Arthenior - Pegazus fogadó
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 80 (1581. - 1600. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1600. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2012-12-23 15:30:52
Üzenet elküldve: 2012-12-23 15:30:52
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 1090
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1090
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Megfontolt
// Visszatérő Rémálom //
* A lánykát átformálni nem is érdemes, inkább csak javítani rajta, tökéletesíteni, az adott anyagot tovább munkálni egy kiválasztott irányba. Moonxylwery a maga módján túlságosan is jó gyermek és lehet, hogy lehetetlen elvetni szívében a féltékenység, a gyűlölet és az egoizmus csiráit. Lehet vesztett csatára vállalkozik ki ezt megpróbálja de ki még csak hozzá sem fog annak biztos nem fog sikerülni.
Érdekes a nő rezzenéstelen arca mintha legalábbis egy maszkot hordana állandó jelleggel. Vajon ki lehetett eredetileg, milyennek született? Milyen háttér az ami ezt hozta ki belőle?
"Nagyon tévedsz" hallatszik a verdikt és mintha a szíve a torkában dobogna. Tényleg tévedne? Tényleg itt is ugyan az a sors vár a város lakóira mint odaát? Igaz lenne? A lélegzete elszorul mintha legalábbis valami a tüdejét szorongatná pedig az egész csak egy kegyetlen érzés, valami ami hozzá tartozik mégis szívesen elkerülné. Lehet hibázott amikor olyant keresett aki a mélységi énjét volna képes előhívni a lelke legmélyéről. Lehet inkább a másik oldalt volna érdemes erősíteni, a dominánsat ami bár nem aranylóan tiszta de nem is koromfekete miként a mélységiek legtöbbjének.
- Értem. *mosolyodik el amint az értékrendjét próbálják értelmezni. Hát ez van, Moon már csak ilyen.
A nő döntése előtt természetesen fejet hajt. Nem erőltetheti, hogy olyasmire tanítsa ami talán egyszerűen nem is oktatható, ami vagy benne van valakiben vagy sem.
- Viszontlátásra... *köszön el a távozótól egyszerre emelkedve fel vele az asztaltól, épp csak ő nem a kijárati ajtót veszi célba hanem a pár perccel ezelőtt magányosan otthagyott asztalát és a rajta még ott árválkodó teáscsészét.
Miután ismételten helyet foglalt a széknél tekintete követi a nő sötétbe vesző alakját és rácsodálkozik a szimbólumra ~Ezt ismerem! Sokat hallottam róluk! Az Archel család ide is beférkőzött.~ Talán igazából csak most érti meg azt a jeges vágyat amit első perctől kezdve érzett, hogy hasonlatossá váljon hozzá. A családját ők semmisítették meg, mármint az édesanyja ágát, és csakis a megismerés útján tud szembenézni velük.
Tekintete a távolba vesz miközben a csészét ismét az ajkaihoz emeli elgondolkodva. A már jó pár perce bezárult ajtót fixírozza elgondolkodva egészen addig míg az ismét utat nem enged egy belépőnek.*
* A lánykát átformálni nem is érdemes, inkább csak javítani rajta, tökéletesíteni, az adott anyagot tovább munkálni egy kiválasztott irányba. Moonxylwery a maga módján túlságosan is jó gyermek és lehet, hogy lehetetlen elvetni szívében a féltékenység, a gyűlölet és az egoizmus csiráit. Lehet vesztett csatára vállalkozik ki ezt megpróbálja de ki még csak hozzá sem fog annak biztos nem fog sikerülni.
Érdekes a nő rezzenéstelen arca mintha legalábbis egy maszkot hordana állandó jelleggel. Vajon ki lehetett eredetileg, milyennek született? Milyen háttér az ami ezt hozta ki belőle?
"Nagyon tévedsz" hallatszik a verdikt és mintha a szíve a torkában dobogna. Tényleg tévedne? Tényleg itt is ugyan az a sors vár a város lakóira mint odaát? Igaz lenne? A lélegzete elszorul mintha legalábbis valami a tüdejét szorongatná pedig az egész csak egy kegyetlen érzés, valami ami hozzá tartozik mégis szívesen elkerülné. Lehet hibázott amikor olyant keresett aki a mélységi énjét volna képes előhívni a lelke legmélyéről. Lehet inkább a másik oldalt volna érdemes erősíteni, a dominánsat ami bár nem aranylóan tiszta de nem is koromfekete miként a mélységiek legtöbbjének.
- Értem. *mosolyodik el amint az értékrendjét próbálják értelmezni. Hát ez van, Moon már csak ilyen.
A nő döntése előtt természetesen fejet hajt. Nem erőltetheti, hogy olyasmire tanítsa ami talán egyszerűen nem is oktatható, ami vagy benne van valakiben vagy sem.
- Viszontlátásra... *köszön el a távozótól egyszerre emelkedve fel vele az asztaltól, épp csak ő nem a kijárati ajtót veszi célba hanem a pár perccel ezelőtt magányosan otthagyott asztalát és a rajta még ott árválkodó teáscsészét.
Miután ismételten helyet foglalt a széknél tekintete követi a nő sötétbe vesző alakját és rácsodálkozik a szimbólumra ~Ezt ismerem! Sokat hallottam róluk! Az Archel család ide is beférkőzött.~ Talán igazából csak most érti meg azt a jeges vágyat amit első perctől kezdve érzett, hogy hasonlatossá váljon hozzá. A családját ők semmisítették meg, mármint az édesanyja ágát, és csakis a megismerés útján tud szembenézni velük.
Tekintete a távolba vesz miközben a csészét ismét az ajkaihoz emeli elgondolkodva. A már jó pár perce bezárult ajtót fixírozza elgondolkodva egészen addig míg az ismét utat nem enged egy belépőnek.*
1599. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2012-12-23 13:21:31
Üzenet elküldve: 2012-12-23 13:21:31
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Saira Norolinde figyelmébe//
*Sairanak úgy tűnik valóban nincs ínyére az anya megnevezés, mert galléron ragadja Rayanat, és egész közel hajolva suttogja a neki sánt szavakat. A lány egy pillanatra meglepett arccal bámul rá, nem számított rá, hogy apró kis tréfája ilyen hatást vált ki a másikból. Ez idő alatt a képébe nyomuló arcra néz, elveszik a szempárban, ami most olyan közel van az övéhez. Aztán mikor Saira a kajálós, elhízós részhez ér, érzi már, hogy az egésznek nagyobb volt a füstje mint a lángja, így szemeivel elengedi a másik tekintetét, és fejét oldal irányba fordítja, így kifejezve a 'nem érdekel, mit karattyolsz' életérzést. Aztán a szorítás lazul, a nő elengedi a grabancát.*
~Ha nem tetszik, minek hívtál meg?~
*morog magában, de hangosan nem mondja ki. A másik már alig áll a lábán, mára kapott belőle eleget. A indulási javaslattal pedig egyet kell, hogy ertsen.*
- Szerintem is.
*egy vigyor azért jár ehhez a mondathoz, mert anélkül nem lenne az igazi.*
- Nem tagadás, kényelmesebb nekem, ha élve maradsz.
*kacsint egyet, majd állásba tornázza magát.*
- Jó. Ígérem, majd csak akkor kaplak el, mikor már épp lezúgnál a lépcsőn.
*arcán még mindig ott a vigyor, és ha Saira nem akar még valamit, megindul mellette a lépcső felé.*
*Sairanak úgy tűnik valóban nincs ínyére az anya megnevezés, mert galléron ragadja Rayanat, és egész közel hajolva suttogja a neki sánt szavakat. A lány egy pillanatra meglepett arccal bámul rá, nem számított rá, hogy apró kis tréfája ilyen hatást vált ki a másikból. Ez idő alatt a képébe nyomuló arcra néz, elveszik a szempárban, ami most olyan közel van az övéhez. Aztán mikor Saira a kajálós, elhízós részhez ér, érzi már, hogy az egésznek nagyobb volt a füstje mint a lángja, így szemeivel elengedi a másik tekintetét, és fejét oldal irányba fordítja, így kifejezve a 'nem érdekel, mit karattyolsz' életérzést. Aztán a szorítás lazul, a nő elengedi a grabancát.*
~Ha nem tetszik, minek hívtál meg?~
*morog magában, de hangosan nem mondja ki. A másik már alig áll a lábán, mára kapott belőle eleget. A indulási javaslattal pedig egyet kell, hogy ertsen.*
- Szerintem is.
*egy vigyor azért jár ehhez a mondathoz, mert anélkül nem lenne az igazi.*
- Nem tagadás, kényelmesebb nekem, ha élve maradsz.
*kacsint egyet, majd állásba tornázza magát.*
- Jó. Ígérem, majd csak akkor kaplak el, mikor már épp lezúgnál a lépcsőn.
*arcán még mindig ott a vigyor, és ha Saira nem akar még valamit, megindul mellette a lépcső felé.*
1598. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2012-12-23 11:36:02
Üzenet elküldve: 2012-12-23 11:36:02
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
*Senki sem kérte, hogy egy szívdobbanás alatt tudja, hogyan tud a legkönnyebben hatni a férfiakra. Dakh meg aztán végképp nem kér ilyet. Jelenleg azt se tudja igazán, ő mit akar, arról meg csak halvány sejtelme van, mi a lány végcélja. Hiszen, igazán csábító jelenség, az öltözködése igen merész, s a tény, hogy nem riasztja el a kinézete, mint a legtöbb nőt... Ezeket összeadva nem nehéz kitalálni, ha nem is szerelmet, vagy barátságot keres, de vélhető a remény, hogy mit próbál elérni.
Az idő borús még, még ha az eső már el is állt, ingében ám még érezni a kicsit nyirkos érzést... És Timandra illatát. Kellemes, gondot feledtető. Igaz, a démoni elf domborulatai is hasonlóak.
A szavakon rágódik egy pillanatig. Fiatal a megállapodáshoz. Mégis, a tekintete mást sugall, még ha nem is szavának ellentétes jelentést árulkodik. Került már keze alá kurtizán, így jól tudja a jellemzőiket. És a fiatal Justine eddig majdnem minden kritériumnak eleget tesz. Ez különösképpen testi adottságaira utal, amikre panasz nem lehet. S bár nem hallotta még, csak elméjének egy betegebb részében halott nők kacaját, az olyan fiatal és szemérmetlenül gyönyörű nők esetében mindig amolyan kis naiv hangot képzelt.
Szüleinek említése a legkevésbé sem zavarja. Nem akarták a világra, mégis megtörtént. Anyja tehetett volna ellene, de talán az átkozott pap beszélte rá, hogy a szellemek elleni bűn lenne elvenni az életet, főleg olyantól, ki a természet egyik legnemesebb népének vérét is hordozná.*
- Semmi gond...
*Szinte csak leheli a szavakat, ahogy fűzöld pillantása átvetül az egyik falra. Megállapodik rajt, de látszik, hogy nem azt nézi. Elmerül a semmiben, az éter lágy hullámait fürkészi, még ha ehhez felsőbb hatalom is kéne.
Így pedig váratlan éri, ahogy arcát elkapja a lány és csókra húzza. Első pillanatban még fogalma sincs, mit kéne tennie. Nem, nem lányos zavar ez az első csók okán. Inkább csak a meglepettség, hogy ily hirtelen tapadnak azok az érzéki ajkak az ő szájára. De próbálkozik parancsolni magának, így a vége felé már érezheti Justine is, hogy nem csak faarccal viseli a csókot, de viszonzás is leledzik benne, még ha nem is olyan, mire számít.*
- Mondhatjuk így is...
*Ejti szavait, majd ültében megigazítja magát, és egész testével szembe fordul a lánnyal. Szóval így vidítják fel egymást, hm? Lehet, most erre lenne inkább szüksége... Feledni minden gondot és belevetni magát a kesernyés élet mély vízébe. Justine bizonyára segítségére lenne ebben, eddig is nagyon úgy tűnt, ez a végső célja, mit el akar érni és nagyon is jó úton jár. Bár, még mindig ott az érzés, hogy csak megjátssza magát.*
- És van más is, amivel így felvidítják egymást a lányok és a fiúk a falutokban?
*Szemei egy árnylatnyit összeszűkülnek, ahogy a kérdést felteszi és ajkaira kiül a széles mosoly. Majd átferdül rögvest vigyorba, fogait villogtatóba. Talán most gördül le a függöny, hogy a szünetben szabaddá legyen a szerepet játszó vöröske, hogy a második felvonásban már új ruhába bújva, másnak adja ki magát. S a színpad képe is változhat még, talán egy hangulatos szoba, miben a cselekmény már félreérthetetlen volna. Vagy most megragad a suta szerepnél az elf, hogy Dakhnatorból kikényszerítse, hogy kérje a dolgot? Ez sem lepné meg, de tudja, hogyan lehet eljutni egy nő szívéig... Igaz, most nem kell kivájni a test óvó melegéből.*
Az idő borús még, még ha az eső már el is állt, ingében ám még érezni a kicsit nyirkos érzést... És Timandra illatát. Kellemes, gondot feledtető. Igaz, a démoni elf domborulatai is hasonlóak.
A szavakon rágódik egy pillanatig. Fiatal a megállapodáshoz. Mégis, a tekintete mást sugall, még ha nem is szavának ellentétes jelentést árulkodik. Került már keze alá kurtizán, így jól tudja a jellemzőiket. És a fiatal Justine eddig majdnem minden kritériumnak eleget tesz. Ez különösképpen testi adottságaira utal, amikre panasz nem lehet. S bár nem hallotta még, csak elméjének egy betegebb részében halott nők kacaját, az olyan fiatal és szemérmetlenül gyönyörű nők esetében mindig amolyan kis naiv hangot képzelt.
