//Majdnem felcserek//
*Annyira azért nem érdekli a dolog, hogy túl nagy trauma lenne a számára ez az információhiány. Ezért sem kérdez rá hangosan. Ha ennyire vak ez a hím, vagy nem törődik vele, akkor ő sem foglalkozik ezzel tovább. Mentségére szóljon, nem orgyilkos, és ennyire sose bonyolódott bele a szakma részleteibe. Nem is volt rá szüksége. Ugyan tanult fegyverforgatást, a család nőstényei kivétel nélkül mind mágusok vagy papnők. Semmi szükség nem volt, hogy közülük végezze el valaki egy hím dolgát.
Hogy itt fent mi a szokás, fogalma sincs, és ha eddig se, hát ezután se fog fejvesztve rohanni a város könyvtárába, hogy az emberek kultúráiról, és szokásairól olvashasson.*
- Tőlem aztán… *Von vállat egykedvűen. Rá van bízva a módszer, őt aztán valóban hidegen hagyja. Mondjuk azt, hogy talán Khan fura mód valóban tudja, hogy mit csinál, és hogy hogyan is kell csinálnia. A profizmusról már lemondott vele kapcsolatban, de a sikeres akció még nem lehetetlen.*
- És joggal! *Csattan fel megint a sértő, lealacsonyító mondatra.* Nagy részetekből hiányzik minden, ami egy sötételf ismérve kell, hogy legyen! De ismétlem magam: Attól függ, mivel keresi a kenyerét. Essen már le, hogy az orgyilkosokat kivételként tettem szóvá! *Nem hülye, az orgyilkos részét már halkan mondja, mielőtt egy rakat városőr teremne az asztaluknál a semmiből. Sértett, és joggal. Könnyen kivehető, hogy Khan egyáltalán meg sem próbálta értelmezni az utolsó mondatot. Ismét kételyei támadnak a magabiztosságával kapcsolatban. Hisz ha az intelligenciája egy uborkáéval vetekszik, vajon egy éles akció alatt fel tudja e mérni a helyzetet, és aszerint kitalálnia egy használható taktikát? Csupa gondolkodást igénylő feladat, amit látszólag nem igazán szeret csinálni.
Hangját azonnal visszafogja, ahogy a perifériájába egy másik alak kerül. Egy újabb ében bőrű. Két nap alatt ő a második nőstény, miközben 3-4 hat alatt eggyel sem találkozott.*
- Üdvözöllek! *Hirtelen válik a hangja nyugodttá, és simítja ki az arcvonásait, ám még így is talán meglátszik az utószele, hogy Khan alig pár pillanattal ezelőtt kicsit felidegesítette.
Nincs elragadtatva attól, ahogy a nőstény ránéz, de mindennemű probléma nélkül állja a pillantását. Nem véletlenül, hisz az ehhez hasonló tekintetekhez van szokva.*
- Ismerős pillantás. Csak nem a mélység egy lányához van szerencsém? *Vagy szintén mélységi, vagy remek neveltetést kapott itt a felszínen. Tekintetét még csak össze se lehet hasonlítani a tegnapi nőstényével, kinek viselkedésén tisztán érezhető volt a felszíni neveltetés. Egy valami viszont nem kerüli el a figyelmét. Még ha személyesen a hímhez is jött, hogy beszéljen vele, egy másik nőstény jelenlétében, azt kell köszönteni először, és csak azután figyelembe venni a hímet. Persze nem rendelkezik eget rengető egoizmussal, pusztán csak ez a hím amúgy sem tudja, hogy hol van a helye, így legalább ilyen szösszeneteknél már csak tudat alatt is valahogy bele kellene vésni az elméjébe. Nagy változást nem vár, főleg az irányába nem, de ahogy meghallja a visszavágást, egy vékony mosolyra húzódnak az ajkai egy hümmentés kíséretében. Nem, nem csak vele kapcsolatban, hanem egyáltalán nem tudja, hogy hol a helye. De ez most nem az ő dolga, ha a másik nősténynek nem derogál, hát akkor viselje csak el, esze ágában sincs foglalkozni vele, már csak hallgat. Ha rivalizálni akar, akkor először mutasson fel valamit a pofivillogtatáson kívül, és kezdje az ellenkező nem képviselőjének megnevelésével, aztán átvehetik, kinek hol van a helye itt az asztalnál.*