Arthenior - Pegazus fogadó
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 652 (13021. - 13040. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
13040. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2018-11-21 17:59:21
Üzenet elküldve: 2018-11-21 17:59:21
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 196
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 196
Játékstílus: Megfontolt
//Úton-útfélen//
*Angu egy bólintással nyugtázza a fogadós szavait, nem látja okát kötekedni vele sem az ügyben, hogy a macskája már nem lop ételt, sem a pórázt illetően, amit nem akar Tolvaj úrra kötni. Kilyuggatni már nem akarják őket, ha meg Tolvaj úr okot szolgáltatna arra, hogy kirakják az ajtón, majd bejön az ablakon. Mivel a helyzet és a fogadós is csitulni látszik, ő is leengedi a kezeit. Míg Lylli a fogadóssal van elfoglalva visszalép az asztalukhoz. Az erszénynek hűlt helye, aminek alapvetően örül, hisz egyfelől a vörös lánynak megvan a magához való esze, másfelől legalább a kis szütyője tartalma biztonságban van. Maga se tudja konkrétan miért, egy vállvonás kíséretében rámosolyog YIlandára, majd egy futó bánatos pillantást vet a kóstolatlanul szép lassan kihűlő paprikáskruplijára. Mikor Lau megszólítja, úgy helyezkedik, hogy a társaságból ne álljon senkinek háttal, ami valószínűleg azt jelenti, hogy a YIlanda mellé lép, a hátával a falnak fordulva. Arra azért ügyel, hogy ha van rá tere, legalább jó karnyi távolságot tartson a vörös lánytól, hisz nem kíván tolakodóan közel menni hozzá. *
- Igazán nincs mit. Ha az elf vagy a macskája galibát okoz, az a legkevesebb, hogy segít megszüntetni. * válaszolja mosolyogva a halovány mosoly fölötti barna szemekbe nézve a lány kérdésére. * - Amúgy szerintem nélkülem is sikerült megnyugtatni a fogadóst, ennyi kedves lánynak nem tudott ellenállni.
*Figyel, ahogy Lylli a már neki feltett kérdésre válaszol a továbbforduló lánynak, majd ahogy elkezd neki szabadkozni és mindenfélét felajánlani, csak hogy helyrehozzon valamit, amit szerinte ő rontott el. Ez az, amit jó értelemben soha nem tudott, tudna megszokni tőle. Mondjuk a pár nap, amit nála töltöttek nem volt egy örökkévalóság, de a gnóm lány mindig meg tudta lepni azzal, mennyire magára veszi a dolgokat és milyen lelkiismeretes ezekben. Ráadásul úgy tette mindezt anno, hogy úgy támadt kedve segíteni neki bármiben, hogy nem volt lelkiismeret-furdalása a miatt, hogy előtte magától ez eszébe se jutott azzal a dologgal foglalkozni. Pillanatnyi mélázás után persze válaszol neki:*
- Szia Lylli. Semmi baj nem történt, minden rendben van. Tolvaj úr pedig nem fog kimenni, de ha mégis, más se hiányzik neked, mint hogy ilyen betegen kinn éjszakázz. Ő pedig egy új ismerős * követi a gnóm lányka tekintetét YIlandára * - akivel a Kikötőből idevezető úton futottunk össze. Nála maradt valamim és mikor itt újra találkoztunk vissza akarta adni. Pont arról volt szó, hogyan tudnám neki ezt meghálálni, mikor a kis közjáték elkezdődött.
* Mosolyogva nézi, ahogy a fogadós meghozza a lányok rendelését, majd mikor pár pillanat múlva Lylli visszafordulva megereszt egy fárad mosolyt, odalép mellé, a macskát kiveszi a kezéből és megöleli.*
- Menj és edd meg azt a levest, biztos jól fog esni. Majd utána, esetleg egy kiadós alvás után sort kerítünk a beszélgetésre.
* Ha Lylli leül, ő is visszaül az asztalukhoz és a vörös lány szemébe néz, feltéve hogy ő még ott van. *
- Szóval valahol ott tartottunk, hogy szeretném kifejezni a hálámat, amiért utánam hoztad az erszényem. Ha megvan, hogy mit szeretnél, akkor mond nyugodtan, meglátom mit tehetek az ügy érdekében, ha még nincs, akkor térjünk rá vissza később. Ha jól értettem van egy meghívásunk a szomszéd asztalhoz és a magam részéről nem látom, miért ne csatlakozhatnánk. Vagy csatlakozhatnék, ha neked nincs kedved. * hagyja nyitva ezt a kérdést is.*
A hozzászólás írója (Lsonjangu Rkusstianbrock) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.11.21 18:03:15
*Angu egy bólintással nyugtázza a fogadós szavait, nem látja okát kötekedni vele sem az ügyben, hogy a macskája már nem lop ételt, sem a pórázt illetően, amit nem akar Tolvaj úrra kötni. Kilyuggatni már nem akarják őket, ha meg Tolvaj úr okot szolgáltatna arra, hogy kirakják az ajtón, majd bejön az ablakon. Mivel a helyzet és a fogadós is csitulni látszik, ő is leengedi a kezeit. Míg Lylli a fogadóssal van elfoglalva visszalép az asztalukhoz. Az erszénynek hűlt helye, aminek alapvetően örül, hisz egyfelől a vörös lánynak megvan a magához való esze, másfelől legalább a kis szütyője tartalma biztonságban van. Maga se tudja konkrétan miért, egy vállvonás kíséretében rámosolyog YIlandára, majd egy futó bánatos pillantást vet a kóstolatlanul szép lassan kihűlő paprikáskruplijára. Mikor Lau megszólítja, úgy helyezkedik, hogy a társaságból ne álljon senkinek háttal, ami valószínűleg azt jelenti, hogy a YIlanda mellé lép, a hátával a falnak fordulva. Arra azért ügyel, hogy ha van rá tere, legalább jó karnyi távolságot tartson a vörös lánytól, hisz nem kíván tolakodóan közel menni hozzá. *
- Igazán nincs mit. Ha az elf vagy a macskája galibát okoz, az a legkevesebb, hogy segít megszüntetni. * válaszolja mosolyogva a halovány mosoly fölötti barna szemekbe nézve a lány kérdésére. * - Amúgy szerintem nélkülem is sikerült megnyugtatni a fogadóst, ennyi kedves lánynak nem tudott ellenállni.
*Figyel, ahogy Lylli a már neki feltett kérdésre válaszol a továbbforduló lánynak, majd ahogy elkezd neki szabadkozni és mindenfélét felajánlani, csak hogy helyrehozzon valamit, amit szerinte ő rontott el. Ez az, amit jó értelemben soha nem tudott, tudna megszokni tőle. Mondjuk a pár nap, amit nála töltöttek nem volt egy örökkévalóság, de a gnóm lány mindig meg tudta lepni azzal, mennyire magára veszi a dolgokat és milyen lelkiismeretes ezekben. Ráadásul úgy tette mindezt anno, hogy úgy támadt kedve segíteni neki bármiben, hogy nem volt lelkiismeret-furdalása a miatt, hogy előtte magától ez eszébe se jutott azzal a dologgal foglalkozni. Pillanatnyi mélázás után persze válaszol neki:*
- Szia Lylli. Semmi baj nem történt, minden rendben van. Tolvaj úr pedig nem fog kimenni, de ha mégis, más se hiányzik neked, mint hogy ilyen betegen kinn éjszakázz. Ő pedig egy új ismerős * követi a gnóm lányka tekintetét YIlandára * - akivel a Kikötőből idevezető úton futottunk össze. Nála maradt valamim és mikor itt újra találkoztunk vissza akarta adni. Pont arról volt szó, hogyan tudnám neki ezt meghálálni, mikor a kis közjáték elkezdődött.
* Mosolyogva nézi, ahogy a fogadós meghozza a lányok rendelését, majd mikor pár pillanat múlva Lylli visszafordulva megereszt egy fárad mosolyt, odalép mellé, a macskát kiveszi a kezéből és megöleli.*
- Menj és edd meg azt a levest, biztos jól fog esni. Majd utána, esetleg egy kiadós alvás után sort kerítünk a beszélgetésre.
* Ha Lylli leül, ő is visszaül az asztalukhoz és a vörös lány szemébe néz, feltéve hogy ő még ott van. *
- Szóval valahol ott tartottunk, hogy szeretném kifejezni a hálámat, amiért utánam hoztad az erszényem. Ha megvan, hogy mit szeretnél, akkor mond nyugodtan, meglátom mit tehetek az ügy érdekében, ha még nincs, akkor térjünk rá vissza később. Ha jól értettem van egy meghívásunk a szomszéd asztalhoz és a magam részéről nem látom, miért ne csatlakozhatnánk. Vagy csatlakozhatnék, ha neked nincs kedved. * hagyja nyitva ezt a kérdést is.*
A hozzászólás írója (Lsonjangu Rkusstianbrock) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.11.21 18:03:15
13039. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2018-11-21 10:50:11
Üzenet elküldve: 2018-11-21 10:50:11
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 511
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 511
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
//Úton-útfélen//
*A mostani azon ritka pillanatok egyike, amikor Luninari nem fojtja magába a sóhajt, ami éppen elhagyni készül ajkait. Igaz, hogy ez a sóhaj halk, amit talán csak saját maga hall, de annál megkönnyebbültebb, minél csendesebb.
Mialatt tisztázódik a helyzet, és a fogadós egyre lejjebb ereszti a fegyverét, úgy lesz az apró, félvér lány láthatóan egyre nyugodtabb.
Sohasem fogja elfelejteni sem azt a napot, amikor a városban kitört a káosz, sem pedig azt, hogy mennyire kétségbeesetten lapultak tombolása alatt, attól félve, hogy a dühös tömeg nem fog különbséget tenni köztük és a nemesek között, akikre vadászik.
Menekülésük pillanatai is elevenen élnek még emlékei között, akár valami régi seb, ami teljesen sohasem gyógyult be, és egyetlen óvatlan mozdulatra újra égető fájdalmat okoz.
Ha mindez nem történt volna meg, a férfi szúrós, szigorú szemei, fegyvere és hangja talán megijesztenék, annak ellenére is, hogy a helyzet hamar tisztázódik, és láthatóan nem fenyegeti őket.
Mostanra azonban minden más lett. Bár természetesen nem ringatja magát abba az illúzióba, hogy itt teljes biztonságban lennének, (nem hiszi amúgy sem, hogy van olyan hely a világon, ahol abban lehetnének) azért abban biztos, hogy ameddig olyasvalaki áll a pult mögött, aki ennyire komolyan veszi azt, hogy itt rend legyen, addig jobb helyen nem is lehetnének. Ugyan nem gondolta volna, hogy a káosz tengerében pont a Pegazusnak sikerült megmaradnia egy viszonylag békés helynek a városban, de néha-néha még nekik is lehet szerencséjük.
Az pedig, hogy Lylli még egy tányér levest is kap tőle nem csak nyugalmát növeli, hanem a férfi iránti szimpátiáját is. Nagyon ritkán kedvel meg embereket első benyomások alapján, de a kocsmáros immár ezen kevés kivételek közé tartozik, annak ellenére is, hogy a macskát nemes egyszerűséggel dögnek nevezte. Mégis, a gnóm lánynak adott leves, valamint az, hogy figyel arra, hogy vendégei biztonságban legyenek, egyértelműen arra utalnak számára, hogy egyáltalán nem rossz ember, ha pedig valaki, akkor pont ő megérti, ha az elmúlt időszak kissé kikezdte az idegeit itt.*
- Köszönjük szépen! *mosolyog hát rá őszinte kedvességgel, bár az nem egyértelmű, hogy Lylli levesét, a felszolgált italokat, vagy esetleg a férfi korábbi szavait köszöni meg. Valójában persze mindezt együtt, éppen csak kivételesen nem magyarázza túl a dolgokat.
Így is attól tart, hogy a furcsa kis közjátéknak köszönhetően sokkal többen figyeltek fel rájuk, mint kellett volna. Azt ugyanis azért érzékeli, hogy a fogadó vendégei mások lettek azóta, hogy először itt járt. Más a ruhájuk, más a tekintetük, és valahogy az egész hely hangulata más lett, amit természetesen megért. A fegyver is több, sokkal több, amit szintén. Márpedig hiába vannak itt elvileg nagyobb biztonságban, mint talán bárhol máshol a városban, azért még nem szívesen keresné a bajt, és vonna magára túl sok figyelmet.
Miközben maga elé húzza az egyik bögre kakaót, mégis látja, hogy Lau mindezt megteszi helyette, ezt azonban pont nem bánja különösebben, mert a férfi, akivel beszédbe elegyedik, inkább szomorúnak tűnik neki, mint bármi másnak.
Az is kiderül közben, hogy Lylli és az elf, aki szintén megpróbálta kimagyarázni a helyzetet, ismerik egymást, így megnő annak az esélye, hogy kis társaságuk megint gyarapodni fog. Az ő beszélgetésükbe mindenesetre nem szól bele, mert hasonló találkozást nem szívesen zavarna meg.
Aztán miközben kakaó kortyolgatás közben Lau és a férfi beszélgetését hallgatja, és nem kissé elkedvetlenedik a gondolatra, amit a lány fogalmaz meg, mintegy végszóra megérkezik Marella egy tündérlánnyal. Még, ha nem is fog mindenki csatlakozni hozzájuk, azért túl nagy logika nem kell ahhoz, hogy azonnal rájöjjön, hogy hamarosan kevés lesz a hely.
Más alkalmakkor nem éppen az a rendezkedő típus, de mivel jelen esetben szinte mindenki el van foglalva valaki mással, ő az egyetlen, aki tehet valamit a felmerülő apró kis probléma orvoslására.*
- Hozok még székeket, mert félek tőle, hogy ennyi kevés lesz. *mondja Launak, majd biztos, ami biztos alapon a pulthoz megy és a fogadóshoz fordul. Ugyan nem hinné, hogy hasonló gondot okozna egy fogadóban, de mit lehet azt tudni ilyen feszült időkben, mint a mostaniak?*
- Ugye nem gond, ha összetolunk két asztalt, hogy mind elférjünk körülöttük? *kérdi.*
- Amúgy is könnyebb szemmel tartani minket, ha egy kupacban ülünk, nem csak úgy össze-vissza. *mosolyog megint kedvesen. Félig ugyan viccnek szánja, hátha legalább egy halovány mosolyt sikerül csalnia a kissé talán zord arcára, de persze komolyan is gondolja, amit mond.
Az egy dolog, hogy két asztal összetolása jelentősen megkönnyíteni az ő életüket is, de ettől még biztos abban, hogy a fogadósét szintén. Márpedig ez a legkevesebb, amivel megköszönhetik neki, hogy vigyáz rájuk, ameddig itt vannak.*
A hozzászólás írója (Luninari Heiphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.11.21 10:53:17
*A mostani azon ritka pillanatok egyike, amikor Luninari nem fojtja magába a sóhajt, ami éppen elhagyni készül ajkait. Igaz, hogy ez a sóhaj halk, amit talán csak saját maga hall, de annál megkönnyebbültebb, minél csendesebb.
Mialatt tisztázódik a helyzet, és a fogadós egyre lejjebb ereszti a fegyverét, úgy lesz az apró, félvér lány láthatóan egyre nyugodtabb.
Sohasem fogja elfelejteni sem azt a napot, amikor a városban kitört a káosz, sem pedig azt, hogy mennyire kétségbeesetten lapultak tombolása alatt, attól félve, hogy a dühös tömeg nem fog különbséget tenni köztük és a nemesek között, akikre vadászik.
Menekülésük pillanatai is elevenen élnek még emlékei között, akár valami régi seb, ami teljesen sohasem gyógyult be, és egyetlen óvatlan mozdulatra újra égető fájdalmat okoz.