Szüleinek említése a legkevésbé sem zavarja. Nem akarták a világra, mégis megtörtént. Anyja tehetett volna ellene, de talán az átkozott pap beszélte rá, hogy a szellemek elleni bűn lenne elvenni az életet, főleg olyantól, ki a természet egyik legnemesebb népének vérét is hordozná.*
- Semmi gond...
*Szinte csak leheli a szavakat, ahogy fűzöld pillantása átvetül az egyik falra. Megállapodik rajt, de látszik, hogy nem azt nézi. Elmerül a semmiben, az éter lágy hullámait fürkészi, még ha ehhez felsőbb hatalom is kéne.
Így pedig váratlan éri, ahogy arcát elkapja a lány és csókra húzza. Első pillanatban még fogalma sincs, mit kéne tennie. Nem, nem lányos zavar ez az első csók okán. Inkább csak a meglepettség, hogy ily hirtelen tapadnak azok az érzéki ajkak az ő szájára. De próbálkozik parancsolni magának, így a vége felé már érezheti Justine is, hogy nem csak faarccal viseli a csókot, de viszonzás is leledzik benne, még ha nem is olyan, mire számít.*
- Mondhatjuk így is...
*Ejti szavait, majd ültében megigazítja magát, és egész testével szembe fordul a lánnyal. Szóval így vidítják fel egymást, hm? Lehet, most erre lenne inkább szüksége... Feledni minden gondot és belevetni magát a kesernyés élet mély vízébe. Justine bizonyára segítségére lenne ebben, eddig is nagyon úgy tűnt, ez a végső célja, mit el akar érni és nagyon is jó úton jár. Bár, még mindig ott az érzés, hogy csak megjátssza magát.*
- És van más is, amivel így felvidítják egymást a lányok és a fiúk a falutokban?
*Szemei egy árnylatnyit összeszűkülnek, ahogy a kérdést felteszi és ajkaira kiül a széles mosoly. Majd átferdül rögvest vigyorba, fogait villogtatóba. Talán most gördül le a függöny, hogy a szünetben szabaddá legyen a szerepet játszó vöröske, hogy a második felvonásban már új ruhába bújva, másnak adja ki magát. S a színpad képe is változhat még, talán egy hangulatos szoba, miben a cselekmény már félreérthetetlen volna. Vagy most megragad a suta szerepnél az elf, hogy Dakhnatorból kikényszerítse, hogy kérje a dolgot? Ez sem lepné meg, de tudja, hogyan lehet eljutni egy nő szívéig... Igaz, most nem kell kivájni a test óvó melegéből.*
1597. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2012-12-23 10:34:07
Üzenet elküldve: 2012-12-23 10:34:07
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Szelíd
// Visszatérő Rémálom //
*Ha Moon tiszta és egyértelmű válaszra számított, akkor nagyon melléfogott. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az Idegen által elmondottak, melyekből remélhetőleg Moon tanul valamit. S ha nem, hát nem Anekril számára rendelt anyag, melyet átformálnia érdemes. Márpedig abból ítélve, ahogy a nőstényke reagál rá, pontosan ez az eset áll fenn. Tudatosan nem veszi figyelembe a lány zavarát és sem a nevetésre, sem szavaira nem reagál holmi elvárható érzelem vetületekkel. Egy halott hideg szemeivel figyeli őt, melyek nem látnak mást, csak a végítélet utolsó pillanatait.*
- Nagyon tévedsz.
*Jelenti ki a maga mély hangján meglehetősen semmitmondóan. Nem fejti ki, miért találja tévedésnek, hogy Artheniort nem érte még el Rév elpusztult világának kérlelhetetlen fertőzése. Ugyanis ezt nem egy másik világ oltja a következőbe, önmagától burjánzik el. Minden egyes élő hordozója a végtelen ürességnek, melyet a létezésre ráhúzni képes. Pontosan ugyanúgy fog elpusztulni ez is, mint bármelyik másik. Nincs különbség a végzetben, csupán a minőségében.
Ezt azonban nem osztja meg a lánnyal. Felesleges, hisz sosem hinné el neki. Még ha úgy is tenne, élő képtelen felfogni azt, amit sosem élt meg a maga nyers valójában. Odaát is a többség csupán annyit tapasztal, hogy a számukra felfogott és megszokott egyik pillanatról a másikra szakad szét. Hogyan is érthetné meg a világ működését az, aki annak csak egy csöppnyi szeletére teremtetett?
Nem egyértelmű azonban, hogy Anekril valóban Révből érkezett. Nincsenek erre utaló jelek, hacsak az nem, hogy senki sem ismerte néhány héttel ezelőttig, amikor is megjelent a színen, mint Elmúlás a haldokló mellett. Ezt azonban a nőstényke nem tudhatja, hacsak nem járt utána a helyi pletykáknak. Kétes értékű válaszával pedig nem is cáfolt és nem is helyeselt rá a fel nem tett kérdésre.*
- Furcsa értékrend, kisasszony. Mindazonáltal magad is be fogod látni, hogy pontosan ezek az elképzelések zárnak abba a börtönbe, melyektől sosem jutsz be a fajtádbeliek rideg világába.
*Azt már nem teszi hozzá, hogy ha be is jutna a lány, csak újabb börtönt találna. A létezésnek minden formája az, amíg valaki meg nem ismeri az átkos szabadság hazugságának teljes egészét. Valami, amire kevesen érnek meg.*
- Szóval egyszerű választ vársz? Úgy egyszerű a döntés is: nem vállalom.
*Miért is tenné? A nőstényke több okot is adott ezen végkifejlettre, s ő nem olyan, aki megtagadja saját magát. Miért is vállalná valakit, aki azt hiszi, hogy bármilyen előrelépést is tehet, mikor saját maga akarja megszabni a tanítás határát? Aki képtelen lenne teljesen kezébe helyezni életét az átformálás érdekében? Ilyen szintű beavatkozáshoz fanatikus hit kell egy teljesen más értékrend felé. Ezt az Idegen nem látja a csitriben, továbbá... nincs szüksége az „állásra”. Meggondolta volna a dolgot, igen. Ha látja benne azt a szikrát, amiből ő maga is tanulhat. Talán lesz olyan, aki ezt megadja neki, s akkor érdemes lesz tanító célzattal fellépnie. Úgy azonban, hogy már a kezdetekben süket fülekre talál a harc, nincs is értelme a küzdelemnek.*
- Sosem tudnád megfizetni az árat, amit én kérek. És most, ha megbocsájtasz...
*Felhajtja az utolsó kortyot, majd feláll az asztaltól. Nemlétező érdeklődése tovalibben a lányról és kifelé veszi útját. Köpenye szárnyként csap fel háta mögött, ahogy az ajtó nyílik, s ettől – mielőtt eltűnne a tejfehér ködben - egy pillanatra láthatóvá válik az övére tűzött két tőr és a csatként szolgáló, furcsa szimbólum... az Archeleké.*
*Ha Moon tiszta és egyértelmű válaszra számított, akkor nagyon melléfogott. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az Idegen által elmondottak, melyekből remélhetőleg Moon tanul valamit. S ha nem, hát nem Anekril számára rendelt anyag, melyet átformálnia érdemes. Márpedig abból ítélve, ahogy a nőstényke reagál rá, pontosan ez az eset áll fenn. Tudatosan nem veszi figyelembe a lány zavarát és sem a nevetésre, sem szavaira nem reagál holmi elvárható érzelem vetületekkel. Egy halott hideg szemeivel figyeli őt, melyek nem látnak mást, csak a végítélet utolsó pillanatait.*
- Nagyon tévedsz.
*Jelenti ki a maga mély hangján meglehetősen semmitmondóan. Nem fejti ki, miért találja tévedésnek, hogy Artheniort nem érte még el Rév elpusztult világának kérlelhetetlen fertőzése. Ugyanis ezt nem egy másik világ oltja a következőbe, önmagától burjánzik el. Minden egyes élő hordozója a végtelen ürességnek, melyet a létezésre ráhúzni képes. Pontosan ugyanúgy fog elpusztulni ez is, mint bármelyik másik. Nincs különbség a végzetben, csupán a minőségében.
Ezt azonban nem osztja meg a lánnyal. Felesleges, hisz sosem hinné el neki. Még ha úgy is tenne, élő képtelen felfogni azt, amit sosem élt meg a maga nyers valójában. Odaát is a többség csupán annyit tapasztal, hogy a számukra felfogott és megszokott egyik pillanatról a másikra szakad szét. Hogyan is érthetné meg a világ működését az, aki annak csak egy csöppnyi szeletére teremtetett?
Nem egyértelmű azonban, hogy Anekril valóban Révből érkezett. Nincsenek erre utaló jelek, hacsak az nem, hogy senki sem ismerte néhány héttel ezelőttig, amikor is megjelent a színen, mint Elmúlás a haldokló mellett. Ezt azonban a nőstényke nem tudhatja, hacsak nem járt utána a helyi pletykáknak. Kétes értékű válaszával pedig nem is cáfolt és nem is helyeselt rá a fel nem tett kérdésre.*
- Furcsa értékrend, kisasszony. Mindazonáltal magad is be fogod látni, hogy pontosan ezek az elképzelések zárnak abba a börtönbe, melyektől sosem jutsz be a fajtádbeliek rideg világába.
*Azt már nem teszi hozzá, hogy ha be is jutna a lány, csak újabb börtönt találna. A létezésnek minden formája az, amíg valaki meg nem ismeri az átkos szabadság hazugságának teljes egészét. Valami, amire kevesen érnek meg.*
- Szóval egyszerű választ vársz? Úgy egyszerű a döntés is: nem vállalom.
*Miért is tenné? A nőstényke több okot is adott ezen végkifejlettre, s ő nem olyan, aki megtagadja saját magát. Miért is vállalná valakit, aki azt hiszi, hogy bármilyen előrelépést is tehet, mikor saját maga akarja megszabni a tanítás határát? Aki képtelen lenne teljesen kezébe helyezni életét az átformálás érdekében? Ilyen szintű beavatkozáshoz fanatikus hit kell egy teljesen más értékrend felé. Ezt az Idegen nem látja a csitriben, továbbá... nincs szüksége az „állásra”. Meggondolta volna a dolgot, igen. Ha látja benne azt a szikrát, amiből ő maga is tanulhat. Talán lesz olyan, aki ezt megadja neki, s akkor érdemes lesz tanító célzattal fellépnie. Úgy azonban, hogy már a kezdetekben süket fülekre talál a harc, nincs is értelme a küzdelemnek.*
- Sosem tudnád megfizetni az árat, amit én kérek. És most, ha megbocsájtasz...
*Felhajtja az utolsó kortyot, majd feláll az asztaltól. Nemlétező érdeklődése tovalibben a lányról és kifelé veszi útját. Köpenye szárnyként csap fel háta mögött, ahogy az ajtó nyílik, s ettől – mielőtt eltűnne a tejfehér ködben - egy pillanatra láthatóvá válik az övére tűzött két tőr és a csatként szolgáló, furcsa szimbólum... az Archeleké.*
1596. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2012-12-23 07:36:54
Üzenet elküldve: 2012-12-23 07:36:54
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 1090
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1090
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Megfontolt
// Visszatérő Rémálom //
* Ezek szerint jól kalkulált amikor inkább a saját asztalhoz való visszavonulás mellett döntött a beszélgetés után. Tulajdonképpen akár még a válaszra is adhat időt, egész addig amíg a teája elfogy, ha addig a jégszívű nem dönt Moon ismét tovább áll. Ki tudja lehet tényleg inkább az elfek közt a helye, bár azt befogadó családja nem nézné jó szívvel.
Leült és várakozik. Egy választ várna, egyszerűet és tisztát amilyen az ő gondolkodása is. Egy nemet vagy igent, ehelyett kérdések sora szegeződik neki. Szemei elkerekednek de nem az értetlenség miatt. Ha a nő felnevetett volna arra ő is mosollyal válaszol. Érzi, hogy kissé sok a kérése így ismeretlenben. Tanítani, segíteni az előmenetelében csak olyant lehet akit ismerünk és ez természetes. A nő által felsorolt megállapítások is maguktól érthetődnek miként az is, hogy a nőstényke a lehető legkomolyabban válaszol a fel sem tett kérdésekre.
Zavarban van és pont ezért a tekintete is nyugtalan. Hol a nő jégkék szemeibe néz, hol a teáját fixírozza, majd pedig a saját asztalát lesi meg, ~Talán csak nem kel lába valaminek amíg itt győzködöm...~ és itt hirtelen elakad a gondolata. ~Még csak azt sem tudom kivel beszélek!~ mérgelődik magában. Ha most itt volna valamely felmenője biztosan az út porába korholná a nősténykét. A saját szabályukat betartotta, legalábbis az anyja állította szabályt igen, az itteni családja meg még nem szabott meg neki semmit, nem korlátozta a lányka mozgását miként cselekedeteit sem.
Fejét oldalra biccentve figyeli a nő szavait, értelmezi, átgondolja, osztályozza majd pedig választ alkot rájuk.
- Arthenior békés város, legalábbis eddig az volt. *szól halvány mosollyal érzéki ajkain - Még nem érte el Távolrév romlott légköre... *hogy ezt miért is mondja? Ki tudja. Az az érzése van, hogy a nő is onnan érkezett ahonnan őt is idemenekítették, de ha ez így van akkor a kijelentésében is csak rövid ideig igaz állítást közölt.
Emlékezete hirtelen szárnyra kap és pár rövid pillanat alatt végiglebeg a mindig is ismert utcákon, a sötét sikátorokon ahova sokszor még a fél-orkok is csak félve léptek be majd visszairamodik és megpihen a békés erdőben ahol látja Démont vadászni. A lányka mélyet lélegzik. Nem biztos már abban, hogy örülne ha visszatérnének azok a sötét idők mégis neki családjához méltóvá kell válnia, így vagy úgy.
