a lány bocsánatát. Oldalát a fából készült pulthoz dönti, amíg a pocakos elő nem döcög az italokkal. Kezébe fogja a két üveget és szó nélkül indul szobája felé. A lépcső megadóan nyikorog léptei alatt, majd miután bezárta maga mögött az ajtót, leveti magát az ágyra. Az egyik üveget leteszi a padlóra, míg a másikból nagyot kortyol. Nem kell sok, hogy ujjaiba meleg bizsergés költözzön, mert úgy látszik ezúttal a fogadós hallgatott a lányra és minőségi itallal szolgálta ki.
A hímmel történteket újra és újra maga előtt látja, de az események szálai összemosódnak, ahogy egyre több hiányzik az üvegből. El akarja felejteni ezt az egészet, a sötét lovagot, akinek még a nevét sem tudja. Csilingelő nevetés tölti be a szobát, majd az üres üveg koppan a padlón.*
- Gyere csak ide, szépségem!* Mondja még mindig vigyorogva, miközben ujjai már nyúlnak a másik bor után. Igaz, lassan már ettől az egy üvegtől is émelyeg, de ha elhatároz valamit, akkor alaposan a végére is jár. Ez esetben a a meggybor végére...*
- Mi lenne, ha most lemennék, és megmutatnám ezeknek a disznóknak, milyen jó tolvaj is vagyok igazából?* Szavait természetesen továbbra is hűséges italának címezi, majd felül az ágyon, hogy csodálatos ötletét meg is valósítsa. Léptei ugyan nem olyan határozottak, mint általában, de ez őt egy cseppet sem zavarja. Fejére húzza csuklyáját és a bort magához szorítva hagyja el a Pegazust. Természetesen ezúttal sem méltat figyelemre senkit a fogadón belül, bár arca elé omló tincsei közül néha vicsorgó vigyor villan egyesekre.
Odakinn a Nap már lenyugodni készül, és narancsos tűzbe vonja a vörös tincseket, mikor Radlina kilép az ajtón. Itt az ideje szórakozni egy kicsit...*