//Tayaana//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
~Eszméletlen. Jobb, mint amire számítottam. Már az is siker, hogy nem sértődött meg, és nem viselkedett úgy, mint egy kislány.~
* Széles vigyor ül ki az arcára. Megvillannak az alsó és felső szemfogai, amik valami különös módon borzasztóan hegyesnek látszanak, egészen kinyúlnak a többi foghoz képest, és így, mint egy vérszívó, úgy néz ki. Ritkán látni így mosolyogni, hiszen általában nincs rá semmi oka, és nem olyan tökfilkó, hogy nyakra-főre nevetgéljen. Így egészen vonzónak tarthatja bárki, aki ránéz. Kifejezetten jól érzi magát, rég volt része ilyen jó mókában. Ahogy Tay hirtelen a pulthoz fordul, rezzenéstelen és érzelemmentes arccal, Thym nem ijed meg. Ekkor érti csak igazán, hogy milyen fába vágta a fejszéjét. Milyen édes, vad és kiszámíthatatlan fába. Nagyon nehéz kivágni tény és való, sokan inkább meg sem próbálják, mert félnek, hogy esetleg eltörik, vagy kicsorbul a szerszámuk. De ennek a fának a legfinomabb a tapintása, és legforróbb a tüze.*
~Tudod, hogy máskor már rég elindultál volna egyedül, és inkább a magad magányában megint csak mentél volna tovább és tovább, mert megint az a fene nagy büszkeséged. Aztán mire mész vele? Itt hagynád mert... mert. Gondolkozz! Hogy lehetne jól megoldani, hogy ne érezze, hogy behódolt neked, de azt sem, hogy legyőzött volna téged.~
*A gondolatok csak úgy cikáznak a fejében pillanatok alatt hirtelen ezer dolgon kattog az agya. Picit bele is fájdul a nagy megerőltető munkában.*
~Ó a francba ezzel, nem vagyok én ilyen okostojás. Csinálom a magam módján.~
*Hirtelen fellángol benne valami, a szeme mintha még sötétebbé vált volna. Egészen furcsa, ijesztő de egyben hihetetlen érzés lesz úrrá rajta. A kinyitott ajtót megtámasztja a botjával, majd erős és céltudatos léptekkel elindul a nő felé a pulthoz. Valóságos szikrákat vet a szeme mindenkire, aki csak a látókörébe kerül. Mintha azt sugallná, hogy ha most hozzám szólsz, az öklöm válaszol. Természetesen ahogy őrá néz, mindjárt kissé oldódik ez a feszült jelenség, hiszen ez nem neki szól, csupán mindenki másnak. Oda érvén a lányhoz, aki háttal áll neki, hacsak nem fordult meg hirtelen, csak a nevét mondja ki halkan, éppen hallható hangon.*
-Hé, Tayaana.
* Majd egyetlen laza mozdulattal, játszi könnyedséggel az ölébe kapja a lányt, és elindul vele az ajtó felé, persze, csak ha Tay nem veszi rossz néven és engedi neki, hogy megtegye.*
A hozzászólást Anomália (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2019.04.30 23:33:06, a következő indokkal:
Meg villanak helyett megvillannak. Elgépelés. Hirtelen múlt időre váltottál.