Arthenior - Pegazus fogadó
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 654 (13061. - 13080. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
13080. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2018-12-13 20:29:15
Üzenet elküldve: 2018-12-13 20:29:15
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Megfontolt
//Úton-útfélen//
//Angu, YIlanda, icipici Lyllinor//
//Fősodor//
*Mint hogy a cicát elveszik tőle, otthagyja gondos kezei között, a gnómnak és elsétál a pulthoz. Még hallja, mikor Lyllinor Angunak szól, hogy menjen utána, azért ő sem süket.*
~Mert az most nagyon kell nekem. ~*Gondolja magában, hiszen ő is úgy érzi, ha most még az elf férfi lehangoltságával is meg kell küzdenie a sajátja mellett a mai este során, akkor önkezével vet véget valamelyikük életének. Mikor odaér a pulthoz rendel két Pálinkát majd kifizet érte 36 aranyat.
*
- El se olvastad a levelet. *Csak megjegyzi, de nem szeretné, ha kioktatásnak hangozna, így mást nem is mond, de nem is kell, mert Angu megszólal, és csak úgy dől belőle a szó.*
~Én is meg tudnám fojtani, azért amit anyámmal tett. Lehet, mégis testvérek vagyunk.~*Elmélkedik, miközben kiteszik elé a két pálinkát. Megköszöni egy fejbiccentėssel. Mikor a fülébe jut az eladós rész, egy pillanatra megesik a szíve az elfen, és félrenéz, nem szereti ha az érzései kiülnek az arcára és azt más is látja. Mikor azonban megérinti, visszakapja a fejét. Általában ha valaki hozzáér az többnyire manipulálni vagy kizsebelni akarja, de úgy néz ki Angu veszélytelenebb most, mint egy újszülött kismacska. Amit pedig az együtt maradásról mondott az neki sincsen ellenére. Hiszen mihez is kezdene egy maga fajta egyedül az isten háta mögött, úgy érzi a kapcsolatuk mind a kettejüknek jövedelmező egyelőre.*
- Szóval, ha kiröhöglek és elmegyek, akkor is áll az ajánlat?*Kérdez vissza.*
- Ez elég szánalmasan hangzik, de inkább igyunk. Nem szeretnélek magadra hagyni, ha neked is megfelel, egy ideig számíthatsz rám, de vannak határok.*Úgy véli ezt jó időben tisztázni.*
- Nekem sem volt soha testvérem előre szólok, nem tudom, mit kell csinálni ilyenkor.*Bár cimborái voltak, akikkel együtt mentek lopni, de úgy érzi az mégis más tészta. Majd felemeli a felest koccintásra és reméli, hogy a másik is így tesz.*
A hozzászólás írója (YIlanda Hyths ) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.12.13 20:42:17
//Angu, YIlanda, icipici Lyllinor//
//Fősodor//
*Mint hogy a cicát elveszik tőle, otthagyja gondos kezei között, a gnómnak és elsétál a pulthoz. Még hallja, mikor Lyllinor Angunak szól, hogy menjen utána, azért ő sem süket.*
~Mert az most nagyon kell nekem. ~*Gondolja magában, hiszen ő is úgy érzi, ha most még az elf férfi lehangoltságával is meg kell küzdenie a sajátja mellett a mai este során, akkor önkezével vet véget valamelyikük életének. Mikor odaér a pulthoz rendel két Pálinkát majd kifizet érte 36 aranyat.
*- El se olvastad a levelet. *Csak megjegyzi, de nem szeretné, ha kioktatásnak hangozna, így mást nem is mond, de nem is kell, mert Angu megszólal, és csak úgy dől belőle a szó.*
~Én is meg tudnám fojtani, azért amit anyámmal tett. Lehet, mégis testvérek vagyunk.~*Elmélkedik, miközben kiteszik elé a két pálinkát. Megköszöni egy fejbiccentėssel. Mikor a fülébe jut az eladós rész, egy pillanatra megesik a szíve az elfen, és félrenéz, nem szereti ha az érzései kiülnek az arcára és azt más is látja. Mikor azonban megérinti, visszakapja a fejét. Általában ha valaki hozzáér az többnyire manipulálni vagy kizsebelni akarja, de úgy néz ki Angu veszélytelenebb most, mint egy újszülött kismacska. Amit pedig az együtt maradásról mondott az neki sincsen ellenére. Hiszen mihez is kezdene egy maga fajta egyedül az isten háta mögött, úgy érzi a kapcsolatuk mind a kettejüknek jövedelmező egyelőre.*
- Szóval, ha kiröhöglek és elmegyek, akkor is áll az ajánlat?*Kérdez vissza.*
- Ez elég szánalmasan hangzik, de inkább igyunk. Nem szeretnélek magadra hagyni, ha neked is megfelel, egy ideig számíthatsz rám, de vannak határok.*Úgy véli ezt jó időben tisztázni.*
- Nekem sem volt soha testvérem előre szólok, nem tudom, mit kell csinálni ilyenkor.*Bár cimborái voltak, akikkel együtt mentek lopni, de úgy érzi az mégis más tészta. Majd felemeli a felest koccintásra és reméli, hogy a másik is így tesz.*
A hozzászólás írója (YIlanda Hyths ) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.12.13 20:42:17
13079. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2018-12-13 15:48:16
Üzenet elküldve: 2018-12-13 15:48:16
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 196
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 196
Játékstílus: Megfontolt
//Úton-útfélen//
//Angu, YIlanda, icipici Lyllinor//
- Természetesen nincs baja, csak pár napja lemaradtam a hajóról, amivel a szigetekre mentünk volna. Nem sokkal, de ugye a dagály nem vár, így a hajó sem. Valószínű akkor írta ezt a pár sort, meg szólt az emberének, hogy ha nem keverednék haza, errefelé keressen. Mondjuk a tanítványai lépéseinek megjóslásához jól értett az öreg. Illetve ahhoz is. * Válaszol Lyllinek.
Mikor érezhetően mindketten meg akarják akadályozni a levél teljes széttépését, egy pillanatra ő is elgondolkodik, hisz mégiscsak az apja üzenetéről van szó. Ugyanakkor, ha az öreg több mint öt évtizeden keresztül nem vette a fáradtságot, hogy beszéljen vele, akkor most se akarja kiokosítani vagy bármi. Több mint fél évszázada volt rá, hogy legalább szót váltson a fiával, amire ha akart volna tudott volna úgy alkalmat találni, hogy utóbb se lehessen bizonyítani. Sőt ezt még most is megtehetné. Persze lehet épp halálos beteg volt, vagy elvitte a mumus, de akkor meg azt nem akarja tudni. Nem kell bolygatni a múltat ilyen személyes dolgokkal. Ha valakit eltemettünk, akkor az maradjon is ott. Ha egyszer majd meghal, akkor ő sem akar még onnan is diskurálni, meg magyarázni. Amit lehet elrendez még az életében, a többi meg már az élők dolga.
Így mikor YIlanda a kezéhez kap, ugyan nem folytatja a tépkedést, de a levél kérdését magában lezártnak tekinti. A tégy, ahogy jónak látodra, nem igazán tud mit válaszolni. Mondhatná, hogy neki nincs apja csak nemzője, meg hogy a lány is tudhatná, milyen érzés ez, de láthatóan a másikat valami igazán bántja, így nem akar tovább rontani a hangulatán. Úgy néz ki Lyllit se hagyta az a nyomorult levél érintetlenül, mert ő meg a ládikóra mered. Így utólag már visszacsinálná a dolgot, de a fene se gondolta, hogy ekkora kalamajka lesz ebből. Magában még mondana cifrákat az öregre, de van fontosabb dolga is. Ezek után a szájából elhangzó kész is van, nyilván inkább keserű, mint elégedett.
Elnézi, ahogy a macskáját, az egyik rosszkedvű lány átadja a másiknak, akinek legalább mosolyt csal az arcára a kis szőrgombóc. Igazából maga sem tudja mihez kéne kezdenie, hisz nem pont abban a hangulatban van, amikor fel tudja dobni a többieket.
Ha YIlanda elindul a pulthoz, akkor eldönti, hogy utána megy, mire Lylli fel is veti neki. Picit keserűen válaszol neki már indultában:*
- Elfelejtettem, hogy az ő apja is. * suttogja kicsit maga elé, bár itt nem a közös apára, hanem a hasonló sorsra gondol. Igazán nem siet a lány után, mert bár szívesen mondana neki valami biztatót, de tapasztalatból tudja, hogy nem nagyon lehet. Ami szar ügy, az szar ügy és nem lehet szépíteni. Ha változtatni nem lehet rajra, akkor meg tök fölösleges a biztatás is, hogy majd jobb lesz, meg elmúlik, meg a többi maszlag. Mikor odaér a pulthoz, megáll a lány mellett. Ha ő beszél megvárja míg végez és rá figyel. Tulajdonképp még mindig eléggé zavarban van, mert nem tudja mit kellene mondani, de azért hozzákezd. *
- Sajnálom ezt az egészet. Meg hogy rosszul érintett. Nem tudom, te hogy lennél ezzel, de én most nem tudtam mást tenni. Volt, amikor saját kezemmel meg tudtam volna fojtani, azért amit az anyámmal tett. Ma megelégszem annyival, hogy kizárom az életemből, mert soha nem volt a része. Ugyanakkor tagadhatatlan, hogy így is rossz, meg úgy is. És igen, piszkos jó volna egy család, de az a levél nem az, bármennyire is annak tűnt. Volt egy nemzőm, aki dobott, egy anyám, aki tulajdonképp eladott és ennyi. Illetve nem, * mosolyodik el, tulajdonképp őszintén * - most van egy húgom. * Pár gondolatnyi ideig fürkészi YIlandát. * - Tulajdonképp mióta az eszemet tudom vágyom egy családra, vagy valami olyasmire. Mint mostanság kiderült van egy hugim, aki tök jó fej, meg életrevaló, meg minden. * YIlanda alkarjára teszi a kezét. * - Ha gondolod, maradhatunk ennél hosszabb távon, amíg működik. Nyilván nem megy majd azonnal, de meglátjuk mire jutunk vele. Aztán ha nagyon nem megy, * vonja meg a vállát * - majd kiderül valami tévedés. * Elveszi a kezét és félrenéz, mert úgy érzi magát, mint az első randis hülyegyerek, aki köszönés helyett azzal kezdte, hogy szeretlek. Vagy ha nem is pont úgy, akkor is úgy, mint aki valami hatalmas baromságot mondott. Azért egy ideges félmosollyal az arcán visszanéz a lányra.* - Ha most kiröhögsz vagy itt hagysz, akkor is áll az ajánlat. * Ha van válasz megvárja, ha nem, akkor némi csönd után szólal meg: *
- Akkor ezt megbeszéltük. Igyunk valamit a nagy megrázkódtatásra.
//Angu, YIlanda, icipici Lyllinor//
- Természetesen nincs baja, csak pár napja lemaradtam a hajóról, amivel a szigetekre mentünk volna. Nem sokkal, de ugye a dagály nem vár, így a hajó sem. Valószínű akkor írta ezt a pár sort, meg szólt az emberének, hogy ha nem keverednék haza, errefelé keressen. Mondjuk a tanítványai lépéseinek megjóslásához jól értett az öreg. Illetve ahhoz is. * Válaszol Lyllinek.
Mikor érezhetően mindketten meg akarják akadályozni a levél teljes széttépését, egy pillanatra ő is elgondolkodik, hisz mégiscsak az apja üzenetéről van szó. Ugyanakkor, ha az öreg több mint öt évtizeden keresztül nem vette a fáradtságot, hogy beszéljen vele, akkor most se akarja kiokosítani vagy bármi. Több mint fél évszázada volt rá, hogy legalább szót váltson a fiával, amire ha akart volna tudott volna úgy alkalmat találni, hogy utóbb se lehessen bizonyítani. Sőt ezt még most is megtehetné. Persze lehet épp halálos beteg volt, vagy elvitte a mumus, de akkor meg azt nem akarja tudni. Nem kell bolygatni a múltat ilyen személyes dolgokkal. Ha valakit eltemettünk, akkor az maradjon is ott. Ha egyszer majd meghal, akkor ő sem akar még onnan is diskurálni, meg magyarázni. Amit lehet elrendez még az életében, a többi meg már az élők dolga.
Így mikor YIlanda a kezéhez kap, ugyan nem folytatja a tépkedést, de a levél kérdését magában lezártnak tekinti. A tégy, ahogy jónak látodra, nem igazán tud mit válaszolni. Mondhatná, hogy neki nincs apja csak nemzője, meg hogy a lány is tudhatná, milyen érzés ez, de láthatóan a másikat valami igazán bántja, így nem akar tovább rontani a hangulatán. Úgy néz ki Lyllit se hagyta az a nyomorult levél érintetlenül, mert ő meg a ládikóra mered. Így utólag már visszacsinálná a dolgot, de a fene se gondolta, hogy ekkora kalamajka lesz ebből. Magában még mondana cifrákat az öregre, de van fontosabb dolga is. Ezek után a szájából elhangzó kész is van, nyilván inkább keserű, mint elégedett.
Elnézi, ahogy a macskáját, az egyik rosszkedvű lány átadja a másiknak, akinek legalább mosolyt csal az arcára a kis szőrgombóc. Igazából maga sem tudja mihez kéne kezdenie, hisz nem pont abban a hangulatban van, amikor fel tudja dobni a többieket.
Ha YIlanda elindul a pulthoz, akkor eldönti, hogy utána megy, mire Lylli fel is veti neki. Picit keserűen válaszol neki már indultában:*
- Elfelejtettem, hogy az ő apja is. * suttogja kicsit maga elé, bár itt nem a közös apára, hanem a hasonló sorsra gondol. Igazán nem siet a lány után, mert bár szívesen mondana neki valami biztatót, de tapasztalatból tudja, hogy nem nagyon lehet. Ami szar ügy, az szar ügy és nem lehet szépíteni. Ha változtatni nem lehet rajra, akkor meg tök fölösleges a biztatás is, hogy majd jobb lesz, meg elmúlik, meg a többi maszlag. Mikor odaér a pulthoz, megáll a lány mellett. Ha ő beszél megvárja míg végez és rá figyel. Tulajdonképp még mindig eléggé zavarban van, mert nem tudja mit kellene mondani, de azért hozzákezd. *
- Sajnálom ezt az egészet. Meg hogy rosszul érintett. Nem tudom, te hogy lennél ezzel, de én most nem tudtam mást tenni. Volt, amikor saját kezemmel meg tudtam volna fojtani, azért amit az anyámmal tett. Ma megelégszem annyival, hogy kizárom az életemből, mert soha nem volt a része. Ugyanakkor tagadhatatlan, hogy így is rossz, meg úgy is. És igen, piszkos jó volna egy család, de az a levél nem az, bármennyire is annak tűnt. Volt egy nemzőm, aki dobott, egy anyám, aki tulajdonképp eladott és ennyi. Illetve nem, * mosolyodik el, tulajdonképp őszintén * - most van egy húgom. * Pár gondolatnyi ideig fürkészi YIlandát. * - Tulajdonképp mióta az eszemet tudom vágyom egy családra, vagy valami olyasmire. Mint mostanság kiderült van egy hugim, aki tök jó fej, meg életrevaló, meg minden. * YIlanda alkarjára teszi a kezét. * - Ha gondolod, maradhatunk ennél hosszabb távon, amíg működik. Nyilván nem megy majd azonnal, de meglátjuk mire jutunk vele. Aztán ha nagyon nem megy, * vonja meg a vállát * - majd kiderül valami tévedés. * Elveszi a kezét és félrenéz, mert úgy érzi magát, mint az első randis hülyegyerek, aki köszönés helyett azzal kezdte, hogy szeretlek. Vagy ha nem is pont úgy, akkor is úgy, mint aki valami hatalmas baromságot mondott. Azért egy ideges félmosollyal az arcán visszanéz a lányra.* - Ha most kiröhögsz vagy itt hagysz, akkor is áll az ajánlat. * Ha van válasz megvárja, ha nem, akkor némi csönd után szólal meg: *
- Akkor ezt megbeszéltük. Igyunk valamit a nagy megrázkódtatásra.
13078. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2018-12-12 21:00:36
Üzenet elküldve: 2018-12-12 21:00:36
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//Úton-útfélen//
//Angu, YIlanda, icipici Lyllinor//
*Felkapja a fejét.*
- "Volt bestered"? De ugye…
*Ijedten néz a férfira.*
- Ugye deb… deb esett baja… Bavadavariavaddak?
*Visszatartja a lélegzetét, míg meg nem nyugtatják a mester felől, ki a család régi jó barátja volt. Bár utána se az orrán át veszi a levegőt.
Megnyugszanak aztán a kedélyek a látszólagos harcban, és boldogan mosolyog kedvenc testvérpárjára. Mikor Angu az apját említi, akkor viszont sajnálkozón leereszti a tekintetét. Tudja, hogy ez fájó pont neki. Ám azt is sajnálja, hogy nem beszél vele. Úgy érzi, ő most a világ végére is elmenne, hogy az apjával találkozzon. Bármennyire dühös is lenne rá. Mikor Angu csíkokra tépi a levelet, elkerekedő szemmel kap felé a levegőben, megpróbálja megakadályozni.*
- De!
*Ám nyilván nem fogja keresztülvinni az akaratát, kezdve azzal, hogy el sem ér odáig. Szomorúan nézi a becsukódó ládikót. A tekintete azután is rajta marad, hogy Angu témát vált. Mintha nem is hallaná a kérdését. YIlanda rázza fel elrévedéséből, aki Tolvajt hozza oda neki.*
- Hogyde.
*Mosolyog fel rá és átveszi a kis bundást. Most direkt jólesik a lelkének, hogy abajgathatja és gügyöghet neki.*
- Hát te beg hogy viseled bagad Adgudál?
*Nem kerüli el azonban a figyelmét, mikor felnéz, hogy a nő rosszkedvű. Megrázza a fejét, nem kér semmit. Ha YIlanda egyedül indulna a pulthoz, akkor Anguhoz szól halkan.*
- Utáda kellede bedded. Valabi bádtja. Kérdezd beg, hogy bi az!
*Ha Angu eleve vele megy, akkor persze a javaslat elmarad. S ha sikerül a terve, és magára marad, akkor szerencsét remélve szőrös bűntársa készségeitől megpróbálja kicsenni az összetépett papírszeletkéket a ládikóból és a noteszébe rejteni. Azokat pedig összetépett, üres papírlapokkal helyettesíteni a ládikóban. Végül a notesz visszakerül a zsákocskájába, és Lyll nagyon vörösödő arccal húzza magához a Lau által valamikor számára vásárolt teát. Már nagyon langyoska, de most jólesik kortyolgatni belőle, míg fél kézzel a dorombolóművészt simogatja, akinek ma nagyon jó dolga van.*
//Angu, YIlanda, icipici Lyllinor//
*Felkapja a fejét.*
- "Volt bestered"? De ugye…
*Ijedten néz a férfira.*
- Ugye deb… deb esett baja… Bavadavariavaddak?
*Visszatartja a lélegzetét, míg meg nem nyugtatják a mester felől, ki a család régi jó barátja volt. Bár utána se az orrán át veszi a levegőt.
