Arthenior - Pegazus fogadó
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 515 (10281. - 10300. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
10300. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2016-07-19 11:52:30
Üzenet elküldve: 2016-07-19 11:52:30
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Árnyak gyűlnek...//
*Pillanatnyilag nem veszi észre, vagy nem akarja észrevenni a bomlott elme veszélyét. Persze furcsának furcsa, hogy nem szisszen még a penge, vagy nem borul az asztal kettőjük közt, hogy a páncélkesztyűs kéz egy pár szekundum alatt kecses torkára fonódjon, de ennek okát Anda abban látja, amiben eddig is: Dryyx akaratgyenge megtenni. Mint rég, úgy most is. Ami jelen esetben az ő malmára hajtja a vizet. Felidézi, megízleli az emléket, ahogy utoljára látta a másikat. Úgy hagyta ott, kivéreztetve és összetörve, hogy nem sok sanszot saccolt neki az életben maradásra, de hogy egészen őszinte legyen magához, utólag sajnálta volna tönkretenni ezt a szép és hasznos játékot. Ez mondjuk még most sincs kizárva, neki viszont nem koloncra van szüksége, hanem kvázi végrehajtóeszközre, ezért igyekszik felmérni, megmérni, miképp válogassa össze következő kérlelő-törleszkedő mondatait, hogy éket verjen a hím belső páncéljának a réseibe. Ebben egyébként nagyon jónak gondolja magát, azt például gond nélkül felismeri, hogy a gyűlölet hangán szólnak a szerelmes szavak, a nőstény pedig elégedetten karba fonja maga előtt kezeit és ráérősen hátradől a széken, hogy megszemlélje rút mesterművét.
Arcát egy fél pillanatra eluralja a diadalittas vigyor: ez a másik itt egyszer az övé, örökre az övé, és még bőven lesz ideje kihízelegni belőle, hogy akarata szerint cselekedjen. Aztán a nagyon is gyakorlatias arckifejezést egy szemvillanás alatt átrendezi a vágyódás álarcába.*
- Mindig büszke voltam rád, testvérem. - *Dorombolja hunyorogva, jégszínű tekintetét még mindig a másik megtört arcán nyugtatva. A hangját megszínezi a gondosan adagolt hízelkedés, de szeme tovább méricskél. Tulajdonképpen akárhogy latolgatja, jócskán megdobja saját hiúságát, hogy ennyi év után is, minden gyűlölség, minden emésztő harag ellenére úgy tűnik, a hím bőven képes lenne még ölni-halni érte. Visszahajol a kiinduló pozícióba.*
- És voltak másmilyen gondolataid is? - *Végül is megpróbálja a beszélgetést a kívánt irányba terelni. Először így mondaná: tudom, hogy nem élhetsz nélkülem. Végül máshogy keveri a szavait.* - Tudod, hogy én sem élhetek nélküled.
*Kábé ez a jó megvezetés titka: úgy átszőni-hajtogatni a valótlant, hogy a végén megszűnik hazugság lenni. Most is ez történt: a nőstény azért jött, mert szorul a hurok a nyaka körül, és illene rövid időn belül felmérnie, hogy a hím használható-e még úgy, ahogy régen. Másként őt magát is az elmúlás árnyéka fenyegeti. Jelen esetben azt jelentené, hogy záros határidőn belül gyógyírt kell találnia a nőstényt rágó nyavalyára. De erről tán később.*
- Tudod, hogy elkezdhetnénk előlről. - *Az újabb és újabb aljas szavak olyan könnyen hagyják el ajkait, mintha együtt teremttettek volna a légzéssel. Nem is nagyon valószínű, hogy Dryyx le tudja pergetni magáról szavait, legalábbis a nőstény nagyon elszántan próbálja letolni a torkán a szokásos műsort. Helyzeti előny, hogy tudja, hogy a hím mást se vágyott olyan soká, mint ezt hallani őtőle.*
*Pillanatnyilag nem veszi észre, vagy nem akarja észrevenni a bomlott elme veszélyét. Persze furcsának furcsa, hogy nem szisszen még a penge, vagy nem borul az asztal kettőjük közt, hogy a páncélkesztyűs kéz egy pár szekundum alatt kecses torkára fonódjon, de ennek okát Anda abban látja, amiben eddig is: Dryyx akaratgyenge megtenni. Mint rég, úgy most is. Ami jelen esetben az ő malmára hajtja a vizet. Felidézi, megízleli az emléket, ahogy utoljára látta a másikat. Úgy hagyta ott, kivéreztetve és összetörve, hogy nem sok sanszot saccolt neki az életben maradásra, de hogy egészen őszinte legyen magához, utólag sajnálta volna tönkretenni ezt a szép és hasznos játékot. Ez mondjuk még most sincs kizárva, neki viszont nem koloncra van szüksége, hanem kvázi végrehajtóeszközre, ezért igyekszik felmérni, megmérni, miképp válogassa össze következő kérlelő-törleszkedő mondatait, hogy éket verjen a hím belső páncéljának a réseibe. Ebben egyébként nagyon jónak gondolja magát, azt például gond nélkül felismeri, hogy a gyűlölet hangán szólnak a szerelmes szavak, a nőstény pedig elégedetten karba fonja maga előtt kezeit és ráérősen hátradől a széken, hogy megszemlélje rút mesterművét.
Arcát egy fél pillanatra eluralja a diadalittas vigyor: ez a másik itt egyszer az övé, örökre az övé, és még bőven lesz ideje kihízelegni belőle, hogy akarata szerint cselekedjen. Aztán a nagyon is gyakorlatias arckifejezést egy szemvillanás alatt átrendezi a vágyódás álarcába.*
- Mindig büszke voltam rád, testvérem. - *Dorombolja hunyorogva, jégszínű tekintetét még mindig a másik megtört arcán nyugtatva. A hangját megszínezi a gondosan adagolt hízelkedés, de szeme tovább méricskél. Tulajdonképpen akárhogy latolgatja, jócskán megdobja saját hiúságát, hogy ennyi év után is, minden gyűlölség, minden emésztő harag ellenére úgy tűnik, a hím bőven képes lenne még ölni-halni érte. Visszahajol a kiinduló pozícióba.*
- És voltak másmilyen gondolataid is? - *Végül is megpróbálja a beszélgetést a kívánt irányba terelni. Először így mondaná: tudom, hogy nem élhetsz nélkülem. Végül máshogy keveri a szavait.* - Tudod, hogy én sem élhetek nélküled.
*Kábé ez a jó megvezetés titka: úgy átszőni-hajtogatni a valótlant, hogy a végén megszűnik hazugság lenni. Most is ez történt: a nőstény azért jött, mert szorul a hurok a nyaka körül, és illene rövid időn belül felmérnie, hogy a hím használható-e még úgy, ahogy régen. Másként őt magát is az elmúlás árnyéka fenyegeti. Jelen esetben azt jelentené, hogy záros határidőn belül gyógyírt kell találnia a nőstényt rágó nyavalyára. De erről tán később.*
- Tudod, hogy elkezdhetnénk előlről. - *Az újabb és újabb aljas szavak olyan könnyen hagyják el ajkait, mintha együtt teremttettek volna a légzéssel. Nem is nagyon valószínű, hogy Dryyx le tudja pergetni magáról szavait, legalábbis a nőstény nagyon elszántan próbálja letolni a torkán a szokásos műsort. Helyzeti előny, hogy tudja, hogy a hím mást se vágyott olyan soká, mint ezt hallani őtőle.*
10299. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2016-07-19 10:58:51
Üzenet elküldve: 2016-07-19 10:58:51
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 132
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 132
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
//Esemény előtt//
~És még én hízelgek, mi?~ *gondolja, miközben hagyja, hogy a szavak óceánja elsöpörje. A lábaira tett megjegyzésen udvariasan kuncog, a férfi fejtegetését pedig figyelmesen hallgatja, kicsit felhúzott szemöldökkel, telt ajkai sarkában kis mosollyal, semmi mást nem árulva el, mint hogy piszkosul élvezi a helyzetet. A pipafüst édeskés illatát látható élvezettel szívja be és elismerően tekint a férfire.
Mikor Tolkun végre előáll két tippjével, mosolyogva megrázza a fejét és ösztönösen Lord Bozont felé nyúl, hogy megsimogassa.*
-Egészen figyelemre méltó okfejtés! Sajnos azonban téves... *mondja színpadias pátosszal a hangjában, aztán elneveti magát és apró mozdulattal köszöntésre emeli a poharát.* Ne haragudjon, hogy ilyen nehéz feladat elé állítottam, csak kíváncsi voltam. A nyakláncot az első olyan pénzemből vettem, amit zenéléssel kerestem. Ilyen egyszerű... Lord Bozont pedig, akármilyen gáláns lovagként kísér is engem utamon, sosem ajándékozott még meg ékszerrel ~Pedig nem is rossz ötlet... igazán megtaníthatnám másra is, mint hogy idejöjjön hozzám, ha ciccegek neki.~
~És még én hízelgek, mi?~ *gondolja, miközben hagyja, hogy a szavak óceánja elsöpörje. A lábaira tett megjegyzésen udvariasan kuncog, a férfi fejtegetését pedig figyelmesen hallgatja, kicsit felhúzott szemöldökkel, telt ajkai sarkában kis mosollyal, semmi mást nem árulva el, mint hogy piszkosul élvezi a helyzetet. A pipafüst édeskés illatát látható élvezettel szívja be és elismerően tekint a férfire.
Mikor Tolkun végre előáll két tippjével, mosolyogva megrázza a fejét és ösztönösen Lord Bozont felé nyúl, hogy megsimogassa.*
-Egészen figyelemre méltó okfejtés! Sajnos azonban téves... *mondja színpadias pátosszal a hangjában, aztán elneveti magát és apró mozdulattal köszöntésre emeli a poharát.* Ne haragudjon, hogy ilyen nehéz feladat elé állítottam, csak kíváncsi voltam. A nyakláncot az első olyan pénzemből vettem, amit zenéléssel kerestem. Ilyen egyszerű... Lord Bozont pedig, akármilyen gáláns lovagként kísér is engem utamon, sosem ajándékozott még meg ékszerrel ~Pedig nem is rossz ötlet... igazán megtaníthatnám másra is, mint hogy idejöjjön hozzám, ha ciccegek neki.~
10298. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2016-07-18 17:22:49
Üzenet elküldve: 2016-07-18 17:22:49
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*A mosoly lehervad az arcáról, amikor odabent a fogadóban körülnéz. Az asztalokon felrakva a székek, odabent pedig majdnem, hogy néptelen a helyiség. Páran lézengenek csak, azok sem esznek, vagy isznak. Nem kell hozzá sok, hogy rájöjjön nem terem itt étel, ital, sem szórakozás. Azért, ha már kinyitotta az ajtót beljebb megy és a pulthoz lép, hátha megtudja mi történt itt, de nincs szerencséje. Sehol senki nem köszön rá, nem invitálja.*
~Ha nem, hát nem, akkor elboldogulok magam.~
*Botját a falnak támasztja, aztán körülnéz, hátha valaki elmondja legalább a messzebbről jött ember fiának, miért ilyen kihalt itt minden.*
-Legyetek üdvözölve! Miért ilyen csendes ez a fogadó? Csak nem halt meg valaki?
*A köszöntése jókedvű, ha csak bele nem trafált és valóban nem gyászolják a fogadóst, akkor mit árthat, ha nem komoly képpel köszön be.*
~Ha nem, hát nem, akkor elboldogulok magam.~
*Botját a falnak támasztja, aztán körülnéz, hátha valaki elmondja legalább a messzebbről jött ember fiának, miért ilyen kihalt itt minden.*
-Legyetek üdvözölve! Miért ilyen csendes ez a fogadó? Csak nem halt meg valaki?
*A köszöntése jókedvű, ha csak bele nem trafált és valóban nem gyászolják a fogadóst, akkor mit árthat, ha nem komoly képpel köszön be.*
10297. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2016-07-17 17:15:30
Üzenet elküldve: 2016-07-17 17:15:30
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
*Az ivóban egyetlen bizalomgerjesztő arcot sem lát*~Mit várok?~*Gondolja*~Hiszen egytől egyig kalandorok, tolvajok, szerencsevadászok, harcosok, sőt akár még mágus is lehet közöttük~*De ekkor tekintete megakad egy különös alakon, aki tollas kalapot és díszes, fodros gallérú ruhát visel. A lábainál pedig egy szépen megmunkált lant fekszik.*~Áh, egy bárd! Ezek a fickók minden felé kóborolnak a nagyvilágban, és várva várják az alkalmas kalandot, hogy megírhassák életük balladáját. Ő biztosan tud segíteni.~*Így hát odalép az asztalhoz és megszólítja a különös embert.*
- Üdvözletem művészúr!
- Adjon isten komám!*Feleli szívélyesen a bárd*
- Némi segítségre szorulnék.
- Hát csak bökd ki, mit akarsz, s majd meglátjuk, hogy segítségedre lehetek-e. De azért lenne egy kikötésem…
- És mégis mi volna az?
- Kérlek, hallgasd meg a most készülő balladám első versszakát.
