Arthenior - Pegazus fogadó
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 544 (10861. - 10880. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
10880. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2017-03-08 20:58:04
Üzenet elküldve: 2017-03-08 20:58:04
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
//Trielle//
*Fáradt ábrázatán széles mosoly terül el mikor a lány megjegyzi, hogy ők nem istenek.*
~Minden csak nézőpont kérdése...~
*Sajnálatra a legkevésbé sem vágyik, de igen. Teljesen igaza van fajtársának, magányos és fájdalmas úton jár.*
- Nemesek?
*Kérdez vissza miközben a lány távozáshoz készül.*
- Mint a Dwirinthalenek?
*Erre még fel is nevet. Nevetségesnek, komikusnak és szánalmasnak tartja, hogy ezeket itt "nemes"-nek nevezik. Az elköszönésre csak egy intéssel válaszol, a "nem volt ez olyan rossz"-hoz már csak akkor fűz kommentárt amikor a másik már elfelé sétál, és akkor is csak halkan.*
- Nem volt.
*Mutatóujjával megint végigsimít alsó ajkán ahogy a vele szemben lévő üres székre bámul. Bő egy percig tesped még idelent, nyújtózkodik, nyammog kényelmében, de csak jobb lenne már egy ágyat keríteni, hát felkel és megint a pulthoz sétál.*
- Csak nem enged vissza az ágyába.
*Kezd magyarázni a fogadósnak, már meggyőződött arról hogy nem ismerte fel. Kiterít 45 aranyat a pultra, vagy három Szoba
árát, de persze nem tervez ennyit birtokba is venni. Csupán egyre van szüksége hogy tudjon hol aludni ma este, a többi aranyat azért fizeti ki, hogy a fogadós kerítsen valami utcakölyköt, vagy bánja is ő hogy kit, aki figyeli Trielle ajtaját, aztán követi holnap egész nap, végül ugyanitt ugyanekkor lejelentik szépen neki. A mese pedig tökéletesen egyszerű volt és maga a lány adta meg hozzá az alapot. Shelquatin féltékeny, hogy arája megcsalja, és egyszer és mindenkorra ki akarja deríteni, hogy holnap merre, kihez császkál... Ezt bizony minden férfi tökéletesen meg tudja érteni, így a fogadós is együttérző segítséggel állt kötélnek. Meg azért az a harminc arany sem ártott... A mélységi persze nem rest szóban is hálálkodni, de aztán elköszön az éjszakára és ő is felmegy saját szobájába, hiszen holnap hosszú, dolgos nap áll majd előtte, éppen ezért nem tudná ő maga követni kedvesét. *
A hozzászólás írója (Shelquatin Syn) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.03.08 20:58:24
*Fáradt ábrázatán széles mosoly terül el mikor a lány megjegyzi, hogy ők nem istenek.*
~Minden csak nézőpont kérdése...~
*Sajnálatra a legkevésbé sem vágyik, de igen. Teljesen igaza van fajtársának, magányos és fájdalmas úton jár.*
- Nemesek?
*Kérdez vissza miközben a lány távozáshoz készül.*
- Mint a Dwirinthalenek?
*Erre még fel is nevet. Nevetségesnek, komikusnak és szánalmasnak tartja, hogy ezeket itt "nemes"-nek nevezik. Az elköszönésre csak egy intéssel válaszol, a "nem volt ez olyan rossz"-hoz már csak akkor fűz kommentárt amikor a másik már elfelé sétál, és akkor is csak halkan.*
- Nem volt.
*Mutatóujjával megint végigsimít alsó ajkán ahogy a vele szemben lévő üres székre bámul. Bő egy percig tesped még idelent, nyújtózkodik, nyammog kényelmében, de csak jobb lenne már egy ágyat keríteni, hát felkel és megint a pulthoz sétál.*
- Csak nem enged vissza az ágyába.
*Kezd magyarázni a fogadósnak, már meggyőződött arról hogy nem ismerte fel. Kiterít 45 aranyat a pultra, vagy három Szoba
árát, de persze nem tervez ennyit birtokba is venni. Csupán egyre van szüksége hogy tudjon hol aludni ma este, a többi aranyat azért fizeti ki, hogy a fogadós kerítsen valami utcakölyköt, vagy bánja is ő hogy kit, aki figyeli Trielle ajtaját, aztán követi holnap egész nap, végül ugyanitt ugyanekkor lejelentik szépen neki. A mese pedig tökéletesen egyszerű volt és maga a lány adta meg hozzá az alapot. Shelquatin féltékeny, hogy arája megcsalja, és egyszer és mindenkorra ki akarja deríteni, hogy holnap merre, kihez császkál... Ezt bizony minden férfi tökéletesen meg tudja érteni, így a fogadós is együttérző segítséggel állt kötélnek. Meg azért az a harminc arany sem ártott... A mélységi persze nem rest szóban is hálálkodni, de aztán elköszön az éjszakára és ő is felmegy saját szobájába, hiszen holnap hosszú, dolgos nap áll majd előtte, éppen ezért nem tudná ő maga követni kedvesét. *A hozzászólás írója (Shelquatin Syn) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.03.08 20:58:24
10879. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2017-03-08 18:20:57
Üzenet elküldve: 2017-03-08 18:20:57
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Megfontolt
//Shelquatin//
*Legalább látszik a férfin, hogy elgondolkozik a hallottakon. Kíváncsi rá, hogy vajon mond e neki bármit is, de először fajtársa csak leül. Majd aztán kezd el beszélni.
Semmibe veszi amit mondott. Jó. Végső soron ő is semmibe vette, amit a férfi mondott, ám Morcos a megjegyzését kezdi taglalni. Mosolyogva iszik egy kortyot a borából.*
- De mi nem vagyunk istenek. *mondja eztán, továbbra is egészen halkan és mosolyogva.*- Ha Te ezt szűrted le abból, amit mondtam, nem értetted a lényeget.
*A mélységi hátradől, a nő pedig ismét lötyböl egyet a pohárban lévő boron. Érdek feszítve hallgatja a másikat. Tehát tehetetlen. Nem éppen erre célzott. De ha ezt szűrte le belőle, hát szűrje. És, hogy mit számít ha több történik egy csóknál? Nos, vannak, akiknél semmit. Van viszont olyan... pontosabban lehet, valahol a világban, aki egyszer talán előkerül, és találkoznak... akivel talán mindent.
Aztán a férfi tovább beszél, Trielle pedig kiissza a borát, és lassan az asztalra helyezi a kupáját.*
- Sajnálom. *mondja aztán, még mindig mosolyogva, de szomorkás szemekkel.*- Sajnálom, hogy ennyi kétely van benned a világgal szemben... magányos és fájdalmas út az ilyen...
*Egy ideig fürkészi a férfi arcát még, aztán megcsóválja a fejét.*
- Tévedtem. Nem lehet Dalael kék a szemed. *mondja csöndesen.*- A Dalaelek nemesek.
*Ennyit mond csak, aztán egyszerűen feláll, és két mozdulattal összeszedi holmiját. Míg baljával a fegyvereit emeli fel, jobbjával a táskáját és a kabátját kaparintja meg. A dobótőr már régen megszokott helyén pihen.*
- Jó éjt, Morcos. *mosolyog még egyet a férfira.*
- Nem volt ez azért olyan rossz. *teszi még hozzá, majd nem fűzi tovább a szót. Ez van. Szórakoztató és érdekfeszítő volt a kezdet. Játszottak egy játszmát, és úgyszólván nyert. De nem úgy, mint a nyertesek többsége. Képes volt áldozatot hozni valami jobbért, mint a győzelem. Látott valamit a férfiban, és helyet ajánlott neki az asztalánál. Lehetőséget valamire. De nem erre. Hiába... nem mindenki menthető meg. És nem Trielle dolga minden különös, többre hivatottnak tűnő magányos lelket összekaparni.
Eztán egyszerűen elsétál a férfi mellett, aki végre megkaphatja hőn áhított helyét az asztalnál, ahol tovább lehet magányosan. Úgyis erre vágyott, nem kellett neki az ő társasága, véletlenül sem azért ült oda hozzá, és vissza is csak azért ment, hogy bizonyítson.
Így hát végül Trielle csak eltűnik a szobákhoz vezető folyosó sötéten ásító szájában.*
*Legalább látszik a férfin, hogy elgondolkozik a hallottakon. Kíváncsi rá, hogy vajon mond e neki bármit is, de először fajtársa csak leül. Majd aztán kezd el beszélni.
Semmibe veszi amit mondott. Jó. Végső soron ő is semmibe vette, amit a férfi mondott, ám Morcos a megjegyzését kezdi taglalni. Mosolyogva iszik egy kortyot a borából.*
- De mi nem vagyunk istenek. *mondja eztán, továbbra is egészen halkan és mosolyogva.*- Ha Te ezt szűrted le abból, amit mondtam, nem értetted a lényeget.
*A mélységi hátradől, a nő pedig ismét lötyböl egyet a pohárban lévő boron. Érdek feszítve hallgatja a másikat. Tehát tehetetlen. Nem éppen erre célzott. De ha ezt szűrte le belőle, hát szűrje. És, hogy mit számít ha több történik egy csóknál? Nos, vannak, akiknél semmit. Van viszont olyan... pontosabban lehet, valahol a világban, aki egyszer talán előkerül, és találkoznak... akivel talán mindent.
Aztán a férfi tovább beszél, Trielle pedig kiissza a borát, és lassan az asztalra helyezi a kupáját.*
- Sajnálom. *mondja aztán, még mindig mosolyogva, de szomorkás szemekkel.*- Sajnálom, hogy ennyi kétely van benned a világgal szemben... magányos és fájdalmas út az ilyen...
*Egy ideig fürkészi a férfi arcát még, aztán megcsóválja a fejét.*
- Tévedtem. Nem lehet Dalael kék a szemed. *mondja csöndesen.*- A Dalaelek nemesek.
*Ennyit mond csak, aztán egyszerűen feláll, és két mozdulattal összeszedi holmiját. Míg baljával a fegyvereit emeli fel, jobbjával a táskáját és a kabátját kaparintja meg. A dobótőr már régen megszokott helyén pihen.*
- Jó éjt, Morcos. *mosolyog még egyet a férfira.*
- Nem volt ez azért olyan rossz. *teszi még hozzá, majd nem fűzi tovább a szót. Ez van. Szórakoztató és érdekfeszítő volt a kezdet. Játszottak egy játszmát, és úgyszólván nyert. De nem úgy, mint a nyertesek többsége. Képes volt áldozatot hozni valami jobbért, mint a győzelem. Látott valamit a férfiban, és helyet ajánlott neki az asztalánál. Lehetőséget valamire. De nem erre. Hiába... nem mindenki menthető meg. És nem Trielle dolga minden különös, többre hivatottnak tűnő magányos lelket összekaparni.
Eztán egyszerűen elsétál a férfi mellett, aki végre megkaphatja hőn áhított helyét az asztalnál, ahol tovább lehet magányosan. Úgyis erre vágyott, nem kellett neki az ő társasága, véletlenül sem azért ült oda hozzá, és vissza is csak azért ment, hogy bizonyítson.