Arca meglehetősen kemény vonásokba rendeződik. Nem egy utolsó szolgáló kölyke ő, hogy bárkinek is kiszolgáltatott legyen. A szava parancs a ház egyharmadának, a fennmaradó résszel pedig úgy is ki tud egyezni. A gyermekeknek ezer meg egy praktikájuk van arra miként csavarják az ujjaik köré a rokonaikat bár természetesen az idegen nem rokon, szerencsére.
- Ne aggódjon hölgyem, a kiszolgáltatottság bizonyos fokát vállalom, ami meg nem elfogadható már a számomra azt legfeljebb visszautasítom. *az utolsó szavaknál egy halvány mosoly suhan át az arcán. Nem volt ez más kép anyjával sem. Bizonyos szintig fejet hajtott a mélységiek törvényei előtt de mindvégig saját akarata maradt és ezt tőrével bármikor képes volt megvédeni. Moon már kérdésesebb ezen a téren. Taníttatása alig hogy elkezdődött Révben máris menekülnie kellett, itt Artheniorban pedig még nem lelt rá az útjára. Mi is legyen inkább: fegyverforgató, mágus vagy gyógyító? Mindegyikre szüksége lehet az övéinek de akkor mégis melyiket válassza? Erre vár valamiféle utalást a környezetétől legyen az a matróna, az apja vagy egy vadidegen a fogadóból.
Az utolsó kijelentésen meg már tényleg csak mosolyogni tud a sötételftelen nőstényke.
- Megvetett? De hát miért vetnék meg bárkit is ki hasznomra lehet? Kerüljem a törpét? Az emberek által készített fegyverek gyengék, vagy nézzek át az orkokon amikor ha jól forgatom a szavakat náluk jobb testőröket keresve sem találnék. *Időt hagy, hogy megértse a nő is miben látja Moon a erőt, hogyan képzeli el a világot - És a félszerzetek miben is erősek? Jobban hasonlítanak a felmenőikre miként azt sokszor ők maguk gondolnák.
Egy érdekességet már észrevett itt Artheniorban. Erre fele másképpen döntöttek az istenek, nem zárták csillogó fekete skatulyába a sötételfek faját. Itt látni kevert vérű gyermekeket is. A minap pont egy ork apától és mélységi anyától származó gyermekkel elegyedett szóba.
Az utolsó szavakra hideg kacagás bukik ki a nőstényke torkán és gyöngyözik végig a fogadón. Saját maga sem hitte volna, hogy képes effélére de úgy érzi mintha a saját lelkének torzójával ülne szemben.
- Ne foglalkozzon velem. Én egy egyszerű kérdést tettem fel amire egy igen rövid választ várnék. Ha képesnek érzi magát, hogy rávezessen egy hozzám hasonlatos lányt az elvárt útra mondja az árát, ha nem akkor meg békében elköszönünk.
Nem lesz könnyű dolga a nőnek ha elvállalja az már biztos, makrancos fajta a du Wyr család és a Dwirinthalen klán csak perverzióival felfokozta az amúgy sem egyszerű temperamentumot.
Az utolsó szavakat már feleletre sem méltatja. Ha mélységi úrnőre vágyott volna akkor hozzájuk fordul nem pedig a halál fagyos leheletét magán viselő hollóhajúhoz.*
* Ezek szerint jól kalkulált amikor inkább a saját asztalhoz való visszavonulás mellett döntött a beszélgetés után. Tulajdonképpen akár még a válaszra is adhat időt, egész addig amíg a teája elfogy, ha addig a jégszívű nem dönt Moon ismét tovább áll. Ki tudja lehet tényleg inkább az elfek közt a helye, bár azt befogadó családja nem nézné jó szívvel.
Leült és várakozik. Egy választ várna, egyszerűet és tisztát amilyen az ő gondolkodása is. Egy nemet vagy igent, ehelyett kérdések sora szegeződik neki. Szemei elkerekednek de nem az értetlenség miatt. Ha a nő felnevetett volna arra ő is mosollyal válaszol. Érzi, hogy kissé sok a kérése így ismeretlenben. Tanítani, segíteni az előmenetelében csak olyant lehet akit ismerünk és ez természetes. A nő által felsorolt megállapítások is maguktól érthetődnek miként az is, hogy a nőstényke a lehető legkomolyabban válaszol a fel sem tett kérdésekre.
Zavarban van és pont ezért a tekintete is nyugtalan. Hol a nő jégkék szemeibe néz, hol a teáját fixírozza, majd pedig a saját asztalát lesi meg, ~Talán csak nem kel lába valaminek amíg itt győzködöm...~ és itt hirtelen elakad a gondolata. ~Még csak azt sem tudom kivel beszélek!~ mérgelődik magában. Ha most itt volna valamely felmenője biztosan az út porába korholná a nősténykét. A saját szabályukat betartotta, legalábbis az anyja állította szabályt igen, az itteni családja meg még nem szabott meg neki semmit, nem korlátozta a lányka mozgását miként cselekedeteit sem.
Fejét oldalra biccentve figyeli a nő szavait, értelmezi, átgondolja, osztályozza majd pedig választ alkot rájuk.
- Arthenior békés város, legalábbis eddig az volt. *szól halvány mosollyal érzéki ajkain - Még nem érte el Távolrév romlott légköre... *hogy ezt miért is mondja? Ki tudja. Az az érzése van, hogy a nő is onnan érkezett ahonnan őt is idemenekítették, de ha ez így van akkor a kijelentésében is csak rövid ideig igaz állítást közölt.
Emlékezete hirtelen szárnyra kap és pár rövid pillanat alatt végiglebeg a mindig is ismert utcákon, a sötét sikátorokon ahova sokszor még a fél-orkok is csak félve léptek be majd visszairamodik és megpihen a békés erdőben ahol látja Démont vadászni. A lányka mélyet lélegzik. Nem biztos már abban, hogy örülne ha visszatérnének azok a sötét idők mégis neki családjához méltóvá kell válnia, így vagy úgy.
Arca meglehetősen kemény vonásokba rendeződik. Nem egy utolsó szolgáló kölyke ő, hogy bárkinek is kiszolgáltatott legyen. A szava parancs a ház egyharmadának, a fennmaradó résszel pedig úgy is ki tud egyezni. A gyermekeknek ezer meg egy praktikájuk van arra miként csavarják az ujjaik köré a rokonaikat bár természetesen az idegen nem rokon, szerencsére.
- Ne aggódjon hölgyem, a kiszolgáltatottság bizonyos fokát vállalom, ami meg nem elfogadható már a számomra azt legfeljebb visszautasítom. *az utolsó szavaknál egy halvány mosoly suhan át az arcán. Nem volt ez más kép anyjával sem. Bizonyos szintig fejet hajtott a mélységiek törvényei előtt de mindvégig saját akarata maradt és ezt tőrével bármikor képes volt megvédeni. Moon már kérdésesebb ezen a téren. Taníttatása alig hogy elkezdődött Révben máris menekülnie kellett, itt Artheniorban pedig még nem lelt rá az útjára. Mi is legyen inkább: fegyverforgató, mágus vagy gyógyító? Mindegyikre szüksége lehet az övéinek de akkor mégis melyiket válassza? Erre vár valamiféle utalást a környezetétől legyen az a matróna, az apja vagy egy vadidegen a fogadóból.
Az utolsó kijelentésen meg már tényleg csak mosolyogni tud a sötételftelen nőstényke.
- Megvetett? De hát miért vetnék meg bárkit is ki hasznomra lehet? Kerüljem a törpét? Az emberek által készített fegyverek gyengék, vagy nézzek át az orkokon amikor ha jól forgatom a szavakat náluk jobb testőröket keresve sem találnék. *Időt hagy, hogy megértse a nő is miben látja Moon a erőt, hogyan képzeli el a világot - És a félszerzetek miben is erősek? Jobban hasonlítanak a felmenőikre miként azt sokszor ők maguk gondolnák.
Egy érdekességet már észrevett itt Artheniorban. Erre fele másképpen döntöttek az istenek, nem zárták csillogó fekete skatulyába a sötételfek faját. Itt látni kevert vérű gyermekeket is. A minap pont egy ork apától és mélységi anyától származó gyermekkel elegyedett szóba.
Az utolsó szavakra hideg kacagás bukik ki a nőstényke torkán és gyöngyözik végig a fogadón. Saját maga sem hitte volna, hogy képes effélére de úgy érzi mintha a saját lelkének torzójával ülne szemben.
- Ne foglalkozzon velem. Én egy egyszerű kérdést tettem fel amire egy igen rövid választ várnék. Ha képesnek érzi magát, hogy rávezessen egy hozzám hasonlatos lányt az elvárt útra mondja az árát, ha nem akkor meg békében elköszönünk.
Nem lesz könnyű dolga a nőnek ha elvállalja az már biztos, makrancos fajta a du Wyr család és a Dwirinthalen klán csak perverzióival felfokozta az amúgy sem egyszerű temperamentumot.
Az utolsó szavakat már feleletre sem méltatja. Ha mélységi úrnőre vágyott volna akkor hozzájuk fordul nem pedig a halál fagyos leheletét magán viselő hollóhajúhoz.*
1595. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2012-12-23 01:32:02
Üzenet elküldve: 2012-12-23 01:32:02
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
*Justine elég jó emberismerő, ehhez kétség sem férhet, ám azt még tőle sem lehet elvárni, hogy egyetlen pillantás alapján pontosan meg tudja ítélni a teremtmények személyiségét és z alapján a szükséges praktikákat, színjátékot, amit alkalmaznia kell. A külsőségek alapján egy előzetes véleményt tud felállítani magának, ami arra jó, hogy ezáltal körülbelül kitalálja, miként viselkedjen, mikor legyen vadító vadmacska és mikor bűntelen bakfis, de a pontosabb részleteket csak a beszélgetés és csábítgatás alatt fogja megtudni. Onnantól jöhet művészetének egyik valódi csodája, ügyesen úgy alakítani saját színjátékát, hogy tökéletesen passzoljon a helyzethez, de mégse legyenek ellentmondások a kezdeti alakítással. Egészen sokra vihetné színésznőként, ha érdekelné ez a fajta mesterség...
Ha a férfi valós énjére kíváncsi, a legigazibb Justine-re, akkor bizony csalódnia kell, lassan olyan mesterien alkalmazkodik tulajdon álarcaihoz, hogy talán még közvetlen környezete sem tudná megmondani, mi marad, ha ezeket félredobja. Talán a számtalan maszk között ott lapul saját arca is, amit olyan könnyen cserél le egy hamisra, mint ahogy más a ruháját váltja.*
-Óh, még fiatal vagyok a megállapodáshoz, előbb szeretnék világot látni, megismerni azt, hogy ne legyek olyan egyszerű asszony, mint a falunkban a legtöbben.
*Kuncog halkan. Hiszen még a száz esztendőt sem lépte át, igazán nem mondhatja rá senki, hogy öregnek számítana.
A tündérkék témáját nem feszegeti tovább, valójában nem bűvölik el annyira, mint előadta, de a naiv szerephez hozzátartoznak az ilyen édes rácsodálkozások is, amik látszólag önkéntelenül buknak ki belőle, holott minden szava pontosan kiszámított. Helyette kicsit kellemetlenebb irányt vesz a beszélgetésük, jó érzéssel beletenyerelt megint a múlt sötétebb részeibe. Bár őszintén számíthatott volna rá, a félszerzetek életében a fogantatás körülményei rendszerint tabunak számítanak.*
~Legalább a szüleidnek volt egy jó éjszakája, fel a fejjel...~
-Ó, sajnálom, én nem tudtam.
*Ajkai lebiggyednek és tekintetét lesüti, láthatóan nagyon zavarban van, talán még egy kicsit bele is pirul, amiért ilyen bután gombolyította a beszélgetés fonalát. Egy pillanatra felmerül benne, hogy vigaszképpen azt közbeszúrhatná, hogy az anyukája biztos szerette volna, hogy megszülessen, különben tett volna a terhesség ellen, de inkább ennyiben hagyja, nem akarja, hogy újabb múltbéli titkok pattanjanak ki, úgy érzi, így is túl sokat tudott meg.
Ellenben hirtelen nagy bátra felpillant, ültében a férfi felé fordul és előre hajolva kezeit az arcára tapasztja, kicsit talán közelebb is húzza magához, hogy megcsókolhassa. Nem túl tolakodó, nem járja át még mindent elsöprő szenvedély, de arra azért figyel, hogy ne egy esetlen szájra puszi kerekedjen belőle. A színjáték addig terjed, amíg nem jár presztízsveszteséggel.*
-Már jobb a kedved? A véneknek nem szabad tudnia, de a lányok és a fiúk szokták így felvidítani egymást.
Ha a férfi valós énjére kíváncsi, a legigazibb Justine-re, akkor bizony csalódnia kell, lassan olyan mesterien alkalmazkodik tulajdon álarcaihoz, hogy talán még közvetlen környezete sem tudná megmondani, mi marad, ha ezeket félredobja. Talán a számtalan maszk között ott lapul saját arca is, amit olyan könnyen cserél le egy hamisra, mint ahogy más a ruháját váltja.*
-Óh, még fiatal vagyok a megállapodáshoz, előbb szeretnék világot látni, megismerni azt, hogy ne legyek olyan egyszerű asszony, mint a falunkban a legtöbben.
*Kuncog halkan. Hiszen még a száz esztendőt sem lépte át, igazán nem mondhatja rá senki, hogy öregnek számítana.