Ha mindez nem történt volna meg, a férfi szúrós, szigorú szemei, fegyvere és hangja talán megijesztenék, annak ellenére is, hogy a helyzet hamar tisztázódik, és láthatóan nem fenyegeti őket.
Mostanra azonban minden más lett. Bár természetesen nem ringatja magát abba az illúzióba, hogy itt teljes biztonságban lennének, (nem hiszi amúgy sem, hogy van olyan hely a világon, ahol abban lehetnének) azért abban biztos, hogy ameddig olyasvalaki áll a pult mögött, aki ennyire komolyan veszi azt, hogy itt rend legyen, addig jobb helyen nem is lehetnének. Ugyan nem gondolta volna, hogy a káosz tengerében pont a Pegazusnak sikerült megmaradnia egy viszonylag békés helynek a városban, de néha-néha még nekik is lehet szerencséjük.
Az pedig, hogy Lylli még egy tányér levest is kap tőle nem csak nyugalmát növeli, hanem a férfi iránti szimpátiáját is. Nagyon ritkán kedvel meg embereket első benyomások alapján, de a kocsmáros immár ezen kevés kivételek közé tartozik, annak ellenére is, hogy a macskát nemes egyszerűséggel dögnek nevezte. Mégis, a gnóm lánynak adott leves, valamint az, hogy figyel arra, hogy vendégei biztonságban legyenek, egyértelműen arra utalnak számára, hogy egyáltalán nem rossz ember, ha pedig valaki, akkor pont ő megérti, ha az elmúlt időszak kissé kikezdte az idegeit itt.*
- Köszönjük szépen! *mosolyog hát rá őszinte kedvességgel, bár az nem egyértelmű, hogy Lylli levesét, a felszolgált italokat, vagy esetleg a férfi korábbi szavait köszöni meg. Valójában persze mindezt együtt, éppen csak kivételesen nem magyarázza túl a dolgokat.
Így is attól tart, hogy a furcsa kis közjátéknak köszönhetően sokkal többen figyeltek fel rájuk, mint kellett volna. Azt ugyanis azért érzékeli, hogy a fogadó vendégei mások lettek azóta, hogy először itt járt. Más a ruhájuk, más a tekintetük, és valahogy az egész hely hangulata más lett, amit természetesen megért. A fegyver is több, sokkal több, amit szintén. Márpedig hiába vannak itt elvileg nagyobb biztonságban, mint talán bárhol máshol a városban, azért még nem szívesen keresné a bajt, és vonna magára túl sok figyelmet.
Miközben maga elé húzza az egyik bögre kakaót, mégis látja, hogy Lau mindezt megteszi helyette, ezt azonban pont nem bánja különösebben, mert a férfi, akivel beszédbe elegyedik, inkább szomorúnak tűnik neki, mint bármi másnak.
Az is kiderül közben, hogy Lylli és az elf, aki szintén megpróbálta kimagyarázni a helyzetet, ismerik egymást, így megnő annak az esélye, hogy kis társaságuk megint gyarapodni fog. Az ő beszélgetésükbe mindenesetre nem szól bele, mert hasonló találkozást nem szívesen zavarna meg.
Aztán miközben kakaó kortyolgatás közben Lau és a férfi beszélgetését hallgatja, és nem kissé elkedvetlenedik a gondolatra, amit a lány fogalmaz meg, mintegy végszóra megérkezik Marella egy tündérlánnyal. Még, ha nem is fog mindenki csatlakozni hozzájuk, azért túl nagy logika nem kell ahhoz, hogy azonnal rájöjjön, hogy hamarosan kevés lesz a hely.
Más alkalmakkor nem éppen az a rendezkedő típus, de mivel jelen esetben szinte mindenki el van foglalva valaki mással, ő az egyetlen, aki tehet valamit a felmerülő apró kis probléma orvoslására.*
- Hozok még székeket, mert félek tőle, hogy ennyi kevés lesz. *mondja Launak, majd biztos, ami biztos alapon a pulthoz megy és a fogadóshoz fordul. Ugyan nem hinné, hogy hasonló gondot okozna egy fogadóban, de mit lehet azt tudni ilyen feszült időkben, mint a mostaniak?*
- Ugye nem gond, ha összetolunk két asztalt, hogy mind elférjünk körülöttük? *kérdi.*
- Amúgy is könnyebb szemmel tartani minket, ha egy kupacban ülünk, nem csak úgy össze-vissza. *mosolyog megint kedvesen. Félig ugyan viccnek szánja, hátha legalább egy halovány mosolyt sikerül csalnia a kissé talán zord arcára, de persze komolyan is gondolja, amit mond.
Az egy dolog, hogy két asztal összetolása jelentősen megkönnyíteni az ő életüket is, de ettől még biztos abban, hogy a fogadósét szintén. Márpedig ez a legkevesebb, amivel megköszönhetik neki, hogy vigyáz rájuk, ameddig itt vannak.*
A hozzászólás írója (Luninari Heiphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.11.21 10:53:17
13038. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2018-11-21 00:10:15
Üzenet elküldve: 2018-11-21 00:10:15
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//Úton-útfélen//
*Azt se tudja, hova kapkodja a fejét, annyian állnak mellé, hogy rendezzék a helyzetet. Lau és Luni, aztán Angu is. Elérzékenyül, hogy ennyi kedves régi és új ismerős veszi körbe ebben az idegen, feldúlt városban, ugyanakkor torkát szorongatja a szégyen, hogy ennyi gondot okoz nekik. Már megint. Elméletileg azért kerekedett fel, hogy képezze magát, és egy kicsit jobbá tegye a világot. De legalábbis enyhítsen a szenvedésen, segítsen, amennyire egy ilyen jelentéktelen, aprócska lánykától telik, hogy méltó legyen családnevére. Erre mit csinál? Csak még több bajt. Tolvajt féltőn fogja magához, mikor említésre kerül a póráz, nehogy épp most akarjon kiszabadulni a karjából. Igazából már nem mer többet szólni. Fél, hogy elsírná magát, attól pedig csak még inkább szégyenkezne. Nem, neki ennél erősebbnek kell lennie, ha fel akar nőni a céljához. Már nem kislány többé. S ahogy ezt eldönti magában, a mellkasát szorító érzés is lassan oldódni kezd.
Szemei még bánatosak, amikor a fogadós szíve megesik rajta, kedves szavaival meglepi. Olyannyira, hogy torkára fagy a szó és egy mukkot sem tud mondani, míg végül elkésik vele, mert a férfi visszamegy a dolgára. Ettől megint lelkiismeret-furdalása támad, vállai leesnek, lehajtja a fejét. Haszontalan koloncnak érzi magát. Lau hangja rázza fel önsajnálatából, feléje emeli a fejét.*
- Iged. Egy kedves barátob.
*Lau ajánlatára a meghívással kapcsolatban bólogat, de az esze már máshol jár. Ideje visszaadnia Tolvajt. Mielőtt még több bajt hoz rá. Odaoldalog szemlesütve Angu széke mellé.*
- Dagyod sajdálob… ha szeretdéd, vigyázok rá odakidd, bíg végzel. Vagy…
*Félénken YIlanda felé sandít, akivel tán épp randevúja van az elfnek.*
- Felviheteb a szobába, abit kiveszek itt. Holdap pedig eljöhetsz érte és…
*Közben megérkeznek a meleg italok, s a gőzölgő tányér, ezért félbehagyja a mondatot.*
- Köszödöb széped!
*Fordul a kocsmároshoz félénk hangon, s vívódik, hogyan hálálja meg. Úgy érzi, ezt most csak kedvességből kapja, és lehet, hogy megbántaná, ha ki akarná fizetni. Ha viszont nem, akkor potyázónak tűnhet. De most még úgyis tele van a keze a macskával, és ma még a szobáért fizetni fog. Majd akkor rendezheti.
A végre megérkező Marellával és a Laut megszólító férfival egyelőre nem tud foglalkozni, visszafordul Anguhoz, s tulajdonképpen most jön rá, hogy ha már rég nem látott barátjával áll szemben, igazán jobban is örülhetne neki. Megpróbál rámosolyogni, de nagyon haloványra sikerül. Először is a macska sorsát szeretné elrendezni. *
*Azt se tudja, hova kapkodja a fejét, annyian állnak mellé, hogy rendezzék a helyzetet. Lau és Luni, aztán Angu is. Elérzékenyül, hogy ennyi kedves régi és új ismerős veszi körbe ebben az idegen, feldúlt városban, ugyanakkor torkát szorongatja a szégyen, hogy ennyi gondot okoz nekik. Már megint. Elméletileg azért kerekedett fel, hogy képezze magát, és egy kicsit jobbá tegye a világot. De legalábbis enyhítsen a szenvedésen, segítsen, amennyire egy ilyen jelentéktelen, aprócska lánykától telik, hogy méltó legyen családnevére. Erre mit csinál? Csak még több bajt. Tolvajt féltőn fogja magához, mikor említésre kerül a póráz, nehogy épp most akarjon kiszabadulni a karjából. Igazából már nem mer többet szólni. Fél, hogy elsírná magát, attól pedig csak még inkább szégyenkezne. Nem, neki ennél erősebbnek kell lennie, ha fel akar nőni a céljához. Már nem kislány többé. S ahogy ezt eldönti magában, a mellkasát szorító érzés is lassan oldódni kezd.
Szemei még bánatosak, amikor a fogadós szíve megesik rajta, kedves szavaival meglepi. Olyannyira, hogy torkára fagy a szó és egy mukkot sem tud mondani, míg végül elkésik vele, mert a férfi visszamegy a dolgára. Ettől megint lelkiismeret-furdalása támad, vállai leesnek, lehajtja a fejét. Haszontalan koloncnak érzi magát. Lau hangja rázza fel önsajnálatából, feléje emeli a fejét.*
- Iged. Egy kedves barátob.
*Lau ajánlatára a meghívással kapcsolatban bólogat, de az esze már máshol jár. Ideje visszaadnia Tolvajt. Mielőtt még több bajt hoz rá. Odaoldalog szemlesütve Angu széke mellé.*
- Dagyod sajdálob… ha szeretdéd, vigyázok rá odakidd, bíg végzel. Vagy…
*Félénken YIlanda felé sandít, akivel tán épp randevúja van az elfnek.*
- Felviheteb a szobába, abit kiveszek itt. Holdap pedig eljöhetsz érte és…
*Közben megérkeznek a meleg italok, s a gőzölgő tányér, ezért félbehagyja a mondatot.*
- Köszödöb széped!
*Fordul a kocsmároshoz félénk hangon, s vívódik, hogyan hálálja meg. Úgy érzi, ezt most csak kedvességből kapja, és lehet, hogy megbántaná, ha ki akarná fizetni. Ha viszont nem, akkor potyázónak tűnhet. De most még úgyis tele van a keze a macskával, és ma még a szobáért fizetni fog. Majd akkor rendezheti.
A végre megérkező Marellával és a Laut megszólító férfival egyelőre nem tud foglalkozni, visszafordul Anguhoz, s tulajdonképpen most jön rá, hogy ha már rég nem látott barátjával áll szemben, igazán jobban is örülhetne neki. Megpróbál rámosolyogni, de nagyon haloványra sikerül. Először is a macska sorsát szeretné elrendezni. *
13037. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2018-11-20 22:18:05
Üzenet elküldve: 2018-11-20 22:18:05
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
*Nagyon szomjas délutánra a munka után és meg is éhezett. Fáradtan érkezik vissza szállására. Mikor belép látja, hogy a fogadós éppen vissza tesz a pult alá egy számszeríjat. Meglepi a látvány. Keze egyből megfogja az övén logó tőrét. Nem sokkal később a kedélyeket lecsillapodnak. A tulaj pedig neki áll kiszolgálni egy társaságnak néhány forró italt. Helyet foglal és türelmesen várja, hogy sora kerüljön.*
-Jó napot.
*Köszön a kiszolgálást befejező fogadósnak.*
-Korán visszajött
-Ide vonzott a gyomrom. Elfogyasztanám az a beígért rántottát.
-Már is hozom. Még valamit?
-Egy pohár finom bor jól esne most.
-Már is hozom *Mondja és indul is hátra.*
-Itt várom.
-A Bor már is itt van egy finom édes fehér bor jól eshet a napja után. 10 arany lesz.
-Köszönöm.
*Belekortyol nagyon ízlik neki.*
~Remélem a rántotta is lesz ilyen jó.~
*Pár perc múlva meg is érkezik a nagy tál gőzölgő tojás étel.*
-Na ez a Rántotta még 6 aranya bánja. Jó étvágyat.
*Hozzá is lát jóízűen elfogyasztja és ott hagyja a fizetséget majd tovább indul felfrissülni a fürdőházba.*
A hozzászólást Anomália (Moderátor) módosította, ekkor: 2018.11.22 12:14:42, a következő indokkal:
Helyesírási hibák javítva.
-Jó napot.
*Köszön a kiszolgálást befejező fogadósnak.*
-Korán visszajött
-Ide vonzott a gyomrom. Elfogyasztanám az a beígért rántottát.
-Már is hozom. Még valamit?
-Egy pohár finom bor jól esne most.
-Már is hozom *Mondja és indul is hátra.*
-Itt várom.
-A Bor már is itt van egy finom édes fehér bor jól eshet a napja után. 10 arany lesz.
-Köszönöm.
*Belekortyol nagyon ízlik neki.*
~Remélem a rántotta is lesz ilyen jó.~
*Pár perc múlva meg is érkezik a nagy tál gőzölgő tojás étel.*
-Na ez a Rántotta még 6 aranya bánja. Jó étvágyat.
*Hozzá is lát jóízűen elfogyasztja és ott hagyja a fizetséget majd tovább indul felfrissülni a fürdőházba.*
A hozzászólást Anomália (Moderátor) módosította, ekkor: 2018.11.22 12:14:42, a következő indokkal:
Helyesírási hibák javítva.