Így hát végül Trielle csak eltűnik a szobákhoz vezető folyosó sötéten ásító szájában.*
10878. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2017-03-08 18:20:52
Üzenet elküldve: 2017-03-08 18:20:52
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
//Belnis, Wilhorp//
*Csendesen néz Wilhorpra, csípőre tett kezekkel hallgatja.* Pontosan tudom, hogy kell felmenni egy lépcsőn Wilhorp. És nem csak bekukkantani fogunk a szobába, hanem ki is veszünk hármat, igaz? *Nem akar választási lehetőséget hagyni a férfinek, jön velük, és kész. Wilhorp következő szavai azért picit megrémisztik. Örül, hogy szellemekről nem beszélt, de amit mond, az eléggé elgondolkodtató.*
- Megmérgezték? Komolyan? Ki, miért, és honnan tudod? Bizonyítsd be! *Igen, ilyen állítással nem szabad csak úgy vagdalózni, kézzel fogható bizonyítékot szeretne kapni, hogy amit a fiú mond, az igaz. Valószínű, hogy ez is csak egy újabb csel arra, hogy ne kelljen maradniuk, de a szobák kivételéhez nem kell enni, és egyébként is Wilhorp az itt vett sört issza épp.*
- Hmm, a te söröd nem mérgezett? *Mosolyodik el.* Már megint füllentesz, igaz Wilhorp? *Közben Belnisre néz, szeretné hallani az ő véleményét is a dologról.*
*Csendesen néz Wilhorpra, csípőre tett kezekkel hallgatja.* Pontosan tudom, hogy kell felmenni egy lépcsőn Wilhorp. És nem csak bekukkantani fogunk a szobába, hanem ki is veszünk hármat, igaz? *Nem akar választási lehetőséget hagyni a férfinek, jön velük, és kész. Wilhorp következő szavai azért picit megrémisztik. Örül, hogy szellemekről nem beszélt, de amit mond, az eléggé elgondolkodtató.*
- Megmérgezték? Komolyan? Ki, miért, és honnan tudod? Bizonyítsd be! *Igen, ilyen állítással nem szabad csak úgy vagdalózni, kézzel fogható bizonyítékot szeretne kapni, hogy amit a fiú mond, az igaz. Valószínű, hogy ez is csak egy újabb csel arra, hogy ne kelljen maradniuk, de a szobák kivételéhez nem kell enni, és egyébként is Wilhorp az itt vett sört issza épp.*
- Hmm, a te söröd nem mérgezett? *Mosolyodik el.* Már megint füllentesz, igaz Wilhorp? *Közben Belnisre néz, szeretné hallani az ő véleményét is a dologról.*
10877. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2017-03-08 17:29:11
Üzenet elküldve: 2017-03-08 17:29:11
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 382
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 382
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Belnis, Meira//
*Viselkedésükből látható, hogy a lányokat nem ejtették a fejük lágyára. Persze örülhetne is, hogy nem csak szép, de okos is az őt mindenáron övezni akaró hölgykoszorú, de mégis inkább magában bosszankodik, hogy nem sikerült az időhúzó csel. De még semmi sincs veszve, egyik fél számára sem, még sok minden kisülhet a dologból.*
- Pedig nem nehéz. Csak fel kell menni a lépcsőn és megkeresni a megfelelő ajtót. De előbb kérdezd meg a kocsmárost, hogy szabad-e csak úgy bekukkantani a szobákba, nem mindenhol szeretik az ilyet. *A kimerítő válasz után kortyol még néhányat a söréből. Mivel azt meginni maradt itt néha-néha fogyasztania is kell belőle. Szerencsére egyáltalán nem esik rosszul a finom, hideg ital.*
- Csak nem féltek? *Kérdi Belnis megszólalása után. A lányok felé hajol, közben int, hogy ők is jöjjenek egy kicsit közelebb. Egy pillantást a csaposra is vet, hogy ellenőrizze, nem hallgatózik-e.*
- Szellemek talán nincsenek, de nemrég megmérgezték a Pegazus ételeit és italait. Többen csúnyán megbetegedtek tőle, sőt talán halottak is voltak. Azt mondják, most már minden rendbe van, de ami egyszer megeshet, az többször is megtörténhet. Talán jobb az óvatosság. *Mondja halkan, hogy csak Belnis és Meira hallhassák.*
*Viselkedésükből látható, hogy a lányokat nem ejtették a fejük lágyára. Persze örülhetne is, hogy nem csak szép, de okos is az őt mindenáron övezni akaró hölgykoszorú, de mégis inkább magában bosszankodik, hogy nem sikerült az időhúzó csel. De még semmi sincs veszve, egyik fél számára sem, még sok minden kisülhet a dologból.*
- Pedig nem nehéz. Csak fel kell menni a lépcsőn és megkeresni a megfelelő ajtót. De előbb kérdezd meg a kocsmárost, hogy szabad-e csak úgy bekukkantani a szobákba, nem mindenhol szeretik az ilyet. *A kimerítő válasz után kortyol még néhányat a söréből. Mivel azt meginni maradt itt néha-néha fogyasztania is kell belőle. Szerencsére egyáltalán nem esik rosszul a finom, hideg ital.*
- Csak nem féltek? *Kérdi Belnis megszólalása után. A lányok felé hajol, közben int, hogy ők is jöjjenek egy kicsit közelebb. Egy pillantást a csaposra is vet, hogy ellenőrizze, nem hallgatózik-e.*
- Szellemek talán nincsenek, de nemrég megmérgezték a Pegazus ételeit és italait. Többen csúnyán megbetegedtek tőle, sőt talán halottak is voltak. Azt mondják, most már minden rendbe van, de ami egyszer megeshet, az többször is megtörténhet. Talán jobb az óvatosság. *Mondja halkan, hogy csak Belnis és Meira hallhassák.*
10876. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2017-03-08 17:24:38
Üzenet elküldve: 2017-03-08 17:24:38
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
//Trielle//
*Szó sincs arról hogy dominanciaharc lenne, ilyesmikben Shelquatin nem érdekelt. Ő csak egyszerűen őszinte, és őszintén úgy gondolja, hogy jobb a többieknél. A lány mondandója után gondolkodik még kicsit, aztán hümmög egyet röviden. Leülne, de lusta ismét lecuccolni, anélkül viszont kényelmetlen. Mégis rá kell vennie magát valahogy, mert ácsorogni biztos nem fog, de csak a kardját csatolja most le, a köpeny marad, mikor kitolja a lábával a szabad széket és helyet is foglal rajta. A szemszín kérdésével nem tud mit kezdeni, fogalma sincs hogy miről beszélhet a nő, de valószínűleg éppen azért mondja így, hogy visszakérdezzen, akkor pedig ő irányítaná a beszélgetést, és mivel ezt sem akarja, és a téma sem érdekli, inkább visszakanyarodik ahhoz amihez hozzá tud szólni.*
- Ez legalább újnak új, de nem sokat jelent. A halálra ítélttel kapcsolatban viszont szegényes a fantáziád. Ha ő valójában egy istenség, aki volt oly kegyes betenni a talpát a csőcselék közé, akkor nem letérdelni fog, hanem széttépni mindenkit aki megpróbálná fejét venni. A tehetetlen térdel le.
*Elkényelmesedve hátrébb dől a széken.*
- Te tehetetlennek tartottad magad. És hogy mit számít egy csók? Ennyi erővel már az ágyadba is mehetnénk, hiszen mit számít a szex?
*Egyre inkább kezd rátelepedni a fáradtság, és ez bizony meg is látszik rajta. Mozdulatain, arcának vonásain, még a hangjából is kihallatszik.*
- Valami büdös paraszt leült az asztalodhoz és elvette a vacsorádat, te meg sört küldesz neki és engeded hogy megcsókoljon? Ha ilyen könnyen megy, akkor már rég az elf disznó alatt nyögnél a szobádban ha nem löktem volna fel...
*Fáradtsága valódi érzelmeit is kiengedi arcára, és mintha tényleg kicsit csalódottnak tűnne.*
- Vagy csupán azért, mert Dalael kék a szemem?
A hozzászólás írója (Shelquatin Syn) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.03.08 17:28:03
*Szó sincs arról hogy dominanciaharc lenne, ilyesmikben Shelquatin nem érdekelt. Ő csak egyszerűen őszinte, és őszintén úgy gondolja, hogy jobb a többieknél. A lány mondandója után gondolkodik még kicsit, aztán hümmög egyet röviden. Leülne, de lusta ismét lecuccolni, anélkül viszont kényelmetlen. Mégis rá kell vennie magát valahogy, mert ácsorogni biztos nem fog, de csak a kardját csatolja most le, a köpeny marad, mikor kitolja a lábával a szabad széket és helyet is foglal rajta. A szemszín kérdésével nem tud mit kezdeni, fogalma sincs hogy miről beszélhet a nő, de valószínűleg éppen azért mondja így, hogy visszakérdezzen, akkor pedig ő irányítaná a beszélgetést, és mivel ezt sem akarja, és a téma sem érdekli, inkább visszakanyarodik ahhoz amihez hozzá tud szólni.*
- Ez legalább újnak új, de nem sokat jelent. A halálra ítélttel kapcsolatban viszont szegényes a fantáziád. Ha ő valójában egy istenség, aki volt oly kegyes betenni a talpát a csőcselék közé, akkor nem letérdelni fog, hanem széttépni mindenkit aki megpróbálná fejét venni. A tehetetlen térdel le.
*Elkényelmesedve hátrébb dől a széken.*
- Te tehetetlennek tartottad magad. És hogy mit számít egy csók? Ennyi erővel már az ágyadba is mehetnénk, hiszen mit számít a szex?
*Egyre inkább kezd rátelepedni a fáradtság, és ez bizony meg is látszik rajta. Mozdulatain, arcának vonásain, még a hangjából is kihallatszik.*
- Valami büdös paraszt leült az asztalodhoz és elvette a vacsorádat, te meg sört küldesz neki és engeded hogy megcsókoljon? Ha ilyen könnyen megy, akkor már rég az elf disznó alatt nyögnél a szobádban ha nem löktem volna fel...
*Fáradtsága valódi érzelmeit is kiengedi arcára, és mintha tényleg kicsit csalódottnak tűnne.*
- Vagy csupán azért, mert Dalael kék a szemem?
A hozzászólás írója (Shelquatin Syn) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.03.08 17:28:03
10875. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2017-03-08 17:10:19
Üzenet elküldve: 2017-03-08 17:10:19
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 217
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 217
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Loka Gorthwen//
-Olyan, mint te? Dehogy. De a te igazgatásod mellett egy elfogadhatóan puccos, akarom mondani előkelő szintre biztosan képes lennék. *Így Xalema, mert ahhoz nem kell sok ész, hogy lássa, a szép elf nő mérhetetlenül hiú. A testhezállóságról is hasonlóan határozott elképzelésekkel bír.*
-Tudod, vannak mindenféle nemesi házak, akik imádják magukat borzasztóan fontosnak érezni. Például attól egyenesen maguk alá pisilnek, ha messziről jött úrinők látogatják meg őket, távoli kereskedő családjuk képviseletében, akik ismeretséget kötni küldték távoli tájakra leányaikat. Ha azt mondjuk, Lihanechből érkeztünk, ez elég hihetően előadható. Ha pedig bent vagy egy ilyen házban, elég sok lehetőség kínálkozik a gyarapodásra. Lehet, hogy kell egy kicsit smúzolni, esetleg elcsavarni egy-két pasas fejét, kisebb családi viszályt kirobbantani, ilyesmi, a lényeg, hogy a falakon belül már nyeregben vagyunk. Ha pedig ágyba akarnak vinni, akkor odafelé menet általában útba esik néhány pénzes erszény is, afféle ráadásként. Mit szólsz ehhez?
*Beszéd közben figyeli Loka arcát. Nem tűnik lenyűgözöttnek.
~Valószínűleg ebben nem lesz partner.~
De egy kérdést megért a dolog. És persze annak is megvan az esélye, hogy a másik valami még jobbal hozakodik elő.*
//Loka Gorthwen//
-Olyan, mint te? Dehogy. De a te igazgatásod mellett egy elfogadhatóan puccos, akarom mondani előkelő szintre biztosan képes lennék. *Így Xalema, mert ahhoz nem kell sok ész, hogy lássa, a szép elf nő mérhetetlenül hiú. A testhezállóságról is hasonlóan határozott elképzelésekkel bír.*
-Tudod, vannak mindenféle nemesi házak, akik imádják magukat borzasztóan fontosnak érezni. Például attól egyenesen maguk alá pisilnek, ha messziről jött úrinők látogatják meg őket, távoli kereskedő családjuk képviseletében, akik ismeretséget kötni küldték távoli tájakra leányaikat. Ha azt mondjuk, Lihanechből érkeztünk, ez elég hihetően előadható. Ha pedig bent vagy egy ilyen házban, elég sok lehetőség kínálkozik a gyarapodásra. Lehet, hogy kell egy kicsit smúzolni, esetleg elcsavarni egy-két pasas fejét, kisebb családi viszályt kirobbantani, ilyesmi, a lényeg, hogy a falakon belül már nyeregben vagyunk. Ha pedig ágyba akarnak vinni, akkor odafelé menet általában útba esik néhány pénzes erszény is, afféle ráadásként. Mit szólsz ehhez?
*Beszéd közben figyeli Loka arcát. Nem tűnik lenyűgözöttnek.
~Valószínűleg ebben nem lesz partner.~
De egy kérdést megért a dolog. És persze annak is megvan az esélye, hogy a másik valami még jobbal hozakodik elő.*
10874. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2017-03-08 01:32:57
Üzenet elküldve: 2017-03-08 01:32:57
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Megfontolt
//Shelquatin//
*Véget ér ez is, hiszen mindennek véget kell érnie egyszer, ha jó ha rossz. A csók pedig... egyszerre valahogy mindkettőnek nevezhető. Nem bírja megállni, hogy ne lökjön oda valamit a férfinak, és amaz vissza is lök neki rögtön valamit. Csak, hogy mégis csak ő tűnjön a jobbnak, a dominánsabbnak. Trielle szerint pontosan illik hozzá a kutya jelző, ami végett a Morcos nevet ráragasztotta. Avagy a férfi saját magára.*
- A halálra ítélt is térdel, amikor fejét veszik. *mondja, egészen halkan és lágyan beszélve. Továbbra is szélesen mosolyogva.*
- Te lehet, hogy zokogva könyörögnél az életért, de én régi jó cimborámként köszönteném a halált. Mit számít egy csók? Főként, ha a jegyesemtől kapom. *susogja. Ha elmegy a másik, hát elmegy. Ha leül, leül. Ez már igazán nem az ő dolga. De úgy tűnik a férfi mégis csak a maradás mellett dönt. Ki tudja miért. Most nem annyira széles a nő vigyora, mint ezelőtt, csak sejtelmesen, talán valahol kicsit rosszat sejtetően mosolyog, miközben visszafordul előre a székben, a férfi felé, és kezébe veszi a boros kupáját.*
- Dalael kék a szemed.
*Nem éppen válasz a férfi kérdésére. Ráadásul a lágyan tett különös kijelentés sok furcsaságot hordoz magában. Trielle csak oldalra dönti egy kicsit a fejét, és az asztalra könyökölő kezében körbelötyögteti a kupájában italát.*
- Nem sok ilyen írisz szaladgál szerte a világban. Én már csak tudom. *somolyog az orra alatt.*- Persze, lehet, hogy a benti fények miatt tűnik csak annak... *hagyja lezáratlanul a mondatot. Majd a szájához emeli a poharat, és iszik egy kortyot az italból.*
*Véget ér ez is, hiszen mindennek véget kell érnie egyszer, ha jó ha rossz. A csók pedig... egyszerre valahogy mindkettőnek nevezhető. Nem bírja megállni, hogy ne lökjön oda valamit a férfinak, és amaz vissza is lök neki rögtön valamit. Csak, hogy mégis csak ő tűnjön a jobbnak, a dominánsabbnak. Trielle szerint pontosan illik hozzá a kutya jelző, ami végett a Morcos nevet ráragasztotta. Avagy a férfi saját magára.*
- A halálra ítélt is térdel, amikor fejét veszik. *mondja, egészen halkan és lágyan beszélve. Továbbra is szélesen mosolyogva.*
- Te lehet, hogy zokogva könyörögnél az életért, de én régi jó cimborámként köszönteném a halált. Mit számít egy csók? Főként, ha a jegyesemtől kapom. *susogja. Ha elmegy a másik, hát elmegy. Ha leül, leül. Ez már igazán nem az ő dolga. De úgy tűnik a férfi mégis csak a maradás mellett dönt. Ki tudja miért. Most nem annyira széles a nő vigyora, mint ezelőtt, csak sejtelmesen, talán valahol kicsit rosszat sejtetően mosolyog, miközben visszafordul előre a székben, a férfi felé, és kezébe veszi a boros kupáját.*
- Dalael kék a szemed.