- Rendben, áll az alku!~Csak lennék már túl rajta~*S a bárd a húrok közé csapván énekelni kezd*
- „Arthenior közelében élt egyszer egy druida, nagyon bánta, mert a lánya elveszett az éjszaka. Nem is tudta mit tegyen, mantikor jár a közelben. Varázst bocsát az erdőre, gyilkos szörnyek keserűségére. Ám a leánynak nyoma vész, s a mantikor sem közelít. Barbárt fogad hát az öreg, ki erdőket jár, tömérdeket. Sok szörnyet is legyőzött már, mivel fizetség ütötte a markát. Belépett hát az erdőbe, melynek küzdelem lett a vége. A szörny nyomát meglelte, többet is talált belőle. Barlangjukban ültek heten, a lány húsát ették éppen. A barbár kardot ragadott, s lekaszabolta mind a hetet. Így vált hőssé Parbat, a barbár.”
*Mire a végére ér a ballada, Zaender már legszívesebben az utakat róná.*
- Nos pajtás, mi a véleményed?
- Hát, az igazat megvallva… Hogy őszinte legyek, a vége egy kicsit sántít. Nem gondolod?
- Oh, a fenébe! Elvétettem a rímet! Na, de mindegy, ki vele, miben lehetek a segítségedre?
- Szóval, tudod te, hogy merre találom az Ametisz majorságot?
- Hát hogyne tudnám, kedves barátom! Először is lássuk csak, ha kilépsz az ajtón a főtérre, elutazol az Amon Ruadhhoz, majd átkelsz a gázló ösvényen, s máris ott találod magad az Ametisz kúria előtt.
- Köszönöm útba igazításod és ne félj, balladád bizonyára világhírre fog szert tenni!
- Remélem igazad lesz barátom, az ég áldjon!*Köszönt el a dalnok. Zaender feltápászkodott a székéről, s az ajtón keresztül kilépett Arthenior főterére*
- Üdvözletem művészúr!
- Adjon isten komám!*Feleli szívélyesen a bárd*
- Némi segítségre szorulnék.
- Hát csak bökd ki, mit akarsz, s majd meglátjuk, hogy segítségedre lehetek-e. De azért lenne egy kikötésem…
- És mégis mi volna az?
- Kérlek, hallgasd meg a most készülő balladám első versszakát.
- Rendben, áll az alku!~Csak lennék már túl rajta~*S a bárd a húrok közé csapván énekelni kezd*
- „Arthenior közelében élt egyszer egy druida, nagyon bánta, mert a lánya elveszett az éjszaka. Nem is tudta mit tegyen, mantikor jár a közelben. Varázst bocsát az erdőre, gyilkos szörnyek keserűségére. Ám a leánynak nyoma vész, s a mantikor sem közelít. Barbárt fogad hát az öreg, ki erdőket jár, tömérdeket. Sok szörnyet is legyőzött már, mivel fizetség ütötte a markát. Belépett hát az erdőbe, melynek küzdelem lett a vége. A szörny nyomát meglelte, többet is talált belőle. Barlangjukban ültek heten, a lány húsát ették éppen. A barbár kardot ragadott, s lekaszabolta mind a hetet. Így vált hőssé Parbat, a barbár.”
*Mire a végére ér a ballada, Zaender már legszívesebben az utakat róná.*
- Nos pajtás, mi a véleményed?
- Hát, az igazat megvallva… Hogy őszinte legyek, a vége egy kicsit sántít. Nem gondolod?
- Oh, a fenébe! Elvétettem a rímet! Na, de mindegy, ki vele, miben lehetek a segítségedre?
- Szóval, tudod te, hogy merre találom az Ametisz majorságot?
- Hát hogyne tudnám, kedves barátom! Először is lássuk csak, ha kilépsz az ajtón a főtérre, elutazol az Amon Ruadhhoz, majd átkelsz a gázló ösvényen, s máris ott találod magad az Ametisz kúria előtt.
- Köszönöm útba igazításod és ne félj, balladád bizonyára világhírre fog szert tenni!
- Remélem igazad lesz barátom, az ég áldjon!*Köszönt el a dalnok. Zaender feltápászkodott a székéről, s az ajtón keresztül kilépett Arthenior főterére*
10296. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2016-07-17 03:25:34
Üzenet elküldve: 2016-07-17 03:25:34
ÚJ
Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 90
OOC üzenetek: 59
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 90
OOC üzenetek: 59
Játékstílus: Vakmerő
//Árnyak gyűlnek...//
*Egy hang. Egyetlen, apró, jelentéktelen hang, mely az egész világot fenekestől felforgatja egy röpke pillanat alatt. Valahol a téboly és az elfogadás között félúton, a hím fülét egy apró koccanás üti meg. Semmi volna, az univerzum szempontjából aligha létezhet ennél kevésbé fontos mozzanat a világ szüntelenül változó olvasztótégelyében, ám Dryyx számára megszűnik minden, ahogy pillantása a saját, vassal borított kezére esik.*
-Itt vagyunk... *ismétli gépiesen az utolsó két szót, elméje egy része már tudja, a józan része, az, amelyiket nem szőtt még át teljesen a téboly hálója. Az az apró, jelentéktelen hang, az a koccanás, melyet Andaelle körme keltett a fémen, az árulta el. A látomások aligha érhetnének hozzá, még ha tudatának egy része fel is veti, hogy talán csak őrülete képezte le mindezt, amiképpen az iménti beszélgetést is.
A holt pillantás lassan vándorol felfelé, alaposan megszemlélve Andaelle minden vonását, minden apró részletet. Izmait mintha valami delejes bűbáj vonta volna hatása alá, nem mozdulnak, bármennyire akarja is. Csak ki kéne nyújtania a jobbját, hogy torkon ragadja, vagy előrántani egy pengét a sok közül, ráborítani az asztalt, a torkára lépni a veszett szukának, hallani akarja, ahogy az agónia közben könyörög, ahogyan ő is tette.
De a csonton nem mozdul a hús, lám, az elme, mely minden mást feladott, egyetlen cél érdekében, most, amikor a célhoz ért, képtelen kiadni a parancsot a kéznek, hogy öljön.*
-Mindig velem voltál. *villan gyilkos indulat a hím szemeiben, mely távol áll a tébolytól, ez vegytiszta, céltudatos vágyba formált gyűlölet, mely most, amikor kéne, képtelen lesújtani. A meghasadt elme kétségbeesetten keresi a magyarázatot rá, miért nem mozdul a kéz, miért nem szisszen a hüvelyt elhagyó penge, miért nem fröccsen a vér, hiszen erre vágyott, ezt a pillanatot tartotta szem előtt, dédelgette lelkében, hogy a bosszúja beteljesedjen, s miképpen a világra jöttek, úgy távozzanak majd belőle: együtt.
Számára jelen pillanatban Andaelle a legszebb, egyben leggyűlöletesebb lény az egész világon, s mélységes undorral gondol arra, hogy képtelen ártani neki.*
-Minden elmúlt nappal egyre jobban gyűlöltelek. Nem múlt el éjszaka, hogy ne rád gondoltam volna, gyűlölöm azt, amit velem tettél. Gyűlölöm azt, akivé tettél. *egyetlen, kósza könnycsepp gördül le a hím jobb szeméből, végig az arcán, hogy az asztal lapján leljen végső nyughelyre. Nem követi több, amiképpen az arckifejezés sem változik.*
-Te voltál az első és az utolsó gondolatom, az elmúlt évek minden egyes napján. Nézz rám, és légy büszke a művedre. *mélységes undor hallatszik a hím hangján.*
*Egy hang. Egyetlen, apró, jelentéktelen hang, mely az egész világot fenekestől felforgatja egy röpke pillanat alatt. Valahol a téboly és az elfogadás között félúton, a hím fülét egy apró koccanás üti meg. Semmi volna, az univerzum szempontjából aligha létezhet ennél kevésbé fontos mozzanat a világ szüntelenül változó olvasztótégelyében, ám Dryyx számára megszűnik minden, ahogy pillantása a saját, vassal borított kezére esik.*
-Itt vagyunk... *ismétli gépiesen az utolsó két szót, elméje egy része már tudja, a józan része, az, amelyiket nem szőtt még át teljesen a téboly hálója. Az az apró, jelentéktelen hang, az a koccanás, melyet Andaelle körme keltett a fémen, az árulta el. A látomások aligha érhetnének hozzá, még ha tudatának egy része fel is veti, hogy talán csak őrülete képezte le mindezt, amiképpen az iménti beszélgetést is.
A holt pillantás lassan vándorol felfelé, alaposan megszemlélve Andaelle minden vonását, minden apró részletet. Izmait mintha valami delejes bűbáj vonta volna hatása alá, nem mozdulnak, bármennyire akarja is. Csak ki kéne nyújtania a jobbját, hogy torkon ragadja, vagy előrántani egy pengét a sok közül, ráborítani az asztalt, a torkára lépni a veszett szukának, hallani akarja, ahogy az agónia közben könyörög, ahogyan ő is tette.
De a csonton nem mozdul a hús, lám, az elme, mely minden mást feladott, egyetlen cél érdekében, most, amikor a célhoz ért, képtelen kiadni a parancsot a kéznek, hogy öljön.*
-Mindig velem voltál. *villan gyilkos indulat a hím szemeiben, mely távol áll a tébolytól, ez vegytiszta, céltudatos vágyba formált gyűlölet, mely most, amikor kéne, képtelen lesújtani. A meghasadt elme kétségbeesetten keresi a magyarázatot rá, miért nem mozdul a kéz, miért nem szisszen a hüvelyt elhagyó penge, miért nem fröccsen a vér, hiszen erre vágyott, ezt a pillanatot tartotta szem előtt, dédelgette lelkében, hogy a bosszúja beteljesedjen, s miképpen a világra jöttek, úgy távozzanak majd belőle: együtt.
Számára jelen pillanatban Andaelle a legszebb, egyben leggyűlöletesebb lény az egész világon, s mélységes undorral gondol arra, hogy képtelen ártani neki.*
-Minden elmúlt nappal egyre jobban gyűlöltelek. Nem múlt el éjszaka, hogy ne rád gondoltam volna, gyűlölöm azt, amit velem tettél. Gyűlölöm azt, akivé tettél. *egyetlen, kósza könnycsepp gördül le a hím jobb szeméből, végig az arcán, hogy az asztal lapján leljen végső nyughelyre. Nem követi több, amiképpen az arckifejezés sem változik.*
-Te voltál az első és az utolsó gondolatom, az elmúlt évek minden egyes napján. Nézz rám, és légy büszke a művedre. *mélységes undor hallatszik a hím hangján.*
10295. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2016-07-17 02:57:14
Üzenet elküldve: 2016-07-17 02:57:14
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Árnyak gyűlnek...//
- Miféle tébolyról beszélsz? - *Szűkül még összébb a jégszínű szempár, és ujja hegyével még közelebb araszol a másik csuklójához. Leheletfinoman megsimítja a vasalt kesztyű hűs felszínét, körme hegye halkan koccan a fémpáncélon. A nőstény nem tudja, mit indíthat el ez a könnyű érintés, de hamar visszahúzza kezét, most először látszik szépen metszett vonásain valami halovány kétség.* - Rémálmaidban láttál csak eddig?
*Valahogy ki kell puhatolnia, hányadán áll magával a másik: használható-e még teste, hajlítható-e még az elméje? Mert céllal érkezett hozzá. Hogy pontosan milyennel, az attól függ, a fenti kérdésekre igenlő választ kap-e. A vádló szavak olyan könnyedén peregnek le róla, mint a nyári eső a friss falevélről. Halkan ciccent, megcsóválja fejét. Szerelem? A nőstény ezt soha nem értette, neki a szerelem csak játék volt mindig, mulattatta, hogy játékszernek tekinthet mindent és mindenkit. És ha úgy tetszett neki, miért ne tehette volna? Szeretett nevetni. Dryyx is sokszor láthatta, amikor hazajött valahonnan, leült az ágy szélére és hangosan nevetett a hímek, vagy mások ostobaságán. Most sem tesz másként, bár csak halkan kuncog fel a balga beszéden. Többek között ezért nem állhatta, hogy testvére jogot formál rá: egyszerre dühítette, hogy képtelen független lenni, és gyenge ellentmondani őneki, de féltékenyen haragudott rá akkor is, ha esetleg megpróbálta ezt.*
- És most mégis itt vagyunk. - *Ismétli meg utolsó mondatát halkan, állát visszahelyezve finoman ujjaira, könyöke támasztékára. Hagyja, hogy a dőlésszögtől homlokába hulljon az egyik kósza hajtincs, állát megbiccentve csuklója mögé űzi egy finom fejmozdulattal. A tekintetét továbbra sem veszi le a hímről, mosolya ugyanolyan hamvas, mint eddig. Tudja magáról, hogy a másik szemében nagyon szép.* - Van-e még benned bosszúvágy?
- Miféle tébolyról beszélsz? - *Szűkül még összébb a jégszínű szempár, és ujja hegyével még közelebb araszol a másik csuklójához. Leheletfinoman megsimítja a vasalt kesztyű hűs felszínét, körme hegye halkan koccan a fémpáncélon. A nőstény nem tudja, mit indíthat el ez a könnyű érintés, de hamar visszahúzza kezét, most először látszik szépen metszett vonásain valami halovány kétség.* - Rémálmaidban láttál csak eddig?
