Arthenior - Pegazus fogadó
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 632 (12621. - 12640. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
12640. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2018-07-12 19:48:24
Üzenet elküldve: 2018-07-12 19:48:24
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 119
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 119
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Aezmorin Fohthanor//
*Hűvös tekintettel nézegeti a lassan lecsurgó sörhabot a korsó oldalán. Minden pillanatát kiélvezi, ez az ital jóval magasabbra teszi a lécet, mint korábban a Kikötőben fogyasztott. Már az első pillanatban észreveszi a pillantást, mely fajtársától érkezik. Lassan emeli fel vörös tekintetét, s komótosan pihentet meg a fickón. Ritkán látni errefelé gnómokat, ő az első akivel összefut. ~ Köpeny, bot. Talán vándor. ~ Mindenesetre alaposan megnézi magának, valami oknál fogva tekintetét is keresi. A biccentésre előbb nem is reagál, majd néhány kósza pillanattal később, talán még fajtársa is látja, a gnóm felé emeli kupáját, azt követően sörét két marokra fogva elmerül a habok szemlélésében. Sohasem volt jó kezdeményező, világéletében magányos volt. A kitüntetett figyelem a fajtársnak szól, másnak vélhetően vissza sem köszön. Tudat alatt vélhetően érez elégedettséget, hogy nem ő az egyetlen a városban, még ha testfelépítését tekintve némileg elfajzott, mint az általános nézet. Ez sohasem zavarta, de másokat igen. Mondjuk az sem különösebben zavarta, de kissé kényelmetlen hórihorgasként mutatkozni. Idegesen igazgatja meg magán felszerelését, mint mindig, amikor szemlélet tárgya lesz. Igyekszik elkerülni a középpontot. Még. Egyelőre.*
*Hűvös tekintettel nézegeti a lassan lecsurgó sörhabot a korsó oldalán. Minden pillanatát kiélvezi, ez az ital jóval magasabbra teszi a lécet, mint korábban a Kikötőben fogyasztott. Már az első pillanatban észreveszi a pillantást, mely fajtársától érkezik. Lassan emeli fel vörös tekintetét, s komótosan pihentet meg a fickón. Ritkán látni errefelé gnómokat, ő az első akivel összefut. ~ Köpeny, bot. Talán vándor. ~ Mindenesetre alaposan megnézi magának, valami oknál fogva tekintetét is keresi. A biccentésre előbb nem is reagál, majd néhány kósza pillanattal később, talán még fajtársa is látja, a gnóm felé emeli kupáját, azt követően sörét két marokra fogva elmerül a habok szemlélésében. Sohasem volt jó kezdeményező, világéletében magányos volt. A kitüntetett figyelem a fajtársnak szól, másnak vélhetően vissza sem köszön. Tudat alatt vélhetően érez elégedettséget, hogy nem ő az egyetlen a városban, még ha testfelépítését tekintve némileg elfajzott, mint az általános nézet. Ez sohasem zavarta, de másokat igen. Mondjuk az sem különösebben zavarta, de kissé kényelmetlen hórihorgasként mutatkozni. Idegesen igazgatja meg magán felszerelését, mint mindig, amikor szemlélet tárgya lesz. Igyekszik elkerülni a középpontot. Még. Egyelőre.*
12639. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2018-07-12 18:57:23
Üzenet elküldve: 2018-07-12 18:57:23
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//Az arra érdemes//
*A Körömpiszkáló elég hamar reagál, talán hamarabb, mint azt Kilvard gondolná, mikor oly bátran belép a helyiségbe, s határozottan kíván masírozni a söntés hátsó bejárata felé. Érdekes módon az asztalnál ülő figura egy szót sem szól, annál inkább felugorva cselekszik, s kezében lévő tőrét az elsőként belépő Kilvard felé hajítja, majd rögtön kezébe vesz zubbonyából még kettőt. Furcsa sziszegő hangot hallat, jelezni kíván a másiknak, ki az ajtót támasztja, azonban Kilvard ebben már kijelentésével megelőzi. Amaz, hasonlóképp gyorsan cselekszik, kardját vészterhes csikorgással rántja elő hüvelyéből, s azt jobb kezébe fogja. Tekintete sok jót nem ígér, bár tény, hogy lábai, mintha megremegnének kicsit. Az ork, amint a férfi az ajtónyílásból beljebb lép, szinte az utasítással egy időben lódul meg a tőrét elhajító férfi felé. Hogy a sör utáni vágy, vagy a vérgőzős düh hajtja, nem tudni. Amennyiben semmi nem zavarja meg, pillanatokon belül összecsapás várható a tőrök és a kerítésléc között. A gnóm hasonlóképp cselekszik, bár borgőzös agyának szüksége van a szóra, így ő csak kicsit megkésve és lassabban indul el. Közben a falnál álló férfi is meglódul, pontosan Kilvard felé, határozott és edzett léptekkel.*
- Tartsd meg a pénzed! Nem fogom úgy végezni, mint az, amott! *Sziszegi, s fogai között sercint ki oldalra a dagadt hullája felé. A fogadós rogyasztott térdekkel áll meg az ajtóban, rettegéssel szemében és remegő kézzel tartja azt az asztallábat, mibe eddig oly szorgalmasan kapaszkodott. Az a maréknyi elszántság is elszáll belőle, mi eddig volt, nem hiába, pusztán egy fogadósról van szó. Közben a tőr is repül Kilvard felé, s ki tudja hol áll meg.*
*A Körömpiszkáló elég hamar reagál, talán hamarabb, mint azt Kilvard gondolná, mikor oly bátran belép a helyiségbe, s határozottan kíván masírozni a söntés hátsó bejárata felé. Érdekes módon az asztalnál ülő figura egy szót sem szól, annál inkább felugorva cselekszik, s kezében lévő tőrét az elsőként belépő Kilvard felé hajítja, majd rögtön kezébe vesz zubbonyából még kettőt. Furcsa sziszegő hangot hallat, jelezni kíván a másiknak, ki az ajtót támasztja, azonban Kilvard ebben már kijelentésével megelőzi. Amaz, hasonlóképp gyorsan cselekszik, kardját vészterhes csikorgással rántja elő hüvelyéből, s azt jobb kezébe fogja. Tekintete sok jót nem ígér, bár tény, hogy lábai, mintha megremegnének kicsit. Az ork, amint a férfi az ajtónyílásból beljebb lép, szinte az utasítással egy időben lódul meg a tőrét elhajító férfi felé. Hogy a sör utáni vágy, vagy a vérgőzős düh hajtja, nem tudni. Amennyiben semmi nem zavarja meg, pillanatokon belül összecsapás várható a tőrök és a kerítésléc között. A gnóm hasonlóképp cselekszik, bár borgőzös agyának szüksége van a szóra, így ő csak kicsit megkésve és lassabban indul el. Közben a falnál álló férfi is meglódul, pontosan Kilvard felé, határozott és edzett léptekkel.*
- Tartsd meg a pénzed! Nem fogom úgy végezni, mint az, amott! *Sziszegi, s fogai között sercint ki oldalra a dagadt hullája felé. A fogadós rogyasztott térdekkel áll meg az ajtóban, rettegéssel szemében és remegő kézzel tartja azt az asztallábat, mibe eddig oly szorgalmasan kapaszkodott. Az a maréknyi elszántság is elszáll belőle, mi eddig volt, nem hiába, pusztán egy fogadósról van szó. Közben a tőr is repül Kilvard felé, s ki tudja hol áll meg.*
12638. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2018-07-12 13:17:36
Üzenet elküldve: 2018-07-12 13:17:36
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Rasatiel//
*Nem sokkal Rasatiel után érkezik a fogadóba, kissé bosszús arckifejezéssel. Nem igazán szokott ide járni, általában otthon iszik, vagyis nagybátyjánál. Főleg amiatt, mert ugyan azt a lóhugyot szolgálják fel mindenhol, csak a saját ivójukban ingyen jut hozzá. Ez volt a veszekedés forrási is, vagyis Sam ivási szokásai. Úgyhogy most azzal a feltett szándékkal érkezik, hogy nem érdekli, mennyit költ, de le fogja inni magát, és növeli a konkurencia bevételét. Nem mintha a Pegazusnak az ő aranyára lett volna szüksége ahhoz, hogy életben maradjon. Egyből a pulthoz sétál, ahol felméri a kínálatot. A pultra dob 16 aranyat, és rendel egy Pálinkát magának.
Ahogy megkapja, felméri a helyet, és üres asztalt keres. Elég sokan vannak most, és majdnem tele van a fogadó. Persze aki nagyon akar, az találhat magának üres asztalt, de Sam nem akarja nagyon. Inkább kiszúr egy fehér hajú nőt, aki szigorú, szinte tanárokhoz való tekintettel néz maga elé. Alighanem érdekes társaság lehet, vagy egy derék hódítás. Határozott lépekkel sétál az asztalához, ahol a nőre villantja megszokott mosolyát.*
- Szabad lesz? * Int a szék felé, ismét körülnézve a helyen, mintha csak másik helyet keresne, de nem találna. *
//Rasatiel//
*Nem sokkal Rasatiel után érkezik a fogadóba, kissé bosszús arckifejezéssel. Nem igazán szokott ide járni, általában otthon iszik, vagyis nagybátyjánál. Főleg amiatt, mert ugyan azt a lóhugyot szolgálják fel mindenhol, csak a saját ivójukban ingyen jut hozzá. Ez volt a veszekedés forrási is, vagyis Sam ivási szokásai. Úgyhogy most azzal a feltett szándékkal érkezik, hogy nem érdekli, mennyit költ, de le fogja inni magát, és növeli a konkurencia bevételét. Nem mintha a Pegazusnak az ő aranyára lett volna szüksége ahhoz, hogy életben maradjon. Egyből a pulthoz sétál, ahol felméri a kínálatot. A pultra dob 16 aranyat, és rendel egy Pálinkát magának.
Ahogy megkapja, felméri a helyet, és üres asztalt keres. Elég sokan vannak most, és majdnem tele van a fogadó. Persze aki nagyon akar, az találhat magának üres asztalt, de Sam nem akarja nagyon. Inkább kiszúr egy fehér hajú nőt, aki szigorú, szinte tanárokhoz való tekintettel néz maga elé. Alighanem érdekes társaság lehet, vagy egy derék hódítás. Határozott lépekkel sétál az asztalához, ahol a nőre villantja megszokott mosolyát.*
- Szabad lesz? * Int a szék felé, ismét körülnézve a helyen, mintha csak másik helyet keresne, de nem találna. *
12637. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2018-07-12 13:17:31
Üzenet elküldve: 2018-07-12 13:17:31
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
* Az istállóból kiérve a főtéren ácsorogva elgondolkodik, hogy merre is vegye az útját, végül úgy dönt, hogy benéz a fogadóba. Egyébként is ki kellene fizetnie a szállásdíját sötételf üzletfele számára, ha már egyszer megígérte, hogy megteszi. Könnyed léptekkel indul a Pegazus felé, közben a főtéren is széjjel néz, hátha meglátja Grét közeledni, de nem jár szerencsével. Komótos töprengéssel lép be a fogadóba, hátratolja fejéről csuklyáját, majd a pult felé fordul. ~ Talán elég akkor kifizetni, amikor már itt van ~ elmélkedik, hiszen nem szeretne feleslegesen aranyától megszabadulni, ha esetleg a sötételf nem ér vissza és máshol tölti az éjszakát. Persze lehet, hogy még meggondolja magát ez ügyben, jelenleg viszont egyszerűen a pulthoz sétál és inkább rendel magának egy gyümölcsteát. Amit az elf korábban fizetett neki az is ínyére volt, reméli ezt is hasonlóan jóra készítik el. Nem ül le, a pultnál várja meg az italt, majd, , amikor megkapja a gőzölgő Gyümölcsteát kifizet érte 5 aranyat, aztán a fakupával a kezében leül az egyik szabad asztalhoz. Széjjelnézve észrevesz egy bajszos alakot, első ránézésére nem is tűnik fel neki, melyik fajba tartozik, aztán ahogy jobban szemügyre veszi - nem túlságosan feltűnően - ismeri fel, hogy fajtárs. Aezmorin jól látja a számszeríjat is, na meg a sarlót. Mivel a gnóm is ül, nem tudja megállapítani a magasságát, de azért besaccolva némileg magasabbnak gondolja saját magánál. Egy magas gnóm mindig elégedettséggel tölti el, így köszönésképpen biccent felé, de nem zavarja meg a magányosan iszogató alakot. Egyrészt a marcona tekintete és a fegyverzete miatt, másrészt ő sem szeretné, ha rossz hangulatában valaki oda pofátlankodna hozzá. Aezmorin kedélyállapota jelenleg persze egyáltalán nem rossz, sőt, igazán jó, de ez nem vezet odáig, hogy bájcsevegésbe kezdjen egy idegennel, csak mert ugyanabba a fajba tartoznak. Persze a bajusz felkelti az érdeklődését, hiszen saját maga alig képes szőrt növeszteni az arcára, és mindig is csodálattal viseltetett azok iránt, akik képesek ezt a bravúrt végre hajtani. *
aztán a fakupával a kezében leül az egyik szabad asztalhoz. Széjjelnézve észrevesz egy bajszos alakot, első ránézésére nem is tűnik fel neki, melyik fajba tartozik, aztán ahogy jobban szemügyre veszi - nem túlságosan feltűnően - ismeri fel, hogy fajtárs. Aezmorin jól látja a számszeríjat is, na meg a sarlót. Mivel a gnóm is ül, nem tudja megállapítani a magasságát, de azért besaccolva némileg magasabbnak gondolja saját magánál. Egy magas gnóm mindig elégedettséggel tölti el, így köszönésképpen biccent felé, de nem zavarja meg a magányosan iszogató alakot. Egyrészt a marcona tekintete és a fegyverzete miatt, másrészt ő sem szeretné, ha rossz hangulatában valaki oda pofátlankodna hozzá. Aezmorin kedélyállapota jelenleg persze egyáltalán nem rossz, sőt, igazán jó, de ez nem vezet odáig, hogy bájcsevegésbe kezdjen egy idegennel, csak mert ugyanabba a fajba tartoznak. Persze a bajusz felkelti az érdeklődését, hiszen saját maga alig képes szőrt növeszteni az arcára, és mindig is csodálattal viseltetett azok iránt, akik képesek ezt a bravúrt végre hajtani. *
12636. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2018-07-12 06:41:07
Üzenet elküldve: 2018-07-12 06:41:07
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 119
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 119
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
*A fogadó egyáltalán nem hasonlít a Rumoshoz, attól jóval szituáltabb és határozottan kedvesebb. Ortas, mikor belép nem néz körbe, nem néz szét, egyenesen a pulthoz sétál.*
- Sör. *Mondja szokásos lendületével, majd a 12 aranyat a pultra teszi. Az Ullamar sört kezébe fogja, s egy szabad asztalhoz sétál, Árnyékban járókat megillető helyre. *Immár azért körbetekint, s felméri a terepet. A fogadóban többen is tartózkodnak, bár senkit sem ismer, ami nem csoda, hisz nem rég érkezett. A korábbi könnyű ismerkedés ellenére most vélhetően nem fog olyan könnyen társra találni, ez a közeg meglehetősen más. Más gondolati síkon mozgó élőlényekkel, a kikötőben tartózkodók kissé talán közelebb állnak szívéhez. Már, ha van olyan neki. Két kézbe fogja sörét és belekortyol. Erőteljes ízvilág, mellbevágó zamat, kesernyés illat. De megfelelő, így vállát vonva húz bele alaposabban. Még korábbi rossz szokását is elfelejti, így nem kóstoltatja meg senkivel előtte, nem is lenne kivel. Ugyan meggyőződése, hogy az előrelátás életeket menthet, de jelenleg semmi kedve felráncigálni mondjuk egy elfet, hogy márpedig az első korty az övé. Az asztal repedésein játszik az ujjával, majd hátradől és a plafont nézi. A zsongás, mi a fogadó belsejében uralkodik, jelenleg inkább kellemes, mint zavaró. Ki szeretné élvezni a pillanatot. Minden percét. Amíg tart a sör, persze azután továbbindul.*
- Sör. *Mondja szokásos lendületével, majd a 12 aranyat a pultra teszi. Az Ullamar sört kezébe fogja, s egy szabad asztalhoz sétál, Árnyékban járókat megillető helyre.