A tündérkék témáját nem feszegeti tovább, valójában nem bűvölik el annyira, mint előadta, de a naiv szerephez hozzátartoznak az ilyen édes rácsodálkozások is, amik látszólag önkéntelenül buknak ki belőle, holott minden szava pontosan kiszámított. Helyette kicsit kellemetlenebb irányt vesz a beszélgetésük, jó érzéssel beletenyerelt megint a múlt sötétebb részeibe. Bár őszintén számíthatott volna rá, a félszerzetek életében a fogantatás körülményei rendszerint tabunak számítanak.*
~Legalább a szüleidnek volt egy jó éjszakája, fel a fejjel...~
-Ó, sajnálom, én nem tudtam.
*Ajkai lebiggyednek és tekintetét lesüti, láthatóan nagyon zavarban van, talán még egy kicsit bele is pirul, amiért ilyen bután gombolyította a beszélgetés fonalát. Egy pillanatra felmerül benne, hogy vigaszképpen azt közbeszúrhatná, hogy az anyukája biztos szerette volna, hogy megszülessen, különben tett volna a terhesség ellen, de inkább ennyiben hagyja, nem akarja, hogy újabb múltbéli titkok pattanjanak ki, úgy érzi, így is túl sokat tudott meg.
Ellenben hirtelen nagy bátra felpillant, ültében a férfi felé fordul és előre hajolva kezeit az arcára tapasztja, kicsit talán közelebb is húzza magához, hogy megcsókolhassa. Nem túl tolakodó, nem járja át még mindent elsöprő szenvedély, de arra azért figyel, hogy ne egy esetlen szájra puszi kerekedjen belőle. A színjáték addig terjed, amíg nem jár presztízsveszteséggel.*
-Már jobb a kedved? A véneknek nem szabad tudnia, de a lányok és a fiúk szokták így felvidítani egymást.
1594. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2012-12-22 23:14:15
Üzenet elküldve: 2012-12-22 23:14:15
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
//Hayra//
*Trex is hátrálna, amint észreveszi a furcsa mozdulatokat, csakhogy képtelen rá. Így jobb híján várja, hogy mi történik. Tekintetében azonban ismételten ott hunyászkodik némi félelem. Végül minden rendbe jön és akarata szerint történnek a dolgok. A nő bemegy, ő pedig tisztes távolságból követi őt. A pulttól is megáll jó néhány lépésnyire. Azonnal oldalán csüngő erszényébe nyúl, s ujjai közé vesz néhány érmét.*
- Egy Szoba a hölgynek, 14 arany pedig neked, jó uram! Remélem így megfelel! Ja igen... És a fürdő... Még mindig vele jár, jól gondolom?
*A fogadós csendesen bólint, Trex pedig mosolyogva lép közelebb. Ekkor történik meg a szokásos eset. Túl közel merészkedik, így most villámgyors hátrálásba kezd. Azonnal visszaugrik és lekuporodik a pult mögé. Onnan félve tekint ki. Ujjai a fatákolmány széleibe kapaszkodnak, miközben egész teste remeg. Tekintetében rettegés, de hamar úrrá lesz rajta.*
- Öhm... Elnézést...
*motyogja. Az érméket csak ezek után képes odaadni a nagydarab fickónak, azt is viszont csak úgy tudja megtenni, hogy magához inti.*
- Elnézést, tudod... Nemigazán merek a közelébe menni. Olykor... Nos, akaratlanul is agresszívabb, mint kellene.
*súgja az alaknak. Most pedig már csak reménykedni tud benne, hogy Hayra mindezt nem hallotta. A fogadós csak nevet egyet magában, aztán tovább is áll, a párosnál hagyva a kulcsot, mely az értékes, meleget árasztó szobát nyitja.*
- Nos... Ezt el is intéztük. Mi lenne akkor, ha... Ha megindulnánk felfelé? Azt hiszem... Kezd rólam leolvadni a rám ömlött leves.
*fintorog. Amint a hölgyemény előre indul, ő követi. Nem akarja, hogy kizárják a szobából, elvégre ő fizette, vagy mi a csuda. És hallottak alapján több nincs szabadon. Ami pedig tovább sürgeti, az egy újabb tüsszentés, melyről azt hiszi, hogy most már soha nem hagyja nyugodni.*
- Ajj... Ez nem lehet igaz!
*Trex is hátrálna, amint észreveszi a furcsa mozdulatokat, csakhogy képtelen rá. Így jobb híján várja, hogy mi történik. Tekintetében azonban ismételten ott hunyászkodik némi félelem. Végül minden rendbe jön és akarata szerint történnek a dolgok. A nő bemegy, ő pedig tisztes távolságból követi őt. A pulttól is megáll jó néhány lépésnyire. Azonnal oldalán csüngő erszényébe nyúl, s ujjai közé vesz néhány érmét.*
- Egy Szoba a hölgynek, 14 arany pedig neked, jó uram! Remélem így megfelel! Ja igen... És a fürdő... Még mindig vele jár, jól gondolom?
*A fogadós csendesen bólint, Trex pedig mosolyogva lép közelebb. Ekkor történik meg a szokásos eset. Túl közel merészkedik, így most villámgyors hátrálásba kezd. Azonnal visszaugrik és lekuporodik a pult mögé. Onnan félve tekint ki. Ujjai a fatákolmány széleibe kapaszkodnak, miközben egész teste remeg. Tekintetében rettegés, de hamar úrrá lesz rajta.*
- Öhm... Elnézést...
*motyogja. Az érméket csak ezek után képes odaadni a nagydarab fickónak, azt is viszont csak úgy tudja megtenni, hogy magához inti.*
- Elnézést, tudod... Nemigazán merek a közelébe menni. Olykor... Nos, akaratlanul is agresszívabb, mint kellene.
*súgja az alaknak. Most pedig már csak reménykedni tud benne, hogy Hayra mindezt nem hallotta. A fogadós csak nevet egyet magában, aztán tovább is áll, a párosnál hagyva a kulcsot, mely az értékes, meleget árasztó szobát nyitja.*
- Nos... Ezt el is intéztük. Mi lenne akkor, ha... Ha megindulnánk felfelé? Azt hiszem... Kezd rólam leolvadni a rám ömlött leves.
*fintorog. Amint a hölgyemény előre indul, ő követi. Nem akarja, hogy kizárják a szobából, elvégre ő fizette, vagy mi a csuda. És hallottak alapján több nincs szabadon. Ami pedig tovább sürgeti, az egy újabb tüsszentés, melyről azt hiszi, hogy most már soha nem hagyja nyugodni.*
- Ajj... Ez nem lehet igaz!
1593. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2012-12-22 23:01:05
Üzenet elküldve: 2012-12-22 23:01:05
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Trex//
*Még mindig meglepi, hogy mennyire megrémíti már csak a jelenléte is a férfit. Mivel ezelőtt nem látott még ilyet, időbe telik, míg hozzászokik, és ameddig megtanulja, hogyan is kezelje a kicsit sem mindennapi helyzetet.
Gonosz kis dobása, melyet nem régiben követett el, azonban viszonzásra talál. A férfi is ravaszul visszaadja neki azt a maréknyi havat, melyet mellkasának dobott. Mivel tudja, hogy a támadás a legkevésbé sem mondható veszélyesnek, ezért egyszerűen csak maga elé emeli kezeit, így a hólabda végül egyik karját találja el. Lesöpri, mielőtt ráfagyhatna a hideg anyag, majd elgondolkozik. Először szinte utasító szavakat hall, melyet személyisége egyáltalán nem képes elviselni, ám enyhíti a körülményt az ehhez társuló gyermeteg ábrázat. Na és, hiába is tagadja magának, de nem szeretné, ha a férfi még ennél is jobban megfázna.
Kis gondolkodás után belemegy a dologba. Kezét nyújtaná segítségképp, ám eszébe jut, hogy a mozdulat minden lenne, csak épp segítő nem, ezért inkább hátrál két lépést, és csak ez után nyitja szóra ajkait.*
- Nah jó, rendben. Menjünk még mielőtt idefagysz! *egyezik bele, és azzal a lendülettel el is indul a fogadó irányába. Léptei kissé sietősek, mivel a meleg szoba gondolata őt is hívogatja. Bár nem szívesen osztozik egy szobán mással, de a fogadó ilyenkor így is zsúfolásig van telve, így annak is örül, ha egyáltalán kapnak szállást ilyen időben. Másrészről, örül hogy a férfi neki is biztosítja a pihenőhelyet éjszakára.
Visszatérve a fogadóba, rögtön a pult irányába veszi lépteit. Odaérve arcvonásait ellágyítja, és egy kedves mosollyal szólítja meg a pultost.*
- Egy szobát szeretnék, ha lehet. És egy forró fürdő is jól esne. *mosolyogja csillogó tekintettel.*
- Még pont időben érkezett hölgyem, ez az utolsó szobánk. *érkezik a válasz, miközben a nagydarab alak a kulcsot a nőnek nyújtja.*
- Mennyi is lesz ez így, pontosan? *kérdezi. Fogalma sincs, hogy kérése mennyivel emeli az árakat. Igazából már másra sem vágyik, minthogy felérjen a lépcsőkön, vegyen egy meleg fürdőt, és kipihenhesse a hosszú utat.*
*Még mindig meglepi, hogy mennyire megrémíti már csak a jelenléte is a férfit. Mivel ezelőtt nem látott még ilyet, időbe telik, míg hozzászokik, és ameddig megtanulja, hogyan is kezelje a kicsit sem mindennapi helyzetet.
Gonosz kis dobása, melyet nem régiben követett el, azonban viszonzásra talál. A férfi is ravaszul visszaadja neki azt a maréknyi havat, melyet mellkasának dobott. Mivel tudja, hogy a támadás a legkevésbé sem mondható veszélyesnek, ezért egyszerűen csak maga elé emeli kezeit, így a hólabda végül egyik karját találja el. Lesöpri, mielőtt ráfagyhatna a hideg anyag, majd elgondolkozik. Először szinte utasító szavakat hall, melyet személyisége egyáltalán nem képes elviselni, ám enyhíti a körülményt az ehhez társuló gyermeteg ábrázat. Na és, hiába is tagadja magának, de nem szeretné, ha a férfi még ennél is jobban megfázna.
Kis gondolkodás után belemegy a dologba. Kezét nyújtaná segítségképp, ám eszébe jut, hogy a mozdulat minden lenne, csak épp segítő nem, ezért inkább hátrál két lépést, és csak ez után nyitja szóra ajkait.*
- Nah jó, rendben. Menjünk még mielőtt idefagysz! *egyezik bele, és azzal a lendülettel el is indul a fogadó irányába. Léptei kissé sietősek, mivel a meleg szoba gondolata őt is hívogatja. Bár nem szívesen osztozik egy szobán mással, de a fogadó ilyenkor így is zsúfolásig van telve, így annak is örül, ha egyáltalán kapnak szállást ilyen időben. Másrészről, örül hogy a férfi neki is biztosítja a pihenőhelyet éjszakára.
Visszatérve a fogadóba, rögtön a pult irányába veszi lépteit. Odaérve arcvonásait ellágyítja, és egy kedves mosollyal szólítja meg a pultost.*
- Egy szobát szeretnék, ha lehet. És egy forró fürdő is jól esne. *mosolyogja csillogó tekintettel.*
- Még pont időben érkezett hölgyem, ez az utolsó szobánk. *érkezik a válasz, miközben a nagydarab alak a kulcsot a nőnek nyújtja.*
- Mennyi is lesz ez így, pontosan? *kérdezi. Fogalma sincs, hogy kérése mennyivel emeli az árakat. Igazából már másra sem vágyik, minthogy felérjen a lépcsőkön, vegyen egy meleg fürdőt, és kipihenhesse a hosszú utat.*
1592. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2012-12-22 21:45:40
Üzenet elküldve: 2012-12-22 21:45:40
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
// Christellayne - Nuur - Sequator.//
* Nuur megindulása a rokon felé nem hagy lehetőséget más lehetőségre: ma, itt, most családi beszélgetés is lesz. Mondjuk ez annyira nem tetszik a hímnek. Az érzést nem tudja elnyomni de csendben marad és úgy cselekszik ahogy illik. Csendes árnyként mozog a nőstény mögött. Majd amikor az asztalhoz érnek egyből lép, hogy kihúzza a széket majd amikor Nuur elhelyezkedik a széken ő maga a jobb oldalán foglal helyet. Állva. Kicsit hátrébb. Ez az egyik kedvenc játéka. Mert egy olyan idős élőlénynek mint ő szüksége van néha szórakozása. Sok helyzetben játssza ezt... mondjuk azért is mert ezt szokta meg. Mint egy testőr áll Nuur mögött. Vagy mint egy penge amit csak ki kell húzni és forgatni. Szóval csendben várakozik. Nem szól semmit csak jelentőségteljesen néz a rokonra. Ismét inkább hasonlatos egy csinos pengére mint egy érző lényre. Az ok egyszerű: hogy a fiatal hölgyemény tudja hol a helye. Mert láthatóan nem tudja. Már csak a családi „illem” miatt is őt kellett volna köszöntenie. Mondjuk. Mondjuk ilyenre sosem adott... volna a másik gyermek esetében. De egy ilyenében?~ Lesz még gondom vele. De ha olyan környezetben hallom vissza a nevem miatta...~ Szóval csendben várakozik. Nincs jelenleg mit hozzátenni a beszélgetéshez hiszen láthatóan a lányok csevegnek. Majd becsatlakozik ha lesz mibe.*
* Nuur megindulása a rokon felé nem hagy lehetőséget más lehetőségre: ma, itt, most családi beszélgetés is lesz. Mondjuk ez annyira nem tetszik a hímnek. Az érzést nem tudja elnyomni de csendben marad és úgy cselekszik ahogy illik. Csendes árnyként mozog a nőstény mögött. Majd amikor az asztalhoz érnek egyből lép, hogy kihúzza a széket majd amikor Nuur elhelyezkedik a széken ő maga a jobb oldalán foglal helyet. Állva. Kicsit hátrébb. Ez az egyik kedvenc játéka. Mert egy olyan idős élőlénynek mint ő szüksége van néha szórakozása. Sok helyzetben játssza ezt... mondjuk azért is mert ezt szokta meg. Mint egy testőr áll Nuur mögött. Vagy mint egy penge amit csak ki kell húzni és forgatni. Szóval csendben várakozik. Nem szól semmit csak jelentőségteljesen néz a rokonra. Ismét inkább hasonlatos egy csinos pengére mint egy érző lényre. Az ok egyszerű: hogy a fiatal hölgyemény tudja hol a helye. Mert láthatóan nem tudja. Már csak a családi „illem” miatt is őt kellett volna köszöntenie. Mondjuk. Mondjuk ilyenre sosem adott... volna a másik gyermek esetében. De egy ilyenében?~ Lesz még gondom vele. De ha olyan környezetben hallom vissza a nevem miatta...~ Szóval csendben várakozik. Nincs jelenleg mit hozzátenni a beszélgetéshez hiszen láthatóan a lányok csevegnek. Majd becsatlakozik ha lesz mibe.*
1591. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2012-12-22 20:01:30
Üzenet elküldve: 2012-12-22 20:01:30
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Szelíd
// Visszatérő Rémálom //
*Becsületére legyen mondva, a nőstényke állja egy darabig a pillantását. S még ha el is fordult végül, akkor is szép teljesítmény. Nálánál nagyobb figurákon is kifogott már a halál érintése. Ettől függetlenül meglehetős határozatlanságot érzékel asztaltársában, amit mindenféle ráirányuló érzések nélkül konstatál. Észrevette korábban a pillantást saját asztala felé és alapvetően egyáltalán nem bánja, hogy a hölgyike nem kíván hosszabb távra berendezkedni az ő négyszékes mini rezidenciáján.