*Valahogy ki kell puhatolnia, hányadán áll magával a másik: használható-e még teste, hajlítható-e még az elméje? Mert céllal érkezett hozzá. Hogy pontosan milyennel, az attól függ, a fenti kérdésekre igenlő választ kap-e. A vádló szavak olyan könnyedén peregnek le róla, mint a nyári eső a friss falevélről. Halkan ciccent, megcsóválja fejét. Szerelem? A nőstény ezt soha nem értette, neki a szerelem csak játék volt mindig, mulattatta, hogy játékszernek tekinthet mindent és mindenkit. És ha úgy tetszett neki, miért ne tehette volna? Szeretett nevetni. Dryyx is sokszor láthatta, amikor hazajött valahonnan, leült az ágy szélére és hangosan nevetett a hímek, vagy mások ostobaságán. Most sem tesz másként, bár csak halkan kuncog fel a balga beszéden. Többek között ezért nem állhatta, hogy testvére jogot formál rá: egyszerre dühítette, hogy képtelen független lenni, és gyenge ellentmondani őneki, de féltékenyen haragudott rá akkor is, ha esetleg megpróbálta ezt.*
- És most mégis itt vagyunk. - *Ismétli meg utolsó mondatát halkan, állát visszahelyezve finoman ujjaira, könyöke támasztékára. Hagyja, hogy a dőlésszögtől homlokába hulljon az egyik kósza hajtincs, állát megbiccentve csuklója mögé űzi egy finom fejmozdulattal. A tekintetét továbbra sem veszi le a hímről, mosolya ugyanolyan hamvas, mint eddig. Tudja magáról, hogy a másik szemében nagyon szép.* - Van-e még benned bosszúvágy?
10294. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2016-07-17 02:25:18
Üzenet elküldve: 2016-07-17 02:25:18
ÚJ
Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 90
OOC üzenetek: 59
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 90
OOC üzenetek: 59
Játékstílus: Vakmerő
//Árnyak gyűlnek...//
*Beszél. A képzet, a nő, ki nincs ott, beszél, mozog a szája és hangok jönnek ki rajta. Koherens mondatok, nem csupán gúnyos kuncogás, mely a megvető pillantás édestestvére volt eddig is.*
-Ez volna hát a téboly következő szintje... amikor válaszolsz is...? *motyogja alig hallhatóan, szája sarka megkönnyebbült vigyorra húzódna, hisz lám, itt a bizonyíték, melybe kapaszkodott eddig is, a gondolat, hogy őrült, ez a tudat érdekes módon önigazolással szolgál számára, egyszersmind fel is menti bűnei alól. Hisz ki őrült, kinek elméjét téboly tépázza untalan, hogy lehetne felelős a tetteiért...?
Hallgatja a látomást, nézi a vonásait, abban a biztos tudatban, hogy elérkezett őrületének következő szintjére, ahol már beszélget is a semmivel, ahol tudata olyannyira leképezi az általa oly' nagyon gyűlölt nőstényt, hogy immáron válasszal is szolgál a kérdésekre. De a szavak, akár a méreg, hazugságtól csöpögnek.*
-Szerettelek. *a szó már semmit sem jelent, régóta nem. Üres, jelentőség nélküli hangok csupán, melyeket egymás után helyezve valamiféle értelemmel ruháznak fel egy olyan fogalmat, ami a régmúlt homályába veszett.*
-Neked adtam volna a világot. *kifejezéstelen arc, halott tekintet, s a hang, melyen szól, színtelen és tárgyilagos.*
-Csak kérned kellett volna, és mosolyogva hoztam volna eléd apánk fejét. *valójában az egyetlen dolog, ami mindezt okozta, ami azzá tette a hímet, ami most, az a nővére árulása volt. Érdekelte is őt család, hűség, lojalitás, becsület... egyedül Andaelle létezett számára. Mindig is tudta, kettejük közül nem ő termett vezetésre, még ha apja sulykolta is ezt belé, Dryyx sosem vágyott rá. Igazság szerint az összes vád közül csupán egy igaz, melyet a lidérc szuka a fejéhez vágott: csak magának akarta.*
-Tudnod kellett volna. Nem érdekelt a család, a hatalom... csak te. *nem igazán érti, miért is bonyolódik társalgásba a vele szemben ülő semmivel, de mivel ez az első alkalom, hogy a tébolyult kacagáson és gúnyos vigyorokon kívül mást is kapjon a hallucinációitól, jobb híján elfogadja, hogy sikerült még mélyebbre süllyednie elméje háborgó tengerében.*
-Aznap éjjel nem a családot árultad el, csak engem.
*Beszél. A képzet, a nő, ki nincs ott, beszél, mozog a szája és hangok jönnek ki rajta. Koherens mondatok, nem csupán gúnyos kuncogás, mely a megvető pillantás édestestvére volt eddig is.*
-Ez volna hát a téboly következő szintje... amikor válaszolsz is...? *motyogja alig hallhatóan, szája sarka megkönnyebbült vigyorra húzódna, hisz lám, itt a bizonyíték, melybe kapaszkodott eddig is, a gondolat, hogy őrült, ez a tudat érdekes módon önigazolással szolgál számára, egyszersmind fel is menti bűnei alól. Hisz ki őrült, kinek elméjét téboly tépázza untalan, hogy lehetne felelős a tetteiért...?
Hallgatja a látomást, nézi a vonásait, abban a biztos tudatban, hogy elérkezett őrületének következő szintjére, ahol már beszélget is a semmivel, ahol tudata olyannyira leképezi az általa oly' nagyon gyűlölt nőstényt, hogy immáron válasszal is szolgál a kérdésekre. De a szavak, akár a méreg, hazugságtól csöpögnek.*
-Szerettelek. *a szó már semmit sem jelent, régóta nem. Üres, jelentőség nélküli hangok csupán, melyeket egymás után helyezve valamiféle értelemmel ruháznak fel egy olyan fogalmat, ami a régmúlt homályába veszett.*
-Neked adtam volna a világot. *kifejezéstelen arc, halott tekintet, s a hang, melyen szól, színtelen és tárgyilagos.*
-Csak kérned kellett volna, és mosolyogva hoztam volna eléd apánk fejét. *valójában az egyetlen dolog, ami mindezt okozta, ami azzá tette a hímet, ami most, az a nővére árulása volt. Érdekelte is őt család, hűség, lojalitás, becsület... egyedül Andaelle létezett számára. Mindig is tudta, kettejük közül nem ő termett vezetésre, még ha apja sulykolta is ezt belé, Dryyx sosem vágyott rá. Igazság szerint az összes vád közül csupán egy igaz, melyet a lidérc szuka a fejéhez vágott: csak magának akarta.*
-Tudnod kellett volna. Nem érdekelt a család, a hatalom... csak te. *nem igazán érti, miért is bonyolódik társalgásba a vele szemben ülő semmivel, de mivel ez az első alkalom, hogy a tébolyult kacagáson és gúnyos vigyorokon kívül mást is kapjon a hallucinációitól, jobb híján elfogadja, hogy sikerült még mélyebbre süllyednie elméje háborgó tengerében.*
-Aznap éjjel nem a családot árultad el, csak engem.
10293. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2016-07-17 02:07:01
Üzenet elküldve: 2016-07-17 02:07:01
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Árnyak gyűlnek...//
*Egy halk sóhaj kél a sápadt ajkakról, és mandulametszésű szemei hunyorítva megrebbennek egy pillanatra – ha nem kapcsolódna össze tekintetük, most alighanem az égre emelné pillantását. Másmilyen üdvözlést várt, de hogy minek? Kezdjék újra a régi verklit? Finoman megvonja vállát, már-már bocsánatkérően súg vissza selymes, mély hangján.*
- Miért hagytalak el? Miért bántottalak téged? Már rég megkaptad a válaszaid. - *Valószínűleg ez habzsolta fel belülről a hímet, ezért költözött az a kietlenség a tekintetébe. Legalábbis Anda őszinte megrökönyödéssel lenne testvére iránt, ha még nem jutott volna odáig (merthogy ideje éppenséggel volt ezen gondolkozni), hogy lássa a múltat úgy, ahogyan ő. Tulajdonképpen súlyosabb vádaskodásra számított. A rég bevált forgatókönyv szerint a nőstény cselszövése juttatta családjukat oda, ahova, és tudja jól, Dryyx mennyire szereti őt megtenni bűnbaknak mindazért, ami történt. A saját szemszöge picikét más: az övéi közül mindvégig ő volt csak elég rátermett ahhoz, hogy nevület megillető hatalmat, vagyont vagy tiszteletet vívhasson ki magának, és sosem értette, miért kötné ezek megszerzésében mindenféle béklyója olyan nyilvánvaló ostobaságoknak, mint család, hűség, érzelmi kötelékek. A lelke mélyén tudta, hogy az őt rajongva szerető hím sem több eszköznél, ami a céljaihoz juttatja. Mikor Dryyx ezt szemére vetette, tudhatta volna, hogy túl messzire ment. Tudhatta volna, hogy őt senki fia nem gátolhatja céljai elérésében. Valószínűleg számíthatott arra is, hogy az akkor még ifjú kis nőstény nem fogja ölbe tett kézzel elnézni az árulását. Tovább beszél.*
- Ismersz, vagy ismertél. Atyánk is mindig arra tanított, hogy a gyengék kezébe nem való hatalom. Azt teszem, amit akarok, és úgy élek, ahogy nekem tetszik. - *Hangjában nincs él, ez puszta tényközlés. Egyik kezét tenyérrel felfele az asztalra fekteti, mintha a hím felé nyújtaná. Halkan felnevet.* - Emlékszel, mikor kölyökkorunkban felültem atyánk egyik lovára? Hatalmas, szilaj teremtés volt, mindig figyelmeztettek, hogy még nagyon vad. Akkor is én voltam az erősebb, megültem a bestiát.
*Testvére láthatta is: ahogy hosszú, hószínű haja csak úgy repül utána, rávág korbáccsal a lóra, megsarkantyúzza, az állat pedig tajtékzik, minden ízében remeg, és csupa vér. Aztán a kicsi nőstény leszállt a lóról, és mosolyogva megkérdezte: Mégiscsak betörtem, ugye? Aztán ment kezet mosni, mintha mi sem történt volna. Később az élettel is ezt csinálta.*
- Megpróbáltál visszafogni. Akkor is, azóta is. Hiszen csak magadénak akartál, vagy nem? - *A hangja továbbra is olyan, mintha vadóc állatot édesgetne-szelídítgetne. Most nyoma sincs benne annak a kíméletlen élnek, amit a másik amúgy oly jól ismer tőle.* - Megpróbáltál irányítani. Kisajátítani. Kérdőre vonni a dolgaimban. Hogy hagyhattam volna, hogy lássalak azzá válni, amit magad is megvetettél?
*Merthogy családjukban ez szokássá vált: Az erősebb kezű hímek rendre szerettek azzal kérkedni, miképp hajlították akaratukhoz nemzetségük büszke, akaratos nősténytagjait. Anda pontosan látta, miképp satnyulnak, jellegtelenednek az Óhaza matrónái egyszerű asszony- vagy leánysorba, és tudta jól, hogy vagy kettétépi a gyökeret vert ferde tradíciót, vagy egy lesz csak anyja, nagyanyja után a sorban, akire majd azt mondják: „sokra vihette volna!”. Miért ne érdemelt volna testvére ugyanolyan büntetést ezért, mint mindenki más azok közül, akik az útjában álltak?*
- És most mégis itt vagyunk. És élünk, te is, én is. - *Eltűnődik, magán viseli-e a másik még utolsó ajándékát, melyet leckeként hagyott hátra - a test szerte látható hegmintákat?*
*Egy halk sóhaj kél a sápadt ajkakról, és mandulametszésű szemei hunyorítva megrebbennek egy pillanatra – ha nem kapcsolódna össze tekintetük, most alighanem az égre emelné pillantását. Másmilyen üdvözlést várt, de hogy minek? Kezdjék újra a régi verklit? Finoman megvonja vállát, már-már bocsánatkérően súg vissza selymes, mély hangján.*
- Miért hagytalak el? Miért bántottalak téged? Már rég megkaptad a válaszaid. - *Valószínűleg ez habzsolta fel belülről a hímet, ezért költözött az a kietlenség a tekintetébe. Legalábbis Anda őszinte megrökönyödéssel lenne testvére iránt, ha még nem jutott volna odáig (merthogy ideje éppenséggel volt ezen gondolkozni), hogy lássa a múltat úgy, ahogyan ő. Tulajdonképpen súlyosabb vádaskodásra számított. A rég bevált forgatókönyv szerint a nőstény cselszövése juttatta családjukat oda, ahova, és tudja jól, Dryyx mennyire szereti őt megtenni bűnbaknak mindazért, ami történt. A saját szemszöge picikét más: az övéi közül mindvégig ő volt csak elég rátermett ahhoz, hogy nevület megillető hatalmat, vagyont vagy tiszteletet vívhasson ki magának, és sosem értette, miért kötné ezek megszerzésében mindenféle béklyója olyan nyilvánvaló ostobaságoknak, mint család, hűség, érzelmi kötelékek. A lelke mélyén tudta, hogy az őt rajongva szerető hím sem több eszköznél, ami a céljaihoz juttatja. Mikor Dryyx ezt szemére vetette, tudhatta volna, hogy túl messzire ment. Tudhatta volna, hogy őt senki fia nem gátolhatja céljai elérésében. Valószínűleg számíthatott arra is, hogy az akkor még ifjú kis nőstény nem fogja ölbe tett kézzel elnézni az árulását. Tovább beszél.*
- Ismersz, vagy ismertél. Atyánk is mindig arra tanított, hogy a gyengék kezébe nem való hatalom. Azt teszem, amit akarok, és úgy élek, ahogy nekem tetszik. - *Hangjában nincs él, ez puszta tényközlés. Egyik kezét tenyérrel felfele az asztalra fekteti, mintha a hím felé nyújtaná. Halkan felnevet.* - Emlékszel, mikor kölyökkorunkban felültem atyánk egyik lovára? Hatalmas, szilaj teremtés volt, mindig figyelmeztettek, hogy még nagyon vad. Akkor is én voltam az erősebb, megültem a bestiát.