Megnyugszanak aztán a kedélyek a látszólagos harcban, és boldogan mosolyog kedvenc testvérpárjára. Mikor Angu az apját említi, akkor viszont sajnálkozón leereszti a tekintetét. Tudja, hogy ez fájó pont neki. Ám azt is sajnálja, hogy nem beszél vele. Úgy érzi, ő most a világ végére is elmenne, hogy az apjával találkozzon. Bármennyire dühös is lenne rá. Mikor Angu csíkokra tépi a levelet, elkerekedő szemmel kap felé a levegőben, megpróbálja megakadályozni.*
- De!
*Ám nyilván nem fogja keresztülvinni az akaratát, kezdve azzal, hogy el sem ér odáig. Szomorúan nézi a becsukódó ládikót. A tekintete azután is rajta marad, hogy Angu témát vált. Mintha nem is hallaná a kérdését. YIlanda rázza fel elrévedéséből, aki Tolvajt hozza oda neki.*
- Hogyde.
*Mosolyog fel rá és átveszi a kis bundást. Most direkt jólesik a lelkének, hogy abajgathatja és gügyöghet neki.*
- Hát te beg hogy viseled bagad Adgudál?
*Nem kerüli el azonban a figyelmét, mikor felnéz, hogy a nő rosszkedvű. Megrázza a fejét, nem kér semmit. Ha YIlanda egyedül indulna a pulthoz, akkor Anguhoz szól halkan.*
- Utáda kellede bedded. Valabi bádtja. Kérdezd beg, hogy bi az!
*Ha Angu eleve vele megy, akkor persze a javaslat elmarad. S ha sikerül a terve, és magára marad, akkor szerencsét remélve szőrös bűntársa készségeitől megpróbálja kicsenni az összetépett papírszeletkéket a ládikóból és a noteszébe rejteni. Azokat pedig összetépett, üres papírlapokkal helyettesíteni a ládikóban. Végül a notesz visszakerül a zsákocskájába, és Lyll nagyon vörösödő arccal húzza magához a Lau által valamikor számára vásárolt teát. Már nagyon langyoska, de most jólesik kortyolgatni belőle, míg fél kézzel a dorombolóművészt simogatja, akinek ma nagyon jó dolga van.*
13077. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2018-12-12 10:21:54
Üzenet elküldve: 2018-12-12 10:21:54
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Úton-útfélen//
//Fősodor//
- Nagyon remélem, hogy így lesz! *nevet ő is Arystorral együtt* Sose gondoltam volna, hogy annak is megvan az előnye, ha valakit felültetnek, de úgy látszik, minden rosszban van valami jó! *mosolyog továbbra is, azon merengve, hogy ha vallásosabb lenne, talán bizony valami égi jelnek tekintené, hogy az előző érdeklődő nem jött el, ők pedig összetalálkoztak. ~Azt hiszem, maradjunk inkább csak a véletlenek furcsa összjátékánál~ zárja le földhözragadtabban a kérdést magában.*
- Szerintem egy nap elég lesz megtekinteni a kettőt, de majd meglátjuk, hogy állunk az idővel, ha odaérkezünk! *válaszol a látogatást illető megjegyzésre, ugyanis reményei szerint többen mennek majd oda, akik közül néhányan egyéb közlekedési eszköz híján kénytelenek lesznek gyalog megtenni az utat, ez pedig sokat lassíthat a tempón.*
- Ugyanakkor ma már elég későre jár az ilyen kiránduláshoz, talán bölcsebb lenne holnapra halasztani... *biztos benne, a nemes se úgy értette korábbi szavait, hogy most rögtön pattanjanak fel és induljanak, így megjegyzésével burkoltan inkább arra próbál rákérdezni, vajon a férfinak nem probléma-e, ha egy ilyen kevéssé előkelő helyen kell töltenie az éjszakát. ~Bár ha itt vacsorázott, biztos nem lehet sok fenntartása a hellyel kapcsolatban~ érvel magában, remélve, hogy az egyszerű fogadóban töltött éjszaka nem szegi majd Arystor kedvét másnapra. Ugyanakkor azt már határozottan jó előjelnek veszi, hogy a férfi hajlandó belemenni abba, hogy mindkét házat megmutassa nekik, még ha szavaiból egy kis bizonytalanságot továbbra is kiérezni vél irányukba.*
- Talán nem vagyunk olyan előkelő származásúak, vagy gazdagok, mint a korábbi vevő lett volna, de mindannyiunknak a helyén van a szíve és tisztességesen rendben is tartanánk a házat, hogy az megőrizze mostani szépségét. Ha pedig a fizetség miatt aggódna, afelől is nyugodtan alhat! *kicsit talán eltúlozza a dolgokat, de igyekszik mindenképp megerősíti és fenntartani azt a látszatot, hogy jó kezekbe kerülne majd a ház, ha Arystor úgy dönt, eladja nekik, emellett pedig azt is próbálja nyomatékosítani, fizetőképes vásárlókkal áll szemben. Bár a nála lévő arany mennyiségét illetően csak becslései vannak, mennyi lehet pontosan, biztos benne, a kisebbiket akár Lunival kettesben is ki tudnák fizetni, de bízik benne, a többiek támogatásával akár a nagyobbik árát is össze tudnák dobni. ~Remélem, sikerül meggyőznöm őket, hogy ez jó ötlet... egy csendes, biztonságos menedék ebben az őrült világban~ már régóta érlelődik benne az elképzelés egy saját házról, amit nyugalom és békesség vesz körül, és most, hogy ez belátható távolságon belülre került, másra sem vágyik jobban, mint hogy ezt hasonló lelkületű ismerőseivel megoszthassa, akármilyen friss is az ismeretségük. Egyesével végigpillant rajtuk, ahogy ezen töpreng, míg végül Lunin állapodik meg tekintete, bátorítólag mosolyogva a lányra, hiszen az az érzése, őszinte megjegyzései eddig is nagyban előrelendítették a tárgylásukat, így reméli, a lány talán most is tud valami hasonlóval szolgálni.*
//Fősodor//
- Nagyon remélem, hogy így lesz! *nevet ő is Arystorral együtt* Sose gondoltam volna, hogy annak is megvan az előnye, ha valakit felültetnek, de úgy látszik, minden rosszban van valami jó! *mosolyog továbbra is, azon merengve, hogy ha vallásosabb lenne, talán bizony valami égi jelnek tekintené, hogy az előző érdeklődő nem jött el, ők pedig összetalálkoztak. ~Azt hiszem, maradjunk inkább csak a véletlenek furcsa összjátékánál~ zárja le földhözragadtabban a kérdést magában.*
- Szerintem egy nap elég lesz megtekinteni a kettőt, de majd meglátjuk, hogy állunk az idővel, ha odaérkezünk! *válaszol a látogatást illető megjegyzésre, ugyanis reményei szerint többen mennek majd oda, akik közül néhányan egyéb közlekedési eszköz híján kénytelenek lesznek gyalog megtenni az utat, ez pedig sokat lassíthat a tempón.*
- Ugyanakkor ma már elég későre jár az ilyen kiránduláshoz, talán bölcsebb lenne holnapra halasztani... *biztos benne, a nemes se úgy értette korábbi szavait, hogy most rögtön pattanjanak fel és induljanak, így megjegyzésével burkoltan inkább arra próbál rákérdezni, vajon a férfinak nem probléma-e, ha egy ilyen kevéssé előkelő helyen kell töltenie az éjszakát. ~Bár ha itt vacsorázott, biztos nem lehet sok fenntartása a hellyel kapcsolatban~ érvel magában, remélve, hogy az egyszerű fogadóban töltött éjszaka nem szegi majd Arystor kedvét másnapra. Ugyanakkor azt már határozottan jó előjelnek veszi, hogy a férfi hajlandó belemenni abba, hogy mindkét házat megmutassa nekik, még ha szavaiból egy kis bizonytalanságot továbbra is kiérezni vél irányukba.*
- Talán nem vagyunk olyan előkelő származásúak, vagy gazdagok, mint a korábbi vevő lett volna, de mindannyiunknak a helyén van a szíve és tisztességesen rendben is tartanánk a házat, hogy az megőrizze mostani szépségét. Ha pedig a fizetség miatt aggódna, afelől is nyugodtan alhat! *kicsit talán eltúlozza a dolgokat, de igyekszik mindenképp megerősíti és fenntartani azt a látszatot, hogy jó kezekbe kerülne majd a ház, ha Arystor úgy dönt, eladja nekik, emellett pedig azt is próbálja nyomatékosítani, fizetőképes vásárlókkal áll szemben. Bár a nála lévő arany mennyiségét illetően csak becslései vannak, mennyi lehet pontosan, biztos benne, a kisebbiket akár Lunival kettesben is ki tudnák fizetni, de bízik benne, a többiek támogatásával akár a nagyobbik árát is össze tudnák dobni. ~Remélem, sikerül meggyőznöm őket, hogy ez jó ötlet... egy csendes, biztonságos menedék ebben az őrült világban~ már régóta érlelődik benne az elképzelés egy saját házról, amit nyugalom és békesség vesz körül, és most, hogy ez belátható távolságon belülre került, másra sem vágyik jobban, mint hogy ezt hasonló lelkületű ismerőseivel megoszthassa, akármilyen friss is az ismeretségük. Egyesével végigpillant rajtuk, ahogy ezen töpreng, míg végül Lunin állapodik meg tekintete, bátorítólag mosolyogva a lányra, hiszen az az érzése, őszinte megjegyzései eddig is nagyban előrelendítették a tárgylásukat, így reméli, a lány talán most is tud valami hasonlóval szolgálni.*
13076. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2018-12-11 18:17:54
Üzenet elküldve: 2018-12-11 18:17:54
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Megfontolt
//Úton-útfélen//
//Angu, YIlanda, icipici Lyllinor//
*Mikor hallja, hogy a kis gnóm lányka milyen átéléssel beszél a testvéri szeretetről némi lelkiismeret furdalás fogja el, de gyorsan tovatolja Lyllinor vicces kiejtése, amely a mostani beteg állapotából adódik. Nem szeretné kigúnyolni a lányt, így nem válaszolja neki, bár sok önuralomra van szüksége hozzá, hogy „rendben begértők leszünk egybással”. Egyelőre fogalma sincsen miért is lehet ilyen fontos ez a téma neki.*
- Most az egyszer, csak a te kedvedért Lyllidor.*Mondja a kislánynak kedvesen, miközben a cicát simogatja az ölében. Mikor Angu kiejti a „Kiscsillag” szót, nagy valószínűséggel rá célozva, meghűl körülötte a levegő. Valószínűsíti, hogy a férfi csak gúnyolódni akar ezzel a lekezelő és lekicsinylő megszólítással, de valahogy még tetszik is neki, édesanyja soha sem becézgette vagy csupán apró kisded korában, amire már nem emlékszik. Kimutatnia viszont ezt nem szabad, az számára egyértelmű, a végén még elharapóznak a dolgok és puhánynak néznék a többiek e miatt. Most érzi először, hogy hiányzik az életéből egy meleg meghitt hely, amelyet az otthonának tekinthetne és biztos pontnak az életében. Mióta lelépett az anyai házból, valószínűleg nem látnák szívesen ismét, minthogy az apjának nevezett elf arannyal megrakott erszénye is vele tartott a nagy útra, ez nem meglepő. *
- Rendben nem haragszom, csak mutasd, mi van benne?*Áll fel a macskával a kezében, hogy magaslatról belelessenek a ládikóba.*
- Szép kis summának tűnik. *Majd mikor Angu azt ecseteli, hogy apja bizonyára nagy küszködések árán préselte ki magából azt a pár sort is, kicsit elkomorodik, még irigy is a levél miatt. Tekintete elréved a távolba néhány perc erejéig, mert arra tér vissza a valóságba, hogy a férfi már a fél irományt aprólékká kézimunkázta. Szabad kezével odakap még, hogy megállítsa legalább az egyik tépkedő kezét, de csak annyit ér el, hogy Angu az utolsó nagyobb darabot már nem szaporítja tovább, így egy pillanat múlva már el is ereszti.*
- Tégy, ahogy jónak látod.*Veti még oda, nem szeretne senkinek a családi életébe beavatkozni, csak annyira amennyire neki szükséges. Majd a cicával a kezében odasétál Lyllinorhoz.*
- Vigyáznál egy kicsit a bajkeverőre?*Ha a lányka elveszi a kezéből a macskát, akkor odaadja, ha nem akkor marad nála.*
- Hozzak esetleg még valamit neked, mert épp a pulthoz megyek.*Kérdezi kedvesen, de látszik rajta hogy valami miatt elkedvetlenedett.*
//Angu, YIlanda, icipici Lyllinor//
*Mikor hallja, hogy a kis gnóm lányka milyen átéléssel beszél a testvéri szeretetről némi lelkiismeret furdalás fogja el, de gyorsan tovatolja Lyllinor vicces kiejtése, amely a mostani beteg állapotából adódik. Nem szeretné kigúnyolni a lányt, így nem válaszolja neki, bár sok önuralomra van szüksége hozzá, hogy „rendben begértők leszünk egybással”. Egyelőre fogalma sincsen miért is lehet ilyen fontos ez a téma neki.*
- Most az egyszer, csak a te kedvedért Lyllidor.*Mondja a kislánynak kedvesen, miközben a cicát simogatja az ölében. Mikor Angu kiejti a „Kiscsillag” szót, nagy valószínűséggel rá célozva, meghűl körülötte a levegő. Valószínűsíti, hogy a férfi csak gúnyolódni akar ezzel a lekezelő és lekicsinylő megszólítással, de valahogy még tetszik is neki, édesanyja soha sem becézgette vagy csupán apró kisded korában, amire már nem emlékszik. Kimutatnia viszont ezt nem szabad, az számára egyértelmű, a végén még elharapóznak a dolgok és puhánynak néznék a többiek e miatt. Most érzi először, hogy hiányzik az életéből egy meleg meghitt hely, amelyet az otthonának tekinthetne és biztos pontnak az életében. Mióta lelépett az anyai házból, valószínűleg nem látnák szívesen ismét, minthogy az apjának nevezett elf arannyal megrakott erszénye is vele tartott a nagy útra, ez nem meglepő. *
- Rendben nem haragszom, csak mutasd, mi van benne?*Áll fel a macskával a kezében, hogy magaslatról belelessenek a ládikóba.*
- Szép kis summának tűnik. *Majd mikor Angu azt ecseteli, hogy apja bizonyára nagy küszködések árán préselte ki magából azt a pár sort is, kicsit elkomorodik, még irigy is a levél miatt. Tekintete elréved a távolba néhány perc erejéig, mert arra tér vissza a valóságba, hogy a férfi már a fél irományt aprólékká kézimunkázta. Szabad kezével odakap még, hogy megállítsa legalább az egyik tépkedő kezét, de csak annyit ér el, hogy Angu az utolsó nagyobb darabot már nem szaporítja tovább, így egy pillanat múlva már el is ereszti.*
- Tégy, ahogy jónak látod.*Veti még oda, nem szeretne senkinek a családi életébe beavatkozni, csak annyira amennyire neki szükséges. Majd a cicával a kezében odasétál Lyllinorhoz.*
- Vigyáznál egy kicsit a bajkeverőre?*Ha a lányka elveszi a kezéből a macskát, akkor odaadja, ha nem akkor marad nála.*
- Hozzak esetleg még valamit neked, mert épp a pulthoz megyek.*Kérdezi kedvesen, de látszik rajta hogy valami miatt elkedvetlenedett.*
13075. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2018-12-11 15:10:05
Üzenet elküldve: 2018-12-11 15:10:05
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 196
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 196
Játékstílus: Megfontolt
//Úton-útfélen//
//Angu, YIlanda, icipici Lyllinor//
*Illetve eltartana egy darabig, míg kinyitja a ládikót, de YIlanda nem nagyon hagyja, hogy magába szakadjon. Előadja a halálra sebzett hattyú vergődése című kiselőadását, amit alapesetben tapssal jutalmazna, de jelen helyzetben inkább bűnbánó arccal csatlakozik az érzelmi zsarolás című műhöz.*
-Ne haragudj Kiscsillag, de tényleg nem tudom. Most hozta a volt mesterem egyik beosztottja és ugye még nem nyitottam ki. * Elgondolkodik mennyire éljen vissza a helyzettel és kezdjen bele a testvér átkarolása és megvigasztalása kisjelenetbe, de mivel nincs kedve az utána következő, azt hiszed, hogy ezzel minden el van intézve lezáráshoz, így kihagyja az. Inkább egyetértően bólogat Lyllinor békítő szavaira. * - Úgy ám, nem szabad haragudni, meg persze azonnal fölkapni a vizet. A jött-ment senkiháziakkal meg nem így bánok.
* Mivel maga sem tudja, hogy mit várjon a ládikótól kíváncsian nyitja ki. Legnagyobb elképedésére, egy kettéhajtott lappal takart erszényt és alatta valami pecsétes levelet talál benne. A lapon egyértelműen mestere kézírását ismeri fel. Nincs bő lére eresztve, gyorsan átfutja.
„Angu
Tudtam, hogy rövidesen elérkezik ez az idő. Saját utadat kell megkeresned és azon járnod. Amit tudtam megpróbáltam a széllelbélelt fejedbe belelapátolni, majd az élet megmutatja mennyire jutottunk. Az erszényben az elmúlt időkből félretett pénzed van, amit bátorkodtam kispórolni a fizetésedből, remélem valami értelmesre költöd, nem úgy, mint az összes pénzed az utóbbi időkben. A pecsétes levelet, még az apád bízta rám, mikor hozzám kerültél, kérte, ha elindulsz az utadra adjam át neked.
Ha megszorulnál, gondolj rám bátran, de segítséget ne is remélj!
Mavanavariavan”
Ha az erszényt még senki nem tette magáévá, akkor kiemeli a ládából. Súlya alapján akár ezer arany is lehet benne. * - Az utolsó bérem, amit nem volt ideje ideadni. * Kommentálja testvérének, mielőtt újra elkezdődne a milyen bizalmatlan vagy tartalmú szóáradat. Táskájába süllyeszti, majd a pecsétes borítékot veszi ki a ládából. Maga elé teszi szarvasos pecséttel ellátott borítékot és pár korty híján pohárnyi borát egy szuszra megissza. * - A drágalátos, sosemlátott, ezutánseakar apám levele. * Mondja YIlandának picit révetegen, keserűséggel a hangjában. * - Gondolom megfeszült és írt egy-két oldalt, hogy mennyire sajnálja, meg hogy mennyivel jobb ez így nekem. * Megfogja a borítékot és gondos munkával elkezdi csíkokra tépni a ládikóba. Mikor végez, akkurátusan lezárja a ládát, elvigyorodik és a lányokra néz. * - Nu ez kész is van. Hol is tartottunk?
