Arthenior - Pegazus fogadó
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 76 (1501. - 1520. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1520. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2012-12-02 11:22:26
Üzenet elküldve: 2012-12-02 11:22:26
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
*A valóság talán elfedhető, de nem tudja megölni semmi csel, mit Justine vet. Talán megjátssza magát, talán nem, nem abból fogja kideríteni, milyen ez a nő. Nem a lányos bájból, mit arca képvisel, inkább a ruhák, miket csak vérbeli csábító hordana. Furcsa ízlés, vagy szándékos félrevezetés? Mindkettő meglehet, de inkább érzi valósnak az utóbbit. Tény, hogy jól játssza az ártatlan lányt, de a ruházata ezen vajmi keveset segíthet, míg nem vált le vállairól köpönyege.
Ahogy előre hajol, hogy két ujjával egy szem datolyát ejtsen rabul, hirtelen megáll, hiszen Justine egyik kis kacsója kerül közelebb, s egy ujjával áthalad arcán, végig a sebhely mentén. Még ott él elméjében, milyen volt mikor feltépte a tőr arcát. Talán soha nem is felejti el az érzést, ahogy bőre szétválik és még húsa is megízleli a hideg fémet. Ám a puha ujj, a selymes bőr, a meleg érintés kellemesen szánkázik a nyomvonalon, mit talán élvez is Dakh. Vigyorában csak az első érintéskor volt felfedezhető egy rándulás, mi meglepettségének volt jele, de pillantása azóta a szemben lévő portékára terelődött. Igazán szemrevaló.*
- Elhiheted, erről tudnék mesélni.
*Míg baljával ismét a bögréért nyúl, hogy kivégezze a kakaót, jobbja nyaka közelébe ér, hol az ing gallérrészét egy kicsivel lejjebb húzza, ezzel láthatóbbá téve a nyakán húzódó nyomvonalat. Kötél hagyta, ezt könnyű megállapítani a barázdáltságából. S szavának hihetvén, ember tette ezt vele.
Arról inkább nem beszélne, hogy miért van itt egyedül. Timának már kellett a pihenés, neki pedig jól esett volna egy kis magány, hogy átgondolja, mik is történtek. Talán majd később, ha ismét a temetőben lesz.*
- Én örvendek ennek. Régen mindenhol csak megvetettek, itt végre valamelyest megtűrnek.
*Emeli és kiissza a bögréből a kakaót, üresen teszi vissza sötétlő karmoktól ékes, sápadt kezével az asztal lapjára. Szóval, nemrégen jött és egy elf faluból származik. Megint feléled benne az ötlet, hogy mint Tima esetében, próbáljon meg kedveskedni... Ám a kihívó ruházat még mindig kétséget ébreszt benne ezen ötlet helyességét illetően. Talán igazat mond, talán éjjeli pillangó. Mindegy, hiszen senki nem tiltja, hogy bárkivel is társalogjon, ki párbeszédbe elegyedik vele.*
- S mi hozott épp Arthenoir-ba?
*Kérdi, ahogy egy újabb gyümölcsért nyúl, nem is nézve a tálra, csak Justine alakját, arcát méregeti, szinte már mondhatni, szemérmetlenül.*
Ahogy előre hajol, hogy két ujjával egy szem datolyát ejtsen rabul, hirtelen megáll, hiszen Justine egyik kis kacsója kerül közelebb, s egy ujjával áthalad arcán, végig a sebhely mentén. Még ott él elméjében, milyen volt mikor feltépte a tőr arcát. Talán soha nem is felejti el az érzést, ahogy bőre szétválik és még húsa is megízleli a hideg fémet. Ám a puha ujj, a selymes bőr, a meleg érintés kellemesen szánkázik a nyomvonalon, mit talán élvez is Dakh. Vigyorában csak az első érintéskor volt felfedezhető egy rándulás, mi meglepettségének volt jele, de pillantása azóta a szemben lévő portékára terelődött. Igazán szemrevaló.*
- Elhiheted, erről tudnék mesélni.
*Míg baljával ismét a bögréért nyúl, hogy kivégezze a kakaót, jobbja nyaka közelébe ér, hol az ing gallérrészét egy kicsivel lejjebb húzza, ezzel láthatóbbá téve a nyakán húzódó nyomvonalat. Kötél hagyta, ezt könnyű megállapítani a barázdáltságából. S szavának hihetvén, ember tette ezt vele.
Arról inkább nem beszélne, hogy miért van itt egyedül. Timának már kellett a pihenés, neki pedig jól esett volna egy kis magány, hogy átgondolja, mik is történtek. Talán majd később, ha ismét a temetőben lesz.*
- Én örvendek ennek. Régen mindenhol csak megvetettek, itt végre valamelyest megtűrnek.
*Emeli és kiissza a bögréből a kakaót, üresen teszi vissza sötétlő karmoktól ékes, sápadt kezével az asztal lapjára. Szóval, nemrégen jött és egy elf faluból származik. Megint feléled benne az ötlet, hogy mint Tima esetében, próbáljon meg kedveskedni... Ám a kihívó ruházat még mindig kétséget ébreszt benne ezen ötlet helyességét illetően. Talán igazat mond, talán éjjeli pillangó. Mindegy, hiszen senki nem tiltja, hogy bárkivel is társalogjon, ki párbeszédbe elegyedik vele.*
- S mi hozott épp Arthenoir-ba?
*Kérdi, ahogy egy újabb gyümölcsért nyúl, nem is nézve a tálra, csak Justine alakját, arcát méregeti, szinte már mondhatni, szemérmetlenül.*
1519. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2012-12-02 03:44:01
Üzenet elküldve: 2012-12-02 03:44:01
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
*Ha valaki nagyon mély bepillantást nyerhet tekintetébe és azzal a szent céllal veszik el a zöld örvényben, hogy valami mögöttest, valami sötétet találjon, akkor talán meglelheti, de míg a szemkontaktus pillanatokra jön csak létre és felületes szépsége elég elragadó, hogy mással ne is foglalkozzanak, színészi játéka pontosan elég a valóság elrejtéséhez.
Amikor Dakh előrébb hajol, hogy a felhozatalból szemezgessen, Justine keze váratlanul csap le, mutatóujja mindenfajta szégyenlősség nélkül követi végig a sebhely nyomvonalát az arcon, feltéve, ha a férfi nem löki el a kezét vagy más módon nem akadályozza.*
-Elég fájdalmasnak tűnik.
*Ha érintése nem lett nemkívánatosként megbélyegezve, akkor csak súgja a szavakat, ujja újra bejárja a korábbi utat visszafelé is, mielőtt hátradőlne, ha viszont Daknator meghátrált volna, úgy normál hangerővel teszi megjegyzését. Ott lebeg a kimondatlan kérdés, amit a férfi ha akar, észrevesz, ha nem, hát úgy is jó. Justine-t a legkevésbé sem érdeklik a múltbéli részleteket, a vörös kobakban leginkább azon dolgoznak a fogaskerekek, hogy vajon a testén is vannak-e sebhelyek, azok a területek mindig érzékenyebbek és olyan jól el lehet velük szórakozni, ha az elf lánya ügyesen bánik a nyelvével...
Olyan ártatlan mosoly honol arcán, mintha nem épp most falta volna fel gondolatban asztaltársát, nem lehet megmondani róla, micsoda perverz gondolatok fordultak meg a fejében.*
-Egy barátot? Milyen aranyos... De képes volt itt hagyni téged, hogy egyedül iszogass? Az embereknek furcsa szokásaik vannak.
*Vonja meg fedetlen vállát, mint aki feladta, hogy valaha is megértse őket. Pedig elég kézenfekvőnek tűnik a magyarázat: valaki szépen palira vette ezt a szerencsétlent, aki most optimistán itt ücsörögve vár valami nagyobb szerencsére. Jó napja van, a szerencse megérkezett a vörös démon képében.*
-Épp veled beszélgetek, hogy ne legyek egyedül. Nem régen érkeztem ide, elég nehéz beilleszkedni, hiszen itt annyi faj és szokás megfordul... Odahaza pedig csakis elfekkel találkoztam.
*A kis faluból szalasztott, naiv, elveszett lányka a nagyvárosban című alakítás mindig sikeres, felkelti a férfiakban a védelmező ösztönt, hiszen lám, itt egy magányos nő, aki társaságra vágyik, ráadásul még vonzó is... A lovagok törik is magukat, hogy segítsék, csak épp az ágyig nincs mersze egyiknek sem eljutni, ez a leginkább bosszantó ebben a városban.*
Amikor Dakh előrébb hajol, hogy a felhozatalból szemezgessen, Justine keze váratlanul csap le, mutatóujja mindenfajta szégyenlősség nélkül követi végig a sebhely nyomvonalát az arcon, feltéve, ha a férfi nem löki el a kezét vagy más módon nem akadályozza.*
-Elég fájdalmasnak tűnik.
*Ha érintése nem lett nemkívánatosként megbélyegezve, akkor csak súgja a szavakat, ujja újra bejárja a korábbi utat visszafelé is, mielőtt hátradőlne, ha viszont Daknator meghátrált volna, úgy normál hangerővel teszi megjegyzését. Ott lebeg a kimondatlan kérdés, amit a férfi ha akar, észrevesz, ha nem, hát úgy is jó. Justine-t a legkevésbé sem érdeklik a múltbéli részleteket, a vörös kobakban leginkább azon dolgoznak a fogaskerekek, hogy vajon a testén is vannak-e sebhelyek, azok a területek mindig érzékenyebbek és olyan jól el lehet velük szórakozni, ha az elf lánya ügyesen bánik a nyelvével...
Olyan ártatlan mosoly honol arcán, mintha nem épp most falta volna fel gondolatban asztaltársát, nem lehet megmondani róla, micsoda perverz gondolatok fordultak meg a fejében.*
-Egy barátot? Milyen aranyos... De képes volt itt hagyni téged, hogy egyedül iszogass? Az embereknek furcsa szokásaik vannak.
*Vonja meg fedetlen vállát, mint aki feladta, hogy valaha is megértse őket. Pedig elég kézenfekvőnek tűnik a magyarázat: valaki szépen palira vette ezt a szerencsétlent, aki most optimistán itt ücsörögve vár valami nagyobb szerencsére. Jó napja van, a szerencse megérkezett a vörös démon képében.*
-Épp veled beszélgetek, hogy ne legyek egyedül. Nem régen érkeztem ide, elég nehéz beilleszkedni, hiszen itt annyi faj és szokás megfordul... Odahaza pedig csakis elfekkel találkoztam.
*A kis faluból szalasztott, naiv, elveszett lányka a nagyvárosban című alakítás mindig sikeres, felkelti a férfiakban a védelmező ösztönt, hiszen lám, itt egy magányos nő, aki társaságra vágyik, ráadásul még vonzó is... A lovagok törik is magukat, hogy segítsék, csak épp az ágyig nincs mersze egyiknek sem eljutni, ez a leginkább bosszantó ebben a városban.*
1518. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2012-12-02 03:19:43
Üzenet elküldve: 2012-12-02 03:19:43
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
*Egy ilyen bájos pofinak valóban nem tud senki nemet mondani. De ezt is csak azért gondolhatná Justine, mert még nem találkozott olyannal, aki ezt meg is tette volna. Talán az erénycsőszök nem mondtak nemet? Vagy a bájgúnár, kékvérű lovag-pojácák? Azok bizonyosan klasszisokkal jobbak nála, ám a vörös démon mégis őt környékezte meg. Micsoda megtiszteltetésben részesül a sebhelyes férfi.
A szék kitolása már csak egy kusza gondolat eredménye, de láthatóan tetszik a nőnek, erről árulkodik gyöngyöző kacaja. S még a megjegyzés is, talán életében először hívják úriembernek. Suhancnak, sihedernek nevezték régen, azóta már a többség inkább sehogy nem hívja.
Talán a lányos pofi bájos, ám a szemek árulkodóbbak. Hiába minden fortély, hiába minden képesség, még egy ördögi démont is elárul a lélektükre. Persze, a jelen helyzetben, ahogy a zöld szempárok egybeforrhatnak egy pillanatra, semmi különlegeset nem keres, pusztán a nőt, odabent. Távolról is látszik, mint hallani, hogy bizony nem egy kislány ült le az asztalához.
Dakh számára pedig az a ritka, amikor egy nap alatt már a második élő kezet érintheti. A legtöbb, kinek bőre az övéhez simul, már holt, roncsolt, hideg és élettelen. Ellenben Timandra, ki erősen szorította, vagy Justine, ki kacéran kacarászik miután megérintette fekete körmeivel Dakh.*
- Köszönöm.
*Mondja kedvesen, vigyorral még mindig sebhelyes arcán. Két ujja közé vesz egy szem datolyát ő is, mint nemrégen tette ezt a vöröske és ajkai közé veszi, mik közt egy szívdobbanás nem sok, míg megáll, csak aztán gördül tovább, ahogy ujja lejjebb csúszna, mintha betolná fogai mögé.*
- Hogy mit?
*Kérdi mintegy magától is, hiszen Timát ide kísérte, aztán egyedül itta a kakaóját, mígnem ide került Justine. Jobb mutatóujjának ujjbegyét érinti alsó ajkához, mintha valóban elgondolkodna, mintha a kérdés egy régi, már elfeledett választ kívánna meg.*
- Egy barátomat kísértem ide, gondoltam, mielőtt visszamegyek, iszok valamit.
*Vonja meg vállait, kezeit is megadón emeli maga mellett. Aztán ha már így alakult, úgy érzi, illendő volna érdeklődni.*
- És te, mit csinálsz?
*Kérdi a megátalkodott, beteges vigyora mögül hangja, ahogy a világoszöld pillantás megpróbál kicsit elmerülni a sötétebb árnyalatú szempárban.*
A szék kitolása már csak egy kusza gondolat eredménye, de láthatóan tetszik a nőnek, erről árulkodik gyöngyöző kacaja. S még a megjegyzés is, talán életében először hívják úriembernek. Suhancnak, sihedernek nevezték régen, azóta már a többség inkább sehogy nem hívja.
