//Cosi fan tutte//
*Egész úton a fogadó felé Nolie szavain gondolkozik. A lány tudta jól, hogy Nori nem bízik benne, mégsem fordult meg a fejében egy pillanatra sem, hogy ne jöjjön el. A kis tündérnek azért mégis csak tisztább lelke van, mint Norinak. Aztán úgy közli vele, hogy az övé, mintha elfogadná azt, hogy szolgaként kell Nori mellett maradnia. Pedig ez nem igaz. Igazából azt sem tudja, milyen munkát adhatna a kicsinek, de mindenképp maga mellett akarta tudni, és jól tudta, hogy ennek ez a legegyszerűbb megoldása.
Megérkeznek közben a fogadóba, majd Nolie példáját követve leül ő is az asztalhoz. Vele szemben helyezkedik el, valamiért sokkal jobban érzi magát, ha folyamatosan társa szemébe tud nézni.*
- Nem, én sem eszek most semmit. Este nem szeretek jóllakni, akkor sosem tudok aludni.
*Közben észreveszi, hogy Nolie furcsán viselkedik. Mintha valamit el akarna mondani, de még nem meri. A gyanú nem sokkal később be is igazolódik, a kislány elkezdi elmesélni mai napját, majd közli vele a Nori számára rossz hírt. Nolinenak bizonyára egyáltalán nem rossz. A Namos ház a gazdagnegyedben van, és még ott is kiemelkedő látvány. Minden bizonnyal jobban fogja magát érezni egy olyan díszes helyen, mágustanoncok és híres varázslók között, mint Norival, aki igazából semmi különlegeset nem mondhat el magáról azon kívül, hogy az elméje beteg. Na igen, ez meg az a dolog, amit ő titkol Nolieval szemben, de hát ő sem kérdezett rá.*
~Ha visszajött a vacsoráról, elmondom neki.~
- Mágustanoncokkal a Namos házban, mi? Nem úgy volt, hogy nem szereted a műgazdagságot és azt, ha rengetegen vannak körülötted? Oda nem ketten, hárman fognak menni, hanem legalább huszonöten. *Azért csípős megjegyzéseket fűz a dologhoz, bár egyáltalán nem tudja, mekkora is az említett mágus rend. A tulajdonaként kezeli Noliet, és egyáltalán nem örül annak, hogy ilyen helyekre akar mászkálni. Viszont szereti annyira, hogy nem fogja megtiltani neki. Nem is teheti meg, hisz azzal csak lealacsonyodna a kis tündér szemében, azt pedig nem akarja. Nem akarja elveszíteni.*
- Jó, menj csak. Igazából oda mész ahova akarsz, engem nem izgat.
*Hangjából és beszédéből egyértelműen látszik nemtetszése, így ezen az estén bizonyára nem nevetgéltek már együtt olyan jól, mint eddig. Az idő viszont telt-múlt, teltek a napok, és a hatok, amíg el nem jött a nagy nap. Nolie számára nagy, Norinak ugyanolyan, mint a többi. A két lány azóta sokkal jobban megismerhette egymást, erősebb kötelék, sőt még bizalom is kialakulhatott köztük. Az viszont biztos, hogy mindkettejüknek vannak még titkaik. A bizalom miatt, ami az idő múlásával jött létre kettejük között, Nori most már nem aggódik annyira, hogy nem látja szeretett tündérkéjét. Kedvesen búcsúzik el tőle, mosolyogva néz utána, ahogy a kis test a gazdagnegyed felé veszi az irányt. Nolie teste egyre kisebbnek hat, ahogy távolodik tőle, és lassan teljesen szem elől veszti őt. Csak pár perc telik el, és Nori már egyedül ücsörög a fogadó egyik üres asztalánál, azon gondolkozva, hogy hogyan tovább, merre menjen, mit csináljon abban a pár, szinte éveknek tűnő órácskában, amíg Noliet várja vissza.*