*Immár azért körbetekint, s felméri a terepet. A fogadóban többen is tartózkodnak, bár senkit sem ismer, ami nem csoda, hisz nem rég érkezett. A korábbi könnyű ismerkedés ellenére most vélhetően nem fog olyan könnyen társra találni, ez a közeg meglehetősen más. Más gondolati síkon mozgó élőlényekkel, a kikötőben tartózkodók kissé talán közelebb állnak szívéhez. Már, ha van olyan neki. Két kézbe fogja sörét és belekortyol. Erőteljes ízvilág, mellbevágó zamat, kesernyés illat. De megfelelő, így vállát vonva húz bele alaposabban. Még korábbi rossz szokását is elfelejti, így nem kóstoltatja meg senkivel előtte, nem is lenne kivel. Ugyan meggyőződése, hogy az előrelátás életeket menthet, de jelenleg semmi kedve felráncigálni mondjuk egy elfet, hogy márpedig az első korty az övé. Az asztal repedésein játszik az ujjával, majd hátradől és a plafont nézi. A zsongás, mi a fogadó belsejében uralkodik, jelenleg inkább kellemes, mint zavaró. Ki szeretné élvezni a pillanatot. Minden percét. Amíg tart a sör, persze azután továbbindul.*
12635. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2018-07-11 22:52:33
Üzenet elküldve: 2018-07-11 22:52:33
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Samonyr//
*Mint általában minden reggelt, ha lehetősége akad, a mait is edzéssel kezdte. Addig püfölte a barakk próbabábuit, míg csak energiája tartott, így most a jól megérdemelt szórakozás következik. Lendületesen tér hát be a fogadóba, az ismeretlen embereket nézegeti egy ideig, aztán a bárpulthoz lép, hogy szomját oltsa, és megkezdje a pihenését. A változatosság kedvéért Vajsör-t rendel, lepakolja érte a 12 aranyat a fogadós elé és egy biccentés kíséretében belekortyol. Hálás sóhajjal nyugtázza az ital ízét, nem mellesleg pedig azt is, hogy a mai napon nem kell sem kisasszonyokra, sem nagyurakra felvigyáznia, és kicsit élvezheti a szabadságot is. Nem szokása emiatt panaszkodni, ám még ha nem is teszi szóvá, akkor is szeret elszabadulni az uraságok mellől, hiszen emberként annyira nem ér rá a világ minden dolgára, mint elf munkaadói. Párat még kortyol az italból, majd keres magának egy nem félreeső és nem sötét sarkot, hiszen nem akar bujdosni, nem kíván senki elől elrejtőzni, legfőképpen pedig nem sötétben rejtőző megfigyelő, nem takargatja kilétét. Egyébként is kevesen ismerik a városban, lévén legtöbb idejét nem itt tölti, Arthenior népei pedig folyamatosan cserélődnek, így még csak ismerős arcot sem szúr ki magának, akivel különösebben szóba akarna elegyedni. Így hát üldögél ott magában, békésen kortyolgatva sörét, mégis figyelve környezetére, az elhangzó szavakra vagy történetekre.*
//Samonyr//
*Mint általában minden reggelt, ha lehetősége akad, a mait is edzéssel kezdte. Addig püfölte a barakk próbabábuit, míg csak energiája tartott, így most a jól megérdemelt szórakozás következik. Lendületesen tér hát be a fogadóba, az ismeretlen embereket nézegeti egy ideig, aztán a bárpulthoz lép, hogy szomját oltsa, és megkezdje a pihenését. A változatosság kedvéért Vajsör-t rendel, lepakolja érte a 12 aranyat a fogadós elé
és egy biccentés kíséretében belekortyol. Hálás sóhajjal nyugtázza az ital ízét, nem mellesleg pedig azt is, hogy a mai napon nem kell sem kisasszonyokra, sem nagyurakra felvigyáznia, és kicsit élvezheti a szabadságot is. Nem szokása emiatt panaszkodni, ám még ha nem is teszi szóvá, akkor is szeret elszabadulni az uraságok mellől, hiszen emberként annyira nem ér rá a világ minden dolgára, mint elf munkaadói. Párat még kortyol az italból, majd keres magának egy nem félreeső és nem sötét sarkot, hiszen nem akar bujdosni, nem kíván senki elől elrejtőzni, legfőképpen pedig nem sötétben rejtőző megfigyelő, nem takargatja kilétét. Egyébként is kevesen ismerik a városban, lévén legtöbb idejét nem itt tölti, Arthenior népei pedig folyamatosan cserélődnek, így még csak ismerős arcot sem szúr ki magának, akivel különösebben szóba akarna elegyedni. Így hát üldögél ott magában, békésen kortyolgatva sörét, mégis figyelve környezetére, az elhangzó szavakra vagy történetekre.*
12634. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2018-07-11 18:26:06
Üzenet elküldve: 2018-07-11 18:26:06
ÚJ
![>Lorew Mazoral [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/562_ember-elf-felelf_ferfi.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 130
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 130
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Dora//
//A hozzászólás 16+-os jelenetet tartalmaz!//
*Érdeklődve hallgatja a lány tapasztalatait, egyedül a szag résznél vág közbe egy aprót.*
- Nem hinném, hogy büdösebb, mint egy rothadó hulla. Vagy egy rothadó, égő hulla, na az orrfacsaró.
*Enyhén grimaszba is rándul az arca. Amikor a belül rothadó hullakatonákat gyújtották fel, annak volt egyfajta... pikáns illatvilága. Pedig a maga részéről nem finnyás. A disznóval márpedig megbirkózna! A kiontott belek határozottan érdekesek lehetnek, főleg mivel egy termetes disznó túltesz egy emberen méretügyilg, de ha valóban hasonló a belseje, akkor szép kis látvány lehet, ahogy a hatalmas belek tekergőzve kiesnek az állat porhüvelyéből. Mondjuk ez minden részére igaz lehet. Kicsit sajnálja az óriásokat vagy az orkokat, minthogy ők ilyesmire nem csodálkozhatnak rá, mivel nincs olyan megtermett disznó, ami őket túlnőné. Legfeljebb észben.*
- Szóval amolyan tudósféle vagy... *simít végig a szakállán, mintha csak tűnődne valamin. Persze tűnődik is, csak nem épp olyan dolgon, amit a lány feltétlen el tudna képzelni. Vagy el akarna. Habár a korábbiak alapján jó a képzelőereje, és erős a gyomra. Egészen szimpatikus a férfi számára, olyan kis intelligensnek tűnik, aki sok helyzetben feltalálja magát, ez még inkább csak arra buzdítja, hogy elvigye magával a néhai Fängus rezidenciájára. Csak hát az utóbbi időben épp leszokóban volt, nem rabolt el senkit, nem is bántott senkit... Még csak tündéreket se áldozott fel Isvunak. Kezdte azt hinni, kinőtte az ilyen hajlamait, de valójában inkább csak rég találkozott olyannal, aki ennyire felkeltette volna az érdeklődését.*
- És úgy véled, az emberek is ilyenek belülről, vagy esetleg már volt szerencséd hasonlóhoz?
*Vajon boncolt már embert. Elvégre ugyanaz, mint az állat, vér, hús, csontok, és mégis mennyivel több élmény. Habár Lorew a maga részéről sosem trancsírozott se élő, se holt állatot, szóval teljes magabiztossággal nem állíthatja ezt.*
- Miért volna bolondság? Én mindig is lelkesen támogattam a... tudományt. Ha hasonló körökben mozogsz, bizonyára hallottál már Jezabiel Tinkerin neves gnóm feltalálóról és kiváló mágusról, az ő munkásságát is sokban... támogattam.
*Csak nem ismeri személyes a kis vörös gnóm hölgyet, akkor nem tud rácáfolni arra, hogy Lorew támogatta-e. Mert valójában persze nem. Viszont a feltaláló nevét ne hallani manapság... Szinte többen ismerik, mint a tanácstagokat, nem csak a munkássága, vagy a varázstudása miatt, hanem mert elég gyakran hirdette is magát a város minden pontján, mint tanító. Lenyűgöző inteellektus, és szép kezek. Az a lány egy csoda volt. Bárcsak el tudta volna egyszer rabolni...*
//Dora//
//A hozzászólás 16+-os jelenetet tartalmaz!//
*Érdeklődve hallgatja a lány tapasztalatait, egyedül a szag résznél vág közbe egy aprót.*
- Nem hinném, hogy büdösebb, mint egy rothadó hulla. Vagy egy rothadó, égő hulla, na az orrfacsaró.
*Enyhén grimaszba is rándul az arca. Amikor a belül rothadó hullakatonákat gyújtották fel, annak volt egyfajta... pikáns illatvilága. Pedig a maga részéről nem finnyás. A disznóval márpedig megbirkózna! A kiontott belek határozottan érdekesek lehetnek, főleg mivel egy termetes disznó túltesz egy emberen méretügyilg, de ha valóban hasonló a belseje, akkor szép kis látvány lehet, ahogy a hatalmas belek tekergőzve kiesnek az állat porhüvelyéből. Mondjuk ez minden részére igaz lehet. Kicsit sajnálja az óriásokat vagy az orkokat, minthogy ők ilyesmire nem csodálkozhatnak rá, mivel nincs olyan megtermett disznó, ami őket túlnőné. Legfeljebb észben.*
- Szóval amolyan tudósféle vagy... *simít végig a szakállán, mintha csak tűnődne valamin. Persze tűnődik is, csak nem épp olyan dolgon, amit a lány feltétlen el tudna képzelni. Vagy el akarna. Habár a korábbiak alapján jó a képzelőereje, és erős a gyomra. Egészen szimpatikus a férfi számára, olyan kis intelligensnek tűnik, aki sok helyzetben feltalálja magát, ez még inkább csak arra buzdítja, hogy elvigye magával a néhai Fängus rezidenciájára. Csak hát az utóbbi időben épp leszokóban volt, nem rabolt el senkit, nem is bántott senkit... Még csak tündéreket se áldozott fel Isvunak. Kezdte azt hinni, kinőtte az ilyen hajlamait, de valójában inkább csak rég találkozott olyannal, aki ennyire felkeltette volna az érdeklődését.*
- És úgy véled, az emberek is ilyenek belülről, vagy esetleg már volt szerencséd hasonlóhoz?
*Vajon boncolt már embert. Elvégre ugyanaz, mint az állat, vér, hús, csontok, és mégis mennyivel több élmény. Habár Lorew a maga részéről sosem trancsírozott se élő, se holt állatot, szóval teljes magabiztossággal nem állíthatja ezt.*
- Miért volna bolondság? Én mindig is lelkesen támogattam a... tudományt. Ha hasonló körökben mozogsz, bizonyára hallottál már Jezabiel Tinkerin neves gnóm feltalálóról és kiváló mágusról, az ő munkásságát is sokban... támogattam.
*Csak nem ismeri személyes a kis vörös gnóm hölgyet, akkor nem tud rácáfolni arra, hogy Lorew támogatta-e. Mert valójában persze nem. Viszont a feltaláló nevét ne hallani manapság... Szinte többen ismerik, mint a tanácstagokat, nem csak a munkássága, vagy a varázstudása miatt, hanem mert elég gyakran hirdette is magát a város minden pontján, mint tanító. Lenyűgöző inteellektus, és szép kezek. Az a lány egy csoda volt. Bárcsak el tudta volna egyszer rabolni...*
12633. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2018-07-11 17:42:15
Üzenet elküldve: 2018-07-11 17:42:15
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 384
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 384
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Lorew//
//A hozzászólás 16+-os jelenetet tartalmaz!//
*Ahogy szó volt róla az előbb, Dora nem megy bele, hogy mindenkibe bele lehet nézni, de mikor meghallja, hogy beszélgetőpartnere _belemegy_, hogy bele lehet, leteszi a poharat, és fél szemöldöke felszalad. Elismerő pillantással fordul megint a férfi felé, ezúttal könyökével flegmán a pultra támaszkodva.*
- Lehet, persze! *Vágja rá lelkesen. Már aggódik, hogy a férfi valami csapdába csalja, esetleg egy határozott mozdulattal kettészeli, és csak húzza az agyát. De amíg a szolid két szék távolság megvan köztük, nem lehet nagy baj.*
- Kultúrafüggő. A mi falunkban az elfek nem szerették megenni a belsőségeket, de az emberek a szántón gyakran használták fel. Amikor felvágom… Nos, enyém volt az első vágás joga. Akkor rettenetesen büdös. *Mondja izgatottan. Igen. Izgatottan.* De meg lehet szokni a szagot. Viszont főleg hastájékon van a lényeg! Ott vannak a belek, azok egyből kiborulnak, ha elvágod a hártyát, ami bent tartja őket. Meg ott van a tüdő, hatalmas, masszív, és nem is tudtam, hogy még azt is meg lehet enni. Az egész olyan disznószínű, hájas, mint valami zselé, és még meleg. *Mutatja a kezével, mintegy jelezve, hogy nyúlt már disznóba. Ha a férfi nem állítja meg, akkor folytatja, ha meg megállítaná, akkor is, mert imádja ezzel cukkolni az embereket.*
- A lényeg természetesen az, hogy kipakoljunk belőle mindent. Mégis az a pillanat, amikor felvágod… Akkor érted meg. *Mondja nagyon drámaian, szinte már vallásos lelkesedéssel.* Akkor érted meg, hogy a disznó belül aligha különbözik attól, amit akkor látnál, ha egy ember hasát vágnád fel. Hasonló rendszer, hasonló kapcsolatok kötik össze a szerveket, még az elvek is hasonlók.
