//Harcra fel! - Bárkinek!//
*A beszélgetésbe kezdenek belemerülni, miközben a háta mögött belép egy ork a fogadóba. A sötételf céloz fajuk erősebbik oldalára, miközben Ryrin elhúzza a száját.*
-A hűtlenség nem is zavarna, de félő, hogy túlságosan fegyelmezetlenek ahhoz, hogy irányítsam őket. De például az első vonalban valóban jól festenének, és hogy nem is hátrálnának meg, míg élnek, az is biztos! Mégis kételyeim vannak...
*Gondolkozik, miközben végigméri a betérő lényt.*
-Tudja mit!? A javaslata miatt beszélni fogok vele hamarosan, aztán meglátjuk, hogy mi sül ki belőle! Talán alázatos lesz.
*Ryrin nem szívesen vonul harcba egy ork oldalán, ám a győzelem érdekében időnként félre kell tenni a kényelmet és az amúgy is hamis biztonságérzetet.*
-Viszont a szegénynegyeddel bajban leszek!
*Mosolyodik el, majd széttárja a karját.*
-Annyira sajnos nem állok jól, hogy megfizessek egy zsoldoscsapatot! Ezzel foglalkozzon a városőrség!
*Rámarkol a söröskancsóra, majd egy pillanatig mélán mered a folyadék habjai közé. Az utolsó mondatig nem is nagyon szólal meg, ám akkor megered a nyelve.*
-Tudja, én nem értek a szegények nyelvén. Megértem a bajaikat, megsegítem őket, és védelmezem, de fogalmam sincs, hogy miként tudnám őket motiválni. A régi komornyikunkat -Szellemek nyugtassák- a koldussorból emeltem ki. Ellátta a ház körüli dolgokat, cserébe kapott szállást, meleg ételt, és aranyat is. Nagyon a szívemhez nőt! Ezért is fájt a halála.
*Tekintetét ismét a sörhabba fúrja, ám mielőtt még rátörnének a Garssal kapcsolatos gondolatok, megköszörüli a torkát.*
-Mindenkit viszont nem fogadhatok be!
*Rázza meg a fejét, majd komolyan a sötételfre néz.*
-Azt kérdezi, hogy segíthet-e? Nos, ha van ötlete a szegénynegyedi toborzóbeszédre, akkor ne késlekedjen! A fontos, hogy ne ígérjen olyat, amit nem tudok teljesíteni! Nem lenne jó, ha két hét múlva zúgolódni kezdenének, mert még nem kapták meg a zsoldjukat, érti?
*Megkocogtatja a korsót, majd beleiszik.*
-Ha szeretné, ezt a vonalat teljesen magára bíznám!
*Bólogat, miközben egy pillanatra elgondolkodva néz fel a plafonra, majd mint aki megvilágosodik, felemeli a mutató ujját.*
-Áh, megvan! Amit még akartam mondani...
*Közelebb hajol a sötételfhez, mint aki titkot árul el, majd halkabb hangnemben folytatja.*
-Ha már így a szívén viseli a lány sorsát... Nos, ha visszatértek, akkor elmehetne egy kicsit edzeni vele!
*Hátrébb dől, miközben széles mosoly jelenik meg az arcán.*
-A harcmodora sokkal közelebb áll az övéhez, mint a miénk! Mutathatna neki néhány olyan fogást, ami a támadások elhárítását szolgálja, valamint a leghatékonyabb és leggyorsabb kiút kereséséről is adhatna leckéket neki! Mit szól?
*Az íjász védendő személy a harcban, de ha valamelyik ellenséges elem el is jut majd hozzá, a fő parancsa a menekülés lesz. Ha ez megtörténik, a csata elveszett, de talán még az utolsó élet megmenthető!*