*Nem éppen válasz a férfi kérdésére. Ráadásul a lágyan tett különös kijelentés sok furcsaságot hordoz magában. Trielle csak oldalra dönti egy kicsit a fejét, és az asztalra könyökölő kezében körbelötyögteti a kupájában italát.*
- Nem sok ilyen írisz szaladgál szerte a világban. Én már csak tudom. *somolyog az orra alatt.*- Persze, lehet, hogy a benti fények miatt tűnik csak annak... *hagyja lezáratlanul a mondatot. Majd a szájához emeli a poharat, és iszik egy kortyot az italból.*
10873. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2017-03-08 01:16:10
Üzenet elküldve: 2017-03-08 01:16:10
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
//Trielle//
*Az igazság az, hogy ez a lehetőség is megfordult a fejében. Remélte hogy nem így lesz, remélte hogy valami mást talál majd ki a lány, de hogy mit találhatott volna ki? Hogy mit várt volna? Nem tudja, éppen ez lett volna a lényege az egésznek, hogy valami olyat csináljon, ami Shelquatint is váratlanul éri. A harapás a végén legalább megfűszerezi kicsit, fel is szisszen halkan, de ilyen fájdalmakkal nem szokott komolyabban törődni. Felegyenesedik a csók végén, mutatóujjával végigsimít alsó ajkán, aztán csalódott, halk, hümmögő hangot hallat, még kissé el is húzza a száját. Sokféleképpen lehetne értelmezni a gesztust: "Volt már jobb is", "Rossz, rossz, de ha nincs ló jó a szamár is", vagy akár úgy is hogy "Üsse kő, miért ne?". Pedig igazából teljesen más jár a fejében.*
- Én meg már kezdtem azt hinni, hogy van tartásod.
*Megnézi az ujját amivel az imént a száját simította, csak hogy kiserkent-e a vére, de szerencsére nem.*
~ Még mindig jobb mint bárki más akivel az évek alatt találkoztam. ~
*Egyelőre túl kevés a tapasztalata az idegennel kapcsolatban. Szerencsés, vagy tényleg ügyes? Könnyűvérű, vagy eszes? Alapvető bölcsesség, hogy ami az erősebbnek megpróbál ellenállni az könnyen eltörik, de ha okosan elhajlik az útjából akkor visszafelé szépen hátba csaphatja. Végül morran egyet, amolyan "üsse kő" jelleggel. Fáradtan előredőlve az asztal lapjára támaszkodik mindkét kezével, és onnan néz le a lányra egy szusszanás kíséretében.*
- Na. Mit akarsz? Csevegjünk az enyhe télről, vagy menjünk rögtön az ágyadba?
*Érezhetően nem komolyak a kérdések, inkább csak kifigurázza azt, amit egy egyszerűbb jellemtől várna. Továbbra is csupán a kíváncsiság hajtja.*
*Az igazság az, hogy ez a lehetőség is megfordult a fejében. Remélte hogy nem így lesz, remélte hogy valami mást talál majd ki a lány, de hogy mit találhatott volna ki? Hogy mit várt volna? Nem tudja, éppen ez lett volna a lényege az egésznek, hogy valami olyat csináljon, ami Shelquatint is váratlanul éri. A harapás a végén legalább megfűszerezi kicsit, fel is szisszen halkan, de ilyen fájdalmakkal nem szokott komolyabban törődni. Felegyenesedik a csók végén, mutatóujjával végigsimít alsó ajkán, aztán csalódott, halk, hümmögő hangot hallat, még kissé el is húzza a száját. Sokféleképpen lehetne értelmezni a gesztust: "Volt már jobb is", "Rossz, rossz, de ha nincs ló jó a szamár is", vagy akár úgy is hogy "Üsse kő, miért ne?". Pedig igazából teljesen más jár a fejében.*
- Én meg már kezdtem azt hinni, hogy van tartásod.
*Megnézi az ujját amivel az imént a száját simította, csak hogy kiserkent-e a vére, de szerencsére nem.*
~ Még mindig jobb mint bárki más akivel az évek alatt találkoztam. ~
*Egyelőre túl kevés a tapasztalata az idegennel kapcsolatban. Szerencsés, vagy tényleg ügyes? Könnyűvérű, vagy eszes? Alapvető bölcsesség, hogy ami az erősebbnek megpróbál ellenállni az könnyen eltörik, de ha okosan elhajlik az útjából akkor visszafelé szépen hátba csaphatja. Végül morran egyet, amolyan "üsse kő" jelleggel. Fáradtan előredőlve az asztal lapjára támaszkodik mindkét kezével, és onnan néz le a lányra egy szusszanás kíséretében.*
- Na. Mit akarsz? Csevegjünk az enyhe télről, vagy menjünk rögtön az ágyadba?
*Érezhetően nem komolyak a kérdések, inkább csak kifigurázza azt, amit egy egyszerűbb jellemtől várna. Továbbra is csupán a kíváncsiság hajtja.*
10872. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2017-03-07 20:41:26
Üzenet elküldve: 2017-03-07 20:41:26
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Fragora Risztin//
*Gädanál nem tart sokáig, míg a bizalom gátja átszakad és csordul a levegőbe minden, ami ő. Ezzel a tulajdonságával tisztában van, de mindig úgy volt vele, hogy a másik vagy megszokja, vagy megszökik. Másoknak italra van szüksége, hogy dőljön belőlük a szó, számára a kellemes társaság már elég ehhez. Viszonylag büszke a májára – ledönthetett akár öt korsót, attól legfeljebb csak jobban aludt aznap éjszaka és fejfájás nélkül ébredt. A félvér kérdése azonban kissé készületlenül éri.*
~Jogosan felmerülő kérdés.~ *gondolja aztán.*
- Igen, és nem. - *feleli* - Teward volt a neve. - *teszi hozzá, bár tán nincs jelentősége, de mégis úgy érzi, ezzel megadja emlékének azt a kis tiszteletet* - Élelmet és védelmet kaptam tőle és a társaitól nap, mint nap, de nem szeretetből. Meg kellett dolgoznom a betevőmért. Ha átverem őket, Szutykot, a kutyámat bántották volna. Magammal vittem, mikor elszöktem a szülői háztól. - *mondja emlékeit tovább felidézve, de szenvtelenül* - Minden rablás alkalmával egy bandatag hátramaradt, hogy pórázon tartsa őt és amúgy jelezzen a többieknek, ha bármi gyanúsat tapasztal a környéken, ami tönkretenné az aznapi kapást. Azon az estén, hogy a mesterhez tértem volna be, Szutyok nem bírt magával és csaholni kezdett. Ronick, egy kráteres arcú kamasz, aki akkor nem régiben csapódott hozzánk, a késével bírta csendre őt. Teward lehordta érte, de nem igazán a tette, hanem a következménye miatt. „Ezt akartad, hogy a kisfruska is üvöltsön és ugorjon a zsákmány?!” - *ismétli nevelője akkori szavait* - Mert hogy üvöltöttem, mint a kölyöksakál, és sikerült kitépnem Ronick kezéből a kést. Teward azonban megragadott, mielőtt bármit tehettem volna, és fülemnél fogva a mester házához vezetett. Azzal próbált megbékéltetni, hogy szerez nekem egy állatkát. Ugyanolyan lesz, mint az előző, de még szebb és okosabb, meglátod, mondta. Abban a pillanatban úgy határoztam, csendben maradok és okosabb leszek őnála. Bekéretőztem Ameon mesterhez, és innentől már ismered a történetet. - *mondja lezáró hangsúllyal* - Megérdemelte a sorsát, mert nem volt szíve, de tudom, hogy nyomorban nőtt fel, nem értett semmi máshoz a lopáson kívül. Talán más emberré válik más körülmények közt.
*Észreveszi, hogy torka újfent kiszáradt. Korsója alján pedig már alig maradt pár aranyló csepp. Egy pillanatig fontolgatja, hogy újat rendeljen, de nem sokára úgyis ideje, hogy tovább vigye a lába a felelősség útján, így lemond róla. Jobban esik neki tovább beszélni, de könnyebb témára váltani.*
- Igen, a tűzzel tudni kell bánni. - *ért egyet a félvérrel, bár agya most visszautasítja a filozofikus síkra való áttérést, kissé elcsigázottan érzi magát* ~A sör lenne az? No, azért ahhoz még korán van.~
- Mesélj magadról kicsit, Risztin. - *nógatja asztaltársát* - Téged mi vezetett Artheniorba? Vagy régóta itt élsz már?
A hozzászólás írója (Gäda Dolane) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.03.07 20:41:50
*Gädanál nem tart sokáig, míg a bizalom gátja átszakad és csordul a levegőbe minden, ami ő. Ezzel a tulajdonságával tisztában van, de mindig úgy volt vele, hogy a másik vagy megszokja, vagy megszökik. Másoknak italra van szüksége, hogy dőljön belőlük a szó, számára a kellemes társaság már elég ehhez. Viszonylag büszke a májára – ledönthetett akár öt korsót, attól legfeljebb csak jobban aludt aznap éjszaka és fejfájás nélkül ébredt. A félvér kérdése azonban kissé készületlenül éri.*
~Jogosan felmerülő kérdés.~ *gondolja aztán.*
- Igen, és nem. - *feleli* - Teward volt a neve. - *teszi hozzá, bár tán nincs jelentősége, de mégis úgy érzi, ezzel megadja emlékének azt a kis tiszteletet* - Élelmet és védelmet kaptam tőle és a társaitól nap, mint nap, de nem szeretetből. Meg kellett dolgoznom a betevőmért. Ha átverem őket, Szutykot, a kutyámat bántották volna. Magammal vittem, mikor elszöktem a szülői háztól. - *mondja emlékeit tovább felidézve, de szenvtelenül* - Minden rablás alkalmával egy bandatag hátramaradt, hogy pórázon tartsa őt és amúgy jelezzen a többieknek, ha bármi gyanúsat tapasztal a környéken, ami tönkretenné az aznapi kapást. Azon az estén, hogy a mesterhez tértem volna be, Szutyok nem bírt magával és csaholni kezdett. Ronick, egy kráteres arcú kamasz, aki akkor nem régiben csapódott hozzánk, a késével bírta csendre őt. Teward lehordta érte, de nem igazán a tette, hanem a következménye miatt. „Ezt akartad, hogy a kisfruska is üvöltsön és ugorjon a zsákmány?!” - *ismétli nevelője akkori szavait* - Mert hogy üvöltöttem, mint a kölyöksakál, és sikerült kitépnem Ronick kezéből a kést. Teward azonban megragadott, mielőtt bármit tehettem volna, és fülemnél fogva a mester házához vezetett. Azzal próbált megbékéltetni, hogy szerez nekem egy állatkát. Ugyanolyan lesz, mint az előző, de még szebb és okosabb, meglátod, mondta. Abban a pillanatban úgy határoztam, csendben maradok és okosabb leszek őnála. Bekéretőztem Ameon mesterhez, és innentől már ismered a történetet. - *mondja lezáró hangsúllyal* - Megérdemelte a sorsát, mert nem volt szíve, de tudom, hogy nyomorban nőtt fel, nem értett semmi máshoz a lopáson kívül. Talán más emberré válik más körülmények közt.
*Észreveszi, hogy torka újfent kiszáradt. Korsója alján pedig már alig maradt pár aranyló csepp. Egy pillanatig fontolgatja, hogy újat rendeljen, de nem sokára úgyis ideje, hogy tovább vigye a lába a felelősség útján, így lemond róla. Jobban esik neki tovább beszélni, de könnyebb témára váltani.*
- Igen, a tűzzel tudni kell bánni. - *ért egyet a félvérrel, bár agya most visszautasítja a filozofikus síkra való áttérést, kissé elcsigázottan érzi magát* ~A sör lenne az? No, azért ahhoz még korán van.~
- Mesélj magadról kicsit, Risztin. - *nógatja asztaltársát* - Téged mi vezetett Artheniorba? Vagy régóta itt élsz már?
A hozzászólás írója (Gäda Dolane) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.03.07 20:41:50
10871. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2017-03-07 20:21:36
Üzenet elküldve: 2017-03-07 20:21:36
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 394
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 394
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
// Xalema Unamorel //
*A Gorthwen lány ha igazán akarná, egyszerűen Xalema tudtára hozhatná mit akar.
De van némi izgalom egy kis macska-egér játékban is.
A Vöröske ahogyan leülnek egészen másfajta játék felé tereli a szót. Loka kissé undorodva veszi tudomásul, hogy lopásra akarják rávenni. Saját pecsételőjének visszaszerzése Sukodukopultól például egyáltalán nem esik a lopás kategóriájába, még ha fizetés nélkül is távoztak a gnóm szerint tisztességesen eltulajdonított csecsebecsével. Loka számára annak fogalma, mi jog szerint őt illeti egyébként igen tág -ám ezeken túl nem vágyik mások vagyonára vagy ingóságára.
A nő hidegen hátradől és végigzongorázik saját ujjain. Fáradt és nagyképű sóhajt ereszt meg az „alulfejlett szarvasmarhákra” gondolván. Mely kategóriába körülbelül Lanawin népességének legalább kilencvenkilenc százaléka belefér. Az egyetlen melyből ezeknek túl sok adatott az viszont nem a pénz, hanem az életerő melyet élvezettel nézne elszállni bárgyú képükről. *
- Szóval úgy gondolod, hipp-hopp olyan lehetsz mint én, egy kevés prezentáció és magyarázat után? *Kissé mulattatja a dolog, hiszen ő egyedülálló és utánozhatatlan. Ám mindeközben kedvesen cirógatja egóját, hogy Xalema mesterének kívánja fogadni a nemesi etikett és hozzá való színészkedés kérdéskörében. Ellenállás viszont már nem hangzik szavaiból hisz akármennyire is tartja magát, a tény attól még tény marad; le van égve.*
- Na és mi volna testhez álló a te számodra? *Kortyol italába.*
// Xalema Unamorel //
*A Gorthwen lány ha igazán akarná, egyszerűen Xalema tudtára hozhatná mit akar.
De van némi izgalom egy kis macska-egér játékban is.
A Vöröske ahogyan leülnek egészen másfajta játék felé tereli a szót. Loka kissé undorodva veszi tudomásul, hogy lopásra akarják rávenni. Saját pecsételőjének visszaszerzése Sukodukopultól például egyáltalán nem esik a lopás kategóriájába, még ha fizetés nélkül is távoztak a gnóm szerint tisztességesen eltulajdonított csecsebecsével. Loka számára annak fogalma, mi jog szerint őt illeti egyébként igen tág -ám ezeken túl nem vágyik mások vagyonára vagy ingóságára.