- Persze nem azt mondom, hogy bármelyikünk is disznó volna. *Teszi hozzá, mert gyorsan kapcsol, hogy ez félreérthető lehet az idegen számára, és ha már elmesélhette neki az élményeit, nem akarja, hogy ilyen hamar sértődés legyen a vége.* De valami összeköt minket a disznóval, a csirkével… *Int felé, mert ő hozta fel.* A kutyával, a lóval, még a csótánnyal is. Hogy élünk. De miért? Ezt kutatom én.
- Megértem, ha a fogadós barátom, vagy akár te bolondságnak tartod ezt az egészet, de nem olyan mocskos, mint amilyennek tűnik. Elvégre… A cél szép.
*Kíváncsian figyel, hogy monológjára hogyan reagál a férfi, de ha feláll és távozik, Dora akkor sem bánja már meg, hogy valaki eszesebbel megbeszélhette ezt a dolgot. Ritkán találni értelmes hallgatóságot ebben a városban.*
//Lorew//
//A hozzászólás 16+-os jelenetet tartalmaz!//
*Ahogy szó volt róla az előbb, Dora nem megy bele, hogy mindenkibe bele lehet nézni, de mikor meghallja, hogy beszélgetőpartnere _belemegy_, hogy bele lehet, leteszi a poharat, és fél szemöldöke felszalad. Elismerő pillantással fordul megint a férfi felé, ezúttal könyökével flegmán a pultra támaszkodva.*
- Lehet, persze! *Vágja rá lelkesen. Már aggódik, hogy a férfi valami csapdába csalja, esetleg egy határozott mozdulattal kettészeli, és csak húzza az agyát. De amíg a szolid két szék távolság megvan köztük, nem lehet nagy baj.*
- Kultúrafüggő. A mi falunkban az elfek nem szerették megenni a belsőségeket, de az emberek a szántón gyakran használták fel. Amikor felvágom… Nos, enyém volt az első vágás joga. Akkor rettenetesen büdös. *Mondja izgatottan. Igen. Izgatottan.* De meg lehet szokni a szagot. Viszont főleg hastájékon van a lényeg! Ott vannak a belek, azok egyből kiborulnak, ha elvágod a hártyát, ami bent tartja őket. Meg ott van a tüdő, hatalmas, masszív, és nem is tudtam, hogy még azt is meg lehet enni. Az egész olyan disznószínű, hájas, mint valami zselé, és még meleg. *Mutatja a kezével, mintegy jelezve, hogy nyúlt már disznóba. Ha a férfi nem állítja meg, akkor folytatja, ha meg megállítaná, akkor is, mert imádja ezzel cukkolni az embereket.*
- A lényeg természetesen az, hogy kipakoljunk belőle mindent. Mégis az a pillanat, amikor felvágod… Akkor érted meg. *Mondja nagyon drámaian, szinte már vallásos lelkesedéssel.* Akkor érted meg, hogy a disznó belül aligha különbözik attól, amit akkor látnál, ha egy ember hasát vágnád fel. Hasonló rendszer, hasonló kapcsolatok kötik össze a szerveket, még az elvek is hasonlók.
- Persze nem azt mondom, hogy bármelyikünk is disznó volna. *Teszi hozzá, mert gyorsan kapcsol, hogy ez félreérthető lehet az idegen számára, és ha már elmesélhette neki az élményeit, nem akarja, hogy ilyen hamar sértődés legyen a vége.* De valami összeköt minket a disznóval, a csirkével… *Int felé, mert ő hozta fel.* A kutyával, a lóval, még a csótánnyal is. Hogy élünk. De miért? Ezt kutatom én.
- Megértem, ha a fogadós barátom, vagy akár te bolondságnak tartod ezt az egészet, de nem olyan mocskos, mint amilyennek tűnik. Elvégre… A cél szép.
*Kíváncsian figyel, hogy monológjára hogyan reagál a férfi, de ha feláll és távozik, Dora akkor sem bánja már meg, hogy valaki eszesebbel megbeszélhette ezt a dolgot. Ritkán találni értelmes hallgatóságot ebben a városban.*
12632. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2018-07-11 16:10:00
Üzenet elküldve: 2018-07-11 16:10:00
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 130
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 130
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Dora//
*A lány kicsit mintha megzavarodna a kérdés hallatán. Ez kicsit meglepi Lorewet, mert hát azt még el tudja képzelni, hogy általában senki nem partner az ilyen beszélgetésekben, de hogy csak azért kérdezzen ilyet, hogy aztán ne mondja el... Persze ez a krízishelyzet csak néhány másodperc, aztán a lány bele is vág, és ez a legkevesebb. Ami igazán érdekes, vagy legalábbis Lorew számára mindenképpen, hogy őszinte élvezettel teszi. Alapvetően kritikus szemmel tekint a közelében feltűnő különc lányokra, hiszen nem ez lenne az első eset, hogy valaki így próbálja csapdába csalni. Túl sokan tudják, hogy nem tud ellenállni egy elé vetett gnóm lánykának, de abban sem biztos, hogy jelen esetben képes lenne csak úgy kisétálni az ajtón, ha megtudná, hogy valamelyik riválisának bérencével beszélget.*
- Kivéreztetik, megkopasztják, mint a csirkét *jegyzi meg enyhe unalommal a hangjában, hiszen erről már hallott, és ezek a műveletek annyira nem fantáziadúsak.* Ennyi energiát ölnek bele, aztán mikor felvágják, a belsőségeket egyszerűen kidobják, beleket, gyomrot, tüdőt, pedig hát pont az az érdekes része. Ami kívülről nem látszik. Elpazarolják... *sóhajt egyet* De ne csigázz tovább, mi történik a disznónál? Hasonlóan rossz vége lesz?
*Abszolút egyet tud érteni a lánnyal, bár ő nem annyira tudományos szempontból érzi így, egyszerűen csak mi titokzatos lenne egy lány arcában, hiszen azt mindenki látja. A testét kívülről bármely szeretője. De hányan szemlélhetik meg a gyomrát, vagy tarthatják kezükben a még éppen dobogó szívét? Hányan élhetik át azt, amit ő élt át Ykennel? Nos... szereti hinni, hogy senki. Hogy ő volt az egyetlen. Ahogy a lány a hasát mutogatja, óhatatlanul is felkelti Lorew érdeklődését azt illetően, hogy vajon ő hogy néz ki odabent? Mit rejt a vonzó külső? Még vonzóbb belsőt? Ő maga is közelebb hajol kicsit, és megjegyzi, csak amolyan kiegészítésképp.*
- De bárkire lehet ablakot csinálni.
*Aztán, mintha nem is mondott volna semmit, továbbra is a lányt szemléli, hadd folytassa amaz a kis előadását a disznóvágásról. Érdekli, hogy a disznó szervei is a szemétben végzik-e.*
//Dora//
*A lány kicsit mintha megzavarodna a kérdés hallatán. Ez kicsit meglepi Lorewet, mert hát azt még el tudja képzelni, hogy általában senki nem partner az ilyen beszélgetésekben, de hogy csak azért kérdezzen ilyet, hogy aztán ne mondja el... Persze ez a krízishelyzet csak néhány másodperc, aztán a lány bele is vág, és ez a legkevesebb. Ami igazán érdekes, vagy legalábbis Lorew számára mindenképpen, hogy őszinte élvezettel teszi. Alapvetően kritikus szemmel tekint a közelében feltűnő különc lányokra, hiszen nem ez lenne az első eset, hogy valaki így próbálja csapdába csalni. Túl sokan tudják, hogy nem tud ellenállni egy elé vetett gnóm lánykának, de abban sem biztos, hogy jelen esetben képes lenne csak úgy kisétálni az ajtón, ha megtudná, hogy valamelyik riválisának bérencével beszélget.*
- Kivéreztetik, megkopasztják, mint a csirkét *jegyzi meg enyhe unalommal a hangjában, hiszen erről már hallott, és ezek a műveletek annyira nem fantáziadúsak.* Ennyi energiát ölnek bele, aztán mikor felvágják, a belsőségeket egyszerűen kidobják, beleket, gyomrot, tüdőt, pedig hát pont az az érdekes része. Ami kívülről nem látszik. Elpazarolják... *sóhajt egyet* De ne csigázz tovább, mi történik a disznónál? Hasonlóan rossz vége lesz?
*Abszolút egyet tud érteni a lánnyal, bár ő nem annyira tudományos szempontból érzi így, egyszerűen csak mi titokzatos lenne egy lány arcában, hiszen azt mindenki látja. A testét kívülről bármely szeretője. De hányan szemlélhetik meg a gyomrát, vagy tarthatják kezükben a még éppen dobogó szívét? Hányan élhetik át azt, amit ő élt át Ykennel? Nos... szereti hinni, hogy senki. Hogy ő volt az egyetlen. Ahogy a lány a hasát mutogatja, óhatatlanul is felkelti Lorew érdeklődését azt illetően, hogy vajon ő hogy néz ki odabent? Mit rejt a vonzó külső? Még vonzóbb belsőt? Ő maga is közelebb hajol kicsit, és megjegyzi, csak amolyan kiegészítésképp.*
- De bárkire lehet ablakot csinálni.
*Aztán, mintha nem is mondott volna semmit, továbbra is a lányt szemléli, hadd folytassa amaz a kis előadását a disznóvágásról. Érdekli, hogy a disznó szervei is a szemétben végzik-e.*
12631. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2018-07-11 15:43:59
Üzenet elküldve: 2018-07-11 15:43:59
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 384
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 384
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Lorew//
//A hozzászólás 16+-os jelenetet tartalmaz!//
*Ha a fogadós rá is jön, hogy egy főnemessel van dolga, Dora arcról nem, csak névről ismerné fel Lorew Mazoralt – addig viszont nem marad számára más, mint egy rejtélyes, komor idegen. Ki sem oktatja a lányt, inkább meghúzódik, törli tovább a poharakat, miközben a pultnál a disznók felhasználására terelődik a szó.
Dora persze nem buta, tudja jól, hogy a helyzet meglehetősen groteszk, és annak az esélye, hogy ezt a fickót tényleg érdekli a húselmélete, alapvetően minimális. Viszont nem tűnik úgy sem, mintha Dorával gúnyolódna. Van benne valami szokatlan, mint egy rejtvény, ő pedig szereti a rejtvényeket. Éles világoskék pillantásával a lány a férfit fürkészi szinte bántó érdeklődéssel, ahogy fejben őt elemzi. Okosnak tűnik. A buta emberek unalmasak, de az okosakban mindig van valami új.*
~ Mit akar ez? ~
*Felölti magára kioktató, tudományos modorát, hogy belekezdjen a beszámolóba, de közben le se veszi a szemét a beszélgetőtársáról.*
- Nos, egy kést szúrnak a disznó torkába, azon az ideális ponton, ahol a legtöbb vér távozhat. Aztán felfogják edényekkel. *Kezd bele, és nem akar részletekbe menni, de valahogy, ha nem állítják meg közben, elszalad vele a ló, és egyre részletesebb magyarázatba bocsátkozik.* Ha végre kimúlt az állat, akkor pedig lepörzsölik a szőrét. *Kissé előredől, persze még így is elég távol van a férfitól, de a bizalmaskodáshoz ez dukál.* És ezután jön csak a java.
*Hatásszünetet tart, és kicsit lehalkítja a hangját, hogy a fogadós inkább ne is hallja, amit beszél. Szeme csillog, ragyogó mosoly terül szét az arcán, mintha csak valami vidám emlék ébredt volna fel benne.*
- A legérdekesebb részek odabent vannak. *Mutat saját hasára. Megvárja a kiváltott hatást, aztán csak legyintve visszafordul a pult felé.* Sokan nem értékelik a tudományt, pedig a legérdekesebb rész mindig ott van, amit már nem látsz. Senkin sincs ablak, ugye.
*Persze nem megy bele, hogy valahogyan mindenkibe bele lehet nézni. Helyette iszogatja a maradék borát. A sötétvörös nedű a disznóvérre emlékezteti. Az elfek soha nem ennék meg, pedig hagymával finom.*
//Lorew//
//A hozzászólás 16+-os jelenetet tartalmaz!//
*Ha a fogadós rá is jön, hogy egy főnemessel van dolga, Dora arcról nem, csak névről ismerné fel Lorew Mazoralt – addig viszont nem marad számára más, mint egy rejtélyes, komor idegen. Ki sem oktatja a lányt, inkább meghúzódik, törli tovább a poharakat, miközben a pultnál a disznók felhasználására terelődik a szó.
Dora persze nem buta, tudja jól, hogy a helyzet meglehetősen groteszk, és annak az esélye, hogy ezt a fickót tényleg érdekli a húselmélete, alapvetően minimális. Viszont nem tűnik úgy sem, mintha Dorával gúnyolódna. Van benne valami szokatlan, mint egy rejtvény, ő pedig szereti a rejtvényeket. Éles világoskék pillantásával a lány a férfit fürkészi szinte bántó érdeklődéssel, ahogy fejben őt elemzi. Okosnak tűnik. A buta emberek unalmasak, de az okosakban mindig van valami új.*
~ Mit akar ez? ~
*Felölti magára kioktató, tudományos modorát, hogy belekezdjen a beszámolóba, de közben le se veszi a szemét a beszélgetőtársáról.*
- Nos, egy kést szúrnak a disznó torkába, azon az ideális ponton, ahol a legtöbb vér távozhat. Aztán felfogják edényekkel. *Kezd bele, és nem akar részletekbe menni, de valahogy, ha nem állítják meg közben, elszalad vele a ló, és egyre részletesebb magyarázatba bocsátkozik.* Ha végre kimúlt az állat, akkor pedig lepörzsölik a szőrét. *Kissé előredől, persze még így is elég távol van a férfitól, de a bizalmaskodáshoz ez dukál.* És ezután jön csak a java.
*Hatásszünetet tart, és kicsit lehalkítja a hangját, hogy a fogadós inkább ne is hallja, amit beszél. Szeme csillog, ragyogó mosoly terül szét az arcán, mintha csak valami vidám emlék ébredt volna fel benne.*
- A legérdekesebb részek odabent vannak. *Mutat saját hasára. Megvárja a kiváltott hatást, aztán csak legyintve visszafordul a pult felé.* Sokan nem értékelik a tudományt, pedig a legérdekesebb rész mindig ott van, amit már nem látsz. Senkin sincs ablak, ugye.