*Testvére láthatta is: ahogy hosszú, hószínű haja csak úgy repül utána, rávág korbáccsal a lóra, megsarkantyúzza, az állat pedig tajtékzik, minden ízében remeg, és csupa vér. Aztán a kicsi nőstény leszállt a lóról, és mosolyogva megkérdezte: Mégiscsak betörtem, ugye? Aztán ment kezet mosni, mintha mi sem történt volna. Később az élettel is ezt csinálta.*
- Megpróbáltál visszafogni. Akkor is, azóta is. Hiszen csak magadénak akartál, vagy nem? - *A hangja továbbra is olyan, mintha vadóc állatot édesgetne-szelídítgetne. Most nyoma sincs benne annak a kíméletlen élnek, amit a másik amúgy oly jól ismer tőle.* - Megpróbáltál irányítani. Kisajátítani. Kérdőre vonni a dolgaimban. Hogy hagyhattam volna, hogy lássalak azzá válni, amit magad is megvetettél?
*Merthogy családjukban ez szokássá vált: Az erősebb kezű hímek rendre szerettek azzal kérkedni, miképp hajlították akaratukhoz nemzetségük büszke, akaratos nősténytagjait. Anda pontosan látta, miképp satnyulnak, jellegtelenednek az Óhaza matrónái egyszerű asszony- vagy leánysorba, és tudta jól, hogy vagy kettétépi a gyökeret vert ferde tradíciót, vagy egy lesz csak anyja, nagyanyja után a sorban, akire majd azt mondják: „sokra vihette volna!”. Miért ne érdemelt volna testvére ugyanolyan büntetést ezért, mint mindenki más azok közül, akik az útjában álltak?*
- És most mégis itt vagyunk. És élünk, te is, én is. - *Eltűnődik, magán viseli-e a másik még utolsó ajándékát, melyet leckeként hagyott hátra - a test szerte látható hegmintákat?*
10292. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2016-07-17 01:03:19
Üzenet elküldve: 2016-07-17 01:03:19
ÚJ
Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 90
OOC üzenetek: 59
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 90
OOC üzenetek: 59
Játékstílus: Vakmerő
//Árnyak gyűlnek...//
*A hím biztosan meghallaná a mögötte lopakodó gyűlölt nő lépteit, ha nem épp elméjének egy különösen visszataszító és sötét szegmensében, módszeresen zsigerelné ki a léptek gazdáját. Néhány pillanatra lehunyja a szemeit, hogy a képeket hagyja tovatűnni, s az illanó képzetek közt végre valahára megvillan az épelméjűség álarca, ha csupán néhány szívdobbanás erejéig is. Tart mindez addig, amíg végül szemeit kinyitva ugyanott találja az áruló szuka képzetét, ahol hagyta: vele szemben, az asztalnál. Már-már csalódottan, unottan sóhajt fel, dörzsöli meg a szemeit. Napok teltek el, mióta legutóbb álomra hajtotta a fejét, a hallucináció részletessége is ebben keresendő, elméje csúf játékot űz vele, minden apró részletet szinte tökéletesen megformálva. Továbbra is szótlanul ül, meredten nézi maga előtt a semmit, vagy legalábbis amit annak vél, miközben arcizma sem rándul, s a holt szemekben sem villan meg a téboly, de tulajdonképpen semmi más sem. Üresek, akárcsak ő. Felemésztette a gyűlölet, minden más érzést kiölt belőle, s mára már csak ez maradt. Ez, amit Andaelle csinált belőle, egy lélek nélküli, végletekig hideg és számító gyilkost. Nincsenek gátlások, nincsenek kételyek, nem létezik igazából semmi más, a vörös fátyolon kívül, amivel tébolyát fedi el időről-időre.
Szemei egy pillanat leforgása alatt, ijesztően gyorsan váltanak fókuszt, ahogy rátalálnak Andaelle íriszeire, s összekapcsolódnak velük. A jéghideg és a halott pillantás egybefonódik, mintha a hím látná őt, mármint valójában látná, s nem csupán tévképzetként.*
-Miért? *a kérdés hidegen, tárgyilagosan gördül le az ajkairól, mint már annyiszor, ám válasz sosem érkezett. Hogyan is érkezhetne? Ugyan kitől...?*
*A hím biztosan meghallaná a mögötte lopakodó gyűlölt nő lépteit, ha nem épp elméjének egy különösen visszataszító és sötét szegmensében, módszeresen zsigerelné ki a léptek gazdáját. Néhány pillanatra lehunyja a szemeit, hogy a képeket hagyja tovatűnni, s az illanó képzetek közt végre valahára megvillan az épelméjűség álarca, ha csupán néhány szívdobbanás erejéig is. Tart mindez addig, amíg végül szemeit kinyitva ugyanott találja az áruló szuka képzetét, ahol hagyta: vele szemben, az asztalnál. Már-már csalódottan, unottan sóhajt fel, dörzsöli meg a szemeit. Napok teltek el, mióta legutóbb álomra hajtotta a fejét, a hallucináció részletessége is ebben keresendő, elméje csúf játékot űz vele, minden apró részletet szinte tökéletesen megformálva. Továbbra is szótlanul ül, meredten nézi maga előtt a semmit, vagy legalábbis amit annak vél, miközben arcizma sem rándul, s a holt szemekben sem villan meg a téboly, de tulajdonképpen semmi más sem. Üresek, akárcsak ő. Felemésztette a gyűlölet, minden más érzést kiölt belőle, s mára már csak ez maradt. Ez, amit Andaelle csinált belőle, egy lélek nélküli, végletekig hideg és számító gyilkost. Nincsenek gátlások, nincsenek kételyek, nem létezik igazából semmi más, a vörös fátyolon kívül, amivel tébolyát fedi el időről-időre.
Szemei egy pillanat leforgása alatt, ijesztően gyorsan váltanak fókuszt, ahogy rátalálnak Andaelle íriszeire, s összekapcsolódnak velük. A jéghideg és a halott pillantás egybefonódik, mintha a hím látná őt, mármint valójában látná, s nem csupán tévképzetként.*
-Miért? *a kérdés hidegen, tárgyilagosan gördül le az ajkairól, mint már annyiszor, ám válasz sosem érkezett. Hogyan is érkezhetne? Ugyan kitől...?*
10291. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2016-07-17 00:45:22
Üzenet elküldve: 2016-07-17 00:45:22
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Árnyak gyűlnek...//
*Puha léptű, könnyű árnyék vetül a fogadó lépcsőjére, ahogy a csuklyás, magas alak halkan lelépdel a kihalt fogadótérbe. Tudja jól, kit talál ott - igazából napok óta tudja, és figyeli is őt, most sincs másként. A neki háttal ülő hím felé tart, a léptei majdhogynem nesztelenek, de nincs kétsége, hogy a másik meghallja, ha ugyan felfog épp bármit is az őt körülvevő világból. Végül megáll az asztal átellenes oldalán, lassan kihúz egy széket, hogy helyet foglaljon, így Dryyx szeme láttára folyik egybe a szemkáprázat és a valóság: Leül, szótlanul hátraveti fejét, hogy hosszú ujjaival vállára hajtsa a füstszürke leplet, mely haját-fejét takarta. Szenvtelen pillantással végigméri őt. Az arcot, amit félt, gyűlölt, meg mindenféle kártékony érzéssel burkolt olyan hosszú ideig, az arcot, amely sajátja mása is lehetne, ha nem torzította volna tört tükörré a meghasonlás. A nőstény valószínűleg mit sem változott: a vonásait szinte nyom nélkül hagyták az elszálló évek, szépsége még mindig érintetlen-érinthetetlen, szeme továbbra is éber és fürkésző, arcát ugyanúgy szenvtelen kis fintorba húzza az általános érdektelenség.
Mindig is silányabbnak tartotta testvérét magánál, erre ékesebb bizonyíték nem is lehetne, mint az, hogy a nyomára is csak akkor akadt, amikor ő is elérkezettnek látta az időt arra, hogy felfedje hollétét. Pedig Anda adott okot az igyekezetre, hogy meglelje, ezzel ő maga is tisztában van. Szája széle megrándul egy kezdődő fanyar vigyor felé, ahogy felrémlenek előtte a régmúlt képei. Mennyi év telt el azóta! A nőstény azon tűnődik, másként tenné-e a dolgokat, ha megtehetné. Csendben figyeli a hím arcélét, a fejét kissé oldalra biccenti. Hamar megállapítja, hogy semmit sem másítana meg. Két könyökét megtámasztja az asztallapon, összefonja ujjait álla alatt. Volt idő, amikor holtan akarta látni testvérét, és az eltelt évek alatt nem a könyörület lágyított érzésein, ha lehet egyáltalán ezzel a kifejezéssel élni. Jégszínű, fakó szemeit a másik arcára függeszti. Hitványnak látja, megtörtnek, és jócskán elmebajosnak. Neki mondjuk így is jó. Szó nélkül méricskél és mosolyog.*
*Puha léptű, könnyű árnyék vetül a fogadó lépcsőjére, ahogy a csuklyás, magas alak halkan lelépdel a kihalt fogadótérbe. Tudja jól, kit talál ott - igazából napok óta tudja, és figyeli is őt, most sincs másként. A neki háttal ülő hím felé tart, a léptei majdhogynem nesztelenek, de nincs kétsége, hogy a másik meghallja, ha ugyan felfog épp bármit is az őt körülvevő világból. Végül megáll az asztal átellenes oldalán, lassan kihúz egy széket, hogy helyet foglaljon, így Dryyx szeme láttára folyik egybe a szemkáprázat és a valóság: Leül, szótlanul hátraveti fejét, hogy hosszú ujjaival vállára hajtsa a füstszürke leplet, mely haját-fejét takarta. Szenvtelen pillantással végigméri őt. Az arcot, amit félt, gyűlölt, meg mindenféle kártékony érzéssel burkolt olyan hosszú ideig, az arcot, amely sajátja mása is lehetne, ha nem torzította volna tört tükörré a meghasonlás. A nőstény valószínűleg mit sem változott: a vonásait szinte nyom nélkül hagyták az elszálló évek, szépsége még mindig érintetlen-érinthetetlen, szeme továbbra is éber és fürkésző, arcát ugyanúgy szenvtelen kis fintorba húzza az általános érdektelenség.