Ha van valami, ami tökéletesen meggyőzi saját igazáról, mi szerint végleg elhagyta istenét és atyját, akkor az az a pillanat, mikor Moon felteszi a nagy kérdést. Egy korábbi életben ebben a pillanatban kirobbant volna belőle a nevetés, csak mert a halál ezer arca közül egyet tökéletesen életbe léptetett volna. Most azonban az a bizonyos maszk csak belül neveti betegre magát. Ő, mint segítő? Tanácsadó? Ha Mona most itt lenne, biztos megbotránkozna e kérdés hallatán.
Bár... jobban belegondolva, inkább tetszene neki e lehetetlen ötlet és mindent elkövetne azért, hogy a nap húszonnégy órájában összezárja a sötételftelen kis palántával. Minő szép gondolat.
Fejét oldalra biccenti, mintha ezúttal más szögből kívánná tanulmányozni a mélységit. Egyelőre csak néhány dolgot tud róla, de már ez is épp elég ahhoz, hogy visszautasítsa a kérést.*
- Meglepő kérés.
*Jelenti ki, bár kevéssé látszik meglepettnek. Az asztalra könyököl, s fekete bőrbe rejtett ujjait sátorszerűen támasztja egymásnak.*
- Odamerészkedtél egy gyanús, kevéssé bizalomgerjesztő idegen asztalához annak ellenére, hogy finoman szólva is a halál pengéjén táncol mindenki, aki ezen elátkozott világban tengeti napjait. Majd feltettél neki egy kérdést, amivel – ha amaz beleegyezik – a végletekig kiszolgáltatott leszel az illetőnek. Végezetül pedig tanácsadónak kívánsz fogadni egy, a tied által ízig-vérig megvetett faj képviselőjét.
*Ajkaira hideg mosoly költözik. Nincs benne gúny, sem egyéb érzelem, mégis visszhangra találhat a hallgatóban ezen szavak megpecsételéseként.*
- Csak három észrevételt soroltam fel, amivel gyakorlatilag szabályszerű öngyilkosságot követtél el.
*Kezei lecsúsznak az asztal alá, amint a nő hátradől, s ezúttal már arcán sem virít ott a hátborzongató mosoly.*
- Egy igazi mélységi úrnő kellene neked, nem pedig én.
*Becsületére legyen mondva, a nőstényke állja egy darabig a pillantását. S még ha el is fordult végül, akkor is szép teljesítmény. Nálánál nagyobb figurákon is kifogott már a halál érintése. Ettől függetlenül meglehetős határozatlanságot érzékel asztaltársában, amit mindenféle ráirányuló érzések nélkül konstatál. Észrevette korábban a pillantást saját asztala felé és alapvetően egyáltalán nem bánja, hogy a hölgyike nem kíván hosszabb távra berendezkedni az ő négyszékes mini rezidenciáján.
Ha van valami, ami tökéletesen meggyőzi saját igazáról, mi szerint végleg elhagyta istenét és atyját, akkor az az a pillanat, mikor Moon felteszi a nagy kérdést. Egy korábbi életben ebben a pillanatban kirobbant volna belőle a nevetés, csak mert a halál ezer arca közül egyet tökéletesen életbe léptetett volna. Most azonban az a bizonyos maszk csak belül neveti betegre magát. Ő, mint segítő? Tanácsadó? Ha Mona most itt lenne, biztos megbotránkozna e kérdés hallatán.
Bár... jobban belegondolva, inkább tetszene neki e lehetetlen ötlet és mindent elkövetne azért, hogy a nap húszonnégy órájában összezárja a sötételftelen kis palántával. Minő szép gondolat.
Fejét oldalra biccenti, mintha ezúttal más szögből kívánná tanulmányozni a mélységit. Egyelőre csak néhány dolgot tud róla, de már ez is épp elég ahhoz, hogy visszautasítsa a kérést.*
- Meglepő kérés.
*Jelenti ki, bár kevéssé látszik meglepettnek. Az asztalra könyököl, s fekete bőrbe rejtett ujjait sátorszerűen támasztja egymásnak.*
- Odamerészkedtél egy gyanús, kevéssé bizalomgerjesztő idegen asztalához annak ellenére, hogy finoman szólva is a halál pengéjén táncol mindenki, aki ezen elátkozott világban tengeti napjait. Majd feltettél neki egy kérdést, amivel – ha amaz beleegyezik – a végletekig kiszolgáltatott leszel az illetőnek. Végezetül pedig tanácsadónak kívánsz fogadni egy, a tied által ízig-vérig megvetett faj képviselőjét.
*Ajkaira hideg mosoly költözik. Nincs benne gúny, sem egyéb érzelem, mégis visszhangra találhat a hallgatóban ezen szavak megpecsételéseként.*
- Csak három észrevételt soroltam fel, amivel gyakorlatilag szabályszerű öngyilkosságot követtél el.
*Kezei lecsúsznak az asztal alá, amint a nő hátradől, s ezúttal már arcán sem virít ott a hátborzongató mosoly.*
- Egy igazi mélységi úrnő kellene neked, nem pedig én.
1590. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2012-12-22 19:26:00
Üzenet elküldve: 2012-12-22 19:26:00
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 1090
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1090
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Megfontolt
// Visszatérő Rémálom //
* Kérdésére nem kap azonnal választ. Megszokta már, hogy mint gyermek, várnia kell a felnőttek figyelmére és türelme bár nem végtelen de azért jócskán akad belőle. Figyeli amint a nő megemeli ismét a teáscsészét, ha már ezt látja akkor az ujjak hófehérségére is rácsodálkozik gondolatban, ~Mintha nem is élne... létezik ilyen?~ kérdezi magában szinte kétkedve a saját szemei által látottakban.
A nő megszólal, szavai is hasonlóan hatnak a nősténykére miként a megjelenése. Csodálat és rémület kusza egyvelege mivel ránéz. Nem csodálkozik el azon, hogy tegezik, semmi különleges nincs benne viszont ő még egy jó ideig magázni fogja. Addig minden képen tisztelettel fordul a nőhöz amíg ki nem deríti hasznára fordíthatja-e a hideg szempár tulajdonosát vagy sem. Moonban talán ez az egyetlen mélységiekre jellemző tulajdonság, keresi mikor és mivel fordíthatja saját hasznára a többi Arteniorban élőt. A kijelölt szék mellé lép, kihúzza magának majd elgondolkodva néz a saját asztala felé. Bundácskája, teája ott maradt, most miként cselekedjen? ~Hozzam ide a dolgaim vagy üljek le most amíg meg nem gondolja magát? Mondjam el röviden mire gondoltam majd vonuljak vissza a saját asztalomhoz és ott várjam be a válaszát? Miként is legyen?~ morfondírozik majd leül. A döntés megszületett már csak a kérdését kéne felvezesse valahogy egy ismeretlennek. Az egész ötlet, olyan hirtelen jött, hogy még azon sem gondolkodott el mit szólna a családja ha bejelentené, saját "tanácsadót" fogadott.
A feszélyező tekintetet állja egy ideig, majd smaragdjait lesüti és foltot keresgél a tiszta asztalterítőn. Ismételten csak akkor néz a nőre amikor az kérdez. A lány talán annyira meglepődik a kérdésen, hogy nem sokat gondolkozik a saját feleletének mikéntjén.
- Tudom, hogy nem ismerem önt és azt is, hogy ön sem engem mégis olyan érzésem volt, hogy talán lehetne a segítőm, ha vállalja. Tudja afféle tanácsadó aki segít abban miként kell viselkednie egy hozzám hasonló nőnek.
Akarattal nevezi magát nőnek és nem nősténynek miként nem is lánynak. Az életre keres felkészítőt, valakit aki esetleg az útját irányíthatja, aki segítheti kiválasztani a helyes irányt a számára. Aki rávezetheti miként lehet értékes tagja a családjának, nem csak egy fattyú akit még az apja is letagad.
A sztereotípiákkal Moon nem sokat törődik, számára kétféle élőlény létezik, hasznos és haszontalan. Első ránézésre a félszerzet az elsők közé tartozik.*
* Kérdésére nem kap azonnal választ. Megszokta már, hogy mint gyermek, várnia kell a felnőttek figyelmére és türelme bár nem végtelen de azért jócskán akad belőle. Figyeli amint a nő megemeli ismét a teáscsészét, ha már ezt látja akkor az ujjak hófehérségére is rácsodálkozik gondolatban, ~Mintha nem is élne... létezik ilyen?~ kérdezi magában szinte kétkedve a saját szemei által látottakban.
A nő megszólal, szavai is hasonlóan hatnak a nősténykére miként a megjelenése. Csodálat és rémület kusza egyvelege mivel ránéz. Nem csodálkozik el azon, hogy tegezik, semmi különleges nincs benne viszont ő még egy jó ideig magázni fogja. Addig minden képen tisztelettel fordul a nőhöz amíg ki nem deríti hasznára fordíthatja-e a hideg szempár tulajdonosát vagy sem. Moonban talán ez az egyetlen mélységiekre jellemző tulajdonság, keresi mikor és mivel fordíthatja saját hasznára a többi Arteniorban élőt. A kijelölt szék mellé lép, kihúzza magának majd elgondolkodva néz a saját asztala felé. Bundácskája, teája ott maradt, most miként cselekedjen? ~Hozzam ide a dolgaim vagy üljek le most amíg meg nem gondolja magát? Mondjam el röviden mire gondoltam majd vonuljak vissza a saját asztalomhoz és ott várjam be a válaszát? Miként is legyen?~ morfondírozik majd leül. A döntés megszületett már csak a kérdését kéne felvezesse valahogy egy ismeretlennek. Az egész ötlet, olyan hirtelen jött, hogy még azon sem gondolkodott el mit szólna a családja ha bejelentené, saját "tanácsadót" fogadott.
A feszélyező tekintetet állja egy ideig, majd smaragdjait lesüti és foltot keresgél a tiszta asztalterítőn. Ismételten csak akkor néz a nőre amikor az kérdez. A lány talán annyira meglepődik a kérdésen, hogy nem sokat gondolkozik a saját feleletének mikéntjén.
- Tudom, hogy nem ismerem önt és azt is, hogy ön sem engem mégis olyan érzésem volt, hogy talán lehetne a segítőm, ha vállalja. Tudja afféle tanácsadó aki segít abban miként kell viselkednie egy hozzám hasonló nőnek.
Akarattal nevezi magát nőnek és nem nősténynek miként nem is lánynak. Az életre keres felkészítőt, valakit aki esetleg az útját irányíthatja, aki segítheti kiválasztani a helyes irányt a számára. Aki rávezetheti miként lehet értékes tagja a családjának, nem csak egy fattyú akit még az apja is letagad.
A sztereotípiákkal Moon nem sokat törődik, számára kétféle élőlény létezik, hasznos és haszontalan. Első ránézésre a félszerzet az elsők közé tartozik.*
1589. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2012-12-22 17:42:24
Üzenet elküldve: 2012-12-22 17:42:24
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Szelíd
// Visszatérő Rémálom //
*Az ital keserű, de megszokta már. Különösebben nem érdekli, mi kerül a szervezetébe tekintve, hogy nem érzi sajátjának. Olybá tűnik azonban, ebben a testben megragadt egy töredék régi lakójából, s most öntudatlanul vesz magához olyan nedűket és ételeket, melyekre korábban rá sem pillantott volna. Bizonyos szempontból rendkívül idegenül hat ezen észrevétele, egy másikból azonban kifejezetten érdekesnek tartja. Nem lelkesedik érte, csupán a kísérletező objektív szemével figyeli saját testének kívánságait.