Talán a lányos pofi bájos, ám a szemek árulkodóbbak. Hiába minden fortély, hiába minden képesség, még egy ördögi démont is elárul a lélektükre. Persze, a jelen helyzetben, ahogy a zöld szempárok egybeforrhatnak egy pillanatra, semmi különlegeset nem keres, pusztán a nőt, odabent. Távolról is látszik, mint hallani, hogy bizony nem egy kislány ült le az asztalához.
Dakh számára pedig az a ritka, amikor egy nap alatt már a második élő kezet érintheti. A legtöbb, kinek bőre az övéhez simul, már holt, roncsolt, hideg és élettelen. Ellenben Timandra, ki erősen szorította, vagy Justine, ki kacéran kacarászik miután megérintette fekete körmeivel Dakh.*
- Köszönöm.
*Mondja kedvesen, vigyorral még mindig sebhelyes arcán. Két ujja közé vesz egy szem datolyát ő is, mint nemrégen tette ezt a vöröske és ajkai közé veszi, mik közt egy szívdobbanás nem sok, míg megáll, csak aztán gördül tovább, ahogy ujja lejjebb csúszna, mintha betolná fogai mögé.*
- Hogy mit?
*Kérdi mintegy magától is, hiszen Timát ide kísérte, aztán egyedül itta a kakaóját, mígnem ide került Justine. Jobb mutatóujjának ujjbegyét érinti alsó ajkához, mintha valóban elgondolkodna, mintha a kérdés egy régi, már elfeledett választ kívánna meg.*
- Egy barátomat kísértem ide, gondoltam, mielőtt visszamegyek, iszok valamit.
*Vonja meg vállait, kezeit is megadón emeli maga mellett. Aztán ha már így alakult, úgy érzi, illendő volna érdeklődni.*
- És te, mit csinálsz?
*Kérdi a megátalkodott, beteges vigyora mögül hangja, ahogy a világoszöld pillantás megpróbál kicsit elmerülni a sötétebb árnyalatú szempárban.*
1517. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2012-12-02 02:41:18
Üzenet elküldve: 2012-12-02 02:41:18
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
*Szemernyi kétsége sem volt afelől, hogy leülhet az asztalhoz, mégis ki lenne képes nemet mondani gyermeki ártatlanságtól csillogó tekintetének? Akinek szív dobog a mellkasában, legyen az bármilyen is, biztosan nem.
Még a széket is elegánsan kitolják elé. Egy pillanat erejéig meglepve nyílnak el a macskaszemek, majd jóízűen felnevet, szívből jövő kacagással, minek csengését akár az erdőben futó kis patakocskák is megirigyelnék.*
-Micsoda úriember!
*Lepakol, majd vetkőzik kicsit, amivel lehetőleg magára von minden figyelmet, ami eddig el is kerülte volna az alacsony elf lánykát. Talán a legszembetűnőbb a kontraszt kislányos arca és kifejlett teste között. Vele született adottság, hogy ilyen édes álarc mögé képes rejteni a belsejében megbújó fenevadat és csak akkor villantani fel belőle részeket vagy engedni teljesen szabadon, ha annak eljött az ideje. Talán elf vérének is köszönheti ezt a fajta kortalanságot, hiszen ki is lenne képes megmondani róla, hogy már 80 éve ezen a világon van?*
-Dakh, rendben, megjegyeztem.
*Csicsergi elbűvölően, miközben megrázza a sápatag kezet. Az, hogy olyan a hűvös érintés, mintha egy holttal érintkezne, talán csak azért nem jut eszébe, mert még nem volt "szerencséje" efféle élményhez, mindig sikerült elkerülnie mások életének kioltását, még akkor is, amikor legszívesebben saját kezével tépte volna ki fogadott öcsikéje gégéjét. A régi, szép idők...
Látványosan borzong össze a karmok karcolására, ahogy visszahúzza a kezét, kicsit bizonytalanul nézi meg a tenyerét, majd újra felnevet.*
-Juj, ez nagyon fura volt.
*Tényleg olyan, mint egy kislány, aki most csodálkozik rá a világ legnagyobb dolgaira. Közben találomra kiragad egy datolyát a gyümölcstálból, azt rágcsálja, miközben előre dőlve elmélyülten méri fel a lehetőségeket, hogy miket is tudna összezsákmányolni.*
-Kérsz? A gyümölcs nagyon fontos, mert egészséges, attól nőhetek majd meg jó nagyra!
*Pajkosan mosolyogva mutatja kezével is, hogy milyen nagyra szeretne még nőni, majd az asztal közepére tolja a tálkát, hogy a férfi is elérhesse, hogyha elfogadná a meghívást.*
-Mit csinálsz itt egyedül? Nem unalmas így?
*Érdeklődik közben az asztalra könyökölve, aminek következtében a szomszédos asztaltól veszett köhögés hangzik fel, de persze ez a vöröskének látszólag fel sem tűnik. Hogy valaki miatta nyelné félre az italt? Ugyan...*
Még a széket is elegánsan kitolják elé. Egy pillanat erejéig meglepve nyílnak el a macskaszemek, majd jóízűen felnevet, szívből jövő kacagással, minek csengését akár az erdőben futó kis patakocskák is megirigyelnék.*
-Micsoda úriember!
*Lepakol, majd vetkőzik kicsit, amivel lehetőleg magára von minden figyelmet, ami eddig el is kerülte volna az alacsony elf lánykát. Talán a legszembetűnőbb a kontraszt kislányos arca és kifejlett teste között. Vele született adottság, hogy ilyen édes álarc mögé képes rejteni a belsejében megbújó fenevadat és csak akkor villantani fel belőle részeket vagy engedni teljesen szabadon, ha annak eljött az ideje. Talán elf vérének is köszönheti ezt a fajta kortalanságot, hiszen ki is lenne képes megmondani róla, hogy már 80 éve ezen a világon van?*
-Dakh, rendben, megjegyeztem.
*Csicsergi elbűvölően, miközben megrázza a sápatag kezet. Az, hogy olyan a hűvös érintés, mintha egy holttal érintkezne, talán csak azért nem jut eszébe, mert még nem volt "szerencséje" efféle élményhez, mindig sikerült elkerülnie mások életének kioltását, még akkor is, amikor legszívesebben saját kezével tépte volna ki fogadott öcsikéje gégéjét. A régi, szép idők...
Látványosan borzong össze a karmok karcolására, ahogy visszahúzza a kezét, kicsit bizonytalanul nézi meg a tenyerét, majd újra felnevet.*
-Juj, ez nagyon fura volt.
*Tényleg olyan, mint egy kislány, aki most csodálkozik rá a világ legnagyobb dolgaira. Közben találomra kiragad egy datolyát a gyümölcstálból, azt rágcsálja, miközben előre dőlve elmélyülten méri fel a lehetőségeket, hogy miket is tudna összezsákmányolni.*
-Kérsz? A gyümölcs nagyon fontos, mert egészséges, attól nőhetek majd meg jó nagyra!
*Pajkosan mosolyogva mutatja kezével is, hogy milyen nagyra szeretne még nőni, majd az asztal közepére tolja a tálkát, hogy a férfi is elérhesse, hogyha elfogadná a meghívást.*
-Mit csinálsz itt egyedül? Nem unalmas így?
*Érdeklődik közben az asztalra könyökölve, aminek következtében a szomszédos asztaltól veszett köhögés hangzik fel, de persze ez a vöröskének látszólag fel sem tűnik. Hogy valaki miatta nyelné félre az italt? Ugyan...*
1516. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2012-12-02 02:01:01
Üzenet elküldve: 2012-12-02 02:01:01
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
Bár tehetné, hogy körbenéz, méregzöld pillantásával pásztázva, kifélék vannak a fogadóban. De minek? Elvan ő a saját kis kakaójával, aztán mehet vissza a sírjaihoz. Hacsak nem kap más feladatot, akkor tovább fogja őket bámulni. Unalmasnak tűnhet ez az elfoglaltság, ám megvan a maga varázsa. Megnézni minden egyes sírt, milyen állapotban van, szükséges-e felújítani, vagy csupán az érdekesebbnél érdekesebb motívumokat figyelni. Némelyik nagyon különleges, hiszen a fekete márványban aranyló formák villannak a lágy derengésben, mit a tél idei nap hoz.
Morfondírozásából egy sejtelmes hang ébreszti a valóságra, kedvesen csengő, talán mondható tündérinek. Rögvest felé pillant, s bár ajkain ott a vigyor, a szélesen húzódó, tekintete lustán mozdul. Ám megpillantva a vörös szépséget, hamarost megpillantja rövid tincsei környékén hegyes fülének párosát. Nocsak, egy elf.*
- Szia! Ülj csak.
*Kissé elnyúlik a székben, lejjebb csúszik, háta is mélyebbre kerül, de a másik széket lábával kijjebb löki, hogy jobban Justine kezére essen, illetve fenekének ideálisabb helyzetben legyen. Éjfekete körmei közül egy pár a bögrének szájával játszadozik, ahogy lassú köröket ír le rajta. Ezt is csak akkor hagyja abba, mikor tekintete ismét egy meglepett fordulatnak lesz szemtanúja, méghozzá egy igencsak szépnek. Feszes nadrág, szoros fűző, kihívó, nagyon is csábító. Ám mégis, mennyi idős lehet? Annyira bájos, bár Timandra is fiatalabbnak tűnik, mint amennyi. De ez most nagyon is más.*
- Dakhnator. De hívj csak Dakh-nak, Justine.
*Nyúl előre jobb kezével, melynek mutató ujján ott a koponyás gyűrű. Látszólag értéktelen, hiszen még ezüst sem lehet, annyira nem fényes, nem tükröződik, talán egyszerű vas. A formája is hétköznapi, bár tényszerű, hogy jól mutat. Éjfekete körmei egy pillanatra, ahogy a kéz megfogásából kihúzza mancsát, megérintik a puha tenyeret, mi nem hozzá tartozik. Véletlen, vagy szándékos? Talán így akarja felhívni karmaira a figyelmet? Vagy a fene tudja, mit tervez. Még talán ő maga sem ismeri még a programot, mi szerint alakul majd tovább a nap.*
Morfondírozásából egy sejtelmes hang ébreszti a valóságra, kedvesen csengő, talán mondható tündérinek. Rögvest felé pillant, s bár ajkain ott a vigyor, a szélesen húzódó, tekintete lustán mozdul. Ám megpillantva a vörös szépséget, hamarost megpillantja rövid tincsei környékén hegyes fülének párosát. Nocsak, egy elf.*
- Szia! Ülj csak.
*Kissé elnyúlik a székben, lejjebb csúszik, háta is mélyebbre kerül, de a másik széket lábával kijjebb löki, hogy jobban Justine kezére essen, illetve fenekének ideálisabb helyzetben legyen. Éjfekete körmei közül egy pár a bögrének szájával játszadozik, ahogy lassú köröket ír le rajta. Ezt is csak akkor hagyja abba, mikor tekintete ismét egy meglepett fordulatnak lesz szemtanúja, méghozzá egy igencsak szépnek. Feszes nadrág, szoros fűző, kihívó, nagyon is csábító. Ám mégis, mennyi idős lehet? Annyira bájos, bár Timandra is fiatalabbnak tűnik, mint amennyi. De ez most nagyon is más.*
- Dakhnator. De hívj csak Dakh-nak, Justine.
*Nyúl előre jobb kezével, melynek mutató ujján ott a koponyás gyűrű. Látszólag értéktelen, hiszen még ezüst sem lehet, annyira nem fényes, nem tükröződik, talán egyszerű vas. A formája is hétköznapi, bár tényszerű, hogy jól mutat. Éjfekete körmei egy pillanatra, ahogy a kéz megfogásából kihúzza mancsát, megérintik a puha tenyeret, mi nem hozzá tartozik. Véletlen, vagy szándékos? Talán így akarja felhívni karmaira a figyelmet? Vagy a fene tudja, mit tervez. Még talán ő maga sem ismeri még a programot, mi szerint alakul majd tovább a nap.*
1515. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2012-12-02 01:16:02
Üzenet elküldve: 2012-12-02 01:16:02
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
*Mintha ebben a városban semmi sem lenne olyan izgalmas. A férfiak erkölcscsőszök, nincs kiterjedt alvilág, ahol tiszteletét tehetné, de még csak kevéssé őrzött nemesi rezidenciák sincsenek, ahova éjszaka játszó könnyedséggel beszökhetne, hogy pár értéket elemeljen. Hát ezt érdemli ő, hogy a piacon kóborolva kelljen teli erszényekre vadásznia, mint holmi kivert cicusnak? Tragikusan sóhajt fel, miközben felemeli a csuklóját, hogy legfrissebb zsákmányát, egy aranykarkötőt zafír kövekkel ékítve megvizsgálja. Ez is milyen kis vékonyka... Itt mintha még az árusok sem lennének az igaziak, hol vannak már azok a súlyos aranyláncok, méretes kövekkel ékített gyűrűk, amiket odahaza lehetett ügyesen kicsalni az arra tévedőktől... Tudomásul kell vennie, hogy itt nem ismeri a fél város a nevét, nincs mögötte egy egész klán, ha hülyeséget csinálna vagy épp unatkozik, nincs itt a testvére sem, egyedül kell megállnia az ismeretlenben. Ez mikor zavarta?
Határozottan veti fel a fejét, zöld szemei szikrázva tapadnak a cégérre. Sosem gátolták ilyen apróságok, hogy idegen valahol, ügyesen ki tudja használni, hogy arca senkire nem tett még mélyebb benyomást, neve is idegen a hatóságok előtt. Eszik valami nagyon finomat, iszik hozzá egy kis bort és máris szebb lesz a világ, ebben egészen biztos.
