//Második szál//
//Valea//
-Én ugyan nem! Nem vagyok az a fajta ember! *Ez tényleg igaz is. Apja mindig azt mondta, hogy szögelni lehetne a hátán, annyira nyugodt. Bár az is tény, hogy a Sajt-mester sosem értette ennek a mondatnak az értelmét, ahogy még most sem érti. A szülők szoktak furcsa dolgokat mondani.*
-Nem is azért mondtam, csak amolyan vicc akart lenni! *Mosolyog, mert hiába, ő azért jónak találta saját humorát.*
-Hát igen. Én lassan el sem indulok an nyájam nélkül! *Arról nem is tesz említést, hogy most is itt vannak vele, méghozzá a lovaknál, több mint kéttucatnyian. Még a végén valaki el akarná őket lopni, és annak ugye senki nem örülne.*
-Nagyon kedvelem őket, főleg a vezért, Kagant! Valahogy mindig is vonzott a puszták népe, meg a mentalitásuk, amit viszont már egyre kevésbé tartanak meg. Lassan a thargoknál is olyan lesz mintha itt a városban lenne az ember! Én még emlékszem, amikor csak egy nagy sátortábor volt. Az volt a szép idő! Persze, sokat is köszönhetek nekik. A földemet, az állataimat, és a biztonságomat. Nem is tudom, hogyan tudnék békében tanulni, ha ez nem lenne itt a tenyeremen! *Mutatja fel a thargok jelét.*
-Áh, értem én! Ismerek másokat is, akik ilyenek. Talán bennem is van az, amit az emberek druidánk hívnak. ~Eddig azokon a vérnyulakon kívül nem is volt állat, ami megtámadott volna. Na de ők is csak menekültek a démontól. Úgy nem is igazán számít!~ *Elgondolkodik a hallottokon. Ha már ennyire bizonygatja a lány, hogy ért az állatokhoz, lehet van is neki. Akkor pedig Learonnak lenne újabb témája a beszélgetésre, ami csak jó.*
- Esetleg van valami jószágod? Nekem kecskéim meg birkáim, kutyám és lovam van. Meg majd lesznek libáim, ha végre odajutok! *A birtok elég nagy, egy hektárt el lehetne keríteni szárnyasoknak. Meg lesz már rá segítője is.*
-Ez igaz. Csak akkor tűnök ki, ha megszólalok. *Vigyorodik el, de nincs mit tenni. Amilyen semmilyen első ránézésre, olyan bolond kecskés ember, ha kinyitja a száját.*
-Ha gondolod, nálam van hely a birtokon, dolgozhatsz ott, ha akarsz. Nem látszom annak, de módos ember vagyok, jó fizetést adok. *Ez csak amolyan tényközlésnek hallatszik, most, kivételesen nem érezni rajta semmi büszkeséget, pedig általában amikor pénzéről beszél, mindig ott szokott bujkálni szavai mögött.*
-Ha más terveid vannak, akkor pedig sok sikert hozzá! Learon Derint bármikor felkeresheted, ha segítség kell! *Neveti el magát a végén. Elég sok embernek adott már lehetőséget életének rendezésére, ámde annál kevesebben éltek vele valami oknál fogva.*