Arthenior - Pegazus fogadó
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 643 (12841. - 12860. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
12860. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2018-10-01 20:20:39
Üzenet elküldve: 2018-10-01 20:20:39
ÚJ
![>Sfetts F'iux [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11328_1543704826_gnom_ferfi.jpg)
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 235
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 235
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*Göcögve rázza meg a fejét a bárd feltételezésére, kissé talán kezd feloldódni, persze ettől függetlenül még gyanakodva tekint a bárdra.*
- Nem gondolom, de azt elismerheted, hogy egy módszernek tökéletes lenne, hiszen máris beszélgetünk, nem igaz? *Kérdezi felhúzott szemöldökkel, miközben lassú lélegzettel pipájába szív. A bárd további okfejtésére aztán már hangosabban is felkuncog.*
- Ne haragudj, de, ha kapával kezedben érkeznél, akkor sem néznélek paraszt gyereknek, de még igazán vidékinek sem. *Mondja bólogatva. Nem túl jó emberismerő, de ennyit a ruházatból ki tud következtetni. Aztán persze mindjárt tovább is fázi a gondolatot.*
- Persze, ha szalmakalapot húznál, a szádba búzaszálat tennél és szakadt, buggyos gatyában, fehér ingben érkeznél, akkor már inkább. *Fürkészi az embert tovább.* Ha még disznószagod lenne, még inkább. *Bólogat ismét komoly tekintettel.*
- Jó, jó elismerem, nem vagy sem mézesmázos, sem behízelgő, de azért valamicske jó modor és öneladás nem árt és kérlek ne vedd a szívedre, de ezzel a modorral a kutya nem akar meghallgatni téged, bármekkora költő is legyél. Csak az olyan típusok, mint te magad vagy, de azok meg nem élnek túl sokáig. Ők fekszenek azok mellett, akik nem félik a halált. *Mondja csendesen, de nem érzelgősen, pusztán kijelentve. Aztán el is hallgat egy pillanatra. A politikai vitákat nem szereti, soha nem foglalkozott igazán ezekkel a dolgokkal, de azért nem akarja válasz nélkül hagyni a dolgot.*
- Olvastam Wegtorenről, ami persze nem jelent semmit. Akinek pénze van úr az urak között, hatalommal a kezében. Akinek nincs, az marad nincstelen, születése jogán, hacsak ki nem tör az ördögi körből. Valóban csak annyiban különbözik Artheniortól, hogy véresen meg tudják torolni azt, akinek kicsit más a véleménye és ki is nyilvánítja. *Rázza a fejét szomorúan, mert kissé elkeseríti, hogy valaki pusztán azt a sarkos következtetést tudja levonni az éhező nép felkeléséből, hogy jó alaposan le kéne verni őket.*
- A városban rend volt és ne mondd, hogy Wegtorenben nincsenek alvilági hordák, akik a pénzre és a hatalomra hajtanak, mert szerintem ott csak olyanok vannak. Persze megértem. Megértem, hogy itt kiereszted a hangod látván, hogy nincs ki elfojtsa. Bizonyára ezek szerint Wegtorenben annyira nem akartad. *Fürkészi a bárd arcát, nem véletlen, hogy megkísérti a sorsot, mert érdeklik a reakciók. Valójában Wegtoren is érdekli, a könyvek világánál a személyes tapasztalatok sokkalta fontosabbak, s most első kézből tudhat meg dolgokat.*
- Különben is, mit tudsz te a Patkányokról?! *Kérdezi hirtelen, s csak legyint, mely valami olyasmit jelenthet, hogy a bárdnak megint csak a szája jár, mint az elején.*
*Göcögve rázza meg a fejét a bárd feltételezésére, kissé talán kezd feloldódni, persze ettől függetlenül még gyanakodva tekint a bárdra.*
- Nem gondolom, de azt elismerheted, hogy egy módszernek tökéletes lenne, hiszen máris beszélgetünk, nem igaz? *Kérdezi felhúzott szemöldökkel, miközben lassú lélegzettel pipájába szív. A bárd további okfejtésére aztán már hangosabban is felkuncog.*
- Ne haragudj, de, ha kapával kezedben érkeznél, akkor sem néznélek paraszt gyereknek, de még igazán vidékinek sem. *Mondja bólogatva. Nem túl jó emberismerő, de ennyit a ruházatból ki tud következtetni. Aztán persze mindjárt tovább is fázi a gondolatot.*
- Persze, ha szalmakalapot húznál, a szádba búzaszálat tennél és szakadt, buggyos gatyában, fehér ingben érkeznél, akkor már inkább. *Fürkészi az embert tovább.* Ha még disznószagod lenne, még inkább. *Bólogat ismét komoly tekintettel.*
- Jó, jó elismerem, nem vagy sem mézesmázos, sem behízelgő, de azért valamicske jó modor és öneladás nem árt és kérlek ne vedd a szívedre, de ezzel a modorral a kutya nem akar meghallgatni téged, bármekkora költő is legyél. Csak az olyan típusok, mint te magad vagy, de azok meg nem élnek túl sokáig. Ők fekszenek azok mellett, akik nem félik a halált. *Mondja csendesen, de nem érzelgősen, pusztán kijelentve. Aztán el is hallgat egy pillanatra. A politikai vitákat nem szereti, soha nem foglalkozott igazán ezekkel a dolgokkal, de azért nem akarja válasz nélkül hagyni a dolgot.*
- Olvastam Wegtorenről, ami persze nem jelent semmit. Akinek pénze van úr az urak között, hatalommal a kezében. Akinek nincs, az marad nincstelen, születése jogán, hacsak ki nem tör az ördögi körből. Valóban csak annyiban különbözik Artheniortól, hogy véresen meg tudják torolni azt, akinek kicsit más a véleménye és ki is nyilvánítja. *Rázza a fejét szomorúan, mert kissé elkeseríti, hogy valaki pusztán azt a sarkos következtetést tudja levonni az éhező nép felkeléséből, hogy jó alaposan le kéne verni őket.*
- A városban rend volt és ne mondd, hogy Wegtorenben nincsenek alvilági hordák, akik a pénzre és a hatalomra hajtanak, mert szerintem ott csak olyanok vannak. Persze megértem. Megértem, hogy itt kiereszted a hangod látván, hogy nincs ki elfojtsa. Bizonyára ezek szerint Wegtorenben annyira nem akartad. *Fürkészi a bárd arcát, nem véletlen, hogy megkísérti a sorsot, mert érdeklik a reakciók. Valójában Wegtoren is érdekli, a könyvek világánál a személyes tapasztalatok sokkalta fontosabbak, s most első kézből tudhat meg dolgokat.*
- Különben is, mit tudsz te a Patkányokról?! *Kérdezi hirtelen, s csak legyint, mely valami olyasmit jelenthet, hogy a bárdnak megint csak a szája jár, mint az elején.*
12859. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2018-09-30 15:09:33
Üzenet elküldve: 2018-09-30 15:09:33
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 222
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 222
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Kharasshi, Rilkäline//
*Kharasshi kezére vezeti ujjait, s ott is tartja, arcához fogva. Aztán álla felé vezeti, s bele is fordítja fejét, hogy a tenyérbe csókot hintsen. A válasz, maga a csók.*
- A fürdőkre *emeli poharát koccintásra.
Legurítja a pálinkát, ami melengető ugyan, de egyben maró is, fintorog mellé egy kicsit, még szeme is könnybe lábad. Közel nem olyan édes, mint amit a hímtől kapott a tél elején. A kiérkező étel viszont éppen olyan finom, mint ahogyan régről emlékezett rá. Ha tudná, milyen fájó gondolatok legyintik Kharasshit, biztos, hogy maradni sem akarna. Inkább ülne Kacérra és zötyögne egész éjjel a béke szigetéig. A kis kunyhóig, ahol nincs helye fájó vagy régmúlt gondolatoknak, hozott bajnak, csak a kettejük által megteremtett légkörnek. Ha tudná, egy perccel sem maradna tovább.
Nekilát a levesnek, és éppen az első falaton van túl, amikor hangzik a kérdés. Szeme mosolyog, mielőtt lenyelné a falatot, hogy szóra nyissa száját, ám a csípés betalál s szikrát csal elő.*
- Máris? Azt hittem fürdőbe viszel előtte, de legalábbis felmegyünk a szobánkba. *Durcásra hajló ajkak és szavak, miközben bal kezét a hím combjára simítja az asztal alatt.* De a kettő együtt nem megy. El kellene döntened, meséljek vagy szórakoztassalak. *Ajkai továbbra is durcásan állnak, de pillantása ártatlan, ahogy ujjai feljebb araszolnak a bőr nadrágon.* Mit szól majd a többi vendég? *duruzsolja. Aztán gonoszkás mosoly lép a durcás helyébe. A nősténység teljes tudatában leledzett, bujasággal kevert elegy. A mozdulat abbamarad, s a kecses kacsó visszahúzódik, a kísértés emlékét hagyva maga mögött csupán.*
- Nem hoznám őket zavarba, inkább mesélek. *S míg bal keze a hím térdén állapodik meg, másik kezével kenyérdarabot tép. Szájába löki a falatot, de a kacér kékek továbbra is a fakó íriszein pihennek.*
- A szigeteket szívesen megnézném. Arra még sosem jártam. Mindegyiket egyesével. Talán az egyiken, tudnál nekem lenge ruhát venni, ékkövekkel díszített aprócska felsőrésszel. Ékszereket, csillogó tiarával, bokalánccal *mosolyodik újra, ahogy lassacskán, tőle távol álló ékszerhadat sorol. A tiara már a túlzások netovábbja. Az ékköves felsőrész alatt pedig még az is lehet, hogy összerogyna. Az pedig még valószínűbb, hogy fel sem venné. Mosolya pedig ennek a képtelen listának szól.* De tudod mit? Csak egy bokaláncot szeretnék, nagy jó uram, ha legközelebb vásárolni akarsz nekem valamit.
*A felállított kívánság egyetlen apró csecsebecse. Az is csak a véletlen szülte szóáradatban, kósza vágyálom. Nem, mint ha nélküle nem lett volna meg eddig, és nem lenne meg ezután. Kharasshi bőven jóllakik, míg Käli egy újabb irányba tereli az utazással kapcsolatos álmainak vonalát. *
- Egyetlen apróság van, ami nem régen jutott a fülembe, az egyik tanyán. Bár, talán bolond volt az a lány is, aki mesélte *ajkát harapva hallgat el egy másodpercre. Eszébe jut egy bolond öregember, aki egy évvel ezelőtt riogatta a határban. Furcsa, hogy évente legalább egy képtelen történetet hall, még úgy is, hogy legutóbbi alkalommal nem volt mozgásban. Aztán folytatja is a gondolatot.*
- Egész erdőről mesélt, ami megállapodott derengő fákkal van tele. El tudod ezt hinni? Ahol timorenek rajokba verődve, hullámozva lovagolják meg a szelet. Ahol az éjszakai csillagok fénye, eltörpül a kis szárnyasok mellett. *Szeme ugyan Kharasshin, de tekintete és elméje, valahol nagyon messze jár, benne az álomvilágban, szinte látja a csillámló kis szárnyasokat.* Ha alkalmam volna, minden szigetet bejárnék, hogy tudjam, valóban létezik a csodaerdő, vagy csak humbug.
*Pillogva tér vissza a jelenbe.*
- Veled szeretném felfedezni, ha valóban létezik. És neked van olyan, amit szívesen megnéznél? Vagy megtennél, ha lehetne?
A hozzászólás írója (Rilkäline Mejnk'ha) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.09.30 15:12:12
*Kharasshi kezére vezeti ujjait, s ott is tartja, arcához fogva. Aztán álla felé vezeti, s bele is fordítja fejét, hogy a tenyérbe csókot hintsen. A válasz, maga a csók.*
- A fürdőkre *emeli poharát koccintásra.
Legurítja a pálinkát, ami melengető ugyan, de egyben maró is, fintorog mellé egy kicsit, még szeme is könnybe lábad. Közel nem olyan édes, mint amit a hímtől kapott a tél elején. A kiérkező étel viszont éppen olyan finom, mint ahogyan régről emlékezett rá. Ha tudná, milyen fájó gondolatok legyintik Kharasshit, biztos, hogy maradni sem akarna. Inkább ülne Kacérra és zötyögne egész éjjel a béke szigetéig. A kis kunyhóig, ahol nincs helye fájó vagy régmúlt gondolatoknak, hozott bajnak, csak a kettejük által megteremtett légkörnek. Ha tudná, egy perccel sem maradna tovább.
Nekilát a levesnek, és éppen az első falaton van túl, amikor hangzik a kérdés. Szeme mosolyog, mielőtt lenyelné a falatot, hogy szóra nyissa száját, ám a csípés betalál s szikrát csal elő.*
- Máris? Azt hittem fürdőbe viszel előtte, de legalábbis felmegyünk a szobánkba. *Durcásra hajló ajkak és szavak, miközben bal kezét a hím combjára simítja az asztal alatt.* De a kettő együtt nem megy. El kellene döntened, meséljek vagy szórakoztassalak. *Ajkai továbbra is durcásan állnak, de pillantása ártatlan, ahogy ujjai feljebb araszolnak a bőr nadrágon.* Mit szól majd a többi vendég? *duruzsolja. Aztán gonoszkás mosoly lép a durcás helyébe. A nősténység teljes tudatában leledzett, bujasággal kevert elegy. A mozdulat abbamarad, s a kecses kacsó visszahúzódik, a kísértés emlékét hagyva maga mögött csupán.*
- Nem hoznám őket zavarba, inkább mesélek. *S míg bal keze a hím térdén állapodik meg, másik kezével kenyérdarabot tép. Szájába löki a falatot, de a kacér kékek továbbra is a fakó íriszein pihennek.*
- A szigeteket szívesen megnézném. Arra még sosem jártam. Mindegyiket egyesével. Talán az egyiken, tudnál nekem lenge ruhát venni, ékkövekkel díszített aprócska felsőrésszel. Ékszereket, csillogó tiarával, bokalánccal *mosolyodik újra, ahogy lassacskán, tőle távol álló ékszerhadat sorol. A tiara már a túlzások netovábbja. Az ékköves felsőrész alatt pedig még az is lehet, hogy összerogyna. Az pedig még valószínűbb, hogy fel sem venné. Mosolya pedig ennek a képtelen listának szól.* De tudod mit? Csak egy bokaláncot szeretnék, nagy jó uram, ha legközelebb vásárolni akarsz nekem valamit.
*A felállított kívánság egyetlen apró csecsebecse. Az is csak a véletlen szülte szóáradatban, kósza vágyálom. Nem, mint ha nélküle nem lett volna meg eddig, és nem lenne meg ezután. Kharasshi bőven jóllakik, míg Käli egy újabb irányba tereli az utazással kapcsolatos álmainak vonalát. *
- Egyetlen apróság van, ami nem régen jutott a fülembe, az egyik tanyán. Bár, talán bolond volt az a lány is, aki mesélte *ajkát harapva hallgat el egy másodpercre. Eszébe jut egy bolond öregember, aki egy évvel ezelőtt riogatta a határban. Furcsa, hogy évente legalább egy képtelen történetet hall, még úgy is, hogy legutóbbi alkalommal nem volt mozgásban. Aztán folytatja is a gondolatot.*
- Egész erdőről mesélt, ami megállapodott derengő fákkal van tele. El tudod ezt hinni? Ahol timorenek rajokba verődve, hullámozva lovagolják meg a szelet. Ahol az éjszakai csillagok fénye, eltörpül a kis szárnyasok mellett. *Szeme ugyan Kharasshin, de tekintete és elméje, valahol nagyon messze jár, benne az álomvilágban, szinte látja a csillámló kis szárnyasokat.* Ha alkalmam volna, minden szigetet bejárnék, hogy tudjam, valóban létezik a csodaerdő, vagy csak humbug.
*Pillogva tér vissza a jelenbe.*
- Veled szeretném felfedezni, ha valóban létezik. És neked van olyan, amit szívesen megnéznél? Vagy megtennél, ha lehetne?
A hozzászólás írója (Rilkäline Mejnk'ha) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.09.30 15:12:12
12858. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2018-09-29 14:06:34
Üzenet elküldve: 2018-09-29 14:06:34
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Kharasshi, Rilkäine//
*Ritkán látja Kälit kibontott hajjal. Egészen mássá teszi a vonásait. A vándorló nomádok vadóc nőstényeit juttatja az eszébe. A lánynak is biztosan tetszene az az élet. Nemsokára úgyis kiderül, ha hátrahagyják a kunyhót az ismeretlenért.*
- Erre én...? *kérdez vissza kissé elmerengve. Jobbja finoman simítja meg Rilkäline arcát. Kíváncsi rá, hogy gondol a lány erre az elmúlt évre. És vajon kedvére van ez a változás, amit megkövetelt tőle az együtt töltött idő?
Nem erőlteti a választ, inkább koccintásra emeli a kupicáját.*
- A még ránk váró kellemes fürdőkre *mondja, aztán le is gurítja az italt. Jóféle. Kellemesen karmolja végig tüzével a torkot. De sajnos volt egy időszak az életében, amikor túlságosan szorosra fűződött a barátsága a szesz eme válfajával. Meg úgy mindegyikkel. Ha Rilkäline nem akad az útjába aznap, talán vissza is csúszott volna ama kétes barátság kába vendégszeretetébe.
Felkavaró belegondolni, mennyi emléke van innen. Ide hozta Ydrisst először, és igen, itt fogant a gyermeke attól a megátalkodott nősténytől, akivel később a sors szeszélye összehozta.
Túl sokat gondol a múltra. Szerencsére a kiérkező raguleves nem engedi tovább gyűrűzni a távolba nyújtózó emlékeket. Jó illata van és ízletesebb is, mint várta, de hogy egy kissé tartalmasabb legyen, kér hozzá még két-két Szelet kenyeret. Azon a 8 aranyon már igazán nem múlik semmi
.*
- De ha már nekiindulunk a nagyvilágnak *kérdezi evés közben* - neked mik a terveid? Van olyan vidék, amit szívesen látnál, vagy olyan dolog, amit mindig is meg akartál volna tenni? Rajta, mesélj *biztatja.* - Ha már én állom a vacsorát, az a legkevesebb, hogy szórakoztatsz közben. *Bizony, nem marad el a kötelező fricska a végéről. Még a végén úgy tűnne, hogy kérés volt, nem úri elvárás.*
*Ritkán látja Kälit kibontott hajjal. Egészen mássá teszi a vonásait. A vándorló nomádok vadóc nőstényeit juttatja az eszébe. A lánynak is biztosan tetszene az az élet. Nemsokára úgyis kiderül, ha hátrahagyják a kunyhót az ismeretlenért.*
- Erre én...? *kérdez vissza kissé elmerengve. Jobbja finoman simítja meg Rilkäline arcát. Kíváncsi rá, hogy gondol a lány erre az elmúlt évre. És vajon kedvére van ez a változás, amit megkövetelt tőle az együtt töltött idő?
