Arthenior - Pegazus fogadó
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 68 (1341. - 1360. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1360. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2012-10-30 10:19:38
Üzenet elküldve: 2012-10-30 10:19:38
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 99
OOC üzenetek: 90
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 99
OOC üzenetek: 90
Játékstílus: Szelíd
// Dars //
*Kissé késve bár, de nem marad el a hiányolt tiltakozás, még ha koránt sem oly heves, mint amilyet az előzmények tükrében várni lehetett, illetve.. a maga módján az, csak más téren. Darsam elkószált mancsai túlzottan ismerős érzéseket keltettek, olyan emlékeket idéznek fel benne, melyekről eddig azt hitte örökre elvesztek. Néhány kép mindössze, ám ez is elég ahhoz, hogy felperzseljen mindent maga körül, s hogy méltatlankodása nem csak elveszítse élét, hanem csókba torkolljon. Alig akar elszakadni a férfi ajkaitól, engedve a gyengéd késztetésnek egész testével rásimul. Elméje vadul zúg, vére forr, szíve szinte torkában lüktet. Mikor kedvese ujjait érzi arcélén végigsiklani azt kívánja bárcsak szobájában folytatódna az est, ám Darsam a lépcső helyett az ajtót választja, s újra felkapja?!
- Héé.. *Méltatlankodik ezúttal ahogy lassú hullámokban kezd visszatérni józansága.*
- Van saját lábam is, épp azt fogod, csodálnám ha nem vetted volna észre. Követelem, hogy tegyél le! *Ficánkol. Cseppet sincs ínyére, hogy a csók után így bánik vele.*
- Ezzel túllépted azt a bizonyos határt. *Figyelmezteti előző megjegyzéséhez visszakanyarodva. Kár, hogy az csak azután jut eszébe az ajtófélfába kapaszkodva megakadályozhatta volna elrablását, miután már átlépte a küszöböt 'férje'.*
- Különben is hová viszel. *Egyenesedik ismét fel, hogy körbe nézzen, de pillantása óhatatlanul is visszakalandozik elrablója pimasz félmosolyára ami így fentről talán még sármosabbnak hat.
- Kérlek. *Vált szelídebbre, s ujjaival dús sörényébe túrva cirógatni kezdi tarkójánál.*
- Így még megcsókolni sem tudlak. *Duruzsolja lágyan, remélve azzal, hogy elhúzza orra előtt a mézes madzagot sikerül lejutnia a földre.*
*Kissé késve bár, de nem marad el a hiányolt tiltakozás, még ha koránt sem oly heves, mint amilyet az előzmények tükrében várni lehetett, illetve.. a maga módján az, csak más téren. Darsam elkószált mancsai túlzottan ismerős érzéseket keltettek, olyan emlékeket idéznek fel benne, melyekről eddig azt hitte örökre elvesztek. Néhány kép mindössze, ám ez is elég ahhoz, hogy felperzseljen mindent maga körül, s hogy méltatlankodása nem csak elveszítse élét, hanem csókba torkolljon. Alig akar elszakadni a férfi ajkaitól, engedve a gyengéd késztetésnek egész testével rásimul. Elméje vadul zúg, vére forr, szíve szinte torkában lüktet. Mikor kedvese ujjait érzi arcélén végigsiklani azt kívánja bárcsak szobájában folytatódna az est, ám Darsam a lépcső helyett az ajtót választja, s újra felkapja?!
- Héé.. *Méltatlankodik ezúttal ahogy lassú hullámokban kezd visszatérni józansága.*
- Van saját lábam is, épp azt fogod, csodálnám ha nem vetted volna észre. Követelem, hogy tegyél le! *Ficánkol. Cseppet sincs ínyére, hogy a csók után így bánik vele.*
- Ezzel túllépted azt a bizonyos határt. *Figyelmezteti előző megjegyzéséhez visszakanyarodva. Kár, hogy az csak azután jut eszébe az ajtófélfába kapaszkodva megakadályozhatta volna elrablását, miután már átlépte a küszöböt 'férje'.*
- Különben is hová viszel. *Egyenesedik ismét fel, hogy körbe nézzen, de pillantása óhatatlanul is visszakalandozik elrablója pimasz félmosolyára ami így fentről talán még sármosabbnak hat.
- Kérlek. *Vált szelídebbre, s ujjaival dús sörényébe túrva cirógatni kezdi tarkójánál.*
- Így még megcsókolni sem tudlak. *Duruzsolja lágyan, remélve azzal, hogy elhúzza orra előtt a mézes madzagot sikerül lejutnia a földre.*
1359. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2012-10-29 21:20:44
Üzenet elküldve: 2012-10-29 21:20:44
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//Louis - Oktató találkozó//
*Nehezen nyílik a fogadó ajtaja, Amarisának alaposan meg kell küzdenie vele. Ahogy azonban belép a helyiségbe és körbenéz meglepetten tapasztalja, hogy annyira nem is ellenszenves a hely, mint előre gondolta.
Bár sokat utazott, a fogadókban nem igen fordult meg, legfeljebb az útmentiekben, melyek mind vendéggel tömöttek, füstösek és büdösek voltak, ő pedig igyekezett mindig inkább a bérelt szobába menekülni az alkoholtól mámoros utazók társasága helyett.
Itt azonban tágas a tér, a kandalló a kora tavaszi szép idő ellenére is otthonos meleget ont, s a tisztaság szembe ötlő. A reggeli óra ellenére ittlévő vendégek halk moraja, az evőeszközök neszezése, poharak koppanása... Mind olyan természetes és helyén való, hogy Amarisa egészen elcsodálkozik, mennyire barátságosnak is találja a helyet, pedig bizony nem rég még jeges rémület markolt kicsi szívébe a gondolattól, hogy egyedül kell bejönnie ide.
Csak a nevét tudja annak, akit keres, így miután visszakormányozta meglepett gondolatait ahhoz az ügyhöz, ami miatt érkezett, kicsit elveszetten néz körbe. Sötét szemeinek pillantása végig fut az asztalok mellett ülő alakokon. Gondolatban felmér mindenkit egy pillanat alatt, keresi azt, aki majd tanítani fogja. Nagy rutinja van ebben, egyetlen pillantással felmérni az embereket, megkeresni azt, aki érdekes lehet. Hiszen otthon naphosszat figyeli a mágia után sóvárgó tanítványokat, a templomba betérő változatos népeket. Most azonban nehéz dolga van, sokan ülnek magányosan reggelijük felett, Amarisa pedig elveszettnek érzi magát, egész kicsit ijedtnek is. Végül a pult felé indul, mint biztos pont, s az ott álló férfit szólítja meg, aki készségesen fordul felé, s cseppet sem tűnik meglepettnek, hogy látszólag egy gyerekkel akadt dolga.*
- Segíthetek?
- Üdvözlöm. Louis L Archel bárd urat keresem, nem tudja esetleg megmondani, megérkezett-e már? *kérdezi halkan, gyenge mosoly-utánzatot erőltetve arcára. A fogadós visszamosolyogva kap fel egy újabb poharat, hogy azt is eltörölje, miközben az egyik asztal felé int fejével.
- Ott ül. *közli, Amarisa pedig követve tekintetét gyorsan megnézi a bárdot. Aztán egy pillanatra elbizonytalanodik, valóban oda akar-e hozzá menni. Nem tűnik bárdnak inkább olyan... varázsló félének. Nevelőapja azonban bármilyen trükkösen is igyekszik évek óta rávenni, hogy folytassa mágia tanulmányait, egy ilyen idegenhez aligha küldené, ennyire nem élne vissza a bizalmával. Amarisa legalábbis soha nem feltételezne róla ilyesmit, így végül visszafordul a kocsmáros felé.*
- Köszönöm szépen.
- Igazán nincs mit. Szolgálhatok is esetleg valamivel?
- Én... *Amarisa elgondolkodik egy pillanatra, aztán gyorsan bólint* - Igen, egy Gyümölcslevet szeretnék kérni. *felei, s miután a fogadós mosolyogva elé teszi a poharat, illedelmesen köszöni meg, kifizetve érte a 7 aranytallért.
Ezután kezében a pohárral lép az asztalhoz, ami mellett leendő tanára teáját kortyolgatja és bizonytalanul megáll.
- Üdvözlöm. *hangja bizonytalan és csendes, ha a férfi felnéz rá, ismét arcára csalja halovány mosolyát, mely azonban sötét tekintetét élettelenül hagyja.* - Elnézést a zavarásért, úgy tudom ön Louis L Archel bárd úr. A templomból érkeztem, a nevem Amarisa Drykinmor. *mutatkozik be illedelmesen. Aztán vár, hogy engedélyt kap-e a leülésre, vagy sem.*
A hozzászólás írója (Amarisa Drykinmor) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.10.29 21:21:50
*Nehezen nyílik a fogadó ajtaja, Amarisának alaposan meg kell küzdenie vele. Ahogy azonban belép a helyiségbe és körbenéz meglepetten tapasztalja, hogy annyira nem is ellenszenves a hely, mint előre gondolta.
Bár sokat utazott, a fogadókban nem igen fordult meg, legfeljebb az útmentiekben, melyek mind vendéggel tömöttek, füstösek és büdösek voltak, ő pedig igyekezett mindig inkább a bérelt szobába menekülni az alkoholtól mámoros utazók társasága helyett.
Itt azonban tágas a tér, a kandalló a kora tavaszi szép idő ellenére is otthonos meleget ont, s a tisztaság szembe ötlő. A reggeli óra ellenére ittlévő vendégek halk moraja, az evőeszközök neszezése, poharak koppanása... Mind olyan természetes és helyén való, hogy Amarisa egészen elcsodálkozik, mennyire barátságosnak is találja a helyet, pedig bizony nem rég még jeges rémület markolt kicsi szívébe a gondolattól, hogy egyedül kell bejönnie ide.
Csak a nevét tudja annak, akit keres, így miután visszakormányozta meglepett gondolatait ahhoz az ügyhöz, ami miatt érkezett, kicsit elveszetten néz körbe. Sötét szemeinek pillantása végig fut az asztalok mellett ülő alakokon. Gondolatban felmér mindenkit egy pillanat alatt, keresi azt, aki majd tanítani fogja. Nagy rutinja van ebben, egyetlen pillantással felmérni az embereket, megkeresni azt, aki érdekes lehet. Hiszen otthon naphosszat figyeli a mágia után sóvárgó tanítványokat, a templomba betérő változatos népeket. Most azonban nehéz dolga van, sokan ülnek magányosan reggelijük felett, Amarisa pedig elveszettnek érzi magát, egész kicsit ijedtnek is. Végül a pult felé indul, mint biztos pont, s az ott álló férfit szólítja meg, aki készségesen fordul felé, s cseppet sem tűnik meglepettnek, hogy látszólag egy gyerekkel akadt dolga.*
- Segíthetek?
- Üdvözlöm. Louis L Archel bárd urat keresem, nem tudja esetleg megmondani, megérkezett-e már? *kérdezi halkan, gyenge mosoly-utánzatot erőltetve arcára. A fogadós visszamosolyogva kap fel egy újabb poharat, hogy azt is eltörölje, miközben az egyik asztal felé int fejével.
- Ott ül. *közli, Amarisa pedig követve tekintetét gyorsan megnézi a bárdot. Aztán egy pillanatra elbizonytalanodik, valóban oda akar-e hozzá menni. Nem tűnik bárdnak inkább olyan... varázsló félének. Nevelőapja azonban bármilyen trükkösen is igyekszik évek óta rávenni, hogy folytassa mágia tanulmányait, egy ilyen idegenhez aligha küldené, ennyire nem élne vissza a bizalmával. Amarisa legalábbis soha nem feltételezne róla ilyesmit, így végül visszafordul a kocsmáros felé.*
- Köszönöm szépen.
- Igazán nincs mit. Szolgálhatok is esetleg valamivel?
- Én... *Amarisa elgondolkodik egy pillanatra, aztán gyorsan bólint* - Igen, egy Gyümölcslevet szeretnék kérni. *felei, s miután a fogadós mosolyogva elé teszi a poharat, illedelmesen köszöni meg, kifizetve érte a 7 aranytallért.
Ezután kezében a pohárral lép az asztalhoz, ami mellett leendő tanára teáját kortyolgatja és bizonytalanul megáll.
- Üdvözlöm. *hangja bizonytalan és csendes, ha a férfi felnéz rá, ismét arcára csalja halovány mosolyát, mely azonban sötét tekintetét élettelenül hagyja.* - Elnézést a zavarásért, úgy tudom ön Louis L Archel bárd úr. A templomból érkeztem, a nevem Amarisa Drykinmor. *mutatkozik be illedelmesen. Aztán vár, hogy engedélyt kap-e a leülésre, vagy sem.*
A hozzászólás írója (Amarisa Drykinmor) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.10.29 21:21:50
1358. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2012-10-29 19:32:43
Üzenet elküldve: 2012-10-29 19:32:43
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 142
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 142
Játékstílus: Szelíd
// Amarisa - Oktató találkozó //
* Reggel kapta a levelet, melyet kómás fejjel kinyitott, majd tartalmát értelmezve tenyerét erőteljes lendülettel ütköztette képének, hogy aztán lehúzva megpróbálja az arcára nyomódott gyűrődéseket elsimítani. *
- Csodás! - * morran fel hangosan, majd megmosdik, és magára kap valami értelmes kinézetű öltözetet. Vándorszoknyája mellé egy erős szövésű, elől akasztós mellényt vesz fel, mely vállait szabadon hagyja. Felhúzza bakancsát, majd fejét simítja végig. *
"... oké, menni fog az. Hiszen eddig is ment ..." * magyarázza magának, mindig kicsit izgul mikor új tanonca érkezik, mert ismeretlen lesz a helyzet amihez alakítania kell a beszélgetést.
Le lépdel a lépcsőn, és int a csaposnak. Rendel egy Gyümölcsteát, majd kiteszi az asztalra az 5 aranyat. A bögrét lassan forgatja ujjai között, hogy picit átmelengesse, na meg hogy enyhén kihűlt ujjaival elvonja a forró ital picit erős melegét. A pultnál ülve várja, hogy megjelenjen a nebuló. Mily rég volt már, hogy oktatnia kellett, s az sem sült el a legjobban, lévén tanítványát sose látta többé. Azt sem tudja hogy vajon mi lehet most vele.