A nő hidegen hátradől és végigzongorázik saját ujjain. Fáradt és nagyképű sóhajt ereszt meg az „alulfejlett szarvasmarhákra” gondolván. Mely kategóriába körülbelül Lanawin népességének legalább kilencvenkilenc százaléka belefér. Az egyetlen melyből ezeknek túl sok adatott az viszont nem a pénz, hanem az életerő melyet élvezettel nézne elszállni bárgyú képükről. *
- Szóval úgy gondolod, hipp-hopp olyan lehetsz mint én, egy kevés prezentáció és magyarázat után? *Kissé mulattatja a dolog, hiszen ő egyedülálló és utánozhatatlan. Ám mindeközben kedvesen cirógatja egóját, hogy Xalema mesterének kívánja fogadni a nemesi etikett és hozzá való színészkedés kérdéskörében. Ellenállás viszont már nem hangzik szavaiból hisz akármennyire is tartja magát, a tény attól még tény marad; le van égve.*
- Na és mi volna testhez álló a te számodra? *Kortyol italába.*
10870. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2017-03-07 16:35:26
Üzenet elküldve: 2017-03-07 16:35:26
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Megfontolt
//Shelquatin//
*Megérkezik a bor, amibe jóleső érzéssel kortyol bele. Aztán nem kell sok időnek eltelnie, hogy a férfinek is érkezését lássa. Ahogyan közelít felé, Trielle csak vigyorogva ül a székében... és nagyon szerencsésnek érzi magát. Mert, hogy ez bizony egy férfi. Egy igazi férfi. Nem kertel, nem tréfál, megmutatja ki itt a főnök, és ez mostani határozott lépteiben is tisztán látszik. Csak, hogy van egy kis bökkenő. Mint ilyen igazi férfi, túl sokat gondol magáról. És mint nagyjából minden férfi, úgy van vele, hogy na most ő majd megmutatja, és nem is számít rá, hogy egy nőnek sokkal több kész terve van már annyi idő alatt, amíg egy pulttól az asztalához ér, mintsem azt bárki el tudná képzelni. És Morcos csak jön, egészen elégedettnek tűnően... és jön és jön... és már nem csak, hogy ott van, de még ezek után is egyre fogytán a távolság közöttük. Trielle pedig továbbra is széles mosollyal arcán, tüzes tekintettel néz farkas szemet vele. Nem kell ám lefogni a kezét, de nem ám! És a lábaitól sem kell félni. Miért kellene? Ajjajjaj barátocskám... nem gondoltad Te ezt végig. Egy nő ha visszahív, az vissza hív rendesen, nem csak tréfából vagy meggondolatlanságból.
Így hát... minden terve pontosan úgy is sikerül, ahogyan eltervezte. És talán valahol... ahol a lány eltervezte? És meg is van az a csók. Trielle pedig nem, hogy nem ellenkezik, de egészen huncut kis erőbedobással adja át magát a dolognak, ami talán alaposan meglepheti a férfit. És ha ez megtörténne... hát meglesz a szenvedély után a hevesség is. Csak, hogy nyomatékosítsa... hm... "szavait", búcsúzásképpen azért összekoccannak fogai... a férfi alsó ajkán. Nem olyan erősen, hogy komoly kárt tegyen benne, de azért elég fájdalmasan. És az egész végeztével aztán ugyanolyan mosollyal arcán, és tűzzel a tekintetében néz majd vissza rá.*
- A végén még azt hiszem, hogy férfi vagy, Morcos. *ezt tervezi mondani, ha tudja.*
*Megérkezik a bor, amibe jóleső érzéssel kortyol bele. Aztán nem kell sok időnek eltelnie, hogy a férfinek is érkezését lássa. Ahogyan közelít felé, Trielle csak vigyorogva ül a székében... és nagyon szerencsésnek érzi magát. Mert, hogy ez bizony egy férfi. Egy igazi férfi. Nem kertel, nem tréfál, megmutatja ki itt a főnök, és ez mostani határozott lépteiben is tisztán látszik. Csak, hogy van egy kis bökkenő. Mint ilyen igazi férfi, túl sokat gondol magáról. És mint nagyjából minden férfi, úgy van vele, hogy na most ő majd megmutatja, és nem is számít rá, hogy egy nőnek sokkal több kész terve van már annyi idő alatt, amíg egy pulttól az asztalához ér, mintsem azt bárki el tudná képzelni. És Morcos csak jön, egészen elégedettnek tűnően... és jön és jön... és már nem csak, hogy ott van, de még ezek után is egyre fogytán a távolság közöttük. Trielle pedig továbbra is széles mosollyal arcán, tüzes tekintettel néz farkas szemet vele. Nem kell ám lefogni a kezét, de nem ám! És a lábaitól sem kell félni. Miért kellene? Ajjajjaj barátocskám... nem gondoltad Te ezt végig. Egy nő ha visszahív, az vissza hív rendesen, nem csak tréfából vagy meggondolatlanságból.
Így hát... minden terve pontosan úgy is sikerül, ahogyan eltervezte. És talán valahol... ahol a lány eltervezte? És meg is van az a csók. Trielle pedig nem, hogy nem ellenkezik, de egészen huncut kis erőbedobással adja át magát a dolognak, ami talán alaposan meglepheti a férfit. És ha ez megtörténne... hát meglesz a szenvedély után a hevesség is. Csak, hogy nyomatékosítsa... hm... "szavait", búcsúzásképpen azért összekoccannak fogai... a férfi alsó ajkán. Nem olyan erősen, hogy komoly kárt tegyen benne, de azért elég fájdalmasan. És az egész végeztével aztán ugyanolyan mosollyal arcán, és tűzzel a tekintetében néz majd vissza rá.*
- A végén még azt hiszem, hogy férfi vagy, Morcos. *ezt tervezi mondani, ha tudja.*
10869. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2017-03-07 16:08:48
Üzenet elküldve: 2017-03-07 16:08:48
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
//Trielle//
*A hallottakat nem kommentálja, szép kényelmesen a pulthoz sétál és ott keres magának egy széket hogy végre pihenhessen. A fogadós éppen jön-megy, nem ér rá rögtön vele foglalkozni, pedig csak egy szobát kért volna gyorsan és már ment is volna fel, de így várni kényszerül. Ha meg már leült, akkor nem akaródzik felkelnie, pláne nem a lépcsőn felmenni, így nem kapkodja el akkor sem, amikor végre lehetősége adódna. Kényelmes ez a szék, fáj a lába, most meg már úgysem siet sehová. Már éppen elhatározza magát, hogy a következő adandó alkalommal végre leinti a fogadóst, mire az lerak elé egy kupányi mézsört. Természetesen nem tudja mire vélni a dolgot, kérdő tekintetére pedig először egy iránymutatást kap, és utána a magyarázatot.*
- Nem-e?
*Ezt még félhangosan böki ki ahogy a lány felé pillant, de a fogadós már megy is tovább, így a következőket csak magának jegyzi meg.*
- Hát majd fog.
*Mindenekelőtt a mézsört húzza le, vétek lenne elpocsékolni, márpedig ha azzal sétálna vissza akkor lehet nem a gyomrában, hanem valahol másutt végezné. Megtörli a száját, feltápászkodik a székéből, kényelmesen az oldalára csatolja kardját... vállaira kanyarintja köpenyét... Nem lesz elég keze hogy abban cipelje őket, itt meg nem hagyja, legyen csak nála, csak úgy a biztos... Csak a csuklyát nem húzza vissza fejére, aztán amikor mindennel végzett, meg is indul a "menyasszonya" felé. Szép kényelmesen, már-már boldog mosollyal játszva a szerepét. Nem is a másik szék felé tart, hanem egyenesen a lányhoz, sőt, meg sem áll előtte, legalábbis nem olyan távolságban ami idegenek között kényelmes lenne. A mozdulat teljesen természetes és határozott, egy cseppnyi gondolkodás vagy bátortalanság nincs benne, pontosan úgy csinálja ahogyan régi házasok tennék. Úgy lép oda és úgy hajol le egy heves csókért. Annyi megfontoltság azért van az egész mögött, hogy lábait bizony szorosan egymás mellé érkeztette. Meg hát, természetesen a kezeivel is meg kell támaszkodjon valahol, de ez lehetne a szenvedély végett is, hogy jobban magához húzhassa a csók közben a kedvesét... Bizonyára ezért fog rá fajtársa két felkarjára, és nem azért, hogy ne tudja esetleg mondjuk leszúrni közben... Felelőtlenség lenne persze azt kijelenteni, hogy minden terve pontosan úgy is fog sikerülni ahogyan ő azt képzeli, de a széken ülve a hozzá képest hatalmas, erős, súlyos férfi ellen nem sokat tehet Trielle. Elhúzódhat esetleg, vagy felbukhat székestül hogy meneküljön, kiabálhat, vagy ha már előre készül akkor egy késsel még talán meg is vághatja a férfit a mozdulat közben, de egyszerű kapálózással vagy nyers erővel biztosan nem tudja majd szándékától eltántorítani.*
*A hallottakat nem kommentálja, szép kényelmesen a pulthoz sétál és ott keres magának egy széket hogy végre pihenhessen. A fogadós éppen jön-megy, nem ér rá rögtön vele foglalkozni, pedig csak egy szobát kért volna gyorsan és már ment is volna fel, de így várni kényszerül. Ha meg már leült, akkor nem akaródzik felkelnie, pláne nem a lépcsőn felmenni, így nem kapkodja el akkor sem, amikor végre lehetősége adódna. Kényelmes ez a szék, fáj a lába, most meg már úgysem siet sehová. Már éppen elhatározza magát, hogy a következő adandó alkalommal végre leinti a fogadóst, mire az lerak elé egy kupányi mézsört. Természetesen nem tudja mire vélni a dolgot, kérdő tekintetére pedig először egy iránymutatást kap, és utána a magyarázatot.*
- Nem-e?
*Ezt még félhangosan böki ki ahogy a lány felé pillant, de a fogadós már megy is tovább, így a következőket csak magának jegyzi meg.*
- Hát majd fog.