Nem erőlteti a választ, inkább koccintásra emeli a kupicáját.*
- A még ránk váró kellemes fürdőkre *mondja, aztán le is gurítja az italt. Jóféle. Kellemesen karmolja végig tüzével a torkot. De sajnos volt egy időszak az életében, amikor túlságosan szorosra fűződött a barátsága a szesz eme válfajával. Meg úgy mindegyikkel. Ha Rilkäline nem akad az útjába aznap, talán vissza is csúszott volna ama kétes barátság kába vendégszeretetébe.
Felkavaró belegondolni, mennyi emléke van innen. Ide hozta Ydrisst először, és igen, itt fogant a gyermeke attól a megátalkodott nősténytől, akivel később a sors szeszélye összehozta.
Túl sokat gondol a múltra. Szerencsére a kiérkező raguleves nem engedi tovább gyűrűzni a távolba nyújtózó emlékeket. Jó illata van és ízletesebb is, mint várta, de hogy egy kissé tartalmasabb legyen, kér hozzá még két-két Szelet kenyeret. Azon a 8 aranyon már igazán nem múlik semmi
.*- De ha már nekiindulunk a nagyvilágnak *kérdezi evés közben* - neked mik a terveid? Van olyan vidék, amit szívesen látnál, vagy olyan dolog, amit mindig is meg akartál volna tenni? Rajta, mesélj *biztatja.* - Ha már én állom a vacsorát, az a legkevesebb, hogy szórakoztatsz közben. *Bizony, nem marad el a kötelező fricska a végéről. Még a végén úgy tűnne, hogy kérés volt, nem úri elvárás.*
12857. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2018-09-26 00:01:53
Üzenet elküldve: 2018-09-26 00:01:53
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 222
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 222
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Kharasshi, Rilkäine//
*Már indulna az asztalhoz. Úgy okoskodik, megfelelő hely lesz nekik, de valami mégsem tetszik Kharasshinak. Mindennek pedig úgy ad nyomatékot, hogy grabancon ragadja, de mielőtt szót emelne, a morc a ropogó tűz mellé parancsolja. Játékos szájhúzással indul, amerre penderítik, de válla fölött visszanéz. A pangva pislákoló Pegazusban közel sincs olyan forgalom, mint amire emlékezett régről. Keresné a farkas vigyort, de mivel nincsenek valami sokan, a pult mellett álló hamar sorra kerül.
A kályha mellett nekivetkőzik egy kicsit, hogy hamarabb száradjon, köpenyét felakasztja, egy közeli akasztóra, hadd érje a meleg azt is. Ingét megigazgatja, haját kibontja, a szépen faragott hajtűt az asztalra helyezi mielőtt megborzolja a sötét tincseit. Jóval hosszabb már, mint egy évvel ezelőtt volt, erősen válla alá ér. Egy tisztességes kontyhoz, nem elég csak egyet csavarintani rajta, kettőt is elbír már. Viszont most száradnia kell, nehogy meghűljön, így borzoltan, csapzottan pillant a pultot támasztó hímre. Kedvére van, amit lát, a féloldalas mosolya mindent elmond arról, vajon mi járhat a fejében. Käli pillantása pedig sokat ígérőn válaszol. Nyoma sincs a tisztás eseményeinek. Látszólag legalábbis. Tudja a lány is, ha nyoma maradt, nem nappal jön majd elő.
Hamarosan az asztalhoz ül a marcona is, hozza a két pálinkát. Käli maga elé húzza a poharat, aztán közelebb csúszik Kharasshihoz.*
- Igen, ngyjából egy éve volt. A levelek havában siettem ide *dús piros ajkai fázós színüket levetve, életteli mosolyra húzódnak.* De nem fürdőházra vágytam, csak egy puha ágyra, és egy dézsányi forró fürdőre, amiben addig ülök, amíg ki nem hűl. Erre tee... *csíp oda, min ha szörnyű dolgot tett volna Kharasshi.
Pontosan emlékszik, szinte mantrázta magában, mert már akkor is hűvös volt az este. Kharasshi pedig vágyálma beteljesülése előtt percekkel ragadta el. Akkor szerencsétlennek tűnt a helyzet, de mostanra ez a nézet megváltozott benne. Megismerte a hímet, megszerette, és átértékelte a körülményeket. Feledni nem feledi, de másképpen tekint rá.
Ám a kérdés, ami a Fürdőházra vonatkozik, inkább tűnik célzásnak. Mintha a hím kívánsága volna egyfelől. Käli pedig csak örülne, ha egy hátsó kismedence akadna az összerombolt városban.*
- De a Fürdőház, még jobb lehetne, csak nem tudom, milyen állapotok uralkodhatnak most. Lehet, hogy négy falból, kettő hiányzik, ha a városban ennyire elszabadult a téboly. *Közelebb húzódva emeli poharát ajkaihoz, hogy belekóstoljon a pálinkába.* De szívesen megnézném, hátha működik egy-egy kisebb medence még. Vagy megkérdezhetjük a fogadóst is.
*Már indulna az asztalhoz. Úgy okoskodik, megfelelő hely lesz nekik, de valami mégsem tetszik Kharasshinak. Mindennek pedig úgy ad nyomatékot, hogy grabancon ragadja, de mielőtt szót emelne, a morc a ropogó tűz mellé parancsolja. Játékos szájhúzással indul, amerre penderítik, de válla fölött visszanéz. A pangva pislákoló Pegazusban közel sincs olyan forgalom, mint amire emlékezett régről. Keresné a farkas vigyort, de mivel nincsenek valami sokan, a pult mellett álló hamar sorra kerül.
A kályha mellett nekivetkőzik egy kicsit, hogy hamarabb száradjon, köpenyét felakasztja, egy közeli akasztóra, hadd érje a meleg azt is. Ingét megigazgatja, haját kibontja, a szépen faragott hajtűt az asztalra helyezi mielőtt megborzolja a sötét tincseit. Jóval hosszabb már, mint egy évvel ezelőtt volt, erősen válla alá ér. Egy tisztességes kontyhoz, nem elég csak egyet csavarintani rajta, kettőt is elbír már. Viszont most száradnia kell, nehogy meghűljön, így borzoltan, csapzottan pillant a pultot támasztó hímre. Kedvére van, amit lát, a féloldalas mosolya mindent elmond arról, vajon mi járhat a fejében. Käli pillantása pedig sokat ígérőn válaszol. Nyoma sincs a tisztás eseményeinek. Látszólag legalábbis. Tudja a lány is, ha nyoma maradt, nem nappal jön majd elő.
Hamarosan az asztalhoz ül a marcona is, hozza a két pálinkát. Käli maga elé húzza a poharat, aztán közelebb csúszik Kharasshihoz.*
- Igen, ngyjából egy éve volt. A levelek havában siettem ide *dús piros ajkai fázós színüket levetve, életteli mosolyra húzódnak.* De nem fürdőházra vágytam, csak egy puha ágyra, és egy dézsányi forró fürdőre, amiben addig ülök, amíg ki nem hűl. Erre tee... *csíp oda, min ha szörnyű dolgot tett volna Kharasshi.
Pontosan emlékszik, szinte mantrázta magában, mert már akkor is hűvös volt az este. Kharasshi pedig vágyálma beteljesülése előtt percekkel ragadta el. Akkor szerencsétlennek tűnt a helyzet, de mostanra ez a nézet megváltozott benne. Megismerte a hímet, megszerette, és átértékelte a körülményeket. Feledni nem feledi, de másképpen tekint rá.
Ám a kérdés, ami a Fürdőházra vonatkozik, inkább tűnik célzásnak. Mintha a hím kívánsága volna egyfelől. Käli pedig csak örülne, ha egy hátsó kismedence akadna az összerombolt városban.*
- De a Fürdőház, még jobb lehetne, csak nem tudom, milyen állapotok uralkodhatnak most. Lehet, hogy négy falból, kettő hiányzik, ha a városban ennyire elszabadult a téboly. *Közelebb húzódva emeli poharát ajkaihoz, hogy belekóstoljon a pálinkába.* De szívesen megnézném, hátha működik egy-egy kisebb medence még. Vagy megkérdezhetjük a fogadóst is.
12856. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2018-09-24 21:32:27
Üzenet elküldve: 2018-09-24 21:32:27
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Kharasshi, Rilkäline//
*A Pegazus úgy dacol a kint terjengő őrülettel, mint egy szesz- és dohányszag bűvös védkörébe burkolt erőd. Ironikus fellegvára a józanságnak. Meglehet, csupán azért, mert itt mindig sok az átutazó. Talán épp azok tartották távol a város húsát tépő eseményeket, akik csupán vendégek erre.
Egészen csendes idebent. Alig lézengenek páran. A kocsmák duhaj zajossága szinte duruzsolássá szelídült.
Käli máris elindulna az egyik asztal felé. Választását a hím csak magában mosolyogja meg. Úgy kapja el a vizes grabancot, mint ahogy kölykökét szokás és megpördítve a lányt felülbírálja a döntést.*
- Nem *morran.* - Indíts csak a kályha mellé! A többit bízd rám. *Épp elég volt mára a terhekből a nősténykén. Nem akarja, hogy bármi miatt aggódjon. Helyre akarja hozni az egészet. Kharasshi lényébe már a kezdetektől beleivódott a gyanakvás, az ösztönök ugrásra kész feszültsége. De Käli más. Változni fog, bizonyosan. De ma még nem. Még nem.
Az eső hűvös időt tekert az imént még oly virgonc nyár nyakába. Jobb, ha megszárítkoznak és átmelegszenek mielőbb. A pulthoz sétál és az ázott kisfelség óhajára kikéri az Őzragu levest két főre, ami 18 aranyat kóstál. Kér még két kupica Pálinkát is, ami újabb 32 aranyba kerül. De akkor már egyúttal a Szobát is kifizeti, hogy a szállás gondját is letudják. Így tehát még 14 érme landol a pulton.
Ahogy a pultnak támaszkodva végigméri a nősténykét, féloldalas mosolygás ül a szája szegletébe. Van valami megkapó az ázott teremtésbe. A bőre csillogása, ahogy a nedves tincsek a nyakához tapadnak, az ingecskéje finom rajzolata. Megfordul a fejében, hogy bőven megérné hagyni kihűlni azt a ragut, hogy előbb magát lakassa jól puha leányhússal. De lesz még rá alkalom, s mi tagadás, az étel illata is elég kecsegtető.
A két kupicát maga viszi a kályha melletti asztalhoz, de a levest inkább magánál rutinosabb felszolgálóra bízza.*
- Mióta is vársz erre? Egy éve? *vigyorodik. Furcsa kimondani. Elrepült az az esztendő, mint egy tünékeny gondolat. Egyszerre tetszik végtelennek és egy pillanat tömény esszenciájának.* - Leülni egy jó vacsorához a gondolattal, hogy utána megmerítkezel a Fürdőház kényelmében. Efelé iparkodtál akkor a temetőn át?
*A Pegazus úgy dacol a kint terjengő őrülettel, mint egy szesz- és dohányszag bűvös védkörébe burkolt erőd. Ironikus fellegvára a józanságnak. Meglehet, csupán azért, mert itt mindig sok az átutazó. Talán épp azok tartották távol a város húsát tépő eseményeket, akik csupán vendégek erre.
Egészen csendes idebent. Alig lézengenek páran. A kocsmák duhaj zajossága szinte duruzsolássá szelídült.
Käli máris elindulna az egyik asztal felé. Választását a hím csak magában mosolyogja meg. Úgy kapja el a vizes grabancot, mint ahogy kölykökét szokás és megpördítve a lányt felülbírálja a döntést.*
- Nem *morran.* - Indíts csak a kályha mellé! A többit bízd rám. *Épp elég volt mára a terhekből a nősténykén. Nem akarja, hogy bármi miatt aggódjon. Helyre akarja hozni az egészet. Kharasshi lényébe már a kezdetektől beleivódott a gyanakvás, az ösztönök ugrásra kész feszültsége. De Käli más. Változni fog, bizonyosan. De ma még nem. Még nem.
Az eső hűvös időt tekert az imént még oly virgonc nyár nyakába. Jobb, ha megszárítkoznak és átmelegszenek mielőbb. A pulthoz sétál és az ázott kisfelség óhajára kikéri az Őzragu levest két főre, ami 18 aranyat kóstál.
Kér még két kupica Pálinkát is, ami újabb 32 aranyba kerül. De akkor már egyúttal a Szobát is kifizeti, hogy a szállás gondját is letudják. Így tehát még 14 érme landol a pulton. Ahogy a pultnak támaszkodva végigméri a nősténykét, féloldalas mosolygás ül a szája szegletébe. Van valami megkapó az ázott teremtésbe. A bőre csillogása, ahogy a nedves tincsek a nyakához tapadnak, az ingecskéje finom rajzolata. Megfordul a fejében, hogy bőven megérné hagyni kihűlni azt a ragut, hogy előbb magát lakassa jól puha leányhússal. De lesz még rá alkalom, s mi tagadás, az étel illata is elég kecsegtető.
A két kupicát maga viszi a kályha melletti asztalhoz, de a levest inkább magánál rutinosabb felszolgálóra bízza.*
- Mióta is vársz erre? Egy éve? *vigyorodik. Furcsa kimondani. Elrepült az az esztendő, mint egy tünékeny gondolat. Egyszerre tetszik végtelennek és egy pillanat tömény esszenciájának.* - Leülni egy jó vacsorához a gondolattal, hogy utána megmerítkezel a Fürdőház kényelmében. Efelé iparkodtál akkor a temetőn át?