13036. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2018-11-20 19:09:03
Üzenet elküldve: 2018-11-20 19:09:03
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Úton-útfélen//
*Mielőtt a békés teázgatás elkezdődhetne, hirtelen igen drámai fordulatot vesz az események alakulása, és a sok különféle magyarázatba még ő is belezavarodik picit. Szívesen megkérdezné Lyllitől, honnan ismeri a macskát, ám nem éppen tűnik alkalmasnak erre a pillanat, így csak némán vár, hogyan folytatódik a kis közjáték. Az ismeretlen férfi látszólag meggyőző magyarázattal szolgál, hisz érezhetően oldódik a feszültség és javul a hangulat a fogadóban. Mikor az összes fegyver eltűnik a látóhatárról, ő is visszaindulni készül saját asztaluk felé. Az ajtó közelében azonban észreveszi a feléjük tartó Marellát, akit egy mosollyal és egy rövid integetéssel üdvözöl, majd a segítségükre siető férfi felé fordul*
- Igazán köszönöm a segítségét a macskával kapcsolatban. És az italos ajánlatát is. Azt hiszem, kellőképpen sikerült csillapítania vele a hangulatot! *mosolyodik el halványan, majd Lylli felé fordul*
- Jól értettem, hogy ismeritek egymást? Talán csatlakozhatnának hozzánk... *pislant a másik asztalnál lévők felé, vajon mit szólnak az ötletéhez. A megvalósítás előtt azonban megjönnek a kért italok és a beígért forró leves is*
- Igazán sajnáljuk az előbbi felfordulást! *fordul a kocsmáros felé* És nagyon hálásak vagyunk a levesért is! *folytatja mindannyiuk nevében, még ha az ételből valószínűleg csak Lylli fog enni. Már épp húzná ki közben a székét, mikor egy közeli asztaltól vélhetően neki címzett szavakat hall, így visszafordul a nagydarab férfi felé*
- Egy jó étel után esik a legjobban egy ital! *válaszolja a férfinak, miközben szívében kis szomorúság támad a magányosan elköltött vacsora gondolatától* De ha itallal nem is, talán egy kis társasággal szolgálhatunk? *int kezével az asztaluk felé, hátha a férfinak van kedve csatlakozni hozzájuk*
- Igyekszünk! *bólogat a figyelmeztetésre, maga se tudva, az óvatosságra vagy a város elhagyására értve szavait* De nehéz annak, akinek nincs hová mennie... *teszi hozzá félhangosan, inkább csak magának, hisz ha jobban belegondol, egészen kilátástalan a helyzetük. Aleimord után az eddigi hírek fényében nem sok értelmét látja tovább kutatni, haza pedig nem akar és nem is tud menni, így gyakorlatilag teljesen egyedül áll világban. ~Ismét~ jut eszébe első szökésének emléke ~De ezúttal mégsem vagyok annyira egyedül~ nyugtatja meg a gondolat, hogy barátai itt vannak vele, egy pillanatra elmerengve azon, vajon nem-e egyfajta pótcselekvés a részéről, hogy ennyi baráttal és csak nemrég megismert emberrel veszi körbe magát, így leplezve a tényt és belső félelmét, hogy egyszer végleg magára marad a nagyvilágban.*
*Mielőtt a békés teázgatás elkezdődhetne, hirtelen igen drámai fordulatot vesz az események alakulása, és a sok különféle magyarázatba még ő is belezavarodik picit. Szívesen megkérdezné Lyllitől, honnan ismeri a macskát, ám nem éppen tűnik alkalmasnak erre a pillanat, így csak némán vár, hogyan folytatódik a kis közjáték. Az ismeretlen férfi látszólag meggyőző magyarázattal szolgál, hisz érezhetően oldódik a feszültség és javul a hangulat a fogadóban. Mikor az összes fegyver eltűnik a látóhatárról, ő is visszaindulni készül saját asztaluk felé. Az ajtó közelében azonban észreveszi a feléjük tartó Marellát, akit egy mosollyal és egy rövid integetéssel üdvözöl, majd a segítségükre siető férfi felé fordul*
- Igazán köszönöm a segítségét a macskával kapcsolatban. És az italos ajánlatát is. Azt hiszem, kellőképpen sikerült csillapítania vele a hangulatot! *mosolyodik el halványan, majd Lylli felé fordul*
- Jól értettem, hogy ismeritek egymást? Talán csatlakozhatnának hozzánk... *pislant a másik asztalnál lévők felé, vajon mit szólnak az ötletéhez. A megvalósítás előtt azonban megjönnek a kért italok és a beígért forró leves is*
- Igazán sajnáljuk az előbbi felfordulást! *fordul a kocsmáros felé* És nagyon hálásak vagyunk a levesért is! *folytatja mindannyiuk nevében, még ha az ételből valószínűleg csak Lylli fog enni. Már épp húzná ki közben a székét, mikor egy közeli asztaltól vélhetően neki címzett szavakat hall, így visszafordul a nagydarab férfi felé*
- Egy jó étel után esik a legjobban egy ital! *válaszolja a férfinak, miközben szívében kis szomorúság támad a magányosan elköltött vacsora gondolatától* De ha itallal nem is, talán egy kis társasággal szolgálhatunk? *int kezével az asztaluk felé, hátha a férfinak van kedve csatlakozni hozzájuk*
- Igyekszünk! *bólogat a figyelmeztetésre, maga se tudva, az óvatosságra vagy a város elhagyására értve szavait* De nehéz annak, akinek nincs hová mennie... *teszi hozzá félhangosan, inkább csak magának, hisz ha jobban belegondol, egészen kilátástalan a helyzetük. Aleimord után az eddigi hírek fényében nem sok értelmét látja tovább kutatni, haza pedig nem akar és nem is tud menni, így gyakorlatilag teljesen egyedül áll világban. ~Ismét~ jut eszébe első szökésének emléke ~De ezúttal mégsem vagyok annyira egyedül~ nyugtatja meg a gondolat, hogy barátai itt vannak vele, egy pillanatra elmerengve azon, vajon nem-e egyfajta pótcselekvés a részéről, hogy ennyi baráttal és csak nemrég megismert emberrel veszi körbe magát, így leplezve a tényt és belső félelmét, hogy egyszer végleg magára marad a nagyvilágban.*
13035. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2018-11-20 10:56:25
Üzenet elküldve: 2018-11-20 10:56:25
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Úton-útfélen//
*A békére tett megjegyzésre a fogadós nem szól semmit. Elég régóta nincs béke a városban és talán sokáig nem is lesz, így felesleges rágódni rajta. A Pegazusban rend van és lesz is, ezt ő maga garantálja. Kell egy biztos pont az őrület tengerében és ezt talán mindkét fél tudja és tiszteletben tartja.
Aztán Laurentitia visszatér a társaihoz, a fogadós pedig várja a kakaók és teák elkészültét, amikor is elhangzik az ominózus felkiáltás, ami megzavarja a fogadó csendes nyugalmát.
A kocsmáros, kezében a számszeríjjal rombol az asztalok közé, a tolvajt keresve, míg a környező asztaloknál vérmérséklettől függően reagálnak az eseményekre.*
- Vannak hamis tolvajok is? *Kérdi hitetlen arccal a fogadós, a számszeríj még lefelé néz, nem keres célt, de ettől még nem kevésbé vészjósló a látványa.
Laurentitia beszéd közben a nagydarab férfi és a felpattanó, kardforgató közé pozicionálni magát, ami nagyon nem tetszik a katonának ugyan nem tűnő, de eléggé határozott férfinak. Ám a nyugodt, termetes alak egyetlen kézmozdulattal jelzi, hogy nincs baj, ő is láthatta, hogy szó sincs tolvajról, senki sem akart kirabolni senkit.
Aztán a kis gnóm lányka is magyarázkodni kezd, amit a fogadós szinte alig ért, ez látszik is az arcán, ahogy hallgatja a furcsán kiejtett szavakat. Szigorú képpel próbál valami támpontot keresni.
Az ugyancsak szót ragadó Luninari sajnos és szerencsére, nincs tisztában azzal, hogy mi zajlott le a városban az elmúlt hatokban. Sokan meghaltak, sokan egy életre megnyomorodtak, még többen vesztették el az otthonukat vagy hozzátartozójukat. Ezekben az állapotokban nehéz volna bárkire is neheztelni, ha foggal-körömmel védi a sajátját. Ráadásul kizárólag a fogadós rántott fegyvert, hisz neki aztán joga van megvédeni a saját és vendégei nyugalmát. Senki sem gyanúsíthatja azzal, hogy direkt generálja a feszültséget.
A pontot az i-re aztán Lsonjangu teszi fel, aki cirkalmas szavaival, negyedikként lép fel a társaság és a bűnösséggel vádolt macska védelmében. A fogadós azonban nem fordul el tőle, amikor megemlíti a felpattanó testőrféle férfit, csak a tekintete rebben felé, majd onnan vissza a szőkésbarna hajú elfre.*
- Tegyél pórázt arra a dögre vagy gyorsan kint találja magát. *Fenyegeti meg. A számszeríj már egészen lefelé néz, csaknem kiesik a nyíl a vájatból. Az asztaltól felálló kardforgató sem annyira feszült már, csak nyugodtan, csípőre tett kézzel állva várja a dolgok elrendeződését.
A dolgot végül az újabb vendégek érkezése menti meg látszólag. A fogadós a nyíló ajtó felé fordul, többen így tesznek, csak a testőrforma férfi, a zabagépnek titulált termetes nemes nem veszi le tekintetét a kis társaságról.*
- Rendben, hiszek nektek, de rajtatok tartom a szemem. Nekem a vendégeim biztonsága a legfontosabb. Így a tiétek is. Hozom az italokat. *Mondja, majd fejcsóválva visszaindul a pult felé.*
- Neked meg hozok egy forró húslevest. Rád fér. *Pillant még vissza Lyllinor felé mosolyogva. Meglehet, hogy túlreagálta, de ezekben az időkben vigyázni kell.
Kisvártatva megérkeznek az italok a kis társasághoz, teafüvek és forró víz egy kannában és gőzölgő kakaók nagy, mázolt bögrékben. És a forró húsleves a náthásnak tűnő gnóm lánykának. A közeli asztaltól felálló férfi pedig visszaül a helyére, de olykor még a megduzzadt társaság felé pillant, mintegy ellenőrizve őket.
A"zabagép" mosolyogva szólítja meg a hozzá legközelebb álló személyt, Laurentitiát.*
- Megtisztelő a meghívásuk, de az urak *int a testőrök felé* nem isznak semmit, én pedig, már ha rám is vonatkozott a meghívás, már jóllaktam. Legyenek óvatosak ezekben az időkben, aki teheti, jobban teszi, ha elhagyja ezt a várost. *Érezhető szomorúság költözik a hangjába, ahogy rátér a költözés témájára.*
*A békére tett megjegyzésre a fogadós nem szól semmit. Elég régóta nincs béke a városban és talán sokáig nem is lesz, így felesleges rágódni rajta. A Pegazusban rend van és lesz is, ezt ő maga garantálja. Kell egy biztos pont az őrület tengerében és ezt talán mindkét fél tudja és tiszteletben tartja.
Aztán Laurentitia visszatér a társaihoz, a fogadós pedig várja a kakaók és teák elkészültét, amikor is elhangzik az ominózus felkiáltás, ami megzavarja a fogadó csendes nyugalmát.
A kocsmáros, kezében a számszeríjjal rombol az asztalok közé, a tolvajt keresve, míg a környező asztaloknál vérmérséklettől függően reagálnak az eseményekre.*
- Vannak hamis tolvajok is? *Kérdi hitetlen arccal a fogadós, a számszeríj még lefelé néz, nem keres célt, de ettől még nem kevésbé vészjósló a látványa.
Laurentitia beszéd közben a nagydarab férfi és a felpattanó, kardforgató közé pozicionálni magát, ami nagyon nem tetszik a katonának ugyan nem tűnő, de eléggé határozott férfinak. Ám a nyugodt, termetes alak egyetlen kézmozdulattal jelzi, hogy nincs baj, ő is láthatta, hogy szó sincs tolvajról, senki sem akart kirabolni senkit.
Aztán a kis gnóm lányka is magyarázkodni kezd, amit a fogadós szinte alig ért, ez látszik is az arcán, ahogy hallgatja a furcsán kiejtett szavakat. Szigorú képpel próbál valami támpontot keresni.
Az ugyancsak szót ragadó Luninari sajnos és szerencsére, nincs tisztában azzal, hogy mi zajlott le a városban az elmúlt hatokban. Sokan meghaltak, sokan egy életre megnyomorodtak, még többen vesztették el az otthonukat vagy hozzátartozójukat. Ezekben az állapotokban nehéz volna bárkire is neheztelni, ha foggal-körömmel védi a sajátját. Ráadásul kizárólag a fogadós rántott fegyvert, hisz neki aztán joga van megvédeni a saját és vendégei nyugalmát. Senki sem gyanúsíthatja azzal, hogy direkt generálja a feszültséget.
A pontot az i-re aztán Lsonjangu teszi fel, aki cirkalmas szavaival, negyedikként lép fel a társaság és a bűnösséggel vádolt macska védelmében. A fogadós azonban nem fordul el tőle, amikor megemlíti a felpattanó testőrféle férfit, csak a tekintete rebben felé, majd onnan vissza a szőkésbarna hajú elfre.*
- Tegyél pórázt arra a dögre vagy gyorsan kint találja magát. *Fenyegeti meg. A számszeríj már egészen lefelé néz, csaknem kiesik a nyíl a vájatból. Az asztaltól felálló kardforgató sem annyira feszült már, csak nyugodtan, csípőre tett kézzel állva várja a dolgok elrendeződését.
A dolgot végül az újabb vendégek érkezése menti meg látszólag. A fogadós a nyíló ajtó felé fordul, többen így tesznek, csak a testőrforma férfi, a zabagépnek titulált termetes nemes nem veszi le tekintetét a kis társaságról.*
- Rendben, hiszek nektek, de rajtatok tartom a szemem. Nekem a vendégeim biztonsága a legfontosabb. Így a tiétek is. Hozom az italokat. *Mondja, majd fejcsóválva visszaindul a pult felé.*
- Neked meg hozok egy forró húslevest. Rád fér. *Pillant még vissza Lyllinor felé mosolyogva. Meglehet, hogy túlreagálta, de ezekben az időkben vigyázni kell.
Kisvártatva megérkeznek az italok a kis társasághoz, teafüvek és forró víz egy kannában és gőzölgő kakaók nagy, mázolt bögrékben. És a forró húsleves a náthásnak tűnő gnóm lánykának. A közeli asztaltól felálló férfi pedig visszaül a helyére, de olykor még a megduzzadt társaság felé pillant, mintegy ellenőrizve őket.
A"zabagép" mosolyogva szólítja meg a hozzá legközelebb álló személyt, Laurentitiát.*
- Megtisztelő a meghívásuk, de az urak *int a testőrök felé* nem isznak semmit, én pedig, már ha rám is vonatkozott a meghívás, már jóllaktam. Legyenek óvatosak ezekben az időkben, aki teheti, jobban teszi, ha elhagyja ezt a várost. *Érezhető szomorúság költözik a hangjába, ahogy rátér a költözés témájára.*
13034. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2018-11-19 23:56:26
Üzenet elküldve: 2018-11-19 23:56:26
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
*Lesétál az ivóba. A fogadós épp egy vendéget szolgál ki. Várakozik, hogy a fogadós oda menjen hozzá.*
-Téli álmot aludt a fiatal úr? Reggelit esetleg?
-Nem köszönöm. Inkább a kulcsom helyezze el biztonságba. A nevem Seut, este visszatérek. Szép napot!
- Viszont kívánom Seut! Este visszavárom.
- Egy kis rántottát eltehetne félre mire megérkezem.
- Frissen sütök magának, ha megjött.
- Köszönöm szépen. Igazán kedves öntől. Jó munkát kívánok!
*Kiáltja vissza, miközben Seut kisétál az utcára. Hangosan csapódik háta mögött az ajtó.*
A hozzászólást Anomália (Moderátor) módosította, ekkor: 2018.11.22 12:24:09, a következő indokkal:
Helyesírási hibák javítva.
-Téli álmot aludt a fiatal úr? Reggelit esetleg?
-Nem köszönöm. Inkább a kulcsom helyezze el biztonságba. A nevem Seut, este visszatérek. Szép napot!
- Viszont kívánom Seut! Este visszavárom.
- Egy kis rántottát eltehetne félre mire megérkezem.
- Frissen sütök magának, ha megjött.
- Köszönöm szépen. Igazán kedves öntől. Jó munkát kívánok!
*Kiáltja vissza, miközben Seut kisétál az utcára. Hangosan csapódik háta mögött az ajtó.*
A hozzászólást Anomália (Moderátor) módosította, ekkor: 2018.11.22 12:24:09, a következő indokkal:
Helyesírási hibák javítva.
13033. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2018-11-19 21:29:56
Üzenet elküldve: 2018-11-19 21:29:56
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Úton-útfélen//
//Holdezüst Vieljana//
*Marella elmosolyodik, mikor a lány igent mond a kérdésére, miszerint menjenek be a fogadóba. El is indul az említett hely felé, miközben gondosan ügyel rá, hogy a tündérlány kövesse őt.*
- Igazán kedves tőled! Egy italban benne lennék. -*Ezzel folytatják útjukat a fogadó felé, melyhez nemsokára oda is érnek.*
- Ez lenne az a fogadó! Gyere utánam! Egy pár barátom vár bent, csatlakozhatnál, ha szeretnél! -*Intézi a lányhoz a szavait.