*Persze nem megy bele, hogy valahogyan mindenkibe bele lehet nézni. Helyette iszogatja a maradék borát. A sötétvörös nedű a disznóvérre emlékezteti. Az elfek soha nem ennék meg, pedig hagymával finom.*
12630. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2018-07-11 15:38:18
Üzenet elküldve: 2018-07-11 15:38:18
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Tozeya Nazagaraki//
*A lány nem vágyik kedvességre. Nos, ez azért igazán igazán szomorú, de Ghael kedvét nem szegi, továbbra is kedves marad vele. Egyrészt, mert a reményei továbbra is élnek, másrészt meg mert egész életében mindenkinek megjátszotta, hogy ő a legkedvesebb a világon, hát miért ne tenné ezúttal is? Több kedvesség, több arany, egyszerű szabály. Bárdunk bár nem kap konkrét választ arra, honnan érkezett újdonsült kiszemeltje, de mivel ő részállásban géniusz is, a homályos utalásokból arra következtet, hogy valami világtól elzárt szigorú szabályok szerint élő szerzetesredből jött, vagy ilyenek. Ez megmagyarázza a szófukarságot. Ha ez így van, könnyen lehet, még nem is volt dolga férfivel, és hát mindig könnyebb jól teljesíteni így, ha az ember időben első, akkor más mérce alapján se lehet második, nemde?*
- Megtisztel vele, hölgyem *a beleegyezés hatására igazán lelkessé válik, hiszen így ebből még bármi lehet. Mondjuk első ránézésre a lány nem olyannak tűnik, aki megsajnálná, de talán szeret pénzből még több pénzt csinálni. Akárhol nőtt is fel, itt van a városban, már költött egyszer a fogadóban ételre is italra, innentől a pénz hasznosságát tagadnia már felesleges. Amint elhangzik a parancs az indulásra, Ghael fel is emelkedik a székről, valószínűleg a lány is követi majd a példáját, és elindulhatnak az ajtó felé, amelyen bárdunk nemrég bejött. Nagyjából egy órája, talán még annyi sem. Tényleg gyorsan történnek a dolgok a városban.*
- Nem tudtam nem észrevenni, hogy a másik ajtón érkezett *pillant közben fel (enyhén csak, de azért felpillant, mert Tozeya sikeresen túlnőtte egy kevéssel. Ez persze nem akkora érdem, sokan megugrották már ezt a mércét.* Járt már egyáltalán a főtéren? Mert ha nem, akkor az ajtón túl egy teljesen új világ várja. Egy varázslatos, gyönyörű világ.
*Harangozza be színpadiasan, miközben feltárja az ajtót, hogy a lány kiléphessen rajta. Mondjuk a főtérnél tovább nem terjed a tudása, de reméli, hogy a város nem egy fertő, különben csúnyán felsül a nagy szavaival. Csak minél hamarabb el kell találjon abba a részbe, ahol a gazdagok élik életüket, ott biztos minden fény és pompa.*
*A lány nem vágyik kedvességre. Nos, ez azért igazán igazán szomorú, de Ghael kedvét nem szegi, továbbra is kedves marad vele. Egyrészt, mert a reményei továbbra is élnek, másrészt meg mert egész életében mindenkinek megjátszotta, hogy ő a legkedvesebb a világon, hát miért ne tenné ezúttal is? Több kedvesség, több arany, egyszerű szabály. Bárdunk bár nem kap konkrét választ arra, honnan érkezett újdonsült kiszemeltje, de mivel ő részállásban géniusz is, a homályos utalásokból arra következtet, hogy valami világtól elzárt szigorú szabályok szerint élő szerzetesredből jött, vagy ilyenek. Ez megmagyarázza a szófukarságot. Ha ez így van, könnyen lehet, még nem is volt dolga férfivel, és hát mindig könnyebb jól teljesíteni így, ha az ember időben első, akkor más mérce alapján se lehet második, nemde?*
- Megtisztel vele, hölgyem *a beleegyezés hatására igazán lelkessé válik, hiszen így ebből még bármi lehet. Mondjuk első ránézésre a lány nem olyannak tűnik, aki megsajnálná, de talán szeret pénzből még több pénzt csinálni. Akárhol nőtt is fel, itt van a városban, már költött egyszer a fogadóban ételre is italra, innentől a pénz hasznosságát tagadnia már felesleges. Amint elhangzik a parancs az indulásra, Ghael fel is emelkedik a székről, valószínűleg a lány is követi majd a példáját, és elindulhatnak az ajtó felé, amelyen bárdunk nemrég bejött. Nagyjából egy órája, talán még annyi sem. Tényleg gyorsan történnek a dolgok a városban.*
- Nem tudtam nem észrevenni, hogy a másik ajtón érkezett *pillant közben fel (enyhén csak, de azért felpillant, mert Tozeya sikeresen túlnőtte egy kevéssel. Ez persze nem akkora érdem, sokan megugrották már ezt a mércét.* Járt már egyáltalán a főtéren? Mert ha nem, akkor az ajtón túl egy teljesen új világ várja. Egy varázslatos, gyönyörű világ.
*Harangozza be színpadiasan, miközben feltárja az ajtót, hogy a lány kiléphessen rajta. Mondjuk a főtérnél tovább nem terjed a tudása, de reméli, hogy a város nem egy fertő, különben csúnyán felsül a nagy szavaival. Csak minél hamarabb el kell találjon abba a részbe, ahol a gazdagok élik életüket, ott biztos minden fény és pompa.*
12629. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2018-07-11 04:54:50
Üzenet elküldve: 2018-07-11 04:54:50
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 305
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 305
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Az arra érdemes//
*Nem erre számított. Mindegy, már itt van. Kitárja az ajtót és bemasírozik a nem túl tágas helyiségbe.*
-Csupán inni jöttünk.
*Szól üdvözlésképp a Körmös felé, miközben fejével egyértelműen a fickó irányába int a mögötte érkező gnóm-ork párosnak. Meri remélni, hogy a túlerő, vagy legalább a hatalmas ork majd elbír a tőrössel.
Ő maga sietve indul a helyiség másik vége felé kikerülve az ücsörgő alakot, hogy elejét vegye az esetleges menekülésnek. Mivel az "ajtónálló" már több, mint valószínű, hogy észrevette őket, ezért jobbnak látja megszólítani.*
-50 arany. Ennyit kapsz, ha kussolsz. Ülj le szépen, és túléled. A Főnökkel van dolgunk.
*Egészen belejött a fenyegetődzésbe, már a lába sem remeg közben. Nem fog hadonászni a "fegyverével", egyszer már megjárta. Újfent bebizonyosodott, hogy a fegyerforgatás nem az erőssége.*
*Nem erre számított. Mindegy, már itt van. Kitárja az ajtót és bemasírozik a nem túl tágas helyiségbe.*
-Csupán inni jöttünk.
*Szól üdvözlésképp a Körmös felé, miközben fejével egyértelműen a fickó irányába int a mögötte érkező gnóm-ork párosnak. Meri remélni, hogy a túlerő, vagy legalább a hatalmas ork majd elbír a tőrössel.
Ő maga sietve indul a helyiség másik vége felé kikerülve az ücsörgő alakot, hogy elejét vegye az esetleges menekülésnek. Mivel az "ajtónálló" már több, mint valószínű, hogy észrevette őket, ezért jobbnak látja megszólítani.*
-50 arany. Ennyit kapsz, ha kussolsz. Ülj le szépen, és túléled. A Főnökkel van dolgunk.
*Egészen belejött a fenyegetődzésbe, már a lába sem remeg közben. Nem fog hadonászni a "fegyverével", egyszer már megjárta. Újfent bebizonyosodott, hogy a fegyerforgatás nem az erőssége.*
12628. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2018-07-11 02:46:46
Üzenet elküldve: 2018-07-11 02:46:46
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 130
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 130
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Dora//
*Minthogy belekezd a maga boldog és zavartalan iszogatásába, még sejtelme sincs róla, hogy mindebből hamarosan csak a sima iszogatás marad. Hamarosan megzavarja egy fura lány a békéjét, ráadásul olyan különc módon öltözködik, és jól áll neki a kalap. Furcsa, de pont ez a szépsége. Mintha látta volna már valahol... Ó, igen, valóban, ő volt az, aki zajosan tört be a fogadóba. Akkor mondjuk nem volt annyi ideje megszemlélni kalapban, és egy leheletnyivel kevesebb alkohol volt benne... A kettő együtt határozottan más színben tünteti fel a lányt. De még mindig elég zajos. Nincs valami megoldás az ilyesmire? Már a kábítóvarázslaton túl, ami egyébként kiváló megoldás minden nőkkel kapcsolatos problémára. De Lorew most valami kevésbé drasztikus verzión agyal, például egy lelkességszabályozó kristály, amivel a túl energikus lányok kitörései szabályozhatóak volnának precíz mágikus úton. Az elszívott energiát a kristály magában tartaná, alkalomadtán talán fel is lehetne használni valami hasznosra, például világításra. Igen, ezt az ötletet fel kell majd vesse Max atyának...
Ám ekkor mint derült égből villámcsapás, a húsról kezd mesélni, és nem is csak a főzés szerinti megközelítésben. Ez kezd izgalmassá válni, ám ekkor a fogadós megkísérel belerondítani a képbe. Ezen a ponton két dolog is tudatosul Lorewben. Egyrészt, hogy a fogadós nem ismerte fel, hogy magával a nagytanáccsal van dolga, a város húsz legnagyobb emberének egyikével, nevezetesen Lorew Mazorallal. A másik, hogy utálja, amikor nem ismerik fel. A fene egye meg, egy élet munkája volt bekerülni a tanácsba, és ez itt nem egy jöttment utazó, hanem a fogadós! Mondjuk... lehet az öltözék miatt van. Igen, általában nem kalóznak öltözve látta, hanem szerzetesként. Jó, ezen a ponton a fogadós számára elkönyvel egy mentségpontot, és szép lassan leveszi a túl széles karimájú fekete arctakaró vackot a fejéről, majd a fogadósra pillant. Ezúttal a fickó a sebhelyes arccal találhatja szembe magát, amit viszont fel is ismer, szinte látni a csillanást a szemében, és több szót nem is veszteget a helyzetre. Tudja, hogy Lorew nem az a fajta, aki kedveli a bocsánatkéréseket, vagy ha megzavarják. Majd ha gondja lesz, szól. Elégetné ezt a kalózszerelést, ha nem állna oly' jól rajta.*
- Még nem volt szerencsém *fordul lassan Dora felé, miközben félrelöki az időközben kiürült poharat. Persze csak finoman, módjával* Ha teszem azt, ott lettem volna, mondd csak, mit tapasztalok?
*Reméli, részletes leírást kaphat a húsba vágó pengéről, a mindent beborító vérről, meg ilyenekről. Talán hajlandó eltekinteni attól, hogy a lány ilyen zajos, de ehhez először ki szeretné puhatolni, mivel is van dolga. Kapásból közvetlenül szólítja meg, kihagyja az illemkedős részt, mivel az "uraságod" is épp annyira tűnt számára formálisnak, mintha ott se lett volna. Amúgy is újak még neki ezek az illem-dolgok, nem olyan régóta főnemes.*
//Dora//
*Minthogy belekezd a maga boldog és zavartalan iszogatásába, még sejtelme sincs róla, hogy mindebből hamarosan csak a sima iszogatás marad. Hamarosan megzavarja egy fura lány a békéjét, ráadásul olyan különc módon öltözködik, és jól áll neki a kalap. Furcsa, de pont ez a szépsége. Mintha látta volna már valahol... Ó, igen, valóban, ő volt az, aki zajosan tört be a fogadóba. Akkor mondjuk nem volt annyi ideje megszemlélni kalapban, és egy leheletnyivel kevesebb alkohol volt benne... A kettő együtt határozottan más színben tünteti fel a lányt. De még mindig elég zajos. Nincs valami megoldás az ilyesmire? Már a kábítóvarázslaton túl, ami egyébként kiváló megoldás minden nőkkel kapcsolatos problémára. De Lorew most valami kevésbé drasztikus verzión agyal, például egy lelkességszabályozó kristály, amivel a túl energikus lányok kitörései szabályozhatóak volnának precíz mágikus úton. Az elszívott energiát a kristály magában tartaná, alkalomadtán talán fel is lehetne használni valami hasznosra, például világításra. Igen, ezt az ötletet fel kell majd vesse Max atyának...
Ám ekkor mint derült égből villámcsapás, a húsról kezd mesélni, és nem is csak a főzés szerinti megközelítésben. Ez kezd izgalmassá válni, ám ekkor a fogadós megkísérel belerondítani a képbe. Ezen a ponton két dolog is tudatosul Lorewben. Egyrészt, hogy a fogadós nem ismerte fel, hogy magával a nagytanáccsal van dolga, a város húsz legnagyobb emberének egyikével, nevezetesen Lorew Mazorallal. A másik, hogy utálja, amikor nem ismerik fel. A fene egye meg, egy élet munkája volt bekerülni a tanácsba, és ez itt nem egy jöttment utazó, hanem a fogadós! Mondjuk... lehet az öltözék miatt van. Igen, általában nem kalóznak öltözve látta, hanem szerzetesként. Jó, ezen a ponton a fogadós számára elkönyvel egy mentségpontot, és szép lassan leveszi a túl széles karimájú fekete arctakaró vackot a fejéről, majd a fogadósra pillant. Ezúttal a fickó a sebhelyes arccal találhatja szembe magát, amit viszont fel is ismer, szinte látni a csillanást a szemében, és több szót nem is veszteget a helyzetre. Tudja, hogy Lorew nem az a fajta, aki kedveli a bocsánatkéréseket, vagy ha megzavarják. Majd ha gondja lesz, szól. Elégetné ezt a kalózszerelést, ha nem állna oly' jól rajta.*
- Még nem volt szerencsém *fordul lassan Dora felé, miközben félrelöki az időközben kiürült poharat. Persze csak finoman, módjával* Ha teszem azt, ott lettem volna, mondd csak, mit tapasztalok?
