// Ayen Artemor figyelmébe //
*Ahogy mellette a két vörös egyre inkább egymásra fordul, kezd elmenni az étvágya. Sajnálatos módon a másikféle étvágy viszont éledezik benne, mi csak természetes, ha férfiember, vagy éppen elf közelében ilyen történik. Ám szerencséjére éppen végez már az evéssel, lassan eltolja a tálat magától, s újfent körbekémleli a fogadót. Talán most látni fogja, talán idő közben betért...
De nem, csupán mások lettek a körülmények, ám ikertestvére még most sincs itt. Hát hol lelhetné meg őt? Talán keresnie kéne föld alatt, vagy vízen túl? Hisz a városban mindent felforgatott már utána, még az erdőkben is járt, talán csak véletlen, hogy nem találta meg testvérkéjét.
Tekintete pillanatra ismét a két vörösre szegeződik, de mint látja, érdektelen számukra. Pedig a Másik is súgta, az mely mögötte kívánt elesni, akart tőle valamit. Hát mindegy, úgy látszik, elvannak egymással. Ám, hogy fordul tovább tengerkék pillantásával, hamarost egy másik csábos nőszemély kerül azok kereszttüzébe, ki egymaga üldögél az asztalnál, mit magának választott. Lángjaiból kibomló madárka, ahogy aranyszín üstökével fordul a lépcső irányába. Hát vár valakit? De ki várat egy ilyen nőt, kinek jelenléte egymagában csábító, s borzongató?
Nem képes nyugton maradni, felélesztett férfiassága és vágya, valamint a hang, mely fejében suttogja szavait, elégnek bizonyul ahhoz, hogy megmozduljon, s felállva ne kifelé menjen a fogadóból, hanem a Pegazus berkein belül leljen más helyet magának. Egyenest a lángoktól gyönyörű nőstény asztalához, hol éjsötét alakja állapodik pillanatra.*
- Remélem, nem zavarom meg modortalan valómmal, kisasszony, de úgy láttam, magányosan várja, hogy érkezzék valaki. Örömmel tenném próbáját szerencsémnek, hátha én lennék, kire titkon várt. De ha szeretné, már távozom is, s nem zavarom tovább.
*Hideg ajkain enyhe mosoly, amint mélyen zendülő, ám mégis lágy hangjával beszél. Arcát ugyan állából picit fedi a kabát gallérja, ám mit látszik így, az női szemnek kedves lehet, hiszen míg a vonások szigorúak és kemények, férfias határozottsága csábító lehet, ki erre vágyna. Nem barbár, kifinomult férfi, ahogy egy elftől elvárható. Hol is tartanánk, ha úgy viselkedne a dicső elf társadalom, hogy ork módjára viselkedik?
Ha engedélyét kapja a nőnek, helyet is foglal az asztalnál, hogy hamarost intsen szolgálóért, kinek adhatja rendelést. Ám ha nemleges a válasz, mit kap a csábos nősténytől, hát szedi is sátorfáját, s lévén dolga immáron nincs itt tovább, a fogadóból is távozik. Csak Ayen választásán múlik, mi lesz Arzurel irányzata. A szék, vagy az utca?*