A hozzászólás írója (Lsonjangu Rkusstianbrock) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.12.11 15:13:00
//Angu, YIlanda, icipici Lyllinor//
*Illetve eltartana egy darabig, míg kinyitja a ládikót, de YIlanda nem nagyon hagyja, hogy magába szakadjon. Előadja a halálra sebzett hattyú vergődése című kiselőadását, amit alapesetben tapssal jutalmazna, de jelen helyzetben inkább bűnbánó arccal csatlakozik az érzelmi zsarolás című műhöz.*
-Ne haragudj Kiscsillag, de tényleg nem tudom. Most hozta a volt mesterem egyik beosztottja és ugye még nem nyitottam ki. * Elgondolkodik mennyire éljen vissza a helyzettel és kezdjen bele a testvér átkarolása és megvigasztalása kisjelenetbe, de mivel nincs kedve az utána következő, azt hiszed, hogy ezzel minden el van intézve lezáráshoz, így kihagyja az. Inkább egyetértően bólogat Lyllinor békítő szavaira. * - Úgy ám, nem szabad haragudni, meg persze azonnal fölkapni a vizet. A jött-ment senkiháziakkal meg nem így bánok.
* Mivel maga sem tudja, hogy mit várjon a ládikótól kíváncsian nyitja ki. Legnagyobb elképedésére, egy kettéhajtott lappal takart erszényt és alatta valami pecsétes levelet talál benne. A lapon egyértelműen mestere kézírását ismeri fel. Nincs bő lére eresztve, gyorsan átfutja.
„Angu
Tudtam, hogy rövidesen elérkezik ez az idő. Saját utadat kell megkeresned és azon járnod. Amit tudtam megpróbáltam a széllelbélelt fejedbe belelapátolni, majd az élet megmutatja mennyire jutottunk. Az erszényben az elmúlt időkből félretett pénzed van, amit bátorkodtam kispórolni a fizetésedből, remélem valami értelmesre költöd, nem úgy, mint az összes pénzed az utóbbi időkben. A pecsétes levelet, még az apád bízta rám, mikor hozzám kerültél, kérte, ha elindulsz az utadra adjam át neked.
Ha megszorulnál, gondolj rám bátran, de segítséget ne is remélj!
Mavanavariavan”
Ha az erszényt még senki nem tette magáévá, akkor kiemeli a ládából. Súlya alapján akár ezer arany is lehet benne. * - Az utolsó bérem, amit nem volt ideje ideadni. * Kommentálja testvérének, mielőtt újra elkezdődne a milyen bizalmatlan vagy tartalmú szóáradat. Táskájába süllyeszti, majd a pecsétes borítékot veszi ki a ládából. Maga elé teszi szarvasos pecséttel ellátott borítékot és pár korty híján pohárnyi borát egy szuszra megissza. * - A drágalátos, sosemlátott, ezutánseakar apám levele. * Mondja YIlandának picit révetegen, keserűséggel a hangjában. * - Gondolom megfeszült és írt egy-két oldalt, hogy mennyire sajnálja, meg hogy mennyivel jobb ez így nekem. * Megfogja a borítékot és gondos munkával elkezdi csíkokra tépni a ládikóba. Mikor végez, akkurátusan lezárja a ládát, elvigyorodik és a lányokra néz. * - Nu ez kész is van. Hol is tartottunk?
A hozzászólás írója (Lsonjangu Rkusstianbrock) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.12.11 15:13:00
13074. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2018-12-10 23:44:49
Üzenet elküldve: 2018-12-10 23:44:49
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 206
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 206
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
//Úton-útfélen//
//Kicsit Luni//
//Marella//
*Marella igazán kedves lány, még azt is felajánlja, hogy fizet az italért, bár a tündérnek igazán semmit sem jelent a pénz, hacsak nem a pillanatnyi örömöt, amivel a jó vajsör szolgál. Kecsesen legyint kis kezével.*
- Nem tartozol semmivel. *Mosolyog.* Sőt, még mindig én vagyok a te adósod. Nagyon kedves társaságba hoztál, igazán örülök neki. Mondd csak, régóta ismeritek egymást? *Kérdezi, és azt se bánja, ha mások meghallják kijelentését, legfeljebb egy kedves mosollyal is honorálja, hogy ilyen jól fogadták, nem csúfolták ki ezek az új barátok. Sőt, még akad köztük egészen apró is, akárcsak ő – ritka látvány.
Luninariban Viel valami egészen mást vél felfedezni, a fájdalmai mögött mintha valami apró öröm is felsejlene a tündér beszéde láttán, és neki ez bőven elég, hogy úgy érezze, megérte szólnia. Elvégre szeretetet akar hozni erre a világra, és hol is kezdhetné, ha nem olyasvalakinél, akinek a nehéz sorsa miatt a belső sebeit kell begyógyítani? Hálás biccentéssel fogadja a szavait, majd szerényen hozzáteszi:*
- Jobbkor nem is jöhettem volna, mert így találkozhattam veletek.
*Komolyan úgy érzi, hogy eljött az ideje, a semmiből végre lehetősége van újat teremteni. Ideje, hogy a komor, meggyötört földből valami szép is sarjadjon, még ha ez nem is csak egy kis hóvirág, hanem valami elvont. Az otthon is a természet része, csak nem fogható, de attól még mindenki oda vágyik. Viel nemkülönben. Launak is megköszöni, hogy támogatja, hiszen ő is nagyon lelkes az új otthonnal kapcsolatban. Viel figyeli a kibontakozó eseményeket, és kíváncsian tanulmányozza a körülötte ülők arcát, viselkedését. Talán úgy tűnhet, kicsit el is mélázott, de közben főleg Marellával beszélget.*
- A lovad? Nagyon szeretem a lovakat, de csak azokat, akik elég szelídek, hogy megsimogathassam az orrukat. *Nevet fel csilingelő hangján.* A többitől félek, olyan kicsi vagyok, aggódom, hogy eltaposnak. De nagyon méltóságteljes állatok. Ha Chel nem bánt, szívesen megnézném magamnak, meg vinnék neki almát is.
- Tudod, néha azon gondolkodom, milyen jó lenne repülni. Persze ugyanúgy nincs szárnyam, ahogy neked sem, de az emberekkel ellentétben a tündéreknek néha nő. Mindig azon töprengtem, hogy nekem miért nem… A holdak látványa mindig megbűvölt, mégsem tudok felröppenni egy fatetőre, hogy onnan bámészkodjam esténként.
*Ezt kicsit csendesen mondja, nem akar panaszkodni, egyszerűen csak eszébe jutott a dolog.*
//Kicsit Luni//
//Marella//
*Marella igazán kedves lány, még azt is felajánlja, hogy fizet az italért, bár a tündérnek igazán semmit sem jelent a pénz, hacsak nem a pillanatnyi örömöt, amivel a jó vajsör szolgál. Kecsesen legyint kis kezével.*
- Nem tartozol semmivel. *Mosolyog.* Sőt, még mindig én vagyok a te adósod. Nagyon kedves társaságba hoztál, igazán örülök neki. Mondd csak, régóta ismeritek egymást? *Kérdezi, és azt se bánja, ha mások meghallják kijelentését, legfeljebb egy kedves mosollyal is honorálja, hogy ilyen jól fogadták, nem csúfolták ki ezek az új barátok. Sőt, még akad köztük egészen apró is, akárcsak ő – ritka látvány.
Luninariban Viel valami egészen mást vél felfedezni, a fájdalmai mögött mintha valami apró öröm is felsejlene a tündér beszéde láttán, és neki ez bőven elég, hogy úgy érezze, megérte szólnia. Elvégre szeretetet akar hozni erre a világra, és hol is kezdhetné, ha nem olyasvalakinél, akinek a nehéz sorsa miatt a belső sebeit kell begyógyítani? Hálás biccentéssel fogadja a szavait, majd szerényen hozzáteszi:*
- Jobbkor nem is jöhettem volna, mert így találkozhattam veletek.
*Komolyan úgy érzi, hogy eljött az ideje, a semmiből végre lehetősége van újat teremteni. Ideje, hogy a komor, meggyötört földből valami szép is sarjadjon, még ha ez nem is csak egy kis hóvirág, hanem valami elvont. Az otthon is a természet része, csak nem fogható, de attól még mindenki oda vágyik. Viel nemkülönben. Launak is megköszöni, hogy támogatja, hiszen ő is nagyon lelkes az új otthonnal kapcsolatban. Viel figyeli a kibontakozó eseményeket, és kíváncsian tanulmányozza a körülötte ülők arcát, viselkedését. Talán úgy tűnhet, kicsit el is mélázott, de közben főleg Marellával beszélget.*
- A lovad? Nagyon szeretem a lovakat, de csak azokat, akik elég szelídek, hogy megsimogathassam az orrukat. *Nevet fel csilingelő hangján.* A többitől félek, olyan kicsi vagyok, aggódom, hogy eltaposnak. De nagyon méltóságteljes állatok. Ha Chel nem bánt, szívesen megnézném magamnak, meg vinnék neki almát is.
- Tudod, néha azon gondolkodom, milyen jó lenne repülni. Persze ugyanúgy nincs szárnyam, ahogy neked sem, de az emberekkel ellentétben a tündéreknek néha nő. Mindig azon töprengtem, hogy nekem miért nem… A holdak látványa mindig megbűvölt, mégsem tudok felröppenni egy fatetőre, hogy onnan bámészkodjam esténként.
*Ezt kicsit csendesen mondja, nem akar panaszkodni, egyszerűen csak eszébe jutott a dolog.*
13073. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2018-12-10 22:32:34
Üzenet elküldve: 2018-12-10 22:32:34
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Úton-útfélen//
//Fősodor//
- Lehet, hogy még örülni is fogok annak végül, hogy felültettek és nem jött el az eredeti vevő. *Nevet fel jókedvvel a nemes férfi. Valahogy úgy tűnik, szívesebben adja el Laurentitiának és társaságának a házat, mint az eredeti érdeklődőnek.
Azt nem tudhatják, hogy miért ajánlja és melyiket, bár abban lehet valami, hogy Alystor nem hiszi, hogy ennyi arany lapul a kis társaságánál. Elég viharvertnek tűnnek, de biztosan nem tudhatnak, legfeljebb, ha rákérdeznek.*
- Ugyan, a vevőkért mindent. *Tárja szét vaskos karjait mosolyogva.*
- Egy délelőtt megjárhatjuk lóval, ha nem töltünk sok időt egyik vagy másik helyen. Ha minden zugot végig szeretnétek nézni, akkor viszont egy-egy napra szükség lesz. De természetes, hogy mindkettőt látni szeretnétek. *Nevet fel saját tréfáján.*
- Bizony-bizony. *Helyesel Luninari szavaira nagy meggyőződéssel.*
- Végül is nem két marék paszulyt akartok venni. *Tolja meg egy tréfával.*
- Én is jobban örülök, ha komoly vevők veszik meg. *Néz a két nőre, majd elkomolyodik és határozott hangon kérdezi.*
- Tényleg meg szeretnétek venni valamelyiket? Ne haragudjatok meg, csak nagyon úgy tűnik, hogy friss még az ismeretség *int az asztal többi tagja felé. S bár mind nagyon tisztességes halandónak tűnik, mégis érdekes az események alakulása.* és én szeretném biztos kezekben tudni a házam, bármelyiket is adjam el. *Nem kételkedik, csak komoly választ vár. Látszik, hogy azokat szereti, az egyértelmű dolgokat.
Míg válaszra vár, kiissza a Lsonjangutól kapott kupából a bort és letéve a kupát, megtörölve száját néz a lát nőre.*
//Fősodor//
- Lehet, hogy még örülni is fogok annak végül, hogy felültettek és nem jött el az eredeti vevő. *Nevet fel jókedvvel a nemes férfi. Valahogy úgy tűnik, szívesebben adja el Laurentitiának és társaságának a házat, mint az eredeti érdeklődőnek.
Azt nem tudhatják, hogy miért ajánlja és melyiket, bár abban lehet valami, hogy Alystor nem hiszi, hogy ennyi arany lapul a kis társaságánál. Elég viharvertnek tűnnek, de biztosan nem tudhatnak, legfeljebb, ha rákérdeznek.*
- Ugyan, a vevőkért mindent. *Tárja szét vaskos karjait mosolyogva.*
- Egy délelőtt megjárhatjuk lóval, ha nem töltünk sok időt egyik vagy másik helyen. Ha minden zugot végig szeretnétek nézni, akkor viszont egy-egy napra szükség lesz. De természetes, hogy mindkettőt látni szeretnétek. *Nevet fel saját tréfáján.*
- Bizony-bizony. *Helyesel Luninari szavaira nagy meggyőződéssel.*
- Végül is nem két marék paszulyt akartok venni. *Tolja meg egy tréfával.*
- Én is jobban örülök, ha komoly vevők veszik meg. *Néz a két nőre, majd elkomolyodik és határozott hangon kérdezi.*
- Tényleg meg szeretnétek venni valamelyiket? Ne haragudjatok meg, csak nagyon úgy tűnik, hogy friss még az ismeretség *int az asztal többi tagja felé. S bár mind nagyon tisztességes halandónak tűnik, mégis érdekes az események alakulása.* és én szeretném biztos kezekben tudni a házam, bármelyiket is adjam el. *Nem kételkedik, csak komoly választ vár. Látszik, hogy azokat szereti, az egyértelmű dolgokat.
Míg válaszra vár, kiissza a Lsonjangutól kapott kupából a bort és letéve a kupát, megtörölve száját néz a lát nőre.*
13072. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2018-12-09 23:42:22
Üzenet elküldve: 2018-12-09 23:42:22
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 511
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 511
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
//Úton-útfélen//
//Fősodor//
*Az udvariasság mellett, mintha kiérezni vélne némi óvatosságot Arystor hangjából, amit a világért sem vesz rossz néven, főleg persze azok után nem, hogy Lau korábbi szavai őt is meglepték.
Az egyetlen, amiben igazán bízik, hogy ez a pillanatnyi meglepettség nem ült ki az arcára túl feltűnően, illetve, hogy nem látszott rajta az elbizonytalanodás, vagy az, hogy magában lázasan gondolkodott.
Amikor a másik lány rápillant, talán megerősítést várva, talán a véleményét, már képes mosolyogni is, ami leginkább annak köszönhető, hogy most már őszintén reménykedik.
Lau biztos nem beszélne a férfival ennyire magabiztosan, ha üres kézzel, vagy inkább üres zsebekkel indult volna otthonról útnak, a legvalószínűbbnek pedig azt tartja, hogy a lány magában úgy okoskodik, hogy sokan közülük hasonlóan gondolkodnak a jövőt illetően, mint ők ketten.
Ilyen bizonytalan időkben jobb, ha minél többen együtt maradnak, és talán okosabb, ha azt egyelőre nem a városban teszik, még akkor sem, ha az erőszak és a szörnyűségek javán nagy valószínűséggel Arthenior már túl van. Valószínű hát, hogy nem nem kettejüknek kell majd kifizetni a házat, amit meg fognak venni, már amennyiben tényleg szerencséjük lesz, és nem csak álmaikban jutnak el idáig.*
- Úgy van, ahogy Lau mondja. *bólint.* Ugyan nem hasonló miatt jöttünk, de, félek tőle, hogy kicsit korai volt még visszatérni a városba. Így viszont, hogy volt szerencsénk találkozni, legalább lenne valami értelme is annak, hogy egyáltalán visszajöttünk ide. Én is szeretném mindkét házat látni. Végül is vásárolni legalább olyan komoly döntés, mint eldönteni azt, hogy eladunk valamit. Jobb mérlegelni minden felmerülő lehetőséget.
*Már-már a nyelve hegyén van, hogy őszintén sajnálja, hogy Arystornak végül arra a döntésre kellett jutnia, hogy megválik tulajdonától, de aztán hamar rájön, hogy egyrészt Lau már mondott hasonlót, másrészt pedig egy nehéz döntés nem lesz attól sem könnyebb, sem pedig kevésbé fájó, hogy az embert folyton még emlékeztetik is rá.*
- Biztos, hogy mindkét ház nagyon szép. Ha pedig úgy alakul, egy kis munkától szerintem egyikünk sem riadna vissza. *teszi hozzá, azon gondolkodva, hogy bár testalkata nem nagyon teszi alkalmassá kemény fizikai munkára, azért egy új otthont, sokkal inkább az otthonának tudna érezni akkor, ha kicsit dolgoznia kellene érte és rajta.*
- De persze majd elválik, hogy mi lesz, amikor már ott vagyunk. *mondja. Szavai talán bizakodónak és optimistának mutatják, ami kétely pedig van benne, azt félre is söpri és betudja az elmúlt napok eseményeinek.
Mindezek ellenére azért persze megfogadja, hogy amint kettesben lesz Lauval, rögtön rákérdez arra, hogy tényleg lát-e esélyt arra, hogy össze tudnak szedni annyi pénzt, amennyire szükségük lenne hirtelen.*
A hozzászólás írója (Luninari Heiphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.12.09 23:45:22
//Fősodor//
*Az udvariasság mellett, mintha kiérezni vélne némi óvatosságot Arystor hangjából, amit a világért sem vesz rossz néven, főleg persze azok után nem, hogy Lau korábbi szavai őt is meglepték.
Az egyetlen, amiben igazán bízik, hogy ez a pillanatnyi meglepettség nem ült ki az arcára túl feltűnően, illetve, hogy nem látszott rajta az elbizonytalanodás, vagy az, hogy magában lázasan gondolkodott.
Amikor a másik lány rápillant, talán megerősítést várva, talán a véleményét, már képes mosolyogni is, ami leginkább annak köszönhető, hogy most már őszintén reménykedik.
Lau biztos nem beszélne a férfival ennyire magabiztosan, ha üres kézzel, vagy inkább üres zsebekkel indult volna otthonról útnak, a legvalószínűbbnek pedig azt tartja, hogy a lány magában úgy okoskodik, hogy sokan közülük hasonlóan gondolkodnak a jövőt illetően, mint ők ketten.
Ilyen bizonytalan időkben jobb, ha minél többen együtt maradnak, és talán okosabb, ha azt egyelőre nem a városban teszik, még akkor sem, ha az erőszak és a szörnyűségek javán nagy valószínűséggel Arthenior már túl van. Valószínű hát, hogy nem nem kettejüknek kell majd kifizetni a házat, amit meg fognak venni, már amennyiben tényleg szerencséjük lesz, és nem csak álmaikban jutnak el idáig.*
- Úgy van, ahogy Lau mondja. *bólint.* Ugyan nem hasonló miatt jöttünk, de, félek tőle, hogy kicsit korai volt még visszatérni a városba. Így viszont, hogy volt szerencsénk találkozni, legalább lenne valami értelme is annak, hogy egyáltalán visszajöttünk ide. Én is szeretném mindkét házat látni. Végül is vásárolni legalább olyan komoly döntés, mint eldönteni azt, hogy eladunk valamit. Jobb mérlegelni minden felmerülő lehetőséget.
*Már-már a nyelve hegyén van, hogy őszintén sajnálja, hogy Arystornak végül arra a döntésre kellett jutnia, hogy megválik tulajdonától, de aztán hamar rájön, hogy egyrészt Lau már mondott hasonlót, másrészt pedig egy nehéz döntés nem lesz attól sem könnyebb, sem pedig kevésbé fájó, hogy az embert folyton még emlékeztetik is rá.*
- Biztos, hogy mindkét ház nagyon szép. Ha pedig úgy alakul, egy kis munkától szerintem egyikünk sem riadna vissza. *teszi hozzá, azon gondolkodva, hogy bár testalkata nem nagyon teszi alkalmassá kemény fizikai munkára, azért egy új otthont, sokkal inkább az otthonának tudna érezni akkor, ha kicsit dolgoznia kellene érte és rajta.*
- De persze majd elválik, hogy mi lesz, amikor már ott vagyunk. *mondja. Szavai talán bizakodónak és optimistának mutatják, ami kétely pedig van benne, azt félre is söpri és betudja az elmúlt napok eseményeinek.