Betolja a nagy faajtót, majd belép a kissé fülledt helységbe, ahová valószínűleg a tündér lányka is követi. Hirtelen minden szem rájuk szegeződik, amiért Marella megtorpan az ajtóban. Sohasem szerette, ha túl nagy figyelem középpontjába kerül. Ez most sincsen másként. De szerencséjére pár pillanat múlva a legtöbb ember elfordul tőle, így alig páran kísérik figyelemmel, ahogyan az útitársai asztala felé igyekszik. Azonban még magán érzi pár vendég tekintetét, ez pedig felettébb aggasztja. Ő régen sem az a fajta lány volt, aki csak úgy hagyta magát a férfiaknak, legyen szó bármiről, még csak egy kis bámulásról is. Az apjából kiindulva pedig pláne nem.
Az asztal felé közeledve észreveszi, hogy a kicsiny társaságuk egy kicsivel nagyobbra nőtt, mióta elhagyta őket.*
A hozzászólást Anomália (Moderátor) módosította, ekkor: 2018.11.22 11:37:02, a következő indokkal:
Súlyos helyesírási hiba javítva.
//Holdezüst Vieljana//
*Marella elmosolyodik, mikor a lány igent mond a kérdésére, miszerint menjenek be a fogadóba. El is indul az említett hely felé, miközben gondosan ügyel rá, hogy a tündérlány kövesse őt.*
- Igazán kedves tőled! Egy italban benne lennék. -*Ezzel folytatják útjukat a fogadó felé, melyhez nemsokára oda is érnek.*
- Ez lenne az a fogadó! Gyere utánam! Egy pár barátom vár bent, csatlakozhatnál, ha szeretnél! -*Intézi a lányhoz a szavait.
Betolja a nagy faajtót, majd belép a kissé fülledt helységbe, ahová valószínűleg a tündér lányka is követi. Hirtelen minden szem rájuk szegeződik, amiért Marella megtorpan az ajtóban. Sohasem szerette, ha túl nagy figyelem középpontjába kerül. Ez most sincsen másként. De szerencséjére pár pillanat múlva a legtöbb ember elfordul tőle, így alig páran kísérik figyelemmel, ahogyan az útitársai asztala felé igyekszik. Azonban még magán érzi pár vendég tekintetét, ez pedig felettébb aggasztja. Ő régen sem az a fajta lány volt, aki csak úgy hagyta magát a férfiaknak, legyen szó bármiről, még csak egy kis bámulásról is. Az apjából kiindulva pedig pláne nem.
Az asztal felé közeledve észreveszi, hogy a kicsiny társaságuk egy kicsivel nagyobbra nőtt, mióta elhagyta őket.*
A hozzászólást Anomália (Moderátor) módosította, ekkor: 2018.11.22 11:37:02, a következő indokkal:
Súlyos helyesírási hiba javítva.
13032. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2018-11-19 01:21:57
Üzenet elküldve: 2018-11-19 01:21:57
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
*Belépve megragadja a látvány mely szeme elé tárul. A ropogó kandalló jól átmelegíti testét és lelkét. Az enyhe zsivaj mely behatja a fogadó központi terét.*
~Úgy érzem ez a hely megfelelő lesz az erdőben töltött éjszakák után. Vajon mit is tudnék itt inni és enni mielőtt nyugvóra térek?~
*Ezzel a gondolattal halad a tulajdonosnak vélt ember felé aki éppen egy kupa belsejét tisztogatja mivel most nincs jobb dolga. Seut tőle négy székkel arrébb foglal helyet. Nem igazán akar oda a szeme elé, így most arra vár, hogy a fogadós felfigyeljen rá. Ez meg is történik. *
-Mivel szolgálhatok fiatal ember *Itt elgondolkodik kicsit.* vagy elf?
-Jó estét! Enni és inni szeretnék valamit és tetővel a fejem felett nyugvóra térni. És igen elf de közel sem érdekel minek szólít a fiatalember is tökéletes.
-Ezen kéréseinek kielégítésére létezik az a fogalom, hogy fogadó. Szóval megnyugodhat jó helyen van. Hány éjszakát tervez itt tölteni? És mit fogyasztana ma?
*Seut hezitál és gondolkodik.*
~ 3 este elég lesz szerintem aztán még nem tudom, hogy alakulhat. Lehet, hogy addigra pénzszűkében leszek.~
- 3 éjszakára lenne most szükségem önnél.
- Rendben cimbora az cirka 45 arany lesz. Megígérem kellemes szobát kapsz majd. *Seut a kezébe kap egy kulcsot melyen kettes szám szereppel. Markába zárja.*
-És üres hasát mivel szeretné teletömni?
-Ajánlana valami finom bár olcsó eledelt egy vándornak?
- Egy ilyen étel ugrott az eszembe egy jó babfőzeléket kései vacsorának?
~Soha nem ettem de mindjárt elalszom a pulton mint egy részeges utazó. Kipróbálom.~
-Jól hangzik, kérek egyet.
- Az még 9 aranyat kóstál. Gyors leszek a Babfőzelék kiszolgálásával, mert látom lassan nekem kell lefektetnem téged a szobádba.
*Nem hazudott a fogadós egy tál barnás valamit helyez az asztalra. Seut probléma nélkül elfogyasztja és megköszön mindent. Jóllakottan, némi útbaigazítás után elindul fel egy fa lépcsőn a hálók felé.*
A hozzászólást Anomália (Moderátor) módosította, ekkor: 2018.11.22 12:50:45, a következő indokkal:
Helyesírási hibák javítva.
~Úgy érzem ez a hely megfelelő lesz az erdőben töltött éjszakák után. Vajon mit is tudnék itt inni és enni mielőtt nyugvóra térek?~
*Ezzel a gondolattal halad a tulajdonosnak vélt ember felé aki éppen egy kupa belsejét tisztogatja mivel most nincs jobb dolga. Seut tőle négy székkel arrébb foglal helyet. Nem igazán akar oda a szeme elé, így most arra vár, hogy a fogadós felfigyeljen rá. Ez meg is történik. *
-Mivel szolgálhatok fiatal ember *Itt elgondolkodik kicsit.* vagy elf?
-Jó estét! Enni és inni szeretnék valamit és tetővel a fejem felett nyugvóra térni. És igen elf de közel sem érdekel minek szólít a fiatalember is tökéletes.
-Ezen kéréseinek kielégítésére létezik az a fogalom, hogy fogadó. Szóval megnyugodhat jó helyen van. Hány éjszakát tervez itt tölteni? És mit fogyasztana ma?
*Seut hezitál és gondolkodik.*
~ 3 este elég lesz szerintem aztán még nem tudom, hogy alakulhat. Lehet, hogy addigra pénzszűkében leszek.~
- 3 éjszakára lenne most szükségem önnél.
- Rendben cimbora az cirka 45 arany lesz. Megígérem kellemes szobát kapsz majd.
*Seut a kezébe kap egy kulcsot melyen kettes szám szereppel. Markába zárja.*-És üres hasát mivel szeretné teletömni?
-Ajánlana valami finom bár olcsó eledelt egy vándornak?
- Egy ilyen étel ugrott az eszembe egy jó babfőzeléket kései vacsorának?
~Soha nem ettem de mindjárt elalszom a pulton mint egy részeges utazó. Kipróbálom.~
-Jól hangzik, kérek egyet.
- Az még 9 aranyat kóstál. Gyors leszek a Babfőzelék kiszolgálásával, mert látom lassan nekem kell lefektetnem téged a szobádba.
*Nem hazudott a fogadós egy tál barnás valamit helyez az asztalra. Seut probléma nélkül elfogyasztja és megköszön mindent. Jóllakottan, némi útbaigazítás után elindul fel egy fa lépcsőn a hálók felé.*
A hozzászólást Anomália (Moderátor) módosította, ekkor: 2018.11.22 12:50:45, a következő indokkal:
Helyesírási hibák javítva.
13031. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2018-11-18 20:46:52
Üzenet elküldve: 2018-11-18 20:46:52
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Hytia Nazdyr//
*A sötételf megemlíti, hogy szerinte az emberek hitetlenek.*
- A hitnek önmagában tényleg nincs semmi értelme. Az embernek tennie is kell érte, hogy hitét megvalósítsa.
*Athoc beszéde közben Hytia feltett egy kérdést. Arra kíváncsi, hogy hősünk milyen különbséget lát abban, ha csupán pár embert ölnek meg, vagy egyenesen tömegeket mészárolnak le.*
- Az egyensúly.
*Hangzik el a válasz, nyugodt hangon.*
- Abban tényleg nincs érzékelhető különbség, hogyha egy vagy tíz embert ölnek meg. Azonban teljesen más, hogyha tömegeket. Hogyha egyes csoportokat kiirtanak, akkor annak súlyos következményei lehetnek. Vegyük például a kalandorokat. Hogyha engem most megölne valaki, akkor annak valószínűleg nem lennének komoly következményei. De vajon mi történne, hogyha minden egyes kalandort megölnének? Akkor odakint, a városon kívül, elszaporodnának a szörnyek. Azok pedig biztosan hatalmas, akár végzetes károkat okoznának a városra nézve. Nos, ugyanez a helyzet a nemesekkel is. Való igaz, hogy a szegények helyzete így sokat javulhat. De mi lesz azzal a sok munkával, amit eddig a nemesek végeztek? Talán egy olvasni nemtudó utcalakó fogja átvenni a pénzügyeket? És az emberi morállal is ez a helyzet. Eddig tele volt fukar nemesekkel a negyed. Olyanokkal, akik akár élvezettel nézték, ahogy a szegények éheznek. Na és mi van most? Gyilkosok vették át a helyüket. Olyanok, akik ölnek a saját javukért.
*Hősünk sóhajt egyet, majd tovább mondja.*
- Az is lehet, hogy tévedek. Talán most, hogy kitombolták magukat, talán örökre lenyugodnak, és akár sokkal jobbá teszik a várost. Szóval, amit mondani akarok... Mindennek van következménye. És ha a gyilkosságok példájánál maradunk, minél többen halnak meg, annál nagyobb lesz a változás.
*Kicsivel később elhangzik a jövendőmondás. Athoc megtud pár dolgot. Valójában a felével már tisztában volt, hiszen ismeri önmagát. Hallott azért egy-két érdekes dolgot is. Ezek a szerelemről és öröklésről szólnak.*
- Nem talál rám az igaz szerelem? Nos, talán nem is vártam mást. Elég valószínű, hogy korán fogok meghalni. Emiatt nincs is túl sok értelme szerelmet keresnem. Főleg nem gyerekeket vállalnom.
*Pár másodpercre elhallgat.*
- Egyesek úgy gondolják, hogy ha gyerekük van, akkor már hagytak hátra valamit. Valami jót. Azonban arra nem gondolnak, hogy milyen "jót" hagytak hátra. Hogyha nekem lenne gyerekem, akkor szinte biztosan nem tudnám őt felnevelni. Abból a gyerekből akármi lehet. Paraszt, zsoldos, hős. Gyilkos. Halálom után én inkább szeretnék valami olyan dolgot hátrahagyni, ami biztosan jó. Akár életek megmentése, életek jobbá tétele, vagy valami morálisan megkérdőjelezhetőbb. Például tolvajok, gyilkosok kiirtása. Nem számít, hogyha én lennék a Legnagyobb gyilkos, hogyha elérnék vele valamit. Hogyha ezzel egy várost, vagy akár nagyobb területet szabadabbá tudnék tenni. Az se érdekelne, hogyha gonosztevőként ismernének el. Hisz jól tudja, hogy ,,A cél szentesíti az eszközt". Mondja, ezek alapján maga szerint milyen ember vagyok? Jó vagy rossz?
*Miután végzett mondandójával, mélyen a nő szemeibe néz, majd elkezd kérdezősködni felőle.*
- Úgy gondolom, hogy már többet elárultam magamról, mint amit a tenyeremben láthatott. Most pedig, ha nem bánja, meséljen magáról! Mit tervez a jövőjére? Mit fog tenni most, hogy tudja már azt, amiért alapvetően idejött?
*A sötételf megemlíti, hogy szerinte az emberek hitetlenek.*
- A hitnek önmagában tényleg nincs semmi értelme. Az embernek tennie is kell érte, hogy hitét megvalósítsa.
*Athoc beszéde közben Hytia feltett egy kérdést. Arra kíváncsi, hogy hősünk milyen különbséget lát abban, ha csupán pár embert ölnek meg, vagy egyenesen tömegeket mészárolnak le.*
- Az egyensúly.
*Hangzik el a válasz, nyugodt hangon.*
- Abban tényleg nincs érzékelhető különbség, hogyha egy vagy tíz embert ölnek meg. Azonban teljesen más, hogyha tömegeket. Hogyha egyes csoportokat kiirtanak, akkor annak súlyos következményei lehetnek. Vegyük például a kalandorokat. Hogyha engem most megölne valaki, akkor annak valószínűleg nem lennének komoly következményei. De vajon mi történne, hogyha minden egyes kalandort megölnének? Akkor odakint, a városon kívül, elszaporodnának a szörnyek. Azok pedig biztosan hatalmas, akár végzetes károkat okoznának a városra nézve. Nos, ugyanez a helyzet a nemesekkel is. Való igaz, hogy a szegények helyzete így sokat javulhat. De mi lesz azzal a sok munkával, amit eddig a nemesek végeztek? Talán egy olvasni nemtudó utcalakó fogja átvenni a pénzügyeket? És az emberi morállal is ez a helyzet. Eddig tele volt fukar nemesekkel a negyed. Olyanokkal, akik akár élvezettel nézték, ahogy a szegények éheznek. Na és mi van most? Gyilkosok vették át a helyüket. Olyanok, akik ölnek a saját javukért.
*Hősünk sóhajt egyet, majd tovább mondja.*
- Az is lehet, hogy tévedek. Talán most, hogy kitombolták magukat, talán örökre lenyugodnak, és akár sokkal jobbá teszik a várost. Szóval, amit mondani akarok... Mindennek van következménye. És ha a gyilkosságok példájánál maradunk, minél többen halnak meg, annál nagyobb lesz a változás.
*Kicsivel később elhangzik a jövendőmondás. Athoc megtud pár dolgot. Valójában a felével már tisztában volt, hiszen ismeri önmagát. Hallott azért egy-két érdekes dolgot is. Ezek a szerelemről és öröklésről szólnak.*
- Nem talál rám az igaz szerelem? Nos, talán nem is vártam mást. Elég valószínű, hogy korán fogok meghalni. Emiatt nincs is túl sok értelme szerelmet keresnem. Főleg nem gyerekeket vállalnom.
*Pár másodpercre elhallgat.*
- Egyesek úgy gondolják, hogy ha gyerekük van, akkor már hagytak hátra valamit. Valami jót. Azonban arra nem gondolnak, hogy milyen "jót" hagytak hátra. Hogyha nekem lenne gyerekem, akkor szinte biztosan nem tudnám őt felnevelni. Abból a gyerekből akármi lehet. Paraszt, zsoldos, hős. Gyilkos. Halálom után én inkább szeretnék valami olyan dolgot hátrahagyni, ami biztosan jó. Akár életek megmentése, életek jobbá tétele, vagy valami morálisan megkérdőjelezhetőbb. Például tolvajok, gyilkosok kiirtása. Nem számít, hogyha én lennék a Legnagyobb gyilkos, hogyha elérnék vele valamit. Hogyha ezzel egy várost, vagy akár nagyobb területet szabadabbá tudnék tenni. Az se érdekelne, hogyha gonosztevőként ismernének el. Hisz jól tudja, hogy ,,A cél szentesíti az eszközt". Mondja, ezek alapján maga szerint milyen ember vagyok? Jó vagy rossz?
*Miután végzett mondandójával, mélyen a nő szemeibe néz, majd elkezd kérdezősködni felőle.*
- Úgy gondolom, hogy már többet elárultam magamról, mint amit a tenyeremben láthatott. Most pedig, ha nem bánja, meséljen magáról! Mit tervez a jövőjére? Mit fog tenni most, hogy tudja már azt, amiért alapvetően idejött?