Mindig is silányabbnak tartotta testvérét magánál, erre ékesebb bizonyíték nem is lehetne, mint az, hogy a nyomára is csak akkor akadt, amikor ő is elérkezettnek látta az időt arra, hogy felfedje hollétét. Pedig Anda adott okot az igyekezetre, hogy meglelje, ezzel ő maga is tisztában van. Szája széle megrándul egy kezdődő fanyar vigyor felé, ahogy felrémlenek előtte a régmúlt képei. Mennyi év telt el azóta! A nőstény azon tűnődik, másként tenné-e a dolgokat, ha megtehetné. Csendben figyeli a hím arcélét, a fejét kissé oldalra biccenti. Hamar megállapítja, hogy semmit sem másítana meg. Két könyökét megtámasztja az asztallapon, összefonja ujjait álla alatt. Volt idő, amikor holtan akarta látni testvérét, és az eltelt évek alatt nem a könyörület lágyított érzésein, ha lehet egyáltalán ezzel a kifejezéssel élni. Jégszínű, fakó szemeit a másik arcára függeszti. Hitványnak látja, megtörtnek, és jócskán elmebajosnak. Neki mondjuk így is jó. Szó nélkül méricskél és mosolyog.*
10290. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2016-07-16 23:00:12
Üzenet elküldve: 2016-07-16 23:00:12
ÚJ
Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 90
OOC üzenetek: 59
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 90
OOC üzenetek: 59
Játékstílus: Vakmerő
//Árnyak gyűlnek...//
*Éjjelek s nappalok váltják egymást, szüntelen körforgásban, ám jelentőségét már régen elvesztette az idő múlása. A mélységi egyedül van, újra, társaságát csupán belső démonai képezik, s az a gyűlölt nőstény, ki vele szemben ül, tébolyult vigyorával csavargatja a haját, s közben maró gúnnyal tekintetében méricskéli Dryyxet. A hím kezei az asztal lapján, görcsösen ökölbe szorulva, vasalt kesztyűs ujjai meg-megrándulnak, mintha egy nem létező penge markolatát keresnék, mely penge, ha létezne, s képes volna sebet ejteni egy szintén csupán a képzelet által szült alakon, úgy a gyűlölt démon már régen cafatokra szaggatva díszítené a falakat. Persze az elme által szült képzeteket, a belső félelmet, szorongást, a múlt kísérteteit így aligha lehet legyőzni. Ezt a szuka is tudja, világosan látszik rajta, Dryyx hallja a kuncogását, mellyel belőle űz gúnyt. Évek teltek el, hosszú-hosszú, kínkeserves évek, melyek nem vezettek eredményre. Bejárta a fél világot, megannyi torkot metszett át, beleket ontott ki, élve nyúzott meg másokat, hogy az olyannyira kívánt információhoz hozzájusson, de semmi. Minden irány, merre indult, zsákutcának bizonyult, minden nyom rég kihűlt, s mostanra már csak a hallucinációk maradtak. Dryyx azon kevés őrült közé tartozik, kik nagyon is tudatában vannak elméjük meghasadt állapotának, a mélységi hím percre pontosan vissza tudja vezetni az eseményeket, egészen addig a konkrét pontig, ahol meghasonult, mikor a világ felfeslett a varratoknál, s a szuka, ki ezt világot jelentette számára, a képébe nevetett. Az a tébolyult kacaj visszhangzik a fejében azóta is, hogy Andaelle ott hagyta, egyedül, a sötétben, láncra verve, száz, meg száz sebből vérezve.
A vassal borított ököl az asztalra csap, a mozdulat önkéntelen, de nincs is szinte senki, ki felkapja rá a fejét. A fogadó szinte üres, hiszen nincs kiszolgálás, valamiféle mérgezés okán. Ez persze a mélységit nem zavarja, sőt, még jobb is így, nincs nyüzsgés és tömeg, nincs állandó zaj, bár így nincs, mi elnyomja a fejében üvöltő démonokat.
A képzelet-szülte nőstény az asztal lapjára támasztja a könyökét, kisujjának körmével a fogát kocogtatja. Nem szól, nem kérdez, csak néz, megvetően, s közben vigyorog... Hányszor elképzelte már a hím, hogy azt a vigyort vérrel tölti meg, hogy fültől-fülig nyújtsa el...*
*Éjjelek s nappalok váltják egymást, szüntelen körforgásban, ám jelentőségét már régen elvesztette az idő múlása. A mélységi egyedül van, újra, társaságát csupán belső démonai képezik, s az a gyűlölt nőstény, ki vele szemben ül, tébolyult vigyorával csavargatja a haját, s közben maró gúnnyal tekintetében méricskéli Dryyxet. A hím kezei az asztal lapján, görcsösen ökölbe szorulva, vasalt kesztyűs ujjai meg-megrándulnak, mintha egy nem létező penge markolatát keresnék, mely penge, ha létezne, s képes volna sebet ejteni egy szintén csupán a képzelet által szült alakon, úgy a gyűlölt démon már régen cafatokra szaggatva díszítené a falakat. Persze az elme által szült képzeteket, a belső félelmet, szorongást, a múlt kísérteteit így aligha lehet legyőzni. Ezt a szuka is tudja, világosan látszik rajta, Dryyx hallja a kuncogását, mellyel belőle űz gúnyt. Évek teltek el, hosszú-hosszú, kínkeserves évek, melyek nem vezettek eredményre. Bejárta a fél világot, megannyi torkot metszett át, beleket ontott ki, élve nyúzott meg másokat, hogy az olyannyira kívánt információhoz hozzájusson, de semmi. Minden irány, merre indult, zsákutcának bizonyult, minden nyom rég kihűlt, s mostanra már csak a hallucinációk maradtak. Dryyx azon kevés őrült közé tartozik, kik nagyon is tudatában vannak elméjük meghasadt állapotának, a mélységi hím percre pontosan vissza tudja vezetni az eseményeket, egészen addig a konkrét pontig, ahol meghasonult, mikor a világ felfeslett a varratoknál, s a szuka, ki ezt világot jelentette számára, a képébe nevetett. Az a tébolyult kacaj visszhangzik a fejében azóta is, hogy Andaelle ott hagyta, egyedül, a sötétben, láncra verve, száz, meg száz sebből vérezve.
A vassal borított ököl az asztalra csap, a mozdulat önkéntelen, de nincs is szinte senki, ki felkapja rá a fejét. A fogadó szinte üres, hiszen nincs kiszolgálás, valamiféle mérgezés okán. Ez persze a mélységit nem zavarja, sőt, még jobb is így, nincs nyüzsgés és tömeg, nincs állandó zaj, bár így nincs, mi elnyomja a fejében üvöltő démonokat.
A képzelet-szülte nőstény az asztal lapjára támasztja a könyökét, kisujjának körmével a fogát kocogtatja. Nem szól, nem kérdez, csak néz, megvetően, s közben vigyorog... Hányszor elképzelte már a hím, hogy azt a vigyort vérrel tölti meg, hogy fültől-fülig nyújtsa el...*
10289. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2016-07-13 14:22:44
Üzenet elküldve: 2016-07-13 14:22:44
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Esemény előtt//
//Hamu és sár//
*Nem érti, hogy mégis mire ez a nagy felhajtás. A lány igazán megérthetné, hogy Vicros itt éppen tanulmányt folytat és nem jó, ha megzavarják. Tanulmányt az emberi viselkedésről. Egy nyitott fogadóban, de az most nem számít. A lényeg, hogy ha tovább nyaggatják el fogja felejteni azt, amit le akar írni, az maga lenne a tragédia.
A "Nem parancsol. Kérdez." megszólalásra látványosan a fejét kezdi fogni. Hogy valakinek ennyire élet nélküli legyen a szókincse. Vicros el sem tudja képzelni, hogy ez a nő mégis honnan jött. De inkább nem szólja meg ezt a buta megjegyzést, amúgy sem tudja, hogy mit mondana rá. Nem jut eszébe semmi sem, amivel nem bántaná meg a lányt, így inkább ez most elmarad.*
- Azért, hogy okosabb legyek. Tudod sokkal izgalmasabb, ha te magad jössz rá a dolgokra, mintha más mondaná el. Na meg nem tudhatod, hogy mikor mondanak neked igazat és mikor hazudnak éppen. Nem, nem vagyok buta, csak tudod mindig van hova fejleszteni a tudásunkat. Ezzel értelmesebbek leszünk.
*Nem sértődik meg, sőt, kicsit izgalomba is jön, hogy talán megértetheti a lánnyal a saját világnézetét és életfelfogását.*
//Hamu és sár//
*Nem érti, hogy mégis mire ez a nagy felhajtás. A lány igazán megérthetné, hogy Vicros itt éppen tanulmányt folytat és nem jó, ha megzavarják. Tanulmányt az emberi viselkedésről. Egy nyitott fogadóban, de az most nem számít. A lényeg, hogy ha tovább nyaggatják el fogja felejteni azt, amit le akar írni, az maga lenne a tragédia.
A "Nem parancsol. Kérdez." megszólalásra látványosan a fejét kezdi fogni. Hogy valakinek ennyire élet nélküli legyen a szókincse. Vicros el sem tudja képzelni, hogy ez a nő mégis honnan jött. De inkább nem szólja meg ezt a buta megjegyzést, amúgy sem tudja, hogy mit mondana rá. Nem jut eszébe semmi sem, amivel nem bántaná meg a lányt, így inkább ez most elmarad.*
- Azért, hogy okosabb legyek. Tudod sokkal izgalmasabb, ha te magad jössz rá a dolgokra, mintha más mondaná el. Na meg nem tudhatod, hogy mikor mondanak neked igazat és mikor hazudnak éppen. Nem, nem vagyok buta, csak tudod mindig van hova fejleszteni a tudásunkat. Ezzel értelmesebbek leszünk.
*Nem sértődik meg, sőt, kicsit izgalomba is jön, hogy talán megértetheti a lánnyal a saját világnézetét és életfelfogását.*
10288. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2016-07-13 00:52:36
Üzenet elküldve: 2016-07-13 00:52:36
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Esemény előtt//
*Mindazonáltal, hogy ő az egyetlen kereskedő aki nem csak pénzben méri az értéket, most röpke gondolatokkal kezelte az imént az eszmei értéket.*
-Maga hízeleg. Jó ízlésű, őszinte, nagylelkű. Vigyázzon mert elpirulok!
*Üti el a közelgő véget, egy finom tréfával, persze az önirónia sem térítheti el, a már az üzletből is megtanult, folyton felbukkanó, megállíthatatlan "De!" fogalmát. Most fel van adva a lecke. De várja, hogy végig mondja a Nő a feladatát, díjazását, kitételeit, és ékszeres kis őszinteségét. Utóbbira reagál először.*
-Én háromféle Nőtípust ismerek. A smaragdhideg szépség, a rubintvörös tűzes, és Maga.
*Mutatja is az ujjain számolva, nehogy kimaradjon valami. És magyarázkodik, hogy legyen ideje fejében feldolgozni valódi feladatát.*
-Akit nem tudok besorolni egyikbe sem, mégis Nő. Tudja, aki általában az ékszereknek csoportosítható halmazokon kívül tartozik,
~Nem tudod sokáig húzni az időt Fraien barátom, gondolkozz!~
-Azokat nem nevezném Nőknek. Nőnemű, lenge lánykák, de akikbe nincs meg a tűz, vagy a jég, a báj, meg a szépség, és maga a női lét, az ha nem is megvetendő, de nem Nő.
*Mondja s nem áll céljában senkit sem megsérteni, erre hangsúlyaival nagyon vigyáz. És a "Nő" nagybetűsége is kivehető a szavakból. Közben agya olyan iramban pörög, hogy önmagának is csak szavakat, részleteket tud feldolgozni, gondolat formájában.*
~Nő, akkor talán... Anya, vagy férfi... Halott fivér... Régi szerető... Szerető apa... De ne szterotipizáljunk... Nem csak akkor lehet értékes ha férfitól kapta.~
*Mindezt az alatt, hogy beszél, meg mialatt folytatja.*
-Maga azért lett külön kategória kedves Lyliath, mert mindet látom azokban a szemekben.
*Mondja és mélyen beletekint, akárha a tüzes, jeges, szépséges, eszes Női létet akarná kilesni belőle. Pedig dehogy.*
~A választ!~
*Préseli ki agyának kerekei között, és fürkész tekinteteit a lány lelkének tükrébe vájja, hátha bele lát. Mikor ez a farkasszemjáték kezd kínossá válni, akkor hátradől a székén, de nem mozdul az írisze a másikéról.*
-Maga maga a Nő. Nem viccelek, vagy hízelgek. Egy szép visszavágás, egy élces mosoly, egy eszmei fordulat sokkal vonzóbb számomra mint azok a lábak az asztal alatt.
*Egy komisz mosoly és még néhány gondolat erejéig ami átvillan az agyán a nyaklánc ügyében, tart szünetet.*
-Pedig az is figyelemre méltó. Mi több!
~Kifogysz a bókokból te fajankó. Talán maga szerezte. Egy halottól. Vagy lopta?~
*Mondja, s gondolja, miközben még mindig a szemét firtatja társának. Talán a szivárványhártya színeit számolgatja, vagy fene tudja. És nincs mese, hiszen a maga meséje végére ért. Másikat kell kezdenie. Jó messziről, hogy kitalálja a végét mire odaér.*
-Na de a nyakláncról csak annyit, hogy előre indokolnám a válaszom. Ami az eredményhez
~Eredményhez?~
-Segített, első sorban az az ajánlatra adott reakció. Nem bólintott rá egyből a rubintdrága ékszerre, tehát talán azzal is vetekedik a macska eszmei értéke.
~Ki az isten adhatta?~
*Nyomozói okfejtéses hangneme lágyan hullámzó, és férfias. Kicsit tudálékos, lágyan kétségbeesett.*
-Tehát nem találta, vagy maga készítette,
esetleg évfordulóra.
~Ha találgatni kezdek, megóvja a játékot, vagy éppen elárulja magát?~
-Annál fontosabb. Főleg ha ez egy dal ára.
*Mondja kereskedői szempontból is elemezve egy kicsit a helyzetet. Nem látszik gondolkodása sem arcán, sem hangján, pedig igazán nehéz beszéd közben véghez vinni ekkora gondolatmenetet, és az sem segít, hogy posztó kabátzsebének felső zsebéből előhalássza pipáját mondandója alatt s megtömi.*
-És ez a hang mindent megér. Nem zavarja?
*Kacsint az elsőre, és kérdi az utóbbit. igenleges válasszal, meggyújtja a mézes, gyümölcsös gyógynövényekkel töltött kecses faszerszámot. A félhomályos kocsmasarokhoz hamarost a Nő illatával egybevegyülő, édes, gyümölcsös, illatfelhőt püfög ki, füst formájában.*
~Hol a fenébe tartottam?!~
-Lehet rokontól az a nyakék, de akkor annak is magas pozíciót kell elfoglalnia a szívében. Apa, Édesanya. Esetleg fivér. De nem hiszem, mert maga nem egy ilyen túlszentimentális Nőnek látszik. Ennél maga kuszább.