Mindezek ellenére azért persze megfogadja, hogy amint kettesben lesz Lauval, rögtön rákérdez arra, hogy tényleg lát-e esélyt arra, hogy össze tudnak szedni annyi pénzt, amennyire szükségük lenne hirtelen.*
A hozzászólás írója (Luninari Heiphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.12.09 23:45:22
13071. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2018-12-09 18:08:52
Üzenet elküldve: 2018-12-09 18:08:52
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Hytia Nazdyr//
*A nő válaszol hősünk kérdéseire. Ezt látszólag kissé vonakodva teszi. Athoc fejében már kezd kialakulni egy kép, amelyet új ismerőséről alakít. Ránézésre a legtöbb ember rögtön rossz véleménnyel lehet róla, mivel sötételf. Ezt még szörnyűbbé teszik a bőrén fekvő foltok, miktől már-már torzzá válik. Hősünk azonban tisztában van vele, hogy se a faja, se a különös külseje miatt nem szabad következtetéseket levonni személyiségéről. Beszélgetésük során azonban rájött, hogy a nő jellemvonása hasonlít külsejéhez. Hidegnek, szinte érzéstelennek tűnik. Bár Athoc eddig nem sokat tudott meg, de feltehetően ez Hytia múltja miatt lehet. Úgy tűnik, hogy nem minden van rendben a családjával, az otthonával, ahonnan jött. Ez a személyiség nagyban elüt hősünkétől, aki a "jót szolgálja". Azonban mégsem idegenkedik tőle. Értékeli a benne rejlő logikát. Még akkor is, hogyha emiatt közönyös. Összességében semmi gondja nincs a nővel. Abban viszont biztos, hogy semmit nem várhat el tőle mások segítésének érdekében.*
- Nos...
*Az idő már későre járhat. Itt az ideje, hogy lassan nyugovóra térjen. Feltehetően el is érkeztek a beszélgetés végére.*
- Akkor hát, holnap együtt induljunk el a városba, ha addig meg nem gondolja magát!
*Lassan feláll. Sisakját a kezébe veszi, majd rövidre zárva, elköszön.*
- Szép estét kívánok. Holnap reggel itt fogok várni magára.
*Elindul a pult felé. Kér egy Szobát 15 aranyért. Miután megkapja a kulcsot, elindul a lépcső felé. Mielőtt felmenne, vet egy utolsó pillantást Hytiara. Odafent egy folyosó várja. Több ajtót lát, mint amire először számított. Mikor odaér sajátjához, kinyitja, majd maga mögött be is zárja. A kulcsot lerakja az ágy melletti éjjeliszekrényre. Magáról le veti páncélját, majd odarakja az ágy mellé, a földre. Le is fekszik az ágyba, hogy kipihenje a hosszú utazást. Mielőtt még elaludna, a sötételfen gondolkodik. Pontosabban azokon, amiket mondott. Visszaemlékezik azokra, amiket a jövőjéről jósolt. Elképzelhetőnek találja, hogy valóra válnak a jövendölések. Valahogy eszébe jut az is, hogy gyilkosnak nevezte őt a nő. Emiatt kissé elkalandozik és fejben újra lejátszódik benne néhány ilyen gyilkosság, amiket elkövetett régebben. Valamivel később elalszik. Gondolatait álmok váltják le.*
*A nő válaszol hősünk kérdéseire. Ezt látszólag kissé vonakodva teszi. Athoc fejében már kezd kialakulni egy kép, amelyet új ismerőséről alakít. Ránézésre a legtöbb ember rögtön rossz véleménnyel lehet róla, mivel sötételf. Ezt még szörnyűbbé teszik a bőrén fekvő foltok, miktől már-már torzzá válik. Hősünk azonban tisztában van vele, hogy se a faja, se a különös külseje miatt nem szabad következtetéseket levonni személyiségéről. Beszélgetésük során azonban rájött, hogy a nő jellemvonása hasonlít külsejéhez. Hidegnek, szinte érzéstelennek tűnik. Bár Athoc eddig nem sokat tudott meg, de feltehetően ez Hytia múltja miatt lehet. Úgy tűnik, hogy nem minden van rendben a családjával, az otthonával, ahonnan jött. Ez a személyiség nagyban elüt hősünkétől, aki a "jót szolgálja". Azonban mégsem idegenkedik tőle. Értékeli a benne rejlő logikát. Még akkor is, hogyha emiatt közönyös. Összességében semmi gondja nincs a nővel. Abban viszont biztos, hogy semmit nem várhat el tőle mások segítésének érdekében.*
- Nos...
*Az idő már későre járhat. Itt az ideje, hogy lassan nyugovóra térjen. Feltehetően el is érkeztek a beszélgetés végére.*
- Akkor hát, holnap együtt induljunk el a városba, ha addig meg nem gondolja magát!
*Lassan feláll. Sisakját a kezébe veszi, majd rövidre zárva, elköszön.*
- Szép estét kívánok. Holnap reggel itt fogok várni magára.
*Elindul a pult felé. Kér egy Szobát 15 aranyért.
Miután megkapja a kulcsot, elindul a lépcső felé. Mielőtt felmenne, vet egy utolsó pillantást Hytiara. Odafent egy folyosó várja. Több ajtót lát, mint amire először számított. Mikor odaér sajátjához, kinyitja, majd maga mögött be is zárja. A kulcsot lerakja az ágy melletti éjjeliszekrényre. Magáról le veti páncélját, majd odarakja az ágy mellé, a földre. Le is fekszik az ágyba, hogy kipihenje a hosszú utazást. Mielőtt még elaludna, a sötételfen gondolkodik. Pontosabban azokon, amiket mondott. Visszaemlékezik azokra, amiket a jövőjéről jósolt. Elképzelhetőnek találja, hogy valóra válnak a jövendölések. Valahogy eszébe jut az is, hogy gyilkosnak nevezte őt a nő. Emiatt kissé elkalandozik és fejben újra lejátszódik benne néhány ilyen gyilkosság, amiket elkövetett régebben. Valamivel később elalszik. Gondolatait álmok váltják le.*
13070. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2018-12-09 10:37:08
Üzenet elküldve: 2018-12-09 10:37:08
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Úton-útfélen//
//Fősodor, kicsit Vieljana//
- Ez igazán szépen hangzik! Remélem, sikerül majd megvalósítanod! *mosolyog Vieljanára az életcéljai hallatán. Bár az ilyesfajta hitbuzgóságot általában már túl soknak szokta ítélni, a törékeny lányhoz furcsa módon mégis illik. ~Remélem, nem fog csalódni az istennőjében...~ kalandoznak el kissé a gondolatai, majd a helyezkedés miatt Vieljana már túl messzire kerül tőle, hogy tovább beszélgessenek, helyette pedig Arystor vonja magára a figyelmét. A férfi szavaira eleinte csak bólogatni tud, hisz a jövővel kapcsolatban nem lehet biztos állításokat tenni, csak reménykedni. A házvásárlás kapcsán azonban felélénkül*
- Azt hiszem, nekünk is ezt jelentené! *pillant nevetve Lunira megerősítést várva, hiszen ha nem akadtak volna össze itt a fogadóban Arystorral, akkor tényleg nem sok értelme lett volna annak, hogy visszajöttek a városba. ~Így talán még valami jó is kisülhet ebből!~ gondolja magában, ahogy a házak leírását hallgatja. Valamiért az az érzése, Arystor nem igazán hisz benne, hogy tényleg lenne elég pénzük a házra, sőt, mintha határozottan az olcsóbbat akarná ajánlani a számukra, így egy pillanatig megfontolja a választ, mielőtt felelne. Egyáltalán nincs hozzászokva ahhoz, hogy ilyen gazdag, előkelő emberekkel beszéljen, pláne, hogy egyenlő félként tárgyaljon velük, most mégis így hozta a sors, és úgy érzi, a következő pillanatok kritikus jelentőségűek a vásárlás szempontjából. Jól kell felelnie, hogy Arystornak egyértelmű legyen, annak ellenére, hogy egy csapat ágról szakadt, szedett-vedett bagázsnak tűnnek, attól még a táskák mélyén, a zsebek legalján, a cipőkben elrejtve lapul náluk annyi arany, amennyiből kitelik egy ház*
- Köszönjük szépen, igazán hálásak lennénk érte! *feleli udvariasan, mikor a férfi belemegy, hogy megmutassa nekik az épületeket* Messzire vannak egymástól? Ha nem okozna túl nagy gondot, szeretnénk mindkettőt megnézni, és majd azután döntenénk, melyik érdekel jobban! Biztos vagyok benne, hogy mindkettő nagyszerű ház, ám azért mégiscsak okosabb lenne megtekinteni a valóságban is, milyen lehetőségeink vannak... *folytatja tovább magabiztosan, hiszen fogalma sincs, mennyi pénz lapul náluk vagy hogy egyáltalán ki szeretne becsatlakozni hozzájuk a házvásárlásban. Luniban biztos, hisz tudja, a lány elképzelései egy saját házat illetően igen hasonlóak az övéhez, de bízik benne, talán a többiek közt is akadna egy-két lelkes önkéntes, aki partner lenne ilyesmiben. Kicsit tart tőle ugyanakkor, hogy Arystor esetleg határozatlannak vagy épp túlzottan mohónak fogja tartani, ennek ellenére mégis úgy véli, a legjobb, ha megtekintik mindkét épületet. ~Talán a többiekre is ösztönzőleg hatna, ha látnák, hol is laknánk majd...~ vélekedik magában.*
//Fősodor, kicsit Vieljana//
- Ez igazán szépen hangzik! Remélem, sikerül majd megvalósítanod! *mosolyog Vieljanára az életcéljai hallatán. Bár az ilyesfajta hitbuzgóságot általában már túl soknak szokta ítélni, a törékeny lányhoz furcsa módon mégis illik. ~Remélem, nem fog csalódni az istennőjében...~ kalandoznak el kissé a gondolatai, majd a helyezkedés miatt Vieljana már túl messzire kerül tőle, hogy tovább beszélgessenek, helyette pedig Arystor vonja magára a figyelmét. A férfi szavaira eleinte csak bólogatni tud, hisz a jövővel kapcsolatban nem lehet biztos állításokat tenni, csak reménykedni. A házvásárlás kapcsán azonban felélénkül*
- Azt hiszem, nekünk is ezt jelentené! *pillant nevetve Lunira megerősítést várva, hiszen ha nem akadtak volna össze itt a fogadóban Arystorral, akkor tényleg nem sok értelme lett volna annak, hogy visszajöttek a városba. ~Így talán még valami jó is kisülhet ebből!~ gondolja magában, ahogy a házak leírását hallgatja. Valamiért az az érzése, Arystor nem igazán hisz benne, hogy tényleg lenne elég pénzük a házra, sőt, mintha határozottan az olcsóbbat akarná ajánlani a számukra, így egy pillanatig megfontolja a választ, mielőtt felelne. Egyáltalán nincs hozzászokva ahhoz, hogy ilyen gazdag, előkelő emberekkel beszéljen, pláne, hogy egyenlő félként tárgyaljon velük, most mégis így hozta a sors, és úgy érzi, a következő pillanatok kritikus jelentőségűek a vásárlás szempontjából. Jól kell felelnie, hogy Arystornak egyértelmű legyen, annak ellenére, hogy egy csapat ágról szakadt, szedett-vedett bagázsnak tűnnek, attól még a táskák mélyén, a zsebek legalján, a cipőkben elrejtve lapul náluk annyi arany, amennyiből kitelik egy ház*
- Köszönjük szépen, igazán hálásak lennénk érte! *feleli udvariasan, mikor a férfi belemegy, hogy megmutassa nekik az épületeket* Messzire vannak egymástól? Ha nem okozna túl nagy gondot, szeretnénk mindkettőt megnézni, és majd azután döntenénk, melyik érdekel jobban! Biztos vagyok benne, hogy mindkettő nagyszerű ház, ám azért mégiscsak okosabb lenne megtekinteni a valóságban is, milyen lehetőségeink vannak... *folytatja tovább magabiztosan, hiszen fogalma sincs, mennyi pénz lapul náluk vagy hogy egyáltalán ki szeretne becsatlakozni hozzájuk a házvásárlásban. Luniban biztos, hisz tudja, a lány elképzelései egy saját házat illetően igen hasonlóak az övéhez, de bízik benne, talán a többiek közt is akadna egy-két lelkes önkéntes, aki partner lenne ilyesmiben. Kicsit tart tőle ugyanakkor, hogy Arystor esetleg határozatlannak vagy épp túlzottan mohónak fogja tartani, ennek ellenére mégis úgy véli, a legjobb, ha megtekintik mindkét épületet. ~Talán a többiekre is ösztönzőleg hatna, ha látnák, hol is laknánk majd...~ vélekedik magában.*
13069. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2018-12-08 12:46:26
Üzenet elküldve: 2018-12-08 12:46:26
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Úton-útfélen//
//Fősodor//
- Igen, üzleti kapcsolatok miatt. *Mosolyog és vonja meg a vállát. Látszik, hogy ő sem menne igazán, de sajnos a körülmények és valószínűleg egyéb befolyásoló tényezők miatt dönthetett a távoli város mellett.*
- Minden ki fog derülni idővel. *Bólint. Ő sem tudhatja, milyen lesz ott az élet, de a mostani artheniori helyzetnél biztosan jobb.
Egyet ért Laurentitiával abban, hogy a városiak, legyenek azok nemesek vagy polgárok, esetleg szegényebbek, rá fognak jönni, hogy békében élni sokkal jobb, mint egy lerombolt városban.
Jót mosolyog a két nő szomszédlását érintő mondatokon, s közben belekortyol az Lsonjangutól kapott borba, kedvtelve csettint a nyelvével a finom nedűt megízlelve.*
- Nagyon örülnék, mert az azt jelentené, hogy nem hiába jöttem a városba. *Nevet fel, hogy aztán összeráncolja homlokát, ahogy a két nőre néz. Mert bár nagyon kedves és jóravaló kis csapatnak látszanak így az asztalnál, nem gondolná, hogy éppen ők lesznek azok vagy bárki is közülük, akik megvennék valamelyik házát.*
- Tényleg? *Kérdi, amikor kiderül, hogy mégis, Lau feldobja, hogy ők megvennék a házak egyikét.*
- Öhm... persze, természetesen. *Válaszolja aztán gyorsan, hisz nem szeretné megbántani sem az elf nőt, sem a társaságot azzal, hogy ne nézné ki belőlük, hogy meg tudnak venni egy kúriát.
Luninari eléggé elmélyül a gondolataiban, de Arystor rá is figyel, hisz valójában velük beszélget igazán a társaságból.*
- Nos, természetesen mindkettőt meg tudom mutatni. Az egyikkel biztosan nem lesz gond, azzal, amelyikben eddig is laktunk. Rendben tartottuk és gondoztuk, a másik viszont, amelyikben nem a család élt, az pár hónapja üresen áll, mióta a korábbi lakó kiköltözött. Oda kell pár bútor és némi tatarozás, ahogy mondtam, de ezért kerül annyiba, amennyibe. *Magyarázza komolyan, jobbja a kupán nyugszik, tekintete a két nő között jár.*
- Melyik érdekelne benneteket? *Kérdi óvatosan. Nem tudni, hogy valóban a válasz érdekli őt vagy csak az anyagi helyzetüket szeretné felmérni.
Neki valójában mindegy, melyik ház kel el, mert legalább nem kell itt hagynia mindkettőt gondozatlanul. Kíváncsian várja a választ, hogy vajon melyik ház érdekli a kis társaságot.*
//Fősodor//
- Igen, üzleti kapcsolatok miatt. *Mosolyog és vonja meg a vállát. Látszik, hogy ő sem menne igazán, de sajnos a körülmények és valószínűleg egyéb befolyásoló tényezők miatt dönthetett a távoli város mellett.*
- Minden ki fog derülni idővel. *Bólint. Ő sem tudhatja, milyen lesz ott az élet, de a mostani artheniori helyzetnél biztosan jobb.
Egyet ért Laurentitiával abban, hogy a városiak, legyenek azok nemesek vagy polgárok, esetleg szegényebbek, rá fognak jönni, hogy békében élni sokkal jobb, mint egy lerombolt városban.
Jót mosolyog a két nő szomszédlását érintő mondatokon, s közben belekortyol az Lsonjangutól kapott borba, kedvtelve csettint a nyelvével a finom nedűt megízlelve.*
- Nagyon örülnék, mert az azt jelentené, hogy nem hiába jöttem a városba. *Nevet fel, hogy aztán összeráncolja homlokát, ahogy a két nőre néz. Mert bár nagyon kedves és jóravaló kis csapatnak látszanak így az asztalnál, nem gondolná, hogy éppen ők lesznek azok vagy bárki is közülük, akik megvennék valamelyik házát.*
- Tényleg? *Kérdi, amikor kiderül, hogy mégis, Lau feldobja, hogy ők megvennék a házak egyikét.*
- Öhm... persze, természetesen. *Válaszolja aztán gyorsan, hisz nem szeretné megbántani sem az elf nőt, sem a társaságot azzal, hogy ne nézné ki belőlük, hogy meg tudnak venni egy kúriát.
Luninari eléggé elmélyül a gondolataiban, de Arystor rá is figyel, hisz valójában velük beszélget igazán a társaságból.*
- Nos, természetesen mindkettőt meg tudom mutatni. Az egyikkel biztosan nem lesz gond, azzal, amelyikben eddig is laktunk. Rendben tartottuk és gondoztuk, a másik viszont, amelyikben nem a család élt, az pár hónapja üresen áll, mióta a korábbi lakó kiköltözött. Oda kell pár bútor és némi tatarozás, ahogy mondtam, de ezért kerül annyiba, amennyibe. *Magyarázza komolyan, jobbja a kupán nyugszik, tekintete a két nő között jár.*
- Melyik érdekelne benneteket? *Kérdi óvatosan. Nem tudni, hogy valóban a válasz érdekli őt vagy csak az anyagi helyzetüket szeretné felmérni.
Neki valójában mindegy, melyik ház kel el, mert legalább nem kell itt hagynia mindkettőt gondozatlanul. Kíváncsian várja a választ, hogy vajon melyik ház érdekli a kis társaságot.*
13068. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2018-12-07 22:45:41
Üzenet elküldve: 2018-12-07 22:45:41
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//Úton-útfélen//
//Vieljana//
- Köszödöb széped!
*Fogadja hálásan Vieljana jókívánságát, mielőtt nekiáll enni. Úgy gondolja, igazán kedves tőle.*
//Fősodor//
*A fogadós kedvessége legalább annyira átmelegíti, mint a leves. Zavartan pislogva elmosolyodik.*
- Igedis. Hálás köszödeteb.