13030. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2018-11-18 17:46:26
Üzenet elküldve: 2018-11-18 17:46:26
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Kharasshi, Rilkäline//
*Nők! Sosem lehet kiszámítani, hogy a csipkelődés játékba hívja őket vagy háborúba. Nagyon úgy tűnik, hogy Kharasshi ezúttal elszámolta a lépést. A korsóból löttyen a sör, a nőstényke pedig már el is illant, méghozzá elég durcásan. Csak néz utána az állát törölgetve, de még mindig nem tudja biztosan, miről szól ez az egész. Emiatt pedig némi nyugtalanság kezd kibontakozni benne. Gondolatai folyvást arra csavarodnak, véletlenül nem-e egy bosszúról írt színdarab utolsó felvonásának a szemlélője. Jól ismeri az alakoskodást, és őszintén magába nézve, nem tudná megmondani, megérdemelné-e hogy leszámoljanak vele azért, amit tett. Elrabolta és maga mellett tartotta a lányt maj' egy évig. Nem bír szabadulni a gondolattól, hogy most, hogy immár ismét a saját terepén mozoghat, Rilkäline talán most talált módot, hogy elégtételt vegyen. Talán jobb is lenne úgy, mielőtt másodszorra is bolonddá teszi magát azzal a képzelgéssel, hogy neki is kijárhat a boldogság. Az élet nem így működik. Az élet aljas és elrabolja, amit lehet, ha nem vagy elég erős, hogy megtartsd.
A fakó szemekből lassan kitisztul a bizonytalanság. Felhajtja a maradék sörét, aztán azt is, amit a lány meghagyott. Lehet, hogy jobban járna egészen tiszta fejjel, de ezúttal szüksége van rá, hogy egy kicsit inkább az ösztöneibe kapaszkodjon.*
*Nők! Sosem lehet kiszámítani, hogy a csipkelődés játékba hívja őket vagy háborúba. Nagyon úgy tűnik, hogy Kharasshi ezúttal elszámolta a lépést. A korsóból löttyen a sör, a nőstényke pedig már el is illant, méghozzá elég durcásan. Csak néz utána az állát törölgetve, de még mindig nem tudja biztosan, miről szól ez az egész. Emiatt pedig némi nyugtalanság kezd kibontakozni benne. Gondolatai folyvást arra csavarodnak, véletlenül nem-e egy bosszúról írt színdarab utolsó felvonásának a szemlélője. Jól ismeri az alakoskodást, és őszintén magába nézve, nem tudná megmondani, megérdemelné-e hogy leszámoljanak vele azért, amit tett. Elrabolta és maga mellett tartotta a lányt maj' egy évig. Nem bír szabadulni a gondolattól, hogy most, hogy immár ismét a saját terepén mozoghat, Rilkäline talán most talált módot, hogy elégtételt vegyen. Talán jobb is lenne úgy, mielőtt másodszorra is bolonddá teszi magát azzal a képzelgéssel, hogy neki is kijárhat a boldogság. Az élet nem így működik. Az élet aljas és elrabolja, amit lehet, ha nem vagy elég erős, hogy megtartsd.
A fakó szemekből lassan kitisztul a bizonytalanság. Felhajtja a maradék sörét, aztán azt is, amit a lány meghagyott. Lehet, hogy jobban járna egészen tiszta fejjel, de ezúttal szüksége van rá, hogy egy kicsit inkább az ösztöneibe kapaszkodjon.*
13029. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2018-11-18 17:20:13
Üzenet elküldve: 2018-11-18 17:20:13
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 337
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 337
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
//Álomképek//
*Szívesen támogatja Ortast. Jólesik a közelébe, a melegébe bújni, de a morranásra visszakozik. Tiszteletben tartja a másik igényeit. Furcsán érzi magát a dolog miatt. Mindig ő volt az, aki görcsösen távolságot tartott mindenkitől. Maga sem érti, Ortas miért más. Mint a tenger és a hajós egymáshoz fűző köteléke. De vajon melyikük melyik? Jó példa ez egyáltalán kettejükre?
Azután az áldozat után még mindig bizonytalanok a határok, akár a tél végi jég. De ráérnek. A legfontosabb, hogy Ortas sebét ellássák. Fogja hát a holmijukat, hogy legalább ezzel hasznossá tegye magát, és megindulnak a szökőkút felé. Az mondjuk egy kicsit se tetszik neki, hogy a fogadón kell átvágniuk. Még az ajtó előtt a felteszi a köpenye csuklyáját és mélyen az arcába húzza. Leszegett tekintettel, szinte Ortas árnyékába burkolózva kullog a férfi tempójában. Járása kissé bicegős az éjjel elmacskásodott tagjai miatt.*
- Csak te *mondja őszintén, fel sem véve a kérdés súlyát az igyekezetben, hogy minél hamarabb átvágjanak a fogadón, mintha soha ott sem lettek volna. Az emberek között visszatér a bizonytalansága és a félelmei. Ez a néhány méter mintha áthatolhatatlan távolság volna. Talán a levegőt is visszatartja, annyira igyekszik láthatatlan maradni az egész világ számára. Amikor az ajtó végre csukódik mögöttük és a Főtér hűvöse elsöpri a nyomukban kiszökő füst-, szesz- és ételszagot, nagyot sóhajt. Bár még mindig fázik idekint, miután az éjjel belerágta magát a csontjaiba a hideg, inkább van idekint.*
- Úgy emlékszem, a piactér sarkánál láttam egy cégért. Egy gyógyítóét *mondja, míg a szökőkút felé igyekszik Ortassal.* - De hogy eljussunk addig, meg kéne egyeznünk. Én támogatlak, te melegítesz. Mit szólsz?
*Szívesen támogatja Ortast. Jólesik a közelébe, a melegébe bújni, de a morranásra visszakozik. Tiszteletben tartja a másik igényeit. Furcsán érzi magát a dolog miatt. Mindig ő volt az, aki görcsösen távolságot tartott mindenkitől. Maga sem érti, Ortas miért más. Mint a tenger és a hajós egymáshoz fűző köteléke. De vajon melyikük melyik? Jó példa ez egyáltalán kettejükre?
Azután az áldozat után még mindig bizonytalanok a határok, akár a tél végi jég. De ráérnek. A legfontosabb, hogy Ortas sebét ellássák. Fogja hát a holmijukat, hogy legalább ezzel hasznossá tegye magát, és megindulnak a szökőkút felé. Az mondjuk egy kicsit se tetszik neki, hogy a fogadón kell átvágniuk. Még az ajtó előtt a felteszi a köpenye csuklyáját és mélyen az arcába húzza. Leszegett tekintettel, szinte Ortas árnyékába burkolózva kullog a férfi tempójában. Járása kissé bicegős az éjjel elmacskásodott tagjai miatt.*
- Csak te *mondja őszintén, fel sem véve a kérdés súlyát az igyekezetben, hogy minél hamarabb átvágjanak a fogadón, mintha soha ott sem lettek volna. Az emberek között visszatér a bizonytalansága és a félelmei. Ez a néhány méter mintha áthatolhatatlan távolság volna. Talán a levegőt is visszatartja, annyira igyekszik láthatatlan maradni az egész világ számára. Amikor az ajtó végre csukódik mögöttük és a Főtér hűvöse elsöpri a nyomukban kiszökő füst-, szesz- és ételszagot, nagyot sóhajt. Bár még mindig fázik idekint, miután az éjjel belerágta magát a csontjaiba a hideg, inkább van idekint.*
- Úgy emlékszem, a piactér sarkánál láttam egy cégért. Egy gyógyítóét *mondja, míg a szökőkút felé igyekszik Ortassal.* - De hogy eljussunk addig, meg kéne egyeznünk. Én támogatlak, te melegítesz. Mit szólsz?
13028. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2018-11-17 16:14:05
Üzenet elküldve: 2018-11-17 16:14:05
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 222
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 222
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Kharasshi, Rilkäline//
*Már várta azt a bizalmatlan szűkülő pillantást, és valami hasonló gonoszkodó megjegyzést is, csak ugye a játék izgalma, hogy sosem tudni, éppen melyik végéről indítja a hím a csípéseket, és hogy milyen erővel viszi véghez azokat. Ezekre Käli pedig érzésre kontrázik, éppen ami kezére, szájára jön. Most pedig kedveskedni szeretett volna, ezért a levendulás fürdő már valószínűleg félig készen van a szobában, éppen, mint első együtt töltött éjszakájuk alkalmával. Az a kis kiegészítés pedig majd kiderül, hogy megérkezik-e addig, míg felérnek. Ebbe a jótét szándékba mar bele Kharasshi, amire Rilkäline elégedett mosolya fintorba fordul, s feddő pillantással vegyítve fordul kedvese felé.*
- Így már nem mondom meg *hangzik a sértett hangú válasz, s látható a lányon az a kifejezés, hogy: ~Ha olyan átlátszó vagyok, kitalálod magadtól is…~*
- Fent találkozunk *pattan fel az asztaltól olyan lendülettel, hogy az idegenek azt hihetnék, véletlenül löki meg az éppen ivó mélységit, a korsó alá lökő ujját pedig csak nagyon kevesek láthatják. Ettől eltekintve Kharasshi nem lehet biztos ebben a véletlenben. Erősebb ez annál, mint hogy véletlen legyen. És túl gyorsan iszkol a nőstény ahhoz, hogy a kilöttyenő, vagy a megmentett itallal foglalkozó hím utána tudjon kapni. Csak a bőr nadrágba bújtatott ringó csípőt láthatja az asztalok közt lavírozni, majd befordulni a lépcsőn, na meg, egy sötét tincsek közt megvillanó kék durcás pillantást, mire leteszi a sörös kupát, és összeszedi a maradék cókmókot. Nem véletlenül csak a két könnyen felkapható zsákját csípte fel menet közben, épp csak ami gyorsan vihető. Istenek mentsenek, hogy ott a kályha mellett jussanak dűlőre ebben az csatában, mert a hím kiszámíthatatlansága még Käliét is felülmúlja olykor.*
*Már várta azt a bizalmatlan szűkülő pillantást, és valami hasonló gonoszkodó megjegyzést is, csak ugye a játék izgalma, hogy sosem tudni, éppen melyik végéről indítja a hím a csípéseket, és hogy milyen erővel viszi véghez azokat. Ezekre Käli pedig érzésre kontrázik, éppen ami kezére, szájára jön. Most pedig kedveskedni szeretett volna, ezért a levendulás fürdő már valószínűleg félig készen van a szobában, éppen, mint első együtt töltött éjszakájuk alkalmával. Az a kis kiegészítés pedig majd kiderül, hogy megérkezik-e addig, míg felérnek. Ebbe a jótét szándékba mar bele Kharasshi, amire Rilkäline elégedett mosolya fintorba fordul, s feddő pillantással vegyítve fordul kedvese felé.*
- Így már nem mondom meg *hangzik a sértett hangú válasz, s látható a lányon az a kifejezés, hogy: ~Ha olyan átlátszó vagyok, kitalálod magadtól is…~*
- Fent találkozunk *pattan fel az asztaltól olyan lendülettel, hogy az idegenek azt hihetnék, véletlenül löki meg az éppen ivó mélységit, a korsó alá lökő ujját pedig csak nagyon kevesek láthatják. Ettől eltekintve Kharasshi nem lehet biztos ebben a véletlenben. Erősebb ez annál, mint hogy véletlen legyen. És túl gyorsan iszkol a nőstény ahhoz, hogy a kilöttyenő, vagy a megmentett itallal foglalkozó hím utána tudjon kapni. Csak a bőr nadrágba bújtatott ringó csípőt láthatja az asztalok közt lavírozni, majd befordulni a lépcsőn, na meg, egy sötét tincsek közt megvillanó kék durcás pillantást, mire leteszi a sörös kupát, és összeszedi a maradék cókmókot. Nem véletlenül csak a két könnyen felkapható zsákját csípte fel menet közben, épp csak ami gyorsan vihető. Istenek mentsenek, hogy ott a kályha mellett jussanak dűlőre ebben az csatában, mert a hím kiszámíthatatlansága még Käliét is felülmúlja olykor.*
13027. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2018-11-17 15:20:33
Üzenet elküldve: 2018-11-17 15:20:33
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Megfontolt
//Úton-útfélen//
*Eddig is tudta, hogy bizonyos fogalmak egyénenként más és más meghatározásokat takarnak, ezért csak meghallgatja Angu változatát és elraktározza magában. Minden ilyen megnyilvánulás betekintést enged a személy jellemébe. Továbbá minden ilyen személyiség villantás valamennyire a bizalom halovány szikráját pattintja elő. YIlanda nagyon hízelgőnek tartja, hogy a férfi minden eddigi ellenére is nyíltan beszél, takargatás nélkül, kimondva, ami gondol. *
~ Vajon mindenkivel ilyen? Lehet, hogy szólnom kéne neki… ~ *Gondolja magában, de inkább felhagy ezzel a gondolattal, egyelőre, mivel látja, hogy a férfi épp a két előtte szólót túllicitálva próbálja a fogadóst lekenyerezni. Mozdulni sem nagyon szeretne, nehogy a felfokozott hangulatban lévők fejében megszólaljon a vészcsengő. Csak óvatosan lehúzza a füves tarisznyát asztalról az ölébe, hogy amint enyhül a hangulat, visszaköthesse az övére hátra. A diskurzushoz nem igazán kívánkozik hozzátenni semmit, inkább meghúzza magát, és meghagyja a szálak kibogozását arra, aki valóban bűnös a gubanc okozásában. Ennek ellenére szemmel tartja a többi vendéget is, akit látszólag megmozgattak a hirtelen kialakult körülmények.*
*Eddig is tudta, hogy bizonyos fogalmak egyénenként más és más meghatározásokat takarnak, ezért csak meghallgatja Angu változatát és elraktározza magában. Minden ilyen megnyilvánulás betekintést enged a személy jellemébe. Továbbá minden ilyen személyiség villantás valamennyire a bizalom halovány szikráját pattintja elő. YIlanda nagyon hízelgőnek tartja, hogy a férfi minden eddigi ellenére is nyíltan beszél, takargatás nélkül, kimondva, ami gondol. *
~ Vajon mindenkivel ilyen? Lehet, hogy szólnom kéne neki… ~ *Gondolja magában, de inkább felhagy ezzel a gondolattal, egyelőre, mivel látja, hogy a férfi épp a két előtte szólót túllicitálva próbálja a fogadóst lekenyerezni. Mozdulni sem nagyon szeretne, nehogy a felfokozott hangulatban lévők fejében megszólaljon a vészcsengő. Csak óvatosan lehúzza a füves tarisznyát asztalról az ölébe, hogy amint enyhül a hangulat, visszaköthesse az övére hátra. A diskurzushoz nem igazán kívánkozik hozzátenni semmit, inkább meghúzza magát, és meghagyja a szálak kibogozását arra, aki valóban bűnös a gubanc okozásában. Ennek ellenére szemmel tartja a többi vendéget is, akit látszólag megmozgattak a hirtelen kialakult körülmények.*
13026. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2018-11-17 10:03:19
Üzenet elküldve: 2018-11-17 10:03:19
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 196
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 196
Játékstílus: Megfontolt
//Úton-útfélen//
*Mikor a kiáltás után YIlandára néz látja, hogy az rendesen belesápadt az újabb fordulatba, de miután újra értelmet nyer a Tolvajozás, rutinosan leplezi ijedtségét. Már felállva éri a kérdés a kisjószág hűségéről. *
- Mindig visszajön, az már hűség nem? * válaszolja apró vállrándítás kíséretében mosolyogva, majd kacsint egyet. *– Egy macskánál mindenképp.