*Mindenekelőtt a mézsört húzza le, vétek lenne elpocsékolni, márpedig ha azzal sétálna vissza akkor lehet nem a gyomrában, hanem valahol másutt végezné. Megtörli a száját, feltápászkodik a székéből, kényelmesen az oldalára csatolja kardját... vállaira kanyarintja köpenyét... Nem lesz elég keze hogy abban cipelje őket, itt meg nem hagyja, legyen csak nála, csak úgy a biztos... Csak a csuklyát nem húzza vissza fejére, aztán amikor mindennel végzett, meg is indul a "menyasszonya" felé. Szép kényelmesen, már-már boldog mosollyal játszva a szerepét. Nem is a másik szék felé tart, hanem egyenesen a lányhoz, sőt, meg sem áll előtte, legalábbis nem olyan távolságban ami idegenek között kényelmes lenne. A mozdulat teljesen természetes és határozott, egy cseppnyi gondolkodás vagy bátortalanság nincs benne, pontosan úgy csinálja ahogyan régi házasok tennék. Úgy lép oda és úgy hajol le egy heves csókért. Annyi megfontoltság azért van az egész mögött, hogy lábait bizony szorosan egymás mellé érkeztette. Meg hát, természetesen a kezeivel is meg kell támaszkodjon valahol, de ez lehetne a szenvedély végett is, hogy jobban magához húzhassa a csók közben a kedvesét... Bizonyára ezért fog rá fajtársa két felkarjára, és nem azért, hogy ne tudja esetleg mondjuk leszúrni közben... Felelőtlenség lenne persze azt kijelenteni, hogy minden terve pontosan úgy is fog sikerülni ahogyan ő azt képzeli, de a széken ülve a hozzá képest hatalmas, erős, súlyos férfi ellen nem sokat tehet Trielle. Elhúzódhat esetleg, vagy felbukhat székestül hogy meneküljön, kiabálhat, vagy ha már előre készül akkor egy késsel még talán meg is vághatja a férfit a mozdulat közben, de egyszerű kapálózással vagy nyers erővel biztosan nem tudja majd szándékától eltántorítani.*
10868. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2017-03-07 09:58:34
Üzenet elküldve: 2017-03-07 09:58:34
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Megfontolt
//Shelquatin//
*Beválik a terve. Úgy tűnik sikerül úgy intéznie a dolgokat, hogy a férfi, ha nem is teljesen úgy, ahogy elképzelte, de elterül valamennyire és látszik az arcán a döbbenet. Triellenek erősen tartania kell magát, hogy ne röhögjön fel hangosan. A fogadó legzajosabb törp társasága is feléjük néz... vannak akik röhögnek helyette is.*
- Hát ide már beengednek minden jött ment részegest? *színlel felháborodást a lány, de csípőre teszi a kezeit, és elvigyorodva nézi végig, ahogy feláll mélységi társa. Ugyan készen áll minden ellencsapásra, de azért vakmerően néz a férfi szemeibe, dacos tűzzel az arcán. Még annak ellenére is, hogy amaz jóval magasabb nála.*
- Nem bízok semmit a szerencsére. *mondja egészen halkan, és szinte szenvedélyes hangvételben. A férfi pakolni kezd... és búcsúzik. Egy pillanatra még meg is esik rajta a nő szíve, de nem vallana határozott jellemre, ha most visszatáncolna, és meghívná magához a férfit. Így hát elégedetten ül le az asztalához, és nézi, amint a mélységi elbattyog a pulthoz. Maga elé húzza a vacsoráját, és hozzá is lát nyomban. A kocsma eddigi vidám hangulata pedig folytatódik is, látván, hogy nem történt semmi katasztrófa. El is van addig, amíg meg nem eszi az egészet. A már kellemesre hűlt, de még meleg teáját pedig kiissza, és eltolja magától a tálat. Macskamód nyújtózik egyet, és megtörli a kezét egy, a táskájából előhúzott asztalkendőben. Aztán int a fogadósnak. Beletelik néhány percbe, amíg odaér hozzá a férfi.*
- Kedves jó uram. *mosolyog rá szélesen a lány.*
- Nagyon ízletes volt a vacsora, köszönöm. Hoznál nekem kérlek egy pohár Bort? (10) *mosolyog, majd nagy levegőt vesz.*- És... egy Mézsört is fizetek (14), a vőlegényemnek... *mutat a pultnál lévő mélységi felé.*
- Tudod, összekaptunk egy kicsit... de már megbocsátottam neki, és nyugodtan visszajöhet, ha akar. *mondja vidáman. A fogadós pedig csak biccent, és miközben Trielle kicsengeti neki az aranyakat, elégedetten figyeli ahogyan kisvártatva majd a férfi odaadja a mélységinek az italt, bizonyosan mondván, hogy "a menyasszonya már nem haragszik, és szívesen látja", aztán elindul felé, és leteszi a bort, majd tovább áll a dolgára.*
*Beválik a terve. Úgy tűnik sikerül úgy intéznie a dolgokat, hogy a férfi, ha nem is teljesen úgy, ahogy elképzelte, de elterül valamennyire és látszik az arcán a döbbenet. Triellenek erősen tartania kell magát, hogy ne röhögjön fel hangosan. A fogadó legzajosabb törp társasága is feléjük néz... vannak akik röhögnek helyette is.*
- Hát ide már beengednek minden jött ment részegest? *színlel felháborodást a lány, de csípőre teszi a kezeit, és elvigyorodva nézi végig, ahogy feláll mélységi társa. Ugyan készen áll minden ellencsapásra, de azért vakmerően néz a férfi szemeibe, dacos tűzzel az arcán. Még annak ellenére is, hogy amaz jóval magasabb nála.*
- Nem bízok semmit a szerencsére. *mondja egészen halkan, és szinte szenvedélyes hangvételben. A férfi pakolni kezd... és búcsúzik. Egy pillanatra még meg is esik rajta a nő szíve, de nem vallana határozott jellemre, ha most visszatáncolna, és meghívná magához a férfit. Így hát elégedetten ül le az asztalához, és nézi, amint a mélységi elbattyog a pulthoz. Maga elé húzza a vacsoráját, és hozzá is lát nyomban. A kocsma eddigi vidám hangulata pedig folytatódik is, látván, hogy nem történt semmi katasztrófa. El is van addig, amíg meg nem eszi az egészet. A már kellemesre hűlt, de még meleg teáját pedig kiissza, és eltolja magától a tálat. Macskamód nyújtózik egyet, és megtörli a kezét egy, a táskájából előhúzott asztalkendőben. Aztán int a fogadósnak. Beletelik néhány percbe, amíg odaér hozzá a férfi.*
- Kedves jó uram. *mosolyog rá szélesen a lány.*
- Nagyon ízletes volt a vacsora, köszönöm. Hoznál nekem kérlek egy pohár Bort? (10)
*mosolyog, majd nagy levegőt vesz.*- És... egy Mézsört is fizetek (14), a vőlegényemnek... *mutat a pultnál lévő mélységi felé.*- Tudod, összekaptunk egy kicsit... de már megbocsátottam neki, és nyugodtan visszajöhet, ha akar. *mondja vidáman. A fogadós pedig csak biccent, és miközben Trielle kicsengeti neki az aranyakat, elégedetten figyeli ahogyan kisvártatva majd a férfi odaadja a mélységinek az italt, bizonyosan mondván, hogy "a menyasszonya már nem haragszik, és szívesen látja", aztán elindul felé, és leteszi a bort, majd tovább áll a dolgára.*
10867. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2017-03-06 18:15:20
Üzenet elküldve: 2017-03-06 18:15:20
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
//Trielle//
*A szócséplés innentől már hidegen hagyja, magában már lemond a lányról ahogy nekiáll feltápászkodni, de a remény, a remény bizony kitartó ellenfél, így még szemmel tartja, figyeli hogy mit tesz. Egy kés a kezében egy dolog, a hátában, oldalában vagy a torkában már egy másik... Rejtett fegyverre számít, esetleg óbégatásra, hogy aztán majd magyarázkodnia kelljen, valami meglepetésre, gyorsaságra, de arra nem, hogy a nyers erőhöz folyamodna ellenfele. Shelquatin fajához képest ritka nagyra nőtt, ráadásul harcos, és bár nem az a fajta akin méretes izmok düledeznének, erős túlzás lenne azt állítani hogy vékony lenne. Nem kis fába vágná a lány a fejszéjét, ha tényleg teljes súlya a székre nehezedne. Valószínűleg csak annyit érne el a tervével, hogy jól megfájdul a lába, Shelquatin meg evés helyett röhögésre használná a száját. A probléma viszont az elvárásokban, és saját terveiben gyökeredzik. A székét messzebb tolta az asztaltól hogy elkényelmesedjen, aztán előrébb kellett csúsznia és hajolnia hogy magáévá tegye a tálat, aminek most továbbra is előre dőlve látna neki. Feszülten készül valami elővillanó fegyverre is, lábai már csak a pillanatra várnak hogy felpattanjon a székéből a védekezéshez, így azt kijelenteni, hogy stabilan és biztosan ül erős ferdítése lenne a tényeknek. Talán pont ezt figyelhette ki a lány, talán éppen ezek miatt teszi pont azt amit tesz, az eredmény pedig egy váratlanul könnyen elmozduló szék, és egy igencsak meglepett mélységi férfi. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy pont a helyzete miatt nem bukik rögtön seggre. Megtántorodik persze, jobb híján az asztalba is kapaszkodik hogy valami támasztékot keressen, ami bár masszív szerkezet, most mégis nyikorogva csúszni kezd mindenestül az erőhatás irányába. Annyi időt nyer vele hogy maga alatt rendezni tudja a lábait, így fel legalább nem bukik, de esetlenségében kétségkívül közröhej tárgya lesz mindazok számára, akik esetleg éppen arrafelé néztek és szemtanúi lehettek a jelenetnek. Annyi önuralma szerencsére van, hogy ne káromkodja el magát közben, azt a késztetést viszont igazán nehezen gyűri csak le, hogy miután rendesen kiegyenesedett, ne keverjen le egy hatalmasat a nősténynek. Az a baj, hogy mindketten tisztában vannak a korlátaikkal. Ilyesmin jó eséllyel senki nem rökönyödik meg, de ha ő most felnyársalná, felképelné, vagy akár csak megragadná a lányt hogy elvonszolja... nem lenne megint olyan szerencséje mint régen. Azért nem lehet túlságosan megnyugtató látvány a két méter körüli mélységi férfi, ahogy olyan szemekkel néz le fajtársára, aminek a következményeit eddig csak kevesen élték túl.*
- Ügyes.
*Halkan, tárgyilagosan, komolyan jegyzi meg pár másodpercnyi csend után, majd nekiáll megigazítani öltözékét és kezébe venni kardhüvelyét, csatostul mindenestül, hiszen az asztal csúszása azt is feldöntötte.*
- Vagy csak szerencsés.
*Jegyzi meg aztán vállat vonva és az összecsavart köpenyéért nyúl, hogy azt is magához vegye.*
- Hát jó étvágyat neked.
*Szája széle baljós mosolyra húzódik.*
- Menj, keresd meg az udvarlódat, jól fog jönni még egy fő az ágyadban ma este.
*Ezzel búcsúzik, egyet még hátrébb lép, és aztán fordul csak el. Más hely ugyan nem lett ezalatt az egy-két perc alatt, így a söntés felé veszi az irányt. Túl sok a tennivaló és túl nagy a tömeg ma este, ráadásul túlságosan régen is volt az a bizonyos incidens... Valószínűtlen hogy a fogadós felismerné, nem is nézhette meg jól akkoriban magának, csak a termete ami árulkodó lehet, de az alapján senkit nem ítélnek el.*
*A szócséplés innentől már hidegen hagyja, magában már lemond a lányról ahogy nekiáll feltápászkodni, de a remény, a remény bizony kitartó ellenfél, így még szemmel tartja, figyeli hogy mit tesz. Egy kés a kezében egy dolog, a hátában, oldalában vagy a torkában már egy másik... Rejtett fegyverre számít, esetleg óbégatásra, hogy aztán majd magyarázkodnia kelljen, valami meglepetésre, gyorsaságra, de arra nem, hogy a nyers erőhöz folyamodna ellenfele. Shelquatin fajához képest ritka nagyra nőtt, ráadásul harcos, és bár nem az a fajta akin méretes izmok düledeznének, erős túlzás lenne azt állítani hogy vékony lenne. Nem kis fába vágná a lány a fejszéjét, ha tényleg teljes súlya a székre nehezedne. Valószínűleg csak annyit érne el a tervével, hogy jól megfájdul a lába, Shelquatin meg evés helyett röhögésre használná a száját. A probléma viszont az elvárásokban, és saját terveiben gyökeredzik. A székét messzebb tolta az asztaltól hogy elkényelmesedjen, aztán előrébb kellett csúsznia és hajolnia hogy magáévá tegye a tálat, aminek most továbbra is előre dőlve látna neki. Feszülten készül valami elővillanó fegyverre is, lábai már csak a pillanatra várnak hogy felpattanjon a székéből a védekezéshez, így azt kijelenteni, hogy stabilan és biztosan ül erős ferdítése lenne a tényeknek. Talán pont ezt figyelhette ki a lány, talán éppen ezek miatt teszi pont azt amit tesz, az eredmény pedig egy váratlanul könnyen elmozduló szék, és egy igencsak meglepett mélységi férfi. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy pont a helyzete miatt nem bukik rögtön seggre. Megtántorodik persze, jobb híján az asztalba is kapaszkodik hogy valami támasztékot keressen, ami bár masszív szerkezet, most mégis nyikorogva csúszni kezd mindenestül az erőhatás irányába. Annyi időt nyer vele hogy maga alatt rendezni tudja a lábait, így fel legalább nem bukik, de esetlenségében kétségkívül közröhej tárgya lesz mindazok számára, akik esetleg éppen arrafelé néztek és szemtanúi lehettek a jelenetnek. Annyi önuralma szerencsére van, hogy ne káromkodja el magát közben, azt a késztetést viszont igazán nehezen gyűri csak le, hogy miután rendesen kiegyenesedett, ne keverjen le egy hatalmasat a nősténynek. Az a baj, hogy mindketten tisztában vannak a korlátaikkal. Ilyesmin jó eséllyel senki nem rökönyödik meg, de ha ő most felnyársalná, felképelné, vagy akár csak megragadná a lányt hogy elvonszolja... nem lenne megint olyan szerencséje mint régen. Azért nem lehet túlságosan megnyugtató látvány a két méter körüli mélységi férfi, ahogy olyan szemekkel néz le fajtársára, aminek a következményeit eddig csak kevesen élték túl.*
- Ügyes.
*Halkan, tárgyilagosan, komolyan jegyzi meg pár másodpercnyi csend után, majd nekiáll megigazítani öltözékét és kezébe venni kardhüvelyét, csatostul mindenestül, hiszen az asztal csúszása azt is feldöntötte.*
- Vagy csak szerencsés.
*Jegyzi meg aztán vállat vonva és az összecsavart köpenyéért nyúl, hogy azt is magához vegye.*
- Hát jó étvágyat neked.
*Szája széle baljós mosolyra húzódik.*
- Menj, keresd meg az udvarlódat, jól fog jönni még egy fő az ágyadban ma este.
*Ezzel búcsúzik, egyet még hátrébb lép, és aztán fordul csak el. Más hely ugyan nem lett ezalatt az egy-két perc alatt, így a söntés felé veszi az irányt. Túl sok a tennivaló és túl nagy a tömeg ma este, ráadásul túlságosan régen is volt az a bizonyos incidens... Valószínűtlen hogy a fogadós felismerné, nem is nézhette meg jól akkoriban magának, csak a termete ami árulkodó lehet, de az alapján senkit nem ítélnek el.*
10866. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2017-03-06 17:08:13
Üzenet elküldve: 2017-03-06 17:08:13
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Megfontolt
//Shelquatin//
*Hecceli őt. A férfi bizony hecceli. Talán arra kíváncsi, hogy meddig képes elmenni. De még mindig nem akarná kockáztatni, hogy kidobják innét.*
- Itt szoktak csak igazán harapni, nem? Meg sokat nyeldekelni. Neked sem ártana. Mondjuk azt lenyelni, hogy ez itt most az én birodalmam, amíg úgy nem döntök, hogy át nem adom másnak a helyem. *vigyorog még mindig feltett lábbal, és elnézi, ahogyan a mélységi erősen feszítve a húrt szép lassan az evőeszközéért nyúl. Közben ezer dolog átfut az agyán, mit és hogyan kellene csinálni. Úgy, hogy ne ő legyen a hibás érte.*
- A legtöbb itteni? Na ne mondd! *nevet fel.*- És az milyen? *kérdezi de már érkezik is a válasz. És nem tetszik a lánynak. Trielle mosolya nem lankad, de szemében felizzik valami különös dolog. Leveszi lábait az asztalról, és a lapra könyökölve előre dől a férfi felé.*
- Csakugyan? *kérdezi negédesen.*- Hát ilyen nagyon jól ismersz? *vigyorog, miközben ujjai lesiklanak a tőrről. Úgy tűnik tényleg nem mer hadakozni. Talán a férfinak igaza van, és csak ugatni tud, de harapni nem mer.*
- Jól van. *sóhajt fel, azzal hátradől a székében elkomorodva.*
- Nyertél. *adja fel, majd nyújtózik és ásít egyet, és feláll a székből.*- Igazad van, tényleg nem vagyok más, csak egy cserfes némber. *lép az asztal széléhez, és úgy tűnik a holmijáért nyúl. Ám a következő pillanatban villámgyorsan rúg ki oldalra, egyenesen megcélozva a férfi székének lábát. És ha jól irányozza a dolgot, amaz pedig nem számít erre, akkor a következő pillanatban bizony nagyot csattanhat a földön.*
*Hecceli őt. A férfi bizony hecceli. Talán arra kíváncsi, hogy meddig képes elmenni. De még mindig nem akarná kockáztatni, hogy kidobják innét.*
- Itt szoktak csak igazán harapni, nem? Meg sokat nyeldekelni. Neked sem ártana. Mondjuk azt lenyelni, hogy ez itt most az én birodalmam, amíg úgy nem döntök, hogy át nem adom másnak a helyem. *vigyorog még mindig feltett lábbal, és elnézi, ahogyan a mélységi erősen feszítve a húrt szép lassan az evőeszközéért nyúl. Közben ezer dolog átfut az agyán, mit és hogyan kellene csinálni. Úgy, hogy ne ő legyen a hibás érte.*
- A legtöbb itteni? Na ne mondd! *nevet fel.*- És az milyen? *kérdezi de már érkezik is a válasz. És nem tetszik a lánynak. Trielle mosolya nem lankad, de szemében felizzik valami különös dolog. Leveszi lábait az asztalról, és a lapra könyökölve előre dől a férfi felé.*
- Csakugyan? *kérdezi negédesen.*- Hát ilyen nagyon jól ismersz? *vigyorog, miközben ujjai lesiklanak a tőrről. Úgy tűnik tényleg nem mer hadakozni. Talán a férfinak igaza van, és csak ugatni tud, de harapni nem mer.*
- Jól van. *sóhajt fel, azzal hátradől a székében elkomorodva.*
- Nyertél. *adja fel, majd nyújtózik és ásít egyet, és feláll a székből.*- Igazad van, tényleg nem vagyok más, csak egy cserfes némber. *lép az asztal széléhez, és úgy tűnik a holmijáért nyúl. Ám a következő pillanatban villámgyorsan rúg ki oldalra, egyenesen megcélozva a férfi székének lábát. És ha jól irányozza a dolgot, amaz pedig nem számít erre, akkor a következő pillanatban bizony nagyot csattanhat a földön.*
10865. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2017-03-06 16:40:54
Üzenet elküldve: 2017-03-06 16:40:54
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
//Trielle//
*Nem bánja hogy a nő élcelődik vele, valahogy furcsamód otthonos ez az egész.*
- Volt.