12855. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2018-09-24 17:01:54
Üzenet elküldve: 2018-09-24 17:01:54
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Úgy tűnik, mindkettőjüket szórakoztatja a gnóm komolytalanul komoly kérdése, miszerint a bárd csak kizárólag miatta nyomta le a műsort. Vagyis legalábbis ez volt a kérdés. A magyarázat elhangzásakor aztán Cha'ysson a sor, hogy felnevessen.*
- És úgy gondolod, ha valakinek el akarod nyerni a figyelmét, az a legjobb módszer, ha belekötsz az asztaltársaságába? *Elég abszurd feltételezés. Ilyen eshetőséget nem is tud elképzelni.*
- Ha a bizalmadba akarnék férkőzni, meghívnálak egy italra, meg talán a barátodat is, aztán érdeklődnék és játszanám a hülyét, hogy azt hidd, valami vidéki parasztgyerek vagyok, aki felkerült a városba. *Magyarázza a saját elképzeléseit. Persze biztosan ennél sokkal körmönfontabb dolgot találna ki, de hogy azzal akarjon érdeklődést kelteni az irányába, hogy addig abuzálja a gnóm asztaltársát, míg az el nem hagyja a színt, tényleg hihetetlen. Esetleg, ha valami csinos és izgalmas fehércseléd volna, de bárki láthatja, hogy ettől a gnóm olyan mértékben eltér, hogy az felfoghatatlan.*
- Mindenki féli a halált. *Mondja és még őszintének is hat a mosolya mögött felsejlő komolyság. Mert bolond az, aki nem féli a halált. Tele vannak olyanokkal a legendák. Meg a temetők.*
- Micsoda? *Kérdi hitetlen mosollyal utána.*
- Turnézni? *Csapja hozzá a kérdést, mert valójában a szót se nagyon érti. Biztos valami helyi szólás lehet.*
- Nem tudom, te milyen bárdokkal találkoztál eddig, de én valóban nem vagyok sem mézesmázos, sem behízelgő. Vagy másképp gondolod? *A kérdés ezúttal költői.*
- Nekem nem célom, hogy a gazdagok talpát nyaljam, mert szép a hangom vagy mert jól pengetem a húrt, más céllal érkeztem a városba és a póroknak zenélni egy koszos kocsmában, nincs közte. *Néz szét enyhe fintorral, majd sárga tekintetét visszafordítja a gnómra.*
- Ez a város is úgy furcsa, ahogy van. *Legyint lemondóan.*
- Itt vannak törvények, városőrség, meg minden, ami kell és mégis egy lázadás szétzilál mindent. Wegtorenben az ilyen nem történhetne meg, pedig ott nincs központi hatalom és reguláris hadsereg. *Magyarázza meglátásait.*
- És még minket tartanak barbároknak, mert tradíciók és hagyományok szerint élünk, hogy olyan családok gyakorolják a hatalmat, amelyek erősek és vaskézzel fojtják el az ilyen lázongásokat. *Szorítja ökölbe a kezét az asztal felett.*
- Itt meg? *Szinte köpi a kérdést.*
- A kikötőt valami Patkányoknak nevezett alvilági klán uralja. A városban nincs meghatározó hatalom, a nemesség képtelen megvédeni a saját vagyonát. Azt mondják, délen vannak azok a barbárok, egész várost építettek. De nem merészkednek a kikötőbe, mert félnek és még a város dolgaiba sem szólnak bele. Hol itt a rend, te gnóm? Hol a hatalom? *Cisszeg egyet lemondóan, úgy tűnik, ennyit tudott meg, mióta a városban van és most össze is foglalta az asztal felett Sfettsnek és nincs nagyon lenyűgözve a dolgok állásától. Talán többet várt Artheniortól.*
*Úgy tűnik, mindkettőjüket szórakoztatja a gnóm komolytalanul komoly kérdése, miszerint a bárd csak kizárólag miatta nyomta le a műsort. Vagyis legalábbis ez volt a kérdés. A magyarázat elhangzásakor aztán Cha'ysson a sor, hogy felnevessen.*
- És úgy gondolod, ha valakinek el akarod nyerni a figyelmét, az a legjobb módszer, ha belekötsz az asztaltársaságába? *Elég abszurd feltételezés. Ilyen eshetőséget nem is tud elképzelni.*
- Ha a bizalmadba akarnék férkőzni, meghívnálak egy italra, meg talán a barátodat is, aztán érdeklődnék és játszanám a hülyét, hogy azt hidd, valami vidéki parasztgyerek vagyok, aki felkerült a városba. *Magyarázza a saját elképzeléseit. Persze biztosan ennél sokkal körmönfontabb dolgot találna ki, de hogy azzal akarjon érdeklődést kelteni az irányába, hogy addig abuzálja a gnóm asztaltársát, míg az el nem hagyja a színt, tényleg hihetetlen. Esetleg, ha valami csinos és izgalmas fehércseléd volna, de bárki láthatja, hogy ettől a gnóm olyan mértékben eltér, hogy az felfoghatatlan.*
- Mindenki féli a halált. *Mondja és még őszintének is hat a mosolya mögött felsejlő komolyság. Mert bolond az, aki nem féli a halált. Tele vannak olyanokkal a legendák. Meg a temetők.*
- Micsoda? *Kérdi hitetlen mosollyal utána.*
- Turnézni? *Csapja hozzá a kérdést, mert valójában a szót se nagyon érti. Biztos valami helyi szólás lehet.*
- Nem tudom, te milyen bárdokkal találkoztál eddig, de én valóban nem vagyok sem mézesmázos, sem behízelgő. Vagy másképp gondolod? *A kérdés ezúttal költői.*
- Nekem nem célom, hogy a gazdagok talpát nyaljam, mert szép a hangom vagy mert jól pengetem a húrt, más céllal érkeztem a városba és a póroknak zenélni egy koszos kocsmában, nincs közte. *Néz szét enyhe fintorral, majd sárga tekintetét visszafordítja a gnómra.*
- Ez a város is úgy furcsa, ahogy van. *Legyint lemondóan.*
- Itt vannak törvények, városőrség, meg minden, ami kell és mégis egy lázadás szétzilál mindent. Wegtorenben az ilyen nem történhetne meg, pedig ott nincs központi hatalom és reguláris hadsereg. *Magyarázza meglátásait.*
- És még minket tartanak barbároknak, mert tradíciók és hagyományok szerint élünk, hogy olyan családok gyakorolják a hatalmat, amelyek erősek és vaskézzel fojtják el az ilyen lázongásokat. *Szorítja ökölbe a kezét az asztal felett.*
- Itt meg? *Szinte köpi a kérdést.*
- A kikötőt valami Patkányoknak nevezett alvilági klán uralja. A városban nincs meghatározó hatalom, a nemesség képtelen megvédeni a saját vagyonát. Azt mondják, délen vannak azok a barbárok, egész várost építettek. De nem merészkednek a kikötőbe, mert félnek és még a város dolgaiba sem szólnak bele. Hol itt a rend, te gnóm? Hol a hatalom? *Cisszeg egyet lemondóan, úgy tűnik, ennyit tudott meg, mióta a városban van és most össze is foglalta az asztal felett Sfettsnek és nincs nagyon lenyűgözve a dolgok állásától. Talán többet várt Artheniortól.*
12854. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2018-09-24 09:13:40
Üzenet elküldve: 2018-09-24 09:13:40
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 45
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 45
Játékstílus: Megfontolt
//Útra készülve - Este//
*Rendel magának egy Szobát és kifizeti érte a 14 aranyat. A vacsora után Rodderiego immár megszáradva, a portól picit ellazulva elfoglalja a szobáját. Koránkelés ide, koránkelés oda, álom nem jön a szemére. A helyzetén és újdonsült ismerősein gondolkodik. ~ A város forrong, azt lehet érezni, de ezen kívül is van valami baljóslatú a levegőben. Bölcs döntés elmenni. Arját sajnálom, hogy nem jön velünk, érdekes ember. Őszinte és impulzív, még ha picit érthetetlen is, mint a meglepő kacagásánál. Zeya ellentéte sok szempontból, hisz ő a saját rendje szerint éli az életét és ebből semmi nem mozdíthatja ki. Vagy a legjobb színész, akit valaha láttam. Na mindegy, így a háromoldalú társaság csak kétoldalú lesz az úton. Holnap azért szétnézek a városban, bármi is legyen a helyzet. ~ Kényelmes ágyában elfekszik, próbál ellazulni. Legnagyobb bosszúságára csak nem akar álom jönni a szemére. A hátizsákjából előveszi a naplóját, amibe a verseit, gondolatait írja. Úgy is ígért magában Arjának és Zeyának is egy-egy kis hokkut, ezeket forgatja magában jó néhány percig. A naplóba csak ezek után írja le, mikor már elégedett velük. Nem tökéletesek, de ha Arjának holnap be akarja adni a tanyára, akkor most le kell írnia. Egy lapot is elővesz, az Arjának szólót arra is leírja, és pár pillanat töprengés után úgy dönt a Zeyáét is. A papírokat összehajtja és elteszi a naplóba. Nem igazán érzi magát álmosnak, pedig minden oka meglenne rá. Napokat gyalogolt és most egy kényelmes ágy vánkosa, nem egy pokróc az avarban. Ha nehezen is de elnyomja az álom. Álmában a városban jár, ami láthatóan kiégett. A házak ablakai sötét, bűzös torokkal okádják magukból a füst ízű álmaikat. Aki a környékükre megy, azt hamis sziréndalukkal közel csalogatják magukhoz, hogy áporodott koromréteget böffentsenek rájuk és megmételyezzék a lelküket, szívüket. Nincs gazdag vagy szegény, aki a közelükbe megy azt megbabonázzák és azok válogatás nélkül keresik a még józan embereket és ép házakat, hogy azokat is maguk közé állítsák vagy elpusztítsák. Rodderiego álmában a Pegazushoz akar visszajutni. Reméli, ha visszaér a szobájába felébredhet, hisz valahol belül érzi, ez csak egy álom. A főtéren átrohanva csak egy pár pillantást vet a szökőkútra és a padokra. A kútból a szokásos ivóvíz helyett mocsárszagú posvány nedvedzik és a padok véseteiből vérszín enyv csöpög. A Pegazus ajtaját feltépve rohan át az alsó szinten, próbál ügyet sem vetni a hörgő nagy kályhára. Kettesével szedi a lépcsőket, óriás lépésekkel ér el a szobájáig és feltépi az ajtó. Kótyagos fejjel, forgó gyomorral ébred, pedig tegnap este nem ivott annyit, hogy annak hatása lehetne rá. ~ Ez az átkozott város. Teljesen kikészít. pedig még csak most jöttem. Talán azért, mert nem volt időm megszokni itt ezt a káoszt, meg ami mögötte van. Mondjuk hál istennek nem is kell. ~ Forgolódik, de visszaaludni már nem tud. Az álom által hagyott nyomás nem enyhül, így megint előkerül a napló. Most nem töpreng, csak engedi, hogy a papírra folyjék a vízió. Nem igazít, nem foglalkozik igazán sem a szótagszámmal, sem a ritmikával, csupán arra vágyik, hogy eltűnjön belőle a métely. Első felindulásból leírja egy papírra is. Aludni már nem fog tudni, így összepakol és hajnalhasadás előtt elhagyja a fogadót.*
A hozzászólás írója (Rodderiego Kryssais) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.09.24 09:14:07
*Rendel magának egy Szobát és kifizeti érte a 14 aranyat.
A vacsora után Rodderiego immár megszáradva, a portól picit ellazulva elfoglalja a szobáját. Koránkelés ide, koránkelés oda, álom nem jön a szemére. A helyzetén és újdonsült ismerősein gondolkodik. ~ A város forrong, azt lehet érezni, de ezen kívül is van valami baljóslatú a levegőben. Bölcs döntés elmenni. Arját sajnálom, hogy nem jön velünk, érdekes ember. Őszinte és impulzív, még ha picit érthetetlen is, mint a meglepő kacagásánál. Zeya ellentéte sok szempontból, hisz ő a saját rendje szerint éli az életét és ebből semmi nem mozdíthatja ki. Vagy a legjobb színész, akit valaha láttam. Na mindegy, így a háromoldalú társaság csak kétoldalú lesz az úton. Holnap azért szétnézek a városban, bármi is legyen a helyzet. ~ Kényelmes ágyában elfekszik, próbál ellazulni. Legnagyobb bosszúságára csak nem akar álom jönni a szemére. A hátizsákjából előveszi a naplóját, amibe a verseit, gondolatait írja. Úgy is ígért magában Arjának és Zeyának is egy-egy kis hokkut, ezeket forgatja magában jó néhány percig. A naplóba csak ezek után írja le, mikor már elégedett velük. Nem tökéletesek, de ha Arjának holnap be akarja adni a tanyára, akkor most le kell írnia. Egy lapot is elővesz, az Arjának szólót arra is leírja, és pár pillanat töprengés után úgy dönt a Zeyáét is. A papírokat összehajtja és elteszi a naplóba. Nem igazán érzi magát álmosnak, pedig minden oka meglenne rá. Napokat gyalogolt és most egy kényelmes ágy vánkosa, nem egy pokróc az avarban. Ha nehezen is de elnyomja az álom. Álmában a városban jár, ami láthatóan kiégett. A házak ablakai sötét, bűzös torokkal okádják magukból a füst ízű álmaikat. Aki a környékükre megy, azt hamis sziréndalukkal közel csalogatják magukhoz, hogy áporodott koromréteget böffentsenek rájuk és megmételyezzék a lelküket, szívüket. Nincs gazdag vagy szegény, aki a közelükbe megy azt megbabonázzák és azok válogatás nélkül keresik a még józan embereket és ép házakat, hogy azokat is maguk közé állítsák vagy elpusztítsák. Rodderiego álmában a Pegazushoz akar visszajutni. Reméli, ha visszaér a szobájába felébredhet, hisz valahol belül érzi, ez csak egy álom. A főtéren átrohanva csak egy pár pillantást vet a szökőkútra és a padokra. A kútból a szokásos ivóvíz helyett mocsárszagú posvány nedvedzik és a padok véseteiből vérszín enyv csöpög. A Pegazus ajtaját feltépve rohan át az alsó szinten, próbál ügyet sem vetni a hörgő nagy kályhára. Kettesével szedi a lépcsőket, óriás lépésekkel ér el a szobájáig és feltépi az ajtó. Kótyagos fejjel, forgó gyomorral ébred, pedig tegnap este nem ivott annyit, hogy annak hatása lehetne rá. ~ Ez az átkozott város. Teljesen kikészít. pedig még csak most jöttem. Talán azért, mert nem volt időm megszokni itt ezt a káoszt, meg ami mögötte van. Mondjuk hál istennek nem is kell. ~ Forgolódik, de visszaaludni már nem tud. Az álom által hagyott nyomás nem enyhül, így megint előkerül a napló. Most nem töpreng, csak engedi, hogy a papírra folyjék a vízió. Nem igazít, nem foglalkozik igazán sem a szótagszámmal, sem a ritmikával, csupán arra vágyik, hogy eltűnjön belőle a métely. Első felindulásból leírja egy papírra is. Aludni már nem fog tudni, így összepakol és hajnalhasadás előtt elhagyja a fogadót.*A hozzászólás írója (Rodderiego Kryssais) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.09.24 09:14:07
12853. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2018-09-23 08:56:29
Üzenet elküldve: 2018-09-23 08:56:29
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 235
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 235
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*Kényelmesen hátradőlve forgatja kezében a pipáját. Kissé el is gondolkodik közben, majdnem még a munkája is eszébe jut, aztán persze gyorsan elhessegeti a gondolatokat. Nem azért van itt. Az ember visszakérdezésére még kissé fel is kuncog, de aztán összeszedi magát:*
- Miért ne lenne komoly? *Kérdez vissza huncut tekintettel ő is.* Ebben a városban bármi megtörténhet. *Itt ismét felkuncog és lassan a pipájába szív.*
- Kissé öntelt elképzelés lenne, ha azt gondolnám, hogy játékod tárgya pusztán az _én_ érdeklődésem felkeltése volt, de azért valljuk be, kissé agresszívan indítottál, annak ellenére, hogy nem is ismersz bennünket. *Egész belemelegedik.*
- Mi lenne, ha gonosz varázsló lennék és rontást küldtem volna rád? Vagy ennyire nem féled a halált, Cha'yss? *Kíváncsian méregeti a bárdot.*
- Nevezz paranoiásnak, de vaj, az nincs a fülem mögött, nagyszájú! *A vén kecske persze sértőnek hathat, de a jelenlegi szövegkörnyezetben inkább csak cinikus toldalékhumor, semmi egyéb, ezt Sfetts már fel sem veszi, mondhatni meg sem hallja.*
- És ugyan, milyen teret akarsz nyerni ebben a városban? Te akarsz lenni a leghíresebb énekes? Turnézni akarsz? *Nevet fel, mert bár nem nézi le a hasonló mutatványosok munkáját, sőt, kifejezetten tiszteli azokat, akik éjt nappallá téve a szórakoztatásra teszik fel az életüket, azért ezt nem feltétlenül hívná hódításnak.*
- A bárdok nem inkább amolyan behízelgő és mézesmázos stílusúak? Vagy Wegtoren ennyiben más lenne? *Kérdezi, hiszen az eddigi elképzelésében a bárdok mindenkivel kedvesek, pont azért, hogy a borravaló is a lehető legtöbb legyen. Mindenesetre míg megkapja válaszát ismét pipájába szív, majd Cha'yssra néz.*
- Szenvedélyem? Az alkotás, a teremtés, az építés, új dolgok feltalálása. Minden, mi érdekes lehet. *Bólint szórakozottan, s ismét elhesseget néhány gondolatot az eljövendő hídfőépítésről, mert fejben már megint az alaprajzot böngészi.*
*Kényelmesen hátradőlve forgatja kezében a pipáját. Kissé el is gondolkodik közben, majdnem még a munkája is eszébe jut, aztán persze gyorsan elhessegeti a gondolatokat. Nem azért van itt. Az ember visszakérdezésére még kissé fel is kuncog, de aztán összeszedi magát:*
- Miért ne lenne komoly? *Kérdez vissza huncut tekintettel ő is.* Ebben a városban bármi megtörténhet. *Itt ismét felkuncog és lassan a pipájába szív.*
- Kissé öntelt elképzelés lenne, ha azt gondolnám, hogy játékod tárgya pusztán az _én_ érdeklődésem felkeltése volt, de azért valljuk be, kissé agresszívan indítottál, annak ellenére, hogy nem is ismersz bennünket. *Egész belemelegedik.*
- Mi lenne, ha gonosz varázsló lennék és rontást küldtem volna rád? Vagy ennyire nem féled a halált, Cha'yss? *Kíváncsian méregeti a bárdot.*
- Nevezz paranoiásnak, de vaj, az nincs a fülem mögött, nagyszájú! *A vén kecske persze sértőnek hathat, de a jelenlegi szövegkörnyezetben inkább csak cinikus toldalékhumor, semmi egyéb, ezt Sfetts már fel sem veszi, mondhatni meg sem hallja.*
- És ugyan, milyen teret akarsz nyerni ebben a városban? Te akarsz lenni a leghíresebb énekes? Turnézni akarsz? *Nevet fel, mert bár nem nézi le a hasonló mutatványosok munkáját, sőt, kifejezetten tiszteli azokat, akik éjt nappallá téve a szórakoztatásra teszik fel az életüket, azért ezt nem feltétlenül hívná hódításnak.*
- A bárdok nem inkább amolyan behízelgő és mézesmázos stílusúak? Vagy Wegtoren ennyiben más lenne? *Kérdezi, hiszen az eddigi elképzelésében a bárdok mindenkivel kedvesek, pont azért, hogy a borravaló is a lehető legtöbb legyen. Mindenesetre míg megkapja válaszát ismét pipájába szív, majd Cha'yssra néz.*
- Szenvedélyem? Az alkotás, a teremtés, az építés, új dolgok feltalálása. Minden, mi érdekes lehet. *Bólint szórakozottan, s ismét elhesseget néhány gondolatot az eljövendő hídfőépítésről, mert fejben már megint az alaprajzot böngészi.*
12852. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2018-09-20 22:27:32
Üzenet elküldve: 2018-09-20 22:27:32
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 222
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 222
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Kharasshi, Rilkäline//
- Jól van, nézzük meg *egyezik bele. Csuromvíz már és így nem szívesen indulna neki nagyobb útnak. Esőtől csatakos hollószín haját hátrasimítja, de az már úgyis lelapulva tapad a fejéhez. Miközben visszafelé sétál Kharasshi mellett a fogadó felé, pillantása végigsimít a hátracsapott fonatokon. Egy-egy, mint, ha bomladozna, újrafonásért kiáltva.*
~Majd ha visszaértünk a kunyhóba.~
Évtizedek óta az első hely, amihez igazán kötődik, már-már otthonként érzi, ahova bármilyen hosszú út után is, boldogan térne vissza. Kicsit idegen is a fogadó felé lépkedni, de a változatosság így is gyönyörködteti. Nem mellesleg, eléjük teszik az ételt, és így aztán sokkal kényelmesebb is.*
- Egyáltalán nem bánom *csúsztatja kezét a hímébe, míg a Pegazus ajtajáig nem érnek. Nem akar a holnapra gondolni, nem akarja megtervezni, tudja, hogy sosem úgy sül el semmi, mint ahogy eltervezi, így aztán elnapolta a kérdést. Most örül, hogy tudatát visszanyerve itt van, keze Kharasshiéban. Nem sokára pedig hozzábújva aludhat majd el. Testileg nem, de szellemileg végtelen fáradtságot érez. Pont, mint aki erején felül próbált egy erősebb akarat ellen dacolni, s annak ellenére sem adta fel, hogy nyilvánvalóvá vált, nem sikerülhet egyedül.
Kharasshi után lép a fogadóba, az ajtócsukódás után pedig a hím nyomában lépked. Úgy tűnik, itt sokkal nyugodtabb a légkör, mint a város másik végében. Mint, ha másik világba léptek volna be.*
- Együnk előbb, majd felpakolunk utána. *néz fel a fakó szemekbe. Egyszerre érzi farkaséhesnek is magát, és ez jelenleg a legerősebb késztetés.* Meghalok egy őzraguért *húzódik egészen közel Kharasshihoz, s az étel említésére összefut a nyál a szájában, gyomra is megkondul, így lép is egy asztal felé, mely elég félreeső, hogy ne rájuk telepedjen meg minden belépő figyelme, emellett könnyedén belássák a fogadó minden szegletét.
