//Majdnem felcserek//
* A kíváncsi pislogás olyasvalami, amit nem könnyű észrevenni jelen esetben, szóval ez a félbeszakított mondat mindörökre befejezetlen marad. Amine soha nem fogja megtudni, hogy mi bizonytalanította el egy pillanatra a hímet, e nélkül a tudásmorzsa nélkül kell, leélje az életét, s még az utolsó perceiben sem fog rájönni, mi lelte akkor régen Khant, mi volt az, amit nem mondott ki. Kétségtelen, hogy jól fog jönni az a térkép, ugyanis mindegy, hogy az éj leple, vagy a nap sugarainak karmai változtatják meg a kis világot, az utcák egyformák maradnak. Egyformák és labirintusszerűek.
A közelharcba bonyolódás valóban veszélyes lenne, főleg úgy, hogy nem ismeri a célpont képességeit, de arra amúgy is csak a legrosszabb esetben vetemedik rá, mikor fordulnak a szelek, s belőle lesz a préda. Ilyet persze nem tervez, de ahogyan azt az öreg is mondta, mindenre fel kell készülni.
Ami hiába próbálkozik a nappali játék ellen kifogásokat keresni, az Khanról egyszerűen lepereg. Például itt van ez a gyenge elmélet, miszerint ha valaki meglátja őt, rohanni fog a városőrökért. Még ha gyanúsan is viselkedne, akkor is megkérdőjelezhető, hogy lenne e akárki, aki venné a fáradtságot és értesítené az őröket. Ha meg mégis, akkor még nagyobb kérdőjel az, hogy kijönne e bárki is, mert valljuk be, „gyanús figurák” minden nap, szinte minden percben róják Arthenior utcáit, mégse kasztlizzák be őket egytől-egyig csak azért, mert valami üldözési mániás fazon szerint gyanúsak. *
- Ugyan kérlek, amiatt aggódom a legkevésbé.
* Legyint rá egyet. A személyazonosság meg megint egy érdekes dolog, mert nem tetoválják a csecsemőkre a szüleik a valódi nevüket, így semmi bizonyíték nincs arra, hogy Kharasshi D’Rake valóban Kharasshi D’Rake. Az is megeshet, hogy Amine egy rokonát kell levadásznia. Nem mintha ez a gondolat meggátolná benne, vagy egyáltalán foglalkozna vele… bár, ha a törpe többet fizetne azért, hogy ne ölje meg, még elgondolkodna rajta… de ez olyan dolog, amire nem sok esélyt lát a sötételf.
Nos… az valóban egy ostoba lépés volt, amire egyáltalán nem volt szükség, s jobb is, ha nem hánytorgatják fel, mert eléggé kellemetlen a téma. *
- Jaj de el vagy szállva a származásodtól, törpe.
* Horkan fel, mert a lány által említett „felszíni általánosítás” nyilvánvalóan rá is értendő. A kritikát meg köztudott, hogy nem viseli olyan jól, mint kéne. Körülbelül ez az a pillanat, mikor Arixu megérkezik. Egy pillanatra megfagy benne a vér, mikor a nőstény szemeinek mélyére tekint, de sikerül ellazítania magát. Ő késett? Dehogy, itt dekkolt már legalább egy hatja, szóval senki nem mondhatja neki, hogy késett. Vagy legalábbis nem annyit, mintha most lépett volna be a Pegazusba először. *
- Te késtél.
* Dobja vissza az érkező nősténynek egy köhintés kíséretében. Vajon most mi lesz? Egy igazi nőstény találkozott a fiatallal. Mélyen, annyira mélyen, hogy egyikőjük se tudja kiolvasni, abban reménykedik, hogy ezek valami okból kifolyólag egymásnak esnek és egy igazán csinos kis verekedésnek lehet szemtanúja. De most jobb lenne, ha nem ezen kattogna, hanem a feladatára koncentrálna. Feltéve, hogy kedves munkáltatója útjára engedi. Vagy most nem csak beköszönni érkezett? *