Így elmerengve észre sem veszi az idő múlását. A tegnap történtek csak homályosan maradtak meg emlékei posványában, a bor jótékony hatása egyelőre még tartja magát, s elnyomja a bánatot és dühöt, mely a tegnapi úgymond kudarc során érte. De jobb is így, mert legalább tisztán tud gondolkodni, és koncentrálni a nebulóra... nemsoká ideér. Vajon mit is javasoljon neki? Avagy már készakarva tudja hogy mit akar?... *
* Reggel kapta a levelet, melyet kómás fejjel kinyitott, majd tartalmát értelmezve tenyerét erőteljes lendülettel ütköztette képének, hogy aztán lehúzva megpróbálja az arcára nyomódott gyűrődéseket elsimítani. *
- Csodás! - * morran fel hangosan, majd megmosdik, és magára kap valami értelmes kinézetű öltözetet. Vándorszoknyája mellé egy erős szövésű, elől akasztós mellényt vesz fel, mely vállait szabadon hagyja. Felhúzza bakancsát, majd fejét simítja végig. *
"... oké, menni fog az. Hiszen eddig is ment ..." * magyarázza magának, mindig kicsit izgul mikor új tanonca érkezik, mert ismeretlen lesz a helyzet amihez alakítania kell a beszélgetést.
Le lépdel a lépcsőn, és int a csaposnak. Rendel egy Gyümölcsteát, majd kiteszi az asztalra az 5 aranyat.
A bögrét lassan forgatja ujjai között, hogy picit átmelengesse, na meg hogy enyhén kihűlt ujjaival elvonja a forró ital picit erős melegét. A pultnál ülve várja, hogy megjelenjen a nebuló. Mily rég volt már, hogy oktatnia kellett, s az sem sült el a legjobban, lévén tanítványát sose látta többé. Azt sem tudja hogy vajon mi lehet most vele.Így elmerengve észre sem veszi az idő múlását. A tegnap történtek csak homályosan maradtak meg emlékei posványában, a bor jótékony hatása egyelőre még tartja magát, s elnyomja a bánatot és dühöt, mely a tegnapi úgymond kudarc során érte. De jobb is így, mert legalább tisztán tud gondolkodni, és koncentrálni a nebulóra... nemsoká ideér. Vajon mit is javasoljon neki? Avagy már készakarva tudja hogy mit akar?... *
1357. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2012-10-29 19:29:31
Üzenet elküldve: 2012-10-29 19:29:31
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 473
OOC üzenetek: 232
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 473
OOC üzenetek: 232
Játékstílus: Vakmerő
- Cserébe az önéért.* Echnal kissé kényelmetlenül érzi magát, hogy egy ilyen fiatal lányt magáz, de a neveltetéséből adódóan a 'modora' mindösszesen eddig terjed, ha a gyengébbik nemről van szó.* - Én Echnal vagyok.
* " És mily boldog lennék, ha az ellenségeimet is a vakság átka verné. Úgy talán ők sem ismernék fel az arcomról. " gondolja magában a zsoldos, habár ő is rájön, hogy kissé túloz, elvégre egyetlen ellensége van még 'életben', neki pedig egyáltalán nincs szükség szemekre.
A lány ajánlata kellemes meglepetésként éri, hisz jelen helyzetben ez a legjobb dolog ami történhet vele. Elvégre így könnyedén (?) hitetheti el a lánnyal, hogy a szakállas az ő életére tört, s nem csak az egyszerű zsákmány ígérete vonzotta az emeletre.
" Csupán egy mondat abból a rút pofájából, s már el is intézte, hogy a lány mellett maradhassak"
Echnal nem tudja palástolni mosolyát, s úgy mondja:*
- Szándékomban állt pihenni egy keveset, de sosem utasítanék vissza egy ilyen ajánlatot. Meg aztán... ha van egy fölösleges ágy, majd csak elfoglalom ha már nem bírom a virrasztást.*
* " És mily boldog lennék, ha az ellenségeimet is a vakság átka verné. Úgy talán ők sem ismernék fel az arcomról. " gondolja magában a zsoldos, habár ő is rájön, hogy kissé túloz, elvégre egyetlen ellensége van még 'életben', neki pedig egyáltalán nincs szükség szemekre.
A lány ajánlata kellemes meglepetésként éri, hisz jelen helyzetben ez a legjobb dolog ami történhet vele. Elvégre így könnyedén (?) hitetheti el a lánnyal, hogy a szakállas az ő életére tört, s nem csak az egyszerű zsákmány ígérete vonzotta az emeletre.
" Csupán egy mondat abból a rút pofájából, s már el is intézte, hogy a lány mellett maradhassak"
Echnal nem tudja palástolni mosolyát, s úgy mondja:*
- Szándékomban állt pihenni egy keveset, de sosem utasítanék vissza egy ilyen ajánlatot. Meg aztán... ha van egy fölösleges ágy, majd csak elfoglalom ha már nem bírom a virrasztást.*
1356. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2012-10-29 16:08:01
Üzenet elküldve: 2012-10-29 16:08:01
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 32
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 32
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
//Ayen//
*Nahát...
Nem mintha a meggondoltságáról lenne híres (híres egyáltalán bármiről is?), de egy kósza gondolata sem rebbent afelé, hogy a hirtelen "szöktetése" ilyen... langy ellenállást kelthet. Azaz semmilyen ellenállást. Persze, jórészt azért érthető, hogy nem ez az első dolog, ami elcsigázik a tekervényeiig, hiszen Ayen lénye könnyedén söpri félre az ilyen kósza rácsodálkozásnak is beillő... gondolatkezdeményeket.
Ó, bizony hogy biztosan tartja Ayent! Ha már a sors volt oly kegyes-kegyetlen, vicces-kedvű, hogy egymás felé sodorta őket ismét. A józan eszét meg ugyanazzal a lendülettel... valahol a határon túlra.
Mindazonáltal érzékeli a pár lépés utáni ébredezést, s ha már így, miért ne engedjen a ficánkolásnak? Persze nem átall kezeivel a karcsú test vonalain kalandozni, miközben lesegíti Ayent és persze, hogy elfelejti otthagyni a mancsait a karcsú derékon és mindezek fényében még azt is hajlandó bevállalni, hogy a lábain "landol"... csipkerózsika.
Joviálisan elengedi hegyes fülei mellett Ayen méltatlankodását, hiába, a számonkérő hangsúlyra valahogy nem érzékenyek az elf örökség nyújtotta hallószervek. Vagy csak túlságosan lefoglalja, hogy "szabadulása" után azokat a kívánatos ajkakat kémlelje.
Meglehet ennyi is elég, mert a játékos - ám annál halkabb - megjegyzés viszont kedvére való és tökéletesen egyet is ért vele. Mondaná, hogy nem szokása "menekülni", de csak egy szelíd, belefeledkező mosolyra futja, ahogy a mélylila íriszek ragyogása pár szívdobbanásig visszaterelgeti abba az ismerős - de meg nem szokott - delejbe, ami mindannyiszor körüllengi, valahányszor tekintete megpihent ennek a simulékony nőszemélynek az alakján.
Túl az ösztönön, átrohan a testén a forróság. Közelebb, magához vonja a lángoló főnixet, az ibolyaszemű táncoslányt, aki egy pillanat alatt forralja fel a vérét s éhesen kap a forró ajkak után - abszolút figyelmen kívül hagyva, hogy Naasier esetleg mindennek tanúja lehet.
A feje üres, szédül, a csók pedig... olyan, mint a legboldogabb viszontlátás, ami játszi könnyedséggel perzseli fel az "elvesztegetett" időt.*
- A többit... ne itt... *nyögi elhomályosult hangon és egy finom arcsimítást követően - ha már elkezdett valamit, hát egy pimasz mosolyt villantva - visszapakolja az asszonykáját a vállára, már ha hagyja. Ha nem, akkor is :P*
- Krónikus határfeszegető vagyok... *közli a szokásos vigyorával az ajtónak magyarázatképp az esküvős modorra való szembemenésre - ám Ayennek címezve -, mielőtt kitárná az ajtót és "szerzeményével" együtt távozna a Pegazusból.*
A hozzászólás írója (Darsam Nephilim) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.10.29 16:29:35
*Nahát...
Nem mintha a meggondoltságáról lenne híres (híres egyáltalán bármiről is?), de egy kósza gondolata sem rebbent afelé, hogy a hirtelen "szöktetése" ilyen... langy ellenállást kelthet. Azaz semmilyen ellenállást. Persze, jórészt azért érthető, hogy nem ez az első dolog, ami elcsigázik a tekervényeiig, hiszen Ayen lénye könnyedén söpri félre az ilyen kósza rácsodálkozásnak is beillő... gondolatkezdeményeket.
Ó, bizony hogy biztosan tartja Ayent! Ha már a sors volt oly kegyes-kegyetlen, vicces-kedvű, hogy egymás felé sodorta őket ismét. A józan eszét meg ugyanazzal a lendülettel... valahol a határon túlra.
Mindazonáltal érzékeli a pár lépés utáni ébredezést, s ha már így, miért ne engedjen a ficánkolásnak? Persze nem átall kezeivel a karcsú test vonalain kalandozni, miközben lesegíti Ayent és persze, hogy elfelejti otthagyni a mancsait a karcsú derékon és mindezek fényében még azt is hajlandó bevállalni, hogy a lábain "landol"... csipkerózsika.
Joviálisan elengedi hegyes fülei mellett Ayen méltatlankodását, hiába, a számonkérő hangsúlyra valahogy nem érzékenyek az elf örökség nyújtotta hallószervek. Vagy csak túlságosan lefoglalja, hogy "szabadulása" után azokat a kívánatos ajkakat kémlelje.
Meglehet ennyi is elég, mert a játékos - ám annál halkabb - megjegyzés viszont kedvére való és tökéletesen egyet is ért vele. Mondaná, hogy nem szokása "menekülni", de csak egy szelíd, belefeledkező mosolyra futja, ahogy a mélylila íriszek ragyogása pár szívdobbanásig visszaterelgeti abba az ismerős - de meg nem szokott - delejbe, ami mindannyiszor körüllengi, valahányszor tekintete megpihent ennek a simulékony nőszemélynek az alakján.
Túl az ösztönön, átrohan a testén a forróság. Közelebb, magához vonja a lángoló főnixet, az ibolyaszemű táncoslányt, aki egy pillanat alatt forralja fel a vérét s éhesen kap a forró ajkak után - abszolút figyelmen kívül hagyva, hogy Naasier esetleg mindennek tanúja lehet.
A feje üres, szédül, a csók pedig... olyan, mint a legboldogabb viszontlátás, ami játszi könnyedséggel perzseli fel az "elvesztegetett" időt.*
- A többit... ne itt... *nyögi elhomályosult hangon és egy finom arcsimítást követően - ha már elkezdett valamit, hát egy pimasz mosolyt villantva - visszapakolja az asszonykáját a vállára, már ha hagyja. Ha nem, akkor is :P*
- Krónikus határfeszegető vagyok... *közli a szokásos vigyorával az ajtónak magyarázatképp az esküvős modorra való szembemenésre - ám Ayennek címezve -, mielőtt kitárná az ajtót és "szerzeményével" együtt távozna a Pegazusból.*
A hozzászólás írója (Darsam Nephilim) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.10.29 16:29:35
1355. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2012-10-29 14:40:51
Üzenet elküldve: 2012-10-29 14:40:51
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//A fogadó népének//
*Nehézkesen nyílik az a fránya ajtó. Még mindig nem ocsúdott föl a felismerés csodálatos fejbe kólintásából, így azúr lélektükrei némi elcsigázott lassúsággal siklanak végig a fogadó belterén. Lagymatag mozdulatokkal tessékeli be magát az ajtón, kirekesztve a vele együtt besurranó, hűvösebb levegőt.*
-'Napot!
*mormol a nem éppen kihalt térbe, majd az éhhalállal küzdve elvánszorog a pultig.*
-Ételt és italt szeretnék, meg egy szobát.. mára.
*aprót sóhajt, miközben modortalanul felpakolja könyökét a pult lapjára, kéklő íriszeit pedig türelmetlenül villantja a csaposra. Nincs szerencséje, ezúttal sem egy illedelmes boxosképűt fogott ki, de legalább van annyira legyengült állapotban, hogy kötekedni ne akarjon. Sőt.. meglepően meghunyászkodó, ahogy alig áll a lábain.
A pultos csak rezignált arccal végigméri a nőstényt, látott ő már rémesebb vendéget is.*
-Mai ajánlatunk őzragu leves, az időre való tekintettel teát javasolnék mindössze 4 aranyért. Szobánk 14 aranyért vehető ki, naponként.
*darálja az érdeklődés legcsekélyebb jele nélkül, Cal a teára csak fintorog. Nem pitypangzabáló, teakortyolgató elfecske, ha már gyümölcslé, akkor bor legyen. Most azonban úgy érzi, kitartó vándorlása megérdemelt dorbézolásba torkolhat, ha akad hozzá társasága, ha nem.*
-A leves az jó. A szobát is kérem, egyelőre egy napra. Meg egy kupa bort étvágygerjesztőnek.
*erőtlenül elvigyorodik, majd apró bőrszütyőjét előkotorva vágja le a pultra maga elé. A benne ficánkoló érmék pajkos csilingeléssel koccannak egymáshoz, nem szól többet, csak kérdőn pillant a pultosra.*
-Összesen 32 arany, de előre elég a bort fizetni, ami 9 arany. Fogyasztás után rendezheti a többit.
*Cal hálásan biccent, leszámolja a Bor árát, azaz 9 aranyat , majd azt magához véve az egyik asztalhoz ül. Épp csak egy pillantást vet a fajtárssal egy asztalnál tartózkodó orkokra, valamint az ember párra, majd kényelmesen nekilát elhelyezkedni. Csuklyáját hátralökve jóleső szusszanással veti le az út fáradalmainak egy részét is, majd a köpenyt megoldva ráérősen hátradől. Ujjai a kupát molesztálják, majd egy berögzült, lendületes mozdulattal ajkaihoz emeli, hogy jókorát kortyoljon a nedűből. Ahogy a kupa tompán puffan az asztalon, Calissa ajkaira elégedett mosoly kúszik. Még mindig majd megdöglik az éhségtől, de a bor jóleső mámora pont emiatt ostromolja hevesen tudatát. Jobbjával lustán megpaskolja zsebét, ahová az erszényét visszasüllyesztette, bőven maradt elegendő tartaléka a szállásra s néhány étkezésre is. Azért a munkakeresés bárdja ott lebeg a feje felett, de most még nyugodt lelkiismerettel tehet rá. Amíg a leves elkészül, békésen kortyolgatva nézelődik, hagyva, hogy a társaság szóváltása kellemes háttérmoraj maradjon.*
*Nehézkesen nyílik az a fránya ajtó. Még mindig nem ocsúdott föl a felismerés csodálatos fejbe kólintásából, így azúr lélektükrei némi elcsigázott lassúsággal siklanak végig a fogadó belterén. Lagymatag mozdulatokkal tessékeli be magát az ajtón, kirekesztve a vele együtt besurranó, hűvösebb levegőt.*
-'Napot!
