//Lylina//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Ide-oda kapkod a szeme, mint az ijedt kotlósé. Pedig semmi rosszat nem akart, a barbárok étkezési és társasági szokásait sem azért karikírozta kissé, hogy arra utaljon: egy ilyen finom úrilánynak, mint Lylina, semmi keresnivalója köztük és amúgy sem bírná, hogy az árnyékszék – jó esetben – egy rozzant kalyiba a házak mellett, gödör felett keresztbe vetett deszkával. Bármennyire is igyekszik bamba képet vágni az incselkedő kioktatásra, homloka megkocogtatására nem ad üresen kongó hangot a fejet. Pedig lehet, nem lenne baj. Érzi, hogy a kedves, tréfás hang ellenére csak sikerült belegyalogolnia valamibe, amibe nem kellett volna és mostanra már az is kezd derengeni, hogy mi lenne az: a jó családból származó hajadon valószínűleg tíz körömmel küzd azon sztereotípiák ellen, melyeket egyetlen mondattal húzott rá.
Itt az ideje, hogy bűnbánó arcot öltsön.*
- Rendben, rendben. *még két kezét is felemeli elhárítóan Érzi ugyan, hogy a zöld szemű nem annyira dühös rá, mint az első mondatából és az azt követő kérdésből következtetni lehet, de esze ágában sincs tovább feszíteni a húrt. Megbántani pláne nincs.* - Csak arra gondoltam, hogy nem árt tudni, mire számíthatunk ott. Az is igaz viszont, hogy én sem jártam még arra, csak hallomásból tudok ezt-azt. Az pedig könnyen lehet, hogy mindannak, amit róluk pletykálnak, a fele sem igaz. Lehet, hogy mégsem négyelnek fel minden idegen férfit, és nem tesznek gyalázatot minden kívülálló nőn. Lehet, hogy fordítva igaz.
*Reméli, hogy nem fog lendülni a teáscsésze Lylina kezében, hogy a fejéhez vágja, de valamiért nem tudta kihagyni ezt a poént, még ha ilyesmivel nagy közönség előtt nem is léphetne fel, lebőgés veszélye nélkül. A következő felvetésre aztán fanyar lesz a mosolya.*
- Kalandok? Hm. Azok, amiket kalandoknak gondolsz leginkább abból álltak, hogy miként tudom minél gyorsabban és minél kisebb feltűnéssel átvágni valaki torkát úgy, hogy közben a fejem a helyén maradjon. Akik ezt kedvtelésből teszi, azokat kalandozóknak hívják, fene a fajtájukat! Nem ezért csinálom. Csak ehhez értek.
*Szinte felhorkan, ahogy rájön, ez panasznak is hathat.*
- Ne érts félre, nem nyafogni akarok. Nem arról van szó, hogy szegény, jóravaló fiatalembert, akarata ellenére borzalmas dolgokra kényszerítették és ez iszonyatos lelki kínokat okoz neki. Nem. De különösebb örömet sem. *nem szeretné folytatni, inkább csak legyint egyet és elmosolyodik* - Előbb érjünk oda, aztán meglátjuk. Ha arrafelé szükség van valakire, aki nem hatalmas csatabárddal, üvöltve végez a másikkal, hanem csendben, szinte észrevétlenül, akkor talán még bohócnak sem kell állnod.
*Nemtörődöm mozdulattal söpri be az aranyakat, a kuruzsló említésére felkapja a fejét és bólint. Most, hogy nem kell percenként vakarózni, majdnem elfelejtette. Kár lenne, nem hiányzik, hogy visszatérjen az a kórság.*
- Azt hiszem, mehetünk. *biccent fejével az emeletre vezető lépcső felé, miután feláll az asztaltól. Ha Lylina csatlakozik hozzá, szembefordítja magával, mindkét kezét megfogja.*
- Mindkettőnknek lett volna alkalma megszabadulni a másiktól. Nem tettük. Én mostanában már nem is tervezem.