*Reméli, részletes leírást kaphat a húsba vágó pengéről, a mindent beborító vérről, meg ilyenekről. Talán hajlandó eltekinteni attól, hogy a lány ilyen zajos, de ehhez először ki szeretné puhatolni, mivel is van dolga. Kapásból közvetlenül szólítja meg, kihagyja az illemkedős részt, mivel az "uraságod" is épp annyira tűnt számára formálisnak, mintha ott se lett volna. Amúgy is újak még neki ezek az illem-dolgok, nem olyan régóta főnemes.*
12627. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2018-07-11 01:43:34
Üzenet elküldve: 2018-07-11 01:43:34
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 384
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 384
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Lorew//
*Dora tekintete hol a kötet, Fletthel emberi szervekről szóló monográfiájának lapjaira, hol pedig a sült húsra téved, és nehezen tudná megmondani, hogy melyik szerez neki éppen nagyobb örömet. Sőt, meggondolva éppen ugyanaz, hiszen nemsokára beindul az emésztési folyamata, és a táplálék őbenne is pontosan arra az útra tér, mint amire a könyv felhívja a figyelmet. Ezen elvigyorodik.*
~ Milyen különös az empirikus kutatás! Furcsa, hogy az ember, elf vagy bármi magától emészt, még a legostobább is, és mégis évszázadok munkája fényt deríteni rá, hogy hogy csinálhatják. ~ *Dorának ez a feladata, hogy kiderítse. Másra pedig az marad, hogy jót tegyen vele. Dorának elég örömet okoz kideríteni is, ahogy látható.
Mikor végre befejezi a sültet, a fejére csapja a kalapot, és a fura idegennel egyetemben ő is a pulthoz sétál, két szék távolságra. Nem törődik a fickóval, ahogy ő se törődik vele, inkább megint leteszi a könyvét, és odaadja a fogadósnak a használt tányért.*
- Nem kellett volna. *Mosolyog a fogadós értőn, mert ez már a napi rutin része náluk.*
- Ki nem állhatom a piszkot. *Von vállat a lány. A fogadós elveszi a tányért, lerakja hátul és felnevet.*
- Mondja ezt az, aki ilyen… piszkos dolgokkal foglalkozik.
- Piszkos dolgokkal? *Vigyorog Dora.* Akkor mind piszkosak vagyunk. Belül. Kifordítva. *Egy felháborodott mordulás hangzik onnan, ahol eltűnni látta a fogadóst, szóval visszafogja magát a vendégek, pontosabban a vendég kedvéért.* Szóval hogy belül.
- Ugyan már, ez olyan, mint ez a sült hús! *Mutat a tányér emlékére, mert ugye tányér már nincs nála, az előbb elvitték.* A mészároslegény is felszelte, véres is volt! És nem nyafognak az emberek érte, hogy piszkos a hús. Tiszta az, a maga tökéletlen, természetben alkotott nemében. Na, én is ezt csinálom, amikor megnézem, mi van az állatoknak belül. Még nem láttál jó disznóvágást, ha azt hiszed, hogy nem szép…
*Közben a fogadós előlép, és őszinte aggodalommal méri végig a pultnál ülő idegent.*
- Bocsáss meg érte! *Megint Dorára néz szigorúan.* Jobb lenne, ha nem zavarnánk a vendégeket a húsvágó gondolataiddal.
- Valami hősfélének tűnik. *Jegyzi meg Dora, és a férfihoz fordul a borból szerzett nagy bátorságával. Egyszerűen, röviden így szól.* Bocsánat a kérdésért… Uraságod vágott már disznót?
A hozzászólás írója (Dorawyna Olaphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.07.11 02:30:19
//Lorew//
*Dora tekintete hol a kötet, Fletthel emberi szervekről szóló monográfiájának lapjaira, hol pedig a sült húsra téved, és nehezen tudná megmondani, hogy melyik szerez neki éppen nagyobb örömet. Sőt, meggondolva éppen ugyanaz, hiszen nemsokára beindul az emésztési folyamata, és a táplálék őbenne is pontosan arra az útra tér, mint amire a könyv felhívja a figyelmet. Ezen elvigyorodik.*
~ Milyen különös az empirikus kutatás! Furcsa, hogy az ember, elf vagy bármi magától emészt, még a legostobább is, és mégis évszázadok munkája fényt deríteni rá, hogy hogy csinálhatják. ~ *Dorának ez a feladata, hogy kiderítse. Másra pedig az marad, hogy jót tegyen vele. Dorának elég örömet okoz kideríteni is, ahogy látható.
Mikor végre befejezi a sültet, a fejére csapja a kalapot, és a fura idegennel egyetemben ő is a pulthoz sétál, két szék távolságra. Nem törődik a fickóval, ahogy ő se törődik vele, inkább megint leteszi a könyvét, és odaadja a fogadósnak a használt tányért.*
- Nem kellett volna. *Mosolyog a fogadós értőn, mert ez már a napi rutin része náluk.*
- Ki nem állhatom a piszkot. *Von vállat a lány. A fogadós elveszi a tányért, lerakja hátul és felnevet.*
- Mondja ezt az, aki ilyen… piszkos dolgokkal foglalkozik.
- Piszkos dolgokkal? *Vigyorog Dora.* Akkor mind piszkosak vagyunk. Belül. Kifordítva. *Egy felháborodott mordulás hangzik onnan, ahol eltűnni látta a fogadóst, szóval visszafogja magát a vendégek, pontosabban a vendég kedvéért.* Szóval hogy belül.
- Ugyan már, ez olyan, mint ez a sült hús! *Mutat a tányér emlékére, mert ugye tányér már nincs nála, az előbb elvitték.* A mészároslegény is felszelte, véres is volt! És nem nyafognak az emberek érte, hogy piszkos a hús. Tiszta az, a maga tökéletlen, természetben alkotott nemében. Na, én is ezt csinálom, amikor megnézem, mi van az állatoknak belül. Még nem láttál jó disznóvágást, ha azt hiszed, hogy nem szép…
*Közben a fogadós előlép, és őszinte aggodalommal méri végig a pultnál ülő idegent.*
- Bocsáss meg érte! *Megint Dorára néz szigorúan.* Jobb lenne, ha nem zavarnánk a vendégeket a húsvágó gondolataiddal.
- Valami hősfélének tűnik. *Jegyzi meg Dora, és a férfihoz fordul a borból szerzett nagy bátorságával. Egyszerűen, röviden így szól.* Bocsánat a kérdésért… Uraságod vágott már disznót?
A hozzászólás írója (Dorawyna Olaphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.07.11 02:30:19
12626. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2018-07-10 15:22:21
Üzenet elküldve: 2018-07-10 15:22:21
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 233
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 233
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
//Ghaelowo Croylorint//
*Bizonyos területen kevés pofont kapott még az élettől, helyette másutt bőven volt benne része. Ha nem utasítaná el teljes mértékben, hogy nőként ilyen könnyedén felkeltheti mások érdeklődését, már vadul dobolna tudatában a felismerés, hogy mire alkuszik. Ennek ellenére teljesen naivnak se mondható, eleget hallotta és tapasztalta már, hogy semmi sincs ingyen, és a túlzott készségesség bizalmatlanná teszi, míg nem látja, mit fizet érte. De mi garantálja, hogy a következő személy, akivel szóba áll, jobb lesz a korábbinál? Hála mentora szigorú döntésének, önmagára utaltan kell megvetnie a lábát idegen földön, és persze nagy elvárások szerint teljesítenie küldetését. Kénytelen hát bizonyos helyzetekkel megalkudni, míg azok a céljaihoz segítik. De persze azért nem mindennel.*
- Nem pályázom kedvességre.
*Veti ellen az orra alatt morogva. Visszakanyarodnak kívülállósága nyilvánvaló jelei felé. A tekintetét elfordítja egy érdektelen porszem felé, ami a levegőben táncol. Nem válik elrévedővé, nem kívánja éberségét ilyen nyilvánvaló módon elaltatni. Sokan csak a szemük fókuszát használják, mert a részletek megfigyelése így a legteljesebb, pedig viszonylag nagy területet is figyelemmel lehet kísérni megfelelő koncentrációval.*
Messziről. Mifelénk praktikusan élnek. És fegyelmezetten.
*Szinte már azt lehetne gondolni, hogy büszkén számol be szülőföldjéről, bár egykedvű hangja nélkülöz minden melegséget. S még csak nem is a vidéket írja le, csupán a közösséget, melynek véletlenül tagja lett.
A tekintete visszarebben Ghael arcára, mikor elhangzik az üzlet szó. Végre úgy érzi, fogást talál az előzékeny felajánlkozáson, egy lépéssel közelebb érzi magát az igazsághoz. Ezt megnyugtatónak találja. Hirtelen még az az ötlet is átsuhan gondolatai között, hogy az érdeklődés talán feltételezhető harci készségeivel magyarázható. Elvégre nyilvánvalóan felfegyverzetten érkezett ide, s ilyesmit általában nem díszként szoktak aggatni magukra a népek. Bár a dobókeresztek csak elrettentésül szolgálnak - mestere egy újabb kegyetlen ötlete, mert tudja, hogy pocsékul céloz, s ezekkel a fegyverekkel egyébként is kínszenvedés a gyakorlatozás.
Büszkeséget érez a rejtély megfejtése fölött, s immár minden utalást ezen a lencsén át szemlél. Így hát a kényelmetlen érzés, ami külsejének dicséretéből eredt, ezennel feloldódik harcos rátermettségének méltatásában. Ki tudja, talán a Cormel-örökös éppen személyi testőrt keres. Bár ha egész nap őt kell kísérnie, ezek után kétszer is megfontolja. Legalább azt, hogy mennyiért.*
Rendben.
*Egyezik hát bele az ajánlatba, ami egészen másként cseng az ő fülében. A pohár kiürítése egyértelmű jelzésként szolgál. Nem gondolta, hogy máris nyakukba veszik a várost, de nincs ellene kifogása. Az étvágya már régen az ebeké lett, így a maradék is az övék lehet. A vizes poharat azonban üresen hagyja. Egy ilyen meleg napon mindenképp. Néma sóhajjal feláll az asztaltól, megigazítja felszerelését.*
Mehetünk.
*S várakozik arra, hogy Ghael mutassa az utat, valószínűleg a főtér felé. Az ajtón túl várja az új világ, s nem éppen szívrepesve lép erre a földre.*
A hozzászólás írója (Tozeya Nazagaraki) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.07.10 15:33:36
*Bizonyos területen kevés pofont kapott még az élettől, helyette másutt bőven volt benne része. Ha nem utasítaná el teljes mértékben, hogy nőként ilyen könnyedén felkeltheti mások érdeklődését, már vadul dobolna tudatában a felismerés, hogy mire alkuszik. Ennek ellenére teljesen naivnak se mondható, eleget hallotta és tapasztalta már, hogy semmi sincs ingyen, és a túlzott készségesség bizalmatlanná teszi, míg nem látja, mit fizet érte. De mi garantálja, hogy a következő személy, akivel szóba áll, jobb lesz a korábbinál? Hála mentora szigorú döntésének, önmagára utaltan kell megvetnie a lábát idegen földön, és persze nagy elvárások szerint teljesítenie küldetését. Kénytelen hát bizonyos helyzetekkel megalkudni, míg azok a céljaihoz segítik. De persze azért nem mindennel.*
- Nem pályázom kedvességre.
*Veti ellen az orra alatt morogva. Visszakanyarodnak kívülállósága nyilvánvaló jelei felé. A tekintetét elfordítja egy érdektelen porszem felé, ami a levegőben táncol. Nem válik elrévedővé, nem kívánja éberségét ilyen nyilvánvaló módon elaltatni. Sokan csak a szemük fókuszát használják, mert a részletek megfigyelése így a legteljesebb, pedig viszonylag nagy területet is figyelemmel lehet kísérni megfelelő koncentrációval.*
Messziről. Mifelénk praktikusan élnek. És fegyelmezetten.
*Szinte már azt lehetne gondolni, hogy büszkén számol be szülőföldjéről, bár egykedvű hangja nélkülöz minden melegséget. S még csak nem is a vidéket írja le, csupán a közösséget, melynek véletlenül tagja lett.
A tekintete visszarebben Ghael arcára, mikor elhangzik az üzlet szó. Végre úgy érzi, fogást talál az előzékeny felajánlkozáson, egy lépéssel közelebb érzi magát az igazsághoz. Ezt megnyugtatónak találja. Hirtelen még az az ötlet is átsuhan gondolatai között, hogy az érdeklődés talán feltételezhető harci készségeivel magyarázható. Elvégre nyilvánvalóan felfegyverzetten érkezett ide, s ilyesmit általában nem díszként szoktak aggatni magukra a népek. Bár a dobókeresztek csak elrettentésül szolgálnak - mestere egy újabb kegyetlen ötlete, mert tudja, hogy pocsékul céloz, s ezekkel a fegyverekkel egyébként is kínszenvedés a gyakorlatozás.
Büszkeséget érez a rejtély megfejtése fölött, s immár minden utalást ezen a lencsén át szemlél. Így hát a kényelmetlen érzés, ami külsejének dicséretéből eredt, ezennel feloldódik harcos rátermettségének méltatásában. Ki tudja, talán a Cormel-örökös éppen személyi testőrt keres. Bár ha egész nap őt kell kísérnie, ezek után kétszer is megfontolja. Legalább azt, hogy mennyiért.*
Rendben.
*Egyezik hát bele az ajánlatba, ami egészen másként cseng az ő fülében. A pohár kiürítése egyértelmű jelzésként szolgál. Nem gondolta, hogy máris nyakukba veszik a várost, de nincs ellene kifogása. Az étvágya már régen az ebeké lett, így a maradék is az övék lehet. A vizes poharat azonban üresen hagyja. Egy ilyen meleg napon mindenképp. Néma sóhajjal feláll az asztaltól, megigazítja felszerelését.*
Mehetünk.
*S várakozik arra, hogy Ghael mutassa az utat, valószínűleg a főtér felé. Az ajtón túl várja az új világ, s nem éppen szívrepesve lép erre a földre.*
A hozzászólás írója (Tozeya Nazagaraki) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.07.10 15:33:36
12625. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2018-07-09 22:53:14
Üzenet elküldve: 2018-07-09 22:53:14
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Tozeya Nazagaraki//
*Végre valaki értékeli színészi tehetségeit, és bedől félhazugságainak. Ide nem véve természetesen azokat a dolgokat, amik teljesen hazugságok, mint például a név, meg a rang, de hát azt a legkönyebb benyelni, Arthenior hemzseg a nemesektől. Remélhetőleg... Megkönnyebbülten sóhajt, amikor a lány végül úgy dönt, félreértette, lelke pedig finom győzelmi táncot lejt. Kicsit olyannak tűnik ez a lány, mint akinek nincsen túl sok tapasztalata az emberekkel. Helyes. Az ilyen préda a legédesebb.*
- Teljes mértékben érthető, az itteniek gyakran gorombák. De egy pillanatig se aggódjon, tőlem megkapja majd az összes kedvességet, amit a többiek elmulaszottak megadni.
*Ez már-már utalásértékű, de nem érzi valódi fenyegetésnek, hogy a lány esetleg túl hamar rátapint, hol szeretne kedveskedni neki.*
- Szokatlan név, talán pont ez a bája, akár egész lényének. Messziről érkezett? Itt nevelkedtem a városban, de kegyedhez hasonló jelenséget még sosem tapasztaltam.
