//A gonosz születése//
*Fiatal az idő, de amikor felébred, mégis fáradtnak érzi magát, mintha egész éjjel az új könyvét írta volna. Úgy véli, hogy minél öregebb, annál kevesebb alvásra van szüksége. Gyermekkorában képes volt 12 órát is aludni, és ásítozva elbotorkálni a mesteréhez. Hetvenhét évesen már az öt órát is soknak találja. Múlt éjjel sem aludt többet, mint négy röpke órát. A reggeli rutinja és a papiruszok rendberakása után, folytatja az új, „Mit nevezünk nem emberinek?” című, leendő könyvének írását.
3.oldal
Sötételfek, a gonoszak
„Réges-régen, a fény születése előtt, csak a sötétség volt, a szóbeszéd pedig úgy tartja, hogy ebből a sötétségből szöktek meg, a Sötételfek hajdani ősei, egyenesen a felszíni világra érkezvén, ahol aztán az elfekhez hasonlóan, de később egy teljesen más életstílussal, egy új fajt alakítottak ki, amit alig-alig ismernek Lanawin földjén, mostanáig...”
A Nagy Omlás Napja, és az az utáni idők, olyannyira megrendítették a Sötételf társadalmat, hogy a saját közösségükbe vetett hit és akaraterő, örökre elbóbiskolt a sötétségben. Minden korlátuk, és a maradék jóérzésük is eltűnt, ezekben az időkben, amit ezáltal az emberek és nememberiek a megtestesült gonoszként írnak le, holott ez nem teljesen fedi az igazságot. Az életkörülményeikhez képest, és a velük megtörtént eseménysorozatok után, azt kell mondjam, hogy teljes vállszélességgel kiállok értük, mint áldozatok, és az igazi gonoszok általi rászedettek iránt. Nem gondolkoztak még el, valakik az olvasók közül, azon, hogy miért utálják ennyire a felszínen élőket a Sötételfek? Féltékenység, oktalan gyűlölet, szimpla gonoszság? Talán arra lennének féltékenyek, hogy az elfek az emberekkel hálva, együttes erővel, létrehoztak egy olyan teremtményt, akit mindenki megvet és elutasít? Talán arra, hogy a törpék végigíva az egész életüket, hazudnak mindenkinek arról, hogy ők milyen hősies tetteket hajtottak végre életük során, közben pedig csak a közösségükben felmerülő, rasszista felfogásukat, és a mindenféle komplexumú betegségüket próbálják az italba fojtani, amit valljunk be: sehogy sem sikerül nekik. Az igazi, a háttérben megbújt gonoszok, kiáltották azt ki a Sötételfekről, hogy ők bizony kegyetlen, barbár, és gonosz népség, akiktől ne várjunk el mást, csak rontást.
Ne feledjük el azt, hogy a gonosz sohasem odalenn, hanem sokkal inkább idefent van... Mert most olyan idők fognak eljönni Lanawin földjére, amikor mindenki gyanús lesz, aki jóságos. És akinek égből kapott tehetsége van. És akinek jelleme van... A jóság gonoszság lesz. Az égből kapott tehetség boszorkányság. És a jellem pedig hazugság... Mert most, az igazi sötétségből, ők fognak előjönni Lanawin földjére... A jóságosnak hitt gonoszak. A tehetségesnek hitt tehetségtelenek. A jellemmel rendelkezőknek hitt jellemtelenek... És elmondják minden rossznak a jóságot. És megrontsák tintával és tollal a tehetséget. Elvesznek minden fontos dolgot, attól, akinek jelleme van.
Megjelenésük
Általánosságban van olyan magasak, mint az emberek, és a fél-elfek többsége, de nem olyannyira, mint a legtöbb elf. Mivel gyerekkoruktól hatalmas edzéseket végeztetnek el velük, ezért a testük sokkal kifejlettebb, mint unokatestvéreiké. Bőrszínük, az évekkel ezelőtt, föld alatt talált gombák, különleges színanyagjuk kiváltságnak okából, valamilyen barnás-sötétes árnyalatban mutatkozik meg , de ez nem azt jelenti, hogy nem található meg közöttük, más, akár világosabb színárnyalatú Sötételf is, viszont ez elég ritka dolognak számít a társadalmukban. Szemszínük leginkább változatos, de a látásuk sokkal jobb, mint a felszínieknek, bizonyára az élőhelyük mivoltjából. Rideg, ellenséges természetük ellenére, gyönyörű, és művészetben gazdag városokat hoztak létre a föld alatt húzódva, amíg meg nem érkezett a földrengéssorozat, mert azután felhagytak mindennemű, közösségbeli építészettel, és ekkor döntötték el újra, hogy elhagyják az őseik otthonát, majd elindulnak a fentiekhez, annak reményében, hogy új életet tudnak kezdeni idefent.
Kultúrájuk
A mostani időkben, mint társadalomról, vagy összetartásról, de még egységről sem igazán lehet beszélni, ha a Sötételfekről van szó. Ez leginkább a fentiek általi, állandósuló megbélyegeztetések, és alapjáraton - hasonlóan az orkokhoz - a rosszindulatú megítélésük, az évszázadok során, az, ami szétroncsolta az egész Sötételf társadalmat. Mivel már kezdték maguk is elhinni azt a hazug históriát, hogy rosszak, így ezáltal már saját magukban sem voltak képesek hinni, és bízni úgy, mint régen. Egy másik történet szerint, ezt kihasználván az igazi gonoszak, olyan mágiahasználatot, és átkokat alkalmaztak, ezen faj tagjain, hogy az még jobban megerősítse bennük, azt a gondolatmenetet, hogy ők ténylegesen gonoszak, és így is születtek erre a világra.
Nyelv és beszéd
A saját nyelvükön kívül nem igazán tudtak másik nyelven beszélni, sokuk régebben a közös nyelvről még csak nem is hallott, de ez megváltozott, akkor, amikor feljöttek a felszíniekhez, és elkezdtek beolvadni, már amennyire tudtak és engedték nekik, az emberek közösségeibe. Az elf nyelvhez hasonló, viszont jó pár dologban eltérő nyelvük van. Régebben, a családokban mindkettő nyelvet tanították a gyerekeknek, de ez a mostani fajgyűlölő időkben, szinte elképzelhetetlennek bizonyul.*
*Az oldal írásának befejeztével, leteszi a lúdtollat az asztalra, a papiruszhoz közel, majd feláll a székéből, amin elég sok időt töltött már el dolgok megírásával és tervek szövésével, illetve összeállításával. A kinti időjáráshoz viszonyítva felöltözik, majd ezután kilép a szobájából, amit kulcsra zár, mint egy pénzzel teli széfet. Elindul, ki a fogadóból, hogy aztán időbe odaérjen a találkozóra, amit napokkal ezelőtt, az egyik Artheniorban tevékenykedő üzletemberrel beszélt meg.*