~Kusza? Itt lehet a kulcs.~
*Gondolkozik tovább, pörgeti a szavakat.*
~Kusza, gabalyos, kócos, bozontos... BOZONTOS!~
*Jut feltételezett igazságának egyikéhez. Fél magabiztos mosollyal folytatja, miközben a szemek figyelésének centrumát kiterjeszti az arcára, és reakcióit mérlegeli.*
-Tehát két dolgot tartok elképzelhetőnek. Egy szívélyes szerető akitől meg kellet válni, esetleg elhunyt.
*Mondja ezt a legnagyobb tapintattal.*
-Vagy egy másik lovag, amely sokkal kisebb és szőrösebb, szerezte magának.
*Mondja kacagással felhígítva előző tippjének fájdalmas lehetőségét, és rámutat az asztalon tisztálkodó, szőröző, édességre, akit most hívjunk mókusnak.*
*Mindazonáltal, hogy ő az egyetlen kereskedő aki nem csak pénzben méri az értéket, most röpke gondolatokkal kezelte az imént az eszmei értéket.*
-Maga hízeleg. Jó ízlésű, őszinte, nagylelkű. Vigyázzon mert elpirulok!
*Üti el a közelgő véget, egy finom tréfával, persze az önirónia sem térítheti el, a már az üzletből is megtanult, folyton felbukkanó, megállíthatatlan "De!" fogalmát. Most fel van adva a lecke. De várja, hogy végig mondja a Nő a feladatát, díjazását, kitételeit, és ékszeres kis őszinteségét. Utóbbira reagál először.*
-Én háromféle Nőtípust ismerek. A smaragdhideg szépség, a rubintvörös tűzes, és Maga.
*Mutatja is az ujjain számolva, nehogy kimaradjon valami. És magyarázkodik, hogy legyen ideje fejében feldolgozni valódi feladatát.*
-Akit nem tudok besorolni egyikbe sem, mégis Nő. Tudja, aki általában az ékszereknek csoportosítható halmazokon kívül tartozik,
~Nem tudod sokáig húzni az időt Fraien barátom, gondolkozz!~
-Azokat nem nevezném Nőknek. Nőnemű, lenge lánykák, de akikbe nincs meg a tűz, vagy a jég, a báj, meg a szépség, és maga a női lét, az ha nem is megvetendő, de nem Nő.
*Mondja s nem áll céljában senkit sem megsérteni, erre hangsúlyaival nagyon vigyáz. És a "Nő" nagybetűsége is kivehető a szavakból. Közben agya olyan iramban pörög, hogy önmagának is csak szavakat, részleteket tud feldolgozni, gondolat formájában.*
~Nő, akkor talán... Anya, vagy férfi... Halott fivér... Régi szerető... Szerető apa... De ne szterotipizáljunk... Nem csak akkor lehet értékes ha férfitól kapta.~
*Mindezt az alatt, hogy beszél, meg mialatt folytatja.*
-Maga azért lett külön kategória kedves Lyliath, mert mindet látom azokban a szemekben.
*Mondja és mélyen beletekint, akárha a tüzes, jeges, szépséges, eszes Női létet akarná kilesni belőle. Pedig dehogy.*
~A választ!~
*Préseli ki agyának kerekei között, és fürkész tekinteteit a lány lelkének tükrébe vájja, hátha bele lát. Mikor ez a farkasszemjáték kezd kínossá válni, akkor hátradől a székén, de nem mozdul az írisze a másikéról.*
-Maga maga a Nő. Nem viccelek, vagy hízelgek. Egy szép visszavágás, egy élces mosoly, egy eszmei fordulat sokkal vonzóbb számomra mint azok a lábak az asztal alatt.
*Egy komisz mosoly és még néhány gondolat erejéig ami átvillan az agyán a nyaklánc ügyében, tart szünetet.*
-Pedig az is figyelemre méltó. Mi több!
~Kifogysz a bókokból te fajankó. Talán maga szerezte. Egy halottól. Vagy lopta?~
*Mondja, s gondolja, miközben még mindig a szemét firtatja társának. Talán a szivárványhártya színeit számolgatja, vagy fene tudja. És nincs mese, hiszen a maga meséje végére ért. Másikat kell kezdenie. Jó messziről, hogy kitalálja a végét mire odaér.*
-Na de a nyakláncról csak annyit, hogy előre indokolnám a válaszom. Ami az eredményhez
~Eredményhez?~
-Segített, első sorban az az ajánlatra adott reakció. Nem bólintott rá egyből a rubintdrága ékszerre, tehát talán azzal is vetekedik a macska eszmei értéke.
~Ki az isten adhatta?~
*Nyomozói okfejtéses hangneme lágyan hullámzó, és férfias. Kicsit tudálékos, lágyan kétségbeesett.*
-Tehát nem találta, vagy maga készítette,
esetleg évfordulóra.
~Ha találgatni kezdek, megóvja a játékot, vagy éppen elárulja magát?~
-Annál fontosabb. Főleg ha ez egy dal ára.
*Mondja kereskedői szempontból is elemezve egy kicsit a helyzetet. Nem látszik gondolkodása sem arcán, sem hangján, pedig igazán nehéz beszéd közben véghez vinni ekkora gondolatmenetet, és az sem segít, hogy posztó kabátzsebének felső zsebéből előhalássza pipáját mondandója alatt s megtömi.*
-És ez a hang mindent megér. Nem zavarja?
*Kacsint az elsőre, és kérdi az utóbbit. igenleges válasszal, meggyújtja a mézes, gyümölcsös gyógynövényekkel töltött kecses faszerszámot. A félhomályos kocsmasarokhoz hamarost a Nő illatával egybevegyülő, édes, gyümölcsös, illatfelhőt püfög ki, füst formájában.*
~Hol a fenébe tartottam?!~
-Lehet rokontól az a nyakék, de akkor annak is magas pozíciót kell elfoglalnia a szívében. Apa, Édesanya. Esetleg fivér. De nem hiszem, mert maga nem egy ilyen túlszentimentális Nőnek látszik. Ennél maga kuszább.
~Kusza? Itt lehet a kulcs.~
*Gondolkozik tovább, pörgeti a szavakat.*
~Kusza, gabalyos, kócos, bozontos... BOZONTOS!~
*Jut feltételezett igazságának egyikéhez. Fél magabiztos mosollyal folytatja, miközben a szemek figyelésének centrumát kiterjeszti az arcára, és reakcióit mérlegeli.*
-Tehát két dolgot tartok elképzelhetőnek. Egy szívélyes szerető akitől meg kellet válni, esetleg elhunyt.
*Mondja ezt a legnagyobb tapintattal.*
-Vagy egy másik lovag, amely sokkal kisebb és szőrösebb, szerezte magának.
*Mondja kacagással felhígítva előző tippjének fájdalmas lehetőségét, és rámutat az asztalon tisztálkodó, szőröző, édességre, akit most hívjunk mókusnak.*
10287. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2016-07-12 22:15:17
Üzenet elküldve: 2016-07-12 22:15:17
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//MINDENKI//
//Pia huszárok//
*Erani lelkesen hallgatja a társaságot, csendben fontolgatja az elhangzott ötleteket. A saját névre szóló ital még jobban ínyére van, mint a pénzdíj, hát nem semmi azért, ha egy ilyen helyen elneveznek valamit rólad!* ~Körbekérdezni valóban nem érdemes, aki tud valamit, már hajtana a díjra. Nos, lássuk, első benyomásra egy eszes dalnokunk, és egy... erős Orkunk van a csapatban. A törpéről még nem sok információm lett.~
- Igen, a piac egy remek ötlet, mégsem árt, ha van mivel hozzáállnunk ahhoz, ami szembejöhet velünk. Néhány egyszerűbb bájital is megtenné. Esetleg valaki konyít a témához? *Pillant körbe a társaságon, a legnagyobb reményekkel.* ~Ha találunk, még az apró szerszámok is jól jöhetnének...~
- Van egy olyan felvetésem, előfordulhat, mindez nem egyszerű mérgezés. Az is megeshet, egy mágus a tettes, hiszen elég durván elterjedt a dolog. *Pár pillanatnyi idő után hozzáteszi:* Persze, csak felvetés, egy gondolat. *Ismét a többiekre pillant, várva a következő lépést.*
A hozzászólás írója (Hinägh Erani) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.07.12 23:01:20
//Pia huszárok//
*Erani lelkesen hallgatja a társaságot, csendben fontolgatja az elhangzott ötleteket. A saját névre szóló ital még jobban ínyére van, mint a pénzdíj, hát nem semmi azért, ha egy ilyen helyen elneveznek valamit rólad!* ~Körbekérdezni valóban nem érdemes, aki tud valamit, már hajtana a díjra. Nos, lássuk, első benyomásra egy eszes dalnokunk, és egy... erős Orkunk van a csapatban. A törpéről még nem sok információm lett.~
- Igen, a piac egy remek ötlet, mégsem árt, ha van mivel hozzáállnunk ahhoz, ami szembejöhet velünk. Néhány egyszerűbb bájital is megtenné. Esetleg valaki konyít a témához? *Pillant körbe a társaságon, a legnagyobb reményekkel.* ~Ha találunk, még az apró szerszámok is jól jöhetnének...~
- Van egy olyan felvetésem, előfordulhat, mindez nem egyszerű mérgezés. Az is megeshet, egy mágus a tettes, hiszen elég durván elterjedt a dolog. *Pár pillanatnyi idő után hozzáteszi:* Persze, csak felvetés, egy gondolat. *Ismét a többiekre pillant, várva a következő lépést.*
A hozzászólás írója (Hinägh Erani) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.07.12 23:01:20
10286. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2016-07-12 21:27:42
Üzenet elküldve: 2016-07-12 21:27:42
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 220
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 220
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
//MINDENKI//
//Pia huszárok//
- Háh, így-így! *Kacag fel, ahogy egy igen szokatlan kinézetű ork is csatlakozik hozzájuk.* Lassan minden nemzet felsorakozik a alkohol nevében! Már csak valami elf-féle kéne, azt akkor... *És ezzel, mint végszóra újabb taggal bővül a csapat. Az ifjú leány is társaságukba lép, nem kevés bátorságról tanubizonyságot adva. A dalnok örömtelien összecsapva kezét kacag fel újra. ~Ilyen se volt még! Pont mint egy ballada, esküszöm!~ ismételgeti magában, majd kezét nyújtja az új szerzetek felé.* Daron Siseve, szolgálatukra! Dalnok, vándor, kétes eredetű városi legendák szereplője szolgálatukra. *Esik túl színpadiasan a bemutatkozáson, majd az éppen újra beszédbe kezdő fogadóshoz fordul figyelmesen végighallgatja őt, majd bátran kidülleszti mellét.*
- Na, hát ilyen díjért még Pirtianes városát is megrohamoznám! Előre hát, a kis kocka viskóhoz, egészen a szűk, sötét és mérgező csatornákba! *Itt egy pillanatra megtorpan, majd tartásán valamit finomítva halkan megköszörüli torkát.* Talán, uraim és kisasszony, érdemes lenne a piac felé kanyarodnunk. Egy pár lámpás, kötél meg varázsital még talán jól jöhet ilyen nagy kalandoroknak is. A vörös koma ötletét is támogatom, bár szerintem kevés sikerünk lesz. Ha azok az emberek tudnának valamit, már rég beadták volna a derekukat a díjért.
A hozzászólás írója (Daron Siseve) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.07.12 21:29:30
//Pia huszárok//
- Háh, így-így! *Kacag fel, ahogy egy igen szokatlan kinézetű ork is csatlakozik hozzájuk.* Lassan minden nemzet felsorakozik a alkohol nevében! Már csak valami elf-féle kéne, azt akkor... *És ezzel, mint végszóra újabb taggal bővül a csapat. Az ifjú leány is társaságukba lép, nem kevés bátorságról tanubizonyságot adva. A dalnok örömtelien összecsapva kezét kacag fel újra. ~Ilyen se volt még! Pont mint egy ballada, esküszöm!~ ismételgeti magában, majd kezét nyújtja az új szerzetek felé.* Daron Siseve, szolgálatukra! Dalnok, vándor, kétes eredetű városi legendák szereplője szolgálatukra. *Esik túl színpadiasan a bemutatkozáson, majd az éppen újra beszédbe kezdő fogadóshoz fordul figyelmesen végighallgatja őt, majd bátran kidülleszti mellét.*
- Na, hát ilyen díjért még Pirtianes városát is megrohamoznám! Előre hát, a kis kocka viskóhoz, egészen a szűk, sötét és mérgező csatornákba! *Itt egy pillanatra megtorpan, majd tartásán valamit finomítva halkan megköszörüli torkát.* Talán, uraim és kisasszony, érdemes lenne a piac felé kanyarodnunk. Egy pár lámpás, kötél meg varázsital még talán jól jöhet ilyen nagy kalandoroknak is. A vörös koma ötletét is támogatom, bár szerintem kevés sikerünk lesz. Ha azok az emberek tudnának valamit, már rég beadták volna a derekukat a díjért.