*Most már bátran hazudhat, hiszen a hölgy említette, hogy szokatlan számára ez a vidék, ami egyértelmű jele annak, hogy ő amolyan utazóként érkezhetett ide. Hogy épp ez volt a célja, vagy Arthenior is csak egy állomás... vajmi keveset számít. Ghael számára az egyetlen, ami jelenleg számít, hogy el ne utasítsa a hölgy azt a nagy halom bármit, amit felajánlott. Mert szó szerint bármit ajánlott, ha neki ez is kevés, hát annál többel nem szolgálhat. Azonban nem veszít sem csatát, sem a háborút, hiszen azonnal fel is kérik idegenvezetőnek. Ez mondjuk felettébb kellemetlenül is elsülhet, mivel ő is ma érkezett a városba, de közben pedig megannyi lehetőséget rejt.*
- Kérem, ne szívességként gondoljon rá, inkább üzletként. Én megmutatom a várost, cserébe élvezhetem a társaságát. Számomra meglehetősen előnyös üzletnek tűnik. Égek a vágytól, hogy jobban megismerhessem.
*Kis híján "behatóbbat" mondott, de azért a pofátlanságnak is vannak olyan szintjei, amik jobb napjain túl soknak bizonyulnak Ghael számára. És ez most éppen egy jobb nap. Ha pedig a lány tényleg ennyire tapasztalatlan a városi népekkel kapcsolatban, akkor talán elő is adhatná neki az egyik trükkjét, a "felhalmozott adósságok"-at. Fel is hörpinti a maradék sörét, hogy amint újdonsült beszélgetőtársa végez, akár azonnal indulhassanak.*
*Végre valaki értékeli színészi tehetségeit, és bedől félhazugságainak. Ide nem véve természetesen azokat a dolgokat, amik teljesen hazugságok, mint például a név, meg a rang, de hát azt a legkönyebb benyelni, Arthenior hemzseg a nemesektől. Remélhetőleg... Megkönnyebbülten sóhajt, amikor a lány végül úgy dönt, félreértette, lelke pedig finom győzelmi táncot lejt. Kicsit olyannak tűnik ez a lány, mint akinek nincsen túl sok tapasztalata az emberekkel. Helyes. Az ilyen préda a legédesebb.*
- Teljes mértékben érthető, az itteniek gyakran gorombák. De egy pillanatig se aggódjon, tőlem megkapja majd az összes kedvességet, amit a többiek elmulaszottak megadni.
*Ez már-már utalásértékű, de nem érzi valódi fenyegetésnek, hogy a lány esetleg túl hamar rátapint, hol szeretne kedveskedni neki.*
- Szokatlan név, talán pont ez a bája, akár egész lényének. Messziről érkezett? Itt nevelkedtem a városban, de kegyedhez hasonló jelenséget még sosem tapasztaltam.
*Most már bátran hazudhat, hiszen a hölgy említette, hogy szokatlan számára ez a vidék, ami egyértelmű jele annak, hogy ő amolyan utazóként érkezhetett ide. Hogy épp ez volt a célja, vagy Arthenior is csak egy állomás... vajmi keveset számít. Ghael számára az egyetlen, ami jelenleg számít, hogy el ne utasítsa a hölgy azt a nagy halom bármit, amit felajánlott. Mert szó szerint bármit ajánlott, ha neki ez is kevés, hát annál többel nem szolgálhat. Azonban nem veszít sem csatát, sem a háborút, hiszen azonnal fel is kérik idegenvezetőnek. Ez mondjuk felettébb kellemetlenül is elsülhet, mivel ő is ma érkezett a városba, de közben pedig megannyi lehetőséget rejt.*
- Kérem, ne szívességként gondoljon rá, inkább üzletként. Én megmutatom a várost, cserébe élvezhetem a társaságát. Számomra meglehetősen előnyös üzletnek tűnik. Égek a vágytól, hogy jobban megismerhessem.
*Kis híján "behatóbbat" mondott, de azért a pofátlanságnak is vannak olyan szintjei, amik jobb napjain túl soknak bizonyulnak Ghael számára. És ez most éppen egy jobb nap. Ha pedig a lány tényleg ennyire tapasztalatlan a városi népekkel kapcsolatban, akkor talán elő is adhatná neki az egyik trükkjét, a "felhalmozott adósságok"-at. Fel is hörpinti a maradék sörét, hogy amint újdonsült beszélgetőtársa végez, akár azonnal indulhassanak.*
12624. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2018-07-09 21:34:23
Üzenet elküldve: 2018-07-09 21:34:23
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 233
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 233
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
//Ghaelowo Croylorint//
*Kissé felvonja szemöldökét a számára szokatlan reakció láttán. Kedveskedő bazárosokkal volt már dolga, mikor a mesterét elkísérte, ám azok talán éppen mentora zord jelenléte miatt visszafogták a színészkedést. Önkéntelenül követi a férfi tekintetét, mikor az a háta mögé néz, de visszakapja rá, amint visszafordul. Átmeneti zavara lassan elmúlik, amint a férfi beszélni kezd, és szóáradatának értelme eljut hozzá, de figyelmét megosztva most ő les lopva körbe, hogy felmérje, mennyire számít ez normális viselkedésnek. Mivel senki érdeklődését nem keltették fel, hangtalanul kiereszti tüdejéből az önkéntelenül visszatartott levegőt.
Aztán megpróbálja megfejteni az előtte ülő férfi cikornyás beszédét. Amikor szünetet tart, átsuhan fején a gondolat, hogy ő három napig is kijönne ennyi szóból. Igyekszik kiemelni a fontosabb információkat. Például, hogy ez a fogadó a törzshelye. Jó tudni, ha keresni vagy elkerülni szeretné a jövőben. Aztán ott a családi név és pozíció. Ha módos a család, még bizonyára hallani fog róla, de egyelőre ez nem igazán fontos számára.
Úgy hiszi, lassanként körvonalazódik előtte, hogy mi a célja ennek az egyelőre kissé egyoldalú beszélgetésnek, de még mindig úgy érzi, hiányzik valami a képből. Ő maga nem egy tipikus társasági figura, s ha mégis ilyen helyzetbe kerül, akkor a csendes háttérszereplő szokott lenni. El nem tudja képzelni, miért választaná valaki társaságként, legalábbis józanul. Gyanakvó pillantást lop a pohárra, s találgatja, vajon hányadik lehet. De jobban belegondolva túl tiszta Ghael, avagy Mabitas beszéde ahhoz, hogy annyira részeg legyen, ami önmagában magyarázná a választását.
Akárhogy is, el kell döntenie, hogy mit kezd a jelennel. Normális esetben kerülne egy ilyen bizonytalan helyzetet, azonban még kovácsolhat előnyt belőle. Máris soványodik lapos erszénye, a gyorsan felszedett helyismeret kifizetődő lenne, hacsak nem kell fizetnie érte. Épp elég, hogy ilyen bonyolult szóvirágokon kell átvágnia magát hozzá.
Összefonja a karjait és hátradől a széken, megpróbálva ezzel visszanyerni személyes tere érintetlenségét. Egy lélegzetvételnyi időre lehunyja a szemét, míg visszatalál nyugalmához és döntésre jut. Már, ha Ghael ezt türelmesen kivárja. Aztán felnéz rá kissé szigorú tekintettel. A szigorúság inkább lelkiállapotából, semmint a férfi iránti neheztelésből fakad.*
- Úgy tűnik, tévedtem. Szokatlan még számomra ez a vidék, és eddig nem voltak jó tapasztalataim.
*Bár lényegében a városiakat hibáztatja, Zeyához képest ez a legalázatosabb bocsánatkérésnek felel meg. El is húzza a száját, amiért túlzásba esett, és gondolatban mesterét hibáztatja érte.*
Tozeya Nazagaraki vagyok.
*A következő szavait óvatosan válogatja meg.*
Némi útbaigazításnak hasznát venném. De nem szeretnék túl nagy szívességet kérni. Nem vagyok... társasági ember.
*Kétséges, hogy egy nyelvet beszélnek-e, de abban biztosnak érzi magát, hogy csalódást okoz annak, aki mellette szórakozást remél. Ha ezek után mégis reményeket fűznek hozzá, hát gondolatban vállat von és elfogadja a segítséget.*
*Kissé felvonja szemöldökét a számára szokatlan reakció láttán. Kedveskedő bazárosokkal volt már dolga, mikor a mesterét elkísérte, ám azok talán éppen mentora zord jelenléte miatt visszafogták a színészkedést. Önkéntelenül követi a férfi tekintetét, mikor az a háta mögé néz, de visszakapja rá, amint visszafordul. Átmeneti zavara lassan elmúlik, amint a férfi beszélni kezd, és szóáradatának értelme eljut hozzá, de figyelmét megosztva most ő les lopva körbe, hogy felmérje, mennyire számít ez normális viselkedésnek. Mivel senki érdeklődését nem keltették fel, hangtalanul kiereszti tüdejéből az önkéntelenül visszatartott levegőt.
Aztán megpróbálja megfejteni az előtte ülő férfi cikornyás beszédét. Amikor szünetet tart, átsuhan fején a gondolat, hogy ő három napig is kijönne ennyi szóból. Igyekszik kiemelni a fontosabb információkat. Például, hogy ez a fogadó a törzshelye. Jó tudni, ha keresni vagy elkerülni szeretné a jövőben. Aztán ott a családi név és pozíció. Ha módos a család, még bizonyára hallani fog róla, de egyelőre ez nem igazán fontos számára.
Úgy hiszi, lassanként körvonalazódik előtte, hogy mi a célja ennek az egyelőre kissé egyoldalú beszélgetésnek, de még mindig úgy érzi, hiányzik valami a képből. Ő maga nem egy tipikus társasági figura, s ha mégis ilyen helyzetbe kerül, akkor a csendes háttérszereplő szokott lenni. El nem tudja képzelni, miért választaná valaki társaságként, legalábbis józanul. Gyanakvó pillantást lop a pohárra, s találgatja, vajon hányadik lehet. De jobban belegondolva túl tiszta Ghael, avagy Mabitas beszéde ahhoz, hogy annyira részeg legyen, ami önmagában magyarázná a választását.
Akárhogy is, el kell döntenie, hogy mit kezd a jelennel. Normális esetben kerülne egy ilyen bizonytalan helyzetet, azonban még kovácsolhat előnyt belőle. Máris soványodik lapos erszénye, a gyorsan felszedett helyismeret kifizetődő lenne, hacsak nem kell fizetnie érte. Épp elég, hogy ilyen bonyolult szóvirágokon kell átvágnia magát hozzá.
Összefonja a karjait és hátradől a széken, megpróbálva ezzel visszanyerni személyes tere érintetlenségét. Egy lélegzetvételnyi időre lehunyja a szemét, míg visszatalál nyugalmához és döntésre jut. Már, ha Ghael ezt türelmesen kivárja. Aztán felnéz rá kissé szigorú tekintettel. A szigorúság inkább lelkiállapotából, semmint a férfi iránti neheztelésből fakad.*
- Úgy tűnik, tévedtem. Szokatlan még számomra ez a vidék, és eddig nem voltak jó tapasztalataim.
*Bár lényegében a városiakat hibáztatja, Zeyához képest ez a legalázatosabb bocsánatkérésnek felel meg. El is húzza a száját, amiért túlzásba esett, és gondolatban mesterét hibáztatja érte.*
Tozeya Nazagaraki vagyok.
*A következő szavait óvatosan válogatja meg.*
Némi útbaigazításnak hasznát venném. De nem szeretnék túl nagy szívességet kérni. Nem vagyok... társasági ember.
*Kétséges, hogy egy nyelvet beszélnek-e, de abban biztosnak érzi magát, hogy csalódást okoz annak, aki mellette szórakozást remél. Ha ezek után mégis reményeket fűznek hozzá, hát gondolatban vállat von és elfogadja a segítséget.*
12623. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2018-07-09 17:25:29
Üzenet elküldve: 2018-07-09 17:25:29
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Tozeya Nazagaraki//
*Ghael nem biztos benne, hogy a vele szemben ülő hölgynek vannak-e érzései, de ha akadnak is valahol, akkor mélyre rejtve. Az arcáról semmit nem lehetne leolvasni, ami tulajdonképpen jó, mert ellenszenvet sem. Persze bárdunk az ilyen utalásokra amúgy sem fogékony. Tulajdonképpen nincs az az utalás, ami távozásra bírhatná, még az egyenes "Takarodj!" se feltétlen. Ő már csak ilyen gusztustalanul mosolygós és levakarhatatlan fajta. A kérdés őszintén szólva meglepi, de annyira mégsem. Mármint még ő is belátja, hogy reális reakció, kifelé azonban természetesen a teljes döbbenet látszik az arcán. Mintha legalábbis gyerekgyilkossággal vádolták volna meg. Még színpadiasan hátra is fordul egy pillanatra, hogy lássa, nem valami mögötte álló taplónak címezték-e a korábbit. Majd ugyanazzal a döbbenettel visszafordul, mivel nem talált senkit. Hát ő lenne itt a tapló? Természetesen igen. De belátná-e ezt? Természetesen nem.*
- Hogy én? Gúnyolódni? Eszem ágában sem volt, kérem bocsássa meg, ha modortalan voltam. A stílusom talán kicsit talán közvetlen, de belül érzőbb lény vagyok bárkinél *teszi mellkasára a kezét* A szavaim tiszták és őszinték voltak, akár kegyed szépsége, és kérem bocsásson meg, ha bármi módon sértőnek találta őket.
*Most, hogy nagyjából őszintének hangzó megbánást tanúsított, rátérhet a lényegre. Eredetileg úgy tervezte, hogy felajánlja, hogy körbevezeti a lányt a városban cserébe azért, hogy ő is körbevezesse Ghaelt valahol, de mivel nem derült ki, hogy messziről jött vándor-e, így nem kockáztatna egy ilyen ajánlattal. Valami stabilabb kéne.*
- Bocsássa meg modortalanságomat, még be sem mutatkoztam. Mabitas Cormel vagyok, a Cormel család legfiatalabb tagja, és egyben az örökös is. Kegyedben kit tisztelhetek? Őszinte leszek, nem volt semmi komolyabb célom azzal, hogy idejöttem, csak megláttam egy gyönyörű hölgyet, és arra gondoltam, hogyhogy mi még nem találkoztunk? Olyan gyakran ülök itt ebben a fogadóban, pásztázom a szürke tömeget, és mégis egészen eddig elkerültük egymást. Pedig kegyedre felfigyeltem volna, ha korábban is itt lettünk volna ebben a fogadóban egyazon időben... Hát nincs mit tenni, így szőtték a szálainkat, de hé... *csettint egyet* Úgy voltam vele, akkor itt az idő, hogy bepótoljuk, amit eddig elmulasztottunk, és biztosítsunk egy kis... társaságot egymásnak. Mit szól, szép hölgyem? Mabitas Cormel szolgálatára, az egyetlen vágyam, hogy az életét jobbá tegyem.