*S aztán örül, hogy a csellel célba ér. Zavara kitart annyira, hogy ne merjen arrafelé nézni, így egyelőre nem tudja meg, milyen nagy becsben tartják szerény ajándékát.*
//YIlanda, Angu, icipici Lyllinor//
*Egyszer azért felpillant a társaságra még a hajtogatás alatt, mégpedig amikor Arystor kiejti szülővárosa nevét. Egy kicsit összeszorul a szíve. Az a Lichanech már nem létezik számára, ahol boldog gyermekként élt. Vagyis nem ott, a tó túlpartján. Mikor Lau szép szavakkal méltatja a várost, mégis kihúzza magát és levegőt vesz, hogy helyeseljen, de nincs alkalma ténylegesen megszólalni, mert nem akar senki szavába vágni. Végül kiereszti a levegőt, leejti vállait és becsukja a száját. Mégis magában tudja, hogy a férfi jól választott, biztosan boldog lesz a Víz városában. Szívélyes nyugalomba rendeződnek arcvonásai. Minden jót kívánna neki, de nem merészelné megzavarni a diskurzust. Na meg nem is tudná. Épp csak fél figyelemmel elcsípi még, hogy házakról beszélnek, mielőtt összeráncolt szemöldökkel méregetni kezdi művét, s találgatni, hogy hol tartott. Remek memóriája gyorsan megsegíti, és új lendülettel folytatja a munkát.
Ha tudná, hogy értékes bort kapott gyógyszerként, mindjárt helyre jönne az egészsége, pusztán lelkiismereti alapon.
Tényleg elmenekülnek kérdései elől YIlandáék, pedig annyira örül a hírnek. Szerencséjükre éppen elfoglalja magát mással, míg a nő föléje áll és megdicséri.*
- Iged?
*Szerényen felmosolyog rá, jólesnek a szavai. Reméli, hogy a címzett is így gondolja majd.*
- Szeridteb habar begtaduldád.
*Feleli biztatóan. Vagy valami olyasmi. Aztán lehuppan a székről küldetését elvégezni a tányérral. Valamely megmagyarázhatatlan sugallat hatására még megtorpan, visszafordul és egy kicsit beljebb tolja a boros palackját az asztalon.
Mikor zavartan visszatér, rámosolyog YIlandára és Tolvajra. Teljesen lemarad Angu közjátékáról, és a ládikót se venné észre, ha Angu „húgocskája” fel nem hívja rá a figyelmét. Komolyan veszi YIlanda felcsattanását és ijedt arcot vág.*
- Jaj, de veszekedjetek, kérlek!
*Csak egy pillanatra áll meg a fölött, hogy szavai mintha biztatásnak hangzanának, pedig éppen az ellenkezőjét szánta. Két pislogással később folytatja.*
- A testvéreket beg kell becsüldi és szeretdi őket. De haragudj Adgura, YIladda!
*Már megint ez a fránya nátha, kétségbeesetten néz rájuk.*
- Vagyis… kérlek, legyetek begértők és kedvesek egybással…
*Szomorú tekintettel néz Angura. Ő tudja, miért olyan fontos ez neki.*
//Vieljana//
- Köszödöb széped!
*Fogadja hálásan Vieljana jókívánságát, mielőtt nekiáll enni. Úgy gondolja, igazán kedves tőle.*
//Fősodor//
*A fogadós kedvessége legalább annyira átmelegíti, mint a leves. Zavartan pislogva elmosolyodik.*
- Igedis. Hálás köszödeteb.
*S aztán örül, hogy a csellel célba ér. Zavara kitart annyira, hogy ne merjen arrafelé nézni, így egyelőre nem tudja meg, milyen nagy becsben tartják szerény ajándékát.*
//YIlanda, Angu, icipici Lyllinor//
*Egyszer azért felpillant a társaságra még a hajtogatás alatt, mégpedig amikor Arystor kiejti szülővárosa nevét. Egy kicsit összeszorul a szíve. Az a Lichanech már nem létezik számára, ahol boldog gyermekként élt. Vagyis nem ott, a tó túlpartján. Mikor Lau szép szavakkal méltatja a várost, mégis kihúzza magát és levegőt vesz, hogy helyeseljen, de nincs alkalma ténylegesen megszólalni, mert nem akar senki szavába vágni. Végül kiereszti a levegőt, leejti vállait és becsukja a száját. Mégis magában tudja, hogy a férfi jól választott, biztosan boldog lesz a Víz városában. Szívélyes nyugalomba rendeződnek arcvonásai. Minden jót kívánna neki, de nem merészelné megzavarni a diskurzust. Na meg nem is tudná. Épp csak fél figyelemmel elcsípi még, hogy házakról beszélnek, mielőtt összeráncolt szemöldökkel méregetni kezdi művét, s találgatni, hogy hol tartott. Remek memóriája gyorsan megsegíti, és új lendülettel folytatja a munkát.
Ha tudná, hogy értékes bort kapott gyógyszerként, mindjárt helyre jönne az egészsége, pusztán lelkiismereti alapon.
Tényleg elmenekülnek kérdései elől YIlandáék, pedig annyira örül a hírnek. Szerencséjükre éppen elfoglalja magát mással, míg a nő föléje áll és megdicséri.*
- Iged?
*Szerényen felmosolyog rá, jólesnek a szavai. Reméli, hogy a címzett is így gondolja majd.*
- Szeridteb habar begtaduldád.
*Feleli biztatóan. Vagy valami olyasmi. Aztán lehuppan a székről küldetését elvégezni a tányérral. Valamely megmagyarázhatatlan sugallat hatására még megtorpan, visszafordul és egy kicsit beljebb tolja a boros palackját az asztalon.
Mikor zavartan visszatér, rámosolyog YIlandára és Tolvajra. Teljesen lemarad Angu közjátékáról, és a ládikót se venné észre, ha Angu „húgocskája” fel nem hívja rá a figyelmét. Komolyan veszi YIlanda felcsattanását és ijedt arcot vág.*
- Jaj, de veszekedjetek, kérlek!
*Csak egy pillanatra áll meg a fölött, hogy szavai mintha biztatásnak hangzanának, pedig éppen az ellenkezőjét szánta. Két pislogással később folytatja.*
- A testvéreket beg kell becsüldi és szeretdi őket. De haragudj Adgura, YIladda!
*Már megint ez a fránya nátha, kétségbeesetten néz rájuk.*
- Vagyis… kérlek, legyetek begértők és kedvesek egybással…
*Szomorú tekintettel néz Angura. Ő tudja, miért olyan fontos ez neki.*
13067. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2018-12-07 10:16:48
Üzenet elküldve: 2018-12-07 10:16:48
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Megfontolt
//Úton-útfélen//
//icipici Lyllidor, Angu, YIlanda//
*Mikor Lyllinornak felcsillan a szeme és szinte könnyeket csal elő az a tény, hogy Angu és ő rokoni kapcsolatban állnak, kicsit megdöbben. Nem ismeri az elf családi hátterét behatóan, így nem is akar tudatlannak tűnni, azzal hogy rákérdez, ezért nem is teszi meg.*
~Nem a felesége vagyok, az istenért, ne sírj már, majd visszaadom neked, ha nekem már nem kell.~*Néz félre, kicsit szem forgatva, nem nagyon bírja az érzelmi kirohanásokat, főleg nem az ilyen apró, védtelennek tűnő teremtményektől. Viszont a kérdést már meg sem hallja, minthogy már akkor nagyban a pult felé sétálnak Anguval.*
- Milyen ügyes vagy Lyllidor.*Jegyzi meg, mikor már a kis gnóm lányka fölött áll, és az elkészült már a hajtogatott mestermunkájával.*
- Nekem ez akkor sem menne, ha az életem függne tőle.*Ejti még ki halkan, miközben figyeli, ahogy a lány a pulthoz lép és leteszi azt, megköszönve általa a kedvességet.*
- Nem is tudtam, hogy ilyen tehetséges barátaid vannak…*Hagyja, hogy a szellő elvigye a gondolatot, ugyanis ahogy elnéz Angu széke felé, üresen találja azt. Kicsit zavartan körbe pislog, hogy mindenki olyan szépen otthagyta, majd sóhajt egyet és inkább belekortyol a kezében tartogatott pohár sörbe.*
~Gyorsan betolta a krumplit a szájában aztán lelépett. Jellemző.~*Gondolkodik magában, azonba észreveszi, hogy mocorog valami az elf otthagyott széke alatt. Szemeit összeszűkítve felismerhetővé válik a kis szőrgombolyag, aki nemrég még felkorbácsolta az egész kocsma levegőjét, már csak a nevével is.*
~Ezt szorongatta az aprólék is, biztos jóban vannak.~*Leteszi a poharat az asztalra és odasétál a macska mellé, leguggol, szőrénél megfogja, és fej magasságáig emeli.*
- Hova, hova ilyen sietősen? Gazdádat hol hagytad? -*Néz rá gyanakvó tekintettel. Úgy tűnik, a macska annyira nem díjazza ezt a durva bánásmódot és elkezd nyivákolni.*
- Na, na, uraság, nem kell mindjárt megsértődni, csitt, az istenek szerelmére!*Ül le az egyik székre, félúton Angué és Lyllinoré között, majd ölébe helyezve, a kis bajkeverőt kezdi el simogatni, hogy ne vonja nagyon magukra a figyelmet. Mikor az elf férfi visszatér az asztalhoz és a maga elé rakott ládikót kezdi el bűvölni a tekintetével, karját úgy tartja, hogy a macska takarásba legyen az ölében Angu elől, de a visszaérkező gnóm lányka pont lássa.*
- Mi van a ládikóban?*Kérdezi kedvesen, figyelmességet színlelve. Viszont amikor megkapja az „Egy régi dolog lezárása” választ megmakacsolja magát és kicsit nagyobb hangerőre vált.*
- Pedig azt hittem a bizalmadba fogadtad már szegény húgocskádat. De tévedtem, úgy bánsz velem, mint egy jött-ment senkiházival. Hát ezt érdemlem én? *Színpadiasan a szabad kezével az egyik szemét kezdi el törölgetni, néhány tincs haja is belóg az arcába, hogy jobban takarja, és közben óvatosan szipog is, figyelve arra, hogy ne tűnjön túl soknak. Látszólagos sértettséget mutat, amelyet annyira nem kell színlelnie, hiszen van alapja már.*
//icipici Lyllidor, Angu, YIlanda//
*Mikor Lyllinornak felcsillan a szeme és szinte könnyeket csal elő az a tény, hogy Angu és ő rokoni kapcsolatban állnak, kicsit megdöbben. Nem ismeri az elf családi hátterét behatóan, így nem is akar tudatlannak tűnni, azzal hogy rákérdez, ezért nem is teszi meg.*
~Nem a felesége vagyok, az istenért, ne sírj már, majd visszaadom neked, ha nekem már nem kell.~*Néz félre, kicsit szem forgatva, nem nagyon bírja az érzelmi kirohanásokat, főleg nem az ilyen apró, védtelennek tűnő teremtményektől. Viszont a kérdést már meg sem hallja, minthogy már akkor nagyban a pult felé sétálnak Anguval.*
- Milyen ügyes vagy Lyllidor.*Jegyzi meg, mikor már a kis gnóm lányka fölött áll, és az elkészült már a hajtogatott mestermunkájával.*
- Nekem ez akkor sem menne, ha az életem függne tőle.*Ejti még ki halkan, miközben figyeli, ahogy a lány a pulthoz lép és leteszi azt, megköszönve általa a kedvességet.*
- Nem is tudtam, hogy ilyen tehetséges barátaid vannak…*Hagyja, hogy a szellő elvigye a gondolatot, ugyanis ahogy elnéz Angu széke felé, üresen találja azt. Kicsit zavartan körbe pislog, hogy mindenki olyan szépen otthagyta, majd sóhajt egyet és inkább belekortyol a kezében tartogatott pohár sörbe.*
~Gyorsan betolta a krumplit a szájában aztán lelépett. Jellemző.~*Gondolkodik magában, azonba észreveszi, hogy mocorog valami az elf otthagyott széke alatt. Szemeit összeszűkítve felismerhetővé válik a kis szőrgombolyag, aki nemrég még felkorbácsolta az egész kocsma levegőjét, már csak a nevével is.*
~Ezt szorongatta az aprólék is, biztos jóban vannak.~*Leteszi a poharat az asztalra és odasétál a macska mellé, leguggol, szőrénél megfogja, és fej magasságáig emeli.*
- Hova, hova ilyen sietősen? Gazdádat hol hagytad? -*Néz rá gyanakvó tekintettel. Úgy tűnik, a macska annyira nem díjazza ezt a durva bánásmódot és elkezd nyivákolni.*
- Na, na, uraság, nem kell mindjárt megsértődni, csitt, az istenek szerelmére!*Ül le az egyik székre, félúton Angué és Lyllinoré között, majd ölébe helyezve, a kis bajkeverőt kezdi el simogatni, hogy ne vonja nagyon magukra a figyelmet. Mikor az elf férfi visszatér az asztalhoz és a maga elé rakott ládikót kezdi el bűvölni a tekintetével, karját úgy tartja, hogy a macska takarásba legyen az ölében Angu elől, de a visszaérkező gnóm lányka pont lássa.*
- Mi van a ládikóban?*Kérdezi kedvesen, figyelmességet színlelve. Viszont amikor megkapja az „Egy régi dolog lezárása” választ megmakacsolja magát és kicsit nagyobb hangerőre vált.*
- Pedig azt hittem a bizalmadba fogadtad már szegény húgocskádat. De tévedtem, úgy bánsz velem, mint egy jött-ment senkiházival. Hát ezt érdemlem én? *Színpadiasan a szabad kezével az egyik szemét kezdi el törölgetni, néhány tincs haja is belóg az arcába, hogy jobban takarja, és közben óvatosan szipog is, figyelve arra, hogy ne tűnjön túl soknak. Látszólagos sértettséget mutat, amelyet annyira nem kell színlelnie, hiszen van alapja már.*
13066. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2018-12-06 17:43:06
Üzenet elküldve: 2018-12-06 17:43:06
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 196
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 196
Játékstílus: Megfontolt
//Úton-útfélen//
*Élvezettel sóhajt a következő korty után. ~ Száraz, de nem a rosszabbik fajtából. Savanykás íze nem minőségi hiba, hanem a szőlő sajátja. Picit gyümölcsös, picit fanyar és mindenképp finom. Könnyű és semmiképp sem olyan testes, mint amit a szemközt beszélő nemes kortyolgat. Az apám családja biztos elhúzná a száját, és az északi lejtők árnyékos területeinek hátrányáról és déli lejtők harmóniájáról és zamatokban gazdagabb, bazalt talajú lankákra tűző napsugarak visszaköszönő ízéről hadoválna. Broáf. Hányinger képmutató banda. Persze olyan is kell, de amikor a dolgok célja nem a mit, miért és hogyan, hanem a minek fog ez látszani, miként tűnik többnek, jobbnak vagy nagyobbnak, akkor az már sok. Nyilván ezekre is lehet figyelni, sőt bizonyos esetekben kell is, de ez csak a célhoz vezető út és nem a cél. Nem kell, hogy értsek a borokhoz, de tűnjön úgy, ezért megtanulom a címkék alapján, hogy villantsak. Nem kell, hogy ne legyen fattyam, csak ne tudják meg. Ááááá, hagyjuk, mert elmegy a kedvem a bortól is. Pedig tényleg finom. ~ Újabb korty, újabb sóhaj. Majd még egy korty. ~ Olyan nem akarok lenni, mint az apám lehetett. Olyan meg nem lehetek, mint a Kikötőben voltam, mert megyek a levesbe. Pár év és tényleg kapok egy kést a hátamba. És persze tudom, hogy nem ilyen vagyok. Illetve ilyen vagyok, de lehetnék más is. Csak el kell felejteni a bölcs druida dolgot, meg az ehhez te úgyis hülye vagy fiam, meg minek kezdesz bele, úgyis abbahagyod ostorozást. Mondjuk nehéz, ha állandóan ezt hallod, de most ugye már nincs itt, aki mondja. Nem mondom, hogy nem értett a dolgokhoz az öreg, meg ne tudta volna, hogy működik a világ, de hogy a tanításhoz, legalábbis az enyémhez nem értett az biztos. Most is tuti ideállna mellém és kezdené: Mit lógatod itt a lábad, hát nem látod, mi zajlik? Persze, hogy nem, mert nem látsz a füsttől, amit itten eregetsz. Ülsz itt tétlenül, ahelyett, hogy segítenél. Persze nem tudod hogyan, mert nem látod át, - itt felemelné az ujját – hogy mi az ok és mi az okozat. Hát ez a te bajod. És igazából, már ki is borított volna. Egyfelől, mert tényleg nem tudom, hogy mi történik itt, másfelől, meg azért, mert a szigeteken egy barlangban ugyanezt el tudta játszani egy fáklyagyújtás esetén is, holott pont megmentettem a vén valagát egy szürke vipera marásától, és ezért nem volt érkezésem világosságot csinálni. Na, ez már nem lesz, felejtsük is el. ~ Nyitja ki a szemét, hogy a múltból a jelenbe visszatérjen. A pohara fölött előbb a társaságon, majd az egész kocsmán végigfuttatja a tekintetét. Nem időzik el sehol, nem vesz számba senkit, csak a hely és a helyzet hangulatát próbálja hozzátenni a bor ízlelgetéséhez.*
-Ó a francba! *dünnyögi alig hallhatóan az orra alatt, amint megpillantja az ajtóban várakozó alakot. A ruházata bár poros, teljesen rendezett és a férfi tartása is feszes. Arca komor és a mindig megrovó tekintete csak még idegesítőbbé teszi. Angunak mindenképp. * - Nem hiszem el. Mit keres ez itt? * suttogja magának. A férfit talán még a mesterénél is kevésbé kedvelte. Illetve a mesterét kedvelte, csak néhány dolgát nem tudta kezelni, de ez az öreg elf mindig felállította a hátán a nemlétező szőrt. ~ Egy nyomoronc háziszolga, lakáj vagy micsoda és közben akkora a büszkesége, hogy nem fér el egy galeon rakterében és olyan magasról néz le másokat, hogy ha csak a tizedéről leesne szörnyethalna félúton a rettegéstől. És ideette a fene.~ Az ajtóban álló férfi fürkészőn néz körbe a fogadóban és pár pillanat múlva tekintetük találkozik. A férfi bólint és elindul Angu felé. ~ Már csak az hiányzik, hogy idejöjjön.~ *
-Elnézést. * menti ki magát gyorsan és a poharát lerakja, feláll és elindul a férfi felé. Sietős lépteinek köszönhetően az asztaltól távolabb, még majdnem a kályhánál sikerül találkoznia vele. *
-Üdvözlöm ifjúúr. * köszönti az elf, majd szigorú tekintetét az övére szegezve fogait kezdi a szívogatni, amitől Angut nem sok választja el attól, hogy azonnal kirakja a fogadó ajtaján. Helyette csak bólint és már majdnem kibukik belőle, a francért nem lehet békén hagyni engem kérdés, mikor az elf a vállán átvetett táskából, egy nagyobbacska ládikót vesz elő és felé nyújtja. *
-Mikor méltóztatott lekésni a hajót, akkor a nagytiszteletű Mavanavariavan uraság utasított, hogy amennyiben nem tér haza egy napon belül, akkor szálljak lóra és Arthenior fogadóiban keressem meg önt és adjam át ezt. Másra nem utasított, így kérem vegye át tőlem, hogy indulhassak haza a fontos dolgaim elvégzésére. *közli lesújtó pillantás kíséretében. Angu gyorsan átveszi a ládikát, talán, hogy mielőbb szabaduljon az irritáló alaktól, aki amint kikerül a kezéből a teher, azonnal hátat fordít és távozik a fogadóból.