- Jól van, nézzük meg *egyezik bele. Csuromvíz már és így nem szívesen indulna neki nagyobb útnak. Esőtől csatakos hollószín haját hátrasimítja, de az már úgyis lelapulva tapad a fejéhez. Miközben visszafelé sétál Kharasshi mellett a fogadó felé, pillantása végigsimít a hátracsapott fonatokon. Egy-egy, mint, ha bomladozna, újrafonásért kiáltva.*
~Majd ha visszaértünk a kunyhóba.~
Évtizedek óta az első hely, amihez igazán kötődik, már-már otthonként érzi, ahova bármilyen hosszú út után is, boldogan térne vissza. Kicsit idegen is a fogadó felé lépkedni, de a változatosság így is gyönyörködteti. Nem mellesleg, eléjük teszik az ételt, és így aztán sokkal kényelmesebb is.*
- Egyáltalán nem bánom *csúsztatja kezét a hímébe, míg a Pegazus ajtajáig nem érnek. Nem akar a holnapra gondolni, nem akarja megtervezni, tudja, hogy sosem úgy sül el semmi, mint ahogy eltervezi, így aztán elnapolta a kérdést. Most örül, hogy tudatát visszanyerve itt van, keze Kharasshiéban. Nem sokára pedig hozzábújva aludhat majd el. Testileg nem, de szellemileg végtelen fáradtságot érez. Pont, mint aki erején felül próbált egy erősebb akarat ellen dacolni, s annak ellenére sem adta fel, hogy nyilvánvalóvá vált, nem sikerülhet egyedül.
Kharasshi után lép a fogadóba, az ajtócsukódás után pedig a hím nyomában lépked. Úgy tűnik, itt sokkal nyugodtabb a légkör, mint a város másik végében. Mint, ha másik világba léptek volna be.*
- Együnk előbb, majd felpakolunk utána. *néz fel a fakó szemekbe. Egyszerre érzi farkaséhesnek is magát, és ez jelenleg a legerősebb késztetés.* Meghalok egy őzraguért *húzódik egészen közel Kharasshihoz, s az étel említésére összefut a nyál a szájában, gyomra is megkondul, így lép is egy asztal felé, mely elég félreeső, hogy ne rájuk telepedjen meg minden belépő figyelme, emellett könnyedén belássák a fogadó minden szegletét.
12851. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2018-09-20 12:38:31
Üzenet elküldve: 2018-09-20 12:38:31
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*A magát kimentő Nozar székét elfoglalni olyan, mintha egy csatában elfoglalta volna az illető birtokait. Ez egyszerre gyerekes és jelképes is. A gnóm dolga eldönteni, hogy melyiket hiszi. Neki a férfi eltűnése a színről győzelem és elégedettség egyszerre. Ennyi éppen elég volt, valószínűleg a párbajra sem tart igényt, legfeljebb akkor, ha Nozar kiprovokálja. De el is hessegeti a rossz gondolatot és inkább a gnómra fókuszálja figyelmét.
Megtörténik a kölcsönös bemutatkozás, így mindketten tisztában vannak már a másik nevével, s bár mindketten hazudhatnak, a bárd nem érzi úgy, hogy a gnóm olyanféle volna. Érdekes kis lények tartja, akit egyelőre nem tud hova sorolni, de még keveset tud róla, hogy döntsön felőle.*
- Ez komoly? Mert tréfának elég erős. *Néz lesújtó pillantással Sfetts kérdése után asztaltársára.*
- Tényleg azt gondolod, hogy csak azért történt minden, hogy felkeltsem az érdeklődésed? *Villant farkasmosolyt a szemben ülő gnómra, hogy aztán legyintsen egyet.*
- Persze, nem tudhatod. Akár így is gondolhatod, ezt nem mondhatom meg neked, de ha hiszel nekem, akkor elmondom, nem az volt a célom, hogy egy vén gnóm érdeklődését felkeltsem. *Ad azért választ, ami ugyanúgy lehet igaz, mint talmi állítás.*
- Miért vagy ennyire paranoiás? Vaj van a füled mögött, vén kecske. *Nevet fel és koppint az asztalra. Annyira védi magát a gnóm, hogy ez kezd kialakulni a bárdban. Hogy csinált valamit vagy készül csinálni valamit, amiért azt hiszi, hogy ennyire központi az ő szerepe, hogy még Cha'yss is képes színjátékot rendezni, hogy a bizalmába férkőzzön.*
- Az biztosan feltűnt, hogy nem vagyok ismerős errefelé. Úgy értem, hogy keveset tudok a városról és az erőviszonyokról. De minden adott az agresszív terjeszkedéshez és én kezdeményező vagyok, így akár igazad is lehet. *Villantja meg a mondatot, hogy újra kétségek közé taszítsa Sfettst. A bizonytalan elme mindig védtelenebb, persze ügyelni kell az egyensúlyra. Ha keveset mond, nem éri el a kívánt hatást, ha sokat, elijesztheti a prédát.*
- Oh, nem, nyugodtan. *Mondja királyi engedékenységgel.*
- És milyen szenvedélyed van még, Sfetts F'iux, te gnóm? *Kérdi érdeklődő hangnemben, mintha évtizedek óta cimborák volnának. Sárga tekintete elkalandozik a kocsmában, hogy rövid kört leírva térjen vissza a gnómhoz.*
*A magát kimentő Nozar székét elfoglalni olyan, mintha egy csatában elfoglalta volna az illető birtokait. Ez egyszerre gyerekes és jelképes is. A gnóm dolga eldönteni, hogy melyiket hiszi. Neki a férfi eltűnése a színről győzelem és elégedettség egyszerre. Ennyi éppen elég volt, valószínűleg a párbajra sem tart igényt, legfeljebb akkor, ha Nozar kiprovokálja. De el is hessegeti a rossz gondolatot és inkább a gnómra fókuszálja figyelmét.
Megtörténik a kölcsönös bemutatkozás, így mindketten tisztában vannak már a másik nevével, s bár mindketten hazudhatnak, a bárd nem érzi úgy, hogy a gnóm olyanféle volna. Érdekes kis lények tartja, akit egyelőre nem tud hova sorolni, de még keveset tud róla, hogy döntsön felőle.*
- Ez komoly? Mert tréfának elég erős. *Néz lesújtó pillantással Sfetts kérdése után asztaltársára.*
- Tényleg azt gondolod, hogy csak azért történt minden, hogy felkeltsem az érdeklődésed? *Villant farkasmosolyt a szemben ülő gnómra, hogy aztán legyintsen egyet.*
- Persze, nem tudhatod. Akár így is gondolhatod, ezt nem mondhatom meg neked, de ha hiszel nekem, akkor elmondom, nem az volt a célom, hogy egy vén gnóm érdeklődését felkeltsem. *Ad azért választ, ami ugyanúgy lehet igaz, mint talmi állítás.*
- Miért vagy ennyire paranoiás? Vaj van a füled mögött, vén kecske. *Nevet fel és koppint az asztalra. Annyira védi magát a gnóm, hogy ez kezd kialakulni a bárdban. Hogy csinált valamit vagy készül csinálni valamit, amiért azt hiszi, hogy ennyire központi az ő szerepe, hogy még Cha'yss is képes színjátékot rendezni, hogy a bizalmába férkőzzön.*
- Az biztosan feltűnt, hogy nem vagyok ismerős errefelé. Úgy értem, hogy keveset tudok a városról és az erőviszonyokról. De minden adott az agresszív terjeszkedéshez és én kezdeményező vagyok, így akár igazad is lehet. *Villantja meg a mondatot, hogy újra kétségek közé taszítsa Sfettst. A bizonytalan elme mindig védtelenebb, persze ügyelni kell az egyensúlyra. Ha keveset mond, nem éri el a kívánt hatást, ha sokat, elijesztheti a prédát.*
- Oh, nem, nyugodtan. *Mondja királyi engedékenységgel.*
- És milyen szenvedélyed van még, Sfetts F'iux, te gnóm? *Kérdi érdeklődő hangnemben, mintha évtizedek óta cimborák volnának. Sárga tekintete elkalandozik a kocsmában, hogy rövid kört leírva térjen vissza a gnómhoz.*
12850. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2018-09-18 18:04:47
Üzenet elküldve: 2018-09-18 18:04:47
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 235
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 235
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*Még mindig fürkészve figyeli, s függetlenül attól, hogy látható hanyagsággal veti bele magát az imént még Nozar által bitorolt székbe nem szólal meg. A játék, amit az ember bemutatott kissé kíváncsivá tette és az öreg gnóm hamar felejt, persze ez nem szenilitásnak tudható be, mintsem annak, hogy végtelenül megbocsátó. Kissé ugyan szomorú Nozar távozását illetően, de bizonyos benne, hogy a férfival még fognak találkozni, akkor talán bepótolhatják, ami most félrement.*
- Sfetts F'iux. Gnóm, mint látod. *Kezdi óvatosan, majd kis szünet után folytatja. No nem azért, hogy nevének megadja a kellő tiszteletet, ismeretlen még, tán csak a thargok között tudják páran ki ő. Inkább a hallottakat emészti, öreges türelemmel, csak úgy, ahogy a sokat megéltek szokták azt.*
- Honnan tudjam, hogy előbbi színjátékod pont nem azért volt, hogy felkeltsd az érdeklődésem, s így juss belőlem haszonhoz? *Kérdezi immár kissé vidoran, semmiféleképpen sem sértő hangnemben. De tény, hogy a nevén kívül annyit tud az emberről, hogy szereti harsányan éltetni magát, s szeret megbántani másokat.*
- Hogy válaszoljak, mindenféleképpen elégedett vagyok a tekintetben, hogy normális hangot is meg tudsz ütni. A kérdés immár inkább, hogy miért teszed ezt vajon? *Kérdőn húzza fel szemöldökét, s továbbra is kíváncsian tekint az emberre. Komótosan veszi elő pipáját, hogy miközben figyel, megtömve azt pöfékelhessen jó nagyokat. Kissé talán későn, de észbe kap.*
- Ó, nem zavar? *Kapja ki szájából a pipát, s mutatja fel.* Szenvedélyem. *Mert az öreg gnóm, akkor is öreg kedves gnóm marad, ha az ellenség döngeti a kapukat. Aki előtte ül azonban jelenleg nem ellenség, inkább egy kezdetekben unszimpatikus figura.*
*Még mindig fürkészve figyeli, s függetlenül attól, hogy látható hanyagsággal veti bele magát az imént még Nozar által bitorolt székbe nem szólal meg. A játék, amit az ember bemutatott kissé kíváncsivá tette és az öreg gnóm hamar felejt, persze ez nem szenilitásnak tudható be, mintsem annak, hogy végtelenül megbocsátó. Kissé ugyan szomorú Nozar távozását illetően, de bizonyos benne, hogy a férfival még fognak találkozni, akkor talán bepótolhatják, ami most félrement.*
- Sfetts F'iux. Gnóm, mint látod. *Kezdi óvatosan, majd kis szünet után folytatja. No nem azért, hogy nevének megadja a kellő tiszteletet, ismeretlen még, tán csak a thargok között tudják páran ki ő. Inkább a hallottakat emészti, öreges türelemmel, csak úgy, ahogy a sokat megéltek szokták azt.*
- Honnan tudjam, hogy előbbi színjátékod pont nem azért volt, hogy felkeltsd az érdeklődésem, s így juss belőlem haszonhoz? *Kérdezi immár kissé vidoran, semmiféleképpen sem sértő hangnemben. De tény, hogy a nevén kívül annyit tud az emberről, hogy szereti harsányan éltetni magát, s szeret megbántani másokat.*
- Hogy válaszoljak, mindenféleképpen elégedett vagyok a tekintetben, hogy normális hangot is meg tudsz ütni. A kérdés immár inkább, hogy miért teszed ezt vajon? *Kérdőn húzza fel szemöldökét, s továbbra is kíváncsian tekint az emberre. Komótosan veszi elő pipáját, hogy miközben figyel, megtömve azt pöfékelhessen jó nagyokat. Kissé talán későn, de észbe kap.*
- Ó, nem zavar? *Kapja ki szájából a pipát, s mutatja fel.* Szenvedélyem. *Mert az öreg gnóm, akkor is öreg kedves gnóm marad, ha az ellenség döngeti a kapukat. Aki előtte ül azonban jelenleg nem ellenség, inkább egy kezdetekben unszimpatikus figura.*
12849. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2018-09-16 21:23:10
Üzenet elküldve: 2018-09-16 21:23:10
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 101
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 101
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Lyessal//
*Gyorsan peregnek a percek. Immár a második pohár bornál tartanak. Nincs is olyan hideg már. az apró gnóm testben könnyen oszlik szét az aranyló almabor, szívet-lelket melegítve. Nem csupán Lyes szeme csillog immár, Cilanney is kipirulva üldögél, orcája hajszínéhez közelít.*
- Megszagolhatod a kencét, Mal biztosan megmutatja. Egyébként könnyen leszedte a lámpaola… *megakadva a mondatban, hirtelen kapja fel mutatóujját, mint akinek valami nagyon fontos jutott az eszébe.*
- Évek óta gondban vagyok a… mindegy is. Csak eszembe jutott valami, de azt hiszem, Mal tudja majd erre a választ. Mégis csak az ő kencéje volt. Tehát… *térnek vissza a jelenbe gondolatai.*
- Szerintem, a szobalányom tud még hozni, de ha nem tud, én valószínűleg el tudom készíteni. Elég ügyes kezeim vannak az ilyesmihez, és egy kisebb laborom, és szerintem ki tudom nyerni az eszenciát, ha nagyon akarom. Csak elő kell vennem azt a könyvet, aminek a címe… a címe…
* Visszakanyarodik, de az almabor dolgozik a kis testben, így aztán már valószínűleg összehord néhány plusz információt, aminek aztán semmi köze a lényeghez. Szinte el is siklik a fölött, hogy a mohaszínű szemek rajta legelnek. Ő csak csicsereg már-már végeláthatatlan fűzve a témákat egymásba, és persze erősen koncentrál a könyv címére.*
~Minden korok legtsodásb elixírjei. Lehet, hogy ez lesz az.~
*Kicsit gondolkodnia is kell, hogy mire kíváncsi Lyes, amikor elhangzik a kérdés, de inkább csak rávágja, hogy:*
- De, igaz. *Aztán már azon gondolkodik, miről is beszélt most az elf. A vidám csillogó szemekre nézve Cinn is elmosolyodik, de némi homály fedi az imént elhangzott szavakat. A könyvcímen gondolkodás közben éppen szófoszlányok elértek hozzá, nagyjából kezdi sejteni, hogy elmélkedett az elf, és nem is sértené meg, hogy visszakérdez, de nem akar lemaradni semmiről.*
- Illetve, mi igaz? *bűnbánón csillannak az indigó színű szemek, melyekbe már jócskán költözött az almaborból is.*
- Hidd el, nem lesz baj. Vannak vendégszobák, bár nem valami sok *ingatja meg a fejét.* Szerinted, ebben a városban számítanak még a gazdagnegyedi normák? Amikor számítottak, nálunk nagyobb családok, kedvtelésből szegték meg őket. A családom háza messzebb van, így velük megint csak nem kell számolni, Mal pedig... hát majd megismered, ha otthon lesz.
*minden irányból, alaposan megvizsgálva a helyzet, így még Cinn is megnyugtatja magát, hogy nincs ám ebben semmi elítélendő. És persze a jó szándék, ami főleg vezérli, minden felett áll.*
- Hát, valóban jó idő van. Most már inkább jobban esne a friss levegő. *fújtat egy kicsit, homlokára hullott tincseket egy mozdulattal próbálja kisöpörni, mert ő is ugyan azt érzi, amit Lyes. Emellett nem volna szerencsés nagyon későn a szegénynegyeden átvágni.
Ahogy elnézi, Lyes elf-sápadt arcát is megszínezi a bor. Lehetséges, hogy nincs hozzászokva az italozáshoz, bár Cinn olykor elkortyol egy-egy pohárral, korántsem mondható rendszeres italozónak. Előfordul, hogy egy-egy este a saját kis könyvtárának kandallós zugában, kényelmes kanapéján elidőzik. Csak mivel ideje nagy részét a laborban tölti, vagy régebben a templom alatti könyvtárban, így erre nem sűrűn áldozott.*
- Igen, van kandallóm és eléggé el is áztunk, hogy érdemes lehessen begyújtani. A köpenyem is merő víz. A szobalányom ezen már fenn sem akad majd, úgy hiszem. *pillantás találkozik Lyesével.* Szerintem, nyugodtan begyújthatsz te magad, ha ennyire szereted csinálni.
* A poharat emeli az utolsó kortyokra, aztán üresen tolja az asztal közepére.*
- Felőlem akár indulhatunk is. Így is osonnunk kell majd szerintem.
*Gyorsan peregnek a percek. Immár a második pohár bornál tartanak. Nincs is olyan hideg már. az apró gnóm testben könnyen oszlik szét az aranyló almabor, szívet-lelket melegítve. Nem csupán Lyes szeme csillog immár, Cilanney is kipirulva üldögél, orcája hajszínéhez közelít.*
- Megszagolhatod a kencét, Mal biztosan megmutatja. Egyébként könnyen leszedte a lámpaola… *megakadva a mondatban, hirtelen kapja fel mutatóujját, mint akinek valami nagyon fontos jutott az eszébe.*
- Évek óta gondban vagyok a… mindegy is. Csak eszembe jutott valami, de azt hiszem, Mal tudja majd erre a választ. Mégis csak az ő kencéje volt. Tehát… *térnek vissza a jelenbe gondolatai.*
- Szerintem, a szobalányom tud még hozni, de ha nem tud, én valószínűleg el tudom készíteni. Elég ügyes kezeim vannak az ilyesmihez, és egy kisebb laborom, és szerintem ki tudom nyerni az eszenciát, ha nagyon akarom. Csak elő kell vennem azt a könyvet, aminek a címe… a címe…
* Visszakanyarodik, de az almabor dolgozik a kis testben, így aztán már valószínűleg összehord néhány plusz információt, aminek aztán semmi köze a lényeghez. Szinte el is siklik a fölött, hogy a mohaszínű szemek rajta legelnek. Ő csak csicsereg már-már végeláthatatlan fűzve a témákat egymásba, és persze erősen koncentrál a könyv címére.*
~Minden korok legtsodásb elixírjei. Lehet, hogy ez lesz az.~
*Kicsit gondolkodnia is kell, hogy mire kíváncsi Lyes, amikor elhangzik a kérdés, de inkább csak rávágja, hogy:*
- De, igaz. *Aztán már azon gondolkodik, miről is beszélt most az elf. A vidám csillogó szemekre nézve Cinn is elmosolyodik, de némi homály fedi az imént elhangzott szavakat. A könyvcímen gondolkodás közben éppen szófoszlányok elértek hozzá, nagyjából kezdi sejteni, hogy elmélkedett az elf, és nem is sértené meg, hogy visszakérdez, de nem akar lemaradni semmiről.*
- Illetve, mi igaz? *bűnbánón csillannak az indigó színű szemek, melyekbe már jócskán költözött az almaborból is.*
- Hidd el, nem lesz baj. Vannak vendégszobák, bár nem valami sok *ingatja meg a fejét.* Szerinted, ebben a városban számítanak még a gazdagnegyedi normák? Amikor számítottak, nálunk nagyobb családok, kedvtelésből szegték meg őket. A családom háza messzebb van, így velük megint csak nem kell számolni, Mal pedig... hát majd megismered, ha otthon lesz.