*Könnyed egyszerűséggel válaszol a kérdésre, ahonnét ő jött, ott az ilyesmi hozzátartozott még a nemesek életéhez is. Megszokott volt az is, hogy női felsőbbség van, nem is mert volna hasonló hangnemben beszélni egyik feljebbvalójával sem, de ez a lány, így Artheniorban... Ez egy más világ már, nem az otthona, itt csak beszélnek, a nyelvük éles, de nincsenek alattvalók hogy érvényesítsék az akaratukat, önerejükből pedig kevesen képesek ténylegesen megkövetelni a tiszteletet. Az az elkényeztetett Dwirinthalen fruska például, ő talán az egyetlen, de neki meg a fejével, a neveltetésével van a baj. A többi ugatni ugyan hangosan tud, de harapni nem harap, vagy ha mégis, hát beletörik a foga. Ez itt előtte, ez talán... talán más. Ha végül kiderül hogy olyan mint a többi, akkor semmit sem veszített, ha viszont tényleg másnak bizonyul, akkor egy átlyukasztott kézfej nem nagy ár ennek kiderítésére.*
- Harapni? Itt, a Pegazus fogadóban?
*A tulajdonos említésére tekintete tesz egy rövid kitérőt a pult felé, de a fenyegetés nem tántorítja el.*
- Szerintem te is olyan vagy mint a legtöbb itteni.
*Ahogy a lány a tőrért, ő úgy az evőeszközért nyúl, de még csak megpihenteti rajta az ujjait.*
- Acsarkodva, hangosan ugatsz a kerítésed mögül, aztán ha mégis kinyitják az ajtót akkor megszeppenve oldalogsz a helyedre. Az pedig nem harapás, ha apuci *Itt ismét tesz egy pillantást a fogadós irányába* köténye mögé bújsz.
*Ezzel zárja a mondandóját, és lassú mozdulattal nekilát hogy belekezdjen az evésbe. A szemét persze nem veszi le közben a lányról, felkészül az említett tőr érkezésére, a többi pedig már csak a reflexeken múlik. Rosszabbat is túlélt már egy átszúrt tenyérnél, a megfelelő célok érdekében...*
*Nem bánja hogy a nő élcelődik vele, valahogy furcsamód otthonos ez az egész.*
- Volt.
*Könnyed egyszerűséggel válaszol a kérdésre, ahonnét ő jött, ott az ilyesmi hozzátartozott még a nemesek életéhez is. Megszokott volt az is, hogy női felsőbbség van, nem is mert volna hasonló hangnemben beszélni egyik feljebbvalójával sem, de ez a lány, így Artheniorban... Ez egy más világ már, nem az otthona, itt csak beszélnek, a nyelvük éles, de nincsenek alattvalók hogy érvényesítsék az akaratukat, önerejükből pedig kevesen képesek ténylegesen megkövetelni a tiszteletet. Az az elkényeztetett Dwirinthalen fruska például, ő talán az egyetlen, de neki meg a fejével, a neveltetésével van a baj. A többi ugatni ugyan hangosan tud, de harapni nem harap, vagy ha mégis, hát beletörik a foga. Ez itt előtte, ez talán... talán más. Ha végül kiderül hogy olyan mint a többi, akkor semmit sem veszített, ha viszont tényleg másnak bizonyul, akkor egy átlyukasztott kézfej nem nagy ár ennek kiderítésére.*
- Harapni? Itt, a Pegazus fogadóban?
*A tulajdonos említésére tekintete tesz egy rövid kitérőt a pult felé, de a fenyegetés nem tántorítja el.*
- Szerintem te is olyan vagy mint a legtöbb itteni.
*Ahogy a lány a tőrért, ő úgy az evőeszközért nyúl, de még csak megpihenteti rajta az ujjait.*
- Acsarkodva, hangosan ugatsz a kerítésed mögül, aztán ha mégis kinyitják az ajtót akkor megszeppenve oldalogsz a helyedre. Az pedig nem harapás, ha apuci *Itt ismét tesz egy pillantást a fogadós irányába* köténye mögé bújsz.
*Ezzel zárja a mondandóját, és lassú mozdulattal nekilát hogy belekezdjen az evésbe. A szemét persze nem veszi le közben a lányról, felkészül az említett tőr érkezésére, a többi pedig már csak a reflexeken múlik. Rosszabbat is túlélt már egy átszúrt tenyérnél, a megfelelő célok érdekében...*
10864. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2017-03-06 14:22:10
Üzenet elküldve: 2017-03-06 14:22:10
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Megfontolt
//Shelquatin//
*Úgy tűnik a másik sötételf halál nyugodt marad mindvégig. Egyrészt ez arra sarkallná a nőt, hogy behúzzon neki egyet, és végre felfogja a beszéde mivoltát, másrészt pedig egyfajta kihívást is jelent a számára... ami azért tetszik neki, még ha szokatlanul fáradt ő maga is. Nem kerüli el a figyelmét ahogy a férfi hirtelen furcsán kezd viselkedni a fogadós érkezésekor. Ettől csak még szélesebb lesz a vigyora.*
~Hohó, megvagy nagyfiú!~
- Úgy tűnik ma este vág az eszem, ha így kitaláltam. *vigyorog a névvel kapcsolatos válaszra.*- Szóval Morcos... volt egyszer egy kutyám, nagy és ronda, csapzott szőrű, kóbor fenevad. Azt hívták így. Hasonlítasz rá. *élcelődik tovább.
Aztán a teája leégeti a szájpadlását, így kap néhány másodperc előnyt a férfi. Amit ki is használ. Trielle csak leteszi az italt, kicsit megkönnyezi annak állapotát, aztán Morcosra néz.*
- Igazán szívesen megtenném, ha barátok volnánk. De nem vagyunk azok. *mondja vidáman, és közben a csirkéjére pillant.*
- Volt már egy nagyjából tíz centis fémtárgy átszúrva a tenyereden? *kérdezi eztán széles mosollyal arcán. Nem mondja, de egyértelmű, hogy az asztallapból kiálló tőrre céloz.*
- Hetek óta nem ettem rendes ételt, szóval ha csak egy ujjal is hozzá érsz, biztosra veheted, hogy egy fejjel kisebb leszel. *folytatja, nem lankadva a jókedvével.*
- Ha jól viselkedsz morcos, a csontokat megkaphatod az asztal alatt. Most pedig... *dől hátra, és az asztal sarkára emeli csizmás lábait, ahogy hátrébb csúszik a falig a székkel.*- Add szépen vissza a vacsorámat, vagy harapni fogok. *mondja és játékosan össze is koccintja a fogait, miközben vékony, finom kis ujjai a kesztyűi mellett lévő dobótőrre tévednek, és olyan érzéki simogatásba kezdenek a fémen, hogyha a fegyver tudna, bizonyára vonyítana örömében.*
- Vagy szeretnéd, ha idehívnám a fogadóst? Biztosan jó cimborák lehettek, láttam, hogy megörültél neki az imént. *vigyorog. Lehet, hogy törékeny kis virágszálnak tűnik, és ostobák a tréfái, de Trielle sosem volt bolond. Mutatványosok és komédiások közt felnőni folytonos utazással... nos, lát és tapasztal egy s mást az ember.*
A hozzászólás írója (Trielle Khalonrae) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.03.06 14:26:39
*Úgy tűnik a másik sötételf halál nyugodt marad mindvégig. Egyrészt ez arra sarkallná a nőt, hogy behúzzon neki egyet, és végre felfogja a beszéde mivoltát, másrészt pedig egyfajta kihívást is jelent a számára... ami azért tetszik neki, még ha szokatlanul fáradt ő maga is. Nem kerüli el a figyelmét ahogy a férfi hirtelen furcsán kezd viselkedni a fogadós érkezésekor. Ettől csak még szélesebb lesz a vigyora.*
~Hohó, megvagy nagyfiú!~
- Úgy tűnik ma este vág az eszem, ha így kitaláltam. *vigyorog a névvel kapcsolatos válaszra.*- Szóval Morcos... volt egyszer egy kutyám, nagy és ronda, csapzott szőrű, kóbor fenevad. Azt hívták így. Hasonlítasz rá. *élcelődik tovább.
Aztán a teája leégeti a szájpadlását, így kap néhány másodperc előnyt a férfi. Amit ki is használ. Trielle csak leteszi az italt, kicsit megkönnyezi annak állapotát, aztán Morcosra néz.*
- Igazán szívesen megtenném, ha barátok volnánk. De nem vagyunk azok. *mondja vidáman, és közben a csirkéjére pillant.*
- Volt már egy nagyjából tíz centis fémtárgy átszúrva a tenyereden? *kérdezi eztán széles mosollyal arcán. Nem mondja, de egyértelmű, hogy az asztallapból kiálló tőrre céloz.*
- Hetek óta nem ettem rendes ételt, szóval ha csak egy ujjal is hozzá érsz, biztosra veheted, hogy egy fejjel kisebb leszel. *folytatja, nem lankadva a jókedvével.*
- Ha jól viselkedsz morcos, a csontokat megkaphatod az asztal alatt. Most pedig... *dől hátra, és az asztal sarkára emeli csizmás lábait, ahogy hátrébb csúszik a falig a székkel.*- Add szépen vissza a vacsorámat, vagy harapni fogok. *mondja és játékosan össze is koccintja a fogait, miközben vékony, finom kis ujjai a kesztyűi mellett lévő dobótőrre tévednek, és olyan érzéki simogatásba kezdenek a fémen, hogyha a fegyver tudna, bizonyára vonyítana örömében.*
- Vagy szeretnéd, ha idehívnám a fogadóst? Biztosan jó cimborák lehettek, láttam, hogy megörültél neki az imént. *vigyorog. Lehet, hogy törékeny kis virágszálnak tűnik, és ostobák a tréfái, de Trielle sosem volt bolond. Mutatványosok és komédiások közt felnőni folytonos utazással... nos, lát és tapasztal egy s mást az ember.*
A hozzászólás írója (Trielle Khalonrae) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.03.06 14:26:39
10863. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2017-03-06 14:00:31
Üzenet elküldve: 2017-03-06 14:00:31
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
//Trielle//
*Az öszvéres és ágyas szócséplésre nem óhajt reagálni, fáradtabb annál hogy ezekre kitérjen, főleg most hogy végre kényelmesen pihentetheti lábait. Valamiféle elgyötört félmosoly azért még mindig ott bujkál a szája szélén az iménti nevetgélés hatására, és ez kicsivel szélesebbre is húzódik mikor a lány az ő asztaláról kezd papolni. Nem hozza ki a sodrából hogy orkokhoz hasonlítják, csak vetkőzik tovább és szándéka szerint helyet is foglal. Megvan már a frappáns válasz a fejében de nem akar a másik szavába vágni, szavakból pedig van bőven. Nem is figyel rá rendesen, csak hallgatja, aztán mikor ismét visszanéz már egy dobótőrrel nézhet farkasszemet. Teljesen érthető, bár kissé váratlan fordulat nem gondolta volna hogy akadnak még olyanok errefelé akik tettlegességre is képesek lennének, no persze az, hogy pengét villant a másik, még nem feltétlenül jelenti azt, hogy használná is.
A helyzet ellenére továbbra is ugyanolyan érdektelen nyugalommal fordul a pult felé mint eddig, azon töpreng mit rendeljen, vagy rendeljen-e egyáltalán egyenesen ő a fogadóstól? Eddig a sok vendég miatt nem nagyon foglalkozott vele, talán csak ezért nem ismerte még fel, de h odaállna hogy szót váltson vele... Az azért már rizikósabb. Parancsolgatással viszont nem menne semmire, szép szavakkal kérlelni a lányt pedig, nos, nem az ő stílusa.*
- Fülborotválás?