Angu próbálja döbbenetét és még inkább dühét valahogy palástolni, és bár sikerül rendezni a vonásait, a szája szélén bujkáló mosoly művi mivoltáról a szemébe nézve azonnal meggyőződhet bárki. Első gondolata, hogy ha már ott van a környékén, akkor gyorsan bedobja a ládikót a kályhába és lezárja a múltból visszaköszönő mester történetszálat, de végül győz a kíváncsiság. Az asztalhoz visszaérve, még mindig nem túl nyugodt, de a társaságnak szánt mosoly már jobban sikerül. Ha van érdeklődő tekintet, akkor egy vállrándítás kíséretében csak ennyit mond, mielőtt visszaülne:* - Egy régi dolog lezárása. * Ha nem foglalkozik a kis közjátékkal senki, akkor csak lehuppan a székére. A ládikót az asztalra teszi maga elé és néhány korty erejéig még fürkészi, mielőtt rávenné magát, hogy kinyissa.*
A hozzászólás írója (Lsonjangu Rkusstianbrock) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.12.06 17:48:33
*Élvezettel sóhajt a következő korty után. ~ Száraz, de nem a rosszabbik fajtából. Savanykás íze nem minőségi hiba, hanem a szőlő sajátja. Picit gyümölcsös, picit fanyar és mindenképp finom. Könnyű és semmiképp sem olyan testes, mint amit a szemközt beszélő nemes kortyolgat. Az apám családja biztos elhúzná a száját, és az északi lejtők árnyékos területeinek hátrányáról és déli lejtők harmóniájáról és zamatokban gazdagabb, bazalt talajú lankákra tűző napsugarak visszaköszönő ízéről hadoválna. Broáf. Hányinger képmutató banda. Persze olyan is kell, de amikor a dolgok célja nem a mit, miért és hogyan, hanem a minek fog ez látszani, miként tűnik többnek, jobbnak vagy nagyobbnak, akkor az már sok. Nyilván ezekre is lehet figyelni, sőt bizonyos esetekben kell is, de ez csak a célhoz vezető út és nem a cél. Nem kell, hogy értsek a borokhoz, de tűnjön úgy, ezért megtanulom a címkék alapján, hogy villantsak. Nem kell, hogy ne legyen fattyam, csak ne tudják meg. Ááááá, hagyjuk, mert elmegy a kedvem a bortól is. Pedig tényleg finom. ~ Újabb korty, újabb sóhaj. Majd még egy korty. ~ Olyan nem akarok lenni, mint az apám lehetett. Olyan meg nem lehetek, mint a Kikötőben voltam, mert megyek a levesbe. Pár év és tényleg kapok egy kést a hátamba. És persze tudom, hogy nem ilyen vagyok. Illetve ilyen vagyok, de lehetnék más is. Csak el kell felejteni a bölcs druida dolgot, meg az ehhez te úgyis hülye vagy fiam, meg minek kezdesz bele, úgyis abbahagyod ostorozást. Mondjuk nehéz, ha állandóan ezt hallod, de most ugye már nincs itt, aki mondja. Nem mondom, hogy nem értett a dolgokhoz az öreg, meg ne tudta volna, hogy működik a világ, de hogy a tanításhoz, legalábbis az enyémhez nem értett az biztos. Most is tuti ideállna mellém és kezdené: Mit lógatod itt a lábad, hát nem látod, mi zajlik? Persze, hogy nem, mert nem látsz a füsttől, amit itten eregetsz. Ülsz itt tétlenül, ahelyett, hogy segítenél. Persze nem tudod hogyan, mert nem látod át, - itt felemelné az ujját – hogy mi az ok és mi az okozat. Hát ez a te bajod. És igazából, már ki is borított volna. Egyfelől, mert tényleg nem tudom, hogy mi történik itt, másfelől, meg azért, mert a szigeteken egy barlangban ugyanezt el tudta játszani egy fáklyagyújtás esetén is, holott pont megmentettem a vén valagát egy szürke vipera marásától, és ezért nem volt érkezésem világosságot csinálni. Na, ez már nem lesz, felejtsük is el. ~ Nyitja ki a szemét, hogy a múltból a jelenbe visszatérjen. A pohara fölött előbb a társaságon, majd az egész kocsmán végigfuttatja a tekintetét. Nem időzik el sehol, nem vesz számba senkit, csak a hely és a helyzet hangulatát próbálja hozzátenni a bor ízlelgetéséhez.*
-Ó a francba! *dünnyögi alig hallhatóan az orra alatt, amint megpillantja az ajtóban várakozó alakot. A ruházata bár poros, teljesen rendezett és a férfi tartása is feszes. Arca komor és a mindig megrovó tekintete csak még idegesítőbbé teszi. Angunak mindenképp. * - Nem hiszem el. Mit keres ez itt? * suttogja magának. A férfit talán még a mesterénél is kevésbé kedvelte. Illetve a mesterét kedvelte, csak néhány dolgát nem tudta kezelni, de ez az öreg elf mindig felállította a hátán a nemlétező szőrt. ~ Egy nyomoronc háziszolga, lakáj vagy micsoda és közben akkora a büszkesége, hogy nem fér el egy galeon rakterében és olyan magasról néz le másokat, hogy ha csak a tizedéről leesne szörnyethalna félúton a rettegéstől. És ideette a fene.~ Az ajtóban álló férfi fürkészőn néz körbe a fogadóban és pár pillanat múlva tekintetük találkozik. A férfi bólint és elindul Angu felé. ~ Már csak az hiányzik, hogy idejöjjön.~ *
-Elnézést. * menti ki magát gyorsan és a poharát lerakja, feláll és elindul a férfi felé. Sietős lépteinek köszönhetően az asztaltól távolabb, még majdnem a kályhánál sikerül találkoznia vele. *
-Üdvözlöm ifjúúr. * köszönti az elf, majd szigorú tekintetét az övére szegezve fogait kezdi a szívogatni, amitől Angut nem sok választja el attól, hogy azonnal kirakja a fogadó ajtaján. Helyette csak bólint és már majdnem kibukik belőle, a francért nem lehet békén hagyni engem kérdés, mikor az elf a vállán átvetett táskából, egy nagyobbacska ládikót vesz elő és felé nyújtja. *
-Mikor méltóztatott lekésni a hajót, akkor a nagytiszteletű Mavanavariavan uraság utasított, hogy amennyiben nem tér haza egy napon belül, akkor szálljak lóra és Arthenior fogadóiban keressem meg önt és adjam át ezt. Másra nem utasított, így kérem vegye át tőlem, hogy indulhassak haza a fontos dolgaim elvégzésére. *közli lesújtó pillantás kíséretében. Angu gyorsan átveszi a ládikát, talán, hogy mielőbb szabaduljon az irritáló alaktól, aki amint kikerül a kezéből a teher, azonnal hátat fordít és távozik a fogadóból.
Angu próbálja döbbenetét és még inkább dühét valahogy palástolni, és bár sikerül rendezni a vonásait, a szája szélén bujkáló mosoly művi mivoltáról a szemébe nézve azonnal meggyőződhet bárki. Első gondolata, hogy ha már ott van a környékén, akkor gyorsan bedobja a ládikót a kályhába és lezárja a múltból visszaköszönő mester történetszálat, de végül győz a kíváncsiság. Az asztalhoz visszaérve, még mindig nem túl nyugodt, de a társaságnak szánt mosoly már jobban sikerül. Ha van érdeklődő tekintet, akkor egy vállrándítás kíséretében csak ennyit mond, mielőtt visszaülne:* - Egy régi dolog lezárása. * Ha nem foglalkozik a kis közjátékkal senki, akkor csak lehuppan a székére. A ládikót az asztalra teszi maga elé és néhány korty erejéig még fürkészi, mielőtt rávenné magát, hogy kinyissa.*
A hozzászólás írója (Lsonjangu Rkusstianbrock) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.12.06 17:48:33
13065. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2018-12-06 00:01:24
Üzenet elküldve: 2018-12-06 00:01:24
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 511
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 511
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
//Úton-útfélen//
//Fősodor//
//Holdezüst Vieljana//
*Miközben úgy alakul, hogy hárman egy kicsit elkülönülnek a népes társaság többi részétől, fél füllel és szemmel azért próbál a többiekre is figyelni, de ettől még természetesen figyelme és gondolatai jelentős részét Lau és a férfi kötik le, akit a lány az asztalukhoz invitált.
Lilly kis magánakciója vonja magára először a figyelmét igazán rajtuk kívül, valamint az, hogy a fogadós gondosan elteszi a tőle ajándékba kapott papírállatkát.
Mindezt látva régen érzett melegség árad szét a lelkében, és nyugalom tölti el. Hálás a sorsnak, hogy annyi minden rossz után, ami történt, legalább most sikerült olyan társaságba keverednie, ahol rövid ismeretség után is biztos benne, hogy mindenkit képes lenne nagyon hamar megkedvelni.
A tündérlány szavai pedig ugyan bár elsősorban Launak szólnak, azért egy mosolyt az ő ajkaira is csalnak.
Istennőjének felemlegetése ugyan eléggé kellemetlen emlékeket idéz fel benne, de erről a lány a legkevésbé sem tehet.
Alenia is Eeyr lelkes híve volt, már amennyiben jól értelmezi, és a fény úrnője kifejezés valóban őt takarja, a szőke lányra pedig, aki szintén benne hitt, egyszerűen képtelen fájdalom és bűntudat nélkül emlékezni.
Ennek ellenére az őszinte jókívánságot persze értékeli, mivel pedig kislány kora óta vonzódik a holdhoz, elég természetes, hogy felkelti az érdeklődését az, hogy a lány a holdak követének nevezi magát. Reméli lesz majd idejük arra, hogy rákérdezzen és beszéljenek róla, hogy ezt pontosan hogy érti, egyelőre azonban csak egy közhellyel képes válaszolni, igaz azt legalább teljesen komolyan is gondolja.*
- Nagyon köszönjük, és csak hasonlót tudok kívánni neked! *mosolyog a lányra, és enyhén meg is hajtja előtte a fejét.*
- Jobbkor azt hiszem nem is jöhettél volna. Azok után, ami történt nagy szükség van most arra, hogy minél többen legyenek, akik úgy gondolkodnak, mint te.
*Aztán újabb korty kakaó után visszafordul Lau és Arystor párosához. Irigyli a férfit, amiért ennyire őszintén és felszabadultan képes nevetni, de jókedvéből valamennyi rá is átragad.
Nagyon reméli, hogy a jövővel kapcsolatban egyikük sem téved.
Mindaz, amiben mindketten reménykednek tulajdonképpen eléggé logikusnak hangzik a városban történtek után, és bár az ő esetében még joggal mondhatná azt bárki, hogy túl fiatal még és naiv, aki alig látott valamit a világból, ugyanez semmiképpen nem állja meg a helyét Arystorral kapcsolatban. Mindazonáltal arra, amit a férfi mond, nem nagyon tud mit felelni.*
- Pont ebben reménykedek, és erre gondoltam én is. *mond csak ennyit komoly arccal, amint azonban a szó a váráslásra terelődik, úgy dönt jobb lesz, ha ebbe egyelőre nem szól bele.
Próbálja nem mutatni, de Lau hirtelen jött érdeklődése a férfi által eladásra kínált házak iránt nagyon meglepi. Nem kell elmélyült elemzőnek, vagy különösen nagy zseninek lennie ahhoz, hogy pillanatok alatt rájöjjön arra, hogy barátnője nem csak kíváncsiságból kérdezősködik az ár felől. Ha így lenne nyilván nem akarná meg is nézni a házakat.
Hangosan persze nem mondja ki, de magában rögtön azon kezd el gondolkodni, hogy honnan szereznek ennyi pénzt hirtelen, míg nem eszébe jut, hogy talán a lány édesanyja némi aranyat is adott nekik az útra nem csak ételt és vizet. Elég gyorsan kellett búcsúzkodniuk, azon a komor reggelen pedig éppen mindent figyelt, csak pont azt nem, hogy mit kapnak az útra, így könnyen lehet, hogy valamelyik étel alatt, amit magukkal hoztak ott lapul valamennyi arany.
Aztán tekintete mintegy véletlenül saját táskájára vándorol, ami most is egyik lábához van dőlve az asztal alatt. Még mindig ott van benne jó néhány palack bor, amit még Aleimord egykori házából hoztak el, amikor eljátszották a fosztogatót az igazi fosztogatók előtt.
Mivel pedig elf nemes pincéjéből lettek kimenekítve, ha szerencséjük van, akár még nagyon öreg óborok is lehetnek, és így sokat is érhetnek, főleg annak, aki ért is az italokhoz, és szereti is őket. Kis szerencsével talán el lehetne adni őket jó áron.
És akkor még itt van a lehetőség, hogy dolgozhat is. Utóbbival csak az a baj, hogy bármennyire is kitanította édesanyja a jóslás különböző, egyszerűbb és bonyolultabb módszereire, és ilyen bizonytalan időkben bármennyire is szüksége van az embereknek egy jósra, legalábbis szerinte, azért a jóslás nem olyasfajta munka, amivel hirtelen és sok pénzt össze lehet szedni. De valamit azért biztosan lehetne keresni vele egy-két nap alatt is, és akkor egy részről segíthet Launak valóra váltani régi álmát, más részről pedig saját feje felett is lenne fedél.
Mindezeket azonban inkább csak magában gondolja végig gyorsan. Bármennyire is szimpatikus neki a férfi, akivel ülnek, és bármennyire is rendesnek tűnik, azért azt gyanítja, hogy Lau vásárlási szándékát kissé komolytalanná tenné a szemében, hogyha most kezdene itt fennhangon aggodalmaskodni, hogy vajon honnan lesz nekik minderre pénzük?
Mert azt valahogy természetesnek veszi, hogy ebben a történetben már együtt vannak benne. Igazából, ha nem szerette volna meg Laut annyira amennyire megszerette, minden bizonnyal akkor is a lánnyal és a többiekkel maradna, hogy nagyobb biztonságban legyen, mint egyedül, így azonban, hogy most már érzelmileg is egyre jobban kötődik hozzá, ráadásul a többieket is szintén jobban kedveli minél több időt töltenek együtt, nem is gondolkodik más lehetőségben.
Igyekszik hát egyelőre félrerakni a pénzzel kapcsolatos kételyeket, és miközben a férfi válaszát várja Lauval együtt, azon kapja magát, hogy egyre izgatottabb.*
A hozzászólás írója (Luninari Heiphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.12.06 00:08:55
//Fősodor//
//Holdezüst Vieljana//
*Miközben úgy alakul, hogy hárman egy kicsit elkülönülnek a népes társaság többi részétől, fél füllel és szemmel azért próbál a többiekre is figyelni, de ettől még természetesen figyelme és gondolatai jelentős részét Lau és a férfi kötik le, akit a lány az asztalukhoz invitált.
Lilly kis magánakciója vonja magára először a figyelmét igazán rajtuk kívül, valamint az, hogy a fogadós gondosan elteszi a tőle ajándékba kapott papírállatkát.
Mindezt látva régen érzett melegség árad szét a lelkében, és nyugalom tölti el. Hálás a sorsnak, hogy annyi minden rossz után, ami történt, legalább most sikerült olyan társaságba keverednie, ahol rövid ismeretség után is biztos benne, hogy mindenkit képes lenne nagyon hamar megkedvelni.
A tündérlány szavai pedig ugyan bár elsősorban Launak szólnak, azért egy mosolyt az ő ajkaira is csalnak.
Istennőjének felemlegetése ugyan eléggé kellemetlen emlékeket idéz fel benne, de erről a lány a legkevésbé sem tehet.
Alenia is Eeyr lelkes híve volt, már amennyiben jól értelmezi, és a fény úrnője kifejezés valóban őt takarja, a szőke lányra pedig, aki szintén benne hitt, egyszerűen képtelen fájdalom és bűntudat nélkül emlékezni.
Ennek ellenére az őszinte jókívánságot persze értékeli, mivel pedig kislány kora óta vonzódik a holdhoz, elég természetes, hogy felkelti az érdeklődését az, hogy a lány a holdak követének nevezi magát. Reméli lesz majd idejük arra, hogy rákérdezzen és beszéljenek róla, hogy ezt pontosan hogy érti, egyelőre azonban csak egy közhellyel képes válaszolni, igaz azt legalább teljesen komolyan is gondolja.*
- Nagyon köszönjük, és csak hasonlót tudok kívánni neked! *mosolyog a lányra, és enyhén meg is hajtja előtte a fejét.*
- Jobbkor azt hiszem nem is jöhettél volna. Azok után, ami történt nagy szükség van most arra, hogy minél többen legyenek, akik úgy gondolkodnak, mint te.
*Aztán újabb korty kakaó után visszafordul Lau és Arystor párosához. Irigyli a férfit, amiért ennyire őszintén és felszabadultan képes nevetni, de jókedvéből valamennyi rá is átragad.
Nagyon reméli, hogy a jövővel kapcsolatban egyikük sem téved.
Mindaz, amiben mindketten reménykednek tulajdonképpen eléggé logikusnak hangzik a városban történtek után, és bár az ő esetében még joggal mondhatná azt bárki, hogy túl fiatal még és naiv, aki alig látott valamit a világból, ugyanez semmiképpen nem állja meg a helyét Arystorral kapcsolatban. Mindazonáltal arra, amit a férfi mond, nem nagyon tud mit felelni.*
- Pont ebben reménykedek, és erre gondoltam én is. *mond csak ennyit komoly arccal, amint azonban a szó a váráslásra terelődik, úgy dönt jobb lesz, ha ebbe egyelőre nem szól bele.
Próbálja nem mutatni, de Lau hirtelen jött érdeklődése a férfi által eladásra kínált házak iránt nagyon meglepi. Nem kell elmélyült elemzőnek, vagy különösen nagy zseninek lennie ahhoz, hogy pillanatok alatt rájöjjön arra, hogy barátnője nem csak kíváncsiságból kérdezősködik az ár felől. Ha így lenne nyilván nem akarná meg is nézni a házakat.
Hangosan persze nem mondja ki, de magában rögtön azon kezd el gondolkodni, hogy honnan szereznek ennyi pénzt hirtelen, míg nem eszébe jut, hogy talán a lány édesanyja némi aranyat is adott nekik az útra nem csak ételt és vizet. Elég gyorsan kellett búcsúzkodniuk, azon a komor reggelen pedig éppen mindent figyelt, csak pont azt nem, hogy mit kapnak az útra, így könnyen lehet, hogy valamelyik étel alatt, amit magukkal hoztak ott lapul valamennyi arany.
Aztán tekintete mintegy véletlenül saját táskájára vándorol, ami most is egyik lábához van dőlve az asztal alatt. Még mindig ott van benne jó néhány palack bor, amit még Aleimord egykori házából hoztak el, amikor eljátszották a fosztogatót az igazi fosztogatók előtt.