* A gnóm lány felé fordul, és figyelmét neki szenteli. A bodor vörösesszőke loknik ismerősek és mikor a lány Angu felé fordul, már nem lepődik meg a hatalmas kék szemeken sem. Lylli tekintetében is ott a felismerés, és Angu már készül minimum egy nagy ölelésre. Évek óta nem látták egymást, de a Lihanechben töltött pár nap mindig is kedves emlék volt és ezt tulajdonképp egyedül az előtte álló Szépszeműnek köszönheti. Ott hívta így a lányt, de benne leginkább úgy él, hogy az a jólelkű, kötelességtudó Cukkancs. Az ölelés azonban elmarad, mert a fogadós hörrenése betölti a teret. Angu a morcos tekintetű férfi felé fordul és nem kifejezetten nyugtatja meg a kilyuggatáshoz előkészített számszeríj látványa. Kezeit automatikusan emeli föl és tartja el magától, jelezve hogy nincs szándéka a fegyvereihez nyúlni. Legalább annyira szól a mozdulat a fogadósnak, mint a hátrébb felpattanó testőrforma alaknak. A fogadóst egyszerre hárman, három felől kezdik győzködni, hogy semmi rossz nem történt és félreértés az egész. Ha a csivitelő lányhad nem tudja meggyőzni a férfiakat, akkor az ő csatlakozó baritonja sem fog azon változtatni, így megvárja, amíg a magyarázkodás első lendülete alábbhagy, csak utána szól a fogadóshoz: *
- Lekötelezne uram, ha nem lyukasztaná ki a macskám, mert ugyan előfordult régebben, hogy alkalmanként elcsent néhány falatot az asztalon lévő ételekből, de biztosíthatom, hogy mindig nagy lelkiismeret furdalás terhelte közben a piciny lelkét és azóta már tulajdonképp le is szokott róla. Az, hogy a név rajta maradt, meg vitathatatlanul nem az ő hibája, hanem az enyém. Ugyanakkor felteszem a felelőtlen névadás nem elegendő ok a lelövésemhez, így kérem, tegye el azt a böhöm számszeríjat, mielőtt valaki megsérül. Természetesen a felfordulásért én is elnézést kérek és amennyiben a rend és a nyugalom helyreállását segíti, hogy az urakat meghívhatom egy italra, * int fejével a testőrök felé * - ezt szívesen megteszem. * Reméli, hogy a felpattanó testőr szóba hozása és a felé intés elegendő, hogy a fogadós felé forduljon, mert igazából neki sem tetszik, hogy a Lyllivel együtt érkező nő belépett a katona és a nagydarab zabagép közé. Nem tudhatja ugyan, hogy a felpattanó férfi az testőre vagy netán valami haragosa a Zabagépnek, de akkor sem bölcs dolog köztük maradni. Ha viszont a fogadós feléjük fordul a Böhömmel a kezében, akkor azért a férfi biztos megfontoltabban viselkedik.*
A hozzászólás írója (Lsonjangu Rkusstianbrock) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.11.17 10:38:27
*Mikor a kiáltás után YIlandára néz látja, hogy az rendesen belesápadt az újabb fordulatba, de miután újra értelmet nyer a Tolvajozás, rutinosan leplezi ijedtségét. Már felállva éri a kérdés a kisjószág hűségéről. *
- Mindig visszajön, az már hűség nem? * válaszolja apró vállrándítás kíséretében mosolyogva, majd kacsint egyet. *– Egy macskánál mindenképp.
* A gnóm lány felé fordul, és figyelmét neki szenteli. A bodor vörösesszőke loknik ismerősek és mikor a lány Angu felé fordul, már nem lepődik meg a hatalmas kék szemeken sem. Lylli tekintetében is ott a felismerés, és Angu már készül minimum egy nagy ölelésre. Évek óta nem látták egymást, de a Lihanechben töltött pár nap mindig is kedves emlék volt és ezt tulajdonképp egyedül az előtte álló Szépszeműnek köszönheti. Ott hívta így a lányt, de benne leginkább úgy él, hogy az a jólelkű, kötelességtudó Cukkancs. Az ölelés azonban elmarad, mert a fogadós hörrenése betölti a teret. Angu a morcos tekintetű férfi felé fordul és nem kifejezetten nyugtatja meg a kilyuggatáshoz előkészített számszeríj látványa. Kezeit automatikusan emeli föl és tartja el magától, jelezve hogy nincs szándéka a fegyvereihez nyúlni. Legalább annyira szól a mozdulat a fogadósnak, mint a hátrébb felpattanó testőrforma alaknak. A fogadóst egyszerre hárman, három felől kezdik győzködni, hogy semmi rossz nem történt és félreértés az egész. Ha a csivitelő lányhad nem tudja meggyőzni a férfiakat, akkor az ő csatlakozó baritonja sem fog azon változtatni, így megvárja, amíg a magyarázkodás első lendülete alábbhagy, csak utána szól a fogadóshoz: *
- Lekötelezne uram, ha nem lyukasztaná ki a macskám, mert ugyan előfordult régebben, hogy alkalmanként elcsent néhány falatot az asztalon lévő ételekből, de biztosíthatom, hogy mindig nagy lelkiismeret furdalás terhelte közben a piciny lelkét és azóta már tulajdonképp le is szokott róla. Az, hogy a név rajta maradt, meg vitathatatlanul nem az ő hibája, hanem az enyém. Ugyanakkor felteszem a felelőtlen névadás nem elegendő ok a lelövésemhez, így kérem, tegye el azt a böhöm számszeríjat, mielőtt valaki megsérül. Természetesen a felfordulásért én is elnézést kérek és amennyiben a rend és a nyugalom helyreállását segíti, hogy az urakat meghívhatom egy italra, * int fejével a testőrök felé * - ezt szívesen megteszem. * Reméli, hogy a felpattanó testőr szóba hozása és a felé intés elegendő, hogy a fogadós felé forduljon, mert igazából neki sem tetszik, hogy a Lyllivel együtt érkező nő belépett a katona és a nagydarab zabagép közé. Nem tudhatja ugyan, hogy a felpattanó férfi az testőre vagy netán valami haragosa a Zabagépnek, de akkor sem bölcs dolog köztük maradni. Ha viszont a fogadós feléjük fordul a Böhömmel a kezében, akkor azért a férfi biztos megfontoltabban viselkedik.*
A hozzászólás írója (Lsonjangu Rkusstianbrock) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.11.17 10:38:27
13025. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2018-11-17 03:20:03
Üzenet elküldve: 2018-11-17 03:20:03
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 511
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 511
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
//Úton-útfélen//
*Úgy tűnik, hogy a mély sóhajtások elfojtása már-már kényszerű szokásává válik.
Amint Lau és Lyll mögött belép a fogadóba éppen ugyanabban a kopott és viseltes köpenyben, amiben első alkalommal is érkezett, amikor itt járt, hiába tiltakozik ez ellen, minden rossz előérzete, gyanakvása és kellemetlen emléke ellenére is olyan minden, mintha hazaérkezett volna.
Talán ugyanabban a kockás ingben és egyszerű nadrágban is, amiben akkor jött, pontosan ezt teszi, pedig talán egyszerűbb lenne kieresztenie a levegőt magából most és mind testben, mind lélekben egyaránt beleborzongani abba, hogy itt van megint.
Próbál nem gondolni mindarra amit átélt attól kezdve, hogy elhagyta ezt a fogadót, és ezzel együtt igyekszik megint csak nem felidézi magában gyönyörű, gazdag és szőke Alenia eleven emlékét, akinek sorsa nem csak mélységes szomorúsággal tölti el, hanem egyben örök tanulságul is szolgál.
Jobban sajnálja őt Aleimordnál, akit elvileg keresnek, és aki legalább önszántából lépett ki sokszor a kényelmes, kellemes, kellemetlenségektől mentes világból, amelybe beleszületett.
Vele ellentétben szépséges húga burokban élt, ameddig a kegyetlen világ nem szembesítette őt önmagával, és nem vágott le olyan darabokat a testéből, amelyeket nyilván egyetlen normális világ sem tenne meg soha.
Amire szegény Nia akaratán kívül is megtanította Luninarit, az éppen az, hogy a baj bármikor rátalálhat, így hiába is érzi magát biztonságban leges legelső, valamint egy újabb hús-vér barátnője társaságában, azért az igazat megvallva az sem igazán lepné meg, ha a következő pillanatban az egész fogadó a fejükre omlana, vagy megint rájuk gyújtanák ezt a szerencsétlen várost.
Ilyesmi még sem történik. Egyelőre legalábbis.
Minden pontosan olyan, mintha pusztán mindannyian megfáradt utazók lennének egy egyszerű fogadóban.*
- Persze, két szoba biztosan elég lesz. Alszom veled szívesen megint. *mondja, még sem bánja őszinteségét, nem hiszi legalábbis, hogy Lau másképpen gondolkodna erről.
Mind a ketten régen túl vannak már azon, hogy azt kelljen szégyellniük, hogy nyugtalan álmukban valaha is egymást ölelték, így ami Lunit illeti, bármikor készen áll bármi hasonlóra.
A gnóm lányt ellenben nem igazán érti, annak ellenére sem, hogy pontosan tudja, hogy tulajdonképpen igaza van.
A betegségét tényleg elkaphatják tőle. Ugyanakkor, - és szerinte ez a fontosabb, - egy kis megfázás még nem a világnak a vége. Szerinte legalábbis a lánynak sokkal több esélye van teljesen meggyógyulni egy-két napon belül, mint nekik rosszabbul lenni.
Mire azonban mindezt végiggondolná és elé kerülne egy bögre kakaó, vagy tea, amitől jobban lehetne, arra lesz figyelmes, hogy éppen az Lyll az, aki ezúttal számára érthetetlen módon magához vonzza a bajt, mintha ennek a világnak az istenei minden áron hozzá hasonlókat akarnának kiszemelni arra, hogy olyasmibe keveredjenek, amit nem is igazán értenek.
Látott már igazi tolvajokat, gyilkosokat, fosztogatókat, de első ránézésre pont itt a fogadóban nem tűnik senki sem hasonlónak. És nem is nagyon érti mi történik. Kevesen kiáltanak nevetve, szinte örömmel tolvajt, mint Lylli.
Amit mégis szinte azonnal megért, hogy nincsenek közvetlen veszélyben, tulajdonképpen senki sem közülük, mégis elég sokan pontosan úgy reagálnak, mintha mindannyian abban lennének itt és most.
Mindez valahol megnyugtató, és teljesen érthető is, ugyanakkor arra is figyelmezteti, hogy minden bizonnyal olyan Artheniorba tértek vissza Lauval, ahol már nem számít semmi jóra senki, és azonnal fegyvert ránt, ha úgy érzi, hogy fenyegetik. Talán várják is, hogy az elmúlt napokban bennük felgyülemlett bosszúvágyat és feszültséget levezethessék valakin, vagy valakiken...*
- Ez csak tévedés! *siet is közölni gyorsan éppen ezért, mielőtt még elfajulnának a dolgok.*
- Éppen csak most jöttünk, de senki sem bántott bennünket. *mutat rá a számára nyilvánvaló tényre, ha nem is emelt hangon, de saját vékony, szelíd és általában halk hangja ellenére azért mégis hangosan.*
- Ugye? *fordul Lyllihez és Lauhoz megerősítésért végül. Ha neki, ahogyan itt kopott köpenyében és kockás ingben beszél nem is fognak hinni, azért reménykedik abban, hogy hármukat egyszerre mégsem fogják figyelmen kívül hagyni azok, akik már rákészültek egy számukra élvezetes verekedésre.
Mire azonban kérdését felteszi rádöbben arra, hogy a másik két lány tulajdonképpen már nagyjából vázolta a helyzetet bármennyire is legyen az furcsa, így saját szavaira már nem igazán volt szükség.*
- Úgy értem, hogy tényleg nincs itt semmi baj. *állapítja meg végül inkább.
Keveredett már sok mindenért bajba, de, ha valamiért akkor pont a semmiért semmi kedve hozzá.*
A hozzászólás írója (Luninari Heiphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.11.17 03:34:29
*Úgy tűnik, hogy a mély sóhajtások elfojtása már-már kényszerű szokásává válik.
Amint Lau és Lyll mögött belép a fogadóba éppen ugyanabban a kopott és viseltes köpenyben, amiben első alkalommal is érkezett, amikor itt járt, hiába tiltakozik ez ellen, minden rossz előérzete, gyanakvása és kellemetlen emléke ellenére is olyan minden, mintha hazaérkezett volna.
Talán ugyanabban a kockás ingben és egyszerű nadrágban is, amiben akkor jött, pontosan ezt teszi, pedig talán egyszerűbb lenne kieresztenie a levegőt magából most és mind testben, mind lélekben egyaránt beleborzongani abba, hogy itt van megint.
Próbál nem gondolni mindarra amit átélt attól kezdve, hogy elhagyta ezt a fogadót, és ezzel együtt igyekszik megint csak nem felidézi magában gyönyörű, gazdag és szőke Alenia eleven emlékét, akinek sorsa nem csak mélységes szomorúsággal tölti el, hanem egyben örök tanulságul is szolgál.
Jobban sajnálja őt Aleimordnál, akit elvileg keresnek, és aki legalább önszántából lépett ki sokszor a kényelmes, kellemes, kellemetlenségektől mentes világból, amelybe beleszületett.
Vele ellentétben szépséges húga burokban élt, ameddig a kegyetlen világ nem szembesítette őt önmagával, és nem vágott le olyan darabokat a testéből, amelyeket nyilván egyetlen normális világ sem tenne meg soha.
Amire szegény Nia akaratán kívül is megtanította Luninarit, az éppen az, hogy a baj bármikor rátalálhat, így hiába is érzi magát biztonságban leges legelső, valamint egy újabb hús-vér barátnője társaságában, azért az igazat megvallva az sem igazán lepné meg, ha a következő pillanatban az egész fogadó a fejükre omlana, vagy megint rájuk gyújtanák ezt a szerencsétlen várost.
Ilyesmi még sem történik. Egyelőre legalábbis.
Minden pontosan olyan, mintha pusztán mindannyian megfáradt utazók lennének egy egyszerű fogadóban.*
- Persze, két szoba biztosan elég lesz. Alszom veled szívesen megint. *mondja, még sem bánja őszinteségét, nem hiszi legalábbis, hogy Lau másképpen gondolkodna erről.
Mind a ketten régen túl vannak már azon, hogy azt kelljen szégyellniük, hogy nyugtalan álmukban valaha is egymást ölelték, így ami Lunit illeti, bármikor készen áll bármi hasonlóra.
A gnóm lányt ellenben nem igazán érti, annak ellenére sem, hogy pontosan tudja, hogy tulajdonképpen igaza van.
A betegségét tényleg elkaphatják tőle. Ugyanakkor, - és szerinte ez a fontosabb, - egy kis megfázás még nem a világnak a vége. Szerinte legalábbis a lánynak sokkal több esélye van teljesen meggyógyulni egy-két napon belül, mint nekik rosszabbul lenni.
Mire azonban mindezt végiggondolná és elé kerülne egy bögre kakaó, vagy tea, amitől jobban lehetne, arra lesz figyelmes, hogy éppen az Lyll az, aki ezúttal számára érthetetlen módon magához vonzza a bajt, mintha ennek a világnak az istenei minden áron hozzá hasonlókat akarnának kiszemelni arra, hogy olyasmibe keveredjenek, amit nem is igazán értenek.
Látott már igazi tolvajokat, gyilkosokat, fosztogatókat, de első ránézésre pont itt a fogadóban nem tűnik senki sem hasonlónak. És nem is nagyon érti mi történik. Kevesen kiáltanak nevetve, szinte örömmel tolvajt, mint Lylli.
Amit mégis szinte azonnal megért, hogy nincsenek közvetlen veszélyben, tulajdonképpen senki sem közülük, mégis elég sokan pontosan úgy reagálnak, mintha mindannyian abban lennének itt és most.
