//Második szál//
*Megszokta már a nemkívánatos tekinteteket magán. Sosem bírta elviselni, ha bárki is őt nézte, vagy a kelleténél nagyobb figyelmet fordított rá, mint az szerette volna, de mióta kifehéredett, mint egy aszott hulla, nem róhatja fel mások bűneként a kíváncsi pillantásokat. Szinte észre sem veszi őket, tudja, hogy megannyi szempár szegeződik rá, de nem vesz tudomást róluk.
Ahogy a tömeget fürkészi, tekintete összeakad egy sápadt, különös figuráéval. Egy hosszú pillanatra meg is feledkezik magáról, megszeppenten bámulja az idegent, majd zavartan el is fordul, nehogy azt higgye, érdeklődik iránta. A végén még biztatásnak venné, és idejönne hozzá, hogy... Ó, ne, ezt már el is rontotta! Szeme sarkából látja közeledni a szikár alakot. ~Nem mellém akarsz leülni... Nem vagyok érdekes a számodra... Észre sem veszel...~ Próbálja szuggerálni a férfit, de hiába, megállíthatatlanul halad felé, míg meg nem áll az asztala mellett. Ártatlanul csillogó, vérszín szemeit az érkezőre emeli, mintha most venné csak észre.*
-Persze, nyugodtan.
*Hebegi halkan, majd visszafordul az asztallap felé, összefonódott ujjacskáit figyeli, hogy még véletlenül se kelljen a másik szemébe néznie. Ismét. Nem érti, mit akarnak tőle. Valahogy mindig mindenki megtalálja, mert azt hiszik, a szokatlan külső, érdekes lelket takar, de csalódniuk kell. Egy lelkileg labilis, törékeny tündérke, mint az összes többi fajtársa, ugyanolyan esetlen és szerencsétlen, semmi érdekes nincs benne. Remélhetőleg a félvérnek is elég lesz pár perc, hogy belássa, rossz partnert választott.*