*minden irányból, alaposan megvizsgálva a helyzet, így még Cinn is megnyugtatja magát, hogy nincs ám ebben semmi elítélendő. És persze a jó szándék, ami főleg vezérli, minden felett áll.*
- Hát, valóban jó idő van. Most már inkább jobban esne a friss levegő. *fújtat egy kicsit, homlokára hullott tincseket egy mozdulattal próbálja kisöpörni, mert ő is ugyan azt érzi, amit Lyes. Emellett nem volna szerencsés nagyon későn a szegénynegyeden átvágni.
Ahogy elnézi, Lyes elf-sápadt arcát is megszínezi a bor. Lehetséges, hogy nincs hozzászokva az italozáshoz, bár Cinn olykor elkortyol egy-egy pohárral, korántsem mondható rendszeres italozónak. Előfordul, hogy egy-egy este a saját kis könyvtárának kandallós zugában, kényelmes kanapéján elidőzik. Csak mivel ideje nagy részét a laborban tölti, vagy régebben a templom alatti könyvtárban, így erre nem sűrűn áldozott.*
- Igen, van kandallóm és eléggé el is áztunk, hogy érdemes lehessen begyújtani. A köpenyem is merő víz. A szobalányom ezen már fenn sem akad majd, úgy hiszem. *pillantás találkozik Lyesével.* Szerintem, nyugodtan begyújthatsz te magad, ha ennyire szereted csinálni.
* A poharat emeli az utolsó kortyokra, aztán üresen tolja az asztal közepére.*
- Felőlem akár indulhatunk is. Így is osonnunk kell majd szerintem.
12848. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2018-09-16 18:13:52
Üzenet elküldve: 2018-09-16 18:13:52
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*A távozó alak figyeléséből szinte egyszerre fordulnak egymás felé, amitől a pillantás még feszültebb, még élesebb lesz, pedig ez csak a véletlen hatása lehet, semmi szándékoltság nincs benne ezúttal. Legalábbis a bárd részéről.
A töpörödött gnóm ugyanúgy megnézi őt, mint Cha'yss megnézi magának a gnómot. Amikor megszólal, nem dől be a fáradt hangnak vagy a törődött nézésnek, nemrég mondta ki a gnóm, hogy nem minden az, aminek látszik vele kapcsolatban. Úgy tűnik, a harciassága is alábbhagy, mert ezúttal csak szavakkal illeti a sárgaszeműt, tettekkel vagy a botja végével nem.
A kérdés megválaszolása elmarad, helyette olyan kijelentést tesz a vénség, amitől a zenésznek mosolyogni támad kedve. Már attól eltekintve, hogy eddig is mosolygott.*
- Több barátom van, mint hazug cimborám. *Válaszolja közönyösen. Vannak barátai, persze, de nem ebben a városban. Itt alig ismer valakit és az az ismeretség is inkább a kikötőre korlátozódik. Ide szórakozni jár.*
- Tudod... *Kezd bele színpadias sóhajjal, ahogy leül a korábban távozott helyére és hanyagul kinyújtóztatja lábait az asztal alatt, mint valami nagymacska.*
- Nem békében ismerszik meg a barát, de ezt szerintem te is tudod. Elég vénnek látszol, hogy legyen tapasztalatod ebben. *Bár sohasem tudta megállapítani, hogy egy gnóm éppen öreg vagy fiatal.*
- Ha nevetgélve-borozgatva ismersz meg valakit, könnyebben tévútra tévedsz és csalódni fogsz. *Emeli fel mutatóujját, ahogy Nozar kiürült poharába pillant, majd félrelöki a kupát.*
- Nyugalomban mindenki álcát visel, egy maszkot, ha úgy tetszik, de bajban, balhéban, haragban mindenki megmutatja a valódi arcát. *Kacsint a gnómra, majd a bemutatkozására tett második megjegyzés után elhallgat egy kicsit.*
- Cha'yss Cano Caldolcor, Wegtorenből. *Mutatkozik be halovány mosollyal. Nem gondolja magáról, hogy olyan híres volna, hogy a gnóm ismerje a nevét, még csak nem is Artheniorban élt eddig.
Míg válaszol, s a gnóm szétnéz az ivóban, ő az öreget fürkészi. Láthatóan nem érdekli, hogy kinek tűnt fel a korábbi kis incidens. Egy kocsmában bizonyosan mindennaposak az ilyen kis szócsaták és a távozón kívül más nem oldotta meg a fegyverét.*
- Elégedett vagy? *Kérdi. Most már eleget válaszolgatott, neki is szüksége volna egy-két válaszra és reméli, hogy a gnómtól megkapja azokat.*
*A távozó alak figyeléséből szinte egyszerre fordulnak egymás felé, amitől a pillantás még feszültebb, még élesebb lesz, pedig ez csak a véletlen hatása lehet, semmi szándékoltság nincs benne ezúttal. Legalábbis a bárd részéről.
A töpörödött gnóm ugyanúgy megnézi őt, mint Cha'yss megnézi magának a gnómot. Amikor megszólal, nem dől be a fáradt hangnak vagy a törődött nézésnek, nemrég mondta ki a gnóm, hogy nem minden az, aminek látszik vele kapcsolatban. Úgy tűnik, a harciassága is alábbhagy, mert ezúttal csak szavakkal illeti a sárgaszeműt, tettekkel vagy a botja végével nem.
A kérdés megválaszolása elmarad, helyette olyan kijelentést tesz a vénség, amitől a zenésznek mosolyogni támad kedve. Már attól eltekintve, hogy eddig is mosolygott.*
- Több barátom van, mint hazug cimborám. *Válaszolja közönyösen. Vannak barátai, persze, de nem ebben a városban. Itt alig ismer valakit és az az ismeretség is inkább a kikötőre korlátozódik. Ide szórakozni jár.*
- Tudod... *Kezd bele színpadias sóhajjal, ahogy leül a korábban távozott helyére és hanyagul kinyújtóztatja lábait az asztal alatt, mint valami nagymacska.*
- Nem békében ismerszik meg a barát, de ezt szerintem te is tudod. Elég vénnek látszol, hogy legyen tapasztalatod ebben. *Bár sohasem tudta megállapítani, hogy egy gnóm éppen öreg vagy fiatal.*
- Ha nevetgélve-borozgatva ismersz meg valakit, könnyebben tévútra tévedsz és csalódni fogsz. *Emeli fel mutatóujját, ahogy Nozar kiürült poharába pillant, majd félrelöki a kupát.*
- Nyugalomban mindenki álcát visel, egy maszkot, ha úgy tetszik, de bajban, balhéban, haragban mindenki megmutatja a valódi arcát. *Kacsint a gnómra, majd a bemutatkozására tett második megjegyzés után elhallgat egy kicsit.*
- Cha'yss Cano Caldolcor, Wegtorenből. *Mutatkozik be halovány mosollyal. Nem gondolja magáról, hogy olyan híres volna, hogy a gnóm ismerje a nevét, még csak nem is Artheniorban élt eddig.
Míg válaszol, s a gnóm szétnéz az ivóban, ő az öreget fürkészi. Láthatóan nem érdekli, hogy kinek tűnt fel a korábbi kis incidens. Egy kocsmában bizonyosan mindennaposak az ilyen kis szócsaták és a távozón kívül más nem oldotta meg a fegyverét.*
- Elégedett vagy? *Kérdi. Most már eleget válaszolgatott, neki is szüksége volna egy-két válaszra és reméli, hogy a gnómtól megkapja azokat.*
12847. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2018-09-16 11:41:03
Üzenet elküldve: 2018-09-16 11:41:03
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 235
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 235
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*Nem mondhatjuk, hogy látta előre Nozar távozását. Fogalma sincs az emberekről, sem a szokásaikról, sem az ingerküszöbükről. Az is tény, hogy ifjú korában gnóm volta miatt bőségesen kaphatott a szennyből, mi most a bárd száját is elhagyta az imént. Általában sosem volt ereje teljében, így maradt a távozás, de öreg korára ezzel már nem él. Legyen úgy, ahogy lennie kell. Nozar szavaira is csak legyint, persze a távozás elszomorítja, de úgy is fognak még találkozni vélhetően. Suttogó szavaira is csak bólint, majd pálinkáját megemelve húzza le, miután Nozar poharához koccintja.*
- Úgy lesz, kobzos cimbora, úgy lesz! *Miután a kobzos távozik egy darabig még figyeli, ahogy felmegy a lépcsőn, majd szigorú tekintettel fordul vissza a bárd felé, s épp valami elméset mondana, de ezúttal is félbeszakítják, tiszteletlenül. Csak csóválja fejét, de türelmét már ismét visszanyerte, így inkább kissé kíváncsi. Hogyan élhet valaki így? Borzasztó magányos lehet, annyi szent. Így a bárd kérdésére előbb nem is válaszol, csak kíváncsian fürkész, majd csendesen megszólal. Hangja ezúttal nem üti meg a határozottság határát sem, csupán egy megfáradt, szelíd vén gnóm benyomását kelti, valahogy úgy is érzi magát. Pihenni jött, mégis fáradtabb, mint korábban érkezett.*
- Borzasztó magányos lehetsz. *Mondja halkan fejét csóválva a bárdra nézve.* Persze, valóban nem mondhatom meg hogyan viszonyulj másokhoz, de ha ilyen formán szoktad hozni magad, nem tudom hány barátod lehet. Megsértetted a cimborámat, nem is kicsit. Ahogy látom neked ez játék csupán. Miért? *Kérdezi, mert valóban érdekli a dolog. Soha nem találkozott még egy szerzettel sem, ki ennyibe semmibe venné mások társaságát.*
- Előbb talán mondd meg te, ahogy illik. *Szól csendesen, még mindig nem adta fel a reményt, hogy némi őszinte mondatot csikarjon ki a bárdból. Jelenleg ő is a távozás mellett teszi le a voksát. Semmi kedve szócsatát vívni. Körben is néz az ivóban, nem volt e feltűnő jelenet, amit itt műveltek.*
*Nem mondhatjuk, hogy látta előre Nozar távozását. Fogalma sincs az emberekről, sem a szokásaikról, sem az ingerküszöbükről. Az is tény, hogy ifjú korában gnóm volta miatt bőségesen kaphatott a szennyből, mi most a bárd száját is elhagyta az imént. Általában sosem volt ereje teljében, így maradt a távozás, de öreg korára ezzel már nem él. Legyen úgy, ahogy lennie kell. Nozar szavaira is csak legyint, persze a távozás elszomorítja, de úgy is fognak még találkozni vélhetően. Suttogó szavaira is csak bólint, majd pálinkáját megemelve húzza le, miután Nozar poharához koccintja.*
- Úgy lesz, kobzos cimbora, úgy lesz! *Miután a kobzos távozik egy darabig még figyeli, ahogy felmegy a lépcsőn, majd szigorú tekintettel fordul vissza a bárd felé, s épp valami elméset mondana, de ezúttal is félbeszakítják, tiszteletlenül. Csak csóválja fejét, de türelmét már ismét visszanyerte, így inkább kissé kíváncsi. Hogyan élhet valaki így? Borzasztó magányos lehet, annyi szent. Így a bárd kérdésére előbb nem is válaszol, csak kíváncsian fürkész, majd csendesen megszólal. Hangja ezúttal nem üti meg a határozottság határát sem, csupán egy megfáradt, szelíd vén gnóm benyomását kelti, valahogy úgy is érzi magát. Pihenni jött, mégis fáradtabb, mint korábban érkezett.*
- Borzasztó magányos lehetsz. *Mondja halkan fejét csóválva a bárdra nézve.* Persze, valóban nem mondhatom meg hogyan viszonyulj másokhoz, de ha ilyen formán szoktad hozni magad, nem tudom hány barátod lehet. Megsértetted a cimborámat, nem is kicsit. Ahogy látom neked ez játék csupán. Miért? *Kérdezi, mert valóban érdekli a dolog. Soha nem találkozott még egy szerzettel sem, ki ennyibe semmibe venné mások társaságát.*
- Előbb talán mondd meg te, ahogy illik. *Szól csendesen, még mindig nem adta fel a reményt, hogy némi őszinte mondatot csikarjon ki a bárdból. Jelenleg ő is a távozás mellett teszi le a voksát. Semmi kedve szócsatát vívni. Körben is néz az ivóban, nem volt e feltűnő jelenet, amit itt műveltek.*
12846. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2018-09-15 16:17:25
Üzenet elküldve: 2018-09-15 16:17:25
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*A sötéten mosolygó wegtoreniről a legjobbat feltételezni ugyanolyan ostobaság, mint két lúdtollal a kézben leugrani a szakadékba. A bárd fölénye teljes tudatában áll és beszél, mintha egy színpadon állna, ahol övé a főszerep, míg mindenki más csak biodíszlet volna csak körülötte. Őt nem érdeklik a csillagok közé szánt gondolatok, csak a szavakra, csak az eseményekre figyel. Neki ez a játék, ez a szórakozás, ami a pezsgést jelenti.
Egyelőre a gnómra nem figyel, bár ő volt az, aki csaknem tettlegesen is kifejezte nemtetszését a sárgaszemű fellépése ellen. Szavai nemigen érik el azt a szintet, hogy feldühítsék, persze hallja őket, de egy lesajnáló mosolynál többre nem futja értük. Megérti ő a felé táplált negatív érzéseket, hisz éppen ezért kötött bele a duóba, csak ez még olyan lapos, olyan semmitmondó.*
- Én úgy ismerem a mondást, hogy vigyázz a nyelvedre, nehogy a torkodon húzzák ki. *Kacsint a gnóm felé. Elmésnek találja a kis mondást, de nem veszi magára, annál sokkal vastagabb a borostája alatt a bőr.
A válasz, melyet kap, tűnjön bárhogyan is, kedvére való. Sajnos ez itt nem Wegtoren, itt más törvények élnek, erőtlenek, fekélyesek. Ezért is történhetett meg, ami megtörtént.
Cha'yss hanyag, féloldalas mosollyal hallgatja végig Nozar szavait, még ásít is egy jót közben. S láss, csodát, a szürkehajú jobbnak látja lelépni. Távozását csomagolhatja bár az okosabb enged álcájába, a megfutás ugyanúgy az marad. Meglepetés lehet, de a bárd nem áll az útjába, nem is illeti szóval, hagyja távozni, de hosszú ideig néz utána, míg el nem tűnik a lépcsőn. Wegtorenben egy ilyen kihátrálás a párbajból egyet jelent azzal, hogy a sértett fél bármikor elégtételt vehet, akár lesből vagy orvul is. A távozó Nozar épp ezt kockáztatja, hisz egy párbaj keretei között még Cha'yss sem kockáztatná, hogy mérgezett pengével vagy csellel arasson győzelmet felette, ám így már... Kathlyn elégedett lesz.
Amikor a másik távozott, a zenész a gnómhoz fordul és fintorogva néz végig az öregen.*
- A barátod mindig ilyen beszari vagy ez csak a személyemnek szólt? *Kérdi, ahogy közelebb lép az asztalhoz.*
- Mi a neved öreg? *Toldja még meg az előző kérdést. Jobbjának hüvelykujját fegyverövébe akasztja, úgy néz le az asztalnál ülő gnómra.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*A sötéten mosolygó wegtoreniről a legjobbat feltételezni ugyanolyan ostobaság, mint két lúdtollal a kézben leugrani a szakadékba. A bárd fölénye teljes tudatában áll és beszél, mintha egy színpadon állna, ahol övé a főszerep, míg mindenki más csak biodíszlet volna csak körülötte. Őt nem érdeklik a csillagok közé szánt gondolatok, csak a szavakra, csak az eseményekre figyel. Neki ez a játék, ez a szórakozás, ami a pezsgést jelenti.
Egyelőre a gnómra nem figyel, bár ő volt az, aki csaknem tettlegesen is kifejezte nemtetszését a sárgaszemű fellépése ellen. Szavai nemigen érik el azt a szintet, hogy feldühítsék, persze hallja őket, de egy lesajnáló mosolynál többre nem futja értük. Megérti ő a felé táplált negatív érzéseket, hisz éppen ezért kötött bele a duóba, csak ez még olyan lapos, olyan semmitmondó.*
- Én úgy ismerem a mondást, hogy vigyázz a nyelvedre, nehogy a torkodon húzzák ki. *Kacsint a gnóm felé. Elmésnek találja a kis mondást, de nem veszi magára, annál sokkal vastagabb a borostája alatt a bőr.
A válasz, melyet kap, tűnjön bárhogyan is, kedvére való. Sajnos ez itt nem Wegtoren, itt más törvények élnek, erőtlenek, fekélyesek. Ezért is történhetett meg, ami megtörtént.
Cha'yss hanyag, féloldalas mosollyal hallgatja végig Nozar szavait, még ásít is egy jót közben. S láss, csodát, a szürkehajú jobbnak látja lelépni. Távozását csomagolhatja bár az okosabb enged álcájába, a megfutás ugyanúgy az marad. Meglepetés lehet, de a bárd nem áll az útjába, nem is illeti szóval, hagyja távozni, de hosszú ideig néz utána, míg el nem tűnik a lépcsőn. Wegtorenben egy ilyen kihátrálás a párbajból egyet jelent azzal, hogy a sértett fél bármikor elégtételt vehet, akár lesből vagy orvul is. A távozó Nozar épp ezt kockáztatja, hisz egy párbaj keretei között még Cha'yss sem kockáztatná, hogy mérgezett pengével vagy csellel arasson győzelmet felette, ám így már... Kathlyn elégedett lesz.
