//Második szál//
//Egy régi arc//
*Nem részletezi, hogy valójában miért hagyta el a fészket és hogyan. Aswea bizonyára nem kitörő örömmel hallaná, hogy egy szajha miatt és fellobbanó szabadságvágyból rúgott fel mindent. Elég, ha annyit tud, hogy már nem kell a vércsék között számon tartania.*
-Ne aggódj, Shya megértő.
*Int a fejével az emelet irányába, hogy egyértelmű legyen kiről beszél. Nem biztos benne, hogy Shya annyira megértőnek bizonyulna, ha tudná, hogy egy másik nővel iszogatja el az időt, de nem is akarja az orrára kötni. Azon kívül egy régi baráttal, ismerőssel, vagy akár szeretővel, mindegy minek nevezi, beszélgetni, mi a abban a kivetni való? Elvégre nem vitte fel a szomszéd szobába, hogy ott hetyegjen vele, miközben a másikban alszik.*
~Kezdek nagyon illedelmessé válni, de jobb nem bonyolítani a dolgot, bár, ha még sokáig időzünk itt, lehet, hogy mégsem leszek olyan illedelmes.~
*Nem vak és az érzékei sem alszanak, különösen, hogy Aswea ugyanolyan szép, mint volt, ha nem szebb. Most van benne valami, ami azelőtt nem volt és határozottan vonzza. Az italok után a hangulata is oldottabbá válik, ráadásul Aswea kuncogni kezd és az arca most arra emlékezteti, amikor azelőtt együtt voltak, gondtalanul és egymás örömére.*
~Talán jó lenne nem inni többet, megbeszéltük, hogy nem bonyolítjuk a dolgokat, könnyebb úgy.~
*Két rendes lány, az már sok a jóból és nagyon valószínű, hogy megint csak megcsömörlene tőle. Mondjuk lehet így is megérné, de most pont minden jó, ahogy van. Ennek ellenére, újra látni Asweát az több, mint erős kísértés egy magafajtának. Szerencsére inkább a tervek kerülnek szóba és nem a régi emlékek, ezért lenyugszik, legalábbis amennyire kell ahhoz, hogy koncentráljon arra is, amit a lány mond.*
-Tehát az a terved egyelőre, hogy maradsz.
*Elgondolkodva adogatja a kezéből a másikba az üres poharat.*
-Érdemesnek, érdemes. Különösen mivel élőholtak portyáznak mostanában a kinti területeken. de gondolom ezt hallottad. Jobban védett most a város, de az üzlet is pang, a beszállítások apadnak. Minden drága és nehezen hozzáférhető. Csinálhatsz, azért üzletet, de a nagyobb őrség miatt csak kis fogásokat érdemes. A nagyokkal óvatosabbnak kell lenni, nehogy szemet szúrj.
*A legjobb tudása szerint ad tájékoztatást, mert nem tudja Aswea mennyire van képben.*
-Ha most érkeztél nyilván tudod, hogy nem biztonságos most egy hosszabb út. Mindent egybe véve, ha maradsz a városban, jobban jársz.
~Arról nem beszélve, hogy nem tűnsz el a szemem elől megint.~
*Azt nem tudja miért akarja, hogy Aswea maradjon, legalább annyira, hogy tudja hol keresse, de a helyzet az, hogy jelenleg nem akarja szem elől téveszteni. Ha a szegény negyedben a viskóban mindig megtalálja, az a legideálisabb. Annyira nem önzetlen, hogy elárulja van út még az élőholtak seregén kívül is, ahol kereshetné a boldogulást.*
-Nem lesz gond rendbe hozatni a házat, mert gondolom nem akarsz a szegény negyedbe kastélyt építeni.
*A gunyoros hang elárulja, hogy részéről felelőtlenségnek tartja, ha az a ház túl fényűzően lesz rendbe hozva. Akkor már csak egy tábla kellene, hogy szívélyesen üdvözlik a betörő tolvajokat. Azon a környéken jobb, ha csak kifesti és csináltat egy pár rendes ablakot és ajtót, na meg talán a lyukas tetővel sem árt valamit kezdeni.*
-A kisebb javításokra, szerintem könnyen találsz valakit.
*Neki soha nem kellett saját ház, pedig amilyen ügyes tolvaj könnyedén vehetett volna magának már egyet, de neki mindegy volt hol alszik.*
-Tehát jól fizető munkád lesz és most sem vagy éppen rászorulva.
*Az üres poharat, amivel eddig babrált, leteszi az asztalra és ujjaival megküldve csúsztatja Aswea elé egy vigyor kíséretében.*
-Egy új italra mindig van időm.
~Azt te tudod a legjobban.~
*Azúr tekintet mered rá, gyöngyhajjal keretezve és most, hogy Aswea előrébb hajol, elég jó a rálátása mindenre.*
~Nem változtál sokat, akármi történt veled, hiányzott ez a huncut mosoly.~
-Azért, ha bármikor segítség kell, itt hagyhatsz nekem üzenetet. Tudom, hogy boldogulsz, de nem árt, ha tudod van kihez fordulnod, ha éppen kell.
*Nem elégedett vele, hogy Aswea egyedül töri maga előtt megint a jeget. Nem számított rá, hogy valaha visszatér, mint ahogy arra sem, hogy mit tesz, ha újra látja.*
-Tulajdonképpen megfordult a fejemen, hogy vegyek egy házat a városban.
-Semmi fennhéjázás csak a szegény negyedben egy jobbat.
*Megpróbálja a szemével közvetíteni mire gondol. Persze eszében sem volt olyan kötöttséget a nyakába venni, mint egy ház, de segít Asweának, hogyha az kell és most, hogy ilyen szemekkel néz rá, egyre jobb ötletnek tűnik, hogy rávegye maradjon.*
-Beszállhatok mondjuk a tiédbe is.
*Vonja meg a vállát, mintha ez olyan semmiség lenne.*
-Mondjuk, ha eladod a felét nekem, akkor megveszem tőled és abból rendbe hozathatod. Azzal talán mind a kettőnk dolga megoldódik. Na, ehhez mit szólsz?
~Akkor maradsz, láthatlak bármikor, neked meg van otthonod.~
*Ezzel gondoskodhat róla és helyre teheti, feltéve, ha belemegy. Félre döntött fejjel húzza fel a szemöldökét és várja erre mit szól.*