*mormol a nem éppen kihalt térbe, majd az éhhalállal küzdve elvánszorog a pultig.*
-Ételt és italt szeretnék, meg egy szobát.. mára.
*aprót sóhajt, miközben modortalanul felpakolja könyökét a pult lapjára, kéklő íriszeit pedig türelmetlenül villantja a csaposra. Nincs szerencséje, ezúttal sem egy illedelmes boxosképűt fogott ki, de legalább van annyira legyengült állapotban, hogy kötekedni ne akarjon. Sőt.. meglepően meghunyászkodó, ahogy alig áll a lábain.
A pultos csak rezignált arccal végigméri a nőstényt, látott ő már rémesebb vendéget is.*
-Mai ajánlatunk őzragu leves, az időre való tekintettel teát javasolnék mindössze 4 aranyért. Szobánk 14 aranyért vehető ki, naponként.
*darálja az érdeklődés legcsekélyebb jele nélkül, Cal a teára csak fintorog. Nem pitypangzabáló, teakortyolgató elfecske, ha már gyümölcslé, akkor bor legyen. Most azonban úgy érzi, kitartó vándorlása megérdemelt dorbézolásba torkolhat, ha akad hozzá társasága, ha nem.*
-A leves az jó. A szobát is kérem, egyelőre egy napra. Meg egy kupa bort étvágygerjesztőnek.
*erőtlenül elvigyorodik, majd apró bőrszütyőjét előkotorva vágja le a pultra maga elé. A benne ficánkoló érmék pajkos csilingeléssel koccannak egymáshoz, nem szól többet, csak kérdőn pillant a pultosra.*
-Összesen 32 arany, de előre elég a bort fizetni, ami 9 arany. Fogyasztás után rendezheti a többit.
*Cal hálásan biccent, leszámolja a Bor árát, azaz 9 aranyat
, majd azt magához véve az egyik asztalhoz ül. Épp csak egy pillantást vet a fajtárssal egy asztalnál tartózkodó orkokra, valamint az ember párra, majd kényelmesen nekilát elhelyezkedni. Csuklyáját hátralökve jóleső szusszanással veti le az út fáradalmainak egy részét is, majd a köpenyt megoldva ráérősen hátradől. Ujjai a kupát molesztálják, majd egy berögzült, lendületes mozdulattal ajkaihoz emeli, hogy jókorát kortyoljon a nedűből. Ahogy a kupa tompán puffan az asztalon, Calissa ajkaira elégedett mosoly kúszik. Még mindig majd megdöglik az éhségtől, de a bor jóleső mámora pont emiatt ostromolja hevesen tudatát. Jobbjával lustán megpaskolja zsebét, ahová az erszényét visszasüllyesztette, bőven maradt elegendő tartaléka a szállásra s néhány étkezésre is. Azért a munkakeresés bárdja ott lebeg a feje felett, de most még nyugodt lelkiismerettel tehet rá. Amíg a leves elkészül, békésen kortyolgatva nézelődik, hagyva, hogy a társaság szóváltása kellemes háttérmoraj maradjon.*
1354. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2012-10-29 06:05:30
Üzenet elküldve: 2012-10-29 06:05:30
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Szelíd
//Atiesh Raleigh-nek; Mwara és társai figyelmébe//
- Tehát maga sem szívleli őket.
*Jegyzi meg halkan, csak amúgy a férfi szavait nyugtázandó, majd újabbat nyel a borból. Véletlenül. Nem szándéka ugyanis ismét rosszul lenni, bár valószínűleg ez úgy is elkerülhetetlen lesz, óvatosság ide vagy oda.
Bár érdekelné, miért viseltetik újdonsült társasága ekkora haraggal és gyűlölettel a zöldek iránt, nem fog erre nyíltan rákérdezni. Már csak magából kiindulva is tudja, milyen mély sebeket lehet egy-egy ilyen óvatlan kérdéssel felszaggatni. Azt pedig, hogy Atiesh esetében nem csak feltépné a sebet, hanem képletesen véve még sót is szórna belé, valahogy sejti. Úgy érzi, nagyon mélyen vert gyökeret benne a sok negatív érzés.
Ujjai ismét végigfutnak saját, legszembetűnőbb sebén, vagyis azon a részen, ami arcán húzódik. Ő is fájó emlékeket őriz. Néha úgy érzi, többet is, mint amivel elbír.
Gondolatai közül visszatérve először talán kissé üveges pillantást vet a vele szemközt ülőre, majd ahogy felfogja a kérdést, halványan elmosolyodik.*
- Nincs kifejezetten célom, se dolgom. Ma érkeztem, maradnék egy ideig a városban, de ennyi. Talán kéne majd egy hátas, de nem sürgős.
*Pillantása véletlenül ismét odatéved az orkokra, akikhez a jelek szerint szürke bőrű is csatlakozott. Nem foglalkozik velük különösebben, hiába tartja úgy, hogy épp az ő kettősük a téma, míg meg nem hallja az ork nőstény kijelentését. Ekkor tekintete Atiesh felé villan, ugyanúgy, ahogy keze is a férfi kezéért kap. Ha teheti, acélszín pillantását szinte belefúrja Atiesh-éba. Ha eléri valamelyik kezét, azt úgy szorítja meg, ahogy arra képes.*
- Ne! Kérem, hagyja szó nélkül. Többen vannak, értelmetlen lenne. Szándékosan provokál, mert tisztában van az erőfölényükkel. Nem a gyávaság beszél belőlem, legkevésbé sem. Rám bizton számíthatna, de nem most, nem itt és nem így. Hetek óta úton vagyok, alig eszem és alszom, semmi hasznom nem venné.
*Sóhajt, próbálja elnyomni a benne felgyűlt feszültséget.*
- Hagyja őket. Iszonyú dolgokra képesek...
*Ismét felrémlenek gondolatai közt a múltbéli emlékek, amikkel a mai napon már nem akart többet 'találkozni'. Érzelmei túltengnek most, hála a kimerültségnek, a bornak. Sokkal jobban felzaklatja a helyzet, mint egyébként tenné. Ismét kissé fátyolosan kezd látni, a szeméből elszabaduló huncut könnycseppet egy hanyag, gyors mozdulattal törli el, majd erőt vesz magán.*
- Kérem. Inkább vegyünk ki egy szobát, vagy menjünk ki...
- Tehát maga sem szívleli őket.
*Jegyzi meg halkan, csak amúgy a férfi szavait nyugtázandó, majd újabbat nyel a borból. Véletlenül. Nem szándéka ugyanis ismét rosszul lenni, bár valószínűleg ez úgy is elkerülhetetlen lesz, óvatosság ide vagy oda.
Bár érdekelné, miért viseltetik újdonsült társasága ekkora haraggal és gyűlölettel a zöldek iránt, nem fog erre nyíltan rákérdezni. Már csak magából kiindulva is tudja, milyen mély sebeket lehet egy-egy ilyen óvatlan kérdéssel felszaggatni. Azt pedig, hogy Atiesh esetében nem csak feltépné a sebet, hanem képletesen véve még sót is szórna belé, valahogy sejti. Úgy érzi, nagyon mélyen vert gyökeret benne a sok negatív érzés.
Ujjai ismét végigfutnak saját, legszembetűnőbb sebén, vagyis azon a részen, ami arcán húzódik. Ő is fájó emlékeket őriz. Néha úgy érzi, többet is, mint amivel elbír.
Gondolatai közül visszatérve először talán kissé üveges pillantást vet a vele szemközt ülőre, majd ahogy felfogja a kérdést, halványan elmosolyodik.*
- Nincs kifejezetten célom, se dolgom. Ma érkeztem, maradnék egy ideig a városban, de ennyi. Talán kéne majd egy hátas, de nem sürgős.
*Pillantása véletlenül ismét odatéved az orkokra, akikhez a jelek szerint szürke bőrű is csatlakozott. Nem foglalkozik velük különösebben, hiába tartja úgy, hogy épp az ő kettősük a téma, míg meg nem hallja az ork nőstény kijelentését. Ekkor tekintete Atiesh felé villan, ugyanúgy, ahogy keze is a férfi kezéért kap. Ha teheti, acélszín pillantását szinte belefúrja Atiesh-éba. Ha eléri valamelyik kezét, azt úgy szorítja meg, ahogy arra képes.*
- Ne! Kérem, hagyja szó nélkül. Többen vannak, értelmetlen lenne. Szándékosan provokál, mert tisztában van az erőfölényükkel. Nem a gyávaság beszél belőlem, legkevésbé sem. Rám bizton számíthatna, de nem most, nem itt és nem így. Hetek óta úton vagyok, alig eszem és alszom, semmi hasznom nem venné.
*Sóhajt, próbálja elnyomni a benne felgyűlt feszültséget.*
- Hagyja őket. Iszonyú dolgokra képesek...
*Ismét felrémlenek gondolatai közt a múltbéli emlékek, amikkel a mai napon már nem akart többet 'találkozni'. Érzelmei túltengnek most, hála a kimerültségnek, a bornak. Sokkal jobban felzaklatja a helyzet, mint egyébként tenné. Ismét kissé fátyolosan kezd látni, a szeméből elszabaduló huncut könnycseppet egy hanyag, gyors mozdulattal törli el, majd erőt vesz magán.*
- Kérem. Inkább vegyünk ki egy szobát, vagy menjünk ki...
1353. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2012-10-28 23:50:20
Üzenet elküldve: 2012-10-28 23:50:20
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 142
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 142
Játékstílus: Szelíd
// Ayen, Dars és Arzurel számára //
* S lám, mily kelendő is a nemes kelme. Hiszen vannak kik mindenkin áttiporva akarják azt maguknak. S lám, ennek ékes példája, hogy megjelent valaki, aki viharával gyönyörű főnixüket is magával ragadja. Vad, akaratos, Ayen mégis ellágyul tőle, s érzi már ekkor, hogy nem is nyerhet. Nagyot sóhajt, majd a kis közjáték közben az éppen felálló Arzurel felé szól, tán hallja még szavait. *
- Az élet rögös, de ha elesünk, akkor értelme nem volt eddig sem eljönni... azonban itt vagyunk, hát ki kell tartsunk. - * Szavai halkan de hallhatóan szólnak a férfi felé, ki érezve vesztett helyzetét eliramodik. A kijövő kocsmáros képedve nézi az asztalt, majd Louis int neki hogy nem kéri a rendelést helyette inkább kér két kupa Bort, melyért fizet18 aranyat, s kortyolni kezdi. Lassan, minden kortyát kiélvezve. Ez van, sajnos, úgy látszik örök társa a magány, mely minden agglegénynek, kinek nincs a szívügyekben szerencséje. De lám, nem is kell... valahol van egy lánya, akiről semmit nem tud, s így már nem is tud vissza jutni, hogy megkeresse, s már a harmadik nő hagyja faképnél az amúgy magának nehezen párt találó bárdot. Hát akkor had nőjön a máj, mely most nem dicsérettől dagad, galád bánat hordd hát el magad. Miután megitta az italt, felmegy szobájába. Ma nem lesz ereje kimozdulni... Holnap talán, de az már másik nap lesz, másik problémákkal... *
* S lám, mily kelendő is a nemes kelme. Hiszen vannak kik mindenkin áttiporva akarják azt maguknak. S lám, ennek ékes példája, hogy megjelent valaki, aki viharával gyönyörű főnixüket is magával ragadja. Vad, akaratos, Ayen mégis ellágyul tőle, s érzi már ekkor, hogy nem is nyerhet. Nagyot sóhajt, majd a kis közjáték közben az éppen felálló Arzurel felé szól, tán hallja még szavait. *
- Az élet rögös, de ha elesünk, akkor értelme nem volt eddig sem eljönni... azonban itt vagyunk, hát ki kell tartsunk. - * Szavai halkan de hallhatóan szólnak a férfi felé, ki érezve vesztett helyzetét eliramodik. A kijövő kocsmáros képedve nézi az asztalt, majd Louis int neki hogy nem kéri a rendelést helyette inkább kér két kupa Bort, melyért fizet18 aranyat, s kortyolni kezdi.