*Kérdez vissza félvállról, továbbra is még másfelé pislogva, egészen addig amíg meg nem látja a fogadóst közeledni, amikor is egészen véletlenül az ellenkező irányba kezd el valami érdekes néznivaló után leselkedni. Persze a fickó távoztával rögtön megszemléli amit hozott, a gőzölgő tea nem igazán kelti fel érdeklődését, az étel illata és látványa már annál inkább. Szemét le sem véve a tálról, tervezgeti hogy majd maga elé húzza, de még vár a megfelelő alkalomra. Számít persze ellenállásra, nincs komoly elhatározása, csupán játékos kíváncsiság, hogy hogyan reagál majd rá a másik. Tettlegesség esetén persze rögtön elengedi és visszarántja a kezét, nem szeretné elveszíteni az ujjait, sem eltörni utána a lány nyakát, nem lenne jó csere, főleg mivel még a fogadóból is kidobnák utána, valószínűleg a tömlöcbe. Elhallgatja a szócséplést az időjárásról meg a macskákról, sőt, még maga is részt vesz a hülyeségben, csak hogy elaltassa a másik gyanakvását.*
- Minő érdekes véletlen, pont Morcos-nak hívnak.
*Aztán ahogy fajtársa a teájába kortyol, elérkezettnek látja az időt hogy elrabolja az étkét magának. Csak egy gyors mozdulat, nem is fog rá erősen, ha a lány utána nyúlna hogy elkapja akkor egyszerűen lecsúsznak majd róla az ujjai. Ha sikeres a mutatvány akkor sem áll neki belapátolni, egyrészt valószínűleg forró, másrészt rangján aluli lenne ilyen sunyi módon kapkodni, csak a reakcióra kíváncsi, esetleg egy újabb káromkodásra így az égető tea esete után.*
- Morcos Zaklató, ha már így éppen beletrafáltál, és köszönöm hogy foglaltál nekem helyet, és rendeltél nekem ételt.
*Elégedetten mosolyogva figyeli asztaltársa reakcióját, aztán ha esetleg mégsem óhajtaná ellenérzéseit kifejteni a történéssel kapcsolatban, akkor nemsokára óvatosan tényleg neki is fog látni enni.*
*Az öszvéres és ágyas szócséplésre nem óhajt reagálni, fáradtabb annál hogy ezekre kitérjen, főleg most hogy végre kényelmesen pihentetheti lábait. Valamiféle elgyötört félmosoly azért még mindig ott bujkál a szája szélén az iménti nevetgélés hatására, és ez kicsivel szélesebbre is húzódik mikor a lány az ő asztaláról kezd papolni. Nem hozza ki a sodrából hogy orkokhoz hasonlítják, csak vetkőzik tovább és szándéka szerint helyet is foglal. Megvan már a frappáns válasz a fejében de nem akar a másik szavába vágni, szavakból pedig van bőven. Nem is figyel rá rendesen, csak hallgatja, aztán mikor ismét visszanéz már egy dobótőrrel nézhet farkasszemet. Teljesen érthető, bár kissé váratlan fordulat nem gondolta volna hogy akadnak még olyanok errefelé akik tettlegességre is képesek lennének, no persze az, hogy pengét villant a másik, még nem feltétlenül jelenti azt, hogy használná is.
A helyzet ellenére továbbra is ugyanolyan érdektelen nyugalommal fordul a pult felé mint eddig, azon töpreng mit rendeljen, vagy rendeljen-e egyáltalán egyenesen ő a fogadóstól? Eddig a sok vendég miatt nem nagyon foglalkozott vele, talán csak ezért nem ismerte még fel, de h odaállna hogy szót váltson vele... Az azért már rizikósabb. Parancsolgatással viszont nem menne semmire, szép szavakkal kérlelni a lányt pedig, nos, nem az ő stílusa.*
- Fülborotválás?
*Kérdez vissza félvállról, továbbra is még másfelé pislogva, egészen addig amíg meg nem látja a fogadóst közeledni, amikor is egészen véletlenül az ellenkező irányba kezd el valami érdekes néznivaló után leselkedni. Persze a fickó távoztával rögtön megszemléli amit hozott, a gőzölgő tea nem igazán kelti fel érdeklődését, az étel illata és látványa már annál inkább. Szemét le sem véve a tálról, tervezgeti hogy majd maga elé húzza, de még vár a megfelelő alkalomra. Számít persze ellenállásra, nincs komoly elhatározása, csupán játékos kíváncsiság, hogy hogyan reagál majd rá a másik. Tettlegesség esetén persze rögtön elengedi és visszarántja a kezét, nem szeretné elveszíteni az ujjait, sem eltörni utána a lány nyakát, nem lenne jó csere, főleg mivel még a fogadóból is kidobnák utána, valószínűleg a tömlöcbe. Elhallgatja a szócséplést az időjárásról meg a macskákról, sőt, még maga is részt vesz a hülyeségben, csak hogy elaltassa a másik gyanakvását.*
- Minő érdekes véletlen, pont Morcos-nak hívnak.
*Aztán ahogy fajtársa a teájába kortyol, elérkezettnek látja az időt hogy elrabolja az étkét magának. Csak egy gyors mozdulat, nem is fog rá erősen, ha a lány utána nyúlna hogy elkapja akkor egyszerűen lecsúsznak majd róla az ujjai. Ha sikeres a mutatvány akkor sem áll neki belapátolni, egyrészt valószínűleg forró, másrészt rangján aluli lenne ilyen sunyi módon kapkodni, csak a reakcióra kíváncsi, esetleg egy újabb káromkodásra így az égető tea esete után.*
- Morcos Zaklató, ha már így éppen beletrafáltál, és köszönöm hogy foglaltál nekem helyet, és rendeltél nekem ételt.
*Elégedetten mosolyogva figyeli asztaltársa reakcióját, aztán ha esetleg mégsem óhajtaná ellenérzéseit kifejteni a történéssel kapcsolatban, akkor nemsokára óvatosan tényleg neki is fog látni enni.*
10862. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2017-03-06 13:45:50
Üzenet elküldve: 2017-03-06 13:45:50
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 80
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 80
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Meira, Wilhorp//
*Nem olyan fiúnak tűnik Wilhorp, mint aki szó nélkül elfüstöl, de jobb a biztonság.*
-Igen, kérlek kísérj el minket! És az sem árt, ha te is megnézed a saját szobádat. Ki tudja, lehet, hogy szellem járta! Minden szállóban van egy elátkozott szoba. Lehet pont azt kapod, ha nem nézed meg. Azt te sem akarhatod!
*Belnisnek nem hisz az ilyesféle dolgoknban, de be kell vallani, néha valóban furcsa hangokat hallat egy hibás cső, vagy furcsa árnyakat vetít a falra a beszűrődő fény. Ezekből a helyzetekből alakulnak a visszagondola a jó történetek. Csalafintán Meirára néz. Nem hagyhatják, hogy Wilhorp elmenjen. Habár úgy látszik, beadta a derekát, és velük marad, de a vészjósló tekintete a fiúnak rosszat sejtet. Lehet, hogy maradna, de nem tudja megengedni magának? Az is megeshet. De Ha mégsem marad velük az éjszakára, holnap reggelre megbeszélnek egy találkozót és együtt hárman továbbállnak.*
A hozzászólás írója (Belnis Kinthem) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.03.06 13:49:56
*Nem olyan fiúnak tűnik Wilhorp, mint aki szó nélkül elfüstöl, de jobb a biztonság.*
-Igen, kérlek kísérj el minket! És az sem árt, ha te is megnézed a saját szobádat. Ki tudja, lehet, hogy szellem járta! Minden szállóban van egy elátkozott szoba. Lehet pont azt kapod, ha nem nézed meg. Azt te sem akarhatod!
*Belnisnek nem hisz az ilyesféle dolgoknban, de be kell vallani, néha valóban furcsa hangokat hallat egy hibás cső, vagy furcsa árnyakat vetít a falra a beszűrődő fény. Ezekből a helyzetekből alakulnak a visszagondola a jó történetek. Csalafintán Meirára néz. Nem hagyhatják, hogy Wilhorp elmenjen. Habár úgy látszik, beadta a derekát, és velük marad, de a vészjósló tekintete a fiúnak rosszat sejtet. Lehet, hogy maradna, de nem tudja megengedni magának? Az is megeshet. De Ha mégsem marad velük az éjszakára, holnap reggelre megbeszélnek egy találkozót és együtt hárman továbbállnak.*
A hozzászólás írója (Belnis Kinthem) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.03.06 13:49:56
10861. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2017-03-06 04:31:53
Üzenet elküldve: 2017-03-06 04:31:53
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Megfontolt
//Shelquatin//
*Trielle.
Nos, így hívják a lányt. Trielle, a Khalonrae házból. Neve sincs, ismeretlen ház. A Dalael már jóval ismertebb. Dalael, mint a kígyók vérei, a híres neves ezüst hajú mélységiek, akik legendásak az éles pengékben na meg a még élesebb nyelvben. Igazi, nagy múltú nemesi család. Az anyjáé. Rauva Dalaelé. Híresek az összetartásukról. Rauva is szemük fénye volt... amíg meg nem szökött egy mutatványos karavánnal, és benne Phardarral, akit apjaként nevezhet.
Trielle, a mutatványos és a nemes hölgy lánya.
Trielle... aki most vigyorogva és felvont szemöldökkel figyeli, amint az asztalához ülő csuklyás idegen lassan nevetgélni kezd. Mély a hangja. Mindig is szerette a mély hangú férfiakat.*
- Kérlek, ne sértegesd az öszvéreket, hogy egy mondatba foglalod őket egy szeszkazán elffel. *mondja továbbra is látszólag jó kedélyűen, és nem engedve az iróniából.*
- Micsoda meglepetés, hogy nem vagy néma. *teszi aztán hozzá. De a férfi úgy tűnik még nem fejezte be. Trielle felemeli állát kesztyűs kezeiről.*
- Az enyémben? *emeli fel szemöldökét a homloka közepéig, amikor amaz arról beszél, hogy már az ágyát foglalná, és elneveti magát.*- Inkább aludjon benne egy öszvér!
*A férfi közben mocorogni kezd és tovább morog. A lány pedig megrázza a fejét, és cüccög egy sort.*
- Felhívnám a figyelmedet rá, hogy ez az én asztalom. Szóval. a te szófordulatoddal élve... *legyint a férfi felé kulcsos kezével csak úgy gesztikulálva beszéd közben.*-... elhajthatlak a büdös francba, ha akarom. *villannak fehér fogai vigyorgás közben. A férfi pedig úgy tűnik mégis csak feláll erre a végszóra. Egy pillanatra megörül, hogy végre elvonszolja magát tőle, de erre vetkőzni kezd. Trielle pedig meglepetten dől hátra és nézi a folyamatot.*
- Áh, szóval mélységi vagy. *hangzik el egy kis idő után. Na nem mintha nem tűnt volna fel neki már néhány perccel ezelőtt is a dolog.*- Pedig orkra tippeltem volna... a modorodból, meg a szagodból...
*hecceli még kicsit a férfit, miközben szórakozottan pörgetni kezdi a kulcsot egy ujján a rajta lévő fémkarikával.*
- És újfent felhívnám a figyelmedet rá, hogy ez még mindig az én asztalom. Vagy nem hallottad? Te vagy a jött ment. *vigyorog.*
- Egy jött ment, akinek a pofátlansága határtalan. Épp mondani akartam, hogyha már itt elfogod előlem a kályha melegét, akkor rendelhetnél is nekem valamit inni. Beszélgetni pedig mindig van miről. Például... *azzal előre hajol, és hirtelen már ott van bal kezében egy apró dobótőr, amit az ég tudja honnan és mikor húzott elő.*
- Megborotválhatom a szőrös kis fülecskédet, hogy jobban halljál. *vigyorog. Persze semmi fenyegetés nincs igazán ebben a mondatban, még úgysem, hogy ott a kis fényes tőröcske az ujjai között. Nem azért, mert azt látszódik, hogy ne tudna bánni vele a lány. Egyszerűen csak inkább tűnik egyfajta tréfának a dolog. Játékos fenyegetésnek, ha mégis hajlanánk a fenyegetés felé. Nem szeret csak úgy balhét csinálni, és nagyon vágyik arra az ágyra a szobában. Nem kockáztatná meg, hogy kidobják innen. Még egy éjszakát nem akar a szabadban tölteni, túl hideg van ahhoz. És ha megint arra kell ébrednie, hogy a fülébe ordítozik hatszáz madár, biz' istenek, felgyújtja az egész erdőt.
Ekkor érkezik hozzájuk a fogadós, aki elég szúrós szemmel néz rá, hogy villogtatja itt a dobótőrét. Trielle gyorsan vigyázzba vágja magát, és elrejti a háta mögött a fegyvert, mintha bármi esély lenne rá, hogy ne vette volna észre azt a férfi, aki már nagyjából egy perce biztosan azt szemlélte.*
- Jó kislány vagyok. *hunyorog a fogadósra bájosan, aki csak megrázza a fejét, leteszi a nő elé a teát és a nagy tál sült csirkét, azzal odébb is áll. Trielle pedig nemes egyszerűséggel beleállítja a penge hegyét az asztalba a tányérja mellett.*
- Ha nem mondasz nevet... *folytatja a megszakított "beszélgetést", miközben lehúzza fekete bőrkesztyűit.*- Morcosnak foglak hívni. És el kell viselned a nagy pofámat az este hátralévő részében. Mindenről fogok beszélni. Mindenről. *rendezi el kesztyűit az asztalban álló tőröcske mellett, és a forró teáért nyúl.*
- Az időjárásról... az árapályról... a madárcsicsergésről... a macskák bagzásról... *sorolja fel szórakozottnak tűnve, miközben minden figyelmét a teának szenteli, és jólesően megszorongatja a bögrét. Szinte érzi, hogy olvadni kezdenek az ujjai.*
- Vagy be is mutatkozhatsz, és olyan csendben leszek, mintha halott lennék. Szerintem méltányos ajánlat valakitől, aki ki is dobathatna az asztalától. Gyenge nő vagyok, Te pedig egy csúnya rossz zaklató. Gondold meg. *pillant a mélységire vigyorogva, és rákacsint, majd felemeli a teát és beleiszik. És felszisszent.*
- A... *káromkodik egy halkat.*- Forróbb, mint hittem...
*Trielle.
Nos, így hívják a lányt. Trielle, a Khalonrae házból. Neve sincs, ismeretlen ház. A Dalael már jóval ismertebb. Dalael, mint a kígyók vérei, a híres neves ezüst hajú mélységiek, akik legendásak az éles pengékben na meg a még élesebb nyelvben. Igazi, nagy múltú nemesi család. Az anyjáé. Rauva Dalaelé. Híresek az összetartásukról. Rauva is szemük fénye volt... amíg meg nem szökött egy mutatványos karavánnal, és benne Phardarral, akit apjaként nevezhet.
