//A fogadóban - fogadjunk, hogy...//
Tehát mindenki marad a maga itókájánál. Arae érdeklődése az ő figyelmét is felkelti a ruhakérdést illetően, de nem tesz hozzá. Inkább a neki címzettre válaszol.
- Ami az anyagi világhoz köthető, jah, megvan... *veszi számba "ingóságait", bár látszik, hogy szívesen átugraná ezt a témát. Sosem volt nagyigényű, pedig módos családból származik, ahol mindig, mindenből a legjobbat kapta.* - De tudod, ami az öledbe hullik, feleannyira sem élvezhető, mint... amiért magad küzdesz meg.
*Újra kortyol a söréből, mielőtt figyelmét visszakanyarítaná a megmérettetéshez.*
- Jó lenne, ha nyernél. Jót tenne az üzletnek, a megrendelői köröd bővülne... ki tudja, egyszer talán én is megfordulok majd a boltodban, hátha szükségem lesz valami finomabb ruhára. Na meg az sem mindegy, hogy tudom, most már kihez forduljak itt, ha ilyesfajta igényeim támadnak. A saját ruháidat is te csináltad? *szemrevételezi Antras öltözékét.*
*Még szerencse, hogy nem hallja Antras gondolatait, mert félő, beleprüszkölne a sörébe. Na pont majd egy férfi hiányzik neki! Ha tudná a fiú, miért is jött el otthonról egy szó nélkül és "bujkál" azóta is...
De nem tudja és jobb is így.
Nem kell tudnia, hogy az anyja milyen mérges, mert a negyedik kérőt utasította vissza, nem kell tudnia, hogy esze ágában sincs megházasodni. Merthogy feléjük még dívnak a régi eszmék, melyek szerint egy nő dolga kiszolgálnia az urát, követnie őt és támogatni mindenben. Bármiben. Szerinte ez a dolog kölcsönös és amíg valaki nem gyújt tüzet a mellkasában, nincs, ami megváltoztassa ezen nézeteit. Amúgy is... abszolút ráér... alig élt 17 tavaszt, még előtte az élet, amit nem szeretne faliszőnyegek varrásával tölteni...
Újra kortyol a söréből. *
- Szerintem Arae tökéletesen megfelelne erre a kihívásra, nem? *kérdését bár Antrasnak címzi, kérdő tekintete Arae felé csillan. A lánynak jól jönne a pénz és láthatóan az ifjúnak is tetszene a felállás.*