Lassan, minden kortyát kiélvezve. Ez van, sajnos, úgy látszik örök társa a magány, mely minden agglegénynek, kinek nincs a szívügyekben szerencséje. De lám, nem is kell... valahol van egy lánya, akiről semmit nem tud, s így már nem is tud vissza jutni, hogy megkeresse, s már a harmadik nő hagyja faképnél az amúgy magának nehezen párt találó bárdot. Hát akkor had nőjön a máj, mely most nem dicsérettől dagad, galád bánat hordd hát el magad. Miután megitta az italt, felmegy szobájába. Ma nem lesz ereje kimozdulni... Holnap talán, de az már másik nap lesz, másik problémákkal... *
1352. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2012-10-28 23:38:27
Üzenet elküldve: 2012-10-28 23:38:27
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Szelíd
*Ha hallaná a másik gondolatait, most heves egyetértés mellett derülne egy jót. Ám az a veszély egyelőre nem fenyeget egy halandót sem, hogy a lány csak úgy kifürkészné lelkének-elméjének titkait, emlékképeit. Így maradnak számára az elhangzott egyszerű szavak. *
- Lekötelez. * S egy tapodtat sem mozdul, míg az alkalmatosság meg nem kerül. Csendben várja az úr és botja visszatértét, mi a vártnál később történik meg. "Ennyire messzire mégsem gurulhatott?" Villan, át a fonom vonások határolta arcon egy komorabb árny. Ott még nem tart, hogy aggódjon, de ez akkor is különös. A hallható hangok pedig nem utalnak ara, hogy baj lenne. Ölei meg mindkét kezével saját derekát, mikor ismerős hang csendül. Ahogy a férfi a bottal közeledik, annak apró csengettyűi már jelzik a lánynak visszatértüket. Óvatosan ki is nyújtja kezét a hang irányába. S mosolygósan biccent.*
- Hát persze. * Indul is, a botja után. S közben kérdez, hiszen legrosszabb esetben mi történhet, a másik nem felel.*
- Esetleg ha szépen kérem, elárulná a nevét? Tudja, ha már arcról nincs sok esélyem felismerni... * Igyekszik arcát a másik arca felé fordítani, elvégre úgy illik, na meg, különben hogyan láthatná az arcán ülő csendes derűt.*
- Ön is itt szállt, meg, vagy csak egy esti italra nézett be? Mert ha esetleg nincs még szállása… * S reméli, nem érti félre a másik.* - ..és nem zavarja a társaság, az én szobámhoz tartozik egy ágy is, amivel én úgysem élek. * Vonja meg vállát, de istenem az évek során annyira megszokta, hogy futonon alszik, hogy már nem is vonzza az ágy 'kényelme'. Meg talán az sem gond, ha van valaki a közelében, míg egy kicsit összeszedi magát, rendezi elméjét.*
- Lekötelez. * S egy tapodtat sem mozdul, míg az alkalmatosság meg nem kerül. Csendben várja az úr és botja visszatértét, mi a vártnál később történik meg. "Ennyire messzire mégsem gurulhatott?" Villan, át a fonom vonások határolta arcon egy komorabb árny. Ott még nem tart, hogy aggódjon, de ez akkor is különös. A hallható hangok pedig nem utalnak ara, hogy baj lenne. Ölei meg mindkét kezével saját derekát, mikor ismerős hang csendül. Ahogy a férfi a bottal közeledik, annak apró csengettyűi már jelzik a lánynak visszatértüket. Óvatosan ki is nyújtja kezét a hang irányába. S mosolygósan biccent.*
- Hát persze. * Indul is, a botja után. S közben kérdez, hiszen legrosszabb esetben mi történhet, a másik nem felel.*
- Esetleg ha szépen kérem, elárulná a nevét? Tudja, ha már arcról nincs sok esélyem felismerni... * Igyekszik arcát a másik arca felé fordítani, elvégre úgy illik, na meg, különben hogyan láthatná az arcán ülő csendes derűt.*
- Ön is itt szállt, meg, vagy csak egy esti italra nézett be? Mert ha esetleg nincs még szállása… * S reméli, nem érti félre a másik.* - ..és nem zavarja a társaság, az én szobámhoz tartozik egy ágy is, amivel én úgysem élek. * Vonja meg vállát, de istenem az évek során annyira megszokta, hogy futonon alszik, hogy már nem is vonzza az ágy 'kényelme'. Meg talán az sem gond, ha van valaki a közelében, míg egy kicsit összeszedi magát, rendezi elméjét.*
1351. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2012-10-28 19:59:35
Üzenet elküldve: 2012-10-28 19:59:35
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
// Hella és Grauk figyelmébe //
*Nincs épp agyalós hangulatban. A kiskormosról sem feltételezi, hogy hazudna, hiszen mint legtöbbször saját fajtájából indul, ki ott pedig a többség viseli nevét, kísérje bár dicsőség vagy szégyen.
A hímnek úgy fest a hallása is bőven átlag feletti, nem csak a termete, hiszen gond nélkül hallja azokat a szavakat is, melyeket csak úgy magának morog az orra alá. De legalább ezzel is tisztába került, majd óvatosabban morgolódik Grauk közelében, dönti el, mintegy mellékesen, most különösebben nincs kedve ezzel sem foglalkozni. Ekként nem is fel az elhangzó szavakra. A torka így is épp elég száraz, nem, hogy még fecsegéssel tetézze. De nem kell már sokat várjon arra, hogy belekortyolhasson sörébe, meg is teszi amint birtokba veszi az első üres asztalt.
Míg a másik kettő is rendel, jóleső elégedettséggel nyújtóztatja meg tagjait. Szinte már kezd belé visszatérni az érdeklődés és a falka szellem, ám valami ember ekkor nyilatkoztatja ki nem épp kedves véleményét. Mhwara mindenekelőtt isteneset böffent, mintha csak a sör ingerelné, majd unottan a padlóra pillant.*
- Nyálpazarlás... sértegetni nem így kell. *Legyint egyet szinte már lemondóan. Bezzeg egy zöldbőrű, az tudja, hogy kell visszautasíthatatlanul kötekedni! Most azonban bőségesen beéri a sörrel és a pillanatnyi nyugalommal. Van, aki helyette zúgolódjon, mégpedig Grauk. A hím morranásából ítélve, hasonló véleményen vannak. S így van ez a sörrel is. Bár, a Páncélos itala meglépően édes illatú, s ez az illat valahogy egyáltalán nem csigázza fel Mhwarát...
Majd, mielőtt még érdemben felehetne az elhangzottakra, Hella is csatlakozik, a szaga alapján némi tejjel. "Furcsa népség ez a kormosképű…"*
- Nem kedveled a műsoros vacsorát, cica? * Vigyorodik Hellára, majd komorabb képpel billenti fejét az ebbé ülő páros felé, jelezve a célszemélyt, miközben tekintete már a hímet fürkészi.*
- Nem?* Morran már már felháborodottan.*
- Pedig az a 'nyakék' épp elég okot adna... *Különösebben nem fogja vissza hangját.*
- Nem tudtam, hogy a lovag azt jelenti gyáva.* Hiszen a nyaklánc önmagában elegendő lenne, hogy nekiugorjon. de Mhwarának azért megvan a magához való józan esze. Azon a nyakláncon akad néhány méretes agyar, egyértelmű jelentéssel. Neki meg odahaza is egy hímmel van gondja... Mindennek alapján az a bizonyos mérleg nem épp az ő oldalára billen. Ő pedig nem bolond. Mindennek fejében már azt is tudja, hogy a város törvényei nagyon mások, mint a vadoné, ahonnét ő jött. Neki pedig fontosabb feladata van, minthogy ilyesmin megcsússzon.*
- Hát ti? Mit vártok a várostól? Mi dolgotok itt?* Kérdezi egy újabb jelentős korty után, hiszen ha már így összejöttek, kellemesebben is tölthetik az estét, mint szitkozódással és agyarvillogtatással.*
*Nincs épp agyalós hangulatban. A kiskormosról sem feltételezi, hogy hazudna, hiszen mint legtöbbször saját fajtájából indul, ki ott pedig a többség viseli nevét, kísérje bár dicsőség vagy szégyen.
A hímnek úgy fest a hallása is bőven átlag feletti, nem csak a termete, hiszen gond nélkül hallja azokat a szavakat is, melyeket csak úgy magának morog az orra alá. De legalább ezzel is tisztába került, majd óvatosabban morgolódik Grauk közelében, dönti el, mintegy mellékesen, most különösebben nincs kedve ezzel sem foglalkozni. Ekként nem is fel az elhangzó szavakra. A torka így is épp elég száraz, nem, hogy még fecsegéssel tetézze. De nem kell már sokat várjon arra, hogy belekortyolhasson sörébe, meg is teszi amint birtokba veszi az első üres asztalt.
Míg a másik kettő is rendel, jóleső elégedettséggel nyújtóztatja meg tagjait. Szinte már kezd belé visszatérni az érdeklődés és a falka szellem, ám valami ember ekkor nyilatkoztatja ki nem épp kedves véleményét. Mhwara mindenekelőtt isteneset böffent, mintha csak a sör ingerelné, majd unottan a padlóra pillant.*
- Nyálpazarlás... sértegetni nem így kell. *Legyint egyet szinte már lemondóan. Bezzeg egy zöldbőrű, az tudja, hogy kell visszautasíthatatlanul kötekedni! Most azonban bőségesen beéri a sörrel és a pillanatnyi nyugalommal. Van, aki helyette zúgolódjon, mégpedig Grauk. A hím morranásából ítélve, hasonló véleményen vannak. S így van ez a sörrel is. Bár, a Páncélos itala meglépően édes illatú, s ez az illat valahogy egyáltalán nem csigázza fel Mhwarát...
Majd, mielőtt még érdemben felehetne az elhangzottakra, Hella is csatlakozik, a szaga alapján némi tejjel. "Furcsa népség ez a kormosképű…"*
- Nem kedveled a műsoros vacsorát, cica? * Vigyorodik Hellára, majd komorabb képpel billenti fejét az ebbé ülő páros felé, jelezve a célszemélyt, miközben tekintete már a hímet fürkészi.*
- Nem?* Morran már már felháborodottan.*
- Pedig az a 'nyakék' épp elég okot adna... *Különösebben nem fogja vissza hangját.*
- Nem tudtam, hogy a lovag azt jelenti gyáva.* Hiszen a nyaklánc önmagában elegendő lenne, hogy nekiugorjon. de Mhwarának azért megvan a magához való józan esze. Azon a nyakláncon akad néhány méretes agyar, egyértelmű jelentéssel. Neki meg odahaza is egy hímmel van gondja... Mindennek alapján az a bizonyos mérleg nem épp az ő oldalára billen. Ő pedig nem bolond. Mindennek fejében már azt is tudja, hogy a város törvényei nagyon mások, mint a vadoné, ahonnét ő jött. Neki pedig fontosabb feladata van, minthogy ilyesmin megcsússzon.*
- Hát ti? Mit vártok a várostól? Mi dolgotok itt?* Kérdezi egy újabb jelentős korty után, hiszen ha már így összejöttek, kellemesebben is tölthetik az estét, mint szitkozódással és agyarvillogtatással.*
1350. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2012-10-28 16:40:32
Üzenet elküldve: 2012-10-28 16:40:32
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//Nabii Dhariah Khaal //
*Némileg újfent elmerül a gyűlölet bugyraiban, midőn tekintetét az orkokon legelteti és persze a kormosképű szukán aki velük tart. Úgy néz ki ez itt senkinek sem furcsa. Itt mindenki mutatkozhat mindenkivel, undorító fajkeveredések is végbemehetnek és mindez csupán a lovagnak természetellenes. Legalábbis a megfigyeltek alapján Atiesh számára meglehetősen olybá tűnik. "Ez a világ egyre rosszabb..." húzza el a száját a gondolatra.
Elmélkedéséből a lány mondata rántja ki, mire felkapja a fejét.*
-Utálatos? Nos, igen. A természet torzszülöttei. A teremtés zsákutcája. Nevezzük ahogy akarjuk, mit sem változtat a tényen, hogy egyiknek sincs joga belélegezni a levegőt.*szavaiból süt a gyűlölet és megvetés, inkább poharába temetkezik, s lassan megnyugtatja magát. Elvégre egy hölgy társaságában van, nem ildomos ilyesfajta beszélgetésbe belemenni.*
-Na, és van valami kifejezett óhaja, merre kezdjük a városnézést? Valami hely ami különösen érdekli, esetleg ahol sürgős dolga akad?*kérdez fel, s szemében újra csak a megfáradt vándor leledzik, arckifejezése pedig udvarias érdeklődést fejez ki.*
*Némileg újfent elmerül a gyűlölet bugyraiban, midőn tekintetét az orkokon legelteti és persze a kormosképű szukán aki velük tart. Úgy néz ki ez itt senkinek sem furcsa. Itt mindenki mutatkozhat mindenkivel, undorító fajkeveredések is végbemehetnek és mindez csupán a lovagnak természetellenes. Legalábbis a megfigyeltek alapján Atiesh számára meglehetősen olybá tűnik. "Ez a világ egyre rosszabb..." húzza el a száját a gondolatra.
Elmélkedéséből a lány mondata rántja ki, mire felkapja a fejét.*
-Utálatos? Nos, igen. A természet torzszülöttei. A teremtés zsákutcája. Nevezzük ahogy akarjuk, mit sem változtat a tényen, hogy egyiknek sincs joga belélegezni a levegőt.*szavaiból süt a gyűlölet és megvetés, inkább poharába temetkezik, s lassan megnyugtatja magát. Elvégre egy hölgy társaságában van, nem ildomos ilyesfajta beszélgetésbe belemenni.*
-Na, és van valami kifejezett óhaja, merre kezdjük a városnézést? Valami hely ami különösen érdekli, esetleg ahol sürgős dolga akad?*kérdez fel, s szemében újra csak a megfáradt vándor leledzik, arckifejezése pedig udvarias érdeklődést fejez ki.*
1349. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2012-10-28 16:15:06
Üzenet elküldve: 2012-10-28 16:15:06
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
// Ayen, Dars és Lú számára //
*Amint megjelenik újabb férfiúi társuk, ki elrabolja tőlük a nőstényt, Arzurel belátva tehetetlenségét és mint ma másodjára is sárba tiprott férfiasságának szégyenét, meg sem várva, hogy kiérkezzen rendelése, s szótlan valójában, feláll székéről, azzal tovább nem is törődve, majd távozik. Nem tudja hová, nem tudja hol lelhet megtört lelke vigaszra, de nem is érdekli. Mint hím, csődöt mondott, hiszen elsőnek egy másik nő, majd egy udvariasságot hírből sem ismerő idegen nyomja le. Bár talán a bárd mondhatni még igyekezett emberhez méltón, gerincesen viselkedni...
De már semmi nem érdekli, így kisiet a fogadóból és elindul előre, talán magába a halál karjaiba, azt se bánná. Megbukott, mint férfi, hisz legyőzték. Megbukott, mint fiú, hiszen szülein se tudott segíteni. Megbukott, mint testvér, hiszen évek alatt sem volt képes előkeríteni ikertestvérét. Már látja, egyetlen lehetősége, ha megszabadítja a világot egy ilyen szerencsétlenségtől, kiből csak a baj fakadhat...
Ám valaki mégis ellent mond, méghozzá ő, kinek nevét senki nem tudhatja, s talán maga is feledte már, míg csak élete hosszan elnyúlón vezekel, s csupán tanul. De nem, még ő sem szólal fel, hogy ne legyen botor, s küzdjön tovább. Hát ezt örökölte volna meg, a nagy küzdés vágyat? Inkább keresi a sötét és kínzó halálban a megnyugvást, mintsem a győzelem édes csókjában? Hányingert keltő már a puszta gondolat, ahogy a csontos kéz hűvös simítását perzselő harapás követ, miként a halál lángoló koponyája elevenen falja fel lelkét. Pedig bizonyosan meglelhetné minden bánatának forrását és kitéphetné. Kitéphetné saját szívét, hogy vérével vésse a fal anyagába, minden hibájának okát. Maga a lét, csak ez lehet, mi ilyen sanyarú, mi ilyen fájdalmas. De ha szaggatná késeivel testét, tulajdon vérével festené valamely sikátor falát, jobb lenne? Bizonyos, hiszen múlhatna végre szenvedése ezen világ káoszból született mételyében. Vagy a sárban fog csak fetrengeni, mert nincs ereje, még arra sem, hogy magával végezzen? Lehetetlen volna, hogy önkezével megtegye, mint azt remegő lelkének egy gyáva, féregként visító szilánkja üvöltözi?
Pedig megteszi, ha kell, saját két pengéje fog mellébe merülni, új hüvelyt találva maguknak szívének izmai közt. És talán sötétlő vére nem is festene rosszul az utca kövén, vagy a házak falán.
