//Zarándokok//
//A zavargások alatt a Pegazusban//
*A csuhás még mindig elég zavart, amikor elindul az asztaluk felé, de itt az ideje összeszedni magát. Pár mély lélegzetet vesz, lecsillapítja lelkének hullámait, szívének dobbanásait számolva kényszeríti testét akarata alá. A testet az elme irányítja, az elmét a szív, a szívet a test. A kör bezárul, s mire az asztalhoz ér, a csendes Sheldat már egy tökéletesen nyugodt, de komolya arcú csuhást pillanthat meg.*
- Nem fogok. *Hajol meg enyhén Umon felé, ahogy helyet foglal, de mindenesetre eltolja maga elől a félig telt poharat. Már nem szomjas.*
- Valami. A távolban. Üvöltözés, valami tömeg. *Hegyezi a fülét a csuhás, de ennél többet képtelen kivenni. Valami történik odakint, ez kétségtelen, de valódi mibenlétéről nem tud többet mondani.
Összeakad a tekintete a pultnál ülő, hollófekete hajú lánnyal, csak egy pillantás, amikor a lány összerezzen valamire.*
- Soha. *Válaszol az asztalukhoz ülő hosszúéletűnek, aki elfogadta Umon invitálását. Az elf lány láthatja rajta, hogy komolyan beszél, lombzöld pillantása őszinte.*
- Sajnos még nem tudom, de remélem, nem fordul elő még egyszer. *Mondja szárazon a találgatásra. Ő maga nem szeret találgatásokba bocsátkozni, de most még csak ötlete sincs, hogy a felsoroltak közül melyik lehet az igaz, de nincs is idő gondolkodni, mert ekkor egy páncélos tör be az ajtón, a csuhás csak a lábait cseréli meg a szék alatt, kívülálló számára csak kósza mozdulatnak tűnhet, pedig az elf így a gyors felpattanás lehetőségét teremtette meg a maga számára, ha valami kellemetlen történne.
Ám a páncélos a csinos elf lányt keresi, nem nehéz összerakni, hogy a lány valamiféle nemes, akiért az apja aggódik, de ami érdekesebb, hogy a harcos arról beszél, hogy valamiféle lázadás történt a negyedben. De vajon melyikben?*
- Ha javasolhatok valamit, akkor inkább maradjatok, itt biztonságosabb, mint az utcán. *Szólal meg a csuhás felkelve ültéből, hogy az ablakhoz menjen és kikémleljen az utcára. Tanács csak, de érdemes volna meggondolni talán. Ha igaz, amit a páncélos beszél, akkor nem tudni, a lázadás hova ért már el, s ha belefutnak egy tucatnyi felbőszült városiba... jobb nem belegondolni.
Amikor az ablakhoz ment, nem sokkal előtte, egy másik elf lépett be az ajtón, egy kalapos, aki a fogadóshoz indul azonnal a pultnál. Érzékeny füleit megcsapja, hogy róla van szó. Nem lepi meg, hogy név szerint ismerik, korábban kerestek jelentkezőket a venárok közé, s azokon a lapokon már az ő neve szerepelt. Másrészt viszont más okokból is ismerhetik a nevét.
Csak oldalt fordítja a fejét, nem néz a lányra, csak amikor az elindul az asztaluk felé, akkor megfordul és elé megy. Komoly arccal néz végig az elfhez lépest fura öltözetű hosszúéletűt, bár a sminket nemes tisztavérű sem a megszokott látvány számára. De ő nem az a fajta, aki ítélkezik.*
- Te magad is a thargokhoz tartasz? *Kérdi a csuhás barátságosan.*
- Úgy hallottam, hogy te már tudod a nevem, benned kit tisztelhetek, tisztavérű? *Kérdi kedvesen, enyhén meghajolva. Rég használta ezt a kifejezést fajtársaira. Utoljára egy másik városi elfet nevezett így, akinek egy mélységi férfi volt a párja. Vajon mi lehet velük most? Az emléket elhessegeti viszont, mert most más, aktuálisabb dolgokkal kell törődnie. Mint a csatlakozni kívánó Sheldat, a nemes elf lány, a kalapos hosszúéletű, ki velük szeretne utazni Amon Ruadh-ra és a lázadás, mely, ha hinni lehet a páncélosnak, már az utcákon is káoszt okoz.*