//Naty, Quantall//
*Szerencséje van. Mindketten mutatnak érdeklődést, ha nem is túl sokat, úgyhogy itt az idő, hogy Nolie bevesse a meggyőzőképességét. Milyen kár, hogy nem létezik! Először a lányhoz fordul.*
-Alapvetően van egy asszony a szegénynegyedben, aki összegyűjti a híveket. Mi segítünk neki megtalálni őket a városban, elvezetjük hozzá, és ő mindent elmesél pontosan, hogy mit is fognak csinálni. Amit cserébe Teysus kínál... *Tárja szét a karjait.* Az szinte bármi, amit csak szeretnél. *Ez így pontosan nem igaz, de mindjárt pontosít is.* Minden hívét segíti abban, amiben szükséges. A mágusokat a saját mágiájára tanítja, az alkimisták a pontosságot és egyensúlyt tanulhatják, míg az egyszerű munkás embernek is képes segíteni, ha úgy gondolja, érdemes rá. Ez attól függ, mennyire hajlandó támogatni a tanokat. Nekem, mint kezdő mágus palántának, a mágiájából adott egy keveset.
*Nem arra kell gondolni, hogy mint Nolie, járják a várost, és híveket gyűjtenek, toboroznak, és nem is kell hangoztatniuk a hitüket. Az a fontos, hogy az egyensúly jegyében éljenek, és mikor az istenüknek szüksége van rájuk, akkor segítsék meg, ahol tudják. Ezt később visszakapják, hiszen nem lenne illendő pont az egyensúly urától, ha tartozna bárkinek is.*
-Sajnálom, hogy eddig ilyen rossz tapasztalatai voltak. *Pillant a mélységire.* Sokan vannak, akik hívőnek adják ki magukat, hogy hitelesebbek legyenek, pedig valójában semmi közül az istenséghez. *Ő is hiteltelennek tűnhet az előzőek után, de reméli, hogy sikerül az ellenkezőjéről meggyőznie a férfit.* Hívő mindenki, aki hívőnek hiszi magát. Teysus nem vár sem könyörgést, sem ajándékokat, vagy azt, hogy mindenki az ő szavát hirdesse. Ha valaki a tanai szerint él, istenének tekinti, az bár bőven elegendő.
*Ez lehet e legcsábítóbb bárki számára. Mind a Fény, mind a Sötétség sokat elvár azért, hogy aztán magához fogadjon bárkit. Még a szeretet istennője sem enged magához mindenkit. A Szabad isten előtt mindenki egyenlő, legyen szó tanulatlan parasztlegényről vagy aljas gyilkosról.*