*Mosolya hamar letörik, mikor Kedvese Janice-ről kezd beszélni. Mintha csak a gondolataiba olvasott volna, vagy túl feltűnőre sikeredett a szemöldökráncolás. Nyel egyet, nem készült fel lelkileg erre a témára, ezért is akarta kerülni s később visszatérni rá. Késő. Kissé összeszűkíti kékes szemét s tekintetét a férfiére emeli. Látja az őszinteséget, de ezzel valahogy nem nyugszik le a lelke. Érzi, hogy mellkasa nehezedik, fáj minden egyes szó, mit hall. Igen, ezt akarta elkerülni. Kikerekedik a szeme, mikor meghallja, hogy az a nő áldott állapotban van.*
~Jó ég! Csak... csak nem?~
*Nem. Kergeti el rosszalló gondolatait messzire. Félrepillant, s vesz egy nagy levegőt. Nem akarja hallani, hogy kinek az ágyába akart bejutni. Egyszerűen kínozza s marja szívét, de miért? Miért gyötrő ezeket hallani? Talán mert fülig szerelmes Kean-be s az, hogy más nővel... más érinti. Megrázza a fejét s próbálja elterelni gondolatait más koncepció felé.*
~ Segítettek egymáson, barátok lettek, talán... tényleg ez lenne a minimum, hogy meglátogatja őt. Vagyis... őket.~
*Megszorítja kezét s ismét a fekete szemekbe helyezi kéklő íriszét.*
-Én... öhm... ha írni szeretnél neki, vagy esetleg meglátogatni, hát menj. Én nem állok az utadba. Nem szeretném, ha miattam nem találkoznál vele, vagy beszélnétek. Én minden esetben itt leszek Veled, hiszen szeretlek. El sem tudod képzelni mennyire. Menj, ha szeretnél, én itt leszek.
~Pedig ha tudnád mennyire oda vagyok érted. El sem hinnéd.~
*Megfontoltan beszél, nehogy megbántsa, vagy rosszul essen Kedvesének az elhangzottak. Elmosolyodik, de tekintete mást sugall, mintha a hallottak megbolygatták volna lelkét. Hát persze, hiszen érzékenyen érinti ez a téma, főleg, miután elmesélte Kean, hogy egy nő fogságban tartotta. Lepillant a kezére, már nem látszódik a nyoma. Pusztán fél, hogy ez újra megtörténik.*
- Gyümölcstálat kérnék erdei gyümölcsteával. Muszáj erőt tuszkolni magamba. Minden esetre nem mozdulok el, hiszen nem szeretném, ha a Kedvesem a hideg és piszkos földön aludna. Hát milyen feleség az ilyen, aki hagyná az ilyent?
*Most már szemével is mosolyog nem csak ajkával.*
~ Oh Kean! Te aztán tudod, hogy fenyegess játékosan, s hogy tereld el a gondolataimat más mederbe.~
*Na igen ezt szereti benne, hogy egy komoly beszélgetés után is képes megnevettetnie, hogy rafináltan csempészi szavaiba a pajkosságot. Felveszi hát a szoborpózt s nem mozdul meg, míg vissza nem ér. Már nem is gondol Janice-re, hiszen sikeresen el lett foglalva a szobrozással s Kean ajnározásával, persze csak a gondolatokban. Még a végén elbízná magát. Talán egyszer-egyszer elejt egy bókot Kedvese felé, hogy ezzel is erősítse magabiztosságát.*