//Harapás és tündérszárnyak//
*Az előítélet a világ egyik csendes, alig észrevehető mérge, amely belülről kifelé haladva végzi pusztító munkáját a társadalmakban. Még ha nem is egyforma mértékben, de valamennyire mindenki ki van szolgáltatva eme fegyver hatásának, sokszor akkor tudatosul csak bennünk, hogy kelepcéjébe kerültünk, mikor már teljesen behálózta szemünket, elhomályosítva a látóteret. Mhensy is mindig igyekezett kikerülni a csapdáit, de szégyenkezve, és önnön óvatlanságán mérgelődve azt kell most tapasztalnia, hogy akaratlanul ismét sikerült belesétálnia egybe. Magában már elkönyvelte a lányt egy sötét, titokzatos személynek, akiből teljesen kiveszett mindenfajta öröm, gyengédség, szimplán csak pár elejtett mondatából, de legfőképpen kinézetéből kifolyólag. Pedig korábban többször is rácáfolt erre, de a tündér úgy veszi észre - mikor az ,,aranyos” szó elhagyja a sötételf száját -, hogy hatása alól még mindig nem szabadult ki teljesen, ugyanis az éles kontraszt, ami a kifejezéshez kapcsolódó jelentés és hangulat, valamint Räy kisugárzása között húzódik, élesen jelenik meg a lány fejében, meglepődést kiváltva. Az ezt követő mosolyba igyekszik a lehető legtöbb kedvességet és természetességet belesűríteni, amennyire képes, bár azért ennek eredményességében rögtön kételkedni kezd.
Mikor látja, hogy a lány szintén készen áll az indulásra, közvetlenül utána ő is felkel székéből, és a Fürdőház felé veszik az útjukat. Mióta a lány társaságában van, elég gyakran lesznek úrrá rajta kellemetlen érzések, amit szokatlannak tart, mert mindamellett, amit már életében átélt, kicsinységnek, még csak problémának sem nevezhető apró kellemetlenségnek tűnik, hogy idegenek előtt levetkőzze feszélyezettségét, így ez nem is szokott nála gondot jelenteni, ráadásul alapjáraton se szelíd típus. Nem is tudná pontosan megmondani, jelen esetben mi váltotta ki ezt az érzést, talán várta volna, hogy folytassák az előbb elkezdett bizalmasabbnak tűnő beszélgetésüket. Räy azonban pár másodperc múlva már folytatja, de szavai elég nyersen koppannak a falakon.*
- Nem tudom, ilyen esetben mennyit kérhet egy mágus, de biztosan lehet velük alkudni – *feleli, de úgy véli, bizonytalanabbul hangozhatott el a mondat utolsó fele, mint amennyire szerette volna. Ekkor azonban gondolatait az említett rejtélyes pénzmennyiség emléke ragadja magához, és azon kezd tűnődni. ~ De hogyan tett szert ennyi pénzre? ~ Memóriájában még ott él az említett banda és valamiféle felfedezés, de azok olyan homályosak voltak kezdetben is, hogy nem vezetik semmiféle határozott következtetésre, azonban egy gyanú egyre erősebbé válik benne. ~ Elhagyott banda, sok pénz és ez a titkolózás – ami még erősebb, mint az enyém - … Ő is valami alvilági csoportosulás tagja lett volna? Lehet, hogy ő is tolvaj? ~ de gondolataiból hamar kiszakítják.*
- Mintha korábban már elég sokat mondtam volna – *néz a lányra kezdetben gúnyosan, de aztán arckifejezése lágyabb formákat ölt* -, viszont tényleg kevés mesélnivalóm van. Nem vagyok kalandor, tulajdonként se sok mindent tudok felmutatni, vér szerinti családtagjaim pedig már nincsenek. ~ Legalábbis olyanok, akik a közelben laknának és érdekelnének ~ - *teszi hozzá gondolatban.* - Megyek, amerre visz a sors ~ azaz, ahol van mit zsákmányolni ~, de nem sokszor láthatsz errefelé nappal, nem szeretem a tömeget - *mondja vállrántva.*
- Mint említettem, nem sok mindenem van, amit magaménak nevezhetnék - *abból is szinte mindent lopott vagy valamelyik társa csent el, de hát ő sosem érzékelt több különbséget az eltulajdonítás és vásárlás között, mint hogy az utóbbiból több kára származik, és még izgalom sincs benne, bár tisztában volt az előbbi törvénytelennek titulált mivoltával és a kockázatokkal, amiket vállalnia kell abban az esetben* -, de a kalandvágy egy ilyen dolog. ~ És amúgy sincs kedvem egy ideig visszamenni ~ - *gondol korábbi kudarcára.* - De talán te több mindenről tudnál mesélni - *fordul ismét a lány felé leplezetlen kíváncsisággal.* - Mondjuk, mi a helyzet ezzel a Nullummal? Hogy került hozzád? - *teszi még hozzá gyorsan, nehogy előbbi kijelentése hallatán visszavonulót fújjon.*