Érzékeli, ahogy nem messze tőle megcsikordul egy szék, s az azon tanyázó jelenlét felé libben. Nem vesz róla tudomást azonban, s akkor sem pillant fel, amikor a nőstényke megszólítja. Moon szavai még ott lebegnek a levegőben annak ellenére, hogy hangja már elhalt. A hűvös figura kortyol még egyet italából, majd visszarakja az asztalra halk koppanás kíséretében.*
- Ez esetben ne fogd vissza magad.
*Nem hajlandó magázni a mélységit, több okból sem. Egyrészt szellemileg sok-sok évtizeddel öregebb nála, másrészről megszólítója túl fiatalnak és tapasztalatlannak hat ahhoz, hogy kiérdemelje e tiszteletet.
Az asztal túloldalán terpeszkedő szék felé biccent, s amennyiben Moon elfogadja a hűvös invitálást, úgy egy kellemetlen tekintettel találja szemben magát. A sápadt idegen akvamarin szemei olybá tűnnek, mintha folyékony jégből lennének, melyek a másik tekintetén keresztül hatolnak be erőszakosan, s csorognak le annak bensőjébe, titkai után kutatva. Eme rossz érzés hamar elmúlik, azonban utóhatásai még sokáig megmaradnak.
Nehéz elképzelni, hogy nincs semmi mágia a dologban, pedig így van. Ez csupán természetéből fakad.*
- No és milyen kérdésre adhat választ a magamfajta egy mélységinek?
*A kérdés jogos, ugyanis ha van valami, amit a nőstényke fajtája az elfeknél is jobban utál, akkor az a korcsok végeláthatatlan nemzedéke. Nagy sztereotípia ez, a valóság és a tapasztalat azonban ennek igazát erősíti meg.
Az sem kecsegtet semmi jóval, hogy egy ilyen fiatal, sötétképű fruska talált helyet az asztalánál. Két lehetőség is van és ebből a jobbik az, hogy a közelben ólálkodó hím, aki életét őrzi, árgus szemekkel figyeli minden mozdulatukat.
S bár ez is épp eléggé elveszi egy átlagos halandó kedvét a bájcsevelytől, a másik eshetőség sokkal több aggodalomra ad okot.*
*Az ital keserű, de megszokta már. Különösebben nem érdekli, mi kerül a szervezetébe tekintve, hogy nem érzi sajátjának. Olybá tűnik azonban, ebben a testben megragadt egy töredék régi lakójából, s most öntudatlanul vesz magához olyan nedűket és ételeket, melyekre korábban rá sem pillantott volna. Bizonyos szempontból rendkívül idegenül hat ezen észrevétele, egy másikból azonban kifejezetten érdekesnek tartja. Nem lelkesedik érte, csupán a kísérletező objektív szemével figyeli saját testének kívánságait.
Érzékeli, ahogy nem messze tőle megcsikordul egy szék, s az azon tanyázó jelenlét felé libben. Nem vesz róla tudomást azonban, s akkor sem pillant fel, amikor a nőstényke megszólítja. Moon szavai még ott lebegnek a levegőben annak ellenére, hogy hangja már elhalt. A hűvös figura kortyol még egyet italából, majd visszarakja az asztalra halk koppanás kíséretében.*
- Ez esetben ne fogd vissza magad.
*Nem hajlandó magázni a mélységit, több okból sem. Egyrészt szellemileg sok-sok évtizeddel öregebb nála, másrészről megszólítója túl fiatalnak és tapasztalatlannak hat ahhoz, hogy kiérdemelje e tiszteletet.
Az asztal túloldalán terpeszkedő szék felé biccent, s amennyiben Moon elfogadja a hűvös invitálást, úgy egy kellemetlen tekintettel találja szemben magát. A sápadt idegen akvamarin szemei olybá tűnnek, mintha folyékony jégből lennének, melyek a másik tekintetén keresztül hatolnak be erőszakosan, s csorognak le annak bensőjébe, titkai után kutatva. Eme rossz érzés hamar elmúlik, azonban utóhatásai még sokáig megmaradnak.
Nehéz elképzelni, hogy nincs semmi mágia a dologban, pedig így van. Ez csupán természetéből fakad.*
- No és milyen kérdésre adhat választ a magamfajta egy mélységinek?
*A kérdés jogos, ugyanis ha van valami, amit a nőstényke fajtája az elfeknél is jobban utál, akkor az a korcsok végeláthatatlan nemzedéke. Nagy sztereotípia ez, a valóság és a tapasztalat azonban ennek igazát erősíti meg.
Az sem kecsegtet semmi jóval, hogy egy ilyen fiatal, sötétképű fruska talált helyet az asztalánál. Két lehetőség is van és ebből a jobbik az, hogy a közelben ólálkodó hím, aki életét őrzi, árgus szemekkel figyeli minden mozdulatukat.
S bár ez is épp eléggé elveszi egy átlagos halandó kedvét a bájcsevelytől, a másik eshetőség sokkal több aggodalomra ad okot.*
1588. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2012-12-22 17:12:35
Üzenet elküldve: 2012-12-22 17:12:35
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 1090
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1090
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Megfontolt
// Visszatérő Rémálom //
* Teáját csendesen iszogatja és körbenéz. Vannak bent néhányan, elfek, emberek és más gondolkozó lények. Smaragd szemei békésen pihennek meg egyik arcon, majd a másikon is. Egy cseppet sem ellenséges. Túl, abban a másik világban ahonnan ide, Artheniorba érkezett édesanyja a felszíniekhez hasonlatosan nevelte. Megkövetelte tőle a tiszteletet az élőkkel szembe és a kedvességet azokkal kapcsolatban akik hozzájuk fordultak megbízással. Most itt, apja családjában az egyszerűség kedvéért senki sem foglalkozik a lánykával. Csinálhat amit csak akar egészen addig amíg nem szúrja szemét tetteivel a család matrónájának. Moon egyenlőre csak kóborol a városban. Néhányszor benézett már a barakkba egy kis fegyverforgatáshoz de semmi ujjat nem sikerült tanulnia, csakis Révi mesterének lépéseit tudta ismételgetni, emlékezetét erőltetve, újra begyakorolni.
Aprót kortyolt a forró italból mikor feltárul ismét az ajtó és mintha egy jeges szívű árny vette volna birtokába a helyet. Mélyzöld tekintete kíváncsian pihen meg a sötét alakon. Fejét kissé oldalra billenti, hogy az egész nőt láthassa, egyben, csizmától csuklyatetőig. Az eddigi békés mosoly lelohad ajkairól de a tekintetében az érdeklődés megmarad. Érzi amint a sötét alak végigméri. Vidáman csillogó smaragd szemeire rávetülnek a hosszú ezüst szempillák amint gondolkodóba esve követi az idegent végig az útján, majd amint csuklyáját a hátára ereszti feltűnnek Moon számára a meglepően hideg arcvonások.
A gyermek, vagy inkább fiatal mélységi elgondolkodva követi a nő mozdulatait amint a gőzölgő teába kortyol majd saját itala felé fordul mert emlékezetébe ötlik anyja szava ~Vigyázz, a túlzásba vitt bámulás kihívást jelenthet egyes érkezőknél!~.
Gondolataiba mélyed. Eszébe jutnak rokonai, nagynénje és a család többi tagja, annyira másak, mintha legalábbis más fajból valók volnának pedig a bőrük épp oly sötét mint Mooné. ~Igazi Dwirinthalen!~ mondták mikor rá néztek és alig néhány kérdés után befogadták maguk közé mégis a lány olyan távolinak érzi magát a rideg és kegyetlen családtól mint erdei a mélységi elftől.
Ismét a hűvös hangulatot árasztó nő felé tekint és tétován felemelkedik ültő helyéből.
- Szép estét kívánok. *köszönti tisztelettel - Moonxylveri vagyok, ha megengedi volna egy kérdésem.
Természetesen a kérdést nem teszi fel azonnal, először tudnia kell hajlandó-e a nő szóba állni egy hozzá hasonló szinte még gyermek nősténykével.*
* Teáját csendesen iszogatja és körbenéz. Vannak bent néhányan, elfek, emberek és más gondolkozó lények. Smaragd szemei békésen pihennek meg egyik arcon, majd a másikon is. Egy cseppet sem ellenséges. Túl, abban a másik világban ahonnan ide, Artheniorba érkezett édesanyja a felszíniekhez hasonlatosan nevelte. Megkövetelte tőle a tiszteletet az élőkkel szembe és a kedvességet azokkal kapcsolatban akik hozzájuk fordultak megbízással. Most itt, apja családjában az egyszerűség kedvéért senki sem foglalkozik a lánykával. Csinálhat amit csak akar egészen addig amíg nem szúrja szemét tetteivel a család matrónájának. Moon egyenlőre csak kóborol a városban. Néhányszor benézett már a barakkba egy kis fegyverforgatáshoz de semmi ujjat nem sikerült tanulnia, csakis Révi mesterének lépéseit tudta ismételgetni, emlékezetét erőltetve, újra begyakorolni.
Aprót kortyolt a forró italból mikor feltárul ismét az ajtó és mintha egy jeges szívű árny vette volna birtokába a helyet. Mélyzöld tekintete kíváncsian pihen meg a sötét alakon. Fejét kissé oldalra billenti, hogy az egész nőt láthassa, egyben, csizmától csuklyatetőig. Az eddigi békés mosoly lelohad ajkairól de a tekintetében az érdeklődés megmarad. Érzi amint a sötét alak végigméri. Vidáman csillogó smaragd szemeire rávetülnek a hosszú ezüst szempillák amint gondolkodóba esve követi az idegent végig az útján, majd amint csuklyáját a hátára ereszti feltűnnek Moon számára a meglepően hideg arcvonások.
A gyermek, vagy inkább fiatal mélységi elgondolkodva követi a nő mozdulatait amint a gőzölgő teába kortyol majd saját itala felé fordul mert emlékezetébe ötlik anyja szava ~Vigyázz, a túlzásba vitt bámulás kihívást jelenthet egyes érkezőknél!~.
Gondolataiba mélyed. Eszébe jutnak rokonai, nagynénje és a család többi tagja, annyira másak, mintha legalábbis más fajból valók volnának pedig a bőrük épp oly sötét mint Mooné. ~Igazi Dwirinthalen!~ mondták mikor rá néztek és alig néhány kérdés után befogadták maguk közé mégis a lány olyan távolinak érzi magát a rideg és kegyetlen családtól mint erdei a mélységi elftől.
Ismét a hűvös hangulatot árasztó nő felé tekint és tétován felemelkedik ültő helyéből.
- Szép estét kívánok. *köszönti tisztelettel - Moonxylveri vagyok, ha megengedi volna egy kérdésem.
Természetesen a kérdést nem teszi fel azonnal, először tudnia kell hajlandó-e a nő szóba állni egy hozzá hasonló szinte még gyermek nősténykével.*
1587. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2012-12-22 15:12:54
Üzenet elküldve: 2012-12-22 15:12:54
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 45
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 45
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Szelíd
*Szóval a közeli erdőségbe? ~ gondolja. Amikor a gombákat kereste, akkor járt arrafelé, nem is sejtve, ha tovább megy, akkor még céljához és érhetett volna.*
-Nemrég jártam arra, de az erdő igen sűrűnek tetszett nekem. Bár gondolom, ha valaki keres, akkor talál benne valami ösvényt.- *feleli, majd a mágia érzékenység hallatán nagyot nevet, ami talán furcsán hat majd a csendesnek is mondható fogadóban.*
-Szeretem a bízó személyeket.-*mondja aztán, hogy magyarázza a nevetése okát.Miután ő maga sem egy hamvában hótt egyed.*
-Szerintem megtaláljuk a módját.-*mondja, majd elismeréssel adózik a boros flaska, vagy mi elemeléséért. Utána pedig kilépnek a Pegazus ajtaján.*
A hozzászólás írója (Malael Mallahin) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.12.22 15:14:18
-Nemrég jártam arra, de az erdő igen sűrűnek tetszett nekem. Bár gondolom, ha valaki keres, akkor talál benne valami ösvényt.- *feleli, majd a mágia érzékenység hallatán nagyot nevet, ami talán furcsán hat majd a csendesnek is mondható fogadóban.*
-Szeretem a bízó személyeket.-*mondja aztán, hogy magyarázza a nevetése okát.Miután ő maga sem egy hamvában hótt egyed.*
-Szerintem megtaláljuk a módját.-*mondja, majd elismeréssel adózik a boros flaska, vagy mi elemeléséért. Utána pedig kilépnek a Pegazus ajtaján.*
A hozzászólás írója (Malael Mallahin) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.12.22 15:14:18
1586. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2012-12-22 10:26:08
Üzenet elküldve: 2012-12-22 10:26:08
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Szelíd
// Visszatérő Rémálom //
*A fogadó masszív ajtaja, mey eddig oly kitartóan feszítette kívülre az ott uralkodó tejfehér ködöt, most lomhán kinyílik. A bejáratban egy átlagos magasságú, sötét csuklyás figura jelenik meg. Sziluettje éles kontrasztot alkot a kinti fehérséggel, ám az ottani hidegbe érzékelhetően még mindig jobban illik, mint a beltérben terpeszkedő otthonos melegbe.
A másodperc töredékéig megáll ott és egy akvamarin villanás jelzi, hogy felmérte a vendégeket. Végül szinte unott mozdulattal hajtja be maga mögött az ajtót, bezárva magát eme túlontúl is pozitív hangulatú helyre.
Ruganyos járása a pulthoz viszi, minek hatására a csizmái körül megrekedt ködfoszlányok feloldódnak az éterben. Ez sem segít azonban a betérőn, ki a benti meleg ellenére is fagyos hangulatot vonszol maga után.