Mivel pedig elf nemes pincéjéből lettek kimenekítve, ha szerencséjük van, akár még nagyon öreg óborok is lehetnek, és így sokat is érhetnek, főleg annak, aki ért is az italokhoz, és szereti is őket. Kis szerencsével talán el lehetne adni őket jó áron.
És akkor még itt van a lehetőség, hogy dolgozhat is. Utóbbival csak az a baj, hogy bármennyire is kitanította édesanyja a jóslás különböző, egyszerűbb és bonyolultabb módszereire, és ilyen bizonytalan időkben bármennyire is szüksége van az embereknek egy jósra, legalábbis szerinte, azért a jóslás nem olyasfajta munka, amivel hirtelen és sok pénzt össze lehet szedni. De valamit azért biztosan lehetne keresni vele egy-két nap alatt is, és akkor egy részről segíthet Launak valóra váltani régi álmát, más részről pedig saját feje felett is lenne fedél.
Mindezeket azonban inkább csak magában gondolja végig gyorsan. Bármennyire is szimpatikus neki a férfi, akivel ülnek, és bármennyire is rendesnek tűnik, azért azt gyanítja, hogy Lau vásárlási szándékát kissé komolytalanná tenné a szemében, hogyha most kezdene itt fennhangon aggodalmaskodni, hogy vajon honnan lesz nekik minderre pénzük?
Mert azt valahogy természetesnek veszi, hogy ebben a történetben már együtt vannak benne. Igazából, ha nem szerette volna meg Laut annyira amennyire megszerette, minden bizonnyal akkor is a lánnyal és a többiekkel maradna, hogy nagyobb biztonságban legyen, mint egyedül, így azonban, hogy most már érzelmileg is egyre jobban kötődik hozzá, ráadásul a többieket is szintén jobban kedveli minél több időt töltenek együtt, nem is gondolkodik más lehetőségben.
Igyekszik hát egyelőre félrerakni a pénzzel kapcsolatos kételyeket, és miközben a férfi válaszát várja Lauval együtt, azon kapja magát, hogy egyre izgatottabb.*
A hozzászólás írója (Luninari Heiphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.12.06 00:08:55
13064. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2018-12-05 21:33:49
Üzenet elküldve: 2018-12-05 21:33:49
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Úton-útfélen//
//Fősodor//
//Vieljana//
*Rella csak kapkodja a fejét, hiszen rengeteg dolog történik körülötte. Elsőként próbálja megjegyezni az újonnan a csapatukhoz csapódó személyek nevét. Lsonjangu és YIanda. Úgy gondolja jobb lesz ezeket a neveket is megjegyezni*
- Köszönöm! – *mosolyog Vielre, akivel egyelőre még nem tud azonosulni. De remélte, hogy előbb- utóbb sikerül megtalálniuk a közös hangot, még ha a lány nem is érti meg a tündér gondolkodását, és eszmerendszerét.* - Mivel tartozom az italért?
*Marella nem nagyon tud bekapcsolódni a beszélgetésbe, hiszen a gondolatai folyton folyvást elveszik a figyelme fölött az irányítást. Egyfolytában a múlton jár az esze, pedig egy ideje már mondogatja magának, hogy nem fog a múltra koncentrálni, hanem kizárólag a jelennek és a jövőnek fog élni. Azonban ez közel sem olyan egyszerű, ha az ember olyanokat él át, mint ő. A neve említésekor azonban felkapja a fejét, és még a felé érkező kérdést is sikerül elcsípnie. *
- Chel az én társam, a másik felem - *mivel ez a megfogalmazás nem valószínű, hogy érthető a másik lány számára, gyorsan korrigálja, valamint már fel is teszi a következő kérdést.* - Ő a lovam. És téged mi szél hozott, ebben a városba?
A hozzászólás írója (Marella Cycon) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.12.05 21:38:56
//Fősodor//
//Vieljana//
*Rella csak kapkodja a fejét, hiszen rengeteg dolog történik körülötte. Elsőként próbálja megjegyezni az újonnan a csapatukhoz csapódó személyek nevét. Lsonjangu és YIanda. Úgy gondolja jobb lesz ezeket a neveket is megjegyezni*
- Köszönöm! – *mosolyog Vielre, akivel egyelőre még nem tud azonosulni. De remélte, hogy előbb- utóbb sikerül megtalálniuk a közös hangot, még ha a lány nem is érti meg a tündér gondolkodását, és eszmerendszerét.* - Mivel tartozom az italért?
*Marella nem nagyon tud bekapcsolódni a beszélgetésbe, hiszen a gondolatai folyton folyvást elveszik a figyelme fölött az irányítást. Egyfolytában a múlton jár az esze, pedig egy ideje már mondogatja magának, hogy nem fog a múltra koncentrálni, hanem kizárólag a jelennek és a jövőnek fog élni. Azonban ez közel sem olyan egyszerű, ha az ember olyanokat él át, mint ő. A neve említésekor azonban felkapja a fejét, és még a felé érkező kérdést is sikerül elcsípnie. *
- Chel az én társam, a másik felem - *mivel ez a megfogalmazás nem valószínű, hogy érthető a másik lány számára, gyorsan korrigálja, valamint már fel is teszi a következő kérdést.* - Ő a lovam. És téged mi szél hozott, ebben a városba?
A hozzászólás írója (Marella Cycon) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.12.05 21:38:56
13063. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2018-12-04 22:30:35
Üzenet elküldve: 2018-12-04 22:30:35
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 206
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 206
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
//Úton-útfélen//
*Ha volt is valami konfliktus, nagyon gyorsan elülhetett, mert a tündér lány különösen érzékeny az ilyesmire, mégsem érez semmi bajt a levegőben. Sőt, a körülötte lévő, főként nőkből álló népes társaság igazán kedvesnek tűnik. Először segítője mutatkozik be neki, majd a vajsörük is megérkezik. Vieljana nem hagyja ki a lehetőséget, hogy felemelve a korsót vidáman koccintson barátjával.*
– Egészségedre! *Mondja Marellának, és megkóstolja a habos italt. Ahogy gondolta, minden egyes korty a fogadós kezét dicséri.*
– Természetesen nem történt semmi. *Teszi hozzá az elmaradt bemutatkozással kapcsolatban, miközben ujjával korsója tetején karikáz.* Néha van egy olyan érzésem, hogy a név nem is olyan fontos, csak egyfajta támasz, amely meghatározza kilétünket. A fontosabb az, ami odabent van. A népem például Holdezüstnek szólít, a hajam és a szemem miatt. *Ujjával jobb, ezüstös színű szeme felé bök.* innen ismernek meg. A városban ez igazán furcsa név volna.
*Eközben egy barna hajú elf lány is bemutatkozik neki, akinek a kisugárzása és a viselkedése egyértelműen arra utal, hogy ő lehet a csapat vezetője. Viel figyelmesen hallgatja a kérdését, de a választ Marellának is intézi, elvégre az ő ismerkedésük szempontjából is hasznos lehet, amit mondani készül.*
– A Fény Úrnője mosolyogjon rád, Lau, és az egész társaságodra. Az én utamat is ő jelölte ki, igaz, még korántsem fedte fel előttem. *Magához képest egészen felélénkül, ahogy erről beszél.* Mint mindenki, én is a boldogságot keresem, és meg szeretném osztani a világgal, hogy szebbé tegyem azt. A holdak követe vagyok, ez a sorsom.
*Egy vörös hajú gnóm lányka is üdvözli őt, aki valamilyen furcsa, Viel számára még soha nem hallott nyelven beszél – legalább is egy ideig hagyja magát becsapni, csak ezután jön rá a mintázatra, és arra, mitől mond ennyi b-t és d-t. Abban még mindig nem biztos, hogy valóban Lyllidornak hívják-e, de a náthás lányt is egy mosollyal köszönti.*
– Köszönöm! Jó étvágyat! *Pillant a gőzölgő húslevesre, mielőtt a lány befalja mindet.*
*Halványan elmosolyodik, ahogy Lau beszámol a másik hozzájuk kapcsolódó idegennek céljaikról. Ez egy csodálatos kezdeményezés, amiből érdemes lenne kivennie a részét, elvégre így lehet igazán elterjeszteni a jóságot. Nem szól sokat, leginkább figyel, de megérik benne a gondolat, hogy jó társaságba került, és talán a Fény Úrnője is ezt a célt jelölte ki a számára. Elvégre Luninari, de még sokan mások is emlékeznek a föld keserű fájdalmára.*
~ Segíteni szeretnék nekik. ~ *Fogalmazódik meg benne. Bár tény, hogy nem harcos, sőt kifejezetten apró, azért hisz benne, hogy Eeyr ajándéka nem vész majd kárba: csak nem véletlen, hogy ő született Holdezüstnek a tündérek között.*
– Marella, ki az a Chel? *Fordul a mellette ülő felé, mert rájön, hogy ez már egy ideje motoszkál benne.*
*Ha volt is valami konfliktus, nagyon gyorsan elülhetett, mert a tündér lány különösen érzékeny az ilyesmire, mégsem érez semmi bajt a levegőben. Sőt, a körülötte lévő, főként nőkből álló népes társaság igazán kedvesnek tűnik. Először segítője mutatkozik be neki, majd a vajsörük is megérkezik. Vieljana nem hagyja ki a lehetőséget, hogy felemelve a korsót vidáman koccintson barátjával.*
– Egészségedre! *Mondja Marellának, és megkóstolja a habos italt. Ahogy gondolta, minden egyes korty a fogadós kezét dicséri.*
– Természetesen nem történt semmi. *Teszi hozzá az elmaradt bemutatkozással kapcsolatban, miközben ujjával korsója tetején karikáz.* Néha van egy olyan érzésem, hogy a név nem is olyan fontos, csak egyfajta támasz, amely meghatározza kilétünket. A fontosabb az, ami odabent van. A népem például Holdezüstnek szólít, a hajam és a szemem miatt. *Ujjával jobb, ezüstös színű szeme felé bök.* innen ismernek meg. A városban ez igazán furcsa név volna.
*Eközben egy barna hajú elf lány is bemutatkozik neki, akinek a kisugárzása és a viselkedése egyértelműen arra utal, hogy ő lehet a csapat vezetője. Viel figyelmesen hallgatja a kérdését, de a választ Marellának is intézi, elvégre az ő ismerkedésük szempontjából is hasznos lehet, amit mondani készül.*
– A Fény Úrnője mosolyogjon rád, Lau, és az egész társaságodra. Az én utamat is ő jelölte ki, igaz, még korántsem fedte fel előttem. *Magához képest egészen felélénkül, ahogy erről beszél.* Mint mindenki, én is a boldogságot keresem, és meg szeretném osztani a világgal, hogy szebbé tegyem azt. A holdak követe vagyok, ez a sorsom.
*Egy vörös hajú gnóm lányka is üdvözli őt, aki valamilyen furcsa, Viel számára még soha nem hallott nyelven beszél – legalább is egy ideig hagyja magát becsapni, csak ezután jön rá a mintázatra, és arra, mitől mond ennyi b-t és d-t. Abban még mindig nem biztos, hogy valóban Lyllidornak hívják-e, de a náthás lányt is egy mosollyal köszönti.*
– Köszönöm! Jó étvágyat! *Pillant a gőzölgő húslevesre, mielőtt a lány befalja mindet.*
*Halványan elmosolyodik, ahogy Lau beszámol a másik hozzájuk kapcsolódó idegennek céljaikról. Ez egy csodálatos kezdeményezés, amiből érdemes lenne kivennie a részét, elvégre így lehet igazán elterjeszteni a jóságot. Nem szól sokat, leginkább figyel, de megérik benne a gondolat, hogy jó társaságba került, és talán a Fény Úrnője is ezt a célt jelölte ki a számára. Elvégre Luninari, de még sokan mások is emlékeznek a föld keserű fájdalmára.*
~ Segíteni szeretnék nekik. ~ *Fogalmazódik meg benne. Bár tény, hogy nem harcos, sőt kifejezetten apró, azért hisz benne, hogy Eeyr ajándéka nem vész majd kárba: csak nem véletlen, hogy ő született Holdezüstnek a tündérek között.*
– Marella, ki az a Chel? *Fordul a mellette ülő felé, mert rájön, hogy ez már egy ideje motoszkál benne.*
13062. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2018-12-04 20:56:10
Üzenet elküldve: 2018-12-04 20:56:10
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Úton-útfélen//
//Fősodor//
*Lelkesen bólogat, míg Arystort hallgatja a múltjáról mesélni. ~Igen, így már teljesen érthető!~ helyesel magában a hallottak kapcsán. ~Tényleg van benne valami, ami a városi nemesekből hiányzik... Sokkal emberibb, még nem felejtette el, hogy nem minden ki él jó anyagi körülmények között.~ gondolja magában, bár hogy ez a vidéki életnek, vagy a harcedzett múltnak köszönhető, azt maga se tudja. Abban azonban biztos, hogy a nemesek közül, akiket eddig megismert, az asztalnál ülő férfit kedveli a legjobban, így őszintén sajnálja, mikor kiderül, hova is költözik majd*
- Lihanechbe? Olyan messzire? *szalad ki a száján, majd észbe kapva igyekszik szépíteni a dolgokat* Bár azt hallottam, nagyon szép hely, biztos kellemes lehet ott élni! *Arystor szavaiból úgy veszi ki, nem teljesen önszántából hagyja itt a várost, így nem akarja feleslegesen megnehezíteni számára az elválást azzal, hogy hirtelen Arthenior szépségeit kezdi ecsetelni. Inkább Luni felé fordul, hogy tisztázzák a félreértést*
- Ugyan már, nem történt semmi! Én nem fogalmaztam egyértelműen, felejtsük el az egészet! *mosolyog a lányra, jelezve, hogy részéről lezártnak tekinti az ügyet, a később elhangzottakra pedig ismét csak bólogatni tud, ezúttal egyetértése jeleként*
- Én se sok időt töltöttem még itt, de bízom a városban és a lakóiban, hogy belátják majd, mi a legjobb nekik és hogy érhetik el, amit akarnak, anélkül, közben porig rombolnának mindent... *sóhajt egyet, hiszen igazán örülne neki, ha mindez minél hamarabb bekövetkezne, bár a szíve mélyén sejti, ez a pillanat nem ma fog eljönni. A nehéz kérdések után azonban hamar vidámabbá válik a hangulat. Igazán örül neki, hogy a sok kimért gazdag úriemberhez képest Arystor ilyen jóízűen képes nevetni*
- Örömmel! *fordul kacagva Luni felé* Akkor szomszédok lehetnénk! *vigyorog a lányra az ötlet kapcsán, hogy vegyék meg mindkét házat. Igazi elképedése azonban csak akkor jön, mikor megtudja a házak valós árát. ~Mennyi?!~ döbben le teljesen, ugyanis ennél háromszor-négyszer magasabb árra számított legalább. ~Nagyon meg akarhat szabadulni tőlük... bár ha tényleg elköltözik, akkor talán érthető, hogy nem az ár a legfontosabb neki, hanem hogy gyorsan túladjon rajtuk.~ Magában azt latolgatja, mennyi pénz is lehet nála, ugyanis, bár nem akarja elkiabálni, de még az is lehet, az egyik ház megvásárlása akár komolyan szóba is kerülhet, nem csak viccelődésképp*
- És mit szólna hozzá, ha új vevői akadnának a házra? *vált hirtelen teljesen komoly hangnemre, ahogy a nemes felé fordul* Akik vigyáznának mindarra, amit felépített? A házra és a békére? *mosolyodik el, végighordozva tekintetét az asztaltársaság többi részén. Van, akit régebb óta, van, akit kevésbé régóta ismer, de hisz bennük és magában annyira, hogy reménykedik, egy kis szerencsével és rábeszéléssel meg tudná győzni őket, hogy ha összefognak és mindenki belead kicsit a vételárba, együtt össze tudnának dobni annyit, hogy megteremtsék az oly sokat keresett békét legalább a maguk számára, egy kis vidéki házikó képében*
- Esetleg az elmaradt vevő helyett volna kedve nekünk megmutatni a házakat? Az eddigiek alapján ugyanis nagyon kecsegtetőnek tűnik az ajánlata! *folytatja tovább, hiszen bár elképzelve minden nagyon jól hangzik, azért szeretne megbizonyosodni a valóságban is az említett házak állapotáról, vagy egyáltalán a létezésükről, mielőtt valami kétes ügyletbe rángatja bele a barátait. Reméli, Arystor nem veszi rossz néven a kérdést, és hajlandónak mutatkozik majd az üzletre. Míg a nemes válaszára vár, újra belekortyol az italába, meglepődve rajta, mennyire remeg a keze, mikor visszateszi az asztalra a poharát.*
//Fősodor//
*Lelkesen bólogat, míg Arystort hallgatja a múltjáról mesélni. ~Igen, így már teljesen érthető!~ helyesel magában a hallottak kapcsán. ~Tényleg van benne valami, ami a városi nemesekből hiányzik... Sokkal emberibb, még nem felejtette el, hogy nem minden ki él jó anyagi körülmények között.~ gondolja magában, bár hogy ez a vidéki életnek, vagy a harcedzett múltnak köszönhető, azt maga se tudja. Abban azonban biztos, hogy a nemesek közül, akiket eddig megismert, az asztalnál ülő férfit kedveli a legjobban, így őszintén sajnálja, mikor kiderül, hova is költözik majd*
- Lihanechbe? Olyan messzire? *szalad ki a száján, majd észbe kapva igyekszik szépíteni a dolgokat* Bár azt hallottam, nagyon szép hely, biztos kellemes lehet ott élni! *Arystor szavaiból úgy veszi ki, nem teljesen önszántából hagyja itt a várost, így nem akarja feleslegesen megnehezíteni számára az elválást azzal, hogy hirtelen Arthenior szépségeit kezdi ecsetelni. Inkább Luni felé fordul, hogy tisztázzák a félreértést*
- Ugyan már, nem történt semmi! Én nem fogalmaztam egyértelműen, felejtsük el az egészet! *mosolyog a lányra, jelezve, hogy részéről lezártnak tekinti az ügyet, a később elhangzottakra pedig ismét csak bólogatni tud, ezúttal egyetértése jeleként*
- Én se sok időt töltöttem még itt, de bízom a városban és a lakóiban, hogy belátják majd, mi a legjobb nekik és hogy érhetik el, amit akarnak, anélkül, közben porig rombolnának mindent... *sóhajt egyet, hiszen igazán örülne neki, ha mindez minél hamarabb bekövetkezne, bár a szíve mélyén sejti, ez a pillanat nem ma fog eljönni. A nehéz kérdések után azonban hamar vidámabbá válik a hangulat. Igazán örül neki, hogy a sok kimért gazdag úriemberhez képest Arystor ilyen jóízűen képes nevetni*
- Örömmel! *fordul kacagva Luni felé* Akkor szomszédok lehetnénk! *vigyorog a lányra az ötlet kapcsán, hogy vegyék meg mindkét házat. Igazi elképedése azonban csak akkor jön, mikor megtudja a házak valós árát. ~Mennyi?!~ döbben le teljesen, ugyanis ennél háromszor-négyszer magasabb árra számított legalább. ~Nagyon meg akarhat szabadulni tőlük... bár ha tényleg elköltözik, akkor talán érthető, hogy nem az ár a legfontosabb neki, hanem hogy gyorsan túladjon rajtuk.~ Magában azt latolgatja, mennyi pénz is lehet nála, ugyanis, bár nem akarja elkiabálni, de még az is lehet, az egyik ház megvásárlása akár komolyan szóba is kerülhet, nem csak viccelődésképp*
- És mit szólna hozzá, ha új vevői akadnának a házra? *vált hirtelen teljesen komoly hangnemre, ahogy a nemes felé fordul* Akik vigyáznának mindarra, amit felépített? A házra és a békére? *mosolyodik el, végighordozva tekintetét az asztaltársaság többi részén. Van, akit régebb óta, van, akit kevésbé régóta ismer, de hisz bennük és magában annyira, hogy reménykedik, egy kis szerencsével és rábeszéléssel meg tudná győzni őket, hogy ha összefognak és mindenki belead kicsit a vételárba, együtt össze tudnának dobni annyit, hogy megteremtsék az oly sokat keresett békét legalább a maguk számára, egy kis vidéki házikó képében*
- Esetleg az elmaradt vevő helyett volna kedve nekünk megmutatni a házakat? Az eddigiek alapján ugyanis nagyon kecsegtetőnek tűnik az ajánlata! *folytatja tovább, hiszen bár elképzelve minden nagyon jól hangzik, azért szeretne megbizonyosodni a valóságban is az említett házak állapotáról, vagy egyáltalán a létezésükről, mielőtt valami kétes ügyletbe rángatja bele a barátait. Reméli, Arystor nem veszi rossz néven a kérdést, és hajlandónak mutatkozik majd az üzletre. Míg a nemes válaszára vár, újra belekortyol az italába, meglepődve rajta, mennyire remeg a keze, mikor visszateszi az asztalra a poharát.*
13061. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2018-12-03 13:43:00
Üzenet elküldve: 2018-12-03 13:43:00
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Úton-útfélen//
//Fősodor//
*Laurentitia szavaira elmosolyodik, kissé nosztalgikus érzések rajzolódnak ki vonásaira.*
- Egykor a városban éltünk, de jobban szeretjük a vidéket, így körülbelül tíz éve kiköltöztünk. *Válaszol kedvesen, nem is tűnik annyira városinak, sem a ruhái, sem a modora, sem a beszéde nem hasonlít a városi nemesekére. Sokkal közvetlenebb, sokkal barátságosabb.