Amikor a másik távozott, a zenész a gnómhoz fordul és fintorogva néz végig az öregen.*
- A barátod mindig ilyen beszari vagy ez csak a személyemnek szólt? *Kérdi, ahogy közelebb lép az asztalhoz.*
- Mi a neved öreg? *Toldja még meg az előző kérdést. Jobbjának hüvelykujját fegyverövébe akasztja, úgy néz le az asztalnál ülő gnómra.*
12845. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2018-09-14 01:05:05
Üzenet elküldve: 2018-09-14 01:05:05
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 117
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 117
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Záró//
*Sajnos a ripacs nem veszi a lapokat, úgy látszik senkitől, a saját műsora foglalja el csak és egyedül. Nem is keresi tovább a szavakat magában, a ripacs pontosan leírja. Annyira el van merülve azzal, hogy a középpontba helyezze magát, rá kerüljön minden figyelem, eszébe se jut átgondolni, mivel érdemelte ki. Egy rossz komédiába ültek be, és bár semmit se fizetett érte, túl sokba került már így is. Nem hajlandó elhinni, hogy a férfi komolyan játszik, így feltételezi, hogy őrült vagy valami összeesküvés része a dolog. A párbajkihívást hallgatva biztos, hogy egy futóbolond áll előtte, össze-vissza beszél egy párhuzamos, romantikus világról, ahol lovagokat jelöltetnek, párbajoznak és ahol ripacsok képviseltetik a nemességet. Számára ez lényegtelen, ő még a földön jár és nem fogja a fogadó közepén torkon szúrni, elviselni se a másik fekélyes társaságát, így nincs is helye itt. Úgy is erre megy ki a játék, szúrja a ripacs szemét az ittléte. Mondjuk ez valami, amiben egyetértenek és ha nem takarodik el és a jó szóra se hallgat, akkor Nozarinnak kell a józan félnek maradni és magától távozni. Semmi kedve a dagonyázáshoz.*
-Csak azt tudom mondani, amit eddig, nincs igényem a műsorodra és rád se. De, ha ennyire ragaszkodsz hozzá, várj a világítótoronynál addig, amíg bele nem mohásodik a homlokod. Nézd meg, hátha most is ott várlak-e.
*Nyilván nem várja, hogy valaki ennyire arrogáns és képmutató hirtelen hallgasson a szavaira, így elbúcsúzik jó barátjától, melynek hatására füle csontjai számára egy új korszak jöhet el, miben nem kell az ordítások hatására remegniük. Az egyik hangadóért kár, reméli, majd összefutnak. Feláll a székből, nem is várja a felkeléssel teljesen meg, hogy az öreg befejezze a mondandóját. A válasszal igen és meg is veregeti a hátát.*
-Szerintem ebben pont tévedsz, hisz ha nem lenne alfelének luka benőve, miért ürítene ennyit a száját át?
*Biztos lesz ehhez pár szava a ripacsnak, amit elengedhet a füle mellett. Amennyit pofázni látta a névtelent, mindenhez van rengeteg szava, szóval az a kevés érték, ami nagy ritkán kinyerhető belőle, elsüllyed a masszában.*
-De, ehhez már túl késő van és neked is a pihenést ajánlom.
*Majd közel hajolva súg, hogy a ripacs véletlenül se hallja meg.*
-Ha kell kíséret a visszaúthoz, reggel még itt leszek. Legyen dél, hogy legyen időd megtalálni négy szót, amiből kettő-kettő rímel. A többiben majd kisegítelek.
*Azért jókedve sem szállt el teljesen, hisz Sfetts pozitivitása megkövetendő lenne, ha nem lenne túl sok rossz tapasztalata töredéknyi jóindulata indokán. Így csak egy olyan különlegesség, amit ritkán láthat. Sőt, szinte soha. Pálinkás Sfettséhez koccintja távozólag, inkább kevesebbet hallgatna a ripacsból, mint többet.*
-Egészség! És vigyázz magadra.
*Lehet azért itta csak meg, hogy a ripacs ne ingyenélhessen rajta, de ezt nem tudják meg, hisz már az Nozar torkát marja és nem az övét.*
~De ha akarja, kinyalhatja a poharat. És mást is.~
* Egy Szobát kér magának és lepengeti a 14 aranyat. és az öreg miatt érzett csekély bűntudattal -hisz végül is egy őrült mellett hagyta ott- fel is megy a szobájába, hogy kiheverje ezt a hosszú napot.*
//Záró//
*Sajnos a ripacs nem veszi a lapokat, úgy látszik senkitől, a saját műsora foglalja el csak és egyedül. Nem is keresi tovább a szavakat magában, a ripacs pontosan leírja. Annyira el van merülve azzal, hogy a középpontba helyezze magát, rá kerüljön minden figyelem, eszébe se jut átgondolni, mivel érdemelte ki. Egy rossz komédiába ültek be, és bár semmit se fizetett érte, túl sokba került már így is. Nem hajlandó elhinni, hogy a férfi komolyan játszik, így feltételezi, hogy őrült vagy valami összeesküvés része a dolog. A párbajkihívást hallgatva biztos, hogy egy futóbolond áll előtte, össze-vissza beszél egy párhuzamos, romantikus világról, ahol lovagokat jelöltetnek, párbajoznak és ahol ripacsok képviseltetik a nemességet. Számára ez lényegtelen, ő még a földön jár és nem fogja a fogadó közepén torkon szúrni, elviselni se a másik fekélyes társaságát, így nincs is helye itt. Úgy is erre megy ki a játék, szúrja a ripacs szemét az ittléte. Mondjuk ez valami, amiben egyetértenek és ha nem takarodik el és a jó szóra se hallgat, akkor Nozarinnak kell a józan félnek maradni és magától távozni. Semmi kedve a dagonyázáshoz.*
-Csak azt tudom mondani, amit eddig, nincs igényem a műsorodra és rád se. De, ha ennyire ragaszkodsz hozzá, várj a világítótoronynál addig, amíg bele nem mohásodik a homlokod. Nézd meg, hátha most is ott várlak-e.
*Nyilván nem várja, hogy valaki ennyire arrogáns és képmutató hirtelen hallgasson a szavaira, így elbúcsúzik jó barátjától, melynek hatására füle csontjai számára egy új korszak jöhet el, miben nem kell az ordítások hatására remegniük. Az egyik hangadóért kár, reméli, majd összefutnak. Feláll a székből, nem is várja a felkeléssel teljesen meg, hogy az öreg befejezze a mondandóját. A válasszal igen és meg is veregeti a hátát.*
-Szerintem ebben pont tévedsz, hisz ha nem lenne alfelének luka benőve, miért ürítene ennyit a száját át?
*Biztos lesz ehhez pár szava a ripacsnak, amit elengedhet a füle mellett. Amennyit pofázni látta a névtelent, mindenhez van rengeteg szava, szóval az a kevés érték, ami nagy ritkán kinyerhető belőle, elsüllyed a masszában.*
-De, ehhez már túl késő van és neked is a pihenést ajánlom.
*Majd közel hajolva súg, hogy a ripacs véletlenül se hallja meg.*
-Ha kell kíséret a visszaúthoz, reggel még itt leszek. Legyen dél, hogy legyen időd megtalálni négy szót, amiből kettő-kettő rímel. A többiben majd kisegítelek.
*Azért jókedve sem szállt el teljesen, hisz Sfetts pozitivitása megkövetendő lenne, ha nem lenne túl sok rossz tapasztalata töredéknyi jóindulata indokán. Így csak egy olyan különlegesség, amit ritkán láthat. Sőt, szinte soha. Pálinkás Sfettséhez koccintja távozólag, inkább kevesebbet hallgatna a ripacsból, mint többet.*
-Egészség! És vigyázz magadra.
*Lehet azért itta csak meg, hogy a ripacs ne ingyenélhessen rajta, de ezt nem tudják meg, hisz már az Nozar torkát marja és nem az övét.*
~De ha akarja, kinyalhatja a poharat. És mást is.~
* Egy Szobát kér magának és lepengeti a 14 aranyat.
és az öreg miatt érzett csekély bűntudattal -hisz végül is egy őrült mellett hagyta ott- fel is megy a szobájába, hogy kiheverje ezt a hosszú napot.*
12844. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2018-09-13 16:57:55
Üzenet elküldve: 2018-09-13 16:57:55
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 235
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 235
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*Gondterhelten vakargatja meg szakállát, ebből még baj lehet, s fél szemmel Nozarra néz, ki láthatóan kevésbé veszi könnyen a nyilvánvaló sértést, ami elhangzik. Az is nyilvánvalónak tűnhet egyesek számára, hogy a felbujtás szándékos, azonban, mint már korábban kiderült a gnóm nem jó emberismerő, ráadásul a legjobbat feltételezi minden tekintetben, abból kiindulva, hogy ő sem járna el másképp fordított esetben. Bizonyára valami tévedés, vagy neveltetési problémák állhatnak a háttérben, bár most már valóban kissé bizonytalan. Az sem segít a dolgon, hogy a fejre koppintás elmarad, bár tény, hogy vélhetően nem is akart volna hasonlóan cselekedni, csak a tiszteletlenségnek e magas foka, még őt is kihozta kissé a béketűrésből. Nozar hosszabb gondolatmenetéből természetesen ő csak sejthet dolgokat, szemekből és ráncokból olvas, ez a könyv pedig nem sok jót ígér a hátralévő pillanatokra nézve. Társa tettetett közönnyel szemléli a dolgokat, ugyan Sfetts gondolja, hogy azért valamit biztos hallott az elhangzottakból, nem firtatja, nem szítja a tüzet. Kérdésére egyébként is választ kapott. Nozar arcára van írva, illetve a semleges arcából még briliáns logika nélkül is kikövetkeztethető, hogy a férfinak fogalma sincs arról, ki cseppent ide közéjük és frappáns verssoraik közé. Az illetlen férfi még meg is fejeli egy mondattal tettét, bár erre már Sfetts csak szomorúan legyint, amolyan „ezek a mai fiatalok” kifejezéssel tekintetében:*
- Nem fogom, fiam, ne aggódj. Korom ellenére azt mondják, fürge vagyok. *Pillant fel a férfira, hogy egy apró kevésbé hazug megnyilvánulást olvashasson le arcáról. Tekintve, hogy nyilvánvaló, nem fog leállni verekedni, főleg, hogy pont nyugalomra vágyva érkezett az ivóba, főleg, hogy pont azt jelentette ki a legelején, hogy Vaskorsó pezsgése egy kissé visszataszító számára, így nem veszi fel a fonalat. Inkább csak komótosan pipáját készíti elő, amit megtöm, botja végéből kivett szurkálóval megigazít, majd meggyújt. Hanyagul és kényelmesen dől hátra a széken, miközben idős szemei továbbra is a szájhős férfin függenek. A történtek ellenére nincs is szüksége arra, hogy nyugalmat tettessen, igazából sok víz lefolyt már az Artheniori folyón ahhoz, hogy hasonló fricskákkal ki lehessen hozni jobban a sodrából, főleg szándékosan. Így csak megenged magának egy két kósza füstbodort, fejét hátra vetve cuppogtatja a még Habrertustól kapott dohány ízének maradékát, majd végül csak megszólal:*
- Rosszul hallod, kisfiam, én nem hallottam semmit. *Cuppog kedélyesen.* A barátomnak, *merthogy innentől kezdve a csordaszellem erősebb az eltelt időnél, s a közös sértés, közös akaratot kíván* pont dolga van, mint, hogy a te állítólagos becsületedet pucolgassa. *Kuncog fel.* Javaslom inkább, hogy
fürödj meg, esetleg a szádat mosd ki, mint én tettem annak idején a nagyszájú, semmit érő fiatalokkal, akik bár hasonszőrűen jól forgatták a szavakat, valójában ettől többet nem tudtak felmutatni. *Békés szemekkel pipájába szív:*
- Hiszen ismered a mondást: Ha két pofára aranyat is eszel, attól még szar jön ki a seggeden. *Vonja meg a vállát, az értelmezés kérdését már az ifjú férfira bízza, persze mindeközben elnézést kérő, lekiismeretfurdalást tükröző tekintettel néz körben az ivóban, még szájára is paskol aprót, majd köhint és Nozarhoz fordul.*
- Maradj csak barátom, hosszú még az este. Bár az íze poshadt lett, de ha jól emlékszem tartozom még neked egy négy sorossal. *Kitüntető figyelme Nozarnak szól és Cha'yssnak is jelez. Egy vita addig alkalmas bármire egy társaságban, míg fenntartja valakinek is az érdeklődését. Amennyiben nincs igény rá, vagy nem talál célt… nos, az esetben már talán nem is vitának, mintsem csak felesleges, demagóg önámításnak hívják. Kérdés, hogy a férfi erre rájön-e egyedül, vagy további aforizmákkal kell szolgálnia?*
A hozzászólás írója (Sfetts F'iux) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.09.13 17:25:14
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*Gondterhelten vakargatja meg szakállát, ebből még baj lehet, s fél szemmel Nozarra néz, ki láthatóan kevésbé veszi könnyen a nyilvánvaló sértést, ami elhangzik. Az is nyilvánvalónak tűnhet egyesek számára, hogy a felbujtás szándékos, azonban, mint már korábban kiderült a gnóm nem jó emberismerő, ráadásul a legjobbat feltételezi minden tekintetben, abból kiindulva, hogy ő sem járna el másképp fordított esetben. Bizonyára valami tévedés, vagy neveltetési problémák állhatnak a háttérben, bár most már valóban kissé bizonytalan. Az sem segít a dolgon, hogy a fejre koppintás elmarad, bár tény, hogy vélhetően nem is akart volna hasonlóan cselekedni, csak a tiszteletlenségnek e magas foka, még őt is kihozta kissé a béketűrésből. Nozar hosszabb gondolatmenetéből természetesen ő csak sejthet dolgokat, szemekből és ráncokból olvas, ez a könyv pedig nem sok jót ígér a hátralévő pillanatokra nézve. Társa tettetett közönnyel szemléli a dolgokat, ugyan Sfetts gondolja, hogy azért valamit biztos hallott az elhangzottakból, nem firtatja, nem szítja a tüzet. Kérdésére egyébként is választ kapott. Nozar arcára van írva, illetve a semleges arcából még briliáns logika nélkül is kikövetkeztethető, hogy a férfinak fogalma sincs arról, ki cseppent ide közéjük és frappáns verssoraik közé. Az illetlen férfi még meg is fejeli egy mondattal tettét, bár erre már Sfetts csak szomorúan legyint, amolyan „ezek a mai fiatalok” kifejezéssel tekintetében:*
- Nem fogom, fiam, ne aggódj. Korom ellenére azt mondják, fürge vagyok. *Pillant fel a férfira, hogy egy apró kevésbé hazug megnyilvánulást olvashasson le arcáról. Tekintve, hogy nyilvánvaló, nem fog leállni verekedni, főleg, hogy pont nyugalomra vágyva érkezett az ivóba, főleg, hogy pont azt jelentette ki a legelején, hogy Vaskorsó pezsgése egy kissé visszataszító számára, így nem veszi fel a fonalat. Inkább csak komótosan pipáját készíti elő, amit megtöm, botja végéből kivett szurkálóval megigazít, majd meggyújt. Hanyagul és kényelmesen dől hátra a széken, miközben idős szemei továbbra is a szájhős férfin függenek. A történtek ellenére nincs is szüksége arra, hogy nyugalmat tettessen, igazából sok víz lefolyt már az Artheniori folyón ahhoz, hogy hasonló fricskákkal ki lehessen hozni jobban a sodrából, főleg szándékosan. Így csak megenged magának egy két kósza füstbodort, fejét hátra vetve cuppogtatja a még Habrertustól kapott dohány ízének maradékát, majd végül csak megszólal:*
- Rosszul hallod, kisfiam, én nem hallottam semmit. *Cuppog kedélyesen.* A barátomnak, *merthogy innentől kezdve a csordaszellem erősebb az eltelt időnél, s a közös sértés, közös akaratot kíván* pont dolga van, mint, hogy a te állítólagos becsületedet pucolgassa. *Kuncog fel.* Javaslom inkább, hogy
fürödj meg, esetleg a szádat mosd ki, mint én tettem annak idején a nagyszájú, semmit érő fiatalokkal, akik bár hasonszőrűen jól forgatták a szavakat, valójában ettől többet nem tudtak felmutatni. *Békés szemekkel pipájába szív:*
- Hiszen ismered a mondást: Ha két pofára aranyat is eszel, attól még szar jön ki a seggeden. *Vonja meg a vállát, az értelmezés kérdését már az ifjú férfira bízza, persze mindeközben elnézést kérő, lekiismeretfurdalást tükröző tekintettel néz körben az ivóban, még szájára is paskol aprót, majd köhint és Nozarhoz fordul.*
- Maradj csak barátom, hosszú még az este. Bár az íze poshadt lett, de ha jól emlékszem tartozom még neked egy négy sorossal. *Kitüntető figyelme Nozarnak szól és Cha'yssnak is jelez. Egy vita addig alkalmas bármire egy társaságban, míg fenntartja valakinek is az érdeklődését. Amennyiben nincs igény rá, vagy nem talál célt… nos, az esetben már talán nem is vitának, mintsem csak felesleges, demagóg önámításnak hívják. Kérdés, hogy a férfi erre rájön-e egyedül, vagy további aforizmákkal kell szolgálnia?*
A hozzászólás írója (Sfetts F'iux) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.09.13 17:25:14
12843. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2018-09-12 23:01:34
Üzenet elküldve: 2018-09-12 23:01:34
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Cilanney Dharlarann//
*Huncutul hagyja, hogy az ujjat behajtsák, ha úgy van jó, hát úgy van jól, azonban a korábban elkapott kissé zavart mondatokra apellálni akar, nem hagyja annyiban. Ráadásul tán a lassan sötétedő külvilág miatt meggyújtott gyertyák fénye tehet róla, tán az játszik tekintetében, de Lyessal szeme csillog, szinte minden fényt összegyűjtve, hogy aztán a lányra küldje a sugarakat. Persze az is lehet, hogy csak a vidámság csillog abban, köszönet a jóért, köszönet a pillanatokért. Tűnődve nézi a lányt, immár szemből, de a világért sem akarja jobban zavarba hozni:*
- Lámpaolaj lenne? Meglehet. *Mondja csendesen.* Bár tény, hogy az ivó forgalma hatványozottan emelkedne, ha hasonló lámpaolajat használnának. *Húzódik apró mosolyra szája, de ezúttal nem kacag fel.*
- Vagy a kence lenne? Szükségem lenne hasonlóra... *Mélázik el, állát kezére támasztva, kissé valamiért tovább feszítve a húrt, ugyanis a tekintet, még mindig a mohazöldeken függ. De csak egy pillanatig, aztán a mosoly ismét feltűnik, s a tekintet elszakad.*
- Varázslatos nap volt, futással, beszélgetéssel, elázással, eséssel, s mindennel, mi egy izgalmas naphoz csak kell, nem igaz Cinn?