Mindez valahol megnyugtató, és teljesen érthető is, ugyanakkor arra is figyelmezteti, hogy minden bizonnyal olyan Artheniorba tértek vissza Lauval, ahol már nem számít semmi jóra senki, és azonnal fegyvert ránt, ha úgy érzi, hogy fenyegetik. Talán várják is, hogy az elmúlt napokban bennük felgyülemlett bosszúvágyat és feszültséget levezethessék valakin, vagy valakiken...*
- Ez csak tévedés! *siet is közölni gyorsan éppen ezért, mielőtt még elfajulnának a dolgok.*
- Éppen csak most jöttünk, de senki sem bántott bennünket. *mutat rá a számára nyilvánvaló tényre, ha nem is emelt hangon, de saját vékony, szelíd és általában halk hangja ellenére azért mégis hangosan.*
- Ugye? *fordul Lyllihez és Lauhoz megerősítésért végül. Ha neki, ahogyan itt kopott köpenyében és kockás ingben beszél nem is fognak hinni, azért reménykedik abban, hogy hármukat egyszerre mégsem fogják figyelmen kívül hagyni azok, akik már rákészültek egy számukra élvezetes verekedésre.
Mire azonban kérdését felteszi rádöbben arra, hogy a másik két lány tulajdonképpen már nagyjából vázolta a helyzetet bármennyire is legyen az furcsa, így saját szavaira már nem igazán volt szükség.*
- Úgy értem, hogy tényleg nincs itt semmi baj. *állapítja meg végül inkább.
Keveredett már sok mindenért bajba, de, ha valamiért akkor pont a semmiért semmi kedve hozzá.*
A hozzászólás írója (Luninari Heiphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.11.17 03:34:29
13024. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2018-11-16 14:19:47
Üzenet elküldve: 2018-11-16 14:19:47
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
// Athoc Naonrix //
*A férfi sajnálatával nem tud mit kezdeni, mert ő maga igazából cseppet sem sajnált semmit, szóval csak megvonja vállait. Értékelnie kellene a gesztust is, de az sem jelent számára semmit. Jobban figyel amikor a gyilkosok kivégzéséről esik szó, ez a rész kifejezetten érdekes, hümmögve elemzi az elhangzottakat. Tetszik neki ez a felsőbbrendű gondolkodásmód, hiszen valójában Athoc is egy közönséges gyilkos, hiába szépíti akárhogy. Úgy érzi talán jól ki is jöhetnek.*
- Érdekes érdekes.
*Ez viszont érdekes morális kérdéseket vet fel, és szeret ilyenekről beszélni, úgy tűnik partnere sem rest ezeken gondolkodni és megosztani másokkal, ezért miért ne alapon tovább kérdez.*
- Mert mi a különbség abban, hogyha tíz embert vagy nemest ölnek megy, vagy egyenesen százat?
*Visszatér az étkezéshez addig, amíg hallgatja a választ, lassan ő is befejezi saját kosztját.*
- Ez meglep. Manapság olyan hitetlenek az emberek.
*Vagy csak ő tapasztalta ezt a részét, kicsit meg is lepi, hogy egy harcos, akik meglátása szerint sokkal földhöz ragadottabbak érdeklődik ilyen misztikumok iránt.*
- Rendben, akkor lássuk.
*Megfogja a férfi kezét és maga elé húzza, egyelőre csak távolról vizsgálgatja azt. Nem időzik sokat, kimondja első megállapításait.*
- Amit elsőre látok, hogy nehezen behatárolható vagy, nem könnyű behelyezni kategóriákba téged. Mutatsz tűz jegyeket, de földet is, mégis inkább tűznek mondanálak és ez látszik is. Szenvedélyes vagy, ha az elveidről van szó, ez pedig a tenyered formájából is látszik.
*Mutatóujjával körberajzolja a férfi kezének éleit bemutatva azt, hogy mire gondol. Talán ebből is látható, hogy nem légből kapott dolgokról magyaráz, mert azt is szívesen elmondja miért is jutott erre a megállapításra.*
- Nézd, itt kéne lennie neked egy vonalnak ami az egészséget jelöli, de neked alig látható, ez azt jelenti, hogy komolyabb megbetegedések miatt nem kell aggódnod. Ez is azt jelzi.
*Mutat a férfi tenyerének másik részére.*
- Látod, itt kettő van egymás mellett, ez azt jelenti, hogy ellenálló vagy az élet gyötrelmeivel szemben, ez viszont nem jelenti azt, hogy hosszú életed lesz. Illetve azt is látom, hogy szenvedélyes ember vagy, ez a kis elágazás jelzi.
*Mutat az egyik vonal végére, ami mint egy út kettéválik.*
- De a szerelem nem valószínű, hogy rád talál, vagy csak rövid időre, ennek ellenére kettő gyermeked biztosan lesz és ez a harmadik halvány, így lehet fiatalon meghal vagy halva születik.
*Elhallgat. Nézegeti még mi az amit érdemes lenne elmondania, de úgy véli eleget mondott, főleg szívességből.*
- Ez persze csak úgy működik, ha azt a kezedet mutatod amit főleg használsz.
*Hytia pedig megfigyelte a férfit annyira akár evés közben, akár azt, hogy melyik oldalán van főleg a fegyver, hogy ezt biztonságosan meg tudta állapítani.*
*A férfi sajnálatával nem tud mit kezdeni, mert ő maga igazából cseppet sem sajnált semmit, szóval csak megvonja vállait. Értékelnie kellene a gesztust is, de az sem jelent számára semmit. Jobban figyel amikor a gyilkosok kivégzéséről esik szó, ez a rész kifejezetten érdekes, hümmögve elemzi az elhangzottakat. Tetszik neki ez a felsőbbrendű gondolkodásmód, hiszen valójában Athoc is egy közönséges gyilkos, hiába szépíti akárhogy. Úgy érzi talán jól ki is jöhetnek.*
- Érdekes érdekes.
*Ez viszont érdekes morális kérdéseket vet fel, és szeret ilyenekről beszélni, úgy tűnik partnere sem rest ezeken gondolkodni és megosztani másokkal, ezért miért ne alapon tovább kérdez.*
- Mert mi a különbség abban, hogyha tíz embert vagy nemest ölnek megy, vagy egyenesen százat?
*Visszatér az étkezéshez addig, amíg hallgatja a választ, lassan ő is befejezi saját kosztját.*
- Ez meglep. Manapság olyan hitetlenek az emberek.
*Vagy csak ő tapasztalta ezt a részét, kicsit meg is lepi, hogy egy harcos, akik meglátása szerint sokkal földhöz ragadottabbak érdeklődik ilyen misztikumok iránt.*
- Rendben, akkor lássuk.
*Megfogja a férfi kezét és maga elé húzza, egyelőre csak távolról vizsgálgatja azt. Nem időzik sokat, kimondja első megállapításait.*
- Amit elsőre látok, hogy nehezen behatárolható vagy, nem könnyű behelyezni kategóriákba téged. Mutatsz tűz jegyeket, de földet is, mégis inkább tűznek mondanálak és ez látszik is. Szenvedélyes vagy, ha az elveidről van szó, ez pedig a tenyered formájából is látszik.
*Mutatóujjával körberajzolja a férfi kezének éleit bemutatva azt, hogy mire gondol. Talán ebből is látható, hogy nem légből kapott dolgokról magyaráz, mert azt is szívesen elmondja miért is jutott erre a megállapításra.*
- Nézd, itt kéne lennie neked egy vonalnak ami az egészséget jelöli, de neked alig látható, ez azt jelenti, hogy komolyabb megbetegedések miatt nem kell aggódnod. Ez is azt jelzi.
*Mutat a férfi tenyerének másik részére.*
- Látod, itt kettő van egymás mellett, ez azt jelenti, hogy ellenálló vagy az élet gyötrelmeivel szemben, ez viszont nem jelenti azt, hogy hosszú életed lesz. Illetve azt is látom, hogy szenvedélyes ember vagy, ez a kis elágazás jelzi.
*Mutat az egyik vonal végére, ami mint egy út kettéválik.*
- De a szerelem nem valószínű, hogy rád talál, vagy csak rövid időre, ennek ellenére kettő gyermeked biztosan lesz és ez a harmadik halvány, így lehet fiatalon meghal vagy halva születik.
*Elhallgat. Nézegeti még mi az amit érdemes lenne elmondania, de úgy véli eleget mondott, főleg szívességből.*
- Ez persze csak úgy működik, ha azt a kezedet mutatod amit főleg használsz.
*Hytia pedig megfigyelte a férfit annyira akár evés közben, akár azt, hogy melyik oldalán van főleg a fegyver, hogy ezt biztonságosan meg tudta állapítani.*
13023. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2018-11-16 10:20:57
Üzenet elküldve: 2018-11-16 10:20:57
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//Úton-útfélen//
*Néhány pillanatra megszűnik körülötte a világ, gondolatban visszaröppen szülővárosába, ahol annyi boldogságot és fájdalmat hagyott maga mögött. Mikor a felé forduló világosbarna hajú férfi arcát megpillantja, igen hamar megismeri, mégis meglepett képet vág és leblokkol. Igazán nem számított rá, hogy épp itt találkoznak. Épp felolvadna megszeppentségéből, öröm csillan a szemében, mosolyra görbülő száját szóra nyitná, és Angut a nyakba ugrás veszélye kezdi fenyegetni, amikor a fegyveres erők mozgolódni kezdenek a fogadóban. Lyll hamar ráébred, hogy már nem a békés Lihanechben van, ahol meggondolatlanul kifejezheti örömét. Egy olyan jelentéktelen apróság is, mint ő, nagy bajt tud okozni. Elsápad a felismeréstől, hogy micsoda félreértést okozott. Attól pedig egyenesen a frász kerülgeti, hogy Lau a férfiak közé áll. A macskát magához ölelve, nehogy megugorjon, felpattan a székről – jobban mondva inkább leugrik – és úgy áll meg Lau közelében, hogy minden ott ácsorgóhoz tudjon beszélni. Sápadtságra elvörösödés jön, és nagyon-nagyon bűnbánó arc, de nem a hatásvadász fajta, hanem ami igazi szenvedésből fakad.*
- Egek, dagyod restelleb bagab! Tudják, a bacskát hívják Tolvajdak, és ezer éve deb láttab, ezért beglepett, hogy hirteled felbukkadt itt. Kéreb, bocsássadak beg!
*Rettentően szégyelli magát, a szemei még mindig ijedtek, csak úgy kapkodja a levegőt pici mellkasába. Félti Laut, és aggódik, nehogy kitörjön valamiféle harc, ezért hol az egyik, hol a másik fegyveresre néz. Inkább szidják meg őt, vagy küldjék ki, hisz megérdemli.*
A hozzászólás írója (Lyllinor Gramhin) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.11.16 10:23:22
*Néhány pillanatra megszűnik körülötte a világ, gondolatban visszaröppen szülővárosába, ahol annyi boldogságot és fájdalmat hagyott maga mögött. Mikor a felé forduló világosbarna hajú férfi arcát megpillantja, igen hamar megismeri, mégis meglepett képet vág és leblokkol. Igazán nem számított rá, hogy épp itt találkoznak. Épp felolvadna megszeppentségéből, öröm csillan a szemében, mosolyra görbülő száját szóra nyitná, és Angut a nyakba ugrás veszélye kezdi fenyegetni, amikor a fegyveres erők mozgolódni kezdenek a fogadóban. Lyll hamar ráébred, hogy már nem a békés Lihanechben van, ahol meggondolatlanul kifejezheti örömét. Egy olyan jelentéktelen apróság is, mint ő, nagy bajt tud okozni. Elsápad a felismeréstől, hogy micsoda félreértést okozott. Attól pedig egyenesen a frász kerülgeti, hogy Lau a férfiak közé áll. A macskát magához ölelve, nehogy megugorjon, felpattan a székről – jobban mondva inkább leugrik – és úgy áll meg Lau közelében, hogy minden ott ácsorgóhoz tudjon beszélni. Sápadtságra elvörösödés jön, és nagyon-nagyon bűnbánó arc, de nem a hatásvadász fajta, hanem ami igazi szenvedésből fakad.*
- Egek, dagyod restelleb bagab! Tudják, a bacskát hívják Tolvajdak, és ezer éve deb láttab, ezért beglepett, hogy hirteled felbukkadt itt. Kéreb, bocsássadak beg!
*Rettentően szégyelli magát, a szemei még mindig ijedtek, csak úgy kapkodja a levegőt pici mellkasába. Félti Laut, és aggódik, nehogy kitörjön valamiféle harc, ezért hol az egyik, hol a másik fegyveresre néz. Inkább szidják meg őt, vagy küldjék ki, hisz megérdemli.*
A hozzászólás írója (Lyllinor Gramhin) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.11.16 10:23:22
13022. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2018-11-15 19:16:35
Üzenet elküldve: 2018-11-15 19:16:35
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Úton-útfélen//
- Hát már sose lesz itt béke? *jegyzi meg a kocsmáros szavaira, de nem vár rá feleletet, hisz valószínű nem is tud senki ilyesmivel szolgálni. ~Elég lesz a tea meg a kakaó is!~ gondolja magában csalódottan, szomorú mosolyt eresztve meg a pult másik oldalán álló férfi felé*
- Azért köszönöm a tájékoztatást! *biccenti meg kicsit a fejét, hisz hiába az áldatlan állapot a városban, azért a jó modorról nem szabad elfeledkezni. Mivel több mondanivalója nemigen van a témáról, a mézzel visszaindul az asztalukhoz, ahol pár szót vált a többiekkel, ám figyelme hamarosan a pultra tett, gőzölgő italok felé terelődik, és már indul is vissza, hogy elhozza őket, hisz az itteni szokásokkal nem lévén tisztában, nem biztos benne, vajon a kocsmáros kihozza-e őket, avagy neki magának kell az asztalukhoz cipelnie a bögréket. Nem jut azonban messzire, mikor egy meglepő kiáltás harsan a háta mögött. ~Tolvaj?!~ pillant vissza Lyllire, elég közel állva még a lányhoz, hogy hallja, közel sem olyan riadt hangnemben hangzik el az ominózus mondat, mint azt normálisan várná az ember. ~Inkább mintha egy régi ismerős lenne...~ gondolja át azalatt a fél pillanat alatt, míg hátrafordul, hogy a lányra pillantson. Meglepődve veszi észre azonban, hogy Lylli lehajtott fejjel vizslat valamit az ölében, ami jobban megnézve gyanúsan macskaformájúnak tűnik. ~Pont olyan, mint a szomszéd asztal alatti...~ fordítja kicsit oldalra a fejét, hogy az állatnak csak hűlt helyét találja korábbi pozíciójában. Megkönnyebbült mosoly terül szét az arcán a békés pillanatkép láttán, ahogy Lylli a macskát simogatja, a kocsmáros szavai nyomán azonban hamar arcára fagy a mosoly. Még jobban megijed, mikor a nyílpuska is előkerül és az egyik őr is felpattan*
- Várjanak! Nem arról van szó! Nem igazi tolvaj! *hevesen rázza a fejét, ezzel is kifejezve, itt bizony félreértés történt, miközben aggodalmasan néz Lyllire, mondjon valamit ő is, különben mindjárt kitör a csetepaté, vagy ami még rosszabb, talán még ki is dobják őket a fogadóból rendbontásért. ~Az pedig nagyon nem lenne jó, pláne a mostani körülmények között...~ jutnak eszébe a fogadós szavai, melyeket még alaposan át kell gondolnia, hogy kitalálja, hogyan folytassák tovább útjukat holnap. Beszéd közben igyekszik óvatosan az őr és a nagydarab férfi közé helyezkedni, hiszen egyikük se tehet semmiről, és nem szeretné, ha a katona esetleg elhamarkodottan ítélne vagy cselekedne.*
- Hát már sose lesz itt béke? *jegyzi meg a kocsmáros szavaira, de nem vár rá feleletet, hisz valószínű nem is tud senki ilyesmivel szolgálni. ~Elég lesz a tea meg a kakaó is!~ gondolja magában csalódottan, szomorú mosolyt eresztve meg a pult másik oldalán álló férfi felé*
- Azért köszönöm a tájékoztatást! *biccenti meg kicsit a fejét, hisz hiába az áldatlan állapot a városban, azért a jó modorról nem szabad elfeledkezni. Mivel több mondanivalója nemigen van a témáról, a mézzel visszaindul az asztalukhoz, ahol pár szót vált a többiekkel, ám figyelme hamarosan a pultra tett, gőzölgő italok felé terelődik, és már indul is vissza, hogy elhozza őket, hisz az itteni szokásokkal nem lévén tisztában, nem biztos benne, vajon a kocsmáros kihozza-e őket, avagy neki magának kell az asztalukhoz cipelnie a bögréket. Nem jut azonban messzire, mikor egy meglepő kiáltás harsan a háta mögött. ~Tolvaj?!~ pillant vissza Lyllire, elég közel állva még a lányhoz, hogy hallja, közel sem olyan riadt hangnemben hangzik el az ominózus mondat, mint azt normálisan várná az ember. ~Inkább mintha egy régi ismerős lenne...~ gondolja át azalatt a fél pillanat alatt, míg hátrafordul, hogy a lányra pillantson. Meglepődve veszi észre azonban, hogy Lylli lehajtott fejjel vizslat valamit az ölében, ami jobban megnézve gyanúsan macskaformájúnak tűnik. ~Pont olyan, mint a szomszéd asztal alatti...~ fordítja kicsit oldalra a fejét, hogy az állatnak csak hűlt helyét találja korábbi pozíciójában. Megkönnyebbült mosoly terül szét az arcán a békés pillanatkép láttán, ahogy Lylli a macskát simogatja, a kocsmáros szavai nyomán azonban hamar arcára fagy a mosoly. Még jobban megijed, mikor a nyílpuska is előkerül és az egyik őr is felpattan*
- Várjanak! Nem arról van szó! Nem igazi tolvaj! *hevesen rázza a fejét, ezzel is kifejezve, itt bizony félreértés történt, miközben aggodalmasan néz Lyllire, mondjon valamit ő is, különben mindjárt kitör a csetepaté, vagy ami még rosszabb, talán még ki is dobják őket a fogadóból rendbontásért. ~Az pedig nagyon nem lenne jó, pláne a mostani körülmények között...~ jutnak eszébe a fogadós szavai, melyeket még alaposan át kell gondolnia, hogy kitalálja, hogyan folytassák tovább útjukat holnap. Beszéd közben igyekszik óvatosan az őr és a nagydarab férfi közé helyezkedni, hiszen egyikük se tehet semmiről, és nem szeretné, ha a katona esetleg elhamarkodottan ítélne vagy cselekedne.*
13021. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2018-11-15 12:40:58
Üzenet elküldve: 2018-11-15 12:40:58
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 421
OOC üzenetek: 145
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 421
OOC üzenetek: 145
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Zara//
- Hát, így a lepedővel már jobb a helyzet, azért mert engem bámulnak meg nem fogok sápot szedni, ki fizetne érte. * Vigyorog Cale, és a javaslatra megrázza a fejét.* De azért nem akarnék én egyedül zenélni. Szerintem ha ketten lépünk fel és felezünk jobban járok, mintha csak én egyedül lennék a színpadon.