Ezen átkos eszmefutás közepette elvész az utcák sokasága közt, s ki tudja, mit fog még tenni, mire újra felvirrad a nap mesés fénye, s új nappal hozza az újabb szenvedéstől terhes lét fordulatait.*
*Amint megjelenik újabb férfiúi társuk, ki elrabolja tőlük a nőstényt, Arzurel belátva tehetetlenségét és mint ma másodjára is sárba tiprott férfiasságának szégyenét, meg sem várva, hogy kiérkezzen rendelése, s szótlan valójában, feláll székéről, azzal tovább nem is törődve, majd távozik. Nem tudja hová, nem tudja hol lelhet megtört lelke vigaszra, de nem is érdekli. Mint hím, csődöt mondott, hiszen elsőnek egy másik nő, majd egy udvariasságot hírből sem ismerő idegen nyomja le. Bár talán a bárd mondhatni még igyekezett emberhez méltón, gerincesen viselkedni...
De már semmi nem érdekli, így kisiet a fogadóból és elindul előre, talán magába a halál karjaiba, azt se bánná. Megbukott, mint férfi, hisz legyőzték. Megbukott, mint fiú, hiszen szülein se tudott segíteni. Megbukott, mint testvér, hiszen évek alatt sem volt képes előkeríteni ikertestvérét. Már látja, egyetlen lehetősége, ha megszabadítja a világot egy ilyen szerencsétlenségtől, kiből csak a baj fakadhat...
Ám valaki mégis ellent mond, méghozzá ő, kinek nevét senki nem tudhatja, s talán maga is feledte már, míg csak élete hosszan elnyúlón vezekel, s csupán tanul. De nem, még ő sem szólal fel, hogy ne legyen botor, s küzdjön tovább. Hát ezt örökölte volna meg, a nagy küzdés vágyat? Inkább keresi a sötét és kínzó halálban a megnyugvást, mintsem a győzelem édes csókjában? Hányingert keltő már a puszta gondolat, ahogy a csontos kéz hűvös simítását perzselő harapás követ, miként a halál lángoló koponyája elevenen falja fel lelkét. Pedig bizonyosan meglelhetné minden bánatának forrását és kitéphetné. Kitéphetné saját szívét, hogy vérével vésse a fal anyagába, minden hibájának okát. Maga a lét, csak ez lehet, mi ilyen sanyarú, mi ilyen fájdalmas. De ha szaggatná késeivel testét, tulajdon vérével festené valamely sikátor falát, jobb lenne? Bizonyos, hiszen múlhatna végre szenvedése ezen világ káoszból született mételyében. Vagy a sárban fog csak fetrengeni, mert nincs ereje, még arra sem, hogy magával végezzen? Lehetetlen volna, hogy önkezével megtegye, mint azt remegő lelkének egy gyáva, féregként visító szilánkja üvöltözi?
Pedig megteszi, ha kell, saját két pengéje fog mellébe merülni, új hüvelyt találva maguknak szívének izmai közt. És talán sötétlő vére nem is festene rosszul az utca kövén, vagy a házak falán.
Ezen átkos eszmefutás közepette elvész az utcák sokasága közt, s ki tudja, mit fog még tenni, mire újra felvirrad a nap mesés fénye, s új nappal hozza az újabb szenvedéstől terhes lét fordulatait.*
1348. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2012-10-28 15:07:49
Üzenet elküldve: 2012-10-28 15:07:49
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 99
OOC üzenetek: 90
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 99
OOC üzenetek: 90
Játékstílus: Szelíd
// Arzu, Dars és Lú számára //
*A női lélek rejtelmeit aligha érti férfi, Ayen kegyeibe pedig szinte lehetetlen beférkőzni. Az udvarlás végkimenetele biztosan nem azon fog múlni melyikük bókol szebben, vagy halmozza el nemesebb gesztusokkal; számára ez a csata inkább az ösztönök szintjén dől majd el. Egyelőre azonban hol erre, hol arra hajlik nádszál vékony alakja, attól függően épp melyik úriember szenvedélye sodorja magával.
Ajkai viszonozzák az elf mosolyát, s lilán izzó pillantása érdeklődve vetül egy pillanatra Arzurelre.*
- Köszönöm, ez igazán nagylelkű gesztus volt tőled. *S hogy tovább fokozza a hangulatot háláját egy csókban fejezi ki, melyet arcára lehel. Kissé odázva a pillanatot válik el tőle, remélve csókja emléke hosszan perzseli majd a férfi bőrét, ha lehet még inkább motiválva őt. Azért reméli a jelenet a bárdot sem hagyta hidegen és a féltékenység magját sikerült elültetnie lelkében. Huncut pillantást vet rá, jelezvén a küzdelem még koránt sem ért véget, majd burkolt célzásra lesüti pilláit és elmosolyodik.*
- Hiszen még nem is láttál. *Térnek vissza mélylilái a zenészhez. Szemei csillogásán látszik bókja teli találat volt. Arzurel zavart pillantását el is mulasztja emiatt, s csak akkor néz rá újra, mikor felkéri táncolni. Ám mielőtt ajánlatát elfogadhatná Darsam üstökösként robban be a képbe néhány szívdobbanás erejéig teljesen elfeledtetve vele mindent. Mindent, s mindenkit, még azt a kiábrándító reggelt is, mely mélyebben égett lelkébe első csókjánál.
Felesleges lenne a férfinek bármit is mondania. Érzi rajta puszta jelenlétével mennyire felkavarta, s be kell vallja kölcsönösen elmondható. Szinte elveszik a viharos íriszek izzásában. Oly rég látta, s most hirtelen annyi emlék tódul fel benne, teljesen ellepve elméjét. Nyel egyet. Torka hirtelen kiszáradt, ajkai a másikéért kiáltanak, de inkább égjen el máglyán, mintsem a másik enyhet adó csókjában keressen vigaszt. Pedig lelke szomjazza Darsham közelségét, egyszerre fájó s mámorító, ahogy egyre közelebb, s közelebb hajol hozzá. Egy pillanatra el is áll lélegzete, mikor a másik tekintete lelke legmélyére hatol. Lélektükreiben ugyanaz a fény táncol, mint a 'testvéríriszek' mélyén. Kiolthatatlan lángjával felemésztve józansága martalékát.
Ne tovább...
Vágyódva sóhajt, s dörgöli finoman orrát a másikéhoz úgy, hogy ajkaik szinte már összeérnek. Forró leheletével perzseli végig a másik bőrét -elmerülve néhány végtelennek ható másodpercre ebben a valótlannak tetsző illúzióban- viszont mégsem érinti. Hirtelen, mintha elszállna az idő mely elválasztotta őket. Szíve hevesen zakatol a félelemtől. Néhány törékeny pillanatig még nem meri kinyitni szemét. Tart attól az ujjakat, melyek oly puhán végigsiklottak arcélén csupán az alkohol mámora szülte. A földtől való elszakadás pedig ennek az édes képzelgésnek a mellékterméke. Eszében sincs tiltakozni ellene, hagyja, hogy felkapja, s elvigye, így ha két lovagja semmit sem tesz ellene Darsam könnyedén megszökik vele,
illetve...
csak majdnem. Ugyanis pár lépés után hidegen nyilall belé a felismerés, hogy ki is ez a férfi. Arca égni kezd a dühtől, szemei felszikráznak, mikor váratlanul lendületet vesz, s kecsesen felegyenesedik. Ha Darsam nem figyel és fogja meg rendesen könnyedén siklik ki karjaiból, majd ér földet lábán, finom revansot véve az erőszakért, nem mintha olyan rettenetesen nehéz lenne. Persze a komisz félvér ismeri Ayent, látta már köteleken táncolni, tudja mire képes, így aligha éri meglepetésként a merénylet. Tehát ha megtartja akkor dívaként fölémagasodva mérgesen pillant le rá. Így vagy úgy, de a számonkérés semmiképp nem marad el.*
- A leányrablást esküvő előtt szokás megejteni. *Néz rá szigorúan, de valahogy képtelen rá sokáig haragudni. Játékosan elmosolyodik, s halkan hozzá teszi.*
- Ha komolyan gondoltad az előbbit a hátsóajtó felé kellene távoznunk. *Kacsint rá hucutul. Arca szinte ragyog aranyló tincsei közt, hangja édeskés csengése egészen ellágyítja vonásait. S ahogy ránéz. Igéző tekintetében bármely férfi elveszne. Mélysége valósággal magával ragadja, lilás örvénye beszippantja, s örökkön fogva tartja, bársonyos izzása pedig testét lelkét egyaránt felhevíti és ha nem vigyáz elevenen elégeti.
Amint leteszi őt mohón kap majd ajkai után és forró, szenvedélyes csókban forr össze Darsammal. Egyelőre úgy döntött a válaszokkal ráér majd később törődni, most vágyait akarja csillapítani és kiélvezni amíg a pillanat varázsa el nem száll. Zsigereiben érzi ez az illúzió már nem tart soká.*
/Bocs srácok, ő volt az erősebb. ^.^/
*A női lélek rejtelmeit aligha érti férfi, Ayen kegyeibe pedig szinte lehetetlen beférkőzni. Az udvarlás végkimenetele biztosan nem azon fog múlni melyikük bókol szebben, vagy halmozza el nemesebb gesztusokkal; számára ez a csata inkább az ösztönök szintjén dől majd el. Egyelőre azonban hol erre, hol arra hajlik nádszál vékony alakja, attól függően épp melyik úriember szenvedélye sodorja magával.
Ajkai viszonozzák az elf mosolyát, s lilán izzó pillantása érdeklődve vetül egy pillanatra Arzurelre.*
- Köszönöm, ez igazán nagylelkű gesztus volt tőled. *S hogy tovább fokozza a hangulatot háláját egy csókban fejezi ki, melyet arcára lehel. Kissé odázva a pillanatot válik el tőle, remélve csókja emléke hosszan perzseli majd a férfi bőrét, ha lehet még inkább motiválva őt. Azért reméli a jelenet a bárdot sem hagyta hidegen és a féltékenység magját sikerült elültetnie lelkében. Huncut pillantást vet rá, jelezvén a küzdelem még koránt sem ért véget, majd burkolt célzásra lesüti pilláit és elmosolyodik.*
- Hiszen még nem is láttál. *Térnek vissza mélylilái a zenészhez. Szemei csillogásán látszik bókja teli találat volt. Arzurel zavart pillantását el is mulasztja emiatt, s csak akkor néz rá újra, mikor felkéri táncolni. Ám mielőtt ajánlatát elfogadhatná Darsam üstökösként robban be a képbe néhány szívdobbanás erejéig teljesen elfeledtetve vele mindent. Mindent, s mindenkit, még azt a kiábrándító reggelt is, mely mélyebben égett lelkébe első csókjánál.
Felesleges lenne a férfinek bármit is mondania. Érzi rajta puszta jelenlétével mennyire felkavarta, s be kell vallja kölcsönösen elmondható. Szinte elveszik a viharos íriszek izzásában. Oly rég látta, s most hirtelen annyi emlék tódul fel benne, teljesen ellepve elméjét. Nyel egyet. Torka hirtelen kiszáradt, ajkai a másikéért kiáltanak, de inkább égjen el máglyán, mintsem a másik enyhet adó csókjában keressen vigaszt. Pedig lelke szomjazza Darsham közelségét, egyszerre fájó s mámorító, ahogy egyre közelebb, s közelebb hajol hozzá. Egy pillanatra el is áll lélegzete, mikor a másik tekintete lelke legmélyére hatol. Lélektükreiben ugyanaz a fény táncol, mint a 'testvéríriszek' mélyén. Kiolthatatlan lángjával felemésztve józansága martalékát.
Ne tovább...
Vágyódva sóhajt, s dörgöli finoman orrát a másikéhoz úgy, hogy ajkaik szinte már összeérnek. Forró leheletével perzseli végig a másik bőrét -elmerülve néhány végtelennek ható másodpercre ebben a valótlannak tetsző illúzióban- viszont mégsem érinti. Hirtelen, mintha elszállna az idő mely elválasztotta őket. Szíve hevesen zakatol a félelemtől. Néhány törékeny pillanatig még nem meri kinyitni szemét. Tart attól az ujjakat, melyek oly puhán végigsiklottak arcélén csupán az alkohol mámora szülte. A földtől való elszakadás pedig ennek az édes képzelgésnek a mellékterméke. Eszében sincs tiltakozni ellene, hagyja, hogy felkapja, s elvigye, így ha két lovagja semmit sem tesz ellene Darsam könnyedén megszökik vele,
illetve...
csak majdnem. Ugyanis pár lépés után hidegen nyilall belé a felismerés, hogy ki is ez a férfi. Arca égni kezd a dühtől, szemei felszikráznak, mikor váratlanul lendületet vesz, s kecsesen felegyenesedik. Ha Darsam nem figyel és fogja meg rendesen könnyedén siklik ki karjaiból, majd ér földet lábán, finom revansot véve az erőszakért, nem mintha olyan rettenetesen nehéz lenne. Persze a komisz félvér ismeri Ayent, látta már köteleken táncolni, tudja mire képes, így aligha éri meglepetésként a merénylet. Tehát ha megtartja akkor dívaként fölémagasodva mérgesen pillant le rá. Így vagy úgy, de a számonkérés semmiképp nem marad el.*
- A leányrablást esküvő előtt szokás megejteni. *Néz rá szigorúan, de valahogy képtelen rá sokáig haragudni. Játékosan elmosolyodik, s halkan hozzá teszi.*
- Ha komolyan gondoltad az előbbit a hátsóajtó felé kellene távoznunk. *Kacsint rá hucutul. Arca szinte ragyog aranyló tincsei közt, hangja édeskés csengése egészen ellágyítja vonásait. S ahogy ránéz. Igéző tekintetében bármely férfi elveszne. Mélysége valósággal magával ragadja, lilás örvénye beszippantja, s örökkön fogva tartja, bársonyos izzása pedig testét lelkét egyaránt felhevíti és ha nem vigyáz elevenen elégeti.
Amint leteszi őt mohón kap majd ajkai után és forró, szenvedélyes csókban forr össze Darsammal. Egyelőre úgy döntött a válaszokkal ráér majd később törődni, most vágyait akarja csillapítani és kiélvezni amíg a pillanat varázsa el nem száll. Zsigereiben érzi ez az illúzió már nem tart soká.*
/Bocs srácok, ő volt az erősebb. ^.^/
1347. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2012-10-28 14:13:33
Üzenet elküldve: 2012-10-28 14:13:33
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 1090
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1090
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Megfontolt
* Fáradt, így nem sokat barátkozik. Tud ő bűbájos is lenni, tud kedves, barátságos na meg megnyerően is viselkedni de nem most. Tekintete körbeszalad a fogadón. Épp csak felméri az, megnézi a berendezést, a bent ülőket és a felszolgálókat is amint teli kézzel serényen sietnek asztaltól asztalig majd pedig egyenesen a pulthoz lép.*
-Jól jönne egy Szoba. Van pénzem, tessék itt van a 14arany.