A halvány ezüstszálak megcsillanak a fáklyák narancsos fényében, ahogy sötét bőrkesztyűbe bújtatott mancsát a pultra fekteti. Mikor kezét visszasüllyeszti zsebébe, a tisztára suvickolt felületen aranyérmék fénylenek.
A fogadós a jövevény arcába pillant és szemmel láthatóan nem töltöti el a boldogság érkezésétől. Csendes szóváltás zajlik le kettejük között, majd a nőstény megfordul és a lehető legfélreesőbb, üres asztalt szemeli ki célpontjául. Több dolog sincs a kedvére. Egyrészt rendkívül kellemetlen, hogy az asztalokat négy főre tervezték és egyáltalán esélye van bárkinek is mellé ülni. Másrészt kedvenc asztala - mely az egyetlen az épületben azon képességével, hogy leülve szemmel lehet tartani a komplett társaságot –, foglalt.
Ha nem vetne rá árnyékot a csuklya, akkor sem látszanának vonásain érzelmek. Egyszerűen csak tudomásul veszi a tényt és elhaladtában rendesen megvizsgálja a mélységi kisnőstényt. Moon mindebből pusztán annyit tapasztalhat, hogy egy pillanatra valami kellemetlen, fagyos hangulat pellengérre állítja és gondolatban tán el is veszejti ott. A felvillanó, lelketlen kék izzás már csak hab a tortán.
Hívatlan vendégünk helyet foglal egy kevésbé kellemes, ám a célnak épp megfelelő helyen, tisztes távolságban a helybitorló fruskától. Néhány pillanat múlva asztalához érkezik valami forrón gőzölgő ital. A nőstény enyhén biccent köszönetképpen, majd hátrahajtja csuklyáját. Ekkor végre feltűnik a sűrű, sötét szempillákkal keretezett, rideg fényű, jégkék szempár, a hátára omló, hollófekete haj és a fakó, fehér vonások a cseresznyeszínű ajkakkal.
Ahogy belekortyol az italba, nem látszanak arcán érzelmek. Azért 4 aranyért jobb Teát is el tudna képzelni, de egyedül ezen a helyen készítik úgy, ahogy elvárja. Főként mert maximum annyi köze van egy teához, hogy növényekből készítik...
Egyenes háttal ülve, elrévedő, ám üres tekintettel szenteli magát a fűszeres illatú löttynek, s közben nem veszteget több figyelmet Moonra, sem senki másra az épületben.*
*A fogadó masszív ajtaja, mey eddig oly kitartóan feszítette kívülre az ott uralkodó tejfehér ködöt, most lomhán kinyílik. A bejáratban egy átlagos magasságú, sötét csuklyás figura jelenik meg. Sziluettje éles kontrasztot alkot a kinti fehérséggel, ám az ottani hidegbe érzékelhetően még mindig jobban illik, mint a beltérben terpeszkedő otthonos melegbe.
A másodperc töredékéig megáll ott és egy akvamarin villanás jelzi, hogy felmérte a vendégeket. Végül szinte unott mozdulattal hajtja be maga mögött az ajtót, bezárva magát eme túlontúl is pozitív hangulatú helyre.
Ruganyos járása a pulthoz viszi, minek hatására a csizmái körül megrekedt ködfoszlányok feloldódnak az éterben. Ez sem segít azonban a betérőn, ki a benti meleg ellenére is fagyos hangulatot vonszol maga után.
A halvány ezüstszálak megcsillanak a fáklyák narancsos fényében, ahogy sötét bőrkesztyűbe bújtatott mancsát a pultra fekteti. Mikor kezét visszasüllyeszti zsebébe, a tisztára suvickolt felületen aranyérmék fénylenek.
A fogadós a jövevény arcába pillant és szemmel láthatóan nem töltöti el a boldogság érkezésétől. Csendes szóváltás zajlik le kettejük között, majd a nőstény megfordul és a lehető legfélreesőbb, üres asztalt szemeli ki célpontjául. Több dolog sincs a kedvére. Egyrészt rendkívül kellemetlen, hogy az asztalokat négy főre tervezték és egyáltalán esélye van bárkinek is mellé ülni. Másrészt kedvenc asztala - mely az egyetlen az épületben azon képességével, hogy leülve szemmel lehet tartani a komplett társaságot –, foglalt.
Ha nem vetne rá árnyékot a csuklya, akkor sem látszanának vonásain érzelmek. Egyszerűen csak tudomásul veszi a tényt és elhaladtában rendesen megvizsgálja a mélységi kisnőstényt. Moon mindebből pusztán annyit tapasztalhat, hogy egy pillanatra valami kellemetlen, fagyos hangulat pellengérre állítja és gondolatban tán el is veszejti ott. A felvillanó, lelketlen kék izzás már csak hab a tortán.
Hívatlan vendégünk helyet foglal egy kevésbé kellemes, ám a célnak épp megfelelő helyen, tisztes távolságban a helybitorló fruskától. Néhány pillanat múlva asztalához érkezik valami forrón gőzölgő ital. A nőstény enyhén biccent köszönetképpen, majd hátrahajtja csuklyáját. Ekkor végre feltűnik a sűrű, sötét szempillákkal keretezett, rideg fényű, jégkék szempár, a hátára omló, hollófekete haj és a fakó, fehér vonások a cseresznyeszínű ajkakkal.
Ahogy belekortyol az italba, nem látszanak arcán érzelmek. Azért 4 aranyért jobb Teát is el tudna képzelni, de egyedül ezen a helyen készítik úgy, ahogy elvárja.
Főként mert maximum annyi köze van egy teához, hogy növényekből készítik...Egyenes háttal ülve, elrévedő, ám üres tekintettel szenteli magát a fűszeres illatú löttynek, s közben nem veszteget több figyelmet Moonra, sem senki másra az épületben.*
1585. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2012-12-21 19:24:54
Üzenet elküldve: 2012-12-21 19:24:54
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
- Rendben van. Ha jól hallottam, a közeli erdőségek mélyében van a szállásuk. Pontos számukat rejtély fedi. A keresés pedig nem lesz egyszerű alapjáraton, mivel csak a mágiára érzékenyebb személyek lelhetik meg a nyomukat. Talán szorul valamennyi kettőnkébe együttesen.
*Kacsint a másikra, majd rövid vizsgálódás után csettint, mire az egyik vörös boros üveg a kezébe repül. Pár aranyat hagy a pult helyén, majd tarisznyáját felkapva a bejárathoz sétál, ajtót nyitva a másiknak.*
- Irány az erdő akkor.
*Kacsint a másikra, majd rövid vizsgálódás után csettint, mire az egyik vörös boros üveg a kezébe repül. Pár aranyat hagy a pult helyén, majd tarisznyáját felkapva a bejárathoz sétál, ajtót nyitva a másiknak.*
- Irány az erdő akkor.
1584. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2012-12-21 15:18:42
Üzenet elküldve: 2012-12-21 15:18:42
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 45
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 45
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Szelíd
*Malael még futólag sem foglalkozik az érkezőkkel. Számára most egy fontos személy van a férfi, akitől információkat remél. S még szerencséje is van, hiszen hamar kiderül a céljuk egy. Még ha nem is tudják merre kell menni ketten talán hamarabb boldoguknak. A kézcsókra egy őszinte és barátságos mosoly a válasz. Már csak a hallott nevet kell jól emlékezetébe vésni: "Taliesin Kryhor"*
-Én is örvendek!
-Ha már ilyen szerencsében részesültem, hogy útitársat találtam, akkor az alvás ráér. Szeretnék mihamarabb a célomhoz érni.- *feleli*
*Taliesin valóban jól látja, nem fáradt, nincs elcsigázva. Tűrőképessége, vagy állóképessége, ki minek nevezi, elég jó. Az állványon lévő italokból nem kér. Neki tökéletesek az út menti kutak, vagy források vize.*
-Köszönöm, meghagyom másoknak.
A hozzászólás írója (Malael Mallahin) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.12.21 15:23:21
-Én is örvendek!
-Ha már ilyen szerencsében részesültem, hogy útitársat találtam, akkor az alvás ráér. Szeretnék mihamarabb a célomhoz érni.- *feleli*
*Taliesin valóban jól látja, nem fáradt, nincs elcsigázva. Tűrőképessége, vagy állóképessége, ki minek nevezi, elég jó. Az állványon lévő italokból nem kér. Neki tökéletesek az út menti kutak, vagy források vize.*
-Köszönöm, meghagyom másoknak.
A hozzászólás írója (Malael Mallahin) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.12.21 15:23:21
1583. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2012-12-21 15:11:05
Üzenet elküldve: 2012-12-21 15:11:05
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
//Nuur és Sequator//
*Az alma nem esett olyan messze a fájától, mint azt képzeli Sequator, hiszen miért is becézték háta mögött a pimasz gnómok Szex papának? Kis hiú! Az emlékek pedig olybá tűnik ugyanolyan csalárdak, s hajlamosak megszépülni efféle távlatokból, mint rég. Pedig ha valakit okolni akar a leány vérmérsékletéért, az inkább Ő maga kellene hogy legyen, illetve testvére ki annó elszökött bosszúja elől... Hisz tudva levő minden ifjú nőstényke jobban emlékeztet saját nagy-, déd- vagy ükanyjára, mint aki méhében hordta. Na de ez is csupán egy apró kitérő, mint Denawarien Dwirinthalen Chrystell estéjében. Múló ábránd, egy kósza árny, mely átsuhan ábrázatán, majd elillan, mintha sosem lett volna.
Ellentétben Nuural, kinek hátborzongató alakja hamarosan feltűnik a kedves rokon mögött. Nénjétől mai napig a hideg rázza, s a tudat, hogy immár neki kell számolnia anyja életéért... nem épp a legmegnyugtatóbb.
Mosolyt erőltet ajkaira, s úgy üdvözli Nuurt. Aztán tiszteletteljesen megemeli feléjük poharát. Muszáj szájáról lemosnia Den ízét.*
- Neked is Nuur! Sequator. *Biccent felé. Közben tűzopáljai kutakodón pásztázzák alakját.*
- Megőriztem a dobozkát. *Tér vissza Nuur feketéihez. Beléjük nézve valahogy mindig otthonos melegség járja át, ilyenkor hajlamos elfeledkezni ijesztő mivoltáról is. Ujján egyébként meglepő módon ott pöffeszkedik az ében párducfejet mintázó obszidiángyűrű, mely legutóbb húga kezén díszelgett...*
*Az alma nem esett olyan messze a fájától, mint azt képzeli Sequator, hiszen miért is becézték háta mögött a pimasz gnómok Szex papának? Kis hiú! Az emlékek pedig olybá tűnik ugyanolyan csalárdak, s hajlamosak megszépülni efféle távlatokból, mint rég. Pedig ha valakit okolni akar a leány vérmérsékletéért, az inkább Ő maga kellene hogy legyen, illetve testvére ki annó elszökött bosszúja elől... Hisz tudva levő minden ifjú nőstényke jobban emlékeztet saját nagy-, déd- vagy ükanyjára, mint aki méhében hordta. Na de ez is csupán egy apró kitérő, mint Denawarien Dwirinthalen Chrystell estéjében. Múló ábránd, egy kósza árny, mely átsuhan ábrázatán, majd elillan, mintha sosem lett volna.
Ellentétben Nuural, kinek hátborzongató alakja hamarosan feltűnik a kedves rokon mögött. Nénjétől mai napig a hideg rázza, s a tudat, hogy immár neki kell számolnia anyja életéért... nem épp a legmegnyugtatóbb.
Mosolyt erőltet ajkaira, s úgy üdvözli Nuurt. Aztán tiszteletteljesen megemeli feléjük poharát. Muszáj szájáról lemosnia Den ízét.*
- Neked is Nuur! Sequator. *Biccent felé. Közben tűzopáljai kutakodón pásztázzák alakját.*
- Megőriztem a dobozkát. *Tér vissza Nuur feketéihez. Beléjük nézve valahogy mindig otthonos melegség járja át, ilyenkor hajlamos elfeledkezni ijesztő mivoltáról is. Ujján egyébként meglepő módon ott pöffeszkedik az ében párducfejet mintázó obszidiángyűrű, mely legutóbb húga kezén díszelgett...*
1582. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2012-12-21 10:33:28
Üzenet elküldve: 2012-12-21 10:33:28
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
*Csupán futólag veszi szemügyre az érkezőeket. Ugyan bizalmatlanul pislant a sötét rokon irányába, akikről csupa rosszat hallott, a köztes távolság elegendőnek bizonyult, hogy megnyugodjon, s visszafordítsa figyelmét.
Vékony, karcsú árnyékot vet tűz fénye, mire összerezzen. Egy pillanatra azt gondolta, hogy sötét rokonainak egyike cserkészte be hátulról, a dallamos hangra azonban megenyhül, és érdeklődve fordul az őt megszólító hölgy irányába.*
- Hö...*finom köhintéssel próbálja hibáját kijavítani*...kisasszony.
*Áll fel a helyéről, finoman meghajolva, majd jobbik kezébe fogva a másikét lágy csókot lehelve az ajkaival.*
- Örvendek, Taliesin Kryhor, szolgálatára.
*Becsukja a kis könyvét, tarisznyájába csúsztatja, majd mosolyogva folytatja.*
- Ebben az esetben akár együtt is folytathatnánk a keresést. Éppenséggel ma érkeztem ide. Hallottam valami varázslókat tömörítő társaságról, ha gondolja, megkereshetjük együtt.
*Körülnéz egy pillanatra, hátha el tudja csípni a fogadóst, aki minden bizonnyal többet tud nála, ami az itteni dolgokat illeti. Nem látja, így visszafordítja figyelmét Malael irányába.*
- Vagy inkább lepihenne először?
