//Második szál//
//Doktor Lyna//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Dora éppen arról oktatja Lynát valami (Dora esetében) megmagyarázhatatlan jóindulatból, hogy naivnak lenni rossz, mikor azzal jön, hogy szerinte valakinek annak is kell lennie. Az elf drámaian sóhajt.*
- Azt hiszem, nem érted a lényeget. Az élet… Túlélés. *Tarsolyából elővesz egy darabka írószenet, és az asztalra rakja.* Ez a boldogság, hatalom, bármi, amit meg akarsz szerezni. *Ezután lefordítva ráteszi saját üres poharát.* Ez pedig valaki, aki nagyon akarja, és nem fogja neked odaadni, vagy egyenesen elveszi tőled az örömödet. Az pedig *mutat Lyna italára.* Te vagy. Tudod, hogy én ki vagyok?
*Ujjával egy határozott mozdulattal meglöki a poharat, hogy egy nagyobb csattanás kíséretével az oldalára dőljön, és mielőtt legurulna a ferde asztallapról, a kalapos ügyesen elkapja. A másik kezével megfogja a széndarabot, és az övtáskájába rejti, ahonnét az imént kivette, de a poharat diadalmasan lengeti meg Lyna előtt.*
- Látod? Már el is kaptam a kis szemetet.
*Dora ezután egy nagyon részletes beszámolót tart arról, milyen undorító is odabent egy emberi lény, ezért szabályosan zavarba jön, hogy Lynát nem zavarja. Ezt már nem tudja a lány naivitásának tulajdonítani, csak arra tud gondolni, hogy sokkal több annál, mint ami kívülről látszik.*
- Nos, egyelőre nincs rá magyarázat, hogy honnan jönnek az érzelmek vagy a személyiség. De biztosan erre is van logika, hiszen logikus dolgok váltják ki belőlünk. Ha a szerelmemmel vagyok, boldog vagyok, ha elhagy, szomorú… Ilyesmik. És még ha nem is értjük az érzéseinket, akkor is csak önámításból tagadjuk meg.
*Ezt úgy mondja, mintha legalább is ő lenne a lélekdoktor, pedig ha valakinek, Dorának bőven akad gondja azzal, hogy mást érez, mint amit logikusan hisz. De azért még – „önámításból” – fennhordja az orrát.*
- A szív is lehet a forrása, de nehéz lenne megmondani, hiszen más nélkül még megvagyunk, de szív nélkül nem is élünk.
*Dora elhúzza a kezét, kissé szokatlan neki, hogy a kislány hirtelen olyan érzelmileg instabil lesz. Mármint csapongó, talán így jellemezhetné helyesebben. Már komolyan elgondolkodik, hogy az alkohol nélküli italába a mókás fogadós belecsempészett valami bódítót. Bárhogy is, Dorának biztosan nem adott, és a hiány még mindig mardossa valahol.*
- Ha nem tárgyként tekintesz rá, úgy hogyan tudnád összerakni? Gondolod, hogy merő szeretetből jó érzés lenne összetoldozni-foltozni? *Kérdezi olyan hanglejtéssel, amelyből érződik, hogy ezt ő el se tudja képzelni. Hogy a csontdarab gondolatával traumába hajszolja a lányt, arra végképp nem számított. Az események fénysebességgel pörögnek szeme előtt, egyik ámulatból a másikba esik, és közben azt se tudja, hova kapjon a hirtelen érzéshullámok miatt. Hiszen az előbb még belekről beszélt, az bezzeg nem zavarta!*
- Nézd… Ha például… *Valami olyanra igyekszik gondolni, ami kevésbé rémisztő, de nem nagyon tudja eszerint megkülönböztetni a beavatkozásokat. Azért tesz egy okosnak tűnő próbát.* Ha például kihúzzák a fogadat, akkor a helye idővel begyógyul, és ínnyé válik. De ha a fogad már nagyon rossz, és egy darabka benne marad, akkor nem tud beforrni.
*Annak örömre, hogy Lyna marad még, Dora diadalmasan az asztalra csap. Aztán rájön, hogy ez mennyire ijesztőnek tűnhetett. Mindenesetre most megvalósíthatja elszánt tervét.*
- Izé… nincs kedved venni velem egy jó kis fürdőt a fürdőházban? *Kérdezi. Mivel rendszeres vendég, bízik benne, hogy nem tessékelik ki a lány megjelenése miatt, meg a poharas incidens óta van is mit lemosnia magáról a félelfnek.* Megkoronázhatnánk vele a napot. De ha szégyellős vagy, persze nem erőltetem, én viszont biztosan oda tartok ezután. A sok munka mellett többet kéne törődnöm magammal. *Gondol undorodva több napja mosatlan hajára.*