*Ahogy ezt utolsó mondathoz ér, még kicsit közelebb is hajol, már amennyire a köztük lévő asztal engedi, mosolya pedig továbbra is töretlen, mintha ezzel próbálná meggyőzni a lányt.*
*Ghael nem biztos benne, hogy a vele szemben ülő hölgynek vannak-e érzései, de ha akadnak is valahol, akkor mélyre rejtve. Az arcáról semmit nem lehetne leolvasni, ami tulajdonképpen jó, mert ellenszenvet sem. Persze bárdunk az ilyen utalásokra amúgy sem fogékony. Tulajdonképpen nincs az az utalás, ami távozásra bírhatná, még az egyenes "Takarodj!" se feltétlen. Ő már csak ilyen gusztustalanul mosolygós és levakarhatatlan fajta. A kérdés őszintén szólva meglepi, de annyira mégsem. Mármint még ő is belátja, hogy reális reakció, kifelé azonban természetesen a teljes döbbenet látszik az arcán. Mintha legalábbis gyerekgyilkossággal vádolták volna meg. Még színpadiasan hátra is fordul egy pillanatra, hogy lássa, nem valami mögötte álló taplónak címezték-e a korábbit. Majd ugyanazzal a döbbenettel visszafordul, mivel nem talált senkit. Hát ő lenne itt a tapló? Természetesen igen. De belátná-e ezt? Természetesen nem.*
- Hogy én? Gúnyolódni? Eszem ágában sem volt, kérem bocsássa meg, ha modortalan voltam. A stílusom talán kicsit talán közvetlen, de belül érzőbb lény vagyok bárkinél *teszi mellkasára a kezét* A szavaim tiszták és őszinték voltak, akár kegyed szépsége, és kérem bocsásson meg, ha bármi módon sértőnek találta őket.
*Most, hogy nagyjából őszintének hangzó megbánást tanúsított, rátérhet a lényegre. Eredetileg úgy tervezte, hogy felajánlja, hogy körbevezeti a lányt a városban cserébe azért, hogy ő is körbevezesse Ghaelt valahol, de mivel nem derült ki, hogy messziről jött vándor-e, így nem kockáztatna egy ilyen ajánlattal. Valami stabilabb kéne.*
- Bocsássa meg modortalanságomat, még be sem mutatkoztam. Mabitas Cormel vagyok, a Cormel család legfiatalabb tagja, és egyben az örökös is. Kegyedben kit tisztelhetek? Őszinte leszek, nem volt semmi komolyabb célom azzal, hogy idejöttem, csak megláttam egy gyönyörű hölgyet, és arra gondoltam, hogyhogy mi még nem találkoztunk? Olyan gyakran ülök itt ebben a fogadóban, pásztázom a szürke tömeget, és mégis egészen eddig elkerültük egymást. Pedig kegyedre felfigyeltem volna, ha korábban is itt lettünk volna ebben a fogadóban egyazon időben... Hát nincs mit tenni, így szőtték a szálainkat, de hé... *csettint egyet* Úgy voltam vele, akkor itt az idő, hogy bepótoljuk, amit eddig elmulasztottunk, és biztosítsunk egy kis... társaságot egymásnak. Mit szól, szép hölgyem? Mabitas Cormel szolgálatára, az egyetlen vágyam, hogy az életét jobbá tegyem.
*Ahogy ezt utolsó mondathoz ér, még kicsit közelebb is hajol, már amennyire a köztük lévő asztal engedi, mosolya pedig továbbra is töretlen, mintha ezzel próbálná meggyőzni a lányt.*
12622. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2018-07-09 13:53:23
Üzenet elküldve: 2018-07-09 13:53:23
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 233
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 233
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
//Ghaelowo Croylorint//
*Mogorva hangulatán enyhít az étel bágyasztó melege, bár ízléséhez, vagy legalább a megszokotthoz képest kissé túl fűszeres. Szerzetes társai között józan beosztás szerint mérik az adagot, úgy tartják, a sok étel csak elnehezíti a testet, így aztán a tányér még jócskán kínál harapnivalót, mikor a jóllakottság kezdi környékezni. A frissen nyert önrendelkezés, a habitussá vált lázadás, s a bosszantó gondolat, hogy az egész mennyiséget kifizette kuporgatott garasaiból mind arra sarkallja, hogy néhány falattal toldja meg az étkezést akkor is, ha nem kívánja.
Apró-cseprő problémái étvágya körül hamar elszállnak, mikor ráébred, hogy valaki közeledik felé, aki nem a pultos. Kalapja takarásából épp nem látja az arcát, de a tekintete nyomon követi lábai útját, járásának jellegét. Amennyire ilyen rövid idő alatt fel tudja mérni, nem érzi ki belőle egy képzett harcos egyensúlyt kereső vagy hangtalanságra törekvő mozdulatait, de kocsmai kötekedéshez pont elég egy üveget vagy széket csapni az ellenfélhez különösebb előképzettség nélkül. Igaz, csak egy poharat vélt megpillantani az idegen kezében, és az összbenyomás alapján nem tűnik úgy, hogy fegyvernek kívánná használni. Mozdulatlanul várakozik, kezei a tányér mellett az asztalon pihennek, s arra gondol, talán csupán elhalad mellette az illető a Holdudvar irányába, ahonnan maga is érkezett. Nem tartja valószínűnek, hogy pohárral a kezében kisétálna a kertkapun a vadon irányába, de az udvar maga kényelmes lócát kínál a friss levegőn.
Mikor asztalához ülve látóterét nagyobbrészt kitölti az idegen, a teljes kép kedvéért felemeli a fejét és alaposabban szemügyre veszi szívélyes arcvonásait. Ritkán találkozik olyannal, aki mosollyal és kedves hangon fordul hozzá, az is általában fizetséget vár tőle, így aztán nem az a típus, akit visszamosolygásra ingerel az ilyesmi. Annál inkább fogadja gyanakvással a hízelgést, és hajlamos kiérteni belőle az ellentétét. De ha nem is a külsejét szólták meg éppen, legfeljebb üres szavakra tud gondolni, különösen annak fényében, hogy milyen ellenségesen fogadták eddig a város környékén, és korábbi, zárt világában nőiessége mennyire érdektelen volt. Egy kicsit megemeli az állát, de semleges, mosolytalan arca nem változik.*
- Gúnyolódik velem?
*A hangja csendes, indulat nélküli. Miért kapná fel a vizet, ha nem érdekeli annyira a tetszés gondolata, hogy haragudjon érte, és jogosan mondják kívülállónak, hiszen még az út porát sem mosta le magáról? Az viszont érdekli, hogy mi a célja ezzel a férfinak, hiszen egészen az asztaláig eljött, hogy ezt tudassa vele.*
*Mogorva hangulatán enyhít az étel bágyasztó melege, bár ízléséhez, vagy legalább a megszokotthoz képest kissé túl fűszeres. Szerzetes társai között józan beosztás szerint mérik az adagot, úgy tartják, a sok étel csak elnehezíti a testet, így aztán a tányér még jócskán kínál harapnivalót, mikor a jóllakottság kezdi környékezni. A frissen nyert önrendelkezés, a habitussá vált lázadás, s a bosszantó gondolat, hogy az egész mennyiséget kifizette kuporgatott garasaiból mind arra sarkallja, hogy néhány falattal toldja meg az étkezést akkor is, ha nem kívánja.
Apró-cseprő problémái étvágya körül hamar elszállnak, mikor ráébred, hogy valaki közeledik felé, aki nem a pultos. Kalapja takarásából épp nem látja az arcát, de a tekintete nyomon követi lábai útját, járásának jellegét. Amennyire ilyen rövid idő alatt fel tudja mérni, nem érzi ki belőle egy képzett harcos egyensúlyt kereső vagy hangtalanságra törekvő mozdulatait, de kocsmai kötekedéshez pont elég egy üveget vagy széket csapni az ellenfélhez különösebb előképzettség nélkül. Igaz, csak egy poharat vélt megpillantani az idegen kezében, és az összbenyomás alapján nem tűnik úgy, hogy fegyvernek kívánná használni. Mozdulatlanul várakozik, kezei a tányér mellett az asztalon pihennek, s arra gondol, talán csupán elhalad mellette az illető a Holdudvar irányába, ahonnan maga is érkezett. Nem tartja valószínűnek, hogy pohárral a kezében kisétálna a kertkapun a vadon irányába, de az udvar maga kényelmes lócát kínál a friss levegőn.
Mikor asztalához ülve látóterét nagyobbrészt kitölti az idegen, a teljes kép kedvéért felemeli a fejét és alaposabban szemügyre veszi szívélyes arcvonásait. Ritkán találkozik olyannal, aki mosollyal és kedves hangon fordul hozzá, az is általában fizetséget vár tőle, így aztán nem az a típus, akit visszamosolygásra ingerel az ilyesmi. Annál inkább fogadja gyanakvással a hízelgést, és hajlamos kiérteni belőle az ellentétét. De ha nem is a külsejét szólták meg éppen, legfeljebb üres szavakra tud gondolni, különösen annak fényében, hogy milyen ellenségesen fogadták eddig a város környékén, és korábbi, zárt világában nőiessége mennyire érdektelen volt. Egy kicsit megemeli az állát, de semleges, mosolytalan arca nem változik.*
- Gúnyolódik velem?
*A hangja csendes, indulat nélküli. Miért kapná fel a vizet, ha nem érdekeli annyira a tetszés gondolata, hogy haragudjon érte, és jogosan mondják kívülállónak, hiszen még az út porát sem mosta le magáról? Az viszont érdekli, hogy mi a célja ezzel a férfinak, hiszen egészen az asztaláig eljött, hogy ezt tudassa vele.*
12621. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2018-07-09 03:36:39
Üzenet elküldve: 2018-07-09 03:36:39
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Pohár sör és társalgás//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*"Intézd el!" Ó igen, ezen a ponton Ghael majdnem megmondja Párnácskának, hogy hova dugja a parancsait, de alkalomadtán arra a rekeszre még bárdunknak is szüksége lehet, jobb üresen hagyni. Meg hát persze a leendő arany reményében is illik mézes-mázosnak maradni, dacára annak, hogy a lány olyan hangnemet ütött meg, mintha legalábbis extra jutalékot adna a férfinek a munkáért. Vajon így van, csak ez elkerülte a figyelmét? Nem, határozottan nem lát sehol elszórt aranyakat.*
- Természetesen, meglátom, mit tehetek, a jutalékomat ez ügyben hogy óhajtja intézni? Legyen kétszáz-háromszáz arányban megosztva a munkadíjunk, vagy most helyben fizeti ki az ötven aranyat, amiért én viszem vásárra a bőrömet a kémkedéssel? *hízelgő mosolyán látszódhat (látszódnia is kell), hogy pillanatig sem gondolt ő olyanra, mint ingyen meló. Hát nem most dobták le az égből. Nem is beszélve arról, hogy itt még mindig ő kockáztatja a nagyobbat, és őt vághatják át jobban, ha a hölgynek van egy másik barátja. Mondjuk azzal a sztorival, amit ő adott elő, messzire nem jutnának, de lehet, csak színleli az értetlenséget, és valójában nagyon is jól megtanulta Ghael verzióját. Nem, nem lesz itt sunyi háttérmunka, arról bárdunk kezeskedik, méghozzá mosolyogva. A következő megjegyzés elég éles utalás arra, hogy a lány további üzleteket ütne nyélbe, és bár a férfiben hatalmas a késztetés, hogy partner legyen a dologban, de azért csak a kezére csap képzeletben.
~ Nyugalom, Ghael, emlékezz... ez egy szajha. Higgadj le, ne költekezz meggondolatlanul... ~
A szajhákkal van egy általános problémája, általában mind többet kér, mint amennyit ér. És ugyebár ez itt Arthenior, itt bizonyára akad ingyen is nőcske, és talán még jobb is. Ha majd úgy adódna, persze lehet meg kényszerül nyitni az erszényét, de szereti megadni magának az esélyt, hogy természetes bájaival csábítson a pénze helyett.*
- A pénzről nem kell most rögtön döntenie természetesen, kérem érezze jól magát a fürdőben, én szinte biztosan itt leszek még, amikor visszatér. A mihamarabbi viszontlátásra, szép hölgyem, kinek két szeme a két holdat idézi eszembe.
*Úgyis van még az italából, most minek hagyná azt itt? Két pénzkidobás nem oltja ki egymást. Eztán figyeli a lányt, akinek olyan sürgős volt a fürdő, hogy már fel is pattant korábban, bizonyára hamar el fog tűnni az ajtó mögött. Ghael ezt megvárja, ott ül a pultnál, és szinte nem is pislog, nemhogy mozdulna, amíg az ajtó be nem csukódik Párnácska mögött. Még vár is pár másodpercet, hátha amaz itt felejtett valamit, vagy ilyenek, eztán viszont elkönyveli magában, hogy szabad a terep, szórakozhat kicsit, amíg amaz fürdőzget.*
//Tozeya Nazagaraki//
*Nem is kell sokáig pásztáznia a terepet varázsszemeivel (varázsosak, képesek levetkőztetni bármely nőt, habár gyakran csak képzeletben), hamar megakad a szeme egy újonnan érkező hölgyön. Kicsit különc az öltözködését illetően, de bárdunk tapló világszemlélete szerint a ruha az úgyis csak olyasmi, amit le kell venni. Ki kéne bérelnie most rögtön egy szobát, hogy később, ha odakerül a sor, akkor ne legyen már ezzel gond. Ugyanakkor... ha meg rosszul sülne el a dolog, tizennégy arany a semmiért? Erősnek hangzik, meg is rázza a fejét. Sokkal többe Párnácska kegyei sem kerülhettek volna. Így pedig, hogy dűlőre is jutott magával a kérdésben, felkapja poharát, mely félig tele van (hogy is lehetne félig üres?), és minden pofátlanságát összeszedve sétál oda a lány asztalához, majd vetődik le a vele szemközti székre. Persze a mosolya oly' ártatlan, mintha nem is most túrt volna bele valaki életterébe.*
- Kérem, bocsássa meg a tolakodásomat, de nem tudtam észrevenni, hogy kegyed nem idevalósi. Eltaláltam? Csak abból gondolom, hogy az itteni lányok, nos... *kicsivel halkabbra veszi a hangját, mintha félne tőle, hogy bárkit megsért a megjegyzése* az itteni lányok nem ilyen szemet gyönyörködtetőek, mint kegyed. De nehogy elmondja nekik, hogy ilyet mondtam, hát mégsem kedves dolog rájuk nézve, de valahogy csak meg kellett fogalmaznom...