*Egyszerű udvariasságból kérdezi, vigyorgását látva azt hihetné az egyszerű ember, hogy viccelődik, annyira nem látszódik fáradtság Malael-en.*
- Mert ha nem, úgy válasszon egyet az útra azokból az italokból!
*Int a pult mögött sorakozó állványokra, melyeken mindennemű címkékkel ellátott üvegek sorakoznak.*
Vékony, karcsú árnyékot vet tűz fénye, mire összerezzen. Egy pillanatra azt gondolta, hogy sötét rokonainak egyike cserkészte be hátulról, a dallamos hangra azonban megenyhül, és érdeklődve fordul az őt megszólító hölgy irányába.*
- Hö...*finom köhintéssel próbálja hibáját kijavítani*...kisasszony.
*Áll fel a helyéről, finoman meghajolva, majd jobbik kezébe fogva a másikét lágy csókot lehelve az ajkaival.*
- Örvendek, Taliesin Kryhor, szolgálatára.
*Becsukja a kis könyvét, tarisznyájába csúsztatja, majd mosolyogva folytatja.*
- Ebben az esetben akár együtt is folytathatnánk a keresést. Éppenséggel ma érkeztem ide. Hallottam valami varázslókat tömörítő társaságról, ha gondolja, megkereshetjük együtt.
*Körülnéz egy pillanatra, hátha el tudja csípni a fogadóst, aki minden bizonnyal többet tud nála, ami az itteni dolgokat illeti. Nem látja, így visszafordítja figyelmét Malael irányába.*
- Vagy inkább lepihenne először?
*Egyszerű udvariasságból kérdezi, vigyorgását látva azt hihetné az egyszerű ember, hogy viccelődik, annyira nem látszódik fáradtság Malael-en.*
- Mert ha nem, úgy válasszon egyet az útra azokból az italokból!
*Int a pult mögött sorakozó állványokra, melyeken mindennemű címkékkel ellátott üvegek sorakoznak.*
1581. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2012-12-20 20:59:27
Üzenet elküldve: 2012-12-20 20:59:27
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 1090
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1090
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Megfontolt
* Régen járt utoljára fogadóban, pontosan az álarcosbál idején nézett be a Merinába. Szép emlékek fűzik ahhoz az éjszakához, sokat táncolt, öltözetét is megdicsérték miként a költészet rögös útjának első pár centijét is felfedezte. Hiányzik az akkori meghitt légkör, a sejtelmes szempárak kutató fénye, majd pedig a felismerés, hogy az kivel táncol milyen erősen is képes vonzani az alig kamasz mélységit. Talán ha a szőke elf tudta volna, hogy még tizennégy sincs... talán... Szerencsére nem tudta és az is jó, hogy az éjszaka pont olyan könnyed, kellemes hangulatban zárult miként megkezdődött. A Dwirinthalen klán legfiatalabb üdvöskéje épp, hogy időben de hazaért.
Kíváncsisága ismételten egy fogadóba vezette. Most jóformán a hideg mezőről sikerült itt kikötnie. Épp csak egy kis kitérőt tett a Kúria felé, hogy otthon hagyhassa kedvencét, Démont.
- Itt van5 arany! *lép oda a pulthoz majd némi fogvacogás mellett folytatja - Egy forró Gyümölcstea kérnék oda. *mutat az egyik közeli üres asztalra.
Bundácskáját eddig dideregve fogta össze maga előtt de ezt a mozdulatot a kellemesen meleg Pegazusban hamar feladta, sőt még az ezüstös csillogású kabátka is a szék háttámlájára kerül felfedve a lány barnás-aranyos pulóverét, fekete nadrágját na meg ezüstösen leomló, a szél alaposan megkócolta hajkoronáját.
A felszolgáló nemsokára kihozza a gőzölgő teát, Moon pedig kíváncsian néz körbe a fogadóban. Vannak még, esetleg már páran bent a fogadóban pedig ő mindig az éjszaka leple alatt jár. Most is a nap első sugarai előtt visszavárják az otthonába.*
Kíváncsisága ismételten egy fogadóba vezette. Most jóformán a hideg mezőről sikerült itt kikötnie. Épp csak egy kis kitérőt tett a Kúria felé, hogy otthon hagyhassa kedvencét, Démont.
- Itt van5 arany! *lép oda a pulthoz majd némi fogvacogás mellett folytatja - Egy forró Gyümölcstea kérnék oda. *mutat az egyik közeli üres asztalra.
Bundácskáját eddig dideregve fogta össze maga előtt de ezt a mozdulatot a kellemesen meleg Pegazusban hamar feladta, sőt még az ezüstös csillogású kabátka is a szék háttámlájára kerül felfedve a lány barnás-aranyos pulóverét, fekete nadrágját na meg ezüstösen leomló, a szél alaposan megkócolta hajkoronáját.
A felszolgáló nemsokára kihozza a gőzölgő teát, Moon pedig kíváncsian néz körbe a fogadóban. Vannak még, esetleg már páran bent a fogadóban pedig ő mindig az éjszaka leple alatt jár. Most is a nap első sugarai előtt visszavárják az otthonába.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9901-9920 , 9921-9940 , 9941-9960 , 9961-9980 , 9981-10000 , 10001-10020 , 10021-10040 , 10041-10060 , 10061-10080 , 10081-10100 , 10101-10120 , 10121-10140 , 10141-10160 , 10161-10180 , 10181-10200 , 10201-10220 , 10221-10240 , 10241-10260 , 10261-10280 , 10281-10300 , 10301-10320 , 10321-10340 , 10341-10360 , 10361-10380 , 10381-10400 , 10401-10420 , 10421-10440 , 10441-10460 , 10461-10480 , 10481-10500 , 10501-10520 , 10521-10540 , 10541-10560 , 10561-10580 , 10581-10600 , 10601-10620 , 10621-10640 , 10641-10660 , 10661-10680 , 10681-10700 , 10701-10720 , 10721-10740 , 10741-10760 , 10761-10780 , 10781-10800 , 10801-10820 , 10821-10840 , 10841-10860 , 10861-10880 , 10881-10900 , 10901-10920 , 10921-10940 , 10941-10960 , 10961-10980 , 10981-11000 , 11001-11020 , 11021-11040 , 11041-11060 , 11061-11080 , 11081-11100 , 11101-11120 , 11121-11140 , 11141-11160 , 11161-11180 , 11181-11200 , 11201-11220 , 11221-11240 , 11241-11260 , 11261-11280 , 11281-11300 , 11301-11320 , 11321-11340 , 11341-11360 , 11361-11380 , 11381-11400 , 11401-11420 , 11421-11440 , 11441-11460 , 11461-11480 , 11481-11500 , 11501-11520 , 11521-11540 , 11541-11560 , 11561-11580 , 11581-11600 , 11601-11620 , 11621-11640 , 11641-11660 , 11661-11680 , 11681-11700 , 11701-11720 , 11721-11740 , 11741-11760 , 11761-11780 , 11781-11800 , 11801-11820 , 11821-11840 , 11841-11860 , 11861-11880 , 11881-11900 , 11901-11920 , 11921-11940 , 11941-11960 , 11961-11980 , 11981-12000 , 12001-12020 , 12021-12040 , 12041-12060 , 12061-12080 , 12081-12100 , 12101-12120 , 12121-12140 , 12141-12160 , 12161-12180 , 12181-12200 , 12201-12220 , 12221-12240 , 12241-12260 , 12261-12280 , 12281-12300 , 12301-12320 , 12321-12340 , 12341-12360 , 12361-12380 , 12381-12400 , 12401-12420 , 12421-12440 , 12441-12460 , 12461-12480 , 12481-12500 , 12501-12520 , 12521-12540 , 12541-12560 , 12561-12580 , 12581-12600 , 12601-12620 , 12621-12640 , 12641-12660 , 12661-12680 , 12681-12700 , 12701-12720 , 12721-12740 , 12741-12760 , 12761-12780 , 12781-12800 , 12801-12820 , 12821-12840 , 12841-12860 , 12861-12880 , 12881-12900 , 12901-12920 , 12921-12940 , 12941-12960 , 12961-12980 , 12981-13000 , 13001-13020 , 13021-13040 , 13041-13060 , 13061-13080 , 13081-13100 , 13101-13120 , 13121-13140 , 13141-13160 , 13161-13180 , 13181-13200 , 13201-13220 , 13221-13240 , 13241-13260 , 13261-13280 , 13281-13300 , 13301-13320 , 13321-13340 , 13341-13360 , 13361-13380 , 13381-13400 , 13401-13420 , 13421-13440 , 13441-13460 , 13461-13480 , 13481-13500 , 13501-13520 , 13521-13540 , 13541-13560 , 13561-13580 , 13581-13600 , 13601-13620 , 13621-13640 , 13641-13660 , 13661-13680 , 13681-13700 , 13701-13720 , 13721-13740 , 13741-13760 , 13761-13780 , 13781-13800 , 13801-13820 , 13821-13840 , 13841-13860 , 13861-13880 , 13881-13900 , 13901-13920 , 13921-13940 , 13941-13960 , 13961-13980 , 13981-14000 , 14001-14020 , 14021-14040 , 14041-14060 , 14061-14080 , 14081-14100 , 14101-14120 , 14121-14140 , 14141-14160 , 14161-14180 , 14181-14200 , 14201-14220 , 14221-14240 , 14241-14260 , 14261-14280 , 14281-14300 , 14301-14320 , 14321-14340 , 14341-14360 , 14361-14380 , 14381-14400 , 14401-14420 , 14421-14440 , 14441-14460 , 14461-14480 , 14481-14500 , 14501-14520 , 14521-14540 , 14541-14560 , 14561-14580 , 14581-14600 , 14601-14620 , 14621-14640 , 14641-14660 , 14661-14680 , 14681-14700 , 14701-14720 , 14721-14740 , 14741-14760 , 14761-14780 , 14781-14800 , 14801-14820 , 14821-14840 , 14841-14860 , 14861-14880 , 14881-14900 , 14901-14920 , 14921-14940 , 14941-14960 , 14961-14980 , 14981-15000 , 15001-15020 , 15021-15040 , 15041-15060 , 15061-15080 , 15081-15100 , 15101-15120 , 15121-15140 , 15141-15160 , 15161-15180 , 15181-15200 , 15201-15220 , 15221-15240 , 15241-15260 , 15261-15280 , 15281-15300 , 15301-15320 , 15321-15340 , 15341-15360 , 15361-15380 , 15381-15400 , 15401-15420 , 15421-15440 , 15441-15460 , 15461-15480 , 15481-15500 , 15501-15520 , 15521-15540 , 15541-15560 , 15561-15580 , 15581-15600 , 15601-15620 , 15621-15640 , 15641-15660 , 15661-15680 , 15681-15700 , 15701-15720 , 15721-15740 , 15741-15760 , 15761-15780 , 15781-15800 , 15801-15820 , 15821-15840 , 15841-15860 , 15861-15880 , 15881-15900 , 15901-15920 , 15921-15940 , 15941-15960 , 15961-15980 , 15981-16000 , 16001-16020 , 16021-16040 , 16041-16060 , 16061-16080 , 16081-16100 , 16101-16120 , 16121-16140 , 16141-16160 , 16161-16180 , 16181-16200 , 16201-16220 , 16221-16240 , 16241-16260 , 16261-16280 , 16281-16300 , 16301-16320 , 16321-16340 , 16341-16360 , 16361-16380 , 16381-16400 , 16401-16420 , 16421-16440 , 16441-16460 , 16461-16480 , 16481-16500 , 16501-16520 , 16521-16540 , 16541-16560 , 16561-16580 , 16581-16600 , 16601-16620 , 16621-16640 , 16641-16660 , 16661-16680 , 16681-16700 , 16701-16720 , 16721-16740 , 16741-16760 , 16761-16780 , 16781-16800 , 16801-16820 , 16821-16840 , 16841-16860 , 16861-16880 , 16881-16900 , 16901-16920 , 16921-16940 , 16941-16960 , 16961-16980 , 16981-17000 , 17001-17020 , 17021-17040 , 17041-17060 , 17061-17080 , 17081-17100 , 17101-17120 , 17121-17140 , 17141-17160 , 17161-17180 , 17181-17200 , 17201-17220 , 17221-17240 , 17241-17260 , 17261-17280 , 17281-17300 , 17301-17320 , 17321-17340 , 17341-17360 , 17361-17380 , 17381-17400 , 17401-17420 , 17421-17440 , 17441-17460 , 17461-17480 , 17481-17500 , 17501-17520 , 17521-17540 , 17541-17560 , 17561-17580 , 17581-17600 , 17601-17620 , 17621-17640 , 17641-17660 , 17661-17680 , 17681-17700 , 17701-17720 , 17721-17740 , 17741-17760 , 17761-17780 , 17781-17800 , 17801-17820 , 17821-17840 , 17841-17860 , 17861-17880 , 17881-17900 , 17901-17920 , 17921-17940 , 17941-17960 , 17961-17980 , 17981-18000 , 18001-18020 , 18021-18040 , 18041-18060 , 18061-18080 , 18081-18100 , 18101-18120 , 18121-18140 , 18141-18160 , 18161-18180 , 18181-18200 , 18201-18220 , 18221-18240 , 18241-18260 , 18261-18280 , 18281-18300 , 18301-18320 , 18321-18340 , 18341-18360 , 18361-18380 , 18381-18400 , 18401-18420 , 18421-18440 , 18441-18460 , 18461-18480 , 18481-18500 , 18501-18520 , 18521-18540 , 18541-18560 , 18561-18580 , 18581-18600 , 18601-18620 , 18621-18640 , 18641-18660 , 18661-18680 , 18681-18700 , 18701-18720 , 18721-18740 , 18741-18760 , 18761-18780 , 18781-18800 , 18801-18820 , 18821-18840 , 18841-18860 , 18861-18880