*Leon szerencsésen tapasztalja, hogy szerelme bújik az ölelésbe, és egy megkönnyebbült sóhaj hagyja el emiatt a mellkasát. A ruhák ügyében elhúzza a száját.*
-Az én ízlésem elég semmilyen, csak egyszerű fehér ingeim vannak, abból sem sok, meg ilyen nadrágok, ami rajtam van. Hoztam egy tucatot, de Bressnek nem adok belőle, másra meg nem hiszem, hogy jó volna. *Tovább gondolkodik a dolgon, mert pénzt költeni nem akar ő sem. Annyi mindenre el lehetne költeni, hogy pont ilyesmire nem akar.*
-Ha nem zavarná őket, hogy varrónő vagyok, csak anyagot kéne venni, és mindenkinek olyan ruhát csinálnék, amit szeretne. de ki vagyok én, hogy józanul gondolkozzak? *Teszi fel a kérdést, választ pedig nem vár rá.*
-Rám pedig rám férne egy jó alvás a szerelmemhez bújva. *Ezzel elindul, kézen fogva Reydissel. Ahogy a fogadóhoz ér, kinyitja az ajtót, belép, majd tartja a lánynak. Kaptak egy csomó pénzt, így nem az övéből fog költeni, az erszény pedig a lánynál van.*
-Fizeted a szobát? *Ezzel elindul a pult felé, ahol a már jól ismert, de régen látott fogadós vigyorog rá. Régen rengeteg pénzt elivott itt, bizonyára a férfi emlékszik még.*