* Zara kap egy játékos csókot még, aztán indulnak is. A mélységi nem zavartatja magát, volt már kellemetlen és kínos helyzetben, és ez egyáltalán nem az. Az ivó leggyönyörűbb nője sejthetően meztelenül a karjaiban, miért kellene ezért szégyenkezzen. Viszont a sürgetésre amúgy is széles vigyora tovább szélesedik, de azért a lépteit is szaporázza. Hamar az egyik felszolgáló előtt találják magukat, aki elsápadtan néz rájuk, ezért választotta őt a mélységi, mert a legtöbbnek inkább a vörös árnyalataiban játszott az arcszíne.*
- Elnézését kérem, kisasszony. Megmondaná, hogy merre találjuk a fürdőt? Ezen kívül kérjük hozzon két üveg Almabort is. * Teszi hozzá, majd ki is fizeti a 20 aranyat, de hogy ez miképp történik meg, azt fedje balladai homály.*
- Gondolom a fürdőhöz jól esik majd az ital. * Vigyorog partnerére, és már indul is tovább az útmutatás alapján, hogy hamarosan a dézsák mellett tegye le Zarát óvatosan a földre. Jó erőben van, állóképessége is elég jó, de azért azt nem fogja kivárni a nővel a kezében, hogy megtöltsék a meleg vízzel a fürdőalkalmatosságokat. *
- El kell ismernem, ilyet még nem csináltam. * Mosolyog ismét a vörös hajú szépségre, ahogy odabent vannak, és kinyit kinyújtóztatja a karjait, amik valamennyire mégis elzsibbadtak, amíg lecipelte a lányt. Persze azért nem zavaróan, de mégis jól esik neki, ahogy a vérkeringést visszajuttatja a végtagokba. *
//Zara//
- Hát, így a lepedővel már jobb a helyzet, azért mert engem bámulnak meg nem fogok sápot szedni, ki fizetne érte. * Vigyorog Cale, és a javaslatra megrázza a fejét.* De azért nem akarnék én egyedül zenélni. Szerintem ha ketten lépünk fel és felezünk jobban járok, mintha csak én egyedül lennék a színpadon.
* Zara kap egy játékos csókot még, aztán indulnak is. A mélységi nem zavartatja magát, volt már kellemetlen és kínos helyzetben, és ez egyáltalán nem az. Az ivó leggyönyörűbb nője sejthetően meztelenül a karjaiban, miért kellene ezért szégyenkezzen. Viszont a sürgetésre amúgy is széles vigyora tovább szélesedik, de azért a lépteit is szaporázza. Hamar az egyik felszolgáló előtt találják magukat, aki elsápadtan néz rájuk, ezért választotta őt a mélységi, mert a legtöbbnek inkább a vörös árnyalataiban játszott az arcszíne.*
- Elnézését kérem, kisasszony. Megmondaná, hogy merre találjuk a fürdőt? Ezen kívül kérjük hozzon két üveg Almabort is. * Teszi hozzá, majd ki is fizeti a 20 aranyat, de hogy ez miképp történik meg, azt fedje balladai homály.*
- Gondolom a fürdőhöz jól esik majd az ital. * Vigyorog partnerére, és már indul is tovább az útmutatás alapján, hogy hamarosan a dézsák mellett tegye le Zarát óvatosan a földre. Jó erőben van, állóképessége is elég jó, de azért azt nem fogja kivárni a nővel a kezében, hogy megtöltsék a meleg vízzel a fürdőalkalmatosságokat. *
- El kell ismernem, ilyet még nem csináltam. * Mosolyog ismét a vörös hajú szépségre, ahogy odabent vannak, és kinyit kinyújtóztatja a karjait, amik valamennyire mégis elzsibbadtak, amíg lecipelte a lányt. Persze azért nem zavaróan, de mégis jól esik neki, ahogy a vérkeringést visszajuttatja a végtagokba. *
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9901-9920 , 9921-9940 , 9941-9960 , 9961-9980 , 9981-10000 , 10001-10020 , 10021-10040 , 10041-10060 , 10061-10080 , 10081-10100 , 10101-10120 , 10121-10140 , 10141-10160 , 10161-10180 , 10181-10200 , 10201-10220 , 10221-10240 , 10241-10260 , 10261-10280 , 10281-10300 , 10301-10320 , 10321-10340 , 10341-10360 , 10361-10380 , 10381-10400 , 10401-10420 , 10421-10440 , 10441-10460 , 10461-10480 , 10481-10500 , 10501-10520 , 10521-10540 , 10541-10560 , 10561-10580 , 10581-10600 , 10601-10620 , 10621-10640 , 10641-10660 , 10661-10680 , 10681-10700 , 10701-10720 , 10721-10740 , 10741-10760 , 10761-10780 , 10781-10800 , 10801-10820 , 10821-10840 , 10841-10860 , 10861-10880 , 10881-10900 , 10901-10920 , 10921-10940 , 10941-10960 , 10961-10980 , 10981-11000 , 11001-11020 , 11021-11040 , 11041-11060 , 11061-11080 , 11081-11100 , 11101-11120 , 11121-11140 , 11141-11160 , 11161-11180 , 11181-11200 , 11201-11220 , 11221-11240 , 11241-11260 , 11261-11280 , 11281-11300 , 11301-11320 , 11321-11340 , 11341-11360 , 11361-11380 , 11381-11400 , 11401-11420 , 11421-11440 , 11441-11460 , 11461-11480 , 11481-11500 , 11501-11520 , 11521-11540 , 11541-11560 , 11561-11580 , 11581-11600 , 11601-11620 , 11621-11640 , 11641-11660 , 11661-11680 , 11681-11700 , 11701-11720 , 11721-11740 , 11741-11760 , 11761-11780 , 11781-11800 , 11801-11820 , 11821-11840 , 11841-11860 , 11861-11880 , 11881-11900 , 11901-11920 , 11921-11940 , 11941-11960 , 11961-11980 , 11981-12000 , 12001-12020 , 12021-12040 , 12041-12060 , 12061-12080 , 12081-12100 , 12101-12120 , 12121-12140 , 12141-12160 , 12161-12180 , 12181-12200 , 12201-12220 , 12221-12240 , 12241-12260 , 12261-12280 , 12281-12300 , 12301-12320 , 12321-12340 , 12341-12360 , 12361-12380 , 12381-12400 , 12401-12420 , 12421-12440 , 12441-12460 , 12461-12480 , 12481-12500 , 12501-12520 , 12521-12540 , 12541-12560 , 12561-12580 , 12581-12600 , 12601-12620 , 12621-12640 , 12641-12660 , 12661-12680 , 12681-12700 , 12701-12720 , 12721-12740 , 12741-12760 , 12761-12780 , 12781-12800 , 12801-12820 , 12821-12840 , 12841-12860 , 12861-12880 , 12881-12900 , 12901-12920 , 12921-12940 , 12941-12960 , 12961-12980 , 12981-13000 , 13001-13020 , 13021-13040 , 13041-13060 , 13061-13080 , 13081-13100 , 13101-13120 , 13121-13140 , 13141-13160 , 13161-13180 , 13181-13200 , 13201-13220 , 13221-13240 , 13241-13260 , 13261-13280 , 13281-13300 , 13301-13320 , 13321-13340 , 13341-13360 , 13361-13380 , 13381-13400 , 13401-13420 , 13421-13440 , 13441-13460 , 13461-13480 , 13481-13500 , 13501-13520 , 13521-13540 , 13541-13560 , 13561-13580 , 13581-13600 , 13601-13620 , 13621-13640 , 13641-13660 , 13661-13680 , 13681-13700 , 13701-13720 , 13721-13740 , 13741-13760 , 13761-13780 , 13781-13800 , 13801-13820 , 13821-13840 , 13841-13860 , 13861-13880 , 13881-13900 , 13901-13920 , 13921-13940 , 13941-13960 , 13961-13980 , 13981-14000 , 14001-14020 , 14021-14040 , 14041-14060 , 14061-14080 , 14081-14100 , 14101-14120 , 14121-14140 , 14141-14160 , 14161-14180 , 14181-14200 , 14201-14220 , 14221-14240 , 14241-14260 , 14261-14280 , 14281-14300 , 14301-14320 , 14321-14340 , 14341-14360 , 14361-14380 , 14381-14400 , 14401-14420 , 14421-14440 , 14441-14460 , 14461-14480 , 14481-14500 , 14501-14520 , 14521-14540 , 14541-14560 , 14561-14580 , 14581-14600 , 14601-14620 , 14621-14640 , 14641-14660 , 14661-14680 , 14681-14700 , 14701-14720 , 14721-14740 , 14741-14760 , 14761-14780 , 14781-14800 , 14801-14820 , 14821-14840 , 14841-14860 , 14861-14880 , 14881-14900 , 14901-14920 , 14921-14940 , 14941-14960 , 14961-14980 , 14981-15000 , 15001-15020 , 15021-15040 , 15041-15060 , 15061-15080 , 15081-15100 , 15101-15120 , 15121-15140 , 15141-15160 , 15161-15180 , 15181-15200 , 15201-15220 , 15221-15240 , 15241-15260 , 15261-15280 , 15281-15300 , 15301-15320 , 15321-15340 , 15341-15360 , 15361-15380 , 15381-15400 , 15401-15420 , 15421-15440 , 15441-15460 , 15461-15480 , 15481-15500 , 15501-15520 , 15521-15540 , 15541-15560 , 15561-15580 , 15581-15600 , 15601-15620 , 15621-15640 , 15641-15660 , 15661-15680 , 15681-15700 , 15701-15720 , 15721-15740 , 15741-15760 , 15761-15780 , 15781-15800 , 15801-15820 , 15821-15840 , 15841-15860 , 15861-15880 , 15881-15900 , 15901-15920 , 15921-15940 , 15941-15960 , 15961-15980 , 15981-16000 , 16001-16020 , 16021-16040 , 16041-16060 , 16061-16080 , 16081-16100 , 16101-16120 , 16121-16140 , 16141-16160 , 16161-16180 , 16181-16200 , 16201-16220 , 16221-16240 , 16241-16260 , 16261-16280 , 16281-16300 , 16301-16320 , 16321-16340 , 16341-16360 , 16361-16380 , 16381-16400 , 16401-16420 , 16421-16440 , 16441-16460 , 16461-16480 , 16481-16500 , 16501-16520 , 16521-16540 , 16541-16560 , 16561-16580 , 16581-16600 , 16601-16620 , 16621-16640 , 16641-16660 , 16661-16680 , 16681-16700 , 16701-16720 , 16721-16740 , 16741-16760 , 16761-16780 , 16781-16800 , 16801-16820 , 16821-16840 , 16841-16860 , 16861-16880 , 16881-16900 , 16901-16920 , 16921-16940 , 16941-16960 , 16961-16980 , 16981-17000 , 17001-17020 , 17021-17040 , 17041-17060 , 17061-17080 , 17081-17100 , 17101-17120 , 17121-17140 , 17141-17160 , 17161-17180 , 17181-17200 , 17201-17220 , 17221-17240 , 17241-17260 , 17261-17280 , 17281-17300 , 17301-17320 , 17321-17340 , 17341-17360 , 17361-17380 , 17381-17400 , 17401-17420 , 17421-17440 , 17441-17460 , 17461-17480 , 17481-17500 , 17501-17520 , 17521-17540 , 17541-17560 , 17561-17580 , 17581-17600 , 17601-17620 , 17621-17640 , 17641-17660 , 17661-17680 , 17681-17700 , 17701-17720 , 17721-17740 , 17741-17760 , 17761-17780 , 17781-17800 , 17801-17820 , 17821-17840 , 17841-17860 , 17861-17880 , 17881-17900 , 17901-17920 , 17921-17940 , 17941-17960 , 17961-17980 , 17981-18000 , 18001-18020 , 18021-18040 , 18041-18060 , 18061-18080 , 18081-18100 , 18101-18120 , 18121-18140 , 18141-18160 , 18161-18180 , 18181-18200 , 18201-18220 , 18221-18240 , 18241-18260 , 18261-18280 , 18281-18300 , 18301-18320 , 18321-18340 , 18341-18360 , 18361-18380 , 18381-18400 , 18401-18420 , 18421-18440 , 18441-18460 , 18461-18480 , 18481-18500 , 18501-18520 , 18521-18540 , 18541-18560 , 18561-18580 , 18581-18600 , 18601-18620 , 18621-18640 , 18641-18660 , 18661-18680 , 18681-18700 , 18701-18720 , 18721-18740 , 18741-18760 , 18761-18780 , 18781-18800 , 18801-18820 , 18821-18840 , 18841-18860 , 18861-18880