*Most már csak beszélget, mert kedve szottyan hozzá, s komótosan fogja meg borospoharát, de ezúttal a kisujj csak integet a lánynak, hamiskás ráncokkal tekintete tájékán. Aztán persze behajtja.*
- Szokás... *Mondja, miután letette a poharat.* Mármint a kisujj. *Néz rá tűnődőn, s ismét meglibegteti, aztán összezárja tenyerét.*
- Mit gondolsz? Nem fognak rád valóban rossz szemmel nézni, ha csak úgy beállítasz velem? Mármint nyilván megbízhatónak látszom, legalábbis remélem. De azért, mégiscsak idegen vagyok. *Ismét borához nyúl rövid időn belül már harmadszor, mintha egy kissé zavarban lenne, persze az is lehet, hogy ez esetben csak a fáradtság az, mi lefelé húzza, s a bor, mi arcát pírral színezi meg.*
- Kissé meleg van, nem gondolod? *Kérdezi körbe nézve, csak ő érzi, vagy mások is vetkőznének. Egy laza mozdulattal, magához nem méltón oldja meg kissé vértjét mellkasán, majd sóhajt egyet, láthatóan megkönnyebbül.*
- Tudod nem nagyon szoktam inni, persze alkalomadtán lecsúszik egy-egy pohárka, de jobb szeretem a kandalló előtti iszogatásokat, az éjszaka csendjében, tűz ropogása mellett. *Mélázik el.*
- Neked van kandallód? *Kérdezi, mintha ebben a pillanatban jutott volna eszébe a kérdés, de egész felvillanyozódik tőle.* Imádom a kandallókat! *Persze aztán egy picit elkomorul, hisz hogyan is mérhetné saját igényeit egy erdei elfhez, kinek élete a vadon. Azonban hamar elhessegeti a gondolatot, jelenleg Cinn a fontos, tőle vár választ.*
- Ha volna... esetleg begyújthatnék nekünk estére. Persze csak, ha a szolgálóid nem bánják. Nálunk mindig kaptam érte, azt mondták nem az én dolgom. *Vonja meg a vállát.* De szeretem a fa illatát. Egyszerűen csak... szeretem. *Sűrű szempillái mögül pillant fel a lányra.*
*Huncutul hagyja, hogy az ujjat behajtsák, ha úgy van jó, hát úgy van jól, azonban a korábban elkapott kissé zavart mondatokra apellálni akar, nem hagyja annyiban. Ráadásul tán a lassan sötétedő külvilág miatt meggyújtott gyertyák fénye tehet róla, tán az játszik tekintetében, de Lyessal szeme csillog, szinte minden fényt összegyűjtve, hogy aztán a lányra küldje a sugarakat. Persze az is lehet, hogy csak a vidámság csillog abban, köszönet a jóért, köszönet a pillanatokért. Tűnődve nézi a lányt, immár szemből, de a világért sem akarja jobban zavarba hozni:*
- Lámpaolaj lenne? Meglehet. *Mondja csendesen.* Bár tény, hogy az ivó forgalma hatványozottan emelkedne, ha hasonló lámpaolajat használnának. *Húzódik apró mosolyra szája, de ezúttal nem kacag fel.*
- Vagy a kence lenne? Szükségem lenne hasonlóra... *Mélázik el, állát kezére támasztva, kissé valamiért tovább feszítve a húrt, ugyanis a tekintet, még mindig a mohazöldeken függ. De csak egy pillanatig, aztán a mosoly ismét feltűnik, s a tekintet elszakad.*
- Varázslatos nap volt, futással, beszélgetéssel, elázással, eséssel, s mindennel, mi egy izgalmas naphoz csak kell, nem igaz Cinn?
*Most már csak beszélget, mert kedve szottyan hozzá, s komótosan fogja meg borospoharát, de ezúttal a kisujj csak integet a lánynak, hamiskás ráncokkal tekintete tájékán. Aztán persze behajtja.*
- Szokás... *Mondja, miután letette a poharat.* Mármint a kisujj. *Néz rá tűnődőn, s ismét meglibegteti, aztán összezárja tenyerét.*
- Mit gondolsz? Nem fognak rád valóban rossz szemmel nézni, ha csak úgy beállítasz velem? Mármint nyilván megbízhatónak látszom, legalábbis remélem. De azért, mégiscsak idegen vagyok. *Ismét borához nyúl rövid időn belül már harmadszor, mintha egy kissé zavarban lenne, persze az is lehet, hogy ez esetben csak a fáradtság az, mi lefelé húzza, s a bor, mi arcát pírral színezi meg.*
- Kissé meleg van, nem gondolod? *Kérdezi körbe nézve, csak ő érzi, vagy mások is vetkőznének. Egy laza mozdulattal, magához nem méltón oldja meg kissé vértjét mellkasán, majd sóhajt egyet, láthatóan megkönnyebbül.*
- Tudod nem nagyon szoktam inni, persze alkalomadtán lecsúszik egy-egy pohárka, de jobb szeretem a kandalló előtti iszogatásokat, az éjszaka csendjében, tűz ropogása mellett. *Mélázik el.*
- Neked van kandallód? *Kérdezi, mintha ebben a pillanatban jutott volna eszébe a kérdés, de egész felvillanyozódik tőle.* Imádom a kandallókat! *Persze aztán egy picit elkomorul, hisz hogyan is mérhetné saját igényeit egy erdei elfhez, kinek élete a vadon. Azonban hamar elhessegeti a gondolatot, jelenleg Cinn a fontos, tőle vár választ.*
- Ha volna... esetleg begyújthatnék nekünk estére. Persze csak, ha a szolgálóid nem bánják. Nálunk mindig kaptam érte, azt mondták nem az én dolgom. *Vonja meg a vállát.* De szeretem a fa illatát. Egyszerűen csak... szeretem. *Sűrű szempillái mögül pillant fel a lányra.*
12842. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2018-09-12 22:43:18
Üzenet elküldve: 2018-09-12 22:43:18
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Ez a baj az arthenioriakkal, túl kedvesek, túl engedékenyek. Ezért történhetett meg, hogy egy maroknyi lázadó martalóc felprédálta a várost és kiherélte a nemességet. Bár olyan sokat nem is kellett herélni, hisz már elvesztették valahol a töküket korábban.
Igen, a gnóm jól látja, a wegtoreni kellő érzékkel keveri a bajt, de azt viszont már egyikük sem veszi észre, hogy válaszaikkal csakis a sötéten mosolygó bárdot szolgálják ki. Hogy is mondják? "Maguk alatt vágják a fát."
Két lépést hagyott a duó asztala és maga közt, éppen ilyen esetekre. Mire a gnóm megmozdul és lendül a bot, már tudja, mi a cél, így lép is hátra az ütés elől, így az a levegőt kaszálja csak előtte.*
- Hóhó, vén kecske, nehogy megüsd magad. *Néz a bot vége után nevetve. Le sem tudná tagadni, hogy mennyire élvezi a helyzetet. Végre valami kis pezsgés, valami érdekes történés. És még azt hitte, ezek a városiak sótlanok.*
- A wegtoreni Eryon Krish tanított illemre, Nyugat Krónikásaként ismerhetik verseit, és nem, nem szégyellem magam. *Válaszol sima mosollyal a gnóm kérdéseire.*
- S ha már illemnél tartunk, kérdezd meg a barátod, hogy ki vagyok, hisz ismer. *Int hanyagul a pocsoja-szemű felé.*
- De felmentem-e tévedés alól, sosem találkoztunk, s mivel ő szólított meg elsőként, így - ha már illemről beszélünk - neki kellett volna bemutatkoznia elsőként. *Citálja féloldalas mosollyal, ahogy az említett - Nozar - felé néz.
A férfi viszont látszólag elbambulhatott vagy csak a zenész belépője volt hipnotikus hatással rá, mert később ocsúdik, Cha'yss korábbi oroszlános hasonlatát felhasználva vág vissza elmésen. Ahogy felkel ültéből és megoldja kardtokját, a bárd mosolya szélesebb lesz, mintha épp erre várt volna. Szavai pedig tovább fokozzák jókedvét.*
- Jól hallom, hogy megfenyegettél? *Kérdi enyhén oldalra biccentve a fejét, szemernyit sem törődve azzal, hogy korábban ő is hasonlóan cselekedett.*
- A becsületemen esett foltot, melyet becsmérlő szavaid ejtettek, csak egyikünk vérével moshatjuk le. *Lohad le a mosolya egy pillanat alatt.*
- Párbajra hívlak téged, becsmérlő, melynek ideje egy hat múlva, a világítótoronynál legyen ebben az időben. Ott minden sérelmünk tisztázásra kerülhet. Bajnokot nem jelölhetsz magad helyett. Most csak azért nem váglak le, mert nem akarlak az apád előtt vérbe fojtani. *Int a gnóm felé, bár kétségtelen, hogy amaz nem lehet az apja.*
- Elfogadod vagy szégyenedre meghátrálsz a kihívás elől? *Vágja oda a kérdést, mint egy kesztyűt Nozarnak.*
*Ez a baj az arthenioriakkal, túl kedvesek, túl engedékenyek. Ezért történhetett meg, hogy egy maroknyi lázadó martalóc felprédálta a várost és kiherélte a nemességet. Bár olyan sokat nem is kellett herélni, hisz már elvesztették valahol a töküket korábban.
Igen, a gnóm jól látja, a wegtoreni kellő érzékkel keveri a bajt, de azt viszont már egyikük sem veszi észre, hogy válaszaikkal csakis a sötéten mosolygó bárdot szolgálják ki. Hogy is mondják? "Maguk alatt vágják a fát."
Két lépést hagyott a duó asztala és maga közt, éppen ilyen esetekre. Mire a gnóm megmozdul és lendül a bot, már tudja, mi a cél, így lép is hátra az ütés elől, így az a levegőt kaszálja csak előtte.*
- Hóhó, vén kecske, nehogy megüsd magad. *Néz a bot vége után nevetve. Le sem tudná tagadni, hogy mennyire élvezi a helyzetet. Végre valami kis pezsgés, valami érdekes történés. És még azt hitte, ezek a városiak sótlanok.*
- A wegtoreni Eryon Krish tanított illemre, Nyugat Krónikásaként ismerhetik verseit, és nem, nem szégyellem magam. *Válaszol sima mosollyal a gnóm kérdéseire.*
- S ha már illemnél tartunk, kérdezd meg a barátod, hogy ki vagyok, hisz ismer. *Int hanyagul a pocsoja-szemű felé.*
- De felmentem-e tévedés alól, sosem találkoztunk, s mivel ő szólított meg elsőként, így - ha már illemről beszélünk - neki kellett volna bemutatkoznia elsőként. *Citálja féloldalas mosollyal, ahogy az említett - Nozar - felé néz.
A férfi viszont látszólag elbambulhatott vagy csak a zenész belépője volt hipnotikus hatással rá, mert később ocsúdik, Cha'yss korábbi oroszlános hasonlatát felhasználva vág vissza elmésen. Ahogy felkel ültéből és megoldja kardtokját, a bárd mosolya szélesebb lesz, mintha épp erre várt volna. Szavai pedig tovább fokozzák jókedvét.*
- Jól hallom, hogy megfenyegettél? *Kérdi enyhén oldalra biccentve a fejét, szemernyit sem törődve azzal, hogy korábban ő is hasonlóan cselekedett.*
- A becsületemen esett foltot, melyet becsmérlő szavaid ejtettek, csak egyikünk vérével moshatjuk le. *Lohad le a mosolya egy pillanat alatt.*
- Párbajra hívlak téged, becsmérlő, melynek ideje egy hat múlva, a világítótoronynál legyen ebben az időben. Ott minden sérelmünk tisztázásra kerülhet. Bajnokot nem jelölhetsz magad helyett. Most csak azért nem váglak le, mert nem akarlak az apád előtt vérbe fojtani. *Int a gnóm felé, bár kétségtelen, hogy amaz nem lehet az apja.*
- Elfogadod vagy szégyenedre meghátrálsz a kihívás elől? *Vágja oda a kérdést, mint egy kesztyűt Nozarnak.*
12841. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2018-09-12 04:28:32
Üzenet elküldve: 2018-09-12 04:28:32
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 117
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 117
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*Amit legutóbb a kedvességről gondolt, gyorsan elmossa a másik pojácáskodása. Azon fölösleges körön túl, hogy a szólásnak semmi tartalma, a névtelen bohóc nem tudott igényesen sem válaszolni, két mondatba telt neki érdemben egyet összehozni.*
~Buta is, mint a kő, de arroganciával kompenzál. Olyan hiánycikk errefelé, mint a penészes kenyér. Annyira is kell most ide.~
*Az ostobát könnyen kikövetkeztette magában, hisz a önjelölt líravető látszólag komolyan elhitte, hogy neki kell majd itt fizetnie kell az italt. Nem mintha Nozarin és az öreg előtt ülne pálinkás poharuk szinte teli tartalma. Még az ujjaik nyoma se piszkítja a poharat, annyira nincs szándékuk inni. Az arrogáns... nos, azt vak és süket lenne nem észrevenni. Sfettsre tekint, mert neki ebből a páváskodásból a kevesebb több, de hátha a gnóm jól mulat a szerencsétlenen. Gyorsan levonja a következtetést, hogy nem.*
*Elhangzik egy újabb szófordulat, amit a száján át fingott rájuk hívatlan vendégük. Meg kéne sértődnie, hisz végül is kutyának nevezték, meg minden, de egyszerűen nem tud. Ez az előzően koholt mondásnál is nyomorultabban van összefarigcsálva. Az oroszlán és a kutya egyszerűen nem találkoznak, hisz az utóbbi nem lakik a vadonban. Ha ennyire primitív szimbolikával akar élni csak azért, hogy fényezze magát, legalább sakálozta volna le őket. Az láthatott életében oroszlánt, vagy legalább lett volna rá esélye. Arról nem is beszélve, hogy a sakálok túlerőben lenyomják az oroszlánt, így mindkettejüket megharagítani egyszerűen csak ostobaság. Mehet tovább, hisz az állattani és műveltségi kontárságnak csak a felszínén vannak. Az oroszlán a gyermekmesék világán túl -aminek a szintjéről fattyazódott életre szerinte ezen aforizma- nem ért kutyául, így az érdeklődése irreleváns, sőt az állatok nem beszélnek beszéddel, mert állatok. Ha dühösek, dühösen adnak ki hangokat és ennyi. És még nem végzett a gondolatmenetével! Persze ideje van bőven, a dalnoknak be nem áll a szája, nem kapják rajta olyan apróságokon, hogy nem figyel. Vagy csak őszintén nem érdekli, van-e közönség arra, amit mond, Nozarin őszintén nem tudja. Sfetts legalább néha ivott és visszajelzést akart, de ebből csak jön a szó, mintha ezzel imponálna magának. Na meg, Sfetts kellemes társaság. Tovább a lélektanhoz. Itt se kell mélyre ásson. Nem kell semmi ok arra, hogy ne érdekeljen valakit az, amit mások beszélnek. Nozart is jobban elfoglalja fejben részekre cincálni a bárd szavait, mint a bárd maga és ennek jó oka van. Mert az előtte álló egyszerűen nem mutatta magát méltónak az elismerésre Nozarin szemében, csak kényszeresen méregetni akarja a lantját Nozarinéhoz. De itt ebből senki nem kér, így mentális kapacitását túlgondolt elemzésekbe fojtja.*
*Komoly érdeklődéssel tekint az "ellenfelére", vehemensen keres bármit, amivel motiválhatja magát ezen cirkuszi jelenetre, mint résztvevő. De nincs, és miért is lenne? Ez a versengés nem nemes, csak sárdobálás. Tétje sincs, a gnóm nem várja el, hogy versenyezzen és holnap már a városban sem lesz, így a fogadó véleménye se mérvadó. Megalázónak... akár, de ha nincs szüksége a kocsmarész megvető figyelmére, elsunnyog a szobájához. Nincsenek exhibicionista hajlamai, amik helyhez kötnék. Az is lehet, hogy a műsor miatt kidobnák őket, aztán alhat a sikátorban, így még annyira se menne bele. Más okot nem is tud elképzelni. Sfettset például örömmel tanítaná rímelni és a zene szeretetére. Miután kiröhögte magát a szerencsétlenségén természetesen. A gnóm szürreális optimizmusa, hogy sose veszít, szinte irigylendő számára és megalapozza jókedvét a mostani visszaemlékezéssel is. De ezen túl, azt se tudja, mit érezzen, amikor végre beállt a másik szája. Kínos? Természetesen, még az ismeretlen helyett is szégyelli kicsit magát. Dühös? Próbált, nem tud, a vers felét nem is hallotta, el volt merülve a gondolataiban. Sőt, pocsolya-szemű annyira tetszetős gúny, úgy általánosságban is olyasmi, amit érdemes az emlékezetébe véssen. Emiatt is ütötte meg a fülét, míg a többi hidegen hagyta. Meglepett, amiért Sfetts úgy döntött egy bottal üti el, mint egy koszos korcsot?*
*Összehúzza a szemöldökét, hisz ez nem elméjéből pattant elő és gondolatainak halk narrátorát felváltja az aktív belső hangja.*
~Tényleg felé csapott!~
*Majd szinte félálomból kapja fel a fejét arra, hogy mi történt és tekint Sfettsre. Úgy látszik, a gnómnál tele lett a pohár és nem osztozik Nozarin pacifizmusában.*
~A vetett ágyak túl vannak értékelve.~
*Oldja is ki fegyvertokját. Szeretett volna estére a városban maradni és ezt még egy ilyen szemet szúróan képmutató alak miatt se dobná el, de ebben a küzdelemben oldalt foglal és egy pillanatra sem kérdés, ki mellett. Ha más okból nem is, a gnóm egy fontos személy a thargok szemében, akiknek időszakosan élvezné a vendégszeretetét. Nem beszélve arról, hogy Sfettset személyesen is jobban preferálja. Eddig nem is akart keresni okot a ripacs megölésére, de ha az ölébe pottyan egy, ő nem utasítja vissza. Ez is valami. Nem vállal azért sokat, hisz a tokok visszacsukhatók, nem rántott fegyvert. Ez fontos törvényi szempontból, a fegyvertok kibontása még nem törvényellenes.*
-Tessék? Ja, hogy az. Fogalmam sincs, miről ugatott, a sörényemmel voltam elfoglalva.
*Bármennyire pocséknak tartja a sértést, túl sokat gondolkodott a keretein belül. Ebből is látja, hogy minden rosszban van valami, amit valaki ellen fordíthat. Tényleg, neki még tartozik egy válasszal.*
-Amúgy nem, nincs szükségem arra, hogy versengjek veled. Sőt, a társaságodra sincs, ha már itt tartunk. Így, ha tennél magadnak egy szívességet és elhúznád az irhád, amíg csak az egyikünk akar bántalmazni, megköszönném.
