//Lilianah Cross//
*Hagyja, hogy Lili az egyik üres asztalhoz vezesse, ott leül vele szemben és figyelmesen hallgatja. Olyan ez, mint valami csodálatos, valóra vált álom. Tervezte, hogy valahogy eléri, hogy Lilianah kövesse ide, de arra álmában sem gondolt, hogy már itt lesz, mintegy várva, hogy ide érjen.*
-Nem én akartam, hogy így legyen... Mondtam, hogy régebben mivel kerestem a kenyerem...
*Zavartan pillant el oldalra, még mindig szégyelli a lány előtt, hogy a testéből élt.*
-Azt is mondtam, hogy érted tisztességes munka után akarok nézni, de egy régebbi vendégem nem örült, amikor mondtam neki, hogy keressen mást. A testőreivel lefogatott, majd ezt titokban tartva közölte a férjével, hogy visszavonul a várostól távol eső birtokukra pihenni. Engem is vitt magával...
*Lilianah valószínűleg el tudja képzelni, hogy nem csak beszélgetni kellett neki a férfi, így aztán most főleg nem mer azokba a tündöklő szemekbe nézni. Nem akarta, kényszerítették, de megcsalta. Vajon ezek után mi lesz? Lehet, hogy szembeköpi, felpofozza és itt hagyja, hadd fetrengjen egyedül a sebeit nyalogatva. Nem is igazán érdemelne többet... Egyetlen mentsége, hogy tényleg nem ő akarta így, de nem olyan képzett harcos, aki visszaverhetne egy egész testőrséget egymaga.*
-Nem én voltam az egyetlen férfi volt, egyik sorstársam segítségével tudtam megszökni, hogy most itt lehessek. Neki meséltem rólad, szerelmem, látta, hogy belehalok, ha nem láthatlak újra, ezért segített.
*Felemeli a fejét és elszántam fúrja pillantását a lányéba. Vajon mit fog szólni? Nem fog örülni, ez bizonyos, talán még el is hagyja... Ha így történik, hát önként megy vissza a nőhöz, aki fogva tartotta, mert onnantól élete semmit nem fog érni.*