// Otthon, édes otthon //
*A rendelését követő megjegyzésre csak pimaszul vigyorodik el, ahogy alaposabban végigméri a férfit. Még egy utolsó viccet, s egy kis színpadiasságot bőven megér, hogy hirtelen elkomolyodó arccal kapjon a férfi felkarjára, finoman az izmokra masszírozzon, majd heves fejrázással simítsa végig a karját fel a vállára, ahol megismétli a finoman nyomkodós mozdulatokat.*
- Nem, nem, nem. Valóban nem engedhetem, hogy ezen izmok tulajdonosa nem bővelkedjen a szinten tartó, megfelelő étkekben. Muszáj vagyok most én, mint egy jó asszony odafigyelni, hogy a megfelelő mennyiség biztosítva legyen a számára. Hisz, ha elveszíti ezt a délceg termetét? Nem, azt nem hagyhatom.
*tart egy kis hatásszünetet, míg székén hátradől, majd halkan felnevetve bólint helyeslőn végül is a megjegyzésre.*
- Igazából farkaséhes vagyok. Ha meg marad belőle még a reggeli is meg van oldva.
*Még egy utolsó kósza, pajkos vigyort megejt, mikor a férfi az italokra is kitér, határozott egyetértéssel bólint is a szavaira, majd most már ő is idejét látja annak, hogy apró komolyságot erőltetve magára mutatkozzon be milyen is igazából. Nem akarja a bolondozásaival ideje korán elüldözni magától a férfit.
A férfi bókjára halkan felkuncog, majd régóta nem érzett zavarral süti is le a szemeit. Jó lenne valami szellemessel visszavágni, hogy kissé előbújó zavarát palástolja, de most hirtelen semmi frappáns nem akar eszébe jutni.*
- Ugyan, azért én sem vagyok olyan kőszívű, hogy sokáig elválasszam attól az áhított fürdőtől.
*Kacsint rá a férfira, ahogy végül ő is közelebb hajolva könyököl fel az asztalra.*
- De higgye el, még egy kicsit az én fürdőm is engedékeny, most, hogy látta milyen társaságom akadt az estére.
*Kuncog fel, majd mikor már arra térnek ki, hogy a férfi csak egy rövid munka erejéig vendégeskedik erre kissé fancsali képet vágva pillant is el.*
- Értem.
*Hümment párat, majd halk sóhajjal kezdi üres korsóját babrálgatni. Kissé furán érzi magát, hogy apró csalódást érez az végett, hogy a férfi csak vendégeskedik a városban, de hát az élet már csak ilyen. A jó ivócimborák csak úgy jönnek és mennek.*
- Szóval zsoldos féle, vagy alkalmi munkás, mindenhez értő szakember, alaposan kidolgozott...
~Izmokkal.~
*Szusszan magában, ahogy inkább mondatát csak magában fejezi be. Az ital már jócskán kezd hatni, így nem is bánja, hogy hamarosan pár falattal próbálja majd kijózanítani ebből az állapotából. Rég ivott már ennyit, s tudja jól, hogy akkor száját is nehezebb befogni, valamint kevésbé lesz visszahúzódó a megfelelő alkoholmennyiségtől. De még korainak tartja, hogy valami alkoholbódultság okozta ostobasága miatt elriassza a férfit.*
- Tervvel az éjszakáját illetően.
*Fejezi be végül hirtelen támadt ötletével a mondatot, amire magában büszkén meg is veregeti saját vállát, elismerésül, hogy csak nem ivott annyit, hogy teljesen elveszítse szája fölött az irányítást.*
- Nekem szükségem van a szolgálataira ma éjszaka.
*Bólogat hevesen, majd lassan kap is észbe, hogy ismét sikeresen szólt valami kicsavarható jelentésűt. Arcát hiába önti el azonnal az erős pír a nyugodtságot magára erőltetve nem kezd el kapálódzni, hadarva mentegetőzni, véresen komoly arccal pillant fel a férfi szemeibe. Arról, hogy hirtelen jött borzalmasan zavarba csupán csak az árulkodik, hogy a kezeit az asztal alá rejtve kezd el ruhájával babrálni.*
- Már, hogy megfelelő ivótársam legyen.
*Bólogat is hevesen, majd amint végre az ételeket eléjük is sorakoztatja a még mindig kedvesen mosolygó felszolgáló lányka megkönnyebbülten sóhajt fel, hogy tudja tovább terelni a számára kellemetlen és zavarba ejtő helyzetet. A szemeit inkább lesütve szusszan fel, ahogy pár kósza tincsét egy zavart mozdulattal fésüli egyik füle mögé.*
- Nos akkor, egyelőre jó étvágyat.
*Biccent is aprót, ahogy kis időre inkább befogja a száját a megérdemelt falatokkal.*