//Vérszagra gyűlt éji vad//
//Lili, Sura, Cha'yss//
*Tévedni emberi dolog, node ekkorát? Amikor kicsúszik a száján a név, már tudja, hogy hibázott és hibájának akár következménye is lehet, de nem volna szakavatott lator, ha beismerné tévedését és magyarázkodni kezdene. Ehelyett úgy tesz, mintha egy jól időzített és elhelyezett adut dobna arra a képzeletbeli kártyaasztalra, ahol valójában csak ő és a kocsmák hercegnője játszik, mert Lili csak szemlélője a partinak.
Bal szemöldökének apró feljebb vonása jelzi csak, hogy valami félrecsúszott, Sura mozdulatát el is véti figyelme, azt remélve, hátha nem is tűnt fel neki a hamis kártya.*
- Illusztris felmenők. *Pöccinti vissza csípőből a gunyort, s bár szavai elismerésről regélnek, hanghordozása épp ellenkezőjét sejteti.*
- Véleményem szerint nem oly nagy ostobaság az. *Veti ellen, s az érveket sem felejti el felsorakoztatni mellé, bár érzi, hogy ebben a játszmában nem lehet győztes két ellenkező nemű ellenfél ellen.*
- A testi kapcsolatnál nincs szorosabb kötődés férfi én nő között, persze ott vannak az érzelmek, de amikor egy férfi örömet tud okozni egy nőnek, valódi örömet, akkor magához láncolja. *Magyarázza, majd elcsippent egy apró húsdarabot a szétcincált sültről és mintegy mellékesen még odaveti.*
- Persze meglehet, hogy tévedek és csak én gondolom így. *Rugalmas elszakadás ez egy vereségre ítélt csatából, hogy minél kevesebb áldozattal járjon.
A sértő szavakra, főleg az utolsóra összeszűkül a bárd tekintete, de nem hagyja mélyre hatolni a kést büszkesége testében.*
- Valahol el kell kezdeni. Nem igaz? *Kérdi színtelen hangon.*
- Ha megengedi, kedves Lili én ezt másképp látom. *Reflektál a bőrruhába bújt harcosnő felvetésére szinte azonnal, még a húrok simogatását is félbeszakítva.*
- Egy intelligens testőr, még ha kötődik is védencéhez, tudja és felismeri, hogy védence csak flörtöl és nem törődik a csalfa szavakkal. Hisz mióta érdekli az oroszlánt, mit ugatnak a kutyák? *Kedvtelve ejti ki a szavakat, mert szereti ezt a hasonlatot.*
- De hát az előbb hallottuk, hogy a szavamon kívül valószínűleg semmim nincs. *Védekezik, de a védekezésre emelt szavak kétélűek.
Lili további szavaira viszont féloldalasan elmosolyodik.*
- Tetszik ez a hozzáállás. *Még egy kacsintást is elenged, majd újra játszani kezd.*
- A kígyó a róka elé állt és mosolygott, sárga tekintetében köd gomolygott.
A farkas csak nézte őket furán. De ki ül majd végül hármuk trónusán?
A farkas erős volt, a róka ravasz, de a kígyó látta csak mit hoz tél után a tavasz.
Ne kérdezd, kedves, nincs már mit, akit figyelsz, nem követi senki parancsait.
Elpusztult minden, zene se szól, szertefoszlott minden az éjjeli álomból.