Délidő van, a fogadó tömve, számlálhatatlanul sok lehetőség társaságra, de még akár óvatosan ellopható erszényre is. Ez utóbbi lehetőséggel nem él, hiszen a tegnapi zsákmány még bőven futja több napra is, nem kell túlhajszolnia magát, egyelőre tökéletesen megelégszik azzal, hogy a fogadóban éljen, takarékoskodni nem igazán szeret, így hát nagyon kérdéses, össze fog-e egyáltalán szedni annyi pénzt egyszerre, hogy saját lakást béreljen. Ha bérelne is, csakis a gazdagok lakta környéken, finnyás orra nem bírná el a szegénységet, de az meg már rengeteg pénz. Inkább marad a fogadóban, ameddig ki nem dobják, utána pedig megpróbálja szépen csengő szavakkal bedorombolni magát valamelyik gazdag úr ágyába és házába is egyúttal.
Könnyed léptekkel lebben a pulthoz, kerek arcára bájos mosoly ül ki, ahogy fejét kicsit félrebiccentve üdvözli az öreget. Lassan össze is barátkoznak, olyan régóta bérel már itt szobát.*
- Kezdésnek egy Gyümölcstálat kérnék, máris adom az 5 aranyat,
az italon még gondolkozom kicsit.
*Válla fölött vizsgálja meg a felhozatalt. Amott egy félrészeg törpe, itt egy suhanc, ki lázasan egy papír fölött görnyed, arrébb egy pocakos nemes, csivitelő kislányok társulata, egy különc figura a sarokban... Választék van bőven, már csak az a kérdés, melyik ragadja meg legjobban a figyelmét. Először a suhancon akad meg a szeme, szép dalia lesz belőle, de sajnos csak pár év múlva, pedig állának vonala már most is csábító lehetne, ha nem látná, hogy még nem pelyhedzik rajta semmi. Kár...
Smaragd tekintetének páros a sarokban meghúzódó alakra vándorol, aki látványosan kiválik a fogadó tömegéből. Sebhelyek, szinte már ősz haj, sápadt bőr...*
-Egy bögre Gyümölcsteát is adj még kérlek, itt van érte az 5 arany.
*Amint megkapja, amiket kért, ügyesen lavírozik át az embertömegen, míg meg nem áll Dakhnator asztala előtt. Fejét félrebiccentve, kislányos vidámsággal néz a sebhelyes arcba, szinte már kíváncsian méregeti a vonásait.*
-Szia! Ugye nem zavarok? Olyan sokan vannak, hogy amíg azon gondolkoztam, mit is egyek, szinte teljesen elfogytak a helyek. Leülhetek?
*Biggyednek kicsit csókos ajkai, ahogy magyarázza, milyen szerencsétlenül is járt. Jóformán meg sem várja a választ, máris az asztalra teszi a bögrét és a gyümölcstálat is, majd megválik mélykék köpenyétől, közszemlére téve feszes, fekete bőrnadrágba bújtatott lábait és vörös fűző által fedett felsőtestét. Vajon miért akar a szomszéd asztalnál a pocakos új majd kiesni a szemén? Nem is érti.*
-A nevem Justine, téged hogy hívnak?
*Nyújtja át a kezét az asztalon egy barátságos kézrázásra. A céltudatos, dögös vadász itt most sok lenne, ezért inkább kislányos álcájához nyúlva puhatolózik, mennyire is lenne esélye.*
Határozottan veti fel a fejét, zöld szemei szikrázva tapadnak a cégérre. Sosem gátolták ilyen apróságok, hogy idegen valahol, ügyesen ki tudja használni, hogy arca senkire nem tett még mélyebb benyomást, neve is idegen a hatóságok előtt. Eszik valami nagyon finomat, iszik hozzá egy kis bort és máris szebb lesz a világ, ebben egészen biztos.
Délidő van, a fogadó tömve, számlálhatatlanul sok lehetőség társaságra, de még akár óvatosan ellopható erszényre is. Ez utóbbi lehetőséggel nem él, hiszen a tegnapi zsákmány még bőven futja több napra is, nem kell túlhajszolnia magát, egyelőre tökéletesen megelégszik azzal, hogy a fogadóban éljen, takarékoskodni nem igazán szeret, így hát nagyon kérdéses, össze fog-e egyáltalán szedni annyi pénzt egyszerre, hogy saját lakást béreljen. Ha bérelne is, csakis a gazdagok lakta környéken, finnyás orra nem bírná el a szegénységet, de az meg már rengeteg pénz. Inkább marad a fogadóban, ameddig ki nem dobják, utána pedig megpróbálja szépen csengő szavakkal bedorombolni magát valamelyik gazdag úr ágyába és házába is egyúttal.
Könnyed léptekkel lebben a pulthoz, kerek arcára bájos mosoly ül ki, ahogy fejét kicsit félrebiccentve üdvözli az öreget. Lassan össze is barátkoznak, olyan régóta bérel már itt szobát.*
- Kezdésnek egy Gyümölcstálat kérnék, máris adom az 5 aranyat,
az italon még gondolkozom kicsit.*Válla fölött vizsgálja meg a felhozatalt. Amott egy félrészeg törpe, itt egy suhanc, ki lázasan egy papír fölött görnyed, arrébb egy pocakos nemes, csivitelő kislányok társulata, egy különc figura a sarokban... Választék van bőven, már csak az a kérdés, melyik ragadja meg legjobban a figyelmét. Először a suhancon akad meg a szeme, szép dalia lesz belőle, de sajnos csak pár év múlva, pedig állának vonala már most is csábító lehetne, ha nem látná, hogy még nem pelyhedzik rajta semmi. Kár...
Smaragd tekintetének páros a sarokban meghúzódó alakra vándorol, aki látványosan kiválik a fogadó tömegéből. Sebhelyek, szinte már ősz haj, sápadt bőr...*
-Egy bögre Gyümölcsteát is adj még kérlek, itt van érte az 5 arany.
*Amint megkapja, amiket kért, ügyesen lavírozik át az embertömegen, míg meg nem áll Dakhnator asztala előtt. Fejét félrebiccentve, kislányos vidámsággal néz a sebhelyes arcba, szinte már kíváncsian méregeti a vonásait.*
-Szia! Ugye nem zavarok? Olyan sokan vannak, hogy amíg azon gondolkoztam, mit is egyek, szinte teljesen elfogytak a helyek. Leülhetek?
*Biggyednek kicsit csókos ajkai, ahogy magyarázza, milyen szerencsétlenül is járt. Jóformán meg sem várja a választ, máris az asztalra teszi a bögrét és a gyümölcstálat is, majd megválik mélykék köpenyétől, közszemlére téve feszes, fekete bőrnadrágba bújtatott lábait és vörös fűző által fedett felsőtestét. Vajon miért akar a szomszéd asztalnál a pocakos új majd kiesni a szemén? Nem is érti.*
-A nevem Justine, téged hogy hívnak?
*Nyújtja át a kezét az asztalon egy barátságos kézrázásra. A céltudatos, dögös vadász itt most sok lenne, ezért inkább kislányos álcájához nyúlva puhatolózik, mennyire is lenne esélye.*
1514. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2012-12-02 00:59:01
Üzenet elküldve: 2012-12-02 00:59:01
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
*A történtek semmit nem változtatnak Dakhnator szemléletében, talán csak annyit, hogy most már közelebb érzi magához lélekben is a tudóspalántát. Amúgy sem szokása szánalommal pillantani másokra, hiszen azok tekintenek rá úgy, mind kik nem olyanok, kik csak nem is sejthetik miket élt meg. A sok bátor kalandor, kik életüket féltve menekülnek a hősi csatákból, csak a diadalra térnek vissza, a finálé utolsó zöngéire, hogy learassák a babérokat. Dakh viszont megszenvedte az életét a többszöri túlélt gyilkossági kísérletekkel. S Timandra is megkapta az életben a rosszat, mit csak jóval kompenzálhat az univerzum, ha létezik efféle egyensúlynak nevezhető hatalom, mely befolyásolja a teremtett világot.
Keze nyomán érzi, hogy a szőke haj már alig nedves és kellemesen meleg már. Nyugtatóan selymes a tapintása, ahogy éjszín körmei mellett látszódva, szinte világítva öleli körbe az aranyló hajszín. S hirtelen hallja a halk kacajt, mely lelkét borzolja. De jóleső érzés ez. Egy hete, ha ismerik egymást, de most hallja először a lányt nevetni és most látja először valóban vidámnak. Bár arca még könnyektől szomorkás, szemein látszik, kisírta azokat. Viszont, mi jobban meglepi, hogy eddig minden apró érintésétől elhúzódott a lány, akár a véletlen műve volt, akár szándékosan ért hozzá. Ám most! Mintha aranyos kiscicaként, még bújna is tenyeréhez. Bár, ez túlzó példa, ám legalább annyira lehet helytálló is.
Figyeli, hogy nyúl a lány ruháihoz, miként méri fel azok nedvességét és hőmérsékletét, majd szól, ajkai közül szavak szabadulnak, mik...*
- Hát persze.
*Mondja széles mosollyal, mely már-már áthajlik a vigyor kategóriájába, de mégis képes leküzdeni a beteges vágyat, hogy a groteszk és általánosan rémisztő kifejezés kiüljön arcára. Talán sokat segít az is, hogy Timandra két szép szemébe tekinthet közben halványzöld pillantásával, melyek mintha el akarnának veszni a végtelen kékségben.
Feláll a lány mellől és elkezd kifelé sétálni, út közben saját priccsénél áll csak meg, hogy ruháit megnézze. Még nedvesek, de a tűz fontosabb Timandra ruháinak. Megoldja ő máshogy is. Ám kiérve rögvest kitekint valahol, minél gyorsabban. És szinte ki se ment, mikor már jön is vissza, hogy megálljon Tima mellett.*
- Nos, az eső elállt, éppen hogy csak csepereg még valami. Gondolom, fáradt vagy, szóval öltözz át és induljunk.
*Kedves mosollyal guggol le a lány mellé, még mindig nem fedve sebhelyes mellkasát. Csak ezüstös-őszes tincsei közül pár előrebukó az, mi úgy, ahogy elfed belőle. De ez valljuk be, vajmi keveset tud eltakarni a sápadt bőrrel és sebekkel fedett, ám az átlaghoz képest talán még izmosnak is mondható felsőtestből. Talán a sírköveket emelgeti szabadidejében?
Hagyja, hogy Tima a kandalló mellett öltözzön át, ő maga fordul inkább háttal. Ott is egy vágás nyoma, min látszik, hogy átnyúl mellkasára. Igen, az a nyom egészen pontosan olyan, mintha valaki átlósan vágta volna félbe, de csak ennyi nyoma maradt volna. Ezen túl még bal válla alatt, a lapockára is rálóg egy sebhely, mást talán nem is látni ott.
Ha végzett az öltözéssel a lány, az inget megpróbálja visszaszerezni Dakhnator, hogy ismét az ő tulajdonát képezze. Fel is veszi rögvest, s örömmel érzi a kellemes melegséget, mit talán a kandalló, talán Timandra bőre hagyott. Amint ezzel megvan, felveszi csizmáit is, hogy azokban tudjon útra készen állni már.*
- Mehetünk?
*Kérdi kedvesen, majd ha megfelel barátjának, indulhatnak is. Előreengedi a templom kapujában, hogy a vizes kövezetre a lány lábbelije érjen elsőnek. Aztán nyomában máris Dakhnator, a fekete nadrágban és a hófehér ingben. Fekete csuhaszerű ruhája még nem száradt meg, ám a hűvös nem igazán zavarja. Megszokta.
Egymás mellett haladnak az utcán, ahogy a templomtól egészen a fogadóig kíséri a lányt. Bizonyára vett már ki magának szobát, hacsak nem bérel házat máshol. Mindegy, csak idáig kérte a kíséretét. Ám ha már itt van, akkor betér ő is. Természetesen, az ajtót kinyitja és beles, nehogy egy kocsmai verekedés rejtőzzön meg a fa nyílászáró túloldalán. Erről meggyőződött, nem leledzik felfordulás, se ramazúri odabent, így egy fél lépést hátrál az ajtófélfától, hogy beengedje maga előtt Timát. Aztán ő is belép a fogadó légterébe, mögötte csukódik is az ajtó.*
- Örülök, hogy ismét láthattalak. Csak azt sajnálom, hogy ilyen körülmények között.
*Bár ajkain a mosoly egészen ezidáig töretlen volt, most egy pillanatra elhúzta a száját. Viszont rögvest közelebb hajol, hogy egy apró puszit nyomjon Timandra homlokára.*
- Remélem, mihamarabb újra találkozunk. Tudod, hol találsz.
*Ezen szavak lettek hát a búcsúhoz illők, hiszen Tima fáradt tagjait pihentetni kell és egy elég fárasztó este, vagy talán csak délután... Tényleg, milyen napszak van? Erről meg is feledkezett, a sötétebb fellegekből nem sok derül ki, ahogy az eső és tél torzította hőmérsékletből sem. Mindegy, még egy pár perce biztos van, mielőtt visszamegy és folytatja a semmittevést. Ezért rendel egy bögre Kakaót, kifizeti érte a7 aranyat, s leül vele egy asztalhoz. Lassan kortyolgatni kezdi, mint kinek szabad percei a tengerben lévő vízcseppek számával egyeznek. Ráér, s talán most nem is annyira feltűnő. Hiába a hosszú, őszes-ezüstös hajzat, a sebhelyes arc és nyak, vagy az egyszerű öltözet ezen a hideg... De most komolyan, mennyi egyáltalán az idő?*
Keze nyomán érzi, hogy a szőke haj már alig nedves és kellemesen meleg már. Nyugtatóan selymes a tapintása, ahogy éjszín körmei mellett látszódva, szinte világítva öleli körbe az aranyló hajszín. S hirtelen hallja a halk kacajt, mely lelkét borzolja. De jóleső érzés ez. Egy hete, ha ismerik egymást, de most hallja először a lányt nevetni és most látja először valóban vidámnak. Bár arca még könnyektől szomorkás, szemein látszik, kisírta azokat. Viszont, mi jobban meglepi, hogy eddig minden apró érintésétől elhúzódott a lány, akár a véletlen műve volt, akár szándékosan ért hozzá. Ám most! Mintha aranyos kiscicaként, még bújna is tenyeréhez. Bár, ez túlzó példa, ám legalább annyira lehet helytálló is.
