//Rilai//
*A kalóz békítően emeli fel a kezét, jelezvén, a nő kissé talán félreértette, amit kifejezésre akart juttatni.*
-Távol álljon tőlem, hogy kétségbe vonjam a Hadúr vezetői affinitásait, sőt. Szemmel láthatóan egész szép darabot kanyarított ki magának a világból, s nem úgy tűnt számomra, hogy komolyabb nehézségei akadnának annak elkormányzásával. *ezen a ponton szünetet tart mondandójában, de éppen csupán annyi időre, amíg az italából kortyol egyet, majd folytatja.*
-Ami azt illeti, szóváltásunk során nem tudta elkerülni a figyelmem, hogy végeredményben megkapóan sok mindenben hasonlítunk egymásra Kagannal. *dünnyögi némileg elmerengve, majd legyint, elhessegetvén a hasonló gondolatokat.*
-Ami azt illeti, felmerült egy esetleges hosszabb távú együttműködés lehetősége is... *pillant fürkészőn a nőre, kíváncsi, mit reagál erre, vagy hogyan érinti.*
-Hát persze, ízlés dolga az ilyesmi. *bólogat vigyorogva, azért a maga részéről még mindig inkább a függőágyat preferálná, noha kétség kívül a puha dunnék között is egészen kellemesen el lehet lenni. Főleg, ha nem egyedül hajtja álomra a fejét az ember fia.*
-Mindenképpen. Ez afféle belső hierarchia, bizonyos jobb függőágyakért, vagy helyekért nem ritka, hogy a tengerészek ölre menjenek egymással, vagy éppen kockán döntsék el az ilyesmit.*magyarázza beleéléssel.*
-Számos módon ki lehet érdemelni egy-egy ilyet, például a fedélzetmesternek mindig külön függőágya van, hiszen ő a legénység megbecsülését és tiszteletét élvezi, ahogyan az elsőtisztnek is jár.
*A következő témaválasztás már egy fokkal komolyabbnak tetsző, s mint olyan, komolyabb választ is igényel. Alaposan megválogatja hát kalózunk a szavait, melyekkel válaszként óhajt szolgálni.*
-Tudod... régebben úgy gondoltam, mi irányítjuk a sorsunkat, teljes egészében. A döntéseink, a tetteink... *kezd bele elgondolkozva.*
-Ugyanakkor történtek olyasmik, amikre nem tudok egyéb magyarázattal szolgálni, mint a Sors kezével, különös játékával, netán istenségek közbeavatkozásával, nevezzük, ahogyan akarjuk. *kortyol egy aprót, hogy megnedvesítse az ajkait.*
-Így hát azt mondanám, igen, hiszek a sorsban, ugyanakkor abban nem, hogy életünk minden apró részlete meg legyen írva. Úgy képzelem el az egészet, a jövőt, mint egy hatalmas doboznyi kirakós játékot. Ha kiveszel egy darabot, s a helyére illeszted, a kirakós képe is változik, új lehetőségek, utak nyílnak meg, míg mások lezárulnak. Ez így érthető? *pillant a nőre, na nem, mintha Rilai értelmi képességeit vonná kétségbe, csupán nem okvetlenül van meggyőződve afelől, hogy ő maga megfelelően fejezte ki magát.*
-Tehát végeredményben én azt gondolom, hogy nagyrészt mi irányítjuk az életünket, ám vannak bizonyos események, meg kell, hogy történjenek, bizonyos sorsszerű dolgok, melyek ilyen-olyan irányba, ha úgy tetszik, mederbe terelik az életünket. *kapja el a smaragdszínű pillantást, a kapott választ a nő értelmezheti általánosságban is, vagy éppen az ő helyzetükre vonatkoztatva, ahogy éppen tetszik neki. Kalózunk ugyanis mindkettőre értette.*