//Caleth//
*A férfi válaszán csak elhúzza a száját. Az előbbi mondandója nem érdekli, láthatóan, a másikkal meg csak kitérő választ ad, amivel nagyon már nem tud mit kezdeni. Hiába érdeklődne, hiába lenne rá kíváncsi a férfi nem és nem akarja megválaszolni kérdéseit.
Caleth szerint nem fontosak… De neki azok, mindig is fontos volt számára, hogy megértse az emberek, vagy épp más népek motivációját. Azonban most zsákutcába futott, s kénytelen kihátrálni belőle.
Lassan lépked előre, kicsit lehagyva a férfit, hallgatva Niselle jellemzését, mely nem hosszú.*
- Oh. *Ejti ki először, majd ahogy tovább hallgatja, fejét lehajtva, talán némi szomorúsággal a hangjában szólal meg újra.*
- Oh, értem. A kedvesed volt? *Kérdi, s valamiért a szó fájón hat rá. Elgondolkozik, hogy vajon róla, hogy vélekedik. Másoknak miként említi meg. Egyáltalán megemlíti-e. Keserű gondolatok ezek a szőkeség számára, s a felismerés, hogy valószínű, hogy semmit sem jelent a férfi számára, szívbemarkoló. Torka összeszorul, szemeiben könnyek jelennek meg, de rögtön ki is törli őket.
Miért fáj ez neki ennyire?
Alyna tehetetlenül emelkedik a magasba, s hangos vijjogásba kezd, ahogy újra szállni kezd, immár a gazdája felé. Freyai megtorpan, s visszafordul a hang hallatán, amikor is.
A gyík egyenesen az arcába csapódik. A szőkeség lehunyja szemeit a hirtelen ért támadás miatt. Azonban az esten maga Alyna is meglepődik, s kapaszkodni próbál a lányba, de nem tudja mással tenni, mint karmaival. A lány a segítségére siet, s leszedné arcáról, de a mancsok már beleakadtak a bőrébe.
Jobb szeme alatt, három karmolás nyom jelenik meg, melyből apró csíkban folyik a vér. Halkan szisszen fel a lány, majd mosolyogva néz, az immár tenyerében pihenő lényre. Szabad kezével arcához nyúl, megállapítva, hogy mennyire is vérzik.*
- Emlékszel, mit mondott Necraas? *Mosolyog Alynára, majd halk kuncogásba tör ki.*
- A karmolásod mérgező lehet, s talán bele is halhatok. *Neveti halkan, jókedvűen. Mint egykor. Alyna csak sértődötten vágja a képeket, de a nevetés hallatán, némileg enyhül gazdája felé. Azért még leveti magát a tenyeréből a mélybe, hogy csizmájába landolva bújjon el a pár elől.
A Kovácsnál hamar végeznek, mely után egy papirost kap a kezébe. Szíve egy pillanat erejéig félredobban, s hevesebben kezd verni.*
- Mh? *Tekint fel a magasabb férfira, ahogy belenéz a firkálmányra.*
- Ez… Mi? *Hajtja oldalra a fejét, s próbálja kivenni, hogy mi is van rajta.
Halk léptekkel követi a férfit. A fogadóba régen járt már… Csak ekkor, először, amikor a városba érkezett. A helykínálással ellenkezne, száját is nyitná, de Caleth ekkorra már a hátát fordítja neki. Halkan sóhajt, s az egyik sarokba megy, ahol az asztal jótékony takarásba van más beülők mögött.
Alyna kihasználva az alkalmat előhúzza a kártyalapot, s kiteríti az asztalon. A püffeszkedő sárkányt próbálja imitálni, hogy milyen lesz egyszer, ha felnő, amikor a férfi visszatér.
A szőkeség nem érti a két poharat, de hamar választ adnak neki, fel sem tett kérdésre. Szempillái gyengén remegnek meg a szavak hallatán.*
- Tudom, hogy nem szereted a kérdést, de miért tetted? *Pillant fel a férfi mogyoró tekintetébe.*
- Miért kellett hazudnod? Pontosan tudom, hogy hiszékeny vagyok és naiv. Nem te vagy az első, aki már a fejemhez vágta, meglehet, hogy nem is az utolsó. De nem vagyok ostoba. Ha elmondod, hogy nem teát iszok, akkor is megkóstoltam volna. Mégis mi szükség volt hazudnod? *Hangja komoly, azonban arcán, mintha semmilyen érzelmet nem lehetne kiolvasni. Smaragd tekintete üres, kiégett.*
- Talán jól esett szórakoznod rajtam?