A hozzászólás írója (Daron Siseve) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.07.12 21:29:30
10285. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2016-07-12 21:18:57
Üzenet elküldve: 2016-07-12 21:18:57
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
//MINDENKI//
//Pia huszárok//
*Most, hogy összeállt a társaság, nekilát, hogy felmérje a helyzetet. Először is ott van a nagyotmondó törp. Feltehetően egy gyakori vendég. Mégis ki tudná tucatszor megmenteni a várost? Annyiszor nem hiszi, hogy megtámadták volna Artheniort. Mindenesetre szimpatikus a krapek. Másodszorra ott van a selyemfiú. Valószínűleg egy bárd. Sokat nem tud róla, de valószínűleg nem százas. Harmadjára pedig a sötételf. Ull már mikor odaállt kiszúrta. Lelkes tagja lesz a csapatnak. Mégsem gondolta volna, hogy egy nő igyekszik a kocsma megmentésére.*
- Rendben. Legyen hát. *bólint helyeslően az elnevezős dologra. Ha mindannyian ittak, akkor majd elteszi a palackot. Bár nem hiszi, hogy szükség lesz a piára, így is elég motivált a kis csapat. Ull nem iszik. Nem akar részegen összeesni a csatornában.*
- Mielőtt fejjel a falba futnánk: azt javaslom, hogy nézzünk körül a városban. Hátha valaki látott valami furcsát. Szimatoljunk a fürdő körüli házaknál. *ajánlja fel. Azzal el is indul. Nincs már más dolga itt. Induljon a nyomozás!*
- A piáért! Na meg a szabadságért! *kiáltja. Az előbbit lelkesítő szándékkal, az utóbbit csak a hangzásért.*
A hozzászólás írója (Ordonok Ullamar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.07.12 21:19:41
//Pia huszárok//
*Most, hogy összeállt a társaság, nekilát, hogy felmérje a helyzetet. Először is ott van a nagyotmondó törp. Feltehetően egy gyakori vendég. Mégis ki tudná tucatszor megmenteni a várost? Annyiszor nem hiszi, hogy megtámadták volna Artheniort. Mindenesetre szimpatikus a krapek. Másodszorra ott van a selyemfiú. Valószínűleg egy bárd. Sokat nem tud róla, de valószínűleg nem százas. Harmadjára pedig a sötételf. Ull már mikor odaállt kiszúrta. Lelkes tagja lesz a csapatnak. Mégsem gondolta volna, hogy egy nő igyekszik a kocsma megmentésére.*
- Rendben. Legyen hát. *bólint helyeslően az elnevezős dologra. Ha mindannyian ittak, akkor majd elteszi a palackot. Bár nem hiszi, hogy szükség lesz a piára, így is elég motivált a kis csapat. Ull nem iszik. Nem akar részegen összeesni a csatornában.*
- Mielőtt fejjel a falba futnánk: azt javaslom, hogy nézzünk körül a városban. Hátha valaki látott valami furcsát. Szimatoljunk a fürdő körüli házaknál. *ajánlja fel. Azzal el is indul. Nincs már más dolga itt. Induljon a nyomozás!*
- A piáért! Na meg a szabadságért! *kiáltja. Az előbbit lelkesítő szándékkal, az utóbbit csak a hangzásért.*
A hozzászólás írója (Ordonok Ullamar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.07.12 21:19:41
10284. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2016-07-12 14:09:53
Üzenet elküldve: 2016-07-12 14:09:53
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
*Mikor az ivóba lép, alig akad valaki a helységben a fogadóson kívül.*~Nem csodálom, hiszen a fogadós is megmondta, hogy mióta az étel és ital eladás szünetel, a bevétel megcsappant. Átkozott méregkeverő!~*A pulthoz siet, hiszen már alig bírja fenn tartani a látszatot. A kövér csapos kíváncsian nézi a felé baktató férfit, csodálkozik, ritka az ilyen késő vendég, most, hogy nincsen ital, de azért megszólítja.*
- Jó estét uram, miben lehetek a szolgálatára? Á, uram újra itt?
- Jó estét fogadós uram, akadna szabad szobája számomra?
- Akadni akadna, ha meg tudja fizetni az úr.
- Megfizetem, ne féljen, csak mondja melyik az én szobám?
- Rendben, kövessen, de először fizesse ki a szobáját!
*Előveszi az erszényét és leszámol 14 aranyat, aSzoba árát,
miután a szobát már kifizette, a kocsmáros elindul a szobákhoz vezető csigalépcsőn. Követi, hogy ne követné, hiszen holt fáradt. A lépcső nyekereg, nyikorog.*~Hogyan képes egyben maradni ez a lépcső?~*Kérdezi magától, de inkább nem szólal meg és követi a kocsmárost az emeletre.*
- Jó estét uram, miben lehetek a szolgálatára? Á, uram újra itt?
- Jó estét fogadós uram, akadna szabad szobája számomra?
- Akadni akadna, ha meg tudja fizetni az úr.
- Megfizetem, ne féljen, csak mondja melyik az én szobám?
- Rendben, kövessen, de először fizesse ki a szobáját!
*Előveszi az erszényét és leszámol 14 aranyat, aSzoba árát,
miután a szobát már kifizette, a kocsmáros elindul a szobákhoz vezető csigalépcsőn. Követi, hogy ne követné, hiszen holt fáradt. A lépcső nyekereg, nyikorog.*~Hogyan képes egyben maradni ez a lépcső?~*Kérdezi magától, de inkább nem szólal meg és követi a kocsmárost az emeletre.*
10283. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2016-07-12 13:40:52
Üzenet elküldve: 2016-07-12 13:40:52
ÚJ
![>Grubek Norragimhak [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/1246_torpe_ferfi.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 198
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 198
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Megfontolt
//MINDENKI//
//Pia huszárok//
*Grubek meg is lepődik, hogy hallottak már róla. Bár végül is hogyne hallottak volna.*
-Ez csak természetes. Ha meg rólam szólt az akkor biztos is, hogy eljutott már.
*Röhög fel testéhez képes elég magas hangján. Az ork betoppanását is örömmel fogadja a törpe. Sokan nem szeretik az orkokat és a sötételfeket, de Grubek szerint azoknál jobb társ egy kalandra nincs.*
-Tán nem hallottál még rólam jó ork koma? Én vagyok a Nagy Grubek Norragimhak. Több mint egy tucatszor mentettem már meg a várost.
*Az ork további beszéde is igencsak tetszik a törpnek.*
-Na, ez a beszéd koma.
*A fogadós is megtoldja a jutalmat. Na, az volna ám a nagy megtiszteltetés Grubeknak ha italt neveznének el róla.*
-Ne aggódj koma! Ahol a Nagy Grubek Norragimhak felbukkan ott kő kövön nem marad.
* A kapott pia is olyan erőt adott neki mintha valamelyik különleges varázslöttyét húzta volna le. Most már biztos nem lesz aki az útjukba tud állni. Sőt még egy fél-elf is érkezik közéjük.*
-Hogyne szabadna csatlakozni te lány? Olyan még nem fordult elő, hogy a Nagy Grubek Norragimhak megtiltotta volna valakinek a kalandozást maga mellett. Ha jól figyelsz olyan trükköket leshetsz el tőlem amikkel sokra viheted.
*Nyújtja is a lány felé is a borosüveget természetesen csak miután ő is meghúzta.*
//Pia huszárok//
*Grubek meg is lepődik, hogy hallottak már róla. Bár végül is hogyne hallottak volna.*
-Ez csak természetes. Ha meg rólam szólt az akkor biztos is, hogy eljutott már.
*Röhög fel testéhez képes elég magas hangján. Az ork betoppanását is örömmel fogadja a törpe. Sokan nem szeretik az orkokat és a sötételfeket, de Grubek szerint azoknál jobb társ egy kalandra nincs.*
-Tán nem hallottál még rólam jó ork koma? Én vagyok a Nagy Grubek Norragimhak. Több mint egy tucatszor mentettem már meg a várost.
*Az ork további beszéde is igencsak tetszik a törpnek.*
-Na, ez a beszéd koma.
*A fogadós is megtoldja a jutalmat. Na, az volna ám a nagy megtiszteltetés Grubeknak ha italt neveznének el róla.*
-Ne aggódj koma! Ahol a Nagy Grubek Norragimhak felbukkan ott kő kövön nem marad.
* A kapott pia is olyan erőt adott neki mintha valamelyik különleges varázslöttyét húzta volna le. Most már biztos nem lesz aki az útjukba tud állni. Sőt még egy fél-elf is érkezik közéjük.*
-Hogyne szabadna csatlakozni te lány? Olyan még nem fordult elő, hogy a Nagy Grubek Norragimhak megtiltotta volna valakinek a kalandozást maga mellett. Ha jól figyelsz olyan trükköket leshetsz el tőlem amikkel sokra viheted.
*Nyújtja is a lány felé is a borosüveget természetesen csak miután ő is meghúzta.*
10282. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2016-07-12 13:14:00
Üzenet elküldve: 2016-07-12 13:14:00
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
//MINDENKI//
//Pia huszárok//
*Grubek, Daron és Ordonok szavai leginkább egymást, és a pultost tüzelik fel. Nagyon mások nem igazán jelennek meg a segélykérésre. de persze mindig vannak még hősök, akiket vonz egy ilyen történet. Ilyen a betoppanó Hinägh is. A csapos pedig nem állja meg, hogy egy apró, az eddigi hangulatához nagyon nem illő mosoly ne csillanjon szája szélén. Hiszen aránylag ismerős arcok nagyzolnak itt, de el tudja képzelni, hogy alkoholszeretetük talán akkora erő lesz, amit az eddigi próbálkozók nem tudhattak magukénak.*
-Uraim!
*Szól még az elsőnek összeverődő trióhoz.*
-Ha tettetek tényleg valós lesz. És az arany nem érdekel titeket igazán, ám legyen. Életetek végéig őrizni fogjuk hőstettetek emlékét. Felajánlhatom hát, hogy italt nevezek el a tiszteletetekre, ha még valaha a ti segítségetekkel kinyílhat a fogadó.
*Tart ő is lelkesítő beszédet a többiek után, majd a lényegre tér.*
-Van egy kis kocka viskó a Fürdőház mellett, ott a pincében lehet belépni a csatornákba, azonban sötét, szűk, és mérgezett víztel telített hely. Legyenek elővigyázattal. Mondják meg, az őröknek, hogy én küldtem magukat, és kérem találják meg a méreg forrását!
*Láthatóan ő a csapattal van.*
-Ezt meg, hogy jobban menjen!
*Nyújt át egy érintetlen üveg vörösbort a pult túloldaláról búcsú ajándéknak, ha a csapat tényleg nekiindul.*
//Pia huszárok//
*Grubek, Daron és Ordonok szavai leginkább egymást, és a pultost tüzelik fel. Nagyon mások nem igazán jelennek meg a segélykérésre. de persze mindig vannak még hősök, akiket vonz egy ilyen történet. Ilyen a betoppanó Hinägh is. A csapos pedig nem állja meg, hogy egy apró, az eddigi hangulatához nagyon nem illő mosoly ne csillanjon szája szélén. Hiszen aránylag ismerős arcok nagyzolnak itt, de el tudja képzelni, hogy alkoholszeretetük talán akkora erő lesz, amit az eddigi próbálkozók nem tudhattak magukénak.*
-Uraim!
*Szól még az elsőnek összeverődő trióhoz.*
-Ha tettetek tényleg valós lesz. És az arany nem érdekel titeket igazán, ám legyen. Életetek végéig őrizni fogjuk hőstettetek emlékét. Felajánlhatom hát, hogy italt nevezek el a tiszteletetekre, ha még valaha a ti segítségetekkel kinyílhat a fogadó.
*Tart ő is lelkesítő beszédet a többiek után, majd a lényegre tér.*
-Van egy kis kocka viskó a Fürdőház mellett, ott a pincében lehet belépni a csatornákba, azonban sötét, szűk, és mérgezett víztel telített hely. Legyenek elővigyázattal. Mondják meg, az őröknek, hogy én küldtem magukat, és kérem találják meg a méreg forrását!
*Láthatóan ő a csapattal van.*
-Ezt meg, hogy jobban menjen!