* Úgy tűnik a csapos nincs megelégedve a kis kormos illemtudásával mert bár a kulcsot nyújtja is miután átvette a pénzt viszont pár szót is fűz hozzá.*
- Szép lett volna ha köszönsz kis hölgy és az sem árt ha a szavaidat is jobban megválogatod. Ha így viselkedsz nem fogod sokra vinni Artheniorban.
* A lány egy halvány mosolyt megereszt és elsuttog egy "elnézést kérek"-et majd már megy is fel a szobájába.*
-Jól jönne egy Szoba. Van pénzem, tessék itt van a 14arany.
* Úgy tűnik a csapos nincs megelégedve a kis kormos illemtudásával mert bár a kulcsot nyújtja is miután átvette a pénzt viszont pár szót is fűz hozzá.*
- Szép lett volna ha köszönsz kis hölgy és az sem árt ha a szavaidat is jobban megválogatod. Ha így viselkedsz nem fogod sokra vinni Artheniorban.
* A lány egy halvány mosolyt megereszt és elsuttog egy "elnézést kérek"-et majd már megy is fel a szobájába.*
1346. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2012-10-28 13:20:17
Üzenet elküldve: 2012-10-28 13:20:17
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
// Wara és Grauk figyelmébe //
*Nem sokkal a tornádóként beviharzó ork nőstény után lép be az ébenbőrű szuka. Csábosan ringó csípőjétől érzéki táncra kél a falatnyi ruhácskája alka, mely formás testét takarja. Így, hosszú lábait peckesen egymás elé pakolva vonul be a köztudatba a fekete bestia sötét pillantását komótosan végighordozva a benn lévőkön. Bájai a maguk módján hasonlóan káprázatosak, mint az előtte haladóé, ám puha macskaléptei koránt sem keltenek olyan robajt, így valószínűleg a figyelem nagy részét sem ő kapja. Beletörődve sorsába lép oda a fogadóshoz, s egy szívélyes mosolyt rávillantva kéri el az itallapot. Közben Wara biccentését pont elkapva nyugtázza magában az asztal már készen áll. Legalább azon nem kell töprengenie hová telepedjen le ha megkapta italát. S míg azon tanakodik mit válasszon magában felidézi Grauk hogyan araszolt előtte be az ajtón, ami óhatatlanul is mosolyt csal ajkaira, akár társnője rendelése. A kis közjátékról tudomást sem véve néz a pult mögött ácsorgóra, aki közben kimért egy újabb adag sört, ezúttal a hím számára.*
- Legyen egy nagy pohár Tej. *Ejti a tömzsi marokba az érte járó 5 aranyat.*
- Kezdetnek. *Nyugtatja meg a fogadóst, hogy vadmacska létére nem óhajt egész este tejet fogyasztani. Tart attól, hogyha étgyomorra kezdi az ivást Mwara előtt tépné le Grauk páncélját, s karmait élezné mellkasán. A szörnyű képet elhessegetve rázza meg ezüstös sörényét, majd kezébe kapva italát indul meg a két díszpinty felé.*
- Reméljük ilyesmire nem kerül sor. *Ül le hozzájuk egyből felvéve a beszélgetés fonalát.*
- Bárkiről is legyen szó. *Derít fényt hiányosságára, hiszen valahogy sikerült elszalasztani az ominózus pillanatot, mikor a lovag olyan orkosan Mwara elé köpött.*
*Nem sokkal a tornádóként beviharzó ork nőstény után lép be az ébenbőrű szuka. Csábosan ringó csípőjétől érzéki táncra kél a falatnyi ruhácskája alka, mely formás testét takarja. Így, hosszú lábait peckesen egymás elé pakolva vonul be a köztudatba a fekete bestia sötét pillantását komótosan végighordozva a benn lévőkön. Bájai a maguk módján hasonlóan káprázatosak, mint az előtte haladóé, ám puha macskaléptei koránt sem keltenek olyan robajt, így valószínűleg a figyelem nagy részét sem ő kapja. Beletörődve sorsába lép oda a fogadóshoz, s egy szívélyes mosolyt rávillantva kéri el az itallapot. Közben Wara biccentését pont elkapva nyugtázza magában az asztal már készen áll. Legalább azon nem kell töprengenie hová telepedjen le ha megkapta italát. S míg azon tanakodik mit válasszon magában felidézi Grauk hogyan araszolt előtte be az ajtón, ami óhatatlanul is mosolyt csal ajkaira, akár társnője rendelése. A kis közjátékról tudomást sem véve néz a pult mögött ácsorgóra, aki közben kimért egy újabb adag sört, ezúttal a hím számára.*
- Legyen egy nagy pohár Tej. *Ejti a tömzsi marokba az érte járó 5 aranyat.*
- Kezdetnek. *Nyugtatja meg a fogadóst, hogy vadmacska létére nem óhajt egész este tejet fogyasztani. Tart attól, hogyha étgyomorra kezdi az ivást Mwara előtt tépné le Grauk páncélját, s karmait élezné mellkasán. A szörnyű képet elhessegetve rázza meg ezüstös sörényét, majd kezébe kapva italát indul meg a két díszpinty felé.*
- Reméljük ilyesmire nem kerül sor. *Ül le hozzájuk egyből felvéve a beszélgetés fonalát.*
- Bárkiről is legyen szó. *Derít fényt hiányosságára, hiszen valahogy sikerült elszalasztani az ominózus pillanatot, mikor a lovag olyan orkosan Mwara elé köpött.*
1345. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2012-10-28 12:43:40
Üzenet elküldve: 2012-10-28 12:43:40
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 473
OOC üzenetek: 232
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 473
OOC üzenetek: 232
Játékstílus: Vakmerő
* "A páncél nehéz, otromba, hangos és fényes."
Echnal lelki szemei előtt máris lejátszódik jó pár jelenet, mikor a kardozni vágyó tehetős fiúcskák teljes pompában jelentek meg embereik mellett a harctéren. Persze a nagy többségük inkább menekült, mint harcolt és jól is tették. A jólét elfeledteti az emberrel az életbenmaradás törvényeit. Nem véletlen, hogy Echnal legjobb baj- és vetélytársai árvák, nincstelenek, rablók, meg hasonló kétes múltú emberek voltak. Ezek mellett még a fanatikusokat kellett számba venni, hisz azpk egy eszméért bármit megtettek volna.
"Akárcsak Chothal" Az ork valószínűleg most is a banditákat tizedeli valahol.*
- Majd Én megkeresem * mondja a lánynak, miközben a bot után kezd nézni. Nem kell sok idő mire meg is találja egy szakállas és igen csúnya képű férfi talpa alatt.
"Ez talán korai, a lány mèg amúgy sem lánya."
A zsoldos komoly tekintettel mered a férfira, majd egy egyszerű kézmozdulattal eléri, hogy az idegen leszálló a botról.
" Helyes, hát mégsem akár lemondani a húsz aranyról."
Echnal kezébe veszi a lány botját és elindul vele a tulajdonosa felé.
Most már könnyű dolga van, tudja, hogy a lány hol száll mèg. Egyszerűen kiveszi a mellette lévő szobát, s várja, hogy a csúfság teljesítse az alku ráeső részét. Akkor aztán majd közbelép. A lánynak semmi baja nem lesz, a szakállas meg majd a bor mámorától nem fog érezni semmit, amit az Echnaltól kapott aranyérem vesz.*
- Akkor hát * nyújtja át a botot a fehér lánynak* mehetünk?
Echnal lelki szemei előtt máris lejátszódik jó pár jelenet, mikor a kardozni vágyó tehetős fiúcskák teljes pompában jelentek meg embereik mellett a harctéren. Persze a nagy többségük inkább menekült, mint harcolt és jól is tették. A jólét elfeledteti az emberrel az életbenmaradás törvényeit. Nem véletlen, hogy Echnal legjobb baj- és vetélytársai árvák, nincstelenek, rablók, meg hasonló kétes múltú emberek voltak. Ezek mellett még a fanatikusokat kellett számba venni, hisz azpk egy eszméért bármit megtettek volna.
"Akárcsak Chothal" Az ork valószínűleg most is a banditákat tizedeli valahol.*
- Majd Én megkeresem * mondja a lánynak, miközben a bot után kezd nézni. Nem kell sok idő mire meg is találja egy szakállas és igen csúnya képű férfi talpa alatt.
"Ez talán korai, a lány mèg amúgy sem lánya."
A zsoldos komoly tekintettel mered a férfira, majd egy egyszerű kézmozdulattal eléri, hogy az idegen leszálló a botról.
" Helyes, hát mégsem akár lemondani a húsz aranyról."
Echnal kezébe veszi a lány botját és elindul vele a tulajdonosa felé.
Most már könnyű dolga van, tudja, hogy a lány hol száll mèg. Egyszerűen kiveszi a mellette lévő szobát, s várja, hogy a csúfság teljesítse az alku ráeső részét. Akkor aztán majd közbelép. A lánynak semmi baja nem lesz, a szakállas meg majd a bor mámorától nem fog érezni semmit, amit az Echnaltól kapott aranyérem vesz.*
- Akkor hát * nyújtja át a botot a fehér lánynak* mehetünk?
1344. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2012-10-28 01:09:29
Üzenet elküldve: 2012-10-28 01:09:29
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Szelíd
*Olykor megkérdik tőle, hogyan segíthetnek neki, Nio erre egyszerűen csak azt szokta felelni, 'bármilyen érintéssel'. Hiszen az ember a durva érintésekből is ért... Talán ezért, ha valakivel sokat van együtt, már egészen apró rezdüléseiből ért, megérez dolgokat... itt ugyan erről még nincs szó, de a kezét megfogó nagy és erős kéz, egy igen jó kezdés. Viszonozza is a gesztust, így a két kéz összesimul. A helyzet komikumát persze ő is érzi.*
- Nagyon örvendek. *Fűzi hozzá a mozdulathoz. S immár, a kéz és a fej hollétnek ismeretében egészen nekibátorodik a mozgolódás terén. Könnyedén fel is áll, elvégre annyira jóban azért még nincsenek az idegen Úrral, hogy széknek nézze, még ha érezhetően jó erőben is van, s az ő súlya valószínűleg nem nagy megterhelés számára.*
- Most tudja, minek örülök, hogy nem egy merev vértben ücsörög itt rostélyos sisakkal a fején. * Derül magában.*
- Meglehet, de szerencsére a többség tudja értékelni a bocsánatkérést. * S ha már a nagyérdemű többségről van szó, ki eddig is jót szórakoztak vagy sajnálkoztak a lánykán, nem feledkezik meg sem róluk, sem magáról, s beszéld közben néhány rutinos mozdulattal rendezi öltözetét. Bizony, aki a felbukó lányka kimonója alól fehéren felvillanó combokat vártak, csalódhattak. Nincs ott más, csak egy enyhén buggyos ejtett ülepű nadrág, s eddigre azt is újból a köntös takarja. A végére még lágyan a hószín tincsek közé fúrja ujjait.*
- Ó köszönöm, de terveim szerint már igazán nem megyek messzire, csak itt fel a lépcsőn, *Mutat a lépcső vélt irányába, több-kevesebb pontossággal.* - és ott balra a negyedik ajtóig. Bár ezek után talán jobb, ha felkísér... Megköszönném.* Ekkora veszi észre, hogy valami hiányzik.*
- De mindenekelőtt örülnék, ha megkerülne a botom. * Sóhajt úgy igazán mélyről, szívből jövően, derűs felfogás és akarat ide vagy oda nem hiányzott most neki ez a 'bukfenc'... Persze időről időre kell valami ilyennek történnie, hogy az égiek emlékeztessék hiányosságaira.*
A hozzászólás írója (Niori Esirou) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.10.28 01:11:56
- Nagyon örvendek. *Fűzi hozzá a mozdulathoz. S immár, a kéz és a fej hollétnek ismeretében egészen nekibátorodik a mozgolódás terén. Könnyedén fel is áll, elvégre annyira jóban azért még nincsenek az idegen Úrral, hogy széknek nézze, még ha érezhetően jó erőben is van, s az ő súlya valószínűleg nem nagy megterhelés számára.*
- Most tudja, minek örülök, hogy nem egy merev vértben ücsörög itt rostélyos sisakkal a fején. * Derül magában.*
- Meglehet, de szerencsére a többség tudja értékelni a bocsánatkérést. * S ha már a nagyérdemű többségről van szó, ki eddig is jót szórakoztak vagy sajnálkoztak a lánykán, nem feledkezik meg sem róluk, sem magáról, s beszéld közben néhány rutinos mozdulattal rendezi öltözetét. Bizony, aki a felbukó lányka kimonója alól fehéren felvillanó combokat vártak, csalódhattak. Nincs ott más, csak egy enyhén buggyos ejtett ülepű nadrág, s eddigre azt is újból a köntös takarja. A végére még lágyan a hószín tincsek közé fúrja ujjait.*
- Ó köszönöm, de terveim szerint már igazán nem megyek messzire, csak itt fel a lépcsőn, *Mutat a lépcső vélt irányába, több-kevesebb pontossággal.* - és ott balra a negyedik ajtóig. Bár ezek után talán jobb, ha felkísér... Megköszönném.* Ekkora veszi észre, hogy valami hiányzik.*
- De mindenekelőtt örülnék, ha megkerülne a botom. * Sóhajt úgy igazán mélyről, szívből jövően, derűs felfogás és akarat ide vagy oda nem hiányzott most neki ez a 'bukfenc'... Persze időről időre kell valami ilyennek történnie, hogy az égiek emlékeztessék hiányosságaira.*
A hozzászólás írója (Niori Esirou) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.10.28 01:11:56
1343. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2012-10-27 20:45:34
Üzenet elküldve: 2012-10-27 20:45:34
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 473
OOC üzenetek: 232
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 473
OOC üzenetek: 232
Játékstílus: Vakmerő
* Echnal kénytelen megemberelni magát, hogy az elfogyasztott alkoholmennyiség ne ütközzön ki túlságosan a viselkedésében - bár lehet, hogy azzal csak jól járna.
Az állát ért kobak hatására elfintorodik az arca, hisz sokan nevezték már kőfejűnek - na persze ezt sok esetben a makacsságának köszönhette - így a szerencsétlen lánynak az iménti mozzanat nem lehetett éppen kellemes.
