//Második szál//
//Alkonyattól pirkadatig//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Nem igazán tudatosul benne, hogy a férfi egyik kezével tartja, inkább a gondolatai cikáznak. Azaz cikáznának, ha nem ivott volna ennyit, most inkább csak csapódnak egyik oldalról a másikra, lassan juttatva el a nőt a teljes megvilágosodás felé.*
~A sarokban?!~*Néz el abba az irányba, ahol az említett helyet véli tudni a szobában, azonban most ott az ágy foglal helyet, amit a hold fénye oly szépen megvilágít, mintha csak gúnyolódna rajta. Hatalmasra tágulnak a szemei és pislog jó néhányat, mintha csak ki akarná tisztítani a képet, majd félve lassan fordul vissza a feje az elf felé, majd tovább le a mellkasán, hogy leellenőrizze annak szavait. Majd megállapítást nyer mind tapintás, mind megfigyelés útján, hogy ez nem egy álom.*
~Hogy az a cifrás rosseb egye meg az egészet!~*Ijedtében, hisz a felismerés végre megszületik, hogy valóban nem a férfi mozdult el az este folyamán, hanem inkább ő került közelebb a szoba egy bizonyos sarkához, hirtelen próbál meg felugrani a másikról. Ezt a műveletet azonban több tényező is gáncsolja, elsősorban az a néhány ital, ami idáig vezetett és a sötétség. Bár sikerült talpra állnia, ez túlzás, inkább a falnak dőlnie álló helyzetben, ugyanis a nagy kapkodásban egy kicsit megszédült, szerencséjére a sarkoknál két fal találkozása is várható, így az egyik meg is támasztotta, valamint tápászkodás közben sikerült beletalálnia egyik kezével az elf gyomrába. Szapora levegővételeitől hangos a szoba, szerencsére a kislány mélyen alszik. Amint szusszant néhányat és szilárdnak érzi lába alatt a padlót megindul kifelé a folyosóra, elfordítja a kulcsot és kiveszi a zárból, elteszi a zsebébe, majd kilép és becsukja. Kiereszt egy hatalmas sóhajt, amivel hagyja távozni az előbb történtek miatt felgyülemlett ijedtséget, majd megindul a folyosó végén lévő ablakhoz.*
~Ezt nem hiszem el. Már megint megtörtént.~*Húzza végig egyik kezét az arcát gondterhelten.*
~Méghozzá rámásztam egy ELFre! Mi van, ha az a mitugrász, most azt hiszi, hogy én…~*Áll meg benne az ütő, hiszen elég valószínű, hogy a férfi most azon gondolkozik, mi is történt az előbb, és el tudja képzelni lehetséges alternatívaként, hogy megfordul a fejében egy elég felfűtött gondolat.*
~A kibaszott életbe!~*Nem elég neki a saját problémája, ezúttal csinált magának újat. Reménykedik benne, hogy egyelőre a férfi ezt nem tekinti meghívásnak, egy legközelebbi esetleges légyottra, de elhatározza magában a nő, hogy, amint lesz rá alkalma rávilágít a valós történésekre, még akkor is, ha ez az út egy bocsánatkéréshez vezet, még így is jobban jár mintha szajhának néznék.*