*A régi jó hovatartozási trükk. Ha úgy "tippel", hogy nem idevalósi a hölgy, és rákérdez, akkor csak két válasz lehetséges. Eltalálja, ebben az esetben magát idevalósinak hazudja, a másik, hogy téved, ekkor pedig jöhet a jó öreg "hát hogy nem találkoztunk mi még eddig?" nyitás. Nincs rossz válasz, ezért ez a kedvence. Mellesleg a hölgy furcsa öltözéke arra buzdítja, hogy a "nem idevalósi" mellé tegye le a pénzét.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*"Intézd el!" Ó igen, ezen a ponton Ghael majdnem megmondja Párnácskának, hogy hova dugja a parancsait, de alkalomadtán arra a rekeszre még bárdunknak is szüksége lehet, jobb üresen hagyni. Meg hát persze a leendő arany reményében is illik mézes-mázosnak maradni, dacára annak, hogy a lány olyan hangnemet ütött meg, mintha legalábbis extra jutalékot adna a férfinek a munkáért. Vajon így van, csak ez elkerülte a figyelmét? Nem, határozottan nem lát sehol elszórt aranyakat.*
- Természetesen, meglátom, mit tehetek, a jutalékomat ez ügyben hogy óhajtja intézni? Legyen kétszáz-háromszáz arányban megosztva a munkadíjunk, vagy most helyben fizeti ki az ötven aranyat, amiért én viszem vásárra a bőrömet a kémkedéssel? *hízelgő mosolyán látszódhat (látszódnia is kell), hogy pillanatig sem gondolt ő olyanra, mint ingyen meló. Hát nem most dobták le az égből. Nem is beszélve arról, hogy itt még mindig ő kockáztatja a nagyobbat, és őt vághatják át jobban, ha a hölgynek van egy másik barátja. Mondjuk azzal a sztorival, amit ő adott elő, messzire nem jutnának, de lehet, csak színleli az értetlenséget, és valójában nagyon is jól megtanulta Ghael verzióját. Nem, nem lesz itt sunyi háttérmunka, arról bárdunk kezeskedik, méghozzá mosolyogva. A következő megjegyzés elég éles utalás arra, hogy a lány további üzleteket ütne nyélbe, és bár a férfiben hatalmas a késztetés, hogy partner legyen a dologban, de azért csak a kezére csap képzeletben.
~ Nyugalom, Ghael, emlékezz... ez egy szajha. Higgadj le, ne költekezz meggondolatlanul... ~
A szajhákkal van egy általános problémája, általában mind többet kér, mint amennyit ér. És ugyebár ez itt Arthenior, itt bizonyára akad ingyen is nőcske, és talán még jobb is. Ha majd úgy adódna, persze lehet meg kényszerül nyitni az erszényét, de szereti megadni magának az esélyt, hogy természetes bájaival csábítson a pénze helyett.*
- A pénzről nem kell most rögtön döntenie természetesen, kérem érezze jól magát a fürdőben, én szinte biztosan itt leszek még, amikor visszatér. A mihamarabbi viszontlátásra, szép hölgyem, kinek két szeme a két holdat idézi eszembe.
*Úgyis van még az italából, most minek hagyná azt itt? Két pénzkidobás nem oltja ki egymást. Eztán figyeli a lányt, akinek olyan sürgős volt a fürdő, hogy már fel is pattant korábban, bizonyára hamar el fog tűnni az ajtó mögött. Ghael ezt megvárja, ott ül a pultnál, és szinte nem is pislog, nemhogy mozdulna, amíg az ajtó be nem csukódik Párnácska mögött. Még vár is pár másodpercet, hátha amaz itt felejtett valamit, vagy ilyenek, eztán viszont elkönyveli magában, hogy szabad a terep, szórakozhat kicsit, amíg amaz fürdőzget.*
//Tozeya Nazagaraki//
*Nem is kell sokáig pásztáznia a terepet varázsszemeivel (varázsosak, képesek levetkőztetni bármely nőt, habár gyakran csak képzeletben), hamar megakad a szeme egy újonnan érkező hölgyön. Kicsit különc az öltözködését illetően, de bárdunk tapló világszemlélete szerint a ruha az úgyis csak olyasmi, amit le kell venni. Ki kéne bérelnie most rögtön egy szobát, hogy később, ha odakerül a sor, akkor ne legyen már ezzel gond. Ugyanakkor... ha meg rosszul sülne el a dolog, tizennégy arany a semmiért? Erősnek hangzik, meg is rázza a fejét. Sokkal többe Párnácska kegyei sem kerülhettek volna. Így pedig, hogy dűlőre is jutott magával a kérdésben, felkapja poharát, mely félig tele van (hogy is lehetne félig üres?), és minden pofátlanságát összeszedve sétál oda a lány asztalához, majd vetődik le a vele szemközti székre. Persze a mosolya oly' ártatlan, mintha nem is most túrt volna bele valaki életterébe.*
- Kérem, bocsássa meg a tolakodásomat, de nem tudtam észrevenni, hogy kegyed nem idevalósi. Eltaláltam? Csak abból gondolom, hogy az itteni lányok, nos... *kicsivel halkabbra veszi a hangját, mintha félne tőle, hogy bárkit megsért a megjegyzése* az itteni lányok nem ilyen szemet gyönyörködtetőek, mint kegyed. De nehogy elmondja nekik, hogy ilyet mondtam, hát mégsem kedves dolog rájuk nézve, de valahogy csak meg kellett fogalmaznom...
*A régi jó hovatartozási trükk. Ha úgy "tippel", hogy nem idevalósi a hölgy, és rákérdez, akkor csak két válasz lehetséges. Eltalálja, ebben az esetben magát idevalósinak hazudja, a másik, hogy téved, ekkor pedig jöhet a jó öreg "hát hogy nem találkoztunk mi még eddig?" nyitás. Nincs rossz válasz, ezért ez a kedvence. Mellesleg a hölgy furcsa öltözéke arra buzdítja, hogy a "nem idevalósi" mellé tegye le a pénzét.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9901-9920 , 9921-9940 , 9941-9960 , 9961-9980 , 9981-10000 , 10001-10020 , 10021-10040 , 10041-10060 , 10061-10080 , 10081-10100 , 10101-10120 , 10121-10140 , 10141-10160 , 10161-10180 , 10181-10200 , 10201-10220 , 10221-10240 , 10241-10260 , 10261-10280 , 10281-10300 , 10301-10320 , 10321-10340 , 10341-10360 , 10361-10380 , 10381-10400 , 10401-10420 , 10421-10440 , 10441-10460 , 10461-10480 , 10481-10500 , 10501-10520 , 10521-10540 , 10541-10560 , 10561-10580 , 10581-10600 , 10601-10620 , 10621-10640 , 10641-10660 , 10661-10680 , 10681-10700 , 10701-10720 , 10721-10740 , 10741-10760 , 10761-10780 , 10781-10800 , 10801-10820 , 10821-10840 , 10841-10860 , 10861-10880 , 10881-10900 , 10901-10920 , 10921-10940 , 10941-10960 , 10961-10980 , 10981-11000 , 11001-11020 , 11021-11040 , 11041-11060 , 11061-11080 , 11081-11100 , 11101-11120 , 11121-11140 , 11141-11160 , 11161-11180 , 11181-11200 , 11201-11220 , 11221-11240 , 11241-11260 , 11261-11280 , 11281-11300 , 11301-11320 , 11321-11340 , 11341-11360 , 11361-11380 , 11381-11400 , 11401-11420 , 11421-11440 , 11441-11460 , 11461-11480 , 11481-11500 , 11501-11520 , 11521-11540 , 11541-11560 , 11561-11580 , 11581-11600 , 11601-11620 , 11621-11640 , 11641-11660 , 11661-11680 , 11681-11700 , 11701-11720 , 11721-11740 , 11741-11760 , 11761-11780 , 11781-11800 , 11801-11820 , 11821-11840 , 11841-11860 , 11861-11880 , 11881-11900 , 11901-11920 , 11921-11940 , 11941-11960 , 11961-11980 , 11981-12000 , 12001-12020 , 12021-12040 , 12041-12060 , 12061-12080 , 12081-12100 , 12101-12120 , 12121-12140 , 12141-12160 , 12161-12180 , 12181-12200 , 12201-12220 , 12221-12240 , 12241-12260 , 12261-12280 , 12281-12300 , 12301-12320 , 12321-12340 , 12341-12360 , 12361-12380 , 12381-12400 , 12401-12420 , 12421-12440 , 12441-12460 , 12461-12480 , 12481-12500 , 12501-12520 , 12521-12540 , 12541-12560 , 12561-12580 , 12581-12600 , 12601-12620 , 12621-12640 , 12641-12660 , 12661-12680 , 12681-12700 , 12701-12720 , 12721-12740 , 12741-12760 , 12761-12780 , 12781-12800 , 12801-12820 , 12821-12840 , 12841-12860 , 12861-12880 , 12881-12900 , 12901-12920 , 12921-12940 , 12941-12960 , 12961-12980 , 12981-13000 , 13001-13020 , 13021-13040 , 13041-13060 , 13061-13080 , 13081-13100 , 13101-13120 , 13121-13140 , 13141-13160 , 13161-13180 , 13181-13200 , 13201-13220 , 13221-13240 , 13241-13260 , 13261-13280 , 13281-13300 , 13301-13320 , 13321-13340 , 13341-13360 , 13361-13380 , 13381-13400 , 13401-13420 , 13421-13440 , 13441-13460 , 13461-13480 , 13481-13500 , 13501-13520 , 13521-13540 , 13541-13560 , 13561-13580 , 13581-13600 , 13601-13620 , 13621-13640 , 13641-13660 , 13661-13680 , 13681-13700 , 13701-13720 , 13721-13740 , 13741-13760 , 13761-13780 , 13781-13800 , 13801-13820 , 13821-13840 , 13841-13860 , 13861-13880 , 13881-13900 , 13901-13920 , 13921-13940 , 13941-13960 , 13961-13980 , 13981-14000 , 14001-14020 , 14021-14040 , 14041-14060 , 14061-14080 , 14081-14100 , 14101-14120 , 14121-14140 , 14141-14160 , 14161-14180 , 14181-14200 , 14201-14220 , 14221-14240 , 14241-14260 , 14261-14280 , 14281-14300 , 14301-14320 , 14321-14340 , 14341-14360 , 14361-14380 , 14381-14400 , 14401-14420 , 14421-14440 , 14441-14460 , 14461-14480 , 14481-14500 , 14501-14520 , 14521-14540 , 14541-14560 , 14561-14580 , 14581-14600 , 14601-14620 , 14621-14640 , 14641-14660 , 14661-14680 , 14681-14700 , 14701-14720 , 14721-14740 , 14741-14760 , 14761-14780 , 14781-14800 , 14801-14820 , 14821-14840 , 14841-14860 , 14861-14880 , 14881-14900 , 14901-14920 , 14921-14940 , 14941-14960 , 14961-14980 , 14981-15000 , 15001-15020 , 15021-15040 , 15041-15060 , 15061-15080 , 15081-15100 , 15101-15120 , 15121-15140 , 15141-15160 , 15161-15180 , 15181-15200 , 15201-15220 , 15221-15240 , 15241-15260 , 15261-15280 , 15281-15300 , 15301-15320 , 15321-15340 , 15341-15360 , 15361-15380 , 15381-15400 , 15401-15420 , 15421-15440 , 15441-15460 , 15461-15480 , 15481-15500 , 15501-15520 , 15521-15540 , 15541-15560 , 15561-15580 , 15581-15600 , 15601-15620 , 15621-15640 , 15641-15660 , 15661-15680 , 15681-15700 , 15701-15720 , 15721-15740 , 15741-15760 , 15761-15780 , 15781-15800 , 15801-15820 , 15821-15840 , 15841-15860 , 15861-15880 , 15881-15900 , 15901-15920 , 15921-15940 , 15941-15960 , 15961-15980 , 15981-16000 , 16001-16020 , 16021-16040 , 16041-16060 , 16061-16080 , 16081-16100 , 16101-16120 , 16121-16140 , 16141-16160 , 16161-16180 , 16181-16200 , 16201-16220 , 16221-16240 , 16241-16260 , 16261-16280 , 16281-16300 , 16301-16320 , 16321-16340 , 16341-16360 , 16361-16380 , 16381-16400 , 16401-16420 , 16421-16440 , 16441-16460 , 16461-16480 , 16481-16500 , 16501-16520 , 16521-16540 , 16541-16560 , 16561-16580 , 16581-16600 , 16601-16620 , 16621-16640 , 16641-16660 , 16661-16680 , 16681-16700 , 16701-16720 , 16721-16740 , 16741-16760 , 16761-16780 , 16781-16800 , 16801-16820 , 16821-16840 , 16841-16860 , 16861-16880 , 16881-16900 , 16901-16920 , 16921-16940 , 16941-16960 , 16961-16980 , 16981-17000 , 17001-17020 , 17021-17040 , 17041-17060 , 17061-17080 , 17081-17100 , 17101-17120 , 17121-17140 , 17141-17160 , 17161-17180 , 17181-17200 , 17201-17220 , 17221-17240 , 17241-17260 , 17261-17280 , 17281-17300 , 17301-17320 , 17321-17340 , 17341-17360 , 17361-17380 , 17381-17400 , 17401-17420 , 17421-17440 , 17441-17460 , 17461-17480 , 17481-17500 , 17501-17520 , 17521-17540 , 17541-17560 , 17561-17580 , 17581-17600 , 17601-17620 , 17621-17640 , 17641-17660 , 17661-17680 , 17681-17700 , 17701-17720 , 17721-17740 , 17741-17760 , 17761-17780 , 17781-17800 , 17801-17820 , 17821-17840 , 17841-17860 , 17861-17880 , 17881-17900 , 17901-17920 , 17921-17940 , 17941-17960 , 17961-17980 , 17981-18000 , 18001-18020 , 18021-18040 , 18041-18060 , 18061-18080 , 18081-18100 , 18101-18120 , 18121-18140 , 18141-18160 , 18161-18180 , 18181-18200 , 18201-18220 , 18221-18240 , 18241-18260 , 18261-18280 , 18281-18300 , 18301-18320 , 18321-18340 , 18341-18360 , 18361-18380 , 18381-18400 , 18401-18420 , 18421-18440 , 18441-18460 , 18461-18480 , 18481-18500 , 18501-18520 , 18521-18540 , 18541-18560 , 18561-18580 , 18581-18600 , 18601-18620 , 18621-18640 , 18641-18660 , 18661-18680 , 18681-18700 , 18701-18720 , 18721-18740 , 18741-18760 , 18761-18780 , 18781-18800 , 18801-18820 , 18821-18840 , 18841-18860 , 18861-18880