Figyeli, hogy nyúl a lány ruháihoz, miként méri fel azok nedvességét és hőmérsékletét, majd szól, ajkai közül szavak szabadulnak, mik...*
- Hát persze.
*Mondja széles mosollyal, mely már-már áthajlik a vigyor kategóriájába, de mégis képes leküzdeni a beteges vágyat, hogy a groteszk és általánosan rémisztő kifejezés kiüljön arcára. Talán sokat segít az is, hogy Timandra két szép szemébe tekinthet közben halványzöld pillantásával, melyek mintha el akarnának veszni a végtelen kékségben.
Feláll a lány mellől és elkezd kifelé sétálni, út közben saját priccsénél áll csak meg, hogy ruháit megnézze. Még nedvesek, de a tűz fontosabb Timandra ruháinak. Megoldja ő máshogy is. Ám kiérve rögvest kitekint valahol, minél gyorsabban. És szinte ki se ment, mikor már jön is vissza, hogy megálljon Tima mellett.*
- Nos, az eső elállt, éppen hogy csak csepereg még valami. Gondolom, fáradt vagy, szóval öltözz át és induljunk.
*Kedves mosollyal guggol le a lány mellé, még mindig nem fedve sebhelyes mellkasát. Csak ezüstös-őszes tincsei közül pár előrebukó az, mi úgy, ahogy elfed belőle. De ez valljuk be, vajmi keveset tud eltakarni a sápadt bőrrel és sebekkel fedett, ám az átlaghoz képest talán még izmosnak is mondható felsőtestből. Talán a sírköveket emelgeti szabadidejében?
Hagyja, hogy Tima a kandalló mellett öltözzön át, ő maga fordul inkább háttal. Ott is egy vágás nyoma, min látszik, hogy átnyúl mellkasára. Igen, az a nyom egészen pontosan olyan, mintha valaki átlósan vágta volna félbe, de csak ennyi nyoma maradt volna. Ezen túl még bal válla alatt, a lapockára is rálóg egy sebhely, mást talán nem is látni ott.
Ha végzett az öltözéssel a lány, az inget megpróbálja visszaszerezni Dakhnator, hogy ismét az ő tulajdonát képezze. Fel is veszi rögvest, s örömmel érzi a kellemes melegséget, mit talán a kandalló, talán Timandra bőre hagyott. Amint ezzel megvan, felveszi csizmáit is, hogy azokban tudjon útra készen állni már.*
- Mehetünk?
*Kérdi kedvesen, majd ha megfelel barátjának, indulhatnak is. Előreengedi a templom kapujában, hogy a vizes kövezetre a lány lábbelije érjen elsőnek. Aztán nyomában máris Dakhnator, a fekete nadrágban és a hófehér ingben. Fekete csuhaszerű ruhája még nem száradt meg, ám a hűvös nem igazán zavarja. Megszokta.
Egymás mellett haladnak az utcán, ahogy a templomtól egészen a fogadóig kíséri a lányt. Bizonyára vett már ki magának szobát, hacsak nem bérel házat máshol. Mindegy, csak idáig kérte a kíséretét. Ám ha már itt van, akkor betér ő is. Természetesen, az ajtót kinyitja és beles, nehogy egy kocsmai verekedés rejtőzzön meg a fa nyílászáró túloldalán. Erről meggyőződött, nem leledzik felfordulás, se ramazúri odabent, így egy fél lépést hátrál az ajtófélfától, hogy beengedje maga előtt Timát. Aztán ő is belép a fogadó légterébe, mögötte csukódik is az ajtó.*
- Örülök, hogy ismét láthattalak. Csak azt sajnálom, hogy ilyen körülmények között.
*Bár ajkain a mosoly egészen ezidáig töretlen volt, most egy pillanatra elhúzta a száját. Viszont rögvest közelebb hajol, hogy egy apró puszit nyomjon Timandra homlokára.*
- Remélem, mihamarabb újra találkozunk. Tudod, hol találsz.
*Ezen szavak lettek hát a búcsúhoz illők, hiszen Tima fáradt tagjait pihentetni kell és egy elég fárasztó este, vagy talán csak délután... Tényleg, milyen napszak van? Erről meg is feledkezett, a sötétebb fellegekből nem sok derül ki, ahogy az eső és tél torzította hőmérsékletből sem. Mindegy, még egy pár perce biztos van, mielőtt visszamegy és folytatja a semmittevést. Ezért rendel egy bögre Kakaót, kifizeti érte a7 aranyat, s leül vele egy asztalhoz.
Lassan kortyolgatni kezdi, mint kinek szabad percei a tengerben lévő vízcseppek számával egyeznek. Ráér, s talán most nem is annyira feltűnő. Hiába a hosszú, őszes-ezüstös hajzat, a sebhelyes arc és nyak, vagy az egyszerű öltözet ezen a hideg... De most komolyan, mennyi egyáltalán az idő?*
1513. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2012-11-30 21:45:46
Üzenet elküldve: 2012-11-30 21:45:46
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//Louis - Oktató találkozó//
*Amarisa érdeklődve hallgatja az előtte ülő férfi szavait, s igyekszik mindent alaposan emlékezetébe vésni. A türelmes szavak visszaidézik emlékezetében az éveket, mikor izgatott kisdiákként ült a Mesterek előtt, hallgatta naphosszat mágia mibenlétét, vagy nyelvtant tanult szorgosan, hogy szavait megtöltse a perzselő erő, a mágia semmivel össze nem téveszthető forrósága.
Ezeknek a gondolatoknak azonban hamar gátat szab, elzárja őket emlékezete mélyére, ahová valók. A mágia nem forró és jóleső, csupán egy eszköz, semmivel se több vagy élőbb, mint a korsó, amiben vizet hordanak, vagy a fejsze, amivel a favágó felvágja a rönköket.
- Az remek lenne. *ismeri el, mikor a férfi felajánlja, hogy készít neki egy saját hangszert. A gondolat kellemes izgalommal tölti el, hiszen a zene mindig is azon kevés dolgok közé tartozott, amiben örömét lelte.* - Esetleg... Megnézhetném majd azt, ahogy készül? *kérdezi óvatosan a bárdot, halovány, kíváncsi reménykedését gondosan palástolva. Hiszen mire lenne jó az, ha túlságosan beleélné magát az engedélybe, mielőtt megkapja?*
- Nem élek még itt olyan régen, csak nem rég költöztünk vissza ismét az apámmal. Egy ideig Lihanech-ben éltünk illetve utaztunk. De többször laktam már itt is, utoljára évekkel ezelőtt, azóta bizonyára sok minden megváltozott. Én magam sem ismerem túl jól a várost, soha nem szerettem a zsúfolt utcákon barangolni. *feleli a feltett kérdésre, hiszen úgy látja, nem okozhat gondot, ha néhány dolgot elárul magáról. Ráadásul a bárd szavai elárulják, hogy ő is új még a városban, kíváncsi, merre járhatott az előtt.* - És Ön honnan jött, ha szabad kérdeznem?
*Aztán más jut eszébe, miközben Louis válaszát hallgatja, - ha a férfi felel egyáltalán - s fel is teszi, amint alkalma adódik rá.*
- Mennyibe fog kerülni a hárfa, ha szabad megkérdeznem? És idő, amíg elkészül? Nem mintha sürgetni szeretném, sőt, épp ellenkezőleg! Nagyon hálás vagyok, hogy ilyen kedves és készít nekem egy saját hangszert, csak... Érdekelne, mikor kezdhetek tanulni. *Amarisa rövid szünetet tartva, bocsánatkérően pillant tanárára.* - Elnézését kérem, ha túlságosan türelmetlen vagyok, kérem szóljon rám! Tudja, rég volt, hogy utoljára olyasmit tanultam, amit ennyire szeretek.
*Amarisa érdeklődve hallgatja az előtte ülő férfi szavait, s igyekszik mindent alaposan emlékezetébe vésni. A türelmes szavak visszaidézik emlékezetében az éveket, mikor izgatott kisdiákként ült a Mesterek előtt, hallgatta naphosszat mágia mibenlétét, vagy nyelvtant tanult szorgosan, hogy szavait megtöltse a perzselő erő, a mágia semmivel össze nem téveszthető forrósága.
Ezeknek a gondolatoknak azonban hamar gátat szab, elzárja őket emlékezete mélyére, ahová valók. A mágia nem forró és jóleső, csupán egy eszköz, semmivel se több vagy élőbb, mint a korsó, amiben vizet hordanak, vagy a fejsze, amivel a favágó felvágja a rönköket.
- Az remek lenne. *ismeri el, mikor a férfi felajánlja, hogy készít neki egy saját hangszert. A gondolat kellemes izgalommal tölti el, hiszen a zene mindig is azon kevés dolgok közé tartozott, amiben örömét lelte.* - Esetleg... Megnézhetném majd azt, ahogy készül? *kérdezi óvatosan a bárdot, halovány, kíváncsi reménykedését gondosan palástolva. Hiszen mire lenne jó az, ha túlságosan beleélné magát az engedélybe, mielőtt megkapja?*
- Nem élek még itt olyan régen, csak nem rég költöztünk vissza ismét az apámmal. Egy ideig Lihanech-ben éltünk illetve utaztunk. De többször laktam már itt is, utoljára évekkel ezelőtt, azóta bizonyára sok minden megváltozott. Én magam sem ismerem túl jól a várost, soha nem szerettem a zsúfolt utcákon barangolni. *feleli a feltett kérdésre, hiszen úgy látja, nem okozhat gondot, ha néhány dolgot elárul magáról. Ráadásul a bárd szavai elárulják, hogy ő is új még a városban, kíváncsi, merre járhatott az előtt.* - És Ön honnan jött, ha szabad kérdeznem?
*Aztán más jut eszébe, miközben Louis válaszát hallgatja, - ha a férfi felel egyáltalán - s fel is teszi, amint alkalma adódik rá.*
- Mennyibe fog kerülni a hárfa, ha szabad megkérdeznem? És idő, amíg elkészül? Nem mintha sürgetni szeretném, sőt, épp ellenkezőleg! Nagyon hálás vagyok, hogy ilyen kedves és készít nekem egy saját hangszert, csak... Érdekelne, mikor kezdhetek tanulni. *Amarisa rövid szünetet tartva, bocsánatkérően pillant tanárára.* - Elnézését kérem, ha túlságosan türelmetlen vagyok, kérem szóljon rám! Tudja, rég volt, hogy utoljára olyasmit tanultam, amit ennyire szeretek.
1512. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2012-11-30 18:36:29
Üzenet elküldve: 2012-11-30 18:36:29
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 174
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 174
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Szelíd
//Rayana Rilo figyelmébe//
*A lány rendelésére várnia kell. Ő maga viszont hamar eldönti, hogy mit szeretne. A hallott szavak viszont némi megdöbbenést váltanak ki. Az asztalra könyököl, majd gyanúsan méregeti a lányt.*
- Nem vagy te kicsit fiatal az italhoz? *kérdi somolyogva.*
- Na de rendben, legyen! Fogadós! *int a nagy hassal bíró alaknak. Az mormog valamit magában, aztán közelebb jön.*
- Kérnék vendégemnek Sült kolbász, ami... lássuk csak... 12 arany, ha jól emlékszem. Aztán lesz még egy adag Rántotta plusz 5 aranyért. És legyen hozzá egy kupa Mézsör. Az még 12 arany. Ne nézzen így rám, nem leitatni akarom, csak azt, hogy rendesen aludjon szerencsétlen! *szól a nagydarab alakra, ki igencsak szúrós szemet mereszt rá.*
- Micsoda anya maga?
- Heh? Én, anya? Na ne nevettessen, olyan öregnek néz? Ez a kölyök nem a lányom, csak egy útitárs. *feleli felháborodottan. Kezeit keresztbe fonja mellkasa előtt. A fogadós már távozna, de akkor elkapja a férfi kezét.*
- Ácsi, magamnak még nem rendeltem! Legyen mondjuk... egy Csirkesült. Örülhet, mert az 16 arany felesleg lesz a zsebében. Hozzon nekem mellé egy Gyümölcslevet, kérem! *mondja, s a fogadós markába számol még 6 aranyat, mindezt mosolyogva. Most már hagyja távozni az öreget. Asztaltársasága felé fordul és elgondolkozik kérdésén. Egyelőre nem válaszol, csak mosolyog.*
- Hát, majd elválik, hogy mennyire gondolod normálisnak. Viszont tény, hogy ha a városi fogadók választékát nézzük... Még mindig itt adják a legjobb kosztot. *magyaráz. Az étel kijön. Saira a lány elé tolja a neki rendelteket, saját étkét pedig maga elé húzza. Kissé furcsának, nem is, inkább szórakoztatónak tartja, hogy a gyerek issza az alkoholt, nem ő, de jelenleg vigyáznia kell magára. "Ez a lány elvégre egy holtat is képes lenne kifosztani. Ügyelnem kell..." elmélkedik.*
- Jó étvágyat! Az ellopott tárgy mibenléte pedig... Maradjon az én titkom. *mosolyogja, felemelve mutatóujját. Lassan enni kezd. Rendeléskor elfelejtette, hogy most már egyedül van. A csirke combját kezdi rágcsálni. Az étkezést viszont hamar befejezi. Kész pazarlás, amit művelt, tekintve, hogy az élelem nagy része a tányéron maradt.*
- Mióta vagy a városban? De ami még fontosabb... Mióta kényszerülsz arra, hogy így élj? *kérdi teljesen őszinte érdeklődéssel arcán és némi szomorúsággal. Ő nem akart tolvaj lenni, mégis azzá vált. Túl sok szájat kellett ahhoz etetnie, hogy rendes munkából sikerüljön. A testvérei voltak. Legalábbis akként tekintett rájuk. Szeme sarkában halványan nedvesség csillan. Ő sóhajt egyet, majd megtörli szemeit és magába erőltet még egy-két falatot.*
*A lány rendelésére várnia kell. Ő maga viszont hamar eldönti, hogy mit szeretne. A hallott szavak viszont némi megdöbbenést váltanak ki. Az asztalra könyököl, majd gyanúsan méregeti a lányt.*
- Nem vagy te kicsit fiatal az italhoz? *kérdi somolyogva.*
- Na de rendben, legyen! Fogadós! *int a nagy hassal bíró alaknak. Az mormog valamit magában, aztán közelebb jön.*
- Kérnék vendégemnek Sült kolbász, ami... lássuk csak... 12 arany, ha jól emlékszem.