*Nyújt át egy érintetlen üveg vörösbort a pult túloldaláról búcsú ajándéknak, ha a csapat tényleg nekiindul.*
10281. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2016-07-12 13:00:46
Üzenet elküldve: 2016-07-12 13:00:46
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//MINDENKI//
*A létező legnagyobb nyugodtságot próbálja az arcára erőltetni. Határozottan nyit be az erős ajtón, a hirtelen környezetváltást sietve próbálja felmérni. Igyekszik elvegyülni, próbál kihallgatni pár beszélgetést, és az égnek hála, néhányan pont erről csacsognak. Három férfit lát, egy ork, egy ember és egy törpe.* ~Hm, nem rossz összkép, mit ne mondjak.~ *Igyekszik nekik oldalvást állni, ne legyen feltűnő, hogy őket kémleli. Mintha csak elsőre járna itt, nézi a berendezést, akárcsak felmérné az egész terepet.* ~Amint alkalmam lesz, beszállok a beszélgetésbe.~ *Miután jobban végigméri őket, az embert találja legvonzóbbnak.* ~Talán nála kéne indítanom a beszélgetést. Ő fest a legbarátságosabbnak.~ *Elegáns az öltözete, a bíbor színek különösen kiemelik az arcát* ~Azt a különösen jóvágású arcát.~ *, a férfi hátán ott pihen egy gyönyörűen megformált lant, amitől Erani csak még bátrabb lesz. Mellette a törpe egy viszonylag alacsony, valószínűleg nem éhező férfi, akit a kor már kezd utolérni. Kopaszodó tetője, kissé szétálló tekintete mosolyra csalja Erani ajkait. Az ork különös összhangot élvezhet, vöröses bőre és haja mellé egy furcsa arc társul, amitől talán a normális lények megriadnának, és inkább elkerülnék az illetőt. Nem sokkal később ez az 'Úriember' megkérdezi, vajon ki tart vele, és részletezi is kissé, mégis miben.* ~Itt az alkalom, rajta!~ *Erani közelebb araszol az idegenekhez, leginkább a dalnokhoz irányul.*
- Üdv Uraim! Ha jól hallom, magukat is zavarja ám az itten történő galiba! Mégis milyen munka az, hogy nincsen frissítő ital a Pegazusban? *Pillant a kocsmáros felé, aki úgy fest, kerüli a lány tekintetét.* ~Talán túl közvetlen voltam? Vagy túl könnyedén vettem? Na, hát most már egye fenyő!~
- Ha szabad megkérdeznem, lehet még csatlakozni? Mindenre nyitott vagyok! *Kedves mosolyt húz arcára, és végigviszi tekintetét a három illetékesen.*
A hozzászólás írója (Hinägh Erani) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.07.12 13:17:31
*A létező legnagyobb nyugodtságot próbálja az arcára erőltetni. Határozottan nyit be az erős ajtón, a hirtelen környezetváltást sietve próbálja felmérni. Igyekszik elvegyülni, próbál kihallgatni pár beszélgetést, és az égnek hála, néhányan pont erről csacsognak. Három férfit lát, egy ork, egy ember és egy törpe.* ~Hm, nem rossz összkép, mit ne mondjak.~ *Igyekszik nekik oldalvást állni, ne legyen feltűnő, hogy őket kémleli. Mintha csak elsőre járna itt, nézi a berendezést, akárcsak felmérné az egész terepet.* ~Amint alkalmam lesz, beszállok a beszélgetésbe.~ *Miután jobban végigméri őket, az embert találja legvonzóbbnak.* ~Talán nála kéne indítanom a beszélgetést. Ő fest a legbarátságosabbnak.~ *Elegáns az öltözete, a bíbor színek különösen kiemelik az arcát* ~Azt a különösen jóvágású arcát.~ *, a férfi hátán ott pihen egy gyönyörűen megformált lant, amitől Erani csak még bátrabb lesz. Mellette a törpe egy viszonylag alacsony, valószínűleg nem éhező férfi, akit a kor már kezd utolérni. Kopaszodó tetője, kissé szétálló tekintete mosolyra csalja Erani ajkait. Az ork különös összhangot élvezhet, vöröses bőre és haja mellé egy furcsa arc társul, amitől talán a normális lények megriadnának, és inkább elkerülnék az illetőt. Nem sokkal később ez az 'Úriember' megkérdezi, vajon ki tart vele, és részletezi is kissé, mégis miben.* ~Itt az alkalom, rajta!~ *Erani közelebb araszol az idegenekhez, leginkább a dalnokhoz irányul.*
- Üdv Uraim! Ha jól hallom, magukat is zavarja ám az itten történő galiba! Mégis milyen munka az, hogy nincsen frissítő ital a Pegazusban? *Pillant a kocsmáros felé, aki úgy fest, kerüli a lány tekintetét.* ~Talán túl közvetlen voltam? Vagy túl könnyedén vettem? Na, hát most már egye fenyő!~
- Ha szabad megkérdeznem, lehet még csatlakozni? Mindenre nyitott vagyok! *Kedves mosolyt húz arcára, és végigviszi tekintetét a három illetékesen.*
A hozzászólás írója (Hinägh Erani) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.07.12 13:17:31
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9901-9920 , 9921-9940 , 9941-9960 , 9961-9980 , 9981-10000 , 10001-10020 , 10021-10040 , 10041-10060 , 10061-10080 , 10081-10100 , 10101-10120 , 10121-10140 , 10141-10160 , 10161-10180 , 10181-10200 , 10201-10220 , 10221-10240 , 10241-10260 , 10261-10280 , 10281-10300 , 10301-10320 , 10321-10340 , 10341-10360 , 10361-10380 , 10381-10400 , 10401-10420 , 10421-10440 , 10441-10460 , 10461-10480 , 10481-10500 , 10501-10520 , 10521-10540 , 10541-10560 , 10561-10580 , 10581-10600 , 10601-10620 , 10621-10640 , 10641-10660 , 10661-10680 , 10681-10700 , 10701-10720 , 10721-10740 , 10741-10760 , 10761-10780 , 10781-10800 , 10801-10820 , 10821-10840 , 10841-10860 , 10861-10880 , 10881-10900 , 10901-10920 , 10921-10940 , 10941-10960 , 10961-10980 , 10981-11000 , 11001-11020 , 11021-11040 , 11041-11060 , 11061-11080 , 11081-11100 , 11101-11120 , 11121-11140 , 11141-11160 , 11161-11180 , 11181-11200 , 11201-11220 , 11221-11240 , 11241-11260 , 11261-11280 , 11281-11300 , 11301-11320 , 11321-11340 , 11341-11360 , 11361-11380 , 11381-11400 , 11401-11420 , 11421-11440 , 11441-11460 , 11461-11480 , 11481-11500 , 11501-11520 , 11521-11540 , 11541-11560 , 11561-11580 , 11581-11600 , 11601-11620 , 11621-11640 , 11641-11660 , 11661-11680 , 11681-11700 , 11701-11720 , 11721-11740 , 11741-11760 , 11761-11780 , 11781-11800 , 11801-11820 , 11821-11840 , 11841-11860 , 11861-11880 , 11881-11900 , 11901-11920 , 11921-11940 , 11941-11960 , 11961-11980 , 11981-12000 , 12001-12020 , 12021-12040 , 12041-12060 , 12061-12080 , 12081-12100 , 12101-12120 , 12121-12140 , 12141-12160 , 12161-12180 , 12181-12200 , 12201-12220 , 12221-12240 , 12241-12260 , 12261-12280 , 12281-12300 , 12301-12320 , 12321-12340 , 12341-12360 , 12361-12380 , 12381-12400 , 12401-12420 , 12421-12440 , 12441-12460 , 12461-12480 , 12481-12500 , 12501-12520 , 12521-12540 , 12541-12560 , 12561-12580 , 12581-12600 , 12601-12620 , 12621-12640 , 12641-12660 , 12661-12680 , 12681-12700 , 12701-12720 , 12721-12740 , 12741-12760 , 12761-12780 , 12781-12800 , 12801-12820 , 12821-12840 , 12841-12860 , 12861-12880 , 12881-12900 , 12901-12920 , 12921-12940 , 12941-12960 , 12961-12980 , 12981-13000 , 13001-13020 , 13021-13040 , 13041-13060 , 13061-13080 , 13081-13100 , 13101-13120 , 13121-13140 , 13141-13160 , 13161-13180 , 13181-13200 , 13201-13220 , 13221-13240 , 13241-13260 , 13261-13280 , 13281-13300 , 13301-13320 , 13321-13340 , 13341-13360 , 13361-13380 , 13381-13400 , 13401-13420 , 13421-13440 , 13441-13460 , 13461-13480 , 13481-13500 , 13501-13520 , 13521-13540 , 13541-13560 , 13561-13580 , 13581-13600 , 13601-13620 , 13621-13640 , 13641-13660 , 13661-13680 , 13681-13700 , 13701-13720 , 13721-13740 , 13741-13760 , 13761-13780 , 13781-13800 , 13801-13820 , 13821-13840 , 13841-13860 , 13861-13880 , 13881-13900 , 13901-13920 , 13921-13940 , 13941-13960 , 13961-13980 , 13981-14000 , 14001-14020 , 14021-14040 , 14041-14060 , 14061-14080 , 14081-14100 , 14101-14120 , 14121-14140 , 14141-14160 , 14161-14180 , 14181-14200 , 14201-14220 , 14221-14240 , 14241-14260 , 14261-14280 , 14281-14300 , 14301-14320 , 14321-14340 , 14341-14360 , 14361-14380 , 14381-14400 , 14401-14420 , 14421-14440 , 14441-14460 , 14461-14480 , 14481-14500 , 14501-14520 , 14521-14540 , 14541-14560 , 14561-14580 , 14581-14600 , 14601-14620 , 14621-14640 , 14641-14660 , 14661-14680 , 14681-14700 , 14701-14720 , 14721-14740 , 14741-14760 , 14761-14780 , 14781-14800 , 14801-14820 , 14821-14840 , 14841-14860 , 14861-14880 , 14881-14900 , 14901-14920 , 14921-14940 , 14941-14960 , 14961-14980 , 14981-15000 , 15001-15020 , 15021-15040 , 15041-15060 , 15061-15080 , 15081-15100 , 15101-15120 , 15121-15140 , 15141-15160 , 15161-15180 , 15181-15200 , 15201-15220 , 15221-15240 , 15241-15260 , 15261-15280 , 15281-15300 , 15301-15320 , 15321-15340 , 15341-15360 , 15361-15380 , 15381-15400 , 15401-15420 , 15421-15440 , 15441-15460 , 15461-15480 , 15481-15500 , 15501-15520 , 15521-15540 , 15541-15560 , 15561-15580 , 15581-15600 , 15601-15620 , 15621-15640 , 15641-15660 , 15661-15680 , 15681-15700 , 15701-15720 , 15721-15740 , 15741-15760 , 15761-15780 , 15781-15800 , 15801-15820 , 15821-15840 , 15841-15860 , 15861-15880 , 15881-15900 , 15901-15920 , 15921-15940 , 15941-15960 , 15961-15980 , 15981-16000 , 16001-16020 , 16021-16040 , 16041-16060 , 16061-16080 , 16081-16100 , 16101-16120 , 16121-16140 , 16141-16160 , 16161-16180 , 16181-16200 , 16201-16220 , 16221-16240 , 16241-16260 , 16261-16280 , 16281-16300 , 16301-16320 , 16321-16340 , 16341-16360 , 16361-16380 , 16381-16400 , 16401-16420 , 16421-16440 , 16441-16460 , 16461-16480 , 16481-16500 , 16501-16520 , 16521-16540 , 16541-16560 , 16561-16580 , 16581-16600 , 16601-16620 , 16621-16640 , 16641-16660 , 16661-16680 , 16681-16700 , 16701-16720 , 16721-16740 , 16741-16760 , 16761-16780 , 16781-16800 , 16801-16820 , 16821-16840 , 16841-16860 , 16861-16880 , 16881-16900 , 16901-16920 , 16921-16940 , 16941-16960 , 16961-16980 , 16981-17000 , 17001-17020 , 17021-17040 , 17041-17060 , 17061-17080 , 17081-17100 , 17101-17120 , 17121-17140 , 17141-17160 , 17161-17180 , 17181-17200 , 17201-17220 , 17221-17240 , 17241-17260 , 17261-17280 , 17281-17300 , 17301-17320 , 17321-17340 , 17341-17360 , 17361-17380 , 17381-17400 , 17401-17420 , 17421-17440 , 17441-17460 , 17461-17480 , 17481-17500 , 17501-17520 , 17521-17540 , 17541-17560 , 17561-17580 , 17581-17600 , 17601-17620 , 17621-17640 , 17641-17660 , 17661-17680 , 17681-17700 , 17701-17720 , 17721-17740 , 17741-17760 , 17761-17780 , 17781-17800 , 17801-17820 , 17821-17840 , 17841-17860 , 17861-17880 , 17881-17900 , 17901-17920 , 17921-17940 , 17941-17960 , 17961-17980 , 17981-18000 , 18001-18020 , 18021-18040 , 18041-18060 , 18061-18080 , 18081-18100 , 18101-18120 , 18121-18140 , 18141-18160 , 18161-18180 , 18181-18200 , 18201-18220 , 18221-18240 , 18241-18260 , 18261-18280 , 18281-18300 , 18301-18320 , 18321-18340 , 18341-18360 , 18361-18380 , 18381-18400 , 18401-18420 , 18421-18440 , 18441-18460 , 18461-18480 , 18481-18500 , 18501-18520 , 18521-18540 , 18541-18560 , 18561-18580 , 18581-18600 , 18601-18620 , 18621-18640 , 18641-18660 , 18661-18680 , 18681-18700 , 18701-18720 , 18721-18740 , 18741-18760 , 18761-18780 , 18781-18800 , 18801-18820 , 18821-18840 , 18841-18860 , 18861-18880