//Lylina//
~Mi a?... Pedig megmondtam, hogy ne ugráljon.~
*Mozdulna, hogy letörje a lány derekát, persze csak lágyan, finoman, elvégre azt nem beszélték meg mi a teendő, ha megszomjazna éjjel. Márpedig erről lehet szó, hiszen Lylina egyenesen a pulthoz tart. De minek a kámzsás köpeny egy pohár teához vagy borhoz? Akárhogy is, valószínűleg ezért nem veszi észre, hogy Chetro az egyik félreeső asztalnál ücsörög.
Ha eddig nem mozdult, most már nem is teszi, kíváncsi, hogy mi lesz ennek a vége. A pultnál elhangzottakat nem érti tisztán, csak az utolsó szavakat, de ebből is egyértelmű, hogy mire készül a lány. Meg akar szökni. Úgy látszik, ez lassan szokásává válik. Persze felkelhetne, elé állhatna, de mi értelme lenne? Erővel úgysem tarthatja, vagy ha mégis, az talán pont olyan rossz lenne, mint amit eredetileg kellett volna tennie. De mi van, ha elengedi? Ha szerencséje van, nem találnak rá. De hiszen ő is rátalált.
Ahogy Lylina az ajtó felé indul, arcába húzott csuklyával, egészen közel megy el hozzá. Csak a karját kéne kinyújtania: „Hová, hová?”. Nem mozdul, a fejét sem biccenti lejjebb, hogy a kámzsa alá belesve még egyszer lássa azt a bájos, kedves arcot. Csak akkor fordul utána, amikor már elhaladt előtte és furcsán összefacsarodik a szíve. Most ő érzi elárulva magát, hiszen Lylina ezek szerint csak szerepet játszott. Egy pillanatra még el is ámul azon, hogy milyen tökéletesen altatta el a gyanakvását. Mert eszébe sem jutott, hogy megpróbál elszökni az első adandó alkalommal. Az pedig csak erősíti ezt a furcsa, kellemetlen érzést, hogy neheztelni sem tud a lányra: ugyan miért bízna meg benne? De csak úgy nem hagyhatja, hogy elmenjen. Ügyes, talpraesett, de előbb-utóbb a nyomára bukkannak. Marad az a megoldás, hogy igyekszik észrevétlen a sarkában maradni, figyelni, hogy ki koslat rossz szándékkal Lylina nyomában és idejekorán átvágni a torkuk, mielőtt a lány bármit is észrevenne. Ehhez viszont azonnal indulni kell, ha felszívódik az éjjeli városban, akkor nagyon nehéz dolga lesz. Lerántja lábát a támasztéknak használt székről és az asztalra vetett fegyverövért nyúl, majd ebben a lehetetlen pózban merevedik meg.
Újra nyílik a fogadó ajtaja és kicsit lassul a szívverése, ahogy az érkező ismét elsétál előtte. Azzal nem is törődik, hogy mit beszél ismét a fogadóssal, csak halványan elmosolyodva néz a lépcsőn felsiető alak után. Nagyot sóhajt, ahogy fentről egy becsukódó ajtó zaja szűrődik le és nagyot húz a borból is. Egészen kiszáradt a szája.
El akart menni, de visszajött. Nem tudja, hogy miért döntött így, a lényeg, hogy visszajött. Chetro most egy kicsit nyugodtabban gondolhatja át a továbbiakat. Rossz szokás, egy érmét pörget végig a kézfején az ujjai között, oda és vissza. Egyszerű pótcselekvés, jobban tud koncentrálni. De most megrándul a karja és az érme koppanva esik a földre. Dühödten vakarja meg az alkarját, de az imént támadt viszkető érzés nem múlik. Felhúzza az ing ujját és elkerekedő szemmel nézi saját karját. Mert az vörös, mint a forrázott malac bőre és itt-ott néhány kiütést is felfedez. Viszket és enyhén ég. Idejét sem tudja, hogy mikor járt rosszhírű házban, az efféle nyavalyát kizárhatja. De akkor mi ez? Fogalma sincs, hogy hol és mit szedhetett össze, mert az érezhető, hogy nem holmi múló problémáról van szó. Végül csak a Fürdőházra tud gondolni. Talán a vízzel volt valami baj. Morogva vakarja meg ismét a karját és arra gondol, hogy a holnapi nap azzal fog telni, hogy egy kuruzslót kerítenek, aki valami kecével vagy ráolvasással tudja orvosolni a bajt.
Hosszú az éjszaka, főleg egy széken ücsörögve. Néha arra ébred, hogy elbóbiskolt és előrebukott a feje, máskor nyakát masszírozva sétál a nyitott ajtó előtt. De aztán, ahogy lenni szokott, eljön a reggel és csak akkor megy fel a lépcsőn, amikor már a hajnali derengés átadta helyét a nappali fénynek. Valószínűleg Lylinára is ráfér a pihenés.
Megáll az ajtó előtt, néhányszor koppant rajta.*
- Jó reggelt! Kinyithatod, én vagyok. Chetro. Jó aludtál?
*Utóbbit akkor kérdi mosolyogva, amikor már kinyílt az ajtó. Nem szól egy szót sem, hogy tanúja volt az éjszakai sétának. Miért tenné? Semmi értelme nem lenne.
Aztán vakar egyet a karján.*
A hozzászólás írója (Chetro Leyrah) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.05.25 01:39:22