Aztán lesz még egy adag Rántotta plusz 5 aranyért. És legyen hozzá egy kupa Mézsör. Az még 12 arany. Ne nézzen így rám, nem leitatni akarom, csak azt, hogy rendesen aludjon szerencsétlen! *szól a nagydarab alakra, ki igencsak szúrós szemet mereszt rá.*- Micsoda anya maga?
- Heh? Én, anya? Na ne nevettessen, olyan öregnek néz? Ez a kölyök nem a lányom, csak egy útitárs. *feleli felháborodottan. Kezeit keresztbe fonja mellkasa előtt. A fogadós már távozna, de akkor elkapja a férfi kezét.*
- Ácsi, magamnak még nem rendeltem! Legyen mondjuk... egy Csirkesült. Örülhet, mert az 16 arany felesleg lesz a zsebében.
Hozzon nekem mellé egy Gyümölcslevet, kérem! *mondja, s a fogadós markába számol még 6 aranyat, mindezt mosolyogva. Most már hagyja távozni az öreget. Asztaltársasága felé fordul és elgondolkozik kérdésén. Egyelőre nem válaszol, csak mosolyog.*- Hát, majd elválik, hogy mennyire gondolod normálisnak. Viszont tény, hogy ha a városi fogadók választékát nézzük... Még mindig itt adják a legjobb kosztot. *magyaráz. Az étel kijön. Saira a lány elé tolja a neki rendelteket, saját étkét pedig maga elé húzza. Kissé furcsának, nem is, inkább szórakoztatónak tartja, hogy a gyerek issza az alkoholt, nem ő, de jelenleg vigyáznia kell magára. "Ez a lány elvégre egy holtat is képes lenne kifosztani. Ügyelnem kell..." elmélkedik.*
- Jó étvágyat! Az ellopott tárgy mibenléte pedig... Maradjon az én titkom. *mosolyogja, felemelve mutatóujját. Lassan enni kezd. Rendeléskor elfelejtette, hogy most már egyedül van. A csirke combját kezdi rágcsálni. Az étkezést viszont hamar befejezi. Kész pazarlás, amit művelt, tekintve, hogy az élelem nagy része a tányéron maradt.*
- Mióta vagy a városban? De ami még fontosabb... Mióta kényszerülsz arra, hogy így élj? *kérdi teljesen őszinte érdeklődéssel arcán és némi szomorúsággal. Ő nem akart tolvaj lenni, mégis azzá vált. Túl sok szájat kellett ahhoz etetnie, hogy rendes munkából sikerüljön. A testvérei voltak. Legalábbis akként tekintett rájuk. Szeme sarkában halványan nedvesség csillan. Ő sóhajt egyet, majd megtörli szemeit és magába erőltet még egy-két falatot.*
1511. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2012-11-30 15:19:01
Üzenet elküldve: 2012-11-30 15:19:01
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
Anilien Lothar//
- Szóval helyt akar állni a kardforgatásban... *szól elgondolkodva Castus.* Ez kiképzést jelent. Beletelik egy időbe, míg gyakorlati hasznát is tudja majd venni a kardjának, de mit számít ez, hiszen oly' régóta el akarom kapni ezt a gaz elfet. Szerintem holnap már el is kezdhetjük, de ha már itt vagyunk, együnk valamit.
*Castus nyúl az erszényéért, de az eddig csönben figyelő Maichos megfogja a kezét.*
- Ragaszkodom hozzá, hogy a vendégeim legyetek.
*Castus már éppen ellenkezni akart volna, de barátja leinti, és elindul a pult felé.
Castus megvonja a vállát, és visszafordul Anilienhez.*
- Nos, az igazat megvallva tervem még egyáltalán nincsen, mert még azt sem tudom, hogy a városon belül pontosan hol is van a sötét elf. Vigyáznunk kell arra, hogy amíg kiképzem magát, Santion Artheniorban maradjon.
*Közben visszajön Maichos is. Egy nagy tál sült húst hozott magával.
Az evés után Castus azt mondja:*
- Anilien, úgy gondolom, ha a kiképzést holnap el akarjuk kezdeni, kellene egy jó hely hozzá. Nekem van egy ötletem: itt van a fogadó mellett a Holdudvar. Megfelel?
- Szóval helyt akar állni a kardforgatásban... *szól elgondolkodva Castus.* Ez kiképzést jelent. Beletelik egy időbe, míg gyakorlati hasznát is tudja majd venni a kardjának, de mit számít ez, hiszen oly' régóta el akarom kapni ezt a gaz elfet. Szerintem holnap már el is kezdhetjük, de ha már itt vagyunk, együnk valamit.
*Castus nyúl az erszényéért, de az eddig csönben figyelő Maichos megfogja a kezét.*
- Ragaszkodom hozzá, hogy a vendégeim legyetek.
*Castus már éppen ellenkezni akart volna, de barátja leinti, és elindul a pult felé.
Castus megvonja a vállát, és visszafordul Anilienhez.*
- Nos, az igazat megvallva tervem még egyáltalán nincsen, mert még azt sem tudom, hogy a városon belül pontosan hol is van a sötét elf. Vigyáznunk kell arra, hogy amíg kiképzem magát, Santion Artheniorban maradjon.
*Közben visszajön Maichos is. Egy nagy tál sült húst hozott magával.
Az evés után Castus azt mondja:*
- Anilien, úgy gondolom, ha a kiképzést holnap el akarjuk kezdeni, kellene egy jó hely hozzá. Nekem van egy ötletem: itt van a fogadó mellett a Holdudvar. Megfelel?
1510. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2012-11-29 21:00:53
Üzenet elküldve: 2012-11-29 21:00:53
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Castus Thaur//
*Amint a férfi belekezd mondandójába, Anilien keze az asztalon lévő cirkalmas betűkkel teleírt pergamen felé siklik, melyen az ételek és italok listája található. Maga felé húzza és rápillant. Persze közben figyel Castus beszédére, nő lévén szerencsére egyszerre több helyre is képes figyelni. De mivel nem akar modortalan lenni, így csak néha-néha pillant le az étlapra, figyelmét a férfinak szenteli. Kicsit sajnálkozva néz amikor a félelf édesapjának haláláról esik szó. Egy pillanatra saját édesapja is eszébe jut, de gyorsan elhessegeti a vele kapcsolatos gondolatokat. Castus utolsó mondatára azonban felkapja a fejét, s szemei nagyra nyílnak.*
- Megölni?! *Suttogja, kissé az asztal fölé hajolva. Szinte tátott szájjal bámul a vele szemben ülőre. Soha nem ölt még, nem ártott ő senkinek. Rövidkardot is csak önvédelemből hord magánál.* - Nézze, Castus! *Szólal meg ismét, feleszmélve első döbbenetéből. Kiegyenesedik a széken, majd alkarjait megtámasztja az asztalon.* - Továbbra sem vagyok vele tisztában, hogy ebben nekem mi lenne a szerepem, de azt bizton kijelenthetem, hogy bár tanultam kardvívást, sajnos a tudásom e téren igen csekély. *Beszéd közben két kezének ujjai összefonódnak az asztal fölött.* - Márpedig némelyik sötételf különösen kegyetlen, és ha ez a személy akiről mesélt az imént valóban olyan szörnyű alak, félek engem pillanatok alatt eltiporna. *Nem akar gyávának tűnni, persze megrettent ezt nem tagadhatja.*
- Így csak abban az esetben tudok Önnel tartani, ha a kardforgatásban már helyt állok. Ahhoz viszont rengeteg gyakorlás lesz szükséges. *Utal arra, hogy ha a férfi hajlandó őt kiképezni és úgy véli alkalmas lenne a feladatra, akkor segítőkezet nyújtana a harcban.*
- Na és mondja, van már terve? *Hajol ismét egy picit közelebb, hogy más ne hallja csak az asztalnál ülő két férfi.*
*Amint a férfi belekezd mondandójába, Anilien keze az asztalon lévő cirkalmas betűkkel teleírt pergamen felé siklik, melyen az ételek és italok listája található. Maga felé húzza és rápillant. Persze közben figyel Castus beszédére, nő lévén szerencsére egyszerre több helyre is képes figyelni. De mivel nem akar modortalan lenni, így csak néha-néha pillant le az étlapra, figyelmét a férfinak szenteli. Kicsit sajnálkozva néz amikor a félelf édesapjának haláláról esik szó. Egy pillanatra saját édesapja is eszébe jut, de gyorsan elhessegeti a vele kapcsolatos gondolatokat. Castus utolsó mondatára azonban felkapja a fejét, s szemei nagyra nyílnak.*
- Megölni?! *Suttogja, kissé az asztal fölé hajolva. Szinte tátott szájjal bámul a vele szemben ülőre. Soha nem ölt még, nem ártott ő senkinek. Rövidkardot is csak önvédelemből hord magánál.* - Nézze, Castus! *Szólal meg ismét, feleszmélve első döbbenetéből. Kiegyenesedik a széken, majd alkarjait megtámasztja az asztalon.* - Továbbra sem vagyok vele tisztában, hogy ebben nekem mi lenne a szerepem, de azt bizton kijelenthetem, hogy bár tanultam kardvívást, sajnos a tudásom e téren igen csekély. *Beszéd közben két kezének ujjai összefonódnak az asztal fölött.* - Márpedig némelyik sötételf különösen kegyetlen, és ha ez a személy akiről mesélt az imént valóban olyan szörnyű alak, félek engem pillanatok alatt eltiporna. *Nem akar gyávának tűnni, persze megrettent ezt nem tagadhatja.*
- Így csak abban az esetben tudok Önnel tartani, ha a kardforgatásban már helyt állok. Ahhoz viszont rengeteg gyakorlás lesz szükséges. *Utal arra, hogy ha a férfi hajlandó őt kiképezni és úgy véli alkalmas lenne a feladatra, akkor segítőkezet nyújtana a harcban.*
- Na és mondja, van már terve? *Hajol ismét egy picit közelebb, hogy más ne hallja csak az asztalnál ülő két férfi.*
1509. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2012-11-29 20:13:24
Üzenet elküldve: 2012-11-29 20:13:24
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
"Végre, egy jó kis fogadó, már teljesen kitikkadtam az úton. Csak megiszok pár korsó sört."* Gondolkodik magában Brongar amint belép a fogadó ajtaján. Megtorpan boldogan körbenéz és beleszippant a pipafüstös levegőbe.* "Áhh, ezt már szeretem, egy hosszú út után betérni egy ilyen helyre és inni." *Arcára boldog mosoly ül. Szépen odasétál a pulthoz, majd odaszól a csaposnak.*
-Csapos! Egy sört töltsön már nekem! Meg meséljen már valamit miféle izgalmas dolgok történnek errefelé!
* Amint a Sör kezébe kerül, boldogan tekint bele és csodálja meg az aranyló nedűt, de a fizetség sem marad hátra. Tarsolyából elővesz 11 aranyat és odatolja a pultosnak.*
A hozzászólás írója (Brongar Vastalp) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.11.29 20:31:28
-Csapos! Egy sört töltsön már nekem! Meg meséljen már valamit miféle izgalmas dolgok történnek errefelé!
* Amint a Sör kezébe kerül, boldogan tekint bele és csodálja meg az aranyló nedűt, de a fizetség sem marad hátra. Tarsolyából elővesz 11 aranyat és odatolja a pultosnak.*
A hozzászólás írója (Brongar Vastalp) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.11.29 20:31:28
1508. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2012-11-29 19:59:28
Üzenet elküldve: 2012-11-29 19:59:28
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Saira Norolinde//
*Figyelemmel kíséri a pultost, míg odaér asztalukhoz a menüvel. Átveszi a neki szánt példányt Sairatól, és alaposan el is merül annak tanulmányozásában. Végigfuttatja szemét a listán, közben keresi a legolcsóbb falatokat.*
~Szelet kenyér 2 arany, a szelet hús pedig 8... akkor már inkább a puliszka!~
*jegyzi meg magának a legolcsóbb értelmes kajákat a kínálatból. Ebből már jól tudna lakni, ha esetleg rájár majd a rúd. Most azonban nem kell a pénz miatt aggódnia, van itt egy hálás hölgy, aki az életét köszönheti neki. Nem is húzza tovább az időt, minél hamarabb rendel, annál hamarabb ehet.*
- Rántottát és sült kolbászt kérek egy kupa mézsörrel!
*adja le a rendelést a nőnél. Már készül az esetleges hőbörgő arckifejésre, bizony, kihasználja, hogy nem a saját szakállára vannak itt. Azonban ha semmi negatív megnyilvánulásra nem lesz figyelmes, kicsit meglepetten magában vállat von, és hátradől a székben.*
- El sem hiszem, hogy normális kaját fogok enni!
*mondja egy elégedett vigyorral a képén.*
- De mond csak! Mit loptak el tőled? Értékes lehet, ha ilyen fontos volt, hogy visszaszerezd...
~Persze megeshet, hogy csak egy nagy becsben tartott vacakról van szó...~
*mindenesetre érdeklődve figyeli a másikat, legalább amíg a kajára várnak nem unatkozik.*
*Figyelemmel kíséri a pultost, míg odaér asztalukhoz a menüvel. Átveszi a neki szánt példányt Sairatól, és alaposan el is merül annak tanulmányozásában. Végigfuttatja szemét a listán, közben keresi a legolcsóbb falatokat.*
~Szelet kenyér 2 arany, a szelet hús pedig 8... akkor már inkább a puliszka!~
*jegyzi meg magának a legolcsóbb értelmes kajákat a kínálatból. Ebből már jól tudna lakni, ha esetleg rájár majd a rúd. Most azonban nem kell a pénz miatt aggódnia, van itt egy hálás hölgy, aki az életét köszönheti neki. Nem is húzza tovább az időt, minél hamarabb rendel, annál hamarabb ehet.*
- Rántottát és sült kolbászt kérek egy kupa mézsörrel!