Mintha csak az apai ösztön vezérelné - elvégre ő is az lenne, s míly örömmel -, Echnal a lány feje felé nyúl, ám mikor meglátja, hogy az is nyújtja felé apró kis kezét, meggondolja magát, és inkább lágyan megfogja a felé nyújtott jobbot, mintegy üdvözlés képpen.*
- Ugyan, nem történt semmi. Azonban mások talán már nem így vélekednének * mondja a zsoldos miközben körbetekint a fogadó társaságán, kik közül jó páran végignézték a lány csetlés-botlását.
Echnal nem tudná megmondani, hogy a megbízás, vagy a fejében korábban megforduló apai ösztön készteti egy kérdés feltételére, de mindenesetre fel teszi:*
- Segíthetnék a továbbiakban?
* A kérdés elhangzása után többek szemében kihúnyt a kapzsiság fénye. Jól láthatóan a rablók és gyilkosok nem mertek lépni, míg az ork, illetve a szerzetes a lány mellett volt, ám most szívesen kihasználták volna az alkalmat, hisz egy vak lányka könnyű (?) ellenfél. Azonban egy oylan vak lányka, akit egy marcona, tagbaszakadt ember kísér, már koránt sem olyan egyszerű falat - főleg ha az az ember Echnal.*
A hozzászólás írója (Echnal Garm) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.10.27 20:47:05
Az állát ért kobak hatására elfintorodik az arca, hisz sokan nevezték már kőfejűnek - na persze ezt sok esetben a makacsságának köszönhette - így a szerencsétlen lánynak az iménti mozzanat nem lehetett éppen kellemes.
Mintha csak az apai ösztön vezérelné - elvégre ő is az lenne, s míly örömmel -, Echnal a lány feje felé nyúl, ám mikor meglátja, hogy az is nyújtja felé apró kis kezét, meggondolja magát, és inkább lágyan megfogja a felé nyújtott jobbot, mintegy üdvözlés képpen.*
- Ugyan, nem történt semmi. Azonban mások talán már nem így vélekednének * mondja a zsoldos miközben körbetekint a fogadó társaságán, kik közül jó páran végignézték a lány csetlés-botlását.
Echnal nem tudná megmondani, hogy a megbízás, vagy a fejében korábban megforduló apai ösztön készteti egy kérdés feltételére, de mindenesetre fel teszi:*
- Segíthetnék a továbbiakban?
* A kérdés elhangzása után többek szemében kihúnyt a kapzsiság fénye. Jól láthatóan a rablók és gyilkosok nem mertek lépni, míg az ork, illetve a szerzetes a lány mellett volt, ám most szívesen kihasználták volna az alkalmat, hisz egy vak lányka könnyű (?) ellenfél. Azonban egy oylan vak lányka, akit egy marcona, tagbaszakadt ember kísér, már koránt sem olyan egyszerű falat - főleg ha az az ember Echnal.*
A hozzászólás írója (Echnal Garm) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.10.27 20:47:05
1342. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2012-10-27 14:11:39
Üzenet elküldve: 2012-10-27 14:11:39
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Szelíd
//Atiesh Raleigh//
*Időnként kissé megremeg, ahogy teste elkezd átmelegedni az Atieshtól kapott meleg holmiba burkolózva. Ez általában így működik nála, a hideg nincs rá ilyen hatással. Egyébként sem fázós típus, jobban állja a fagyokat, mint a nyári meleget. Most is csak annak tudható be, hogy fázik, hogy hetek óta hajszolja magát.*
- Először egy szívességet sem akar nekem tenni, most pedig rádupláz? Nem megsérteni akartam. Gondoltam, kárpótlom a kellemetlen megjegyzéseimért, de legyen.
*Bólint, majd miután ismét magához veszi az egyre nehezebbnek tűnő táskát, belép az ajtón. Amint megérzi a benti meleget, egy sóhajtás kíséretében veszi tudomásul, hogy bizony nem volt elég ez a néhány percnyi kint töltött idő arra, hogy teljesen kiszellőzzön a feje.
Megvárja, míg a férfi rendel, majd a jelzésre a kiválasztott asztalhoz fárad. Kissé fura neki a helyet. Ha nem volt égetően fontos, nem nagyon bújt ki a Család birtokáról; ott pedig nő létére is egyenrangúként bántak vele - tény, hogy ezt el is várta -, tehát nem igazán választottak helyette, ahogy az előzékenykedéssel sem nagyon foglalkoztak.*
"Idekint szinte ijesztően más minden."
*A táska ezúttal egy széken kap helyet a számára kijelölt mellett, a kapott köpenyt ugyanennek a széknek a támlájára teríti gondosan.*
- Köszönöm.
*Helyet foglal, közelebb húzza magához a kupát. Mély levegőt vesz,gyanúja szerint a borillatú valami a kupában csakis bor lehet, amit talán nem kellene többet igyon a mai nap folyamán... de félreteszi ezt a gondolatot.*
"Legfeljebb jobban alszom. Úgyis ideje lenne már egyszer kipihennem magam."
*Figyelmét nem kerüli el az orkok felé küldött pillantás, ahogy természetesen felismeri Atiesh nyakékének alkotóelemeit is.*
- Utálatos népség, mi?
*Kérdez vissza halkan, kissé közelebb is hajolva, mielőtt beleinna a borba. Egyelőre csak egy aprót kortyol, megízlelni a nedűt.*
*Időnként kissé megremeg, ahogy teste elkezd átmelegedni az Atieshtól kapott meleg holmiba burkolózva. Ez általában így működik nála, a hideg nincs rá ilyen hatással. Egyébként sem fázós típus, jobban állja a fagyokat, mint a nyári meleget. Most is csak annak tudható be, hogy fázik, hogy hetek óta hajszolja magát.*
- Először egy szívességet sem akar nekem tenni, most pedig rádupláz? Nem megsérteni akartam. Gondoltam, kárpótlom a kellemetlen megjegyzéseimért, de legyen.
*Bólint, majd miután ismét magához veszi az egyre nehezebbnek tűnő táskát, belép az ajtón. Amint megérzi a benti meleget, egy sóhajtás kíséretében veszi tudomásul, hogy bizony nem volt elég ez a néhány percnyi kint töltött idő arra, hogy teljesen kiszellőzzön a feje.
Megvárja, míg a férfi rendel, majd a jelzésre a kiválasztott asztalhoz fárad. Kissé fura neki a helyet. Ha nem volt égetően fontos, nem nagyon bújt ki a Család birtokáról; ott pedig nő létére is egyenrangúként bántak vele - tény, hogy ezt el is várta -, tehát nem igazán választottak helyette, ahogy az előzékenykedéssel sem nagyon foglalkoztak.*
"Idekint szinte ijesztően más minden."
*A táska ezúttal egy széken kap helyet a számára kijelölt mellett, a kapott köpenyt ugyanennek a széknek a támlájára teríti gondosan.*
- Köszönöm.
*Helyet foglal, közelebb húzza magához a kupát. Mély levegőt vesz,gyanúja szerint a borillatú valami a kupában csakis bor lehet, amit talán nem kellene többet igyon a mai nap folyamán... de félreteszi ezt a gondolatot.*
"Legfeljebb jobban alszom. Úgyis ideje lenne már egyszer kipihennem magam."
*Figyelmét nem kerüli el az orkok felé küldött pillantás, ahogy természetesen felismeri Atiesh nyakékének alkotóelemeit is.*
- Utálatos népség, mi?
*Kérdez vissza halkan, kissé közelebb is hajolva, mielőtt beleinna a borba. Egyelőre csak egy aprót kortyol, megízlelni a nedűt.*
1341. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2012-10-27 12:26:47
Üzenet elküldve: 2012-10-27 12:26:47
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 32
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 32
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
//Naty, Ayen :), Lú és Arzurel //
*Nem titkolta soha, hogy a gyengéje a gyengébbik nem.
A diadalmas tekintetre elnézően somolyog a ki nem sarjadó bajsza alatt. S lám, a fekete szépség egy pillanat alatt ébred rá, hogy... talán itt, a felszínen, fordítva ülnek a lovon. Tetszik neki Naty dacossága, a szemeiben csillanó düh, ami a felismeréshez társul... bár ez is opcionális és hangulathoz kötött. Általában jobban kedveli, ha a nők... készségesek.
Hogy ki ért félre kit, egyelőre nem tisztázott a számára, és csak az egymás felé közelítő, deresnek tetsző szemöldökei a megmondhatói, gondolatai a hallottakat boncolgatják.*
- Szerinted úgy nézek ki, mint aki rászorul arra, hogy... fizessen az élvezetekért?
A hangja egészen komoly, aztán egy pillanat alatt szakad fel belőle a jóízű röhögés. Rég hallott ekkor képtelenséget. Ha fél szeme lenne, vagy lába... akkor is hanyatt tudna dönteni egy nőt, hogy együtt áldozzanak a gyönyör oltárán.
Szóval tartson bemutatót abból, amiben a legjobb? Legyen...
Az őrültekre és a kéjvadászokra jellemző, kevert vigyorral hagyja magát közelebb vonni az ében ajkakhoz, de a Sors... ezt a pillanatot választja, hogy tekintetének szegletében aranyosan lángoló jelenés gyúljon, mely kecsesen táncol. Egyre lejjebb... Egy szívdobbanásig belefeledkezik az ében nő csókjába, mintha erővel igyekezne kiűzni a tudattalan partján táncoló csábítást, mely egyszerre angyali és démoni és ami csak egy pillanatot ad a tudatlanságnak és a sejtésnek: itt van.
Ayen...
Nyelve távozón simít végig az ében ajkakon a mámoros keringő végszavaként, de mélylila tekintete már... valahol a lépcső irányába vetül, hogy bizonyosságot nyerjen arról, amit eddig a sör és a felfokozott érzékeinek számlájára írt.
Valóban... Ayen itt van... és... és nagyon közel. Alig pár asztalnyira...
A vére hevesen lódul meg az ereiben, a füleiben zúg és már-már komorrá festi a vonásait, ahogy hirtelen minden kéretlen gondolat és emlék megrohamozza. Kéretlen, mert... ez rohadtul nem az a helyzet, amiben szívesen foglalkozik velük.
Végül... szokás szerint rázuhan a valóság. Fájdalmasan és élesen, hirtelen tekint Natyra, szemeiben némi zavarral, mint aki nem érti, mit keres itt, és amúgy miről is volt szó a csókot követő... percekben? Ha egyáltalán volt bármiről is...
Annyi tartás azonban marad benne, hogy ne nyúljon ösztönösen az inge alatt pihenő ékszerhez, amit a nyakában, egy láncra fűzve hord magával. Bizonyítékaként annak, hogy... volt egy éjszaka, amit nem a delejes álmok és az alkohol szőtt képzeletébe.*
- Sajnálom, Naty... *dönti félre fejét végül pajkosan-komolyan, szája szegletében az ismerős mosollyal, visszakényszerítve gondolatait az eredeti medrükbe.* - Nekem a test játéka és élvezete nem _munka_. Az egyetlen, amit tehetek érted, hogy megvédelek a _nem kívánt_ érintésektől... mindentől, amit nem _kívánsz_. A többi... hm, nos: béren kívüli motiváció kacsint egyet, magához ragadja a sörét, kiissza a maradékot s megemeli kupáját a mélységi nő felé, mielőtt felállna.
- Itt általában megtalálsz, ha végül úgy döntesz, kellek, mint... testőr.
Úgy áll fel, ahogyan leült és a célját sem kerülgeti. Nem különösebben lepi meg, hogy Ayennek társasága akadt, mindig is úgy vonzotta a férfiakat, mint a fény az éjjeli... rovarokat.
Pillantása kitartóan pihen a nő alakján s csak akkor vándorol a szemeibe, ha mindennek a közepébe túrva, alig arasznyiról csodálhatja az ismerős vonásokat és azt a gyönyörű tekintetet.
Nem mondja, beszélnünk kell... amúgy sem a beszédéről híres. Nem mondja, hogy milyen vihart kavart benne, amikor meglátta Ayent lelejteni a lépcsőn, hiszen az egész lényében lüktet... nem mondja, mi mindent idéztek fel benne az ismerős vonalak, vagy a fogadó moraját megtisztító, mégis delejesen selymes hang, ami mintha a szíve mellett bizseregne most is. Más bizsergésről nem is beszélve...
Nem mondja ki...
Hiszen minden ott ragyog a mélylila "testvéríriszek" mélyén, melyek mint a legnemesebb penge, egy szívdobbanásnyi ideig, egy mély lélegzetig találnak utat a célig, mely nem más, mint Ayen egész lénye.*
- Ma éjjel...táncolj nekem *suttogja egészen halkan s simít végig a gyönyörű arcélen. Érintése meleg és finomabb, mint a hajnali levél ívén lesikló harmat.
Csak egy pillanatra hunyja le a szemét, zárva ki egészen a külvilágot és szívja magába Ayen illatával azt az időt, amit külön töltöttek.
Aztán... egyszerűen csak fogja magát - kihasználva a hirtelen és tolakodó felbukkanása okozta döbbenetet - felkapja Ayent, könnyedén és finoman, s legalább így a "vállára dobja" édes terhét, abszolút nem foglalkozva a következményekkel.*
- Uraim... *hajol meg kissé, szabad kezével - mely nem épp Ayen formás hátsóján pihen - teátrális mozdulatot téve, mielőtt megbélyegzik, hogy bunkó módon, se szó, se beszéd beletúrt az édes-hármasi idillbe.
Nem fogja megmagyarázni a másik kettőnek, mi okból "rabolja el" a leányzót és bízik annyira a lovagiasabb eszmékkel megáldott urakban, hogy sejtse, nem fogják lerángatni Ayent a válláról. Próbálják csak meg...
Még egy utolsó, komisz félmosoly a másik kettőnek, majd sarkon fordul és mint aki jól végezte dolgát - nem zavartatva magát, ha Ayen csapkodja vagy ellenkezik - a vészjósló vigyorával a jóvágású képén, kisétál a fogadóból. Már ha hagyják...*
//Bocs mindenki ^^//
A hozzászólás írója (Darsam Nephilim) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.10.27 15:28:12
*Nem titkolta soha, hogy a gyengéje a gyengébbik nem.
A diadalmas tekintetre elnézően somolyog a ki nem sarjadó bajsza alatt. S lám, a fekete szépség egy pillanat alatt ébred rá, hogy... talán itt, a felszínen, fordítva ülnek a lovon. Tetszik neki Naty dacossága, a szemeiben csillanó düh, ami a felismeréshez társul... bár ez is opcionális és hangulathoz kötött. Általában jobban kedveli, ha a nők... készségesek.