*Ő nem osztja Sfetts naivitását, nem fognak hirtelen elfelejteni mindent, ami eddig történt és újrakezdeni. Ez nem olyan, hogy véletlen leöntik sörrel és csak lehiggadnia kell. Minél nyugodtabb, annál tisztábban látja, hogy Cha'yss eltervezte a dolgot. Még rajta is kapta, ráadásul leplezni se próbálta. A teljes műsor arra volt, hogy őket provokálják és nem fog mást tenni, mint ellenszenvével értékelni a bárd kemény, szorgos munkáját. Még, ha a minőségi kritériumok szempontjából erősen lepontozta. Lehet nem eléggé, hisz felkészülési idővel magasabb elvárásoknak kellene megfelelni. Nem mintha a lényegen változtatna. A bárd jelenléte irritálja a szemét és ezen betegség lerohasztásához túl sok alkohollal kellene látását homályosítania. Ez nem fog megtörténni, sőt, mivel ugyanazon trükktárból dolgoznak, bárdzenével se tudja kihúzni magát ebből. Nem látja a helyzet békés zárását, nem is hiszi, hogy ezen premissza után itt bárkinek nyitnia kéne, vagy elfogadnia egy nyújtott békejobbot. Kivéve Sfettset, de kicsit aggódik is a gnóm miatt, mert kinézi belőle, hogy tényleg semmisnek tekintené az eddigi dolgokat. Mintha lenne szólás is, hogy két bárd nem fér meg egy kocsmában. De egy időre elege lett a közmondásokból. Is.*
*Amit legutóbb a kedvességről gondolt, gyorsan elmossa a másik pojácáskodása. Azon fölösleges körön túl, hogy a szólásnak semmi tartalma, a névtelen bohóc nem tudott igényesen sem válaszolni, két mondatba telt neki érdemben egyet összehozni.*
~Buta is, mint a kő, de arroganciával kompenzál. Olyan hiánycikk errefelé, mint a penészes kenyér. Annyira is kell most ide.~
*Az ostobát könnyen kikövetkeztette magában, hisz a önjelölt líravető látszólag komolyan elhitte, hogy neki kell majd itt fizetnie kell az italt. Nem mintha Nozarin és az öreg előtt ülne pálinkás poharuk szinte teli tartalma. Még az ujjaik nyoma se piszkítja a poharat, annyira nincs szándékuk inni. Az arrogáns... nos, azt vak és süket lenne nem észrevenni. Sfettsre tekint, mert neki ebből a páváskodásból a kevesebb több, de hátha a gnóm jól mulat a szerencsétlenen. Gyorsan levonja a következtetést, hogy nem.*
*Elhangzik egy újabb szófordulat, amit a száján át fingott rájuk hívatlan vendégük. Meg kéne sértődnie, hisz végül is kutyának nevezték, meg minden, de egyszerűen nem tud. Ez az előzően koholt mondásnál is nyomorultabban van összefarigcsálva. Az oroszlán és a kutya egyszerűen nem találkoznak, hisz az utóbbi nem lakik a vadonban. Ha ennyire primitív szimbolikával akar élni csak azért, hogy fényezze magát, legalább sakálozta volna le őket. Az láthatott életében oroszlánt, vagy legalább lett volna rá esélye. Arról nem is beszélve, hogy a sakálok túlerőben lenyomják az oroszlánt, így mindkettejüket megharagítani egyszerűen csak ostobaság. Mehet tovább, hisz az állattani és műveltségi kontárságnak csak a felszínén vannak. Az oroszlán a gyermekmesék világán túl -aminek a szintjéről fattyazódott életre szerinte ezen aforizma- nem ért kutyául, így az érdeklődése irreleváns, sőt az állatok nem beszélnek beszéddel, mert állatok. Ha dühösek, dühösen adnak ki hangokat és ennyi. És még nem végzett a gondolatmenetével! Persze ideje van bőven, a dalnoknak be nem áll a szája, nem kapják rajta olyan apróságokon, hogy nem figyel. Vagy csak őszintén nem érdekli, van-e közönség arra, amit mond, Nozarin őszintén nem tudja. Sfetts legalább néha ivott és visszajelzést akart, de ebből csak jön a szó, mintha ezzel imponálna magának. Na meg, Sfetts kellemes társaság. Tovább a lélektanhoz. Itt se kell mélyre ásson. Nem kell semmi ok arra, hogy ne érdekeljen valakit az, amit mások beszélnek. Nozart is jobban elfoglalja fejben részekre cincálni a bárd szavait, mint a bárd maga és ennek jó oka van. Mert az előtte álló egyszerűen nem mutatta magát méltónak az elismerésre Nozarin szemében, csak kényszeresen méregetni akarja a lantját Nozarinéhoz. De itt ebből senki nem kér, így mentális kapacitását túlgondolt elemzésekbe fojtja.*
*Komoly érdeklődéssel tekint az "ellenfelére", vehemensen keres bármit, amivel motiválhatja magát ezen cirkuszi jelenetre, mint résztvevő. De nincs, és miért is lenne? Ez a versengés nem nemes, csak sárdobálás. Tétje sincs, a gnóm nem várja el, hogy versenyezzen és holnap már a városban sem lesz, így a fogadó véleménye se mérvadó. Megalázónak... akár, de ha nincs szüksége a kocsmarész megvető figyelmére, elsunnyog a szobájához. Nincsenek exhibicionista hajlamai, amik helyhez kötnék. Az is lehet, hogy a műsor miatt kidobnák őket, aztán alhat a sikátorban, így még annyira se menne bele. Más okot nem is tud elképzelni. Sfettset például örömmel tanítaná rímelni és a zene szeretetére. Miután kiröhögte magát a szerencsétlenségén természetesen. A gnóm szürreális optimizmusa, hogy sose veszít, szinte irigylendő számára és megalapozza jókedvét a mostani visszaemlékezéssel is. De ezen túl, azt se tudja, mit érezzen, amikor végre beállt a másik szája. Kínos? Természetesen, még az ismeretlen helyett is szégyelli kicsit magát. Dühös? Próbált, nem tud, a vers felét nem is hallotta, el volt merülve a gondolataiban. Sőt, pocsolya-szemű annyira tetszetős gúny, úgy általánosságban is olyasmi, amit érdemes az emlékezetébe véssen. Emiatt is ütötte meg a fülét, míg a többi hidegen hagyta. Meglepett, amiért Sfetts úgy döntött egy bottal üti el, mint egy koszos korcsot?*
*Összehúzza a szemöldökét, hisz ez nem elméjéből pattant elő és gondolatainak halk narrátorát felváltja az aktív belső hangja.*
~Tényleg felé csapott!~
*Majd szinte félálomból kapja fel a fejét arra, hogy mi történt és tekint Sfettsre. Úgy látszik, a gnómnál tele lett a pohár és nem osztozik Nozarin pacifizmusában.*
~A vetett ágyak túl vannak értékelve.~
*Oldja is ki fegyvertokját. Szeretett volna estére a városban maradni és ezt még egy ilyen szemet szúróan képmutató alak miatt se dobná el, de ebben a küzdelemben oldalt foglal és egy pillanatra sem kérdés, ki mellett. Ha más okból nem is, a gnóm egy fontos személy a thargok szemében, akiknek időszakosan élvezné a vendégszeretetét. Nem beszélve arról, hogy Sfettset személyesen is jobban preferálja. Eddig nem is akart keresni okot a ripacs megölésére, de ha az ölébe pottyan egy, ő nem utasítja vissza. Ez is valami. Nem vállal azért sokat, hisz a tokok visszacsukhatók, nem rántott fegyvert. Ez fontos törvényi szempontból, a fegyvertok kibontása még nem törvényellenes.*
-Tessék? Ja, hogy az. Fogalmam sincs, miről ugatott, a sörényemmel voltam elfoglalva.
*Bármennyire pocséknak tartja a sértést, túl sokat gondolkodott a keretein belül. Ebből is látja, hogy minden rosszban van valami, amit valaki ellen fordíthat. Tényleg, neki még tartozik egy válasszal.*
-Amúgy nem, nincs szükségem arra, hogy versengjek veled. Sőt, a társaságodra sincs, ha már itt tartunk. Így, ha tennél magadnak egy szívességet és elhúznád az irhád, amíg csak az egyikünk akar bántalmazni, megköszönném.
*Ő nem osztja Sfetts naivitását, nem fognak hirtelen elfelejteni mindent, ami eddig történt és újrakezdeni. Ez nem olyan, hogy véletlen leöntik sörrel és csak lehiggadnia kell. Minél nyugodtabb, annál tisztábban látja, hogy Cha'yss eltervezte a dolgot. Még rajta is kapta, ráadásul leplezni se próbálta. A teljes műsor arra volt, hogy őket provokálják és nem fog mást tenni, mint ellenszenvével értékelni a bárd kemény, szorgos munkáját. Még, ha a minőségi kritériumok szempontjából erősen lepontozta. Lehet nem eléggé, hisz felkészülési idővel magasabb elvárásoknak kellene megfelelni. Nem mintha a lényegen változtatna. A bárd jelenléte irritálja a szemét és ezen betegség lerohasztásához túl sok alkohollal kellene látását homályosítania. Ez nem fog megtörténni, sőt, mivel ugyanazon trükktárból dolgoznak, bárdzenével se tudja kihúzni magát ebből. Nem látja a helyzet békés zárását, nem is hiszi, hogy ezen premissza után itt bárkinek nyitnia kéne, vagy elfogadnia egy nyújtott békejobbot. Kivéve Sfettset, de kicsit aggódik is a gnóm miatt, mert kinézi belőle, hogy tényleg semmisnek tekintené az eddigi dolgokat. Mintha lenne szólás is, hogy két bárd nem fér meg egy kocsmában. De egy időre elege lett a közmondásokból. Is.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9901-9920 , 9921-9940 , 9941-9960 , 9961-9980 , 9981-10000 , 10001-10020 , 10021-10040 , 10041-10060 , 10061-10080 , 10081-10100 , 10101-10120 , 10121-10140 , 10141-10160 , 10161-10180 , 10181-10200 , 10201-10220 , 10221-10240 , 10241-10260 , 10261-10280 , 10281-10300 , 10301-10320 , 10321-10340 , 10341-10360 , 10361-10380 , 10381-10400 , 10401-10420 , 10421-10440 , 10441-10460 , 10461-10480 , 10481-10500 , 10501-10520 , 10521-10540 , 10541-10560 , 10561-10580 , 10581-10600 , 10601-10620 , 10621-10640 , 10641-10660 , 10661-10680 , 10681-10700 , 10701-10720 , 10721-10740 , 10741-10760 , 10761-10780 , 10781-10800 , 10801-10820 , 10821-10840 , 10841-10860 , 10861-10880 , 10881-10900 , 10901-10920 , 10921-10940 , 10941-10960 , 10961-10980 , 10981-11000 , 11001-11020 , 11021-11040 , 11041-11060 , 11061-11080 , 11081-11100 , 11101-11120 , 11121-11140 , 11141-11160 , 11161-11180 , 11181-11200 , 11201-11220 , 11221-11240 , 11241-11260 , 11261-11280 , 11281-11300 , 11301-11320 , 11321-11340 , 11341-11360 , 11361-11380 , 11381-11400 , 11401-11420 , 11421-11440 , 11441-11460 , 11461-11480 , 11481-11500 , 11501-11520 , 11521-11540 , 11541-11560 , 11561-11580 , 11581-11600 , 11601-11620 , 11621-11640 , 11641-11660 , 11661-11680 , 11681-11700 , 11701-11720 , 11721-11740 , 11741-11760 , 11761-11780 , 11781-11800 , 11801-11820 , 11821-11840 , 11841-11860 , 11861-11880 , 11881-11900 , 11901-11920 , 11921-11940 , 11941-11960 , 11961-11980 , 11981-12000 , 12001-12020 , 12021-12040 , 12041-12060 , 12061-12080 , 12081-12100 , 12101-12120 , 12121-12140 , 12141-12160 , 12161-12180 , 12181-12200 , 12201-12220 , 12221-12240 , 12241-12260 , 12261-12280 , 12281-12300 , 12301-12320 , 12321-12340 , 12341-12360 , 12361-12380 , 12381-12400 , 12401-12420 , 12421-12440 , 12441-12460 , 12461-12480 , 12481-12500 , 12501-12520 , 12521-12540 , 12541-12560 , 12561-12580 , 12581-12600 , 12601-12620 , 12621-12640 , 12641-12660 , 12661-12680 , 12681-12700 , 12701-12720 , 12721-12740 , 12741-12760 , 12761-12780 , 12781-12800 , 12801-12820 , 12821-12840 , 12841-12860 , 12861-12880 , 12881-12900 , 12901-12920 , 12921-12940 , 12941-12960 , 12961-12980 , 12981-13000 , 13001-13020 , 13021-13040 , 13041-13060 , 13061-13080 , 13081-13100 , 13101-13120 , 13121-13140 , 13141-13160 , 13161-13180 , 13181-13200 , 13201-13220 , 13221-13240 , 13241-13260 , 13261-13280 , 13281-13300 , 13301-13320 , 13321-13340 , 13341-13360 , 13361-13380 , 13381-13400 , 13401-13420 , 13421-13440 , 13441-13460 , 13461-13480 , 13481-13500 , 13501-13520 , 13521-13540 , 13541-13560 , 13561-13580 , 13581-13600 , 13601-13620 , 13621-13640 , 13641-13660 , 13661-13680 , 13681-13700 , 13701-13720 , 13721-13740 , 13741-13760 , 13761-13780 , 13781-13800 , 13801-13820 , 13821-13840 , 13841-13860 , 13861-13880 , 13881-13900 , 13901-13920 , 13921-13940 , 13941-13960 , 13961-13980 , 13981-14000 , 14001-14020 , 14021-14040 , 14041-14060 , 14061-14080 , 14081-14100 , 14101-14120 , 14121-14140 , 14141-14160 , 14161-14180 , 14181-14200 , 14201-14220 , 14221-14240 , 14241-14260 , 14261-14280 , 14281-14300 , 14301-14320 , 14321-14340 , 14341-14360 , 14361-14380 , 14381-14400 , 14401-14420 , 14421-14440 , 14441-14460 , 14461-14480 , 14481-14500 , 14501-14520 , 14521-14540 , 14541-14560 , 14561-14580 , 14581-14600 , 14601-14620 , 14621-14640 , 14641-14660 , 14661-14680 , 14681-14700 , 14701-14720 , 14721-14740 , 14741-14760 , 14761-14780 , 14781-14800 , 14801-14820 , 14821-14840 , 14841-14860 , 14861-14880 , 14881-14900 , 14901-14920 , 14921-14940 , 14941-14960 , 14961-14980 , 14981-15000 , 15001-15020 , 15021-15040 , 15041-15060 , 15061-15080 , 15081-15100 , 15101-15120 , 15121-15140 , 15141-15160 , 15161-15180 , 15181-15200 , 15201-15220 , 15221-15240 , 15241-15260 , 15261-15280 , 15281-15300 , 15301-15320 , 15321-15340 , 15341-15360 , 15361-15380 , 15381-15400 , 15401-15420 , 15421-15440 , 15441-15460 , 15461-15480 , 15481-15500 , 15501-15520 , 15521-15540 , 15541-15560 , 15561-15580 , 15581-15600 , 15601-15620 , 15621-15640 , 15641-15660 , 15661-15680 , 15681-15700 , 15701-15720 , 15721-15740 , 15741-15760 , 15761-15780 , 15781-15800 , 15801-15820 , 15821-15840 , 15841-15860 , 15861-15880 , 15881-15900 , 15901-15920 , 15921-15940 , 15941-15960 , 15961-15980 , 15981-16000 , 16001-16020 , 16021-16040 , 16041-16060 , 16061-16080 , 16081-16100 , 16101-16120 , 16121-16140 , 16141-16160 , 16161-16180 , 16181-16200 , 16201-16220 , 16221-16240 , 16241-16260 , 16261-16280 , 16281-16300 , 16301-16320 , 16321-16340 , 16341-16360 , 16361-16380 , 16381-16400 , 16401-16420 , 16421-16440 , 16441-16460 , 16461-16480 , 16481-16500 , 16501-16520 , 16521-16540 , 16541-16560 , 16561-16580 , 16581-16600 , 16601-16620 , 16621-16640 , 16641-16660 , 16661-16680 , 16681-16700 , 16701-16720 , 16721-16740 , 16741-16760 , 16761-16780 , 16781-16800 , 16801-16820 , 16821-16840 , 16841-16860 , 16861-16880 , 16881-16900 , 16901-16920 , 16921-16940 , 16941-16960 , 16961-16980 , 16981-17000 , 17001-17020 , 17021-17040 , 17041-17060 , 17061-17080 , 17081-17100 , 17101-17120 , 17121-17140 , 17141-17160 , 17161-17180 , 17181-17200 , 17201-17220 , 17221-17240 , 17241-17260 , 17261-17280 , 17281-17300 , 17301-17320 , 17321-17340 , 17341-17360 , 17361-17380 , 17381-17400 , 17401-17420 , 17421-17440 , 17441-17460 , 17461-17480 , 17481-17500 , 17501-17520 , 17521-17540 , 17541-17560 , 17561-17580 , 17581-17600 , 17601-17620 , 17621-17640 , 17641-17660 , 17661-17680 , 17681-17700 , 17701-17720 , 17721-17740 , 17741-17760 , 17761-17780 , 17781-17800 , 17801-17820 , 17821-17840 , 17841-17860 , 17861-17880 , 17881-17900 , 17901-17920 , 17921-17940 , 17941-17960 , 17961-17980 , 17981-18000 , 18001-18020 , 18021-18040 , 18041-18060 , 18061-18080 , 18081-18100 , 18101-18120 , 18121-18140 , 18141-18160 , 18161-18180 , 18181-18200 , 18201-18220 , 18221-18240 , 18241-18260 , 18261-18280 , 18281-18300 , 18301-18320 , 18321-18340 , 18341-18360 , 18361-18380 , 18381-18400 , 18401-18420 , 18421-18440 , 18441-18460 , 18461-18480 , 18481-18500 , 18501-18520 , 18521-18540 , 18541-18560 , 18561-18580 , 18581-18600 , 18601-18620 , 18621-18640 , 18641-18660 , 18661-18680 , 18681-18700 , 18701-18720 , 18721-18740 , 18741-18760 , 18761-18780 , 18781-18800 , 18801-18820 , 18821-18840 , 18841-18860 , 18861-18880