//Rahil//
*Szemmel láthatóan sikerült tényleg felkelteni a nő érdeklődését, és ez jó. Larten szándékozik fenn is tartani ezt az állapotot, így pár pillanatig csak vigyorog, majd arca kissé komolyabb árnyalatot kap.*
-Ahogy gondolja. Van itt valami, ami talán érdekelheti Önt...*halvány sejtés, de talán...*
-Tudja, történt egyszer, hogy egy kétbalkezes kisfiú, ellopta az apja kardját és azzal játszott az erdőben. Ne nevezzük ezt a léha kölyköt nevén, én természetesen minden cselekedetétől elhatárolom magam.*kezd bele sejtelmes mosollyal.*
-Biztosíthatom, ez a történet valós eseményeken alapszik, bár tény, hogy talán egyes részleteit kikezdte az idő, na meg a kisfiú fantáziája. Na, a lényeg, hogy ez az ügyetlen ifjú addig-addig szórakozott azzal a karddal, míg végül sikerült megbotlania, és kis híján felkoncolta magát vele. A vicc a történetben, hogy csupán a szerencsének köszönheti, hogy komolyabb baja nem esett, csak a nyakát sebezte fel. Rendben, igen mégis elég komoly baj, kis híján belefulladt a saját vérébe.*itt kis szünetet tart, újfent pöfékel egyet a pipából.*
-Elmondhatatlan kínokat állt ki, miközben próbálta összeszedni magát, és meg merne esküdni, hogy egy vörös hajkoronával keretezett árnyat látott maga felett egy fáról figyelni, mielőtt elájult volna. De nem is ez a vicces, hanem, hogy szinte bizonyos benne, hogy a hátán egy taszítást érzett, mielőtt elbotlott volna... Mókás nem?*kérdi mosolyogva.*
-Persze senki nem hitt neki, legfőként az apja nem, aki pecsenyére pofozta amint erre alkalmassá vált. Ugyanakkor elég mély benyomást keltettek a történtek a kisfiúban, s azóta talán az egészségesnél több érdeklődést táplál a vörös hajú nők felé...*kacsint rá 'Cissy'-re.*