Hogy ki ért félre kit, egyelőre nem tisztázott a számára, és csak az egymás felé közelítő, deresnek tetsző szemöldökei a megmondhatói, gondolatai a hallottakat boncolgatják.*
- Szerinted úgy nézek ki, mint aki rászorul arra, hogy... fizessen az élvezetekért?
A hangja egészen komoly, aztán egy pillanat alatt szakad fel belőle a jóízű röhögés. Rég hallott ekkor képtelenséget. Ha fél szeme lenne, vagy lába... akkor is hanyatt tudna dönteni egy nőt, hogy együtt áldozzanak a gyönyör oltárán.
Szóval tartson bemutatót abból, amiben a legjobb? Legyen...
Az őrültekre és a kéjvadászokra jellemző, kevert vigyorral hagyja magát közelebb vonni az ében ajkakhoz, de a Sors... ezt a pillanatot választja, hogy tekintetének szegletében aranyosan lángoló jelenés gyúljon, mely kecsesen táncol. Egyre lejjebb... Egy szívdobbanásig belefeledkezik az ében nő csókjába, mintha erővel igyekezne kiűzni a tudattalan partján táncoló csábítást, mely egyszerre angyali és démoni és ami csak egy pillanatot ad a tudatlanságnak és a sejtésnek: itt van.
Ayen...
Nyelve távozón simít végig az ében ajkakon a mámoros keringő végszavaként, de mélylila tekintete már... valahol a lépcső irányába vetül, hogy bizonyosságot nyerjen arról, amit eddig a sör és a felfokozott érzékeinek számlájára írt.
Valóban... Ayen itt van... és... és nagyon közel. Alig pár asztalnyira...
A vére hevesen lódul meg az ereiben, a füleiben zúg és már-már komorrá festi a vonásait, ahogy hirtelen minden kéretlen gondolat és emlék megrohamozza. Kéretlen, mert... ez rohadtul nem az a helyzet, amiben szívesen foglalkozik velük.
Végül... szokás szerint rázuhan a valóság. Fájdalmasan és élesen, hirtelen tekint Natyra, szemeiben némi zavarral, mint aki nem érti, mit keres itt, és amúgy miről is volt szó a csókot követő... percekben? Ha egyáltalán volt bármiről is...
Annyi tartás azonban marad benne, hogy ne nyúljon ösztönösen az inge alatt pihenő ékszerhez, amit a nyakában, egy láncra fűzve hord magával. Bizonyítékaként annak, hogy... volt egy éjszaka, amit nem a delejes álmok és az alkohol szőtt képzeletébe.*
- Sajnálom, Naty... *dönti félre fejét végül pajkosan-komolyan, szája szegletében az ismerős mosollyal, visszakényszerítve gondolatait az eredeti medrükbe.* - Nekem a test játéka és élvezete nem _munka_. Az egyetlen, amit tehetek érted, hogy megvédelek a _nem kívánt_ érintésektől... mindentől, amit nem _kívánsz_. A többi... hm, nos: béren kívüli motiváció kacsint egyet, magához ragadja a sörét, kiissza a maradékot s megemeli kupáját a mélységi nő felé, mielőtt felállna.
- Itt általában megtalálsz, ha végül úgy döntesz, kellek, mint... testőr.
Úgy áll fel, ahogyan leült és a célját sem kerülgeti. Nem különösebben lepi meg, hogy Ayennek társasága akadt, mindig is úgy vonzotta a férfiakat, mint a fény az éjjeli... rovarokat.
Pillantása kitartóan pihen a nő alakján s csak akkor vándorol a szemeibe, ha mindennek a közepébe túrva, alig arasznyiról csodálhatja az ismerős vonásokat és azt a gyönyörű tekintetet.
Nem mondja, beszélnünk kell... amúgy sem a beszédéről híres. Nem mondja, hogy milyen vihart kavart benne, amikor meglátta Ayent lelejteni a lépcsőn, hiszen az egész lényében lüktet... nem mondja, mi mindent idéztek fel benne az ismerős vonalak, vagy a fogadó moraját megtisztító, mégis delejesen selymes hang, ami mintha a szíve mellett bizseregne most is. Más bizsergésről nem is beszélve...
Nem mondja ki...
Hiszen minden ott ragyog a mélylila "testvéríriszek" mélyén, melyek mint a legnemesebb penge, egy szívdobbanásnyi ideig, egy mély lélegzetig találnak utat a célig, mely nem más, mint Ayen egész lénye.*
- Ma éjjel...táncolj nekem *suttogja egészen halkan s simít végig a gyönyörű arcélen. Érintése meleg és finomabb, mint a hajnali levél ívén lesikló harmat.
Csak egy pillanatra hunyja le a szemét, zárva ki egészen a külvilágot és szívja magába Ayen illatával azt az időt, amit külön töltöttek.
Aztán... egyszerűen csak fogja magát - kihasználva a hirtelen és tolakodó felbukkanása okozta döbbenetet - felkapja Ayent, könnyedén és finoman, s legalább így a "vállára dobja" édes terhét, abszolút nem foglalkozva a következményekkel.*
- Uraim... *hajol meg kissé, szabad kezével - mely nem épp Ayen formás hátsóján pihen - teátrális mozdulatot téve, mielőtt megbélyegzik, hogy bunkó módon, se szó, se beszéd beletúrt az édes-hármasi idillbe.
Nem fogja megmagyarázni a másik kettőnek, mi okból "rabolja el" a leányzót és bízik annyira a lovagiasabb eszmékkel megáldott urakban, hogy sejtse, nem fogják lerángatni Ayent a válláról. Próbálják csak meg...
Még egy utolsó, komisz félmosoly a másik kettőnek, majd sarkon fordul és mint aki jól végezte dolgát - nem zavartatva magát, ha Ayen csapkodja vagy ellenkezik - a vészjósló vigyorával a jóvágású képén, kisétál a fogadóból. Már ha hagyják...*
//Bocs mindenki ^^//
A hozzászólás írója (Darsam Nephilim) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.10.27 15:28:12
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9901-9920 , 9921-9940 , 9941-9960 , 9961-9980 , 9981-10000 , 10001-10020 , 10021-10040 , 10041-10060 , 10061-10080 , 10081-10100 , 10101-10120 , 10121-10140 , 10141-10160 , 10161-10180 , 10181-10200 , 10201-10220 , 10221-10240 , 10241-10260 , 10261-10280 , 10281-10300 , 10301-10320 , 10321-10340 , 10341-10360 , 10361-10380 , 10381-10400 , 10401-10420 , 10421-10440 , 10441-10460 , 10461-10480 , 10481-10500 , 10501-10520 , 10521-10540 , 10541-10560 , 10561-10580 , 10581-10600 , 10601-10620 , 10621-10640 , 10641-10660 , 10661-10680 , 10681-10700 , 10701-10720 , 10721-10740 , 10741-10760 , 10761-10780 , 10781-10800 , 10801-10820 , 10821-10840 , 10841-10860 , 10861-10880 , 10881-10900 , 10901-10920 , 10921-10940 , 10941-10960 , 10961-10980 , 10981-11000 , 11001-11020 , 11021-11040 , 11041-11060 , 11061-11080 , 11081-11100 , 11101-11120 , 11121-11140 , 11141-11160 , 11161-11180 , 11181-11200 , 11201-11220 , 11221-11240 , 11241-11260 , 11261-11280 , 11281-11300 , 11301-11320 , 11321-11340 , 11341-11360 , 11361-11380 , 11381-11400 , 11401-11420 , 11421-11440 , 11441-11460 , 11461-11480 , 11481-11500 , 11501-11520 , 11521-11540 , 11541-11560 , 11561-11580 , 11581-11600 , 11601-11620 , 11621-11640 , 11641-11660 , 11661-11680 , 11681-11700 , 11701-11720 , 11721-11740 , 11741-11760 , 11761-11780 , 11781-11800 , 11801-11820 , 11821-11840 , 11841-11860 , 11861-11880 , 11881-11900 , 11901-11920 , 11921-11940 , 11941-11960 , 11961-11980 , 11981-12000 , 12001-12020 , 12021-12040 , 12041-12060 , 12061-12080 , 12081-12100 , 12101-12120 , 12121-12140 , 12141-12160 , 12161-12180 , 12181-12200 , 12201-12220 , 12221-12240 , 12241-12260 , 12261-12280 , 12281-12300 , 12301-12320 , 12321-12340 , 12341-12360 , 12361-12380 , 12381-12400 , 12401-12420 , 12421-12440 , 12441-12460 , 12461-12480 , 12481-12500 , 12501-12520 , 12521-12540 , 12541-12560 , 12561-12580 , 12581-12600 , 12601-12620 , 12621-12640 , 12641-12660 , 12661-12680 , 12681-12700 , 12701-12720 , 12721-12740 , 12741-12760 , 12761-12780 , 12781-12800 , 12801-12820 , 12821-12840 , 12841-12860 , 12861-12880 , 12881-12900 , 12901-12920 , 12921-12940 , 12941-12960 , 12961-12980 , 12981-13000 , 13001-13020 , 13021-13040 , 13041-13060 , 13061-13080 , 13081-13100 , 13101-13120 , 13121-13140 , 13141-13160 , 13161-13180 , 13181-13200 , 13201-13220 , 13221-13240 , 13241-13260 , 13261-13280 , 13281-13300 , 13301-13320 , 13321-13340 , 13341-13360 , 13361-13380 , 13381-13400 , 13401-13420 , 13421-13440 , 13441-13460 , 13461-13480 , 13481-13500 , 13501-13520 , 13521-13540 , 13541-13560 , 13561-13580 , 13581-13600 , 13601-13620 , 13621-13640 , 13641-13660 , 13661-13680 , 13681-13700 , 13701-13720 , 13721-13740 , 13741-13760 , 13761-13780 , 13781-13800 , 13801-13820 , 13821-13840 , 13841-13860 , 13861-13880 , 13881-13900 , 13901-13920 , 13921-13940 , 13941-13960 , 13961-13980 , 13981-14000 , 14001-14020 , 14021-14040 , 14041-14060 , 14061-14080 , 14081-14100 , 14101-14120 , 14121-14140 , 14141-14160 , 14161-14180 , 14181-14200 , 14201-14220 , 14221-14240 , 14241-14260 , 14261-14280 , 14281-14300 , 14301-14320 , 14321-14340 , 14341-14360 , 14361-14380 , 14381-14400 , 14401-14420 , 14421-14440 , 14441-14460 , 14461-14480 , 14481-14500 , 14501-14520 , 14521-14540 , 14541-14560 , 14561-14580 , 14581-14600 , 14601-14620 , 14621-14640 , 14641-14660 , 14661-14680 , 14681-14700 , 14701-14720 , 14721-14740 , 14741-14760 , 14761-14780 , 14781-14800 , 14801-14820 , 14821-14840 , 14841-14860 , 14861-14880 , 14881-14900 , 14901-14920 , 14921-14940 , 14941-14960 , 14961-14980 , 14981-15000 , 15001-15020 , 15021-15040 , 15041-15060 , 15061-15080 , 15081-15100 , 15101-15120 , 15121-15140 , 15141-15160 , 15161-15180 , 15181-15200 , 15201-15220 , 15221-15240 , 15241-15260 , 15261-15280 , 15281-15300 , 15301-15320 , 15321-15340 , 15341-15360 , 15361-15380 , 15381-15400 , 15401-15420 , 15421-15440 , 15441-15460 , 15461-15480 , 15481-15500 , 15501-15520 , 15521-15540 , 15541-15560 , 15561-15580 , 15581-15600 , 15601-15620 , 15621-15640 , 15641-15660 , 15661-15680 , 15681-15700 , 15701-15720 , 15721-15740 , 15741-15760 , 15761-15780 , 15781-15800 , 15801-15820 , 15821-15840 , 15841-15860 , 15861-15880 , 15881-15900 , 15901-15920 , 15921-15940 , 15941-15960 , 15961-15980 , 15981-16000 , 16001-16020 , 16021-16040 , 16041-16060 , 16061-16080 , 16081-16100 , 16101-16120 , 16121-16140 , 16141-16160 , 16161-16180 , 16181-16200 , 16201-16220 , 16221-16240 , 16241-16260 , 16261-16280 , 16281-16300 , 16301-16320 , 16321-16340 , 16341-16360 , 16361-16380 , 16381-16400 , 16401-16420 , 16421-16440 , 16441-16460 , 16461-16480 , 16481-16500 , 16501-16520 , 16521-16540 , 16541-16560 , 16561-16580 , 16581-16600 , 16601-16620 , 16621-16640 , 16641-16660 , 16661-16680 , 16681-16700 , 16701-16720 , 16721-16740 , 16741-16760 , 16761-16780 , 16781-16800 , 16801-16820 , 16821-16840 , 16841-16860 , 16861-16880 , 16881-16900 , 16901-16920 , 16921-16940 , 16941-16960 , 16961-16980 , 16981-17000 , 17001-17020 , 17021-17040 , 17041-17060 , 17061-17080 , 17081-17100 , 17101-17120 , 17121-17140 , 17141-17160 , 17161-17180 , 17181-17200 , 17201-17220 , 17221-17240 , 17241-17260 , 17261-17280 , 17281-17300 , 17301-17320 , 17321-17340 , 17341-17360 , 17361-17380 , 17381-17400 , 17401-17420 , 17421-17440 , 17441-17460 , 17461-17480 , 17481-17500 , 17501-17520 , 17521-17540 , 17541-17560 , 17561-17580 , 17581-17600 , 17601-17620 , 17621-17640 , 17641-17660 , 17661-17680 , 17681-17700 , 17701-17720 , 17721-17740 , 17741-17760 , 17761-17780 , 17781-17800 , 17801-17820 , 17821-17840 , 17841-17860 , 17861-17880 , 17881-17900 , 17901-17920 , 17921-17940 , 17941-17960 , 17961-17980 , 17981-18000 , 18001-18020 , 18021-18040 , 18041-18060 , 18061-18080 , 18081-18100 , 18101-18120 , 18121-18140 , 18141-18160 , 18161-18180 , 18181-18200 , 18201-18220 , 18221-18240 , 18241-18260 , 18261-18280 , 18281-18300 , 18301-18320 , 18321-18340 , 18341-18360 , 18361-18380 , 18381-18400 , 18401-18420 , 18421-18440 , 18441-18460 , 18461-18480 , 18481-18500 , 18501-18520 , 18521-18540 , 18541-18560 , 18561-18580 , 18581-18600 , 18601-18620 , 18621-18640 , 18641-18660 , 18661-18680 , 18681-18700 , 18701-18720 , 18721-18740 , 18741-18760 , 18761-18780 , 18781-18800 , 18801-18820 , 18821-18840 , 18841-18860 , 18861-18880