Trielle, a mutatványos és a nemes hölgy lánya.
Trielle... aki most vigyorogva és felvont szemöldökkel figyeli, amint az asztalához ülő csuklyás idegen lassan nevetgélni kezd. Mély a hangja. Mindig is szerette a mély hangú férfiakat.*
- Kérlek, ne sértegesd az öszvéreket, hogy egy mondatba foglalod őket egy szeszkazán elffel. *mondja továbbra is látszólag jó kedélyűen, és nem engedve az iróniából.*
- Micsoda meglepetés, hogy nem vagy néma. *teszi aztán hozzá. De a férfi úgy tűnik még nem fejezte be. Trielle felemeli állát kesztyűs kezeiről.*
- Az enyémben? *emeli fel szemöldökét a homloka közepéig, amikor amaz arról beszél, hogy már az ágyát foglalná, és elneveti magát.*- Inkább aludjon benne egy öszvér!
*A férfi közben mocorogni kezd és tovább morog. A lány pedig megrázza a fejét, és cüccög egy sort.*
- Felhívnám a figyelmedet rá, hogy ez az én asztalom. Szóval. a te szófordulatoddal élve... *legyint a férfi felé kulcsos kezével csak úgy gesztikulálva beszéd közben.*-... elhajthatlak a büdös francba, ha akarom. *villannak fehér fogai vigyorgás közben. A férfi pedig úgy tűnik mégis csak feláll erre a végszóra. Egy pillanatra megörül, hogy végre elvonszolja magát tőle, de erre vetkőzni kezd. Trielle pedig meglepetten dől hátra és nézi a folyamatot.*
- Áh, szóval mélységi vagy. *hangzik el egy kis idő után. Na nem mintha nem tűnt volna fel neki már néhány perccel ezelőtt is a dolog.*- Pedig orkra tippeltem volna... a modorodból, meg a szagodból...
*hecceli még kicsit a férfit, miközben szórakozottan pörgetni kezdi a kulcsot egy ujján a rajta lévő fémkarikával.*
- És újfent felhívnám a figyelmedet rá, hogy ez még mindig az én asztalom. Vagy nem hallottad? Te vagy a jött ment. *vigyorog.*
- Egy jött ment, akinek a pofátlansága határtalan. Épp mondani akartam, hogyha már itt elfogod előlem a kályha melegét, akkor rendelhetnél is nekem valamit inni. Beszélgetni pedig mindig van miről. Például... *azzal előre hajol, és hirtelen már ott van bal kezében egy apró dobótőr, amit az ég tudja honnan és mikor húzott elő.*
- Megborotválhatom a szőrös kis fülecskédet, hogy jobban halljál. *vigyorog. Persze semmi fenyegetés nincs igazán ebben a mondatban, még úgysem, hogy ott a kis fényes tőröcske az ujjai között. Nem azért, mert azt látszódik, hogy ne tudna bánni vele a lány. Egyszerűen csak inkább tűnik egyfajta tréfának a dolog. Játékos fenyegetésnek, ha mégis hajlanánk a fenyegetés felé. Nem szeret csak úgy balhét csinálni, és nagyon vágyik arra az ágyra a szobában. Nem kockáztatná meg, hogy kidobják innen. Még egy éjszakát nem akar a szabadban tölteni, túl hideg van ahhoz. És ha megint arra kell ébrednie, hogy a fülébe ordítozik hatszáz madár, biz' istenek, felgyújtja az egész erdőt.
Ekkor érkezik hozzájuk a fogadós, aki elég szúrós szemmel néz rá, hogy villogtatja itt a dobótőrét. Trielle gyorsan vigyázzba vágja magát, és elrejti a háta mögött a fegyvert, mintha bármi esély lenne rá, hogy ne vette volna észre azt a férfi, aki már nagyjából egy perce biztosan azt szemlélte.*
- Jó kislány vagyok. *hunyorog a fogadósra bájosan, aki csak megrázza a fejét, leteszi a nő elé a teát és a nagy tál sült csirkét, azzal odébb is áll. Trielle pedig nemes egyszerűséggel beleállítja a penge hegyét az asztalba a tányérja mellett.*
- Ha nem mondasz nevet... *folytatja a megszakított "beszélgetést", miközben lehúzza fekete bőrkesztyűit.*- Morcosnak foglak hívni. És el kell viselned a nagy pofámat az este hátralévő részében. Mindenről fogok beszélni. Mindenről. *rendezi el kesztyűit az asztalban álló tőröcske mellett, és a forró teáért nyúl.*
- Az időjárásról... az árapályról... a madárcsicsergésről... a macskák bagzásról... *sorolja fel szórakozottnak tűnve, miközben minden figyelmét a teának szenteli, és jólesően megszorongatja a bögrét. Szinte érzi, hogy olvadni kezdenek az ujjai.*
- Vagy be is mutatkozhatsz, és olyan csendben leszek, mintha halott lennék. Szerintem méltányos ajánlat valakitől, aki ki is dobathatna az asztalától. Gyenge nő vagyok, Te pedig egy csúnya rossz zaklató. Gondold meg. *pillant a mélységire vigyorogva, és rákacsint, majd felemeli a teát és beleiszik. És felszisszent.*
- A... *káromkodik egy halkat.*- Forróbb, mint hittem...
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9901-9920 , 9921-9940 , 9941-9960 , 9961-9980 , 9981-10000 , 10001-10020 , 10021-10040 , 10041-10060 , 10061-10080 , 10081-10100 , 10101-10120 , 10121-10140 , 10141-10160 , 10161-10180 , 10181-10200 , 10201-10220 , 10221-10240 , 10241-10260 , 10261-10280 , 10281-10300 , 10301-10320 , 10321-10340 , 10341-10360 , 10361-10380 , 10381-10400 , 10401-10420 , 10421-10440 , 10441-10460 , 10461-10480 , 10481-10500 , 10501-10520 , 10521-10540 , 10541-10560 , 10561-10580 , 10581-10600 , 10601-10620 , 10621-10640 , 10641-10660 , 10661-10680 , 10681-10700 , 10701-10720 , 10721-10740 , 10741-10760 , 10761-10780 , 10781-10800 , 10801-10820 , 10821-10840 , 10841-10860 , 10861-10880 , 10881-10900 , 10901-10920 , 10921-10940 , 10941-10960 , 10961-10980 , 10981-11000 , 11001-11020 , 11021-11040 , 11041-11060 , 11061-11080 , 11081-11100 , 11101-11120 , 11121-11140 , 11141-11160 , 11161-11180 , 11181-11200 , 11201-11220 , 11221-11240 , 11241-11260 , 11261-11280 , 11281-11300 , 11301-11320 , 11321-11340 , 11341-11360 , 11361-11380 , 11381-11400 , 11401-11420 , 11421-11440 , 11441-11460 , 11461-11480 , 11481-11500 , 11501-11520 , 11521-11540 , 11541-11560 , 11561-11580 , 11581-11600 , 11601-11620 , 11621-11640 , 11641-11660 , 11661-11680 , 11681-11700 , 11701-11720 , 11721-11740 , 11741-11760 , 11761-11780 , 11781-11800 , 11801-11820 , 11821-11840 , 11841-11860 , 11861-11880 , 11881-11900 , 11901-11920 , 11921-11940 , 11941-11960 , 11961-11980 , 11981-12000 , 12001-12020 , 12021-12040 , 12041-12060 , 12061-12080 , 12081-12100 , 12101-12120 , 12121-12140 , 12141-12160 , 12161-12180 , 12181-12200 , 12201-12220 , 12221-12240 , 12241-12260 , 12261-12280 , 12281-12300 , 12301-12320 , 12321-12340 , 12341-12360 , 12361-12380 , 12381-12400 , 12401-12420 , 12421-12440 , 12441-12460 , 12461-12480 , 12481-12500 , 12501-12520 , 12521-12540 , 12541-12560 , 12561-12580 , 12581-12600 , 12601-12620 , 12621-12640 , 12641-12660 , 12661-12680 , 12681-12700 , 12701-12720 , 12721-12740 , 12741-12760 , 12761-12780 , 12781-12800 , 12801-12820 , 12821-12840 , 12841-12860 , 12861-12880 , 12881-12900 , 12901-12920 , 12921-12940 , 12941-12960 , 12961-12980 , 12981-13000 , 13001-13020 , 13021-13040 , 13041-13060 , 13061-13080 , 13081-13100 , 13101-13120 , 13121-13140 , 13141-13160 , 13161-13180 , 13181-13200 , 13201-13220 , 13221-13240 , 13241-13260 , 13261-13280 , 13281-13300 , 13301-13320 , 13321-13340 , 13341-13360 , 13361-13380 , 13381-13400 , 13401-13420 , 13421-13440 , 13441-13460 , 13461-13480 , 13481-13500 , 13501-13520 , 13521-13540 , 13541-13560 , 13561-13580 , 13581-13600 , 13601-13620 , 13621-13640 , 13641-13660 , 13661-13680 , 13681-13700 , 13701-13720 , 13721-13740 , 13741-13760 , 13761-13780 , 13781-13800 , 13801-13820 , 13821-13840 , 13841-13860 , 13861-13880 , 13881-13900 , 13901-13920 , 13921-13940 , 13941-13960 , 13961-13980 , 13981-14000 , 14001-14020 , 14021-14040 , 14041-14060 , 14061-14080 , 14081-14100 , 14101-14120 , 14121-14140 , 14141-14160 , 14161-14180 , 14181-14200 , 14201-14220 , 14221-14240 , 14241-14260 , 14261-14280 , 14281-14300 , 14301-14320 , 14321-14340 , 14341-14360 , 14361-14380 , 14381-14400 , 14401-14420 , 14421-14440 , 14441-14460 , 14461-14480 , 14481-14500 , 14501-14520 , 14521-14540 , 14541-14560 , 14561-14580 , 14581-14600 , 14601-14620 , 14621-14640 , 14641-14660 , 14661-14680 , 14681-14700 , 14701-14720 , 14721-14740 , 14741-14760 , 14761-14780 , 14781-14800 , 14801-14820 , 14821-14840 , 14841-14860 , 14861-14880 , 14881-14900 , 14901-14920 , 14921-14940 , 14941-14960 , 14961-14980 , 14981-15000 , 15001-15020 , 15021-15040 , 15041-15060 , 15061-15080 , 15081-15100 , 15101-15120 , 15121-15140 , 15141-15160 , 15161-15180 , 15181-15200 , 15201-15220 , 15221-15240 , 15241-15260 , 15261-15280 , 15281-15300 , 15301-15320 , 15321-15340 , 15341-15360 , 15361-15380 , 15381-15400 , 15401-15420 , 15421-15440 , 15441-15460 , 15461-15480 , 15481-15500 , 15501-15520 , 15521-15540 , 15541-15560 , 15561-15580 , 15581-15600 , 15601-15620 , 15621-15640 , 15641-15660 , 15661-15680 , 15681-15700 , 15701-15720 , 15721-15740 , 15741-15760 , 15761-15780 , 15781-15800 , 15801-15820 , 15821-15840 , 15841-15860 , 15861-15880 , 15881-15900 , 15901-15920 , 15921-15940 , 15941-15960 , 15961-15980 , 15981-16000 , 16001-16020 , 16021-16040 , 16041-16060 , 16061-16080 , 16081-16100 , 16101-16120 , 16121-16140 , 16141-16160 , 16161-16180 , 16181-16200 , 16201-16220 , 16221-16240 , 16241-16260 , 16261-16280 , 16281-16300 , 16301-16320 , 16321-16340 , 16341-16360 , 16361-16380 , 16381-16400 , 16401-16420 , 16421-16440 , 16441-16460 , 16461-16480 , 16481-16500 , 16501-16520 , 16521-16540 , 16541-16560 , 16561-16580 , 16581-16600 , 16601-16620 , 16621-16640 , 16641-16660 , 16661-16680 , 16681-16700 , 16701-16720 , 16721-16740 , 16741-16760 , 16761-16780 , 16781-16800 , 16801-16820 , 16821-16840 , 16841-16860 , 16861-16880 , 16881-16900 , 16901-16920 , 16921-16940 , 16941-16960 , 16961-16980 , 16981-17000 , 17001-17020 , 17021-17040 , 17041-17060 , 17061-17080 , 17081-17100 , 17101-17120 , 17121-17140 , 17141-17160 , 17161-17180 , 17181-17200 , 17201-17220 , 17221-17240 , 17241-17260 , 17261-17280 , 17281-17300 , 17301-17320 , 17321-17340 , 17341-17360 , 17361-17380 , 17381-17400 , 17401-17420 , 17421-17440 , 17441-17460 , 17461-17480 , 17481-17500 , 17501-17520 , 17521-17540 , 17541-17560 , 17561-17580 , 17581-17600 , 17601-17620 , 17621-17640 , 17641-17660 , 17661-17680 , 17681-17700 , 17701-17720 , 17721-17740 , 17741-17760 , 17761-17780 , 17781-17800 , 17801-17820 , 17821-17840 , 17841-17860 , 17861-17880 , 17881-17900 , 17901-17920 , 17921-17940 , 17941-17960 , 17961-17980 , 17981-18000 , 18001-18020 , 18021-18040 , 18041-18060 , 18061-18080 , 18081-18100 , 18101-18120 , 18121-18140 , 18141-18160 , 18161-18180 , 18181-18200 , 18201-18220 , 18221-18240 , 18241-18260 , 18261-18280 , 18281-18300 , 18301-18320 , 18321-18340 , 18341-18360 , 18361-18380 , 18381-18400 , 18401-18420 , 18421-18440 , 18441-18460 , 18461-18480 , 18481-18500 , 18501-18520 , 18521-18540 , 18541-18560 , 18561-18580 , 18581-18600 , 18601-18620 , 18621-18640 , 18641-18660 , 18661-18680 , 18681-18700 , 18701-18720 , 18721-18740 , 18741-18760 , 18761-18780 , 18781-18800 , 18801-18820 , 18821-18840 , 18841-18860 , 18861-18880