*adja le a rendelést a nőnél. Már készül az esetleges hőbörgő arckifejésre, bizony, kihasználja, hogy nem a saját szakállára vannak itt. Azonban ha semmi negatív megnyilvánulásra nem lesz figyelmes, kicsit meglepetten magában vállat von, és hátradől a székben.*
- El sem hiszem, hogy normális kaját fogok enni!
*mondja egy elégedett vigyorral a képén.*
- De mond csak! Mit loptak el tőled? Értékes lehet, ha ilyen fontos volt, hogy visszaszerezd...
~Persze megeshet, hogy csak egy nagy becsben tartott vacakról van szó...~
*mindenesetre érdeklődve figyeli a másikat, legalább amíg a kajára várnak nem unatkozik.*
1507. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2012-11-29 18:18:37
Üzenet elküldve: 2012-11-29 18:18:37
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 188
OOC üzenetek: 36
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 188
OOC üzenetek: 36
Játékstílus: Szelíd
//Chris//
*Örömmel venné, ha a vörös cseppek közül csak egy is ajkát érné, hogy nyelvével érzékien lenyalja onnan, megérezve a kábító mérget, mi mindannyiszor ejtette rabul vágyaknak börtönébe. Mennyire is vágyja azt a vérszín életnedvet! Mindig is felpezsdítette, ha megérezte ízét, illatát, vagy édes folyását.
Talán véletlen, hogy így viselkedik? Talán véletlen műve, hogy egyre csak húzza Chrystell elméjének határait, hogy pattanásig feszítse a húrt? Vagy azt várja, mikor pofozza fel? Hiszen ezen cselekedet után már kiderülne mi a valódi oka a játszadozásnak, s mennyire is vágyják egymást. Mivel egy elcsattanó tenyér az arcán csak az utolsó csepp volna a pohárba, hogy ne tudjon többé megálljt parancsolni testének, mi így is szinte egy íj felajzott idegeként feszül.
Szerencsére nem sejti a nő, hogy a szavai már a holnapot sugallják előre. Egy éjszaka, mit a fogadóban tölt, utána már muszáj volna hazamennie, nehogy Sely kitépje a testében rejlő bármely szervét, ha nem minddel kívánja bemocskolni a padlózatot a kúriában.*
- Egy sötétbe burkolózott szobának jobban örvendenék.
*Vigyorog sejtelmesen. Tetszik neki az ajkak nedvesítésére használt módszer, mit a matróna alkalmaz.*
- S miféle harapnivalóra vágyik, mélyen tisztelt Chrystell matróna?
*A szavak ejtése nyálas, igazán mézes-mázas, ahogy megérdeklődi. A bor egyértelmű, sajna a felszínen nem adják a mélységben honosat. Még szerencséje, hogy csomagoltatott otthonukból, ám az otthonában van, s abból nem ihat akárki. Távol álljon attól bárki is, hogy gyarló ajkát érje egyetlen csepp is, kivétel édes nővére. Neki szánja, hogy tiszteletét fejezze ki és bocsánatát kérje.
Ha megkapja válaszát mozdul a pult felé, leadni rendelését. Ő maga nem fogyaszt, hiszen bort nem iszik, se más alkoholt, ám most nem is igazán szomjas. Másra vágyik, nem étel, s nem is ital az. Így csak egy kupa Bor, mit megrendel, amiért fizet 9 aranyat. Illetőleg az étek rendelése is megtörténik, de az talán még megeshet, hogy a szobában kívánja elfogyasztani. Mert akkor Den készséges felvinni mindent, mit csak kér, talán már sikerülne pár forró gondolatot elültetnie azután. Ám az sajnálatos, hogy pofont nem ért szemtelensége. Sajnos aberrált ízlése már teljesen átértékelte az efféle dolgokat és a bántalmazás egyfajta kéjes érzetként működik. Csak éles harcokban nem engedi, hogy bárki is komolyabban ártson neki. Ám az ágy már más téma...*
*Örömmel venné, ha a vörös cseppek közül csak egy is ajkát érné, hogy nyelvével érzékien lenyalja onnan, megérezve a kábító mérget, mi mindannyiszor ejtette rabul vágyaknak börtönébe. Mennyire is vágyja azt a vérszín életnedvet! Mindig is felpezsdítette, ha megérezte ízét, illatát, vagy édes folyását.
Talán véletlen, hogy így viselkedik? Talán véletlen műve, hogy egyre csak húzza Chrystell elméjének határait, hogy pattanásig feszítse a húrt? Vagy azt várja, mikor pofozza fel? Hiszen ezen cselekedet után már kiderülne mi a valódi oka a játszadozásnak, s mennyire is vágyják egymást. Mivel egy elcsattanó tenyér az arcán csak az utolsó csepp volna a pohárba, hogy ne tudjon többé megálljt parancsolni testének, mi így is szinte egy íj felajzott idegeként feszül.
Szerencsére nem sejti a nő, hogy a szavai már a holnapot sugallják előre. Egy éjszaka, mit a fogadóban tölt, utána már muszáj volna hazamennie, nehogy Sely kitépje a testében rejlő bármely szervét, ha nem minddel kívánja bemocskolni a padlózatot a kúriában.*
- Egy sötétbe burkolózott szobának jobban örvendenék.
*Vigyorog sejtelmesen. Tetszik neki az ajkak nedvesítésére használt módszer, mit a matróna alkalmaz.*
- S miféle harapnivalóra vágyik, mélyen tisztelt Chrystell matróna?
*A szavak ejtése nyálas, igazán mézes-mázas, ahogy megérdeklődi. A bor egyértelmű, sajna a felszínen nem adják a mélységben honosat. Még szerencséje, hogy csomagoltatott otthonukból, ám az otthonában van, s abból nem ihat akárki. Távol álljon attól bárki is, hogy gyarló ajkát érje egyetlen csepp is, kivétel édes nővére. Neki szánja, hogy tiszteletét fejezze ki és bocsánatát kérje.
Ha megkapja válaszát mozdul a pult felé, leadni rendelését. Ő maga nem fogyaszt, hiszen bort nem iszik, se más alkoholt, ám most nem is igazán szomjas. Másra vágyik, nem étel, s nem is ital az. Így csak egy kupa Bor, mit megrendel, amiért fizet 9 aranyat.
Illetőleg az étek rendelése is megtörténik, de az talán még megeshet, hogy a szobában kívánja elfogyasztani. Mert akkor Den készséges felvinni mindent, mit csak kér, talán már sikerülne pár forró gondolatot elültetnie azután. Ám az sajnálatos, hogy pofont nem ért szemtelensége. Sajnos aberrált ízlése már teljesen átértékelte az efféle dolgokat és a bántalmazás egyfajta kéjes érzetként működik. Csak éles harcokban nem engedi, hogy bárki is komolyabban ártson neki. Ám az ágy már más téma...*
1506. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2012-11-29 16:54:18
Üzenet elküldve: 2012-11-29 16:54:18
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Szelíd
* A kandallóban lobogó tűz, kicsit gyorsabb táncba kezd, ahogy hűvös fuvallat éri. Ellira lép be az ajtón hóna alatt a piactéren vásárolt szerzeményeivel. Őzbarna tekintetével felméri a benn lévőket, majd szokatlanul vidáman a fogadós felé biccent. Becsukja maga mögött a hatalmas, nehéz ajtót és egy jóleső nyögés kíséretében helyet foglal az egyik széken. Szerzeményeit lepakolja maga elé az asztalra, hogy pár percig pihegve élvezze a kandallóból áradó meleget. Tekintete ekkor megakad egy hirdetésen. Pontosabban 'azon' a hirdetésen. Közelebb érve mosolyogva simogatja tekintetével a szálkás betűket, majd leveszi a pergament és összehajtva köpenye zsebébe süllyeszti.*~A munka már nem aktuális~* Azzal a fogadós esetleges rosszallásával mit sem törődve, ételt, italt és szobát rendel. Ma bizony kirúg a hámból.
Ellira rendelése: Tea 4 arany értékben. Főtt étel. Egészen pontosan rántott csirkemell, krumplival 11 aranyért és egy szoba 14 aranyért, egy éjszakára. *
A hozzászólás írója (Ellira Ineriss) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.11.29 16:58:45
Ellira rendelése: Tea 4 arany értékben.
Főtt étel. Egészen pontosan rántott csirkemell, krumplival 11 aranyért és egy szoba 14 aranyért, egy éjszakára. *
A hozzászólás írója (Ellira Ineriss) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.11.29 16:58:45
1505. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2012-11-29 16:40:50
Üzenet elküldve: 2012-11-29 16:40:50
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
//Den//
*Ó még milyen nagy kár!
Ahogy a rózsát bőrétől elhúzza szinte már sajnálja, hogy ilyen felelőtlen kijelentést tett, hiszen sosem tudhatja biztosan mi lesz. Lehet Den előbb érzi nyelvén vére sós ízét, mint hinné. Elég lenne egyetlen csók, hogy felsértse ajkát hegyesebb szemfogaival. A szenvedély hevében talán még Chrystell is hagyná. Tüzes pillantása legalábbis ezt sugallja, sőt inkább azt, hogy egyenesen vágyja...*
- Úgy véled? *Incselkedik tovább vele, mert kissé felbőszíti őt túlzott magabiztossága, s töretlen pimaszsága. Egyszerre csábító az ajkain táncoló bűnös mosoly, s bosszantó. Ugyanakkor ahogy ránéz az felettébb hízelgő. Rég látott ilyen heves vágyat tajtékzani azúrokban.*
- Akkor ne tedd. *Vág közbe a sürgetésre, majd jót mosolyog azon, hogy a hím a túl erős napfényre hivatkozva tessékelné feljebb, hogy senki sem látja őket, s vágyaik végre elszabadulhatnának. Ennyire elvette volna máris az eszét, hogy már a napszakokat is összekeveri?*
- A hold vagy a fáklyák fénye bántja itt bent a szemed édes? *Duruzsolja bársonyos hangján, majd nyelvével megnedvesíti kívánatos ajkait.*
- Egy pohár bor jól esne. Hosszú volt az út, s talán valami harapni való. Járj kedvemben, s később átgondolom mit válaszolok a kérdésedre. *Ível pimasz mosolyra szája érzéki görbülete. Ilyen pimasz megnyilvánulás után ugyanis az a legkevesebb, hogy a másik kiengesztelje, úgy bánjon vele, mint egy igazi hölggyel, nem pedig egy útszéli rüfkével ki bájait vele ellentétben meglehetősen olcsón méri. Hazudna, ha tagadná meg sem fordult fejében, hogy felpofozza érte. Örülhet, hogy megúszta azzal kissé hűvösebbre vette a figurát.*
A hozzászólás írója (Christellayne Argach Dyrr) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.11.29 16:42:30
*Ó még milyen nagy kár!
Ahogy a rózsát bőrétől elhúzza szinte már sajnálja, hogy ilyen felelőtlen kijelentést tett, hiszen sosem tudhatja biztosan mi lesz. Lehet Den előbb érzi nyelvén vére sós ízét, mint hinné. Elég lenne egyetlen csók, hogy felsértse ajkát hegyesebb szemfogaival. A szenvedély hevében talán még Chrystell is hagyná. Tüzes pillantása legalábbis ezt sugallja, sőt inkább azt, hogy egyenesen vágyja...*
- Úgy véled? *Incselkedik tovább vele, mert kissé felbőszíti őt túlzott magabiztossága, s töretlen pimaszsága. Egyszerre csábító az ajkain táncoló bűnös mosoly, s bosszantó. Ugyanakkor ahogy ránéz az felettébb hízelgő. Rég látott ilyen heves vágyat tajtékzani azúrokban.*
- Akkor ne tedd. *Vág közbe a sürgetésre, majd jót mosolyog azon, hogy a hím a túl erős napfényre hivatkozva tessékelné feljebb, hogy senki sem látja őket, s vágyaik végre elszabadulhatnának. Ennyire elvette volna máris az eszét, hogy már a napszakokat is összekeveri?*
- A hold vagy a fáklyák fénye bántja itt bent a szemed édes? *Duruzsolja bársonyos hangján, majd nyelvével megnedvesíti kívánatos ajkait.*
- Egy pohár bor jól esne. Hosszú volt az út, s talán valami harapni való. Járj kedvemben, s később átgondolom mit válaszolok a kérdésedre. *Ível pimasz mosolyra szája érzéki görbülete. Ilyen pimasz megnyilvánulás után ugyanis az a legkevesebb, hogy a másik kiengesztelje, úgy bánjon vele, mint egy igazi hölggyel, nem pedig egy útszéli rüfkével ki bájait vele ellentétben meglehetősen olcsón méri. Hazudna, ha tagadná meg sem fordult fejében, hogy felpofozza érte. Örülhet, hogy megúszta azzal kissé hűvösebbre vette a figurát.*
A hozzászólás írója (Christellayne Argach Dyrr) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.11.29 16:42:30
1504. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2012-11-29 16:02:49
Üzenet elküldve: 2012-11-29 16:02:49
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 188
OOC üzenetek: 36
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 188
OOC üzenetek: 36
Játékstílus: Szelíd
//Chris//
*Saját szíve is lehetne, mit jégbe fagyottként említünk, hiszen érzelmeket, mint egy átlagos lény, nem képes kifejezni. Düh, harag, buja vágyak, bosszúszomj, ezekre képes, de a szeretet szó nem szerepel a kicsiny szerv szótárában. Legalábbis, a felszíniek értelmében biztos, hogy nem. Ám a kéjes vágy, mivel gyakorta telik meg, lelke is csordultig, az most is ott ég benne, lángjai hidegen csapkodnak azúr pillantásában.