A sikertelen üzlet említésére csak legyint egyet.*
- Áh, hagyd el. Történt már sokkal rosszabb is. Mindenképpen elköltözünk, de jobb volna, ha sikerülne eladni őket. Nem szívesen hagynám itt egyiket sem. *Magyarázza indokait az eladásra. De ezeket az indokokat mindenki megértheti, aki kicsit is megtapasztalta a lázadás eseményeit.
A gyűrűn csak végigsimít, láthatóan sokat jelent neki az ékszer, így valószínűleg a család is és a jelkép is, amelyet képvisel.*
- Lihanechbe megyünk. Vannak ott kapcsolataim, így sikerült jó áron vennem egy házat. *Meséli, bár kissé szomorúan. Nem szeretett volna elköltözni, de nem hagytak neki más lehetőséget a városban történt események.
Hagyja, hogy Luninari és Lau tisztázzák a félreértésüket, mosolyogva és borába kortyolva hallgatja őket az asztal felett.
A vásárlási hajlandóságra és a két aranyra vaskosan felnevet. Sokáig zeng a nevetése a kocsma levegőjében, mind a kocsmáros, mind a vendégek odanéznek, a katonák a szomszédos asztalnál felélénkült figyelemmel néznek végig az asztalokon.*
- Hm... az egyik egy tökéletes állapotban lévő kúria, kisebb birtokkal és a hozzá tartozó melléképületekkel, azt ötezer aranyra tartom. A másik pedig egy kis tatarozást igényel, de a ház teljesen ép, csak ki kell takarítani. Nem is mi éltünk benne. Azt kétezer-ötért megszámítom maguknak. *Válaszolja teljesen komolyan. Nem tűnik kereskedőnek, vagyis nem olyannak, aki nyerészkedni akarna egy ilyen eladáson.*
- Biztosan béke lesz. Senkinek sem jó ez az állapot, egyszerűen kell a rend, hogy mindenki élni tudjon. *Mondja nagy meggyőződéssel Luninari szavaira. Látszik rajta, hogy komolyan gondolja, hogy bár annak ellenére, hogy háborút-viselt ember, mégsem óhajtja az ilyesmit. Bár aki járt már háborúban, az bizonyosan nem akar olyan állapotokat sem magának, sem másnak.*
- Féltem őket, féltem a munkánkat és mindazt, amit sikerült elérnünk. Megértem a szegények gondjait, de az eszközeiket nem. Nem szeretnék vérontást a birtokomon és még ha újra rend is lesz, nem szeretnék félelemben élni. *A hangja most nagyon szomorú és őszinte.*
- De már így is áron alul adom el őket, viszont ennél kevesebbért nem tudom adni egyiket sem. *Tárja szét bocsánatkérőn vaskos karjait.
A fogadós összekészíti az italokat, amelyeket Lsonjangu rendelt és a pultra teszi.*
- Higgadtnak azért nem mondanám, de legalább nem lett baj belőle. *Mosolyog a férfire, mert a számszeríj nem valami higgadt rendezési módja az ilyesminek, de az idők változnak, így a rendezés módja is.
Az italokat aztán a férfi viszi ki, így a kocsmáros visszatér a dolgához, amikor megérkezik Lyllinor.*
- Semmivel, drága. Gyógyulj meg. *Mosolyog rá a férfi kedvesen, ahogy elveszi a tányért és beteszi a konyhára nyíló kis ablakon. Amikor pedig visszafordul, akkor pillantja meg a lány helyén az apró, papírból hajtogatott figurát. Értetlenül veszi nagy, érdes kezébe a dolgot, zavartan néz Lyllinor után. Ő pegazusnak látja, nem madárnak, így elképedve, hálás arccal fordul meg, hogy a mögötte lévő polcra, kiemelt és biztonságos helyre állítsa az apróságot. S hogy biztosan ne essen baja, még egy kristálypohárral is lefedi, így a por sem szállhat rá.*
//Fősodor//
*Laurentitia szavaira elmosolyodik, kissé nosztalgikus érzések rajzolódnak ki vonásaira.*
- Egykor a városban éltünk, de jobban szeretjük a vidéket, így körülbelül tíz éve kiköltöztünk. *Válaszol kedvesen, nem is tűnik annyira városinak, sem a ruhái, sem a modora, sem a beszéde nem hasonlít a városi nemesekére. Sokkal közvetlenebb, sokkal barátságosabb.
A sikertelen üzlet említésére csak legyint egyet.*
- Áh, hagyd el. Történt már sokkal rosszabb is. Mindenképpen elköltözünk, de jobb volna, ha sikerülne eladni őket. Nem szívesen hagynám itt egyiket sem. *Magyarázza indokait az eladásra. De ezeket az indokokat mindenki megértheti, aki kicsit is megtapasztalta a lázadás eseményeit.
A gyűrűn csak végigsimít, láthatóan sokat jelent neki az ékszer, így valószínűleg a család is és a jelkép is, amelyet képvisel.*
- Lihanechbe megyünk. Vannak ott kapcsolataim, így sikerült jó áron vennem egy házat. *Meséli, bár kissé szomorúan. Nem szeretett volna elköltözni, de nem hagytak neki más lehetőséget a városban történt események.
Hagyja, hogy Luninari és Lau tisztázzák a félreértésüket, mosolyogva és borába kortyolva hallgatja őket az asztal felett.
A vásárlási hajlandóságra és a két aranyra vaskosan felnevet. Sokáig zeng a nevetése a kocsma levegőjében, mind a kocsmáros, mind a vendégek odanéznek, a katonák a szomszédos asztalnál felélénkült figyelemmel néznek végig az asztalokon.*
- Hm... az egyik egy tökéletes állapotban lévő kúria, kisebb birtokkal és a hozzá tartozó melléképületekkel, azt ötezer aranyra tartom. A másik pedig egy kis tatarozást igényel, de a ház teljesen ép, csak ki kell takarítani. Nem is mi éltünk benne. Azt kétezer-ötért megszámítom maguknak. *Válaszolja teljesen komolyan. Nem tűnik kereskedőnek, vagyis nem olyannak, aki nyerészkedni akarna egy ilyen eladáson.*
- Biztosan béke lesz. Senkinek sem jó ez az állapot, egyszerűen kell a rend, hogy mindenki élni tudjon. *Mondja nagy meggyőződéssel Luninari szavaira. Látszik rajta, hogy komolyan gondolja, hogy bár annak ellenére, hogy háborút-viselt ember, mégsem óhajtja az ilyesmit. Bár aki járt már háborúban, az bizonyosan nem akar olyan állapotokat sem magának, sem másnak.*
- Féltem őket, féltem a munkánkat és mindazt, amit sikerült elérnünk. Megértem a szegények gondjait, de az eszközeiket nem. Nem szeretnék vérontást a birtokomon és még ha újra rend is lesz, nem szeretnék félelemben élni. *A hangja most nagyon szomorú és őszinte.*
- De már így is áron alul adom el őket, viszont ennél kevesebbért nem tudom adni egyiket sem. *Tárja szét bocsánatkérőn vaskos karjait.
A fogadós összekészíti az italokat, amelyeket Lsonjangu rendelt és a pultra teszi.*
- Higgadtnak azért nem mondanám, de legalább nem lett baj belőle. *Mosolyog a férfire, mert a számszeríj nem valami higgadt rendezési módja az ilyesminek, de az idők változnak, így a rendezés módja is.
Az italokat aztán a férfi viszi ki, így a kocsmáros visszatér a dolgához, amikor megérkezik Lyllinor.*
- Semmivel, drága. Gyógyulj meg. *Mosolyog rá a férfi kedvesen, ahogy elveszi a tányért és beteszi a konyhára nyíló kis ablakon. Amikor pedig visszafordul, akkor pillantja meg a lány helyén az apró, papírból hajtogatott figurát. Értetlenül veszi nagy, érdes kezébe a dolgot, zavartan néz Lyllinor után. Ő pegazusnak látja, nem madárnak, így elképedve, hálás arccal fordul meg, hogy a mögötte lévő polcra, kiemelt és biztonságos helyre állítsa az apróságot. S hogy biztosan ne essen baja, még egy kristálypohárral is lefedi, így a por sem szállhat rá.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9901-9920 , 9921-9940 , 9941-9960 , 9961-9980 , 9981-10000 , 10001-10020 , 10021-10040 , 10041-10060 , 10061-10080 , 10081-10100 , 10101-10120 , 10121-10140 , 10141-10160 , 10161-10180 , 10181-10200 , 10201-10220 , 10221-10240 , 10241-10260 , 10261-10280 , 10281-10300 , 10301-10320 , 10321-10340 , 10341-10360 , 10361-10380 , 10381-10400 , 10401-10420 , 10421-10440 , 10441-10460 , 10461-10480 , 10481-10500 , 10501-10520 , 10521-10540 , 10541-10560 , 10561-10580 , 10581-10600 , 10601-10620 , 10621-10640 , 10641-10660 , 10661-10680 , 10681-10700 , 10701-10720 , 10721-10740 , 10741-10760 , 10761-10780 , 10781-10800 , 10801-10820 , 10821-10840 , 10841-10860 , 10861-10880 , 10881-10900 , 10901-10920 , 10921-10940 , 10941-10960 , 10961-10980 , 10981-11000 , 11001-11020 , 11021-11040 , 11041-11060 , 11061-11080 , 11081-11100 , 11101-11120 , 11121-11140 , 11141-11160 , 11161-11180 , 11181-11200 , 11201-11220 , 11221-11240 , 11241-11260 , 11261-11280 , 11281-11300 , 11301-11320 , 11321-11340 , 11341-11360 , 11361-11380 , 11381-11400 , 11401-11420 , 11421-11440 , 11441-11460 , 11461-11480 , 11481-11500 , 11501-11520 , 11521-11540 , 11541-11560 , 11561-11580 , 11581-11600 , 11601-11620 , 11621-11640 , 11641-11660 , 11661-11680 , 11681-11700 , 11701-11720 , 11721-11740 , 11741-11760 , 11761-11780 , 11781-11800 , 11801-11820 , 11821-11840 , 11841-11860 , 11861-11880 , 11881-11900 , 11901-11920 , 11921-11940 , 11941-11960 , 11961-11980 , 11981-12000 , 12001-12020 , 12021-12040 , 12041-12060 , 12061-12080 , 12081-12100 , 12101-12120 , 12121-12140 , 12141-12160 , 12161-12180 , 12181-12200 , 12201-12220 , 12221-12240 , 12241-12260 , 12261-12280 , 12281-12300 , 12301-12320 , 12321-12340 , 12341-12360 , 12361-12380 , 12381-12400 , 12401-12420 , 12421-12440 , 12441-12460 , 12461-12480 , 12481-12500 , 12501-12520 , 12521-12540 , 12541-12560 , 12561-12580 , 12581-12600 , 12601-12620 , 12621-12640 , 12641-12660 , 12661-12680 , 12681-12700 , 12701-12720 , 12721-12740 , 12741-12760 , 12761-12780 , 12781-12800 , 12801-12820 , 12821-12840 , 12841-12860 , 12861-12880 , 12881-12900 , 12901-12920 , 12921-12940 , 12941-12960 , 12961-12980 , 12981-13000 , 13001-13020 , 13021-13040 , 13041-13060 , 13061-13080 , 13081-13100 , 13101-13120 , 13121-13140 , 13141-13160 , 13161-13180 , 13181-13200 , 13201-13220 , 13221-13240 , 13241-13260 , 13261-13280 , 13281-13300 , 13301-13320 , 13321-13340 , 13341-13360 , 13361-13380 , 13381-13400 , 13401-13420 , 13421-13440 , 13441-13460 , 13461-13480 , 13481-13500 , 13501-13520 , 13521-13540 , 13541-13560 , 13561-13580 , 13581-13600 , 13601-13620 , 13621-13640 , 13641-13660 , 13661-13680 , 13681-13700 , 13701-13720 , 13721-13740 , 13741-13760 , 13761-13780 , 13781-13800 , 13801-13820 , 13821-13840 , 13841-13860 , 13861-13880 , 13881-13900 , 13901-13920 , 13921-13940 , 13941-13960 , 13961-13980 , 13981-14000 , 14001-14020 , 14021-14040 , 14041-14060 , 14061-14080 , 14081-14100 , 14101-14120 , 14121-14140 , 14141-14160 , 14161-14180 , 14181-14200 , 14201-14220 , 14221-14240 , 14241-14260 , 14261-14280 , 14281-14300 , 14301-14320 , 14321-14340 , 14341-14360 , 14361-14380 , 14381-14400 , 14401-14420 , 14421-14440 , 14441-14460 , 14461-14480 , 14481-14500 , 14501-14520 , 14521-14540 , 14541-14560 , 14561-14580 , 14581-14600 , 14601-14620 , 14621-14640 , 14641-14660 , 14661-14680 , 14681-14700 , 14701-14720 , 14721-14740 , 14741-14760 , 14761-14780 , 14781-14800 , 14801-14820 , 14821-14840 , 14841-14860 , 14861-14880 , 14881-14900 , 14901-14920 , 14921-14940 , 14941-14960 , 14961-14980 , 14981-15000 , 15001-15020 , 15021-15040 , 15041-15060 , 15061-15080 , 15081-15100 , 15101-15120 , 15121-15140 , 15141-15160 , 15161-15180 , 15181-15200 , 15201-15220 , 15221-15240 , 15241-15260 , 15261-15280 , 15281-15300 , 15301-15320 , 15321-15340 , 15341-15360 , 15361-15380 , 15381-15400 , 15401-15420 , 15421-15440 , 15441-15460 , 15461-15480 , 15481-15500 , 15501-15520 , 15521-15540 , 15541-15560 , 15561-15580 , 15581-15600 , 15601-15620 , 15621-15640 , 15641-15660 , 15661-15680 , 15681-15700 , 15701-15720 , 15721-15740 , 15741-15760 , 15761-15780 , 15781-15800 , 15801-15820 , 15821-15840 , 15841-15860 , 15861-15880 , 15881-15900 , 15901-15920 , 15921-15940 , 15941-15960 , 15961-15980 , 15981-16000 , 16001-16020 , 16021-16040 , 16041-16060 , 16061-16080 , 16081-16100 , 16101-16120 , 16121-16140 , 16141-16160 , 16161-16180 , 16181-16200 , 16201-16220 , 16221-16240 , 16241-16260 , 16261-16280 , 16281-16300 , 16301-16320 , 16321-16340 , 16341-16360 , 16361-16380 , 16381-16400 , 16401-16420 , 16421-16440 , 16441-16460 , 16461-16480 , 16481-16500 , 16501-16520 , 16521-16540 , 16541-16560 , 16561-16580 , 16581-16600 , 16601-16620 , 16621-16640 , 16641-16660 , 16661-16680 , 16681-16700 , 16701-16720 , 16721-16740 , 16741-16760 , 16761-16780 , 16781-16800 , 16801-16820 , 16821-16840 , 16841-16860 , 16861-16880 , 16881-16900 , 16901-16920 , 16921-16940 , 16941-16960 , 16961-16980 , 16981-17000 , 17001-17020 , 17021-17040 , 17041-17060 , 17061-17080 , 17081-17100 , 17101-17120 , 17121-17140 , 17141-17160 , 17161-17180 , 17181-17200 , 17201-17220 , 17221-17240 , 17241-17260 , 17261-17280 , 17281-17300 , 17301-17320 , 17321-17340 , 17341-17360 , 17361-17380 , 17381-17400 , 17401-17420 , 17421-17440 , 17441-17460 , 17461-17480 , 17481-17500 , 17501-17520 , 17521-17540 , 17541-17560 , 17561-17580 , 17581-17600 , 17601-17620 , 17621-17640 , 17641-17660 , 17661-17680 , 17681-17700 , 17701-17720 , 17721-17740 , 17741-17760 , 17761-17780 , 17781-17800 , 17801-17820 , 17821-17840 , 17841-17860 , 17861-17880 , 17881-17900 , 17901-17920 , 17921-17940 , 17941-17960 , 17961-17980 , 17981-18000 , 18001-18020 , 18021-18040 , 18041-18060 , 18061-18080 , 18081-18100 , 18101-18120 , 18121-18140 , 18141-18160 , 18161-18180 , 18181-18200 , 18201-18220 , 18221-18240 , 18241-18260 , 18261-18280 , 18281-18300 , 18301-18320 , 18321-18340 , 18341-18360 , 18361-18380 , 18381-18400 , 18401-18420 , 18421-18440 , 18441-18460 , 18461-18480 , 18481-18500 , 18501-18520 , 18521-18540 , 18541-18560 , 18561-18580 , 18581-18600 , 18601-18620 , 18621-18640 , 18641-18660 , 18661-18680 , 18681-18700 , 18701-18720 , 18721-18740 , 18741-18760 , 18761-18780 , 18781-18800 , 18801-18820 , 18821-18840 , 18841-18860 , 18861-18880