//Úton-útfélen//
//Este//
*Lau szavai fellelkesítik, ahogyan az is, hogy úgy tűnik neki, a többieket is inkább vonzza az ötlet, hogy vegyenek maguknak egy csendes kis házat valahol vidéken. Persze azt is megérti, aki nem mond egyértelműen igent. Túl nagy döntés ez ahhoz, hogy csak úgy egyik pillanatra a másikra meghozza bárki, főleg akkor, ha a kölcsönös szimpátia ellenére tulajdonképpen még alig ismerik egymást.
A saját helyzete ellenben egyértelmű, így nem kell túl sokat gondolkodnia. Eleve csak Lau kedvéért tért vissza a városba, szeretne a lánnyal maradni, és mindent egybevetve amúgy is szívesebben élne Arthenior helyett olyan vidéken, ami legalább nyomokban emlékezteti szülőföldjére kicsit. Ráadásul, ha otthon nélkül fel-alá bolyonganak a világban, akkor előbb-utóbb minden bizonnyal vagy a baj találja meg őket megint, vagy pedig az a maradék kis pénz is kifolyik kezeik közül, ami van nekik.*
- Én szintén örülnék, ha jönnél. *mondja Lyllinek őszinte mosollyal.*
- Reggelig én is megpróbálok szerezni egy kis pénzt. *teszi hozzá szavait főleg hozzá és Lauhoz intézve, majd megvárva amíg Lau és és a többiek is elindulnak lepihenni, megissza maradék kakaóját és táskájával a pulthoz sétál.*
- Elnézést, egy pillanatra! *szólítja meg a fogadóst, amikor úgy ítéli meg, hogy társai mind elmentek már, a maradék vendégek pedig hallótávolságon kívül vannak. Nem mintha valami nagy titkot készülne előadni, de az elmúlt időszak után úgy van vele, hogy inkább legyen túlságosan óvatos, mint csak egy picikét óvatlanabb, mint kellett volna.
Így is gondosan meg kell válogatni a szavait. Hazudni nem akar, de az egész történetet elmesélni körülményes lenne, és minden bizonnyal kicsit hosszadalmas is.
Persze az eddigiek alapján a fogadós nagyon kedves embernek tűnik, aki tényleg eltökélte, hogy bármi áron fenntartja itt a rendet, ettől még egyáltalán nem biztos benne, hogy kérdése, vagy inkább kérése kedvező fogadtatásra fog találni. Főleg, hogy nem is az a kimondott kereskedő alkat. Amikor édesanyjával vásárokra jártak füstölőket és egyéb apróságokat árulni, akkor is természetesen anyja volt az, aki eladott és alkudott, nem pedig ő.*
- Nem érdekelné esetleg két üveg óbor? *kérdi, és kinyitja táskája száját, hogy a férfi láthassa a játéknyulak mellé rakott palackokat, majd az egyiket oda is adja, hogy vizsgálja meg nyugodtan, bontsa ki, szagolja, vagy akár kóstolja is meg, hogy megbizonyosodjon róla, nem szeretné átverni, tényleg óbor van nála, nem pedig olyan ital, amit egy vidéki kocsmában is beszerezhet bárki.*
- Körülbelül ennyit sikerült megmenteni a rokonom vagyonából, akinél éltem, aznap, amikor kitört a városban a káosz. *mondja.*
- Eredetileg egy elf nemes borospincéjéből vannak. Nem tudom, hogy pontosan hány évesek lehetnek, de jó esély van rá, hogy idősebbek, mint mi ketten együttvéve. Nyugalmasabb időkben biztos sokat érhetnek bárkinek, aki szereti a különlegesebb italokat. Talán valaki megvenné egyszer őket a vendégek közül, végül is itt annyiféle ember megfordul, ahogy elnézem. Vagy ajándéknak is tökéletes lenne. Már régóta szeretnék megválni tőlük, mert sehol nem tudok fizetni velük. Többet érne most számomra az arany, mint két üveg bor, legyenek bármilyen finomak, vagy öregek. Jobb helyen pedig nem is lehetnének szerintem, mint itt.
*Bízik benne, hogy megjelenése és hangja alapján a férfiban fel sem merül, hogy esetleg a káoszt kihasználva lopta volna a borokat.
Bár a látszat nagyon sokszor csal, ő már testalkatából kifolyólag sem lehet sem gyakorlott, sem pedig gyakorlatlan fosztogató. Ettől persze még ha rabló nem is, tolvaj lehetne. Igaz, ha valóban az lenne, inkább lopna pénzt, mint borokat, magában legalábbis így okoskodik.
Árat persze nem mond. Ha a kocsmáros érdeklődik, hátha többet ajánl érte, mint amennyit ő mondott volna. Ha pedig túl magas árat mond, akkor még a végén elmegy a vásárlástól a kedve. Arról pedig nem is beszélve, hogy amennyire kell most neki a pénz, amúgy sem nagyon van abban a helyzetben, hogy alkudozhasson.
Abban reménykedik, hogy a férfi is osztja az ő optimizmusát arra nézve, hogy kereshet ezen az üzleten, mert több pénzért tudná eladni az italokat, mint amennyiért most megveszi őket.*