Észreveszi, mindig észreveszi, ha jól csinál valamit. És a kis trükkje ama szépséges virággal nagyon is sikeresnek tűnik. Borzongató belegondolni, miként sikerül a pókhálónak beszőni egy alakot, hogy a mélybe rántsa magával. A szempárok találkozás, ahogy a lelkek is egymásba pillanthatnak egy röpke szívdobbanásig, dermesztően tüzes. Mintha a perzselő erő, mi benne rejlik egész testét elborítaná és felgyújtaná, hogy hamuvá váljon ebben a percben.*
- Kár.
*Csak ennyit mond. Nem többet. Fölösleges szót pazarolni, ha mindent elárul a szemekben izzó vágy. Enged, s kikerül kezéből a virág, le se pillant rá. Csak a lángoló tűzopálokba próbál belesni, hogy még több tűzzel égethesse saját vágyait. Ám így elé kerül, miként szívja tele tüdejét levegővel, s ahogy a kecses vonalú orr is megtelik a virág lágy illatával. Amit eztán hall, első ízben jól esik neki, ám aztán kicsit már megrebben lelkében a vágy lángja. Még szerencse, hogy túl nagy ahhoz, hogy akárki is kioltsa.*
- Vár rám. De ez nem jelent akadályt.
*Vigyora töretlen terül arcán, ahogy a szeméből sem vész ki a tűz. Semmi érzelem nem látszik, csak mit mutatni akar. Pillantása talán árulkodó lehetne, ám túl sok a vágy, túl sok benne a tűz, hogy ki lehessen olvasni mást is.*
- Mit szólnál hozzá, ha elindulnánk a szobába? Nem szeretnélek véletlenül se sürgetni. De tudhatod, hogy nem nagy öröm a nap fényében az utcán lenni.
*Kecses mozdulattal kínálja a lehetőséget, hogy elébe menjen, s ő követhesse. Igen, látni akarja a ringó csípőt, ahogy a formás alak minden kis része érdekli. Tudja jól, már övék ez az este. A holnap lágy zenéje pedig még nem üti fel fejét Den elméjében, hogy ha kiderül kis eltűnésének miértje, akkor bizony nem csak egy ujjrázás és pár megrovó szó lesz jussa.*
*Saját szíve is lehetne, mit jégbe fagyottként említünk, hiszen érzelmeket, mint egy átlagos lény, nem képes kifejezni. Düh, harag, buja vágyak, bosszúszomj, ezekre képes, de a szeretet szó nem szerepel a kicsiny szerv szótárában. Legalábbis, a felszíniek értelmében biztos, hogy nem. Ám a kéjes vágy, mivel gyakorta telik meg, lelke is csordultig, az most is ott ég benne, lángjai hidegen csapkodnak azúr pillantásában.
Észreveszi, mindig észreveszi, ha jól csinál valamit. És a kis trükkje ama szépséges virággal nagyon is sikeresnek tűnik. Borzongató belegondolni, miként sikerül a pókhálónak beszőni egy alakot, hogy a mélybe rántsa magával. A szempárok találkozás, ahogy a lelkek is egymásba pillanthatnak egy röpke szívdobbanásig, dermesztően tüzes. Mintha a perzselő erő, mi benne rejlik egész testét elborítaná és felgyújtaná, hogy hamuvá váljon ebben a percben.*
- Kár.
*Csak ennyit mond. Nem többet. Fölösleges szót pazarolni, ha mindent elárul a szemekben izzó vágy. Enged, s kikerül kezéből a virág, le se pillant rá. Csak a lángoló tűzopálokba próbál belesni, hogy még több tűzzel égethesse saját vágyait. Ám így elé kerül, miként szívja tele tüdejét levegővel, s ahogy a kecses vonalú orr is megtelik a virág lágy illatával. Amit eztán hall, első ízben jól esik neki, ám aztán kicsit már megrebben lelkében a vágy lángja. Még szerencse, hogy túl nagy ahhoz, hogy akárki is kioltsa.*
- Vár rám. De ez nem jelent akadályt.
*Vigyora töretlen terül arcán, ahogy a szeméből sem vész ki a tűz. Semmi érzelem nem látszik, csak mit mutatni akar. Pillantása talán árulkodó lehetne, ám túl sok a vágy, túl sok benne a tűz, hogy ki lehessen olvasni mást is.*
- Mit szólnál hozzá, ha elindulnánk a szobába? Nem szeretnélek véletlenül se sürgetni. De tudhatod, hogy nem nagy öröm a nap fényében az utcán lenni.
*Kecses mozdulattal kínálja a lehetőséget, hogy elébe menjen, s ő követhesse. Igen, látni akarja a ringó csípőt, ahogy a formás alak minden kis része érdekli. Tudja jól, már övék ez az este. A holnap lágy zenéje pedig még nem üti fel fejét Den elméjében, hogy ha kiderül kis eltűnésének miértje, akkor bizony nem csak egy ujjrázás és pár megrovó szó lesz jussa.*
1503. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2012-11-29 11:05:52
Üzenet elküldve: 2012-11-29 11:05:52
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
//Den//
*A sejtelmes jövő ében szálait nehéz kifürkészni, annál könnyebb belegabalyodni anélkül, hogy észre vennénk, mint a pók, vagy az érzelmek hálójába... Pont ezért kár is rá több szót fecsérelni. Aminek meg kell történnie majd megtörténik, aminek nem az üres sóvárgás marad.
A jelen különben is sokkal intenzívebb. Borzongató érintések, egymásnak feszülő vágyak, perzselő tűz és jégbe zárt szív, mi fölött nem sokkal végigsimít Denawarien azokkal a bársonyos rózsaszirmokkal. Még, még, még! Dübörög a megkövült szerv mellkasa börtönében, pedig hangját el kellene csitítania. Keblei érzéki hullámzása jelzi csupán a mély lélegzetet, s az utána következő visszafojtott leheletet. Lassan ereszti ki ajkai közül a levegőt, hiszen a virág érzékeny utakra tévedt. Tűzopáljaiban a szenvedély buja lángjai élednek, ugyanakkor szobor szép arca továbbra is tökéletesen rezzenéstelen.*
- Sötétebb, de kár erre fecsérelned a gondolataidat, hiszen úgy sem kóstolhatod meg. Pedig azt mondják édes, mint a méreg. *Suttogja halkan, hogy hangja dallama el ne árulja őt túlzottan, bár lélektükrei izzása bőven megteszi ezt helyette. Óvatosan nyúl a virágért, fonja szárát ujjai közé vigyázva rá meg ne sértse vele bőrét. Nem akarja megadni a másik számára azt a kéjt, hogy lássa a kibuggyanó csepp színét. Ezután egy lágy mozdulattal orrához emeli, s szemeit lehunyva mélyen tüdejébe szívja illatát remélve ezzel kiűzheti elméjéből a hímet egy pillanatra. Hosszú pillái közben ében hollószárnyakként terülnek szét puha bőrén, mint egy eleven árnyék. Aztán hirtelen felpattannak, s átható tekintete ismét a férfire villan.*
- Köszönöm. *Ejti e szót oly lágyan, hogy szinte lelkét cirógatja.*
- Ha jól sejtem nem én vagyok az első, kinek ilyesmit adsz... s nem is az utolsó. Sőt, talán most is vár rád valaki odahaza... *Forgatja meg eltűnődve ajándékát.*
- Nem fogok jelenetet rendezni, csak jobb szeretem tudni kivel állok szemben. *Ejti le maga elé a rózsát.*
- Egy ilyen sikamlós modorú urat viszonylag ritkán látni Úrnő nélkül. *Villannak rá opáljai kérdő, hiszen a legtöbb hím vagy már volt valakié, vagy lesz, s Chrystell saját bőrén tapasztalta milyen egy féltékeny kedves haragja. Persze ez a legkevésbé sem tartja vissza attól, hogy jól szórakozzon, ha úri kedve épp úgy tartja.*
A hozzászólás írója (Christellayne Argach Dyrr) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.11.29 12:22:56
*A sejtelmes jövő ében szálait nehéz kifürkészni, annál könnyebb belegabalyodni anélkül, hogy észre vennénk, mint a pók, vagy az érzelmek hálójába... Pont ezért kár is rá több szót fecsérelni. Aminek meg kell történnie majd megtörténik, aminek nem az üres sóvárgás marad.
A jelen különben is sokkal intenzívebb. Borzongató érintések, egymásnak feszülő vágyak, perzselő tűz és jégbe zárt szív, mi fölött nem sokkal végigsimít Denawarien azokkal a bársonyos rózsaszirmokkal. Még, még, még! Dübörög a megkövült szerv mellkasa börtönében, pedig hangját el kellene csitítania. Keblei érzéki hullámzása jelzi csupán a mély lélegzetet, s az utána következő visszafojtott leheletet. Lassan ereszti ki ajkai közül a levegőt, hiszen a virág érzékeny utakra tévedt. Tűzopáljaiban a szenvedély buja lángjai élednek, ugyanakkor szobor szép arca továbbra is tökéletesen rezzenéstelen.*
- Sötétebb, de kár erre fecsérelned a gondolataidat, hiszen úgy sem kóstolhatod meg. Pedig azt mondják édes, mint a méreg. *Suttogja halkan, hogy hangja dallama el ne árulja őt túlzottan, bár lélektükrei izzása bőven megteszi ezt helyette. Óvatosan nyúl a virágért, fonja szárát ujjai közé vigyázva rá meg ne sértse vele bőrét. Nem akarja megadni a másik számára azt a kéjt, hogy lássa a kibuggyanó csepp színét. Ezután egy lágy mozdulattal orrához emeli, s szemeit lehunyva mélyen tüdejébe szívja illatát remélve ezzel kiűzheti elméjéből a hímet egy pillanatra. Hosszú pillái közben ében hollószárnyakként terülnek szét puha bőrén, mint egy eleven árnyék. Aztán hirtelen felpattannak, s átható tekintete ismét a férfire villan.*
- Köszönöm. *Ejti e szót oly lágyan, hogy szinte lelkét cirógatja.*
- Ha jól sejtem nem én vagyok az első, kinek ilyesmit adsz... s nem is az utolsó. Sőt, talán most is vár rád valaki odahaza... *Forgatja meg eltűnődve ajándékát.*
- Nem fogok jelenetet rendezni, csak jobb szeretem tudni kivel állok szemben. *Ejti le maga elé a rózsát.*
- Egy ilyen sikamlós modorú urat viszonylag ritkán látni Úrnő nélkül. *Villannak rá opáljai kérdő, hiszen a legtöbb hím vagy már volt valakié, vagy lesz, s Chrystell saját bőrén tapasztalta milyen egy féltékeny kedves haragja. Persze ez a legkevésbé sem tartja vissza attól, hogy jól szórakozzon, ha úri kedve épp úgy tartja.*
A hozzászólás írója (Christellayne Argach Dyrr) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.11.29 12:22:56
1502. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2012-11-28 21:04:40
Üzenet elküldve: 2012-11-28 21:04:40
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 188
OOC üzenetek: 36
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 188
OOC üzenetek: 36
Játékstílus: Szelíd
//Chris//
*Den sosem lehet méltó társa egy nősténynek sem. Féreg ő, egy ében mocsok, s mégis, sokan élvezik jelenlétét, míg mások inkább nyögik. Hogy szenvedve, vagy kéjesen, megint egy másik történet. Viszont ettől még Chris semmiképp nem lesz képes magához láncolni valójában. Talán az estére, de többé nem. Hiszen Den nem bolond, egy ilyen alkalmat is meg kellene fontolnia, hát még ha visszajáró vendég, ha nem több volna. Inkább feledi is az efféle balgaságokat, s próbál a történésekre figyelni.
S miután rózsát szerez, hiába a remény, Chrystell mégis észreveszi kis akcióját. Így kénytelen előbb elhasználni kis rögtönzött ajándékát, de így is remekül fog sikerülni. Ahogy fordul a nőstény felé, jól látja a nyak ívét, finom, borzongató. Ahogy alant is, a kulcscsont érzéki vonala, vagy éppen a szemet gyönyörködtető dekoltázs. De figyelmét inkább a tűzopálok mélyébe veti, hogy azúr pillantásának fénye káprázattal telve ragyogjon fel.*
- Azon gondolkodtam...
*Nagyon közel lép ismét, szinte érezhető a feszültség, ahogy a kezében ismét megjelenik a rózsa, úgy fogja, hogy tövis ne álljon ujjaiba. És gyengéden pár szirommal megérinti a nőstény nyakát.*
- ...Vajon az ereidben a vér...
*Húzza tovább a vörös rózsát, el a nyaktól lefelé, aztán egyre lassabban simítja az ében bőrhöz.*
- ...Az is ilyen vörös-e.
*Feltekint, mivel eddig kéklő pillantása már a rózsa által érintett bőrt figyelte, s immár inkább megpróbál újra beleveszni kicsit a pillantásba, ha kis játszadozása közben nem szabott gátat neki Chrystell. Ha ezt a kis utat megtette, onnantól a nő akár ki is veheti kezéből a lazán tartott virágot, talán nem nyúl tövisbe, talán igen. Hiszen abból a kevésből, mi a száron van még, csak egy van, mibe a mellény anyaga akadt, azon egy apró, sötétbordó szál virít.*
*Den sosem lehet méltó társa egy nősténynek sem. Féreg ő, egy ében mocsok, s mégis, sokan élvezik jelenlétét, míg mások inkább nyögik. Hogy szenvedve, vagy kéjesen, megint egy másik történet. Viszont ettől még Chris semmiképp nem lesz képes magához láncolni valójában. Talán az estére, de többé nem. Hiszen Den nem bolond, egy ilyen alkalmat is meg kellene fontolnia, hát még ha visszajáró vendég, ha nem több volna. Inkább feledi is az efféle balgaságokat, s próbál a történésekre figyelni.
