//Második szál//
//Taitos//
*Nem nagyon ellenkezik, ha a férfi akarja visszavinni a koszos edényeket, akkor vigye ő. A névre elkuncogja magát, hiszen ez nagyon furcsán hangzik: Ninonak csak otthon hívják, kisasszonynak viszont semmiképp. Az ölelés belé fojtja aztán a hangot, s először meglepetten dermed meg, mintha rajtakapták volna valamin, de utána visszakarol, tenyereit a férfi lapockájára simítva. ~ Még mindig széles a háta. ~ Állapítja meg újfent és félig örül, félig bánja, hogy idővel megszakítják a dolgot, mert ő egészen belefeledkezett. Nahát, döbben rá, hogy ő mennyire hiányolta az elmúlt időben a testi kontaktust! És itt nem az alsó fele beszél, hanem úgy egyáltalában; a labor elég nagy volt ahhoz, hogy véletlen se érjenek egymáshoz, amilyen körökben meg forog, ott legfeljebb tánc közben illik a másik kezét vagy karját megfogni. Ehhez képest a mágus egy teljesen más világ...
~ Azért csak óvatosan. ~ Emlékezteti magát. ~ Mondta, hogy vonzódik hozzám... ~ Nem mintha ezzel különösebb problémája lenne, de egyrészről neki az ismeretség még túl friss, másrészről ő nem biztos abban, hogy az érzés kölcsönös. Mármint, nem, az kétségtelen, hogy... ~ Eh, ez túlságosan összezavar. ~ Miért nincsenek képletek az emberi kapcsolatokra?*
- Ah. Persze. *Bólint a rendrakásra, aztán meghajtja magát felé - ha már formalitás - és saját mosatlan edényeivel elindul lefelé. A fogadóba leérve útja azonnal a pulthoz vezet, ahol leadja a tálat és az üres söröskorsót, majd hátát a fának vetve kicsit kinyújtózkodik. Na, ez sem volt akármilyen találkozás... És őszintén szólva, azt sem tudja, hogy véget ért-e. A férfi nagyon úgy hangzott, mintha elküldte volna... "Tudod, hol találsz" - persze, Synmirán, ha esetleg a férfi is pont akkor tér oda vissza. Vagy a Mágustoronyban, ahol tanul, bár ott meg ő nem volt még sosem. Félrebiccenti a fejét, ahogy gondolkozik, hogy mégis merre tovább. Ha mégsem akart volna elválni tőle, akkor ha most lejön és nincs itt, az nagy koppanás, de ha mégis, akkor meg ha itt van, azt hiszi, követi. ~ Áh, miért nem fogalmaz érthetőbben?! ~ Persze, azért, mert vándor és... És ez nem jogosítja fel arra, hogy homályosan fogalmazzon!! ~ Bár, lehet, hogy benne van a munkaköri leírásukba... ~ Vigyorog magának. Megfordul és a pultra támasztva alkarjait szóbaelegyedik a fogadóssal. Arcra legalább annyira ismerik itt őt, mint akármelyik más artheniori polgárt, mégis kellemesen elbeszélgetnek egy ideig. Ezt találta ki köztes megoldásnak; így nem lát rá a lépcsőre sem, ha tehát a mágus nélküle akar távozni, akkor megteheti. Ő maga sem tudja, hogy ezt várja-e el tőle vagy titkon maradna még vele, ugyanis a vártnál jobban belelendül a csevejbe. Hihetetlen, milyen népek fordulnak meg itt...*