S miután rózsát szerez, hiába a remény, Chrystell mégis észreveszi kis akcióját. Így kénytelen előbb elhasználni kis rögtönzött ajándékát, de így is remekül fog sikerülni. Ahogy fordul a nőstény felé, jól látja a nyak ívét, finom, borzongató. Ahogy alant is, a kulcscsont érzéki vonala, vagy éppen a szemet gyönyörködtető dekoltázs. De figyelmét inkább a tűzopálok mélyébe veti, hogy azúr pillantásának fénye káprázattal telve ragyogjon fel.*
- Azon gondolkodtam...
*Nagyon közel lép ismét, szinte érezhető a feszültség, ahogy a kezében ismét megjelenik a rózsa, úgy fogja, hogy tövis ne álljon ujjaiba. És gyengéden pár szirommal megérinti a nőstény nyakát.*
- ...Vajon az ereidben a vér...
*Húzza tovább a vörös rózsát, el a nyaktól lefelé, aztán egyre lassabban simítja az ében bőrhöz.*
- ...Az is ilyen vörös-e.
*Feltekint, mivel eddig kéklő pillantása már a rózsa által érintett bőrt figyelte, s immár inkább megpróbál újra beleveszni kicsit a pillantásba, ha kis játszadozása közben nem szabott gátat neki Chrystell. Ha ezt a kis utat megtette, onnantól a nő akár ki is veheti kezéből a lazán tartott virágot, talán nem nyúl tövisbe, talán igen. Hiszen abból a kevésből, mi a száron van még, csak egy van, mibe a mellény anyaga akadt, azon egy apró, sötétbordó szál virít.*
1501. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2012-11-28 17:37:29
Üzenet elküldve: 2012-11-28 17:37:29
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
//Den//
*Eddig...
De talán nem is erre vágyik.
Neki egy olyan hím kell, aki méltó társa lehet, dacos és önálló, nem pedig egy 'farkát csóváló kutya', aki néhány jutalomfalatért bármit megcsinál... Kár, hogy még nem jött rá Den melyik csoporthoz tartozik. Lehet nem is fog. Ezen a füstös-ködös éjjelen nehéz tisztán látni.
Ezért is próbálja kitapintani gyengéjét mélyen mellénye alá nyúlva. Az ing anyaga aligha jelenthet akadályt élesre fent karmainak, ennek ellenére nem olyan durva. Inkább kínzóan lassú, hosszan elodázza, hagyva, hogy a hím minden pillanatát kiélvezze. Közben figyeli arcát. Kíváncsi meddig mehet el.
Érintése pedig eléri a kívánt hatást. A vonzalom láncszemeiből már fűződik is a póráz. Mintha láthatatlan kötélen rángatnák úgy követi őt a férfi... legalábbis egy darabig. Elmosolyodik ahogy megállapodik egy nagyobb jól látható öt-hat fős asztalnál miután elintézte a Szobafoglalást, vagyis 14 aranyért megváltotta kulcsát. A többit innentől szolgálói elintézik. Elég jól megfizeti őket ahhoz, hogy ne lopjanak.*
- Csak nem egy ajándék? *Simítja ki füle mögé selymes tincseit, ahogy Den jól lássa nyaka ívét, ha már szabadon hagyta. Még egy árva pánt sem rondít bele a képbe, hisz mindkét oldalt lazán csüngnek félig lecsúszva válláról azt az érzést keltve mintha fűzője is mindjárt leesve. Persze valójában nagyon is jól tartja amit kell, szabása inkább kiemeli mintsem leszorítja keblei halmát, melyre csodás rálátása nyílhat a másiknak amennyiben vele szemben foglal helyet.*
*Eddig...
De talán nem is erre vágyik.
Neki egy olyan hím kell, aki méltó társa lehet, dacos és önálló, nem pedig egy 'farkát csóváló kutya', aki néhány jutalomfalatért bármit megcsinál... Kár, hogy még nem jött rá Den melyik csoporthoz tartozik. Lehet nem is fog. Ezen a füstös-ködös éjjelen nehéz tisztán látni.
Ezért is próbálja kitapintani gyengéjét mélyen mellénye alá nyúlva. Az ing anyaga aligha jelenthet akadályt élesre fent karmainak, ennek ellenére nem olyan durva. Inkább kínzóan lassú, hosszan elodázza, hagyva, hogy a hím minden pillanatát kiélvezze. Közben figyeli arcát. Kíváncsi meddig mehet el.
Érintése pedig eléri a kívánt hatást. A vonzalom láncszemeiből már fűződik is a póráz. Mintha láthatatlan kötélen rángatnák úgy követi őt a férfi... legalábbis egy darabig. Elmosolyodik ahogy megállapodik egy nagyobb jól látható öt-hat fős asztalnál miután elintézte a Szobafoglalást, vagyis 14 aranyért
megváltotta kulcsát. A többit innentől szolgálói elintézik. Elég jól megfizeti őket ahhoz, hogy ne lopjanak.*- Csak nem egy ajándék? *Simítja ki füle mögé selymes tincseit, ahogy Den jól lássa nyaka ívét, ha már szabadon hagyta. Még egy árva pánt sem rondít bele a képbe, hisz mindkét oldalt lazán csüngnek félig lecsúszva válláról azt az érzést keltve mintha fűzője is mindjárt leesve. Persze valójában nagyon is jól tartja amit kell, szabása inkább kiemeli mintsem leszorítja keblei halmát, melyre csodás rálátása nyílhat a másiknak amennyiben vele szemben foglal helyet.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9901-9920 , 9921-9940 , 9941-9960 , 9961-9980 , 9981-10000 , 10001-10020 , 10021-10040 , 10041-10060 , 10061-10080 , 10081-10100 , 10101-10120 , 10121-10140 , 10141-10160 , 10161-10180 , 10181-10200 , 10201-10220 , 10221-10240 , 10241-10260 , 10261-10280 , 10281-10300 , 10301-10320 , 10321-10340 , 10341-10360 , 10361-10380 , 10381-10400 , 10401-10420 , 10421-10440 , 10441-10460 , 10461-10480 , 10481-10500 , 10501-10520 , 10521-10540 , 10541-10560 , 10561-10580 , 10581-10600 , 10601-10620 , 10621-10640 , 10641-10660 , 10661-10680 , 10681-10700 , 10701-10720 , 10721-10740 , 10741-10760 , 10761-10780 , 10781-10800 , 10801-10820 , 10821-10840 , 10841-10860 , 10861-10880 , 10881-10900 , 10901-10920 , 10921-10940 , 10941-10960 , 10961-10980 , 10981-11000 , 11001-11020 , 11021-11040 , 11041-11060 , 11061-11080 , 11081-11100 , 11101-11120 , 11121-11140 , 11141-11160 , 11161-11180 , 11181-11200 , 11201-11220 , 11221-11240 , 11241-11260 , 11261-11280 , 11281-11300 , 11301-11320 , 11321-11340 , 11341-11360 , 11361-11380 , 11381-11400 , 11401-11420 , 11421-11440 , 11441-11460 , 11461-11480 , 11481-11500 , 11501-11520 , 11521-11540 , 11541-11560 , 11561-11580 , 11581-11600 , 11601-11620 , 11621-11640 , 11641-11660 , 11661-11680 , 11681-11700 , 11701-11720 , 11721-11740 , 11741-11760 , 11761-11780 , 11781-11800 , 11801-11820 , 11821-11840 , 11841-11860 , 11861-11880 , 11881-11900 , 11901-11920 , 11921-11940 , 11941-11960 , 11961-11980 , 11981-12000 , 12001-12020 , 12021-12040 , 12041-12060 , 12061-12080 , 12081-12100 , 12101-12120 , 12121-12140 , 12141-12160 , 12161-12180 , 12181-12200 , 12201-12220 , 12221-12240 , 12241-12260 , 12261-12280 , 12281-12300 , 12301-12320 , 12321-12340 , 12341-12360 , 12361-12380 , 12381-12400 , 12401-12420 , 12421-12440 , 12441-12460 , 12461-12480 , 12481-12500 , 12501-12520 , 12521-12540 , 12541-12560 , 12561-12580 , 12581-12600 , 12601-12620 , 12621-12640 , 12641-12660 , 12661-12680 , 12681-12700 , 12701-12720 , 12721-12740 , 12741-12760 , 12761-12780 , 12781-12800 , 12801-12820 , 12821-12840 , 12841-12860 , 12861-12880 , 12881-12900 , 12901-12920 , 12921-12940 , 12941-12960 , 12961-12980 , 12981-13000 , 13001-13020 , 13021-13040 , 13041-13060 , 13061-13080 , 13081-13100 , 13101-13120 , 13121-13140 , 13141-13160 , 13161-13180 , 13181-13200 , 13201-13220 , 13221-13240 , 13241-13260 , 13261-13280 , 13281-13300 , 13301-13320 , 13321-13340 , 13341-13360 , 13361-13380 , 13381-13400 , 13401-13420 , 13421-13440 , 13441-13460 , 13461-13480 , 13481-13500 , 13501-13520 , 13521-13540 , 13541-13560 , 13561-13580 , 13581-13600 , 13601-13620 , 13621-13640 , 13641-13660 , 13661-13680 , 13681-13700 , 13701-13720 , 13721-13740 , 13741-13760 , 13761-13780 , 13781-13800 , 13801-13820 , 13821-13840 , 13841-13860 , 13861-13880 , 13881-13900 , 13901-13920 , 13921-13940 , 13941-13960 , 13961-13980 , 13981-14000 , 14001-14020 , 14021-14040 , 14041-14060 , 14061-14080 , 14081-14100 , 14101-14120 , 14121-14140 , 14141-14160 , 14161-14180 , 14181-14200 , 14201-14220 , 14221-14240 , 14241-14260 , 14261-14280 , 14281-14300 , 14301-14320 , 14321-14340 , 14341-14360 , 14361-14380 , 14381-14400 , 14401-14420 , 14421-14440 , 14441-14460 , 14461-14480 , 14481-14500 , 14501-14520 , 14521-14540 , 14541-14560 , 14561-14580 , 14581-14600 , 14601-14620 , 14621-14640 , 14641-14660 , 14661-14680 , 14681-14700 , 14701-14720 , 14721-14740 , 14741-14760 , 14761-14780 , 14781-14800 , 14801-14820 , 14821-14840 , 14841-14860 , 14861-14880 , 14881-14900 , 14901-14920 , 14921-14940 , 14941-14960 , 14961-14980 , 14981-15000 , 15001-15020 , 15021-15040 , 15041-15060 , 15061-15080 , 15081-15100 , 15101-15120 , 15121-15140 , 15141-15160 , 15161-15180 , 15181-15200 , 15201-15220 , 15221-15240 , 15241-15260 , 15261-15280 , 15281-15300 , 15301-15320 , 15321-15340 , 15341-15360 , 15361-15380 , 15381-15400 , 15401-15420 , 15421-15440 , 15441-15460 , 15461-15480 , 15481-15500 , 15501-15520 , 15521-15540 , 15541-15560 , 15561-15580 , 15581-15600 , 15601-15620 , 15621-15640 , 15641-15660 , 15661-15680 , 15681-15700 , 15701-15720 , 15721-15740 , 15741-15760 , 15761-15780 , 15781-15800 , 15801-15820 , 15821-15840 , 15841-15860 , 15861-15880 , 15881-15900 , 15901-15920 , 15921-15940 , 15941-15960 , 15961-15980 , 15981-16000 , 16001-16020 , 16021-16040 , 16041-16060 , 16061-16080 , 16081-16100 , 16101-16120 , 16121-16140 , 16141-16160 , 16161-16180 , 16181-16200 , 16201-16220 , 16221-16240 , 16241-16260 , 16261-16280 , 16281-16300 , 16301-16320 , 16321-16340 , 16341-16360 , 16361-16380 , 16381-16400 , 16401-16420 , 16421-16440 , 16441-16460 , 16461-16480 , 16481-16500 , 16501-16520 , 16521-16540 , 16541-16560 , 16561-16580 , 16581-16600 , 16601-16620 , 16621-16640 , 16641-16660 , 16661-16680 , 16681-16700 , 16701-16720 , 16721-16740 , 16741-16760 , 16761-16780 , 16781-16800 , 16801-16820 , 16821-16840 , 16841-16860 , 16861-16880 , 16881-16900 , 16901-16920 , 16921-16940 , 16941-16960 , 16961-16980 , 16981-17000 , 17001-17020 , 17021-17040 , 17041-17060 , 17061-17080 , 17081-17100 , 17101-17120 , 17121-17140 , 17141-17160 , 17161-17180 , 17181-17200 , 17201-17220 , 17221-17240 , 17241-17260 , 17261-17280 , 17281-17300 , 17301-17320 , 17321-17340 , 17341-17360 , 17361-17380 , 17381-17400 , 17401-17420 , 17421-17440 , 17441-17460 , 17461-17480 , 17481-17500 , 17501-17520 , 17521-17540 , 17541-17560 , 17561-17580 , 17581-17600 , 17601-17620 , 17621-17640 , 17641-17660 , 17661-17680 , 17681-17700 , 17701-17720 , 17721-17740 , 17741-17760 , 17761-17780 , 17781-17800 , 17801-17820 , 17821-17840 , 17841-17860 , 17861-17880 , 17881-17900 , 17901-17920 , 17921-17940 , 17941-17960 , 17961-17980 , 17981-18000 , 18001-18020 , 18021-18040 , 18041-18060 , 18061-18080 , 18081-18100 , 18101-18120 , 18121-18140 , 18141-18160 , 18161-18180 , 18181-18200 , 18201-18220 , 18221-18240 , 18241-18260 , 18261-18280 , 18281-18300 , 18301-18320 , 18321-18340 , 18341-18360 , 18361-18380 , 18381-18400 , 18401-18420 , 18421-18440 , 18441-18460 , 18461-18480 , 18481-18500 , 18501-18520 , 18521-18540 , 18541-18560 , 18561-18580 , 18581-18600 , 18601-18620 , 18621-18640 , 18641-18660 , 18661-18680 , 18681-18700 , 18701-18720 , 18721-18740 , 18741-18760 , 18761-18780 , 18781-18800 , 18801-18820 , 18821-18840 , 18841-18860 , 18861-18880